Tudatosan választhatta az igazgató a bicskei gyermekotthont, hogy visszaéléseket követhessen el
- Téma: Gyurkó Szilvia gyermekjogi államtitkár a Karmelitában bemutatott, a bicskei gyermekotthon 2005–2025 közötti jogsértéseit feltáró ~100 oldalas vizsgálati jelentésről és a gyermekvédelmi rendszer átalakításáról beszélt a 444 stúdióban.
- Két világ: az aktákban minden hivatalos vizsgálat „kifogástalanul működő" intézményt mutatott, miközben a gyerekek jelzéseit lezárták, elutasították, manipulálták – a segítség helyett azt tanácsolták az áldozatoknak, hogy kerüljék az igazgatót.
- A 2011-es kudarc: az igazgató a gyerekek gyámja és törvényes képviselője volt, büntetőeljáráskor „csak szabadságra küldték" – az áldozatok között maradt, a tanúvallomások visszavonásával az eljárás elakadt.
- Önbeteljesítő vizsgálatok: 2000–2016 között az igazgató díjakat kapott, miközben jelzések érkeztek; a korábbi „jó" vizsgálatok egyre nehezebbé tették a bántalmazás kiderülését, a vallomásvisszavonásokat pedig megkönnyebbüléssel fogadták.
- Eltűnt iratok: a 2013-as fenntartóváltáskor kulcsdokumentumok nem kerültek át, akták tartalma hiányzik; a szándékosságot nem tudták bizonyítani, de a mérföldköveknél (2011, 2016, 2019, 2024) vizsgálatnak nyoma sincs.
- Rendszerszintű tanulság: a bántalmazó sosem „magányos sziget" – az egyházban, sportban, oktatásban is élnek ugyanazok a mítoszok; 2024-es jelzőrendszeri szigorítás pedig egyszerre teszi kiszolgáltatottá a gyerekeket és a felnőtteket, ezt az okoknál kell rendezni.
- Átalakítás: 9,5 milliárdos krízisterv férőhelybővítésre, 3,5 milliárd szakemberek megerősítésére; a rendszer szerinte „egyszerre alulfinanszírozott és pazarló" – a kastélyokban, 100 férőhelyes intézményekben elhelyezett gyerekek helyett lakásotthonokra és legalább 2000 új nevelőszülőre van szükség.
- Jóvátételi alap: 1 milliárd forintos alap, 2027 januárjától elérhető; 1997 után a rendszerben bántalmazott nagykorúak igényelhetik – nem pénzkifizetés, hanem mentor-kísérettel szervezett szolgáltatások (pszichológus, egészségügy, tanulás), bántalmazást igazolni nem kell. Becslés: ~250 000 jogosult, első évben ~250 ember kísérésére elegendő a keret.
- Felelősség: nem szigorúbb büntetés, hanem következmények nélküli határátlépés lehetetlenné tétele a cél – a félrenézők, elhallgatók és az ágazati irányítás is felelős.
- Zárásként: „a gyerekkort nem túlélni kell" – nem a bántalmazás hiánya, hanem a jó gyerekkor feltételrendszerének megteremtése a valódi cél.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A 444.hu stúdióbeszélgetésének vendége Gyurkó Szilvia, a Szociális és Családi Ügyek Minisztériuma Gyermekjogi és Gyermekvédelmi államtitkára. A beszélgetés a Karmelitában bemutatott, a bicskei gyermekotthon 2005 és 2025 közötti jogsértéseit feltáró, körülbelül 100 oldalas vizsgálati jelentésről szól, valamint a gyermekvédelmi rendszer átalakításának terveiről és az újonnan bejelentett gyermekvédelmi jóvátételi alapról.
A jelentés elkészülte és módszertana
- Az államtitkár szerint az első meglepő megállapítás az volt, hogy „egyáltalán elkészült a jelentés" – vagyis ők voltak az elsők, akik kikérték ezeket az adatokat. Az anyagok összegyűjtése sokáig tartott, mert az iratok egy része fizikai formában, egy része Excel-táblákban, más része pedig teljesen máshol volt, darabonként kellett összekapargatni a háttéranyagokat.
- Szerinte az is árulkotó, hogy korábban senki nem volt kíváncsi arra, mi és hogyan történhetett Bicskén – mintha az a gondolkodás érvényesült volna, hogy „itt egy elkövető van", egyetlen „rohadt alma", amit ha kidobnak a kosárból, minden más alma jó lesz. Gyurkó szerint ez az elmélet általában nem igaz: ha valaki hosszú ideig tud úgy bántalmazni, hogy közben nem derül ki, jellemzően más tényezők is közrejátszottak.
- Az aktakutatás mellett interjúkat is készítettek, mert az iratanyag töredezett volt, sok történet csak szóbeli elmondások és visszaemlékezések alapján volt rekonstruálható.
- A jelentésben kitérnek arra is, hogyan jelent meg az ügy a médiában, és hogy a médiafogyasztási szokások mennyire befolyásolják, hogy valakinek a bicskei ügy „csak a kegyelmi ügyet" jelenti, vagy ismeri az előzményeket is: a 2011–12-es büntetőeljárást, a 2016-os eljárást és a 2019-es jogerős döntést.
- Gyurkó elmondta, szeretnék, ha a bicskei jelentést legalább annyian elolvasnák, mint a gyermekvédelmi diagnózist, amelyet több mint 20 000-en töltöttek le.
A jelentés központi megállapításai
Két élesen elkülönülő világ
- Az aktakutatás egyik legdöbbenetesebb tanulsága volt, hogy két világ élesen különválik: az egyikben minden rendben van, az összes vizsgálat és ellenőrzés „csodálatosan működő intézményt" mutat; a másikban a gyerekek jeleznek, néhány felnőtt próbálja őket felkarolni – és ennek a vége mindig lezárás, elutasítás, manipuláció, érzelmi zsarolás, a rendszer összejátszása, hogy az ügy ne derüljön ki.
Az igazgató tudatos intézményválasztása
- A jelentés olyan részleteket tartalmaz, amelyekből arra lehet következtetni, hogy az igazgató tudatosan választhatta ezt az intézményt, feltételezve, hogy itt hosszú ideig következmények nélkül tud visszaélni. Korábban oktatási intézményben dolgozott, és vannak arra utaló adatok, hogy onnan azért küldték el, mert ott is megkísérelt szexuális visszaélést elkövetni – ezután választotta a gyermekotthont.
- Ahogy az igazgatói pozíciójában megerősödött, egyre komfortosabban érezte magát a visszaélések elkövetésekor.
A szakemberek tehetetlensége
- Szívszorító volt gyermekvédelmi szempontból, hogy hány szakember nem érezte úgy, hogy jelzést tud tenni vagy segíteni tud a gyerekeknek. A jelentés olyan „tanácsokat" is dokumentál, amelyeket az áldozattá vált gyerekeknek adtak: kerüljék az igazgatóval való kettesben maradást, ne menjenek be a szobájába, törekedjenek arra, hogy ne legyenek „olyan vonzóak", ne kerüljenek olyan helyzetekbe, amelyek lehetőséget adnak a visszaélésre.
„Tehát nem az volt a segítség iránya, hogy a bántalmazót emeljük ki a rendszerből, hanem az volt az irány, hogy a bántalmazottaknak hogyan okozhat kevesebb kárt anélkül, hogy a státusza az megváltozna." – Gyurkó Szilvia *
A 2011-es eljárás kudarca és a kiszolgáltatottság mélysége
- 2011-ben az igazgató minden gyereknek a gyámja volt, fizikailag is az otthonban lakott. Amikor elindult a büntetőeljárás, őt „csak szabadságra küldték" – és a szabadságát is otthon töltötte. A gyerekek szempontjából tehát semmi nem változott: minden reggel és este ott volt, jött-ment az intézményben, és a hatalma semmilyen módon nem rendült meg.
- A fenntartó végig nem látta konfliktusosnak, hogy a bántalmazás gyanúja esetén a gyanúsított személy fizikailag is ott maradjon az áldozatok között. Ennek megfelelően az első eljárás kudarcba fulladt: a rendőrségnek nem volt mi után nyomoznia, mert mindenki visszavonta a tanúvallomását.
- Gyurkó szerint a mai eszükkel nézve 2026-ban egy ilyen eljárás már nem úgy folyna, de 2011-ben a rendőrségnek nem volt gyanús, hogy a gyanúsított ott van az áldozatok között, majd a vallomások visszavonása és a kettő közötti összefüggés.
- A kiszolgáltatottság mélységét így írta le: a gyanúsított volt a gyerekek gyámja és törvényes képviselője, távollétében pedig a közvetlen alárendeltje képviselte őket. „Az az ember bármiről dönthetett, és bármiről döntött is" – a lakhatásról, a jólétről, a gondoskodásról. Vannak nyomai annak az aktákban, hogyan kecsegtettek valakit utógondozási lehetőséggel, vagy hogyan fenyegettek meg egy gyereket azzal, hogy nem tarthat kapcsolatot egy számára fontos külső személlyel.
„Amikor megképződik az a kép, hogy milyen elképesztően bátrak voltak ezek a gyerekek [...] az szerintem szívszorító, mert ez azt jelenti, hogy a gyerekvédelmi rendszerünk arra épül, hogy kellően bátrak-e azok, akik bántalmazást szenvedtek el. Ugye ez nyilvánvalóan egy olyan sztandard, ami nem tartható." – Gyurkó Szilvia *
Politikai termék vagy gyermekvédelmi történet?
- Az újságíró felvetésére, hogy a kegyelmi ügy óta az eset „politikai termékként" él a köztudatban, Gyurkó úgy reagált: ahonnan ő nézi, ez egy világbotrány, gyermekvédelmi történet, amelyből fontos tanulságok vonhatók le. „Nem sebeket feltépni akartunk" – nem öncélú vizsgálat volt, és bár a kormány rendelte el, ha nem rendeli el, akkor is meg kellett volna csinálni, csak valószínűleg több időt adtak volna maguknak.
- Szerinte nem lehet túllépni az egész rendszert mélyen traumatizáló történeten puszta felejtéssel: „aki azt gondolja, hogy felejtsük el Bicskét, lépjünk túl és építsünk egy szép gyerekvédelmet, az nem tudja megérteni azt, hogy valójában hogyan működik a feldolgozás."
- Ugyanakkor elismerte, hogy ebben az ügyben „minden igaz egyszerre": egyszerre igaz, hogy a kegyelmi ügy politikai termék; egyszerre igaz, hogy a bántalmazások gyermekvédelmi történet; és biztosan sokkal többen váltak az igazgató áldozatává, mint ahányan a büntetőeljárásban sértettként szerepeltek. Voltak érintetlen gyerekek, segíteni próbáló, a tehetetlenségtől szinte belerokkantó munkatársak, az igazgatóval azonosuló munkatársak, és olyanok is, akikről tényleg elmondható, hogy nem tudtak az egészről.
- A reménye, hogy ha Bicskét jól tudják „szétszálazni", az erőt adhat az egész gyermekvédelmi rendszernek ahhoz, hogy kimondja: „mi már nem ezek vagyunk" – és megmutassa, milyen rendszert építenek helyette.
Miért nem rázott meg 2016-ban az ügy?
- Az újságíró felhozta: 2016-ban, amikor az RTL riportja nyomán az ügy kirobbant (a 444 is beszámolt róla), a társadalom nem lett volna elég érzékeny – nem kérdőjelezték meg a rendszer működését, nem remegett meg a miniszteri szék. Ráadásul a miniszter, Balog Zoltán, Vásárhelyi János letartóztatása előtt pár hónappal még kitüntetésre terjesztette fel őt, amit Orbán Viktor alá is írt – ezt a dokumentumot nemrég mutatták be.
- Gyurkó válaszában kiszélesítette a kérdést: rengeteg hasonló történet létezik – úszóklubokban, a sport világában, iskolákban, a művészeti világban, az egyházban. A bántalmazó sosem „magányos sziget az óceán közepén": körülötte mindig van közösség, ahol félrenéznek, ahol azt mondják, „lehet, hogy így viselkedik, de milyen remek szakember", „hozza az eredményeket", vagy „15 éve dolgozik itt, nem hiszem el róla".
- Az egyháznál felróják, hogy egyik plébániáról a másikra helyezik a bántalmazással gyanúsított papot – „hát ugyanezt látjuk a gyerekvédelemben": a Szőlő utcai ügyben Juhász Péter Pál legalább négyszer váltott munkahelyet, mert az előző háromban feljelentették, felmentették, megállapították, hogy szakmai szabályokat sértett, vagy ellehetetlenült a helyzet.
„Ha azt mondjuk, hogy az egyházban az nem oké, akkor miért oké a gyerekvédelemben, vagy miért oké az oktatási rendszerben, vagy miért oké a sportban? Tehát valójában az egész magyar társadalomban még mind a mai napig élnek ezek a mítoszok." – Gyurkó Szilvia *
- Szerinte társadalomként felelősséget kellene vállalni azért, hogy nem akarjuk, hogy az áldozatok újabb és újabb árakat fizessenek ahhoz, hogy a bántalmazás véget érjen. Ehhez jó jelzőrendszer, jobb intézményi működés, jobb rendőrségi és igazságszolgáltatási működés kell.
- A Vásárhelyi János által kapott állami kitüntetések szerinte „még magabiztosabbá is tették" a bűncselekmények elkövetésében. Különösen megdöbbentő, hogy az elsőfokú bírósági ítéletben a szakmai teljesítményét enyhítő körülménynek vették.
Mit tudott a minisztérium? Az önbeteljesítő vizsgálatok
- A minisztériumi aktákból viszonylag kevés került a jelentésbe – főleg azok a momentumok, amikor az ágazati irányítás közbeszólt, vagy amikor jelentést juttattak fel hozzájuk. Az esetek döntő többségében az eljárások a „normál ügyrend szerint" zajlottak – és ez legalább annyira félelmetes.
- 2000 és 2016 között az igazgató egyre nagyobb díjakat kapott, miközben párhuzamosan zajlottak a jelzések és eljárások. A középső sávban, a szabályos vizsgálatokban egymást erősítő tétel működött: „a korábbi vizsgálat is jó eredménnyel zárult" – minél többször vizsgáltak meg valakit rosszul, annál kisebb az esélye, hogy kiderüljön egy bántalmazás. Ez egy önbeteljesítő jóslat: úgy mennek oda, hogy nem találnak semmit, és úgy jönnek el, hogy nem találtak semmit.
- A jelentésben szerepelnek idézetek arról, mennyire megkönnyebbültek a vizsgálók, amikor a gyerekek visszavonták a vallomásaikat – mert eleve úgy álltak hozzá, hogy nem lehetnek igazak. Pedig a vallomások visszavonása a trauma természetes lefutása: szétesik az emlékezet, elbizonytalanodik az áldozat.
- Nem csak a gyerekek vallomására kellett volna építeni: voltak munkatársak, akik beszámoltak nem odaillő dolgokról, és voltak, akik a saját szemüknek sem hittek – például amikor az igazgatói szobába benézve láttak valamit, de nem hittek a saját szemüknek. Utólag már be tudják azonosítani ezeket a figyelmeztető jeleket.
