Húzós podcast / Rajkai Zoltán – Néha előadás közben is imádkozom
- Rajkai Zoltán 33 évad óta a Katona József Színház tagja; pályáján nem az egyéni karrier, hanem az erős szakmai csapatba tartozás vezérelte.
- Zsámbéki Gábor a gyermekei születésekor egy-egy évre elengedte a próbák alól, és egy hónapos nászútra is, ám egy londoni felkérést nem engedélyezett – a színész maradt a társulatnál.
- Az alapító Székely–Zsámbéki-féle szakmai szigor máig érezhető, de Rajkai szerint a színháznak folyamatosan alkalmazkodnia kell a változó kulturális közeghez.
„Csodálatosan erős és nagyon jó társulat van a Katonának, aminek teljesen más kihívásokkal kell megbirkóznia, mint mondjuk annó...” – Rajkai Zoltán
- A Changes című darabban Fullajtar Andreával 20 szerepet játszanak ketten; Rajkai ezt karrierje egyik ajándékának tekinti, mivel korábban sosem voltak igazi partnerként együtt.
- A színészetet a kontroll művészetének látja: a színésznek nem azonosulnia kell a szereppel, hanem tudatosan irányítania a jelenlétét, hogy a néző azonosulhasson.
- A szinkronmunka (különösen Bradley Cooper jelenetei) észrevétlenül építi színészi eszköztárát: a visszanézett mikrogesztusokból és megoldásokból folyamatosan tanul.
- Hite életének alapja; a megtérés traumák hosszú folyamata volt, és a keresztény szemlélet nála teljesen összeér a szakmával – egy-egy nehéz jelenetben is imádkozik.
- A #metoo ügyek kapcsán úgy véli, a korábbi autoriter színházi modell Stockholm-szindrómát termelt; a továbblépés kulcsa az őszinte bűnfelismerés és bocsánatkérés.
- A Katonát nem félti a politikai nyomástól, mert művészszínházként pont a társadalmi reflexió a feladata, de ezt a színpadon belül, a darabokon keresztül kell végeznie.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Hűség a Katonához – 33 év egy társulatnál
Rajkai Zoltán elmondta, hogy amikor a műsorvezető „zökkenőmentes életnek” titulálta a pályáját, kissé meglepődött, mert szerinte ez „koránt sem így van”. Alapvetően hűséges típusnak tartja magát, pályafutása során sosem a saját karrierje volt számára a legfontosabb, hanem hogy egy erős, szakmailag megfelelő csapat tagja lehessen. A Katona József Színházban eltöltött 33 évad alatt szinte soha nem érezte, hogy váltania kellene, mert ez a közeg mindig minden igényét kielégítette.
Kiemelte, hogy egy erős társulatban létezni terhekkel is jár, hiszen nem mindig az adott színész van a középpontban. Egy gyengébb társulatban könnyebb lenne „kivillanni és csillogni”, de őt ez sosem vonzotta. Számára a csapatmunka, a közös gondolkodás és a közös szakmai alap sokkal fontosabb volt.
Rendkívüli gesztusok a színház részéről
Rajkai részletesen beszámolt arról, milyen kivételesen lojális volt hozzá a színház vezetése, különösen Zsámbéki Gábor:
„Amikor születtek sorban a gyerekeim, akkor Zsámbéki Gábor, aki messzeföldön híres volt arról, hogy milyen fegyelemben és kordában tartja a színészeit, nem engedi ki forgatásokra ide-oda, akkor engem minden évben elengedett egy évre a színháztól, hogy otthon legyek a gyerekekkel.” *
Ez azt jelentette, hogy napközben otthon lehetett, és bár esténként játszotta a futó darabokat, nem terhelték új bemutatók vagy próbák. Ennél is meglepőbb gesztusként említette, hogy amikor összeházasodtak feleségével, Krisztivel, Zsámbéki elengedte őt egy hónapos nászútra az évadkezdéskor, amíg a társulat többi tagja már próbált és játszott.
Ugyanakkor felidézett egy ellentétes példát is: amikor a társulat megnyerte az edinburgh-i fesztivált, és őt is hívták Londonba játszani egy hónapra, Zsámbéki nem engedte el. Elé azt a választást állította, hogy vagy felmond és kimegy Londonba, vagy marad a frissen szerződtetett tag a társulatnál. Rajkai végül a Katonát választotta.
A Katona iskola és az alapítók öröksége
A beszélgetés során szóba került, hogy létezik-e még az úgynevezett „katonaiskola”, a „Székely–Zsámbéki-féle világ”. Rajkai szerint ez a lenyomat máig jellemzi a színházat. A szakmai színvonal, a magas elvárások és az a gondolkodásmód, amit az alapítók képviseltek, továbbra is jelen van a falak között, különösen azért is, mert jó néhány alapító tag még mindig ott dolgozik.
Ugyanakkor hangsúlyozta a változás fontosságát. Amikor ő odakerült, egészen más volt a kulturális és társadalmi közeg – nem volt mobiltelefon, számítástechnika, internet. Úgy véli, hogy ha egy színház beleragad valami olyasmibe, ami régen jó volt, az érvénytelen vagy nevetséges lehet a mai színpadi jelenlétben. A Katonának most teljesen más kihívásokkal kell megbirkóznia, mint évtizedekkel ezelőtt.
„Csodálatosan erős és nagyon jó társulat van a Katonának, aminek teljesen más kihívásokkal kell megbirkóznia, mint mondjuk annó, amikor Szirtesék, Udvarosék, Dorottyáék, Bastiék, Cserhalmiék voltak fiatalok itt a színházban.” *
A főiskolai évek és a tudatos választás
Rajkai a Színművészeti Főiskolán Szirtes Tamás osztályába járt, akinek nagyon más világa volt, mint a Katonáé, ugyanakkor Szirtes rendkívül nyitott volt: engedte, hogy az osztály rengeteg vendégtanárt hívjon, többek között Sinkó Lászlót, Máté Gábort, Babarczy Lászlót, Bács Ferencet, Tordy Gézát, Kállai Ferencet. Ez óriási lehetőség volt arra, hogy a hallgatók különböző iskolákkal találkozzanak.
A Katona iránti vonzalma olyan erős volt, hogy harmadévesen személyesen kereste meg Zsámbéki Gábort, és kérte, hogy vegye oda szakmai gyakorlatra. Zsámbéki azt felelte, ha felépül a Kamra (ami akkor épült), akkor lesz rá lehetőség – így is lett, és Rajkai a Katona gyakornoka lett. Negyedévesen Máté Gábor rendezésében a Müller táncosai című darabban játszotta első főszerepét.
A Changes című előadás – 20 szerep kettőjüknek
A beszélgetés egyik legrészletesebben tárgyalt témája a legutóbbi premier, a Changes című német kortárs darab volt. Rajkai ezt fantasztikus ajándéknak tekintette, különösen azért, mert partnerével, Fullajtar Andreával 25-30 éve egy társulatnál vannak, de korábban soha nem játszottak partnerként egymással – kivéve pályájuk legelején, amikor Andi egy kurtizánt játszott, ő pedig „fiatal családtagként igénybe vette a szolgáltatásait”.
A darabban mindketten 10-10 szerepet játszanak (eredetileg 23 volt, de ezt azóta 20-ra csökkentették). Egy házaspár egy napját követik végig, és a két színész a nap folyamán az összes olyan karaktert megformálja, akikkel a házaspár találkozik. Rajkai szerint nagyon izgalmas, hogy a különböző karakterek és szituációk hordozzák az eredeti házaspár történetét is, így a darab többrétegű és gazdag.
Felhívta a figyelmet arra, hogy a darab erősen a német valóságra reflektál: például az alaphelyzet, miszerint egy kiégett, gyermektelen, jól menő jogász elmegy általános iskolai tanítónak, Németországban valós tendencia, míg Magyarországon ez nem jellemző – részben a tanárok alacsonyabb társadalmi megbecsültsége miatt.
Alkotói szabadság és rendezői együttműködés
Rajkai elmondta, hogy nem vitatkozós típus, nagyon együttműködő, de rendszerint erős elképzelései vannak, amiket igyekszik megosztani a rendezőkkel. Fontos számára a partneri viszony, és nehezen viseli, ha kényszeríteni próbálják, és nincs más lehetősége, mint amit a rendező diktál.
Székely Krisztát ebből a szempontból külön kiemelte mint olyan rendezőt, aki 10 évre visszamenőleg minden közös munkájukban megadta ezt a szabadságot, amiben ő brillírozni tud. Ugyanakkor sok más rendezővel is hasonlóan jó élményei voltak, többek között Máté Gáborral és Ascher Tamással is.
Mozgás- és táncszínházi múlt
Rajkai elárulta, hogy általános iskolásként 8 és fél évig tornázott, és a torna a mai napig meghatározza fizikai képességeit: a kézenállás, szaltó, flik-flak készségszinten megmaradtak, és bár ma már nem ugrana neki flik-flaknak, egy kis gyakorlással meg tudná csinálni, a kézenállás pedig bármikor megy neki.
A fizikai képességei végigkísérték a pályáját, és úgy véli, ezért is vették fel a főiskolára – nem azért, mert annyira jól mondta volna el a felvételi szövegeit, hanem mert nagyon jó mozgásadottságokkal rendelkezett. Gimnáziumban táncversenyeket nyert, breakelt, és ez a mozgásos affinitás később a Bozsik Yvette-tel való munkákban kamatozott.
Bozsik Yvette rendezésében 13 darabban szerepelt, ezek mind mozgásos, táncos produkciók voltak – kicsit „crossoverek” a próza és a kortárstánc között. Bozsiknak köszönheti első rendezési lehetőségét is Kaposváron, amikor az Yvette ott művészeti vezetőként meghívta őt rendezni.
Bradley Cooper és a szinkron tanulságai
Rajkai jelenleg rengeteget szinkronizál, és elmondása szerint rendkívül hálás azért, hogy olyan kiváló színészek állandó magyar hangja lehet, mint Bradley Cooper, Mark Ruffalo, Sam Rockwell vagy Andrew Scott.
„Bizony saját alakításaim vagy szerepeim vagy lehetőségeim alatt eszembe jutnak az ő megoldásaik bizonyos szituációkban, ami esetleg hasonló vagy analóg arra, amiben éppen én vagyok, és hogy ott milyen megoldást választott ő, és hogy hogyan közelítette ezt meg.” *
Kifejtette, hogy a szinkronmunka során az ember többször visszanéz egy-egy jelenetet, jobban megérti és figyeli a mikrogesztusokat, és ez rengeteg muníciót ad a saját színpadi vagy filmes munkájához is. Ez a tanulás szinte észrevétlenül épül be a színészi eszköztárba, és utólag jön rá az ember, hogy egy adott helyzetben honnan ismerős a megoldás.
Mark Ruffalót külön is kiemelte: „Ruffalo például nekem az egyszerűen revelatív számomra, hogy hogy ő hogy dolgozik ezekben a filmekben, és milyen fajta tehetséggel van jelen.”
