Húzós podcast / Túl sok kár érte a mi szakmánkat is az elmúlt 16 évben! – Kerekes József

[00:00:16]Tisztelettel köszöntöm önöket a húzós legfrissebb adásában.

[00:00:16]Egy kiváló színművész a vendégem, akit jól ismernek a hangjáról is, az arcáról is, úgyhogy innen is, onnan is, de így talán nem, mint ahogy most megmutatjuk önöknek.

[00:00:30]Kerekes József színművész.

[00:00:30]A főiskola után számos társulat tagja volt.

[00:00:30]Nemzeti színház, József Attila színház, budapesti Kamaraszínház, Vidámszínpad, Budaőrsi Játékszín, Vígszínház.

[00:00:40]Jelenleg leginkább a játékszínben látható.

[00:00:40]Az egyik legkeresettebb szinkrons színész.

[00:00:45]A leggyakrabban Jim Carry, Wilferrell és Dyör karaktereinek adja a hangját.

[00:00:50]A tévében a mi kisfalunk balujaként látják a legtöbben.

[00:00:55]Két felnőtt lánya és két kamasz gyermeke van.

[00:01:01]Örülök, hogy itt vagy.

[00:01:01]Szia!

[00:01:01]Én meg örülök és köszönöm a meghívást.

[00:01:07]Joci, Józsi vagy Pubi?

[00:01:07]A Józsi a leggritkább.

[00:01:07]A Joci a családi nevem, a Pubi a szakmai nevem.

[00:01:14]Ezt anyukám, de valójában mindenre hallgatsz?

[00:01:17]Mindenre?

[00:01:17]Igen, de anyukám tudta, örült nagyon.

[00:01:21]Ha Jocit keresték, akkor az vagy általános iskolás, vagy gimnáziumi osztálytárs, vagy családtag, de hát a családtagokat ismerte.

[00:01:25]Ha pubit, akkor rögtön tudta, hogy a szakmából keres pubűvész úr.

[00:01:32]Hát ez nagyon ritkán van, de nem az e ez ez egy ilyen kedves név.

[00:01:32]Én szeretem már hozzászoktam.

[00:01:37]Pub és akkor azt nem kell azt még külön édesanyád büszke volt, hogy nagyon persze igen.

[00:01:40]Nem volt a családban semmi még a hasonló se.

[00:01:45]Nagyanyám mondta anyukám, anyukája, hogy bohóc még úgyse volt a családban, mert mindig idétlenkedtem.

[00:01:50]is ezt mondta ő a nagyi.

[00:01:55]Én azon gondolkoztam most mielőtt elindítottuk a felvételt, hogy most így folyamatosan viccelődtél mindenkivel velem a kollégákkal, a technikus kollégákkal, a szerkesztő, mindenkivel, hogy ilyenkor egy kicsit terelsz.

[00:02:09]Ö nyilván igen, de alapvetően ez nem ilyen ilyen is vagyok.

[00:02:09]Tehát ez biztos van persze, de van benne terelés is, de most például nem.

[00:02:16]Tehát ezt ezt valahol én a apai nagyapámra vezetem vissza, akihez még volt szerencsém, mert a nagyszülők közül csak az anyai nagymamámra, illetve a a apai nagypapámra emlékszem, tatára szöget melletti tanyában ült a hokedlin és egy kis bitubenes út ment olyan 50- 100 m-re.

[00:02:39]Ő ült, ekkora nagy bajusza volt.

[00:02:46]Fején egy ilyen folyami hajós sapka, amire én azt hittem, hogy tengerész.

[00:02:46]és be is etetett engem.

[00:02:49]Aztán időnként aztán nagy néném fölvilágosított, dehogy volt keré.

[00:02:53]Hát folyami hajós volt valahol a Tiszán.

[00:02:53]De hát nekem ez egy nagy szám volt.

[00:02:58]És ő folyamatosan ha jöttek úgy biciklivel vagy lovaskocsival, ott elmentek a a tya előtt, akkor amíg a látótérben volt, addig lefolytatott beszélget és há mi van?

[00:03:06]Te hogy nézel ki lehetne már most ezt a ruhát?

[00:03:11]Elment.

[00:03:11]Akkor délután valamikor jött visszafér mi volt az mindent.

[00:03:15]Én ezt ebben nőttem föl.

[00:03:15]Ö.

[00:03:15]És ehhez tartom magam, hogy én időnként az agyára megyek kollégáknak is, de akár boltban eladónak.

[00:03:22]Én szeretek beszélgetni.

[00:03:28]Engem kíván érdekel a másik, hogy az az kicsoda, micsoda, miért.

[00:03:32]Ha látom a szeme sarkában, hogy valamitől rossz napja van, hogyha szomorú, akkor én azt nekem az a világ legtermészetesebb dolga, amitől persze idegenkednek sokan, hogy mit akar ez.

[00:03:39]Én megkérdezem, hogy baj van, mert azért, mert az, mert mert mert mindenkinek más ez a ez a burok, amit védünk, hogy ez az én én ö meg el is szoktunk tőle, hogy a másikat érdekli, hogy mi van velünk, merthogy mert hogy ez a világ ez elkezdett nem ilyen lenni.

[00:04:01]De hát én meg erre magas ívben toikálok.

[00:04:01]Erre szoktam mondani, hogy én ezt az infantilizmusomat azt gondolom, hogy na ez már például néha védekezés, tehát hogy ezt megőriztem, vagy vagy igyekszem megőrizni, hogy nem adok ilyen értelemben támadási felületet, mert ezt szoktam mondani, hogy mint a a görög birkózók, hogy olajjal le vagyok kenve, és így nem nehezebben találnak rajtam fogást.

[00:04:26]Mondtam, hogy a hangodat jól ismerik.

[00:04:29]Hát adta magát.

[00:04:29]Hát rengeteg szinkron.

[00:04:29]Rengeteg majd arról beszélünk külön, de most a mi kisfalunk az arcodat is az egész ország elé odarakta.

[00:04:35]Ez egy ez egy másik helyzet, mint ami korábban volt.

[00:04:40]Azt gondolom most már mi a 11.

[00:04:40]év annak mentek nekik.

[00:04:45]Szóval 11 éve ott vagy a képernyőkön.

[00:04:50]Családtag lettél egy csomó helyen.

[00:04:50]Ez visszajön?

[00:04:50]Ezt ez szembe köszön neked?

[00:04:55]Absolút, abszolút rendre.

[00:04:55]És hát minden kollégám, aki akikkel benne vagyunk, mindenki mondja, hogy ig igen úton útfélen ö egyetemi tanártól a a segédmunkásig a senkit nem akarok, tehát fajra, nemre nemi politikai hovatartozástól teljesen független, iskolázottságtól teljesen függetlenül nagyon nagy a a nézettsége és a népszerűsége.

[00:05:25]Természetes nyilván vannak, akik nem szeretik, azt meg az ő szívük joga, de nagyon sokan szeretik, és állandóan megállítanak, hogy hol van Szfon, hol van tehát a sör hol van, adjunk kér sört.

[00:05:33]Jó, de közben meg azért ez egy feladat is, tehát ez nem csak egy játék, hogy most minden évben akkor lenyomjuk ezt az évad évadnyit nyaranta, gondolom, mert hogy például neked minden évben vissza kell térned ehhez a karakterhez.

[00:05:50]Hát azért ez nem azonos a színészekkel, amit ott adnak.

[00:05:53]Hát igen, de ez egy olyan fura dolog.

[00:05:53]Abban a pillanatban most már főleg, hogy a 11-et fogjuk elkezdeni.

[00:05:56]Jó, azért közben kimossák azt a azt a kezes lábast, amit fölveszünk, mint közmunkás ruhát, de fölvesszük azt a én fölveszem azt a kezeslábast hozzá, a láthatósági mellényt, a sapkámat, fölragják a lányok a a bajuszomat, és már megvagy már meg.

[00:06:18]De egyébként viccen kívül a maga a bajusz az, hogy van egy bajusz, abban a pillanatban már zártabban tudok csak beszélni, mert ugye arra vigyázok, hogy a masti ne engedjen el.

[00:06:25]Tehát már az már az eleve ad egy kicsit egy ilyen zártabb beszédet.

[00:06:29]Meg hát a a helyzetek azért a kocsmában java részt, ahol mi az időnk legnagyobb részét töltjük a sorozatban, az az meghatározza ezt a karaktert.

[00:06:44]Azon akkor onontul vagyunk, hogy azonosítsanak a szereppel.

[00:06:44]Ugye ez azért simán 30-40 évvel ezelőtt még megvolt.

[00:06:48]Tehát a Zente is mesélte, hogy simán taxisofőrnek nézik, hogyha megy az utcán.

[00:06:57]Ez igen, azt hiszem, hogy igen.

[00:06:57]Tehát az a fajta egy év állás azért nincs, hanem a jaj mireá.

[00:07:06]Igen, igen, igen.

[00:07:06]Hát ez ez de ez jó.

[00:07:06]Hát persze, hogy jó.

[00:07:06]Nézd, hogyha ezt szoktam szintén mondani, hogyha ha már egyszer színészek vagyunk, akkor ennél egy rosszabb van, ha úgy hagyom itt ezt a kis földi létemet, hogy azt se tudták, hogy én itt voltam, és én nekem ez volt a szakmám.