A munkatársak megosztottsága és a közösségi jóvátétel
- A volt munkatársak hozzáállása nagyon megoszlik: van, aki lelkiismeret-furdalással küzd, és érzi, hogy többet kellett volna tennie; van, aki mind a mai napig meg van győződve, hogy a gyerekek kitalálták az egészet („ők azt észrevették volna"); és vannak, akik a lehető legtávolabb tartják magukat az ügytől: „nem láttam, nem tudtam semmit, nem akarok véleményt formálni."
- Gyurkó szerint nem csak egyéni szinten fontos a jóvátétel: „itt közösségek rendülnek meg" – a szakembereknek is támogatást kell nyújtani, a közösségekkel is foglalkozni kell. Bicskén most kísérletet tesznek egy restauratív, helyreállító folyamatra, mert a felejtés nem segít – akkor az egész „gennyesebbként betokosodik".
- A cél, hogy ha egyszer elhangzik a bicskei gyermekotthon neve, ne a bántalmazás jusson róla az emberek eszébe, hanem az, hogy ez egy olyan gyerekotthon, ahol a gyerekek jól vannak és biztonságban vannak.
Az eltűnt iratok kérdése
- A feltáró munkát jelentősen nehezítette, hogy az iratanyag hiányos és töredezett volt. Például a 2013-as fenntartóváltáskor a 2011-es rendőrségi eljárásról szóló dokumentumok nem kerültek át az új fenntartóhoz. Vannak akták, amelyeknek csak a számuk volt meg, a tartalmuk eltűnt.
- Gyurkó elmondta, azóta beszélt olyan emberekkel, akik a fenntartónál belső vizsgálatokat folytattak, és az egyikük szerint „a szándékosság itt felismerhető". A vizsgálat azonban nem tudta egyértelműen megállapítani vagy bizonyítani a szándékosságot: „Minden olyat leírtunk, amit alá tudunk támasztani." Nincs adatuk arra sem, hogy bárki utasítást adott volna információk eltüntetésére.
- Ami bizonyítható: a kulcsfontosságú mérföldköveknél (2011, 2016, 2019 – a jogerős ítélet, 2024 – a kegyelmi ügy) nem volt vizsgálat, nincs nyoma. A fenntartó gondolkodott ugyan azon, hogy segítséget adna az ott dolgozóknak, de annak semmiféle nyoma nincs, hogy ez megtörtént volna.
- Az újságíró rákérdezett, hogy Vásárhelyi Jánosnak vagy Kónya Endrének lehetett-e ráhatása arra, milyen iratok kerülnek átadásra. Gyurkó nem akarta misztifikálni az ügyet, de azt mondta: az igazgató „bármire és mindenre ráhatással volt".
„Olyan státuszban volt az igazgató, hogy gyakorlatilag a szava állt szembe gyerekek videóra rögzített tanúvallomásával, ami az ő szexuális bántalmazás élményeikről szól." – Gyurkó Szilvia *
- Kritikája szerint az is jelenlévő hiba a rendszerben, hogy ha a büntetőeljárást bűncselekmény hiányában vagy bizonyítékhiány miatt lezárják, akkor a gyermekvédelem úgy tekint, mintha semmi sem történt volna. Pedig „egy gyereket megfogdosni, egy gyereket arra rákényszeríteni, hogy levetkőzzön a felnőtt előtt, egy gyereket rákényszeríteni arra, hogy pornófilmet nézzen a felnőttel" – ezek nem érhetik el a Btk. szerinti bűncselekmény szintjét, de attól még nem semmi: a gyermekvédelemnek kutya kötelessége eljárni, és kimondani a felnőtt felé, hogy „amit csináltál, az nem oké".
A jelzőrendszer 2024-es szigorításának abszurd következményei
- Ma a gyermekvédelemben dolgozók joggal érzik, hogy a jelzőrendszer miatt nincsenek biztonságban: 2024-ben megszigorították a jelzéseket – mérlegelés nélkül kell továbbítani, és azonnal fel kell menteni azt, akivel szemben gyanú merül fel, amíg a vizsgálat le nem zajlik.
- Gyurkó szerint ez nagyon erős reakció, és valóban előfordul, hogy gyerekek nem valódi bántalmazás esetén használják a jelzés eszközét – például elégedetlenségük kifejezésére. De ez az egész rendszer problémája: ha a gyerekek komolyan lennének véve, szükségleteik szerint lennének elhelyezve, elegendő felnőtt lenne körülöttük, megfelelően képzettek lennének a gyerekfelügyelők és nevelők, és nem lenne tabú a téma, akkor a túlreagálások is lecsökkennének.
- A jelenlegi rendszerben egyszerre érzi magát kiszolgáltatottnak a gyerek („hiába mondok valamit, nem veszik komolyan") és a felnőtt („én nem csináltam semmi rosszat, mégis eljárás indulhat velem szemben"). Ezt az abszurd helyzetet újra kell rendezni.
- A miniszterelnök is kérdezte erre a nap folyamán. Gyurkó szerint nem tüneti kezelés a megoldás: „nem az a kezelés, hogy oké, 2024-ben rossz jogszabályt alkottak, akkor azt módosítsuk" – az csak palliatív, tüneti kezelés, az egészet az okoknál kell visszafejteni.
Szakpolitikai javaslatok és a kitüntetési rendszer revíziója
- A bicskei ügy tanulságai alapján javaslataik szólnak a jelzőrendszer szenzitívebbé tételére, a kitüntetések szigorítására és a megelőző eljárások szigorítására. A minisztériumi szinten a teljes kitüntetési rendszer revízió alatt áll: hány kitüntetés van, hogyan ítélik oda őket, ki vállal felelősséget.
- Gyurkó elismerte, hogy ez „tüneti kezelés", és hogy a kitüntetési láncolatban sokan valószínűleg meggyőződéssel hitték, hogy az igazgató jó szakember, és jó helyre megy a díj. A rendszer „immunrendszere" annál erősebb, minél transzparensebben működik, minél több információ hozzáférhető, és minél inkább minőségbiztosítás mentén szerveződnek a folyamatok.
- Elkezdték a jelzések és következményeik felülvizsgálatát, a belső vizsgálatok módszertanának felülvizsgálatát, és a rendszer átalakítását, hogy ne az vizsgálja az intézményt, aki „végső soron abban is érdekelt, hogy olyan nagyon ne találjon ott semmit".
- Fontos elve: nem csak a bántalmazásoktól kell megvédeni a gyerekeket, hanem proaktívan mindent meg kell tenni azért, hogy jól legyenek. „Attól még nem lesz egy gyerek jólléte meg, hogy nem ütöm-verem meg, szexuálisan nem abúzolom."
„Több embernek kellett volna a vádlottak padjára kerülnie"
- A jelentésben szereplő mondatról, hogy sokkal több embernek kellett volna a vádlottak padjára kerülnie, mint ahányan ténylegesen ott voltak, Gyurkó elmondta: ez nem a büntetőtörvénykönyv szigorítására utal.
„Az is felelős, aki félrenézett. Az is felelős, aki azt mondta, hogy ne szóljak, nem fáj a fejem. Az is felelős, aki azt mondta, hogy nekem fontos ez az állás, inkább megtartom, a gyerek meg majd túléli azt, ami vele történik. Felelősek azok is, akik ágazati irányítás szinten azt mondták, hogy mi abban vagyunk érdekeltek, hogy ne legyen botrány." – Gyurkó Szilvia *
- Szerinte nem a szigorúbb büntetés vezet hatékonyabb és biztonságosabb gyermekvédelmi rendszerhez, hanem az, hogy mindenki, aki átlép egy határt, tudja, hogy annak következménye lesz – ehhez olyan közösségek kellenek, ahol mindenki látja a saját helyét és szerepét abban, ha félrenéz, ha nem tesz semmit.
- Reméli, hogy sok korábbi munkatársban „bekapcsol" a felelősség tudata, és keresik a lehetőséget a jóvátételre a saját életükben. Alapelv: „A gyerek az a gyerek, és mi felnőttek vagyunk felelősek az ő jólétükért. Mindegy, hogy a gyerek rosszalkodik, mindegy, hogy szökik, mindegy, hogy szerhasználó – minden mindegy. A mi felnőtt felelősségünk az, hogy beleálljunk ezekbe az ügyekbe."
A gyermekvédelmi rendszer átalakítása: krízisterv, ingatlanok, kastélyok
- A 9,5 milliárd forintos krízistervből első helyen a legdrasztikusabban érintett területeken kell férőhelybővítést végezni a speciális gyermekotthonoknál, a különleges és kettős szükségletű gyerekeknél; további 3,5 milliárd forint a szakemberek megerősítésére megy (támogatószolgáltatások, szociális béremelés).
- A 2027-es költségvetési tárgyalások zajlanak; a gyermekvédelem nagyobb önállóságot kap, a fenntartói struktúra átalakul, és ennek lesz költségvetési lenyomata is.
- Gyurkó mély meggyőződése, hogy a rendszer „egyszerre alulfinanszírozott és pazarló": vannak gigantikus intézmények elképesztő fenntartási költségekkel és 40 gyerekkel. A Batthyány-kastélyban működő bicskei gyermekotthon sem ideális hely erre a funkcióra: „ha 2026-ban kezdenénk el gyermekvédelmi rendszert építeni, akkor szerintem senkinek nem jutna eszébe kastélyokba meg gigantikus, 100 férőhelyes intézményekbe rakni gyerekeket."
- A jogszabály szerint 11 gyerek jusson egy lakásotthonba, de a nagy intézményekben ezt úgy kerülik meg, hogy egy-egy szárnyban, folyosón alakítanak ki „lakásotthonokat" – a nap végén sok-sok gyerek van együtt. Bár vannak gyermeki szükségletek, amelyekhez az intézményi elhelyezés indokolt, nincs szakirodalom, ami a 100 fős intézményeket vagy „főúri kastélyokat" támasztaná alá.
- A régi logika az volt, hogy a gyerek „bemegy egy kerítés mögé, és ott mindent megkap" – belső iskola, színházterem. Ma azt kell elérni, hogy a gyerekek a kortársaikhoz integrálódjanak. Folyamatban van az ingatlanállomány felmérése: vannak borzasztó elhanyagolt állapotú ingatlanok, befogadóotthonok; és van olyan intézmény, ahol a rossz vízvezeték-szerelvények és nyílászárók miatt télen 10 millió forint a fűtési költség – ebből a pénzből „az út másik oldalán" lehetne venni egy méltó körülményeket biztosító ingatlant.
- A döntéseknek szakmai alapon, a lehető legtranszparensebb módon kell meghozniuk, elsősorban a gyerekek érdekében.
Szakemberhiány és a rendszer emberi állománya
- A jelentés szerint a visszaéléseket az is segítette, hogy nagy volt a fluktuáció, a nevelők rövid ideig láttak rá a gyerekekre. Az előző kormány által bevezetett „kiváló, kifogástalan életvitelvizsgálat" sok szakembert riasztott el, többen felmondtak.
- Gyurkó négy csoportra bontotta a rendszerben dolgozókat: (1) akik zseniálisak, és a nehézségek ellenére is bárhol a világon megállná a helyét a munkájuk; (2) akik kiégtek, elfáradtak, de még ott vannak, egyre nehezebben motiválhatók; (3) akiknek mindegy, nem érdekli a gyerekek sorsa, nem vállalnak felelősséget, „minden nap ott túlélnek, lehoznak, és mennek a következő napra"; (4) és sajnos olyanok, akik azért keresték a gyermekvédelmet, mert ott „bármit megtehettek" következmények nélkül.
- A következetes működés célja, hogy olyan magasra emelje a küszöböt, hogy a bántalmazók kiszoruljanak a rendszerből. A kiégett szakembereknek célzott támogatást kínálnak – beleértve a pihenést is, mert sokan panaszolták, hogy nincs idejük a kollektívával kikapcsolódni. Vannak, akik az elmúlt években elhagyták a szakmát, és már látszik, hogy visszajönnek, jelentkeznek álláshelyekre. Fiatalokat is becsábolnának: ösztöndíjrendszeren gondolkodnak, hogy már az egyetemi évek alatt a hiányszakmákban tanulókat a gyermekvédelem felé tereljék.
- Konkrét számok: legalább 2000 további nevelőszülő kellene (a jelenlegi állomány legalább 40%-kal többje), és ha csak a 2024–25-ös évben távozott mintegy 3500 ember jönne vissza, az is komoly megerősítés lenne. A költségvetési tárgyalásokon „az utolsó pillanatig" harcolnak a megfelelő forrásokért.
A gyermekvédelmi jóvátételi alap
A alap felépítése és indulása
- Az alap 1 milliárd forintos forrása idén júniusban érkezett meg a szociális minisztériumhoz, induláskor az állam tette bele. Az eredeti elképzelés egy olyan alap létrehozása volt, amelyben a gyermekvédelmi rendszerben bántalmazást szenvedettek támogatása történhet meg.
- Nemzetközi előzmények: Írország, Svédország, Németország, Portugália, valamint egyházi és állami jóvátételi alapok is léteznek – a tanulságaikat átnézték. Emellett túlélőkkel, érintetteket támogató szervezetekkel beszéltek, hogy a magyar társadalomra szabják az alapot. A munka több mint három hónapig tartott, egyeztetésekkel, háttérkonferenciákkal, workshopokkal.
- A jogszabály-módosítások novemberben kerülnek a parlament elé; a kifizetések, szolgáltatások 2027. január 1-jén nyílnak meg. Már most elindult az igényfelmérő e-mail-cím, és a kormány.hu oldalon a „jóvátétel" kulcsszó alatt elérhetők a gyakori kérdések és válaszok.
Feltételek és működés
- Feltételek: az igénylő nagykorú legyen, 1997 után legalább egy napot töltött a gyermekvédelmi rendszerben, és ott bántás vagy bántalmazás érte – akár kortárstól, akár felnőtttől.
- Nem pénzkifizetés történik: a jelentkező szakemberrel (mentorral) beszéli végig, mire van szüksége, és ennek a kísérésével kapja meg a szolgáltatásokat – ez lehet pszichológus, mentálhigiénés támogatás, egészségügyi szolgáltatás (pl. fogorvosi ellátás), tanulási vagy munkaerőpiaci visszakerülési támogatás. „Nem mi döntjük el előre, hogy nekik mire van szükségük" – a folyamat részvétisi, az igénylő szükségletei mentén szerveződik.
- Nem kell igazolni a bántalmazást, nem kell elmondani, mi történt – az a jelentkező szabad döntése. Az egyetlen objektív feltétel, hogy a gyermekvédelmi rendszerben tartózkodott; ezt az állam a saját nyilvántartásában igazolja, gyámhatósági határozat nem kell (bár azzal gyorsítható a folyamat).
Miért nincs készpénzkifizetés?
- A nemzetközi tapasztalatok szerint, ahol pénzkifizetés van, megjelenik a mérlegelés („én szexuális abúzus áldozata voltam, őt meg csak megpofozták, miért kap ugyanannyit?"), a bizonyítás kényszere, a visszaélés kockázata, és az áldozat függő helyzete is (valaki a pénzért küldheti be őt). Minden tapasztalat abba az irányba mutatott, hogy induláskor nem szabad készpénzes kifizetést társítani az alaphez.