A színészet, a szorongás és a kontroll kérdése
A műsorvezető felvetette, hogy a színésznek két fontos muníciója van: az önismeret és a szorongás. Rajkai válaszában határozottan kiállt amellett, hogy bár a szorongás befordítható egy-egy szerepbe, ez önpusztító, és nem arról kell szólnia a pályának, hogy valaki belehaljon a munkájába.
Ezzel összefüggésben elmondta, hogy a színészet nem az azonosulásról, hanem éppen a kontrollról szól szerinte:
„Én ezt most így úgy látom 50 év után bőven, hogy az nagyon rossz, ha a színész azonosul a szerepével. A színész, a néző azonosuljon a színész szerepével. A színész egy folyamatos kint is vagyok, bent is vagyok, kontrollban van.” *
Hozzátette: ha a színpadon kontrollvesztés történik, az nem jó, mert a színésznek pontosan kell tudnia, mit akar kifejezni. A színpadon – szemben a filmmel – van egy külső kontroll is, hiszen a színész érzi a nézők reakcióit, és ehhez igazítja a szüneteket, hangsúlyokat. A kontrollvesztés helyett egy „láthatatlan áramkör” működik színpad és nézőtér között.
Ezzel a gondolattal összhangban a műsorvezetőnek arra a kérdésére is, hogy vannak-e korlátai, amiket át kell lépni egy szerepért, Rajkai életkorával hozta összefüggésbe a választ. Úgy látja, hogy 50 fölött már megvan az a belső bizalom és érettség, amivel az ember nem érzi, hogy mindent meg kell mutatnia, hanem épp az a feladat, hogy „semmit ne mutasson meg”, és a legegyszerűbb eszközökben – egy pillantásban, egy szünetben – is bízzon.
A hit, a megtérés és az élet alapja
Rajkai Zoltán a beszélgetés egyik legszemélyesebb részében beszélt hitéről, amit élete leglényegesebb elemének nevezett. Kifejtette, hogy a megtérés útja számára mindenképpen traumákon, összetöretésen keresztül vezetett, és nincs pontosan behatárolható pillanat – nem egy „damaszkuszi úti” fordulat volt, hanem egy hosszú folyamat.
Elmondta, hogy életében korábban drogfogyasztástól kezdve párkapcsolati problémákig sok minden volt, ami ellentmondásba került a belső lelki világával, és ez egy majdhogynem idegösszeroppanáshoz vezetett. Ebben az állapotban a barátnőjével (aki azóta a felesége) úgy döntöttek, összeházasodnak, hátha ez a döntés a kapcsolatuk összekötésével segít a traumán. Ezután kezdtek templomokat keresni, hogy hol házasodjanak össze, és egy református templomban hallotta az igét, ami elindította a megtérés útján.
A hit és a szakma teljesen összeért az életében. Elmondta, hogy színdarab közben is imádkozik, és példaként említette a Changes egyik jelenetét, amelyben egy terápiás csoportban van egy alkoholista gyűlésen. A jelenetben nagyon erős önvallomása van arról, hogyan vesztették el a gyerekeiket, és milyen vetélései voltak a feleségének. Amikor egy előadáson érezte, hogy nincs „diszponált” állapotban, folyamatosan imádkozott, és egyszer csak megkapta azt az ajándékot, hogy ott volt, ahol lennie kellett.
A keresztény hit és az ego kapcsolata
A műsorvezető felvetette, hogy a színészet erősen az egóról szól, míg a keresztény hit éppen az ego kordában tartásáról. Rajkai szerint ez a kettő nem áll ellentétben, mert az ego kérdése nem szakmaspecifikus – az egész életünk minden területén jelen van, és a Krisztussal való kapcsolat éppen ettől szabadít meg.
„Mindent lehet gazdagon, szabadon, igazából boldogan és örömteli módon csinálni ego nélkül. Sőt, igazán úgy lehet, egóval nem is lehet. Ott mindig jön valami sértettség, harag, valami leginkább önsajnálat a legkisebb dologra.” *
Példaként hozta, hogy az egóval élő ember azonnal az igazságtalanságot látja a leghétköznapibb dolgokban is („neki miért van pohárvíz, nekem miért nincs?”).
Gyermeknevelés és a hit átadása
Rajkai úgy véli, hogy senkit nem lehet valójában keresztény hitre nevelni – a hit egyéni, személyre szabott út. A gyerekeinek az életével, a saját tapasztalatával és őszinte beszéddel adhat példát; tud imádkozni értük, visszamenni hozzájuk, bocsánatot kérni, megbeszélni dolgokat. Őszintén elmondta, hogy gyarló szülőként rengeteg hibát követett el, ennek ellenére mind a négy gyermeke a hit útján jár, amiért mérhetetlenül hálás, és ezt nem érdemként, hanem kegyelemként fogja fel.
„Végtelen hálás vagyok az Úrnak, hogy mind a négy gyerekem a hit útját járja. Ez nem érdem kérdése, és semmi közöm hozzá olyan értelemben, hogy én rengeteg borzasztó dolgot műveltem, meg viselkedtem.” *
Hit és szerepvállalás – az elutasított darab
Rajkai felidézte, hogy volt olyan darab, amelyben a hitére hivatkozva visszamondott egy szerepet – nem a szerep maga volt a probléma, hanem a színdarab „nagyon furcsa, provokatív” szellemisége, amiben nem érezte, hogy részt kellene vennie. A színház vezetése ezt elfogadta, nem érte semmiféle hátrány amiatt, hogy hívő keresztény – ahogy ő sem erőszakoskodott a hitével a kollégái körében.
Hangsúlyozta, hogy a hit nem jelenti azt, hogy nem játszhat el bizonyos karaktereket. A Szentírás is tele van háborúkkal, paráznasággal, szörnyű történetekkel, és a színész feladata éppen az, hogy az élet ezen aspektusait is hitelesen megjelenítse. Ha például egy szörnyű pedofil gyilkost kell alakítania, és a darab mondanivalója nem teszi őt hőssé, hanem épp az a lényeg, hogy a néző megértse: ez az életmód eltávolít Istentől, akkor ez nem okoz problémát, sőt, szakmai kihívás.
A #metoo-ügyek és a Szennyes Enikő-eset
A műsorvezető a színházi világban és a társadalomban felmerült etikai kérdésekre, különösen a #metoo ügyekre és a Szennyes Enikő körüli eseményekre kérdezett rá. Rajkai igyekezett messziről megvilágítani a kérdést. Felhívta a figyelmet arra, hogy a szocializmus idején és a rendszerváltás környékén teljesen más morális közeg volt, ahol elfogadottnak számítottak az autoriter, kíméletlen alkotói személyiségek, akik a siker érdekében „ledaráltak” mindenkit maguk körül.
Szerinte sokan ebben szocializálódtak, és Stockholm-szindróma alakult ki náluk: úgy érezték, a jó alkotáshoz szükség van az abúzusra, és ha ez nem történik meg, akkor ők nem csinálnak valamit jól. Nagyra értékelte azokat a kolléganőket, akik hosszú évek vagy évtizedek után felismerték ezt a mechanizmust.
Szennyes Enikő bocsánatkérését elfogadhatónak tartja:
„Hívő emberként is, hogy ő mostanra jutott el oda, ismerte fel és lehet, hogy ehhez kellett neki hat év azután, hogy eljött a Vígszínházból, hogy bizony amit hitt, amiben szocializálódott, annak nagyon sok eleme helytelen volt, rossz volt – színház bármi áron.” *
A kulcskérdésnek azt tartja, hogy az ember belátja-e, hogy bűnös volt, rosszul csinálta, hibázott, és őszintén bocsánatot tud-e kérni. Ha ez megtörténik, van megbocsátás és tovább lehet lépni. Amíg azonban valaki mismásolja, a szőnyeg alá söpri és nem kér bocsánatot, addig ezeket a dolgokat nem lehet feloldani.
A politika és a színház viszonya
A műsorvezető rákérdezett, hogy nem féltek-e attól, hogy a politika „ledarálja” a Katonát, hiszen Máté Gábor és Székely Kriszta is erős közéleti jelenléttel bírnak, és a színházat az elmúlt években sokszor megbélyegezték. Rajkai személy szerint nem félt ettől, bár elismerte, hogy voltak, akik igen.
Szerinte a Katona művészszínházként pontosan arról szól, hogy reflektáljon a társadalmi, politikai és családi folyamatokra – ha ezt nem tenné, „akkor az nevetséges, nem lenne értelme, hogy legyen”. A lényeg azonban az, hogy mindez a színház keretein belül történik: a néző leül, megnézi az előadást, aztán beszélgetéseken, feldolgozó foglalkozásokon dolgozhatja fel a látottakat.
Rajkai hangsúlyozta: sem Máté Gábort, sem Székely Krisztát nem tartja közéleti szereplőknek a szó politikai értelmében. Máté Gábor kifejezetten ügyelt rá, hogy ne sodródjon ilyen helyzetekbe, és tragédiának érezte, amikor a sajtó mégis belekényszerítette. Zsámbéki Gábor mondását idézte: „a mi terepünk a színház, és nem a színház falain kívül kell ezekről okoskodnunk, hanem ott bent ezeken a színdarabokon, ezeken az alkotásokon keresztül.”
Példaként hozta fel Pintér Béla Bajnok című előadását, amely egy bulvárhírből indult ki, és opera-kísérlet volt, Puccini partitúrájának kortárs átiratával. Amikor az első kritika megjelent róla, percekig úgy olvasta, mintha politikai ügyről lenne szó, és nem egy színdarabról – pedig a valóságban egy bulvárhírt feldolgozó, a közéletet feszegető előadás volt.
Kísértések és a bűn realitása
A műsorvezető utolsó kérdése arra irányult, hogy Rajkai, aki olyan megbízható, kiegyensúlyozott embernek tűnik, sosem gyengült-e el hitében, szerelmében vagy munkájában. Rajkai nevetve válaszolta, hogy „dehogy nem”, és hangsúlyozta:
„Az életünk egy megállás nélküli kísértés mindennel – hiúsággal, megfelelési kényszerekkel, a hazugságokkal, a bűnökkel, a haraggal, ami amben működik, bugyog jobbra-balra. De hát pont ez a hit lényege, hogy szabadítson meg ettől.” *
Zárás
A beszélgetés végén a műsorvezető megköszönte Rajkai Zoltánnak a részvételt, és elbúcsúzott a nézőktől.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „a Belén Sao bűne dramaturgja és háziszerzője ma szádá írtak” – valószínűleg a Changes szerzőire utal, de a nevek ASR által torzult változatai nem rekonstruálhatók egyértelműen. A szövegkörnyezet alapján a darab szerzői kortárs német alkotók, a berlini Schaubühne dramaturgja és háziszerzője lehet az írópáros, például Maja Zade és mások, de a pontos nevek nem azonosíthatók az átiratból.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:16]Tisztelettel köszöntöm önöket a Húzós legfrissebb adásában.
