Saly Noémi: '56-ban kiderült, hogy a magyar ember mégiscsak tisztességes | 24.hu

[00:00:01][zene] Akkor kiderült, hogy azért a magyar ember mégiscsak tisztességes, a magyar ember mégis csak jó, sőt szolidáris.

[00:00:11]Szóval nagyon-nagyon gyönyörű szép dolgok derültek ki akkor az emberekről.

[00:00:16]És aztán nagyon furcsa látni, hogy hogy utána ugyanaz a magyar ember meg hogy képes viselkedni másféle helyzetekben.

[00:00:24]Az biztos, hogyha ha úgy nézed, hogy egy értelmes, takarékos és kevéssé környezetpusztító háztartást szeretnél magad körül, akkor ezek a receptek ezek tökéletesen megfelelnek ennek a célnak, és meg lehet őket csinálni úgy, hogy finomak legyenek, mert akkor is finomak voltak.

[00:00:45]Hát az anyák akartak jót adni az ő gyereküknek, meg az uruknak akkor is, amikor a legnagyobb Córesz közepén voltak.

[00:00:56]Üdvözlök mindenkit.

[00:00:56]Sziasztok.

[00:00:56]Jankovics Márton vagyok és itt vagyunk a 24.hu stúdiójában Salli Noémivel, akit az elmúlt években a 24.hu műsoraiban már találkozhattatok vele többször is, főleg a Filéző című podcastunkban, ahol beszélgettünk, hol a pesti kávéházak történetéről, hol olyasmi kérdésekről, hogy most a show miként befolyásolta a birodalmak sorsát, vagy mi köze a margarinnak a tengerészekhez, vagy esetleg olyat, hogy hogyan mikor hódított először a vegetarianizmus Magyarországon és ehhez hasonlókról.

[00:01:34]Most is történeti fénytörésbe beszélgetünk majd a gasztronómiáról, vagy fordítva a gasztronómiai fénytörésbe a történelemről.

[00:01:40]1956 a témánk a 70-es éves évforduló nyomán, és arról beszélünk majd, hogy ilyen 20.

[00:01:51]századi ilyen énséges időiben és napjaiban mit ettek elődeink és mit főztek, és esetleg milyen leleményeket szültek ezek az én inséges helyzetek.

[00:01:58]De mielőtt erre rátérnék, még azt megosztanám, hogy a filézőnek lesz új évada majd, ami nemsokára indul, és ott Varga Luca műsor műsorvezetősammal, illetve konyhában járatos vendégeinkkel járunk majd körbe alábecsült vagy félreismert konyhai alapanyagokat.

[00:02:22]Ezzel részletekkel majd hamarosan jelentkezünk.

[00:02:24]Addig is a iratkozzatok fel a 24.hu YouTube csatornájára, vagy fizessetek elő a 24 extrára, ha addig még nem tettétek.

[00:02:33]Most azonban fordulok vendégemhez, Noémia.

[00:02:35]Szia, szervusztok.

[00:02:38]Akinek hát az életében egyféleképpen mindenképpen különleges 1956 nevezetesen, hogy akkor születtél.

[00:02:44]Hát akkor születtem.

[00:02:44]Így van.

[00:02:45]Júniusban, ami azt jelenti, hogy öt hónapos csecsemő voltál a forradalom kitörése idején.

[00:02:54]Befolyásolt, mert emlékezni úgy gondolnám, hogy alig, ha emlékszel rá.

[00:02:58]öt hónapos csöcsemő korodból, de formálde ehhez-e valahogy az életedet, hogy te neked 1956 szerepel a születési anyakönyvi kivonadodban?

[00:03:07]És ha igen, akkor hogyan?

[00:03:13]Az előbb, mikor beszélgettünk előtte, akkor azt kezdtem volna mondani, hogy persze, hogy nem emlékszem semmire.

[00:03:20]Nem semmire nem emlékszem.

[00:03:22]Ám, de mégis egy dolog megmaradt, hogy lent voltunk a pincében, anyám kapott egy külön pincerekeszt azért, hogy én ne vonysak már annyira, vagy ne zavarjam a vonyításommal annyira a szomszédokat, [zihálás] és hogy nagyon könnyen lehet, hogy ettől van az, hogy én minden hirtelen lövészajtól, minden dörrenéstől frázt kapok, ha tudom előre a tűzijátéknál, hogy most majd fog mindjárt durranni valami, akkor egy kicsit kevésbé, de akkor is utálom és alig várom, hogy vége legyen.

[00:04:02]És ez ilyen, de ha váratlanul ér, akkor állatira meg tudok ijedni.

[00:04:08]És ezzel azt hiszem, hogy nem csak én vagyok úgy, mert ismerek olyan kortársat, sorstársat, akinek szintén vagy a még a második világháborús élmények az ostrom zajai, illetve 56-ban a lövöldözés zajai okoztak ilyet, amivel máig együtt él.

[00:04:30]Úgyhogy akkor, amikor így a nagyon fiatal nemzedék, akinek a lövöldözés tényleg csak a tűzijátékot jelenti, itten fikáz bennünket, hogy hogy hát most mit vagyunk úgy oda, meg hát hogy ez hiszti, és egyáltalán azért ez nem teljesen így van.

[00:04:45]És igaz ugyan, hogy most már egyre fogyatkoznak azok a szereplők, akik ebbe ténylegesen így vagy úgy részt vettek annak idején, de azért az ő félelmeiket, ezt a leküzdhetetlen zsigeri félelmet, ezt azért nem kell aláni.

[00:05:02]Szóval aki valaha ebben benne volt, és aki valaha élesbe hallott lövéseket és bombázást és robbanást és nem tudom mit, az az nem örül általában a akár csecsemőként is.

[00:05:17]Igen.

[00:05:17]Igen.

[00:05:19]Úgyhogy valószínűleg anyám félt és ragadt ő rá, ő róla, én rám ez a félés, de hát lehet, hogy saját jogon is pont ugyan [nevetés] így tudtam volna félni, vagy tudok most is.

[00:05:33]És arról egyébként te tudsz bármit, hogy ott miket ettek a pincében.