- Gyurkó szerint nem zárja ki, hogy a jóvátételi alap későbbi fázisában, ha csökken az áldozathibáztatás és megérkezik az elfogadás, megérkezhet valamiféle pénzügyi kompenzáció is. Az alap működése nem zárja ki, nem írja felül más eljárásokban a kárpótlást és a kártalanítást – a mentorok segítenek azonosítani, van-e joguk sérelemdíjra vagy kártalanításra az áldozatsegítési keretekben.
A jogosultak köre és a kísérleti jelleg
- A becslések szerint mintegy 250 000 ember jogosult (1997 óta járt gyermekvédelmi rendszerben), de nem tudható, hányan fordulnak majd az alaphez. A szűkítő tényezők: nem minden bántalmazott tudatosítja, hogy ami vele történt, az nem volt rendben; sokan azt mondják, „én már jól vagyok, nem kérek segítséget"; és sokan nem is értesülnek az alapról – ezért kulcsfontosságú az eljuttatás. A bemeneti pont az áldozatsegítő központok lesznek, több csatornán lehet jelentkezni.
- Minden nemzetközi szakember megerősítette, hogy az állam általában alulbecsüli, hányan fordulnak hozzájuk. Ezért lépésről lépésre építik fel az alapot: az első évre tervezik az 1 milliárd elköltését, ami nagyságrendileg 250 ember hosszú távú kísérésére és megsegítésére elegendő. Tanácsadó testületet állítottak fel a működés segítésére.
- Fontos szempont volt, hogy gyerekek nem csak állami, hanem egyházi és civil fenntartású intézményekben is vannak – felmerült, hogy minden fenntartónak be kellene fizetnie az alapba; ezt a felülvizsgálat során végig fogják gondolni.
- Gyurkó a magyar társadalmi attitűdökről is beszélt: nagyon erős még a meggyőződés, hogy „aki évekkel később beszél a bántalmazásról, az biztos hazudik", erős az áldozathibáztatás, és sokan úgy vélik, az áldozat csak hasznot húzni akar a történetből (nyilvánosság, pénz). Szerinte ez a társadalmi tanulási folyamat zajlik 2024 óta.
Záró gondolatok: a jó gyerekkor mint cél
- Gyurkó zárásul arról beszélt, hogy alapvető meggyőződése: „a gyerekkort nem túlélni kell" – sem a gyerekkort általában, sem a gyermekvédelmi gondoskodás idejét. Ezeknek jó éveknek kell lenniük, mert egy jó társadalomhoz olyan felnőttek kellenek, akiknek elég jó gyerekkoruk volt – amelybe belefér néhány hiba és nehéz pillanat, de amelyben az embert elfogadó, szerető felnőttek veszik körül, bizalmi kapcsolatokban élheti meg a biztonságos kötődést, és biztonságban érzi magát.
- „Nem az a cél, hogy ne bántalmazzuk a gyerekeket. Persze az a mínusz egyedik cél" – a valódi cél a jó gyerekkor feltételrendszerének az építése, akár nevelőszülőnél, gyermekotthonban, lakásotthonban vagy a saját családban nevelkedő gyerekekről van szó. A 2027-es költségvetésben már lesz ennek látható jele.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- Az átiratban egyszer „Kónya Endre" név szerepel („Vásárhelyi Jánosnak vagy Kónya Endrének lehetett ráhatása...") – a név ASR-torzulás lehet, nem volt egyértelműen rekonstruálható, így az összefoglalóban az átiratban elhangzott alak szerepel.
- Több helyen torzultak intézmény- és személynevek: „Balok Zoltán" (valószínűleg Balog Zoltán), „Urfiet Peti" (valószínűleg Urfi Péter újságíró), „szülőiutaiben" és „Szőlőutcai ügy" (valószínűleg a Szőlő utcai gyermekotthon ügye), „Batyányi Kastély" (valószínűleg Batthyány-kastély). Ezeket a szövegkörnyezet alapján javítottuk, de a pontos alakok nem voltak minden esetben ellenőrizhetők.
- Az átirat eleji, összefoglaló jellegű mondatok („Olyan státuszban volt az igazgató...", „Az is felelős, aki félrenézett...") a videó elején visszacsatolásként, a későbbi válaszokból kivágott részletekkel ismétlődnek; ezek az ismétlődések az átirat szerkezeti hibáiból adódnak, tartalmilag azonosak a későbbi, teljes válaszokkal.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Ebből a jelentésből olyan részletek ismerhetőek, meg például amiből azt azt arra tudunk következtetni, hogy az igazgató tudatosan választhatta ezt az intézményt, azt feltételezve, hogy itt hosszú idei következmények nélkül tud visszaélni.
[00:00:15]Olyan státuszban volt az igazgató, hogy gyakorlatilag a szava állt szembe gyerekek videóra rögzített tanúvallomásával, ami az ő szexuális bántalmazás élményeikről szól.
[00:00:27]Az is felelős, aki félrenézett.
[00:00:29]Az is felelős, aki azt mondta, hogy ne szóljám, nem fájfejem.
[00:00:34]Az is felelős, aki azt mondta, hogy nekem fontos ez az állás, inkább megtartom.
[00:00:39]A gyerek meg majd túléli azt, ami vele történik.
[00:00:41]Felősek azok is, akik ágzati irányítás szinten azt mondták, hogy mi abban vagyunk, érdekeltek, hogy ne legyen botrány.
[00:00:53]Köszöntjük a nézőket és köszöntjük a stúdióban Gyurkó Szilviát, a Szociális és Családi Ügyi Minisztérium Gyermekjogi és Gyermekvédelmi államtitkárát.
[00:01:00]Valódi védelem nélkül.
[00:01:02]Ezzel a címmel mutatták be ma délelőtt a Karmelitában azt a vizsgálati jelentést, ami a bicskei gyermekotthonban 2005 és 2025 közötti jogsértéseket mutatja be.
[00:01:12]Ez egy vaskos, 100oldalas dokumentum, azt hiszem, hogy ez van itt önnél.
[00:01:17]Ön számára mik voltak a legfontosabb megállapításai ennek a jelentésnek?
[00:01:21]Ü is üdvözlök mindenkit.
[00:01:23]A a legfontosabb megállapítások sora ott kezdődik, hogy egyáltalán elkészült a jelentés.
[00:01:31]Tehát, hogy én először azon lepődtem meg, hogy mi vagyunk az elsők, akik kikérjük ezeket az adatokat.
[00:01:36]Tehát, hogy nagyon sok időbe tellett a kollégáknak összegyűjteni az adatok.
[00:01:40]egy része fizikai formában volt, egy része excelekben volt, másrésze máshol volt.
[00:01:47]Tehát hogy nagyon darabonként kellett összekapargatni mindenkinek ennek a jelentéshez a a háttéranyagokat.
[00:01:55]Úgyhogy ezúton is köszönöm mindenkinek, aki egyéb munkáit félretéve ebben segített.
[00:01:59]Szóval az első meglepő az az volt, hogy hogy nem voltak kíváncsiak arra korábban, hogy mi és hogyan történhetett, amiből azt gondolom, hogy feltetően az volt a gondolat, hogy itt egy elkövető van, tehát hogy ez a klasszikus elmélet az egy rohadt almáról, amit ha kidobunk a kosályból, akkor minden más alma jól van.
[00:02:18]Mi meg ugye azzal álltunk hozzá, hogy ez nem nagyon szokott előfordulni.
[00:02:23]Tehát ez az elmélet úgy általában nem igaz.
[00:02:25]És hogyha valaki hosszú időn keresztül tud úgy bántalmazni, vagy visszaélést elkövetni, hogy ez nem derül ki, akkor ott jellemzően más tényezők is körbe közreottak.
[00:02:37]És ebben nagyon egyértelműen alátámasztották az adatok azokat a hipotéziseket, amik egyébként tankönyviek, hogy hogyan nem hisznek a gyerekeknek, hogy hogyan van az a sztereotíp megközelítés, hogy ezek a gyerekek csak rosszat akarnak a felnőtteknek, csak kitalálják a történeteket, nem szabahihetőek, nem véletlen, hogy visszavonják a vallomásokat és a többi, és a többi.
[00:02:57]És az is nagyon döbbenetes volt ebben az aktakutatásban, ami ugye nagyon-nagyon sok adatot érintett, hogy mennyire élesen külön válik két világ.
[00:03:08]Az a világ, amiben minden rendben van, az összes vizsgálat, az összes ellenőrzés azt mutatja, hogy ez egy csodálatosan működő intézmény.
[00:03:18]És az a világ, amiben a gyerekek jeleznek, próbálnak hangot adni a nehézségeiknek.
[00:03:23]néhány felnőtt ott körülöttük próbálja őket felkarolni, segíteni, támogatni, és ugye abban mindennek az a vége, hogy lezárás, elutasítás, manipuláció, érzelmi zsarolás és valamilyen módon a rendszer összejátszása annak érdekében, hogy az ügy ne derüljön ki.
[00:03:41]Ugye 2016-ban, amikor Vásár Jánost végülis őrizetbe vette a rendőrség, meg felfüggesztették, majd 2024-ben a kegyelmi ügy miatt a sajtó részletesen feldolgozta, majd nagyon sok mindent megtudtunk, legalábbis arról, hogy mi történt Bicskén.
[00:04:02]Ebből a jelentésből ehhez képest milyen új információk derültek ki például az ön számára, mert gondolom, hogy gyermekvédelmi szakemberként követte a korábbi ügyeket.
[00:04:12]Mi az, ami újdonság volt az ön számára?
[00:04:15]Ebben az még fontos része ennek a jelentésnek, és remélem, hogy ez ez sokakat motiválni fog abban, hogy letöltsék.
[00:04:20]Nagyon szeretnénk, hogyha ezt a bicskei jelentést is legalább annyian elolvasnánk, mint a gyerekvédelmi diagnózis.
[00:04:26]Azt ugye több mint 20000-en töltötték le.
[00:04:29]Nagyon örülünk neki, hogy ilyen sokan elolvasták, de hogy a jelentésben kitérünk arra is, hogy a médiában hogyan jelent meg ez az ügy, és hogy az embereknek milyen információk lehetnek a fejükben azzal kapcsolatban, hogy mi történt Bicskén.
[00:04:42]És nekem, ha már így kérdezett arra, hogy mi volt döbbenetes, ez például döbbenetes volt, hogy összehasonlítva az, hogy ki milyen médiumot fogyaszt, az mennyire befolyásolja azt, hogy neki a bicskei ügy csak a kegyelmi ügyet jelenti, vagy a bicskei ügy előzményei is megvannak, tehát akár a 2011-12-es büntetőeljárás, akár a 2016-os eljárás, 2019-es jogerős döntés.
[00:05:06]És ez szerintem nagyban befolyásolja azt, hogy kinek milyen képe alakul ki erről az erről az ügyről.
[00:05:17]De konkrétan a folyamattal kapcsolatban, ahogy ahogy ezek a bántalmazások folytatódnak, ahogy ugye a vizsgálatok elsikkadnak, majd majd utána az, ami történik az áldozatokkal, hogy ezzel kapcsolatban volt olyan, ami a sajtóban még nem jelent meg, de ebből a jelentésből megismerhető.
[00:05:40]Tát ugye ebből a jelentésből olyan részletek ismerhetőek, meg például amiből azt azt arra tudunk következtetni, hogy az igazgató tudatosan választhatta ezt az intézményt, azt feltételezve, hogy itt hosszú idei következmények nélkül tud visszaélni, merthogy korábban ugye oktatási intézményben dolgozott, ahol a vannak arra utaló adatok, hogy hogy onnan azért küldték el, mert már ott egy szexuális visszaélést követett el annak a kísérletét, és ezután választotta ezt az intézményt.
[00:06:13]Tehát, hogy ebben lehetett egy tudatosság, ahogyan az is, ahogy a ő az igazgatói pozíciójában megerősödött, amennyire komfortosan érezte magát ezekben a helyzetekben.
[00:06:24]Ami szívszorító volt még gyerekvédelmi szempontból, az az, hogy hány olyan szakember volt, aki nem érezte azt, hogy ő jelzést tud tenni, vagy segíteni tud a gyerekeknek, és olyan tanácsokat fogalmazott meg az áldozattá vált gyerekekkel kapcsolatban, hogy hát, hogy kerüljék az igazgatóval való kettes benaradást, inkább ne menjenek be a szobájába, törekedjenek arra, hogy ne legyenek annyira hát nem tudom, ez ilyen nagyon hülyén fog hangzani, de hogy ne legyenek olyan vonzóak, vagy hogy olyan olyan helyzetekbe kerüljenek, ami nem ad alapot vagy okot arra, vagy lehetőséget arra, hogy velük szemben visszaéljenek.
[00:07:00]Tehát nem az volt a segítség iránya, hogy a bántalmazót emeljük ki a rendszerből, hanem az volt az irány, hogy a bántalmazottaknak hogyan okozhat kevesebb kárt anélkül, hogy a státuszkó az megváltozna.
[00:07:13]Tehát az megváltozna, hogy ő az igazgató.
[00:07:15]Ami szerintem nagyon fontos a 2016-os meg a 2011-es eljárás között, ami különbség az az, hogy 2011-ben az igazgató minden gyereknek a gyámja volt.
[00:07:28]Ugye ő ott is lakott fizikailag a gyerekotthonban, és amikor elindult az a büntetőeljárás, akkor őt csak szabadságra küldték, és nem volt valódi felmentése, illetve mé a szabadságát is otthon töltötte.
[00:07:39]Ezért valójában a gyerekek szempontjából semmi nem változott.
[00:07:44]Tehát ő minden reggel ott volt, minden este ott volt, jött, ment, közlekedett az intézményben, és hogy a fenntartó végig nem látta azt konfliktusosnak, hogy egy bántalmazás gyanúja esetén azt a személyt, akivel szemben a bántalmazás gyanúja fölmerül, őt fizikailag is ott hagyja ebbe a helyzetbe.
[00:08:02]És olyan érzeteket kelt, vagy úgy keretezi a történetet, hogy az ő puárja, az ő hatalma semmilyen módon nem rendül meg.
[00:08:10]Ehhez képest szerintem egyáltalán nem is lehet csodálkozni azon, hogy az első eljárás az mindenféle manipulatív és egyéb döntéseknek megfelelően az kudarcba fulladt, merthogy a rendőrségnek végül nem volt mibenyomoznia, merthogy mindenki visszabont a tanúvallomását.
[00:08:27]Egyéb bizonyítékok iránt a nyomozás feltehetően korlátos volt, hogy mit miket tettek hozzá.
[00:08:35]Szóval én abban bízom, hogy 2026-ban egy ilyen eljárás már nem úgy folyna, ahogy egyébként 2011-ben folyt, de a rendőrségnek akkor 2011-ben az nem volt gyanús, hogy ö hogy a hogy a gyanúsított ott van az áldozatok között, majd az áldozatok visszavonják a vallomásaikat.
