ATV Magyarország 50:50

Réz András – Ki voltunk zárva a saját életünkből | KONKRÉTAN Rónai Egonnal

közélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Réz András – Ki voltunk zárva a saját életünkből | KONKRÉTAN Rónai Egonnal
tl;dr
  • A budai vár átépítése Réz András szerint elsősorban közpénzkivonó kifizetőhelyként működött a rezsim kegyeltjei számára, nem a 21. századot akarta leképezni.
  • A vár korábbi közösségi élete megszűnt, az épületek funkciótlanok maradtak, és a kormányzati negyed létrehozása után a használatuk vált problémává.
  • A kultúrpolitika az elmúlt másfél évtizedben „átnevelőtábor jellegű" volt: a hatalom ízlése érvényesült, a független alkotók a közönségük révén maradtak életben.
  • A régi stúdiórendszerben a szakmai felelősségvállalás és a tervezhető költségvetés működött, a minisztérium nem szólt bele a tartalomba – ennek elemeit érdemes lenne újra előhozni.
  • A központosított döntéshozatal 1990 óta tehetségeket veszteget el: rendezők évek óta nem dolgoznak, miközben a döntéshozók önigazoló jelentéseket gyártanak.
  • A független magyar filmek akkor sikeresek, ha a nézők közük érzik magukat hozzájuk; a mozik nézettsége csökken, amit a streaming térnyerése és a tartalomhiány együtt okoz.
  • Réz András javaslata: ne válasszák szét a film- és tévégyártást, hanem producerek vezette stúdiók döntsék el, melyik alkotás hova való – moziba, tévébe vagy online felületre.
  • A közszolgálati televízió feladata nem a kultúra ápolása lenne, hanem a tájékozódás segítése és a közéleti párbeszéd – például intézmények szabadságáról, nem személyzeti kérdésekről.
  • A szubszidiaritás elve szerint ott kell dönteni, ahol a problémák felmerülnek; az elmúlt évtizedekben a hatalom elvonta ezt a lehetőséget a helyi közösségektől.
  • Réz András bízik a fiatalabb nemzedékben, amely szerinte megfordította a világot, és most esély van helyrehozni az 1990-ben elrontottakat.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A budai vár átépítése – ízlés, pénzszórás és a hatalom esztétikája

Rónai Egon a beszélgetés elején felveti, hogy a budai várban zajló építkezések kapcsán sok olyan dolog került felszínre, amit korábban csak sejtettek. Réz András, aki tíz évig élt a várban, elmondja, hogy idejében elköltöztek, így ezt a folyamatot már nem kellett elszenvednie. Szerinte az építkezések során iszonyatos mennyiségű betont, acélt és üveget használtak fel, de mindezt elsősorban azért, hogy ki lehessen venni belőle a közpénzt.

„Én egyszerűen azt láttam, hogy iszonyatos mennyiségű betont acélt üveget kellett felhasználni ahhoz, hogy ki lehessen belőle venni a közpénzt." – Réz András *

Réz András úgy véli, a beruházások kifizetőhelyként működtek a rezsim kegyeltjei, partnerei és üzletfelei számára. Az épületek esztétikáját vegyesnek tartja, amit egy gyerekkori szólással jellemez: „elegyes, mint a koldusszar". Szerinte az építkezések nem a 21. századot akarták leképezni – egy részük kétségbeesetten próbálta átmenteni a 19. századot, más részük pedig teljes összevisszaságot eredményezett.

„Ez a mi időnk, a mi világunk, mi döntünk, a mi ízlésünk fog érvényesülni. A többiek meg hát tetszettek volna győzni." – Réz András (a hatalom hozzáállását idézve) *

A vár korábban egy „furcsa kis falu" volt, ahol az ott lakók ismerték egymást, köszöntek egymásnak, tudták a szomszéd kutyájának a nevét. A kormányzati negyed létrehozásával azonban eltűnt a lakosság, és az ingatlanok a hatalom kegyeltjeihez kerültek. Réz András szerint ezek az épületek addig voltak hasznosak, amíg épültek – kifizetőhelyként működtek –, de amint befejezték őket, használni kellett volna őket, ami problémát jelent.

Magyar Péter kijelentette, hogy nem költözik be a Karmelitába, így számos épület funkciója megváltozik, vagy még el sem nyerte funkcióját, máris kiürül. Rónai Egon kérdésére, hogy iskolákat, múzeumokat vagy más intézményeket kellene-e a várba vinni, Réz András azt válaszolja: ezt a kérdést akkor kellett volna feltenni, amikor belefogtak a projektbe.

A kultúrpolitika természete – szabadság kontra átnevelőtábor

Réz András szerint a hatalomnak nem feltétlenül kell ízléssel rendelkeznie, de a hatalom előbb-utóbb teremt, mert vágya lesz rá, hogy nyomot hagyjon. A kultúrpolitika alapvető kérdése szerinte az, hogy szabadságot adunk-e az alkotóknak, hogy saját korukra és közönségükre reagáljanak, vagy a hatalom elvárásait közvetítjük feléjük.

„A kultúrpolitika azt jelenti, hogy szabadságot adok azoknak a mindenféle artistáknak, tervezőknek, alkalmazott művészeknek, filmeseknek, egyebeknek, akik megpróbálnak valamiképpen saját korukra meg a saját közönségükre reagálni." – Réz András *

Az elmúlt másfél évtizedben szerinte a kultúrpolitika arról szólt, hogy „nyomjuk, nyomjuk, nyomjuk" – amit támogatnak, arra adnak pénzt, a többiek pedig valahogy éljenek meg. Ennek ellenére a független alkotók megéltek, mert a közönség ment utánuk. Réz András ezt a fajta kultúrpolitikát „átnevelőtábor jellegűnek" nevezi.

A régi stúdiórendszer tanulságai

Réz András felidézi a régi filmstúdió-rendszert, amelyben négy (majd később három) stúdió működött. Minden stúdiónak éves költségvetése volt, és évente négy egész estés játékfilmet kellett gyártaniuk. A forgatókönyveket beküldték ugyan, de a minisztériumi ember nem szólhatott bele a tartalmukba – a stúdióban olyanok ültek, akik értettek a filmhez és vállalták a felelősséget.

„Amikor jött a filmelfogadás, akkor nem arról szólt a történet, hogy édes főigazgató úr, hát ezt tetszett rendelni, hanem az mi döntöttünk, sajnálom, ha nem tetszik, örülök, ha tetszik." – Réz András *

A stúdiók versenyeztek egymással, és mivel tudták, hogy minden évben nagyjából mennyi pénzt kapnak, lehetett tervezni. Egy játékfilm két-három év alatt készült el, és ha valaki új filmet akart csinálni, a stúdió azt mondhatta: a következő két évre már elfogyott a pénz, de három év múlva a te filmed lesz a soros. A stúdiókban dramaturgok is dolgoztak, akik házon belül vitatkoztak a forgatókönyvekről.

Réz András hangsúlyozza, hogy nem nosztalgiázni akar, és nem is akar bejelentkezni döntéshozói pozícióba, de vannak a régi rendszernek olyan elemei, amelyeket érdemes lenne új formában előhozni.

A központosítás problémái és az elvesztegetett tehetség

Réz András élesen bírálja a központosított döntéshozatalt, amely szerinte 1990 óta tart. A minisztérium létrehoz egy szervezetet, amely saját kebelén belül dönt, majd a végén jelenti, hogy sikeresen végrehajtotta a feladatait – anélkül, hogy bárki megkérdezné: kinek, miért, hogyan, mi célból?

„Ha egy embert egy ócska silány moziba dobsz be, hogy itt dolgozzatok rajta hónapokig vagy évekig, akkor ti nem csak a pénzt veszítettétek el, kedves elvtársak, hanem ennek az embernek a tudását, a hozzáértését, a rokonszenvét, az elkötelezettségét is." – Réz András *

Vannak rendezők, akik tíz éve nem rendeznek, miközben korábban sikeres vagy a szakma által megbecsült filmeket készítettek. Az ő tehetségük, életük legproduktívabb évei vesztek el, miközben otthon ültek és reménykedtek.

A magyar film helyzete – független sikerek és a mozik válsága

Rónai Egon megjegyzi, hogy a független filmek az elmúlt években mégis elértek valamit, és megmutatták, hogy a közönség másra is kíváncsi. Réz András szerint ezek a filmek azért lettek sikeresek, mert a nézők úgy érezték, közük van hozzájuk. A „Futni mentem" és az „Ahogyan tudnék nélküled" voltak a nagy kasszasikerek.

A mozik nincsenek túl jó állapotban, a nézettség ereszkedik. Réz András szerint ez nem csak a mozik hibája – ha nincsenek filmek, miért mennének az emberek moziba? A marketing önmagában ezt nem tudja megoldani. Felidéz egy példát: egy matekos csapat készített egy képletet arról, hogyan lehet az első hétvégén parádés eredményt elérni az online térben, de amikor megkérdezték tőlük, mi lesz a következő héten, azt válaszolták: „azt sajnos nem tudjuk megmondani, mert addigra az emberek megnézik a filmet, a film rossz".

Mozgókép a digitális korban – mozi, streaming, televízió

Réz András a filmkészítés három területét különbözteti meg: a produkciót, a nézőhöz való eljuttatást, és magát a befogadót. Normális körülmények között az alkotóknak van valamilyen képük a nézőről, és ennek szellemében hoznak létre tartalmat. A közösségi média ebben sokat tud segíteni, amit elsősorban a független filmek mutatnak meg.

A mozik kínálata eltolódott a streaming platformok nyomása alatt: koncertfilmek, zenészfilmek, sportfilmek jelennek meg. Réz András szerint lehet, hogy „leszokóban vagyunk a hagyományosan értelmezett filmekről, amelyek bonyolult történeteket és emberi viszonylatokat mesélnek el", és „durván rászokóban vagyunk a streamingre és a sorozatokra".

