Átlátszó 30:07

Mi maradt mára a független sajtóból? – podcast Mong Attilával

oknyomozáskorrupciósajtószabadságfüggetlen médiaújságírás
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Mi maradt mára a független sajtóból? – podcast Mong Attilával
tl;dr
  • Az Átlátszó 2011-ben úttörő módon, közösségi finanszírozással indult, az olvasókra nem fogyasztóként, hanem támogató közösségként tekintve
  • „Az olvasó nem egyszerűen csak fogyasztó, hanem az olvasó az, akinek akár adott esetben egy akcióban az érdekeit is képviseljük." – Mong Attila

  • Egy csepeli EU-pályázat során családi házzá alakítottak egy egészségügyi központot, túlárazott gépeket szereztek be, az ügy az OLAF esettanulmányává vált
  • A 2010 utáni kormányzati médiamodell célja egy politikailag kontrollált, de plurálisnak látszó rendszer kialakítása volt, amely strukturálisan sújtja a valódi újságírást
  • A függetlenség politikai és üzleti nyomástól való mentességet jelent, nem értéksemlegességet – a demokratikus értékek mentén dolgozó sajtó élesen elkülönül a propaganda termékektől
  • Az újságírók elleni támadások rendszerszerűvé váltak: lejárató kampányok, megbélyegzés, kémkedéssel vádolás – a populista receptkönyv szerint ez gyakran előszobája a fizikai erőszaknak
  • A sajtószabadság helyreállításához három területen sürgős a cselekvés: információhoz jutás biztosítása, a közmédia reformja a független szektor károsítása nélkül, és felkészülés a mesterséges intelligencia médiapiaci hatásaira
  • A legnagyobb kihívás a kultúraváltás: intézményi garanciákkal kell elérni, hogy az állampolgárok érezzék, az állam értük dolgozik, és a win-win helyzetekre kell koncentrálni a 16 év sérelmei után
  • Mong Attila 2041-re egy élénk demokráciát vizionál, ahol a független sajtó megőrzi keménységét az új hatalommal szemben is, és „négy évente tartanak választásokat, és ha az egyik nyer, akkor nem kell zokogó rohamot kapni"
Részletes összefoglaló megjelenítése

Az Átlátszó indulása és az olvasói finanszírozás modellje

Az Átlátszó 15 évvel ezelőtti indulása egy teljesen új modellt honosított meg Magyarországon: a közösségi, olvasói finanszírozásból működő szerkesztőséget. Ez ma már természetesnek tűnhet, de 2011-12-ben úttörő kezdeményezés volt. Az alapítás elsősorban Tamás (Bodoky Tamás, a lap alapítója) érdeme, aki nagyon korán felismerte a nemzetközi trendet: a közösségi média átalakította a médiafogyasztási szokásokat, és az oknyomozó újságírás – mint drágább műfaj – sok nagy szerkesztőségből kiszorult. A költségcsökkentések első áldozata gyakran a mélyebb nyomozásokat igénylő tartalom volt, nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is.

Az Átlátszó több szempontból is új megközelítést hozott:
- Az olvasókat nem fogyasztóként, hanem támogatóként és egy közösség tagjaként tekintette.
- Az olvasók érdekeit képviselte, nem csupán tartalomként kezelte az ügyeket.
- A riporterek aktívan követték a civil kezdeményezések sorsát, részt vettek lakossági vitákon is.
- A finanszírozás alapját a kisadományok és olvasói hozzájárulások adták, nem a reklámbevételek vagy nagy támogatók.

„Az olvasó nem egyszerűen csak fogyasztó, hanem az olvasó az, akinek akár adott esetben egy akcióban az érdekeit is képviseljük." – Mong Attila *

Az Átlátszó nemzetközi szinten is ritka modellt valósított meg: nem csupán újságírók alapították, hanem jogászok és civil aktivisták is részt vettek benne. A jogászok a kezdetektől átnézték a cikkeket, hogy azok jogilag védhetőek legyenek. Erre épült rá a közérdekű adatokkal való foglalkozás, a szivárogtató platform és a KiMitTud portál is – tehát az oknyomozásnak nemcsak műhelye, hanem infrastruktúrája is kiépült.

Egy emlékezetes oknyomozás: a csepeli EU-pályázat

Mong Attila legemlékezetesebb ügye egy viszonylag kis volumenű, de minden klasszikus elemet tartalmazó nyomozás volt. Egy forrás dokumentumokat hozott és elmesélte, hogy egy EU-pályázatra „rátelepült egy csapat", és családi házat építettek belőle. A történet szerint egy csepeli egészségügyi központot fejlesztettek volna EU-pályázatból, diagnosztikai gépeket vásároltak több száz millió forint értékben – papíron.

Mong Attila és kollégája, Kovács Zoltán (az átiratban „DKová Csildikó" – ASR hiba) közösen nyomoztak az ügyben. Amikor személyesen kimentek Csepelre, egy családi házat találtak, ami kívülről és belülről is családi háznak nézett ki. Bekopogtak, beengedték őket, és nagy zavart okoztak. A helyszínen lévők egy idő után rájöttek, hogy valamilyen sztorit elő kell adniuk, és arról beszéltek, hogy diagnosztikai gépeket vásároltak, és nemsokára átadják a központot. A gépeket azonban a piaci árnál jóval drágábban vették, és lehet, hogy egy részük csak papíron létezett.

„Hát ez rendes családi ház volt minden elemében családi háznak nézett ki kívülről is és belülről is." – Mong Attila *

Az ügyben offshore cég is érintett volt, túlárazott gépbeszerzések történtek. A cikk megjelenése után az OLAF (az Európai Unió korrupcióellenes ügynöksége) egy esettanulmányban, éves jelentésében közölte a sztorit, és vizsgálat is indult belőle. Mong Attila szerint ez a „mini sztori" azért volt különleges, mert a teljes értékláncot bemutatta, és elgondolkodtató volt, hogy ha a „kishalak" 2011-12 környékén ilyen gátlástalansággal nyúltak le EU-pályázatokat, akkor mi mehetett nagyobb tételekben.

A 2010 előtti médiakörnyezet és a „Találkozni akarunk Simicska Lajossal" csoport

A 2010 előtti időszakban az „oligarcházás" és az „oligarcha" kifejezés gyakorlatilag tabunak számított a magyar közéletben. Bár sok nyomozás megjelent az érintett személyekről, konfrontatív interjút kérni tőlük – például Simicska Lajostól – még nem volt jellemző. Mong Attiláék elindítottak egy Facebook-csoportot „Találkozni akarunk Simicska Lajossal" címmel, ami egy néhány hetes akció volt, de jól mutatta a kor hangulatát. Akkor még nem derültek ki azok az ügyek, amelyek az elmúlt 10 évben napvilágra kerültek.