[00:08:59]és hogy a kettő között összefüggés lehet, hogy ez befolyásolta az, hogy a helyi rendőrség vizsgálta az ügyet.
[00:09:05]Hát ugye a mai eszünkkel nézve, ha egymás mögé rakjuk ezeket a tényeket, hogy az a személy agyámja és a törvényes képviselője ezeknek a gyerekeknek, akikhez szemben az eljárás indul a az ő távolléte esetén, az ő közvetlen alárendeltje, a gyerekek képviselője, hogy ők fizikailag is kapcsolatban vannak.
[00:09:24]Tehát a kiszolgáltatottságnak ez a fajta mélysége.
[00:09:26]Tehát aki esetleg gyerekbántalmazásokkal vagy intézményen belüli visszaélésekkel nem foglalkozik, de mondjuk a családon belüli erőszakügyeket követi, hát nagyon könnyen bele tudja képzelni magát, hogy milyen elképesztő kiszolgáltatottságban vannak azok a gyerekek, akik egy ilyen felállásban próbálnak arra vallani, akinek minden szempontból kiszolgáltatottak.
[00:09:48]A lakhatásuk, a jólétük, a róluk való gondoskodás.
[00:09:51]Tehát az az ember bármiről dönthetett, és bármiről döntött is.
[00:09:56]És ennek vannak nyomai az interjúkban, amiket készítettünk meg az aktákban, hogy hogyan van az utógondozással, utógondozási lehetőséggel kecsegtetve valaki, vagy hogyan fenyegetik meg az egyik gyereket azzal, hogy nem tarthat kapcsolatot egy számára fontos külső személlyel.
[00:10:14]Tehát egy lehetősége van egy hatalmi pozícióban lévő felnőttnek, hogy a neki kiszolgáltatott gyereket rávegye arra, hogy ne beszéljen a bántalmazásról.
[00:10:23]Tehát amikor megképződik az a kép, hogy milyen elképesztően bátrak voltak ezek a gyerekek, hogy mennyi erő volt bennük fiatal felnőttként is, meg gyerekként is, az az szerintem szívszorító, mert ez azt jelenti, hogy a gyerekvédelmi rendszerünk arra épül, hogy kellően bátrak-e azok, akik bántalmazást szenvedtek el.
[00:10:43]Ugye ez nyilvánvalóan egy olyan sztandard, ami nem tartható.
[00:10:48]A kegyelmi ügy óta ez a bicskei eset komoly érzelmeket kavar fel.
[00:10:54]Most már látjuk ugye a direkt politikai következményeit is évekkel ugye az események után, de most ez a jelentés, hogy elkészült azon túl, hogy újra felidézi ezeket ezeket az eseményeket.
[00:11:06]Nyilván a felelősök is meg vannak benne nevezve, a politikai felelősök is, de azon túl, hogy van ez a ez a politikai termék része, bármilyen tanúságot szolgáltad azzal kapcsolatban, hogy mire kell figyelni, vagy segít-e jobbá tenni a gyermekeddelmi intézményrendszert?
[00:11:27]Nagyon izgalmas hallani a gondolatmenetét, hogy politikai újságíróként egy olyan emberként, aki a kegyelmi ügy mentén hallott először erről az ügyről, hogy ez politikai termékként képződik meg ez az egész.
[00:11:38]És ez valószínűleg így is van, és nagyon sokan így vannak ezzel, hogy a kegyelmi ügyet jelenti Bicke, és hogy ez egy politikai termék, miközben ahonnan én nézem ezt az ügyet, ez ez világbotránya, gyerekvédelmi történet, amiben nagyon fontos látni azokat a tanulságokat, amik lehetőséget adnak arra, hogy hogyan fejlődhetünk ebből a helyzetből, és hogyan szóvatolhatsuk a szatolhatjuk azt, hogy ilyen még egyszer ne forduljon elő.
[00:12:08]Tehát nem sebeket föltépni akartunk, szerintem ez nagyon fontos.
[00:12:12]Nem vájkálni a módban, hogy ez nem egy öncélú vizsgálat volt.
[00:12:15]És bár a kormány rendelte el, de ha nem rendeli el a kormány, akkor is meg kellett volna csinálni, csak mondjuk három hónapnál valószínűleg több időt adtunk volna magunknak erre.
[00:12:25]De hogy akkor is meg kellett volna csinálni, mert nem lehet túllépni ezen a az egész rendszert mélyen traumatizáló történeten, puszán a felejtéssel.
[00:12:37]Tehát aki azt gondolja, hogy felejtsük el Bicskét, lépjünk túl és gyerek építsünk egy szép gyerekvédelmet, az nem tudja meg érti azt, hogy valójában hogyan működik a feldolgozás, hogy mennyire fontos a a jó váttétel, mennyire fontos az, hogy a szakemberekkel is végiglegyenek beszélve azok a tényezők, azok a peremfeltételek, amik mind a mai napig ott vannak, és amik segítették azt, hogy itt az igazgató visszaélhessen a gyerekekkel szemben.
[00:13:05]Tehát, hogy ez ebben az ügyben minden igaz egyszerre, és ebből a szempontból egészen unikális.
[00:13:10]Tehát egyszerre igaz az, hogy a kegyelmi ügy az egy politikai termék.
[00:13:14]Egyszerre igaz, hogy a bicskei gyerekotthonban történt bántalmazások azok egy gyerekvédelmi történet.
[00:13:20]Egyszerre igaz az, hogy nagyon sokan, biztosak lehetünk benne, hogy sokkal többen, mint ahányan sértettként a büntetőeljárásban szerepeltek, ennek az igazgatónak az áldozatává váltak.
[00:13:30]És ezzel párhuzamosan voltak gyerekek, akik nem voltak érintettek a bántalmazásokkal.
[00:13:36]Voltak munkatársak, akiktől segítséget kértek a gyerekek, akik próbáltak segíteni, és ebbe az ügybe is szinte belerokkantak a tehetetlenségükbe.
[00:13:45]És voltak munkatársak, akik az igazgatóval azonosultak, és voltak munkatársak, akik azt tudták mondani, hogy ezerről az egészről nem volt tudomásom, és hogy ez egy annyira egyedi ökoszisztéma, amiben nagyon sok igazság igaz egyszerre, ahogy az életben is egyébként.
[00:14:00]És bennem megvan a remény, hogyha a bicskét jól tudjuk szétszálazni, az erőt adhat az egész gyerekvédelmi rendszernek azt mondani, hogy mi már nem ezek vagyunk, de akkor milyenek és hogy működünk, és mi az a rendszer, amit építünk, amiben felnőtt gyerek egyaránt biztonságban van, és ahol nem csak, hogy bántalmazás nem történhet, hanem hogy jól tudunk gondoskodni azokról a gyerekekről, akik bekerülnek az állami gondoskodás rendszerébe.
[00:14:27]Hát ezt a politikai termékdolgot nem is feltétlenül egy ilyen negatív bélyekként értettem, mert nekem például ebben az ügyben az az egyik félelmetes része nyilván a részleteken meg azon túl ami történt, hogy 2016-ban, amikor az RTL riportja nyomán ez kirobbant, a 444 is beszámolt róla.
[00:14:49]Ö de hogy például nem kérdőjeleztük meg szerintem, vagy a társadalom mintha nem lett volna ennyire érzékeny erre, nem kérdőjeleztük meg a rendszer működését, nem remegett meg annak a miniszternek a széke Balok Zoltáné, aki a 2016-ban Vásárhelyi János letartóztatásá előtt pár hónappal még ugye kitüntetésre terjesztette fel Orbán Viktornak, aki aki ezt alá is írt, ezt bemutatták nemrég ezt a dokumentum Tehát, hogy ahhoz képest, hogy 24-ben a kegyelmi ügy, ami ehhez kapcsolódik, mekkora botrányt kavart.
[00:15:28]Ezek a tényezők mintha ott lettek volna, de mintha az érzékenységünk nem lett volna meg.
[00:15:32]Vagy hogy én gondol próbálok visszaemlékezni, meg visszanézni az akkori sajtóanyagokat, de önnek mi a megfejtése erre, hogy akkor ez miért egy ilyen egyedi bünteti ügyként jelent meg, megkezelődött?
[00:15:46]ahonnan én nézem, rengeteg ehhez hasonló történet van.
[00:15:52]Tehát mondjuk kiderül egy úszóklubban, hogy az egyik egyik edző bántalmazó módon viselkedik a gyerekekkel, és legföljebb annyit lehet elérni, hogy azt az edzőt fölmenték, és azt mondják neki, hogy többet nem dolgozhat gyerekekkel.
[00:16:06]Még az se biztos, hogy szavatolni lehet, hogy más klubban nem dolgozik megint gyerekekel, ugye attól függ, hogy mi történik vele, de nem merül föl az, hogy neki voltak kollégái, neki voltak munkatársai.
[00:16:16]Nem igaz, hogy ő végig mindig egyedül volt a gyerekekkel.
[00:16:21]Valószínűleg nem igaz, hogy a gyerekek otthon nem meséltek arról, hogy strandpuccsal ütögetik a feneküket, vagy törölközővel sóznak rájuk.
[00:16:27]És ezt nem csak az úszodára szeretném k kihegyezni, hanem például a sport világára, ahol nagyon gyakran előfordul az, hogy van egy bántalmazó személy, de hát ő nem egy magányos szigeten él az óceán közepén, hanem benne van abban a közösségben, ahol félrenéznek, ahol azt mondják, hogy ó, hát lehet, hogy így viselkedik, de egyébként milyen remek szakember, meg hát tudjuk, hogy nem jól viselkedik a gyerekekkel, de egyébként hozza az eredményeket, vagy hát itt dolgozik már 15 éve, nem hiszem el róla, hogy ő így viselkedik.
[00:17:00]Miért mondanák ezt a gyerekek?
[00:17:02]Tehát rengeteg olyan megfejtés vagy gondolat van, ami egyébként erre a konkrét gyerekotthoni ügyre is ráhúzható.
[00:17:08]De mondhatnám az iskolai közeget, ahol nagyon gyakran előfordul, hogy hát lehet, hogy ő nem jó pedagógus, mert kiabál a gyerekekkel, meg tockost ad nekik, de egyébként milyen remek matematika, meg lehet, hogy megalázza őket a tornateremben, de amúgy remek tornatanár.
[00:17:23]És még mondhatnám a példákat a művészeti világból is, meg egyéb közegekből is, vagy adott esetben az egyházi világból.
[00:17:31]Tehát az ön kollégája ugye az Urfiet Peti nagyon sokat tett azért, hogy hogy többet tudjunk arról, hogy milyen attitűjei vannak.
[00:17:37]És egyébként amit az egyház működésében felróvunk nekik, hogy egyik plébániáról a másikra helyezik azt, akivel szemben a bántalmazás gyanúja fölmerül, és így próbálják megúszni a történeteket.
[00:17:51]Hát ugyanezt látjuk a gyerekvédelemben.
[00:17:56]Tehát a ha nem Bicská, hanem a Szőlőutcai ügy, hát Juhász Péter Pál legalább négyszer váltott munkahelyet azért, mert az előző háromban őt följelentették, fölmentették, megállapították, hogy szakmai szabályokat sértett, vagy egyszerűen ellhetetlenült a helyzetet.
[00:18:11]Tehát ha ha azt mondjuk, hogy az egyházban az nem oké, akkor miért oké a gyerekvédelemben, vagy miért oké az oktatási rendszerben, vagy miért oké a sportban?
[00:18:20]Tehát valójában az egész magyar társadalomban még mind a mai napig élnek ezek a mítoszok, hogy lehet valaki egyszerre bántalmazó, de amúgy meg jó szakember, meg hát, hogy igazából abban még senki nem halt bele, hogy egy kicsit megverték, meg hát, hogy ezek a gyerekek nem is biztos, hogy hiszünk nekik, az kényelmesebb, hogyha a felnőttnek hiszünk.
[00:18:42]Tehát nagyon sok mondás él körülöttünk, ami nehezíti egyébként nem csak az intézményen belüli bántalmazások feltárását, hanem a családon belüli erőszakhelyzetekkel való előbújást is.
[00:18:52]Tehát az, hogy valaki áldozatként vállalni tudja azt, hogy mind ment keresztül, ahhoz kellene egy olyan társadalom, ahol mondjuk nem a média az egyetlen út ahhoz, hogy az én bántalmazásom elismerést nyerjen.
[00:19:04]Tehát az az ár, amit akár a Bicske ügyben, akár a szülőiutaiben, akár más ügyekben azok fizettek, akik a nyilvánosság elé álltak, ezt ezt soha soha soha soha senki nem fogja nekik tudni visszatérteni, vagy azért elismerést adni, vagy olyan módon azt bárhogyan kompenzálni, ami nekik a veszteségük, az eredeti veszteséghez kapcsolódóan bántalmazás volt.
[00:19:29]újabb meg újabb feladásukra kényszerültek, azért, mert megá akartak szabni valaminek, ami nem oké, vagy segíteni akartak másoknak, akik hozzájuk hasonlóan nehéz helyzetbe kerültek.
[00:19:42]Szerintem társadalomként kellene ezért felelősséget vállalnunk, hogy nem akarjuk az áldozatokat, hogy újabb újabb árakat fizessenek ahhoz, hogy a bántalmazás végetérjen.
[00:19:50]Ehhez viszont jó jelzőrendszer kell, jó intézményi működés kell, sokkal jobb rendőrségi működés kell, sokkal jobb igazságszolgáltatás kell.
[00:19:58]És ezek a kitüntetések, amiket Váser János az államtól kapott, ezek még magabiztosabbá is tették ezeknek a bűncselekményeknek a bántalmazásoknak az elkövetésében.
[00:20:11]az egyik legmegkentőbb része a jelentésüknek, vagy hát így kronológiailag végigvesszik a történeteket, és már miután 16-ban lebuktatja az RT előtt, elindul a bírósági eljérás, meg hát ítélet is van, az elsőfokú ítéletben Vásárhelyi szakmai teljesítményét enyhítő körülménynek vették.
[00:20:35]vérzító.
[00:20:35]Igen.
[00:20:35]Igen.
[00:20:37]Ezért felmerül, hogy most a vizsgálat során mit láttak, hogy annak idején a minisztériumban mit tudtak arról, hogy mi történik Bicskén.
[00:20:47]Ugye mi alapvetően a gyerekvédelmi folyamatokra voltunk kíváncsiak.
[00:20:49]Tehát a minisztériumi aktákból szerintem minimális volt az, ami belekerült, csak az, amikor az ágazati irányítás valamilyen módon közbeszólt, vagy az, amikor egy jelentést vagy egy vizsgálati eredményt nekik is feljuttak, de az én azt gondolom, hogy az esetek döntő többségében ezek az eljárások a normál ügyrend szerint zajlottak, és a ebben legalább annyira félelmetes az, hogy ahogyan az első díj már alapot adott a következő díj díjra, az már egy erősebb alapot adott egy még erősebb díjra.
[00:21:23]Tehát lehet látni, hogy 2000 és 2016 között egyre nagyobb díjakat kapott, miközben ugye egy másik dimenzióban zajlottak a jelzések, eljárások, jaj jaj jaj, mi folyik itt?
