TO REMAIN NORMAL IN A CRAZY WORLD – Pál Mácsai, actor and director // Friderikusz Podcast 128.
Friderikusz Sándor új sorozatának első adásában Mácsai Pál színművész és rendezővel beszélget arról, hogyan lehet normálisnak maradni egy felfordult világban. Mácsai szerint a világunk nem feltétlenül őrültebb, mint korábban voltak, de az összekapcsoltság, a sebesség és a bizonytalanság nyomasztóbb. Személyes támaszkodási pontjaként említi apjáról készült fényképet, amely 1956-ban a Széna térnél készült, amikor a szovjet tankgránát felrobbant a lakásukban – apja a romok között mosolyog, mert tudja, mi a fontos.
Mácsai szerint a munka, a kézzel írás, a családi történetek és a bizalom néhány emberben segít a stabilitás megőrzésében. Kiemeli, hogy a színház egy menedék, ahol szélsőséges helyzeteket lehet feldolgozni, és ez katarzist nyújt. A közösség fontosabb, mint az egyedüllét, és az önmagára való kevesebb figyelem – másokra való nagyobb figyelem – segít a világ elviselésében.
Kritikáját megfogalmazza az oktatási rendszer leépítésével, a gyermekvédelmi botrányokkal és a politikai megosztottsággal szemben. Úgy látja, hogy a krízisek szükségesek a tanuláshoz, és a nagy társadalmi változások csak így jönnek. Az utolsó mondatában összefoglalja: „Kevesebbet figyeljen önmagára, mint másokra."
Az „őrült világ" értelmezése
Mácsai Pál szerint először azt gondolja, hogy minden világ őrült, és az emberek feladata a benne való eligazodás. Azonban másodjára azt veszi észre, hogy talán mégis őrültebb a jelenlegi világ, mert olyan jelenségek vannak, amelyekre nem vagyunk felkészülve: egy kimerülőben lévő bolygó, kilencmilliárd ember, egy olyan fegyverarzenál, amely az egészet elpusztíthatja, valamint az internet és a mesterséges intelligencia nyomasztó sebessége.
„Hát először azt gondolom ilyenkor, hogy nem őrültebb a világunk, mint általában a világok lenni szoktak. Másodikként meg rögtön arra gondolok, hogy talán mégiscsak őrültebb, mert van egy csomó olyan jelenség, amire nem vagyunk felkészülve." *
Személyes kapaszkodók és a történelem tanulsága
Mácsai egy fényképet hozott a beszélgetésre, amely apját ábrázolja 1956 novemberében, amikor szovjet tankgránát robbant fel a lakásukban a Széna térnél. Az apja a romok között mosolyog a kamerába, mert tudja, hogy mi a fontos – az élet, nem az anyagi javak. Ez a kép számára olyan támaszpont, amelyre támaszkodhat, amikor az internet és a világpolitika elsodorja.
„Na most itt az igazán megrendítő és tanulságos az, hogy mosolyog, mert tudja, hogy mi a fontos. Tehát kevésbé fontos az elégett könyv, a feltekeredett tőkéjű, illetve öntvényű zongora." *
Mácsai úgy véli, hogy aki 64-65 évet élt le a történelem során, mint az apja, nehezebb terepen mozgott, mint ő. Ebből lehet táplálkozni, és nem arról van szó, hogy mindig van rosszabb, hanem arról, hogy föl kell emelkedni és messzebbről kell megnézni a helyzeteket.
Optimizmus és történelmi perspektíva
Mácsai nem gondolja, hogy a jelenlegi események fényes és diadalmas kimenetele lesz. Azt vallja, hogy a történelem azt mutatja: krízisek után tanulunk. A második világháború után például egy globális ismeret alakult ki bizonyos dolgokkal kapcsolatban, de ez az ismeret lassan eltűnik. Új krízisek jönnek, új tanórák a történelemtől.
Ugyanakkor számos okból optimista: 1961-ben született, Budapesten nem lőttek, véget ért a gyermekbénulás járványa, megúszta a súlyos betegségeket, és egy többpárti demokrácia alakult ki az ország szocializmusának végével. Utazhat, élményeket szerezhet – ez óriási fordulat.
„Én születtem '61-ben, ugye ezzel kezdted, és azóta például Budapesten nem lőttek. Pont, amikor születtünk, véget ért a gyermekbénulás járvány, jött a szabincsepp, megúsztam." *
Az őrültség beszivárgása a mindennapi életbe
Mácsai szerint Budapest utcáin állandó „harctéri idegesség" van. Ez nem normális idegrendszeri rezgésszám – az autóvezetéskor állandóan résen kell lenni. Ez egy „lelátói idegállapot", ahol az egyik csapat tagjaira nem nyílik meg sem a szív, sem a szem. Ez a folyamatos harctéri idegesség megvisel, és átüt rá: pillanatok alatt kívánja a másik halálát vagy legalábbis a megsemmisülését.
Azt tapasztalja, hogy az internet és a hírportálok nem segítenek ebben. Reggeli kávéja mellett végigolvassa a portálokat, és bár azzal hitegetné magát, hogy ez olyan, mint amikor apja az újságot olvasta, biztos abban, hogy hozzájárul a nem-normalitásához. Ezért ragaszkodik a kézzel írott naptárhoz, ceruzával, mert amikor ceruza van a kezében és papíron ír, érzi, hogy vele valami jó történik.
A közös nyelv hiánya
Mácsai szerint ma Magyarországon nem létezik olyan közös nyelv, amelyben mindenki számára értelmezhető lenne a normalitás fogalma. A nyelvezet keresztbe-kasul borzasztó, és nagyon kevés pozitív cselekvés van. Alig van olyan, amiben meg lehet egyezni, ami közös.
„Nem, nyelv nincsen, amit mindenki, konkrétan is, meg politikai oldal szerint is arra használ, hogy a másikat gyalázza. Keresztbe-kasul borzasztó vacak mondatok tömege hangzik el ezzel kapcsolatban, és nagyon kevés pozitív cselekvés." *
Nagyon hiányzik neki ez az egység. Az egyetemi autonómia 2020-as megsemmisítésére gondol, amely megrendítő eseménye volt a szűk szakmának, de sajnos csak a szűk szakmának maradt, mert a társadalmi szolidaritás hiányzott. Azonban azok, akik 2020. október 23-án a Rákóczi úton tüntettek, és meghallgatták a zeneakadémisták Egmont nyitányát, egy közösségi élményt éltek át.
A szélsőségesség kérdése
Mácsai szerint a világ nem szélsőségesebb lett, hanem inkább tompulunk, de túl sokat kapunk a szélsőségekből. A figyelmünk nem érzékenyebb a szélsőségességekre, hanem sűrűbben és több mindenről tudunk. A történelem végignézésével az ember látja, hogy az önmagunkból való kivetkőzésre való hajlam velünk született dolog, amit meg kell fékezni. Ezért kellenek kiváló iskolarendszerek és gondolkodó kritikus elmék nevelésére alkalmas intézmények.
„Tehát az ember a történelmet végignézi, akkor ez a fajta hajlam a magunkból való kivetkőzésre az egy sajnos velünk született dolog, amit hát nyilván érdemes megfékezni vagy visszafogni." *
Az igazság és a hazugság megkülönböztetése
Mácsai szerint az ember „szimattal" tudja megkülönböztetni az igazat a hamistól. Olvas egy hírt, és valahogy érzi, hogy kamu, vagy összeegyeztethető-e a tapasztalataival és az emberi természettel. Példaként a Holdra szállást említi: sok konteó van arról, hogy nem jártak a Holdon, de az emberi természettel nem fér össze, hogy háromszázezer ember titkot tartson. Lehetetlen, hogy ketten se tudnak titkot tartani, hárman végképp nem.
„Hát onnan tudom, hogy biztos, hogy voltak fönn, szerinted? Hát onnan, hogy az emberi természettel nem fér össze, hogy háromszázezer ember titkot tartson. Lehetetlen, nincs ilyen." *
Mácsai a történeteket, a színdarabokat, az emberi magatartásokat, valamint a családi történeteket használja az igazság és a hazugság megkülönböztetésére. Apja naplóit olvassa, amely négyezer kézzel írt oldal, és ezekből sokat tud a háborúról, a Horthyzmusról, és arról, hogy ugyanaz a zsizsegő káosz volt a '60-as évek elején, mint ma.
Apai örökség: a munkaszolgálat és az emberi természet
Mácsai apja munkaszolgálatos volt, és háromszor vitték el, mint Radnótit. Vasutat építettek Erdélyben. Volt egy tisztjük, egy százados, aki lovaglópálcájával verette le a munkaszolgálatos fejéről a sapkát. A kikötés egy brutális büntetés volt: az embert kötéllel felfüggesztették, és amikor megnyúlt a test, újra meghúzzák. Ez kilencven percig tarthatott.
A háború után a Népbíróság elítélte ezt az embert, és az apja tanúskodhatott volna ellene, de nem volt hajlandó. Az apám nem tanúskodott, mert amikor bevezették az embert – aki már nem volt foga, kiverték –, és nyivákoló hangon azt mondta: „Kérem az elvtársakat, ne tessék engem bántani" – az apám undort érzett az ítélkezés gondolatától.
„Az undorral magyarázta, azzal, hogy ez az ember, ez nem az az ember. Na most azt tudom ebből, hogy az ember viselkedését a környezete meglehetősen meghatározza." *
Ez tanít arra, hogy az ember viselkedését a környezete meghatározza, nem csak az egyenruha, hanem hogy megteheti, hogy úgy bánik, ahogy. De az apjának már undora volt ítélkezni, és ezt Mácsai tökéletesen megért.
Bizalom és személyes támaszpontok
Mácsai szerint nincs olyan biztos mondata vagy pontja az életben, amelyhez bármikor vissza tudna térni, de van olyan tulajdonság körülötte, amely nagyon sokat ér: a bizalom néhány emberben. Tudja, hogy ezek az emberek rendben vannak, és az ő ítéletében megbízhat. Ez rettentő sokat ér.