[00:05:35]Te gondolom csecsemőként ott a az még az anyatej ilyen él az ember, de hogy ott voltak felnőttek is, ahogy utaltál rá, hogy azért próbáltak is a csecsemő sírástól megszabadítani őket.

[00:05:51]A diszkréció még a Lego pincében is jelen van ezek szerint.

[00:05:56]De hogy ott mi állt rendelkezésre, vagy mi nem állt rendelkezésre?

[00:05:58]Hát nézd, 1956-ban nagyon-nagyon közel vagyunk még 44-45-höz, és az akkori derékhad, az asszonyok, akik etetnek, hát ők túlnyomó többségben túlélték az ostromot, ők végigcsinálták, hogy mi volt ott annak idején a pincben.

[00:06:18]Úgyhogy az, hogy most megint ez van, őket azért nem lepte meg túlzottan, őket azért nem kergette kétségbeesésbe, mert aki egyszer az ostromot végigcsinálta és túlélte és aközben beszerezte az ennivalót, és aközben főzött abból, ami rendelkezésre állt.

[00:06:39]Hát nekik 56 ehhez képest egyrészt nagyon sokkal rövidb rövidebb ideig tartott, másrészt pedig hát egy egy sétagalop volt.

[00:06:48]Hát na most, hogy mi van otthon, hogy te miből főzöl, hogy mikor van az a pillanat, amikor és amikor bevonulnak a szovjetek, és akkor tényleg nagyon lehetett félni nyilván, és akkor bezárnak a boltoküm.

[00:07:04]És akkor nincs kenyér, vagy elmész a elmész a pékhez, sorba állsz és közé lőnek a sorban állóknak.

[00:07:10]Tehát ilyen sokszor volt, és egyáltalán nem volt egy életbiztosítás utcára menni, de mindenki azért, hát vagy nem mindenki, de a bátrabja azért csak fölment kenyér, mert kenyérnek lenni kellett.

[00:07:26]De hát egyébként ugye annak a kornak az asszonyai be vannak rendezkedve arra, hogy valami ennivalónak mindig kell lenni otthon tartalékban.

[00:07:38]Úgyhogy van otthon szárazbab, van lencse, szárazborsó, krumpli, valahogy répa ágyazva, sárga répa, fehér répa.

[00:07:59][horkantás] És ebben az időben már azért így konzervféle is.

[00:08:07]És a konzervfélét azt anyáink nem úgy vették, hogy eszébe jutott, hogy vesz egy lecsókonzervet, vagy egy zöld bors lecsót egyébként is tettek el, de mondjuk na, vagy egy zöld borsó konzerv, hanem az volt a boltban, és akkor hamar vettek.

[00:08:31]Úgyhogy nem tudom magam elé idézni így a nagyon pici gyerekségem spáját.

[00:08:41]Nekünk van spájunk a házban mindenkinek van spájza.

[00:08:43]egyébként is azért abban az időben még alig vannak a lakótelepek és alig van olyan városlakó, akinek valamilyen kamrája vagy valamilyen tárolási lehetősége ne lenne.

[00:09:00]Azért van mihez nyúlni akkor egy darabig.

[00:09:02]Tehát valami azért napokra előre legalábbis biztosan van otthon.

[00:09:06]Ami egészen biztosan van gyertya és gyufa.

[00:09:14][nevetés] Na most addig, ameddig tényleg nem kellett lemenni a pincébe, addig azért otthon mindenki főz.

[00:09:21]És hát amíg be nem jönnek a szovjetek, és akkor nincs az a néhány tényleg drámai nap, addig a boltok is valamennyire legalább nyilván működnek.

[00:09:37]Úgyhogy hát szűkösen, ésszel, beosztással, maradékot józanul keletkeztetve, szánszándékkal keletkeztetve.

[00:09:48]Hát így azért főztek az asszonyok.

[00:09:51]Igen, de ez tényleg, amit mondtál az elején, azt érdemes tudatosítani, hogy itt még nagyon közel vagyunk a második világháború végéhez.

[00:09:57]és az, hogyha egy generáció végigcsinált egy ilyet, egy háborút, egy ostromot és ehhez hasonló dolgokat, akkor ott nyilván azért kialakulnak, tehát máshogy áll hozzá ez az ige, felkészültebben áll hozzá egy ilyen rendkívüli helyzethez, mintogyha ez életében először történik ilyen tényleges gyakorlat van ebben a dologban.

[00:10:18]És az biztos, hogy egy rettenetes trauma volt, mikor bejöttek a szovjetek nyilván meg amikor elkezdték lőni a várost, meg halottak meg már megint ugyanaz van, mint ami volt '45-ben, tehát ez ez borzasztó.

[00:10:32]És a 'ben tulajdonképpen az emberek túlnyomót többsége valóban felszabadulásként élte meg azt, hogy bejöttek a szovjetek.

[00:10:41]Azt csak később tudták meg, hogy nekünk ez mennyire lesz majd szar.

[00:10:46]Itt meg mérsékelten 56-ban.

[00:10:46]56-ban meg már pont az ellenkezője volt, mert egyrészt volt már gyakorlatunk abban, hogy a sztálinizmus hogy néz ki, és hogy ez egy szovjet import, és akkor még ezek után most akkor bejönnek, és akkor ugyanazok a kegyetlenkedések, és ugyanaz a [zihálás] az embertelenség, és és akkor a szovjetek kifejezetten hát azért jöttek, hogy majd most itt ők jó rendet csinálnak, úgyhogy nyilván a katonák viselkedése is más volt.

[00:11:14]Szóval nagyon nagy különbségek vannak azért a két helyzetben.

[00:11:18]A de a trauma, az trauma, a fájdalom, a kétségbeesés, a nem tudjuk meddig fog tartani.

[00:11:25]Tehát ugye egy ilyen helyzetben a bizonytalanság a leggrosszabb, és a bizonytalanság a történelmi léptékben is, és bizonytalanság a saját személyes életedben is, meg a hozzátartozó ítéletében is.

[00:11:39]Említetted, a kenyérért menni kellett, és a sorban állás az milyen?

