Meleg férfiak, hideg diktatúrák: A sötét rabságból a világos szabadságba
- A dokumentumfilm négy fiatal és idős meleg férfi találkozásain keresztül mutatja be a magyar melegség elmúlt évtizedeit, szembeállítva a Kádár-kori elnyomást a 2014-es Magyarország autoriter fordulatával.
- Az idősebb generáció a homoszexualitást évtizedekig rettegésként, bőrkiütésként vagy bűntudatként élte meg, és többen kíséreltek meg heteroszexuális házasságot, mielőtt felvállalták volna önmagukat.
- A Kádár-korszakban az ismerkedés színterei a fürdők, nyilvános illemhelyek és presszók voltak, ahol a rendőrség folyamatos jelenléte és a „Tavasz-ügyosztály" megfigyelései miatt állandó félelem uralkodott.
„A sötét rabságból a világos szabadságba érkeztünk. Sajnos ezt le kell szögeznem minden de mellett [...] ez így van." – Idősebb interjúalany
- A jugoszláv tengerpart a teljes szexuális és érzelmi felszabadulás szigeteként szolgált, ahol megszűnt az otthoni megbélyegzés és erkölcsrendészeti zaklatás.
- A Homéros Egyesület 1988-as megalakulása és a Mások újság elindítása utat tört a demokráciának, és korai AIDS-ellenes propagandájuk hozzájárult a járvány magyarországi megfékezéséhez.
- A rendszerváltás után is folytatódtak a rendőrségi zaklatások, és a 2008-as budapesti Pride-on a felvonulókat kordonok közé szorították, ami a „kordonév" kezdetét és a jogok fokozatos leépülését jelezte.
„Rendkívüli mértékben fel vagyok háborodva, mert ez a kormány az alkotmánymódosítással kiírt engem és több ezer leszbikus és meleg párt a család fogalmából." – Hanzli Péter aktivista
- A fiatalok szerint az idősebbek a saját traumáikhoz viszonyítva alábecsülik a jelenlegi rendszer veszélyeit, míg az idősebbek a túlélésükben bízva már nem félnek, és teszik, amit tudnak.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Bevezető – a dokumentumfilm koncepciója
A videó egy dokumentumfilm, amelyben négy meleg barát – Gábor (antropológus), Milán, Peti (történész) és Pálfi Balázs – idősebb, 50 év feletti meleg férfiakat keresnek fel, hogy a történeteiken keresztül mutassák be, hogyan lehetett melegként élni a Kádár-korszakban, a rendszerváltás idején, és hogyan viszonyulnak a 2010-es évek Magyarországának politikai és társadalmi változásaihoz. A film a személyes visszaemlékezéseket egy horvátországi utazás kerettörténetével, korabeli felvételekkel, valamint a fiatal generáció saját élményeivel párhuzamba állítva meséli el a magyar meleg közösség elmúlt évtizedeit.
A film egyik központi dilemmája, hogy amíg az idősebb generáció egy része úgy látja: „a sötét rabságból a világos szabadságba érkeztünk", addig a fiatalok számára a 2014-es év Magyarországa egyre inkább tekintélyelvű, jogokat folyamatosan leépítő rendszert jelent. A film alcíme – A sötét rabságból a világos szabadságba – éppen ezt a feszültséget idézi meg.
Személyes coming out-történetek – az idősebb generáció tapasztalatai
Felfedezés, rettegés és bűntudat
Az egyik interjúalany elmondása szerint már 14 éves korában rájött, hogy meleg, de ezt a felismerést „csak a rettegés" és a külvilágtól kapott üzenet kísérte, miszerint „ez egy szörnyűség". Amikor elmondta a nővérének, az egy évig nem beszélt vele, noha egy lakásban éltek. Édesanyja aggódott érte, mert attól félt, hogy fia „bűnözőkkel" kerül kapcsolatba, hiszen semmit nem tudott a meleg világról.
Egy másik résztvevő úgy fogalmazott:
„Valahogy egy kínos tehernek éreztem, nem is tudom, talán mint egy bőrkiütésnek vagy egy ekcémának, ami hát múljon már el, hát mivel kéne ezt bekenni, vagy mit csináljak én, hogy vagy legalábbis, hogy milyen ruhát hordjak, hogy ezt ne lehessen látni." *
Többen megkísérelték a heteroszexuális életet. Volt, aki 21 évesen megnősült, mert „nagyon szerettem volna normális lenni" – bár már 16 éves korától a fiúk vonzották. A házasság végül azért is jött létre, mert mindketten szerettek volna elkerülni otthonról, a szülők pedig anyagilag is támogatták őket. Később, amikor gyermekei is születtek, egy napon már nem bírta tovább, és elmondta a feleségének, hogy a férfiakhoz is vonzódik. Utólag úgy látja, „ezt nem tettem helyesen, mert meg kellett volna mondani neki." A válást követő válságos időszakában egy bölcs, idős pszichológushoz fordult, aki így biztatta:
„Mit vacakolok? Hát akkor szerezzek pasit magamnak, ha ez annyira fontos. [...] Hát akkor én homokos leszek. Hát igen, mondta, az lesz. És akkor mi van? [...] Tessék kimenni az életbe és élni az életét." *
Az interjúalany számára ez a találkozás sorsfordító volt: ösztöndíjjal Angliába ment, ahol először élt át meleg kapcsolatokat, és végül „megindult ez a dolog".
„Csúcsundra, a pézsmapatkány" – a félelem állandósága
Az egyik megszólaló A dzsungel könyve hasonlatával érzékeltette önmagát:
„Van Csúcsundra, a pézsmapatkány. Az nagyon gyáva és az csak a fal mellett mer szaladni. És ezért kétszer annyit kell szegénynek szaladnia, mert az nem mer a szoba közepébe kijönni. Nos, ez utóbbi vagyok én." *
Mások arról beszéltek, hogy a „meleg" szó maga is mennyire reduktív: „hiába minden, már a nevében is benne van, mondva azonnal a farkunk jut eszébe annak, aki ezt mondja." A beszélő szerint ez méltatlan helyzet, hiszen ha valakit evangélikusként említenek, senkinek nem a szexualitása jut eszébe, míg ha bemegy a zöldségeshez a partnerével, a zöldséges azon gondolkodhat, „vajon mi mit csinálunk".
Első szerelmek, felszabadító kapcsolatok
Az egyik interjúalany 20 évesen a Gellért fürdőben találkozott először olyan fiúval, akivel elment és „az volt az első igazi meleg kapcsolat". Egy másik résztvevő 22 éves korában ismerkedett meg a barátjával, akinek családja teljesen elfogadó volt – odaköltözött hozzájuk, és ez az élmény olyan volt, „mintha a víz alól felszabadultam volna, és végre levegőt vehettem volna".
Többen évtizedes párkapcsolatban éltek. Egy pár 18–20 éven át volt együtt; kapcsolatuk egy házibuliban kezdődött, ahonnan cigarettáért indultak, de végül „minden orgonabokrot megtekintettünk". Egy másik pár 12 éve élt együtt, a megismerkedésük Harkányban történt, a német állampolgárságú partner egy szót sem beszélt magyarul, az interjúalany pedig alig tudott németül – „de azért megértettük egymást". Ahogy fogalmazott:
„Én, aki azt mondtam örök életben, hogy nem senkivel összeköltözni, soha senkivel. És úgy jött, mint derült égből a villámcsapás, és másnap itt volt, és itt ragadt." *
Amikor az interjúalany elmondta lányainak, hogy párkapcsolatban él Ivánnal, ők nagy meghatottsággal hallgatták; a férfi szándékosan a saját szájából akarta, hogy hallják a hírt, „mert gondoltam, ezzel kiveszem a méregfogát".
Ismerkedés a Kádár-korszakban – rejtett terek és kódok
Az internet előtti időkben a meleg férfiak számára a budapesti fürdők, közparkok, nyilvános illemhelyek és presszók jelentették az ismerkedés elsődleges színtereit. A Gellért fürdő gőzfürdője, a Rudas, a Király, a Rác és a Lukács fürdő egyaránt ismert találkahely volt; a napozókat szinte kizárólag meleg férfiak látogatták, a fürdőkben pedig szexuális életet is éltek, „mert máshol nem volt rá lehetőségük".
Az utcai ismerkedésnek kifinomult koreográfiája volt:
„Megállsz egy kirakatnál, és akkor egyszer csak mögötted látod, hogy már nem a kirakatot nézik, hanem téged az üvegből. És akkor tovább mész, és akkor a következő kirakatnál, ami egész más, mondjuk a cipő volt, ez meg illatszer, de megint ott áll [...] a negyedik kirakatnál már csak megkérdezett, hogy tessék mondani, mit tetszik akarni." *
A nyilvános WC-k – „csempfe bár" – is fontos szerepet játszottak. A Keleti pályaudvartól a Deák térig sorjáztak az ilyen helyszínek; „ott folyamatosan telefonszámok és időpontok voltak, hogy gyere, jelezz, hívjál fel." Az egyik megszólaló ugyanakkor rettegett ezektől a helyektől – „egyszerre vonzott és taszított" – míg mások számára ez a világ teljesen idegen maradt, mert „embert akartam, hogy tudjam, hogy az kicsoda".
A fiatalok (a film készítői) megpróbálták eljátszani, hogyan ismerkedhettek régen az utcán. A jelenetből kiderül, hogy a szemkontaktus, a diszkrét jelzések és a fokozatosság volt a kulcs: „elmész, megállsz, visszajössz, akkor két pillantás". Az egyik idősebb megszólaló hozzátette, hogy a buszon való összenézés pontosan ugyanúgy működött akkor is, mint manapság, de a rendőrség jelenléte állandó feszültséget okozott: egy rendőr egyszer megkérdezte, mit keres egy padon éjszaka, mire az interjúalany emlékezetes választ adott: „Tudja mit, a felesége egy jó nagy, arra vigyázzon."
Az underground meleg közösségek: házibulik és presszók
A 70-es, 80-as években a meleg közösség alapvetően házibulik köré szerveződött, mivel nyilvános melegbárok nem működhettek. 100-200-300 fős partik voltak, amelyekről „hetekig beszélt a melegvilág, aki nem volt ott, az is". Ezeken az eseményeken bontakozott ki a magyar transzvesztita művészet is: az előadók jelmezeket varrtak, színpadot építettek, bárpultot állítottak fel.
Az egyik interjúalany részletesen mesélt saját transzvesztita karrierjéről. Nyugat-berlini televíziós közvetítésekből merítettek ihletet, Mary és Gordy híres transzvesztita művészek műsorát utánozták. Mivel akkoriban nem lehetett tollboát kapni, maguk gyártották: „vettünk kötözőzsinórt, ezt így föltekertük a kezünkre, elvágtuk, és varrógépen szépen egymás mellé varrtuk – ez volt a boa". Az egyik előadásuk annyira megható volt, hogy egy barátjuk szeme könnybe lábadt; a barcelonai olimpia megnyitójának estéjén adták elő, Freddie Mercury zenéjére.
A bécsi nemzetközi versenyen a nézők piros rózsákat dobáltak a színpadra, és a szám végére „az összes dekorációs piros rózsa mind a földön volt. Egy csodálatos piros szőnyegen mentünk ki." Az előadó elnyerte a Queen of Heaven címet. Az interjúalany eleinte jogászként dolgozott, de mivel transzvesztita tevékenységét titokban kellett tartania, fokozatosan átnyergelt a divatszakmába: butikot nyitott, később ruhat tervezett. Amikor saját cége lett, már senki nem szólhatott bele az életébe. A színpadon átélt elfogadás és szeretet élményéről így beszélt:
„Ez egy fantasztikus érzés volt, hogy azt a feléd áradó szeretetet érzékelni, olyan, mint egy napfürdőzés." *
Az Egyetem presszó Budapest ikonikus meleg találkahelye volt egészen 1990-ig (ma Raiffeisen bank áll a helyén). Zárt körű hely volt: a Misi nevű alkalmazott beengedte, akit ismert, másoknak azt mondta, „nincs hely". A presszóban zongoraszó mellett énekelt Lantos Zsuzsa, a hangulat egyszerre volt otthonos és biztonságos – „itt most a saját közegedben vagy, biztonságban vagy, egy más világba csöppentél". A visszaemlékezők ugyanakkor tudták, hogy a személyzet egy része valószínűleg jelentési kötelezettséggel bírt a rendőrség felé.
Állambiztonsági megfigyelés és a „Tavasz-ügyosztály"
A dokumentumfilm egyik visszatérő témája a homoszexualitással kapcsolatos állami megfigyelés. A magyar büntető törvénykönyv 1961-ben – európai viszonylatban korán – dekriminalizálta a homoszexuális kapcsolatokat (az indoklás szerint azért, hogy „szegény beteg buzikat ne kelljen börtönbe küldeni"), de a rendőrségi érdeklődés ettől függetlenül fennmaradt.
Az interjúalanyok egy része kikérte állambiztonsági aktáját, de többnyire azt a választ kapták, hogy „nem találtak semmit". Az egyik megszólaló elmondta: a 70-es évek végén, amikor német barátja Magyarországra jött, a külföldieket ellenőrző hivatalnál le kellett jelentkezni, és a hatóság pontosan tudta, hogy a barátja meleg. Szerinte rengeteg adat gyűlhetett össze róla. Egy másik résztvevő hozzátette: ezek az akták valószínűleg nem az állambiztonsági levéltárban vannak, hanem a rendőrségnél maradtak, mert „azok nem állambiztonsági iratok voltak, és a rendőrség még mindig egy csomó aktát visszatart".
A beszélgetések során felmerült a „Tavasz őrnagy" (vagy „Tavasz százados") neve, aki egy kifejezetten a melegekkel foglalkozó rendőrségi ügyosztályt vezetett a Kádár-korszakban. Az interjúalanyok szerint beépített melegek is szolgáltattak információkat, vagy maguk a rendőrök is jártak a meleg helyszínekre. Ahogy valaki megfogalmazta:
„Azt, hogy egy buzibárba ül valaki és nagyon néz egy másikat, ebből még nem következik, hogy titkos ügynök." *
Többen beszámoltak arról, hogy a rendőrség még 1992-ben is zaklatta a meleg közösséget. A Mások című újság szerkesztőségét behívatták a rendőrségre, ahol az előfizetők és hirdetők adatait követelték. Amikor megtagadták az együttműködést, a rendőr így fenyegetőzött: „hát mit gondol, hogy nekünk nincsenek anyagaink? Itt van a fiókban, mindenkiről minden." A beszélő utólag is elevenen élte át a kiszolgáltatottság érzését:
„Az ember olyan picinek tudja érezni magát egy ilyen rutinos rendőrségi kihallgatáson, ahogy ti itt ültök az asztal mögött. Tehát esküszöm, hogy visszajön ez az érzés, hogy az ember érzi, kézzel foghatóan, hogy a hatalom ott van." *
A rendszerváltás utáni melegmozgalom kialakulása
A Homéros Egyesület és a Mások újság
A Homéros Egyesület 1988 májusában alakult meg hivatalosan, és ez „egy csoda volt, óriási áttörés". Különleges jelentőségét az adta, hogy ez volt az ország első civil egyesülete a szocialista rendszerben, és az értelmiség szélesebb körei is támogatták:
„Az értelmiség azt érezte, hogy [...] ha a melegek meg tudják csinálni a maguk civil érdekvédelmi, alulról építkező szervezetét, akkor a többiek is meg tudják csinálni. Tehát ilyen alapon az egész demokráciának utat törtünk." *
A nyilvánosság vállalása azonban komoly bátorságot igényelt. Az egyik alapító tag elmesélte, hogyan ment el a postára egy ajánlott levélért, amelyet a „Homéros magyarországi homoszexuálisok egyesülete" névre címeztek. A postáskisasszony nem adta át rögtön a levelet, hanem körbehívta az összes kolléganőjét, hogy „lássák, milyen egy homoszexuális". Mögötte sorban álltak az emberek, a jelenet legalább 10 percig tartott, és a beszélő „szeretett volna elsüllyedni".
A Mások című lap 1989 decemberében jelent meg először, első számait egy mozis bulin osztották szét. A címválasztás tudatos volt: „amikor ezt kitaláltuk, akkor arra gondoltunk, hogy mi ezzel a felvállalást hangsúlyozzuk, hogy amennyiben mi mások vagyunk, azt mi vállaljuk is." A lap szándékosan nem kizárólag erotikus tartalmakat közölt; a szerkesztők olyan újságot akartak, „amilyenek mi magunk vagyunk. Erotikával, szexualitással, kultúrával, félelmekkel, felvállalással, mindennel együtt."
