Húzós podcast / Lovas Rozi a szabadságról és összeroppanásról, támogatásokról és a függetlenekről!

[00:00:16]Tisztelettel köszöntöm önöket.

[00:00:16]Egészen elképesztő az a siker, amit itt a lópalik három év alatt, amúgy kicsit több talán most már mint három év alatt elért.

[00:00:24]Folyamatosan teltházzal játszanak, és nem csak a Marciványi téren, ami a bázisuk lett, hanem országszerte, amerre csak járnak.

[00:00:28]A színházi társulást négyen hozták létre.

[00:00:32]Lengyel Tamás, Horvát János Antal, Molnár Áron és a hölgy tagja a csapatnak Lovas Rozi.

[00:00:36]És hát kinek kinek megvan a maga önálló művészi arcére is ettől még meg filmszerepei és különféle feladatai, de azért ez egy csapat lett és többek közt erről is beszélgetünk majd a társulat női erejével.

[00:00:52]Itt van egy rövid névjegy, és aztán jön a beszélgetés.

[00:00:58]Lovas Rzi színművész.

[00:00:58]Először úgy látszott teniszező lesz, aztán hogy az eltén bölcsész diplomát szerez, de végül a kaposvári egyetemen színművész diplomát kapott.

[00:01:06]A Miskolci Nemzeti Színház után a Radnóti Miklós színház tagja lett, majd társaival alapítója a LOB színházi társulásnak, amely az utóbbi évek színházi sikertörténete.

[00:01:15]Számos film, legutóbb az Itt érzem magam otthon és sorozat például a Mi Kisfalunk királyság főszereplője.

[00:01:21]Az elmúlt években aktív közéleti szerepet is vállalt.

[00:01:31]Lolas Rozi, örülök, hogy itt vagy.

[00:01:31]Szia!

[00:01:31]Köszönöm a meghívást.

[00:01:31]Szia!

[00:01:35]Én azt mondom, hogy hogy elképesztő a siker, meg azt is, hogy elképesztő a bátorság.

[00:01:40]És nyilván a kettő nem véletlenül át azt szokták mondani, hogy az kéz a kézben jár.

[00:01:45]De vajon benneteket mennyire lepett meg az az éhség, amivel fogadott a közönség?

[00:01:49]Hát igazság szerint igen, az első pillanattól egy nagyon komoly visszaigazolása volt ez annak, hogy abszolút van érvényessége ennek a féle kommunikációnak, amit mi elkezdtünk a színházon, a művészeten keresztül a nézőkkel.

[00:02:02]És egy kicsit olyan is, mintha valamiféle ilyen piaci gapbe nyúltunk volna bele.

[00:02:06]Tehát keressük, kutatjuk, de igazából nem ez a fő területünk, hogy most azt nézzük, hogy ez a jelenség miért van.

[00:02:15]Mindannyian nagyon sok mindent kipróbáltunk már előtte, sokféle színházban és sokféle emberrel dolgoztunk.

[00:02:22]Pontosan tudtuk azt, hogy mi az, amit nem szeretnénk, és és volt rengeteg ötletünk, hogy mi az, amit pedig igen.

[00:02:28]Úgyhogy nem nem egy konkrét nem is tudom, több évre előre felvázott tervvel vagy művészi koncepcióval érkeztünk, hanem inkább azzal a lelkesedéssel és vággyal, hogy megszólítsuk az embereket.

[00:02:41]És úgy látszik, hogy ebből nekik hiányuk volt.

[00:02:43]Azt hiszem, hogy hogy főleg a témaválasztásunk az tehát, hogy hogy olyan témákról és akár tabunak számító társadalmunkat érintő fontos kérdésekről beszélünk a darabjainkon keresztül, amikről ritkán van szó.

[00:02:56]Tehát biztos, hogy ez is elég közvetlen módon.

[00:03:00]Nem egy rendezői víziót akarunk soha igazság szerint így priorizálni vagy előtérbe tolni, hanem főleg azt, hogy hogy közvetlenül magáról a témáról és közvetlen nyelven szóljunk a a nézőkhöz abszolút kortársmódon.

[00:03:15]És az is benne van, hogy olyan színészek állnak a színpadon, akiket ezekben a együttállásokban vagy még soha vagy nagyon ritkán látni, és ők már azért országosan nem is tudom ismertségre szerett emberek, akik akik a legjobbak a szakmájukban.

[00:03:33]Szóval valahogy ennek az összeállása szerintem, ami így megbolygatta a nézőket, és utána elkezdődött egy csomó olyan út kipróbálása, ami ami eddig nem volt jellemző a szakmán belül, mondjuk tehát újdonságnak számító gesztusok, amiket így bátran kipróbáltunk és és és mindig valahogy az intuíciónkra hallgattunk és és ez működik.

[00:03:51]Tehát így jelen lenni és ott lenni és és az aktuális nem tudom állapotokra és hullámokra rezonálni.

[00:04:02]És ez tetszik az embereknek, úgy érezzük.

[00:04:07]Neked ez mennyire volt komfortzónán kívüli az elején?

[00:04:11]Volt olyan, ami az volt például a amit amt az áron találta ki.

[00:04:11]Hát nem ő találta ki, csak ő látta, hogy egy koncerten volt, és és utána a a az együttes tagjai lementek a nézők közé fotózkodni, meg beszélgetni, tehát megvolt maga a koncert, és utána még volt egy gesztus arra, hogy közelebb jöjjenek a nézőkhöz, és akkor ő felvetette, hogy mi lenne, hogyha csinálnánk ezt mi is.

[00:04:32]Tehát a előadások után tapsrend közben megállítjuk a tapsrendet és elkezdünk beszélni a nézőkhöz és utána felhívjuk a figyelmünket arra, hogyha kijövünk, akkor ott van egy fotófal és lehet venünk közös fotót.

[00:04:45]Mondjuk erre a nézők is általában úgy reagálnak, hogy jaj most együtt kell működnöm, mert hogy tapsol, tapsol tapsol, aztán hazamegy.

[00:04:53]Igen, igen.

[00:04:53]Tehát az a konvenció, hogy hogy mi megcsináljuk ott a magas művészetet a színpadon, teljesen megrészegülünk magunktól és utána a művészbejárón távozunk és hazamegyünk, úgyhogy senki se lássa azt, hogy én éppen miben vagyok.

[00:05:08]Napszemű meg a sötét esében.

[00:05:08]Igen.

[00:05:08]Igen.

[00:05:08]Meg Nagy kalapis Balonkabá.

[00:05:12]És a nézők pedig hát hazavonulnak a fantasztikus élményükkel, de most ezt nem akarom így bagat, vagy sem szóval, hogy nem akarom ironizálni ezzel kapcsolatban, de hogy mi valahogy ennél le ennél jobban le akartuk rángatni ezt az egészet és lebontani azt a negyedik falat, ami a nézők és a színészek, de ez azért is helytálló gondolat volt, mert amivel megfoglalkoztok, az pont az, amiről beszélgetni kéne.

[00:05:35]Tehát, hogy csupa olyan társadalmi kérdést vettek fel, ezt az elő erre utaltál is, amiket nem beszélünk meg egymással, de ha már ott van a téma, akkor talán könnyebb.

[00:05:44]És igen, és abszolút ez a célunk az előadásainkkal is, hogy kommunikációt indítsunk, mert hiszünk abban, hogy talán ez a lépés a az első lépés a gyógyulás felé, mondjuk egy bizonyos bizonyos témában, hogyha egyrészt konstatáljuk, tudomást veszünk róla és elkezdünk róla beszélgetni, vagy nyitunk egymás felé, és ezekről szólnak a az előadásaink is, és igazság szerint ezek a gesztusok csak ezt viszik tovább, tehát hogy hogy mindannyian tudjuk, hogy színházban vagyunk, ti vagytok a nézők, mi vagyunk a színészek, tehát most nem kell azt eljátszani, hogy mi egy másik univerzumban vagyunk, hanem most akkor kezdjünk el erről beszélni.

[00:06:21]És igen, bennem voltak gátlások ezzel kapcsolatban az elején, tehát én abszolút azt gondoltam az elején, vagy hozom magammal ezt a féle konvenciót, hogy hogy hagyjuk meg őket abban, amiben vannak, amit láttak, az az ő saját szociális problémájuk, hogy éppen hogyan dolgozzák fel azt, amit éppen láttak, és és ne zavarjuk őket meg ebben azzal, hogy ott most kiváltunk és civilből elkezdünk hozzájuk beszélni, vagy megállítjuk a tapsrendet és kizökkentjük őket valami És és és az eleinte volt bennem egy kicsi gátlás ezzel kapcsolatban.