A mozi azonban esemény – az emberek együtt nevetnek, együtt hatódnak meg. Vígjátékot egyedül nézni „annál lelombozóbb a világon nincs". A mozi kezd abba az irányba eltolódni, hogy az emberek összefutnak, lötyögnek, kifelé jövet megbeszélik a filmet.

Réz András szerint ma már alkotói döntés, hogy egy filmet mire optimalizálnak: a nagyvászonra, a televízióra vagy az okostelefon kijelzőjére. Sajnálja, hogy a Magyar Televízió elfelejtette a drámai műveket, pedig korábban a tévéjátékok fontos szerepet töltöttek be.

A stúdiórendszer újragondolása – javaslat a jövőre

Réz András konkrét javaslattal áll elő: ne válasszák szét a filmgyártást és a tévégyártást, hanem hozzanak létre stúdiókat, amelyek közösen gondolkodnak arról, hogy egy-egy alkotásnak hol van a helye – moziban, televíziós csatornákon vagy online felületeken. Ezek a stúdiók helyet adnának fiataloknak, pályakezdőknek is, akik tele vannak ötlettel.

A stúdiók élén producerek állnának, akik rögtön elkezdenének tájékozódni: felveszi-e a streaming, kívánja-e a műsorszóró televízió, van-e lehetőség fesztiválfilmre. Ez egy „tök normális állapot" lenne, ahol az alkotók nincsenek bezárva egy adott világba.

Példaként a skandinávokat hozza fel, akik meglepően rövid idő alatt meghódították a világot a krimijeikkel, és megtanulták, hogyan lehet ezeket felépíteni – nem feltétlenül sztárokra építve, hanem érdekes új történetekkel és fura lélektani helyzetekkel.

Réz András hangsúlyozza, hogy nincsenek ambíciói, nem akar döntéshozó lenni – „én csak egy film iránt nagyon elkötelezett csávó vagyok".

A csapatmunka jelentősége a filmkészítésben

Réz András kiemeli a csapatmunka fontosságát: a régi stúdiókban a rendező, az operatőr, a dramaturg és a film alapötletének szerzője együtt működött akár egy évtizeden át. Felidéz egy anekdotát egy jeles filmrendezőről, akit azzal gyaláztak, hogy bealszik a forgatáson, miközben az első asszisztens és az operatőr megcsinálják helyette a filmet. A válasz erre az volt: „akkor nem értem, hogy mi a gond" – hiszen az a rendező olyan csapatot állított fel, amely önjáró, ismeri a stílusát és jól működik.

„A dolognak tényleg az a lényege, hogy van-e csapatod, hogy ott vannak-e azok az emberek, akikkel egyáltalán meg tudod vitatni, hogy mit szeretnétek létrehozni." – Réz András *

A közszolgálati televízió jövője – kérdések válaszok nélkül

Rónai Egon felveti a közszolgálati televíziózás jövőjének kérdését. Réz András szerint keveset vitatkozunk arról, hogy mi lenne a közszolgálati televízió dolga – csak vágyunk rá, hogy „legyen már végre egy rendes közszolgálati TV", de hogy az milyen lenne, azt nem tudjuk.

Szerinte a közszolgálati televíziónak nem feltétlenül a „honi kultúra ápolása" lenne a feladata, hanem inkább az, hogy elirányítson a kulturális bőségben. Ugyanakkor ezek a műsorok elfogytak – a Stúdió, amely 1980-ban indult és a 2000-es évek elején még prosperált, hirtelen megszűnt. Voltak későbbi kísérletek, például Tilla Attila műsora a kereskedelmi televíziózásban, de ezek is megszűntek.

Réz András egy szolgáltató közszolgálatiságot tudna elképzelni, amely információt ad és vár is információt az állampolgároktól. Olyan televíziót, amely vállalja a közéletiséget – nem a magasztalást és a „mindenszás az ők tehetnek róla" típusú műsorokat, hanem például arról beszélget, hogy mekkora szabadságot kellene élvezni egy kórháznak vagy egy orvosnak.

Közéletiség a politizálás helyett – a szubszidiaritás elve

Réz András szerint a politizálást közéletiségként kellene értelmezni. Ahelyett, hogy személyzeti kérdéseket tárgyalnánk („alkalmas-e az arca, összecsinálta magát, meghízott, múmia"), inkább arról kellene beszélgetni, hogy van-e esélye az iskolának arra, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni.

Felidézi a saját gimnáziumi élményeit: a második Rákóczi Ferenc Gimnáziumban nagy szabadsággal tanítottak, és a diákok megtanulták leszűrni a sokféle nézetet. Volt olyan tanár, aki párttitkár és munkásőr volt, és volt olyan is, aki korábban paptanár volt – de megtartották, mert „bitang jó" matektanár volt. A diákokra volt bízva, hogy elemezzenek, értékeljenek, eldöntsék, kitől mit tanulnak.

„Ma egy olyan rendszerbe kerülnek a gyerekek, ahol oszt' poszt ugyanazt tanulják, amit még én általánosban. Én már akkor is rohadtul untam." – Réz András *

Példaként hozza az unokáját, aki a Toldit unta, de a Walesi bárdokat – mivel az egy dráma, emberi helyzetekkel – másfél nap alatt önként és dalolva tanulta meg. Szerinte ha a tanár azt látja, hogy a gyerekeknek jobban mennek a balladák, akkor azokat kellene tanítani.

Réz András bevezeti a szubszidiaritás fogalmát: „dönts ott, ahol a problémák felmerülnek, és intézkedj ott, ahol a problémák felmerülnek". Az elmúlt 36 év szerinte arról szólt, hogy a hatalomtól megittasult emberek minden döntést magukhoz vontak, miközben a helyi közösségektől elvették a lehetőséget, hogy saját ügyeiket intézzék.

Kiszorulva a saját életünkből – a rendszerváltás elmaradt ígérete

Réz András szerint az elmúlt évtizedekben az emberek kiszorultak a saját életükből. A mindenkori hatalmon lévők berendezték a világot helyettük, és ezzel elveszítették a lehetőséget, hogy beleszóljanak a saját életük alakításába.

„Kiszorultunk a saját életünkből, és ez a kiszorulás tényleg drámai volt. Megbélyegzések, kirekesztések. Ja, nem feltétlenül az, hogy verik az ember talpát, vagy letépik a körmét. Ez egy óriási tévedés, de az, hogy nem lehetsz részese a saját életednek, az egy nagyon durva büntetés." – Réz András *

A rendszerváltás óta eltelt 35 év, és a diskurzus folyamatosan a hatalomról szólt, miközben felnőtt egy nemzedék, amelynek nem volt beleszólása. Réz András szerint a demokrácia nem „angolpázsit", amit évszázadokig nyírni kell – ez egy hazugság volt, amivel saját magukat vezették félre. A demokrácia egy működés.

Optimizmus az új nemzedék iránt

Réz András a beszélgetés végén optimizmusának ad hangot. Bízik az új csapatban, amely most megfordította a világot – és hangsúlyozza, hogy nem az ő nemzedéke, hanem a fiatalabbak vitték véghez ezt a változást. Szerinte most van esély arra, hogy helyrehozzák azt, amit 1990-ben elrontottak.

„Én rohadtul bízom bennük. Amúgy ők fordították meg most a világot. Tehát nem az én nemzedékem." – Réz András *

A felelősségről addig nem lehet beszélni, amíg az embereknek nincs feladatuk és dolguk. Most jön az új csapat, és meg kell kérdezni azokat, akik most ráébredtek, hogy közük lehet a saját világukhoz: „öcsém, mondd el, hogy te hogy csinálnád, milyen lenne az a munkahely, hova tegyük azt a rohadt szekrényt ebben a világban?"

A beszélgetés zárásaként Rónai Egon megjegyzi: „most már a mi dolgunk a francban, szóval most már nem fog menni ez a dolog, hogy hát akkor majd jönnek a választások és a világ megváltozik. Vagy csinálod, vagy olyan lesz, amilyennek csinálják helyetted."

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Halih hosszasz" – Valószínűleg köszönési formula vagy becenév, a kontextus alapján nem rekonstruálható pontosan.
  • „Amcsika srácor" – Értelmezhetetlen torzulás, valószínűleg egy amerikai példára vagy személyre utalhat, de a szövegkörnyezetből nem azonosítható egyértelműen.
  • „mockóképet" – Valószínűleg „mozgóképet" akart lenni, ASR hiba.
  • „binc vsi az nem fog en" – Értelmezhetetlen szakasz, valószínűleg a „binge watching" (sorozatdarálás) torzult alakja lehet, de a mondat egésze nem rekonstruálható.
  • „diagnosztalgia" – Valószínűleg „nosztalgia" vagy „diagnózis" és „nosztalgia" keveréke, de a pontos jelentése bizonytalan.
  • „hcsó" – Valószínűleg „hazai" vagy „helyi" rövidítése/torzulása, a kontextus alapján a helyi sztárokra utal.
  • „3árom" – ASR hiba, „három" helyett.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:02]létrehoz egy szervezetet, amelyik saját kebelén belül dönt, hogy hogyan, miként, ahhoz semmi között.

[00:00:09]Majd a végén jelenti, hogy sikeresen végrehajtotta a feladatait.

[00:00:13]Te meg bólintasz egyet, hogy oké.

[00:00:13]Előtte nem kellett volna megkérdezni, hogy de ember, mégis kinek?

[00:00:19]Miért?

[00:00:19]Hogyan, mi célból?

[00:00:24]Szóval ti itt iszonyatos forrásokat emésztetek föl, és most nem csak pénzről van szó, emberekről.