Az egyik újságíró, aki filmkritikákat és tárcákat írt a lapba, így emlékezett vissza a szerkesztőségi légkörre: „nagyon jókat lehetett beszélgetni a szerkesztőségi értekezleten. Például a melegség és kereszténység ügyében."
A HIV/AIDS-járvány és a közösségi válasz
A Mások újság és a Homéros Egyesület kulcsszerepet játszott abban is, hogy Magyarországon a HIV-járvány nem öltött akkora méreteket, mint más kelet-európai országokban. A Karolina úton anonim szűrőállomás nyílt, ahol részben az egyesület tagjai dolgoztak. AIDS-világnapokon felvonulásokat szerveztek, „lehet, hogy csak 10 ember ment el, vagy öt". A filmben megszólalók egyike így értékelte az aktivisták munkáját:
„Talán lehetséges, hogy Magyarországon nem lett olyan nagyon erős a járvány, mint a környező kelet-európai országokban. Abban szerepet játszott ez is, hogy mi nagyon korán elkezdtünk a meleg közösségben teljes erővel, teljes erőbedobással AIDS-ellenes propagandát folytatni." *
A személyes veszteségek azonban elkerülhetetlenek voltak. Az egyik interjúalany egy közös kirándulás kapcsán mesélte el, hogyan szembesült egy barátja betegségével. A férfi nem akart eljönni a fürdőbe, végül mégis levetkőzött – „egy csontváz, egy lesoványodott valaki" volt. Később átjött hozzá, és látszott, hogy mondani szeretne valamit, de a beszélő nem találta a szavakat:
„Nem tudtam mit mondani, hogy most akkor mondjam neki, hogy nem baj, majd meggyógyulsz, vagy mit lehet ilyenkor mondani. [...] Nemsokkal ezután meg is halt." *
Egy fiatalabb szereplő – Gábor, az antropológus – szintén megosztotta a saját történetét. Három hónapja kezdte el a HIV-kezelést, és elmondta: ma már egészségügyileg ez egy olyan krónikus betegség, ami kisebb terhelést okoz a szervezetnek, mint a cukorbetegség – napi egy tablettával a vírusszáma a kimutathatatlanságig csökken. Számára azonban a fertőzés egy mélyebb probléma tünete volt: „az intimitás volt az, ami hiányzott az életemből, amit nem tudtam akkor már éveken keresztül egy párkapcsolatban megteremteni."
Az első melegfelvonulásoktól a Budapest Pride-ig
A dokumentumfilm felidézi az első magyarországi melegfelvonulásokat is. A kezdeti években futó-eseményként szervezték: a Kapella bárból indultak, nagy volt a bizonytalanság, hogy hányan lesznek. Végül legalább százan összegyűltek, és „mint egy lavina", úgy nőtt évről évre a résztvevők száma. Az első vonulók „vagyunk, büszkék vagyunk" jelszót skandálták, és egy transzparens viselője elmondta az első meleg büszkeség napi beszéd lényegét:
„Nem a melegségünkre vagyunk büszkék, hiszen nem mi választjuk ezt a sorsot. Ez egy velünk született emberi sajátosság. Viszont arra büszkék vagyunk, hogy immáron 1997-ben eljutottunk odáig, hogy felemeljük a fejünket." *
A későbbiekben a Szivárvány Misszió Alapítvány vette át a felvonulások szervezését. Az egyik korábbi kuratóriumi vezető azonban kiábrándultan távozott, mert sok meleg részéről ellenállást tapasztalt: „Minek? Minek az egész felvonulás? Mert hogy ezzel csak kiváltjuk az embereknek az ellenszenvét, kiváltjuk az embereknek a dühét." Ő viszont éppen a láthatóságban hitt:
„Fontosnak tartom azt, hogy jelenjen meg mindenki büszkén, mutassa magáról, hogy igenis én meleg vagyok, én felvállalom magamnak, kész. [...] Ne búj el. Te ugyanolyan értékes ember vagy, mint a másik." *
Párkapcsolatok, házasodás és gyerekvállalás a 2000-es években
A film több párkapcsolati mintát is bemutat. Egy német–magyar pár a harkányi fürdőben találkozott, és a nyelvi nehézségek ellenére 12 éve éltek együtt. Egy másik pár tagjai – Attila és Edi – 2001-ben ismerkedtek meg, és amikor lehetővé vált a bejegyzett élettársi kapcsolat, azonnal megkötötték, „ha már egyszer harcoltunk érte, ha már egyszer úgy gondoltuk, hogy akkor ez legyen meg nálunk is". A szertartásra sok meleg barátjukat hívták meg, a családból viszont senki nem jött el – „nem volt olyan, mint a klasszikus, hogy elmegyünk a lagzira meghívni a családot".
A gyerekvállalás kérdése is felmerült. Egy másik pár – akik egy fiút, Bendegúzt nevelnek – arról számolt be, hogy a gyermek édesanyját már száz éve ismerték; amikor az apa meghalt, ők ajánlották fel a segítségüket. Az iskolában maximális elfogadást tapasztaltak, noha nyíltan párként jártak a szülői értekezletekre. A nyitottság bevált:
„A nyíltság az teljesen bejött. [...] Én nem tapasztaltam semmiféle ellenérzést, illetve hát amit tapasztaltam, az egy ilyen maximális elfogadás." *
A film készítői közül az egyik fiatal – Peti – szintén családalapítást tervez, akár örökbefogadással is.
Két sír, egy történet – történelmi példa az összetartozásra
A film egyik különleges felfedezése egy régi sírhoz kötődik: Bartalusz András, főiskolai igazgató, és Lőrinc János, nyugállományú magyar királyi csendőr törzsőrmester sírkövén a két felnőtt férfi közös fényképe látható, mintha esküvői fotó volna. A baráti kör tagjai nyomozni kezdtek, és kiderítették, hogy a két férfi egy lakásban élt, tehát élettársak voltak. Bartalusz András többek között erkölcstant is oktatott. A felfedezők számára a sír azt bizonyítja, hogy „bármilyen korban élnek, ha valaki nagyon akarja, azért ki tudja a magán kis magánéletében harcolni azt a lehetőséget, hogy ő együtt legyen azzal, akit szeret."
A horvát tengerpart mint a szabadság szigete
A dokumentumfilm visszatérő motívuma a jugoszláv tengerpart (Rab sziget, punta kemping, Ramón), amely a Kádár-korszak magyar meleg közössége számára a korlátozások nélküli szabadság élményét jelentette. Az útlevélhez való hozzájutás sem volt automatikus: volt olyan meleg ismerős, akinek minden különösebb indok nélkül tagadták meg az engedélyt.
Azok számára, akik kijutottak, a jugoszláv tengerparton megszűnt a magyarországi állandó rettegés. A nudista strandok, a „csalitos" (bozótos részek az erdőben, ahol a férfiak ismerkedhettek) a teljes szexuális felszabadultság helyszínei voltak. Aki otthon még a munkahelyén is titkolta a melegségét, itt végre „teljes egészében a barátjával együtt lehetett, és úgy, mint egy pár".
Egy résztvevő így írta le a kontrasztot:
„Képzeld el azt, hogy [...] élünk egy szocialista diktatúrában, nem biztos, hogy kapunk útlevelet Jugoszláviába. Ha kapunk, boldogan kijövünk, és egyszer csak egyik napról a másikra anyaszült meztelenül sétálsz egy erdőben. Gyönyörű tájon melletted a csodálatosan kék tenger hullámzik, és szembe jön egy pasas, aki neked megtetszik, és minden teketória nélkül egymás karjaiban találjátok magatokat. Ettől éreztük annyira jól magunkat." *
A horvátországi szabadságélményt fokozta, hogy az otthoni erkölcsrendészet, a kollégák és a családtagok ítélkezése ott nem érvényesült. A szexualitás éppúgy része volt ennek, és az interjúalanyok hangsúlyozták: nem kell tettetni, hogy a szexualitás nem volt fontos – de a tengerparti élmény ennél többet adott. Az egyik résztvevő számára itt született meg életének egyik legfontosabb felismerése:
„Itt éltem meg először igazán azt, hogy szép vagyok, fiatal vagyok, szabad vagyok és azt csinálok, amit akarok." *
A film készítői a 30 évvel korábbi utazást újrajátszva maguk is eljutottak ugyanazokra a helyszínekre – nudista strandra, csalitosba –, és az egyikük életében először evett fügét. A generációk közötti kontraszt a tengerparti élményben is megragadható: amíg az idősebbek számára ez a szabadság „unikum" volt, a mai fiatalok „nyugodtan elutazhatnak Spanyolországba, bárhova".
Az egyik legszemélyesebb történet éppen itt, Rabon játszódott: egy négyes utazás alkalmával két pár kapcsolata rendeződött át. A történet szerint Gáborral ketten egymásba szerettek, de mivel mindketten párkapcsolatban éltek, hosszú hónapokig tartó feszült helyzet alakult ki. Végül úgy döntöttek, mind a négyen elutaznak, hogy kiderüljön, ki kivel marad. A nyaraláson eldőlt a kapcsolatok sorsa, és a volt barát négy konyakot rendelt, hogy koccintsanak a búcsúra – „ez egy nagyon szép gesztus volt tőle".
Politikai helyzet és generációs feszültségek
A dokumentumfilm a 2010-es évek politikai fordulatát sem kerüli meg. Több jelenetben láthatók a Pride felvonulásokon felszólaló aktivisták, akik a Fidesz-kormányt homofóbiával, transzfóbiával, a jogállam leépítésével és az alkotmány olyan módosításával vádolják, amely a melegeket kizárta a család fogalmából. Hanzli Péter aktivista így fogalmazott:
„Rendkívüli mértékben fel vagyok háborodva, mert ez a kormány az alkotmánymódosítással kiírt engem és több ezer leszbikus és meleg párt a család fogalmából." *
A film egyik legfontosabb vitája a fiatalok és az idősebb generáció között éppen a politikai helyzet megítéléséről szól. Az idősebb interjúalany úgy fogalmaz: „a sötét rabságból a világos szabadságba érkeztünk. Sajnos ezt le kell szögeznem minden de mellett [...] ez így van." A négy fiatal filmkészítő ezzel vitatkozik. Szerintük az idősebbek olyan életszakaszban vannak, amikor már nem kell a mindennapos megküzdési helyzetekkel szembenézniük. Az ő nézőpontjukból a jelenlegi Magyarországon „még inkább kiépül ez az autoriter rendszer".
Amikor a műsorvezető – a fiatal generáció egyik tagja – megkérdezi, hogy nem tartanak-e a rendszer fokozódó keménységétől, az egyik idősebb férfi a következőt válaszolja:
„Félek, de nem félek. Tényleg nem félek. Hát tudok valamit tenni? Igen. Amit tudok, azt megteszem. Többel meg nem tudok mit kezdeni. [...] Amíg még élek és tenni tudok, addig miért féljek?" *
A beszélgetés végén a felek konszenzusra jutnak abban, hogy a „túlélés" más-más küszöböt jelent a két generációnak. Amíg az idősebbek számára már az is hatalmas különbség a múlthoz képest, hogy egyáltalán elmondhatják magukról, kik ők, a fiatalok ezt természetesnek veszik. A film záró gondolata mégis reményteli: az egyik fiatal alkotó úgy fogalmaz, reméli, hogy az utánuk jövőknek már nem kell félniük.
A „kordonév" – a 2008-as fordulópont
A film nyitó jelenete 2008-ra, a melegfelvonulások történetének egyik mélypontjára utal. Abban az évben a rendőrség a felvonulókat szorította kordonok közé, miközben az őket dobáló és mocskoló szélsőjobboldali tüntetőkkel szemben nem léptek fel. „Az egész megalázó helyzet azt sugallta, a deviánsok, a rend megbontói mi vagyunk, nem az üvöltözők." A film készítői számára 2008 volt a „kordonév kezdete", és hat évvel később, 2014-ben is úgy látták, hogy „a magát bebetonozó hatalom, a tekintélyelvű diktatúrába hajló rendszer fokozatosan számolja fel a jogainkat".
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „a Lőrinc János nyugállományú magyar királyi csendőr törzsörmester" – a rang megnevezése („törzsörmester") bizonytalan, mivel a csendőrségnél nem volt ilyen rendfokozat. Lehet, hogy „törzsőrmester" vagy „törzsőrmester" volt, ami vagy ASR hiba, vagy a valóságban is pontatlan elnevezés.
- „csempfe bár" – a nyilvános WC-kre használt szlengkifejezés; az eredeti szó feltehetőleg eltérő lehet, de a kontextusból egyértelműen a köztéri illemhelyekre utal.
- „Lahajzatér" – valószínűleg a Lajos utca vagy Lajos tér torzított változata, de a szövegkörnyezet alapján nem rekonstruálható egyértelműen. A Keleti pályaudvar és a Deák tér közötti útvonalra utalhat.
- „Bartalusz András” – a név pontos írásmódja bizonytalan. Az eredeti név lehetett „Bartalusz" vagy „Bartalus” (esetleg más helyesírással).
Teljes átirat megjelenítése
[00:01:00][zene] anyád nem volt buziá [sikítás] [sikítás] Soha ennyi felbőszült tüntető nem kísérte a meleg felvonulást, mint 2008 nyarán.
[00:01:52]A rendőrség úgy döntött, nem a minket dobáló és mocskoló szélső jobboldaliakat, hanem bennünket szorít kordonok közé.
[00:01:59]Nem mondták ki, de az egész megalázóhelyzet azt sugalta, a deviánsok, a rend megbontói mi vagyunk, nem az üvöltözők.
[00:02:18]2008 volt számunkra a kordonér a kezdete.
[00:02:21]Hat év telt el, azóta is minden évben kordonok közt vonulunk.
[00:02:24]A magát bebetonozó hatalom, a tekintélyelvű diktatúrába hajló rendszer fokozatosan számolja fel a jogainkat, lehetetleníti el a jövőnket.
[00:02:39]Három barátommal, Milánnal, Gáborral és Petivel sokáig nem akartuk elhinni, hogy ezt lehet, hogy itt tartunk.
[00:02:43]Gábor, aki antropológus és talán a legérzékenyebb volt közöttünk, [zene] nem éppen könnyű helyzetből indult.
[00:02:51]Azt hiszem, hogy nem, hogy mondjam, kiri volt, hogy én egy relatíve konzervatív családban, meg homofób családban nőttem föl, ahol teljesen töltelékszó volt a buzizás, amikor amikor mondjuk a egy konfliktusos melegfelvonulás volt, akkor azért elcsattantak ott is kemény szavak.
[00:03:13]annyit mondtam nekik, hogy hogy most hosszú idő után, mióta ugye szétmentünk Sacival, volt felségem, mert most megint úgy érzem, hogy boldog vagyok, csak most egy fiúval.
[00:03:22]És akkor ennyi volt.
[00:03:25]Milán barátom családja is meglehetősen nehezen fogadta el a melegségét.
[00:03:27]szüleim és talán inkább anyukám részéről volt egy ilyen álom tök természetes módon, hogy akkor én balettáncos leszek és nyilván nem egy napon, de azért nagyjából egy időszakban derült az ki, hogy se balettáncos nem leszek, se a normális heteroszexuális életet nem fogom élni.
[00:03:51]És ezt tetézte az is, hogy nem lesz unoka, ezt tetészte az is, hogy nem lesz menny, helyette lesz vej.
[00:03:59]Peti, aki történész, mindig is intellektuálisan, aktivistaként viszonyult a melegségéhez is, a mozgalomhoz is.
[00:04:04]Legem van abból, hogy hogy így nem tudnak rólam az emberek egy olyan fontos dolgot, ami ami tényleg nagyon fontos része az életemnek.
[00:04:13]Nem csak az aktivizmus, hanem a a egyszerűen az a puszta tény, hogy hogy meleg vagyok, és hogy ezt nem tudják a néhány ismerősöm, nem tudják a rokonaim, nem tudják a kórustársaim, és és elegult ebből a helyzetből.
[00:04:28]Eleg volt abból, hogy ha nem is hazudok, de így így titkolom az életemnek egy részét.
[00:04:36]Én 15 évesen jöttem rá, hogy a fiúkhoz vonzódom.
[00:04:38]Prágában laktunk.
