Húzós podcast / Berg Judit – Ruminitől a thrillerekig

[00:00:16]Tisztelettel köszöntöm önöket.

[00:00:16]Kötelező olvasmány a mai vendégem.

[00:00:16]Ez furán hangzik, én tudom, de ez így van.

[00:00:19]És hát ráadásul egy olyan mesével kötelező olvasmány, sőt nem is egy mesével tulajdonképpen már, ami egyfelől a családok kedvence is, másrészt egy olyan karakter született általa, ami most már vagy 20 éve kíséri el lassan a fellövegvő következő generációt is.

[00:00:37]Szóval Rumini anyukája a mi vendégünk.

[00:00:37]Berg Judit, József Attila díjas író, az egyik legnépszerűbb gyermekkönyvszerző.

[00:00:44]Saját gyermekeinek mesélve születtek meg könyveinek történetei.

[00:00:49]A hiszti meséket Rumini, majd Maszat kalandjai és a két kis dinó követték.

[00:00:54]A Rumini és az őrzők az Évgyermekkönyvei lettek.

[00:00:54]Rumini a kisegér már több nyelven megjelentetve is hódít.

[00:01:00]Itthon még játszótér is viseli a nevét.

[00:01:05]Több könyve kötelező és ajánlott olvasmány magyarországi és határon túli iskolákban.

[00:01:09]Két kis dinós meséi három éven át az UNICEF munkáját segítették.

[00:01:15]Művei alapján színpadi adaptációk, filmek, diafilmek, játékok készülnek.

[00:01:21]A príadíjas író több mint 80 könyv szerzője.

[00:01:27]Hát Rumini kisegér, úgyhogy azért ezt nem csinálnám veled, de Bergudit, örülök, hogy itt vagy.

[00:01:30]Köszönöm a meghívást.

[00:01:30]És igen, Rumini a gyerekem, de hát a fülével meg a farkincával nem hasonlít rám.

[00:01:35]Hát ugye de benne vannak a saját gyerekeid is.

[00:01:41]Az fontos számodra, hogy hogy ez a történet, a te íróvá válásod az úgy épült, hogy közben nőttek a gyerekek és nekik kellett mesélni igazából ezeket a történeteket.

[00:01:51]Persze aztán ez egy kicsikét tágult ez a kör és elléptél tőlük, de hát mégis ez a gyökere az egésznek.

[00:01:59]Abszolút.

[00:01:59]És ez nagyon meghatározó, mert az én gondolkodásomban minden alkalommal bármit írok, mindig ott van, hogy kinek kinek szól ez, és hogy lehetne őt a legjobban megszólítani, hogy lehetne annak az elképzelt olvasónak a legjobban a kedvébe járni, a legjobban szórakoztatni őt, a legjobban meglepni őt.

[00:02:20]A te elképzelt olvasóid, azok a te gyerekeid voltak igazából?

[00:02:20]eleinte valóban a gyerekeim voltak, és nagyon sokszor a nekik már kitalált meséket öntöttem aztán formába, és és írtam le, tehát így így indult a dolog.

[00:02:30]Sőt, a Rumini is úgy indult, hogy a lányomnak iszonyú sokat kellett Ruminit mesélni fejből, ami azért nem ami ami azért egyfelől igazi, másfelől nem egy egyszerű dolog hullafáradtan minden áldott nap újabb rumini kalandot kitalálni.

[00:02:49]Szóval azért az az kihívás.

[00:02:49]És akkor azt gondoltam, hogy egy picikét könnyítek a saját életemen, és messze még a karácsony, de majd karácsonyra leírok neki egy pár rumini kalandot, és milyen jó lesz karácsony szent estéjén, mert a gyerek is örül, hogy van új rumini, és én is örülök, hogy ez nem fejből kell, hogy megszülessen, hanem csak felolvasom.

[00:03:06]És akkor elkezdtem írni.

[00:03:10]Szerencsére ez még nyáron volt ez az alapgondolat.

[00:03:15]Fogalmam se volt, hogy hogy kell regényt írni.

[00:03:15]Akkor miért nekem ilyen tapasztalatom nem volt?

[00:03:18]Hát hiszen ezek először nem is regények voltak.

[00:03:21]Hát ezek esti mesék.

[00:03:21]Igen.

[00:03:21]És az egyik kis történetből jött a másik.

[00:03:21]És miközben éppen írtam le, amit kigondoltam, már adódott egy újabb ötlet, hogy na de hogyha most itt vannak ezen a szigeten, akkor milyen jó lenne, ha És engem is lázba hozott a saját frissen kitalált ötletem.

[00:03:35]És így tényleg is sodródtunk egyik kalandból a másikból.

[00:03:40]Úgyhogy éppen csak karácsonyra elkészültem, és utána gyakorlatilag csak egy pici átalakítással és egy pici hozzáírással meg is volt az első regény, ami és bejött a dolog, tehát megszabadultál az esti fejből meséléstől, vagy ugyanúgy kellett, mert ez más.

[00:03:58]Hát átmenetileg megszabadultam, illetve attól megszabadultam, hogy Ruminit kelljen fejből mesélni, és akkor kitaláltunk mást.

[00:04:06]Tehát van sok-sok olyan mesefyam, ami elhangzott otthon a gyerekszában, és végül azokat például nem írtam meg, de a gyerekeim a mai napig emlegetik még.

[00:04:14]Olvassák?

[00:04:14]Ugye most már azért nagyok.

[00:04:17]Most már nagyok.

[00:04:17]A a legkisebb is 19 felé közelít, a legnagyobb meg 27.

[00:04:20]De olvassák egyébként, ha nem is mindig mindent, mindenki, de java részt.

[00:04:27]Igen.

[00:04:27]Ez hogy volt?

[00:04:27]Ha láttad a gyerekeden, hogy neki ez nem jött be, akkor azt feltételezted, hogy másnak sem fog annyira tetszeni, akkor elengedted, vagy vagy úgy voltál vele, hogy hát lehet, hogy pont Willyinek nem tetszik annyira, de majd a gyerekeknek az óvodában tetszeni fog.

[00:04:47]Nem, én azt gondoltam, hogy az én gyerekeim ilyen szempontból jó reprezentatív mérési mintát adnak, mertogy hogy kellően sokfélék és kellően vagányak, de azért az egyik szorongós, a másik bunyós, a harmadik társaságkerülő.

[00:05:06]Szóval, hogy hogy elég sokfélék ahhoz, hogyha meg tudom őket szólítani vele, az jó.

[00:05:11]És hogyha volt egy ilyen volt egy ilyen mérésem is, hogy amikor volt egy új mese, amit fel akartam nekik olvasni, vagy el akartam mesélni, akkor mondtam, hogy gyertek, üljetek ide mellém, és akkor mesélünk és akkor rögtön elindult ez, hogy én ülök az enyemölébe, mennyeré vérül.

[00:05:23]Hát négyel nyilván nem tudtak az elembe ülni.

[00:05:27]És akkor én nem vártam meg, hogy rendezzék soraikat, meg agyon verjék egymást, hanem elkezdtem mondani a mesét.

[00:05:31]És ha mondjuk az ötödik mondat után mindenki ott, ahol éppen érte őt a mese, tehát ott szája hallgatott, akkor a sztori átment a a vizsgán, hogyha még az ötödik mondatnál is azt ment, hogy menjél már arrébb és akkor nem volt jó.

[00:05:45]Azonnal akció kell egy gyerekmesében.