[00:00:16]Látszólag egy, olyan életet fogunk megismerni ami zökkenőmentes, amelyik egy sínen fut és a siker felé fut folyamatosan, hogy aztán ezt hogy fogjuk tudni árnyalni.
[00:00:30]Azt mindjárt meg fogják látni, hogyha velünk tartanak.
[00:00:30]Egy kiváló színművész a vendégünk.
[00:00:34]Ismerjük meg.
[00:00:34]Rajkai Zoltán színművész.
[00:00:34]Pályája kezdete óta 1993-tól a Katona József színház tagja.
[00:00:39]Izgalmas karakterszerepek és kiugrófőszerepek váltják egymást.
[00:00:45]Emellett szinkron és sorozat specialista.
[00:00:50]Az Angyalbőbentől a gólkirályságig tuatnyi televíziós sorozatban látható.
[00:00:55]Rendszeresen szerepel kortárstáncjátékokban.
[00:01:00]Belekóstolt már a rendezésbe is.
[00:01:00]Nős, négy gyermek édesapja.
[00:01:06]Na, erre mondom én azt, hogy szép zökkenőmentes élet.
[00:01:06]Örülök, hogy itt vagy és köszönöm, hogy eljöttél.
[00:01:10]Szépen köszönöm.
[00:01:14]Itt a névjegyben leírtuk azt, hogy hát ott vagy a katonában, amióta elvégezted a színművészetit, hogy azt nem írtuk le, de hát a középiskola óta együtt vagy a feleségeddel.
[00:01:24]Van négy gyereketek, ráadásul az is az ideális megosztás.
[00:01:24]Két fiú, két lány, ahogyan kell.
[00:01:29]Szóval 33 éve ugyanazon az ajtón mész be, hogyha az öltöződet keresed, vagy éppen a művészbejárat ott a katonában.
[00:01:35]Ez szép kerek.
[00:01:39]Ennyire zökkenőmentes, ennyire szép kerek.
[00:01:44]Hát attól függ, honnan nézzük.
[00:01:44]Mer egy kicsit meg is lepődtem, mikor ezt mondtad, hogy zökkenőmentes élet.
[00:01:48]Az korán sem így van.
[00:01:54]Én nagyon hálás vagyok ezért, hogy hogy a katonában dolgozhatom 304 éve lassan.
[00:02:05]Nyilván ez alkati sajátosság is, meg valahogy lelki beállítottság, hogy azt hiszem hűséges típus vagyok.
[00:02:11]Egyrészt, másrészt sosem kerestem igazán a Nehéz ezt így kimondani, mert nem igaz, de de hogy nem a nem én voltam a fontos, hogy nekem a saját karrieremben olyan szerepeket játszak el, teljesen mindegy milyen környezetben vagy milyen csapatban, hanem hanem az volt a fontos, hogy egy olyan csapat tagja legyek, ami erős és jó, és ami ami szakmailag számomra megfelelő.
[00:02:41]És ebben a katonában ez a 33 évad szinte soha nem volt olyan pillanat, amikor ez így megingott volna bennem, hogy most váltani kéne.
[00:02:49]Az érdekes.
[00:02:49]Már csak azért is, mert egy nagyon erős társulatban létezni az valószínűleg azért terhekkel is jár.
[00:02:54]Tehát nem mindig te vagy a középpontban, nem mindig a te szereped a legerősebb szerep, merthogy mindenki erős szerepet érdemel, és mindenkinek erős szerepet kell adni.
[00:03:04]Tehát egyszerűbb a helyzete valakinek, aki egy gyengébb társulatban, hopp, kivill, egyszerűen csillog a többi között.
[00:03:13]Igen, de ez nem vonzott sosem.
[00:03:13]láttam ilyen pályákat meg ilyen helyzeteket és elismerésem is.
[00:03:17]Tehát az azért csodálatos, amikor valaki kiragyog egy alakításban, de valahogy mindig mindig a csapatmunka vagy az a közös gondolkodás, az a közös szakmai alap, az nekem valahogy fontos volt.
[00:03:33]Jól esett, jól éreztem magam benne, és a színház is mindig nagyon-nagyon lojális volt velem, tehát egészen extrém módon.
[00:03:41]Például amikor születtek sorban a gyerekeim, akkor Zsméki Gábor, aki messzeföldön híres volt arról, hogy milyen fegyelemben és kordában tartja a színészeit, nem engedi ki forgatásokra ide-oda, akkor engem minden évben elengedett egy évre a színháztól, hogy otthon legyek a gyerekekkel.
[00:03:57]Egy évre.
[00:03:57]Hát ami azt jelentette, hogy nem próbáltam úgy produkcióban, hanem játszottam esténként a futódarabokat.
[00:03:59]De nem De otthon voltál napközben?
[00:04:04]De napközben otthon voltam és nem terhetek újabb bemutatók, vagy újabb esték.
[00:04:08]Aztán például amit máig nem tudok felfogni, az egy számomra egy csoda, hogy amikor összeházasodtunk Krisztivel a feleségemmel, akkor szeptemberben elengedett egy hónapra nászútra.
[00:04:18]Nem voltam itt az évad kezdéskor egy hónapig, mert Franciaországban meg Olaszországban utazgattunk a feleségemmel.
[00:04:27]Míg a többiek próbáltak meg játszottak, és valahogy úgy alakították a műsortervet, ott az évad elején olyan darabokat játszottak, amiben nem ezt ezt ilyen elképzelhetetlenek gondolom visszafelé, ez hogy történhetett meg.
[00:04:37]Ezt emberségnek hívják, nem?
[00:04:37]Egy vezetőtől.
[00:04:42]Igen, de ugyanakkor nem engedett ki Bozsi kivettel Londonba egy hónapra játszani, mikor megnyertük az edinborói fesztivál.
[00:04:47]Az munka az más.
[00:04:47]Oda meg nem mehettem ki.
[00:04:47]Vagy fölmondok és kimegyek Londonba, vagy maradok a társulat frissen szerződtetett tagja, és döntenem kellett, hogy hogy melyiket választom.
[00:04:55]Tehát ez egy nagyon érdekes k és ez számtalan esetben így volt, hogy Színház nagyon sokszor nagyon sokat adott is nekem, sokszor meg is védett.
[00:05:06]Sokszor nagyon sokat adott szakmailag, és adott időben olyan szerepeket, amik viszont fontosak voltak.
[00:05:16]Van még úgynevezett katonaiskola?
[00:05:16]Tehát ez a székely zsábéki féle világ, ez lenyomatként mind a mai napig jellemzi a katonát, azt hiszem.
[00:05:26]Igen.
[00:05:29]És az alapítókhoz képest, mondjuk az alapító nagy bölényekhez képest, hát hiszen ott fantasztikus művészeket gyűjtöttek ők össze, azokhoz képest hol van a ti helyetek most?
[00:05:39]Hogy látod ezt?
[00:05:47]Egy kicsit messzebből indítanék.
[00:05:47]Azt hiszem, hogy ez ez is nézőpont megközelítés kérdése.
[00:05:51]Én nagyon hiszek a változásban.
[00:05:51]Pontosabban azt látom az élet alapvető mozgatórjának, hogy folyamatosan változik.
[00:05:57]És nagyon nehéz az egyénnek ezt a változást lekövetni, főleg akkor, amikor egyre gyorsabb ez a változás és egyre nagyobb amplitudóval működik.
[00:06:09]volt, amikor én oda odakerültem 1991-ben közvetlen a rendszerváltás után, mint gyakornok vagy színész, tanonc a az a főiskoláról, akkor egy egészen más kulturális társadalmi közeg vett körül minket.
[00:06:23]Egészen más világ, minden más volt.
[00:06:27]Nem volt mobiltelefon, csak arra gondolok, vagy egyáltalán a számításnika, internet.
[00:06:31]így egészen másfajta világban működtek ezek a színészek, és jelentett az ő munkájuk valamit a társadalom számára, és a katona maga, de volt egy nagyon magas szakmai színvona, egy nagyon magas szakmai elvárás, egy egy gondolkodásmód, ami amit az első kérdésedre visszatérve az szerintem máig ott van a falak között, már csak azért is, mert jó néhányan még itt vannak az alapítótagok közül Bányani Szirtasági, Bodnár Erika satöbbi, Újlaki Dini, akik ezt azért hordozzák.
[00:06:58]Másrészt öröklődött ez a fajta gondolkodás, ez a fajta csapatmunka, az, hogy hogyan kell dolgoznunk közösen egy színdarabon vagy egy próbafolyamatban ennek a szellemiségei.
[00:07:10]Meg hát ott volt Gábor mostanáig igazgató, Máté Gábor mostanáig igazgatóként és így tovább, és így tovább.
[00:07:16]Tehát ezért ezért úgy ez úgy meg hát ők az ő kezeik alul kerültek ki azok a azok a társulati tagok, akik most dolgoznak.
[00:07:23]Csak azt akartam ezzel a változással mondani, hogy hogy természetesen nagyon sokat változott közben ez alatt a 40 év alatt a világ, a környezet, a kultúra, a mondanivaló, a befogadó képesség, és valahol ez szükségszerű, és fontos is lekövetni az alkotóknak ezt a változást.
[00:07:42]És ha beleragad az ember valami olyasmibe, ami régen jó volt, akkor az országban már érvénytelen vagy nevetséges, akár mondjuk színpadi jelenlétet tekintve.
[00:07:51]Tehát ilyen értelemben azt gondolom, hogy mi a helyünkön vagyunk most.
[00:07:55]Egy csodálatosan erő és nagyon jó társulat van a katonának, aminek teljesen más kihívásokkal kell megbirkóznia, mint mondjuk annó, amikor amikor szíaságék meg udvaros darattyjáék meg bástulék voltak fiatalok, vagy cserhalmiék itt a színházban.
[00:08:11]Na, egy másik szítest azért szóba hozok.
[00:08:11]Szirtes Tamásnál végeztél a főiskolán.
[00:08:15]Igen.
[00:08:15]Ehhez képest az egy nagy álom volt, hogy a katonába kerül Zsán Békihoz meg Székelyhez.
[00:08:19]Tehát tudtad, hogy mire vágysz, ha erre vágytál.
[00:08:23]Igen.
[00:08:23]Sőt annyira, hogy én magam harmadik évben, mikor kijöhettünk szakmai gyakorlatra, én kerestem meg Zsánbéki Gábort, hogy vegyen ide gyakorlatra a katonában.
[00:08:30]annyira szerettem volna ide kerülni, mert nagyon vonzott az a fajta színházi közeg, amit a katona akkor jelentett meg ma is tulajdonképpen.
[00:08:39]És odamentem hozzá, megkerestem ismeretlenül, hogy vegyen oda szakmai gyakorlatra, és mondta, hogy hát ő nem tudja, ha fölépül a kamra, mert akkor épült, akkor lesz több lehetőség, akkor odavesz, és hát hála Istennek fölépült a kamra, úgyhogy odavett szakmai gyakorlatra.