[00:04:38]Akkor zajlott a bálsonyos forradalon 1989-ben.
[00:04:45]Aztán egy nap pont érettségi előtt anyám az íróasztalomon rábukkant pár olyan levélre, amiket férfiaknak írtam.
[00:04:52]Az egyik cseúságban már voltak ilyen férfikeres férfi féle hirdetések.
[00:04:54]Na, ez volt az én coming outom.
[00:04:57]Ez a lebukás, hogy pár ilyen széttépett levélvázlatot anyu megtalált.
[00:05:04]A melegségemmel azóta sem tud mit kezdeni a családom.
[00:05:06]Például ezért sem vállalom felnyíltam magamat, [éljenzés] aztán meg a munkám, és persze az itthoni masszív homofóbia miatt sem.
[00:05:14]Ez mind közrejátszott abban, hogy elhatároztuk, megkeresünk 50 fölötti meleg férfiakat, meséljék el a történetüket.
[00:05:21]A srácok kérdeztek, én meg a kamerám mögé rejtőzve figyeltem, ahogy elmesélik, hogy lehetett a Kádárkorszakban egy valódi diktatúrában élni, társra, közösségre találni, hogy lehetett a rendszerváltozás után a melegmozgalmat megszervezni.
[00:05:36]Azt reméltük, talán az ő példájuk segít abban, hogy a bánatba lehet ehhez a mostani helyzethez viszonyulni.
[00:05:48]Úgy tudjuk, hogy többségben kikértétek az aktáitokat.
[00:05:50]Mit kaptatok?
[00:05:53]Egy értesítést, hogy keressik, mást nem.
[00:05:57]Mi is azt, hogy első [torokköszörülés] körben semmit nem találtak, de hogyha kérjük, akkor tovább kutatnak.
[00:06:04]Én nem kértem ki.
[00:06:05]Mit?
[00:06:05]keserítsem öreg napjaimat, hogy ez is meg az is, meg amaz.
[00:06:07]Érted?
[00:06:12]Rólam meg ugye hivatalból, miután firkász vagyok, újságíró 2001-ben megállapították, hogy nincs, amit én írtam.
[00:06:20]Mondjuk ezen különösebben nem csodálkoztam.
[00:06:22]Most megint kikértem, merthogy készül ez a film, hogy nincs, nem találtak semmit.
[00:06:28]Mondjuk ezen se nagyon csodálkoztam.
[00:06:32]Amikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején német barátom jött Magyarországra, akkor ilyenkor az a külföldieket ellenőrző országos hivatal, assiszem ez a rendes neve, tehát a Keokhoz kellett bemenni és lejelentkezni.
[00:06:49]És akkor megkérdezték tőle, hogy tudja, hogy hova megy?
[00:06:51]És hát azt mondja, igen, mert az [zene] illető az homoszexuális.
[00:06:57]Tudja ezt mondta a baráztom, hogy persze tudja.
[00:07:01]Tehát ennek a lényege, amit akartam, hogy rengeteget tudhattak rólam.
[00:07:09]Ezekat az aktákat azért nem nem kapjátok meg az állambiztonsági hivataltól, mert azok nem állambiztonságiratok voltak, és a rendőrség még mindig [zene] egy csomó aktát visszatart, amit nem adott át az állambiztonsági hivatalnak.
[00:07:22]Tehát nagyon elképzelhető, ugye azok az aktárk tényleg megvannak valahol, csak nem az állambiztonsági szolgálatok reaktárában.
[00:07:30][zene] Azt mondom, hogy a totál nyilvánosságot javasolnám, kérném, szeretném.
[00:07:34]Tehát én nem azért vagyok kíváncsi rá, hogy megtudjam, hogy XY ZN az én környezetemen biztos volt ott is.
[00:07:43]De kíváncsi [zene] vagyok, hogy mit írt hasonló helyzetben, tehát behívtak volna és megzsaroltak volna, nem is talán a fizikai ez, hogy megverik az embert vagy ilyesmi.
[00:07:55]Egyszerűen azt mondták volna, hogy ki fog derülni mindenütt, hogy meleg vagyok.
[00:07:58]Már az valószínűleg elég lett volna, hogy egyszerűen, hogy ne lássak más kiutat.
[00:08:02]azokról nem beszélünk, akik akik azt mondták, hogy nem agyon verték őket az első falu végén, azt kidobták.
[00:08:10]Ezekről sose beszélünk, mert ezek ezek esetleg gerincesek voltak.
[00:08:14][zene] Azt mondták, hogy nem, és ennek a következményt vagy rögtön, vagy később, de megkapták.
[00:08:27]Amikor mi bent voltunk az újsággal kapcsolatban, és ugyanúgy kérdeztek tőlünk, hogy mindenfélét, az [zene] a előfizetők nevét, a hirdetők neveiknek mindent kérdeztek, és mondtuk, hogy nem adunk ki semmi anyagot, akkor a rendőr azt mondta, hogy hát mit gondol, hogy nekünk nincsenek anyagaink, hát nem tudnánk dolgozni.
[00:08:48]Persze itt van a fiókban, mindenkiről minden.
[00:08:50]Vagyis ne higgyük azt, hogy 80-ig vagy meddig 90-ig volt csak adatgyűjtés.
[00:08:56]Az adatgyűjtés az egy folyamatos dolog.
[00:09:02]Annyiban változott a rendszer mindenképp, hogy a törvényi keretek megváltoztak.
[00:09:06]Tehát ugye azt tudjuk, hogy 62-ig volt büntethető a homoszexualitás.
[00:09:11]Ezek után még azért 89-ig, [zene] és ezek szerint 89 után is még voltatok egy hasonló szituációban.
[00:09:17]Ez már 92 volt, hogy az borzalmas bemész a rendőrségre, és ahogy ti ültök itt, különben úgy az asztaloknál ott ültek és leültetnek és elkezdenek mondani, hogy ha nem beszél, akkor ez lesz meg az lesz.
[00:09:32]Az újságot tönteszik, magát tönteszik, és elmondja, hogy hogy tesznek tönkre.
[00:09:38]Mikor mentünk haza, ettől függetlenül arról beszéltünk, a ház előtt néztük, hogy nézd meg, ott áll egy autó.
[00:09:43]Nem lehet, hogy azok [zene] figyelnek, nem lehet, hogy lesz, hogy hívják ezt?
[00:09:48]házkuttatást tartani nálunk.
[00:09:48]Tehát ez abszolút egy pillanatok alatt benne volt.
[00:09:52]Az ember olyan picinek tudja érezni magát egy ilyen rutinos rendőrségig ki, [zene] ahogy ti itt ültök az asztal mögött.
[00:09:58]Tehát esküszöm, hogy visszajön ez az érzés, hogy az ember érzi kézzel foghatóan, hogy a hatalom ott van.
[00:10:06]Van bizonyos fokú folytonosság a korszakok között, bár szeretjük úgy beállítani, mint az egy nagyon sötét [zene] kor korszak ilyen értelemben, és most pedig szabadság van a melegséggel kapcsolatban, vagy sokkal könnyebb ezt mondjuk felvállalni, és egy jó vagy helyes erkölcsi döntést [zene] hozni ezzel kapcsolatban.
[00:10:25]Mégis nagyon sokan vannak, akik ugye továbbra sem vállalják.
[00:10:28]Ha azt akarod velem most kimondatni, hogy secko jednoó és semmi nem történt [zene] és csöbörből vödörbe, akkor hazamegyek, mert ez nem igaz, mert ez óriási különbség [zene] van.
[00:10:38]Óriási.
[00:10:40]A sötét rabságból a világos szabadságba érkeztünk.
[00:10:43]Sajnos ezt le kell szögeznem minden de mellett és minden [zene] pedig mellett és minden lábjegyzet mellett azért ez így van.
[00:10:56][zene] Csapó kettő.
[00:11:06]Na, hogy éreztétek magatokat?
[00:11:14]Hogy lehet, hogy mindenki ezen a véleményen van?
[00:11:16]Mi pedig pont nem így látjuk.
[00:11:18]Ő most legalábbis általánosságban beszélt az egészről, hogy a légkör egy sokkal elfolytóbb és egy egy diktatúra volt.
[00:11:25]Most pedig egy sokkal szabadabb légkör van, mint annak idején volt.
[00:11:29]Tehát nekem pont arról az életútról szól, amin ők már keresztülek, és hogy most már egy olyan élethelyzetben vannak, amikor már nem kell mondjuk azokkal a dolgokkal megbirkózniuk, ami amivel meg kellett annó, vagy amivel nekünk most meg kell.
[00:11:46]Ühüm.
[00:11:49]Bartalusz András, főiskolai igazgató, fővárosi iskolai igazgató és Lőrinc János nyugállományú magyar királyi csendőr törzsörmester.
[00:12:03]Megtaláltuk a sírotokat, illetve a sírt.
[00:12:10]A barátaink fedezték föl egy ilyen temetői séta során ezt a sírt, hogy nem csak az a furcsa, hogy két teljesen különböző nevű férfi egysrba van temetve, tehát látszólag nem is rokonok, hanem a fotó is olyan, mint egy esküvői kép, hogy a két férfi egy fényképen szerepel, és nem külön-külön.
[00:12:28]És akkor az egyik munkatársunk, a mások újság egyik munkatársa utána nyomozott, és kiderült, hogy ez a két ember egy lakásban is lakott, tehát ők valóban tényleg élettársak voltak.
[00:12:41]És hát amit amit lehetett a munkájukról, az iskolaigazgatóról például kiderült, hogy ő erkölcstant is oktatott többek között.
[00:12:52]Úgyhogy ez megint csak annak a példája, hogy bármilyen korban élnek, ha valaki nagyon akarja, azért ki tudja a legalább a magán kis magánéletében harcolni azt a lehetőséget, vagy azt a jogot, hogy ő együtt legyen azzal, akit szeret.
[00:13:14]Hogy zajlott nálok ez a melegséggel való szembesülés?
[00:13:17]Mikor mikor éreztétek úgy, hogy hogy melegek vagytok?
[00:13:20]Mikor volt ez a felismerés bennetek?
[00:13:26]Hát ez kettőnk között teljesen különbözőképpen zajlott le.
[00:13:28]Én voltam a klasszikus meleg, aki már 14 éves korában rájött és kellőképpen gyötrődött is miatta.
[00:13:37]14 éves korodban ezt még abszolút nem tudtad magadban se elfogadni?
[00:13:41]Nem, én csak a rettegést éreztem, meg azt, amit a külvilágtól kaptam, hogy ez egy szörnyűség.
[00:13:45]És akkor elmondtam a nővéremnek, hát ő teljesen kiborult akkor.
[00:13:49]Szóval ő egy évig nem beszélt velem, és egy lakásban laktunk, de a a köszönésemet nem fogadta az édesanyám szintén, de ő miután nagyon szeretett engem, aggódott értem, hogy nehogy valami baj történjen.
[00:14:01]Ugye neki is rögtön az jött elő, hogy te jó Isten, hát ezek bűnözők meg ki tudja, hogy milyen alapokkal találkozik.
[00:14:07]Hát semmit nem tudott erről a világról, nem is tudott utánanézni.
[00:14:10]Nem tudom, én rettenetesen nem örültem annak, hogy ez így van, és nagyon szerettem volna ettől megszabadulni.
[00:14:17]Valahogy egy egy kínos tehernek éreztem, nem is tudom, mint egy nem is tudom, talán mint egy bőrkiütésnek vagy egy ekcémának, ami hát múljon [torokköszörülés] már el, hát mivel kéne ez bekenni, vagy mit csináljak én, hogy vagy legalábbis, hogy milyen ruhát hordjak, hogy ezt ne lehessen látni.
[00:14:35]hogyha valaki engem a 10 éves korom végén, héves korom elején lát, akkor azt gondolja, hogy ez egy biszexuális pasé.
[00:14:43]De közben én pontosan tudtam, hogy nem.
[00:14:46]De megpróbáltam teljesíteni, megpróbáltam heteroszexuális lenni, vagy heteroszexuális is lenni.
[00:14:52]Én az nem voltam én én homoszexuális.
[00:14:55]Hát én is öncének heterópali voltam.
[00:14:55]És aztán teltek az évek, akkor olyan 16 körül 15 körül már egyszerűen bejöttek a lányok.
[00:15:05]És akkor én én teljesen ilyen ilyen heteró, én mindig heterónak tartottam magam.
[00:15:11]Középiskolás koromban.
[00:15:11]Hát akkor találkoztam egy idős bácsival és akkor úgy kezdődött 15 éves koromban a múlt századba, fél századal ezelőtt.
[00:15:26]És ez itt Pécsen volt.
[00:15:27]Pécsen.
[00:15:27]Hát naiv kisgyerek voltam.
[00:15:27]Hát én nem tudtam, mi az, hogy homoszexuális valaki.
[00:15:33]Hát az azt azt azt komolyan nem tudtam.
[00:15:37]Én 15-16 éves voltam, és tele voltam bizonytalansággal.
[00:15:40]Engem megtalált valaki, és tőle kaptam meg azt az intellektuális információ mennyisérséget, amitől úgy úgy tudtam viszonyulni.
[00:15:48]Kiderült, hogy Shakespeare és meleg volt.
[00:15:51]Persze nem így nevezték, meg az ókoriak.
[00:15:54]És akkor rádöbbentem, hogy jé, én nem vagyok egyedül.
[00:15:57]Nagyon nehéz volt nekem, magamnak is.
[00:15:59]Tehát én én sokat küzdöttem, nem úgy volt, mint most nagyon sok, hogy hát istenem, kipróbáljuk meg, jaj de érdekes, meg hát ezt miért ne, hanem én nagyon nem akartam ezt.
[00:16:11]És aztán egyszer csak jött a a cunami, és mindent elsodort, és azt mondtam, hogy hát akkor ez van.
[00:16:19]Véletlenül egyszer fölmentem a Gellé férfinozóra, és ott volt így életemben először az, hogy amit én az első igazi meleg kapcsolatnak tartok, hogy hogy ott összenéztünk egy fiúval és elmentünk haza, és az volt az első.
[00:16:36]De akkor én már 20 éves voltam.
[00:16:39]Féltem, retentes gyáva vagyok mind a mai napig.
[00:16:41]Így aztán hát én különösebb hőséges történeteket nektek Állasni nem tudok, mert hát mindig csak a dzsungel könyvébe talán emlékeztek, van kétféle patkány van.
[00:16:54]Az egyik bátor, az csua a patkány, az így átlósan keresztülvág a szobán.
[00:17:00]És van csúcsundra, a pészsma patkány.
[00:17:02]Az nagyon gyáva és az csak a fal mellett mer szaladni.
[00:17:07]És ezért kétszer annyit kell szegénynek szaladnia, mert az nem mer a szoba közepébe kijönni.
[00:17:11]Nos, ezutóbbi vagyok én.
[00:17:14]Szóval [horkantás] hát arra nagyon hamar rájöttem, hogy igazán azért a férfiak érdekelnek.
[00:17:18]beletelt jó néhány évbe, amíg egyszer csak eljutottam odáig, hogy azt mondom, hogy magamnak, még csak magamnak, még nem a világnak, hogy igen, Pálfi Balázs, te vagy, meleg vagy, homoszexuális vagy, még a szót sem tudtam értelmezni, vagy nem akartam.
[00:17:35]Minket ugye a szexualitásunkról különböztetnek meg.
[00:17:37]Ez nem alaptalan, de hát hiába minden már a nevében is benne van, mondva azonnal a farkunk jut eszébe annak, aki ezt mondja.
[00:17:45]Most ha valakiről azt mondod, hogy evangélikus, akkor nem a farka jut.
[00:17:48]Ez pedig annak is van, és lehet, hogy nagyobb, mint nekünk, és Isten tudja, mit csinál vele, de nem az jut eszem.
[00:17:54]Ez azért ez nagyon, ez nagyon méltatlan egyébként, érted?
[00:17:59]Ha én bemegyek a zöldségeshez a partneremmel, akkor a zöldségesnek az jut eszébe, hogy vajon mi mit csinálunk?
[00:18:06]Érted?
[00:18:06]Na most ha a kollégám bemegy a feleségévre, akkor nem jut eszébe a zöldségesnek, hogy vajon mit csinálnak.
[00:18:12]Ott lehet, hogy sokkal fantáziadúsabb és ijesztőbb dolgokat csinálnak, mint mi a magunk is csendes módján.
[00:18:19]A 22 éves koromban ismerkedtem meg az akkori barátommal, aki mellett aztán észrevettem, hogy hát lehet melegként élni.