[00:11:42]Hát, hogy nem volt életbiztosítás és kockázatos volt.

[00:11:46]Épp a napokban egy családi barátunktól hallottam ezt a történetet, aki akkor nem öt hónapos, hanem 11 éves kislány volt.

[00:11:53]És hát egy elég belevaló kislány lehetett, mert ő eldöntötte, hogy 11 évesen kimegy a pincéből kenyérért pár sarokkal odébb valahol az akár, mer hátha gyerekekre nem lőnek.

[00:12:04]Hát és nem is lőttek.

[00:12:04]És ez volt az érdekes, hogy azt mes erre nagyon megmaradt benne ez a jelenet, ahogy jön vissza a kenyérrel a hóna alatt, és leszólítják a tankról szovjet katonák, akikről ő neki az volt a benyomás, hogy nem lehetnek olyan nagyon sokkal idősebbek nála.

[00:12:19]forma kelet-ázsiai arcberendezésű katonák, akinek gondolom fogalma se volt, hogy hol vannak éppen, vagy hogy ott [zihálás] mi ez az egész, de hát jöttek, mert hát a parancs az parancs.

[00:12:32]és elkezdték oroszul mondani neki, hogy kenyér, hogy hogy kenyeret szeretnének.

[00:12:38]És akkor ő odament, és és kenyér a fél kenyér adtak neki sok csokoládét.

[00:12:43]És kiderült ott, hogy nekik csak csokoládéjuk és vizük van.

[00:12:45]Tehát hogy ezért a kenyér, amikor csak csokid van, akkor az se egy rózsás helyzet valójában.

[00:12:52]és hogy ez a ez a helyzet alakult ki amellett, hogy persze ő is a lövésekre meg a minden egyébbre emlékszik meg a félelemre, de hogy egy ilyen ilyen cserebber jelenet is kialakult az utcákon akkoriban.

[00:13:06]A háborús tapasztalatokat már említettük, de ugye itt a második világháborúról beszélünk.

[00:13:10]Nyilván voltak még 56-ban olyanok is, akik még az első világháborút is megélték.

[00:13:16]És te is írtál ezekről az időszakokról, ezeknek a receptkönyveiről, hogy az az érdekesebben, hogy amikor azért háborúkra meg forradalmakra gondolunk, akkor ritkán szokott a konyhaművészet elsőként eszünkbe jutni.

[00:13:31]ugye hadmozdulatok, politikai mahinációk, tragédiák, társadalmi kataklizma, de hát mégis csak az egyik legalapvetőbb igényünk az életünkben az a az evés, és hogy természetes, hogy ez is nagyon árulkodó, hogy hogy akkor ezt hogyan végezték a háború napjaiban, és akár tényleg még esetleg az ilyen lelemények is a a a szükség és az én inség mellettan születtek meg.

[00:13:59]Az első világháborús Nagy Ferencnév, felírtam a nevet, hogy 1916-ban jelent meg egy ilyen hadi szakácskönyve, és ő írja azt a sort, hogy most nem az a kérdés, hogy mit szeretünk, hanem hogy mit ehetünk.

[00:14:12]De hogyan tehát mi az, ami számodra így a legérdekesebb volt, mikor kutattad, vagy könyvé rendezted ezeket a mindenféle hadiszakácskönyveket?

[00:14:25]Az egész témával én valójában úgy találkoztam, hogy ugye én a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak vagyok a boldog, vidám és serény nyuggere, és az első világháború 100 éves évfordulója kapcsán [torokköszörülés] kiváló kolléganőm Estyan Anikó rendezett kiállítást, ami az első világháborút így gyomornézetből nézte.

[00:14:52]És hogyha valakit ez érdekel, akkor ennek a könyve, ami a kiállításhoz megjelent, ez úgy van fönt az interneten, hogy PDF-be olvasható is.

[00:15:04]Tehát Elnagy Anikónak a a háborús gasztronómia tárgyában írt munkáit nagyon ajánlom mindenkinek a szíves figyelmébe.

[00:15:12]Itt az ő kutatásai voltak az igazán úttörők, és neki köszönjük ezt, és aztán én az ő nyomdokain kezdtem el.

[00:15:20]akkor már a receptek felé elmenni, mert ő arra nem fordított akkor a figyelmet, vagy nem arra fordított figyelmet, de én meg akkor elkezdtem így a hadháztartással vagy hősnők a konyhában ezzel a címmel tartottam egyszer egy előadást, és akkor abból bontakozott utána ki a az a hát több olyan szakácskönyv is, amiben ilyen nincs konyhákkal meg háborús konyhákkal foglalkoztam.

[00:15:51]Tehát a ennek a korszaknak megvannak a saját szakácskönyvei, azokat ki lehet kotorni.

[00:16:01]A és nagyon tanulságos és nagyon érdekes, hogy a elképesztő női találékonyság, mert ugye eltetni kell.

[00:16:10]Igen.

[00:16:11]Nem csak, hogy enni kell, de eltetni kell.

[00:16:13]És akkor ilyen lelemények például, mint a harcos keks.

[00:16:20]Az micsoda?

[00:16:21]A harcos keks az még az 1970-es80-as években is létező dolog volt falusi lakodalmakban.

[00:16:31]Az a kemény, jól elálló darált keks, amit azért hívtak harcos keksnek, mert az a keks kibírta az utazást az első világháborús lövészárokig.

[00:16:43]És akkor attól volt harcos, hogy a katonáknak készítették, és akkor utána persze a második világháborúban is szerepel ugyanígy, de hogy onnantól van neki ez a neve.

[00:16:51]Vagy nagyanyámnak a hadilinzer.

[00:16:56]Hadilindzer ugyanez, mert a linzer azért nem hagyományosan nem bírja jól.

[00:17:00]Az az egy omlós tészta, ami nagyon finom és nagyon omlós és sok vaj kell bele és porhanyós és törik, mint a franc.

[00:17:07]De kitalálják valakik ügyesen a dilindzert, amelyik kibírta azt, hogy egy dobozba elutazzon, nem tudom én, a isonzóig.