[00:05:52]Szerintem egyre inkább.

[00:05:52]Vagy nem is feltétlenül akció, de valami olyan dolog, ami azonnal felkelti az érdeklődést és azonnal kíváncsivá teszi őket.

[00:06:01]Ez az egyszer volt, hol nem volt, és bandukolt a szegénylegény, és és csak ment, és csak ment.

[00:06:03]Na ez már nem.

[00:06:07]És és és hosszú hosszú leírás, hogy milyen szép erdő ment keresztül, ez ez nem működik.

[00:06:11]Azonnal kell egy mondjuk egy problémafelvetés, egy konfliktusfelvetés, egy egy elérendő vágynak vagy a vagy célnak a megfogalmazása.

[00:06:20]És akkor hogyha tudjuk, hogy ez nehéz, vagy ez akadályokba ütközik, akkor rögtön kíváncsiak leszünk, hogy azt hogy tudja elérni.

[00:06:28]De milyen furcsa, hogy elveszítjük azt a fantázia szegmenst, hogy ezt, hogy milyen szép erdőben ment, ezt hogy elképzeljük magunknak, hogy ott átszűrődik a fény és a lepkék és hát kit érdekel, de miért ment ott az a szegény legény?

[00:06:43]Ö, de ezeket be lehet hozni, csak mondjuk nem úgy adagolni, mint annak idején Jókai, hogy hogy hosszú oldalakon keresztül írja le a vasp vas vas kapuszorost, hanem hanem hanem menet közben megyünk az erdőbe, és akkor csak átszűrődik valami zajmeg fény, csak megpillantunk valami érdekes növényt, de akkor azért történik is valami, vagy felmerül egy ötlet, de utána megint jöhet egy picit.

[00:07:08]Szóval egyszerűen csak adagolni kell az információt olyan ütemben, ahogy azt a gyerekek szívesen befogadják.

[00:07:17]Te versenyzel a Tiktokkal, meg a YouTube-al meg ezekkel a szörnyű platformokkal, tehát érzed azt, hogy hogy vonja el a gyerekeket ez a néhány másodpercnyi figyelem?

[00:07:27]Ö érzem, de nem versenyzek.

[00:07:27]Tehát az teljesen egyértelmű, hogy a gyerekek annyira hozzászoktak ahhoz, hogy felszínesen rövid ideig tartó információkat fogadnak be nagy mennyiségbe, hogy az elmélyült figyelem az egyre nehezebb a azoknak a gyerekeknek is, akik amúgy jó háttérrel rendelkeznek, és akik olyan családból jönnek, ahol ahol van lehetőség olvasni, hangos könyvet hallgatni satöbbi.

[00:07:53]Sőt, magaman is érzem, ha sokat kütyözök, mert éppen fáradt vagyok, és Facebookozok, vagy valamivel csak úgy pihentettem a szemem, és utána akarok írni, akkor 20 perc írás után kell egy három perc szünet, amikor visszaugrok mondjuk valami közösségi médiára, és csak görgetek három percig, és utána tudok visszamenni arra, hogy koncentráljak a szövegre, miközben miközben Ha ha előtte levő hetekben inkább inkább képernyőmentes időszakom volt és sokat olvastam, akkor sokkal hosszabb időszakot tudok folyamatosan írni és koncentrálni a szövegre.

[00:08:36]Szóval brutálisan érezhető a hatása, és a gyerekeknek nincsen ilyen ilyen tudatos szűrő, amit én magamnak próbálok beállítani, hogy hogy csökkentem a képernyőidőt, inkább olvasok, inkább odafigyelek, már csak azért is, hogy utána a saját dolgomra jobban tudjak koncentrálni.

[00:08:59]Hm.

[00:08:59]Azért kérdeztem egyébként leginkább, mertogyha ha azt akarjuk, hogy tömegével olvassanak a gyerekek, tehát brend legyen Ruminiből, márpedig másképp nem lesz, csak hogyha nagyon sokan olvassák, akkor nyilván alkalmazkodnod kell a korhoz.

[00:09:12]Ugye 20 évvel ezelőtt, amikor elkezdődött a Rumini, akkor akkor ez egy egészen másik világ volt.

[00:09:19]Ezek a social média felületek nem is léteztek.

[00:09:24]Ma pedig ezért kérdeztem, hogy versenyzel-e muszáj figyelembe venned a vásárlói, a vevői, az olvasói igényeket.

[00:09:29]Ilyen értelemben figyelembe veszem, tehát hogy hogy nem nem nézem például nincs is TikTok letöltve például a telefonomra, nem nem követem, nem nézem ezeket a mindenféle videókat, amiket a gyerekek időnként a a férjem, kisfia mutat nekem valamit, meg időnként a saj gyerekeim is, de de különösebben nem figyelem.

[00:09:49]Ö azt konstatálom, hogy a gyerekek mire vágynak, hogy hogy változik a befogadási ö készségű, képességük.

[00:10:01]És ehhez egy icipicikét szoktam idomítani a dolgokat.

[00:10:01]Tehát, hogy mostanában picit rövidebb fejezeteket írok.

[00:10:06]Ö de nem megyek alá.

[00:10:13]Tehát, hogy nem gondolom, hogy feltétlenül ezt ki kell szolgálnunk, hiszen az is talán feladat lehet, hogy egy picikét az ember ellentartson a a tömeges változásnak.

[00:10:20]Van tabu a gyerekirodalomban.

[00:10:27]Tehát amiről ne beszéljünk, vagy vagy ne feszegessük, mit tudom én, betegség halálit.

[00:10:32]Most hirtelen ez jut eszembe.

[00:10:32]Nem, szerintem szerintem mindenről kell és és szabad beszélni.

[00:10:36]nyilván minden korosztálynak a saját szintjén.

[00:10:36]És a gyerekek nagyon nagyon ügyesek, mert mert úgy szoktak kérdezni, és pont annyit, amennyi érdekli őket.

[00:10:49]Tehát én most végigvittem a szexuális felvilágosítást például ez mondjuk olyan értelemben könnyebb dolog, mint a halál, merthogy halállal nem minden családban kell viszonylag kiskorba szembesülni a gyerekeknek.

[00:11:02]A szexuális felvilágosításon mindenkinek át kell esnieb-utóbb.

[00:11:05]És nagyon érdekes volt, hogy hogy melyik gyerekem milyen idős korában mit kérdezett, és hol terelte el a szót.

[00:11:10]És nagyon jól bevált az, hogy mindenkinek pont annyit, és pont úgy válaszoltam, ami a kérdései alapján úgy tűnt, hogy hogy számára ez most fontos.

[00:11:20]Nem is író akartál te lenni, nem rendező.

[00:11:26]Ugye olvastam valahol.

[00:11:26]Ö ezt inkább úgy fogalmaznám, hogy amikor egyetemista voltam, akkor az anyukám, aki egy nagyon szuper tanár volt, csinált az általános iskolában egy színházszakkört a gyerekeknek, és kimondottan azoknak a kulcsos gyerekeknek meg hátrányos helyzetű gyerekeknek, akikető akiket ő attól féltett, hogy elkallódnak.

[00:11:48]És persze aztán csatlakoztak más gyerekek is a színházszakkörhöz, mert elég hamar menő lett ez a dolog.

[00:11:58]De hogy anyu alapvetően a a az úgynevezett rossz gyerekek megtartása érdekében találta ki ezt a dolgot.