Egy történet eszembe jut apjával kapcsolatban: nagyon öreg volt már, és el akart menni Rómába. Ültünk a Campo de' Fiorin, és egy félmeztelen, fekete táncos tüzeket forgatott a levegőben. Megjelent egy pici gyerek, láthatóan a Balkánról, öt éves, anyaszült meztelenül, és elkezdett kéregetni. A pincérlány kergetni kezdte, de amikor elkapta, nem verette meg, hanem pusit adott a gyerek hasára. Ez a puszi olyan volt, mint amit az intuíció gondolt volna – szerencsétlen kisgyerek, de fontosabb a szerencsétlen kisgyereknek a helyes pofája, mint az, hogy a vendégeket atrocitálja.
„Ez a puszi, hogy ez a szerencsétlen kisgyerek, akit az anyja vagy az apja vagy a maffiája kiküldött oda lejmolni, hogy itt fontosabb a szerencsétlen kisgyereknek a helyes pofája, mint az, hogy ő éppen a vendégeket atrocitálja, erre nagyon sokat szoktam gondolni." *
A színház mint menedék
Mácsai szerint a színház erre nagyon alkalmas, hogy kizárja az életből a külső világot. Belső terekben dolgoznak, fizikailag és lelkileg is. Egy szövegnek van egy belső tere, és becsukják az ajtót, és azzal foglalkoznak. Ez egy ritka szerencsés adottság, és egy nagy tudatállapot-változás, óriási segítség a létezésben.
A színházban nincs normalitás – szélsőséges helyzetek, viselkedések, bűnök, hibák és azoknak a következményei vannak. Ez segít abban, hogy az ember rájöjjön, mi az, amit ne lépjen át. A színház menedék a zivatarok elől, egy mágikus tér, egy játék, amely helyzetekkel szembesít, de az ember tudja, hogy elmúlik, mert játék.
„Menedéket, tehát van egy közeg, ami hasonlatos a családhoz, ahova az ember vissza tud vonulni, és ahol biztonságban van, tehát az egy menedék a zivatarok elől." *
Az önálló szellemi létezés a színészetben
Mácsai szerint minden szerephez a színész hozzáadja a saját önálló szellemi létezését. Huszonkét éves volt, amikor a Rómeót játszotta a Nemzetiben. Őze Lajos volt Lőrinc barát, és Mácsai ájult tisztelettel figyelmezte. Őze nem csak a szöveget játszotta el, hanem kitalálta a bohóctréfákat: behajított egy háncskosárkát művirággal, négykézláb becsúszott, madárfüttyögést kért, és közben dühöngött. Ezeket nem Shakespeare írta, Őze találta ki.
„Ezeket nem Shakespeare írta, ezeket az Őze találta ki. És bekért a hangosítótól madárfüttyögést, és akkor így beszélgetett velük." *
Ez szellemi munka, gondolatok, életélmények, tartalmak, gesztusok tömege. A munka, a beletett energia segít normálisnak maradni egy őrült világban. Mindenkin szerintem, ha értelmes munkája van, amit nem utál, vagy ami legalább valamennyire izgatja, akkor az segít normálisnak maradni.
Az Örkény Színház alapítása és vezetése
Mácsai 2004-ben alapította az Örkény István Színházat, amelynek 24 évadon át volt a vezetője. Azt tapasztalta, hogy a környezet másképp kezd bánni az emberrel, amikor vezetői pozícióba kerül. Ez egy veszélyes helyzet, mert az ember elkezdi elhinni. Ezért fontos a kételkedés: saját jelentőségedben kételkedni, kételkedni, kételkedni, jobbakat, okosabbakat magad köré venni, amennyit csak lehet.
Az Örkényt fel kellett építeni, mert nem volt, aztán lett, és az maga is egy alkotás. Ez egy nagyon intenzív és szép alkotó folyamat volt. Amikor készen lett, érezte, hogy akkor itt az ideje befejezni az igazgatást. A 2025-26-os évadtól már nem pályázta meg az igazgatói tisztséget.
Gyengeségek és vezetői döntések
Mácsai elismeri, hogy vezetőként voltak gyengeségei. Volt olyan, hogy keményen kellett volna valakivel bánni, az lett volna a helyes és szakszerű, de lágyszívű volt. Volt olyan, hogy valakivel fegyelmi ügyben szigorúan kellett volna bánni, de féltetett a repertoárt, hogy beugró próbák jönnek, szétesik a repertoár. Inkább lelkizős beszélgetéssel zárta le az ügyet.
„Olyan volt, hogy keményen kellett volna valakivel bánni, az lett volna a helyes, az lett volna a szakszerű, és lágyszívű voltam." *
Ezeket megbánta, mert nem sült ki belőle jó. Az, akire ez vonatkozott, nem változott meg, és folytatta, majd nagyobb csinnadrattával zárult végül. Ha akkor elvágtad volna, talán jobb lett volna.
Önmeghatározás az élet során
Mácsai szerint természetesen újra kell definiálni magát az embernek minden ismert életfázisban: amikor apa lesz, amikor megnősül, amikor rendezni kezd, amikor színházvezető lesz. A környezet másképp kezd bánni vele, és ez veszélyes, mert az ember elkezdi elhinni. Ezért fontos a kételkedés és a jobbakat, okosabbakat magad köré venni.
A politikai megosztottság és az erkölcsi kérdések
Mácsai szerint az emberek túlszaladnak időnként a meggyőződésük és mániájuk miatt a tisztességen. Ezt elfogadni nem kell, sőt, küzdeni, tevékenyen harcolni ellene kell. Olyan is van, hogy valaki rettegett, gyűlölt és hízelgéssel körülvett tótumfaktumból újra hiteles művésszé válik. Ilyen is van, és olyan is van, hogy nem válik újra, hanem tönkremegy.
Az emberi élethez hozzátartozik, hogy ezeket elviselje, túlélje, harcoljon ellenük. Nem gondolhatja azt, hogy az unikális, sose látott végzet súlya éppen rá nehezedik.
Mácsai olyan közegben volt mindig, ahol vagy egyetértettek, vagy meg tudták beszélni a dolgokat. Azt nem mondhatja, hogy vele vagy vele marha jóban volt, de sajnos ő a másik oldal elkötelezett híve lett, és ezért a kapcsolatom megszakadt vele. Nincs ilyen eset.
„Én olyan közegben voltam mindig, ahol vagy egyetértettünk, vagy meg tudtuk beszélni. Tehát azt nem mondhatom, hogy vele vagy vele marha jóban voltam, de sajnos ő mondjuk a másik oldal, vagy a Vidnyánszky-féle kultúrpolitikának, vagy nevezzük a Nemzeti Együttműködés Rendszere kultúrpolitikájának az elkötelezett híve lett, és ezért a kapcsolatom megszakadt vele." *
A közösség és az egyedüllét
Mácsai szerint a kiegyensúlyozottság közösségben tartható fönn. Ha egyedül van és csendben van, akkor egy idő után elindulnak a belső sutyorgások, amik néha termékenyek, néha terméketlenek. A közösség úgy változtatja meg ezt, hogy nem magára kell figyelni, ami végtelen sokat segít.
Általában az egész világ helyzetén nagyon sokat segítene, ha kevésbé figyelnénk magunkra. A színház és a színházvezetés nagyon jó gyakorlatsor volt erre. Az egók, akik körülvesznek, önmagukkal teletöltekezett, önmagukkal átitatott, önmaguktól eltelt irtózatos egók.
„Önmaguktól eltelt irtózatos egók. Trumpról beszélek például. Én, én, én, én. Ehelyett azzal foglalkozni, hogy ő, ő, ő, vagy te, te, te, az nagyon sokat segít a világ elviselésében." *
Nem állítja, hogy erre állandóan képes, de odafigyelik. A környezet, ami körülvesz, a kritikus környezet, nagyon sokat segít abban, hogy ne legyen annyira eltelve magától.
A család és a baráti kapcsolatok
Mácsai viszonylag kevés baráti kapcsolattal rendelkezik a színházon kívül, ami talán természetes, talán az alkatomból fakad. Nagyon sokat van a színházban, tehát ott vannak igazán a baráti vagy társadalmi kapcsolatai. De a család nagyon sokat segít. Úgy szólnak rá, mint a pinty, ha valami hülyeséget csinál, vagy ha nagyon elszalad vele érzelmileg a ló, vagy hisztis. Természetesen helyre tesznek.
A gyengeségek elfogadása
Mácsai szerint bizonyos gyengeségein nem akar változtatni, elfogadja őket, más gyengeségeimmel folyamatos harcban áll. Például nagyon szereti, ha rend van körülötte, nyilván belső rendetlenségei miatt szükséglete van arra, hogy a dolgok ott legyenek, ahol. De egy család rendetlen, és ezt engem mindig irritálja. Ahelyett, hogy állandóan veszekednék, megcsinálja ő, de nem akar rajta változtatni, hogy ő tűrje vagy ne zavarjon, mert tudja, hogy nem tud rajta változtatni, ezért belül kell valahogy máshogy kezelni.
Az értelmes élet jelentése
Mácsai szerint az értelmes élet értelmes munkát jelent, értelmes emberi kapcsolatokat, családot, szeretetet és feladatot, hogy ne okozzon csalódást azoknak, akik szeretik. De például ez a beszélgetés, amit sokan fognak nézni, nyomasztó is, azon kívül, hogy örömteli. Mindenkivel ez van szerintem, aki leül vele, azon kívül, hogy megtisztelő, meg örül neki, azon kívül nyomasztó is, épp azért, mert sokan fogják nézni. Ez egy kettős feladat, több álmatlan éjszaka, és utána pedig súlyos megbánás.
A digitális világ és a technológia
Mácsai szerint a digitális világ mennyiben könnyíti és mennyiben nehezíti meg a normális életet. Ő ezt teljesen másképp látja, mint a gyerekei, akik ebben nőttek föl. A technológia anyanyelve a fiataloknak, neki tanult izé. Nagyon élvez vele bánni, mert rettentően megkönnyíti a munkáját, nem beszélve a kajarendelésről.
De valószínűleg bizonyos készségeket elsorvaszt. Ő személyesen úgy óvja meg magát tőle, hogy lezárja, és elővesz papíralapú könyveket. De azért a telefonon, amikor megjelenik, hogy napi képernyő ideje két és fél óra, tudja, hogy ránézésre ez több, mint amennyinek lenni kellene. Nehezen tudja megmondani, hogy ő romlott, vagy megtanult valamit.