[00:17:20]Úgyhogy az egyik része a leleményeknek az az, hogy hogyan tudnak meglévő ételeket úgy átalakítani, hogy az hadi körülmények között is menjen, hogy mit mivel tudnak pótolni, mit mivel tudnak lecserélni, helyettesíteni.

[00:17:38]És a másik része pedig, hogy hogy bizonyos alapanyagok teljesen hiányoznak, és akkor hogy azok helyett mégis mi van, és [sóhajtás] hát azok a rendkívül olcsó ételek, mert ugye a háború az együtt jár a szegénységgel, a nélkülözéssel, ott nagyon-nagyon szűk az a réteg.

[00:17:57]Mondjuk ilyen genyládahadiszállítók, akik meggazdagszanak azon, hogy papírtalpú bakoncsot delegálnak a a harctérre a katonáknak.

[00:18:09]De nagyon szűk az a réteg, amelyik jobban él akkor, amikor háború van.

[00:18:13]Általában mindenki rosszabbul él.

[00:18:17]És hát ebben a rosszabbul élésben kellett kitalálni, hogy hogy akkor mégis mit.

[00:18:23]De hát 1956 ilyen szempontból azt hiszem, hogy nem hasonlít az 1930-as évek vége, 40-es évek időszakára, vagy az első világháborúra se, mert azt már egy olyan nányazdaság előzte meg.

[00:18:40]Igen.

[00:18:43]Tehát hogy hogy míg mondjuk az első világháborús elszegényedés vagy a második világháborús azért a polgári középosztálynak biztos egy sokkot jelentett, mert az innyenségek azért az mindennaposnak számítottak.

[00:18:57]Az 50-es évekről ezt azért kevéssé mondhatjuk el így történeti ismereteim alapján.

[00:19:02]De fessük fel akkor egy picit, hogy hogy mi az, amibe 56 ilyen szempontból megérkezik.

[00:19:07]Tehát mit azt tudom, hogy 51-ben volt még vissza kellett vezetni a jegyrendszert a a második világháború után újra, aztán azt kivezették.

[00:19:16]De milyen ö mitek a magyarok az az 50-es években 56-ot megelőzően?

[00:19:24]Erről mennyit tudunk egyáltalán?

[00:19:27]Körülbelül lehet tájékozódni, mert például a bizonyos napilapokban megjelennek piaci árak ról.

[00:19:33]Ez egy régi hagyomány, úgyhogy ez már a nagyon ez 800-as évek elejétől kezdve van ilyen, hogy mibe kerül a csirke párja, vagy a lisztmázzsája, vagy a nem tudom, valami ilyenek.

[00:19:47]Úgyhogy egyrészt ezekből lehet tájékozódni, hogy milyen élelmiszereknek, alapélelmiszereknek az árát közlik, és az egyáltalán mennyi.

[00:19:59]De hogyha így élelmiszer, akkor ugye azt kéne nézni, hogy mezőgazdaság, és hogy a mezőgazdaságban mi van.

[00:20:04]Most a mezőgazdaságban az van, [zihálás] hogy először is ugye 1945-re nem marad ló, cserébe nincs gép, tehát rendkívül nehéz körülmények között lehet, vagy meg se lehet művelni azt a földet.

[00:20:23]Akkor 49-től elkezdődik a tszesítés, aminek következménye lesz az, hogy rohamszerűen hagyják el parasztok.

[00:20:33]teljesen a mezőgazdaságot, és mennek el az iparba.

[00:20:38]Ugye ez párba jár a vas és acélországa meg ilyen hülyeségekkel.

[00:20:44]Tehát, hogy lesz az iparnak egy nagy felszívó ereje.

[00:20:46]Honnan veszi az embert?

[00:20:52]Ugye nem sokkal a második világháború után vagyunk, tehát ember sincs egyáltalán, mert az ember a harctéren meghalt.

[00:20:58]Tehát fiatal ember, aki bírja a gyűrődést és fizikai munkát, és nehogy Isten még valami tapasztalata is lenne ebbe, ők meghaltak a fronton.

[00:21:06]Kösz.

[00:21:09]Tehát ember nincsen.

[00:21:09]És akkor rettenetesen sokan, de egy körül ilyen 300000res tömeg lép ki a mezőgazdaságból, és megy el teljesen máshova.

[00:21:20]Na most akkor nincs ki megművelje a földet.

[00:21:25]Úgyhogy az öregek ott piszmognak vele.

[00:21:27]Na most marra nagy szegénység van, meg ilyen rákosi korszak van, és tehát még azt is, amit megtermel, jó el fogják tőle venni.

[00:21:38]Úgyhogy szerencsétlen falusinak is akkor söprik le a padlását, meg jönnek ezzel a rettenetes kulák üldözéssel.

[00:21:43]Tehát a mezőgazdaságot tulajdonképpen rákosiek teljesen gajra vágják.

[00:21:51]És még azon kívül a fizetünk a a Szovjetuniónak jóvátételt, annak egy része az mezőgazdasági termény formáját fogja ölteni, és akkor ami ehető lenne megtermett és ehető lenne, az is jelentős mennyiségben távozik az országból.

[00:22:14]Úgyhogy mert nincs.

[00:22:14]Az 1950-es években hiánygazdaság van, nincs kaja, nehéz szerezni.

[00:22:23]Ha szereznek, akkor aranyárban szereznek.

[00:22:26]Csereélés elég sokáig, hogy így a falusiak jönnek föl Pestre, és akkor elcserélnek ehető dolgokat nem ehető dolgokra.

[00:22:38]Úgyhogy ilyen bundák és ékszerek és nem tudom mik azok ehető formát öltenek egyszer csak.

[00:22:45]És a vidékiek főleg így Budapest környékéről meg azért jönnek föl a városba, és hoznak dolgokat.

[00:22:52]Még az én kisgyerekkoromban Estd körül például jött a tojásos asszony, és járt házról házra.

[00:23:04]járt házról házra, és akkor nagymama vett 50 tojást, hogy hogy tésztát fog gyúrni, és majd elteszi.