[00:12:05]És aztán gondban is volt az, hogy mit adjanak elő, mert egy meghúzott milliár darabbal nem fog tudni mit kezdeni egy csomó lakótelepi 13 éves fiú, akik megmondták, hogy évadér mi szívesen jövünk a színházszakkörbe, de mi verekedni szeretünk.

[00:12:22]Hát akkor ott a Donki hótét ott le lehet kapni nagy pofonokat.

[00:12:26]Így jött az első ötlet.

[00:12:26]Én mondtam anyunak, hogy hát akkor mama megírom Arthur király és a kerekasztal lovagjainak a történetét.

[00:12:30]Abba annyi lovagot írok bele neked, ahány fiú van a színházszakkörben.

[00:12:33]A srácok megcsinálják a koreográfiát.

[00:12:37]És akkor ez volt a színházszakkör első előadása.

[00:12:41]És akkor én betársultam anyu mellé rendezni a darabot, amit én írtam.

[00:12:48]És akkor ez évről évre azt hiszem, hogy három évet élt meg így a anyu megén közös vezérteével.

[00:12:53]Tulajdonképpen ez a színházszak.

[00:12:53]kör mind három év én írtam a darabot, és akkor én utána gondolkodtam azon, hogy amikor majd már végzett tanár leszek, merthogy az eltén magyar angol szakra jártam, illetve aztán drámapedagógiát tanultam, hogy utána átmegyek még az SZ-re és ott vagy dramaturgiát, vagy rendezést tanulok, kimondottan azért, hogy majd gyerekszínházat csináljak.

[00:13:17]Csak itt közb szólt az élet, mert még egyetem alatt megszületett az első gyerekem, és akkor így derékba törtek ezek a nagy vágyaim.

[00:13:25]Na de neked annyi ruminis meg mindenféle darabod lett közben, mert hát lehet, hogy rendező és dramaturg nem lettél, de de színpadi szerző meg igen, hogy voltaképpen meg is csinálhatnád ezt, tehát a saját álmodat beteljesíthetnél és mondhatnád azt, hogy most én rendezem meg.

[00:13:45]De én menet közben rájöttem, hogy engem nem annyira a rendezés érdekel, sokkal inkább az írás, sokkal inkább a dramaturgia, sokkal inkább a a szöveg, és iszonyúan szeretek együttműködni rendezőkkel.

[00:13:54]Most például volt egy nagyon izgalmas beszélgetésem Horvát Péterrel, aki egy következő rumini előadást fog fog rendezni, és ez egy nagyon nagyon vicces módon alakuló dolog volt, merthogy az én Gulyás Anna barátnőm, aki a Holdala Napenekarnak a zenei vezetője és szövegírója és egy csodálatos hát egy az igazi művésznek a mintaképe, tehát minden értelemben És Anna megkeresett engem azzal évekkel ezelőtt, hogy ő ő megálmodta azt, hogy hát Rumini olyan sok helyszínre eljutott, és az ő világzenei zenekaruk a holdal napzerféle hangszerrel játszik, és tényleg a kobosoztól kezdve az afrikai nem tudom én milyen tamtam dobokon keresztül minden hangszerük van és mindenen játszanak.

[00:14:44]és hogy milyen jó lenne megcsinálni olyan dalnokversenyt, ahol ahol Rumini különböző kalandjaiból ismert népcsoportok eljönnének, és mindenki a saját hangszerelésű dalénekelni, és hogy ez milyen jó lenne.

[00:14:59]És mondtam neki, hogy fú, Anna, ez nekem nagyon tetszik.

[00:15:04]Én most úgy is gondolkodtam azzal, hogy írok még egy Ruminit.

[00:15:08]És mi lenne, hogyha abba beleírnék egy dalnokversenyt?

[00:15:12]Az egerek, amint énekelnek.

[00:15:12]Nem, hanem ahogy Rumini elmegy meglátogatni egy régebbi barátot, és a régi barát az ő tiszteletére elhívja a többi ismert kalandból a szereplőket, és akkor ott van egy ilyen nagy közös öröméneklés, és akkor ott el fog hangzani egy olyan dal is, amit egy ismeretlen népnek, az ismeretlen képviselője énekel el, de egy olyan izgalmas legenda, hogy utána Rumini és barátai ennek a legendának eredhetnek a nyomába.

[00:15:43]De hogy akkor én megírok egy ilyen dalnok versenyt, amiből te csinálj, amit akarsz.

[00:15:48]És akkor ebben maradtunk Annával két évvel ezelőtt, és én közben megírtam az új Ruminit, ami majd megjelenik idén szeptemberben, a dalokversenyest, és és belekerült valóban negyedik vagy ötödik fejezetként egy dalnokverseny című fejezet, és közben Anna viszont elkezdett ezzel az egésszel dolgozni és most végül is novemberre össze fog állni egy rumini dalnokverseny hát koncertszínház Bábrevű még az igazi műfaji meghatározásad nincsen meg.

[00:16:17]Egy olyan előadás, ahol gyakorlatilag elhangzanak ezek a dalok.

[00:16:27]Elhangzik az a dal is, amit én írtam a az új kaland elővetítéseként.

[00:16:35]De hogy mégis csak a színpadon történjen más is.

[00:16:35]Lesz ennek egy kerettörténete egy kis bajkeveréssel, egy kis igazi színházi problémával.

[00:16:45]És hol lehet ezt majd látni?

[00:16:45]Ö november ú most meg nem mondom pontosan 15-én lesz azt hiszem 13-án a bemutató a dunaújvárosi Bartókamaraszínházban és utána rögtön két budapesti bemutató is a Momkultban, és elvileg tán már most is lehet jegyeket kapni.

[00:16:59]Szóval ilyen elképesztő tempób vár valaki viszont nem most lát minket, hanem majd a YouTube-on egyszer megnézi, akkor ez 2026 amiről beszélünk, csak a rendkedvért érdemes ezt leszögezni.

[00:17:14]Tudod miért izgalmas?

[00:17:14]Különösen amit mondasz, mert az ember hajlamos arra gondolni, hogy ezek ilyen nagyon ki vannak találva, hogy micsoda marketing ötlet és el lehet adni az új könyvet ezzel és színház és hány bőrt lehet lehúzni Ruminiről, miközben egy frázt ez a ez a dolog, ez egészen máshonnan indul, és aztán elkezditek kiteljesíteni.

[00:17:35]Absolút és pont pont ez benne az szép, hogy hogy Anna részéből is volt ebben valamiféle álmodozás.

[00:17:39]neki is négy gyereke van.

[00:17:39]Ő is rengeteg Ruminit olvasott annak idején, és és nyilván amikor olvasott mondjuk a fénylényekről, akkor ő valamit ott pötyögött is, meg meg énekelgetett is a gyerekeknek, és valahogy a saját kis esti ábrándozásaikból nőtt ki egy olyan gondolat, ami nekem kimondottan inspiráló volt az új regény megírásához, ami aztán én oda is adtam neki azt a fejezetet, hogy na akkor ez a regénybe így fog szerepelni.

[00:18:04]hogy hogy itt tényleg két két alkotó ember és barát több éves közös ábrándozásából nőtt ki valami, ami talán valami nagy durranás lesz.

[00:18:15]Legyen az tudsz sokféleképpen írni már, ugye elkezdtél meséket írni.

[00:18:19]Hát az egyfajta technika, arról érdemes lesz beszélnünk valamit, hogy hogy ér az ember mesét, vagy minek kell megfelelni.