[00:00:31]Ha egy embert egy ócska silány moziba dobsz be, hogy itt dolgozzatok rajta hónapokig vagy évekig, akkor ti nem csak a pénzt veszítettétek el, kedves elvtársak, hanem ennek az embernek a tudását, a hozzáértését, a rokonszemvét, az elkötelezettséget.

[00:00:59]Tisztelettel köszöntöm önöket a konkrétan Ronai Egonnal adását látják, ahol most egy közös régi ismerősünk, a vendégünk, Réz András esztéta, akivel megbeszéljük a hatalom esztétikáját, meg meg azt, hogy hogy változik körülöttünk a világ.

[00:01:11]Örülök, hogy itt vagy.

[00:01:11]Szervusz.

[00:01:13]Halih hosszasz.

[00:01:13]Szóval, hogy változik körülöttünk rendesen ez most.

[00:01:15]És hát csomó olyan dolog felszínre kerül, amiről beszéltünk, sejtettük, gondoltuk, de nem láttuk.

[00:01:19]Például ugye a budai várbeli épületeket nagy előszeretettel mutatja meg belülről Magyar Péter.

[00:01:24]Ezek kiváltságok voltak, hogy valaki ezt közelről áll.

[00:01:30]De figyelj, te most olyan vagy, mint Szilveszers Szalón az Oszkár című filmben.

[00:01:34]Na ez nem hangzik rosszul.

[00:01:36]Tudtam, de nem sejtettem.

[00:01:36]Ennyi.

[00:01:36]Hát ennyi.

[00:01:36]Hát de ezzel szerintem itt nagyon sok dologgal kapcsolatban és még egy csomó dologgal kapcsolatban, amit egyelőre nem is látunk, pontosan így fogunk érezni.

[00:01:44]Stalon egy jó analógia, de most azért ha elengedjük, te mit gondolsz például arról, amit a várban láttunk?

[00:01:53]Az egy kivagyi, rongyrázó, ízléstelen, gusztustalan pénzszórás, vagy az épület és a környezethez illő és méltó látványosság?

[00:02:04]Kérdésed jogos, mert hogy én 10 évig éltem a várban, idejében elköltöztünk, tehát ezt nem kellett elszenvednünk.

[00:02:17]Hogy ez esztétikai kérdése, azt nem tudom.

[00:02:17]Ugyanis én egyszerűen azt láttam, hogy iszonyatos mennyiségű betont acélt üveget kellett felhasználni ahhoz, hogy ki lehessen belőle venni a közpénzt.

[00:02:34]A következő kérdés az, hogy ha már ez egy kifizető hely a rezsim kegyeltjeinek meg partnereinek meg üzletfeleinek, miért nem fordult meg a fejükben, hogy valami más szülessen?

[00:02:50]Merthogy jó, értelmes.

[00:02:50]Hát ezért a pénzért, de ez nem az.

[00:02:54]Ugye nyilván azzal az igénnyel születtek ezek meg, hogy ebbe ne lehessen majd belekötni.

[00:02:58]Hát ez szép, elegáns.

[00:02:58]Könyvtárszoba, szivarszoba, új terasz.

[00:03:04]A hatalom megkérdőjelezhetetlen.

[00:03:04]Az ki köthetne bele?

[00:03:09]Hát mondjuk a megrendelő.

[00:03:09]Nekem ez nem tetszik.

[00:03:11]Na de figyelj, ha a hatalom a megrendelő, a hatalom bírálja el, hogy a végeredmény sikeres volt, te jól költötték el a pénzt, akkor mondhatsz, amit akarsz.

[00:03:20]16 év.

[00:03:20]Így telt el félreértés.

[00:03:20]Tessék.

[00:03:27]Ez a mi időnk, a mi világunk, mi döntünk, a mi ízlésünk fog érvényesülni.

[00:03:33]A többiek meg hát tetszettek volna győzni.

[00:03:37]Ez milyen ízlés, amit látunk?

[00:03:37]Vegyes.

[00:03:43]Ugye még gyerekkoromban a falon azt mondták, hogy elegyes, mint a koldszar.

[00:03:49]Ez lehet, hogy nem hangzik túl szalonképesen, de pontosan kifejezi, hogy itt nem az volt a szándék, hogy egyáltalán a 21.

[00:03:54]századot képezzék le.

[00:04:01]Az egyik az kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy a 19.

[00:04:07]századot valahogy átmentse.

[00:04:07]A másik meg azt mondja, hogy nem fogunk átmenteni semmit.

[00:04:13]Ez maga a 19.

[00:04:13]század úgy, ahogy vagyunk, tökéletesen össze-vissza.

[00:04:18]Úgyhogy úgy gondolod, hogy hogy talán az építésznek, belső építésznek túl sok szavait nem lehetett.

[00:04:29]Az volt a feladata, hogy költsön el mérhetetlenül sok pénz, amiből hát ugye világos, hogy valahova kerülnie kellett egy meghatározó hányadának.

[00:04:42]teljes összevisszaság.

[00:04:42]A budai vár, nem állítom neked, hogy tökéletes lett volna, de a budai várra, amikor ott éltünk, akkor még egy furcsa kis falu volt.

[00:04:57]Ez most tudom, hülyén hangzik, de ha nem mentünk le a várdombról, akkor ott éldegéltünk, köszöntünk egymásnak, tudtuk, hogy mi a neve a szomszéd kutyájának, és a jeles színművész, amikor az aprócska gyerekünkhez sétáltattuk, mindig megkérdezze, hogy és akkor Anna, hogy van?

[00:05:19]Ezért mondom, hogy falu.

[00:05:19]Volt egy kis patyolat, volt egy kis bank, volt egy közért.

[00:05:23]Hát igen, picit romos volt, picit érzékeltük, hogy á vizesedik önkormányzati lakások.

[00:05:31]Az önkormányzatnak túl sok pénze nem volt arra, hogy felújítsa.

[00:05:35]Ja, de ott emberek éltek, lakók.

[00:05:35]Na most ezek a döntések, amelyekről most beszélünk, azért meglehetősen furcsák, mert egy, ha a kormányzati negyedet hozol létre, akkor előbb-utóbb eltűnik a lakosság.

[00:05:54]Hát igen, akkor már nincs falu.

[00:05:58]Viszont ezeket az ingatlanokat nyugodtan fölajánlatod.

[00:06:04]Úristen, kinek is ajánlhatnánk fel?

[00:06:04]Kik fognak ide beköltözni?

[00:06:04]Nem.

[00:06:04]Kik fognak itt ingatlannal rendelkezni?

[00:06:10]Így aztán a vár megszűnt, mint igazi lakóvezet.

[00:06:16]Még van ismerős barát, aki ott lakik.

[00:06:16]Ez egy másfajta világ lett.

[00:06:22]Viszont most azon töpreng nyilván sok mindenki, aki akinek ez dolga lesz, hogy mit kezdjen ezekkel az épületekkel.

[00:06:28]Magyar Péter kijelentette, hogy ő nem költözik be a karmelitába, és hát ott azért épült sok minden, aminek ilyen módon a funkciója megváltozik, vagy még el sem nyerte a funkcióját, és máris kiürül.

[00:06:40]Oda iskolákat vinnél, hogy legyen élet a várban, vagy múzeumokat vinnél, vagy vagy mire valók ezek így?

[00:06:48]Fog De figyelj, engem kérdezel?

[00:06:48]Őket kellett volna megkérdezni akkor, amikor belefogtak ebbe a projektbe, hogy mi lesz ezzel, fenntartható-e?

[00:06:57]most nem ilyen zöld értelemben fenntartható, hanem hogy egy világos analógiával éljünk, mert ugye a stadionok pontosan ugyanezzel a szándékkal épültek fel, meg mindenféle emlékművek meg egyebe.

[00:07:12]Ezek addig voltak hasznosak, amíg épültek, merthogy addig kifizetőhelyként működtek.

[00:07:17]Abban a pillanatban, amikor befejezték őket, használni kellett volna.

[00:07:22]Na de akkor ott is tartunk, amit én felvetettem, hogy beszéljünk róla.

[00:07:27]A hatalom esztétikája.

[00:07:30]Igen.

[00:07:30]Hogy kell, hogy legyen.

[00:07:30]Hát nem kellene.

[00:07:30]Hát dehogy nem.

[00:07:35]Nem biztos, de ha az az esztétika, csak hogy a bankszámlánkat nézegetjük és azt szépnek látjuk, az elég kevés.

[00:07:41]Nem, nem biztos, hogy a hatalomnak kell, hogy legyen ízlése.

[00:07:45]Nem, nem, de hát a hatalom teremt is.

[00:07:46]Ha ha nem akarod, akkor is előbb-utóbb, mert hatalom vágya lesz rá, hogy valami nyomot hagyjál.

[00:07:51]Jó, de most egy olyan kérdésről beszélgetünk, és ez abszolút nem pénzkérdés, tehát nem is szeretném beározni, amit nevezzünk kultúrpolitikának az egyszerűségkedért.

[00:08:05]Ez arról szól, hogy vannak a források, vannak a kifizetőhelyek.

[00:08:10]Az elmúlt másfél évtizedben más se volt.

[00:08:10]Mi van akkor, hogyha azt mondod, hogy a kultúrpolitika azt jelenti, hogy szabadságot adok azoknak a mindenféle artistáknak, tervezőknek, alkalmazott művészeknek, filmeseknek, egyebeknek, akik megpróbálnak valamiképpen saját korukra meg a saját közönségükre reagálni.

[00:08:32]Nem azért vannak, nem azért tartjuk őket.

[00:08:36]De az egy teljesen más helyzet, amikor azt mondod, hogy a kultúrpolitika azt jelenti, hogy mit vár el a hatalom tőlük.

[00:08:46]Ez nagyjából azt jelenti, hogy leváltjuk a népet, merthogy a művész, bármilyen meglepő, beszélőviszonyban van a közönségével.

[00:08:56]Oké.