[00:08:57]Nagyon más volt az, amit ők képviseltek, mint amit tanultál.
[00:09:01]Igen.
[00:09:01]Máté Gábor tanított színészetre utána, amikor a Müller táncosait próbáltam már negyed évesen a katonával az első főszerepemet, és akkor a Gábor emlékszem viccesen még én magam is megfogalmaztam, hogy hát így most kell tanulnom valami mást, amit eddig nem.
[00:09:15]M volt valami hasonlóság azért de azért radikálisan más volt szirtes tanár úr világa, mint a mint a katona világa.
[00:09:27]Viszont viszont az csodálatos volt benne, hogy ő engedett minket.
[00:09:27]Tehát például elsőként, vagy legalábbis nem emlékszem, hogy más osztályoknál ez lehetőség lett volna, de nagyon sok vendégtanárt hívhattunk.
[00:09:35]Akkor hívtuk el Sinkótól kezdve, Sinkó Lászlótól, Máté Gáborig, Baba Arcitól kezdve Bács Ferenc, Tordi Gézat, egy nagyon Kálai Ferenc, nagyon sok mindenkivel dolgozhat.
[00:09:49]Igen.
[00:09:49]És ők jöttek ilyen kurzusokat tartani nekünk az osztáb.
[00:09:53]Tehát Szirtesnek óriási érdeme volt, hogy hogy engedte ezt, hogy hogy mindenféle iskolával találkozzunk.
[00:10:00]Mondtad, hogy jó dolgod van a katonában, merthogy gondoskodnak ról.
[00:10:00]Itt van ez a legutóbbi premieretek, a Changes.
[00:10:04]Ott nektek van 23 szerepetek Fulajter Andreával kettőtöknek.
[00:10:10]Ugye ez egy kicsit meghúztuk, most már csak 20.
[00:10:14]Kit raktatok ki a darabból?
[00:10:14]Jó, egy-két pici szereplőt kiraktunk.
[00:10:18]Annyival kevesebb öltözés.
[00:10:18]Igen, pontosan.
[00:10:21]Szóval, hogy azért ez kihívás is, tehát szép feladat, de amikor gondolom az ember először ránéz, akkor úristen, mi lesz ebből?
[00:10:30]Érdekes, hogy ez nem volt bennem, hogy úristen, mi lesz ebből.
[00:10:30]Fantasztikusan nagy ajándéknak tekintettem.
[00:10:34]Tényleg annyira boldog voltam, hogy hogy egyszer csak kapok egy ilyen lehetőséget.
[00:10:39]Ráadásul az Andival, akivel hiába vagyunk együtt 25 vagy 30, nem is tudom hány éve van ő is már ott a társulatnál, hogy nem játszottunk még sosem partnerként együtt.
[00:10:48]Tehát az milyen fura.
[00:10:52]Igen.
[00:10:53]Nem illesztettek benneteket össze, tehát úgy látták, hogy nem vagytok összehív.
[00:10:58]Igen, valószínű elkerült minket mindenféle partneri viszon.
[00:10:58]játszottunk egy színdarabban sokféle relációban, de de úgy, hogy konkrétan partnerként, tehát hogy akár házaspár, vagy vagy szerelmivzony, vagy bármilyen egyéb partner.
[00:11:09]A a pálya legelején volt egy furcsa az nem vicceltünk.
[00:11:13]Akkor egy kurtizánt játszott az élnek, mint a disznók című darabban, amit Aser Tamás rendezett, ami két roma család visszájáról szólt tulajdonképpen, és abban egy Kurtizánt játszott, és akkor én mint fiatal családtag igénybe vettem a szolgáltatásait.
[00:11:32]Így találkoztunk mi a mi a színpadon először az Andikus Igen.
[00:11:37]Az Andival és aztán soha többé.
[00:11:37]És nem nem kap és most a most a Krisztal most ki teljesen.
[00:11:41]Tehát itt mind a ketten 10-10 szerepet játszunk.
[00:11:47]Egy házaspár egy napját játsszuk végig, és mindegyikünk azt azt a partnert játsza éppen, akivel a másik találkozik a nap folyamán.
[00:11:55]Nehéz ilyet játszani?
[00:11:55]Amben nincs egy íve voltaképpen a a karakternek, mert hát 10 karakter.
[00:11:59]Hát 10 10 kör.
[00:11:59]Igen.
[00:12:03]Nem nagyon izgi.
[00:12:03]Nagyon nagyon izgalmas.
[00:12:03]hogy egyrészt a darab úgy van megírva, hogy a különböző karakterek és szituációk egy kicsit hordozzák az eredeti házaspár történetét is.
[00:12:13]Tehát, hogy valahogy belelátható, beleérezhető, hogy mondjuk ha a férjével lenne az a szerep igaziból, akkor ott mi történhetne, vagy mi lenne jó, hogy ott történjen.
[00:12:24]Tehát egy ilyen furcsa furcsa gazdag, több rétegő színdarab, amiben sok minden megjelenhet.
[00:12:36]kérdés kérdés volt ez számunkra, hogy ezt hogy tudjuk működtetni.
[00:12:36]Egyelőre úgy tűnik, hogy hogy van rá fogékonyság.
[00:12:41]Nem egyértelmű ö reveláció a színdarab, és nem is a mi feladatunkra gondolok ebben a színészi jelenlétünkre vagy a munkánkra, hanem a darabnak vannak Magyarországon kicsit nehezen értelmezhető aspektusai.
[00:12:57]Ez egy nagyon erősen német szín, kortárs német szín darab.
[00:13:02]a Belén Sao bűne dramaturgja és háziszerzője ma szádá írtak és nagyon-nagyon a német mai német világra érdekes tiszta választása ez ügybent igen mert azért vannak benne elkapcsolódási pontok bőséggel de vannak olyan részei amik amikkel nehezen azonosulatunk egy gyors példa csak hogy például egy nagyon jól menő jogászt játszon benne ami az alap szerepe házaspár az egyik tagja ez egy nagyon jól menő jogász nincs gyerekük És ugye egy 50-es férfiről van szó, aki kiég a munkájában, és a kiégése ellen elmegy általános iskolába tanítónak.
[00:13:38]Na most ez Magyarországon azért nem egy általános jelenség, miközben Igen.
[00:13:42]Miközben Németországban ez egy általános jelenség, beszéltem olyan kint élő német ismerőseimmel, akik erről meséltek, hogy ez egy tendencia Németországban, hogy kiégés akár csúcsvezetők elmennek tanárnak vagy tanítónak.
[00:13:55]Mondjuk nem olyan a társadalmi megbecsültsége, legalábbis példá a körülmények és a fizetését elsősorban, amire gondolok, mint Magyarországon.
[00:14:06]Talán ez is benne van.
[00:14:06]Igen.
[00:14:06]Nem mentem a mélyére ennek, hogy mi lehet az oka, de például ez egy ilyen elem.
[00:14:10]Érdekes, de sikeres.
[00:14:14]Igen.
[00:14:14]Hát nyilván az, hogy színészeket Igen.
[00:14:14]Igen.
[00:14:14]Hogy színészek, hogy brillíroznak és változnak egyik pillanatról a másikra át, egyik karakterből a másikban, az izgalmas.
[00:14:21]Te könnyen adod át magad egy rendezői koncepciónak, annak, hogy ő mit lát benned, vagy mit akar belőled kihozni, vagy vitatkozó?
[00:14:29]Nem, nem vagyok vitatkozós, nagyon együttműködős vagyok, keresem a közös pontokat, ugyanakkor nagyon erős elképzeléseim szoktak lenni, és ezeket igyekszem megosztani.
[00:14:42]Igen, mert azt akarnám kérdezni ezzel, hogy a te alkotói szabadságod az hol kezdődik, vagy hol ér véget?
[00:14:47]Nekem nagyon fontos ez a partneri viszony.
[00:14:50]Tehát én azt nagyon nagyon nehezen viselem, mikor mikor így így kényszerítenek, és hogy nincs más lehetőség, csak az persze a színész feladata, hogy hogy megpróbálja azt magáévá tenni, azt a szerző vagy vagy rendezőinstrukciót, amit amit akar a rendező.
[00:15:02]De de én nagyon szeretem, amikor szabad kezet kapok, amikor ezek az ezek lazább partneri együttműködések.
[00:15:11]És a Kriszta nekem ilyen szempontból például csodálatos rendező már hossz visszamenőleg 10 évre minden egyes közös munkánkban ezt a szabadságot ő megadta és ebben én mindig brillírozomát ebben tudok jól jól működni de ez de ez nem tudom minden többi rendezők többségére is igaz sokszor Máté Gáborra is végig vagy vagy sokszor az Asernál is így volt hogy hagyott engem az ötleteimmel Bozsi kivetted te említetted az előbb ugye az ő világa az egyrészt a hagyomány ányos színház világa is, mert hát rendez olyat is, de te nem olyanokban szoktál nála szerepelni, vagy Hajdanában ez ugye úgy nézett ki, hogy táncelőadások plusz a Rajkai.
[00:15:51]Ez tehát ez hogy van?
[00:15:51]Hát voltak azért több színész játszott.
[00:15:57]Hát az Úgy 20 évig a társulat tagja volt és a Zsméki Gábor ezt tette még a 90-es évek közepén hozzánk, és ugye az első darabjától kezdve énem 13 darabban voltam, amit ő rendezett.
[00:16:07]Ezek mind egytől egyig mozgásos táncos produkciók voltak.
[00:16:13]Akkor még az IVET nem rendezett prózai darabokat, de azért ezek ilyen kicsit crossoverek voltak már akkor is, tehát nem egyértelműen kortárs balett vagy mozgásszínházi adások, azért mindig használta a színészek egyéb képességeit, vagy adott esetben szövegeket, vagy playbackeket, szóval sok izgalmas dolgot, és ezek csodálatos élmények voltak.
[00:16:29]Egészen különleges módon befolyásolták a pályámat minden szempontból.
[00:16:34]és nagyon hálás vagyok, hogy hogy az évettel ilyen sok éven keresztül dolgozhattam.
[00:16:38]Sőt neki köszönhetem az első rendezésemet is Kaposváron, mert ő volt az, aki miután ott művészeti vezetőt meghívott rendezni Kaposvár.
[00:16:50]Aztán ebből lett még.
[00:16:50]Aztán ebből lett.
[00:16:50]Hát azt te tudtad magadról, hogy mire vagy képes?
[00:16:52]Táncban vagy mozgásban egyáltalán?
[00:16:56]Men mennyire voltál erre felkészítve vagy felkészülve?
[00:17:01]Vagy ez a csidáljuk?
[00:17:01]Nem, nem.
[00:17:01]Hát én nagyon-nagyon sokat sportoltam fiatalkoromban.
[00:17:05]tornáztam nyolc éss fél évig, és aztán nagyon-nagyon sokféle sportot űztem a siklónyőzéstől, a kerékpározás.
[00:17:13]Tényleg neked, hát neked volt egy gyűrű gyakorlatod?