[00:21:33]Aközben a középső sávban, a normár ügyzent ügyrend szerint lezajlott vizsgálatokban azt látjuk, hogy egymást erősítő tétel az, hogy a korábbi vizsgálat is jó eredménnyel zárult.
[00:21:46]Tehát, hogy annál kisebb az esélye annak, hogy kiderüljön egy bántalmazás, minél többször vizsgáltak meg valakit, csak hát ugye ha rosszul folytatjuk rá ezeket a vizsgálatokat, ha nem teszünk meg mindent a valóság feltárása érdekében, akkor egy ilyen önbeteljesítő jóslatban vagyunk, hogy úgy megyünk oda, hogy nem találunk semmit, és aztán úgy jövünk el, hogy nem találtunk semmit, mert közben végig nem tudatosítottuk magunkban, hogy látunk valamit, és hogy vannak ilyen idézetek is belerakva a jelentésbe be, hogy mennyire megkönnyebbültek, hogy kiderült, hogy a gyerekek visszavonták a vallomásokat, mert hát valójában sose gondolták, hogy ezek megalapozótak.
[00:22:24]Tehát eleve úgy álltak hozzá ezekhez a vizsgálatokhoz, hogy nem lehetnek igazak.
[00:22:28]És akkor persze, hogy nem igazak, merthogy bármi történik, ami egyébként egy traumának a természetes lerejárója, hogy szétesik az emlékezet, hogy elbizonytalanodik az, aki átélte a bántalmazást, azok úgy értékelődnek első pillanattól fogva, hogy nincs itt semmi látnivaló, ahelyett, hogy tovább folytatták volna a feltárást, megerősítve azt, hogy mégis mi az, ami itt van.
[00:22:53]Ráadásul hát ugye nem csak a gyerekek tanúvallomására kellett volna építeni.
[00:22:57]Ott voltak munkatársak, akik szintén beszámoltak nem oké dolgokról, és voltak munkatársak, akik a saját szemüknek se hittek.
[00:23:04]Tehát amikor egy benyitnak egy igazgatói szobába, és ott látnak valamit, majd annak nem hisznek, hogy azt látják, az azért mondjuk szerintem egyértelműen nem tudom kognitív diszonancia, vagy nem tudom, tehát hogy valami olyan lelki állapot, amiben nehéz racionális magyarázatot találni, de hogy ez előkerült, hogy ők utólag már be tudják azonosítani ezeket a figyelmeztető jereket, vagy a jeleneteket, amit láttak, most már tudják értelmezni, hogy ez pontosan mit jelent.
[00:23:34]Azt azt mi azt tapasztaltuk, hogy van a korábbi ott dolgozó munkatársak között olyan, aki lelkiismeretfurdalással küzd, és azt érzi, hogy még többet kellett volna tenni, vagy bántja őt, hogy kellett volna valamit tenni, de akkor nem tudta megtenni, vagy bántja azt, hogy bizalmat szavazott valakinek, vagy hitt valakinek, akinek egyébként ezt nem kellett volna odatenni.
[00:23:58]És van a munkatársaknak egy olyan része, aki mind a mai napig meg van győződve arról, hogy hogy a gyerekek ezt csak kitalálták, és az egész alaptalan, és valójában ez nem fordulhatott elő, mert hogy ők azt észrevették volna, ők azt tudták volna, ők felismerik, hogyha valaki szexuális ragadozó, vagy hát ilyen nem fordulhat elő úgy, hogy egyébként ők is ott dolgoznak.
[00:24:21]És aztán vannak azok a munkatársak, akik annyira távol tartják maguktól ezt a ezt az ügyet, mármint, hogy itt a volt kollégákról beszek, amennyire csak lehet, és az a hozzáállásuk, hogy nem láttam, nem tudtam semmit, nem akarok véleményt formálni, merthogy nincs ezzel kapcsolatban véleményem.
[00:24:40]Szóval, hogy nagyon megoszlik ez a ez az egész, hogy egyébként mi a hozzáállás.
[00:24:44]Szerintem az egész gyerekvédelmi rendszerben nagyon összetett az, hogy ki hogyan viszonyul ahhoz, hogyha a saját közösségében kiderül, hogy ott a múltban bántalmazások történtek.
[00:24:56]Ezeket most megtapasztaljuk más intézmények esetében is, hogy fölmerül a a bántalmazás, elindul a büntetőeljárás, és még mindig van az intézményben egy ilyen egy ilyen bizonytalan, egy ilyen hullámzása a dolgoknak.
[00:25:11]a hiszünk, nem hiszünk, mi volt a mi szerepünk, mit kellett volna tennünk, mi a mi felelősségünk ebben.
[00:25:18]Szóval, amit a sajtótájékoztatón is próbáltam érzékeltetni, hogy itt közösségek rendülnek meg, és nem csak egyéni szinten fontos a jóvátétel, nem csak egyéni szinten kell a szakembereknek is adott esetben támogatást nyújtani, nyilván az áldozatoknak első helyen, hanem hogy a közösségekkel is foglalkozni kell.
[00:25:33]Erre most bicskén kísérletet teszünk, hogy akár ennyi év távlatából, de hogy egy restauratív helyreállító folyamatban hogyan lehet segítséget nyújtani az ott dolgozóknak, hiszen meg nem történt, nem tudjuk tenni.
[00:25:47]tudjuk, hogy a felejtés nem segít, mert akkor kódolva van, hogy hogy ez az egész betokosodik, mint egy ilyen gennyesebb, hanem egy szembenézés és egy feldolgozás után hogyan lehet egy olyan intézményt építeni, ami már ha elhangzik a neve, akkor az embereknek nem az jut eszükbe, hogy itt bántalmazás történt, hanem az jut eszükbe, hogy ez egy olyan gyerek otthon, ahol a gyerekek jól vannak és biztonságban vannak.
[00:26:12]is nyilvánvalóan az a cél, hogy az egész gyerekvédelemmel kapcsolatban és kifejezetten a gyerekotthonnal kapcsolatban, ami bicskén van, helyre tudjuk állítani azt a reputációt, amit amit ez az ügy elvett tőle.
[00:26:26]és szakpolitikai szinten ebből a történetből tanulva lesznek javaslataik, akár a jelzőrendszer szenzitívabbé tételére, akár az ilyen kitüntetések szigorítására, vagy a nem tudom, a azt megelőző eljárások szigorítására vannak már ilyen javaslataik.
[00:26:50]Ugye az egész a a minisztérium szintjén a teljes kitüntetési rendszer most egy revízió alatt van, hogy egyáltalán hány kitüntetés van, azok hogyan lesznek odaítélve, ki miért vállal a felelősséget.
[00:27:03]Nyilván ez egy ez egy tüneti kezelés.
[00:27:05]Nagyon fontos az elismerés a szakmának, a gyerekvédelmi rendszerben is fontos a az elismerések rendszerét megtartani.
[00:27:11]És egyébként én még azt is tudom mondani, hogy nagyon sokan abban a láncolatban, ahogy jóvá hagyták mondjuk a az igazgatónak, aki bántalmazó módon működött a kitüntetését, elhiszem, hogy voltak olyanok, akik meggyőződéssel azt gondolták, hogy ő egy jó szakember, és hogy jó helyre megy ez a díj.
[00:27:28]Ugye itt megint az van, hogy az egész ökoszisztémát kell nézni, hogy hogyan nyomja le az információkat, hogyan veszi el például adott esetben egy láncolatban egy-egy elemtől azt a tudást, hogy ezzel az emberrel kapcsolatban nemcsak egyféle igazság van, hanem ott van egy másikféle igazság is, amit ugyan nem engedünk felszínre, de ahogy ez ott lehet.
[00:27:50]Szóval a rendszernek a, hogy mondjam, az immunrendszerét is, és is mindegy, hogy itt minisztérium, ágazati irányítás vagy gyerekvédelem, annál erősebb egy immunrendszer, minél transzparensebben működik, minél több információ hozzáférhető, és minél inkább a minőségbiztosítás mentén szerveződnek a folyamatok.
[00:28:10]Tehát, hogy amiket mi elkezdtünk, és ez nagyon egyértelmű tanúsága a bicskei ügynek, az a az a jelzések és a jelzések következményeinek a felülvizsgálata.
[00:28:19]Aztán ugye a belső vizsgálatok módszertanának a felülvizsgálata, aztán annak a rendszernek a megváltoztatása, hogy egymást vizsgálgatják az intézmények, vagy az vizsgálja az intézményt, aki egyébként hát végsősoron abban is érdekelt, hogy olyan nagyon ne találjon ott semmit.
[00:28:36]Tehát hogyan tudunk fölépíteni egy olyan hatásmérési és minőségbiztosítási rendszert, amiben nem csak bántalmazásokról beszélünk, és nem csak szexuális abúzusról beszélünk, hát nagyon sok fajta olyan működés van egy egy gyerekvédelmi rendszerben, ami nem oké, hogy ezeket hogy tudjuk föltenni, és egyébként afelé elindulni, hogy nem csak a bántalmazásuktól kell megóni a gyerekeket, hanem proaktívan mindent meg kell tenni azért, hogy ők jól legyenek.
[00:29:03]Tehát attól még nem lesz egy gyerek jóe, hogy nem ütöm verem meg szexuálisan nem abúzolom.
[00:29:06]És azért a gyerekvédelmi rendszerben nem csak az a gond, hogy bántalmazásuk erőfordulhatnak egyébként java részt kortársak részéről, hanem a az is a gond, hogy egyébként a jóétükért meg tudunk-e tenni mindent, és hogy a jelzőrendszernek ebbe az irányba is működnie kell, illetve automatizmusokat kell fölépíteni.
[00:29:24]Úgyhogy ez nagyon intenzíven zajlott a jelentéskészítéssel egy időben, illetve utána is, hogy begyűjtsük az információkat, elkezdjük a módszertani újításokat, végiggondoljuk, hogyan épülhetnek föl azok a címek, akik ezeket a vizsgálatokat lefolytatják.
[00:29:41]A vizsgálati dokumentumban a jelentésben van egy olyan kitétel, hogy ebben az ügyben sokkal több embernek kellett volna a vádló tagpadjára kerülnie, mint ahányannyan ténylegesen ott voltak, és ahány embernek a jelenlegi jogrendszerünk engedi a felelősségre vonását.
[00:29:59]Ez pontosan mit jelent, hogy kiknek kellett volna még ott ülni a vádlott tagpadján?
[00:30:05]Kell-e valami szigorítást hozni, hogyha netán egy hasonló esetre fény derülne?
[00:30:10]akkor itt több embert lehessen felelősségre vonni.
[00:30:12]Mit jelent ez a mondat?
[00:30:17]Ez a mondat arra arra a meggyőződésre vagy arra a hitre utal, hogy egy intézményen belüli bántalmazás esetnél soha nem csak a közvetlen bántalmazó az, aki fel.
[00:30:27]Az is felelős, aki félrené.
[00:30:29]Az is felelős, aki azt mondta, hogy ne szóljám, nem fájfejem.
[00:30:34]az is felelős, aki azt mondta, hogy nekem fontos ez az állás, inkább megtartom, a gyerek meg majd túléli azt, ami vele történik.
[00:30:42]Felősek azok is, akik ágzati irányítás szinten azt mondták, hogy mi abban vagyunk, érdekeltek, hogy ne legyen botrány.
[00:30:49]Idézzétek elő minél hamarabb, vagy minél hatékonyabban az, hogy itt ne legyen semmiféle olyan történet, ami bekerül a hírekbe vagy a médiába.
[00:30:58]Tehát, hogy ezt a mondatot azzal az értelemmel írtuk rá, vagy fogalmaztuk be bele az anyagba.
[00:31:02]Ugye ez talán az elején van, ahol itt a felelősségvállalási részről volt szó, hogy nem arra akartunk utalni, hogy itt a büntető törvénykönyvet kell szigorítani.
[00:31:15]Én egyébként is azt gondolom, hogy nem a szigorúbb büntetés vezet el egy hatékonyabb és biztonságosabb gyerekvédelmi rendszerhez.
[00:31:21]azet el ehhez a rendszerhez, hogyha mindenki, aki átlép egy határt, tudja, hogy annak következménye lesz.
[00:31:29]És ehhez az kell, hogy olyan ökoszisztémákat, olyan közösségeket hozzunk létre, ahol mindenki látja a saját helyét és szerepét abban, hogyha ő félrenéz, ha ő nem tesz semmit, hogyha ellép, hogyha hagyja, mert a gyerek a könnyebb ellenállás, vagy szemethuny, vagy bármilyen bármit mutat, akkor ő azt tudja, hogy nekem felelősségem van abban, ami ezzel a gyerekkel történik, és hogy mi ebben az értelemben használtuk ezt a mondatot, hogy itt a szakmai felelősség, és hogy Nagyon bízom benne, hogy sokan, akik korábban ebben az intézményben dolgoztak, illetve akik tudják magukról, hogy valaha félrefordították a fejüket egy bántalmazott gyerek ügyétől, hogy bennük kapcsoljon be ez, hogy én igenis felelős voltam, és keressék annak a lehetőségét, hogy hogyan tudnak valamilyen módon jóváételt adni ők a személyes életükben, azoknak, akikkel kapcsolatban nem tették meg azt, ami az ő feladatuk lett volna.
[00:32:26]A gyerek az a gyerek, és mi felnőttek vagyunk felelősek az ő jólétükért.
[00:32:31]Mindegy, hogy a gyerek rosszalkodik, mindegy, hogy a gyerek szökik, mindegy, hogy a gyerek szerzó, minden mindegy.
[00:32:35]A mi felnőtt felelősségünk az, hogy hogy beleálljunk ezekbe az ügyekbe, és mindent megtegyünk annak érdekében, hogy a gyerekek védve legyenek.
[00:32:44]Ez nem történt meg a bicskei gyerek otthon esetében.
[00:32:47]Ha valami feladatunk van ágazati irányítás szintjén, a jóvátétel alapon messze túlmutató módon, az az, hogy egy olyan rendszert építsünk ki, ahol a gyerekek nem ezt élik meg, hogy nem tettek meg értük mindent, hanem azt élik meg, hogy minden segítséget megkaptak ahhoz, hogy őket ne érhesse bántalmazás.
[00:33:07]Tehát a jelentésnek az is egy nagyon érdekes része, amikor arról írnak, hogy a feltáró munkát jelentősen nehezítette.
[00:33:15]hogy az iratanyag az hiányos volt, töredezett.
[00:33:17]Utalnak arra, hogy itt eltűntek dokumentumok.
[00:33:20]Például amikor 13-ban fenntartó váltás volt, máshoz került az intézmény, akkor hogyhogy nem a 11-es rendőrségi eljárásról szóló dokumentumok nem kerültek át az új fenntartóhoz.
[00:33:37]Tudják rekonstruálni, hogy itt mi történhetett?
[00:33:40]Hát azóta beszéltem olyanokkal, akik a fenntartón belül a belsővizsgálatok egy részét lefolytatta.
[00:33:50]I illetve az azutáni időszakban, tehát nem a bicskei gyerek otthon van, hanem az azutáni időszakban folytatott le belsővizsgáljentéseket.