[00:23:12]Tehát ez is ugye, hogy ha van sok tojás, akkor gyúrsz tésztát, a száraz tésztát csinálsz, és azt vászon a zacskóba, felakasztod a spájba, és akkor az ott nagyon jó lesz.

[00:23:22]Most cserébe el erre nagyon élesen emlékszem, mert az asszony 50 tojásából 48 záp volt.

[00:23:32]Akkor azért ez nem volt egyenlő azzal, hogy hát a kézműves falusi friss falusi friss falusi tojás nagymama nagyon megszívta, és emlékszem, hogy ez még évekig téma volt.

[00:23:40][horkantás] Na és akkor hát mit van azért például amikor így olcsó a zöldség meg a gyümölcs nyár vége koraősz, akkor azért befőzés van és akkor el kellett tenni sárga baracklekvárt, el kellett tenni paradicsomot és el kellett tenni szilvát.

[00:24:02]Illetve dédanyámtól van egy nagyszerű receptünk, egy alma szilva paradicsom együtt együtt [torokköszörülés] lekvár.

[00:24:14]Most ezt megtanítom a hallgatóknak vagy nézőknek.

[00:24:18]Csinálod a mai napig ezek szerint?

[00:24:20]Ezt szoktam készíteni, mert nagyon finom.

[00:24:21]2 1 2 kg alma, 2 kg szilva, 1 kg paradicsom.

[00:24:26]Ez az arány.

[00:24:26]Az alá nem érdemes menni.

[00:24:28]Na, tehát 5 [torokköszörülés] kg az mondjuk nem olyan nagyon sok.

[00:24:34]És cukor az olyan gondolom formán, mert az attól függ, hogy mennyire édes az alma és a szilva.

[00:24:37]És akkor kell bele egy kis fahély, és kell bele egy hát egy nem tudom, egy rud vaníliának egy harmada körülbelül egy annyi ehhez a mennyiséghez.

[00:24:54]És akkor ezt jól összefőződ és nagyon finom.

[00:24:57]Na, ilyet mindig készítettünk.

[00:24:59]És akkor lecsó.

[00:24:59]Ez volt az, amit nagymama mindig eltett, és a gyümölcsök árától függően még más dolgokat is esetleg tavasszal, egy kis ebercsemet.

[00:25:11]Na, úgyhogy [horkantás] ezek mindenképpen ez volt, hogy te elteszel, elteszel mindenképpen elteszel, mert ki tudja, hogy télen mihez jutsz hozzá.

[00:25:22]Mihez jutsz hozzá?

[00:25:22]Igen.

[00:25:24]És említetted ezt a falu városkapcsolatot, ami ilyen ugye hagyományosan a modernizáció, iparosítás 20.

[00:25:34]században van egy olyan, hogy hát a a falu irigyli a várost és az ott meglévő jólétet, és mennek fel munkásnak a mezőgazdaságból, de azért ilyen űrzavaros időkben ez nagyon könnyen meg tud fordulni a amikor hirtelen el elapadnak a városba áramló javak, főleg az élelmiszer, és akkor hirtelen ott előáll a hiány.

[00:25:58]és Gyulától keresgelve találtam az egyik írásában egy olyat, ahol ő ezt elég érzékletesen nem a 56-ról, hanem 1941-ről írja azt, hogy mert aztán a háborúval fordult a sor, akkor a városiak álltak a falusi kiskapok előtt, úgy mint a szalonnadra váró kutya.

[00:26:19]Szalonnáért, tojásért, egy kis szütyű lisztért rimánkodtak hónuk alatt a családfő frakjával, egy perzsaszőnyeggel, egy konyhaszékkel, mindennel, amit el tudtak mozdítani hazurról.

[00:26:28]mondja í és még hozzáteszi, hogy egyébként a a nagy polgári lakásokból még a zongorák is volt, hogy elindultak a faluk felé, hogy valami kis élelmiszerhez jussanak, ami nem tudom, hogy mennyire már az író elemény eredménye vagy sz mekkora kereslet volt falon zongorára.

[00:26:47]Bár lehet, hogy voltak olyan nagydák, akik akiknek az úgy úgy érezték, hogy az ott jól beállították a kis a szobába a zongorát, mint ahogy a 945-ben ugye a főúri kastélyoknak a tárgyaiból is rengeteg tűnik el így kézen közön, hogy azokat parasztházakba behurcolják és akkor [horkantás] mostanában kezdenek, vagy hát nem nyilván már évtizedek óta ez zajlik, hogy azért így így ezektől az orzott holmikt ól így szabadulnak a családok.

[00:27:18]De hát igen, ez kétségkívül így volt.

[00:27:18]És abban az időben, azonban, amelyről beszélünk, a falu egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ma.

[00:27:28]Tudné egy rendes falusi porta az úgy néz ki, hogy kerítés, előkert virágokkal, utána ház, és a ház mögött veteményes, és a veteményesbe egy csomó minden megtermett a család használatára, és egyáltalán senkinek nem derogált azt a veteményest ott megművelni.

[00:27:51]És akkor volt csirkeú, és ott azért egy néhány csirke mégis csak elkapirgált, és akkor mégis csak el lehetett kapni egyet kettőt egy vasárnapi ebédhez, vagy becserélni egy bundára, és akkor még esetleg még hátul malacól is van, vagy ne adj isten pláne még tehénke bólogat abban az istálóban, és akkor mindjárt itten a tej problémája is megoldódik.

[00:28:16]Tehát egy régi normális falusi port, ahol állatokat tartottak, az szinte önellátó volt, és alig kellett nekik a boltba mit venni.

[00:28:24]Hát petrót, gyufát, mit tudom én.

[00:28:27]Hát egy néhány dolgot meg hát lisztet esetleg, hogyha nem a saját gabonából őröltettek.

[00:28:32]De de hát egyébként egy csomó mindent egy normális falusi gazda meg tudott termelni, és meg is termelt és szégyenlett volna a többiek előtt, hogyha ez nem így történik.

[00:28:45]És akkor most meg azt látod, hogy nyírott gyep van, körbe tuják és mindenki elmegy vásárolni a nem tudom a szomszéd kisváros határában lévő szupermárketbe, és a világ minden kincséért nem állna neki, hogy most akkor sárga répát ültessen.