[00:06:55]Aztán elkezdtük csinálni és olyan vehemenciával jöttek utána oda hozzánk és örültek ennek a gesztusnak és látszott, hogy ez őket is megnyitja és hogy számukra is ez egy fontos, egy egy jó dolog.

[00:07:09]És ez egyébként mondjuk egy kicsit az ilyen érzelmi része, de amúgy van olyan funkciója is, hogy mi ugye teljesen független színház vagyunk, a piacról élünk, nincs külön büdzsénk mondjuk a marketingre például.

[00:07:23]Tehát nagyon fontos az, hogy elmondjuk ezek ezeket az állításokat a előadások után, hogy kik vagyunk, hogy azzal, hogy jegyet váltottak az előadásunkra, igazából az életben mararadásunkat támogatták, mert mi a jegybevételből élünk.

[00:07:35]Ezt megköszönjük nekik és felhívjuk a figyelmüket arra, hogyha tetszett, amit láttak, akkor milyen módokon tudnak minket támogatni.

[00:07:42]Van mi egymásra?

[00:07:42]Vigyék a hírünket és felhívjuk őket valamiféle ilyen szövetségre ezzel kapcsolatban.

[00:07:50]Mondjuk az, hogy nincs marketing költségetek, azt pont annyira tudtátok és ugyanazzal a módszerrel ellensúlyozni, mint a politikában Magyar Péter az elmúlt két évben a Facebook használatával, általában a közösségi média használatával.

[00:08:00]Tehát annyira erősen szerintem senki nincs jelen a közösségi médiában, mint ti.

[00:08:05]És mindig elfelejtjük, az meló.

[00:08:05]Tehát nagyon az az még egy egy színészi munka gyakorlatilag, hogy állandóan produkáljam magam ezeken a videókon.

[00:08:16]Igen.

[00:08:16]És ezt is a legelején felfedeztük, tehát a mi jegyértékesítésünk most már szinte 100%-osan online térben zajlódik.

[00:08:22]Tehát ö a azt fel kellett ismernünk, hogy az online jelenlét az nekünk sorsöntő igazság szerint, tehát hogy muszáj ott lenni és azon keresztül elérni az embereket.

[00:08:35]De rád ez sem volt jellemző.

[00:08:35]Áronra annál inkább, tehát ő ebben kiválóan elvolt az elmúlt években enélkül is.

[00:08:39]Igen.

[00:08:43]De de azért te nem voltál egy ilyen egy TikTok sztár.

[00:08:43]Nem, TikTokom most sincsen egyébként, de még de talán ez ez velem így fokozatosan történt meg, tehát hogy felismertem azt, hogy hogy lehet kommunikálni bizonyos dolgokról a közösségi médián keresztül is, ami egy jóféle kommunikációt indít szintén.

[00:09:00]Tehát, hogy fontos ügyekben vagy akár a saját munkáimmal kapcsolatban fontos állításokon keresztül ö lehet lehet nyitni az emberek felé, és ugye egy tehát lehet jóra használni a közösségi médiát, aminek építő és jóféle értelme van, de igen, ahogy a loop beköltözött az életembe, úgy ez ez sokkal nagyobb szintet lépett, mert éreztem arra, hogy erre stratégiailag szükség van.

[00:09:26]Tehát egy csomószor volt olyan, hogy mondjuk azért vállaltam el interjút, vagy szereplést, vagy vagy egy nyilatkozatot, vagy bármit, mert tudtam, hogy ez esetleg egy reklámfelületet tud biztosítani a loopnak, és ez nagyon fontos volt számunkra.

[00:09:40]És onnantól kezdve, hogy felismertük azt, hogy ez az online jelenlét, ez nagyon fontos.

[00:09:44]Egyből jött a következő felismerés, hogy ehhez viszont szakemberek kellenek és és egy nyílt pályázatot hirdetünk arra, hogy egy egy contentért felelős csapatot összehívjunk.

[00:09:57]Nagyon sokan jelentkeztek is.

[00:09:57]Emlékszem rá és és végül egy fantasztikus triást tömegével jöttek.

[00:10:06]Sokan jöttek.

[00:10:06]Igen, igen.

[00:10:06]Egyébként előtte már volt egy pályázatunk a honlapunk, illetve a logónk megtervezésével kapcsolatban.

[00:10:11]Arra is nagyon-nagyon sokan jelentkeztek, és ott is egy tök jó több fordulós pályázaton keresztül kiválasztottuk azt, hogy mi az, ami a legközelebb áll hozzánk.

[00:10:19]Azóta is velük dolgozunk és csodálatosak és így így találtunk rá erre a fantasztikus három darab emberre, aki ezeket a tartalmakat készíti.

[00:10:27]Tehát ők találják ki, ők forgatják le, és egy nagyon szoros baráti kapcsolatunk ma van már velük.

[00:10:37]Ez nagyon fontos, tehát egy csomó színházba találkozni olyannal, hogy nagyon nem passzol a kémia, a mondjuk a színészek és ek között a bizonyos contentsapat között, és egy kényszernek élik meg folyamatosan az emberek az, hogy szerepelni kell, vagy bármi hülyeséget csinálni, de mi imádjuk ezt igazság szerint.

[00:10:54]Tehát a legjobb napok vannak külön ilyen content nap, az így benne van a naptárunkban, és akkor az egész társulat ott van, és reggeltől estig vagy délutánig, tehát hogy nagyon hosszú órákon keresztül megcsináljuk ezeket a videókat, tartalmakat és együtt vagyunk és szétröggjük az anyunkat és nagyon-nagyon jó és ezt látjuk látjuk egyébként.

[00:11:10]Ezt látjuk ezt a hangulatot látjuk, ez remekül lejön.

[00:11:14]Igen.

[00:11:14]Nagyon nagyon szeretjük őket.

[00:11:14]Ők is minket értenek, minket látják minket látják azt, hogy mi az, ami komfortos, mi az, ami nem.

[00:11:21]Viszont ehhez az is kell, hogy ugyanárról nagyjából egyféleképpen gondolkozzatok nektek.

[00:11:26]Rengeteg közéleti tartalmatok is van.

[00:11:30]Főleg itt a választás felé közeledve egyre sűrűbben lehetett tudni azt, hogy mit gondoltok a világról, ügyekről, emberekről adott esetben.

[00:11:34]Nyilván, hogyha ilyen típusú content készül, akkor hát az nem megy, hogy a másik meg mást gondol, mert előbb-utóbb csattanás lesz a vége.

[00:11:44]Viszont ez más összefüggésben is igaz, úgy is, hogy nem féltetek attól, hogy ti az első perctől azért tudható volt, hogy mit gondoltok a világról.

[00:11:53]A darab választásaitok is olyan, a nyilvános megszólalásotok is olyan.

[00:11:57]szoktak tartani attól, hogy ez megosztja a közönséget és és hogy eltűnik a közönség egyik része.

[00:12:07]Igen.

[00:12:07]Nagyon sok színháznak a stratégiája vagy évad terve épül erre a félelemre.

[00:12:11]Nálunk ez szerencsére nincsen.

[00:12:11]Tehát hogy ez ez nem is nem is merült fel.

[00:12:16]Nem volt olyan soha, hogy kiment a néző, és azért ment ki a néző, mert mást kapott, mint amit politikailag ő gondolt.

[00:12:22]Vagy mindenki mindig tudja, hogy mire megy be?

[00:12:26]Mi nem, tehát hogy mi nem aktuál politizálunk a színpadon egyáltalán.

[00:12:29]Nem, persze, de mondjuk én ültem a hadszín teátrumban, néztem egy előadást második felvonás elején, egy pár felpattant a Ja, székből és a színpadé ilyeneket mutogatva rohadt kommunisták mondta, és kiment.

[00:12:41]Ó, és ott ült mindenki a színészek fönn a színpadon, és rohadt kom viszontlátásra.

[00:12:50]Nem, nincs ilyen.