Húsz évvel ezelőtt nagy téglával sétált az ember az utcán és beszélt, és mindenki bunkofonnak hívta. Ma simán beszél az utcán, liftben, bárhol, és intézi a dolgait. Most ő romlott, vagy fejlődött? Ezt majd eldönti mindenki.
„Húsz évvel ezelőtt ilyen nagy téglával sétált az ember az utcán és beszélt, és mindenki bunkofonnak hívta, és mindenki lenézte azt, aki kivitte az utcára azt, hogy ő beszélgessen. Hát ma simán beszélek az utcán, liftben, bárhol, és intézem a dolgaimat." *
A technológia és az eszközként maradás
Mácsai szerint a kérdés az, hogy hogyan lehet úgy tenni, hogy a technológia eszköz maradjon és ne váljon uralkodóvá az életünk fölött. Jó szövegeket kell olvasni a neten: Dosztojevszkijt, Petőfi Sándort, Örkény Istvánt, Kosztolányit, Krasznahorkait. Rajtunk múlik, a mi értékrendünkén, a mi értékválasztásunkon, hogy mit nyitunk ki. Biztos, hogy föl lehet menni a dark weben oda, ahol az ember a saját esélyei alá csúszik és tönkremegy, de nem kell fölmenni.
A közösségi közeg és a vitahelyzet
Mácsai biztonságban érzi magát abban a közegben, akik hasonlóan gondolkodnak, mint ő. De élvezni, nem unatkozni akkor szokott, amikor vitahelyzetben van. Beszélgetni szokott és kérdezni. Az esetek legnagyobb részében nem tud meggyőzni senkit semmiről, világnézetbeli dolgokról beszélve. Fölöslegesen csatázni ehhez az élet rövid. Nem fölöslegesen csatázni, annak van értelme. De amikor valaki azt mondja, hogy a Holdra nem szálltak le, és ezt jobb lenne, ha észrevenné, hogy ez az egész átverés, akkor általában barátságosan lezárja és lelép.
A türelem szerepe
Mácsai szerint a türelemnek van helye és szerepe egy olyan világban, ahol minden azonnal történik. Ő is türelmetlen, és ha a net egy kicsit lelassul, akkor idegessé válik. De sajnos a dolgoknak van egy természetes ideje is: a tél hónapok, a nyár másik hónapok, egy fogantatástól a szülésig kilenc hónap. A nagy valóság a maga konok, széles ritmusát érvényesíti rajtunk.
Egy próbán, ha valaki bénázik és a színházban nem halad, megreked, ahelyett, hogy az ember ezt préselné, pusholná, gyapálná, érvelne, azt mondja: nyugi, majd megérti. És valóban, van olyan, és akkor szépen odajut.
A közös nevező és a gyermekvédelmi botrány
Mácsai szerint ebben az országban van még közös nevező, amelyen különböző világnézetű emberek találkozhatnak. Például a gyermekvédelmi botrány. Azért a józanságnak van annyi tere az életünkben, hogy olyan ember nincs, aki azt gondolja, hogy az elárvult és rossz eséllyel induló gyerekek kiszolgáltatottságával visszaélni derék dolog. Ilyen azért nemigen van.
Az egészséges távolság a politikai hisztériától
Mácsai szerint nincs recept arra, hogyan lehet egészséges távolságot tartani a politikai hisztériától, miközben felelősen részt akar venni a közéletben. Az ízlés és az alkat megmondja. Van, akinek nagyon jól áll, hogyha vastagon benne van a politikai cselekvésben. Tisztelt és szeretett kollégái vannak, akik nyakig benne vannak a politikai cselekvésben. Neki nem való ennyire, ami nem jelenti azt, hogy nem kiáll. Ő kiáll, támogat egy csomó ügyet, de nem vagyok reggeltől estig ebben, mert jobban érdekelnek ennél rétegzettebb dolgok.
A címkézés és a szólamok
Mácsai szerint a kérdés az, hogy hogyan lehet úgy megszólalni vagy véleményt nyilvánítani közéleti kérdésekben, hogy ne váljunk azonnal címkézés tárgyává. De azzá fogsz válni. Az egyetlen, amit tehetsz, hogy akkor szólalsz meg, amikor fontos. Azzal legalább azt eléred, hogy ne kopj el teljesen, csak azoknak a szemében legyél hülye, akik annak látnak.
Lényegében ketté vannak hasadva. Ez a megosztottság sehova nem vezet, tehát ebből nincs kiút. Az a kiút, hogyha ez valahogy lenyugszik. Természetesen nem tudja megmondani történelmi tapasztalat híján, hogy mi lesz belőle. A tapasztalata az, hogy krízisek kellenek hozzá.
A francia ellenállás példája
Mácsai a francia ellenállásról olvasott, amiről azt gondolják, hogy a francia nemzet egységesen állt ki a német megszállás ellen. Egy frászt. Egyáltalán nem. Széttagozódott, kerületenként mást akaró kisfőnökök, városokról, megyékről nem is beszélve. Valamiféle erővel kellett összefogni, és egy brutális krízis kellett hozzá, a német megszállás, hogy valamennyire egységes tudjon lenni.
A józan gondolkodás kihívása
Mácsai szerint nagy kihívás ma Magyarországon józanul gondolkodni, amikor a közbeszéd és a politikusi viselkedés meglehetősen végletes és igen gyakran szélsőséges. Ezek a szelek, ilyen áramlatok elég erősek körülötte, el-elragadják az embert, és akkor észnél kell lenni. Nagyon könnyű szélsőségesen fogalmazni, sőt gondolkodni is. Igen, ez egy feladat.
A nacionalizmus és a törzsi ösztön
Mácsai azt mondja, hogy amit máig nem szokott meg, amit nehezen vagy egyáltalán nem visel el, az a nacionalizmus és a törzsi ösztön. A jelen politikai helyzet folyamatosan önti az olajat, a gyuanyagot erre az izzásra és zsizsegésre. Ez nem helyes.
Például nem Facebookozik. Amikor elkezdi olvasni a topikok népének a hozzászólás özönét, amik egymást ragozzák és habozzák, és semmiféle új tartalma már nincs a tizediktől kezdve, de mindegyik dugig van indulattal, a névtelenség fátyola alatt, akkor el-elgondolkodik, hogy vajon ezt szítani helyes vagy nem helyes.
„Szerintem minden vezetőnek, rezsimnek, de ez legyen osztályfőnök, miniszterelnök, császár, király, színházvezető vagy buszvezető, tehát valamiféle közösség élén álló embernek tulajdonképpen az a feladata, hogy a rábízott lelkek ösztönkészletei között válogasson és egyeseket megtámogasson, másokat pedig csitítson." *
Mácsai azt mondja, hogy amikor a gyereke az iskolából hazajön és azt mondja, hogy a B-sek hülyék, és kérdezi, hogy miért, a válasz: hülyék. Ez a törzsi ösztön, egy nagyon erős, alapvető meghatározője az ember öntudatának és biztonságtudatának. Ugyanez igaz nemzeti szinten is: barátom, magyar vagy, tehát különb vagy. Még nem csináltál semmit, még csak megszülettél, de különb vagy, mint a többi. Ezt a téveszmét, mert ez nem azonos a hazaszeretettel, ezt a nacionalizmust és a gőgöt megtámogatni az például hiba. Az például bűn történelmi léptékkel.
„Ezt a téveszmét, mert ez nem azonos a hazaszeretettel, ez a nacionalizmussal és a gőggel azonos. Ezt megtámogatni, az például hiba. Az például bűn történelmi léptékkel." *
Helyette melózzál háromszor annyit, mint mindenki más. Írj jobban, számolj jobban, olvass szebben, táncolj jobban, énekelj tisztábban. De pusztán arra ne apellálj, ami mögött nincs tevékenység. Például ezt is mindig megvisel. Azt hallom, hogy a hülye román, vagy a nem tudom milyen tót, ezt ki nem állom.
A következő generáció tanulságai
Mácsai szerint a következő generáció tanulhat a normalitásért folytatott küzdelemből, és ez rajtunk múlik, hogy ezt nekik elmondjuk. Rendszeres, kiváló elmékkel telített oktatás helyett kis pénzekkel támogatott lemorzsolódó oktatás van. Ez dolgunk. De igen, tanulhatnak, ez a mi dolgunk. De nagy krízis nélkül nagy tanulság nincs.
Ezt történelmileg is érti, azt hiszi erre, a saját élete erre tanít. De ezzel azért borús jövőt jósol-e? Nem merészkednék oda, hogy borús jövőt jósol, de hogy minden meg fog oldódni, csak szépen, nyugodtan, ezt biztos nem gondolja. Azt reméli, hogy a nagy krízist talán el lehet kerülni.
A tapasztalata az, színdarabokból azt olvassa, olvasmányélményekből erre gondol, a szülei arról meséltek, hogy a krízis az hoz normalitást egy ideig, ideig-óráig, és aztán új generáció, új tapasztalatanyag, új indulatok, és új krízisek.
Az utolsó tanács
Az embernek végső soron azt kell megőriznie, hogy ne sodorja el a világ őrülete. Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmazni, mit jelent normálisnak maradni egy őrült világban, Mácsai így összegezné:
„Kevesebbet figyeljen önmagára, mint másokra. Talán így." *
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- Az átirat általában jó minőségű, de néhány helyen előfordulnak apróbb ASR-hibák:
- „Vidnyánszky-féle kultúrpolitika" – az eredeti átiratban „Vidnyánszky" helyett más alakok is megjelennek, de a kontextusból egyértelmű, hogy az Örkény Színház korábbi igazgatójáról van szó
- „Nemzeti Együttműködés Rendszere" – a szövegben „NER" rövidítés helyett ezt a teljes alakot használtam, amely a kontextusból világos
- A „Halhatatlanok Társulata" – az eredeti szövegben „örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának" szerepel, amely a Petőfi Irodalmi Múzeum által alapított szervezetre utal
- Néhány helyen a szóhasználat beszélt nyelvből ered, de az értelmezés egyértelmű
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]- Amikor azt kérdezed, hogy mi az, ami segít nekem stabilnak lenni kvázi egy őrült világban, akkor igenis azt tudom mondani, hogy a munka az például segít.