[00:29:02]Úgyhogy ma már hiába könyörögne a városi, a falusinak, hogy ez már nem tudna előállni ilyen ez a hely.

[00:29:09]Ezt már nem tudnánk.

[00:29:09]Ma már egyáltalán nem látja el a falu a várost úgy, ahogy ahogy valaha ellátta.

[00:29:15]És hát ugye régen azért mindenkinek voltak vidéki rokonai vagy barátai, és akkor volt egy disznóvágás, akkor oda el kellett menni, vagy el lehetett menni, sőt volt, aki direkt városi ember létére valahol hízlaltatott disznót, vagy felesbe vállalt valakivel együtt disznót, és akkor meg volt oldva a családnak télire a húsa is, ilyesmik.

[00:29:41]Hát ezeket nyomokban találod ma már csak nyomokban.

[00:29:45]Ugyanakkor 56 mítoszához, vagyis hát emlékezetéhez az is hozzátartozik, hogy akkor ez a városfalu antagonizmus nem alakult ki úgy, mint mondjuk akár korábbi időszakokban, hanem a falu vagy a vidék nagylelkően küldte is a fővárosba a terményeket, hogy támogatva ezzel is hát nyilván ahogy mondtad, hogy az 50-es évek hát mérsékelten volt barátságos, hogy finoman fogalmazzak a a mezőgazdaságban dolgozókkal.

[00:30:13]meg a paraszti közeggel.

[00:30:15]Úgyhogy gondolom ők ezt eleve egy olyan felszabadulásként telték meg, hogy valakik kiállnak a a a ez ellen a rendszer ellen, hogy hogy ez természetes volt, hogy akkor támogatják is ilyen módon, ahogy tudják.

[00:30:28]Igen, ez nagyon megható, hogyha az ember így nézi egy kicsit, hogy hogyan viselkedett akkor a magyar vidék.

[00:30:34]Tényleg nagyon nagyon támogatólag, és egyáltalán mindenki olyan normális és olyan rendes volt abban az időben, hogy szemets szátt eláll.

[00:30:40]Már az én kedvenceim ezek a becsületkaszás kirakatok, hogy betört kirakat üveg, vagy kinyitották a boltot, odatettek egy dobozt, és akkor abban volt egy becsületkassza, és mindenki, amit elvett a kirakatból, vagy elvett a boltból, annak az árát bedobta ebbe, és senkinek nem jutott eszébe egy ilyen dobozt felmarkolni, vagy belemarkolni egy ilyen dobozba, és abból pénzt elvinni.

[00:31:06]Tehát a akkor kiderült, hogy azért a magyar ember mégiscsak tisztességes, a magyar ember mégiscsak jó, sőt szolidáris.

[00:31:18]Szóval nagyon-nagyon gyönyörű szép dolgok derültek ki akkor az emberekről.

[00:31:23]És aztán nagyon furcsa látni, hogy hogy utána ugyanaz a magyar ember meg hogy képes viselkedni másféle helyzetekben.

[00:31:30]De akkor az valami egészen gyönyörű, hogy mindenkiben volt egy ilyen csodálatos lelkesedés, és mindenkiből a jó embert, a Jobbik énét hozta ki, mindenkiből a az erkölcsöt hozta ki.

[00:31:43]És téged ez így 70 év után is, mármint, hogy ugye 56 is, a forradalom is betöltötte a 70.

[00:31:49]évét lassan, hogy inspirál ez a tapasztalat, hogy egy ilyen levert forradalomnak is akkor ott marad az egy ilyen inspirációként számodra, hogy hát tudunk mi ilyen jó fejek is lenni mindenképpen?

[00:32:02]Persze.

[00:32:02]Igen.

[00:32:02]Tehát akárhogy dolgoznak hatalmak azon, és dolgoztak régen is, dolgoztak a közelmúltban is, hogy te legyél rossz, hogy te legyél gonosz, hogy te gyűlölj, hogy rettegj, hogy rettegtess.

[00:32:20]Tehát ezen ezen dolgoznak, ezen politikusok dolgoznak.

[00:32:22]Más ezen más ilyen nem dolgozik.

[00:32:24]Ezen mindig politikusok dolgoznak.

[00:32:26]És csak az a lenyűgöző, hogy az ember tényleg tud lenni annyira hülye, hogy felül a politikusoknak, hogy bedül ezeknek, és akkor tényleg előveszi magából ezt a rosszat.

[00:32:39]Tehát mindenkiben van jó meg rossz.

[00:32:42]És akkor egyszer valami nagyon híres egyházi férfiú, és nem, az ő nevét most nem fogom tudni fölidézni, mondta azt, amikor kérdezték tőle, nem tudom gyóntatott, hogy gonosz gondolatai vannak neki.

[00:32:57]És akkor azt mondta az Atya, hogy hát édesem, gonosz gondolatai mindenkinek vannak, csak az a kérdés, hogy mit kezd velük.

[00:33:10]Úgyhogy megvan a az emberekben nyilván a lehetőség mind a kettőre, és akkor jön a politikus, és kihozza belőled az állatot, és akkor jön egy történelmi helyzet, amikor az emberek egyszer csak összenéznek, és baromi rendesek lesznek, és kijön belőlük a jó, kijön belőlük a szolidaritás, kijön belőlük a a részvét.

[00:33:33]Egy csomó jó dolog kijön belőlük.

[00:33:33]Ehhez mindig kell valamilyen történelmi kataklizma, hogy ez kijöjjön.

[00:33:38]És [horkantás] engem idén áprilisban is elfogott egy ilyen érzés, hogy hogy úristen, most megint lehetőség van arra, hogy kijöjjön belőlünk végre megint a jó.