[00:12:50]Biztos most már azért, aki jön az előadásainkra, nyilván tudja azt, hogy személyesen vagy külön-külön nagyjából hogyan gondolkodunk a világról, és hogyha nagyon nem ért vele egyet, akkor a közelében nem jön a színházunknak, de ennek ellenére folyamatosan gyarapszik és nő nő a a közönségünk és szélesedik.

[00:13:08]Szóval nem, tehát arra arra arra és soha nem is fogunk aktuál politizálni, vagy pártpitizálni, de maga a politizálás az, hogy a közügyekkel foglalkozunk, tehát ez ugye a még a görögöknél is maga a szó az abból ered, és a színház volt a szintere annak, hogy a minket körülvevő dolgokról, társadalmunkról együtt gondolkozzunk és igen.

[00:13:31]És szerintem ez egy, vagy szerintünk ez egy nagyon nagyszerű funkciója a színháznak, és ehhez úgy szeretnénk vissza is térni, mert ez igazából kutyakötelességünk, vagy tehát fontos és láthatóan érdekli az embereket, hogy a őket foglalkoztató vagy körülöttünk lévő dolgokról beszélgetünk, és rengeteg olyan téma van, amivel lehetne foglalkozni.

[00:13:50]Most a mostani felturbózott közéletünk, ami az elmúlt évekre, vagy főleg az utolsó fél évre volt jellemző, ez egy ez egy nem egy mindennapi állapot.

[00:14:00]Tehát hogy ez is abszolút közügynek számít, mert mert számít az az az, hogy milyen hangulatban élsz a saját hazádban, hogy milyen plakátokkal találkozol, milyen üzenetekkel, hogy beszélnek egymással a politikusok, mi a nyelvhasználat, a közbeszéd, ez érint mindannyiunkat.

[00:14:15]csinálhatunk úgy, hogy nem, de igen.

[00:14:15]És nekünk, mint nem tudom közszereplőknek vagy kultúrával foglalkozó embereknek szerintem kutyakatelességünk, hogy azt, hogy ez így az arcunkba jön, ezt észrevegyük.

[00:14:26]Így indult a petíciónk is, vagy aztán a nagy tüntetésünk a hősök terén is.

[00:14:31]Arról is négyen sokáig beszélgettünk, hogy hogyan, mi miképpen mennyire vonódjunk be ebbe.

[00:14:34]De a magyar kultúra napján ra terveztük direkt azért, mert azt gondoltuk, hogy ez fontos, hogy a hátunkra vegyük.

[00:14:42]Úgyhogy ez a féle félelem, vagy félsz, vagy az, hogy aszerint állítsuk össze a műsorunkat, hogy nem tudom, ki mennyire fog minket emiatt szeretni, vagy tehát hogy szóval, hogy hogy ez ez nincs benne szerencsére, és ez nagyon üdítő, nagyon nagy szabadságot ad ezt akartam a szabadságszót használni, nagyon igen, hogy ez a magyar kultúrában az elmúlt években, évtizedben egyáltalán nem volt jellemző.

[00:15:08]Tehát az, hogy hogy ilyen pintérbéi módon, és akkor mindenki remélem jól érti, amit mondok.

[00:15:13]Tehát hogy végülis azt mondok, amit akarok.

[00:15:17]Hát ez az én színpadom.

[00:15:17]Nemá teljesen elszoktunk, és ez szerintem rémisztő amúgy.

[00:15:22]És és úgy, hogy mi már jó pár évvel azért meg azok a színházak, ahol eddig dolgoztam, vagy főleg a Radnóti színház is egy nagyszerű közeg, meg egy nagyon szabadon és humánusan gondolkozó közeg, de mégis teljes mértékben ki van szolgáltatva az állami támogatásoknak.

[00:15:40]És annyira régóta működik ez így, hogy beletanultunk abba, hogy hogyan feleljünk meg, vagy hogyan ne egy az egybe azt mondjuk, amit gondolunk, vagy hogyan ö nem tudom, ön öncsorbítsuk a a saját szabadságvágyunkat, csak azért, hogy a következő támogatást is megkapjuk, vagy ne szúrjunk szemet.

[00:15:55]És ez szerintem borzasztó.

[00:15:59]És ö most egy aktuális dologgal próbálom azt elmagyarázni, hogy hogy bármennyire is egy szabad közegben éltünk, vagy élünk mi, vagy dolgozunk, akkor is így belekúszik a zsigareinkbe ez a féle megszokás, mert például 13-án, amikor a Magyar Péter az első nemzetközi sajtótájékoztatóját tartotta, és azt néztem, én is álltam a a képernyő előtt, és így a amikor amikor elmondta azt, hogy először a a magyar sajtó orgánumoknak fog szót, adni.

[00:16:29]Névszerint ismerte és tudta azokat az embereket, akik akik az elmúlt években a független sajtó részéről elképesztő munkát végeztek.

[00:16:39]Megköszönte annak az embernek konkrétan kábé megköszönte azt, hogy az, hogy ő most itt áll, az is neki köszönhető, mert feltárta azt a bizonyos ügyet.

[00:16:48]És így álltam és azt éreztem, hogy ez nagyon-nagyon furcsa.

[00:16:48]Tehát elszoktunk attól, hogy egy leendő vagy egy regnáló miniszterelnök vagy egy kormány megszólítja, hát hogy egy politikus egy politikus egyáltalán teret ad a sajtónak, ami csak a munkáját végzi azzal, hogy kérdéseket tesz fel, és hogy mindenki szót kaphat.

[00:17:07]Pedig ez ugye egy nem egy ördögtől való dolog, egy teljesen normális dolog, de mégis elszoktunk tőle.

[00:17:14]És ugyanez a kultúrafinanszírozásban is így van, hogy ez a féle megfelelési kényszer, vagy ez a függési viszony, ez kialakított bizonyos reflexeket, amik szerintem ez csak a pénztől volt, úgy érzed?

[00:17:26]M hát itt azért repkedtek díjak, lehetősége.

[00:17:30]Hát a díjak a díjak, fesztiválok, egyetemek mindent.

[00:17:35]Tehát ugye persze már végülis mindent vissza tudunk vezetni a pénzre, a szerzésre, ha nagyon akarjun.

[00:17:40]Meg ez a táboros díj.

[00:17:46]Igen, igen.

[00:17:46]Ezt akartam mondani, hogy például a Vigyázzki jelenség az első felületen nyilván szól a pénzről, de alapvetően meg szerintem nem.

[00:17:53]Szerintem a térfoglalásról szól elsősorban.

[00:17:53]De igen, hát én ebben nőttem bele.

[00:17:57]Tehát én ugye 2010-ben, amióta ez a a kormányzat elkezdte a többszörös kétharmados működését, az akkor én még egyetemre jártam Kaposvárra, és tehát az egész szakmai életem, vagy az egész fiatalságom igazság szerint ugye ebben telt.

[00:18:13]És erre ez ezzel foglalkoztunk már akkor, hogy ugye a a kultúrán vagy a színházművészeten belül egész konkrétan ezek a a színházigazgató kinevezésével kezdődött valahogy ez az egész, amikor már ilyen nem tudom h éves fiatalokként is fura volt az, hogy én nekem nem ezzel kéne foglalkoznom, én így így akarom habzsolni a szakmámat és menni és nagy emberektől tanulni, és közben az történik, hogy hogy láthatóan nem a legtehetségesebb, vagy leg rátermelettebb emberek kapnak ilyen fontos pozíciókat, hanem hanem elég egyértelműen azok, akik lojálisak a a a rendszerhez vagy a vezetőkhöz, és és ezzel telt az egész fiatalság, és akkor onnantól csak durvább dolgok történtek, tehát ez nagyon sok színházban megtörtént, aztán a nagyon sok pozícióval megtörtént az énegyetemmemmel, aztán a budapesti egyetemmel és hát most látjuk az NKA botrány közepén vagyunk és ezt ugye szóval nagyon sok részéről adok ti nem pályáztatok ugye büszkén nem pályáztok ne büszkén nem és nem is fogunk és ez és ez egyébként tényleg nagyon nagy szabadságot és függetlenséget ad hogy hogy nagyon sok szegmenséről el lehetne mondani igazából nem csak a kultúrán belül szerint hanem mindenhol máshol hogy ezt azért pontosan tudtuk már jó sok éven keresztül ez így működik Csak ez tudtuk, csak nem láttuk, csak tudtuk, csak nem láttuk, vagy nem kezdtünk vele semmit, vagy azt éreztük, ha kezdünk vele valamit, az is így vissza van verve.