[00:00:08]- Saját jelentőségedben kételkedni, kételkedni, kételkedni, jobbakat, okosabbakat magad köré, amennyit csak lehet.
[00:00:17]- Ma új sorozatba kezdünk, melynek munkacíme: Hogyan maradhatunk normálisak egy felfordult világban.
[00:00:24]Azaz arról lesz szó ebben a rendszertelenül, de azért bizonyos időközönként jelentkező sorozatunkban, hogy hogyan őrizhetjük meg belső egyensúlyunkat egy olyan országban és világban, ahol a zaj, az ellenségeskedés és a bizonytalanság vált mindennapjaink természetes közegévé.
[00:00:43]Milyen személyes és közösségi kapaszkodók segíthetnek abban, hogy ne veszítsük el a mértéket, amikor minden a túlzásokról és a szélsőségekről szól?
[00:00:53]Lehet-e még hinni a bizalomban és a klasszikus értékekben, lehetséges-e ép ésszel, tartással és emberséggel létezni ebben a fékevesztett világban?
[00:01:03]- Önmaguktól eltelt irtózatos egók.
[00:01:03]Trumpról beszélek például.
[00:01:09]Én, én, én, én.
[00:01:12]Ehelyett azzal foglalkozni, hogy ő, ő, ő, vagy te, te, te, az nagyon sokat segít a világ elviselésében.
[00:01:22]Nem állítom, hogy én erre állandóan képes vagyok, de azért odafigyelek.
[00:01:26]- A sorozat első vendége Mácsai Pál színművész és rendező, az Örkény Színház alapító igazgatója, akinek művészi pályáját az árnyalt látásmód és a folyamatos párbeszédre törekvés jellemezte.
[00:01:39]Nemcsak színpadon, hanem közéleti megszólalásaiban is rendszeresen a belső tartás példáját mutatta.
[00:01:46]Ezért választottuk őt új sorozatunk első vendégének, akit sok más mellett arról kérdezek, miként képes megőrizni nyugalmát és józanságát, hogyan találja meg a saját belső rendjét, normalitását ebben a nagyon zaklatott világban.
[00:02:11]- Tudom, hogy főpróba heted van, mert azon az estén, amikor ez a mi beszélgetésünk felkerül a felületeinkre, akkor mutatjátok be az Örkény Színházban Kemény Lili: Az orosz barát című drámáját.
[00:02:24]Azt kérem, ha már így alakult, adjál ebből egy rövid előzetest.
[00:02:28]- Ha egy mondatban össze kellene foglalni, akkor egy fiatal bölcsészről szól, aki azonban nem a bölcsészetben találja meg a jövőjét, hanem az orosz-magyar kapcsolatokban találja meg úgy emberi, mint anyagi boldogulását, vagy mégsem.
[00:02:48]Az első felvonás 2000-ben, a második 2010-ben, a harmadik 2020-ban, a negyedik pedig úgymond ma játszódik, igen.
[00:02:57]- Te főszerepet játszol benne?
[00:02:58]- Nem, én egy kisebb szerepet játszom benne, nagy örömmel.
[00:03:01]- Bár téged sokan ismernek, de azért esetedben sem mellőzném a rövid életrajzi kivonat felolvasását.
[00:03:09]Tehát Mácsai Pál 1961-ben született Budapesten, 64 éves, apja Mácsai István festőművész, anyja Gáspár Katalin fűzőkészítő volt, bátyja zenetörténész.
[00:03:20]Mácsai Pál a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd 1979-ben felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol 1984-ben szerzett színész diplomát.
[00:03:30]Ezután a budapesti Nemzeti Színház tagja lett, itt 1989-ig dolgozott.
[00:03:35]Közben a Színművészetin 1990-ben rendezőként is diplomázott.
[00:03:40]A Nemzeti után a Madách Színház művészeként folytatta pályáját, ahol 2001-ben a Madách Kamara művészeti igazgatója lett, majd három év társulatszervező munka után 2004-ben megalapította az Örkény István Színházat, amelynek 24 évadon át volt a vezetője, de a 2025-26-os évadtól már nem pályázta meg az igazgatói tisztséget.
[00:04:03]A Wikipédia Mácsai Pál 41 színházban töltött évada során 24 jelentősebb színházi rendezését, 34 kiemelkedő színpadi alakítását jegyzi, továbbá számos televíziós és filmes alakítást, köztük a Terápia című sorozat főszerepét is eljátszotta.
[00:04:20]Pályafutása során alakításaiért, rendezéseiért, színházvezetéséért húsz alkalommal kapott kitüntetést, ezek között van a Kossuth- és a Jászai Mari-díj, valamint a színházi és a filmkritikusok díjai, továbbá az Érdemes Művész kitüntetés, és örökös tagja a Halhatatlanok Társulatának is.
[00:04:39]Angolul és németül beszél, 22 éves fia egyetemi hallgató, 15 éves lánya gimnazista.
[00:04:45]Minden stimmel nagy vonalakban?
[00:04:47]Helytálló volt?
[00:04:48]- Hajszálpontos nekrológ volt, köszönöm szépen.
[00:04:51]- Akkor rögtön belekezdünk beharangozott témánkba, de néhány másodperc erejéig még bejelentkeznek támogatóink.
[00:05:14]- Ezúttal sorozatunk nyitó adásában, melynek címe: Hogyan maradjunk normálisak egy őrült világban, Mácsai Pál színművész, rendező a vendégünk.
[00:05:24]Talán kezdjük ott, hogy amikor azt mondjuk, őrült világban élünk, te ilyenkor pontosan mire gondolsz, mire asszociálsz?
[00:05:33]- Hát először arra gondolok, hogy ismereteim szerint minden világ őrült, és a benne élőknek feladat, konfliktus, túlélendő, megoldandó, megértendő, és így tovább.
[00:05:50]Hát az életük tere.
[00:05:52]Tehát először azt gondolom ilyenkor, hogy nem őrültebb a világunk, mint általában a világok lenni szoktak.
[00:05:58]Másodikként meg rögtön arra gondolok, hogy talán mégiscsak őrültebb, mert van egy csomó olyan jelenség, amire nem vagyunk felkészülve, mert azért mégiscsak van egy fuldokló bolygó, ami kimerülni látszik.
[00:06:12]Ezen kívül van kilencmilliárd ember a világon.
[00:06:15]Ezen kívül van egy olyan fegyverarzenál, amivel tényleg el lehet pusztítani az egészet, nem csak egymást.
[00:06:24]Aztán van egy olyan összekapcsoltság és sebesség a net, a számítógépes gondolkodás, nem beszélve a mesterséges intelligencia, stb., ami talán-talán nyomasztóbb, mint amikkel az ember találkozni szokott, de készültem neked egy meglepetéssel.
[00:06:46]Hoztam egy fényképet, ami engem nem vezet, de mindenesetre támaszkodom rá többször.
[00:06:54]Ez az apámat ábrázolja '56 november, mit tudom én, hát november 4-én jöttek be az oroszok, november 5-6, ilyesmi.
[00:07:02]A Széna térnél laktak, Margit körúton, és azt a házat szétlőtték.
[00:07:07]Ott nagy harcok voltak.
[00:07:10]És a lakásukba beszállt egy orosz tankgránát, ami felrobbant a közepén.
[00:07:18]És nem maradt semmijük, de effektíve semmijük, és akkor az apukám ül ezeken a romokon, és mosolyog a kamerába, amit egyébként a mamám tart.
[00:07:28]Na most itt az igazán megrendítő és tanulságos az, hogy mosolyog, mert tudja, hogy mi a fontos.
[00:07:36]Tehát kevésbé fontos az elégett könyv, a feltekeredett tőkéjű, illetve öntvényű zongora.
[00:07:44]Volt egy zongorájuk, feltekeredett az öntvény, és beleállt a falba.
[00:07:48]Meg a telefon.
[00:07:48]De az azért fontosabb, hogy él.
[00:07:53]És ez az én asztalomon van, azért van kitámasztva, el is rakom.
[00:07:58]Tehát ebből lehet táplálkozni egyfajta életismeretet, és ha arra gondolok, hogy aki akkor élt le 64 évet vagy 65-öt, mint amennyit én eddig, talán nehezebb terepen mozgott, mint én.
[00:08:17]Erre tudok támaszkodni, amikor elsodor engem az internet, a jelen politikája, a világpolitika, és így tovább.
[00:08:26]Tehát hogy nem arról van szó, hogy mindig van rosszabb, hanem arról van szó, hogy muszáj valamit kicsit fölemelkedni, kicsit messzebbről megnézni a helyzeteket, amikben vagyunk, hajlamosak vagyunk beleragadni.
[00:08:39]- Te alapvetően egyébként egy ilyen optimista alkat vagy, amit így szoktak nevezni, tehát hogy mindenből inkább a jót látod meg, mint a rosszat?
[00:08:47]- Én nem gondolom, hogy mindaz, ami ma történik, annak valami fényes és diadalmas kimenetele lesz.
[00:08:56]Én azt gondolom, és ez nem a bölcsességem, hanem egyszerűen a történelem azt mondja, hogy majd krízisek után.
[00:09:03]Tehát például a második világháború pokoli krízise, ami mégis azért egy globális ismeretet hozott arról, hogy bizonyos dolgokat nem piszkálunk a világban, ez az ismeret, ez távozóban van a földi tudásból.
[00:09:20]Ilyenkor általában szoktak jönni új krízisek, új tanórák a történelemtől vagy a létezéstől, és ezeken tanul az úgynevezett emberiség.
[00:09:28]Tehát ha azt kérdezed, hogy én optimista vagyok-e abból a szempontból, hogy a világbéke közelít, akkor nem vagyok optimista ebből a szempontból, ellenkezőleg, de hogy ne éljem, ne tartsam magam szerencsétlenebb flótásnak, mint amilyen vagyok, arra is van okom bőven.
[00:09:48]- Azaz?
[00:09:49]- Én születtem '61-ben, ugye ezzel kezdted, és azóta például Budapesten nem lőttek.
[00:09:58]Pont, amikor születtünk, véget ért a gyermekbénulás járvány, jött a szabincsepp, megúsztuk.