[00:08:56]Van, aki azt mondja, hogy 1 milliós nézettségű film sok emberrel beszélgetünk.

[00:09:00]És van, aki azt mondja, hogy én Kortásgalériában beszélgetek azzal a néhány száz emberrel, aki oda betévedt, de ő tudja, hogy kivel akar beszélgetni, kinek csinálja ezt az egészet.

[00:09:09]Az egyik azt mondja, hogy legyen siker, legyen nézőszám, verjék szét a pénzszárat.

[00:09:15]A másik azt mondja, hogy oké, mi vagyunk a kifinomultak világgal.

[00:09:26]Nem is biztos, hogy ezen a körön túlra merészkednénk, mert mert ez az újító, a szokatlan, a meglepő, a friss, úgy sem érti a tömeg.

[00:09:37]Igen.

[00:09:37]Igen.

[00:09:40]Aki érti, az itt lesz velünk.

[00:09:40]De figyelj, a kultúrpolitika ilyenkor az a kérdés kell, hogy föltegye, hogy de ez a amiről te beszélsz, kultúrpolitika, hogy beleavatkozik, ezt láttuk, az az egy kicsit átnevelőtábor jellegű.

[00:09:51]Tehát nyomjuk, nyomjuk, nyomjuk.

[00:09:51]Ezt támogatjuk, erre adunk pénzt, az összes többi valahogy éljen meg.

[00:09:54]És az volt a csodálatos az elmúlt időszakban, hogy kiderült, hogy az összes többi valahogy szörnyen, nagyon nehezen, méltatlanul, de megél, mert megy utána a közönség.

[00:10:10]Hát amit mondasz, az azért érdekes, mert azon rágultam folyamatosan, hogy én leúszam három és fél évet még a sötét komenista filmfőigazgatóságon osztályvezetőként, és nem fogok nosztalgiázni, mert félreértésre esek egy adott pontot.

[00:10:28]Azt mondtam a főnökömnek, hogy és akkor ne haragudj, elsejétől én nem jövök be.

[00:10:33]És ott végetért a még kapcsolaton.

[00:10:38]De az egy érdekes rendszer volt, és érdemes felidézni, mégha nem is kellene pontosan kopírozni.

[00:10:45]Ez az a korszak volt, amikor stúdiók voltak.

[00:10:51]Maradjunk a játékfilmnél, hogy mindenki számára világos legyen.

[00:10:54]A stúdiók volt belőlük négy.

[00:10:54]Az ötödiket sajnálatos módon fölszántották, beszántották.

[00:11:00]N stúdió úgy működött, hogy volt minden évre költségvetése, és ez volt a szabály úgy durván, hogy évente 4 egész estés játékfilmet kell gyártaniuk.

[00:11:16]Be kellett küldeni a forgatókönyveket, azért tudom, mert odakerült a kezembe, amiben nem pofázhatott bele a minisztériumi ember.

[00:11:22]A lényeg ugyanis az volt, hogy a stúdióban olyanok ülnek, akik ez értenek és vállalják a felelősséget.

[00:11:31]Hát ez volt a dolog lényege, hogy amikor jött a filmelfelfogadás, akkor nem arról szólt a történet, hogy édes főigazgató úr, hát ezt tetszett rendelni, hanem az mi döntöttünk, sajnálom, ha nem tetszik, örülök, ha tetszik.

[00:11:47]Ezek néha nagyon érdekes beszélgetések voltak, merthogy a stúdiók bizonyos értelemben véve versenyeztek egymással.

[00:11:57]Ez is egy érdekes helyzet.

[00:11:57]Erről már leszoktunk.

[00:12:01]Ja, megvolt egy másik nagy előnye.

[00:12:06]Jó, elnézést, nem akarok tippeket adni, nem vagyok döntéshozó, és nem is akarok bejelentkezni.

[00:12:12]De azért csak mondd.

[00:12:12]Anak az volt a lényege, hogy mivel a stúdió tudta, hogy minden évben nagyjából ennyit kap, esetleg valamivel többet, lehetett tervezni, mert a filmcsinálás például egy olyasfjta meló, hát figyelj, ha egy játékfilm két-három év alatt készül el, az normális ötlet, szinoxis, forgatókönyv, megbeszéljük.

[00:12:40]Hát még egy kicsit dolgozni kellene rajtan.

[00:12:40]Gyártás, előkészítés.

[00:12:46]Ma macera.

[00:12:46]A lényeg az, hogy ők tudtak tervezni.

[00:12:46]És ha valaki jött, hogy kéne egy filmet csinálnom, azt mondták, hogy á nagyon sajnáljuk, de a jövő évre meg az azután következőre már elfogyott a pénz.

[00:12:55]De kezd el tervezni úgy, hogy három év múlva a te filmed lesz a soros.

[00:13:06]Meg úgy emlékszem, hogy megvoltak a rendezőik ezeknek a stúdióknak.

[00:13:06]Tehát, hogy az úgy el volt osztva nagyjából, hogy a piacon akik rendezők vannak, hova tartoznak?

[00:13:13]Lazábban vagy vagy köttebb?

[00:13:13]De ez annyira laza volt, hogyha az egyik rendezőnek azt mondta a stúdió, hogy te figyelj, ez most nem aktuális, akkor fogta a matyót, átment a másik stúdióhoz, és megkérdezt, hogy nem érdekel-e benneteket.

[00:13:26]Ja, és a stúdióvezetők elég érdekes sávók voltak, mert értettek a filmhez, dramaturgok voltak a csapatban, tehát a forgatókönyv az nem ilyen volt, hogy majd valami személytelen izé eldönti, hanem ők házon belül vitatkoztak, marakodtak és a végén jutottak valamire.

[00:13:50]Ezzel azt mondod, hogy ezt a központosítást ebben is és hogy általában is a kultúrában el kéne felejteni.

[00:13:53]Tehát meg kéne teremteni azokat a platformokat, ahol lehet versenyezni és átlátható a költségvetés.

[00:14:01]Absol Na most itt állati érdekes dolog történt, mert hogy de ez valójában már 90 óta tart ez az elképesztő kuplerá.

[00:14:06]Ez a mindent mindennel összemosak.

[00:14:12]Ja, hogy van egy minisztérium.

[00:14:12]Húha!

[00:14:12]Na de akkor mi a dolga a minisztériumnak?

[00:14:19]Hát a minisztérium majd kiszervezi az ügyet, aztán semmi köze hozzá.

[00:14:24]Igen, de akkor ki fogja számon kérni?

[00:14:24]Ez az, amiről dumáltunk.

[00:14:29]Létrehozol egy szervezetet, amelyik saját kebelén belül dönt, hogy hogyan, miként, ahhoz semmi között.

[00:14:38]Majd a végén jelenti, hogy sikeresen végrehajtotta a feladatait.

[00:14:38]Te meg bólintasz egyet, hogy oké.

[00:14:43]Előtte nem kellett volna megkérdezni, hogy de ember, mégis kinek, miért?

[00:14:47]Hogyan, mi célból?

[00:14:47]Szóval hát ti itt iszonyatos forrásokat emésztetek föl, és most nem csak pénzről van szó, emberekről.

[00:14:59]Ha egy embert egy ócska silány moziba dobsz be, hogy itt dolgozzatok rajta hónapokig vagy évekig, akkor ti nem csak a pénzt veszítettétek el, kedves elvtársak, hanem ennek az embernek a tudását, a hozzáértését, a rokonszenvét, az elkötelezettségét is.

[00:15:17]Vannak rendezők, akik 10 éve nem rendeznek, miközben korábban sikeres filmeket készítettek, vagy a szakma által megbecsült filmeket.

[00:15:29]De és nem jutnak hozzá, mert nem jutnak forráshoz.

[00:15:31]De figyeli, megint a pénzről beszélsz.

[00:15:34]Én most arról beszélek, hogy az ő tehetség, az ő tehetségük az úgy veszett el, Igen.

[00:15:39]Én arról beszélek, hogy 10 éve nem készít filmet, lehet, hogy élete legproduktívabb 10 évében ücsörgött otthon és reménykedett.

[00:15:47]Na, ez már rendben van.

[00:15:47]Tehát az, hogy hát a lehetőség, amit megadsz vagy nem.

[00:15:50]De például ha belegondolsz, hogy a független filmek az elmúlt években mégis csak elértek valamit.

[00:15:56]Hát erre utaltam, hogy lehet, hogy átnevelés zajlott volna, de azért a független filmek megmutatták azt is, hogy másra is kíváncsi a közönség, sőt nagyon is.

[00:16:06]Oké, nem voltak ideológiai filmek, oké, nem voltak művészfilmek, nem voltak alapvetően zsáner filmek sem sok esetben, hanem egy ilyen micsoda volt, de közben meg dőlt a nép, mert jól érezte magát a moziban.

[00:16:29]Na most a dől a nép azért egy ilyen zig millió.

[00:16:29]Hát azért az azért az nézettség.

[00:16:35]Jó az teljesen rendben van.

[00:16:35]De ha belegondolsz, hogy 202-es év 24-es éve igen, lényegében két magyar egészési játékfilm mentette meg, mert a dőlt a nép.

[00:16:48]Na jó, ezzel átlépünk egy másik zónába, merthogy a mozik nincsenek túl jó állapotban, tehát a nézettség halványan ereszkedik.

[00:17:01]Ez nem csak a mozik bűne félreértésenség.

[00:17:01]Ha nincsenek filmek, miért mennénk mozikban?

[00:17:06]A marketing ezt nem tudja megoldani.

[00:17:06]Pár évvel ezelőtt egy matek, igen, matekos csapat készített egy fura képletet, amelyik arról szólt, hogy hogyan jutsz el odáig Amcsika srácor, hogy az első hétvégén parádés legyen az eredményed.

[00:17:22]Zseniális az online tér.