[00:18:26]És akkor a bemutatott pillanatokon belül az édesanyjának meg elmondta, hogy őál a családban mindenki tudja, hogy ő meleg.
[00:18:34]Én gyakorlatilag odaköltöztem, együtt élt az édesanyjával, gyakorlatilag odaköltöztem hozzájuk, és ez egy ez egy normális polgári élet tett éltünk lényegében.
[00:18:43]És akkor az olyan volt, mintha én föl a víz alól fölszabadultam volna, és végre levegőt vehettem volna.
[00:18:50]Elmúlt az a görcs, hogy ezt szégyelni kell, hogy ez együtt jár mindenféle szörnyűségekkel, hanem egyszerűen elkezdtem élni a barátommal.
[00:19:01]Amikor anyám felfedezte, hogy meleg vagyok, sokáig azt hitte, ki gyógyíttathat belőle.
[00:19:04]Az ő nemzedékük a 60-as70-es években a Kádár rendszer ifjúsági lapjai nőtt fel.
[00:19:09]Az ifjúsági magazin nyomta nekik a szocialista családmodellt.
[00:19:13]Nagy táncos bulik az ifjúsági parkban.
[00:19:16]A fiúknak kötelező öltönnyakkendő.
[00:19:18]El lehet képzelni.
[00:19:18]A nagy többségnek még tetszett is, hogy a rendszer központilag döntött helyettük a politikától a családtervezésig.
[00:19:27]Azt kell hinnem, a mostani többség se nagyon gondolja másképp.
[00:19:32]Igazából elképzelni se tudom, hogy internet nélkül ezt ezt hogyan csináltátok ti régen, vagy én azt sem tudom elképzelni, hogy internet nélkül hogy tudnék élni.
[00:19:38]Tehát most az interneten gyakorlatilag az egész világ összes melegével elvileg meg lehet ismerkedni.
[00:19:47]Akkor viszont nagyobb értéke volt amiatt, hogy mondjuk csak annyival lehetett, aki éppen ott van a Gellérförgőben.
[00:19:52]Volt egy unokabátyám, aki sportolt és súlyemelt, és akkor mindig fogyasztania kellett, és akkor járt a mit tudom hiszem, a Gellétnek a a gőzébe, és ott órákig izé üdögélt, és hát próbálta leadni a fölösleges kilókat.
[00:20:10]És akkor a nagynéném egyszer előtte mondta, hogy és akkor ott nem kezdenek ki veled, mert az ilyen helyeken rengeteg a És akkor [nevetés] hát például egy információ volt, és akkor mit tudom én, ami ez jóval korábban volt, de valahogy ezek úgy megmaradnak az emberben.
[00:20:27]És akkor egyszer csak mikor már tudtam, hogy érdekelnek a dolgok, akkor mondjuk elmentem például oda.
[00:20:35]Akkor tudtad egyébként, hogy amikor Peszt hallottad a nagynénédtől, hogy mi a akkor még gyerek voltam.
[00:20:41]Nem, hát csak egy olyan misztikus dolog volt, valami rossz dolog.
[00:20:43]Jézusom, ott olyanok vannak, de hogy azok pontosan kik és mik és mit csinálnak, azt nem tudtam.
[00:20:51]A napozók például nagyon egyértelműen ott szinte azt lehet mondani, hogy kizárólag meleg közönség volt, vagy legalábbis ott nagyon bátran ismerkedtek a melegek, sőt hát a fürdökben nagyon sokan ott is éltek szexuális életet, mert máshol nem volt rá lehetőségük.
[00:21:06]Tehát azért ez nem volt annyira, hogy mondjam, elérhetetlen, ha megtaláltad már a megfelelő forrásokat, ha van volt megfelelő információd, attól kezdve a nem volt olyan borzasztó nehéz ismerkedni.
[00:21:18]Tehát azért volt, hogy mondjam, a belegek akkor is keresték egymás társaságát, hogyha te véletlenül egy buszon összenézel valakivel, akkor és nézzétek, most elfortuk újra néztek újra, elfordtuk újra, akkor hoppá, itt valami összejött és akkor leszáll az egyik, leszáll a másik a buszról, és onnan már beszélgetnek.
[00:21:34]Ez ma ugyanígy zajlott, mint az 50-es, 60-as, 70-es években.
[00:21:39]Hát ilyenek voltak, mondjuk például utcán is ismerkedve, hogy megállsz egy kirakatnál, és akkor egyszer csak mögötted látod, hogy már nem a kirakatot nézik, hanem vagy nem a kirakatban lévő dolgot, hanem téged az üvegből.
[00:21:50]És akkor tovább mész, és akkor a következő kirakatnál, ami egész más, mondjuk a cipő volt, ez meg illatszer, de megint ott áll, és akkor megint nézi, és hát aztán mit tudom, a negyedik kirakatnál már csak megkérdezett, hogy tessék mondani, mit tetszik akarni.
[00:22:10]De miért van az, hogy én valahányzor nézem a pasik szemét a buszon?
[00:22:12]Soha nem kapok név egy ket.
[00:22:15]Rossz pasikat nézel.
[00:22:15][nevetés] Most képzeljétek el azt, hogy a 70-es években vagyunk, nincsen internet kapcsolat, semmi.
[00:22:22]Azt próbáljuk bemutatni, hogy milyen volt ez, amikor még csak úgy utcán át lehetett.
[00:22:26]Például egy egyik formája volt az ismerkedésnek.
[00:22:33]Az természetes, hogy nem a két korosztály egymással ismerkedett, az csak egy nagyon ritka kivétel volt.
[00:22:38]De most ettől tekintsünk el, mintha egykorúak lennénk, ahogy jöttök, mentek.
[00:22:45]Persze nem kell túl feltűnően, de azért azért azt valahogy mind a kettő félnek érezni kell, hogy itt vannak lehetőségek ebben a találkozásban.
[00:22:53]Igen.
[00:22:53]Nem kell egyszer egy csoportosan, lehet külön külön.
[00:22:58]De nem kell annyira diszálni azért a szerintem [nevetés] az már jó.
[00:23:03]Igen.
[00:23:03]Mit szóltok?
[00:23:03]Van, akit matrózott is.
[00:23:06]Na igen.
[00:23:14]Hát ez körülbelül valami ilyesmi.
[00:23:14]Na igen.
[00:23:18][nevetés] Kicsit diszkréteben.
[00:23:23]Diszkrétebben.
[00:23:24]Figyelj, hát ez e körben csak egy pillantás.
[00:23:26]Akkor elmész, megállsz, visszajössz, akkor két pillant.
[00:23:30]Úgy látszik, hogy tényleg nem csináltál még ilyet, hogy utcán is [nevetés] megsz.
[00:23:33]Ti nektek sem szabad egyértelműnek lenni, és hát mi sem vagyunk azok.
[00:23:38][nevetés] Na és akkor ezek után mi volt?
[00:23:43]Hát most gondolom, hogy a következő az személyes ismeretség.
[00:23:46]Na hát egyszer volt örnyesét a téren.
[00:23:48]Kint ücsörögtem, ismertem a faszit.
[00:23:52]Valami védő vagy vagy mi volt a rendőrségen abb az időben, vagy fiatalkorúak valamije, nem tudom mi volt a rangja.
[00:24:03]És hogy mit keresek én itt és itt miért ücs mondom levegőzök és de hát miért így miért valami erkölcsrendészeti vagy mit tudom én mi volt és hogy [torokköszörülés] itt nem lehet itt meg nem és mondom miért nem lehet hát itt ő ő és mondom és mi köze hozzá hát ő vigyáz az erkölcsekre meg a mit tudom én mondom tudja mit és tudtam hogy a felesége egyen jó nagy volt.
[00:24:25]Hát mondom, arra vigyázzon.
[00:24:29]Én Zoli vagyok.
[00:24:30]Gábor.
[00:24:31]Szia Péter.
[00:24:34]Szia.
[00:24:36]És egyedül élsz most?
[00:24:38]Igen, jelenleg ebben gyakran szoktál akkor előlni, csak mikor olyan hangulatom van.
[00:24:43]Mi nem lakunk olyan messze.
[00:24:46]Miért?
[00:24:46]Ti együtt laktok?
[00:24:46]Húha!
[00:24:49]Az bátorság, nem?
[00:24:52]Hát itt már egy bátorság kéne ülni egy ilyen szép helyen.
[00:24:55]Nem együtt lakni az a bá az kevésbé.
[00:25:00]Menjünk akkor.
[00:25:04]Hajrá!
[00:25:04]Merre?
[00:25:04]Arra.
[00:25:08]Hogyha te este elindultál mondjuk a a keletitől föl a felszabadulás térrigé, akkor ugye ott kezdődött a Lahajzatér az eme.
[00:25:19]Mentél tovább, ott volt az Asztóriánál a WC, mentél tovább, elmentél a Deák térre, ott volt a következő WC, tehát nagyon sok volt és rengeteg ember volt ott a környéken.
[00:25:29]Én mindig rettegtem a WC-ktől, tehát számomra az egy ilyen furcsa hely volt a vasútállomások és az autóbuszállomások WC-je.
[00:25:41]Ott folyamatosan telefonszámok és időpontok voltak, hogy gyere meg jelezz, meg hívjál meg történik.
[00:25:48]Én ott rettegtem, egyszerre vonzott és taszított.
[00:25:54]Az én időmben itt még padok voltak végig, és akkor innen egy kicsit ilyen ilyen védettebb helyről nézni, hogy ott kik a fénybe kik sétálnak esetleg ismerősök vagy ismeretlenek.
[00:26:06]Ez akkor még az internet előtti időkben jelentős szerepet játszott az ismerkedés lehetőségében.
[00:26:15]Ez egy nyilvános mellékhelység volt.
[00:26:18]Régen úgy hívták, hogy csempfe bár.
[00:26:20]Na de és mi a WC játlatok ismerkednek?
[00:26:24]Hát volt aki lement, volt aki feljött és ez már mind árulkodó jel és hogyan lehetett ismerkedni a WC-ben?
[00:26:32]Hát nem hisz most komolyan kérdezed, vagy ez?
[00:26:34]Igen, mert én még életemben nem ismerkedtem se utcán se WCben még nem ismerked is hogy mint ahogy mindig a szemkontaktussal kezdődik, aztán valahova máshova is lehet nézni.
[00:26:48]Fiúk, most komolyan mondom, és ezt ne vegyétek valami snopságnak, vagy nagyképűségnek, de tehát parkban meg bokorban meg WCbe meg nem tudom, vonat fülkébe.
[00:26:57]Persze, hogy ezek izgalmasak úgy, úgy lapozgatni egy pornót vagy a képernyőt, de igazából ehhez nem volt kedvem.
[00:27:05]Tehát én embert akartam, hogy tudjam, hogy az kicsoda meg mit tudom én.
[00:27:14]Emlékszem, hogy a az egyetemen például a fiú WC-be ki volt egyszer ragasztva egy kis cédula, hogy keresek olyan fiút, aki hajlandó lenne ágyban szerelmeskedni.
[00:27:26]Az egyetemen szociológiát tanultam.
[00:27:27][zene] Ki akartam nyomozni, mi lehet az oka a homoszexualitásnak.
[00:27:32]Magyarországon meglehetősen korán kikerült a büntető törvénykönyvből az azonos neműek közti beleegyezésen alapuló szexuális kapcsolat büntethetősége.
[00:27:41]Ez egészen különös módon 1961-ben [zene] történt.
[00:27:44]Állítólag azért, hogy szegény betegbuzziknak ne kelljen börtönbe menniük, és ne adhassák tovább ezt a szörnyű kort, a homoszexualitást egész [zene] életemben.
[00:27:57]A házas, a nős férfiak azok voltak a a a akik akik akik a nagy szerelmei voltak.
[00:28:06]Hát az Edi is, hát itt a példa.
[00:28:11]Egyedül karácsony, egyedül szilveszter, hát nem egyedül, de hát más társaságba.
[00:28:17]Tehát aki barátaim vagy vagy aki ilyen nagy szerelem volt, azal nem lehetett.
[00:28:23]Hát hát nem hagyhat ott a családját, és és eljön hozzám karácsonykor, vagy vagy együtt elmenni nyaralni.
[00:28:30]Amerre jártam, mint gyönyörű helyeken a világban, nem tudtam megosztani azt az élményt valakivel, és mégis, mégis ragaszkodtam valahogy a a nősökhöz, mert megbízhatóbbak voltak.
[00:28:44]Mármint milyen szempontból?
[00:28:47]Nem vágtak át.
[00:28:47]Nem, nem mer nem is nem is mertek.
[00:28:52]Nem mertek szélháboskodni.
[00:28:55]Én nagyon szerettem volna normális lenni.
[00:28:57]Nagyon szerettem volna például családot.
[00:29:00]Meg is nősültem, fiatal 21 éves voltam, mert hamar észrevettem, hogy én tudok lányokkal működni.
[00:29:07]volt bennem valami, hát nem is tudom, hogy mondjam, egy állatias szubrutin, amit hogyha egy bizonyos közelség, egy bizonyos bőr érintkezés, ezt én nálam kiváltottam.
[00:29:22]Hát van ez a fajta meleg fickó, és tudom, hogy a hölgyek ezzel nagyon meg vannak elégedve általában, mert azt mondják, hogy hát mi gyengédebbek vagyunk és lassabbak vagyunk, mint a heterók.
[00:29:34]Hát persze, hogy lassabbak vagyunk, mert azért fantáziálni kell közben, hogy az ember mégis csak működjön.
[00:29:40]Eddig arról beszéltél nekünk, hogy hogy már 16 éves korod óta a fiúk vonzottak, vagy volt is ilyen élményed?
[00:29:46]Mégis 21 éves korodban.
[00:29:51]Úgy hirtelen megházasodtál.
[00:29:53]Tényleg nagyon szerettem volna otthonról elkerülni.
[00:29:56]A feleségem, aki egy kiváló és és érdekes nő volt, és szerettük egymást.
[00:30:02]Ő is szeretett volna nagyon eljönni Ihazurról, tehát azért ez kölcsönösen találkozott.
[00:30:06]És akkor tulajdonképpen a szüleink, hogy mondjam, hát meghatottan gratuláltak ugyanahoz, amit egyébként Riattal elleneztek volna, hogy mi miért költözünk el hazurról.
[00:30:17]Hát plán egy lánynak, hát hát nem lehetett egy polgári család.
[00:30:21]Így még pénzt is adtak, vettünk egy kis lakást, és ott összeköltöztünk, és édegéltünk ottan.
[00:30:32]Igen.
[00:30:32]Hát nem volt könnyű, mert én én nekem azért újra elő előjöttek ezek a vágyaim, míg aztán hát egy és akkor megszülettek a gyerekek, az nagyon jó volt, de aztán egy napon már nem bírtam tovább, és akkor megmondtam neki, hogy én ezzel küzködöm.
[00:30:51]Feleséget korábban nem tudott?
[00:30:51]Nem, nem, ezt nem tettem helyesen, mert meg kellett volna mondani neki.
[00:30:56]Igen, rám, de hát akkor nem jött volna hozzám.
[00:30:58]Hát ki az a bolond, aki egy ilyen sráchoz hozzámegy?
[00:31:04][horkantás] Igen.
[00:31:06]És akkor szétmentünk.
[00:31:09]Jó.
[00:31:11]Igen.
[00:31:14]Egy kis segítséget kérek.
[00:31:17]Edi, nem, te csak így áll.
[00:31:27]hogy jó alulról merjetek a sűrűjét.
[00:31:32]akik megnősültek meg mit tudom én mi.
[00:31:32]Na hát azok azért nősültek, mert kényelmi szempontból, tudod, azok melegek, csak nem merik fölvállalni, mert nekik az a kényelmesebb, ha ha megvan a a kis karácsony, a kis mit tudom én mi a családdal, a kis családi nyaralás meg a mit tudom én mi.
[00:31:51]És az már még mi ezeknek csak egy plusz vagyunk a a tortán a hab.
[00:31:58]Tehát aki a bátor volt, az volt igazából az maradt egyedül.
[00:32:04]Az volt vest és az volt a vesztes.
[00:32:06]Igen.
[00:32:06]El kell mondanom, egy bölcsöreg pszichológushoz elküldött egy barátom.