[00:17:16]A ledarálnak eltétel.
[00:17:16]Igen.
[00:17:16]Neked volt egy gyűrű gyakorlat?
[00:17:18]Igen.
[00:17:18]Én tornász voltam egész általános iskolában végig egész szinte majdnem azzem, hogy hat- hetedikes koromig tornáztam kisiskolásként.
[00:17:23]Tehát amit ott kisgyerekként megtanultam a kézállás, szaltó flik flak, ezek máig máig olyan készség szinten meg az nem múlik.
[00:17:32]vagy vagy időnként fá nyilván a izomzatom meg a fizikumom azért tehát úgy nem állnék neki flikkeket ugrani ma, de meg tudnám csinálni egy kis gyakorlással, kizálni bármeddig tudok máig, tehát az az most is megy bármikor.
[00:17:48]Jó, most mitem az én nagyfiam szertornász, én azt tudom, hogy az az milyen embertelen nehéz a gyűrű.
[00:17:52]Hát tehát például amikor a színpadon ennek nekiveselkedtél, hát felnőtt fejel az teljesen másfajta erőt igényel, mint egy egy gyerektől.
[00:18:01]Persze, hát meg hát azért nem is volt olyan extrém gyakorlat, de hát nyilván szokatlan volt a színházban.
[00:18:05]Ezzel le tudtam Igen, le tudtam venni a lábáról a Viktort is, meg a nézőket.
[00:18:14]Vicces volt.
[00:18:14]Igen.
[00:18:14]De hát én ezért nagyon álás vagyok.
[00:18:14]Ez egy olyan ajándék, hogy az én fizikumom ez végigkísért az egész pályámat.
[00:18:17]Szerintem ezért is vettek föl anno, mert nem azért, mert olyan nagyon jól mondtam a felvételi szövegeimet annó a a hanem azért, mert nagyon jól mozogtam, tehát nagyon jó mozgás adottságokkal rendelkeztem.
[00:18:29]Pont de az nem a tánc, az inkább a fizikalitás, azért a főiskolán rengeteg táncoloránk volt utána mindenféle.
[00:18:36]Meg hát én gimnáziumban táncversenyeket nyertem, breakeltem meg ilyen meg hát ott is ugye tehát volt egy affaritásom erre, vagy egy talán, amit kaptam.
[00:18:46]karban tartod, merthogy bármikor jöhet, vagy vagy elengedted egy kicsit?
[00:18:51]Kicsit el sajnos nem sportolok valahogy.
[00:18:57]Nagyon fura szeretnék néha föllángol bennem valamikor elkezdek futni vagy tornázni, de eléggé azt te tudod mindig, hogy egyébként mire vagy képes.
[00:19:05]Tehát hogy mond valamit az ivet mondjuk adott esetbenában, Danában, és nem mondod neki, hogy tehát ez túlzás, ezt nem tudom megcsinálni, hanem hanem nekiállsz és kigyakorlod.
[00:19:14]Igen, igen.
[00:19:14]Hát ez egy kihívás, ez a mi munkánk.
[00:19:19]Ez a jó, hogy ami nem megy, azt az ember elkezdi.
[00:19:19]Vagy ha nagyon nem megy és látja, hogy nem jutok ötről hatra egy feladatban, akkor akkor keresek alternatív megoldásokat.
[00:19:27]De ez csak a mozgás.
[00:19:27]És egyébként nem vannak ilyen Na ezt kérem, vannak ilyen korlátok, amiket át kell lépni egy szerepért?
[00:19:40]Hű, de ez jó kérdés, hogy vannak-e korlátok.
[00:19:45]Igen.
[00:19:45]De közben meg ez életkor függő.
[00:19:45]Tehát nagyon érdekes, hogy észrevettem, hogy most már 50 fölött, hogy hogy mit jelent az idő ezen a pályán, de lehet, hogy máshol is így van, más szakmákban vagy más munkákban, hogy az a tapasztalat, az a biztonság, az az érettség, az a fiatalon azt éreztem ugye, hogy nagyon kell bizonyítani és mindent meg kell mutatni és valahogy most már azt érzem, hogy semmit nem szabad megmutatni, mert mindent titokba kell tartani és annak a belső bizalma, vagy szakmai vagy önbizalom, vagy hit, hogy elég Az hogyha én most odanézek a kamerába, és aztán visszanézek rád, és ez pont elég egy jelenetben arra, hogy valamit kifejezzem, és ezt merjem is megcsinálni belsőleg, lelkileg, az kellett ez az idő, ez az 50 év.
[00:20:31]Ezt nem tudtam volna a fiatalon.
[00:20:31]Akkor nagyon kell valamit mutatnom, meg függök a rendezőtől annyira, hogy hogy mert ugye ő se tudja feltétlenül, hogy mit szeretne, csak valamit szeretne látni, mond mindenféle instrukciót, és nem tudod még azt hitelesíteni, hanem akkor ilyen megoldásokat találsz rá, ami adott esetben nem biztos, hogy igaz.
[00:20:49]Lehet, hogy elfogadható, lehet, hogy valamilyen, de az igazán ható és értékes helyett valamilyen iparos munka, és amikor az ember beleérik valamibe, akkor kezd el igazán jól jelen lenni, azt hiszem, a színészetben.
[00:21:06]Másrészt meg a hitem, ami igazából ebbe nagyon sokat formált, tehát hogy nem függök a attól a ettől a szakmától, vagy ettől a ettől a hivatástól olyan értelemben, hogy meg kelljen felelnem mindenképpen, hanem el tudok tőle rugaszkodni, elemelkedni, és ebben van egy játékosság, ami amitől sokkal könnyebb dolgozni.
[00:21:29]Nem függsz?
[00:21:31]Nem, nem függök.
[00:21:31]És ez nagyon jó érzés.
[00:21:31]És ha nem ezt csinálod, az is megvan, hogy na jó, hát akkor majd valami mást.
[00:21:36]Kész vagyok rá arra, hogy ha nem ezt kell csinálnom, akkor csináljak mást, azt hiszem, lelkileg mindenképpen.
[00:21:44]De hát szerencsére ez nem merült fel komoly.
[00:21:44]Mondjuk addig könnyű.
[00:21:44]Erre mondják, hogy ja, hát úgy könnyű, hogy ez fel sem merül.
[00:21:48]Igen, ez így van.
[00:21:51]Hát szerintem több dolgod van, mint valaha a pályafutásod sor egyébként.
[00:21:54]Igen.
[00:21:54]Rengeteget szinkronizálsz.
[00:21:54]szintén benne volt a névben.
[00:21:58]És nekem nekem az mindig izgalmas, hogyha van egy szereplő, akit állandóan beled kötnek össze, hogy Bradley Cooper, el lehet tőle és kell-e tőle lesni valamit, vagy ő is egy olyan, mint te vagy és csak a hangodat adod, és egyébként menjen haza ő is, meg majd te is hazamész.
[00:22:20]Tehát, hogy van-e köztetek olyan módon valami kapcsolat, hogy állandóan nézed a gesztusait, a mozdulatait, a megoldásait, a színészi eszközeit, a színészi készletét?
[00:22:28]És ebből lehet valamit tanulni, nézni, lesni, érteni.
[00:22:34]Abszolút így van.
[00:22:34]Nagyon hálás vagyok, hogy kiváló színészeknek lehetek állandó magyar hangja, mert nagyon sokat lestem, tanultam.
[00:22:44]És ha nem is az, hogy állandóan, tehát nem arról van szó, hogy most egy de hogy bizony saját alakításaim vagy szerepeim vagy lehetőségeim alatt eszembe jutnak ő az ő megoldásaik bizonyos szituációkban, ami esetleg hasonló vagy analóg arra, amiben éppen én vagyok, és hogy ott milyen megoldást választott ő, és hogy ő hogyan közelítette ezt meg.
[00:23:05]És hát szinkronban az is egy persze egyre kevésbé nagyon nagy tempóban dolgozunk, de azért az egy klassz dolog, hogy ott azért egy kicsit mélyebben át tud egy jelent mélyebben tudsz foglalkozni.
[00:23:12]Többször nézed vissza, jobban megérted, jobban figyelsz a mikro gesztusokra.
[00:23:23]Szóval mindind Badle Cooper, Mike Rafalo, Sam Rockwell, most sorolhatnám Andrew Scott, akik most főleg egy fiatal brit szín rész, aki hát nem olyan fiatal, de hogy nagyon-nagyon sokat ad az, amit ők csinálnak, és nem csak abban az értelemben, hogy milyen megoldásokat hoznak egy-egy filmben, egy-egy jelenetben, hanem azt azt a fajta színészi jelenlét, vagy az a fókuszáltság, vagy az a az a gondolkodásmód.
[00:23:45]Rafáló például nekem az az egyszerűen revelatív számomra, hogy hogy ő hogy dolgozik ezekben a filmekben, és milyen milyen fajta tehetséggel van jelen.
[00:23:55]És ha ezekre gondolok, a saját alakítása közben, ez nagyon sok muníciót ad.
[00:24:06]Érdekes ez.
[00:24:06]Úgyhogy beépül anélkül, hogy tudnád tulajdonképpen, aztán jön szembe, hogy ezt hát ezt a szokták mondani, hogy a színésznek van két fontos muníciója.
[00:24:16]Az egyik az önismeret, a másik a szorongás.
[00:24:20]Ezzel együtt tudsz lenni ezzel a állítással?
[00:24:24]Hát a ha tény megállapítunk, akkor igen, én én nagyon nem szeretem a szorongást, és hála Istennek egyre kevésbé szorongok, sőt aligalig szorongok munkaközben.
[00:24:34]Igyekszem ezt kizárni, vagy megkeresni azokat a megoldásokat, amik ezeket a szorongásokat megszüntetik.
[00:24:46]Nem lehet jól alkotni.
[00:24:46]Én azt érzem, hogy nyilván a szorongásokat be lehet fordítani egy-egy szerepbe, aminek furcsa érzelmi állapotokat létrehozhat.
[00:24:55]De ez ez önpusztító.
[00:24:55]Szerintem nem arról szól a a mi pályánk sem, hogy az ember halljon bele.
[00:25:00]Én legalábbis ebben nem értek egyet, hogy halljon bele a munkájába, és mások majd örülnek ennek, hogy milyen jókat játszik, de belehalt, mert egyszerűen lelkileg ö a szakma áldozata.
[00:25:07]Igen.
[00:25:07]Tehát én én most nagyon egyszerű ez persze sajnos jelen van, mert mert kíméletlenség, tehát mi jobban értékeljük valamiféle művészi piedesztára vagy oltárra emelve azokat az alkotókat, akiket akiknek a kisugárzása vagy a vagy a jelleme, vagy a vagy az egész színészi, vagy akármilyen jelenléte, vagy művészi állapota, az ne számunkra valami csodálatos felszabadít.
[00:25:40]erővel hat, és nem érdekel, hogy mi van mögötte feltétlenül.