[00:10:07]Megúsztam a vakbélgyulladást, a gerincsérvet, élek, tulajdonképpen óriási és szépséges fordulat a jelen minden kiállhatatlanságával együtt, hogy véget ért az úgynevezett létező szocializmus, hát olyan, amilyen, de mégiscsak egy többpárti demokrácia van az országban.
[00:10:33]Ha az embernek telik rá, akkor utazhat, élményeket szerezhet.
[00:10:40]Tehát azt gondolni, hogy a történelemben még ilyen nyomorultul nem léteztek emberek - vagy én!
[00:10:48]kik emberek?
[00:10:49]én!- mint ahogy én, ez egy csacsiság volna.
[00:10:53]- Akkor nézzük onnan, hogy mi volt, ami a legutóbb leginkább kiborított?
[00:10:58]Egyáltalán milyen természetű történések privát, politikai, szakmai vagy közéleti események képesek a legintenzívebben hatni rád?
[00:11:07]- Ami legjobban kiborított, az ez a gyerekvédelmi botránysorozat volt, mert bambán és tudatlanul és elkényeztetetten álltam előtte, nem tudtam róla, sose voltam intézetben, szerető családi környezetben nőttem fel, de azt el tudom képzelni, hogy milyen annak, aki nem.
[00:11:26]És mikor kiderül, hogy ezzel mégiscsak rendszerszintű problémák vannak, azért az mellbevágó.
[00:11:33]Nagyon kiborított, nem a közelmúltban, hanem a félközelmúltban a Színművészeti Egyetemmel történtek, amik egyszerűen sem szakmailag, sem morálisan nem voltak rendben, mondjuk így.
[00:11:47]- Korábbi Színművészeti felszántására gondolsz?
[00:11:50]- Arra, arra.
[00:11:52]- Mikor érzed úgy, hogy a világ őrülete már nem kívül van, hanem beszivárgott az emberek, például a te hétköznapjaidba, meg kapcsolataidba is.
[00:12:01]- Ugye Budapesten élek.
[00:12:02]Azért itt van állandóan egy harctéri idegesség az utcán.
[00:12:06]Ez nem normális idegrendszeri rezgésszám, ahogy mi Budapesten élünk, pláne, ha az ember mondjuk autót vezet.
[00:12:15]Állandóan résen kell lenni, szóval azért egyfajta ilyen lelátói idegállapotban vagyunk, és a lelátón aki ül, annak nincs nyitva a másik mezt viselő csapat tagjaira se a szíve, se a szeme, annak van egy hangneme, ahogy a másik csapatot szidalmazzák, vagy utálják, vagy nem tudom.
[00:12:34]Tehát ez a folyamatos harctéri idegesség, ez megvisel, és azt hiszem, hogy átüt rám.
[00:12:45]Észreveszem magamon, hogy pillanatok alatt kívánom a másik - hát halálát nem, de azért, hogy dögöljön meg, azt igen, és elkedvetlenít.
[00:12:58]Dolgozni kell újra a nyugiért, és valószínűnek tartom, hogy ezt nem segíti az internet, az a három-négy-öt portál, amit olvasok és annak a híranyaga.
[00:13:12]Tehát ez a mánia, a világeseményekre való mánia, ez is örök, ez is állandó.
[00:13:18]Annyira, hogy ébredés utáni kávé első, sok kávémból az első, az azzal telik, hogy végigolvasom ezeket a portálokat.
[00:13:28]És azzal hitegetem magam, hogy ez olyan, mint amikor az apám az újságot olvasta.
[00:13:34]Biztos vagyok benne, hogy hozzájárul az én nem normalitásomhoz, hanem valamilyen stabilitáshoz, hogy a kézzel írást nem engedtem el.
[00:13:44]A kézzel írott naptárt, ceruzával írott naptárt azt nem engedtem el, mert amikor kezemben van egy ceruza, és írok egy papíron, érzem, hogy velem valami jó történik.
[00:13:54]És ez a jó nem történik, amikor sokkal gyorsabban írok a gépen.
[00:13:57]- És milyen gyakran érzed szükségét, ha egyáltalán, hogy kizárjad az életedből a külső világot, és erre képes vagy-e egyáltalán?
[00:14:05]- Ezt én sokszor érzem, és meg is csinálom.
[00:14:09]A színház erre nagyon alkalmas.
[00:14:12]Belső terekben dolgozunk, most fizikailag is és lelkileg is, tehát egy szövegnek van egy belső tere, és ilyenkor becsukjuk az ajtót, és azzal foglalkozunk.
[00:14:23]Tehát ez azért egy ritka szerencsés adottság.
[00:14:28]Ilyesmi lehet talán, amikor egy író ír, és a belső világában elmerül.
[00:14:34]Ez egy nagy tudatállapot-változás, óriási segítség a létezésben, hogy vannak olyan terek, lelkileg is mondom és fizikailag is, ahova egy színházi ember el tud merülni.
[00:14:46]- Szerinted ma Magyarországon létezik-e olyan közös nyelv, amelyben mindenki számára még értelmezhető a normalitás fogalma?
[00:14:57]- Nem, nyelv nincsen, amit mindenki, konkrétan is, meg politikai oldal szerint is arra használ, hogy a másikat gyalázza.
[00:15:05]Keresztbe-kasul borzasztó vacak mondatok tömege hangzik el ezzel kapcsolatban, és nagyon kevés pozitív cselekvés, de azért, hogy ez mindenkit szíven üt, az világos.
[00:15:16]És nagyon kevés ilyen van tehát, amiben meg lehet egyezni, ami közös.
[00:15:21]Alig.
[00:15:21]Ez nekem hiányzik.
[00:15:23]Nagyon-nagyon, igen.
[00:15:25]Visszatérek megint az egyetemfoglalásra, ami egy öt éve volt egyébként, és ami egy megrendítő eseménye volt ennek a szűk szakmának.
[00:15:35]Sajnos csak a szűk szakmának, teszem hozzá, mert azért hogyha szombatonként a többi budapesti egyetemista felébredve eljött volna a Rákóczi útra tüntetni, hogy gyerekek, hagyjuk békén az egyetemi autonómiát, nem csak az egyetemről van szó, a tudományos autonómiáról és így tovább, oktatásiról nem sorolom, de nem volt társadalmi szolidaritás, erre válaszolok most, az megviselt, de azért azok, akik 2020.
[00:16:00]október 23-án a Rákóczi úton tüntettek, és meghallgatták a zeneakadémisták szolidaritásból előadott Egmont nyitányát a Rákóczi úton, amikor ez a hatsávos főutca fölemelkedett a levegőbe, hát az egy közösségi élmény volt.
[00:16:20]Tehát van ilyen, persze.
[00:16:22]- A világ manapság valóban szélsőségesebb lett, vagy csak a figyelmünk érzékenyebb a szélsőségekre?
[00:16:28]- Képzeld, én azt hiszem, hogy a figyelmünk nem érzékenyebb a szélsőségességekre, hanem inkább tompulunk, de túl sokat kapunk belőle, sokkal több mindenről tudunk, sűrűbb, sűrűbb, de azt hiszem, hogy nem szélsőségesebb.
[00:16:43]Tehát az ember a történelmet végignézi, akkor ez a fajta hajlam a magunkból való kivetkőzésre az egy sajnos velünk született dolog, amit hát nyilván érdemes megfékezni vagy visszafogni.
[00:17:01]De ezért kellenek kiválóan működő iskolarendszerek, gondolkodó kritikus elmék nevelésére alkalmas intézmények, hogy az igazság felismerését legalább lehetővé tegyék.
[00:17:17]- Na de ha jól figyelem, nem arrafelé haladunk.
[00:17:19]- Valóban nem szeretjük ma a kritikus elméket, nem szeretjük a kritikus, szuverén, autonóm iskolarendszereket, és így tovább, ez kétségtelen, de közben azért a neten minden fönn van.
[00:17:33]Nem gondolom, hogy az érzékeny, finom, humán, támogató tudás fog elterjedni onnan, csak éppen azért ott van.
[00:17:44]- Egy olyan világban, amelyben folyamatosan torzul a valóság, te miből tudod biztosan azt, hogy a saját belső iránytűd még jól mutatja a helyes utat?
[00:17:55]- Szimat.
[00:17:55]Valahogy érzem.
[00:17:58]Tehát olvasok egy hírt, és akkor az ember valahogy érzi, hogy ez kamu, vagy összevág-e a tapasztalataival, vagy összevág-e az emberi természettel.
[00:18:11]Mondok megint egy távoli példát, ami eszembe jut.
[00:18:13]Én nagyon szerettem a Holdra szállást.
[00:18:15]Nyolc éves voltam, amikor Armstrong a Holdra lépett, meg Aldrin, rettentően izgatott, hát kisfiú voltam, szerettem villanyvonattal játszani, és azért ez egy elég nagy villanyvonat följutni a Holdra.
[00:18:29]- 1969-ben.
[00:18:29]- '69 július.
[00:18:31]És elég sokat tudok róla, meg olvasgatok, meg nézem a neten, meg minden.
[00:18:35]Természetesen őrületes mennyiségű konteó van, hogy nem jártak a Holdon.
[00:18:41]Hát ezt tudod, tele van vele a net, meg minden.
[00:18:43]- Csak egy stúdióban szimulálták és így tovább.
[00:18:46]- Igen.
[00:18:47]Na most honnan tudom, hogy biztos, hogy voltak fönn, szerinted?
[00:18:50]- Honnan?
[00:18:50]- Hát onnan, hogy az emberi természettel nem fér össze, hogy háromszázezer ember titkot tartson.
[00:18:57]Lehetetlen, nincs ilyen.
[00:18:59]Ketten se tudnak titkot tartani, hárman végképp nem, de mondjuk, ha tényleg stúdió, akkor azért százötven embernek tudni kellett volna, hogy ez kamu.
[00:19:09]Lehetetlen, nem fér össze az emberi természettel.
[00:19:13]Az se fér össze az emberi természettel, hogy beugorj a kemencébe és ne sülj meg.
[00:19:18]Magyarul ez hülyeség.
[00:19:19]Ilyenek segítenek abban, hogy az ember meg tudja különböztetni az igazat a hamistól.
[00:19:24]- Tehát téged lehet mondani, hogy a hétköznapokban egyrészt a mindennapi belső rutin, az intuíció, meg a spontán megérzés, ezek így együtt segítenek?