[00:32:11]Ez már a feleségtől való szétmenéskor volt, amikor nagyon egyedül éreztem magam, és úgy éreztem, hogy jól van, akkor az egyik biztosító kötelet, a feleséget, a házasságot, a gyerekeket elengedtem, de nincs másik.
[00:32:22]Ugye a bölcsök pszichológus azt mondta, hogy mit vacakolok?
[00:32:27]Hát akkor szerezzek pasit magamnak, ha ez annyira fontos.
[00:32:33]És mondtam neki, hogy de hát akkor én homokos leszek.
[00:32:36]Hát igen, mondta, az lesz.
[00:32:40]És akkor mi van?
[00:32:42]Mondta ő.
[00:32:42]És ez nagyon érdekes volt, hogy ezt így a szemembe mondta.
[00:32:44]Bölcs volt és öreg a pszichológus.
[00:32:47]Azért ezek számítanak.
[00:32:49]És én se voltam már fiatal.
[00:32:52]Azért ez fontos hát én 27 éves voltam szerintem.
[00:32:57]a hátam mögött egy házassággal meg mindenfélevel.
[00:32:59]Tehát ő látta, hogy ez egy kialakult személyiség.
[00:33:02]Azért az nagyon más, mintha 17 valaki.
[00:33:04]És még ma is azért nem biztos, hogy azonnal ítélkeznünk kell, ha egy pszichológus azt mondja egy 17 évesnek, hogy hát azért fiam, nézd, nézz körül, próbáld ehhez, próbáld azt, mit tudom én, mert hát azért sokféle dolog van, és egy fiatal könnyen belelovalja magát valamibe, ami nem nekivaló.
[00:33:20]hogy mit csináltam volna akkor, hogyha egy olyanhoz kerülök, aki lebeszél.
[00:33:28]Szerintem akkor is meleg lettem volna, mert ekkor ez már el volt döntve, csak nagyon jól esett, hogy ő is hát mellém állt ebben a küzdelemben, de akkor ott hagytam volna.
[00:33:38]Így se sokat.
[00:33:38]Nem azt mondta, mert mondtam, hogy vegyen analízisbe.
[00:33:43]Hú, az olyan izgalmas volt.
[00:33:47]De ő azt mondta, nem, szó nem lehet róla.
[00:33:49]Tessék kimenni az életbe és élni az életén.
[00:33:54]Na és akkor Angliába mentem ösztöndíjal és ott hála Istennek végre hát összeszedtem előbb egy pasit, aztán egy másikat és hát akkor úgy úgy megindult ez a dolog.
[00:34:11][zene] [zene] [zene] [zene] Ne felejtsük el, nem csak a gellért fürdő.
[00:34:42][nevetés] Mál a Budapest sok melegzű forrásá jó pár százel már a törökök is megépítették azokat a fürdőket, amelyeket környezetváltozás céljaira ma nap mi is fölhasználhatunk.
[00:34:59]Járjunk időnként a Rácba, [nevetés] a Szécsényéibe vagy a királyba.
[00:35:04]A Lukácsot már említeni se mere.
[00:35:07]Voltak ilyen nagyon ismert házak, ahova mit tudom én, 100, 150, 200, 300 embert hívtak meg egy-egy partira.
[00:35:15]Az olyan esemény volt, persze oda nem lehetett csak úgy bemenni, mint egy melegbárba, oda meg kellett, hogy hívják az embert, de hogyha bekerült ebbe a körbe, és meghívták, hát ott ott ott utána hetekig arról beszélt a melegből, aki nem volt ott az is, hogy mi minden történt.
[00:35:32]Hogy kell elképzelni ezt az időt?
[00:35:32]Ez még az most a 80-as években járunk körülbelül.
[00:35:37]70-es 80-as, hogy hogy így mondod, hogy aki még ott se volt, az is erről beszélgett.
[00:35:42]Tehát voltak ilyen meleg közösségek így a tehát, hogy nem voltak bárok, nem voltak ilyen, mint ma 2012-ben, hogy hogy csak úgy az ember felvállalja a melegséget, mégis mégis ilyen underground módon szerveződtek ezek a csapatok.
[00:36:01]Ha te táncolni akartál ismerkedni, akkor bizony be kellett kerülni egy meleg társaságba, el kellett lenni egy meleg házi bulirat.
[00:36:13][zene] És ott indult meg tulajdonképpen a Transzvesztita művészet, a Magyar Transzvesztita művészetnek ezek voltak a melegágya.
[00:36:24]ők már műsorokat csináltak, jelmezzel fölléptek, világítottak színpadot, aki olyan anyagi lehetőségek között volt, bárpultot, nem tudom mit.
[00:36:34]Hát ezek óriási események voltak.
[00:36:36]Hát tulajdonképpen mindnyájan táncoltunk.
[00:36:37]Az egyik a Jesenskinél táncolt, másik versenytáncos volt.
[00:36:39]Én is népi táncoltam és versenytáncoltam is, tehát ezek nem voltak idegen dolgok tőlünk.
[00:36:48]És akkor kitaláltunk, megnéztük először is azt a videoklippet, amiből merítettük az ötletet, és aztán megpróbáltunk hasonló mozgásokat csinálni.
[00:37:02][zene] Fernesehen diese [éneklés] 15 du ich liebe Caroline [zene] was ihr fehlt das Niveau.
[00:37:09]Das [éneklés] war [zene] és megpróbálták utánozni a mérés a Goldit.
[00:37:19]Hát nem tudom, biztos mindenki ismeri.
[00:37:20]Jaj, nem, nem mondhattok ilyet.
[00:37:24]Ez nekünk történelm.
[00:37:24]Két leghíresebb, nagyon nagyon nagyon nagyon híres Transzvesztita Nyugat-Berlinből, akik színháztermeket töltöttek be az ő transfestita műsorukkal.
[00:37:34]Mary és Gorty.
[00:37:38]Fantasztikus fellépő ruháik voltak, iszonyatosan jó [zene] sminkeléssel.
[00:37:41]Na most ezt leadta a nyugat-berlini televízió.
[00:37:43]Nyugat-berlin televíziót sajnos Kelt Berlinben lehetett fogni.
[00:37:47]Mi megnéztük és megpróbáltuk ezt megcsinálni.
[00:37:49]A Méri az mindig nagyon szép akart [zene] lenni, és szőke, és hosszú és karcsú, és lábait mutogatta.
[00:37:57]A Gordi az pedig egy kis alacsony kis dugócska volt, és szenzációs [zene] humora volt.
[00:38:04]Én mindig őt néztem, vagy szerettem, és hát ő is sok ötletet adott.
[00:38:11]Kapsoljá lesz érdemé a rú.
[00:38:18]Mi saját magunk vartuk a ruhákat.
[00:38:18]Most egy példát mondok.
[00:38:20]Boa akkor nem volt.
[00:38:23]Hogy csináltunk Boát?
[00:38:23]Úgy csináltunk Boát, hogy vettünk kötöző zsínereket.
[00:38:27]Ezt így föl izéltük így a kezünkre, aztán itt elvágtuk, meg itt elvágtuk, kiterítettük így, és varrógépen így szépen egymás mellé vartuk és akkor ezt úgy összeizéltük, és ez volt a boa.
[00:38:40]Eleinte nagy boldogan mindig fölvettük videóra, és rengeteget tanultunk belőle.
[00:38:44]Tehát én például eleve megismertem egy számomra idegen embert, aki tök másképp [zene] mozgott, másképp viselkedett, mint én, ahogy szoktam, vagy amit amiről tudtam.
[00:38:57]Tehát én én megtanultam önmagamat is egy kicsit kezelni, vagy látni, vagy használni azokat a dolgokat, amiket ő tud.
[00:39:05]És mondjuk anyukámnak először ezt megmutattam, hát természetesen sírva fakadt, és azt mondta, hogy Zolika, mi minden lehettél volna?
[00:39:17]A lényegre most nem találom a piros ceruzámat, így aztán nem is lesz szám.
[00:39:24]A barcelonai olimpia megnyitóján adtuk elő 92-ben.
[00:39:30]Pont aznap este volt az Arizónában, ami akkor egy viszonylag friss hely volt és mi is viszonylag friss előadók voltunk és mi ezt úgy szántuk ezt teljesen komolyra, hogy ez egy olyan drámai szám, és szegény Freddy Merkury akkor már nagyon beteg volt.
[00:39:44]És amikor első megcsináltuk, nem tudtuk még a szöveget se, tehát gyakorlatilag csak úgy tátikáltunk meg playbackeltünk, akkor az egyik kedves érzékeny szívű barátunknak bekönnyesedett a szeme.
[00:39:58]És akkor de mi is éreztük, rögtön az első alkalommal éreztük, hogy ez valami.
[00:40:05]Most egy picit bocsánat, hagyjuk abba, mert mert akkor nem leszek kész.
[00:40:08]Na, sipirc.
[00:40:13]celebra [zene] [zene] kész [zene] kész Barcelona [zene] [éneklés] [zene] [éneklés] [zene] [zene] [éneklés] [zene] L [zene] [harang] [zene] [éljenzés] [taps] Aztán kimentünk még ezzel Bécsbe is, és ott volt egy ilyen nemzetközi verseny, és mindenhol ilyen apró pici piros rózsák voltak a dekoráció, ilyen ikebánák a falon, az asztalokon, mindenhol ilyen pici fejű piros rózsát.
[00:42:00]Csináljuk, csináljuk.
[00:42:00]És egyszer csak egy koppant valami a mellemet.
[00:42:02]Itt baj van.
[00:42:05]Tojással dobálnak, itt menekülni kell, hol a kijárat.
[00:42:09]De kiderült, hogy nem, hanem a kis piros rózsát dobtak föl nekem, és a a szám végére az összes dekorációs piros rózsa mind a földön volt.
[00:42:21]Egy csodálatos piros szőnyegen mentünk ki.
[00:42:24]És hát akkor utána megnyertük, megkoronáztuk.
[00:42:27]Én voltam Queen of Heaven, ott ültem nagy boldogan.
[00:42:32][nevetés] A fellépéseid azok már 70-es éve, tehát volt egy 10 éves időszak, amikor jogászként dolgoztál, transzvesfesztitaként is léteztél.
[00:42:43]Igen.
[00:42:43]Igen.
[00:42:44]Na, ebben a 10 évben hogy ment ez a rendszer?
[00:42:47]Hát ez titokban volt tartva, ugye, mint jogász dolgoztam először két évig a csőszerelőipari vállalatnál, aztán később a kartográfiai vállalatnál.
[00:42:59]Aztán szép lassan átmentem butikosba, aztán később ruhatészítőbe, ruhattervezőbe.
[00:43:05]A társaságban egyszer csak kiderült, hogy ez egy milyen érdekes szakma.
[00:43:10]Ráadásul mennyivel több pénzt lehet keresni, mint egyszerű jogászként.
[00:43:14]Tehát amikor már saját cégem volt, saját főnököm voltam, akkor már az nem volt probléma, hogy hogy én ezt csinálom vagy nem csinálom.
[00:43:23]Akkor már nem tudott beleszólni senki.
[00:43:27]És transzvesztiták is jártak hozzátok?
[00:43:29]Hogyne jártak?
[00:43:29]Igen.
[00:43:29]Nagyon jó pofa volt egy kis fiatal előadónk, eladólányunk, és az bejött, hogy két férfi próbál a próbafülkébe női ruhákat, és ő még soha nem látott transzvesztitákat.
[00:43:45]Mondta nekem, aki addigra már nem tudom hány évig csináltam.
[00:43:47][nevetés] Tehát rengeteg sikerélményt köszönhetek neki, sőt az emberek szeretetét is, mert addig én nem voltam egy annyira közkedvelt figura, mert mert derb voltam, pikkírt, megjegyzéseket tettem, jó humorom volt, de mindig rosszra használtam.
[00:44:10]És akkor egyszer csak jött ez a és akkor pillanatok alatt megszerett, mindenki megszeretett és ez egy fantasztikus érzés volt, hogy hogy azt a ezt a felédáradó szeretetet érzékelni olyan egy mint mint egy napfürdőzés.
[00:44:28]És ez feléd állt Zoli felé, vagy Miss Mandain felé?
[00:44:30]Hát az már mind a kettő én voltam azért.
[00:44:38]Igen.
[00:44:41]Igen.
[00:44:41][zene] Minden de sokan majd fésné [zene] is kell ez egy olyan kényszer közösség.
[00:45:10]Tát hát hát ez volt kinevezve, hogy egy ilyen meleg bár vagy valami volt, és akkor országvilág mindenki tudta, és hát azért mentek oda, hogy ismerkedni.
[00:45:23]Olyan volt, mintha egy kis faluba bemész a kocsmába, és úgy egy pillanatra csend lesz, és úgy mindenki odanéz, hogy ez ki?
[00:45:30]Ezt itt még nem láttuk.
[00:45:53]Egyetem pressó az egy ilyen szerintem mindenki azt mindenki tudta, már akkor bánt voltak ilyen ilyen prospektusokba meg ilyen ilyen bédekkerekbe, hogy hogy hova kell a külföldieknek menni, ha Pestre jönnek.
[00:46:09]Meddig létezett ezzel pres?
[00:46:11]Hát 1990 Rajfiz bank van a helyén.
[00:46:19]Ha csöngettek ugye, mert ez zárt volt, akkor a Misike volt az, aki megjelent az ajtóba, megnézte, hogy ki az.
[00:46:23]Ha a Misike ismerte, beengedte.
[00:46:25]A Misike nem ismerte, azt mondta, hogy nincs hely és kész.
[00:46:30]Le bezárult az egész.
[00:46:30]Nagyon régen, mikor bejöttünk, akkor ott hátul volt a ruhatár, és nem itt volt a bárpult, de itt volt a bárpult, egy dupla ajtó volt.
[00:46:42]Tehát ilyen ilyen ilyen ilyen kis ketre szenát lehetett bejönni, ilyen kis vagy én nem jártam ide és nem ismertem a se a személyzetet, se a vendégeket és azon töprengtem, hogy hogy fogják tudni a ajtón állók, hogy most engem be lehet engedni, vagy nem, hogy tudom én igazolni, hogy meleg vagyok rá és hát üdvözlöm a kedves vendégeketért várok [zene] én a kett nap egy honvédnap Akadunk szerdán jön a [zene] csütörtökön.
[00:47:17]Na most akik abba a boldogságban részesültek, hogy bemehettek, azok érezhették ennek az egész presszónak a varázsát.
[00:47:25]A presszóban ott volt a az Éva, a vincérnő, a vagy [zene] pultos nő, párpult, ott volt ruhatáros és ott volt a Lantó Zsuzsa.
[00:47:36]ütötte, verte a zongorát és melléekelt még annak [zene] is, amit ütött, vert.
[00:47:43]De mégis egy olyan hangulata volt az egésznek, hogy hogy ha már bent voltál, hogy akkor itt most a saját közegedbe [zene] vagy biztonságba vagy vagy egy más világba csöpp.
[00:47:59][taps] Hát ez egy igazi időutaz.
[00:48:04]Nagyon jó.
[00:48:04][nevetés] Nagyon jó.
[00:48:04]Az lenne az igazi, hogyha most jönnének igazoltatni minket.
[00:48:09]Ádám drágán, te mit kérsz?
[00:48:10]A szendvics?
[00:48:10]Az ehető.
[00:48:12]Ehető.
[00:48:13]Igen.
[00:48:13]Reggel készült, de ehető.
[00:48:16]Attila, vagy ti nem ismeritek egymást, ugye?
[00:48:18]Balázs?
[00:48:19]Nem, én olyan 758-ig talán jártam.
[00:48:25]És utána miért nem férhez mentél?
[00:48:27]Vidékiként?
[00:48:27]Én soha nem mertem volna bejönni az egyetembe.
[00:48:29]Nem baj, én budapestiként se mertem bejönni, úgyhogy akkor még senki nem volt ilyen felszabadult.
[00:48:36]Én mikor végre rászántam magam, hogy bemenjek, éppen jöttek kifelé egy férfi és egy nő.
[00:48:40]És a nőt fölismertem, egy kedves régi ismerősöm volt, de nagyon nagy pofájú, nagyon hangos, nagyon vidám nő volt általában.
[00:48:49]És hát én úgy akartam bemenni, hogy hát jó, hát én itt se vagyok, meg én tulajdonképp csak véletlen, meg én nem is tudom, hogy ez milyen hely.
[00:48:56]És tessék mondani, merre van a keleti pályaud mit tudom én.