[00:33:56]is megkérdeztem tőle, hogy mi alapján dőlt el, hogy ki folytatja-e le a belső vizsgálatokat, és hogy az, hogy azt látom, azt látjuk, hogy hogy az iratanyag nem teljes, hogy ebben van-e szándékosság, vagy csak a gondatlanságot feltételezzük, hogy ez nem volt fontos.
[00:34:11]És ő azt mondta, hogy hogy szerinte a szándékosság itt felismerhető.
[00:34:16]Mi ebből a vizsgálatból nem tudtuk megállapítani egyértelműen, vagy bizonyítani a szándékosságot.
[00:34:24]Minden olyat leírtunk, amit alá tudunk támasztani.
[00:34:26]És amit alá tudunk támasztani, az ez, hogy egész egyszerűen olyan iratanyag töredezett, aminek nem szabadna annak lennie.
[00:34:35]I illetve, hogy vannak olyan akták, amiket egész egyszerűen nem tudtunk utánkövetni.
[00:34:39]Tehát csak a számuk volt meg, de maguk a tartalmuk az eltűnt.
[00:34:44]Tehát, hogy nem tudjuk egyébként, hogy abban az aktában vagy abban az iratanyagban milyen információ volt, és arra vonatkozóan meg végképp nem volt adatunk, hogy erre bárki utasítást adott volna, hogy itt tüntessenek el információkat.
[00:34:59]Csak az látszik egyrészt, hogy amikor ennek momentuma lett volna, tehát hogy amikor a legteljesebb, vagy még a miénkénél sokkal-sokkal pontosabb feltárást lehetett volna csinálni, az ugye 2011, ha más nem, aztán utána 2016, aztán utána 2019, amikor a jogerős ítéletet meghozták, aztán ha más nem, 20-24, ugye a kegyelmi ügy.
[00:35:19]és hogy ezeknél a momentumoknál, ezeknél a mérföldköveknél nem volt vizsgálat.
[00:35:27]Tehát nincs nyoma ennek, hogy vizsgálat lett volna.
[00:35:29]Azt láttunk, annak vannak nyomai, hogy abban gondolkozott a fenntartó, hogy a gyerekotthonban dolgozóknak majd valamifajta segítséget kellene adni, és az mi lehetne, de annak meg semmiféle nyoma nincs, hogy ez meg is történt volna.
[00:35:43]Tehát, hogy ilyen módon is töredezett a lenyomat, ezért kellett az aktakutatás mellé az interjúkat is behozni, hogy ezeket a lukakat valamilyen módon információkkal megpróbáljuk kitölteni, hogy itt vagy ott, mi történhetett, mert valami csak ilyen szóbali elmondások meg visszaemlékezések alapján volt rekonstruálható, és valójában az adatokból meg nem.
[00:36:05]Azt feltételezem egyébként, hogy hasonló a helyzet a a szülőlő utca kapcsán, és más olyan intézmények, akik most sajnálatos módon sorba állnak, tehát amik a következő helyei lesznek a feltárásoknak, mert alapos gyanúva feltételezhető, hogy hosszabb időre visszamenően, de történtek visszaélések, fizikai bántalmazások vagy adott esetben sérelemokozások, hogy ott is ezzel fogunk szembesülni, hogy ilyen formális akták, vizsgálatok vannak, vagy pedig töredékin információk vannak.
[00:36:38]De ahol ezekből az aktákból hiányoznak ezek az iratok, az a minisztériumban van az önkormányzatnál, vagy hol honnan tűnt el?
[00:36:50]Ez a fenntartó a fenntartó részéről tűnt el.
[00:36:53]És Vásárhelyi Jánosnak vagy Kónya Endrének lehetett ráhatása annak idején arra, hogy milyen iratok kerülnek fel, vagy kerülnek átadásra?
[00:36:59]Én nem szeretném misztifikálni ezt a történetet, de azt gondolom, hogy ké bármire meg mindenre ráásuk volt.
[00:37:06]Tehát, hogy olyan státuszban volt az igazgató, hogy gyakorlatilag a szava állt szembe gyerekek videóra rögzített tanúvallomásával, ami az ő szexuális bántalmazás élményeikről szól.
[00:37:19]Ugye ez 2011, és ott a komplett rendőrségi eljárás, utána a belső vizsgálat, utána még éveken keresztül a belső vizsgálat.
[00:37:30]És ugye ez 2011-12 és a fenntartóváltás az csak 2013-ban történik meg.
[00:37:33]Tehát ott még volt egy év, másfél év, amikor ugyanaz a fenntartó megcsinálhatta volna a belsővizsgálatot, de ez nem történt meg.
[00:37:43]Tehát az, hogy úgy állt hozzá a gyerekvédelem, hogy ha a büntetőeljárásban megszüntették az eljárást, akkor gyerekvédelemben neki nem is kell tulajdonképpen ebben az ügyben eljárást lefolytatni, ami szintén hiba.
[00:37:54]És ez mind a mai napig jelenlévő hibája a gyerekvédelmi rendszernek, hogyha valami, és konkrétan szexuális bántalmazási esetekről beszélve, hogyha valami a büntetőeljárásban nem éri el a bűncselekmény szintjét, és a büntető eljárást lezárják bűncselekmény hiányában, vagy vagy bizonyítékok hiányában, akkor azt úgy tekintik, mintogyha az semmi lenne, miközben az nem semmi.
[00:38:20]Nincs ott egy ilyen vörös ez valami, tehát annak a kimondása, hogy attól még, hogy valami nem minősül nemi erőszak nakak vagy nem minősül szexuális bűncselekménynek a BTK szerint, attól az még nem jelenti azt, hogy semmit.
[00:38:34]Tehát egy gyereket megfogdosni, egy gyereket arra rákényszeríteni, hogy levetkőzzön a felnőtt előtt, egy gyereket rákényszeríteni arra, hogy pornófilmet nézzen a felnőttel, és más megannyi magatartást tudok mondani, ami lehet, hogy ha egyedül áll, meg nem tud, akkor így-úgy azt mondja a rendőrség, hogy oké, itt nem tudok eljárást indítani, vagy kevés a bizonyíték, de hát attól még kutya kötelessége lenne a gyerekvédelemnek ezekben az eljárásokban a saját munkáját elvégez zni és azt mondani azzal a felnőttel szemben, hogy amit csináltál, az nem oké.
[00:39:09]És ez ugyanúgy így van a fizikai bántalmazásnál, ugyanígy így van a az érzelmi bántalmazásoknál, hogy attól még, hogy valaki nem valami nem éri el a kiskorú veszélyeztetése, törvényi tényállásának a szintjét, attól még ne mondjuk már azt, hogy ott semmi nem történt, hanem hogy tárjuk fel, hogy mi az, ami valójában folyt, és annak megfelelően határozzuk meg a következményeket.
[00:39:33]Ma joggal érzik azt egyébként a gyerekvédelemben dolgozók, hogy hogy a gyerekvédelmi jelzőrendszer miatt nincsenek biztonságban, mert ugye 2020- ami egy nagyon abszurd helyzet, tehát hogy végig arról beszélünk, hogy a jelzőrendszer úgy működik, hogy a gyerekeknek a jelzéseit nem vették komolyan.
[00:39:53]Ugye 2024-ben megszigorították a jelzéseket.
[00:39:56]mérlegelés nélkül kell a jelzést továbbítani a szakembereknek, és azonnal felmenteni azt, akivel szemben megfogalmazódik az a gyanú, hogy ő elkövetett egy valamit, ami nem, ami nem oké, tehát amíg a vizsgálatot le nem folytatják.
[00:40:11]Ugye ez egy nagyon erős reakció, és hogy igenis vannak olyan helyzetek, amikor a gyerekek úgy használják ennek a jelzésnek az eszközét, ami nem valódi bántalmazások esetén történik, hanem mondjuk tényleg amiatt, hogy ő valakivel elégedetlen, vagy valami olyan történt, amit ő ilyen módon tud csak visszajelezni.
[00:40:32]Ez megint mondom, hogy az egész gyerekvédelmi rendszernek a problémája, mert ha egyébként a gyerekek komolyan lennének véve, ha szükségletik szerint lennének elhelyezve, ha elegendő számú felnőtt lenne körülöttük, tehát mondjuk nem lenne olyan helyzet, hogy egy-egyben van egy felnőtt meg egy gyerek, hogyha megfelelően képzettek lennének a gyerekfelügyelők, a nevelők, és hogyha a gyerekekkel kapcsolatban egyébként ez nem lenne tabú, hogy mi az, ami oké, mi az, ami nem oké, akkor ezek a túlreagálások vagy alaptalan jelzések is lecsökennének, de a jelenlegi rendszerben egyszerre érzi magát kiszolgáltatottnak a gyerek, hogy hiába mondok valamit, nem veszik komolyan.
[00:41:09]és a felnőtt, hogy én nem csináltam semmi rosszat, mégis eljárás indulhat velem szemben.
[00:41:16]Tehát, hogy ezt az egész abszurd helyzetet, ami kialakult, ezt muszáj újra rendezni és újra keretezni, és egy olyan gyerekvédelmet létrehozni intézményekben is, nevelő szülőknél is, egyéb helyeken is, ahol a gyerekek is biztonságban vannak, és az értük felelős felnőttek is biztonságban érzik magukat, mert tudják, hogy a jelzések érvényesek, validak, és azok a vizsgálatok, amiket lefolytatnak, azok is megfelelőek, és ténylegesen következménye van annak, hogyha valakit alaptalanul vádoltak meg, és ténylegesen következménye van annak, hogyha valakit alapos gyanúval vádoltak, alapos gyanú alapján vádoltak meg azzal, hogy valamit elkövetett.
[00:41:56]És mikorra várható ebben ebben változás, hogy Igen.
[00:41:58]Igen.
[00:41:58]A mai nap miniszterelnök úr is ezt kérdezte tőlem, hogy hogy a konkrétni, hogy hogy nincs nincs finom hangolva a rendszer, ha fogalmazhatunk így, hogy igen, hogy akár egy jelzés is túl nagy következményekkel jár, vagy pont emiatt lehet egy gyereket elbizonytalanítani, vagy épp a nevelő nem tud úgy működni, mert hogyha ez nyilván előfordul egy ilyen intézményben, mivel nem egy optimális helyzet, hogy valaki egy ilyen intézményben van, egy konfliktusba kerül a nevelővel és egy ilyen konfliktusban, ami ami nem ez a kategória, de felmerül ez a jelent, és akkor nyilván érthető, hogy attól tartalá velő is, de hogy mi erre a megoldás, vagy mi a jó van van erre már ötletem?
[00:42:39]A az van, hogy számos ötletem van, de hogy ami ennél is jobb, hogy nem vagyok egyedül ebben a történetben, illetve ami még jobb, hogy már el tudtuk kezdeni azt a munkát, ami átkeretezi a jelenlegi rendszert és és olyan gond, tehát hogy olyan struktúrában gondolkozunk, amiben megpróbáljuk mindenki számára tisztává és érthetővé tenni azt, hogy nem tüneti kezelésekben vagyunk érdekeltek.
[00:43:07]Tehát, hogy nem az a kezelése ennek a helyzetnek, hogy oké, akkor 2024-ben rossz jogszabályt alkottak, akkor azt módosítsuk, azt a jogszabályt, és minden jóra fordul, mert az egy ilyen palliatív tüneti kezelés, ami egy fájdalomponton megfogja ezt a rendszert, de valójában az egészet vissza kell fejteni az okoknál, és az alapvető elsődleges ok.
[00:43:30]És akkor most egyszerre próbálom azt mondani, hogy mi az, amit itt és most meg tudunk tenni, és fontos, mert persze a jogszabályok újrakeretezése az nagyon fontos, a szakemberek megerősítése az nagyon fontos, annak a biztosítása, hogy többen lássnak a gyerekvédelemben, ne maradjon szakember egyedül, vagy ne legyenek kevesen, az is fontos, az ő jól létük is fontos, a kellő számú gondozási hely is fontos, hogy a gyerekeket ne a az üres helyekre szuszakoljuk be, hanem a szükségleteik szerinti elhely fejezést kapják.
[00:44:01]És a napvégén az a legfontosabb, hogy azokat a gyerekeket, akiket nem kéne kiemelni a családból, ne emeljük ki a családból.
[00:44:08]Tehát eleve a szakellátás rendszeréibe kerülő gyerekeknek a számát csökkentsük le.
[00:44:13]Tehát ebben vannak olyan cselekvések, amik valószínűleg a ciklus végéig végrehajthatóak, de már most el kell kezdeni tenni érte.
[00:44:20]Vannak olyanok, akik már amik már középtávon elérhetőek.
[00:44:26]Ugye a 9,s5 milliárdos krízis tervből első helyen a legdrasztikusabban érintett területeken a férőhely bővítést kell megcsinálni a speciális gyerekotthonoknál, a különleges szükségletű gyerekeknél, a kettős szükségletű gyerekeknél, illetve hát más5él milliárd Ft közvetlenül arra fog menni, hogy a szakembereket megerősítsük, tehát hozzájuk megérkezzenek azok a támogatószolgáltatások, amik a nagyon ez eddig nagyon nehéz helyzetben dolgozó szakembereknek valamifajta könnyebbség szolgálnak.
[00:44:53]És hát ugye a szociális béremelés a amúgy egyáltalán a gyerekvédelmi rendszerben ez a fajta ágazati irányítási attitűd.
[00:45:06]Én ebben is nagyon hiszek, hogy ennek ereje van.
[00:45:08]Tehát, hogy azt nekem senki ne mondja, hogy azt a terepen dolgozók nem érzik meg, ha az ágazati irányítás abban érdekelt, hogy hogy itt ne csak baj ne legyen a nyilvánosságban, vagy hogy söpörjük a szőnyeg alá a dolgokat, mert egész egyszerűen az látszik a döntésekben, látszik a hozzáállásban, látszik abban, hogy az egyedi ügyekben mi történik.
[00:45:31]és egy olyan ágazati irányítás, amit teljesen egyértelművé teszi, hogy mi a gyerekek iránt és a jó szakemberek iránt vagyunk lojálisak, és nem az igazgató iránt, nem a tüntet kitüntetése iránt, meg nem a korábbi belső vizsgálatok iránt.
[00:45:45]Tehát, hogy ez egy olyan működés, amit nekünk következetesen végig kell vinni, és ez nem csak ebben a jelentésben fog megnyilvánulni, hanem a következő intézmények szintjén is tetten érhető beavatkozásokban, adott esetben átalakításokban.
[00:46:02]Ugye arról nem is beszélve, hogy a belsővizsgálati rendszereket nagyon alaposan át kell keretezni ahhoz, hogy tényleg esély legyen a bántalmazási és feltárására.
[00:46:14]Tehát, hogy annál távolabb mutatnak az ambícióig pusztán, mintogy ezek az intézmények ne legyenek szörnyűek.
[00:46:21]Az jaj, ezt nagyon köszönöm ezt a kérdést.