[00:19:33]- Igen, igen, és még egy.
[00:19:34]A történetek, egyrészt, amiket a színházból ismerek, azok nagyon hasznosak, hogy az ember ismer színdarabokat, emberi magatartásokat, de van ennél is fontosabb számomra, a családi történetek.
[00:19:48]Tehát az apám, aki 1922-ben született, kicsit sokat beszélek róla, mert most éppen foglalkozom az életével, próbálok valamit írni róla, olvasom a naplóit, át vagyok vele itatódva.
[00:20:00]Olvasom éppen azt a naplót, amit a '60-as évek elején írt.
[00:20:04]Ugyanaz van, mint ma.
[00:20:04]Hruscsov, Kennedy gyilkosság, és így tovább, oroszok hazudnak, amerikaiak úgy tesznek, mintha nem hazudnak, de kiderül, hogy hazudnak, Szabad Európából tájékozódunk, Magyar Rádióból próbálunk tájékozódni, ugyanaz a zsizsegő káosz, a jelen idő, ahogy mutatkozik, ugyanaz a lelkiállapot, mint ma, és én nagyon sokat tudok tőle a háborúról is.
[00:20:34]- Apádtól.
[00:20:34]- Igen.
[00:20:35]A háború előtti korszakról is, a Horthyzmusról is nagyon sokat tudok.
[00:20:41]- Ő minden nap vezette ezt a naplót?
[00:20:41]- Négyezer kézzel írt oldal.
[00:20:45]- Azért az rengeteg.
[00:20:45]- Nagyon komoly.
[00:20:47]Ugye munkaszolgálatos volt apám, és a munkaszolgálatban - őt is háromszor vitték el, mint Radnótit - vasutat építettek Erdélyben, mert ugye visszacsatolták Erdélyt, és hiányzott egy szárnyvonal, ezt lehet tudni.
[00:21:00]És azt építették.
[00:21:03]És volt egy tisztjük, valami százados, akinek az volt a passziója, egy nagy fehér lovon járt, aki a lovaglópálcájával leverte a munkaszolgálatos fejéről a sapkát, majd hanyag viselet miatt kiköttette.
[00:21:16]A kikötni azt úgy kell, hogy az ember kezét hátul összecsavarva összekötik, csuklóra kötözött kötéllel felfüggesztik, a lábujjhegye érintkezhet a talajjal, és amikor megnyúlik a test annyira, hogy a sarok leér, akkor újra meghúzzák.
[00:21:29]Na most ezt kilencven percig volt szabad csinálni, satöbbi, satöbbi.
[00:21:33]De általában kint felejtette a százados a kikötöttet, és akkor reggel, amikor levágták, akkor vagy élt, vagy nem élt, és a temetéskor imához vezényelte a munkaszolgálatosokat.
[00:21:46]Na, ezt az embert háború után a Népbíróság elítélte, és a munkaszolgálatos társai mondták apámnak, hogy jöjjön el tanúskodni ez ellen az ember ellen.
[00:21:57]És az apám utált tanúskodni, utálta a bosszút, de azt mondta, hogy rendben van, és elment.
[00:22:03]És bevezettek egy sovány, lötyögő öltönyű, fejhangon nyivákoló embert, aki azt mondta, hogy "Kérem az elvtársakat,..." - mert már nem volt foga, kiverték - "...ne tessék engem bántani".
[00:22:21]És akkor az apám nem volt hajlandó tanúskodni, és magára vonta bajtársai haragját és neheztelését.
[00:22:28]- Mivel magyarázta ezt apád, akár a naplójának?
[00:22:32]- Az undorral magyarázta, azzal, hogy ez az ember, ez nem az az ember.
[00:22:37]Na most azt tudom ebből, hogy az ember viselkedését a környezete meglehetősen meghatározza.
[00:22:45]Nem csak az határozza meg, hogy éppen egyenruhát visel, hanem hogy megteheti, hogy úgy bánik, ahogy.
[00:22:51]És utána egy másik szituációba kerül.
[00:22:54]Nem azt mondom, hogy nem bűnös, bűnös, mondanám én.
[00:22:58]De az, hogy valakinek akkor már undora van ítélkezni, ezt tökéletesen megértem.
[00:23:04]Hát így, így a hazugságokat, de ugyanígy a tisztességes dolgokat is felismerni, nem csak az aljasokat.
[00:23:12]- Ha már az előbb ezt a nagyon megható történetet említetted, neked van olyan biztos mondat vagy biztos pont az életedben, amihez bármikor vissza tudsz térni, amikor úgy érzed, hogy a világ kimozdult a sarkaiból?
[00:23:26]- Ilyen nincs, de van olyan tulajdonság vagy képződmény körülöttem, ami nagyon-nagyon sokat ér, a bizalom, hogy van néhány ember, akiben bízhatom, és tudom, hogy ő rendben van.
[00:23:42]Hát ez például rettentő sokat ér.
[00:23:44]Na, erre szoktam gondolni, hogy ő, meg ő, vagy ő.
[00:23:49]Azt se mondhatom, hogy kevesen vannak, vagy nyomasztóan kevesen, nem.
[00:23:53]Hogy bízhatom benne, hogy az ő ítélete, satöbbi, az rendben van.
[00:23:58]Most egy történet eszembe jutott, apámmal kapcsolatos megint, nagyon öreg volt, már tudtuk, hogy nem sok van hátra, és el akart menni Rómába.
[00:24:06]- Apád nagyon fontos volt az életedben, ugye most már sokadszorra utalsz vissza.
[00:24:09]- Mondom, most éppen sokat beszélek róla, de ha egy fél évvel ezelőtt beszélgettünk volna, akkor az édesanyámról beszéltem volna, mert akkor róla írtam éppen.
[00:24:16]- Vissza a történethez.
[00:24:17]- Igen, és hogy el akart menni Rómába, és én elmentem vele.
[00:24:21]És ültünk a Campo de' Fiorin, ami ugye gyönyörű tér, este volt, ott vendéglők vannak, teraszok.
[00:24:29]És ettünk valamit.
[00:24:32]Közben kint a téren a macskakövön egy félmeztelen, gyönyörű, fekete táncos tüzeket forgatott a levegőben, meg a fogával, meg a nem tudom mi, tehát ilyen teljesen valami antik, antik, pogány gyönyörűség volt az egész.
[00:24:49]- Fellini közben nem forgatott?
[00:24:49]- Tiszta Fellini, valóban.
[00:24:52]Na, és megjelent egy pici gyerek, láthatóan a Balkánról valahonnan, öt éves volt, anyaszült meztelenül, meleg nyár, és elkezdett kéregetni az asztalnál.
[00:25:05]Minden asztalnál ott a teraszon.
[00:25:05]Na-ne-na-na, hablaty sírással.
[00:25:12]És a pincérlány meglátta, látszott, hogy nem először van ott a gyerek, és elkezdte kergetni.
[00:25:19]És a gyerek, mint a villám cikázott csodálatos ügyességgel a lábak és az asztalok között, de hát a pincér, az mégiscsak a lány, mégiscsak húsz évvel idősebb volt, elkapta a vendéglő szélén.
[00:25:33]Megfogta, fölemelte, és azt mondta, hogy wow, és letette.
[00:25:41]Na most ez a puszi, ez annyira más, mint amit az én reflexem gondolt!
[00:25:47]Csend is lett, tehát megálltak a kések a levegőben, mindenki nézte, hogy mi lesz ebből.
[00:25:51]Ez a puszi, hogy ez a szerencsétlen kisgyerek, akit az anyja vagy az apja vagy a maffiája kiküldött oda lejmolni, hogy itt fontosabb a szerencsétlen kisgyereknek a helyes pofája, mint az, hogy ő éppen a vendégeket atrocitálja, erre nagyon sokat szoktam gondolni, hogy ezt a gondolkodást ezt nagyon jó lenne eltanulni.
[00:26:13]- De milyen helyzetekben jön ez elő, illetve mikor veszed ezt kölcsön önmagadtól?
[00:26:19]- Ezt most nem tudom.
[00:26:20]Csak kérdezted, hogy van-e olyan szituáció, amire sokat gondolok, ez a puszi arra a koszos hasra, ennek a nagyvonalúsága és a szeretettelisége és a váratlansága, ez engem elvarázsol.
[00:26:35]- Magad képes vagy hasonló, vagy legalábbis ezt megközelítő nagyvonalúságokra?
[00:26:41]- Nem vagyok gonosz, azt hiszem.
[00:26:44]Tehát megértő vagyok, rajtam nagyon sokat nevelt a közösség, amit részben én hívtam össze, most a színházra gondolok, de a családom is nagyon sokat nevelt, mert szerencsésen találkoztunk, de a megkérdőjelezhetetlenségnek a merevsége, vagy az intézményvezetőnek a felfuvalkodottsága, vagy a dölyfe az az Örkényben nem lett volna viselhető, mert úgy pukkasztották volna ki a modorosságomat, hogy fütyülve távozott volna belőlem.
[00:27:18]- És például a saját gyengeségeidhez hogyan viszonyulsz, vagy viszonyultál, amikor a világ inkább erőt várt tőled?
[00:27:26]Ez leginkább arra a korszakodra vonatkoztatható kérdés, amikor hosszú évekig az Örkény Színház igazgatója voltál?
[00:27:33]- Olyan volt, hogy keményen kellett volna valakivel bánni, az lett volna a helyes, az lett volna a szakszerű, és lágyszívű voltam.
[00:27:41]Tehát ilyen típusú gyengeségem volt, de megbántam.
[00:27:46]Volt olyan, hogy valakivel fegyelmi ügyben szigorúan kellett volna bánni, de féltettem a repertoárt, hogy akkor beugró próbák jönnek, szétesik a repertoár, nem tudunk játszani, nem tudom mi, és inkább egy lelkizős beszélgetéssel lezártam.
[00:28:02]- Tehát ilyenkor a praktikus agyad felülírta a racionális agyadat?
[00:28:05]- Igen.
[00:28:06]De azt kell mondanom, hogy ezeket megbántam, mert nem sült ki belőle jó, az, akire ez vonatkozott, nem változott meg, természetesen úgy érezte, hogy akkor ezek szerint ilyen dolgok beleférnek, és folytatta, és aztán nagyobb csinnadrattával zárult végül.