[00:07:22]Az úgyis le lehet boldogan élni egy életet, félreértés nevesség, de azért ha már színészek vagyunk, akkor azért csak aki az, aki azt mondja, hogy ez nem így van, az hatodik.

[00:07:31]Hát a fénybe vágysz és árnyékban élsz, aztá igen.

[00:07:37]Szóval ez nem úgy vanna.

[00:07:37]Szóval a a népszerűség, ez a fajta most lehet, hogy nagyképűen hangzik, de közszeretet azért az persze az nagyon jól esik.

[00:07:46]A párom drága Petrám szokta rugdosni a bokámat, hogy én azért azt gondolom, hogy megőriztem sok sok civilséget.

[00:07:58]Tehát én nem nem lettem így ilyen értelemben művész úr.

[00:07:58]Én nekem az a mai napig ilyen fura.

[00:08:02]Persze elfogadom.

[00:08:02]a bolt ajtaja és megérkezik a a művésző.

[00:08:07]Ezt igen, én ezt nem én oda a vásárlóként megyek, vagy a vagy a Kuncsaftként a a az okmányirodára, de de hogy mit akartam mondani, mert hát ugye a korral már ez is persze szépen megy a szűrő, megy átmegy, de hogy zav Ja igen, azért szokta rugdosni a bokámat, mert nem mindig jól viselkedek, tehát hogy a most akkor ezt hogy kell kiviselkednem?

[00:08:32]Nem akarok se nagyképű lenni, se most mit játsz, mert ha nag ha jaj persze, köszönöm szépen.

[00:08:36]Jaj, nézd már nagyképű, hogy hogy fogadja ezt, ha meg úgy csinálok, mintogyha jaj nem, hát nézd már te nagyképű, de úgy csinál, mintha nem.

[00:08:46]Nehéz ebben ebben megtalálni azt a középutat, hogy ne legyek se túl szerénynek mutatkozó, se nagyképű.

[00:08:51]Hát volt olyan a pályafutásod során, hogy úgy érezted, hogy sok az árnyék?

[00:09:04]Ugye most a fény és az árnyék játékáról beszéltünk egy picit.

[00:09:08]Hát nem, nem, ezt őszintén megmondom, hogy hogy nem.

[00:09:08]Ebben én nagyon szerencsés vagyok.

[00:09:12]Valami valami mindig volt egyébként szoktam ezt is, hogy a közlekedő edények, ha kevesebb volt a színházi munka, mindig nyolc évvel ezelőtt én mindig társulati tag voltam.

[00:09:22]Nemzeti József Attila 19 év a a kamaraszínház, budapesti kamaraszínház, utána a Vígszínház és nyolc éve vagyok szabadúszó.

[00:09:32]Tehát ha kevesebb volt a színházi munka, akkor több volt a szinkron.

[00:09:37]Ha úgy egyik se, vagy akkor például most ugye 10 10 éve bejött a a falu, ami hát egy egy óriási adomány.

[00:09:47]Tehát tehát nem egy szavam nem lehet, mindig valami volt.

[00:09:47]És és közben én nekem megvolt megadatott mindig egy egy biztos, boldog családi háttér is.

[00:09:54]Tehát semmi egy egy szavam nem lehet.

[00:09:59]Azért kérdeztem ezt az árnyékot, mert mert közben meg ilyen kicsit izgága módon mentél egyik színháztól a másik, tehát hogy úgy akarok valahogy az a horgony csak nem eg nem akarok nevesíteni kollégát.

[00:10:10]Azért nem számtalan, de van egy pár kolléga, aki évente, két évente, ha megnézed a a ilyen szakmai életrajzokat, van akik évente, két évente váltottak, hát van olyan, aki az összes vidéki színházat szinte végig.

[00:10:26]Most ehhez képest szerintem az, hogy én én négy évet voltam a főiskolával együtt, hat évet a nemzetiben, a két év József Attila az volt egy aránylag egy rövid életük.

[00:10:34]19 évet voltam a a Kamaraszínházban és hat évet voltam a Vígben, tehát azért egyik se egy ilyen pillanat volt.

[00:10:42]És hát ebben voltak nagyon jó korszakok.

[00:10:42]Én ezt továbbra is fönntartom például, hogy az életem egyik, ha nem a legtutibb, legboldogabb időszaka volt a Kamaraszínház első öt éve.

[00:10:57]Addig is voltak nagyon jó előadások, meg fontos előadások, amiket nagyon szerettem, és fontos volt a pályámon.

[00:11:01]Ha most így nem baj, hogy csapongok, nyugodtan és fog fogd, fogd meg, mert a párom tudja ezt Petra, hogy történetek azt még nem fejezted be még ott nem vagyunk.

[00:11:10]Majd majd szólok, valam jó.

[00:11:15]Tehát, hogy a például a János király, ami nekem egy nagy kiugrás volt a főiskolásként benne lehettem, a nagy kerényi osztály Hirtling, Mácsai Funtek főszerepelte János királyban.

[00:11:25]A mai napig sokan, akik látták azt a főiskolási előadást, azt hiszik, hogy én abba az osztályba jártam.

[00:11:29]Pedigá volt én szíetáros voltam.

[00:11:33]Igen.

[00:11:33]Idén 40 év lesz 40 éve, hogy a diplománkat megkaptuk.

[00:11:37]Akkor összejöttök?

[00:11:39]Még nem tudok róla.

[00:11:39]Ez egy-két agilis osztálytárson múlik, hogy valaki a fejébe veszi és le is szervezi.

[00:11:44]De a ti osztályotok és menő osztály volt, nem csak a kerényosztály volt jó osztály.

[00:11:47]Ö a kerényi nagyon jó vizsgákat produkáltak gyakorlatilag harmadik évfolyamtól kezdve.

[00:11:56]Ott a harmadikban már ők az énekesmadarat bemutatták.

[00:11:56]A negyedikes vizsga, a negyedikes évük az pedig kifejezetten hát egy olyan tűzijáték volt, hogy a János királlyal kezdtek, utána jött a azt hiszem a a Teaház az augusztusi holdhoz, és a végén volt a Lavancsa lovagja.

[00:12:13]Hát egyszerűen mindegyik a 10-esbe ott telibe és hát örjöngtek a a népek.

[00:12:19]Tehát azért az egy nagy az egy nagyon jó tal kitaláció volt.

[00:12:19]Nekünk nem volt ilyen ilyen nagyot szóló ezen sok múlik egyébként egy pályafutás szempontjából.

[00:12:29]Tehát mondjuk jó oké Márcsa Mácsait elindították pálya indítás szempontjából talán egyébként pedig abszolút aláírom, amit mindig mondanak, hogy a ez egy hosszútávú pálya.

[00:12:38]Ez és annyi mindenen múlik.

[00:12:42]Ugye a garasnak mondják, hogy a garas mondta ezt valamikor egy fiatalabb kollégának, hogy figyelj, igen, jó, a tehetség persze az nagyon fontos, de igazából a a szorgalom meg hát ez még ő már ugyan beleöregedett, de még mindig nem tartott ott, mint ahol most, hogy a a social média és hogy ezek a a nem tudom milyen felületek, amiket hát nálunk is Petra kezel, mert én én fölteszem a két kezemet, hát én elveszt elvesztettem a fonalat már rég, tehát én ehhez nem értek.

[00:13:13]Na várj, most szólok.

[00:13:13]Garas mit mondott a garas?

[00:13:16]Hát a garas mond ezt mondta, hogy a hogy a a tehet hogy a tehetség nem az a perdöntő, hanem hogy az összes többi, hogy azt csináld jól, és hogyha azt jól csinálod, akkor nagyobb sanszok van életben maradni.

[00:13:28]Hát igen, hogy ma már a mai korban, amit ő még szorgalomnak mondott, illetve nem is helyezkedésnek, hanem azt, hogy hogy ott legyél.

[00:13:33]Igen.

[00:13:33]És hogy és hogy topon legyél és jó helyen legyen a szemed meg a az ahhoz mondjuk neki volt két olyan kapaszkodója a pályáján, amit minden színésznek kívánnék.

[00:13:46]Hát az egyik a Sándorpali, a másik a a Hernádi Jancsópáros, akik akik szintén látták színházban, hogy hogy mit lehet.

[00:13:53]Persze G, de a garas volt a inkább a Sándor palika.

[00:13:57]Igen, aika abszolút a filmen.

[00:14:02]A filmen.

[00:14:02]Abszolút.

[00:14:02]Persze.

[00:14:05]Hát meg hát azért a garas garas volt.

[00:14:05]Na, tehát ő azért tényleg egyszer és megismételhetetlen.

[00:14:09]Bár azt nem tudom, hogy a mai világban meg fölbukkanna egy garazs, és akkor nem mondanák-e azt a mai filmrendezők, hogy mit mit akar ezzel a mindegy.

[00:14:17]Szóval a karaktert nem bírjuk.

[00:14:21]A karak nem tudom.

[00:14:21]Ö hát sokkal nehezebb a nem értek hozzá, mert szoktam ezt is mondani, a magyar filmművészet meg én úgy vagyunk, mint a vasúti sípár.

[00:14:30]Valahol a végtelenben találkozunk.