A magyar médiapiac leépülése 2010 után

A kormányzati médiamodell céljai

2010-től a kormány nagyon következetesen törekedett egy olyan médiarendszer kialakítására, amelyben a kormány narratívája kiszorítja a valódi újságírást. A cél egy politikailag kontrollált, de szabadnak és plurálisnak tűnő médiapiac létrehozása volt. A rendszer gondoskodott arról, hogy a független szerkesztőségek nyomozásai ne jussanak el azokhoz a választókhoz, akik esetleg a korrupció miatt máshogy döntenének.

„Az Orbánrendszer médiarendszere ezt célozta, hogy legyen egy államilag kontrollált közmédia, amelyik gyakorlatilag ennek egyik zászlós hajója." – Mong Attila *

A rendszer elemei

A kiépült struktúra fő pillérei:
- Államilag kontrollált közmédia
- MTI: ingyen gyártott, kormánynarratívába illeszkedő hírek, amelyeket a megyei sajtó és egyéb rádiók átvettek
- Magánkézben lévő, de államilag kontrollált kormánybarát médiakonglomerátum (KESMA)
- Egy kicsi, de lelkes független újságírói csapat meghagyása – hogy Orbán Viktor Brüsszelben hivatkozhasson a sajtószabadság meglétére

A rendszer egy rendkívül egyenlőtlen piacot hozott létre, amely strukturálisan sújtotta azokat, akik valóban információt állítottak elő és újságíróként működtek, nem pedig propagandistaként.

Mit jelent függetlennek lenni?

Mong Attila szerint a függetlenség mindig ugyanazt jelenti: politikai és üzleti nyomástól való mentességet. Ez nem értéksemlegességet jelent – a szerkesztőségeknek vannak közös értékeik, mint a sajtószabadság védelme, az újságírók jogainak védelme, az emberi jogok és az emberi méltóság. A függetlenség valójában egy folyamat és szabályok betartása: tények közlése, a lehető legkomplexebb kontextus megmutatása, az emberek tájékozódásának segítése politikai és üzleti befolyástól mentesen.

A különbség 2010-hez képest az, hogy az Orbán-rendszerben éles választóvonal alakult ki a demokratikus értékek mentén dolgozó sajtó és a propagandisztikus termékek között. Az utóbbiak egyetlen célja az Orbán-kormány kiszolgálása és segítése volt.

A hatalom eszközei az újságírók ellen – nemzetközi kitekintés

A fenyegetések típusai

Mong Attila jelenleg a CPJ (Committee to Protect Journalists) európai képviselőjeként dolgozik, és úgy látja, hogy az újságírók elleni támadások rendszerszerűvé váltak, különösen a populista nyomás alatt álló országokban. A fenyegetések skálája széles:

  • Lejárató kampányok
  • Megbélyegzés, „külföldi árulónak" nevezés
  • Kampányszerű támadások a közmédiában és bulvársajtóban
  • Kémkedéssel való megvádolás koholt vádak alapján
  • Fizikai erőszakkal való fenyegetés a közösségi médiában
  • Fizikai bántalmazás tüntetéseken (Magyarországon szerencsére idáig nem jutottak el)

„Nem biztos, hogy ma újságíró lennék, és ezt most nem csak Magyarországra értem, hanem általában." – Mong Attila *

Rendszerszerű működés

Szlovákiában és Szerbiában is kristálytisztán látszik, hogy az újságírókat lejárató, megbélyegző kampányok a felsőbb vezetés tudomásával, egyetértésével, sok esetben kifejezett kérésére zajlanak. A kormánypárti média rendszerszerűen, hosszú évek óta támad civil aktivistákat és újságírókat. Ezek a támadások aztán átcsaphatnak fizikai erőszakba, mert a támadók büntetlenséget sejtenek.

A populista receptkönyv

A populista politikusoknak elemi érdeke az újságírók kiiktatása, hiszen az újságírók tényeket és kontextust mutatnak, míg a populisták gyakran féligazságokra építik politikájukat. A közös minta: Trump, Fico, Orbán – mindannyian a közmédiával kezdték, gyorsan magánmédiával folytatták, újságírókat támadnak, bíróságra idézik be őket. Ezt nevezik sokan az „Orbán-féle receptkönyvnek".

A CPJ munkája és a sajtószabadság helyzete Európában

Mong Attila több mint 10 éve a CPJ európai képviselője, az EU összes tagállamában és a Nyugat-Balkánon foglalkozik sajtószabadsági ügyekkel. Munkája során súlyos esetekkel találkozik:
- Újságíró-gyilkosságok
- Súlyos fizikai bántalmazások
- Újságírók kimenekítése országukból szervezett bűnözés vagy súlyos fenyegetések miatt
- Pénzügyi segítségnyújtás és traumasegítség (pszichológus biztosítása)

„Az én magyarországi tapasztalatom valójában sokat segített megértetni a többiekkel, hogy ez itt minden mindennel összefügg." – Mong Attila *

A magyarországi tapasztalat segített megértetni a nemzetközi közösséggel, hogy a fizikai támadásokat megelőzik olyan szakaszok, amelyekbe Magyarország szerencsére nem jutott be, de sok ország bekerül ebbe a fizikai erőszakciklusba.

Mit értettek félre külföldön a magyar médiahelyzettel kapcsolatban?

Sokáig félreértették külföldön, hogy Magyarországon van-e sajtószabadság. Az Orbán-kormány érdeke volt ez a bizonytalanság, és külpolitikai stratégiájuk része volt. Mong Attila többször volt nemzetközi sajtódelegációk tagjaként Magyarországon, és a külföldi szakemberek gyakran voltak megdöbbenve azon, hogy a magyar kormányt mennyire nem érdekelte a nemzetközi kritika. Ez az időszak nagy tanulsága volt: az ilyen rendszerekkel a nemzetközi szervezeteknek és az Európai Uniónak is máshogyan kell foglalkoznia. Az EU 2010-ben még nem volt abban a helyzetben, hogy az Orbán-kormány első intézkedéseit – beleértve a médiatörvényt – a jogállamiság vagy a sajtószabadság prizmáján keresztül vizsgálja.

A magyar sajtószabadság helyreállításának legsürgetőbb feladatai

Mong Attila három fő területet emelt ki:

1. Információhoz jutás és közérdekű adatok

Az újságírók esélyhez juttatása az információkhoz, a kormányzati válaszadás biztosítása. Ezen a területen történtek szimbolikus lépések (miniszterelnöki sajtótájékoztatókon kérdezhet a független média), de egyelőre nem látszanak a hosszú távú intézményi garanciák. Az újságíróknak vannak ötleteik a közérdekű adatok nyilvánosságának javítására, de a garanciák még hiányoznak.