[00:17:22]Ezt mondom, azt mondom, csak pénzkérdést.

[00:17:29]Aztán elkezdték használni.

[00:17:29]Ez ugye azt jelentette volna, hogy minden film sikeres lesz, de egy szörnyű dolog történt, mert amikor megkérdezték tőlük, hogy és mi lesz a következő héten?

[00:17:38]Az sajnos azt nem tudjuk megmondani, mert addigra az emberek megnézik a filmet, a film rossz.

[00:17:48]Hát igen, nagyon sajnáljuk, akkor megbukod.

[00:17:48]Na, ezt csak azért hoztam föl itt példának, hogy világos legyen, hogy a magyar filmek, független és támogatott magyar filmek együttm talán azért lettek sikeresek, mert mi úgy gondoltuk, hogy közünk van ezekhez a filmekhez.

[00:18:10]És ezek a filmek a valójában a futni mentem és ahogyan tudnék nélkni nélküled volt a nagy agykassza csináló.

[00:18:20]Ez azért volt fontos, mert mintha egyébként megmagasul tonának arra, hogy a néző jelen van ebben a történetben.

[00:18:31]Most ha nagyon durván akarok fogalmazni, itt van három területe ennek a filmes akármicsodának.

[00:18:36]Az egyik ugye maga a produkció, a másik az, hogy hogyan juttatod el a nézőhöz, a harmadik pedig maga a néző, a befogadó.

[00:18:46]Nos, normális körülmények között ez úgy zajlik, hogy van valamilyen képed a nézőről, a befogadóról, különben is ő fizeti azt a bizonyos támogatást, meg ő veszi meg a mozijegyet.

[00:19:00]Ha van képed róla, akkor az a feladatod, hogy ennek szellemében hozz létre olyan tartalmat, üzenetet, akármi, mockóképet, ami képes találkozni vele, ha nem is egy milliós nézőszámban, de találkozik a nézőivel.

[00:19:17]És van a köszesz zóna, amelyik rohadtul nehéz.

[00:19:17]És erről hát basszus 36 éve nem sikerült normálisan beszélgetni, hogy eljut-e egyáltalán a nézőkhöz milyen csatornáink vannak, hogy oké, elkészítetted a filmet, pénz, emberi munka, kreativitás, minden van benne.

[00:19:40]Eléri-e a nézőket?

[00:19:40]Hát most a közösségi média ezen én úgy látom, de megint leginkább a független filmek mutatják meg azt, hogy hogy ez egy valódi út, hogy sokat tud segíteni az alkotóknak.

[00:19:56]Például vagy igen mondom vagy nem?

[00:19:56]Például nézd meg, hogy hogy messze nem volt még meglovas Roziék filmje a moziban, amikor már lehetett tudni, hogy egy ilyen nagyon kemény, nagyon pszichós, szinte thrilleres, hangvételű magyar film készül és kerül ki.

[00:20:09]Tehát várta a közönség, hogy mikor jön ez a film.

[00:20:14]Ez ez fel volt építve ez a kampány és ügyesen a főszereplőkön keresztül volt felépítve.

[00:20:19]Ez egy abszolút helyén való dolog volt, de a következőkre kell gondolnod.

[00:20:24]A kínálat az online világban, digitáliában elképesztő méretű.

[00:20:30]Hogyan válogatsz?

[00:20:36]Eleve a mozik is bajban vannak.

[00:20:36]Nem tudom, megfigyelted-e, hogy az utóbbi években a mozi kínálat elég rendesen eltolódott.

[00:20:45]Nem tud ellenállni annak a nyomásnak, amelyet a streaming platformok gyakorolnak rá.

[00:20:49]Tehát másképp nézed a filmeket, másképp látsz, másképp hallod a a hangjait egy mozgóképnek.

[00:20:54]És az eltolódás az például nagyon érdekes.

[00:21:00]Koncertfilmek, zenészfilmek, igen, sportfilmek.

[00:21:08]Na de ember, akkor most a koncertet és a meccset fogjuk helyettesíteni.

[00:21:12]Az F1 a Forma 1-es világát felidéző film.

[00:21:19]Hát maradjunk abban, hogy nem hallhatatlan műremeg.

[00:21:22]Emellett magas volt a nézettsége.

[00:21:27]Ja.

[00:21:27]Kijutsz a Forma 1-esre, nem belelátsz abba, hogy mi történik a háttérben.

[00:21:31]Nem.

[00:21:31]Vow!

[00:21:31]A rohadt éb bizony.

[00:21:34]A varázslatot mutatta meg úgy, ahogy megmutatta.

[00:21:38]Igen.

[00:21:38]Igen.

[00:21:38]Jön a jeles énekes, énekesnő, együttes akárki, és ott a moziban a hatalmas vászan.

[00:21:43]mármár olyan, mintha ott lennél a nem tudom ilyen stadionban, dómban, akármicsodában.

[00:21:48]Ú, akkor lehet, hogy leszokóban vagyunk a hagyományosan értelmezett filmekről, amelyek ilyen bonyolult történeteket és emberi viszonylatokat mesélnek el.

[00:22:00]Igen.

[00:22:00]Viszont durván rászokóban vagyunk a streamingre.

[00:22:04]Így van.

[00:22:06]És a sorozatokra.

[00:22:06]Abszolút.

[00:22:06]Tehát tehát, hogy a és ráadásul a nagyon furcsa módon a sorozatnak az a lényege, hogy egy nap alatt nézd meg 10 részt.

[00:22:12]Üm ezt egy csomó ismerősömtől hallom.

[00:22:16]Binc vsi az nem fog en és merthogy ez így van.

[00:22:16]Tehát valójában megnézünk egy öt két órás filmből álló hatalmas maratont, merthogy hát ennyi erővel beülhetnénk a moziba reggeltől estig is, de arra nem vagyunk kíváncsiak, mert az nem vonzúj be.

[00:22:32]Hát nagyon fura a dolog, merthogy mert ugye a moziba el kell menni.

[00:22:39]A mozi az egy esemény.

[00:22:42]Na jó, de otthon meg nem kapok az asszonytól mindig popcornt.

[00:22:46]Na csoszról nem is beszélve.

[00:22:46]De figyelj, ez megint csak nem pénzkérdés.

[00:22:50]Amikor valaki azt mondja, hogy moziba megyünk, akkor ő jegyet vált a többi nézőre is.

[00:22:55]Tehát, hogy hogy ott legyen velük egy térben, hogy együtt nevessenek, együtt hatódjanak meg Igen, de ez ugye most ahogy te ezt mondtad, szerintem a kedves nézők fejében is hirtelen egy negatív kontextusban jelent meg, miközben, hogy a többi néző is hát ott mocorognak, zizegnek, zörögnek, hallom, hogy eszi a cipszet, de például vígjátékot egyedül nézni, annál lelombozóbb a világon nincs.

[00:23:20]Igen.

[00:23:20]Tehát vjátékot tömegben nézünk, mert végigröhögjük a legrosszabb poénokat is.

[00:23:23]Figyelj, ezek a izé a Cípsz, a Nacsosz, a izé meg a mi fene, ott vannak, és ezért esemény, amikor elmégy a meccsre, bocsánat, de ezek az emberek ott nem feltétlenül nagyon jól nevelt népek.

[00:23:38]csúnyákat kiabálnak, közben esznek meg hagyjuk a fenébe, kikérem magamnak fertelen.

[00:23:45]Hát ember, a meccsnek ez a lényege.

[00:23:51]Hát persze, tehát hogy emberek nem feltétlenül illendően, de ott vannak a reakciójuk, a hangjuk, a jelenlétük.

[00:23:59]Közés.

[00:23:59]Na most a mozi kezd ebbe az irányba eltolódni, hogy amikor én is moziba megyek, jó hát egy csomó mindent meg lehet nézni online.

[00:24:08]Ah, kérlek, a filmklub filmeket máshol úgy se látom.

[00:24:13]Kész online készülött.

[00:24:13]De a mozé az arról szól, hogy emberek ágy egy ismerős, összefutunk, lötyögünk, kifelé jövett, megbeszéljük a filmet.

[00:24:25]Na most ez egy másfajta kultúra.

[00:24:25]Nem lennék boldog, hogyha ezt leváltanánk úgy, ahogy van.

[00:24:30]De látod, például ez is egy nagyon fontos kérdés.

[00:24:34]Lehet, hogy rossz a fogalmazásom.

[00:24:39]Szóval, hogy mire optimalizálsz egy filmet?

[00:24:44]Az optimalizálást azt úgy kell értelmezni, hogy arra a marha nagyvászorra, a te édes népes közönségedre, vagy a telefon esetleg televízióra, vagy az okostelefonat kijelző bárhol megnézem, tudod, ülök a vonaton és nézem.

[00:25:03]Persze, persze.

[00:25:03]Jó, de de ez a te döntésed is.

[00:25:06]Hát hogyne.

[00:25:06]Ez alkotói döntés.

[00:25:08]Alkotói döntés.

[00:25:08]Ma már igen.

[00:25:12]Ezért meséltem neked a stúdiókról, az egykori stúdiókról.

[00:25:16]Ma már igen.

[00:25:16]Hogy feltehetőleg azt közösen kell megdumálni, hogy ember, mi a jövője a filmednek?

[00:25:20]hol van a helye?

[00:25:24]És ezért sajnálkoztam, amikor a Magyar Televízió úgy, ahogy van elfelejtette a drámai műveket, merthogy anno volt egy ilyen fura gondolkodás, hogy oké, mozifilmnek nem biztos, de mi van, hogyha egy tévfilmben gondolkodunk?

[00:25:42]kicsit szerény a kivitel, de amúgy alkotói lehetőség és félértés több néző, mert akkor még több néző volt.