[00:19:49]Tehát semmi értelme nincs.

[00:19:52]És ezt is így megtanultuk, hogy hát igen, hát igen, már megint már megint senki, vagy ő, vagy ő, vagy ő nem kapott támogatást, ő meg ő meg ő viszont igen.

[00:20:00]És ez hogy mög ja hát persze igen, mert ő meg ő meg ő odatartozik, ő meg ő meg meg nem.

[00:20:04]És akkor és akkor megtörtént az, hogy rengeteg ember hagyta ott ezt a szakmát is, vagy ment ki külföldre, vagy lehetetlenült el.

[00:20:15]Szerinted visszajönnek mondjuk a szakmába, ha nem is külföldről, aki de lehet, hogy ő is, hanem a szakmába, aki ott hagyta.

[00:20:23]Tehát most most van egyfajta remény.

[00:20:23]Szerintem van.

[00:20:23]Igen.

[00:20:23]Az, hogy milyen lesz, azt nyilván nem nem tudjuk.

[00:20:30]Ö de szerintem most annyira aktív és annyira ö a a annyira megérezte a felelősségét a a társadalom és akár a mi szakmánkban is az emberek, hogy hogy szerintem ezzel akarnak kezdeni valamit, és ez jó dolog.

[00:20:45]Tehát, hogy valahogy megéreztük azt, hogy hogy van felelősségünk, van beleszólásunk, ez egy jó dolog, részt vehetünk a demokráciánkban és tehetünk bizonyos dolgokért.

[00:20:54]És hogy igazából most kezdődik a munka, tehát hogy soha többi ne engedjük ki ezt a féle demokráciát a kezink közül, és ne hagyjuk ilyen módon eltorzulni, ahogy eltorzult.

[00:21:06]Ez ez sok munka lesz, de szerintem van egyfajta ilyen felszabadulás és jó kedve azzal kapcsolatban, hogy hogy akkor dolgozni akarunk, és most szabadon akarunk dolgozni.

[00:21:15]Azt nem tudom, hogy aki már eldöntötte évekkel ezelőtt, hogy hogy kimegy, vagy elmegy, vagy ott hagyja a szakmáját, az az most mit gondol?

[00:21:23]biztos, hogy ez még jó időbe telik, amíg visszanyeri a bizalmát a az emberiség vagy a társadalmunk a rendszerben.

[00:21:28]És nem is kell elvárni szerintem azt, hogy sőt felelőtlenség is lenne azt várni, hogy ez így fog megoldódni, és hogy mostantól minden jó lesz, mert attól lesz jó, hogyha figyelünk és szakemberek kezébe kerülnek bizonyos fontos pozíciók, de hogy ez rajtunk is múlik.

[00:21:47]Én én bízom abban, hogy hogy tehát annyira el volt torzulva már, meg annyira sok igazságtalanság történt, hogy ha már csak az, hogyha megállunk ebben és nem növekszik, már az is egy észrevehető változás lesz.

[00:22:01]Nézted a pályázatokat, mondod, hogy az az NK a dolog.

[00:22:04]Nézted, hogy ki mindenki mennyit?

[00:22:08]Néztem.

[00:22:08]Igen.

[00:22:08]Meg hát ott vagyok az árom mellett.

[00:22:08]Szóval ő ő meg aztán Igen.

[00:22:12]Igen.

[00:22:12]Őt ő mennyire von be benneteket ebbe a napi munkájába?

[00:22:15]Ő úgy csinálja ezt, mintogyha konkrétan a hivatása lenne, és le a kalappal előtte?

[00:22:24]Azért, mert emberek keresik meg őt személyesen.

[00:22:24]Nem csak ebben az nyilván ez egy hitelesség alapján van, tehát eliszik neki tehát, hogy elképesztő mennyiségű kérés, üzenet, információ érkezik hozzá azért, mert látják, hogy nagyon jóféle nyilvánosságot tud adni.

[00:22:35]Most már egyébként azt válaszolja, hogy figyeljetek, menj utána, nyomozd ki, hozz nyilvánosságra, nem tudunk mindenki helyet harcolni.

[00:22:47]De ez azt az NK ügyet ezt a válára vette egyébként tök egyedül.

[00:22:47]Nem nem várja el egyáltalán, hogy csodák festlenek fel a takaró alól, tehát egészen döbbenetes pályázatok és pénzek.

[00:22:59]Igen, igen, igen.

[00:22:59]És ez most egy nagyon komoly ügy, amit így vég végé véghez vitt.

[00:23:04]Most már ugye arccal és névvel vállalta is az egyik forrása magát.

[00:23:08]Ö, de hát hetek óta, vagy nem is tudom, tehát nagyon nem tudom pont mióta, de talán már hetek óta napi szinten ezzel foglalkoznak, mert fontosnak gondolták azt, hogy nyilvánosságra hozzák ezt, vagy nem tudtak már tükörve nézni azzal kapcsolatban, ami folyik.

[00:23:24]Mondjuk ez egy érdekes korszak kezd lenni.

[00:23:24]Gondolom látjátok ti is, hogy az a klasszikus mondás, hogy sokan voltunk kevesen.

[00:23:28]Az a klasszikus mondás, az kezd igaz lenni megint.

[00:23:33]Tehát szinte senki nem emlékszik semmire.

[00:23:37]viszont ott volt mindenki minden barikádon.

[00:23:40]Igen.

[00:23:40]És az Áron is, én is mindannyian hiszünk abban, hogy tehát akkor tudjuk akkor tudunk tiszta lappal indulni, vagy folytatni a dolgokat, hogyha ezek a felelősségre vonások megtörténnek, és valamilyen szinten vállalják a felelősséget ezek miatt a gyakorlatilag bűncselekmények miatt azok az emberek, akik elkövették.

[00:23:58]Tehát, hogyha nincs elszámoltatás, akkor ugyanúgy görgetni fogunk tovább nagyon sok mindent.

[00:24:05]Az a fura, hogy amikor még megbeszéltük ezt az időpontot, hosszú, hosszú egyeztetés, ó, mióta már, akkor fogalmunk nem volt róla, hogy milyen korban leszünk, amikor mi találkozunk.

[00:24:14]Tehát most teljesen másról beszélünk, mint amiről beszéltünk volna akkor, amikor megállapodtunk erről.

[00:24:23]Igen.

[00:24:23]Más máshogy is éled meg ezeket a napokat?

[00:24:29]A mi életünk igazság szerint nagyon sokat nem nem változott, tehát hogy hogy semmiféle egzisztenciális változás nincsen.

[00:24:32]És ez is egy fura felismerés, mert látom, vagy hát látjuk, hogy bizonyos emberek, hogy rémül rémüldözve rohangálnak fel alá, hogy mi lesz velük most.

[00:24:41]És akkor így kikerül az asztal, hogy igen, mennyi mennyi embert és mennyi szervezetet tartott el a rendszerigazság szerint így így kézi vezérléssel mondjuk.

[00:24:51]És most nekik felekestül felfordul az életük, nekünk nem.

[00:24:56]De de persze, tehát hogy ez nagyon nagy, iszonyatosan turbulens időszak volt, nagyon sok szorongással igazság szerint, de én úgy élek meg, hogy ez most szinte még izgalmasabb lehet.

[00:25:10]Tehát, hogy ez a szappanopera, amiben élünk, ez így nem nem ér véget, hanem elképesztő, izgalmas dolgok történnek, jó dolgok is történnek, rémisztő dolgok is történnek, de hogy valahogy lejött róla az a féle stressz és félelem, hogy igazából igazából sorsfordító választás előtt álltunk, és most sikerült véghez vinni ezt a változást, és és most talán egy nagy levegő és felszabadult munka kezdődik.

[00:25:33]De mondjuk azt, hogy lekerültek ezek a borzasztó plakátok, hogy bekussoltak bizonyos médiumok, és és nem kell, ha akarod, hanem azt hallgatni és olyan olyan minőségben, amit eddig kellett, az az már nagyon sokat könnyít.

[00:25:49]Tehát hogyha megyek a gyerekekkel az óvodába, és és nem próbálom eltakarni az arcukat, hogy ne lássák ezeket a borzasztó plakátokat.

[00:25:57]Úgyhogy ez ez mindenképpen szerintem egy érzékelhető változás.