[00:25:44]Tehát nagyon egyszerűsítve én én jobban örültem volna, ha József Attila kevesebb jó verset ír, de nem hal meg a vonat alatt.
[00:25:52]Így így fordítanám ezt le.
[00:25:52]Tehát inkább megmenteném József Attillát, az életét, minthogy mintogy most még írjon két jó verset.
[00:25:57]De akkor rád az a mondat sem igaz, hogy a a színész nem dolgozni el, hanem pszichológus helyett a színházban, mert ugye ezt vannak, akik ezt állítják is magukról egyébként.
[00:26:06]De hát mivel mivel ugye mi saját magunk vagyunk a munkaeszköz, ez egy nagyon fura dolog.
[00:26:13]Nincs nincs komputer, nincs esztergapad, nincs meg megmunkálandó felület, nincs semmi.
[00:26:18]Mi vagyunk saját magunk, a jellemünk, a kinézetünk, a a habitusunk, a tehetségünk, a vérmérisékletünk, a minden, ami mi vagyunk, saját magunk.
[00:26:27]Ezért nyilvánvaló, hogy és ezzel foglalkozunk reggeltől estig már, aki sokat dolgozik, ez hát kétségtelen, hogy hogy oda-vissza reflektál az ember benne, de nagyon messzire el is tud vinni, nagyon messzire el is tud torzítani, nagyon furcsa más dimenziókat is meg más nem is tudom mi, hogy mi a jó szó erre, hogy hogy el tudja rontani egy ember jellemét és és személyiségét.
[00:26:57]Ez ugyanakkor pusztító zseni meg a meg a akár így akár úgy, akár az, hogy a minden átlépő sztárja.
[00:27:04]Igen.
[00:27:04]Igen.
[00:27:04]Vagy hogy vagy hogy mi a fontos, hogy az ego mindenek felett, vagy az újabb teljesítmény mindenek felett, és nem nem érdekes a másik ember, vagy nem vagyok érdekes én, vagy egy vagy az erkölcs, vagy most tök mindent mondhatnánk.
[00:27:16]Nem ritkán szóltál arról, hogy 30 éves korodban lettél hívő ember, vagy nagyjából, hogy 30 éves korod körül most is említetted, hogy a hited visz át egy csomó dolgon, vagy engedd meg szabadabban gondolkozni a saját szakmádról is.
[00:27:28]Ez a felnőtt fejjel gyakran valami traumából való szabadulást jelent a hit megtalálása, és nem egy organikus út, mintogyha valaki ebbe belenő.
[00:27:43]Nálad ez ez hogy volt, ha csak ha akarsz róla beszélni?
[00:27:48]Természetesen, mert ez ez egy lényeges, az életem leglényegesebb eleme.
[00:27:48]Azt hiszem, hogy Krisztusban hinni, megismerni az élő Istent összetöretve traumákon keresztül lehet.
[00:28:00]Anélkül nem.
[00:28:00]Ismerni lehet, de a a alapvetően a keresztény élet alapja, az összetöretés, a az engedelmesség, az önmegtagadás, és ezek ezek nagyon fájdalmas és nagyon kemény dolgok, és nagyon nehezen megy az embereknek, mert a a tanítást ismerni, mint ahogy ezt általánoságban mindenki ismeri, ez a szeretetel, meg hogy légy jó, meg tegyél jót másokkal.
[00:28:26]Ezek legtöbbször a kivetített projekciók.
[00:28:31]És itt itt kezdődik a keresztény képmutatás, amikor az ember csak azt mutatja, amilyen szeretne lenni, amivé válni akar, meg amit tudja, hogy így helyes.
[00:28:40]De ezt megélni, ezt az élőkapcsolatot Istennel, ez mindenképpen egy nagyon kemény, belső lelki harc folyamatosan egy nagyon erős önfeladás és annak a belátása, hogy Isten nélkül semmi nem megy.
[00:28:59]Gyakorlatilag ez a beszélgetés sem.
[00:28:59]Téged ott mi vitt erre rá?
[00:29:04]Nem tudom.
[00:29:04]Ez egy hosszú folyamat.
[00:29:04]Nincsen egy exakt pillanat.
[00:29:04]Nem volt egy exakt pillanat, amikor ez valami, mint ahogy Pálnál a Damaszkuszi út.
[00:29:08]Bár elvezetett egy ilyen forduláshoz.
[00:29:14]De de hát nyilván az, hogy amik amiket én gondoltam a világról, meg ahogy éltem, és amiket én fontosnak tartottam, és amikbe belevittem saját magamat, ez sok minden volt.
[00:29:28]drogfogyasztástól kezdve a az élet bugyrainak megismerése vagy párkapcsolati vagy egyéb ügyek azok rendre ellentmondásba keverhettek a belső lelki világommal és valahogy egyszer csak ez egy ilyen nagyon erős ellentmondáshoz vezetett egy majdhogynem egy egy ideg összeroppanáshoz és akkor ebben a az állapotban ö jutottam el oda akkori kori barátnőm, aki az volt a feleségem, ugye, hogy akkor házasodjunk össze, mert hátha ez a döntés, hogy hogy a mi életünket kössük össze, ez segít ezen a traumán.
[00:30:05]És amikor ezt eldöntöttük, utána kezdtünk el templomokat keresni, hogy hol házasodjunk ez.
[00:30:09]És tulajdonképpen ez a templomkeresés vezetett el az Isten hithez, hogy bementünk egy református templomba, ahol meghallottam az igét, és egyszer csak onnantól kezdve ez elindult a megtérés útján.
[00:30:21]Igen, nagyon érdekes, mert ugye a hit hallásból van, az ember nem tudja, akkor addig nem tudja, hogy mi mi az, amit keres.
[00:30:29]De én ezt megtaláltam, és hát máig tulajdonképpen elengedhetetlen és a legfontosabb része az életemnek, amiből minden fakad.
[00:30:38]Gyakorlatilag minden, a munkám, a beszélgetésem, a kapcsolataim, a napi életem, a pohárvíz, minden.
[00:30:47]Össze tudott érni a munkád és a hited valami közös csomaggá?
[00:30:47]Abszolút teljes mértékben.
[00:30:53]Igen.
[00:30:53]Nincs.
[00:30:53]Tehát nagyon extrémül hangzik, amit most mondani fogok, de én színdarab közben imádkozom, miközben játszom.
[00:31:05]Ez tényleg extrém.
[00:31:05]És amikor érzem, hogy valami nem ott működik, például tegnap Changes volt, ma is Changes lesz.
[00:31:08]Volt egy jelenet, hogy terápiás jelenetünk van az Andival.
[00:31:13]Ő egy alkoholista gyűlésen veszünk részt ketten.
[00:31:17]Ő éppen egy alkoholista hölgyet alakít.
[00:31:22]igazi keresztényi pillanat.
[00:31:22]És nekem ebben a jelenetben van egy nagyon erős önvallomásom a az élet a a feleségemmel életünk, hogy hogyan vesztettük el a gyerekeinket, hogyan volt a feleségemnek különböző vetélései.
[00:31:34]Nagyon nehéz jelenet.
[00:31:34]És éreztem, hogy nem vagyok pszichológiailag vagy lelkileg, vagy nem tudom, hogy mondjam, nem vagyok olyan diszpolált állapotban is.
[00:31:42]Folyamatosan imádkoztam, amire amíg egy ideig hallgatom az Andi monológiát, ahogy ő vall a saját alkoholizmusáról, mármint hogy a Charlotte nevű szereplő, nem az Andi.
[00:31:52]Igen, persze.
[00:31:53]És és éreztem, hogy és akkor én közben imádkozom, és akkor egyszer csak megkapom ezt az ajándékot, hogy ott vagyok, ahol kell.
[00:31:58]Szerintem ez nekünk, akik nem ezt a szakmát visszük, azért furra, mert azt gondoljuk, hogy hát benne vagy teljesen a karakterben.
[00:32:08]Tehát hogy ott abba nem fér bele az, hogy közben ebből kilépsz egy pillanatra.
[00:32:13]Én szerintem ez egy érdekes, ezt többször mondják, ugye ez azonosulás szó, amit szoktak mondani, színisz azonosul a szerepével.
[00:32:22]Én ezt most így úgy látom 50 év után bőven, hogy az nagyon rossz, ha a színész azonosul a szerepével.
[00:32:27]A színész, a néző azonosuljon a színész szerepével.
[00:32:31]A színész egy folyamatos kint is vagyok, bent is vagyok, kontrollban van.
[00:32:35]És szerintem a kontrollvesztést ér el az a színpadon, akkor ott valami nem stimmel.
[00:32:40]Az nem jó.
[00:32:40]Az vagy az ott ott ott valami nem stimmel.
[00:32:44]Nagyon pontosan tudom, hogy miért vagyok ott, mit csinálok, mit akarok mondani.
[00:32:48]És van egy külső kontroll, főleg színpadon, filmen ez kevésbé, de színpadon igen, hiszen érzék, hogy a néző erre hogy reagál, és ahhoz képest szólalsz meg, mondasz dolgokat, tartasz szünetet, fogod meg a a pillanatot, mert így kialakul egy ilyen tényleg ez a láthatatlan áramkör.
[00:33:08]És ha az kontrollvesztésbe történik, tehát valamiféle nem tudod, hogy ki vagy, és ott valami önfeladásban vagy ön azonosulásban, akkor szerintem az ott nem jó.
[00:33:17]Ott valami nem stimmel, mert nem tudod, hogy mit.
[00:33:17]Hát mi nekünk az a feladatunk, hogy pontosan tudjuk, hogy mit akarunk kifejezni, mint amikor egymással beszélgetünk, igyekszünk megfogalmazni azt, amit egymásnak közölni akarunk, és ezt valahogy átadni.
[00:33:27]Történeteket mesélünk szüntelni egész életünkben, és ezeket a történeteket az összes aspektusával igyekezünk átadni a másiknak.
[00:33:36]Ez a színpadon is ugyanígy van.
[00:33:36]Minden egyes kis jelenet vagy kis megszólalás egy-egy történetmesél.
[00:33:40]Éés.
[00:33:40]Ebben szerintem nagyon erősen jelen kell lenni.
[00:33:45]És ugyanakkor kell egy külső kontroll és reflex, hogy ez most hogy történik éppen.
[00:33:48]És ezt vajon értik-e, vagy nem értik, hogy most nézzel rám.
[00:33:48]Én is gondolom, hogy vajon folytassam a mondanivalómat, vagy hagyjam abba.
[00:33:56]Haj, persze, hogy folytasd.
[00:33:56]De lökök is rajta egyet.
[00:33:56]Ez a te szakmád azért erősen az egóról szól.
[00:34:02]Ez egy kicsikét a hiúságvásárra.
[00:34:05]Másképp másképp azért az nem nagyon megy.
[00:34:05]Viszont a te hited a na igen.
[00:34:08]A keresztény hit éppen ezt próbálja többek közt sok minden egyéb mellett kordában tartani.
[00:34:13]Nem biztos, hogy mindig te vagy a legfontosabb.