[00:46:22]Ez hát nézze, nem ez a szint, hát hogy alapvetően abban hiszünk, hogy a gyerekkort nem túlélni kell, hogy a gyerekvédelmi gondoskodás idejét nem túlélni kell, hanem hogy ezeknek jó éveknek kell lenniük.
[00:46:34]ami egy jó társadalomban akarunk élni, ahhoz olyan felnőttek kell, hogy körbevyenek minket, akiknek elég jó gyerekkoruk volt.
[00:46:41]És az elég jó gyerekkorba belefér néhány gigszer, meg meg néhány nehéz pillanat, de muszáj, hogy beleférjen, hogy engem olyan felnőttek vesznek körül, akik elfogadnak engem úgy, ahogy vagyok és szeretnek.
[00:46:54]Muszáj, hogy bizalmi kapcsolatokban élhessem meg azt a biztonságos kötődést, ami aztán felnőttként nekem az erőforrásom lesz.
[00:47:03]muszáj, hogy hogy biztonságban érezzem magamat.
[00:47:06]Tehát, hogy ezeknek meg kell történnie.
[00:47:07]Tehát nem az a cél, hogy ne bántalmazzuk a gyerekeket.
[00:47:10]Persze az a mínusz egyedik cél.
[00:47:12]És innentől kezdve mindent meg kell tenni azért, hogy akár nevelőszülőnél, akár gyerekotthonban, akár lakásotthonban, akár a saját családjukban növelkedő gyerekekről van szó, hogy a jó gyerekkornak építjük a a feltételrendszerét, és az ahhoz szükséges támogatásokat és segítségeket kell a családokhoz.
[00:47:31]és utána a családon kívül növelkedő gyerekek esetén meg az intézményekhez, az értük felelős felnőttekhez megérkeztetni.
[00:47:40]És a 2027-es költségvetésben már lesz ennek látható jel.
[00:47:46]Ühüm.
[00:47:46]Ugye a 2027-es költségvetési tárgyalások ezeken a napokban is folynak, tehát a tegnap is, ma is, holnap is olyan egyeztetések lesznek, amik a sarokszámokról, illetve azon belüli tételekről szólnak.
[00:47:57]Ugye nagy változások vannak a gyerekvédelemben, vagy lesznek ugye eleve a fenntartói struktúra átalakítása, tehát a gyerekvédelem egy nagyobb önállóságot kap a folyamataink építése megváltozik.
[00:48:13]Ennek nyilván a költségvetésben is lesz lenyomata.
[00:48:15]Én egyébként nagyon mély meggyőződéssel vallom azt, hogy a gyerekvédelmi rendszer egyszerre alulfinanszírozott és pazarló működéseket mutat bizonyos pontokon.
[00:48:25]Hát úgy lehet egyszerre például, hogy hogy vannak gigantikus intézmények elképesztő fenntartási és karbantartási költségekkel, 40 darab gyerekkel meg tehát például ebből következik, hogy a Batyányi Kastélyban működő Bicska gyermekotthon sem egy ideális hely erre a funkcióra.
[00:48:47]Hát ha 2026-ban kezdenénk el gyerekvédelmi rendszert építeni, akkor szerintem senkinek nem jutna eszébe kastélyokba meg gigantikus 100 férőhelyes intézményekbe rakni gyerekeket.
[00:48:58]Ugye minden, amit tudunk arról, hogy mire van szüksége egy gyereknek, akár családban, akár családon kívül nevelkedik, az sokkal inkább a a családias elhelyezések felé terel minket.
[00:49:09]Ugye jelenleg is a jogszabály azt mondja, hogy 11 gyerek és egy lakásotthon legyen.
[00:49:13]Csak hát ezekben a nagy intézményekben úgy alakítják ki, hogy az egyik szárnyban az egyik lakásotthon, a másik folyosón a másik lakásotthon, tehát a napvégén sok-sok gyerek van együtt, és miközben nem minden gyerek számára a nevelőszülői elhelyezés ideális, tehát igenis vannak olyan gyermeki szükségletek, amikhez az intézményi elhelyezés fontos, de az nincs szakirodalom, ami azt támasztaná alá, hogy 100 fős intézményekbe vagy főúri kastélyokba kellene a gyerekeket elhelyezni.
[00:49:44]Az, hogy legyen környezet, mármint, hogy zöld környezet, legyen kert, legyen lehetőség a gyerekeknek kapcsolódni a földdel, állatokkal, növényekkel, annak nagyon komoly megtartóereje van.
[00:49:53]Az, hogy a gyerekek egyébként tudjanak integrálódni a társadalomba, tehát ne legyenek elválasztva.
[00:49:59]Az a logika, ami mentén a a korábbi évtizedekben nagyon sok intézményt létrehoztak, az ugye úgy volt, hogy a gyerek bemegy egy kerítés mögé, és ott mindent megkap.
[00:50:09]Ott van belsőiskola, meg van színházterem, meg ott tud lakni, meg ott vannak a kispajtásai, ugye a többiek, oda mennek be a felnőttek.
[00:50:18]De hát ugye ma amit tudunk, az az, hogy nem azt kellene elérni, hogy a gyerekeket berakjuk egy ilyen magas kerítés mögé, hanem hogyan tudjuk őket legjobban integrálni egyébként a kortársaikhoz a legtöbb olyan tapasztalattal, ami egyébként a családban növelkedésre is vonatkozik.
[00:50:37]Szóval az, hogy akár az ingatlanportfólióját a gyerekvédelemnek felvizsgálni ebből a szempontból, hogy mi az, ami alkalmas, mi az, ami nem, és ebbe beletartoznak a borzasztó elhanyagolt állapotban lévő ingatlanok is, egészen elképesztő körülmények között működő befogadó atónokat láttam meg intézményeket az elmúlt hetekben, amik felnőttnek, gyereknek egyaránt fölvetik azt a kérdést, hogy miért, tehát hogy miért miért ide rakjuk a pénzt, és miért nem inkább más ehely formákba, de én azt látom, hogy ezt a gyerekvédelemnek magának kell megoldani nyilván abban a tempóban, amit a rendszer is meg a magyar társadalom is föl tud venni, de pusztán hagyománytiszteletből megtartani olyan elhelyezési formákat, amikről tudjuk, hogy nem a gyerekről szólnak a napvégén, azt biztos, hogy nem fogjuk támogatni, és hogy ez is egy olyan gondolkodás, ami mentén egy 21.
[00:51:33]századi gyerekvédelmet lehet sokkal inkább építeni.
[00:51:36]Lesz valamilyen menetrend erre a kitagazzásra, hogy kisebb intézményekbe akár új új épületek épüljenek, új épületeket vásároljanak?
[00:51:43]Erre befektetés lesz, hogy erre már vannak tervek?
[00:51:46]Tudál mondani?
[00:51:48]Hát én alapvetően azt látom, hogy a és azért utaltam arra, hogy ezt a gyerekvédelemnek kell magából kimunkálnia, tehát hogy jelenleg is folyamatban van az ingatlanállománynak a felmérése.
[00:51:58]Nem csak abból a szempontból, hogy milyen állapotban vannak ezek az ingatlanok.
[00:52:02]Ugye itt a kampányidőszakban azért elég sok olyan felvétel került szélesebb nyilvánosság elé is, hogy vizes blokkok meg intézmények milyen állapotban vannak a gyerekvédelemben.
[00:52:13]Tehát nem csak az a feladat, hogy ezt megszüntessük, hanem azt is végig kell gondolni, hogyha egy olyan intézményben vannak gyerekek, ahol egyébként rossz a vízes blokk, de amúgy meg a téli hónapokban 10 millió Ftba kerül a fűtési költség, mert az elevolt kazán meg a rossz nyílászárók miatt azt mind ki kell fizetni.
[00:52:29]Ha viszont leszállunk erről a síről és azt mondjuk, hogy esetleg három téli hónap fűtési költsége pénzéből meg az út másik oldalán tudnak venni egy olyan ingatlant, amiben méltó és jó körülmények között jó szakmai munkát lehet végezni, akkor én nem látom okát, hogy ezt miért ne lépjük meg puszán attól, hogy nehezebb vagy bonyolultabb, vagy végig kell gondolni, de nagyon összetett ez a kép.
[00:52:53]Vannak bérlemények, vannak saját tulajdonú ingatlanok, vannak olyan ingatlanok, amik más intézményekkel vannak közösen.
[00:52:59]Tehát, hogy ez egy nagyon megfontolt és nyilvánvalóan szakmai alapon meghozott döntéseknek kell lenniük, ami a lehető letranszparensebb módon történik.
[00:53:12]Elsősorban, másod és harmadsorban is a gyerekek érdekében.
[00:53:14]Tehát, hogy itt csak ilyen átalakításokra kerülhet sor.
[00:53:20]És van-e ehhez elég ember?
[00:53:20]Ugye ezt tudjuk, hogy nagyon alulfinanszírozott a rendszer.
[00:53:24]A jelentésben is írnak, hogy részben a visszaeléseket is segítette, hogy nagy volt a fluktuáció és nevelők nagyon rövid ideig láttak rá gyerekekre, hogy hogy mi az ő életük, mi történik velük.
[00:53:41]Ugye a arról is beszélt, azt is tudjuk, hogy a amit a kegyelmi ügyre reagálva a hogy hívták?
[00:53:47]kiváló kifogástalan életvitelvizsgálatot, amit bevezetett az előző kormány, az is sok szakembert riasztott el.
[00:53:55]Több több szakember mondott fel.
[00:53:57]Szóval, hogy most azért létszámhiány van ebben a rendszerben, de hogyha átvilágítanak intézményeket, ott előfordulhat, hogy onnan még nem megfelelően viselkedő szakembereket kell elbocsátani.
[00:54:10]Szóval, hogy nyilván lehetnek új intézmények, új épületek, de hogyha nincs benne ember, akkor az nem fog jól működni.
[00:54:18]Erre mi lesz a megoldás, vagy hogy lehet ezt újra visszaépíteni?
[00:54:22]Igen.
[00:54:26]Abban bízom, hogy amit mondani fogok, az nem mond ellent az előző párbeszédünknek, de hogy a napvégén mindegy, hogy kastély vagy lakóház, az számít, hogy ki az ember, akihez a gyerek hazamegy az óvodából, iskolából és hogy az, aki ott van körülötte, ő jól szereti jól figyel rá, és hogy tényleg a gyerekek szükséglete mentén gondoskodik róla.
[00:54:46]Tehát, hogy addig is, amíg adott esetben itt az átalakítások megtörténnek, az elsődleges prioritás az az, hogy elég jó szakemberek legyenek a rendszerben.
[00:54:56]Abban bízom, hogy ugye fejben mi jógyuszottuk el, vagy nem csak fejben, ugye ezt nehéz egyelőre konkrét felmérés nélkül megállapítani, de nagyjából úgy lehet elképzelni, hogy a gyerekvédelmi rendszerben az egyik halmaz azok a szakemberek, akik zseniálisak és minden minden nehézséggel együtt és annak ellenére is olyan munkát végeznek, ami bárhol a világon megállná a helyét.
[00:55:21]is nagyon hálásak vagyunk érte, hogy ők a gyerekvédelemben vannak és még kitartanak.
[00:55:27]Vannak azok a szakemberek, akik sajnos kiégtek, elfáradtak, még ott vannak a rendszerben, de egyre nehezebb őket motiválni, egyre nehezebb ott tartani őket.
[00:55:38]Vannak azok a szakemberek, akiknek mindegy.
[00:55:41]Lehet, hogy nem is kellene velük kapcsolatban a szakemberkifejezést használni, de ők azok, akik jobb hián vannak a gyerekvédelemben, nem igazán érdekli őket a gyerekeknek a sorsa és nem vállalnak felelősséget azért, ami ott történik.
[00:55:54]Ők minden nap ott túlélnek, lehoznak és aztán mennek a következő napra.
[00:55:58]Az ő körükben egyébként a fluktuáció is magasabb, vagy gyorsabban kipörgik magukat.
[00:56:03]És aztán sajnos vannak azok a szakemberek, akik eddig azért keresték a gyerekvédelmet, mertogy itt bármit megtehettek úgy nagyjából egészében anélkül, hogy ennek következménye lett volna.
[00:56:13]Abban bízunk, hogy az a következetes működés, amit mi elkezdtünk, az olyan magasra emeli a küszöböt, hogy a bántalmazók már nincsenek benne, vagy akik benne vannak, ők irányukban a belső vizsgálati rendszerek átalakítása folyamatosan őket kiszorítja a rendszerből.
[00:56:31]azokat a szakembereket, akik már belefáradtak az elmúlt évekbe.
[00:56:36]Nekik célzott támogatások segítések, amibe egyébként az is beletartozik, hogy tudjanak pihenni.
[00:56:43]Tehát, hogy nagyon sok szakember nehezményezte ezt a diagnózis során végzett látogatásokkal, hogy nincs idejük akár közösen a kollektívának elmenni, pihenni vagy kikapcsolódni, tehát hogy akár ilyen lehetőségeknek a a visszahozásával őket megtartani, és egy és egy magasabb színvonalú munkavégzésben bevonni a rendszerben.
[00:57:03]És aztán vannak azok a szakemberek, akiket nagyon szeretnénk megtartani, nem túlterhelni, és szükség van az újakra.
[00:57:12]Rész van azokra, akik az elmúlt években elhagyták a szakmát, és már látjuk nyomátjelét annak, hogy ők jönnek vissza, jelentkeznek álláshelyekre, szeretnék felvenni a munkát, mert bíznak abban, hogy jobb körülmények között dolgozhatnak.
[00:57:24]És nagyon fontos a fiataloknak a becsábítása, amivel kapcsolatban gondolkozunk ösztöndíj rendszeren, gondolkozunk olyan támogatásokon, hogy már az egyetemi évek alatt a hiányzakmákban tanulókat tudjuk csábítani a gyerekvédelem felé.
[00:57:42]Na, Csengrendireg hány embert kellene most behozni a rendszerbe, hogy jól működjön?
[00:57:47]Hát nagyon sok.
[00:57:47]Hát, hogyha a nevelőszülőket nézem, akkor ott alap minimum 2000 nevelőszülő függet függően attól, hogy mennyi gyerek, milyen nevelőszülő hogyan működik, de egy hát azt mondom, hogy legalább a 40%-ával több, mint ami jelenleg van, az egy nagyon fontos bővítés lenne.
[00:58:04]És egyébként az intézményeknél, dolgozóknál is, ha csak azok visszajönnének, akik a 2024-25-ös évben elmentek, tehát mondjuk ilyen 3500 ember, az azért egy nagyon komoly megerősítés lenne.
[00:58:17]Nyilván a szociális béremelés az egy faktor ebben a tételben, hogy ez hogyan, mikor, miként tud megérkezni, ahogy ezek a fejlesztések is, amik ebből a krízisintervenciós alapból vannak.
[00:58:29]És hát mondom még egyszer, folynak a költségvetési tárgyalások.
[00:58:33]Feltűrt inglyal kell ott lennie az asztal körül, mert mindenki kér, nem csak mi, az oktatási szektor is, az egészségügyi szektor is, mindenkinél vannak olyan prioritások, amik prioritások.