[00:25:47]Hát pers ugye ma azért az egy érdekes kérdést vett fel, és hogyha itt most erre elkanyarodunk, akkor akár a közszolgálati televíziózás jövőjéről is beszélgethetünk pár mondatot, hogy ami Hajdanában evidens volt, hogy mi a dolga a televíziónak, drámákat közvetít, tévjátékokat készít és így tovább, és így tovább.

[00:26:06]Ezeknek a súlya, funkciója vajon megvan-e ma még?

[00:26:10]Fogalmunk sincs, mert eltűntek.

[00:26:10]Eltűntek.

[00:26:10]De megnéznének-e az emberek egy tévjátékot ma?

[00:26:18]Na mondok egy fura példát, hogy miközben elképesztő a kínálat.

[00:26:22]Ugye voltak, vannak nekem ilyen kedves csatornáim.

[00:26:22]Én egyébként kevesebb televíziózok.

[00:26:26]Talán 2000-ben indult el a filmmúzeum, ha még emlékszem.

[00:26:32]volt egy ilyen csatorna, ami nekem abszolút üdítő dolog volt.

[00:26:36]Úristen, akkor a magyar filmtörténet izgalmas darabjai, néha bekerült valami a televízió archívumából.

[00:26:47]Aztán egy bő évtized múltán megszűnt.

[00:26:47]Most van egy magyar mozi.

[00:26:47]A magyar mozi hasonlóképpen azt mondja, hogy fúrjuk fel az archívumot, a filmarchívumot, a TV archívum.

[00:26:59]Ja.

[00:26:59]És mint kiderült, elég sokan nézik.

[00:27:05]Igen, de ebben van egy nagy a diagnosztalgia is.

[00:27:05]Ha ma készítesz egy tévjátékot, van-e benne olyan érzésed, hogy jé, újra, vagy azt látnád, hogy hát mai színészekkel itt van valami, érdekel vagy nem?

[00:27:18]Lehet, hogy egyszerűen arra gondoltak, hogy ezek ilyen rendesen elmesélt történetek és ez még a sorozatokra is igaz.

[00:27:23]vissza hoznád egy közszolgálati televízióban a tév filmgyártást, vagy a tévjátékgyártást, ami egy különös műfaj volt.

[00:27:36]A filmgyártást és a tévé gyártást többé nem válasszanám el egymástól.

[00:27:42]Sőt inkáb már tévjátékgyártást, tévjáték, tév film gyártás, hanem azt mondanám, hogy jöjjenek létre stúdiók, és ezek a stúdiók gondolkodjanak azon, hogy jó, most megcélozzuk a mozikat.

[00:27:53]Tudomásul véve, hogy a mozik nem tudnak végtelen számú filmet befogadni.

[00:27:58]Megcélozzuk a különféle televíziós csatornákat, vagy megcélozzuk az online felületeket, mert szeretnénk helyet adni olyan fiataloknak, pályakezzőknek, akik lehet, hogy már eddig is forgattak a telefonjukkal, vagy akárhogyan, de tele vannak ötlettel, új gondolattal.

[00:28:18]Tehát a mozgóképet, mint olyat, nem szedném szét többé ilyen elemekre, hogy van a mozé ugye a rangos felsőház, aztán van a televízió, amelyik azért még mindig mutatós, de izé, és aztán vannak ugye az ilyen youtuberek meg mi fené.

[00:28:35]Mi lenne, hogyha olyan stúdiók működnének, amelyek azt mondják, hogy összegyűjtjük a kreatív embereket hozzá.

[00:28:44]Honnan lesz erre piacképes kereslet?

[00:28:44]Csak az állami forrásokból?

[00:28:48]Nem feltétlenül.

[00:28:48]Mi van akkor, hogyha ezeknek a stúdióknak az élén ugye annoó, ezek többnyire ilyen stúdióvezető típusú emberek voltak.

[00:28:58]Mi van, hogyha producerek kezébe kerülne, akik rögtön elkezdenek tájékozódni, hogy fölveszi a streaming, kívánja-e a műsorszóró televízió ebből kivenni a részét, valamilyen módon hozzájárul-e?

[00:29:10]Ja.

[00:29:10]És közben azért is rágóhatna, hogy hú a fenébe mi lenne, hogyha egy kis fesztiválfilmen is bepróbálkozna.

[00:29:21]Ez egy tök normális állapot lenne, hogy többé ne úgy gondolkodj, hogy te be vagy zárva egy adott világba.

[00:29:27]A mozi, a tév, a streaming, a nem tudom micsodán.

[00:29:33]Mozdulj ki, gondolj bele, hogy a skandinávok hát mit tettek a kríz meglephetően rövid idő alatt.

[00:29:40]Azt a skandináv krimi meghódította a világot.

[00:29:45]A skandináv filmesek, hát inkább rétegfilmesek, tehát nem ők azok, akik ilyen nagy franchise, lövöldözős, űrmissziós filmeket csinálnak.

[00:29:55]Ebben a pillanatban ha fölmégy valamelyik streaming platformra, te jó Isten, hát ez is valami skandináv cucc.

[00:30:03]Hú!

[00:30:03]És ezek meg, mert megtanulták, hogy hogyan lehet ezeket fölépíteni.

[00:30:09]Ja, bennük ráadásul ott van az, hogy nem feltétlenül sztárokra épül ez az egész.

[00:30:14]Hát a helyi sztárokra jó esetben hcsó.

[00:30:20]Igen.

[00:30:20]Tehát nem az bizg bennük, hogy majd jól megmutatjuk, hanem az, hogy érdekes új történeteket, fura lélektani helyzeteket mutatnak meg.

[00:30:29]Az amit felvetettél, a stúdiók visszaalapítása és egy stúdiórendszerben működő filmes világ, ez valakivel már tárgyalt ötleted, vagy valójában meg tárgyal neki, nevek egy bejelentkező hülyés.

[00:30:45]Hát de lehet, hogy valakinek elmondtad, és azt mondták, hogy nekem mondom el.

[00:30:49]András, hát gyere, hogy menj már a fenébe.

[00:30:49]Nekem nincsenek ilyen ambíciói.

[00:30:52]Én csak egy filmiránt nagyon elkételezett csávó vagyok.

[00:30:56]Úgyhogy most neked azért mondtam el, mert jó.

[00:31:00]Hát hozzámképes te fiatal vagy, de még emlékszel a sötét múltra.

[00:31:03]És hogy rágódjunk azon, hogy vannak ennek a sötét múltnak olyan elemei, amelyeket egy egy teljesen új formában érdemes lenne előhozni és azt mondani, hogy legyen a filmek finanszírozása olyan, hogy tervezhető legyen a működés.

[00:31:22]Tehát ne egyes filmek játszanak, hanem mondasz, hogy ezek műhelyek.

[00:31:26]Amit mondtál, rohadt fontos volt, hogy a stúdióban ott van rendező, hogy ott van a dramaturg, hogy ott vannak azok az emberek, akik képesek együtt gondolkodni.

[00:31:40]Hát csapatokat alkottak Hajdanában.

[00:31:40]Ugye ez legendás.

[00:31:40]Hát ebből következett az, hogy voltak olyan iskolák, ahol a rendező, az operatőr, a dramaturga, a film alap ötletének szerzője, az egyként működött egy évtizeden átad.

[00:31:49]Az egyik jeles filmrendezőt azzal gyalászák annak idején, hogy ott van persze a forgatás helyszínén, de bealszik.

[00:32:03]Mondom, hogyhogy hát a izé az első asszisztens meg az operatőr meg a többiek megcsinálják helyette a filmet.

[00:32:07]Mondta, akkor nem értem, hogy mi a gond.

[00:32:13]Hát ez az ember fölállított egy olyan csapatot, amelyik önjáró, ismeri a stílusát, jól működik.

[00:32:21]ember hát bealszik.

[00:32:21]Hát egy forgatás unalmas tud lenni olykor.

[00:32:27]Jó, vicc előttünk, de a Dolnak tényleg az a lényege, hogy van-e csapatod, hogy ott vannak-e azok az emberek, akikkel egyáltalán meg tudod vitatni, hogy mit szeretnétek létrehozni.

[00:32:36]Én még Bacsónál tanultam a Bacsó osztályban a filmírást.

[00:32:41]Hát nem voltam én olyan baromi jó, nem is kerültem be a filmgyárba, de az, hogy beszélgettünk arról, hogy hogy lehet megoldani helyzeteket, ezt magányosan nem tudod megcsinálni.

[00:32:56]Ez ez a hofi helyzet a és ha többet fizetek, akkor se, mert nem lesznek ott azok az emberek, akiknek az arcán tükröződik az én gondolatom.

[00:33:05]Kanyarodjunk vissza a közszolgálati televízióhoz.

[00:33:10]Igen, az önmagában kérdéses, hogy lesz-e kulturális lába ön önállóan.

[00:33:15]Most ugye van az M5 csatornám kinevezve ennek és hát annak a sorsa lehetne például az, hogy ezeket a filmeket be tudja fogadni és még számtalan dolgot.

[00:33:24]Például a színházak rögzítették az elmúlt évtizedben a televíziózás helyett az előadásokat, ott jogdíjat kell vásárolni és ott a dráma be lehet mutatni.

[00:33:33]Tehát rengeteg lehetőség lenne.

[00:33:33]De mi lenne igazából a közszolgálati televízió dolga?

[00:33:38]Mert ezen azt hiszem, hogy elég keveset vitatkozunk, csak vágyunk valamire, hogy legyen már végre egy rendes közszolgálati TV.

[00:33:45]De az milyen?

[00:33:45]Nem tudom, csak kérdéseim vannak.

[00:33:45]Ugye nyilvánvaló, hogy az én válaszom az lenne egy közhelyeseen, hogy hát a Honi kultúra ápolása és a magyar nem tudom mi, de egyáltalán nem biztos.

[00:34:05]Sőt, lehet, hogy a Közzelevíziónak inkább olyannak kell lennie, amelyik elirányít ebben a kulturális bőségben.