2. Közmédia reform

Nem elkerülhető, hogy az ország gyorsan kitalálja, mekkora méretű közmédiára van szükség. A közmédia újjáépítésénél figyelembe kell venni, hogy létezik egy ellenálló képességét bizonyító független médiaszektor, amely nélkül a rendszerváltás nem következhetett volna be. Magyarországnak nem érdeke, hogy a jelenlegi diverzitás csökkenjen. A reformot úgy kell végrehajtani, hogy gazdaságilag ne tegye tönkre a független szerkesztőségeket. Ehhez szorosan hozzátartozik az is, hogy az állam hogyan és mit költ közérdekű tartalom előállítására.

„A magyar állampolgárok nagyon-nagyon sokat fizettek rossz minőségi információ előállításáért." – Mong Attila *

3. A médiapiac finanszírozása és felkészülés a mesterséges intelligencia kihívásaira

A magyar médiapiac kettős nyomás alatt van: egyrészt a rendszerváltás utáni átalakulás, másrészt a mesterséges intelligencia térnyerése. Kérdés, hogyan fognak az emberek néhány év múlva híreket és információkat gyűjteni, felkeresik-e még azokat az oldalakat, amelyek a tartalmat előállítják, vagy a mesterséges intelligencia platformok vesznek át mindent.

Jogszabályok és kultúraváltás

A sajtószabadság helyreállításához jogszabályváltozásokra is szükség van – ez jelenleg is zajlik. A közmédia függetlenségét nemcsak személyi, hanem intézményi garanciákkal is meg kell teremteni, és át kell vizsgálni a teljes szabályozási környezetet. A nagyobb kihívás azonban a kultúraváltás: hogyan lehet átvinni az intézményekbe azt a szellemet, ami a választások idején az utcákon érezhető volt. Azt, hogy az emberek valóban érezzék: a rendszer nemcsak személyekben változott, hanem abban is, hogy az állam – beleértve a közmédiát is – értük dolgozik.

„Szerintem most nagyon arra kéne hangsúlyt fektetni, hogy nem egymásban az elmúlt 16 év sérelmeinek egy-egy képviselőjét látjuk." – Mong Attila *

Ez nehéz feladat, mert 16 év alatt rengeteg sérelem keletkezett, és Magyarországon eleve alacsony az együttműködés kultúrája. Most a win-win szituációk előidézésére kellene koncentrálni, és arra a hatalmas lehetőségre, ami az ország előtt áll – ilyen tiszta lappal még 1990-ben sem lehetett kezdeni.

Vízió 2041-re

Mong Attila 15 év múlva egy olyan Magyarországot szeretne látni, ahol az Átlátszónak van helye – ami egyszerre két dolgot jelent:
1. Minden rendben van, mert ahol az Átlátszó létezik és dolgozik, ott a dolgok nem reménytelenek.
2. A független sajtó megtartja ugyanazt a keménységet és vagányságot az új hatalommal szemben is, amit az elmúlt 16 évben bizonyított.

„Van egy élénk demokratikus ország, ahol emberek vitáznak, eltér egymástól az álláspontjuk, de ettől még négy évente tartanak választásokat, és ha az egyik nyer, akkor nem kell zokogó rohamot kapni." – Mong Attila *

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „DKová Csildikó": Az átiratban szereplő név nagy valószínűséggel Kovács Zoltán oknyomozó újságíró nevének torzult változata, aki az Átlátszónál dolgozott. A kontextus alapján egyértelmű, hogy egy kollégáról van szó, akivel Mong Attila közösen nyomozott a csepeli ügyben.
  • „acevellében": A német közmédia egyik szerkesztőségére utaló kifejezés, feltehetően az „ARD" vagy „ZDF" valamelyik részlegének torzult neve, de pontosan nem azonosítható.
  • „mézóban direkt 36-ban": Valószínűleg a „Mérce" és a „Direkt36" nevű független szerkesztőségek neveinek összemosódása ASR-hiba következtében.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Az átlátszó idén ünnepli fennállásának 15.

[00:00:02]évfordulóját.

[00:00:02]Ebből az alkalomból ma egy olyan újságíróval beszélgetünk, aki a kezdetektől fontos szerepet játszott a laptörténetében.

[00:00:09]Mai vendégünk Mangatila, oknyomozó újságíró, a New Yorki székhelyű Committee to Protect Journalist európai képviselője.

[00:00:19]Az átlátszó annak idején egy teljesen új modellt honosított meg Magyarországon.

[00:00:23]Az pedig egy közösségi vagy olvasói finanszírozásból működő szerkesztőség, ami ma már természetesnek tűnhet, de akkor még nem volt az.

[00:00:30]Mit jelentett ez 2011-12-ben?

[00:00:35]Igen, tehát az átlátszó és Tamás ötlete, hiszen azért az nagyjából az ő érdeme, hogy ezt fölismerte nagyon korán, hogy itt egy trend van kialakulóban, és ennek ő Magyarországon megpróbálta nagyon gyorsan az első változatát megalapítani.

[00:00:50]Ez pedig az volt, hogy ugye a piacon akkor már egyre inkább a közös közösségi médiára fókuszáltak a nagy szerkesztőségek.

[00:01:00]A közösségi média eleve ugye átalakította ezeket a szokásokat, hogy hogyan olvastak az emberek újságot, milyen médiatartalmat fogyasztottak, és ebben az oknyomozó újságírás máshol is, nem csak Magyarországon elkezdett sokszor kiszorulni nagy szerkesztőségekből.

[00:01:14]Tehát vagy ilyen nonprofit csapatok vették át ezt a feladatot.

[00:01:21]Nyilván ez egy drágább műfaj volt mindig, tehát amikor költségcsökkentésre vagy a az üzleti vállalkozások hatékonyabbá tételére került sor ezeknél a akármilyen médiavállalkozásoknál, akkor az oknyomozó újszágírás volt sokszor az első áldozat, vagy ez a mélyebb nyomozások, mélyebb cikkek, és ez máshol is kialakult.

[00:01:40]Tehát akkor volt egy ilyen trend nemzetközi szinten is, emlékszem oknyom újságírók jártak konferenciákra, és egyre több ilyen kisebb nagyobb kezdeményezés volt, nem tudom, Amerikában, nagy városokban, vagy akár még Európában is.

[00:01:54]Tehát Magyarországon valóban ez volt az első, ami ami egy több szempontból is új megközelítés volt.