[00:33:54][horkantás] Igen, hát ezek a történelem [sóhajtás] szüli sokszor tényleg, vagy az ilyen történelmi helyzetek a ez nagyon sok nagy műregény is megírja, hogy az a hősiesség is meg a meg az, hogy ki lesz, ha gondolsz a történetben, ezek nagyon sokszor nem előre megírt dolgok, hanem ott abban a történelmi szituációban derül ki valakiről, hogy addig senki nem mondta volna róla, hogy ő mekkora rémtettekre képes, vagy mekkora hőstettekre képes, és ezek ilyen elképesztő átalakulások tudnak lenni.

[00:34:27]Igen, de én most itt nem is csak az egyes emberekre meg a hőstettekre gondolok, hanem egy társadalmi közhangulatra.

[00:34:34]Ühüm.

[00:34:34]Igen.

[00:34:34]Nyilván ennek van közösségi közösségre csapat.

[00:34:37]É ez baromi fontos, hogy legyen egy olyan közhangulat, amibe te bele tudsz simulni, amibe te jól érzed magad, amibe te építő módon tudsz beleadni dolgokat.

[00:34:52]Az egyáltalán nem mindegy, hogy az ember egy gyűlölködő falkába áll beachatsarogni, vagy pedig egy egy szolidáris társadalomnak akar lenni egy olyan tagja, aki ott hasznos dolgokat csinál.

[00:35:04]említetted viszont a politikusokat, és még erről is akartam az 50-es évekről is kérdezni, mert ugye, hogy hiánygazdaság volt, azt már leírtuk az előbb, de természetesen nem mindenki számára volt hiánygazdaság akkor sem, mert mondjuk a politikai elitnek azért akkor is voltak ingyenségre lehetőségei.

[00:35:23]Én Karinti Ferencől Staféta című írásában találtam egy ilyen rövid részletet, ahol felidézi azt, hogy Rákosi Elvtárs behívatta 1955 késő őszén őt és két írótársát, akik az írószövetséget képviselték, hogy beszéljék meg a magyar irodalom ügyét.

[00:35:42]És hát akkor ott egy ilyen vacsorát is [zihálás] szolgáltatott nekik, ahol azt írja Karinti Ferenc, hogy lazacos, kaviáros, sonkás szendvicseket kínálgattak, hűsítőket, narancsot, banánt, mint az 55 ősszen járunk, [zihálás] déli gyümölcsöt, nem igen kérettük magunkat.

[00:35:58]Ezeket akkoriban ritka, ezek akkoriban ritka íyenségek voltak, és idegességünkben is jócskán faltunk.

[00:36:05]írja, majd még hozzátesz egy olyan történetet, hogy az egyikük, az egyik írótársa az pár szem datoját is félrerakott és begöngyölt a papír szalvétájába.

[00:36:14]Talán ösztönösen, meg sem gondolva mit művel, mert ahogy a többiek rámeredtek, zavarba jött, motyogott és azt mondta, hogy bocsánat, a kislányom még sose látott ilyet, azért.

[00:36:23]Kínos kicsit csönd támadt, Rákosi elvörösödött.

[00:36:28]vigyen neki banánt, narancsot is, és szemének egy oldalvillanásával utasította a pincért, hogy csomagolják be.

[00:36:34]Tehát, hogy azért ez ez a kis történet nagyon sok mindent elárul egyáltalán művész és hatal és politikus kapcsolatár, furcsa kapcsolatairól, meg hát arról is, hogy azért az 50-es években sem mindenki számára volt hiánygazdaság, mert azért van az a politikai elitréteg, aki mindig megtalálja az ényenségeket.

[00:36:54]Hát meg ahogy emlegettem az első világháború hadiszállítóit, hát nyilván itt is volt egy olyan politikai elit, amelyik bár az Rákosi féle politikai elit tagjai között azért ott voltak elég sokan olyanok, akik jó darabig maguk se láttak ilyet, merthogy olyan társadalmi rétegből kerültek a hatalom nagyon magas polcaira, amely társadalmi rétegben ők nem láttak, vagy nem kóstol olhattak ilyeneket.

[00:37:26]És [horkantás] most már nem emlékszem, hogy a Gellért szálló, vagy a Margit szigeti nagyszálló kapcsán volt ez talán, hogy valakinek a visszaemlékezésében, hogy hogy egy ilyen parlamenti fogadás vagy ilyen, és nem tudtak mit kezdeni a az evőeszközökkel.

[00:37:51]Ezek a hatalmas magasságokba fölkapaszkodott káderek, mert mert nem tudják, hogy mi az.

[00:37:58]És akkor Kádárt is sokszor emlegetik, hogy a kedvenc étele a grízes tészta, káposztás tészta, vagy mi volt, de hogy valójában nem is az volt, hanem a nem tudom a stíriai betélt, [horkantás] de az image része volt.

[00:38:18]Ez mindenképpen az image része volt.

[00:38:18]És hogy ez, hogy nem látja a köznép, hogy az elit mit eszik.

[00:38:28]Ez azért elég fontos volt, hogy hogy ők nagyon ritkán teremtettek olyan helyzeteket, mint itt most a karintiek esetében, hogy valaki belelátott abba, hogy ők mikhez jutnak hozzá, vagy mihez férnek hozzá.

[00:38:40]És akkor volt is egy ilyen vicc, hogy hogy a a konyak a a az egy olyan ital, amit a proletariátus választott képviselői útján fogyaszt.

[00:38:51][nevetés] Igen, [horkantás] ez [torokköszörülés] sok sok tekintetben a mai napig egyébként így van, hogy az image az mindig nagyon csak ma már Instagram szelfik formájában közvetítik ezt az imageet, míg akkor még ki kellett plakátolni vele a [zihálás] utakat, úgyhogy a formák változnak, de azért az alap az alapdinamikája a hatalomnak az sokszor nagyon hasonló.

[00:39:15]És ha most így visszatekintünk erre az egészre beszélgetés vég vége felé, bár nyilván nagyon sok irányba el lehetne még kalandozni, hogy te ugye erről, mint mondtad, írtál magad is a receptek mentén könyveket, hogy inséges időkben milyen vemények voltak.

[00:39:29]Beszéltünk most arról, hogy hát régen ez a falusi ilyen ellátás, ez mennyire alapértelmezett volt, és mára ez kiveszett, vagy kiveszőben van majdnem teljesen.