[00:18:27]De de közben azért elkezdted a másik fajta, a felnőtteknek szóló írói életedet is, hát az nyilván egy teljesen más gondolkodásmódot igényel, másfajta szóhasználatot, más kiteljesedést egy történetben.

[00:18:42]Részben igen.

[00:18:42]Tehát nyilván más témákat választ az ember, máshogy fogalmaz, más szó használat satöbbi, de ahogy magához a témához az elmesélendő gondolathoz viszonyulok, illetve optimális esetben utána az a flow élmény, amit én megélek, miközben írok, az valójában nem különbözik nagyon.

[00:19:03]A mi az a flow élmény?

[00:19:03]Téged is beszíppont a saját történeted?

[00:19:03]Ö az is meg tulajdonképpen a hát amikor az ember benne van egy alkotó folyamatban, akkor akkor tényleg úgy száguldak a gondolatai, olyan teljesen más módon indulnak be a a az asszociációs hullámok az agyban.

[00:19:21]Ö úgy tud kizáródni a külvilág.

[00:19:29]Én én nem vagyok egy nagy teoretikus, de hogy hogy amit Anno Csixet Mihály Mihály megfogalmazott, mint flow, azt valóban át tudja élni az ember.

[00:19:41]És szerintem ehhez ez ehhez nem kell feltétlenül író, alk festő, zenélő művésznek lenni.

[00:19:47]Szerintem bárki, aki igazán nagy odaadással belefedkezik a munkájába, legyen itt akár szó egy szociológus, bármilyen elemző munkájáról, egy egy riporter munkájáról, amikor készül az interjúra, és és csak így próbálja áttekinteni az anyagot, és viszik őt a gondolatok, és támadnak az újabb és újabb ötletei, vagy a vagy én én a azt gondolom, hogy ezt egy orvos is átélheti egy műtét során, amikor amikor tényleg az ő ő legbelsőbb szakmai képességei és tudása ötvöződik valami nagyon-nagyon elmélyült hosszú alkotó folyamatban.

[00:20:23]Szerintem ezért érdemes az embernek bármit csinálni.

[00:20:28]Ez egy szenvedély lett az életedben, amellett, hogy nyilván megélhetés is mód.

[00:20:32]Abszolút.

[00:20:32]És szerintem ez a ez a flow ez abszolút addiktív, tehát hogy hogy az ember újra és újra vágyik rá.

[00:20:36]Onnantól egyszerű megtapasztaltad.

[00:20:36]És optimális esetben egyébként az ember megtapasztalja gyerekként, amikor játszik.

[00:20:44]Igen, amikor hiába szólsz a gyerekhez, mert annyira belefeledkezik, hogy fogalma nincsen róla, hogy mi van körülött.

[00:20:50]Na, pontosan.

[00:20:50]És az, hogy most közben legózik, vagy rajzol, vagy a babaszoba, vagy a bármi, ez nagyjából mindegy is.

[00:20:54]Azt nem tudom, hogy hogy ugyanezt a flowélményt az ember például gépijátékkal is átélheti-e, vagy ez egy másfajta bevonódás.

[00:21:08]Erről nincsen tudásom, de az biztos, hogy én a kütyümentes flóról tudom bátran állítani, hogy hogy valami olyan elképesztő öröm és kielégítő élmény.

[00:21:19]Azt hiszem Egresi Zoltának hát egy remek író.

[00:21:22]Igen, ő mondta ugyan erről beszélve, hogy hogy akkor akkor jó írni, amikor benne vagy.

[00:21:26]Tehát hogy magától megy a szöveg.

[00:21:32]Nem gondolkozol rajta, hanem az jönnek a mondatok, és türelmetlenül várod, hogy befejezd már végre mi itt a következő mondat.

[00:21:38]Pontosan.

[00:21:38]Pontosan.

[00:21:38]És és nem véletlenül van ez a fogalom, hogy a szöveg saját magát írja.

[00:21:43]Ez nem írja akármikor saját magát, de képes arra, hogy saját magát írja.

[00:21:48]És és jellemzően kevesebbet is kell az ilyen típusú szöveget javítani.

[00:21:52]Ez ugyanúgy megvan neked a kis dinóknál, mint egy egy felnőtt szövegnél.

[00:21:52]Ö igen, igen.

[00:21:59]Tehát kell kell, hogy legyen valamilyen hosszúság.

[00:21:59]Tehát mondjuk egy maszat mesekönyvnél nincsen.

[00:22:06]Ott ott van egy ilyen egy ilyen jó jó kedvű ráhangolódás, és az elég ahhoz, hogy hogy megszülessen a történet.

[00:22:11]A kis dinoknál már ki tud alakulni.

[00:22:11]Igen.

[00:22:16]Az az egy érdekes dolog.

[00:22:16]Az megrendelésre készült.

[00:22:16]Azt gondolnám, hogy hogy megrendelésre írni egészen más az úgy nehéz.

[00:22:20]Ugye az UNICEF-nek hát azér volt egy több éves sorozatod ezzel a kis dinóal.

[00:22:28]A a két kis dinó az már egy meglevő sorozat volt és megrendelés a középső lányom Bori óvodás korában rendelte meg.

[00:22:37]Egész más, merthogy Borika annó ak ő paleontológusnak és kalóznak készült ez a kettő párhuzamosan.

[00:22:42]És mondta, hogy melyik lett belőle?

[00:22:45]Hát most egyelőre grafikus és elképesztő szőnyegeket tervezés készít.

[00:22:49]Szerintem jól járt.

[00:22:49]Tehát a kalóznál biztos jobban járt.

[00:22:52]A kalóznál biztos jobban járt.

[00:22:55]Mindenesetre Borika mondta nekem annó, hogy anya nekem most már elegem van abban, hogy te mindig csak ezt a buta ruminit írod.

[00:22:59]Írjál most már végre egy rendes könyvet is, amiben dinók vannak, akik nagyon kicsik, nagyon cukik, nagyon harapósak és van benne vulkán is.

[00:23:07]Ez egy rendes könyv.

[00:23:12]Ez ez a rendes könyv alapvető ismer.

[00:23:12]Ez egy rendes megbízatás volt.

[00:23:12]Tehát a két kis didónak már sok-sok része volt, amikor az UNICEF megtalált engem, és akkor megbeszéltük, hogy hogy akkor én a már ismert és egyébként az UNICEF eredetileg arra gondolt, hogy hogy a hogy Rumini írhatna a leveleket azoknak a családoknak, illetve azoknak a gyerekeknek, akik támogatják az ő munkájukat.

[00:23:35]De aztán megbeszéltük, hogy mivel, hogy ők valós földi helyszíneket szeretnének bemutatni, ahol az UNICEF valóban tevékenykedik, és mindenféle missziót végrehajtanak, és ezeket a missziókat is be kell mutatni a az újjáépítéstől és a romelt takarítástól kezdve a gyerekmentésen át az oltások meg ivóvíz biztosításáig.

[00:23:53]Szóval, hogy hogy Rumini ennél sokkal inkább fantázi világokba utazik, de a két kis Dinó eddig csak időutazó volt, a történelemben utazott.

[00:24:03]Miért ne utazhatnának a térben is?

[00:24:03]És akkor tulajdonképpen így lettek a dinók, az UNICEF program hordozói.

[00:24:11]Az feltűnő volt, és az egy szép gesztus volt.

[00:24:15]És hát ott ráadásul ezek a kis dinók elkezdtek merchandisingban megtestesülni.