[00:58:45]Nem csak a gyerekvédelem, nyilván nekünk a mi témánk fontos, úgyhogy mi az utolsó útoni pillanatig fogunk küzdeni azért, hogy megfelelő költségvetéssel tudjunk dolgozni, és hogy azokat a körülményeket, amiket átvettünk a lépésről lépés, tégláról téglára, de hogy de hogy tudjunk rajta javítani.
[00:59:06]Szóval bejelentették, hogy létrejön a gyermekvédelmi jóvátételi alap.
[00:59:08]Itt a korábbi intézményi bántalmazások áldozatainak nyújtanak valamilyen segítséget, fizetnek kompenzációt.
[00:59:19]Ez hogy is néz ki pontosan erről, hogyha mondana pár mondatot?
[00:59:24]Ugye ez a gyerekvédelmi jóvátételi alaphoza forrás az még idén júniusban megérkezett a a szociális minisztériumhoz.
[00:59:31]Ugye ez 1 milliárd Ft, ami dedikáltan gyerekvédelmi alapba, gyerekvédelmi jóvátételi alapba érkezik.
[00:59:38]Ugye ezt induláskor az állam tette bele.
[00:59:42]Az volt az eredeti elképzelés, hogy egy olyan jóátételi alap jöjjön létre, amiben a gyerekvédelmi rendszerben bántalmazást szenvedetteknek történhet meg valamilyen módon a támogatása a nekik nyújtandó segítség formáját gondoljuk végig és találjuk ki azokat a kereteket, amik ehhez szükségesek.
[01:00:00]Ugye számos ilyen van Európában is, a az íreknél, svédeknél, Németországban, Portugáliában, az egyházon belül is vannak jóátételi alap államok alapok, az államok is indítottak jóvátételi alapokat, tehát hogy ez nem előzmény nélküli, de hál istennek, vagy nem tudom mit mondjak, más országokban ez hamarabb kezdődött el, tehát a tanulságaik azok rendelkezésre álltak, és azokat át tudtuk nézni.
[01:00:27]De nem ezzel, nem csak ezzel indítottunk, hanem azzal is, hogy olyan érintettekkel beszéltünk, olyan szervezetekkel, akik túlélőket, érintő érintetteket támogatnak, illetve olyan szervezeteket, akiknél hasonló jóételi folyamatok már elindultak, hogy az ő tapasztalataik mentén Magyarországra tudjunk szabni egy jóátételi alapot erre a magyar társadalomra, amiben ugye nagyon erős még mind a mai napig az a meggyőződés, hogy aki évekkel később beszél a bántalmazásról, az biztos hazudik, vagy legalábbis miért nem állt elő hamarabb, hogy nagyon erős az az attitűd, hogy ha gyerekkorban elszemettél egy bántalmazást, azt igazából mögötted van, annak nincsen semmi következménye.
[01:01:11]Nagyon erős az áldozat hibáztatás attitűdje társadalmi szinten.
[01:01:16]Tehát hogyha te rosszul vagy, azért, mert gyerekkorban téged bántalmaztak, az a te hibád, miért nem vagy jól?
[01:01:22]Nagyon sok esetben felmerül az, hogy valaki csak azért áll elő egy bántalmazás élményből, hogy abból hasznot húzzon, és a haszon vagy a nyilvánosság, vagy pénz, vagy egyéb faktorok.
[01:01:31]Tehát a magyar realitásra és a magyar valóságra szabni ezt a jóbátételi alapot, ez több mint három hónapos.
[01:01:39]munka volt nagyon sok egyeztetéssel, háttérkonferenciával, workshopokkal és minden olyan munkával, amiben a lehető legtöbb tapasztalatot próbáltuk meg begyűjteni.
[01:01:48]Ez még mindig nem teljes körű, és ugye maga az alap, tehát a kifizetések, vagy hát a szolgáltatások elindulása az 2027 január 1jén nyílik meg.
[01:02:00]Ugye jogszabályokat is kell módosítani, azok novemberben tudnak parlament elé kerülni.
[01:02:04]Elég hosszú a jogalkotási folyamat, de ahhoz, hogy minden háttértényező összeálljon, az évvégéig születik meg.
[01:02:11]Ettől függetlenül a mai nappal elindul az igényfelmérésre lehetőséget adó email cím, és elindul a a kormány.hu oldalon jóvátétel alatt az a rövid leírás, ahol a leggyakoribb kérdések, válaszok fölkerültek már most az induláskor, és a beérkező kérdések alapján ezeket folyamatosan bővíteni fogjuk.
[01:02:35]De ez egy kísérleti program.
[01:02:35]Ezt is nagyon fontos elmondani, hogy hogy az első évre tervezzük nagyjából ennek az 1 milliárdnak az elköltését.
[01:02:44]Ezért is volt fontos egy tanácsadó testületet fölállítani, ahol egyébként olyanok vannak, akiknek a tapasztalatai segítik azt, hogy ez az alap jól tudjon működni.
[01:02:56]És akkor a praktikus rész.
[01:02:59]Tehát 1997 után aki ha a az, aki már most elmúlt 18 éves, tehát nagykorúnak kell lennie az igénylőnek, legalább egy napot töltött a gyerekvédelem rendszerében, és ott őt bántás-bántalmazás érte, akár egy kortárs, akár egy felnőtt részéről, ő fordulhat a jóvátételi alaphoz.
[01:03:16]Azt nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy nem pénzfizetés történik ennél a jóbátételi alapnál, hanem a jelentkező lehetőséget kap arra, hogy egy szakemberrel végigbeszélje azt, hogy ő miben van, hogy segítsenek neki végiggondolni, hogy mire van szüksége, mi az, ami az ő helyzetében segítség lenne.
[01:03:34]És aztán ennek a mentornak a kísérésével kapja meg azokat a szolgáltatásokat, azokat a támogatásokat, amik az ő életében konkrétan javulást idézhetnek elő.
[01:03:45]Ez lehet pszichológus, lehet mentáligiénés támogatás, lehet egészségügyi szolgáltatásban támogatás, mint például fogorvosi ellátás, de lehet a tanulásban támogatás, vagy a munkaerőpiacra való visszahelyezkedésben támogatás.
[01:04:01]Tehát ez az egyedi szükségletfelmérések fontosságát szeretném hangsúlyozni.
[01:04:08]Tehát nem mi döntjük el előre, hogy ők nekik mire van szükségük, akik ehhez az alaphoz fordulnak, hanem ez egy közös folyamat minden ponton.
[01:04:15]a részvételiséget hangsúlyozva annak a szükségleteinek a mentén, aki ehhez az alaphoz fordul.
[01:04:24]Azért is fontos, hogy ezt tudatosítsuk mindenkiben, hogy ez egy kísérleti program, vagy ha úgy tetszik, egy modellprogram, merthogy bárhány nemzetközi szakemberrel beszéltünk, bárhány szakértőt hívtunk fel, vagy egyeztettünk velük, nem tudtuk pontosan megbecsülni, hogy hányan fognak ide fordulni.
[01:04:43]Megtipelhetetlen igazából, hogy a mintegy 250000 jogosultból a napvégén hány fog a jóvátételi alaphoz fordulni.
[01:04:51]És így az is megtelietlen a 250000 az honnan jön?
[01:04:54]Hát a 7 ó bántalás éig nem voltak a gyerekvédelmi rendszerben.
[01:05:04]Tehát ez a 25 az 50000 és akik közül is akkor közülük lehet o közülük lehet olyan aki bántalmazás áldozatvável vált.
[01:05:09]Ugye ez egy eggyel kisebb halmaz.
[01:05:12]Nem tudjuk.
[01:05:12]Tippelhetünk azzal, hogy a a magyar népességben nagyságrendileg minden 10 gyerekről mondhatjuk, hogy bántalmazás áldozatává vált.
[01:05:22]Feltetlen gyerekvédelem rendszerében magasabb.
[01:05:23]Ugye tudjuk, hogy intézményi keretek között magasabb a bántalmazásnak a a kockázata, de hogy ennél a nagyhalmaznál eggyel kisebb, aki bántalmazás áldozatává vált, eggyel kisebb annak a halmazza, aki ennek tudatában is van.
[01:05:36]Ugye nagyon sokan úgy válnak bántalmazás áldozatává, hogy nem tudatosodik bennük, hogy ami velük történt, az nem volt oké.
[01:05:42]Akkor a következő szűkítő tényező, hogy aki tudatában van és szeretne is valami támogatást kapni, mert nagyon sokan azt mondják, hogy oké, ez megtörtént velem, nagyon nem volt rendben, de én már jól vagyok, nem kérek segítséget senkitől.
[01:05:58]És aztán vannak azok, akik kérnének segítséget, de nem értesülnek a jóvételi alapról.
[01:06:04]Ugye itt nagyon fontos a mi feladatunk és felelősségvállalásunk, hogy ez hogyan tud a lehető legtöbbekhez eljutni.
[01:06:09]És aztán azok, akik tényleg megteszik azt a lépést, hogy az áldozat segítőközpontokhoz, ahol egyébként bemeneti pontja lesz a jóbátételi alapoknak, ott megjelennek személyesen vagy más módokon, elektronikus úton, vagy ugye több csatornát is megnyitunk, ahogy lehet jelentkezni.
[01:06:26]Ezeket a lépéseket megteszik.
[01:06:28]Tehát nem tudjuk, hogy 250 emberrel vagy 1000 emberrel beszélünk.
[01:06:32]azt mindenki megerősítette a akik azokból az országokból, ahol hasonlók vannak, hogy az állam általában alulbecsüli, hogy hogy hányan fognak hozzáfordulni.
[01:06:44]Úgyhogy mi azt gondoltuk, hogy hogy a legfelelősebb az, hogyha lépésről lépésre építjük föl ezt a jóvátételi alapot, és a hozzánk fordulóknak a lehető legteljesebb szolgáltatáscsomagot tudjuk nyújtani, ami mi javzal terveztünk, hogy legalább egy éven keresztül egy mentorral adott esetben több szolgáltatást is igénybe tudnak venni.
[01:07:05]És így nagyságrendileg az 1 milliárd az az 250 embernek a hosszútávú kísérésére és megsegítésére biztosan elegendő lesz.
[01:07:14]De ugye folyamatosan monitorozzuk, hogy ez hogy van.
[01:07:17]És hát ugye az is fölmerült bennünk, hogy ez nem feltétlenül csak az államnak a feladata ennek a jóvátételi alapnak a befizetői oldalán megjelenni, mert hát gyerekek nemcsak állami intézményekben vannak, hanem egyházi fenntartású intézményekben is, civilek fenntartásában álló intézményekben is.
[01:07:37]Tehát, hogy egy ponton föl tud-e merülni az, hogy mindenki, ahonnan egyébként gyerekek érintettek lehettek, városon befizető évé ennek a jóvátételi alapnak, ez nálunk az elképzelések között ott volt.
[01:07:51]Tehát hogy amikor a felülvizsgálatot végezzük, akkor akkor ezt is végig fogjuk gondolni, hogy erre hogyan teremthetünk kereteket.
[01:07:59]És aki jelentkezik ezeken a pontokon, neki bármit kell igazolnia, bármiről be kell számolnia, vagy hogy várhat jogosultál?
[01:08:06]Nem, ugye ez is nagyon fontos része volt a koncepciónknak, hogy nem kérünk senkit arra, hogy ismételten elmondja, hogy milyen bántalmazás áldozatává vált.
[01:08:16]Nemcsak, hogy nem kérjük, hanem az az ő szabad döntése.
[01:08:21]Pusztán annyi történik, hogy ő jelzi, ugye az az objektív feltétele a jóvátételi alaphozforduláshoz, hogy ő a gyerekvédelem rendszerében volt.
[01:08:28]Ezt ez ez az, amit igazolunk.
[01:08:33]Tehát a saját gyerekvédelmi nyilvántartásunkban megkeressük a nyomát, tehát még ehhez sem kell az, hogy ő bármilyen gyámhatósági határozatot vagy bármilyen egyébb igazolást behozzon.
[01:08:42]Persze, hogyha behoz, akkor azzal tudja gyorsítani a folyamatokat, de hogy alapvetően a mi oldalunkon van annak az igazolása, ennek az objektív kritériumnak, és semmi más igazolásra nincsen szükség.
[01:08:54]Ugye amikor mérlegre tettük azt, hogy legyen-e pénzbeni kifizetés a jóvátételi alapban, akkor ugye végignézve a nemzetközi gyakorlatokat, ez is nagyon fontos volt, hogy ahol pénzbeli kifizetés van, ott valamilyen módon mérlegre tevődik az, hogy na oké, de én szexuális abúzus áldozatúva voltam, őt meg csak megpofozták, akkor miért kap ugyanannyi pénzt, mint én?
[01:09:18]Kezdjük el méricské.
[01:09:18]A másik kezdjük el a bizonyítást abban a pillanatban, ahogy megjelenik ez a rész, tehát a pénzkifizetés, akkor megjelenik a visszaélésnek a kockázata, tehát hogy valakik azt mondják, hogy akkor a pénzért fordulok a jóvátételi alaphoz, bár valójában nem is váltam áldozattán, nem is jártam arra, hogy az áldozat még mindig függőhelyzetben van, hogy ő még mindig függő helyzetben van, és valaki azért küldi be őt a jóételi alaphoz, hogy utána elszedje a pénzét, vagy valami más történik vele.
[01:09:46]Tehát minden tapasztalat abba az irányba mutatott, hogy induláskor nem szabad ehhez a jóvátételi alaphoz készpénzes kifizetést társítani.
[01:09:56]Az egy dolog, hogyha a jóvátételi alap megy, ugye a magyar társadalomban is van egy tanulási folyamat, ugye látjuk 2024 óta, ahogy ön is hivatkozott rá, az érzékenység társadalmi szinten teljesen máshol van bántalmazások, szexuális abúzusak, tehát rengeteget tanultunk, mint mint magyar nemzet arról, hogy egyébként mi az, ami megengedhető egy gyerekkel szemben, és mi az, ami nem.
[01:10:22]De ez a tanulási folyamat, ez ez zajlik.
[01:10:24]Tehát, hogyha ha az áldozathibáztatás tud csökkenni, ha megérkezik az elfogadás, akkor szerintem egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy hogy későbbi pontján a jóvátételi alapműködésének meg tud érkezni valamifajta pénzügyi kompenzálás is.
[01:10:43]Ezzel együtt ugye a jóváételi alapműködésen nem zárja ki, illetve nem írja felül más eljárásokban a kárpótlást és a kártalanítást.
[01:10:51]És ez feladatai is a jóvátételi alapban dolgozó mentoroknak, hogy segítsék a hozzájuk fordulókat abban, hogy be tudják azonosítani, hogy nekik van-e joguk egyébként az áldozatsegítés keretében, vagy más folyamatokban valamifajta sérelemdíjat kérni, vagy kápótlási, kártalanítási összeget kérni, amit az állam egyébként biztosít a maga jogszerűségi eljárásaiban.
[01:11:20]Köszönjük, hogy eljött és bemutatta ezt a dokumentumot.
[01:11:23]A nézőknek pedig köszönjük a figyelmet.
[01:11:24]Sziasztok.
[01:11:27]Köszi.