[00:34:17]Ezt a kettőt könnyű volt egyensúlyba hoznod.
[00:34:24]Nem szól az egóról.
[00:34:24]Szerintem az egól mi szólunk, az egész életünk minden.
[00:34:24]Tök mindegy, hogy hogy tévéss műsorvezető vagy vagy rádiós műsorvezető vagy vagy egy adminisztrátor a telekomnál, vagy vagy színész, vagy színész, szerintem nem.
[00:34:39]Ez egy ilyen sztereotípia, hogy az egóról persze annyi van az egóról, hogy mondtam, mi vagyunk a munkaeszköz, egy személy a saját maga képességeivel, jellemével, tulajdonsága, tehetségével.
[00:34:52]Hát azért ismersz olyan színészt, aki kétszer néz körb, hogy egyszer bejött észrevették-e?
[00:34:55]Igen, természetesen ismerek, de ez de ez de ez igaz más területeken dolgozott.
[00:35:00]Tehát mindannyian az egónkkal küzdünk.
[00:35:04]Mindenki mindenki folyamatosan az, hogy én, nekem, mi, velem mi van, én látom, az én minden, minden az egó.
[00:35:10]És egy és igazából a Krisztussal való kapcsolat, vagy a a a vele való élet, a keresztény hit ettől szabadít meg.
[00:35:21]Ezt egy fantasztikus szabadságra.
[00:35:21]És ez mindegy, hogy most én színész vagyok, vagy vagy vagy vagy földműves ebből a szempontból.
[00:35:31]Tehát mindent lehet gazdagon, szabadon, igazából boldogan és örömteli módon csinálni ego nélkül.
[00:35:38]Sőt, igazán úgy lehet, egóval nem is lehet.
[00:35:38]Ott mindig jön valami sértettség, harag, valami leg leginkább önsajnálat a legkisebb dologra.
[00:35:50]Neki neki miért van pohárv, nekem miért nincs?
[00:35:50]Nekem is járna.
[00:35:50]És így tovább.
[00:35:55]Most mondhatnánk bármit.
[00:35:55]Tehát, hogy az egótól való megszabadulás lényegi kérdés szerintem.
[00:36:00]Egyrészt az üdvösség szempontjából is, másrészt az igazi boldog örömtelélet szempontjából is.
[00:36:08]A gyerekeid nevelését mennyire irányította ez a gondolkodásmód, és mennyire tudtad átadni nekik, mert hát dolguk is lázadni.
[00:36:16]Természet 10 éves életébnek az a kötelező része.
[00:36:22]Szerintem senkit nem lehet valójában keresztény hitre nevelni.
[00:36:22]elő lehet élni azt az életet, vagy azt a tapasztalatot, amit ők látnak, az hat rájuk, de ez egy egyéni teljesen személyre szabott út.
[00:36:32]Nem lehet megtéríteni.
[00:36:32]Beszélhet az ember a saját hitéről, a saját tapasztalatáról, a saját Isten kapcsolatáról másoknak.
[00:36:42]És hogyha ez hitelesnek és vonzónak tűnik, akkor az az ember is elindulhat ezen az úton, vagy odafordulhat Istenhez, vagy föltehet kérdéseket is elvezetheti az üdvösségre.
[00:36:52]De ez ugyanígy van a családban, a gyerekekkel is.
[00:36:56]Én imádkozni tudok értük, eléjük tudom élni ezt az életet, őszintén tudok beszélni.
[00:37:00]A hitem fakad tudok bocsánatot kérni, visszamenni, megbeszélni dolgokat satöbbi.
[00:37:08]És hogyha ez nekik hiteles, akkor akkor ők is hitre juthatnak.
[00:37:14]Ez nálunk is így volt, és én végtelen hálás vagyok az Úrnak, hogy hogy mind a négy gyerekem a hit útjá jár.
[00:37:23]Tehát elképesztően nem is tudok ezért könnyes szemmel beszélni, mert mert nem nem ér ez nem érdem kérdése, és nem semmi közöm hozzá olyan értelemben, hogy hogy hogy hát én rengeteg borzasztó dolgot műveltem, meg viselkedtem, meg hát nyilván ami egy szülő elkövethet a gyerekév, azt minden is követtem én is ugyanúgy bénán és hogy mondjam gyarló módon, de ennek ellenére mindegyikük mindegyik egyikük hitben jár, és ez nekem nekem egy óriási öreségemnek is egy fantasztikus ajándék.
[00:37:59]Az nektek azért egy erős visszaigazolás, hogy valamit mégis elég jól csináltatok.
[00:38:03]Lehet, hogy ezt meg azt meg am tudod, ilyenkor van az, hogy ezt mondod, hogy jól csináltam, és azt mondom, hogy nem csináltam jól, viszont kaptam arra kegyelmet és hálás vagyok, hogy ez mégis így történt.
[00:38:10]Ennek ellenére ugye azért ez egy kicsit úgy van, hogy azt azt kapod vissza, amit adsz.
[00:38:18]Igen, az biztos, hogy amilyen mértékkel mérsz, olyan mértékkel mérnek ez ide.
[00:38:22]volt olyan darab vagy karakter, amit nehezebben engedti a közeledbe a hited miatt.
[00:38:27]Tehát, hogy ez azért olyan á öt egy olyan szerep, amit nem vállaltam el, és például ebben is csodálatosan volt jelen a színházam, mikor én a hitemre hivatkozóan visszamondtam egy szerepet, akkor nem az volt, hogy engem ott most megutáltak, vagy vagy félretek, vagy vagy azt mondták, hogy nem értettek ugyan velem egyet, de megér de de elfogadták az álláspontomat, és nem kellett eljátszanom abban a darabban ezt a szerepet.
[00:38:55]M ebből is látszik, hogy milyen milyen igazi tulajdonképpen szellemi szabadság van ebben a színházban, hogy nem engem nem ért soha semmiféle hátratétel azért, mert én mert én hiszek Istenben, vagy vagy hívő vagyok.
[00:39:15]De én igaz, hogy én sem erőszakoskodtam ezzel a a környezetemben.
[00:39:19]Így van.
[00:39:22]Nyilván amikor kérdeztek, akkor kész voltam rá válaszolni bármire, de nem éltem egy ilyen egy ilyen kirakad keresztény életet idézőjel kollégáim elé, amiben erőszakoskodtam, hogy nekik is így kell élni, vagy bármi.
[00:39:36]És nyilván fordítva is igaz, hogy ők is ezt teljes mértékben hogy mondjam, elfogadták, vagy vagy megértették.
[00:39:43]És például ebben az esetben nem kellett eljátszanom ezt a szerepet abban a szintan, hogy nem is a szerepl volt probléma.
[00:39:50]hanem a nekem a számomra a színdarabbal az egy nagyon furcsa, provokatív színdarab volt, és és akkor azt azt azt úgy éreztem, hogy ezt nem nekem ezt nem szad eljátszani, vagy nem tudom eljátszani, nem tudok ebben részt venni ebben a szellemiségében.
[00:40:06]De olyan sok egyébként nem volt.
[00:40:06]Tehát azt érzem, hogy én mindig azzal szoktam példálozni, hogy hogy ugye ha a Szentírást olvassa az ember az Ószövetségtől kezdve akár Jézus példázatai vagy saját történetein keresztül, ezek rengeteg történet és karakter és az élet mindenféle aspektusa, magassága és mélysége megjelenik.
[00:40:22]Háborúk, paráznosságok, szörnyű történetek akár a királyok könyvében, hogy ezek a történetek ezeket valahogy át kell adni az embereknek.
[00:40:34]Ezek is az élet részei, és mint előadóművész vagy színész, én ezekben a történetekben elevenítek meg az élet eleven meg az élet dolgait, vagy a vagy az különböző embereket.
[00:40:43]És hogy ez egy ez egy ugyanolyan ez nem a nem arról szól, hogy azért, mert én hívő keresztény vagyok, nem játszhatok egy szörnyű pedofil gyilkost teszem azt, mert az nem a én vagyok, hanem hanem az élet része, hogy vannak szörnyű pedofil gyilkosok.
[00:40:55]És hogyha ez val ennek az egésznek a mondanivalója nem arról szól, hogy hát márpedig a szörnyi pedofil gyilégos az a hős és ő a ő a a az élet példa, akkor ez természetesen nem okoz problémát egy pedofil gyilégkost játszani, sőt kifejezetten szakmai kihívást, hogy ezt hogyan lehet hitelesen jól azokkal a gondolatokkal és azokkal az az m azzal az igénnyel eljátszani.
[00:41:25]hogy azt megértse, aki nézi, hogy ez bizony, ez bizony borzalmas, és hogy ez ez eltávolít téged az Istentől, vagy a jóléttől, vagy akármitől, hogy hogy egy ilyen ilyen életet éz mondjuk, mint egy pedofél gyilkos.
[00:41:39]viszont nálatok is a a mítóügy kapcsán felmerültek etikai kérdések.
[00:41:51]És hát most, hogy ugye nem szólnak bele, te sem szólsz bele, mondod abba, hogy ki hogyan, és mint, de ott lehet, hogy felmerülhetett az, hogy te hogy látod hívő emberként azt, ami itt zajlik, ami akkor körülöttünk a szakmátokban, és egyébként az egész társadalomban, csak ott sokkal kevésbé, mint kellene zajlott.
[00:42:10]A megítélés, az elítélés, a megbélyegzés, az elfogadás, a visszaengedés.
[00:42:15]Ugye most is zajlik egy ilyen története szennyeni kő kapcsán.
[00:42:19]Szóval itt azért vannak olyan etikai kérdések, amik sokféle szinten kezelhetők.
[00:42:26]Hát ha jól értem a kérdésedet, bár nem biztos, hogy jól értem természetesen, de hát ez mind az az, hogy hogy az ember hogy van jelen m egy adott közegben, és mikor milyen felismerésre jut, és hogyan érik az ő személyisége, a gondolkodása, az az egy nagyon fura dolog.
[00:42:42]Megpróbálom ezt így messziről megvilágítani.
[00:42:47]Ugye egy egészen másfajta színházi morális közeg volt a a a szocializmusban, vagy a rendszerváltás környékén, mint ma.
[00:42:59]Ugye nem voltak olyan kérdések amik most fölmerülnek mondjuk a MI2 kapcsán, vagy egyáltalán a partnerségi viszony de hát ezt ismerjük ugye akár Hollywoodban is, hogy micsoda autoriter vezetési vagy rendezési vagy alkotói személyiségek voltak, akik akik teljesen kíméletlenül, de a zeneiparban is, hogy kimméletlenül le ledaráltak mindenkit maguk körül, és nem vettek emberszámba senkit a cél érdekében.
[00:43:22]is az volt mondva, hogy majd a cél szentesíti az eszközt, tehát ha jól sikerül a produkció és sikeres lesz, akkor teljesen mindegy, hogy milyen áron jött ez létre, és kik haltak ebbe bele, vagy milyen lelki vagy vagy személyi sérülések voltak.