[00:24:20]Tehát, hogy nem csak írott szöveg volt, hanem ajándéktárgy is.

[00:24:25]És hát egyébként ez meg úgy az egész munkásságodat végigkíséri.

[00:24:25]Könnyen adod a karaktereidet valamiféle figurának, rajznak, kifestőnek, mit tudom én mi, mindennek?

[00:24:37]Hát nem annyira, nem annyira könnyen.

[00:24:41]Sőt, néha azt gondolom, hogy lehetnék még szigorúbb is ebben.

[00:24:45]De mindig mindenhez van közöm.

[00:24:45]Szóval olyan nincs, hogy valaki jön és akkor azt mondom, hogy csináld, hanem mindig van felülbírálási jogom, véleményezési jogom, mindig mindig beszállok mondjuk egy valamilyen szintig legalább egy társasjáték tervezésébe, vagy a tervek kipróbálásába, és nagyon sok mindent elkaszálok, ami nem tetszik.

[00:25:10]Neked ilyen mesélős gyerekkorod volt, hogy hogy ilyen könnyen ráhangolódtál a gyerekek igényeire.

[00:25:14]Szóval neked például sokat meséltek.

[00:25:14]Számít ez?

[00:25:20]Szerintem nagyon sokat számít.

[00:25:20]Iszonyú fontos, hogy a a szülő meséljen a gyereknek.

[00:25:24]És és akkor is, hogyha úgy érzi, hogy ő nem tud mesélni.

[00:25:24]Minden szülő tud valamit mesélni.

[00:25:29]A legkisebb gyereknek például pontosan elég az, hogy az ember elmesél, hogy mi történt vele azn.

[00:25:34]Iszonyú izgalmas.

[00:25:34]Egy két évesnek meghallgatni a saját napját.

[00:25:39]Nincs is annál jobb.

[00:25:43]illetve a gyerekek nagyon ügyesen beszállnak és segítenek, hogy mi legyen a mesébe.

[00:25:46]Szóval akár lehet közösen is mesélni.

[00:25:46]nagyon nagyon sokat számít érzelmileg is, lelkileg is, a fantázia fejlődésében, a szókincsfejlesztésében.

[00:25:56]Szóval egyszerűen azok a gyerekek, akiknek mesélnek rendszeresen, elképesztő előnyre tesznek szert a kortársaikkal szemben.

[00:26:00]És és még egy dolog van, hogy nagyon sok családban lelkesen mesélnek, felolvasnak, tehát megvan a közös mesélés és azon a ponton, amikor a gyerek funkcionálisan elsítja az olvasásképességét, tehát mondjuk hét évesen, de mondjuk max 8- kc, amikor már az első kötelező olvasmányon is átrágta magát, akkor a szülők azt mondják, hogy na Zsoltika, most már te tudsz egyedül olvasni.

[00:26:30]És a legnagyobb hiba, mert körülbelül 12 éves korig, egy-két kivételtől eltekintve egyszerűen sokkal könnyebb minden gyereknek a hallott szöveget befogadni, mint saját magának olvasni.

[00:26:41]Nagyon fontos, hogy olvasson ő is, hogy gyakorolja, hogy váljon rutinná, hogy legyen jó élménye az olvasással, de emellett az, hogy este odabújok a szülőm mellé, és van egy közös mese, az iszonyú fontos.

[00:26:56]És én bevallom, hogy a fiamnak 15 éves koráig olvastam föl minden áldott este, és nyilván egy 15 éves nagyfiúnak bonyolult, komoly olyan könyveket, ami már mindkettőtnek közös olvasmányélvény volt, és közben így odabújt, hallgatta a sztorit, utána beszélgettünk róla, vagy a másnapi olvasás előtt beszélgettünk az előző nap felolvasó dolgokról, és közben volt mindig olyan könyv, amit ő maga olvasott magának.

[00:27:23]És a legjobb volt, én annyira sajnáltam, amikor 15 évesen ezt abbahagytuk.

[00:27:27]És nem azért hagytuk abba, mert elegünk volt akár neki, akár nekem, hanem azért, mert a nővérei elkezdték már ő csúfolni vele, hogy mi van, Vilmoska, már magasabb vagy, mint anese?

[00:27:39]Mi van?

[00:27:39]Már magasabb vagy, mint anya.

[00:27:44]Már borotválkozol, aztán még mindig anyához mész esére.

[00:27:44]És disznóság volt az a lányoktól.

[00:27:49]Kár volt elvenni tőlünk.

[00:27:49]Ti is sokan voltatok testvérek, ugye?

[00:27:53]Hárman.

[00:27:53]Hát hárman.

[00:27:53]Hárman.

[00:27:53]Igen.

[00:27:55]És ilyenek voltatok ti is?

[00:27:55]Csúffolódósok voltatok?

[00:27:59]Nem, nem.

[00:27:59]Na, és egyébként egyébként nálunk is iszonyú jó testvérek a a gyerekeim, de van egy van egy egymást hetszelő dinamika.

[00:28:07]Ez kötelező.

[00:28:07]Igen.

[00:28:07]Mi mi nem voltunk ennyire nálunk a a nagyobbik huggommal nagyon közel voltunk korba egymással, tehát mi szövetségesek és játszótársak voltunk.

[00:28:16]A kisebbikunk pedig nálam kilenc évvel fiatalabb.

[00:28:20]Tehát én ott kábé pótanyuka voltam.

[00:28:20]Én rajta tanultam meg pelenkázni, büfiztetni, gyereket fürdetni.

[00:28:24]Én tanítottam őt járni, beszélni, rajzolni.

[00:28:30]Tehát én a mai napig a a húgomhoz valami egészen a kisebbik húgom az egész más ilyen picit anyukaszállal is kötődöm.

[00:28:40]Sosem bántad meg?

[00:28:40]Tudom, csapongok egy kicsikét, de mégis csak valami kirajzolódik ebből.

[00:28:43]Talán sosem bántad meg, hogy ilyen fiatalon lettél anya.

[00:28:47]Ugye mondod, hogy az egyetem alatt történt mindez.

[00:28:47]És hát ott azért egy pár dolgot nyilván keresztülvágott a vágyaid, terveid közül.

[00:28:55]Hát sok mindent keresztülvágott, de de onnantól kezdve, hogy megszületett a lányom, ennél jobb dolog nem történhetett volna velem.

[00:29:03]Ott nem volt benned két egy pillanatig sem.

[00:29:06]De volt, de volt.

[00:29:06]És szem és akkor tulajdonképpen volt egy alkalom, amikor leültem magammal beszélgetni, mert hát nyilván egyetem alatt születő gyerek az esetek többségében nem egy tervezett dolog.

[00:29:22]Nekem egyértelmű volt, hogy én ezt a babát megtartom, és és ennek ellenére sokkolt a tény, hogy én most anya leszek.

[00:29:28]sokkolt azt, hogy nem fogok tudni külföldre ösztöndí díjasként elmenni, nem fogok tudni egy másik egyetemet elvégezni, hogy hogy mostantól kezdve nekem nekem a pénzkereset lesz egy fontos szempont, mert ezt a gyereket el kell tartani.

[00:29:42]És bevallom, hogy én sok szempontból nagyon-nagyon sajnáltam magam, és ezt egy tragédiaként éltem meg, és akkor rájöttem, hogy így nem lehet, tehát ezt jól csinálni csak úgy lehet, hogyha hogyha ez öröm.

[00:29:56]És hogyha én azt mondom, hogy mostantól ez az életem fókusza.