[00:14:34]Minden látszott dacára.

[00:14:34]Tehát van a falu, amit hát tulajdonképpen nem győzök köszönni az Ivánnak, kapitány Ivánnak, hogy hogy ő egy castingon engem beválogatott.

[00:14:41]A casting utáni kapásból azt gondoltam, hogy kizárt dolog, hogy engem hát érted egy castingon behívnak, és akkor azt mondják, hogy ülünk egy asztalnál és akkor most te ja nem akarok csúnyán beszélni, tehát be vagy rúgva vagy egy egy erősen illuminált állapotban a kocsmában beszélgettek.

[00:14:58]Hát ennél nehezebb és ennél hálátlanabb dolgot, mert hogy az nem egy helyzet mégsem, csak nem, hanem színészileg azt nagyon nehéz hitelesen eljátszani.

[00:15:10]És nem is volt szövege, amit megkaptatok volna.

[00:15:10]Ott ugye valami rögtönzés volt, vagy vagy most én most mindegy.

[00:15:14]Én erre gondoltam, mi a mi a szituáció, miről beszél?

[00:15:18]Azt azt mondom, nagyon hát ezt ezt Igen, de én meg én meg nem szeretném a ez is egy hát nem bajom, de ettől vagyok sokszor úgy, hogy nem nem szeretem meg jól elvagyok, de mégse érzem olyan halálbiztosan magam a szakmában, mert azt szoktam mondani, hogy a a a végjátéki vagy a vagy az ilyen könnyebb műfajban túl túl komolynak gondolom magam, tehát ott meg azt mondom, hogy jó, jó, de hát azért nem kell letolni a gatyánkat.

[00:15:48]Tehát próbáljunk meg valami emberszabást.

[00:15:51]A drámaiban pedig ott meg kijön belőlem a kis ördög, és azt mondom, hogy jó, jó, de azért ennyire nem kell komolyan venni magunkat.

[00:15:58]Igen.

[00:15:58]Hát vagy poén, vagy egyébként ez Szinetárnak volt egy nagyon nagy számomra egy életre szóló tanítása, hogy ugyan tehát ezt mondta, hogy a drámában kell megtalálni a a komikumot és a komikumban a drámát, mert az élet egyébként ilyen, hát ugye a közhely számba megy, hogy a temetéssel lehet a legjobbakat röhögni, hiszen pont azért, mert az ember úgy megy oda, hogy most kellő gyász, tisztelet megrendültség.

[00:16:25]Na most akkor elég, hogyha valakinek most nem bármit most nem akarok hülyeségeket mondani, hogy mi millió olyan eset van, lóg valakin a gatya, vagy kilóg a tehát és akkor azon elkezdesz röhögni, mert észrevesz, mert velem volt így.

[00:16:39]Hát ez keresztanyám temetésén a kántor volt rendkívül illuminált állapotban, de énekelt és hát az egész persze persze és ez de ez közben az ember lehet, hogy egy pillanatra fölháborodik például egy ilyen helyzeten, de közben meg én a szüleimhez már farkasrétre járok ki sajnos már 23 éve, mert anyu is elment már 23 éve, de én ezeket egy kicsit ilyen ilyen kellő Nem egykedvűséggel, hanem most ha azt mondom, hogy bölcsességgel, akkor az nagyképűség, hogy ez az életrendje.

[00:17:17]Tehát közben ezeket úgy a helyén kell kezelni.

[00:17:22]Próbálom követni a dolgot.

[00:17:22]Simpár, tudod, tehát a film és és te mint mint a Simpár, amelyik a végtelenben találkozik.

[00:17:29]És akkor mondtad a a mi kis falunkat, hogy annak, hogy annak dacára.

[00:17:33]Hát igen, mert az egy tehát azért, hogy nem találsz meg.

[00:17:37]Figyelj, a most nem, én nagyon örülök, hogy ez van, de természetesen nagyon szeretném, ahogy Adi mondja, hogy másban is, tehát látva lássanak, hogy másban is szeretném megmutatni magam.

[00:17:45]Hát úgy, hogy ez nem jött össze, hogy ennek 1000 oka lehet, nem tudom, kapcsolatrendszer az is, vagy az, hogy nincs meg olyan értelemben kapcsolatrendszer, hogy talán nincs egy olyan emberem, aki engem kellően tudna nyomni.

[00:18:02]Erre azt szoktam mondani szintén, most már többet megpróbálom nem mondani, hogy azt szoktam mondani, hogy nekem csak az fáj, de az nagyon, hogy a castingokig nem jutok el, hogy szeretné nem hívnak castingra, és akkor hallom kollégáktól, hogy voltam itt meg ott castingon, de mondom, te honnan tudod, hogy van ki az, aki hív, vagy hogy kerülsz te oda?

[00:18:28]Magyarán az egy lehetetlen helyzet, és ezzel egyébként szerintem nem vagyok egyedül, nagyon nem, hogy azt nem tudom bebizonyítani, hogy tényleg alkalmatlan vagyok egy adott szerepre.

[00:18:37]És ez nagyon fontos, mert addig én hitegethetem magam azzal, hogy miért nem én vagyok a Marlon Brandó.

[00:18:46]Ha eljutnék egy olyan szituációba, akkor legalább tudnám, hogy öreg, hát te nem vagy egy Marlon Brandó, te erre alkalmatlan vagy.

[00:18:56]És most nem főszerepek, de azért amikor elmegy az ember egy magyar filmet megnézni, és tele van kis karakterekkel, én csak erről beszélek.

[00:19:05]Én azért szerencsés alkat vagyok olyan szempontból is, hogy én soha nem voltam egy hőstípus.

[00:19:10]A hősöknek mindig nehéz, mert ugye 30, hátha még egy kicsit gyúr rá és van önbizalma, akkor akár 40 éves koráig hitegeti magát, hogy ő Romeo, tehát eljátssza a nagy klasszikus férfi szerepeket, de aztán egyszer csak eljö 50 60.

[00:19:28]És akkor az egy ilyen nehéz váltás nőknél meg pláne, igen hogy na várjál, hát most már azokat nem játszhatom el.

[00:19:37]Hát tehát jönnek a az epizód, a karakter, vagy az olyan típusú szerep.

[00:19:41]Én viszont miután egy eleve egy bufó voltam, és mindig is inkább karaktereket, epizódokat játszottam, boldogan, ezt hozzá kell tegyem, mert abban egyébként sokkal több olyan van, amiről az előbb beszéltünk, hogy van vidám, van drámai karakter, tehát sokkal többfélét lehet megmutatni a az embernek magából, de nem jutok el oda, hogy bebizonyítsam magamról, hogy figyelj, én tényleg rossz vagyok.

[00:20:14]vagyok, hogy nem ez nem addig, amíg nem így van, ez egy hülye érzés, mert mert de miért azt akarod bebizonyítani, hogy rossz van?

[00:20:21]Nem, hát természetesen nem, de az bizalom kívül c valaki valaki mondja már meg, hogy mi van.

[00:20:23]Értem.

[00:20:26]Igen.

[00:20:26]Igen.

[00:20:26]Nem hívtál fel filmrendezőt azzal, hogy figyelj, én most ráérek.

[00:20:31]Dolgoztam a pályámon.

[00:20:31]A pályámon sok nem sok, de egy jó pár filmrendezővel dolgoztam színházban.

[00:20:40]Ez másként működik az agya.

[00:20:40]Tehát amikor amikor színházban rendez, mert gondolom két film között azért valamiből meg kell élni, és egy kicsit kipróbálja, ő művészileg természetesen szabad, és ő ő ő mindenhez ért, tehát ő filmrendező létére nyugodtan bejöhet színházba, hiszen ahhoz is ért.

[00:20:54]Viszont amikor filmet rendez, akkor ő eldönti, hogy az nem, hát az filmen az nem nem lenne jó az a bizonyos színész.

[00:21:04]Miközben ott vagy a keze alatt.

[00:21:04]Tehát igen, az egész Igen, de az de ő azt másként éli meg.

[00:21:10]De nem akarok senki már mindegy már itt a De de nem mindegy, mert nyilván beülsz egy, ahogy mondod megnézni egy magyar filmet és java részt ugyanazokkal az arcokkal találkozol, mert mert hogy egy ilyen 50-es60-as listából dolgoz 50-es 60-as 70-es 80-as évek, hogy a a nagy másik rádió csatornának araggozóját mondjam.

[00:21:28]Ö igen.

[00:21:35]Szóval, hogyha minden kor kor kor kor kornak megvoltak a megvolt az a maga 20 25 színésze, aki a főszerepeket vitte.

[00:21:40]Csak erre szoktam mondani, ne haragudj húzd a strigulát, hogy Igen, de a 60-as években mondjuk, hogyha a Várkonyi csinált egy egri csillagokat, vagy ki csinált egy Kárpáti Zoltánt, vagy egy egymagyar Nábobot, vagy egy fekete gyémántokat, akkor ott ha megnézed a stáblistát, ugyanaz a 25 a főszereplő, de az a magyar színjátszás színe java vidékről, Pestről így van benne voltak.

[00:22:09]Így van.

[00:22:12]Hát hol készül?

[00:22:12]Egon, hát most őszintén, hát hol hol látsz te jó most ebbe erre a aklamezőre ne fussunk bele.