[00:39:41]Te hogy látod, hogy ezeket túl azon, hogy ilyen gasztratörténeti kuriózumok, hogy nézzük, te olvasgatsz ilyen hadiet, és ezt nagyon [horkantás] olvasmányos formában átadod a olvasóidnak is.

[00:39:52]Ezen túl mi az, amit hasznos lenne megfontolni ezekből?

[00:39:59]akármint szemléletet vagy vagy ilyesmit ezekből a hinséges időkből, olyan időkbe, amikor szerencsés módon nem élünk ennyire ennyire nagy hiányokat.

[00:40:12]Nem élünk, nem élünk, de a lábnyomunk az borzasztó.

[00:40:15]És hát ugye ez most már szerintem mindenki számára egyértelmű, hogy ha ebbe az irányba megy tovább az emberiség, akkor itt olyan ökológiai katasztrófák lesznek, hogy tiszta öröm lesz nézni.

[00:40:30]Én őszintén remélem, hogy nem fogom megérni ezt.

[00:40:32]Tehát, hogy mondjuk mit tudom [horkantás] én, 10 néhány éven belül még azért nem omlik a fejemre a egy olyan apokalipszis, de hát akinek unokája van, az már ezen azért jócskán gondolkodhat.

[00:40:47]Tehát, hogy ez a hiánygazdaság, de hogy az akkori találékony anyáknak a hiánygazdaságban való főzése, az olyan szempontból nagyon hasznos tud lenni, hogy mi van akkor, hogyha egy kicsit te tudatosan szeretnél takarékoskodni, hogy mi van akkor, hogyha egy kicsit odafigyelsz arra, hogy hogy szezonális dolgokat, hogy helyben termett dolgokat, hogy csinálj tényleg ügyet abból, hogy ne keletkeztess a szükségesnél több maradékot, hogy hogy használd föl értelmesen a rendelkezésedre álló alapanyagokat.

[00:41:27]Szóval, hogy ezeket mind érdemes megtanulni, és mind érdemes lenne a gyakorlatban sokkal jobban átvinni, és lehet persze lehet hát így gúosan nézni a méregzöldekre, de én nem akarok a nagyon méreg méregzöldek, hogy mondjam, szószólója lenni, de az biztos, hogyha ha úgy nézed, hogy egy értelmes, takarékos és kevéssé környezet pusztí ító háztartást szeretnél magad körül, akkor ezek a receptek, ezek tökéletesen megfelelnek ennek a célnak, és meg lehet őket csinálni úgy, hogy finomak legyenek, mert akkor is finomak voltak.

[00:42:10]Hát az anyák akartak jót adni az ő gyereküknek meg az uruknak akkor is, amikor a legnagyobb Córesz közepén voltak.

[00:42:18]Úgyhogy lehet csinálni jót, és azért is gondolom, hogy hogy érdemes ennek a világnak a tapasztalatait megismerni, mert ezek igenis nagyon hasznosíthatók ma is.

[00:42:32]És mennyire látod ennek a nyomait, hogy ez az egész szemlélet így sok szó esik erről, amit mondtál, hogy fú, mennyire kizsákmányoljuk az ökoszisztémát és hasonlók, de a napi gyakorlatban, hogy te úgy figyeled az embereket, mennyire látod azt, hogy ez valóban terjedőben van egy másfajta szemlélet?

[00:42:52]Nagyon örülök annak, hogy most az én Facebookom buborékjában egyre gyakrabban találkozom.

[00:42:59]Egyrészt ilyen nagyon ökudatos megoldásokkal megtalálkozom az a no-t, tehát ha ne legyen hulladék vagy minimális hulladékkeletkeztetés, annak is örülök, hogy vannak olyan megmondó emberek a magyar gasztronómiában, akik most már erre úgy figyelnek, és akkor így mondják is, hogy hogy ökudatosan és és hulladékmentesen csinálni.

[00:43:23]Tehát olyanok, akik befolyásolják a közvéleményt, és csak ugyan olyan követőik vannak, vagy lehetnek, akik akik már ezeket figyelembe veszik.

[00:43:35]Úgyhogy amikor divattá válik ez, mikor valami jó dolog válik divattá, az egy öröm.

[00:43:41]Mikor hülyeség válik divattá, nem öröm.

[00:43:43]De ez például úgy gondolom, hogy ez most egy jó divat.

[00:43:48]És a piacon a ahova én járok, a Fehérvári úti piacra járok, és ott nagyon sokszor látom most már, hogy egész fiatal csajok tök helyesek, aranyosak, ilyen huszon kevés éves csajok szingik-e, vagy sem, de hogy jön bevásárolni, hozza a dobozát, hozza a zacskóját, hozza a tűzacskóját és és azt látom, hogy a hogy a csomagolás mentes bevásárlásra például törekszenek.

[00:44:22]Na most ez baromi jó.

[00:44:22]És van olyan zöldséges, amelyik már nekem is már mondja, mikor már odaállok a sorba, hogy tudom, nem kell zacskó.

[00:44:29]És nem kell zacskó, mert el tudom rakni, és mert annak idején nagy anyámnak se kellett zacskó.

[00:44:35]Azt mégis hazajutott az a zöldség.

[00:44:36]Úgyhogy vannak azért úgy látom, hogy vannak most már a fiatalok körében olyanok, akik tudatosan próbálnak így élni, és ezt követik, és ez ez nagyon tök jó.

[00:44:48]Na hát akkor ezen a reményteli hangon fejezzük be a beszélgetést, mielőtt valami újabb kataklizmára térnénk vissza.

[00:44:54]Nagyon szépen köszönöm, Noémi, hogy itt voltál velünk és megosztottad ezt.

[00:44:57]Köszönöm a meghívást hallgatóinkkal is.

[00:44:59]Úgyhogy ne feledjétek, hogy iratkozzatok fel a 24.hu YouTube csatornájára, illetve fizessetek velő a 24 extrára, ahol rengeteg nagyon izgalmas tartalommal találkozhattok mind ilyen vizuális formába, mind pedig írott formába.

[00:45:16]Sziasztok!

[00:45:23]K.