[00:26:01]Például itt érzem magam otthon, az nagyot ment.

[00:26:06]Az nagyot igen, hogy valami másról is beszéljünk egy kicsikét a közéleten, politikán túl.

[00:26:09]És az egy nagyon súlyos szerep volt számodra.

[00:26:13]Én azt gondolom, tehát hogy hogy azt azt megnézni sem egyszerű, és az ember cipeli magával, de hát azt eljátszani sem lehet.

[00:26:21]Tehát könnyű még úgy is, hogy nyilván csak a végén láttad egybe, tehát az adott pillanatok voltak a nehezek.

[00:26:24]Hogy volt ez egy színésznél?

[00:26:28]Hogy éltette ezt meg?

[00:26:28]Hát először is ez egy ez egy tényleg egy nagyon fontos állomása a a szakmai életemnek.

[00:26:33]Nagyon sokat vártunk rá.

[00:26:38]Tehát ez kábé öt éve íródott ez a ez a forgatókönyv és a Holtai Gábor rendező és a Veres Attila forgatókönyvíró ránk is írták ezeket a szerepeket.

[00:26:44]Tehát az Áronra meg Rám és az Damira is egyébként az Nemák Istvánra.

[00:26:48]Úgyhogy kábé a null nullpontnál csatlakoztunk be ebbe, és tudtuk azt, hogy ez majd egyszer, ha minden jól megy, akkor le fog forogni.

[00:26:59]És ilyen módon ez egy nagyon fontos és személyes ügy volt a számomra.

[00:27:02]És hát nyilván már az első olvasásból látszott az, hogy ez egy nagyon kemény és nagyon durva történet.

[00:27:13]Nag nagyon sok kurflit vett ez az egész, hogy le tudjuk forgatni, nem?

[00:27:13]Az az biztos mennyi pénzből?

[00:27:19]Mennyi pénzből?

[00:27:19]Iszonylag hamar kiderült, hogy ezt a ezt a filmintézet nem fogja támogatni.

[00:27:23]Ezt úgy elég határozottan ki is mondták a a Gáboréknak.

[00:27:28]Miért nem?

[00:27:28]Azt is kimondták.

[00:27:31]Igen, az egy nagyon jó sztorija.

[00:27:31]A egyébként a tehát a forgatókönyv fejlesztésre még kaptak támogatást, aztán amikor megtörtént a gyártásra már nem.

[00:27:42]És az indoklás az az volt egy ilyen az egyik döntnök azt mondta a Gáboréknak, hogy olvasta, látja, érti.

[00:27:47]Egyébként nagyon nagyon komoly dolog.

[00:27:47]És hogy ő ő valamikor Rita volt, de ő most már Szilvi, és igazság szerint rájött, hogy Szilvinek lenni jó.

[00:28:04]Úgyhogy ezt a filmet ez az intézmény biztos, hogy soha nem fogja támogatni.

[00:28:09]Ez most annak érthető, aki látta ezt a filmet, aki látta, annak nagyon is érthető.

[00:28:14]Szóval ez arról szól, h hogy ő ő már belül átalakult egy papává.

[00:28:17]A rendszer maga a papa.

[00:28:17]És igazából jó abból a pozícióból meg valójában az én képe rendben volt.

[00:28:24]Tökéletesen látja magát.

[00:28:28]Igen.

[00:28:28]És a Gáborik is rájötték, hogy na hát ez tök jó, tehát hogy működik a film igazság szerint, akkor most már biztos, hogy le fogjuk forgatni.

[00:28:32]És akkor szerencsére producerek egyébként így függetlenül mindentől mellé álltak, és sikerült össze függetlenül sikerült össze verbúválni bizonyos mennyiségű pénzt és és hát így nagyon tehát hogy hogy nulla.

[00:28:45]Mi mi például executive producerei vagyunk a filmnek az Áronnal.

[00:28:51]Ez azt jelenti, hogy ingyen dolgoztunk és majd utólag, hogyha nem tudom, lezárul a forgalmazása a filmnek, akkor akkor bizonyos százalékból tudunk részesülni, amikor majd ülé.

[00:29:01]jöhettek ti.

[00:29:06]Igen.

[00:29:06]És de mondjuk az elgondolkoztató, hogyha most itt visszanézem az elmúlt éveidet, akkor kizárólag független filmekben voltál meg RTL-es produkciókban, ami ebből azért ebben az értelemben szintén a független film kategóriája, mert hát nem kormánypénzből készült.

[00:29:19]Tehát, hogy azért ez úgy egy egy valamiféle szakmai gondolkodást arról, hogy kinek, hogy mi jut, megmutat.

[00:29:24]Igen, én ilyen szempontból amúgy nem néztem rá nagyon, de valóban ez ez történt.

[00:29:36]Voltam a a véletlenül írtam egy könyvet című.

[00:29:36]Igen, ő azt támog.

[00:29:41]Az nagyon cuki egyébként az picike szerepem volt benne, de de valóban nem jött szembe olyan olyan dilemma, hogy egy hatalmas nem tudom 7 milliárdos produkcióprodukcióba elvállalnám egyébként elvállaltad volna.

[00:29:59]Ugye ez egy elég durva dilemma volt az elmúlt években.

[00:30:02]Igen.

[00:30:02]Hát az elmúlt években már biztos, hogy nem.

[00:30:02]Tehát hogy és ez nem nem azért, mert mit tudom én, a forgatókönyvnek vagy a vagy a személyes relációknak szól, hanem inkább annak, hogy szerintem egy idő időntúl már látni kellett azt, hogy mi van mindezek mögött, tehát hogy milyen áron készülnek ezek a filmek.

[00:30:21]Beszéljünk mondjuk arról, hogy egy egész független széna lehetetlenült el, és szűntek meg társulatok, vagy pécztek ki fiatal, vagy nem fiatal filmeseket, akiket így le akartak radírozni a listákról és a a megnyilatkozási lehetőségekről és és hogyha ezellen nem harcol az ember, vagy nem áll ki, vagy tehát, hogy oké, ezt én még elvállalom, mert ez igazából csak egy film, meg egy szerepeljátszom, és oké, hogy ők csinálják, akik egyé egyébként a a pályatársaimnak a nagyon nagy részét ellehetetlenítették, az szerintem egy értékválasztási anomália.

[00:31:01]Szóval, hogy hogy az valószínűleg már nem fért volna bele.

[00:31:05]Biztos, hogy nem így indult meg.

[00:31:05]Sokáig hittünk abban, hogy a az árok, temetések és a bla bla bla, de aztán rájöttünk, hogy ez az árok ez hiába próbáljuk temetni, de olyan mélyére ássák, hogy ez soha azért nem mindig visszakanyarodunk ide.

[00:31:19]Látod?

[00:31:19]Ö, de ha már ezt felhozod, ez az árok, ez most is itt van még.

[00:31:24]Ezzel mit csinálunk?

[00:31:24]Ezzel sokat kell dolgozni valószínűleg, de amit az előbb is mondtam, hogy hogy szerintem nagyon nagyon sok felelősségre vonás jár, vagy vagy tehát, hogy az még hátra van, és el kell számolni bizonyos nincs árokbetemetés, merthogy hát bizonyos bizonyos ilyen nem is tudom elvi dolgokkal meg nem is tudom, tényleg bűn bűnökkel el kell számolni ahhoz, hogy egymás szemébe tudjunk nézni.

[00:31:55]És ez nem azt jelenti, hogy nincsen, mit tudom én, bocsánat vagy ilyesmi, mert az kell, hogy legyen, de az ott történik, hogy valamiféle jóváételnek meg kell történnie, és és utána igen, együtt ugyanazok az emberek vagyunk ebben az országban, mint pár nappal ezelőtt, vagy két héttel ezelőtt, vagy nem tudom, vagy április 12-e előtt, de de és együtt kell újra csinálnunk azt úgy, hogy most egy működőképes dolog legyen, és muszáj tanulnunk a hibáinkban, mert nem tanulunk, akkor például ezért ezért csináltam, nem tudom a legutóbbi videómat is, ami arról szól, hogy az indexnek ugye le kellett hoznia azt, hogy hamisan közölték az egész, bocsánat, hogy megint visszakanyarodok ide, de hát ez van.

[00:32:32]Tehát, hogy hogy hamisan közöltek le egy egész kampányt, egy fekete kampányt építettek fel a bizonyos Tiszaadó csomagra, amit most kimondtak, hogy nem volt igaz.