[00:48:59]És ahogy lépek be, meglát ez a csaj, de még neki nyitva volt a befelé vezetőajtó, mint hát nyitva tartott látván, hogy én jövök és hangosan azt mondta, hogy Ádám, hát már vagy te is.
[00:49:11][nevetés] És ebben a pillanatban megnyattad, ebben a pillanatban nekem be kellett lépnem, akkor már nem volt mese, és mindenki ránézett.
[00:49:20]És úgy mondták, aha, igen, hát akkor már ez is [nevetés] Azt jól tudjuk, hogy a a Rákóci út felé üveges volt a az egyetempzó.
[00:49:30]Üveg [torokköszörülés] volt végig.
[00:49:30]Igen.
[00:49:32]És ennek ellenére Ádám például be mert úgy menni, hogy utána nem csak a lévő azért volt valami kis, de szerintem ez úgy volt, hogy az az üveges veranda az tök üres volt, kihalt volt, éjszaka meg mindenki tolongott a belső részen.
[00:49:47][zene] Szemetes az én szerelmem.
[00:49:52]Vakra ültet maga elé, [zene] átül szét tiszta kezével.
[00:50:01]S megyünk a boldogság [zene] felé.
[00:50:10][taps] Ismerős tavasz őrnagy tavaszázadosnak a neve?
[00:50:15]Ez egy külön ügyosztály volt, amik csak a melegekkel foglalkozott, és ez a ez a tavasz őrnagy tavasz százados, ez volt ennek az egész osztálynak a vezetője, és hozzátartozott mindenféle ilyen ügy.
[00:50:27]Az igazi nevét tudjuk, nem tudjuk.
[00:50:30]Mindenki úgy ismerte, hogy tavasz.
[00:50:30]Hát lehet, hogy tér volt a neve.
[00:50:34]Úgy képzeljük, hogy ez a tavaszőry, vagy valaki mást beosztottja is eljárt ezekre a helyekre, és mondjuk ők is ott voltak az információ kellett szedni, vagy voltak beépített olyan melegek, akik jelentettek.
[00:50:47]Most érted, azt, hogy egy buzibárba ül valaki és nagyon néz egy másikat, ebből még nem következik, hogy titkos ügynek.
[00:50:53]Ugye én azt is el tudom képzelni, hogy az akkora személyzet, most nem akarok senkit megbántani, de bizonyos jelentési kötelezettsége valószínűleg volt.
[00:51:03]Hát az lehet abban az időben.
[00:51:04]Szerintem is így volt.
[00:51:06]Igen.
[00:51:06]Mesélték nálam idősebbek, hogy nyilvántartás van, létezik, vezetik, ezeket a neveket írták, csak azt nem tudtuk, hogy hogy meddig jut ez el, vagy meddig jelentik.
[00:51:17]Én én konkrétan attól is féltem, hogy a munkahelyemen ezt egy igazoltatás kapcsán fölírt adatokat tovább adják.
[00:51:26]Én láttam ilyet.
[00:51:28]Rendőrt?
[00:51:29]Igen.
[00:51:29]Én nem.
[00:51:30]Én sem.
[00:51:31]És téged igazoltattak?
[00:51:33]Nem.
[00:51:33]Érdekes módon.
[00:51:33]Én hozzám nem jött oda, mert valakit talált valakivel szóváltásba, vagy hát nem szóváltásba, de lehet, hogy kerestek valakit, és talán meg is találták, vagy csak olyan külsejűt kerestek, és nem általában akartak végigmenni a vendégekkel.
[00:51:51]Tulajdonképpen csak védték a buzikat.
[00:51:55]Kikkel szem?
[00:51:55]Nem, csak hát ez nem olyan abszurdum egyébként, amit mondasz, mert hiszen olyasmi is volt.
[00:52:01]Hát persze, hát hogy mert védeni kellett akkoriban.
[00:52:05]Hát zsarolás, gyilkosság, mit tudom én.
[00:52:07]Hát azért az ebben a világban volt.
[00:52:09]Hát persz gyilkosság konkrétan ilyesmiről tudtak.
[00:52:14]K tudná hát na ne legyünk már ennyien nosztalgikusak.
[00:52:19]Van a körünkben egy ifjú pár.
[00:52:19]Tegnap ünnepelték 30.
[00:52:22]évfordulójukat, úgyhogy most muszáj koncentrálni benneteket.
[00:52:27][zene] Isten érkeztem isten [zene] [zene] Iván az fiatal.
[00:52:47]Iván nem él már, úgyhogy hát ezt tudjátok, és ezért talán hát nyirktabban is beszélhetek róla.
[00:52:54]Iván fiatal voltám, ő 25 volt, én 31.
[00:52:56]Mondjuk [torokköszörülés] nagyon csinos fiú volt.
[00:53:02]Vagy legalábbis nekem nagyon tetszett.
[00:53:04]Gyönyörű nagy szeme volt.
[00:53:08]Nem volt nője.
[00:53:08]Hát most már tudom, hogy miért nem volt nője, de hát jó, egy 25 éves rászám azért ez nem olyan feltűnő.
[00:53:14]És akkor egy házi buliban elejtett egy megjegyzést.
[00:53:17]hogy hát vannak akiknek a szemében az olyan rettentes nagy dolog, hogyha ő megmondja azoknak, hogy meleg.
[00:53:28]Mondom, mi vagy?
[00:53:30]És ő meg megrettent, hogy talán ez valami nagyon hát ijesztő dolog volt, vagy ilyesmi.
[00:53:35]És akkor mondtam, hogy na ne ne nem pont fordítva.
[00:53:38]Ö és akkor valaki elkiáltotta magát, hogy elfogyott a cigaretta, és valakinek le kéne menni cigarettáért.
[00:53:49]És mi egyszerre jelentkeztünk nagyon lelkesen, hogy mi lemennénk cigarettáért, és nagyon sokára mentünk vissza.
[00:53:57]Májusi éjszaka volt, virágzott az orgona, és ez a Gelérthegy oldalában volt, és hát bizony minden orgonabokrot megtekintettünk, mielőtt visszatértünk.
[00:54:07]És hát akkor úgy akkor úgy elkezdtünk hát a együtt élni és akkor 18-20 évig voltunk együtt.
[00:54:23][nevetés] Hoppá!
[00:54:24]Ez ott micsoda?
[00:54:26]Az volt a ménom.
[00:54:28]Itt vékon volt a tangásként.
[00:54:30]Tangásként.
[00:54:32]És ez úgy belett sodorva.
[00:54:32][nevetés] Mi 12 éve vagyunk együtt az Edivel.
[00:54:35]Ő nem magyar, ő német [torokköszörülés] állampolgár.
[00:54:44]és Harkányba találkoztunk egy ilyen szép téli napon, és úgy egymásra néztünk, és és valami valami elkezdődött köztünk, és eljött hozzám, és utána visszavittem, mert a feleségével volt itt lent és közben kialakult valami.
[00:55:07]Tehát ez ez nagyon nagy probléma volt, mert a nyelvi nehézségek voltak.
[00:55:10]Hát ő egy szót nem beszélt magyarul, én keveset beszéltem németül, nagyon keveset, de azért megértettük egymást.
[00:55:22]Én, aki azt mondtam örök életben, hogy nem senkivel összeköltözni, soha senkivel.
[00:55:31]És úgy jött, mint derülték be a villámcsepes, és másnap itt volt, és itt ragadt.
[00:55:37][nevetés] 12 évvel ezelőtt volt ez.
[00:55:42]A lányaim nagy, nagyobbak lettek már akkor.
[00:55:44]És akkor az Iván mondta, hogy hát előbb-utóbb meg kéne mondani, mert mástól fogják hallani.
[00:55:50]Na jó.
[00:55:50]És akkor de hát hogyan?
[00:55:53]És akkor lakást cseréltünk.
[00:55:56]És akkor mondhattam azt, hogy hát el fogunk költözni, és Iván is be fog költözni.
[00:56:02]És akkor hát hadd mondjam el nektek, hogy Iván és én nem csak nagyon jó barátok vagyunk, hanem egy szerelmes pár is vagyunk, és úgy élünk, mint más férj és feleség.
[00:56:13]És akkor ők a lányok, hát ezt nagy meghatottsággal hallgatok.
[00:56:16]Sőt még azt is mondtam, hogy magyarrá mondva vagyunk.
[00:56:20]Én azt akartam, hogy ezt a szót az én szájamból hallják, mert gondoltam, ezzel kiveszem a méregfogat.
[00:56:25]Hát hiszen akkor ők már akkor már nem tudom hány éve voltunk együtt tizenvalahány éve.
[00:56:31]Hát együtt nyaraltattuk a gyerekeket.
[00:56:36][zene] Gyerekkoromban nagy szám volt a jugókonyak meg a rumpuncs.
[00:56:42]Csencseltek vele, aki tehette és kijutott, az hozott is.
[00:56:47]Apámék ezzel a piával Titóra, a Délszláv állam kommunista vezetőjére is emelték a poharukat.
[00:56:52]Volt mire koccintsanak.
[00:56:54]Nekik Jugoszlávia maga volt a nyugat, de a jugó tengerpartra [zene] utazni majdnem olyan körülményes volt, mint az igazi nyugatra.
[00:57:01]Nekünk, akiknek már útlevél se kell Horvátországba, nehéz elképzelni, hogy a szüleinknek úgynevezett ablakot pecsételtek az útlevélbe.
[00:57:09]Persze az is csak pár hétig volt érvényes.
[00:57:16]De hát gyerekek, nekem volt olyan barátom, magyar tanár volt, nem tudott kijutni Jugoszláviába, mert soha nem kapott útlevelet, és nem indokolták semmivel, meg nem volt neki priusza meg semmi.
[00:57:27]Egyszerűen ő nem kapta meg.
[00:57:42][zene] [zene] Három négy ablak van.
[00:58:01]Egy óriási hodály.
[00:58:05]Igen, óriási.
[00:58:07]És hogy föl volt tagolva kis lukakra.
[00:58:10]Igen.
[00:58:10]Hát az a szoba, ahol ahol az Olivan voltunk, az icipic volt.
[00:58:15]Ez az a nyaralás volt, amikor Ez most már itt négyesben voltunk.
[00:58:18]Ezt a Péter csinálta in ezt a Jaj, tényleg.
[00:58:21]Hát persze.
[00:58:27][éneklés] De remegett az egész.
[00:58:31]Arról meséltek, hogy 30 évvel ezelőtt felszedni a pasikat és egy menetre elmenni Pesten a korzon ugyanolyan könnyű volt, mint itt Ramont.
[00:58:40]Hát csak várjál, de az volt a nagyon nagy különbség, hogy itt szabadon lehetett tudod mi volt a nagy különbség?
[00:58:45]Az, hogy innen hazament az ember két hét múlva.
[00:58:49]Persze.
[00:58:49]Tehát akármilyen kalandod volt, az itt maradt, vagy ő is ment haza, az nem volt veszélyes.
[00:58:54]Hát ez olyan, mint most, hogyha elmész egy mit tudom én, Berlinbe, vagy Londonba, vagy valahova, akkor ott mondjuk kicsit többet megengedsz magadnak, mint otthon.
[00:59:01]Otthon az ember általában úgy ismerkedett, hogy abból kapcsolat lesz, vagy lehet, vagy és abban benne voltak a veszélyek.
[00:59:08]Szembe jön egy kolléga, jön a rendőr és igazoltat, lebúsz, kiderül.
[00:59:13]Arra jön egy ismerős és megkérdezi, hogy ez ki volt?
[00:59:16]Mit kerestél ilyen kétes helyen?
[00:59:18]Tehát az mindig azért egy feszültséggel terhes volt abban az időben.
[00:59:23]Itt viszont ez a teljes felszabadult életöröm volt.
[00:59:28]Ti otthon vállaltátok ezt, vagy hát így eljártatok a kamingátnak nagyon sok fokozata van.
[00:59:34]Tehát mi akkor is a Péter barátommal együtt éltünk, és az ő mamája és az én mamám és a közetten család tudta, de azért a munka munkahelyen kétségbeesetten titkoltam.
[00:59:44]Tehát azért otthon a az életemnek volt két fele, ami fallal el volt választva.
[00:59:48]Itt az azért szüksége volt az embernek, hogy teljes egészében a barátjával együtt lehessen, és úgy mint egy pár.
[00:59:55]Pedig akkor már legalább nem tudom, két éve együtt voltunk a Péterrel, de ez volt az igazi házfutók.
[01:00:08]He he he [zene] he.
[01:00:20][zene] Hogy leltetek egymásra?
[01:00:33]A Gáborba beleszerett az egyik legjobb barátom, nagyon-nagyon közeli barát.
[01:00:38]És akkor ő jött és boldogan újságolta, hogy hát gyerekek, hát fantasztikus, jaj milyen jó ez a kapcsolat.
[01:00:45]Mondom, mutasd már be.
[01:00:47]Én akkor együtt éltem már ugye hatodik éve a barátommal és nem is akartam azon változtatni.
[01:00:52]Nekem az a kapcsolat nagyon megfelelt.
[01:00:54]És akkor a Rácfürdőben a mikor jöttünk ki egy ilyen edzésről, akkor a Gábor ott ült az előcsarnokban, és épp meg volt beszélve, hogy akkor mi kijövünk, és mi hivatalosan be leszünk egymásnak mutatva, és akkor utána elment az egész társága a zöld fa presszóba sörözni egyet, és akkor mi odáig ketten a Gáborral beszélgettünk, útközben mögöttünk jöttek a többiek, és azalatt mi szépen egymásba szerettünk.
[01:01:17]Én nem akartam a barátomat megbántani, hogy elszeretem a szeretőjét, nem akartam ott hagyni a társamat.
[01:01:25]Szóval nagyon-nagyon nehéz volt és bonyolult, és akkor mikor már végképp úgy éreztük, hogy mindenkinek pattanásig feszül az idege egy ilyen jó egy év, másfél év, vagy nem tudom mennyi eltelt, akkor mind a négyen együtt elutaztunk Horvátországba Rábra, ott kivettünk egy szobát és akkor ott azt mondtuk, hogy most itt két hét alatt el kell, hogy dőljön, hogy ki kivel marad, ki kivel megy, mert ezt nem lehet így tovább csinálni.
[01:01:48]És akkor ott voltunk pár napos azon a bizonyos négyes közös nyaraláson, amikor eldőlt, hogy mi a Gáborral fogunk együtt élni, akkor itt búcsúzkodtunk el.
[01:01:59]Itt ezen a részen volt itt ült?
[01:02:01]Igen, igen.
[01:02:01]Itt búcsúztunk el egymástól.
[01:02:03]És akkor a Péter, a volt barátom, rendelt négy konyakot nekünk, és akkor koccintottunk egyet.
[01:02:09]Szóval ez ez volt az ő búcsúja.
[01:02:12]Akkor már mindenki számára egyértelmű volt.
[01:02:14]Tudták, hogy mi máslnap hajnalban el fogunk utazni, és akkor itt búcsúztunk.
[01:02:18]Ez egy nagyon szép gesztus volt tőle, hogy nem kérdezte meg, hogy iszunk-e, valamit.
[01:02:23]Egyszer odament a pulzhoz, hozott mindenkinek egy konyakot és fottintottunk.
[01:02:31]Szerintem menny itt van a csalitós.
[01:02:39]Nem tetszik kérdezte például ezen az ösvényen bemész és akkor ott milé elágazás van mindenfelé.
[01:02:48]Gyere akkor menjünk be ide.
[01:02:49]Ide hallottam.
[01:03:06][zene] [zene] Na, Gábor, akkor megpróbálom megkeresni azt a lovagló sziklát, ahol a Péter annak idején napolni szokott.
[01:03:30]Jó, de menjél egyedül.
[01:03:30]Én azt hadt javasom inkább, mert az ír még is ki te emléked?
[01:03:56][zene] [zene] [zene] เฮ [zene] [zene] Amikor meséltétek nekünk azt, hogy jártatok ide, akkor valahogy az én fejemben az volt, hogy egy sokkal nagyobb tumultus lesz itt.
[01:05:11]Teljesen más hangulata volt akkor.
[01:05:14]Szóval tényleg pezsgett az élet, ez a helyszín, ez azért úgy adja magát, hogy itt ismerkedjenek az emberek, ilyen futókandok szövődjenek.
[01:05:22]Képzeld el azt, hogy ilyen körülmények között, tehát élünk egy szocialista diktatúrában, nem biztos, hogy kapunk útlevelet Jugoszláviába.