[00:02:01]Egyrészt amiatt, hogy az olvasókat nem olvasónak, vagy a közönséget nem olvasónak tekintette, hanem hogy az olvasó egyrészt támogató.

[00:02:12]De ennél még talán lég még fontosabb, hogy egy közösségnek a tagja.

[00:02:14]Az olvasó nem egyszerűen csak fogyasztó, hanem az olvasó az, akinek akár adott esetben a egy akcióban az érdekeit is képviseljük.

[00:02:24]Tehát nagyon sok olyan későbbi cikkorozata volt például az átlátszónak, ahol mondjuk egy helyi környezetvédelmi vagy helyi kezdeményezést folyamatosan végigkövetett a riporterek.

[00:02:32]Nemcsak mint tartalmat közelítették meg a a az ügyet, hanem úgyis mint ügyet.

[00:02:39]Tehát követték azt is, hogy mi a sorsa a civil kezdeményezésnek, részt vettek ezeken a nem tudom lakossági vitákon.

[00:02:44]Tehát ez az egész akkor kezdődött el, hogy az újságírás ahhoz, hogy biztosabb lábakon álljon, főleg ez a műfaj nem hagyatkozhat reklámbevételekre.

[00:02:54]Nyilván minden egyéb, ami nem reklámbevétel, és mondjuk nagyobb támogatóktól jön, ott mindenhol van egy kérdés, hogy mennyire összefélhetetlen, vagy hogyan lehet oknyomozást csinálni.

[00:03:05]Így.

[00:03:05]És ez a modell pedig az olvasókat és a kisadományokat, vagy a kis hozzájárulásokat tekintette fő alapnak, tehát hogy a szerkesztőséget erre kell építeni, és ez adja meg a biztos lábat.

[00:03:19]Erre lehet plusz pénzeket adott esetben külön nyomozásokra megpróbálni összeszedni, de valójában ez volt a a nagy újítás.

[00:03:25]És az is, és ebben Tamás azt hiszem, hogy még hogy mondjam, nemzetközi szinten is kevés ilyen van, és ez egy bizonyítottan jól működő modell lett az átlátszónál, hogy ezt nem egyszerűen csak újságírók alapították, hanem ebben jogászok is voltak, civil aktivisták.

[00:03:46]Tehát ez valójában több volt is kicsit kezdettől fogva, mint egy egyszerű újság.

[00:03:50]Ez egy kezdeményezés volt, egy civil akció.

[00:03:52]Az a jogászok tevékenyen részt vettek a szervezet mindennapjaiban, tehát a cikkeket is nyilván már elejétől átnézték, hogy mi az, amit ami védhető.

[00:04:04]És plusz erre ráépült még a közérdekű adatokkal való foglalkozás.

[00:04:06]Tehát az oknyomozásnak nem csak egy műhelye lett, hanem az infrastruktúrát is, infrastruktúráját is megpróbálta az átlátszó kiépíteni.

[00:04:15]Tehát legyen szivárogtató platform, legyen ki mit tud, tehát ez az ez a önkor közérdekű adatigénylő portál.

[00:04:22]Tehát hogy erre sok minden ráépült, amivel máig is, végül is azt a lendületet az ácsátó máig is tartja.

[00:04:32]Nosztalgiázzunk egy kicsit.

[00:04:34]Neked melyik átlátszós ügy volt a legemlékezetesebb, vagy melyik az, amire a legbüszkébb vagy?

[00:04:40]Hát a legemlékezetesebb végül is egy olyan nyomozás volt, ami persze eltörpül minden ilyen mostani korrupciós ügyhöz képest, és nem is hiszem, hogy egyáltalán, hogy mondjam, mérhető azokhoz.

[00:04:54]Tehát egy máxemnyi költségvetés volt, de nyilván akkor ez egy ez egy EU pályázat volt pár száz millió Ft akkori értékel, ami nyilván sokkal több volt, mint most, de nem egy óriási milliárdos EU pályázat.

[00:05:05]Ez azért áll a szívemhez közel, mert bár tényleg ilyen törpe ügyről vagy a a dolgok nagy képletében valójában egy elhanyagolható ügy volt, de mindent hozott, ami ami miatt egy ilyen oknyomozó újságírás élvezetes tud lenni.

[00:05:22]Tehát egyrészt megjelent egy forrás az elején, aki hozott dokumentumokat és elmesélt egy történetet ami ami nyilván az ő interpretációja volt arról, hogy mi történt egy EU pályázat során.

[00:05:36]Az ő interpretációja az volt, hogy itt egyszerűen az EU pályázatra rátelepült egy csapat, és családi házat építettek belőle.

[00:05:42]Tehát egy nagyon egyszerű történet volt és mutatott szerződéseket, tehát az a DKová Csildikóval, ezt akivel ezt a történetet közösen nyomoztuk, elkezdtük nézni ezeket a dokumentumokat, utána jártunk az EU pályázatnak és és hát összegyűjtöttünk mindent, amit erről lehetett tudni, és tényleg hát gyanús volt, illetve volt egy csepeli hely, ahol elvileg ezt az egészségügyi központot EU pályázatból fejlesztették, diagnosztikai gépeket vásároltak bele, tehát több 100 millió Ft le volt papírozva, ahogy ezt szokták mondani.

[00:06:14]És Idiel elmentünk egy szép napon Cseperre, autóval odamentünk a ház elé, és hát egy családi háznak nézett ki, tehát bekopogtunk, beengedtek bennünket és nagy-nagy zavart okoztunk, mert ugye mondtuk, hogy kik vagyunk és hogy az EU pályázat ügyében keresgélünk, és hog tudod mindenkit összecsődítettek, aki ott a családi ház környékén volt.

[00:06:35]Hát ez rendes családi ház volt minden elemében családi háznak nézett ki kívülről is és belülről is.

[00:06:42]voltak gépek, amiket meg is mutattak, hogy itt tehát akik ott voltak, aztán egy idő után rájöttek, hogy itt nekik azért valami sztorit elő kell adni, és akkor természetesen arról beszéltek, hogy itt diagnosztikai gépeket vettek, itt már készül, és nemsokára majd ezt átadják.

[00:06:56]De ezeket a gépeket ugye tudtuk, hogy sokkal drágább áron vették.

[00:07:01]Meg egy-két gép volt, tehát lehet, hogy a többi csak papíron létezett.

[00:07:04]Mindenesetre az egész sztori egy túlárazott EU pályázat volt.

[00:07:06]Volt benne offshore cég, volt benne gép berendezések, amiket túlárazva vettek el.

[00:07:13]Megjelent a cikk és az OLAF, az Európai Unió korrupcióellenes ügy ügynöksége végül is egy esettanulmányban, egy éves jelentésben ezt a sztorit közölte.