[00:30:00]És meg kell találnom ehhez az örömforrásokat.

[00:30:00]És igen, nem fognak teljesülni a vágyaim.

[00:30:05]Egyébként milyen vicces, hogy utána pont emiatt a gyerek miatt kezdtem el mesét mondani.

[00:30:10]A neki kitalált meséket írtam le először.

[00:30:15]A Ruminit is neki találtam ki, és ha ő nincs, akkor nincs az én írói karrierem, és utána nem írok például színdarabokat is.

[00:30:24]Sorsfordító.

[00:30:24]Szóval, hogy a ti kettőt történetét, ahogy ő megszületett, például azt, hogy gondolkoztál a sorsodon akkor, amikor gondolkoztál ezzel, azt megírtad valaha?

[00:30:32]M nem vannak erről saját magam számára készült feljegyzéseim.

[00:30:37]Meg ha kérdezik, akkor akkor azt gondolom, hogy ezekről a témákról is nyíltan szoktam beszélni.

[00:30:48]Nem azért, mert annyira szeretem a magánéletemet kiteregetni, hanem azt gondolom, hogy talán sokaknak jelenthet.

[00:30:51]Ezért kérdez támpontot, hogy hogy más is küzdött ilyen problémákkal, és hogy hogy nincs nincs igazán tragédia.

[00:30:58]Az a tragédia, hogyha az ember feladja, vagy ha ha sajnálja magát, vagy ha elkezd félni, elkezd félni attól, hogy jaj, mi lesz, mert mert a félelem az annyiféle korlátot rak körénk, hogy besz beszüknek a lehetőségeink attól, hogy félünk.

[00:31:20]Vajon a te 20 évvel ezelőtti olvasóid megvannak-e még neked?

[00:31:27]Tudod-e tudod-e azt, hogy ők várják az új Bergőuditot, ami már nem mese, de lehet, hogy már az ő gyereküknek írod.

[00:31:32]Képzeld el, hogy már volt olyan, hogy jött egy édes fiatal pár pici gyerekkel masszatkönyvet dedikáltatni, és ők azt mondták, hogy ők már ruminin, ők ők már kiskamaszként ruminit olvastak.

[00:31:42]Rinis gyerekek.

[00:31:47]Igen.

[00:31:47]Úgyhogy már megvan az első kisunoka generáció ilyen szempont.

[00:31:51]Hihetetlen.

[00:31:55]Hihetetlen.

[00:31:55]Már csak azért is, mert mert én amikor írok, én sok szempontból ugyanannak a Juditkának érzem magam, aki 12 évesen kitalálta a meséket, meg ugyanannak az egyetemista kiscsajnak, aki aki írta a színdarabokat.

[00:32:09]És nyilván van egy csomó élettapasztalat meg meg sok mindenben persze más vagyok, meg felnőtt vagyok, de de ott van bennem az a az a nem is tudom, az az örök ifjú, vagy az az örök gyerek.

[00:32:28]Ez egy kicsit olyan a meseírás, mint szülőnek lenni.

[00:32:33]Tehát, hogy az ember, hogyha ha odaadja magát a gyereknek szülőként, akkor ő is egy kicsit fiatalabb marad, egy kicsit kicsit gyerekebb tud maradni.

[00:32:40]A meseírás valami ugyanilyen, tehát nem követeli meg, hogy felnőj.

[00:32:45]Ö rész, részben igen, részben nem.

[00:32:50]Tehát egyfelől nem is követelheti meg.

[00:32:50]Hát most most mutass egy épeszű felnőtt embert, aki minden szempontból felnőttnek gondolja magát, és boldogá teszi azt, hogy hogy cuki, nem tudom én, kis kis nyilas lényekkel lukakon lukakba mászik be, és kincset keres, és akkor így indán lendül, és nem tudom.

[00:33:12]Tehát hogyha ez téged nem szórakoztat, akkor akkor ne csináld.

[00:33:17]Tehát hogy hogy ehhez kell kell szerintem valamilyen ilyen gyermeki én.

[00:33:22]Másfelől az, hogy én megfontolom, hogy amit írok, annak milyen hatása lesz, hogy hogy tudnék egy kicsi plusz rejtett üzenetet belakni, felfogom azt, hogy milyen felelősséggel jár az, hogy én írok, és amit írok, azt olvassák, hogy ez mennyi lehetőséget rejt magába a annak a terén, hogy tudom alakítani a gyerekek gondolkodását, a családok gondolkodását.

[00:33:45]Tehát, hogy hogy mindezek én azt gondolom, hogy nagyon sok felnőtt háttérgondolatot igényelnek, amit optimális esetben kombinálok a a kis bolond ötleteimmel, hogy most akkor hova hova mászhassam be a szereplőimet, hogy még izgib legyen a dolog.

[00:34:05]Viszont, hogy mondod a felelősséget meg, hogy keresed, hogy hol tudnál segíteni azoknak, akik olvasnak.

[00:34:09]Ugye rengeteget beszélünk arról, hogy milyen állapotban van lelkileg, mennyire traumatizált sok esetben a a gyerekgeneráció.

[00:34:19]Tehát, hogy a covid óta különösen a társadalmi feszültségek, a plakátok és a mindenféle rájuk is hatott.

[00:34:25]Kell ezzel törődnöd, amikor írsz, vagy vagy kell terápiát nyújtanod azzal, amit írsz?

[00:34:31]Hát azt gondolom, hogy nem kell terápiát nyújtanom, pláne, hogy nincsen ilyen fajta szakképzettségem, de az, hogy felvetek problémákat, hogy adott esetben kitalálok egy olyan karaktert, aki hasonló nehézségekkel küzködik, mint a mint a mai gyerekek közül sokan, és hogy ezt a szereplőt én helyzetbe hozom.

[00:34:55]olyan helyzetben is, ahol neki nehézségei vannak, meg olyan helyzetben is, ahol adott esetben segítséget kap, meg esetleg megmutatok olyan helyzetet is, ami amit másnak érdemes elkerülni, mert az én hősöm abba a helyzetbe belebukik.

[00:35:10]Szóval, hogy hogy sokféle módon lehet bukni egy mesébe.

[00:35:18]A te hősöd megbukhat egy mesébe?

[00:35:18]Szerintem megbukhat.

[00:35:18]És egyébként ez egy nagyon izgalmas kérdés, merthogy tőlem sokszor kérdezik gyerekek, és főleg olyan gyerekek, akikel látszik, hogy hogy valami nincsen rendben velük vagy körülöttük, hogy miért nem írok olyan mesét, ami rosszul végződik.

[00:35:39]És én azt gondolom, hogy az ő élettapasztalatuk ez, hogy hogy a a meséknek nagyon-nagyon fontos üzenete az, hogy hogy a világ az tud jó lenni, hogy létezhet igazságosság, hogy a barátság, hogy a szeretet az az tulajdonképpen mindenek fölött való érték.

[00:35:52]És emiatt én nem írok olyan mesét, ami konkrétan rosszul végződik, de az, hogy a hős bizonyos helyzetekben elbukik, hogy bizonyos helyzetekben kiderül róla, hogy rossz döntést hozott, hogy nem volt jó fej, hogy hogy ezt bizony máshogy kellett volna csinálni, azt viszont nagyon is nagyon is fel kell vállalni.

[00:36:17]Olyan előfordult veled, hogy szakember segítségét kérted nem magad miatt, hanem a főhőseid miatt.