[00:43:37]És és a mostani ügyek kapcsán azért azt is fel kell ismer.
[00:43:43]Természetesen vannak alapvető erkölcsi kérdések, hogy az ember szexuális molesztálásba belement-e a 80-as évekbe, vagy belemegy-e most?
[00:43:51]Nyilván most a következmények miatt nagyobb a visszatartóerő.
[00:43:51]akkor kevésbé volt, mert akkor ez egy ilyen elfogadott dolog volt, hogy persze, hát ez így megy.
[00:44:00]És akkor ebbe így meg ebbe bele beleszocializálódtak azok az alkotók, és bizony Stockholm szindróásak lettek idézőjelbe.
[00:44:04]Hát például nagyon nagyon ö nagyra értékeltem azokat a kollegiákat, főleg színésznőket, akik ezt felismerték hosszú évek vagy évtizedek után, hogy ők Stockholm szindróásak, nekik az alkotói folyamathoz szükségük van egy abúzusra, mert ha nem történik meg ez az abúzus velük a folyamat alatt, az alkotói folyamat alatt, akkor úgy érzik, hogy nem csinálnak valamit jól.
[00:44:26]De ez azért volt, mert ebben szocializálódtak, ezt tanulták meg.
[00:44:30]Ezt ez volt a a norma.
[00:44:30]Azt hitték, hogy ezt így kell.
[00:44:37]És itt az Eszenyenikő ügy kapcsán is ezt láttam, hogy hát az Enikő és ebben én én őszintén elfogadom ezt a bocsánat kérését, vagy el meg tudom érteni hívő emberként is, hogy ő mostanra jutott el oda, ismerte fel és lehet, hogy hogy ehhez kellett neki hat év azután, hogy hogy ő eljött a végszínházból, hogy hogy bizony bizony amit ő hitt, amiben ő hitt, amit gondolt, amit tanult az ő mestereitől, amiben ő szocializálódott, az annak nagyon sok eleme vagy nagyon sok sok része az bizony helytelen volt, rossz színház bármiáron és és igen színház bármiáron, de fölismerte és eljutott a bocsánatkérésig és szerintem ez a kulcskérdés, hogy bármilyen tett az ember belátja-e, hogy bűnös volt, hogy azt rosszul csinálta, hogy az hibás volt, és azért őszintén szívvelől bocsánatot tud-e kérni.
[00:45:25]akkor van megbocsátás és tovább lehet lépni és el lehet felejteni.
[00:45:29]De amíg nem jut el ide az ember, hogy felismerje, hogy bevallja, hogy igen, ez bűnös volt, ez rossz volt, ez nagyon sok embernek vártott ártott, amíg ezt az ember mismásolja, amíg kenegeti, amíg ott ide-oda odázza, vagy vagy a szőnyeg alá söpri, és saját igazát védi, és nem kér bocsánatot, addig ezeket a dolgokat nem lehet föloldani.
[00:45:51]Nagyon pontosan értetted a kérdést, hogy az első mondatodra visszautaljak, hogy hát abszolút köszönöm.
[00:45:54]Hát persze.
[00:45:57]Viszont ugye Gábor, Máté Gábor is, Székelykriszta is elég erős közéleti jelenléttel bír.
[00:46:02]Van véleményük a világról.
[00:46:02]Ezt nyilvánosan is lehet tudni, meg az előadásaikon keresztül is.
[00:46:06]Ez ez nem mindig tesz jót egy színház hétköznapi működésének.
[00:46:14]Ugye a politika az elmúlt 11 néhány évben azért elég rendesen próbálkozott.
[00:46:19]Nem féltetek soha, hogy ledarálja a katonát a politika?
[00:46:23]Én személy szerint nem.
[00:46:23]És voltak nyilván kollégák, vagy voltak többen, akik igen.
[00:46:32]Mert ez egy nehéz szokott.
[00:46:32]Itt itt minden voltatok.
[00:46:32]Hát ugye a színházat magát is megbéjegezték 1000 módon.
[00:46:36]Igen.
[00:46:36]Igen.
[00:46:36]De hát ezek mind hazugságok voltak és mind tehát nagyon nagyon káros és ártó folyamatok vannak sajnos.
[00:46:46]ö a és nem is feltétlenül mindig a politikai térben, hanem azoknak valahogy a kisugárzása, ami aztán a sajtóba meg a különböző egyéb politikai munkások tevékenységére hat.
[00:47:05]Azt vettem észre, hogy sokszor nem is a politikusok indukálják ezeket a folyamatokat, hanem a hanem az alatta levő megfelelési kényszerek furcsa folyamatokat nyitanak el, aztán a sajtóban meg végképp.
[00:47:12]Tehát, hogy például a bajnok című előadásunk kapcsán, amit Pinté Bé rendezett és egy bulvárhír kapcsán tett dolgozott fel, a az például amikor megjelent az első cikk róla ilyen kritika, akkor mért nem stopperrel kettő és fél percig kellett olvasnom az írást, mire megértettem, hogy nem egy politikai ügyről van szó, hanem egy színdarabról írnak.
[00:47:42]Tehát úgy volt tálalva, miközben a valóságban ez egy bulvár hírre reflektáló, nagyon érdekes, izgalmas, tulajdonképpen a közéletet feszegető operísérlet volt egyébként érdekes módon, mármint, hogy szok szokatlan módon átírta a pucsini partitúráját a pintér, hogy szokta és egy egy kortárszínndarabot írt belőle.
[00:48:08]Ö ha most a nagyot ugrok és azt mondom, hogy Molier Tartüff, ha visszamennénk abba az időbe és ha Moler Tartüffet néznénk kortás darabként, ahogy akkor született, akkor mindenki beazonosítható volt abban a színdarabban.
[00:48:23]Ugyan 16.
[00:48:23]Lajos azt mondta, hogy hogy ha jól mondom, nem 14 16 Igen.
[00:48:32]16 Lajos mondta, hogy mindent lehet Molernek őt magát ne, de a többieket igen.
[00:48:37]Kázi volt egy.
[00:48:37]Tehát nem tud színdarab reflektálatlanul, kortárszínarb főleg reflektálatlanul születni a jelen kor kizárásával, vagy az egy hazugság, vagy egy képmutat, vagy valamiféle esztétiáló valami, nem egy húsbavágó színdarab.
[00:48:55]Tehát azt akartam csak vissza visszatérve mondani a a kérdésedre, hogy nem egy művészínház, nyilván nem egy szórakoztató bulvárszínház musical színház.
[00:49:04]Most ez egy másik téma, hogy milyen műfajok vannak, de a katonai, ami egy egy a társadalmi folyamatokra, a politikai folyamatokra, a a akár a mikrókörnyezetünkben, a családi viszonyokra, a bármire nem reflektáló színház lenne, akkor nem lenne értelme, hogy legyen.
[00:49:23]Ez a lényege a színháznak, hogy ér minket különböző hatás az életben, politikailag, társadalmilag, családban, itt, ott mindegy, párkapcsolatok, akármi, és annak az esszenciát vagy sűrítményét, annak a problematikáit színpadon visszalátva értek meg magam körül, vagy a világból valamit.
[00:49:40]Ha ezt kihagyom ebből, akkor az nevetséges.
[00:49:40]Nem azt mondom, hogy nem lehet másfajta színház, sőt kell is.
[00:49:44]Tehát jó, hogy vannak színházak.
[00:49:49]Így van.
[00:49:49]De ez lét létfontosságú, és ez nem lehet ez nem ez nem komfortos, és nem szabad, hogy hogy keressük ebben a a a kényelmes helyzetet, hanem pont ez a lényeg, hogy igenis mutassunk rá olyan problémákra színdarabokon keresztül, amik amik körbevesznek minket, de ezek színdarabok.
[00:50:10]Ezek ez a színház keretein belül működik.
[00:50:10]Ezek ezek ezekkel beül a néző és leül és nézi.
[00:50:15]És aztán ehhez kapcsolatban lehet földolgozó foglalkozásokat tartani, vagy vagy beszélgetéseket tartani, de ez a színház keretein belül történik.
[00:50:24]És itt válik el az, hogy amit mondtál, hogy közéleti szereplő vagy nem, én azt gondolom, hogy sem a Kriszta, sem a Gáborában nem közéleti szereplők.
[00:50:31]Hát színházigazgatóként mégis igen.
[00:50:31]Igen, de mégis ők is nagyon a Gábor kifejezetten ügyelt arra, vagy próbált ügyelni, és hát ez volt az egyik szörnyű, hogy mondjam, tragédiája ilyen értelemben, ami ami nagyon bántotta, hogy belesodorták olyan helyzetekbe a sajtón keresztül, amivel ő valjában nem akart soha belekerülni, hiszen ő a színház keretein belül akart erről beszélni, ahogy Zsanéki Gábor is mindig megfogalmazta, hogy a mi terepünk az a színház, és nem a színházfalaj vagy kívül kell ezekről okoskodnunk, hanem ott bent ezeken a színdarabokon, ezeken az alkotásokon keresztül is.
[00:51:06]Igen, hát ehhez is sok út van.
[00:51:06]Ugye az örkény egy másik utat képvisel, sokkal aktivistább utat képvisel, szintén művészet.
[00:51:13]Igen.
[00:51:13]És akkor itt van, hogy de a Krisz is ebben a pályázatában is megfogalmazta, hogy szeretne jobban nyitni, tehát olyan társadalmi tereket találni a színházi formáknak, ami nem feltétlenül a falak között történik, de maga az esemény mégis csak a színház eseményein belül történik.
[00:51:27]Annyira tökéletes pasinak látszó, úgyhogy meg kell kérdeznem itt a végre.
[00:51:32]Na ugye sőt tökéletes, te ilyen nagyon hűséges típus vagy, mondtad is, de sosem gyengültél el hitedben, szerelmedben, munkádban, bármiben is.
[00:51:42]Hát dehogy nem.
[00:51:42]Hát ez az ez a kísértés.
[00:51:42]Hát mindig hát rengeteg ehhez kapok eszközöket, hogy ne kelljen elgyengülnöm lehetőség szerint, hogy ne essek hasra.
[00:51:53]Hát dehogy nem.
[00:51:53]Hát az életünk egy megállás nélküli kísértés mindennel.
[00:51:58]hiúsággal, a egyéb mindenféle dologgal, megfelelési kényszerek, a hazugságok, a nem tudom, a bűnök, a harag, a nem tudom, ami amben működik, bugyog jobbra-balra, de hát pont ez a hit lényege, hogy hogy szabadítson meg ettől.
[00:52:19]Megettük ezt a bő három negyed órát.
[00:52:19]Köszönöm, hogy itt volt Én is köszönöm szépen.
[00:52:24]Rajkai Zoltán volt a vendégünk.
[00:52:24]Örülök, hogy velünk tartottak azt.
[00:52:27]Remélem, érdemes volt.
[00:52:27]Tegyék ezt legközelebb is.
[00:52:31]Minden jót viszontlátásra.