[00:07:26]vizsgálat is lett belőle, tehát végül is következményei is lettek, és tudod, végül is ezt az egész értékláncot hozta ez a mini mini sztori, és emellett még hogy olyan vicces is volt sok helyen, mert tényleg én is azon elgondolkoztam, főleg így utólag, hogy hát hogyha ezek a kishalak 2011-12 környékén ilyen, hogy mondjam, gátlástalansággal végül is nyilvánvalóan egy lepapírozott EU pályázatra kaptak pénzt, akkor mi mehet ennél nagyobb tételbe?

[00:07:56]És akkor még tényleg csak 2011-ben jártunk, illetve a felvétel előtt emlegettél egy Facebook csoportot.

[00:08:02]Erről mesélnél egy kicsit?

[00:08:06]Ög igen.

[00:08:06]Tehát, hogy arról beszélgettünk, hogy 2010 előtt, és illetve az Ormán hatalomátvétel előtti időszakban milyen volt?

[00:08:17]És az átlátszó indulásának az elején milyen volt újságot írni?

[00:08:19]És azt mondtam neked, hogy ugye akkor még eleve ez oligarcházás és az oligarha kifejezés is kvázi tabu volt a magyar közéletben, illetve nem nagyon lehetett hát, hogy mondjam, erősen megkapargálgatni ezeket az embereket.

[00:08:34]Nagyon sok nyomozás megjelent róluk, de az, hogy például személyesen interjút, konfrontatív interjút kérni Simicska Lajostól, ez még akkor nem volt annyira nyilván egy tök más korszak volt.

[00:08:47]És elindítottunk egy Facebook csoportot, aminek az máig is van az a címe, hogy találkozni akarunk Simicska Lajossal, és nyilván akkor ez egy ilyen mini pár hétig tartó akció volt, de körülbelül ez volt ez volt a ez volt a hangulat akkor még.

[00:09:04]Tehát nyilván akkor még nem derültek ki azok az ügyek, amik aztán az utóbbi 10 évben kiderültek.

[00:09:13]Ez egy ez egy nagy kérdés lesz.

[00:09:13]Hogyan és miben változott szerinted a médiakörnyezet az elmúlt 15 évben?

[00:09:18]Ugye azért 15, mert 15 éves az átlátszó idén.

[00:09:24]Hát ugye mindannyian tudjuk, hogy hogyan épült le a magyar médiapiac.

[00:09:26]az elmúlt ö tehát 2010-től nagyon következetesen törekedett arra a kormány, hogy egy olyan médiarendszert alakítson ki, amiben az a kormány narratívája kiszorít gyakorlatilag és a a kormány által nem tudom igaznak tartott állítások, amik sokszor hazugságnak bizonyultak, vagy a adott esetben sokszor orosz propaganda toposzoknak, hogy ezek eljussanak az ő kulcsválasztóikhoz, tehát bebiztosítsa a médiarendszer.

[00:09:56]Ez volt a célja gyakorlatilag egy politikai politikailag kontrollált, de mégis szabad és plurálisnak tűnő médiapiacot hozzanak létre.

[00:10:05]Ugye majd ne feledjük el, hogy nyilván független szerkesztőségek még 2026-ra is maradtak, de már nagyon korán az Orbánféla médiarendszer gondoskodott arról, hogy az ezek a nyomozások, amik mézóban direkt 36-ban, több más független szerkesztőségben megjelentek, ezek ne jussanak el azokhoz a választókhoz, akik esetleg majd máshogy döntenének, és nem a Fideszre szavaznának, mondjuk a korrupció miatt.

[00:10:30]Tehát ez még egy olyan korszak volt, amikor amikor még valójában mi újságírók emlékeztünk arra, hogy milyen volt a 90-es évek, vagy a 2000-es évek, amikor mondjuk egy nagy korrupciós botrány, amit egy újság mondjuk a figyelő közölt, ahol én dolgoztam, az estére bekerült a nagy híradókba.

[00:10:50]Tehát nyilván erre ezekről az ügyekről sokkal gyorsabban értesültek az emberek.

[00:10:54]az Orbánrendszer médiarendszere ezt célozta, hogy legyen egy államilag kontrollált közmédia, amelyik gyakorlatilag ennek egyik zászlós hajója, az MTI ingyen produkált kormánynarratívába beleélő híreket, amiket megyei sajtó és a egyéb rádiók átvettek, de megmar és ehhez járult egy magánkézben lévő, de mégis államilag kontrollált kormánybarát, média konglomerátum.

[00:11:23]a Kesma és meghagytak egy kicsi, de lelkes csapatot, a független újságírókat, hogy végül is Orbán Viktor tudjon azzal menni Brüsszelbe, hogy mi a probléma a magyar sajtóval és sajtószabadság van.

[00:11:39]Az újságok azt írnak le, amit akarnak rólam.

[00:11:42]Tehát végül is volt egy plurálisnak tűnő, de strukturálisan egy nagyon egyenlőtlen piac, ami nagyon egyenlőtlenül sújtotta azokat, akik valóban az információt állították elő, és valóban újságíróként működtek, és nem propagandistaként.

[00:12:01]Mit jelentett akkor az akkor most 2010 környékére vagy előtre gondolok függetlennek lenni, és mit jelent szerinted ma 16 év Orbán kormány után?

[00:12:12]függetl függetlennek lenni mindig ugyanazzt jelenti, hogy most újságírókról beszélünk.

[00:12:16]Tehát újságíról független politikai és üzleti nyomástól nem a függetlenség szerintem nem azt jelenti, hogy értéksemleges és értékfüggetlen.

[00:12:25]Nyilván szerkesztőségeknek vannak értékeik és szerintem egy nagyon közös érték például az újságírók munkájában kell, hogy legyen a sajtószabadság védelme, az újságírók jogainak a védelme, vagy akár a az emberi jogok, az emberi méltóság.

[00:12:42]Tehát ezek adott esetben minden szerkesztőségnek közös, az etikai kódexeknek többnyire közös nevezőik.

[00:12:50]Tehát van és hát vannak a szakmai szabályok, amiket az újságíróknak be kell tartaniuk.

[00:12:54]Tehát a függetlenség valójában szerintem ezeket jelenti.

[00:13:00]Szerintem a függetlenség sokkal inkább mondjuk egy folyamat vagy egy szabályok betartása.

[00:13:05]Ugyanis az újságírók tényeket közölnek, kontextust lehető legkomplexebb kontextust mutatnak meg az embereknek, és segítik az embereket tájékozódni a mindennapjaikban semlegesen, és megint nem értéksemlegesen, hanem politikai és üzleti befolyástól mentesen.