[00:22:21]Tehát készül egy-két így 10 évente egy-két nagy volumenű, nagy szabású film, de én nem látom ezt, hogy a a magyar színjátszás színeva színházaktól, égtájaktól, hogy az most fővárosi vagy vidéki, ott nem volt ilyen.

[00:22:40]Ott a várkonyi filmekben ö a fekete de a fekete gyémántok is várkonyi volt.

[00:22:45]Igen, hogy a ott mindenki benne volt.

[00:22:49]Tehát aki él és mozog, lehet, hogy egy villanásra volt, de egy villanásra ott volt.

[00:22:54]Ilyen ilyen ma már nem jellemző.

[00:22:59]Hát a költségvetés miatt is.

[00:22:59]Állami film, amire adnak pénzt, az egyre kevesebb.

[00:23:03]Ami pedig egy szűk költségvetésű, vagy vagy hát hogy szokták mondani?

[00:23:08]A no budget.

[00:23:08]Ö az pedig hát nyilvánvaló, hogy arra figyel, hogy hat embernél több ne legyen a filmben, hiszen nem tudom kifizetni.

[00:23:17]És még így is ugye olvasom, hogy a színészek tesznek szívességet, és gyakorlatilag lelkesedésből vesznek részt, tehát nem a nem a gázsiért vesznek részt.

[00:23:27]Igen.

[00:23:27]Legutóbb lovaszék beszéltek erről.

[00:23:30]Igen.

[00:23:30]Na tehát ez Igen, az egy Igen, de így van.

[00:23:34]Szóval ez ez így ez így nagyon nehéz.

[00:23:34]Meg hát a tév a tév hiánya.

[00:23:34]Egon, hát mi úgy nőttünk föl, hát ott nem, hát most van egy egy-két darab, amiben a Zsurskatival vagyok egy egy előadásban.

[00:23:46]És hát olyan jó vele nosztalgiázni, és olyan jó, hogy amikor anyukájárról így így emlegetjük, Abigél, hát én úgy nőttem föl, hogy néztük az Abig olyan jó volt a a 15 és fél éves Luca lányom ment a tévében és elkezdte nézni, meg nekik kötelező olvasmány is volt.

[00:24:03]Olvasta tévét, nem mondom, gyere nézzük már be.

[00:24:08]Hát úgy ragadtam ott, mint a huzat.

[00:24:08]Hát és hát közben meg a Gombóc ott van a torkomon nézni egy bástit, egy Balázsovics Lajost, vagy a a Verseny Ida néni, aki még a a a párhuzovos osztályban tanított színészmesterséget az Operet Musical osztálynak, és benne lehettem az ő vizsgájukban.

[00:24:25]Így volt nekem negyedikben vissza azért ez is volt téma.

[00:24:28]A nekem volt zenés vizsga, mert a mi osztályunknak nem volt zenés vizsgája, és nekik volt egy nagyon híres ének az esőben vizsga, amit még a kocsák Tibi kemény gabék csinálták, és tehát ott Ida néni, hogy hogy ott ott ott a a sztori, semmi extra nem történt.

[00:24:49]Garas az előbb ugye emlegettük, vagy a Végvári Tomi hát olyan szerep básti.

[00:24:53]Hát szájtátva nézem, hogy mit művel az ember.

[00:24:59]Tehát mindent mondhatnak, modoros meg nem tudok.

[00:25:03]Na de hát figyelj, hát az bejön és olyan aurája van, hogy be kell szarni.

[00:25:06]Hát ez valami csoda volt.

[00:25:06]És hát olyan jó nézni, hogy de jó nektek.

[00:25:10]Látsz ma ilyeneket, ilyen egyéniséget, ilyen bástikat.

[00:25:17]Ilyen szokták mondani, hogy megváltozott a világ most.

[00:25:20]De de az nem változott meg, hogy ha belép valaki a színpadra és és csend van.

[00:25:25]Igen.

[00:25:25]Mind van.

[00:25:25]Ilyen mindig van.

[00:25:29]Á azért, de azért még megváltozott a világ, mert már klipkorszak van, és már így megy.

[00:25:33]Nem, nem lehet.

[00:25:33]Igen, hát a kor nem, nem érdem, hanem tény kérdés.

[00:25:40]De ezt is a múltkor nagyon aranyos volt a felvidéki Judit elhívott engem a Gábor Miklós 100.

[00:25:45]107.

[00:25:45]születésnapjára volt egy ilyen kis megemlékezés, hogy a nekem a Miklós is megadatott, hogy benne lehet, egyrészt ott állhattam mellette a színpadon a Velencei Kalmárban a a Nemzeti Színházban, ahol ö mi fiatalok úgy váltunk nézővé a mellette a színpadon, mert elképesztő volt, hogy mit művelt.

[00:26:07]Most amit te mondtál a a bástinak az aurájára nagyon készült arra a sejlokra és nagyon tartott tőle előtte 80 évig nem játszották Magyarországon és ő ő nagyon készült rá de hát színészileg no clip korszak ő amikor a a Dózsénál a tárgyalás után kimegy, az egy három perces kivonulás volt, de utána nem kellett, és nem volt tűzijáték, nem volt fejel nefelé, nem nem déli báboztak semmi.

[00:26:38]Ott volt egy ember, akit megfosztottak a hitétől, a pénzétől, a lányától, a mindentől.

[00:26:45]Megsebisült, de nem a színpadon.

[00:26:45]Ezt a szívességet nem tette meg a fiataloknak, a a velencei ifjaknak, hanem szépen kiment hosszan a lépcsőn, és még összeszedte magát, mielőtt kilépett volna, de úgy ment ki, hogy pontosan tudta, mindenki, aki a nézőtéren ült, egy dermett, ahogy szokták mondani, a légy zűmögését meg lehetett hallani, amíg kiment a színpadról, hogy ő kint viszont meghal.

[00:27:10]Abban a pillanatban kilép, hopp, azt a kis cérnát kihúzzák a gerincéből, és és neki annyi.

[00:27:14]De hát akkor is megengedte.

[00:27:21]Ma nem biztos, hogy elnéznék.

[00:27:21]Én hiszek ebben, de hát én már így maradt.

[00:27:21]Így marad.

[00:27:25]Vannak ilyen vitáid, hogy hogy ezt miért kell ilyen gyorsan, vagy miért nem adtok arra időt, hogy tehát hogy ez amiről beszélsz?

[00:27:32]Van hát kikerülhetetlenül mondom újra.

[00:27:37]szoktam mondani, hogy egy rendezővel kétszer dolgozom először is utoljára, mert hogy ezeket én már nem ajánló levél is egy persze hát hogy a fenébe én nem bír ezeket én már nem ha valamivel nem értek egyet vagy úgy gondolom hogy nekem más véleményem van az a fajta rendezői diktatúra amikor azt mondják hogy de én de ezt mondom azt eleve utálom beszéljük meg arra szoktam mondani hogy nem nem aláfölé rendeltségi viszonyban vagyunk te nem a főnököm vag és én a beosztottad hanem alkotó tár társak benne van a nevében.

[00:28:06]Közösen hát közösen hozunk létre egy produkciót.

[00:28:13]Arról nem beszélve ennyiben hiú vagyok, hogy figyelj, te innen elmész a bemutató után, de nekem minden este, estéről estére, este 7:00-kor föl kell mennem a színpadra, és az általad színpadra vitt dolgot nekem el kell hitetnem a nézővel, hogy az igaz, hogy ez így van.

[00:28:28]Én őszinte vagyok, és én valóban ezt akarom.

[00:28:32]Ha azt nekem ha azt te nekem nem igazolod be, a másik amivel az agyára megyek a rendezőknek, hogy mindig beleképzelem magam a néző szemszögébe.

[00:28:44]Nézőként én ezt elhiszem, vagy nem hiszem el?

[00:28:44]Nézőként elfogadom a ezt a játékszabályt, vagy nem?

[00:28:49]Ha adsz egy játékszabályt, én belemegyek tőlem, bár nem tudok kézen járni, vagy kézen állni, de akkor menjünk kézen állva, vagy vagy menjünk háttal, de akkor az legyen következetes.

[00:28:57]Hogyha az előadás 20 percében te fölrúgod a játékszabályt, akkor azt mondom, hogy figyelj, innentől nincs akkor nincs igaz, nincs igazságod, mert akkor a néző se fogja érteni, hogyha eddig kézen álltak, akkor most miért kezdettek, miért kezdenek el térden állva hason csúszni, akkor az úgy hülyeség.

[00:29:14]És a hülyeséget meg nem szeretem.

[00:29:19]a lárpurlár.

[00:29:19]Na hát az is egy külön dolog.

[00:29:19]Ugye én nekem a másik nagy mesterem, pótpapám, hát én 11 éves voltam, amikor apukám meghalt és 15 14 és fél évesen lekerültem a pinceszínházba, Törökpárutca és Keleti Pista bácsi volt az én mindenem.

[00:29:34]Hát egy kicsura kesélt pont így róla most pár héttel ezelőtt?

[00:29:40]Hát vagyunk egy páran.

[00:29:42]Igen, de pont de ezt mondta, hogy ő volt a pótpám.

[00:29:45]Vagunk hát vagyunk egy páran.

[00:29:45]Ö egy fantasztikus nekem.