[00:34:16]Lehet, hogy ez a jó válasz.

[00:34:16]Ja, de ezek a műsorok elfogytak, ahol arról beszélgettek, hogy mi van a színházban, milyen kiállításra érdemes venni, hogy milyen filmek vannak a moziban, és mire ügyeljünk, amikor könnyelműen jegyet váltunk.

[00:34:30]Ebé a klasszikus ugye a stúdió volt, ami 2000-es évek elején még prosperált és aztán hirtelen vége lett.

[00:34:36]Na az még a 80-as évek elején indult el.

[00:34:40]Így van.

[00:34:40]80-ban kereken.

[00:34:43]És és hát azóta voltak erre kísérletek.

[00:34:43]Ugye Attillának volt műsora a kereskedelmi televíziózásban, Tilla Attillának, ami ezt a célt szolgálta, és voltak olyanok, amelyek jól rosszul, de de megszűntek.

[00:34:56]Igen.

[00:34:56]Igen.

[00:34:56]Biztos-e, hogy kell.

[00:34:56]És nem biztos az, hogy azt a fajta kulturális tartalmat, amiről beszéltünk, azt mutassa meg, és egyébként meg egy közvleti televízió a politikát mutassa meg a közélet összes ágával, bogával viszonylag pártatlanul.

[00:35:10]Ezért mondom, hogy csak kérdéseim vannak.

[00:35:16]Ühüm.

[00:35:16]Mert te azt mondtad, hogy mutassa meg a politikát.

[00:35:19]Oké, de a hatalomipart, az egymással marakodó pártokat és csoportokat, mi fenéket.

[00:35:25]Hát ha a civilizációnk ez, akkor ezt tudja mutatni az esetben, az esetben, ha beszámol a napi ügyekről.

[00:35:29]Figyelj, nem biztos, hogy ez a civilizáció.

[00:35:34]Most ebben élünk.

[00:35:34]Azt ja ki kinek az anyját emlegeti sűrűben, de a közélet az valami más.

[00:35:39]És remélem, hogy ez a mostani fölhevült és izzó és nem tudom én milyen, akármi átváltozik azzemélyzeti kérdéseket tárgyaljunk folyamatosan, hogy alkalmas-e az arca és izé, összecsinálta magát, rettenetes, nézesz a pofát, meghízott, múmia, szörnyűséges az egész, hanem mit tudom én, a beszélgetés arról szóljon, Van-e például az iskolának esélye arra, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni?

[00:36:18]Ez tudom így elsőre nagyon hülyén hangzik.

[00:36:23]Nem, nem.

[00:36:23]Szülőként hallgatva ez nem hangzik hülyén.

[00:36:25]Nem, de én a nagyobbik unokámmal erről sokat szoktam beszélgetni, hogy mi a helyzet.

[00:36:28]És akkor ő elmondja, hogy mi van a suliban.

[00:36:32]És akkor végighallgatom, és fölteszem a kérdést, hogy örülnék-e én, ha most kellene suliba járnom.

[00:36:39]És a válas akkoriban örültél?

[00:36:43]Igen.

[00:36:43]Kapaszkodj meg.

[00:36:46]Hm.

[00:36:46]És most mit válaszolsz?

[00:36:46]A gimi?

[00:36:46]Az számomra ilyen abszolút meghatározó volt.

[00:36:50]Ja, a gimi nekem is.

[00:36:50]A gimi már nekem is az abszolút meghatározó volt.

[00:36:53]De az általános az se volt különösebb bajom.

[00:36:55]De a gimi az ilyen sorsfordítóhely volt.

[00:37:01]Ja, nem volt minden tanár remek, és nem volt mindegyik zseniális, de meglepő módon nagy szabadsággal tanítottak.

[00:37:11]Hova hova jártál?

[00:37:11]Második Rákózi Ferenc gimnáziumb.

[00:37:14]Ugyanezt tudnám elmondani, a kölcseiről.

[00:37:14]is voltam, de az egy kor volt, amikor amikor azt hiszem, hogy nagyon furcsán néztünk azokat a volt párt szekötőtanárunk, aki ráadásul a történelemtanárnán volt egy darabig, és nagyon furcsa volt, amit ő ott képviselt, és nem is értettük ezt most miért, és közben jött a másik, aki azt mondta, hogy olvass plusztot, mert mert lehet, hogy most nem érted, de olyan szókincsed lesz, hogy megőrülsz.

[00:37:38]Na most akkor a válaszod az, hogy ettől lettünk ilyen hülyék, vagy épp ellenző valle ez a válaszom, hogy ettől lettünk ilyen hülyék, vagy épp ellenkezőleg kaptunk egy lehetőséget arra, hogy sokféle nézetet ismerjünk meg.

[00:37:50]Így van.

[00:37:52]Megtanultuk leszűrni ezt a sok mindent.

[00:37:52]Tehát nem az történt, hogy megbolondultunk, hanem ezt ja ezér hát ő a pártitkár, öcsém.

[00:37:57]Hát akkor ez egy munkásőrvaz.

[00:38:03]A másik meg hát tudod, ő annak idején még paptanár volt, de és ez is szép aztja, de még megtartották.

[00:38:12]Igen.

[00:38:12]Ja, hogy miért tartották?

[00:38:12]Mert azt mondom, mer bitang jó, mert ennél jobb matek tanár a világon nincs.

[00:38:15]Szóval ilyen halálfura világ ránk volt bízva, hogy elemezzünk, értékeljünk, vagy eldöntsük, hogy kitől akarunk.

[00:38:27]Nem is, hogy kitől akarunk tanulni, hanem hogy kitől mit tanulunk.

[00:38:32]Na most ma egy olyan rendszerbe kerülnek a gyerekek, ahol oszposz ugyanazt tanulják, amit még én általánosban.

[00:38:45]Én már akkor is rohadtul untam.

[00:38:45]Igen.

[00:38:49]És amikor beszélgettem az unokám, mondom, hogy mi van szoldi.

[00:38:55]Úristen, hány verszak?

[00:38:55]Jaj, oké, majd kikérdezle.

[00:39:00]Ugyanez a gyerek, szintén Arany Jánosnál tartunk, amikor a Velsibárdokból kellett valamit megtanulni, akkor másfél nap alatt az egészet önként és darolva tanulta meg.

[00:39:10]Persze.

[00:39:12]Ja, miért?

[00:39:12]Ne, bocs.

[00:39:12]A venzi bárdok az izgi.

[00:39:16]Egy dráma.

[00:39:16]Persze izgalmas.

[00:39:17]Persze.

[00:39:19]Na most a cél az, hogy a Toldit tanulja, vagy hogy a nemzeti identitás Tolddi Miklóson mit tudom én.

[00:39:30]De ha tanár azt látja, hogy jobban mennek a balladák, mert azok drámák, emberi helyzetek a gyerekek számára, akkor tanítsa azt a rohadt élet.

[00:39:39]Most ezt ígérik, és egyébként az jutott eszembe, hogy a közszolgálatiság az is lenne, hogy ezekről úgy beszélgessünk, hogy mi változik, vagy mit akarunk változtatni, vagy mit ígérnek most nekünk, hogy változzon meg, de merre változzon, hogy jó irányba változzon.

[00:39:52]Na most amit mondtál, az rohadtul fontos.

[00:39:56]Tehát a politizálást hogyan kell értelmeznünk?

[00:39:56]Mert ha azt mondod, hogy a politizálás az a közéletiség, akkor nagyon tudnék bírni egy olyan televíziót, egy állami televíziót, amelyik azt mondja, vállalom a közéletiséget.

[00:40:12]Tehát magyarán ne a magasztalás, a mindenszás az ők tehetnek róla, hanem például beszélgessünk arról, hogy mekkora szabadságot kellene élvezni egy kórháznak, egy orvosnak ahhoz, hogy ne fulladjon bele a saját.

[00:40:29]De ez egyfajta szolgáltató közszolgálatiság, mert hogy mert hogy információt ad és vár is tőled információt.

[00:40:36]Pontosan.

[00:40:36]Na, ezért mondom, hogy nincs válaszom, kérdéseim vannak, mert én egy ilyen szolgáltató televíziót abszolút hasznosnak fogadnék el, és azt mondanám, hogy oké, dumáljuk meg.

[00:40:47]Ja, még beleférne az is, hogy egyszer csak derítsük ki, hogy mi van akkor, hogyha te állampolgárként segíthetsz az intézményeknek.

[00:40:57]Tehát ha nem ül fönt a piramis csúcsán egy ilyen izé intézmény, majd megmondja, hogy mit taníts, hogyan viselkedj, hogyan köss be a cipőddel, majd megmondjuk, hogy egy kórháznak hogyan kell működni, hanem azt mondom, drágáim, ti vagytok a gazdái.

[00:41:18]Ja, nincs pénzetek, de most azt mondta egy beteg, hogy bejönne és a WC-t egy kicsit bevakolná és utána kö az nem lehet, hát nem adott be költségvetést.

[00:41:28]Hát de és nem volt megversenyeztető.

[00:41:30]nem lehetőséget arra, hogy az állampolgárok akár ingyen bérmentve a közügyek iránti elkötelezésségükből fakadóan segítsék az állami intézményeket.

[00:41:46]Amiről beszélsz, annak volt egy önkormányzati lába, amit szépen kirúgtak az önkormányzatok alul.

[00:41:51]Tehát amikor a helyi közösség maga tudott gondoskodni arról, hogy az SZK az rendben legyen, az orvosi rendelő ki legyen meszelve, a az iskolában legyen kréta, de hát ezt elvették minden.

[00:42:01]Figyelj, van egy ronda szó, nem szívesen használom, mert ilyenkor mindenki azt, hogy úgy hívják, hogy szubszidiaritás.