[01:05:30]A kapunk, boldogan kijövünk, és egyszer csak egyik napról a másikra anyaszült meztelenül sétálsz egy erdőben.
[01:05:39]Gyönyörű tájon melletted a csodálatosan kék tengerhullámzék, és szembe jön egy pasas, aki neked megtetszik, és minden teketória nélkül egymás karjaiban találjátok magatokat.
[01:05:54]Ettől éreztük annyira jól magunkat.
[01:05:54]Ez ez mind a része volt.
[01:05:56]Tehát a szexualitás épp úgy hozzátartozott.
[01:05:59]Persze szal mindenképpen ászent dolog lenne azt vagy úgy csinálni, mintogyha a szexualitás az egy jelentéktelen dolog lett volna.
[01:06:06]Persze hát a mai fiatalok nyugodtan elutazhatnak Spanyolországba, bárhova, belevethetik magukat az életbe, de nekünk ez egy unikum volt.
[01:06:12]Hát nehéz talán most megérteni, hogy abban az időben, mikor átléptük a határt, akkor elkezdtük énekelni azt, hogy Jugoszlávia, Jugoszláviá, mert mert akkor nem tudom, mentünk a paradicsomba.
[01:06:27]Itt éltem meg először igazán azt, hogy szép vagyok, fiatal vagyok, szabad vagyok és azt csinálok, amit akarok.
[01:06:40][zene][éneklés] глава отдамна [zene] [éneklés] камика снова [zene] [éneklés] срезана Má jas [zene] [éneklés] [zene] Jas [zene] a fontos az egészben, hogy Mi azért vagyunk itt, hogy végigjárjuk azt az utat, amit ti végigjártatok 30 évvel ezelőtt, és végigjárjuk.
[01:07:43]Elmegyünk ugyanoda, nudizunk, kamparizunk a szandában satöbbi, satöbbi.
[01:07:50]És jó [zene] a legjobban nudista strand volt azért.
[01:07:58][nevetés] Company ez egy kicsit keserű.
[01:08:00]A füge az édes.
[01:08:00][zene] A kari keserű.
[01:08:00]Ma voltam életemben először nudista strandon.
[01:08:07]Na ez még a másik.
[01:08:09]Ma jártam életemben először csalitosban, vagy hogy ez nagyon nagyon kis eupemizmus.
[01:08:14]Ne ar ma ettem életemben [nevetés] először függ.
[01:08:19]A függel és a csalitos között kihagytál valamit, ami életedben először történt.
[01:08:23]Mit csinált a csal?
[01:08:23]Hát ami a csajitosban történt, de jój a 80-as évek, főleg Magyarországon, de a keleti blokk országaiban is enyhülést hozott.
[01:08:35]A Szovjetunióban Gorbacsov lett a kommunista párt első titkára.
[01:08:40]Magyarországot elkezdték a legvidámabb baraknak nevezni.
[01:08:45]Az úttörő mozgalomba persze apám noszogatására még be kellett lépnem, de már voltak olyanok, akik ezt családi okokra hivatkozva visszautasították.
[01:08:54]Anyámékat más fából faragták.
[01:08:54]Ők lelkesen nézték a tévében, ahogy Kádár beszélt a párt kongresszuson, és megvetően beszéltek a szomszédról, akit a rendőrök többször is elvittek, mert állítólag szamizdat írásokat gépelt sokszorosítás céljából.
[01:09:11]Szegény családból származom.
[01:09:11]Tehát a kulturális része az életemnek paraszti gyökerekből táplálkozott, de nem földműveléssel foglalkoztak a szüleim.
[01:09:19]Alkalmazottak voltak hat és hét elemivel.
[01:09:22]Négyen vagyunk testvérek.
[01:09:22]Én ők a legkisebb.
[01:09:25]Én nagyon szerettem őket, ők nagyon szerettek engem, de arról soha nem volt szó, nem beszéltünk róla, hogy te hogy is vagy?
[01:09:36]M de aztán valamilyen módon csak kiderült az, hogy én meleg vagyok.
[01:09:43]És ez nem egy ilyen beszélgetés folytán, hogy akkor én most odaálltam a családom elé, és én most egy nagyot coming outoltam, hanem így kézen közön, informális módon, de mégis csak egyértelművé vált.
[01:09:53]Eljutottunk odáig, hogy például egy karácsonykor azt mondta az anyám, hogy kisfiam, ha olyan barátod van, akkor nyugodtan elhozhatod.
[01:10:03]Mondtam, hogy jó, elviszem.
[01:10:03]akkor még nem volt.
[01:10:10]A nyíregyházi tanárképző főiskolára jelentkeztem tanító szakra.
[01:10:12]Ott a szépen elvégeztem.
[01:10:16]Amikor végeztem akkor elkezdtem dolgozni a Magyar Rádió Nyíregyházi stúdiójában gyakornokként.
[01:10:21]Így utólag gondolom azt, hogy én nagyon sokat menekültem.
[01:10:25]Menekültem a kisvárosból, a nagyobb városba, nem buktam le.
[01:10:27]ö ilyen enyhébb célozgatások vagy ilyen érzéseim voltak, hogy talán tudják, sejtik az én kollégáim, de nem akarnak erről beszélni, és de már ez is kénelmetlen volt, és mondtam, hogy jó, akkor megyek tovább.
[01:10:43]És akkor elmentem Szegedre dolgozni.
[01:10:45]Ott másfél év múlva azt mondtam, hogy nekem elég volt.
[01:10:47]És ebben bőven benne volt az, hogy mondjuk a főnök a mszer csak meg még csak nem is kérdezte meg, hanem úgy megjegyezte ilyen félvárról, hogy úgy hallottam, egy kolléga mesélte, hogy szerintem te homoszexuális vagy, de ez engem nem érdekel.
[01:11:04]Én meg még nem voltam annyira bátor, hogy megkérdeztem volna tőle, akkor miért mondod?
[01:11:10]Így elhallgattuk, hogy jó, de akkor onnantól kezdve tudtam, hogy onnan is el kell jönnöm.
[01:11:15]Akkor itt elkezdtem Budapesten dolgozni és szerintem ekkor telítődtem, és akkor azt mondtam, hogy nem, én tovább márá nem menekülök.
[01:11:21]889 tájékát írtuk, és akkor akkor döntöttem el, hogy én nyíltan leszek meleg.
[01:11:31]Mi változik azáltal, hogy ön egyesülető szerveződnek?
[01:11:35]Valóban az volt az a nagy társadalmi veszély, amely létrehoott bennünket, mert kiderült, hogy nem az a kérdés, hogy minket látnak vagy nem látnak, elfogadnak vagy elvetnek, hanem az a kérdés szakasz, hogy élni akarunk-e tovább, vagy lassan de biztosan elünk.
[01:11:50]88 májusában alakult meg hivatalosan a Homéros Egyesület, ami tulajdonképpen egy egy csoda volt, és nem véletlenül óriási nagy publicitást kapott.
[01:11:58]akkora nagy áttörés volt, hogy megalakult az első civil egyesület az országban ebbe a ebbe a szocialista, mert az még akkor 88 volt.
[01:12:09]Hát egy nagyon fontos szempont volt, hogy ez ne egy meleg férfi egyesület legyen, hanem homoszexuálisok egyesülete, amibe értelemszerűen a a meleg férfiak és a meleg nők egyaránt ott vannak.
[01:12:22]1988.
[01:12:22]Július 26a és augusztus 3-a között tartotta az Ilga a homoszexuális világszervezete évig kongresszusá Stockholban.
[01:12:32]Ennek során a magyar országos szervezetet a Homéros Langdá tagjai közé választotta.
[01:12:36]Az értelmiség azt érezte, hogy nem csak az, hogy ez egy meleg ügy lenne, hanem egy társadalmi ügy, mert hogyha a melegek meg tudják csinálni a maguk civil érdekvédelmi alulról építkező szervezetét, akkor a többiek is meg tudják csinálni.
[01:12:49]Tehát ilyen alapon az egész demokráciának utat törtünk.
[01:12:50]nagyon nagy érdeklődés volt, és hát mi pedig nagyon nagy bajban voltunk emiatt, ugye, mert akkor vállalni kellett a nyilvánosságot, valakinek az arcát kellett adni hozzá, ami korábban még nem történt meg Magyarországon, és teljesen kiszámíthatatlan helyzetet teremtett, hogy vajon ennek mi lesz a következménye.
[01:13:10]És egyszer jött egy ajánlott levél, ami úgy volt megcímezve, hogy Homéros magyarországi homoszexuálisok egyesülete részére.
[01:13:20]Szóval nagyon pontosan ki volt írva, hogy véletlenül se lehessen félreérteni.
[01:13:24]És ezt a levelet ugye a postán föl kellett valakinek vennie.
[01:13:25]Na most ezek voltak az első ilyen szembesülések tulajdonképpen a társadalommal.
[01:13:30]Én voltam az a peches valaki, aki akkor éppen ott ügyeletes volt, és elmentem a postára a levélét, és akkor a postás kisasszony nem a levelet adta ide, hanem szaladt egy kört, és az összes kolléganőjét odahívta, hogy hogy hát lássák, hogy milyen egy És hát mögöttem is álltak a sorban, és akkor úgy jó hangosan megkérdezte, hogy akkor az a Magyar Homoszexuálisok egyesülete?
[01:13:54]És akkor mondom, igen.
[01:13:54]És akkor mondta, és akkor hogy tudja igazolni magát?
[01:13:56]Hát mondtam, nekem nincs erről igazolásom.
[01:14:00]Hát hát most mostán végül megkaptam ezt a levelet, de legalább egy 10 perces ilyen huzavona volt, és nagyon kellemetlen volt, és szerettem volna elsüllyedni.
[01:14:09]Szóval ilyenek voltak.
[01:14:16]Hogy jött nálatok a gondolat, hogy egyáltalán elkezdjetek egy ilyen nyomtatott sajtót, a mások című lapot?
[01:14:24]Egyszer beszéltünk arról, hogy mit lehetne csinálni, hogy hogy az információ eljusson az emberekhez.
[01:14:28]És akkor született az, hogy hát kéne valamilyen nyomtatott sajtót csinálni, először Budapesten terjeszteni, aztán vidéken terjeszteni, és az abban mindenféle információ legyen.
[01:14:43]Sokan azt mondták, hogy ezzel mi az el a melegek elkülön elkülönülését hangsúlyozzuk, hogy mi mások vagyunk, mint a többiek.
[01:14:49]Mi pedig amikor ezt kitaláltuk, ezt a címet, akkor arra gondoltunk, hogy mi ezzel a felvállalást hangsúlyozzuk, hogy amennyiben mi mások vagyunk, azt mi vállaljuk is.
[01:15:01]És az első szám az 89 decemberében jelent meg.
[01:15:05]Akkor volt a az ipoly moziba egy egy buli, és akkor odavittük el ezt az első számot, és osztottuk szét.
[01:15:12]Kezembe került egy olyan színes mások újság, aminek a borítóján a Pálfi Balázs szerpel, de ha jól tudom, akkor ő valójában cikkirótok is volt.
[01:15:24]Nem igazán riportokat írtam, filmkritikákat, tárcákat, hogyha így jobban tetszik, a meleg élet különféle vetületeit.
[01:15:34]Érdekes, izgalmas közeg volt.
[01:15:34]Nagyon jókat lehetett beszélgetni a szerkesztőségi értekezleten.
[01:15:38]Például a melegség és kereszténység ügyében.
[01:15:41]Ott egy csomó emberrel nagyon jókat beszélgettem, beszélgettünk.
[01:15:48]Elég sok olyan volt a kezdetekben, hát nem is azt mondom, hogy erotikus kép volt a címlapon, de mondjuk így ránézésre nem azt sejteném, hogy ez egy ilyen kultúrát átfogó magazin.
[01:15:56]Miért volt ez így?
[01:16:00]Olyan lapot akartunk, amilyenek mi magunk vagyunk.
[01:16:02]Erotikával, szexualitással, kultúrával, félelmekkel, felvállalással, mindennel együtt.
[01:16:11]Magyarországon eddig 10 halálos áldozata volt már azek, és 159 fertőzött emberről tudnak az orvosok.
[01:16:18]Az embereknek meg kell szokniuk azt, hogy esetlegesen szűzővizsgálatra jelentkezzenek.
[01:16:24]Minél nagyobb létszámban vegyétek igénybe az égsegély szolgáltatásait és szükség esetén a teszt pozitív aktubját.
[01:16:32]Pillanatok alatt megnyílt a Karolina úton egy anonim, valóban anonim étszűrőállomás, ahol az egyesület tagjai dolgoztak részben.
[01:16:38]A étzvilágnapon felvonulásokat szerveztünk, lehet, hogy csak 10 ember ment el, vagy öt.
[01:16:43]Talán lehetséges, hogy hogy Magyarországon nem lett olyan nagyon erős a járvány, mint a környezőkelet-európai országokban.
[01:16:50]Abban szerepet játszott ez is, hogy mi nagyon korán elkezdtünk a meleg közösségben teljes erővel, teljes erőbedobással écellenes propagandát folytatni.
[01:17:02]Hallottunk róla, hogy van, tudtuk, hogy van, tudtuk, hogy védekezni kell.
[01:17:06]Volt, aki védekezett, volt, aki nem védekezett, de addig, ameddig egy személyes tapasztalatod nem volt, addig igazából nem tudtad, hogy mi az.
[01:17:15]Na most ha abb a pillatban, hogy lehet egy személyes tapasztalatod és megláttad, hogy milyen keserves kínokat él át, akkor rögtön elgondolkoztál rajta, és már rögtön sokkal félelmetesebbé vált ez az egész dolog, mint előtte.
[01:17:29]A személyes ismertségi körödben volt.
[01:17:32]Olyan ember, akiről meg tudtad, hogy étes.
[01:17:34]Volt egy srác, akivel nagyon jóban voltunk.
[01:17:38]annál is inkább, mert ugyanazon a környéken lakott, ahol mi, tehát Zuglóba.
[01:17:42]És amikor mentünk kirándulni, akkor sokszor együtt mentünk, és az egyik ilyen három napos kiránduláson elmentünk Harkányba a fürdőbe.
[01:17:54]Na most ez a gyerek, ez nem akart eljönni a fürdőbe.
[01:17:59]És hát azért ugye mindenki mondta nekem, miért nem jössz?
[01:18:02]Hát gyere, hát satöbbi, satöbbi.
[01:18:04]És akkor nagy nehéz rábeszélés eljött a gyerek, levetkőzött és hát akkor eléggé döbbenetes kép volt egy, mint egy csontváz, egy lesoványodott valaki, és aztán ezután átjött hozzánk, és látszólag valamit nagyon szeretett volna mondani.
[01:18:25]Tehát bejött a előszobába, hát nem tudom, hogy tudjátok vagy nem, de én vagyok.
[01:18:32]És hát nem tudtam mit mondani.
[01:18:34]Nem tudtam mit mondani, hogy most akkor mondjam neki, hogy nem baj, majd meggyógyulsz, vagy vagy mit lehet ilyenkor mondani.
[01:18:41]És hát akkor leültünk és beszélgettünk sok mindenről, és nemsokkal ezután én már meg is halt.
[01:19:06]Fogadjunk, hogy rövid nadrágban jön ez a panem a fél kezdet a harmadik.
[01:19:15]Otthon voltam most a szüleimnél és most beszéltem most is beszéltem velük a hívtőzésemről és egy kellemes meglepetés volt igazság szerint, hogy hogy mennyire nyugodtan reagálták le a dolgot.
[01:19:32]Aha.
[01:19:32]Hát ők ugye orvosok voltak, mielőtt nyugdíjba mentek, úgyhogy hálisten relatíve napra kész infóik voltak a a betegséggel kapcsolatban, és nem kellett olyan nagyon tévhiteket elhesegetnem a fejükből, de azért persze az is számított, hogy nekem is így most már egy évvel azután, hogy én megtudtam, azután én én is nyugodtabban tudtam róla beszélni, meg talán több tudással felvértezve.
[01:20:11]Azt hiszem, hogy amíg azt érzem, hogy hogy tényleg tanulok ebből és és tudatosabb leszek ennek a a az élménynek a hatására, akkor valószínűleg az segíteni fog az alap alapproblémán is, ami már korábbról kezdődött, tehát aminek ez igazából csak a tünete volt, vagy a a következménye.
[01:20:36]Az intimitás volt az, ami hiányzott az életemből, amit amit nem tudtam akkor már éveken keresztül egy párkapcsolatban megteremteni.