[00:29:50]Hát n mondom, tehát én 14 és fél évesen egyszer csak volt egy férfi az életemben, aki hihetetlen intellektussal bírt, szarkasztikus humorral.

[00:29:56]Ezt sokszor magamat kapom azon, hogy messze az én intellektusom fényévekre van az övétől, de a szarkasztikus humor, vagy az a fajta világlátás, meg például azt is, hogy ő mondta mindig, ha nagy vita volt a mindig a Hamletből idézte a amikor Hamlett találkozik a Rosen Cranc és Gilenstárnál, és akkor azt mondja Hamlet, hogy Dánia börtön és föl vannak háborodva a két muki, hogy de hát dehogy hadd mondhati akkor hát nektek nem az.

[00:30:25]És ezt mindig elfelejtjük.

[00:30:25]Nem lehet a másikon erőszakkal, akkor hát nektek nem az.

[00:30:31]Jó, ő folytatja, hogy mindent a mindent a tudást tesz azzá, tehát hogy majd ő fogja el.

[00:30:37]Na de visszatérve Pista bácsihoz, mit akartam mondani Pista bácsival kapcsolatban?

[00:30:46]A szarkazmusnál tartottál, de hogy nekem, ja, hogy elmentél 14 évesen a pinceszínházba, és hogy ő nekem ilyen meghatározó ember volt.

[00:30:55]Pont jó.

[00:30:55]Hát ez most ez elment.

[00:30:55]Ez ez most én se tudag az elragadtatás elnyomta most a amit akartam mondani.

[00:31:03]Viszont azt kérdezném, mert én Réti Adriennál beszélgettem jómúlt korában a friss premieretekről.

[00:31:06]Ez a Rényi Ádám által kerülő út.

[00:31:11]Igen.

[00:31:11]És Horgas Ádám rendezte, csak kevesen csináltuk, hogy akkor ez ha az Ádámok meg ti.

[00:31:15]Igen.

[00:31:17]És ő azt mondta, hogy ő neki azért nagy öröm ez a darab.

[00:31:17]Hát független nyilván egy premier az mindig öröm, mert hogy neki régi vágya volt, hogy veled játszhasson.

[00:31:27]Szegén merthogy ő Jó, mert mertogy ő ezt az egészet úgy éli valahogy meg, hogy ti annyira egy hullámosszon vagytok, hogy ezt ezt a színpadon is meg kell mutatni.

[00:31:36]Ez hogyan van a színészek között?

[00:31:36]Honnan tudod, hogy a másik a te játszótársad valóban?

[00:31:41]anélkül, hogy játszottál volna vele.

[00:31:46]Talán a Vígben ti játszottatok egy picit, de az de az egy pici volt.

[00:31:49]Vaszat.

[00:31:49]Tehát honnan van ez meg bennetek?

[00:31:53]Hogy érzitek meg?

[00:31:53]Hát ahhoz biztos, hogy kell együttlét, tehát csak úgy lárpurlár, hogy én ránézek a Ja, még van pesti műsor?

[00:31:58]van azt megint szóval, hogy még én most még a boldogul gyermekkoromról vagy a ifjúkoromról jutott eszembe, tehát hogyha fölcsopolom a pesti műsort és nézem a a színházak műsorát, így nem fogom tudni megmondani, hogy kivel játszanék vagy nem játszanék.

[00:32:16]Vannak rendezők akikkel például kíváncsi vagyok, tehát nagy kíváncsi, mindjárt visszatérek az adrira, nem felejtem el.

[00:32:25]Oké.

[00:32:25]Tehát tehát legyen az a keresztes Tobi vagy a Zsótér Sanyi, akikkel aki akikkel kipróbálnám magam, tehát akikkel vagy a Kovalik Balázs, ezek olyan érdekes mukik, akikkel úgy De ezt is onnan tudod, hogy nézed a dolgaikat.

[00:32:39]Igen, igen.

[00:32:39]És hogy arra úgy kíváncsi lennék.

[00:32:39]Nem biztos, hogy mi gondtalanul vagy konfliktus nélkül tudnánk együtt dolgozni, de rájuk nagyon kíváncsi vagyok.

[00:32:49]kollégák már így nem tudnám, tehát akkor ott, mert látom kollégák, vagy azért, mert látom valami darabban, vagy hogyha például társulatban vagy vagy vagy val vagy akár egy szinkronban dolgozunk és két szót váltunk, akkor az rögtön kiderül, hogy hogy valaki vevő az én szarkazmusomra vagy humoromra, vagy vagy milyen beszédtémáink vannak, hogy értjük-e egymást félszóból.

[00:33:09]Hát ez a kémia.

[00:33:14]De akkor kérdezem ennek az ellentettét, hogy az miért nem mindegy?

[00:33:17]Hát hiszen kaptok egy szöveget, abból dolgoztok, megmondja a rendező, a karakter hogy néz ki és mit csinál, itt jön be, ott megy ki.

[00:33:24]Miért nem mindegy, hogy egyébként félszavakból is megértitek-e egymást?

[00:33:29]Ez egy ez egy jó most ez már egy mesterségbeli de nem erről szól most ez a beszélgetés.

[00:33:35]Fölvett, nem csak az, hogy hogy a Igen, ez egy ez egy ez egy nehéz kérdés.

[00:33:41]Mondják Színészek Boh Boh Igen.

[00:33:41]Hát így van.

[00:33:46]Hát hányszor van most az én drága kislányom, a harmad szülöttem Lucukám kacirk ezzel, és most jár színházat csinálni és és most élvezi, hogy így meg tudunk beszélni dolgokat, és akkor mindig mondom, hogy kicsim, ezek ez felnőtt felnőtt fejjel 40 éve a pályán, hiddel, ugyanezek megvannak, amit te most átélsz piciben 15 és fél évesen, különösen megható, hogy maga magamat látom nő nőben a az én pinceszínházas kezdésemet, de hogy a ez a kémia, hogy ezt is szoktam mondani, hogy hát a az a dolgom, hogy eljátszam, csak sokkal nehezebb akkor, amikor nem működik a kémia.

[00:34:30]Hát szerinted a a világtörténelemben hány hány olyan Rómeó és Júlia volt, hogy utálták egymást, mint a szart, és mégis csak föl kell menni a színpadra, és azt kell mondani, hogy ó, Júlia, miért vagy te Júlia?

[00:34:42]Csak alig várja, hogy kimenjen ebből a jelenetből és és dönnyög valami és dönny és de ilyen van.

[00:34:52]Tehát ezt csak arra mondom, hogy akkor is, ha jó színész, eljátssza, de az az a boldogság, hogy amit szoktunk mondani, hogy ez most úgy elszállt, ugye angyal szállt el, az akkor van, amikor minden minden klappol, amikor a amikor jól esik a igazán jól esik a másik szemébe nézni, amikor hát igen, ez a kémia, hát ez ez mese nincs, de ez ehhez nem kell ras színésznek lenni, ez mindenhol.

[00:35:14]Bemész egy üzletbe, bemész egy önkormányzathoz, bemész hát jó, csak a a adminisztrátor hölgynek mégsem valok szerelmet.

[00:35:20]Igen, te meg kénytelen vagy.

[00:35:25]Hát igen, ha akarod hall ez a mi munkánk is nem is kevés kevés.

[00:35:30]Hallom, most ezzel a darabbal mentek külföldre már.

[00:35:33]Igen.

[00:35:33]Az a sikert vagy az ügyes szervezést jelenti, vagy a kettő együtt?

[00:35:36]A kettő együtt.

[00:35:40]Ezt a bodart, nem tudom, mit kell utána mondani.

[00:35:40]Ezt a bodar ügynökség valami ilyen.

[00:35:45]Na jó, hát az már az már bonyolult már az már angol szekció.

[00:35:49]Tehát a Bodart intézi akit akinek a vezetője innen van a név, a Boda Csilla, aki egy régi kedves ismerősünk Petrával és kint él most már lassan 15-18 éve Hollandiában.

[00:36:08]abszolút nem ezzel foglalkozott, de egy pár évvel ezelőtt, miután a színházi világban, nekak nagyon sok kedves ismerőse, barátja van, kitalálta, hogy a magyar lakta vidékeken annyian élnek kint, hogy hát miért ne?

[00:36:17]És akkor elkezdte ezt próbálgatni.

[00:36:25]És nem csak mi a vándorévi a a botos évi, tehát hogy vannak produkciók, az előbb beszéltünk két-három szereplős, ha lehetséges.

[00:36:37]Max nég, amiket könnyebb utaztatni.

[00:36:42]Nem nagy díszlet, nincs forgó, nincs nem tudom.

[00:36:42]Hát egy kis kis praktikusan megoldható előadások és Hága, Brüsszel, München, Párizs, már puhatolózik, London esetleg Róma.

[00:36:56]Tehát hát London ma járnak társulatok meg zenekarok koncertezni is.

[00:37:02]Tehát akkora a magyar közönség már.

[00:37:02]Valami értel most ebben ebben és ez olyan jó érzés voltunk a Ködder az egy másik produkció a amit a török Fruzsi írt azt is nagyon szeretem, mert egy egészen más, tehát nem a nem a pubis, mint ahogy egyébként a kerülőút is más.