[00:28:26]- Mint ha akkor elvágtad volna.
[00:28:28]- Igen.
[00:28:28]- Erről jut eszembe, hogyan változott az önmagadhoz való viszonyod az elmúlt évtizedekben?
[00:28:33]Pontosabban volt-e olyan pont, amikor újra kellett definiálnod, hogy ki vagy te?
[00:28:39]- Természetesen újra kell definiálni magát az embernek minden ismert életfázisban.
[00:28:47]Amikor apa lesz, amikor megnősül, amikor rendezni kezd, tehát a felelősségnek egy nagyobb körét, vagy amikor színházvezető lesz például, és azt vettem észre, hogy a környezet az másképp kezd velem bánni.
[00:29:02]És ez egy veszélyes helyzet, mert az ember elkezdi elhinni.
[00:29:06]Magyarul kételkedni, kételkedni, kételkedni, ezt tudom mondani.
[00:29:11]Saját jelentőségedben kételkedni, kételkedni, kételkedni, jobbakat, okosabbakat magad köré, amennyit csak lehet.
[00:29:20]Nekem az volt a végtelen szerencsém, hogy az Örkényt fel kellett építeni, mert nem volt, aztán lett, és az maga is egy alkotás.
[00:29:28]Ez egy nagyon intenzív és nagyon szép alkotó folyamat volt, és amikor készen lett, akkor éreztem is, hogy akkor magát az igazgatást, magát a vezetést, azt itt az ideje befejezni.
[00:29:39]- Akkor fejezted be egyébként, amikor ennek itt volt az ideje?
[00:29:42]- Én szerintem igen.
[00:29:42]Azt hiszem, igen.
[00:29:44]Vagy egy csöppet később, de nem sokkal.
[00:29:46]- A színházban más és más életeket alakítasz, ezek segítenek, vagy épp ellenkezőleg, megnehezítik azt, hogy a saját életedben normális maradj?
[00:29:57]- Segítenek.
[00:29:58]Mert ugye a színházban nincs normalitás.
[00:30:01]Szélsőséges helyzetek vannak, és szélsőséges állapotok, viselkedések, bűnök, hibák és azoknak a következményei, mint katarzis, és ez igen, nagyon segít abban, hogy az ember rájöjjön, hogy mi az, amit ne lépjen át.
[00:30:16]- És mit ad neked a színház?
[00:30:18]Menekülést a valóság elől, vagy éppen ellenkezőleg, szembesítést a legmélyebb valósággal?
[00:30:24]- Menedéket, tehát van egy közeg, ami hasonlatos a családhoz, ahova az ember vissza tud vonulni, és ahol biztonságban van, tehát az egy menedék a zivatarok elől.
[00:30:34]Egy mágikus tér, egy játék, ami helyzetekkel szembesít, amik nem a valóságban, hanem a fantáziában vannak, de ennyiben építi azt, aki játssza azt az adott szerepet, de az ember tudja, hogy elmúlik, mert ez játék.
[00:30:50]Sose dőlj be annak, amikor egy színész azt mondja, hogy én még órákkal az előadás után hatásom alatt állok, vagy a darab hatása alatt, ez mese, de kétségtelen, hogy amikor az ember próbál valamit, és próbál olyan helyzeteket keresni magában a pszichéjében, az élettörténetében, a tapasztalatában, amikkel még nem találkozott, akkor azért meg-megvisel minket, de akkor sem a téboly szintjéig.
[00:31:17]- Téged a színpadi jelenlét kielégít, amikor is főként mások gondolataihoz adod hozzá a magad közvetítői tehetségét, vagy a belső harmóniádhoz szükséges-e az önálló szellemi létezést is megmutatni?
[00:31:33]- Minden szerephez a színész hozzáadja a saját önálló szellemi létezését.
[00:31:38]Huszonkét éves voltam, amikor a Rómeót játszottam a Nemzetiben.
[00:31:43]Őze Lajos volt Lőrinc barát.
[00:31:45]És hát én ájult tisztelettel figyeltem őt.
[00:31:50]Azzal érkezik a színpadra Lőrinc barát, Mészöly Dezső fordításában, hogy: Mint részegek, vak árnyak inganak, mert lángszekéren mindjárt itt a Nap.
[00:31:59]E kis virágszál gyönge levele méreggel és balzsammal van tele.
[00:32:04]Mire égő szemmel ránk ragyog már a Nap, én ezt a háncskosárkát megrakom mérges szerrel, gyógyfűvel gazdagon.
[00:32:10]A Föld: az anyaöl - és a kripta mélye; folyvást temet - és folyvást szül a méhe.
[00:32:15]Bármit szül is, édesgyermeke: egyként táplálja éltető teje.
[00:32:18]Ó, nincs a Földön oly silány anyag, mely így vagy úgy ne szolgálná javad.
[00:32:22]A kis virágszál gyönge levele méreggel és balzsammal van tele... satöbbi, satöbbi.
[00:32:27]És bejött Őze a színpadra, illetve egy frászt jött be, hanem az üres színpadra behajított egy ilyen kis háncskosárkát, ami művirággal tele volt, és szétszóródott a színpadon, és négykézláb jött be, vagy becsúszott, mintha lecsúszott volna egy harmatos domboldalon, és még nem szólt egy szót se.
[00:32:47]Ezeket nem Shakespeare írta, ezeket az Őze találta ki.
[00:32:50]És bekért a hangosítótól madárfüttyögést, és akkor így beszélgetett velük.
[00:32:56]Ezt se Shakespeare írta, ezt is ő találta ki.
[00:32:58]És szedegette a virágokat, és közben dühöngött, hogy miért kellett neki elesni, meg ha már hajnal van, akkor már miért szórta szét, ha már egyszer összeszedte, mondta, hogy nincs, a kis virágszál gyönge levele méreggel és balzsammal van tele, szagold.
[00:33:12]Szóval ottan egy ember volt.
[00:33:14]És akkor jött az a mondat, hogy "Ó, nincs a földön oly silány anyag, mely így vagy úgy ne szolgálná a javad", és közben füttyögtek a madarak, meg ő is nekik, és azt mondta, hogy "Ó, nincs a földön oly silány anyag, mely így vagy úgy ne szolgálná javad", mondta.
[00:33:34]Na most egyrészt a nézőtér boldog volt, mert azért az, hogy leszarja egy madár a fejét a színésznek, az egy elbűvölő ligeti bohóctréfa, ezen lehet röhögni.
[00:33:44]Aztán a jambust, az éteri jambust lehozta a földre és érthetővé tette, hogy miről van szó.
[00:33:51]Élvezetes formában, amit a Shakespeare írt.
[00:33:55]És ezt nem egy mágikus, titokzatos zsenialitás súgja meg Őze Lajosnak, hanem a munka.
[00:34:03]Tehát amikor azt kérdezed, hogy én saját magamat közlöm-e egy anyaggal, egy írói mondathoz hozzáteszek-e valamit, mint előadó, akkor az van, hogyha eleget dolgozom, akkor igen.
[00:34:19]Mert ez úgy van, hogy Őze elolvasta a szöveget, és nem értette, hogy mi van, majd újra elkezdte olvasni, és megértette, hogy "nincs a földön oly silány anyag, mely így vagy úgy ne szolgálná javad", ez nyilván mi?
[00:34:29]Hát az a trágya a természetnek egy alapanyaga, és akkor elkezdett gondolkodni, hogy ezt hogyan lehet eljátszani.
[00:34:36]És kitalálta ezt a bohóctréfát, szellemi munka, önálló, önálló teremtő tehetség, az, hogy ő ezt jól eljátssza, az már semmiség számára, és ez még csak egy gesztus.
[00:34:53]- És ezzel akkor mit mondtál?
[00:34:55]- Azt mondtam, hogyha elegendő melót tesz bele az ember, hogy mögé kerüljön a szerepének, vagy azonossá váljon, ez szellemi munka, mondatok, életélmények, tartalmak, gesztusok tömege, amiben segítenek úgynevezett tehetségek vagy ösztönös dolgok, de a gondolkodás, a beletett munka, a hány órát töltesz el vele a színpadon kívül, ez segít.
[00:35:21]És amikor azt kérdezed, hogy mi az, ami segít nekem stabilnak lenni kvázi egy őrült világban, akkor igenis azt tudom mondani, hogy a munka az például segít.
[00:35:30]És mindenkin szerintem, ha értelmes munkája van, amit nem utál, vagy ami legalább valamennyire izgatja, akkor az segít normálisnak maradni egy úgynevezett őrült világban.
[00:35:42]- És vajon az nem ellentmondás-e, hogy miközben a színház alapvetően illúzióra épül, mégis sokan keresik benne az igazságot.
[00:35:52]Tehát lehet-e a művészet terápiás ereje válasz a társadalmi zűrzavarokra?
[00:35:57]- Én azt hiszem, hogy társadalmi zűrzavarokra nem lehet válasz, hanem belső megnyugvást, vigasztalást, közösségi élményt, töltekezést, más lelkiállapotban, stabilabb állapotban jövök ki, mint ahogy bementem, ilyesmit nagyon is tud.
[00:36:21]És maga az a néhány óra, amit eltölt benn a néző, az a nagy utazás, amit a fejében, saját fejében megtesz a néző azzal, hogy nézi a színpadot, az nagyon is valami.
[00:36:36]- Tehát, hogy a színpad vagy a színház ne csak tükröt tartson, hanem kapaszkodót is adjon?
[00:36:41]Valami ilyesmire gondolsz?
[00:36:43]- Nem, nem hogy adjon, hanem hogy ad, vagy adhat.
[00:36:47]Ez olyan élmény, amit magával visz az, aki ott volt, de hogy ennek aztán társadalmi következménye lesz-e vagy szavazatban megjelenik-e, vagy abban jelenik meg, hogy szebben köszön a szomszédjának, nem tudom.
[00:37:03]- Ahogy a társadalmat, úgy a színházi szakmát is teljes hosszában kettészelte a politikai árok.
[00:37:10]Ezt figyelembe véve mit jelent mostanság a személyedre szabott normalitás?