[00:32:40]Tehát és és én nem azért csinálom mondjuk ezt a videót, hogy hogy ugrabugráljak örömömben, hogy háhá, kiderült, hogy nem igaz.

[00:32:50]tudtuk, hogy nem igaz, de hát ezekkel szembe kell nézni, hogy ez mekkora őrület, hogy hogy emberek sok százer embernek ezt tömték a fejébe nap mint nap, úgyhogy pontosan tudták, hogy nem igaz, és hogy ilyenekben ne fussunk bele még egyszer, mert ez akkora nemzeti konzultáció lett belőle.

[00:33:06]Igen.

[00:33:06]Tehát, hogy hogy elképesztő, és ez nem csak arról szól, hogy több milliárd adófizetői fort ment el egy hazugságra, hülyességekre, hanem hogy tudatosan, központi szinten voltak hülyítve az emberek, illetve hazugságokkal tömték a fejüket.

[00:33:22]És nyilván ilyenkor fontos látni, vagy fontos lenne tudni, hogy ki tudta, hogy hazugság, és ki tud, ki gondolta azt, hogy igaz.

[00:33:30]De ebben nyilván így csak az eredő, az eredőt kell megtalálni az összes többivel valójában nincs dolgunk.

[00:33:35]De tudod mi az érdekes, hogy a te szakmádban is most elkezdődött a ki mindenki mondjon le és és mjon a mondjon le.

[00:33:41]Igen.

[00:33:41]Tordá József klasszikusával élve.

[00:33:47]Tehát, hogy a Vigyanszki Attila féle monopólium megszüntetésétől az SZFE vezetésének lemondásaiig itt most ezer minden dolog előkerül.

[00:33:58]Tehát, hogy elkezdünk emberek sorsáról dönteni fel közfelkiáltással, ami szintén veszélyes.

[00:34:02]Persze veszélyes, nem?

[00:34:02]Ezt agy agyasan, okosan és átgondoltan kell csinálni.

[00:34:07]Tehát azért végigdolgozták nagyszerű szakemberek és jóra való emberek is ezt az időszakot, és próbálták segíteni az életben maradást és értékes dolgokat letenni az asztalra.

[00:34:21]Szóval nem hiszem, hogy ez egy egy ilyen nem tudom vonalhúzással te mézte marad.

[00:34:27]Nem minden NFi által támogatott film volt Petőfi film, tehát hogy születtek normális filmek is.

[00:34:31]Igen.

[00:34:31]Igen.

[00:34:31]Szóval nem, mert ez egy ez egy nagyon eltorzult, igazságtalan és zűrzavaros korszak volt, és mindenki másféle stratégiát választott a túlélésre.

[00:34:44]Ö nem tudom, hogy hol kell meghúzni a határokat, de mondjuk az SZFE teljesen autoriter módon történt elstandra például nem egy szép történet ebben, és nagyon sok nagyon sok ö hát sár van ott szerintem, ami biz ott is ott vannak színész kollégáid, akik simán adták magukat hozzá, merthogy látták a lehetőséget benne.

[00:35:07]Igen, ezek ezek meredek dolgok.

[00:35:10]Gólk királyság.

[00:35:10]Na, az egy jó játék volt.

[00:35:15]Igen, az neked is az volt, mert az első két évadott nézni az buli volt.

[00:35:18]Én néztem.

[00:35:18]A harmadik egy kicsit olyan lett, mint egy rendes szappanopera, de az első kettő az majdhogy nem sportfilm is volt.

[00:35:26]Igen, nagyon nagyon élveztem.

[00:35:26]Egyébként még az itt érzem magam otthonos kérdésedre nem is válaszoltam teljesen, tehát hogy ott is nagyon nagyon élveztem ezt a ezt a fizikai kihívást amúgy.

[00:35:37]Tehát azért ritkán jön szembe az emberrel egy ilyen lehetőség.

[00:35:37]Ez most a filmre értem, és beletartozik a fizikalitása is.

[00:35:40]Igen.

[00:35:40]Na, te nagyon durva volt, nagyon kemény volt, minden szempontból megterhel, de hogy én nagyon szeretek.

[00:35:48]Akkor maradjunk ott egy kicsit, hogy tudtál hazamenni a gyerekekhez egy kemény forgatási nap után, merthogy ebből ki kell rázódni nyilván, tehát haza kell érni hozzájuk.

[00:35:58]őszintén szóval nem tudom, nem emlék nem tudom.

[00:35:58]És nem nem az volt feltétlenül a legdurvább, hogy leforgattunk 12 órát egy nap, ami ilyen jelenetekből állt, hanem hogy utána mentünk szépen játszani a színházba.

[00:36:08]Tehát azér nem egy 12 órás nap volt, hanem mondjuk hajnali, nem tudom 4:00-kor felvesznek kocsival, 5ig délután 5ig, 6 f:30-ig forgatsz, utána elvisznek a színházba, és mondjuk 7:00-től lejátszol egy olyan előadást, ami tart 10 óra 25 percig és akkor a következő nap az gyakorlatilag pontosan ugyanilyen, tehát hogy gyakor, hogy az alvásra nem nagyon maradt idő, és nagyon-nagyon sok nap volt ilyen.

[00:36:34]Ö igen, meg is meg is billentem azért egy egy bizonyos ponton ebben a folyamatban.

[00:36:38]Tehát ez egy nagyon szélsőséges.

[00:36:43]Az mit ké hát ez még még egy olyan időszakű előtte mutattam be a lányok fiúk című előadásomat, ami egy egyszemélyes monodráma, ami szintén nagyon brutális és nagyon nagy kihívás volt.

[00:36:55]Utána rögtön elkezdtük forgatni ezt a filmet, ami véletlenül összecsúszott a futni mentem szín független film forgatásával, és közben rengeteget játszottam, és ez egész konkrétan azt jelenti, hogy hogy ledobta az agyam az éksíetat egy előadás előtt fél órával, és szerintem ez ilyen szem ilyen ilyen szoftos kis idegösszeomlásom volt, aminek a végén elvittek a mentők egy kis kivizsgálásra, el kellett hagyni azt az előadást, De másnap ugyanúgy forgattam, és még a következő másfél évet ugyanilyen tempóban, nagy jó, nem ugyanilyenbe, ennyire szélsőségesbe, de forgattam, játszottam, forgattam, játszottam.

[00:37:34]És egyébként szerintem ott van a kulcsa az egésznek, hogy igen, tehát hogy otthon a gyerekeimmel is ilyen 100%-on próbálok működni és lenni folyamatosan és mindenemet odaadni nekik.

[00:37:47]És ez a féle ingázás a két állapot között az nagyon-nagyon fárasztó, meg maga a logisztika is.

[00:37:52]Úgyhogy eljutottam odáig ezen a nyáron, hogy már ilyen ilyen pánikrohamaim voltak a mindennel kapcsolatban.

[00:38:03]teljesen m teljesen indokolatlan és indifferens helyzetekben jött rám egy ilyen pánik, amivel aztán el kellett orvosi módon kezdeni foglalkozni szeptembertől és és így igazából most januárral sikerült elérni azt, hogy hogy hogy nagyon komoly döntéseket hoztam a azzal kapcsolatban, hogy mennyit dolgozom.

[00:38:27]Ezek életmódbeli döntések.

[00:38:32]Meg meg például a Radnóti színházban még futott volna két előadásom, amit valószínűleg még évekig játszottam volna, de búcsút mondtam végleg azoknak, ami fájó szívvel történt, mert mert nagyon szeretem azt a csapatot meg azt a színházat, és azt gondoltam, hogy jó lesz így visszajárni oda havi két-három estére, de az mégis csak plusz két-három este, úgyhogy azt ottgytam és a luubban is megállapodtunk abban, hogy ezt így mind ki tudtam teríteni, meg elmondani a fiúknak, akik egyből azt mondták, hogy a legfontosabb az, hogy jól legyek.

[00:38:59]És bár tudnék nagyon sokat játszani, tehát novemberben még ilyen 24-25-öt játszottam havonta.

[00:39:08]Az most megáll 10-nél, tehát hogy hogy megállapodtunk abban, hogy 10 előadásnál többet nem játszom havonta.

[00:39:13]És akkor csak a többi a gyerekeké esténként.

[00:39:17]Igen, igen, igen.