[00:37:17]És ezért én nagyon hálás vagyok nekik, hogy amikor a a kinti magyarok is, jó, nem a veronai arénában játszunk nem tudom hány ezer embernek, hanem örülünk, hogyha az a színházi kis pici pici közeg megtelik, és vannak 40-en vagy 60-an, vagy a múltkor egy 60 férőhelyes helyre mentünk, ahova annyian jöttek, hogy a végén vett egy nagy levegőt a tulaj a kinti tulaj és a Münchenben, és azt mondta, hogy hm jó És akkor 75-en bezsúfolódtak, és utána olyan nagy sikerünk volt.

[00:37:51]És az a az a 75 ember, aki volt, aki 120 kmről beült a kocsiba, és azért jött el, mertogy végre egy kis magyar magyar színházat lát.

[00:38:04]És pláne, amikor azt mondták ezek a akik, hogy ők azért is voltak boldogok, mert ők egyébként itthon, mielőtt kimentek volna, az ilyen típusú színházakra vágytak itthon is, és hogy ezt most kint megkapták.

[00:38:17]Más ott játszani magyarul.

[00:38:23]Ugye olyanoknak játszol, akik vagy jó szántúból, vagy valami kényszer miatt, mert menni kellett, devizahitelesek vagy vagy bármi.

[00:38:29]Tehát, hogy ők elszakadtak én nagyon őszinte leszek.

[00:38:34]Utána izgultam, hogy mit mondanak, de közben nem az előadvás és a az mindig az darab darab, csak aztán majd a végén nem nem az, hogy darab darab az mást jelent, annak egy kicsit rossz a izé jó de ha nem az előadás, de ilyen értelemben mindegy most, hogy én éppen Münchenben ebben a kis az, hogy az adott 75 ember mit fog szólni ehhez, és hogyha elkezdenek reagálni, akkor az jó érzés, hogy akkor elkezdték venni a lapot, és hogy értették és szerettek minket, akkor az ilyen értelemben nekem mindegy.

[00:39:03]Az utánavaló beszélgetés érdekes, mert aranyosok voltak ott is például Münchenben, majdnem mindenki ott maradt, és leültünk beszélgetni a darabról, rólunk meg róluk, hogy ki hol honnan jött, mit csinál és hogy nyilván jött a politika, mert ilyenkor mindig jön, vagy szint érdekes módon, figyelj, érdekes módon nem ez volt a jellemző természetesen.

[00:39:33]Igen, de nem ez volt a a főcsapás, hanem az előadás.

[00:39:37]Hát ez ez attól is függ természetesen, hogy ki miért van kint, az kikerülhetetlen.

[00:39:41]De abból is nagyon vegyes volt a a kép.

[00:39:47]Most ha már politika érzékeled azt a forrongást, ami most a színházi világban van, tehát hogy elér napi szinten, mert nyilván nyilván eljut hozzád, hogy mit nyilatkozik a Vigyázzki, mit mond a Nagy Ervin, mit mond erre a Csáki.

[00:39:56]Most ezt itt hosszan sorolhatnám, nem fogom, de hát azért forra az egész.

[00:40:00]Hát igen, igen.

[00:40:07]És minden oka megvan rá, hogy fordjon az egész.

[00:40:07]Ö ez ez nem nem egy egészséges viszonyrendszer volt, ami itt kialakult.

[00:40:17]Ö és ezt igazából kár lenne szépítni, és ez nem nem indulat meg bár én egy ilyen pulykapipi vagyok, ahogy anyukám mondta régen.

[00:40:27]De de most puapipi valami gyerekregés bran brumi tényleg.

[00:40:30]Dagi, panaszmuki, pulykapi.

[00:40:35]Pulkapipi.

[00:40:35]És én voltam.

[00:40:35]Jaj, egy kisfiam, olyan pulykapipi vagy.

[00:40:35]Én nagyon hamar fölkapom a vizet, de abban a pillanatban, mint a föddő alól a gőz kimegy, és én már el is felejtettem.

[00:40:42]De de szóval erről most nehéz beszélni egyrészt, mert most új új új minden soha nem rejtettem Véka alá, bár nem voltam kint a placon.

[00:40:53]Én nagyon örülök a a változásnak.

[00:40:58]Ez nagyon ráfért már erre az országra, de ettől én nem leszek soha nem voltam, és nem is leszek ilyen zászlóvivő.

[00:41:05]Én nem egy ilyen az a a Csepléd is véletlenül keveredett bele a modern időkben, amikor csak ugye a teherautó végéről leesett a vörös lobogó és utána szaladt a tehát én maximum így kerülök egy tömeg élére.

[00:41:19]Nem vagyok egy ilyen harcos típus.

[00:41:19]A véleményem az megvan, és azt mindig is fönnt tartottam.

[00:41:23]De én azt gondolom, hogy túl sok kártétemény született a a mi szakmánkban is.

[00:41:29]Az egy lehetetlen állapot, hogy például a a függetleneket, a a helyüket, keresőket ennyire kitolták a partvonal szélére, vagy le is próbálták le is lökni onnan.

[00:41:46]És hát a másik az, hogy tényleg amit most ugye pedzegetnek, hogy hát mese nincs, gyerekek, hát hogyha ez ez nem szépítem, vagy vagy ágálok, egy kézben összpontosult egy szakma.

[00:41:56]Ezt mindenki tudta, tehát ez ez nem kérdés.

[00:42:02]az, hogy ő ő volt a a vagy ő bocsánat, még nem múlti időben mondom, tehát a a Kossut díj és Széchenyi díj bizottságtól kezdve a színházművészeti szövetség, a teátróbitársaság, a minden az a nem egészség, SZE, Kaposvár, minden, minden.

[00:42:18]És nem csak az, hanem az, hogy nem jó, én nem tervezem és olyat, hogy soha ne ugye ne mondjuk, hogy soha.

[00:42:29]Én nem vagyok egy rendezőtípus, nem vagyok egy színházvezető.

[00:42:33]Azt is régóta mondom, hogy azért azt az elmúlt 36 évben, tehát most nem csak a 16, az, hogy ki pályázik színházra, azt azért azt azt is meg lehet nézni, az egy az is személyiségfüggő.

[00:42:44]Én soha nem voltam, én nem vágyok se hatalomra.

[00:42:48]Én nem nem tudnám azt mondani kollégának, hogy ki vagy rúgva, vagy vagy ne te nem az annyira szubjektív a mi pályánk.

[00:42:52]Tehát, hogy jövök én ahhoz, hogy én azt mondjam valakinek, hogy te alkalmatlan vagy, vagy de nekem nem kell ezt.

[00:43:01]Én közben tudom azt, hogy hogy itt egzisztenciákról van szó, családok vannak a a kollégák mögött.

[00:43:09]Tehát az igen, tehát hogy de hogy valaki mégis csak ilyen ilyen hatalmat és és majdnem mondtam, hogy tekintélyt, hát azt már nem, de hogy hatalmat összpontosít a kezébe és és ezzel disponál sorsok fölött.

[00:43:22]És ez ez nem jó.

[00:43:22]Egy jó vezető, ha igazán jó vezető, meg lehetett volna ezt egy kicsit kompromisszum készebben.

[00:43:33]Most érdekes módon nagyon sokan azért hápognak, hogy hol van a kompromisszum.

[00:43:37]És mindig ezt ezt már elég régóta mondom, hogy a politikában valahogy az az érzésem erre a 16 évre most nagyon vonatkozik, de úgy egyébként a 36 évre is, hogy valahogy a magyar kormányoknak mindig ellenzékből kéne vezetnie az országot, mert ellenzékben rögtön mindenki tudja, hogy mi a korrupció, mi a az egyoldalúan levezelt ország, hogy hogy szorítanak ki másokat, és nem hallgatják meg a másik véleményét.

[00:44:02]Ellenzékben tudja, mert ott fáj.

[00:44:06]Mert ott fáj.

[00:44:06]Amikor majdnem csúnyát mondtam, amikor ott vagy, cseszd meg, akkor tud, akkor tud leginkább, mert az a felelősség, nem az a felelősség, hogy hú, most elvesztettem akkor na de akkor most én akkor hogy gondolod te úgy, hogy ha most azért ez egy nagyon elgondolkoztató kérdés, ráadásul, mint ha mondhatok ilyet szerénytelenül művészemberként, és ezt már régóta mondom, függetlenül még a mostani eredménytől, hogy hogy az adott pillanatban kell tudni azt az erkölcsi morális kérdést magunknak föltenni és arra a választ megtalálni, amikor akár helyzetben vagyok, és nem csak akkor, amikor éppen nem nem úgy al nem úgy áll a szénám.

[00:44:53]Nem, én nekem régi dolog Igen, nem is megy feltétlenül nem nincs o panaszra, ezt már elmondtam, de én nekem sokkal fontosabb az, hogy esténként ha belenézek a tükörbe, akkor vállalom-e magamat, vagy nem.

[00:45:03]És akkor ha lehetett volna olyan helyzet, akkor se biztos, hogy nem vállalok semmi olyasmit, ami amivel én nem értek egyet, csak azért, mertogy ez most éppen trendi.

[00:45:18]Akkor nem.