[00:36:23]De hát, hogy jó-e ez a megoldás, vagy ez hogy fog hatni a gyerekre?

[00:36:27]Mondjuk egy egy gyerekpszichológusért most hirtelen ez jutott eszembe, hogy nagyon egyszerűen rábökjek.

[00:36:34]Ühüm.

[00:36:34]Konkrétan azt hiszem, hogy gyerekpszichológussal nem konzultáltam, de mondjuk amikor kisebbeknek szóló mesék, amikor amikor a legelső kötettem a hiszti mesék készült, akkor például a a könyv kiadójával és szerkesztőjével utánanéztünk egy csomó mindennek, hogy hogy éppen hol tart most a pszichológia mai állása szerint a a hiszti helyes kezelése.

[00:37:00]És mi az a tehát, hogy hogy tényleg ne csak az legyen, hogy Juditka hasára ütött, és akkor mond valamit, hanem hanem legyen megalapozott szakmai háttere az egésznek.

[00:37:10]Időnként utána szoktam nézni, tehát hogy hogy ahol pszichológiá pszichológiai kérdés van ott annak, máskor pedig adott esetben, és itt megint csak nagyon nagy szerepe van a szerkesztőknek és a a könyvkiadóknak az együttműködésbe, a közös munkába.

[00:37:28]történelmi háttérnek, tudományos háttérnek, földrajzi háttérnek, kulturális dinkal történelmi alapú történeteket írtál?

[00:37:33]Hát pontosan a dinókkal, de mondjuk amikor az alma című könyvemet írtam, akkor Polgár Judit voltam, mert hogy az egy sakregény, ott Polgár Judit volt a a szakmai konzulens, és Polgár Zsófi segített a a sakrejtvényeket elkészíteni.

[00:37:47]Amikor a Driftert írtam, akkor nemcsak a Darknetről és a az éppen fejlődés alatt levő mesterséges intelligencia kutatásokról olvastunk a szerkesztővel nagyon sokat, hanem ott például egy igazi hacker volt a a konzulensem, akihez rendszeresen minden fejezetben mindenféle kérdésekkel fordulhattam.

[00:38:08]De de említettém tényleg a történelmi krimimet, amik kamaszoknak szólnak az őrzők, a keresők, ott a a könyvszerkesztője is iszonyatosan sok szakirodalmat olvasott el, és választottak ki nekem, hogy én mit olvassak el, és utána együtt beszélgettünk arról, hogy hogy lehetne a a történelmet a szeó kincsel kapcsolatos érdekességeket úgy beépíteni a sztoriba, hogy ne lógjon ki.

[00:38:34]Semmilyen didaktikus lóláb és hasonló.

[00:38:39]mondod a kímiket.

[00:38:39]Nekem erről eszembe jutott, hogy egy könyvszakmában működő hölgy mondta, hogy hát persze, hogy krimiket írsz, annyira eleged lehetett már a sok cukiságból, most már legyen valami kemény sztori.

[00:38:53]Van benne valami?

[00:38:58]Szerintem nincsen.

[00:38:58]Engem a krimikben nem a kemény sztori fog meg.

[00:38:58]És ha ha megnézed, egyik krimben sincsenek ilyen durva véres gyilkosságok meg nem tudom.

[00:39:09]Tehát, hogy engem ott is ott is inkább a a logika, az összefüggések, a váratlan történetek és végkifejletek és és nem várt nem várt motivációk izgatnak.

[00:39:23]Tehát sosem sosem a kegyetlenség, vagy hogy vagy hogy valami nagyon kemény és véres legyen.

[00:39:26]Találtál magadnak két kiváló grafikust a az első könyveknél ugye nagyon egyértelmű volt, hogy szükség van reklámán a pásztori panka.

[00:39:36]Tehát, hogy hogy kellettek olyanok, akikre tudsz támaszkodni.

[00:39:40]Ők vitték vitték ezt a történetet, vagy te vitted őket bele a történetbe?

[00:39:44]Hát mindketten Pásztai Panka és Kálmán Anna is, de hát utána még említhetném, vagy előtte még az első környemnél Gévai Csillát, aztán később Agócsíriszt, Kőszegi Csillát, Rátkai Kornét, Nagyzoltán, szóval nagyon sok illusztrátorral dolgozom.

[00:40:07]Általában tőlem származik a történet, és akkor ők elkezdenek hozzá rajzokat készíteni, de optimális esetben az illusztrátorok rajzai aztán beépülnek, és utána már befolyásolják az én gondolkodásomat.

[00:40:22]Nem utólag készülnek ezek a rajzok, hanem menetköz.

[00:40:22]De de de utólag készülnek, de de ha például és azért szinte minden könyvemnek lett már azóta folytatása, tehát valahogy a nehezen hagyom el a már kitalált világokat, pont azért, mert nagyon szeretem őket és jó benne lenni, és annyi mindent kitalálok, hogy utána szinte szinte magától élnek ezek a sztorik a fejemben, és fejlődnek tovább.

[00:40:45]De és amikor mondjuk már megírok egy folytatást, addigra engem már befolyásol az, hogy milyen vizuális világot teremtett hozzá az a tezol már úgy néz ki a hős, már olyan a szobája, már olyan az erdő, már ezt például Rátkai Kornélnál, aki a kis Rumini könyveket rajzolja, ott például kitalálok valamit, és egyszerűen látom magam előtt, hogy Kornél ezt hogy fogja megrajzolni és És és a fejemben valahogy a dolgok így így igazodnak ahhoz, hogy hogy mi a mi az, amit én Kornélnak legjobban el tudok képzelni, hog mi állna neki jól, mi tetszene neki, és egyszerűen az ő személyisége meg a rajzolói stílusa is egy picikét alakítja azt, hogy hogy én hogy alakítom a történetet.

[00:41:32]Bodó Bélának volt Ráber László a az állandó grafikusa a Brumi meséknél, és ő mondta azt, hogy hogyha ezek a rajzok nem születnek meg, ezek a karakterek egészen mások lettek volna a további könny könyvekben.

[00:41:46]Tehát a rossz csontból jó csont lett, panaszmukiból nem is tudom mi lett.

[00:41:51]Tehát hogy hogy alakították a rajzok és hát igazából ezt igazolod vissza te is.

[00:41:56]Ezért jók a sorozatok egyébként, mert vannak kölcsönhatások benne.

[00:42:00]Abszolút.

[00:42:00]Ebben ki lehet égni.

[00:42:00]Mondd.

[00:42:00]Tehát ugye látom a mosolygó szemedet, ahogy beszélsz ezekről a mesékről.

[00:42:04]Látom a karaktereket, ahogy megcsillan a szemedben.

[00:42:08]Tehát, hogy azt gondolom, hogy nem, de nyilván van, amikor azt mondod magadban, hogy én most nem tudok írni.

[00:42:16]Jaj, ez nagyon sokszor van.

[00:42:16]Tehát úgy általában is vannak ilyen szakaszok, amikor amikor azt érzem, hogy hogy nincsen bennem semmi.

[00:42:25]Leg leg legjobb esetben is csak valamiféle jól titkolt imposztors szindróma.

[00:42:28]De az nem ijesztő nagyon.

[00:42:32]Nagyon, mert lehet, hogy holnap se lesz.

[00:42:32]És akkor mi van?

[00:42:35]Mi van, ha ez elfogyott?

[00:42:35]Hát igen.

[00:42:35]Azt már elhatároztam, hogyha elfogyott, akkor elengedem.