[00:39:17]Én meg meg a napok is, tehát nem is próbáltam.

[00:39:24]Most most kezdek el próbálni egy új darabot, de több mint egy éve nem próbáltam.

[00:39:28]A jövő évadon belül sem fogok próbálni.

[00:39:32]A kisfiam iskolába megy, úgyhogy azt is így mondtam, hogy nekem most az a prior mindennel kapcsolatban.

[00:39:36]De szóval, hogy igen, gondolom mindenki máshogy menedzseli az életét, és akinek gyereke van, az pontosan tudja, főleg kisgyereke, hogy hogyan tudja vagy nem tudja megosztani a idejét, idegrendszerét, lelkét a két dolog között.

[00:39:54]Nekem ugye maga a hivatásom is teljes mértékben a zsigereim része, és a lelkem legmélyig hatol, úgyhogy úgyhogy emiatt egy érzelmi vákuum is az, amikor vagy ide vagy oda megyek.

[00:40:08]Lelkiismert furdulásod is volt.

[00:40:13]Ö van amikor van.

[00:40:13]Igen.

[00:40:13]És az nem jó.

[00:40:17]Tehát amikor észreveszem, hogy az van, akkor akkor ott azt mondom, hogy ez stop.

[00:40:20]Tehát így nem nem ez ez így nem jó, vagy nem akarok így élni.

[00:40:25]Tehát megtartani valahogy azt a középutat vagy azt a harmóniát, mert nagyon-nagyon feltölt egyébként a munkám is.

[00:40:28]És azt gondolom, hogy akkor vagyok egy kiegyensúlyozott, harmonikus ember, egy jó anya otthon is, hogyha hogyha egy boldog ember vagyok, és nagyon nagy része a boldogságomnak a munkámból fakad.

[00:40:42]Úgyhogy azt gondolom, hogy arra szükségem van, de de meg kell találni a meg kell találni a Ezek nagy beszélgetések voltak, ugye a párod gyerekeid apja, a loopnak az oszlopa, Horvet János Antól, tehát ő látta közelről, hogy mi van.

[00:40:56]Igen.

[00:40:59]Mondtam is nekem, hogy segíts már, hát nem látod, hogy meg fogok halni.

[00:41:05]És akkor ő pislogott nagy szemekkel, mert miért tennéd?

[00:41:08]Mert ő igen igen ő pontosan látja, érzi, érti segíteni próbál minden szinten, de azt is tudja, hogy nagyon eltökélt, néha nagyon makacs és szigorú ember is vagyok.

[00:41:18]Saját magammal kapcsolatban tudja, hogy mennyire szeretem a munkámat, mennyire szeretem a gyerekeimet, és nem akarja megmondani azt, hogy hogy strukturáljam az életemet.

[00:41:30]De mi szerencsére nagyon jó szövetséget tudunk alkotni így otthon is.

[00:41:36]Szóval abszolút fiftyfifty csináljuk a a házi feladatokat is, meg a gyerekekkel kapcsolatos dolgokat.

[00:41:43]Úgyhogy ketten állunk így egymás mellett ebben.

[00:41:49]Úgyhogy ez alapvetően egy nagyon nagyon jó kombináció.

[00:41:55]Az amikor igen, tehát hogy teljesen össze összeolvad igazából a szakma és a magánéletünk is, ami egy nagyon jó dolog, mert egy csomó mindent nem kell magyarázni vagy elmondani, hanem pontosan szavak nélkül értjük azt, hogy mi van, és ez nekem fontos is, de néha azt gondolom, hogy hogy hogy kellen kell vagy több olyan tér, idő és lehetőség kéne, amikor leválunk ezekről a dolgokról és más szinten kapcsolódunk egymáshoz.

[00:42:19]Próbáljuk megteremteni ennek a terét.

[00:42:24]Az az nehéz.

[00:42:24]Az együttműködés, az együttmunkálkodás meg az együttélés.

[00:42:29]Igen.

[00:42:29]Ez ez úgy úgy össze tud keveredni.

[00:42:29]Hát nálunk is ez van.

[00:42:32]Igen.

[00:42:32]Valóban, hogy igen, nagyon nehéz elválasztani.

[00:42:32]De te nagy kiszálló vagy.

[00:42:37]Ugye volt neked a a mi kisfalunk, azt mondtad, hogy köszönöm.

[00:42:41]Itt a Radnóti mondtad köszönöm.

[00:42:41]És biztos volt még egy-két ilyen dolog, amire ami most nekem így hirtelen nem ugrik.

[00:42:47]Hát úgy kezdődött a a szakmaéletem, vagy a pályám, hogy négy év alatt négy színháznak voltam tagja, tehát hogy először a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződtettek, ami szuper volt, de aztán hívott az orlai, hívott a magyar színház, és akkor eldöntöttem, hogy Budapest, akkor magyar színház, ott ott volt egy igazgatóváltás, tehát engem még az ő záron is a Göttingerpali hívtak oda.

[00:43:09]Aztán egyszer csak megérkezett a Zalá János, és akkor én tudtam, hogy nekem innen valószínűleg tehát, hogy nekem itt nincs nincs nincs maradásom.

[00:43:17]És pont jött egy hívás a Tália színházból, ahol még a Csányisanyi hívott egyébként oda, mint művészeti vezető és mondtam, hogy egyből jövök.

[00:43:27]Tehát olyan arcokkal találkozhattam itt, mint a Mollá Piroska, vagy a Sheljudit, vagy a szervé Tibor.

[00:43:31]Hú, nagyon klassz volt.

[00:43:35]És utána jött egy hívás a Kovács Adéltól, és azt és akkor azt éreztem, hogy te jó ég.

[00:43:40]Igazából, hogyha lettek volna ilyen álmaim még a kis kapusváfári egyetemen, hogy hova szeretnék kerülni, akkor az biztos, hogy valamelyik a három örkénykatonaradnóti trióból valahova az lett volna az álmom, és gyakorlatilag ez egy ilyen módon egy álom be beteljesülés.

[00:43:59]Az álomból mit viszel most még Ranutiból.

[00:44:02]Aha.

[00:44:02]Fú, mi?

[00:44:02]Nagyon sokat mindent.

[00:44:02]Az az egy az egy ez egy az egy következő iskola volt igazság szerint.

[00:44:10]Sőt, még az egyetemen először találkoztam a Valló Péterrel, amikor még egyetemista voltam, és az első nagyszínházi munkámnak ő volt a rendezője Kaposváron a Tisztogatás című előadásban, ahol a Takács Kativa játszottam együtt, és ez egy nagyon nagy szerep volt.

[00:44:22]Na és az a próbafolyamat is már olyan volt, mint egy, mintha elvégeztem volna még egyszer az egyetemet, és nagyon-nagyon sok minden megalapozódott, tehát nagyon sokat köszönhetek neki.

[00:44:32]Nyilván ennek is volt szerepe abban, hogy hívtak a Radnuti színházba, és ott meg egy fantasztikus társulatban voltam.

[00:44:37]Azt csodálatos az a kis ékszerdoboz, egészen nagy élmény azon a színpadon játszani, mert nagyon-nagyon közvetlenül lehet, tehát hogy hogy nincs az a érzése az embernek, hogy nagyba kell játszani, és hogy tehát ott vagyunk közel.

[00:44:54]Ott vagyunk közel, de közben mégis csak egy kőszínház.

[00:44:54]olyan mintha egy egy független társulat és egy kőszínház keveréke lenne.

[00:45:01]Életre szóló barátságaim lettek onnan a az öltöztetőnőm, a Daróci Gabi, ő a gyerekeim babyszittere azóta is, meg a családunk része igazából, de nagyon sok barátságot is kötöttem ott, és nagyon sokat tanultam tőle, szóval csak jót viszek onnan.

[00:45:16]Tehát viszont nyilván szükségszerűen is csatlakozik.

[00:45:22]nagyon sok olyan feltétel, illetve adottság is, ami magából a kőszínházi struktúrából és létezésből adódik, ami ami már egy idő után úgy éreztem, hogy nekem nem komfortos, illetve szeretnék szabadabb lenni és nagyobb ráhatást gyakorolni a saját döntéseim felett.

[00:45:46]Azt mondtad egyszer egy interjúban, hogy szeretnél megmaradni.

[00:45:46]Hú, hogy fogalmaztál?