[00:45:18]Hát nyilván a kompromisszumra visszautalva arra szükség van, de előbb ahhoz, hogy kompromisszum születessen, ami fenntartható, ki kell mondani dolgokat, előbb szembe kell nézni dolgokkal, előbb le kell vonni a következtetést, és annak kell, hogy legyen valami vég végeredménye is.

[00:45:34]Utána jöhet a kompromisszum nyilván, hogy akkor most hogy lesz együtt?

[00:45:37]Hát igen, mert hogy a kompromisszum az meddig men?

[00:45:40]Mer besöpörjük az asztal alá, ott marad minden.

[00:45:44]Persze, igen, hát ezt most nagyon sokan mondják, hogy értem, de próbáltál te bármit is szóvá tenni, vagy jelentkezni, hogy de én ezzel nem értek egyet.

[00:45:53]Szóval ne ne ez most nagyon nehéz.

[00:45:53]Hát én azt gondolom, hogy a művészvilág pont az volt, amelyik még a legélesebben a még volt egy-két terület megnyilvánult.

[00:46:04]Szef, tehát akik oda kiálltak, akik ott megjelentek, ők azért ennek a szakmának a színe java.

[00:46:12]Én is voltam.

[00:46:12]Na ugy álltunk díszőrséget.

[00:46:14]Hát erről van szó.

[00:46:14]Tehát hogy azért, hogyha ott azt végignézzük, akkor nem lehet utána azt mondani, hogy itt senki nem szólt semmiért, de szóltok.

[00:46:22]De igen.

[00:46:22]És ennek ellenére erőből ment a a lenyomás.

[00:46:22]És akkor ezért nem értem, hogyha eddig erőből ment a lenyomás, akkor miért csodálkozunk azon?

[00:46:29]És még egyszer mondom, azzal én se értek egyet.

[00:46:33]Nem, nem szó nincs.

[00:46:33]Nem, nem akarok én vért.

[00:46:37]De gyerekek, most egy picit szálljon mindenki magába, egy kicsit gondolja végig, hogy mit mi volt a mit mit csináltál, vagy mi az, amit esetleg lehetett volna másképp.

[00:46:48]Egyelőre én annak vagyok a híve egyébként, hogy ezt én nem vagyok hajlandó nyílt színen meghallgatni.

[00:46:52]Ez szálljon magába.

[00:46:52]eljön majd annak az ideje majd, amikor ezzel elő lehet állni, mert én azt gondolom, ez meg viszont a a ti oldalatok, hát ott azért vannak súlyosabb esetek, ami hát ja tudom, azt szoktam mondani egyébként úgy ez általánosabb, és akkor nem csak a mi szakmánk még kint, ami előtt bejöttünk volna, akkor említettem apukámat, hogy a nővérem 56-os születésű, és hogy apukám 56-ban, miután anymak nak nem volt teje.

[00:47:26]Ezért nővérkémnek, Katikámnak szaladgált tejért, mert volt egy tejmama, vagy hogy szokták ezt mondani, hogy a tehát volt egy tejtestvére nővéremnek, és akkor ment tejér és kapuajról kapu tehát a mi családunk így élte meg az 50, mert cumis üveggel, hogy ki lő üljék ki ne lőjék a kezéből a a tejet, mert akkor a nővérem nem kap tejet.

[00:47:48]Ezt csak arra mondom, hogy a másik, amit már Petra nagyon tudja, a nagyon szeretem azt az egészet.

[00:47:58]Hihetetlen csávó ez a József Attilla, de az eszméletből az akár egy halom hasított fa hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát, és így mindenig determinált, hogy nem nem kérhetünk számon szám egyikünk, tehát mindenki senki nem tehet arról, hogy hova született, milyen családba.

[00:48:20]Ez minden oldalra igaz.

[00:48:20]Ezt csak arra mondom például, hogy baromi könnyű 70 év távlatából akár, vagy most már nem is kell 70, 36 vagy 40 év távlatából pálcát törni bárki fölött, hogy most miért úgy.

[00:48:35]Erre mondom azt, hogy azt könnyű azt mondani, hogy ő akkor miért volt az 50-es években 3/3-as?

[00:48:43]Csak ez jelen idő, amiről most beszélünk.

[00:48:43]De amikor azt mondom, hogy nem, ne odanézzél és törjél pálcát, most döntsd el, mert ez a nehéz, hogy most én jól jól cselekszem, vagy nem.

[00:48:52]És akkor könnyű azt mondani, hogy majd a jövő eldönti.

[00:49:00]Nem vannak dolgok, vannak olyan morális és erkölcsi alaptételek, amit most el lehet dönteni.

[00:49:06]Én például a másik, amit ténykérdés, így alakult az én életem, az én kis halomhasított fám.

[00:49:11]Én egy ateista családban nőttem fel, nem vagyunk templomba járók.

[00:49:16]Én nem vagyok hívő.

[00:49:16]Bár az első feleségem római katolikus volt, a második feleségem zsidó.

[00:49:21]És mind a kettővel nagyon nagy békében, boldogsággal megvagyok én kellő távolságban.

[00:49:29]mind a kettőtől, de mindenkinek a t mindenkinek tiszteletben tartom a öt csak na most ezt miérkeztem el megint össze-evissza csapongok a francba.

[00:49:39]A felelősségről beszéltél?

[00:49:42]Igen.

[00:49:42]Ja, tudom már.

[00:49:42]A vallás, hogy például az nekem engem nagyon tud feszíteni, hogy annak ellenére, hogy én nem vagyok hívő vagy vallásos, de érdekes módon a típ parancsolatot a mi családunk azt valahogy vagy ilyen mlaszok vagyunk, de mi ezt mindig betartottuk.

[00:49:58]Tehát az az nem kérdés.

[00:49:58]A például sok olyannal szemben, akik vasárnaponként eljárnak a templomba, vagy ki ahova jár, és baromira takarózik azzal, hogy na de közben tudjuk egymásról haverok izék, hogy de tudjuk, hogy hát igen, félre, tudjuk, hogy lop, tudjuk, hogy a hát akkor én meg azt mondom, figyelj, ehhez nem a vallás kell, hanem egy belső tartás és egy belső morális értékítélet.

[00:50:26]Ett ez így van.

[00:50:30]És ez vagy neveltetés egyébként a vallás is megad, hogyha hogyha valakinek ez kell, csak legyen meg.

[00:50:35]Jó.

[00:50:35]Na de bocsánatot kérek.

[00:50:35]Nem vagyok vannak vallástudósok meg vallástörténészek, de hát az Assziszi Szent Ferenc mezitláb egy kis csuhába lófrát és ment a föl a tetőre a galamb.

[00:50:46]Ezt most talán nem várod.

[00:50:46]Jó.

[00:50:46]Ne nem csak azt mondom, hogy az egyszerűség és a szerénység.

[00:50:49]És ő közben ugyanúgy a jézusi tanításokat osztotta meg a többiekkel.

[00:50:56]Ez így van.

[00:50:56]Na, bocsánat, kicsit túllódultam.

[00:50:56]Igen.

[00:51:01]Nem, csak én élvezettel néztem, hogy hogy mennyi mennyi indulat, vagy egészen pontosan milyen felháborodás van benned miatt.

[00:51:12]Fáj.

[00:51:12]És és hát val ezzel élünk együtt, tehát ezekkel az érzések az fontos még azt el kell, hogy mondjam.

[00:51:16]Az az nagyon fáj, de azt szerintem nem csak a azt a az a generációm nevében is mondom, plusz mínusz 510 15 év, hogy tulajdonképpen nagyon becsapottnak érzem magam.

[00:51:25]89-ben én már felnőtt ember voltam.

[00:51:30]Hogy folyamatosan 36 éve abban az illúzióban vagyunk.

[00:51:35]Állandóan azt hallgattuk, még egy picit kell a nadrágion húzni, de utána jobb lesz.

[00:51:38]Na jó, most még egy picit húzzál a nadrágszíó, de utána már még most már tulajdonképpen körbeért a a bordáim már nincsenek, csak a behúzott nadrágszíj.

[00:51:48]És az életemet, az én felnőtt életemet tulajdonképpen így odaadtam, kidobtam az ablakon a nem kidobtam, mert ott van a négy gyönyörű gyerekem meg sok, de tulajdonképpen nem azt az utat járta be ez az ország, mint amit bejárhatott volna.

[00:52:03]Nem is kére tartan.

[00:52:03]Ez itt azért 1000, hát 1867-et mondtam volna, 1848 óta így van.

[00:52:15]Ez igen.

[00:52:16]Tehát mindig majd most sikerül és akkor mindig várunk valamit.

[00:52:16]Talán pont az 1867 utáni időszak volt ebből a legjobb, ebből a legjobb, amikor beváltotta az ígéretét a korát.

[00:52:25]De akkor be kellett árun, a mi szüleink, a mi nagyszüleink pont ugyanezzel az értéselék az életüket.

[00:52:31]Így van.

[00:52:31]Ez így van.

[00:52:31]Igen.

[00:52:31]Na, egy kicsit vidámabbat a végére.

[00:52:35]Igen.

[00:52:35]Hogyha azt mondom neked, hogy Jim Carry, vagy azt mondom neked, hogy a szamár, ettől már hideglelésed van.

[00:52:41]Nem már nem.

[00:52:41]De régen se volt.