[00:13:20]És ez szerintem most is ugyanazt jelenti, mint 16 évvel.

[00:13:24]Ezelőtt annyi a különbség, hogy ugye az Orbánrendszerben volt egy jelentős választóvonal, hogy ki melyik újság vagy melyik sajtótermék.

[00:13:32]Ezek között nyilván voltak propagand propagandisztikus termékek is.

[00:13:36]A demokratikus értékek mentén dolgozik.

[00:13:44]Akik ugye propagandisták voltak, azok valójában egy álmédia terméket vagy ál újságot szerkesztettek.

[00:13:49]Az ő egyetlen céljuk az volt, hogy valahogyan kiszolgálni és segíteni az Orbánkormányt.

[00:13:55]És hogyan változtak a hatalomeszközei az elmúlt 15-16 évben?

[00:14:00]És nem csak Magyarországon.

[00:14:00]Tehát az a az a sokszor gondolkozom én arról, és én ugye most jelenleg sajtószabadság védő szervezetnél dolgozom, illetve a német közmédia német közmédia egyik szerkesztőségében, acevellében.

[00:14:16]És azt szoktam mondani így a kollégáimnak, hogy nem biztos, hogy ma újságíró lennék, és ezt most nem nem csak Magyarországra írt, hanem általában.

[00:14:23]ugyanis amikor én még oknyomozó újságíró voltam, nekem nem kellett olyan típusú fenyegetésekkel, hál istennek megküzdenem, mint mondjuk az elmúlt 16 évben Magyarországon, tehát hogy lejárató kampányok, megbéjegzés, külföldi árulónak nevezés, adott esetben ez kampányszerűen, adott esetben a közmédiában, adott esetben bulvársajtóban.

[00:14:47]Ezek a technikák nem csak Magyarországon, de az elmúlt 10-15 évben, tehát mióta én sajtószabadsággal foglalkozom inkább, mint újságírással, ez mindenhol látható.

[00:14:56]És Magyarország ebben a tekintetben még bár az Orbánrendszer egy nagyon szofisztikált elnyomást teremtett, és végül is volt egy cenzúra rendszer, ami az Orbán kormány fennmaradását, vagy az Orbánrendszer fennmaradását segítette, de olyan országok, mint például a szomszédos Szerbia sok más kategóriájú fenyegetés is éri az újságírókat.

[00:15:16]Tehát nemcsak lejárató kampányok, hanem a lejáratókampányok miatt a közösségi médián konkrét fenyegetések fizikai erőszakkal, akár a családot fenyegető fizikai erőszakkal, és ezek aztán főleg amikor a az újságírók tüntetéseken vannak, vagy olyan helyeken, ahol nyilvánosan láthatók, hogy kik az újságírók, fizikai bántalmazás is.

[00:15:38]Tehát Magyarországon szerencsére fizikai bántalmazásig nem jutottak el a támadások, de mondom a szofisztikált támadásoknak gyakorlatilag minden kategóriáját, beleértve a kémkedéssel, újságírott kémkedéssel vádolt, koholtvádak alapján kémkedéssel vádolt kategória is ott volt.

[00:15:56]És az az a nagyon-nagyon drámai, hogy ezek rendszerszerűen működnek.

[00:16:01]Tehát például Szlovákiában vagy akár Szerbiában is egészen kristálytisztán látszik az, hogy ezek az újságírókat lejárató megbélyegző kampányok felsőbb vezetés tudomásával, egyetértésével sok esetben kérésére zajlanak.

[00:16:19]Tehát ugye ismerős az a helyzet, hogy kormánypárti média nekiesik civil aktivistáknak.

[00:16:25]Ez több országban rendszerszerűen hosszú évek óta zajlik.

[00:16:32]Nyilván ezek a támadások aztán ahogy mondtam, átcsapnak sokkal komolyabb támadásokba, hiszen azok, aki akik tehát egy olyan hangulat van az újságírók ellen, hogy büntetlenséget sejtenek azok, akik akik mondjuk egy tüntetésen nekiesnek az újságíróknak, és adott esetben a szervezett bántalmazása is az újságíróknak, fizikai bántalmazása.

[00:16:54]Ugye te is említetted az előbb, illetve a Felkomfban is elhangzott, hogy ma már a CPJ-nek lehet mondani.

[00:17:03]Committee to protect journalist, tehát magyar fordításban az újságírókat védő bizottság, ez egy amerikai sajtószabadságvédő szervezet.

[00:17:10]Igen.

[00:17:10]Ennek az európai képviselőjéként dolgozol.

[00:17:12]Hogyan változott meg a nézőpontod a sajtóval kapcsolatban azóta, hogy már nem napi szerkesztőségben dolgozol, mint újságíró, illetve nem csak?

[00:17:20]Én az elmúlt több mint 10 évben ennek a szervezetnek az európai képviselője vagyok, tehát az egész eur összes európai unió összes tagállamában a sajtószabadság újságírók elleni támadások ügyeivel foglalkozom.

[00:17:37]Plusz a Balkán, tehát a Nyugat-Balkán, Szerbia és a és a többiek.

[00:17:39]Tehát ez nyilván ez egy nagyon izgalmas munka.

[00:17:44]Sajnos ebben az időszakban újságíró gyilkosságok is történtek.

[00:17:47]újságírók súlyos fizikai bántalmazása.

[00:17:49]Nagyon sok esetben kellett újságírókat mondjuk kimenekíteni az országból, ahol voltak, mert szervezett bűnözés fenyegette őket, vagy olyan fenyegetés alatt kellett élniük, ahol segítenünk kellett az újságíróknak, akár időlegesen elhagyni a a az otthonukat.

[00:18:07]Tehát ilyen típusú fenyegetésekkel élek együtt.

[00:18:11]Gyakorlatilag az elmúlt 10 évben.

[00:18:11]Ilyen újságírókkal tartom a kapcsolatot, akiknek nemcsak pénzügyi segítséget ad a szervezet, hanem adott esetben traumasegítséget, tehát pszichológust, hogy ezeken a traumatikus eseményeken túl tudják tenni magukat.

[00:18:25]Tehát elkezdett egy olyan, és nyilván ez egy beszükült álláspont, mert én ezeken a súlyos fenyegetéseken keresztül látom a sajtószabadságot, és tényleg azt látom, hogy ez rendszerszerűen történik, főleg azokban az országokban, ahol erős populista nyomás van, hiszen a populista politikusnak elemi érdeke az újságírókat kiiktatni, hiszen az újságírók, ahogy mondtam, tényeket és kontext mutatnak, és a populisták általában sokszor féligaz vagy egyszerű igazságokra építik az politikájukat.