[00:45:49]vagánynak vagy menőnek vagy nem tudom val volt valami ilyen, tehát hogy hogy nem belesüllyedni ebbe a művésznői létbe.

[00:46:00]És és én azt gondolom, hogy ezen az úton, merthogy utat törsz valójában a társaiddal, ezen az úton te jól haladsz, de közben meg mégis csak van egy művésznői lét, mert anélkül ezt nem lehet csinálni.

[00:46:10]Tehát az az este 7:00 óra az a művésznő kimegy a színpadra.

[00:46:14]Igen.

[00:46:14]Vicces ez a szó, hogy művésznő.

[00:46:19]Nagyon vicces, amikor így hát van, hát ez a munkám.

[00:46:19]Igen.

[00:46:19]És ezt ezt a gyerekeim születésével is tehát, hogy soha nem nem próbáltam magamat bere egy ilyen lelkiismert furalásban, hogy nem vagyok ott a fektetésnél, vagy ilyesmi.

[00:46:34]Tehát, hogy nekem ez a munkám.

[00:46:34]Más ki fekteti őket, ha nem vagy ott?

[00:46:36]Hát legtöbb esetben az édesapjuk van olyan, amikor neki is el kell mennie, mondjuk nem tudom, főpróbahete van, vagy előadást nézni, akkor szerencsére négy darab csodálatos nagyszülő van.

[00:46:45]Ö van az említett Gabi, és van egy tesóm is, aki nagyon jól csinálja a fektetést, úgyhogy szerencsére családilag nagyon biztonságos közegben vannak olyankor is.

[00:47:02]De de te most így körbe vagy ölelve, most azt elmesélted például a családot is, hogy a gyerekekkel ez hogy van, ott van a társulatod, mert végül is ez így az, és most már nem csak négyen vagytok, hanem hát ez így sokkal nagyobb csapat kezd lenni.

[00:47:13]Szóval téged így most körbeölelnek.

[00:47:16]Igen, igen.

[00:47:16]És jó így élni, vagy így jó élni.

[00:47:16]És és igen, egy egy jó egy jó ideje, azt hiszem, hogy ilyen szándékos törekvés is bennem az, hogy minden felesleges dolgot lehántani az életemről és mind időben, mind kapacitásban nem vállalni olyat, és leszedni magamról azokat a dolgokat, amik amik csak elveszik a lehetőséget azoktól a körülölelős jó dolgoktól, ami amik vannak, és hogy csak arra koncentrálni, ami igazán fontos, vagy igazán számít.

[00:47:53]Úgyhogy ja, nem nagyon vannak olyan olyan részei az életemnek, amiről azt gondolom, hogy ne lenne szívügyem.

[00:48:03]Az, hogy olyan darabokat választatok, mint amit a looppal, az valójában valamiféle ilyen küldetés félének is látszik, mert olyan ügyekről beszéltek, ami seb sok ember lelkén.

[00:48:14]Igen.

[00:48:18]Gyógyít a színház?

[00:48:18]Gyógyít.

[00:48:23]minket is.

[00:48:23]Tehát én szerintem nagyon sokat köszönhetek annak, hogy ez a munkám abban, hogy folyamatos önvizsgálatra késztetés egy ilyen átmosásra.

[00:48:31]Tehát, hogy csak akkor tudok valaki helyett elmesélni egy történetet, vagy egy vagy egy szerepet eljátszani hitelesen, hogyha én magammal rendben vagyok, és jó és hiteles dolgokhoz tudom kapcsolni saját magamban azokat az ügyeket, amiket éppen eljátszom.

[00:48:47]De át is folyatod magadon ezeket a történeteket úgy, hogy ez velem megtörtént-e, vagy történt-e hasonló, vagy tettem-e én valakivel hasonlót.

[00:48:53]Tehát, hogy ez egyfajta pszichológia és minden egyes szerep esetében.

[00:48:58]Persze.

[00:48:58]Igen.

[00:48:58]És akkor van amihez kábé egy az egybe tud kapcsolódni az ember.

[00:49:03]Tehát ilyen velem is megtörtént, de van, ahol meg nagyon sokáig kell ásni, hogy kapcsolódást találjon az ember.

[00:49:11]és nem feltétlenül teljesen legnyilvánvalóbb módon jön az a kapcsolódás, hanem lehet, hogy valahonnan egy nem várt helyről, de ez a kutatómunka, ez a ez a keresés, ez egyrészt tényleg ön önvizsgálatra is késztett, meg úgy szerintem egy emberi lényben a érzések, érzelmek és képességeknek a egész skálája ott van.

[00:49:38]Csak kérdés, hogy ki hova születik, milyen környezetben mit tapasztal meg, és ahhoz képest jönnek előbb erősebben bizonyos dolgok.

[00:49:41]De hogy le lehet kutatni addig, amíg ezzel a féle empáti megtalálod a kapcsolódást.

[00:49:45]És és az empátia az egy jó szó erre, mert mert mert mert tényleg minél több ilyen helyzettel, élettel, sorsal, problémával találkozol, annál nyitottabb leszel, hogyha jól kutasz, jól keresel és szeretettel fordulsz ezek felé a történetek felé.

[00:50:04]Úgyhogy én ezt nagyon nagy szerencsémnek gondolom, és igen, át átmegy, átmos, és megújít minden egyes szerep.

[00:50:08]De hogy szerintem a nézők számára is, hogyha jól csináljuk, akkor ez egy gyógy gyógyító dolog.

[00:50:13]Például a bármi lehetséges, ha erősen gondolsz rá című előadásunk, amit a Rusznák András és a Sodró Eliza játszottak.

[00:50:22]Most a Lizuska babát vár, úgyhogy a Trilbea játssza az ő szerepét.

[00:50:27]De ez az előadás például konkrétan olyan, ez a perinatális gyászról szól, ami nagyon nehéz, súlyos probléma egyébként.

[00:50:34]Rengeteg embert érint, vagy találkozott vele, vagy közvetlenelen, vagy közvetetten.

[00:50:37]És ezt az előadást például nagyon sokan használják gyógyulásra és gyógyításra.

[00:50:41]Tehát van olyan, aki már hatszor, nyolcszor látta, egy egy édesanya, aki ezt megélte, átélte, és egyesével hozza el magával a családtagjait, mert ő eddig nem tudott róla beszélni a saját szavaival, és azt mondja, hogy itt van ez az előadás, nézd meg, mert ez az, amin én is keresztülmentem, és ennél szebb nincs is.

[00:50:59]Szerintem megosztják veletek előadás után saját élményeiket.

[00:51:04]Sokszor.

[00:51:04]Igen.

[00:51:08]És elkísérez benneteket, vagy elkísérnek ők benneteket, tehát hogy ezek a kapcsolatok tudnak épülni köztetek és a nézőitek között.

[00:51:12]Igen, igen.

[00:51:12]Kapunk üzeneteket is, emaileket is, személyes találkozásokat is, és nagyon-nagyon sok sokat tölt vissza ez a bizonyos előadások utáni találkozó a nézőkkel belénk is.

[00:51:29]Tehát amikor megölelnek, vagy mond két szót arról, hogy ő hogyan élte ezt meg az életében, vagy mikel találkozott, ez nagyon sok érzelmi töltetet is ad meg.

[00:51:39]egy egyáltalán a érvényességét valahogy így bizonyítja újból és újból annak, amit csinálunk.

[00:51:49]És és igen, vannak, akikkel így tartjuk is a kapcsolatot, vagy tényleg a legszemélyesebb sztorijaikat mesélik el, és ez nagy kiváltság, azt hiszem.

[00:52:01]Mit is mondt a negyedik fal, ugye, ami ledőt köztünk és a színpad közti fal.

[00:52:04]Ezt tök jól csináljátok, hogy ez így lett.

[00:52:08]És nagyon örülök, hogy itt voltál.

[00:52:08]Köszönöm szépen.

[00:52:08]Én is nagyon örülök.

[00:52:11]Nekem ez elszaladt.

[00:52:11]Majd egy óra volt.

[00:52:11]Köszönöm szépen.

[00:52:14]Köszönöm.

[00:52:14]Lovas Rozi volt a vendégünk.

[00:52:14]Ez volt már a húzós.

[00:52:17]Tartsanak velünk egy hét múlva is jövünk.

[00:52:17]Akkor is viszontlátásra.

[00:52:28]เฮ