[01:20:44]És akkor akkor viszont próbáltam ezt testiekben úgy előidézni, hogy elhagytam az offszert.
[01:20:53]Viszont olyannal próbáltam elhagyni az offszert, aki aki én azt hittem, hogy hogy h hogy akivel ennek ellenére biztonságos lett volna a szex.
[01:21:03]három hónapja elkezdtem a kezelést.
[01:21:08]És tényleg most már én is látom ennek az egésznek a kifutását, meg jobban érzem azt, hogy ennek milyen hatása van az életemre.
[01:21:19]És tudom nyugodtan azt mondani, amit nekem első pillanattól az orvosok vagy a azok a a segítő szakemberek mondtak, hogy egészségügyileg ma már ez egy olyan krónikus betegség, ami ami gyakorlatilag kisebb leterheltséget okoz a szervezetnek, mintogyha cukorbeteg lennék.
[01:21:42]Tehát napi egy tablettát kell bevennem.
[01:21:46]beviszi a víruszámomat olyan szintre, hogy nem leszek többé gyakorlatilag fertőző, illetve az élet kilátásaim azok azok nem romlanak.
[01:21:58]Nem ebben fogok meghalni nagy valószínűséggel.
[01:22:12]1989-ben a rendszerváltozás évében küldték ki apámat, és vele együtt minket is Prágába.
[01:22:20]A srácok ekkor még kiskölykök voltak.
[01:22:23]Peti persze már akkor is énekelt egy általános iskolai kórusban.
[01:22:25]Milán pedig megkezdte szép fiúi karrierjét, hat évesen letette élete első balettvizsgáját.
[01:22:31]Október végén megszűnt a Népköztársaság, legalizálódott a több pártrendszer.
[01:22:36]A 90-es években meleg és leszbikus szervezetek [zene] is alakultak.
[01:22:44]Első felvonulás ott voltál például?
[01:22:46]Hogyne lettem volna ott, amikor kirohantunk természetesen.
[01:22:47]Ott megv ez volt a ez volt a futóhumok.
[01:22:53]Aha.
[01:22:53]Igen.
[01:22:54]Persze, hogy ott vol.
[01:22:55]Erre hogyan emlékszel?
[01:22:56]Azt tudtam, hogy szervezték.
[01:23:00]De hogy kik szervezték arra, én már nem emlékszem.
[01:23:05]Egy idő után azt gondoltuk, hogy most már elérkezett az idő, hogy akkor betöltse az egész a funkcióját, és menjünk ki a városba.
[01:23:11]A Kapella bár adta a helyszínt, onnan indultunk.
[01:23:17]Eléggé pesszimistabb hangok voltak, hogy akkor most hányan leszünk, meg kik lesznek, meg hogy mi fog ott történni.
[01:23:24]És akkor egyszer csak valaki azt mondta, hogy most akkor gyerünk.
[01:23:25]És akkor kirobogtunk, elrobogtunk egészen Vörös Martin tér meg felejét meg lehet fogni.
[01:23:47]Én valóban előlentem ezzel a rózsaszín háromszöggel, és két lány jött mellettem egy nagy üsdobbal és doboltak közben, meg sípok voltak zene akkor nem volt meg semmilyen jármű, csak gyalogosó.
[01:24:00]Mi volt a reakció az emberektől?
[01:24:00]Tudták egyáltalán, hogy miről van szó?
[01:24:03]Már szerintem senki nem tudta, hogy miről van szó.
[01:24:05]Azt hitt egy pár bolond itten elkezd az utcán rohangázni.
[01:24:10][sikítás] És akkor ott az 5-6-10 ember, aki ezt úgy szervezte, hogy megvoltak a szereplosztások, hogy valaki a rendőrségi ügyeket intézzé.
[01:24:23]Te meg mondjál beszédet neked.
[01:24:25]Ebben van némi gyakorlatod.
[01:24:32]Enk az első meleg büszkeség napjának részesei.
[01:24:34]Sokan kérdezték, miért tesz büszkévé bárkit, hogy meleg, homoszexuális az illető?
[01:24:42]Nagyon egyszerű a válaszunk.
[01:24:42]Nem a melegségünkre vagyunk büszkék, hiszen nem mi választjuk ezt a sorsot.
[01:24:46]Ez egy velünk született emberi sajátosság.
[01:24:50]Viszont arra büszkék vagyunk, hogy immáron 1997-ben eljutottunk odáig, hogy felemeljük a fejünket.
[01:24:57]Felmutatva magunkat azt mondjuk, itt vagyunk, ilyenek vagyunk, de az ember elválaszthatatlan része a szexualitás, viszont nem ez az egyedüli meghatározója.
[01:25:06]Az elején kitaláltuk, hogy mondogassuk azt, hogy vagyunk, büszkék vagyunk, vagyunk, büszkék vagyunk.
[01:25:13]És ezt skandáltuk végig.
[01:25:15]A kívülállók mondták, hogy nagyon gyorsan mentünk, tehát biztos ebben volt egy ilyen belső feszültség, ami így vezetődött le.
[01:25:21]És akkor bementünk a kapellába, és sokan voltak.
[01:25:23]Tehát én úgy emlékszem, hogy legalább 100-anát, tehát senki nem hitte volna, hogy ilyen sokan eljönnek és akkor ebből aztán tovább nőtt és nőtt, és mint egy ilyen lavina évekig a melegfelvonulás.
[01:25:41]Végül is aztán ugye megalakult a Szivárvány Misszió Alapítvány.
[01:25:43]Pár év után életem a koratóriumnak a vezetője.
[01:25:49]Mi szerveztük a felvonulásokat, mi szerveztük a géprideokat.
[01:25:53]Miért tartott fontosnak a felvonulás?
[01:25:54]fontosnak tartom azt, hogy jelenjen meg mindenki büszkén mutassa magáról, hogy igenis én meleg vagyok, én fölvállalom magamnak, kész.
[01:26:00]Ez nagyon fontos szerintem a láthatóság miatt.
[01:26:04]A láthatóság miatt nyilvánulj meg, ne búj el.
[01:26:07]Te ugyanolyan értékes ember vagy, mint a másik.
[01:26:10]És tulajdonképpen azért mondtam le, és azért fáradtam bele ebbe az egészbe, mert egyszerűen nem értettem meg [torokköszörülés] a melegtársaimnak a hozzáállását, akik azt mondták, hogy ez fölösleges.
[01:26:24]Minek?
[01:26:27]Micsap kell az egész felvonulás?
[01:26:27]Mertogy ezzel csak kiváltjuk az embereknek az ellenszemvét, kiváltjuk az embereknek a dühét.
[01:26:38]Hát megint.
[01:26:41]Biztos nem csak egyedül vagyok így, hogy hogy nekem az segített, hogy van felvonulás, ami azért van, mert ti voltatok akkor.
[01:26:48]Az, hogy ma a koronbeliek felmerik vállalni egyáltalán azt, hogy melegek, elmerik mondani a szüleiknek, az az szerintem csak annak köszönhető, hogy volt egy volt egy Homéros, ami megalakult, hogy volt már olyan ember, mint te is.
[01:27:05]Úgyhogy az, hogy nincs eredmény, büszkeséggel töltel.
[01:27:09]Köszönöm szépen.
[01:27:09]De egyébként nem csak te vagy egyetlen, de az a baj, hogy talán egy kezemen meg tudom számolni, két kezemen meg tudom számolni, két kéz két lábomon meg tudom számolni.
[01:27:22]Nagyon sokaknak adtatok ilyet fel?
[01:27:22]Hát sokaknak, de az engem az akkor lennék boldog, hogyha 100z ember most ottan ugyanúgy, mint Berlinbe például egy ilyen felvonuláson, vagy Kölnbe vagy Amszterdamba, egy karneváli hangolat lenne és mindenki happy lenne, és boldog lenne.
[01:27:41]Nemuk, nem.
[01:27:46][éljenzés][taps] Orbán Viktor és pártja nemcsak saját fiatalságát, hanem a jogállam eszmélyét is elárulja.
[01:27:56]Nem hagyjuk, nem hagyjuk, nem hagyjuk, nem hagyjuk.
[01:28:02]Hanzli Péter vagyok, a magyar leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű szövetségnek az aktivistája.
[01:28:10][éljenzés] [taps] Azért vagyok itt, mert rendkívüli mértékben fel vagyok háborodva, mert ez a kormány az alkotmány módosítással kiírt engem és több szez leszbikus és meleg párt a család fogalmából.
[01:28:34][éljenzés] [taps] Kedves Attila és Edi, a mai napon hivatalosan is összekötöttétek az életeteket.
[01:28:50]Kívánjuk, hogy élvezzétek a mindennapok apró örömeit.
[01:28:54]Sok szeretettel gratulálunk.
[01:28:57]Ja, Kati és a Marcsi, aki volt a tanú.
[01:29:05]Az a Kati barátnőm az az jajgatott, tehát már már az agyamra ment, hogy hogy össze kell házasodni, össze kell házasodni.
[01:29:12]Hát mondom, hát mi értelme van, de muszáj, de muszáj, mert most lehet ki tudja, hogy meddig meg hogyan.
[01:29:19]Na hát ez aztán volt egy nagy procedúra, egy akkora tortúra volt ez a házasság, hogy mondta, egy bűbáj volt az anyaköny vezetőnő, egy nagyon aranyos kisnő, és azt mondta, hogy és mondom, szívesen csinálja.
[01:29:37]Hát azt mondja, most én megmondom őszintén, nem akarták vállalni a többiek.
[01:29:45]Ja, mert nem olyanok fogalmazótak meg, hogy vajon engem valahogy valaha fognak-e így oltár elé oltár elé vezetni, [nevetés] tehát anyaköny vezető elé vezetni, és hogy velem elő fog fordulni.
[01:29:58]Jaj, Péter biztos.
[01:30:01]Szerintem ez így a mi korunkbeli heterotársainkban is ugyanúgy megfogalmazódik.
[01:30:04]Tehát most én legalábbis azt láttam a saját környezetemben, hogy ugyanannyian mondják azt, hogy a franc tudja, hogy megtalálom-e azt a pár párt, aki akivel leélem aztán az életemet.
[01:30:14]Mindegy, csak a tanú kellenek.
[01:30:18]megismerkedtünk 2001-ben elkezdődött egy együttélés, aztán ebből az együttélésből lett egy nagyon stabil kapcsolat, és abban a pillanatban, amikor a bejegyzetási kapcsolat megkötésére lehetőség nyílott, természetesen megkötöttük, mertogy ez fontos volt, ha már egyszer harcoltunk érte, ha már egyszer úgy gondoltuk, hogy akkor ez legyen meg nálunk is.
[01:30:41]Önök megjelentek előttem azzal a szándékkal, hogy a magyar köztársaság törvényei szerint egymással bejegyzett életsi kapcsolatot létesítenek.
[01:30:57]Sok-sok meleg barátomat, ismerősömet hívtuk el.
[01:31:02]Ez is egy ilyen furcsa történet volt, hogy és a család tudták is meg nem is, mondtuk is, hogy lehet jönni, hogyha akarják, de de nem volt olyan, mint a klasszikus, hogy elmegyünk a Laxzira meghívni a családot.
[01:31:14]Szóval ilyen nem nagyon volt.
[01:31:16]És akkor végül is egyikün családjából se jött senki, hogy az ember gyereket akar.
[01:31:28]Az szerintem olyan evidens, hogy az az olyan olyan Igen, csak a megvalósulás az ami baromi izgalmas.
[01:31:36]Majd hozzuk, vagy jön.
[01:31:40]Ilyen is vagytok Bendeg a Bendegus ki nektek?
[01:31:44]Hát 100 éve ismertem az édesanyját, és akkor izé, mikor meghalt az édesapja, akkor megkérdeztük, hogy miben tudunk segíteni?
[01:31:51]Hány éve akkor?
[01:31:53]Nyolc éve.
[01:31:53]Ahogy éltek, kiderül, hogy ti ketten vagytok együtt.
[01:31:56]És ott ez az iskolába is kiderült.
[01:31:58]Én nem tapasztaltam semmiféle ellenérzést, illetve hát amit tapasztaltam, az egy ilyen maximális elfogadás.
[01:32:05]ö azzal együtt, hogy ugye mi egyértelműen ö mint egy pár mentünk elég gyakran Bendegúzér.
[01:32:14]De ez tök jó, mert nekem mindig az volt a félelmem, hogy a igazából még ha jogilag meg is tehetjük, akkor is a társadalom az kicsit negatívabban áll hozzá.
[01:32:23]És egy kicsit én is tartottam ettől, de szerintem a nyíltság az teljesen bejött.
[01:32:31]Engem azért érdekel ennyi ez a dolog, hogy ti hogy csináljátok ezt a mindennapokban, merthogy mi is szeretnénk majd gyereket nemsoká, hogyha összejön.
[01:32:43]Csak és mekkora lesz majd, hogyha lesz a gyerek soká.
[01:32:47]Igen.
[01:32:47]Tehát pici csecsemő egy két-három éves.
[01:32:50]Hát ha ölk befogadás, akkor minél két-három éves.
[01:32:52]Egy két három éves, de akár az is lehet, hogy nulla null kmes les.
[01:33:00]Aha.
[01:33:03][zene] hogy 2014-ben itt tartunk, azért, ha nem is egyformán, de az egész politikai osztály az összes párt felelős.
[01:33:09]A baloldal nyolc év rossz, de demokratikus kormányzása után [zene] a jobb oldal kétharmados többséggel megnyerte a 2010-es választásokat.
[01:33:22]Az úgynevezett nemzeti együttműködés rendszere fokozatosan építi le a jogállamot.
[01:33:26]Lassan az Európai Unió peremére sodródik az ország.
[01:33:30]Folyamatosan nyírbálják a 25 év alatt elért demokratikus és emberi jogokat.
[01:33:32]A kormány nemcsak homofób és transzfób, de szexista és rasszista is, és megpróbálja ellehetetleníteni a független kritikusan gondolkodó civileket.
[01:33:53]Mi változott mondjuk 25 év alatt azzal kapcsolatban, hogy hogy érzitek, hogy mennyi ráhatásotok van a politikára?
[01:33:57]Ö volt egy olyanfjta nyitottság a társadalomban, hogy elhittem azt, hogy igenis lehet változtatni.
[01:34:06]Igen, nagy reményeket kell indult szerintem meg is történt.
[01:34:08]Tehát bizonyos mértékben egy változott a világ és ebben én is benne voltam.
[01:34:13]Pontm És attól nem tartotok, hogy még inkább kiépül ez az autoritár állam vagy rendszer, ami szerintem már látható, hogy épül egy ideje?
[01:34:24]Félek, de nem félek.
[01:34:24]Tényleg nem félek.
[01:34:28]Hát tudok valamit tenni?
[01:34:28]Igen.
[01:34:28]Amit tudok, azt megteszem.
[01:34:31]Többel meg nem nem tudok mit kezdeni.
[01:34:34]Az majd leszel az, hogy mit mi fog történni, az rajtunk is múlik.
[01:34:40]Te rajtad is, meg rajtam is.
[01:34:42]Persze.
[01:34:43]Tehát akkor miért féljek?
[01:34:43]Amíg még élek és tenni tudok, addig miért féljek?
[01:34:47]Mi a túlélők vagyunk.
[01:34:49]Legalábbis próbálkozunk.
[01:34:49][nevetés] เ Legalább elmond.
[01:35:35]Igen, de az nekem nem elég, hogy elmondhatom az neked nem, de neki ez egy hatalmas különbség ahhoz képest, amikor el se mondhatta.
[01:35:44]Tehát, hogy ezt meg mi vesszük természetesnek, hogy hát persze, hogy elmondhatom.
[01:35:48]De vajon ők akkor fognak félni a jövőtől, hogyha már el se mondhatják?
[01:35:52]Nálunk ez a tüszök.
[01:35:52]Tehát, hogyha már mi nálunk az a küszöb, hogy nem hallgatják meg.
[01:35:57]Náluk meg akkor az, hogyha el se mondhatják.
[01:36:00]Hát akkor akkor is túléltek idézőjelbe.
[01:36:03]Tehát, hogy akkor se gondolom, hogy félni fognak.
[01:36:04]Én remélem, hogy ők már nem fognak félni.
[01:36:09][zene] [zene] [zene][harang] เฮ [zene] [zene] เฮ [zene] [zene]