[00:18:59]És nyilvánvalóan ezekben mindenhol a elég megnézni, Trump, Ficó, Orbán közös közmédiával kezdték nagyon gyorsan magánmédiával újságírókat támadnak, újságírókat beidéznek bíróságra.

[00:19:13]Ezek ugye sokszor mondták az Orbán féle receptkönyv.

[00:19:18]És az volt tehát amiben változott az elmúlt 15 év, az az, hogy hogy az elején nyilvánvalóan a 2010-es évek elején mi sem értettük, hogy mi is ez hogyan illeszkedik ez egy nagyobb rendszerbe.

[00:19:31]És kellett ez a pár év, hogy lássuk, hogy ez a rendszer például Magyarországon így működött.

[00:19:36]Lengyelországban egy jobboldali populista elemeket mutató kormány alatt így működött, de ugyanezeket az elemeket akár látjuk Spanyolország, nem tudom, tehát a spanyol médiapiacon is van egy-egy elem, vagy az Ausztriában, ami fölbukkan.

[00:19:49]Ezt ezt nagyon érdekes volt látni, hogy ez hogy az én magyarországi tapasztalatom valójában sokat segített megértetni a többiekkel, hogy ez itt mi itt minden mindennel összefügg.

[00:19:59]Tehát nem csak a fizikai támadást érdemes nézni, hanem a fizikai támadást megelőzik már olyan szakaszok, amibe Magyarország hál istennek nem jutott be, de nagyon sok ország bekerül ebbe a fizikai erőszakciklusba.

[00:20:13]Mi az, amit szerinted a magyar médiahelyzettel kapcsolatban külföldön sokan félreértenek?

[00:20:19]Hát egyrészt szerintem nagyon sokáig félreértették külföldön, hogy Magyarországon nincs vagy van sajtó sajtószabadság.

[00:20:26]Tehát amint és ez nyilván, hogy mondjam, bizonyos értelemben az Orbánkormány érdeke volt, és nyilván ez a külpolitikájukban gondolom ez egy stratégia volt, hogy minden beszélgetés, ami sajtószabadságról folyt, ugyanis én többször voltam Magyarországon ezalatt az időszak alatt nemzetközi sajtódelegációk tagjaként, ahol külföldiekkel, nyilván külföldi szakemberekkel voltam, és és hát ők maguk voltak megdöbbenve azon, hogy hogy hogy a magyar kormány mennyire nem is érdekli hogy mit mondanak a külföldi szervezetek.

[00:20:58]Tehát hogy a nemzetközi kritika nem érdekelte őket.

[00:21:00]Tehát ez ez azért az elmúlt időszaknak egyik egyik nagy tanulsága volt, hogy ezekkel a rendszerekkel a nemzetközi nem tudom sajtószabadságvédő szervezeteknek, de akár az Európai Uniónak nemzetközi szervezetekkel is, nemzetközi nem tudom együttműködési szervezeteknek is máshogyan kell fog foglalkozni.

[00:21:23]Tehát az Európai Unió sem volt 2010-ben még abban a helyzetben, hogy az Orbán kormány első intézkedéseit, beleértve a médiatörvényt, mondjuk nem mondjuk a a jogállamiság vagy a sajtószabadság prizmáján keresztül nézze.

[00:21:40]Korábban 10 konkrét javaslatot fogalmaztatok meg a magyar sajtószabadsághelyreállítására.

[00:21:46]Melyik lenne szerinted a mondjuk a három legsürgetőbb ezek közül?

[00:21:51]Hát ugye az egyik, tehát mindegyikben elkezdett a kormány, hogy mondjam, ígéretes lépéseket tenni, tehát inkább nem konkrét ügyeket, hanem kérdéscsoportokat mondanék.

[00:22:00]Tehát szerintem az egyik legfontosabb nyilván az újságírók esélyhez juttatása, információhoz juttatása, legalábbis az információk elől nem elzárása.

[00:22:08]Tehát, hogy kérdésekre válaszol a kormány, hogy az az újságírók kapnak vagy kaphatnak választ.

[00:22:15]Ezen a területen nyilván történtek szimbolikus lépések.

[00:22:20]miniszterelnöki sajtótájékoztató független médiát kérdezik.

[00:22:25]De ezek még egyelőre csak első intézkedések, és nem nagyon látni, hogy ezeknek milyen hosszútávú intézményi garanciái vannak.

[00:22:32]Nyilvánvalóan az újságíróknak Magyarországon vannak ötleteik, hogy hogyan lehet a közérdekű adatok nyilvánosságát egyszerűbbé jobbá tenni, hogy az újságírók hozzáférjenek azokhoz az információkhoz, amik a hatalom kordában tartásához szükségesek.

[00:22:49]De hogy ezeknek még nem látszik, hogy hosszútávon mik a garanciái, nagyon jó első lépések.

[00:22:54]Tehát mondjuk ez első ilyen kör lenne ez a információhoz hozzájutás közérdekű adatokkal való foglalkozás.

[00:23:00]A második szerintem a közmédia, tehát nem elkerülhető, hogy hogy az ország nagyon gyorsan kitalálja, hogy egy mekkora méretű közmédiára van szükség, mert a közmédiát csak úgy lehet most újjáépíteni, hogy ez az újjáépítés figyelembe veszi, hogy itt létezik egy az Orbánkormány túlélt nagyon is ellenálló képességet mutató független média szektor igazi újságírókkal, akik nélkül ez a rendszerváltás nem következhetett volna be, és Magyarországnak nem érdeke, hogy ez a fajta diverzitás, ami most jelenleg megvan, ennél kisebb legyen.

[00:23:37]Ugye tudjuk, hogy eltűntek az utóbbi 16 évben napilapok, jelentős szerkesztőségek, amiket nem lehet újjáépíteni, tehát nem lehet nyilván visszaállítani azt a fajta diverzitást, ami volt korábban.

[00:23:49]Lehet, hogy nem is kell, hiszen kisország, kis nyelv, nem biztos, hogy nyilván ennyi napilapra szüksége volt az országnak, hogy szüksége van most, főleg, hogy átalakult teljesen, ahogy ahogy az emberek médiát fogyasztanak.

[00:24:02]De mindenesetre úgy kell ezt a közmédia reformot létrehozni, hogy gazdaságilag ne tegye tönkre a azokat a szerkesztőségeket, például az átlátszót, ahol ez van.

[00:24:13]És ehhez és ehhez nagyon szorosan hozzátartozik, hogy az állam hogyan és mit költ közérdekű tartalom előállítására.