[00:42:41]Annyi ére lehet még jót csinálni.

[00:42:41]Olyan olyan sok helyen van szükség arra, hogy az ember gyerekekkel foglalkozzon, közösséget fejlesszen, népszerűsítse a gyerekirodalmat.

[00:42:51]Ezt csinálom egyébként a a Magyar Gyerekkönyvfórum elnökeként is.

[00:42:55]Most már három éve.

[00:42:55]szervezük az évgyerekkönyve díjakat, próbálunk minél jobb szakmai rendezvényeket megvalósítani, tanárokhoz elvinni olyan előadásokat, amiből a kortárs gyerekirodalomról kaphatnak információt.

[00:43:10]Tehát, hogy egy csomó ilyet is csinálok, ha nem fogok tudni írni, akkor marad ez, és hálás leszek azért, hogy ennyi könyvet írhattam.

[00:43:20]Azért azért remélem, hogy még ez nem fog jó, nem ezt vetítettem előre, csak kíváncsi voltam, hogy ez elfogy-e valaha.

[00:43:26]Tehát, hogy érzed-e azt néha, hogy most most nem, de akkor érzed van ez, csak aztán másnap másnap van.

[00:43:32]Figyelj, és és minden újabb, komolyabb könyv megkezdése előtt van egy minimum pár hetes, de van, hogy több hónapos olyan válságidőszak, amikor bármit csinálok, azt érzem, hogy nincs két önálló gondolatom.

[00:43:48]Tehát leülsz és minden napiveselkedsz.

[00:43:52]Nem, nem, nem, azt, azt, azt már régom, hogy nem.

[00:43:52]Tehát erőltetni nem lehet.

[00:43:56]Akkor tudok nekiveselkedni, akkor tudok leülni, amikor egyszer csak ott vannak a gondolatok, és összeállt valami.

[00:44:00]Első mondat kell, vagy több?

[00:44:05]M Hingwaynek volt egy olyan megfogalmazása, hogyha éppen ijesztő a nagyfér lap, akkor írd le egy igaz mondatot.

[00:44:18]Milyen jó.

[00:44:18]És és és ez egy nagyon nagyon jó módszer.

[00:44:18]Szóval sokszor elég egy jó első mondat, meg az is lehet, hogy nem tudom, hogy hogy kezdjek, de leírok egy igaz mondatot, abból jönnek a gondolatok, és lehet, hogy a következő három bekezdést ki fogom húzni, de utána eljutok arra a pontra, ahonné itt viszont el tud kezdődni majd a történet.

[00:44:35]Hm.

[00:44:35]Kösz, hogy ebbe beavattál.

[00:44:35]Érdekes, izgalmas.

[00:44:41]A gyerekirodalom az a magas kritika által soha meg nem becsült irodalom, de téged nagyon magas polcra helyeztek az elmúlt évek, meg ez a rengeteg könyv.

[00:44:50]Tehát téged szeret a kritika, miközben általában általában azt szokták mondani, hogy hát a gyerekkönyveket mindig lenézik, mert azok nem ilyen 600-800 oldalas nagy filozófáló alapművek.

[00:45:07]egyébként nekem ilyen szempontból is már a pályám kezdetén is nagy szerencse volt, mert a a Rumini, ami egyébként azt hiszem, hogy életem harmadik megjelent könyve, tehát azért viszonylag a pályám elején, arról például rögtön az elsőről Kárói Csaba írt az Ésben egy komoly hosszú nagy kritikát, ami egyébként nem fukarkodott az építőjellegű megjegyzésekkel, de összességében egy nagyon pozitív és nagyon nagyon nagy inspirációt adó kritika volt.

[00:45:30]De amúgy teljesen igazad van.

[00:45:35]Gyerekkönyvekről nagyon ritkán szól a az érdemi kritika, és ez egy nagyon nagy hiba, merthogy a gyerekekből lesznek a felnőtt olvasók, és csak abból a gyerekből, aki gyerekkönyveket olvas és ifjúsági könyveket olvas, és nagyon nagy szükség volna olyan kritikára, ami egyrészt építi is a szerzőket, tehát fontos szempontokat villant föl, másrészt szükség volna olyan kritikára, ami segít orientálódni.

[00:46:01]Mert iszonyatosan sok könyv van, és annak a nagy része vacak.

[00:46:06]És én most kimondottan a gyerekirodalomról beszélek, de nyilván ez így van a felnőttirodalomban is.

[00:46:11]És néha nagyon nehéz eldönteni, hogy mit érdemes olvasni.

[00:46:15]A szülő se tudja, hogy mihez nyújljon.

[00:46:19]Még a jó kiadóknak is vannak gyenge művei.

[00:46:19]Még a jó szerzőknek is vannak olyan olyan könyvei, amik kevésbé jól sikerültek.

[00:46:25]Persze, hát ez ez természetes.

[00:46:30]Igen.

[00:46:30]Jó lenne mérvadó gondolatokat olvasni gyerekkönyvekről.

[00:46:36]Rengeteg, rengeteg születik.

[00:46:36]Te követed?

[00:46:36]Ez egy szakmai kötelesség.

[00:46:36]Ugye van a a a gyerekkönyfórum.

[00:46:44]Gyerekkönyvfórum, de hát azon túlmenően is.

[00:46:47]Olvasod ezeket?

[00:46:47]Én olvasom.

[00:46:47]Én nagyon sok gyerek és ifjúsági könyvet olvasok.

[00:46:51]A egyrészt azért, mert a kollégáim műveire kíváncsi vagyok.

[00:46:56]Másrészt azt gondolom, hogy egy szakmai minimum, hogy az ember ismerje a azt a közeget, amiben mozog.

[00:47:00]Kíváncsi vagyok a nemzetközi trendekre is.

[00:47:00]És egyébként ugye a a ez a magyar gyerekkönyvfórum idegen nevén Hubby, merthogy ez a ez a legnagyobb nemzetközi gyerekkönyves szervezetnek, az IBinek a magyar nemzeti szekciója.

[00:47:20]Mivel mi adjuk ki az épgyerekkönyve díjakat, én mint elnök nem vagyok zsűritag, de nagyon sokszor engem kérdeznek utána a különböző műsorokban.

[00:47:29]Csak kell tudnod, hogy mit dízatok?

[00:47:29]És és nemcsak a díjazottakat, hanem a shortliszteseket is, ami rögtön a hét kategóriában ötös shortlisztekkel 35 könyv évente.

[00:47:43]És nem csak azt a 35-öt olvasom, hanem miközben dolgozik a zsűri, olvasom a többi könyvet is, amiket beküldtek a kiadók.

[00:47:47]Tehát én azért szerintem éves szinten 50-60 gyerekkönyvet biztosan olvasok.

[00:47:54]Sok jól van, de ugye, hogy a rumini az igazi, vagy hát ki tudja.

[00:47:59]Most akkor jön egy új rumini.

[00:47:59]Jön egy jön egy új rumini a dalnokokkal.

[00:48:03]A dalnok versenye.

[00:48:03]A rumini és a hét penge.

[00:48:06]Legyen sikeres az is.

[00:48:06]És köszönöm, hogy itt voltál.

[00:48:09]Én is köszönöm.

[00:48:09]Bergulittal beszélgettünk.

[00:48:09]Ő volt a vendégünk most a húzósban.

[00:48:12]Tartsanak velünk legközelebb is.

[00:48:12]Viszontlátásra, viszontásra.

[00:48:24]เฮ