[00:42:11]Igen, ez egy csúnya szó.

[00:42:13]És ez egy nagyon ronda szó.

[00:42:13]Tüsszentél.

[00:42:13]Olyan, miközben csak annyit jelent az egész, hogy dönts ott, ahol a problémák felmerülnek.

[00:42:22]és intézkedj ott, ahol a problémák felmerülnek.

[00:42:26]Na most az elmúlt 36 év meg arról szólt, hogy itt minden hatalomtól megittasolt ember egyed úgy gondolta, hogy tessék ide adni, majd én meghozom a döntést.

[00:42:36]Ehhez képest ott helyben te azt mondtad, hogy közöm hozzá, semmiféle felelősség nem terhel.

[00:42:43]Csinált.

[00:42:43]Eltűntek a gonnokok.

[00:42:47]Tudom, én hülye vagyok, mert mindig arra hivatkozom, hogy ebben az őrült digitáliában a legnagyobb veszeség a gondnok és az ügyintéző, mert azt mondja, törődj magaddal, elromlott, hát akkor menj el, vásárolj valamit a barkácsáruházban, a villamossági szaküzetben, akár csináld meg te.

[00:43:07]Az ügyintéző az meg ott van az online térben, aki azt mondja, regisztrálj, írd be anyád nevét, adjál egy 17 karakterből álló jelszót, meg nem tudom mi fené.

[00:43:22]Na most miért nem lehet a világot úgy bonyolítani, hogy a szerelést végezze el az, aki ért hozzá, hogy az ügyintézés meg az ügyintéző, ne hogy amikor én bemegyek a kormányhivatalba, valam azért, mert olcsóbb olcsóbb a világnak, hogyha te intézed el.

[00:43:40]A digitális világ is olcsóbb, hogyha nincs ott Jucika a végén.

[00:43:40]De így rendben van, gyikát nem kell fizetned.

[00:43:44]Így viszont a haveroknak kifizethetsz 17 milliárd Ftot azért, hogy fellérszenek egy olyan digitális rendszerre, amelyik vagy működik, vagy nem.

[00:43:53]Várj, ez nem a lényeg.

[00:43:53]Ez az eredménye.

[00:43:58]Vissza nem engedlek, de de de mindjárt de mindjárt engedlek.

[00:44:04]Az, ami most elindult, az téged optimizmussal tölt el.

[00:44:04]Tehát látod azokat a folyamatokat, ha csak a kultúrát nézed, vagy a közéletet nézed, amitől jobb lesz nekünk itt.

[00:44:13]Igen, ez teljesen egyértelmű.

[00:44:18]És miközben ez a rendszerváltás olyan fellengzős kifejezésnek tűnt, most van rá esély, ha már 1990-ben elmulasszottuk, van arra esély, hogy azt, amit ott elrontottunk, azt most helyre hozzuk?

[00:44:33]Hát eltelt 35.

[00:44:33]És nagyon sajnáljuk.

[00:44:33]Akkor most úgy kell rendbe hozni, hogy azok az emberek csinálják, akik egy lehelettel fiatalabbak, mint mi voltunk akkor, és próbálják újra berendezni a világot.

[00:44:48]Szóval ez nem egy 90-ben hatalmat osztottak újra egymás között az elvtársak.

[00:44:53]Tök mindegy, hogy milyen színűek voltak.

[00:44:57]3árom és fél évtized úgy telik el, hogy erről folyik a diskurzus a hatalomról.

[00:45:03]És közben felnő egy olyan nemzedék, amelyeknek nincs beleszólása.

[00:45:08]Tehát ez olyan, hiszen azzal kezdted éppen, hogy a várban hogyan is néz ki a Szentháromságtéri palota a karmelita a propagandaminisztérium a nem tudom én mi fene.

[00:45:19]Na most nekünk meg úgy kellett élni, hogy berendezték a világot nekünk a mindenkor hatalman lévők.

[00:45:24]És ezzel elveszítettük azt a lehetőséget, hogy azt mondjuk, hogy anyukám, a szekrényt mégis inkább oda kellene állítani.

[00:45:34]Kiszorultunk a saját életünkből, és ez a kiszorulás tényleg drámai volt.

[00:45:40]Megbélyegzések, kirekesztések.

[00:45:46]Ja, nem feltétlenül az, hogy hogy verik az ember talpát, vagy letépik a körmét.

[00:45:52]Ez egy óriási tévedés, de az, hogy nem lehetsz részese a saját életednek, az egy nagyon durva büntetés.

[00:46:03]Én nagyon optimista voltam.

[00:46:03]Félreértés, Andris, miért tartott ez ennyi ideig?

[00:46:08]Ugye ez egy nagyon hosszan tűrő társadalom volt mostanáig.

[00:46:14]Hát most jönne az, hogy kifel ezért nem gondolom, hogy hogy ezt most képes sokat szoktunk vitatkozni, ugye teljesen másképp látjuk a világot.

[00:46:21]Ő azt mondja, hogy vannak olyan emberi gyarlóságok és gyengeségek, amelyek ellen hiába próbálnál hadakozni, az egy módon szüntethető meg, hogyha az emberiség fölismeri a megvilágosodáshoz vezető útját és megváltozik.

[00:46:38]Én meg egy ilyen hülye idealista vagyok, aki azt mondja, hogy szerintem az emberek alapvetően jók, jó szándékúak, és és nem lenne szabad a jó szándékat aljas módon mocskos célokra felhasználni.

[00:46:59]Na most ott valami olyasmi történt, hogy az első mondataik úgy hajzottak, tudom, akkor még volt ilyen, hogy értelmiség, és én se vagyok bűntelen.

[00:47:10]Hát a demokrácia az az olyan, mint ugye az angolpázsit, hány száz éve nyírják már, de ez egy hazugság volt.

[00:47:16]Saját magunkat vezettük félre.

[00:47:20]Demokrácia az nem az angolpázsi.

[00:47:20]A demokrácia az egy működés.

[00:47:27]Ha azt mondod, hogy várjunk 3-400 évet és jó lesz, akkor cseszheted, ember.

[00:47:33]Tehát sokkal inkább arról volt szó, hogy hogy egy kis beletörődés, majd csak jóra fordul, majd jön az új kormány, majd az új kormány alatt jobb lesz.

[00:47:39]Miért lenne ez a hatalomipar?

[00:47:45]Na de akkor most miért lesz jobb?

[00:47:45]Ugye most is jön az új kormány és pontosan ugyanezt várják az új kormánytól automatikusan nagyon sok.

[00:47:54]Egy nagyon fontos dolog van az, hogy én is egy kicsit bepánikoltam, hogy a fiatalok nálam fiatalabbak, mert a fiatal adott esetben 40-es embert is jelenthet, hiszen ne feledd el, hogy ő kijött mondjuk az egyetemről és akkor volt 23-24 éves.

[00:48:09]Szóval én már középkorú, már családapa, családanya, több gyermek nevelője meg.

[00:48:16]De mi van akkor, hogyha ők feladatokat kapnak?

[00:48:23]Merthogy felelősségről addig nem beszélhetsz, amíg nincs feladatuk meg dolguk.

[00:48:28]Tehát ez itt van az a felelősség.

[00:48:34]Milyen felelősség?

[00:48:34]Próbáld először megvizsgálni, hogy volt-e dolga a világban, és utána kért számol rajta.

[00:48:40]Na most jön az új csapat, és én rohadtul bízom bennük.

[00:48:45]Amúgy ők fordították meg most a világot.

[00:48:45]Tehát nem az én nemzedékem.

[00:48:51]Az én nemzedékem te is hallottad most úgy emlékezik, hogy volt-e valami a múltban, amit föl lehet melegíteni.

[00:48:55]És lehet, hogy ez ostobaság.

[00:49:00]És meg kell kérdezni azokat, akik most egyszer rádöbbentek, hogy közük lehet a saját világukhoz, hogy öcsém, mondd el, hogy te hogy csinálnád, milyen lenne az a munkahely, az a izé.

[00:49:11]Hova tegyük azt a rohadt szekrényt ebben a világ?

[00:49:17]De most akkor visszajutottunk oda, hogy ez lenne a közszolgálatiság, hogyha ezeket a vitákat, ezeket a kérdéseket itt nyilvánosan tudnánk feltenni és nyilvánosan születnének különböző válaszok, aztán majd lesz belőlük valami.

[00:49:33]mondom, hogy ez a fajta közszolgálat, ez nekem nagyon barátságos lenne, amelyek azt mondja, hogy hogy beszéljük meg, hogy jól bánunk-e egymással, beszéljük meg, hogy jó dolog-e, hogy a postás kisasszony megszűnt.

[00:49:49]Beszéljük meg, hogy helyénvaló-e túlszabályozni azt a világot, amelyben élünk.

[00:49:52]Helyénvaló-e, hogy a döntés nem ott születik, ahol a probléma.

[00:49:59]Hát ez nagyon szép lenne.

[00:49:59]Reménykedem.

[00:49:59]Ühüm.

[00:50:03]Jó, én is köszönöm.

[00:50:03]Önök is reménykednek nyilván, mert az ember mindig azt reméli, hogy jobb lesz egy kicsikét.

[00:50:07]Vannak itt most csalódottak és boldogok.

[00:50:11]Nyilván ezt látjuk és tudjuk.

[00:50:11]Ebből az egészből kell valamit gyúrni nyilván.

[00:50:15]De ez figyelj, ez most már a mi dolgunk a francban, szóval most már nem fog menni ez a dolog, hogy hát akkor majd jönnek a választások és a világ megváltozik.

[00:50:26]vagy csinálod, vagy olyan lesz, aminek amilyennek csinálják helyetted.

[00:50:30]Réze András, köszönöm.

[00:50:35]Köszönöm önöknek is jövünk egy hét múlva újra konkrétan programjával.

[00:50:39]Viszontlátásra.