[00:24:20]Ugye egyrészt a közmédia közérdekű tartalmat állít elő, de magán média is előállíthat közérdekű tartalmat.

[00:24:27]Tehát eddig is a magyar állampolgárok nagyon-nagyon sokat fizettek rossz minőségi információ előállításáért.

[00:24:35]Tehát mi az az összeg, amiből értelmesen adófizetői pénzből le lehet létrehozni egy olyan információs ökoszisztémát, amiben igazi információk magyarul előállnak?

[00:24:47]Tehát ez lenne mondjuk így a így a másik.

[00:24:50]És hát persze a szélesebb értelemben vett finanszírozása az egész piacnak és fölkészítése arra, hogy mi történik most a mesterséges intelligencia térnyerésével, ami nem magyar probléma, de szerintem ez ez most ugyanis kettős nyomás alatt van abszolút a magyar médiapiac, hiszen átalakul megint az, hogy az emberek hogyan és mit fogyasztanak, hogyan hogyan lesz pár év múlva, hogyan gyűjtenek az emberek hírekről információkat, hogy rámennek-e egyáltalán még azokra az oldalakra, amelyek melyek ezt előállítják, vagy egyszerűen csak a a mesterséges intelligencia platformok vesznek át mindent.

[00:25:26]Ugye ezek nagy kérdések, és hogy ehhez hogyan alkalmazkodnak ezek a szerkesztőségek, plusz a közmédia, tehát elég sok feladat van.

[00:25:34]M szerinted mindezekhez, amiket felsoroltál, eddig a politikai akarat hiányzott?

[00:25:40]Ö igazából arra akarnék kitérni a kérdésemben, arra lennék kíváncsi, hogy mi az ezek közül, ami pusztán jogszabályváltoztatásokkal megoldható, és mi az, amihez akarat vagy valami más kell?

[00:25:52]Hát ugye jogszabály egy halom minden jogszabályváltoztatással is most gyakorlatilag ez zajlik.

[00:25:56]Tehát a közmédiának a függetlenségét megteremteni nem csak személyib személyében, hanem intézményi garanciáiban is, hogy az egész szabályozási környezet hogyan alakul.

[00:26:11]Tehát nyilván nagyon sok szempl szempontból jogilag, közjogilag kell ezt most újjáépíteni és megnézni azokat a törvényeket, amelyek a szélesebben vett információs szekt újságírást befolyásolják.

[00:26:27]De ugye a nagyobb gond nyilván azzal lesz, hogy ez a ez a fajta kultúraváltás ez hogyan zajlik Magyarországon.

[00:26:32]Tehát hogyan az a az a hogy mondjam?

[00:26:35]spirit vagy az a az a szellem, ami az utcákon volt a választások idején, vagy az új kormány ö eskütétele alatt, ami nyilván nem az új kormányhoz kapcsolódott.

[00:26:50]Tehát nyilván éreztük, hogy mi mi az a fajta hangulatváltozás, mit szeretnének az emberek, mit szeretnének a fiatalok, hogy azt sikerül-e átvinni intézményekbe, tehát hogy az intézmények ne hatalomként működjenek, beleértve a közszolgálati média intézményeit is, hanem az emberek szövetségesként vagy úgy úgy tekintsenek rájuk, hogy ez a miénk, tehát a közmédia is a miénk, és ez lefordítva minden minisztériumba.

[00:27:19]Tehát hogy az emberek valóban érezzék, hogy a rendszer abból a szempontból nem csak személyekben változott, hanem abból a szempontból is változott, hogy most az állam őértük dolgozik, beleértve a közmédia is.

[00:27:28]Szerintem ez ez sokkal nehezebb, mert nyilván ez alatt a 16 év alatt nagyon-nagyon sok sérelem keletkezett.

[00:27:40]Magyarországon eleve nagyon alacsony a hogy mondom az együttműködés kultúrája vagy a win-win szituációk előidézése.

[00:27:47]Szerintem most nagyon arra kéne hangsúlyt fektetni, hogy nem egymásban a nem tudom az elmúlt 16 év sérelmeinek egy-egy képviselőjét látjuk.

[00:27:58]És az akár még szerintem az ellenzékek nevezett közösségen belül is vannak ilyen akár még személyes törésvonalak is, hanem hogy azt nézzük, hogy hogy mi az, ami most jó lenne, hiszen e egy hatalmas lehetőség az ország előtt, tehát ilyen nem volt 90-ben sem volt egyébként.

[00:28:13]Tehát, hogy ennyire tisztalappal lehet kezdeni és tényleg egy, nem tudom, egy olyan országot építeni, ahol mondjuk a 20 évesek azt fogják mondani, hogy igen, itt maradok, és föl se merül bennük az, hogy külföldre mennek.

[00:28:24]Ha 2041-ben az átlátszó 30.

[00:28:28]születésnapján beszélgetünk majd, vagy ugyanít vagy egy másik stúdióban, akkor milyen Magyarországot szeretnél majd látni?

[00:28:37]Hát először is egy olyat, amiben az átlátszónak van helye, ami egyben két dolgot jelent.

[00:28:41]Egyben azt, hogy minden rendben van, mert ahol az átlátszó van, ott azért egy olyan ország, ahol az átlátszó létezik és dolgozik.

[00:28:48]Szerintem az egy fontos jelzése annak, hogy a dolgok azért nem reménytelenek, hogy úgy mondjam.

[00:28:54]De a másik inkább az, hogy az átlátszó és talán azok a nem tudom a független sajtó, akik ezt az elmúlt 16 évet remekül és tényleg fantasztikus munkát produkálva végigcsinálták, azok megtartsák ugyanazt a fajta keménységet az új hatalommal szemben is, vagy mondjuk az átlátszó akár azt a vagányságot is, amiben tényleg az elmúlt 16 évben szerintem sokhoz sokszor bizonyított, hogy ilyen kicsit ilyen faltörők volt sok szempontból, hogy egyszerre van is, meg azért még szükség is van rá.

[00:29:24]Tehát, hogy van egy egy végülis egy élénk demokratikus ország, ahol emberek vitáznak, emberekek eltér egymástól az álláspontjuk, de ettől még négy évente tartanak választásokat, és ha az egyik nyer, akkor nem kell zokogó rohamot kapni akár a bálna előtt, akár a nem tudom a műpa előtt, az éppen ott kampányrendezvényt tartó pártnak.

[00:29:49]Köszi szépen.

[00:29:49]Ha fontosnak tartod, hogy a következő 15 évben is legyen Magyarországon független oknyomozó újságírás, támogasd az átlátszó munkáját rendszeres adománnyal, és iratkozz fel a YouTube csatornánkra még több hasonló videóért.