[00:52:41]Nem, nem, nem a hideglelés, hanem most már abszolút együtt tudok szinkron, hogy ha valaki esetleg nincs teljesen k Én ezzel abszolút együtt tudok élni.

[00:52:49]Sőt, nem, hogy együtt tudok élni, hanem én a két kezemet összeteszem, én nagyon sokat köszönhetek a szinkronnak.

[00:52:53]Tehát ahogy te most mondtad a a beszélgetés elején a a falut, a szinkron az az ha lehet, az még inkább, mert bemegyek a valaki matat a a pultnál és azt mondom, hogy jó napot kívánok, 2 kg és akkor most mindig a ebben is szerencsém volt, mert a 90-es években volt a Jim Carry akkor meg a Garfield.

[00:53:18]A mai a Garfield az a generációkon átívelő, mert az ugye gyakorlatilag a 90-es évek közepe óta csinálom, és ez a mai napig most már vannak a az akkori gyerekeknek a gyerekei.

[00:53:33]Te gondolkodtál azzal, hogy hasonlít a Garfieldra?

[00:53:35]Sok mindenben.

[00:53:35]Igen.

[00:53:35]De nézd, tehát hogy teli találat voltál.

[00:53:41]Hát ezt most nem mondhatom magamra, de én mondhatom.

[00:53:41]De a az is meg de tulajdonképpen a szamáris rokon lélek velem, de a modern familyt imádom, a Cameront imádom a Family Guyt, ami azért mondom, hogy Korokon.

[00:53:53]Tehát például most a Family Guy az nagyon így tarol, hogy a a mai gyerekek vagy a mai fiatalok, az például egy egy nagyon nagy tábora van a Family Guynak, és arra is büszke vagyok, és hogy na szóval így ez jó.

[00:54:07]Ezek a hangok, ezek megvannak a fejedben.

[00:54:12]Nincs a torkodban.

[00:54:12]Tehát, hogy ez megint ugyanaz, mint amikor fel, mintha felveszed a bajuszt.

[00:54:14]Ez ugyanaz.

[00:54:14]Tehát a helyzet van, jön.

[00:54:18]Igen.

[00:54:18]Csak nem a bajusz, hanem a nekem ahhoz kell a kép.

[00:54:20]Sokszor futottam bele olyanba, hogy azt mondták így beszélgetésben, hogy csináljak úgy.

[00:54:23]Mondom, az nem úgy van.

[00:54:23]Tehát az nem nem és akkor a lemezt fölteszem és mondom, hanem a Petert nekem ahhoz látnom kell a a azt a kis pocakos hülye gyereket, vagy a a Modern Familyből a a azt az édes színészt, akit imádok.

[00:54:40]Szégyenem, hogy nem tudom még mindig a a nem nevét, de imádom.

[00:54:44]Egy fantasztikus édes színész.

[00:54:50]Tehát ahhoz nekem kell a a azért a a kép.

[00:54:55]Ez vicces egyébként, merthogy az ember azt gondolna, hogy mikor fel csinálhatok úgy, mint a ló, hogy egy klasszikust idézek a magas szőkét, de de azért ne az segít.

[00:55:04]Tehát csinálatok most így, de az azok ilyen senderdek.

[00:55:04]Hát igen, igen.

[00:55:10]A szinkron az ugyanolyan szinten megvan az életedben, mint volt.

[00:55:15]Vagy vagy úgy vagy vele, mint ahogy azt oly sok sokat szinkronizáló színész megélte az elmúlt években, hogy hát hirtelen jöttek olyanok, akik nagyon kevés pénzért megcsinálják azt a szerepet, csak nem ugyanúgy.

[00:55:27]Igen, abszolút így van.

[00:55:27]Ö hát figyelj, jóval kevesebbet leginkább egyrészt azt nem megint nem tudom igazából miért úgy fiatal szinkronrendezőket nem ismerem gyakorlatilag fiatal szinkronrendezőkkel van fiatalok a fiatalokkal igen hogy ennek pontosan mi az oka vannak tipjeim tehát van egyfajta ilyen.

[00:55:50]Vagy azt gondolja, hogy hogy én modoros vagyok, hogy pont ezért, mert Jim Carryza már, tehát azt gondolják, hogy ez egy lejáratott hang.

[00:55:59]Vagy azért fél, mert miután csinálom ezt most már azért 35 éve, hát azért a a szinkron szak szinkron munkát azt eléggé abban otthon vagyok, tehát azért azt azt azért úgy látok a pályán.

[00:56:16]Tehát mindegy, mi valamiért úgy velük nem.

[00:56:16]A az idősebbek azok sajnos részben kihalnak, részben ugye ők is öregszenek, tehát már ők is kevesebbet dolgoznak.

[00:56:26]Ha ezek még szoktam viccesen mondani, amerikai kenyéradógazdám Jim Carry elvonult és fest és elmélkedik a világ folyásán, dolgozhatna egy kicsit többet.

[00:56:35]Még a Wilferel még néha csinál filmet is, arra még úgy hívnak.

[00:56:41]Tehát vannak ilyen visszatérő figurák, akiknél talán már nem gondolja meg magát a rendező, és akkor azt továbbra is rámosztja, de igazából nagyon sok új szinkron nincs.

[00:56:55]Most éppen vannak ilyen visszatérő hangalmondások, amiket én egyébként nagyon szeretek.

[00:56:59]Van egy Denekroidos sorozat, meg van ez az ősi idegenek, amit most már lassan 12 éve, annak nagy tábora van egyébként.

[00:57:03]Megöpődte, mert azt is úgy megszoktak, de ilyenek vannak.

[00:57:10]Jim Carry nehéz, merthogy merthogy néha néha nézni is fárasztó.

[00:57:15]Igen, nekem nem, vagy nem annyira nagyon fárasztó, de azért nem nekem azért nem, mert egyrészt van egy beszélőkém Andor Peti szegény már nem él, egy kiváló szinkronrendező volt, és ő mondta nekem az, hogy Pubikám, te ilyen gumiarcú színész vagy, hogy tehát nekem elég jó a beszélőkém, ezért meg hát ez, amit mondtam, hogy infantilis vagyok, meg bohóckodok is.

[00:57:39]Erre a marháskodásra könnyen rá.

[00:57:44]Igen, így van.

[00:57:44]Tehát azt nekem nem olyan nehéz, nem kell a saját árnyékomat átlépni, az még nekem birtokon belül van ez a baromság.

[00:57:49]És ezért azt azt még könnyebb megcsinálnom.

[00:57:54]Jól vagy már akkor oddal?

[00:57:58]Én soha nem voltam rosszul.

[00:57:58]F.

[00:57:58]Hát igen, csak küzdöttél az édesapád életkorával.

[00:58:01]Ezt én azért ismerem, mert merem felozni, mert ezt én ismerem ezt az érzést.

[00:58:06]Az nagyon rossz, nagyon rossz érzés.

[00:58:08]A most de most már átléptük.

[00:58:08]Te is, én is.

[00:58:11]Igen.

[00:58:11]Most figyelj, menthetetlen vagyok.

[00:58:11]Ön tudom, néha a párom mondja, hogy el kéne menni pszichológushoz, de azzal a szakmával is vannak fenntartásaim.

[00:58:17]Tehát az, hogy kifogni egy jó pszichológust, ez tudod, amit ügyvéd, könyvelő, nőgyógyász, tehát hogy ezeket úgy megtalálni azt, akivel megbízol.

[00:58:24]És de miről beszélnél neki?

[00:58:28]Például ez, hogy a Igen.

[00:58:28]apukám 49-et se érte meg, amikor meghalt.

[00:58:34]Ö ezért nekem 49 éves koromig az volt, hogy én megérem-e.

[00:58:42]Akkor 49-et megértem.

[00:58:42]Na de aztán 51 voltam, amikor például a kisfiam három lányom után született egy fiam, és imádom a három lányt természetesen.

[00:58:55]Fanni, Nóa, Luca és jött Ábel.

[00:59:00]Nagyon de hát mit aadás?

[00:59:00]Tehát most mit szépítsem?

[00:59:05]Azért egy picit megértettem a nyolcadik Henriket, hogy azért a fiú most nem nem csak az utódlás, hanem azt mondom, hogy fiam, gyere ide kisfiam, mint az, hogy kislányom, imádom a még egyszer mondom, de azért ez annak van valami kis plusz bukéja a a fiúnak.

[00:59:20]Viszont miután 51 voltam, amikor ő született, most meg már úgy van, hogy még szeretnék, tehát hogy ő most már 12 és fél éves, tehát már ő már két másfél évet ráhúzott, mint amit én, hogy tudom azt, hogy milyen apa anélkül fölnőni, és még szeretnék még neki még egy pár évig meglenni.

[00:59:38]Legyen úgy erőben.

[00:59:38]Köszönöm szépen.

[00:59:42]Jó érzésekkel.

[00:59:42]Köszönöm szépen.

[00:59:44]Örülök, hogy itt voltál.

[00:59:44]Köszönöm a lehetőséget.

[00:59:46]Kerekes József Pub volt a vendégünk.

[00:59:46]Örülök, hogy velünk tartottak, mint ahogy örültem neked is.

[00:59:50]Köszönöm szépen.

[00:59:50]Én is köszönöm.

[01:00:00]เฮ