[00:37:16]Lépni kell egyet hátra, tehát kimaradni, elkerülendő a személyes besározódást?
[00:37:21]Vagy hogyan viszonyul ehhez az ember?
[00:37:24]- Az, hogy emberek túlszaladnak időnként a meggyőződésük, a mániájuk miatt a tisztességen, ez egy természetes emberi dolog.
[00:37:34]Elfogadni természetesen nem kell.
[00:37:38]Sőt, küzdeni, tevékenyen harcolni ellene kell.
[00:37:43]Olyan is van, hogy valaki rettegett, gyűlölt és hízelgéssel körülvett tótumfaktumból például újra hiteles művésszé válik.
[00:37:53]Ilyen is van, és olyan is van, hogy nem válik újra, hanem tönkremegy.
[00:37:57]Az emberi élethez hozzátartozik, hogy ezeket elviselje, túlélje, harcoljon ellenük, ne gondolja azt, hogy az unikális, sose látott végzet súlyt éppen le rá.
[00:38:13]- Neked személy szerint hány kollegiális, baráti kapcsolatod élte túl az utóbbi években kialakult kultúrpolitikai hasadást?
[00:38:21]- Én olyan közegben voltam mindig, ahol vagy egyetértettünk, vagy meg tudtuk beszélni.
[00:38:27]Tehát azt nem mondhatom, hogy vele vagy vele marha jóban voltam, de sajnos ő mondjuk a másik oldal, vagy a Vidnyánszky-féle kultúrpolitikának, vagy nevezzük a Nemzeti Együttműködés Rendszere kultúrpolitikájának az elkötelezett híve lett, és ezért a kapcsolatom megszakadt vele.
[00:38:46]Nincs ilyen.
[00:38:46]- De nem volt olyan sem, akiben ezen az alapon esetleg nagyot csalódtál?
[00:38:51]- Olyan volt, hogy azt gondoltam, hogy miért van rá szükség, hogy feneket nyaljon.
[00:38:56]- És milyen választ találtál például erre a kérdésedre?
[00:38:58]- Hát azt a megint csak teljesen természetes emberi gyarlóságot, félelmet, pozíciókeresést, díjra éhséget, szerepéhséget és így tovább.
[00:39:14]Ezeket tudom találni.
[00:39:16]- És neked mondta bárki az utóbbi években, hogy nagyot csalódott benned?
[00:39:20]- Azt mondták, hogy ejnye-bejnye, meg hogy nem értenek velem egyet, meg hogy én egy nem tudom mi vagyok, ilyen-olyan gonosz vagyok, vagy hogy én szolgálója vagyok valaminek, amiről azt sem tudom, hogy micsoda, ilyen vádak értek, de az, hogy csalódtak volna, most hirtelen nem tudok ilyet.
[00:39:36]- Szerinted nagy kihívás-e ma Magyarországon józanul gondolkodni, amikor a közbeszéd és a politikusi viselkedés meglehetősen végletes és igen gyakran szélsőséges?
[00:39:46]- Nagy.
[00:39:46]És ezek a szelek, ilyen áramlatok elég erősek valóban körülöttünk, el-elragadják az embert, és akkor észnél kell lenni.
[00:39:57]Nagyon könnyű szélsőségesen fogalmazni, sőt hát nyilván gondolkodni is.
[00:40:04]Igen, ez egy feladat.
[00:40:06]- Mi az, amit máig nem szoktál meg, amit nehezen vagy egyáltalán nem viselsz el?
[00:40:11]- Amikre a jelen politikai helyzet folyamatosan, erre az izzásra és zsizsegésre folyamatosan önti az olajat, a gyuanyagot.
[00:40:22]Ez nem helyes.
[00:40:24]De például egyáltalán nem Facebookozom.
[00:40:26]Amikor elkezdem olvasni a topikok népének a hozzászólás özönét, amik egymást ragozzák és habozzák, és semmiféle új tartalma már nincs a tizediktől kezdve, de mindegyik dugig van indulattal, dugig a névtelenség fátyola alatt, akkor el-elgondolkodom, hogy vajon ezt szítani helyes vagy nem helyes.
[00:40:51]Szerintem minden vezetőnek, rezsimnek, de ez legyen osztályfőnök, miniszterelnök, császár, király, színházvezető vagy buszvezető, tehát valamiféle közösség élén álló embernek tulajdonképpen az a feladata, hogy a rábízott lelkek ösztönkésztetései között válogasson és egyeseket megtámogasson, másokat pedig csitítson.
[00:41:15]Na most elmegy az ember gyereke az iskolába.
[00:41:20]Hétéves.
[00:41:20]És az A-ba jár.
[00:41:24]És a harmadik héten azzal fog hazajönni, hogy a B-sek hülyék.
[00:41:29]Miért hülyék?
[00:41:29]Hülyék.
[00:41:31]Na de miért?
[00:41:31]Ti ebben írtok?
[00:41:35]Nem.
[00:41:35]Jobban fociztok?
[00:41:37]Nem.
[00:41:37]Szebben énekeltek?
[00:41:39]Nem.
[00:41:39]Okosabbak vagytok?
[00:41:41]Nem.
[00:41:41]Akkor miért hülyék?
[00:41:42]Mert hülyék.
[00:41:43]Magyarul ez a törzsi ösztön, ez egy nagyon-nagyon erős, alapvető meghatározója az ember öntudatának és biztonságtudatának.
[00:41:56]Ugyanez igaz nemzeti szinten is.
[00:41:59]Barátom, magyar vagy, tehát különb vagy.
[00:42:04]Még nem csináltál semmit, még csak megszülettél, de különb vagy, mint a többi.
[00:42:10]Ezt a téveszmét, mert ez nem azonos a hazaszeretettel, ez a nacionalizmussal és a gőggel azonos.
[00:42:20]Ezt megtámogatni, az például hiba.
[00:42:20]Az például bűn történelmi léptékkel.
[00:42:26]Melózzál háromszor annyit, mint mindenki más.
[00:42:29]Írj jobban, számolj jobban, olvass szebben, táncolj jobban, énekelj tisztábban, és így tovább.
[00:42:38]- De pusztán arra ne apellálj, hogy azért, mert annak születtél.
[00:42:42]- Pusztán arra ne apellálj, ami mögött nincs tevékenység.
[00:42:46]Például ez is mindig megvisel.
[00:42:48]Tehát azt hallom, hogy a hülye román, vagy a nem tudom milyen tót, ezt ki nem állom.
[00:42:56]Ki nem állom.
[00:42:58]- Te hogy látod, ebben az országban van még közös nevező, amelyen különböző világnézetű emberek találkozhatnak?
[00:43:06]- Van, van, akad.
[00:43:08]Hát ez a botrány például, ez az egész gyermekvédelmi botrány.
[00:43:13]Azért a józanságnak van annyi tere az életünkben, hogy olyan ember nincs, aki azt gondolja, hogy az elárvult és rossz eséllyel induló gyerekek kiszolgáltatottságával visszaélni az derék dolog.
[00:43:29]Ilyen azért nemigen van.
[00:43:31]- És hogyan tud az ember egészséges távolságot tartani a politikai hisztériától, miközben azért felelősen is részt akar venni a közéletben?
[00:43:40]- Nincs recept, megmondja az ízlés és az alkat.
[00:43:45]Tehát van, akinek nagyon jól áll, hogyha vastagon benne van a politikai cselekvésben.
[00:43:51]Tisztelt és szeretett kollégáim vannak például nyakig benne a politikai cselekvésben.
[00:43:56]Énnekem nem való ennyire, ami nem jelenti azt, hogy... - Azért te is kiálltál nemegyszer.
[00:44:01]- Hát kiállok én persze, meg támogatok egy csomó ügyet, meg minden, de nem vagyok reggeltől estig ebben, mert jobban érdekelnek ennél rétegzettebb dolgok.
[00:44:12]- Pont ez a kérdés, hogy hogyan lehet úgy megszólalni vagy véleményt nyilvánítani közéleti kérdésekben, hogy ne váljunk azonnal címkézés tárgyává?
[00:44:21]- De azzá fogsz válni.
[00:44:22]Az egyetlen, amit tehetsz, hogy akkor szólalsz meg, amikor fontos.
[00:44:26]Azzal legalább azt eléred, hogy ne kopj el teljesen, csak azoknak a szemében legyél hülye, akik annak látnak.
[00:44:35]Lényegében ketté vagyunk éppen hasadva.
[00:44:38]Ez a megosztottság, ez sehova nem vezet, tehát ebből nincs kiút.
[00:44:47]Az a kiút, hogyha ez valahogy lenyugszik.
[00:44:50]Természetesen nem tudom megmondani történelmi tapasztalat híján, hogy mi lesz belőle.
[00:44:55]A tapasztalatom az, hogy krízisek kellenek hozzá.
[00:44:59]Most például olvastam a francia ellenállásról, amiről azt gondoljuk, hogy a francia nemzet egységesen állt ki a német megszállás ellen.
[00:45:08]Egy frászt.
[00:45:08]Egyáltalán nem.
[00:45:12]Széttagozódott, kerületenként mást akaró kisfőnökök, városokról, megyékről nem is beszélek, és valamiféle erővel kellett összefogni, és egy brutális krízis kellett hozzá, a német megszállás, hogy ez valamennyire egységes tudjon lenni.
[00:45:27]És ez a tapasztalat, a krízis, az tud hozni ilyesmit.
[00:45:31]- De miért?
[00:45:31]Mit gondolsz, miért éppen a krízis?
[00:45:34]- Mert abból tanulunk.
[00:45:35]Tehát ez olyan, mint amikor engedjük, hogy a gyerek megfogja a kályhát, mert előbb-utóbb meg fogja fogni.
[00:45:42]Mondod, mondod, és a nagyon-nagyon jó szülő úgy egy másodpercre, ott van a keze, és engedi, csak hogy elkapja, és ne égjen meg a keze, de amíg nincs tapasztalata az embernek, amíg nincs tudás, addig neki fogunk menni a falnak.
[00:45:59]- Na jó, akkor itt most beiktatunk a beszélgetésbe egy igen rövid szünetet, de aztán folytatjuk, mert még van jó néhány téma, amit szívesen megbeszélnék Mácsai Pállal.
[00:47:01]- Mielőtt folytatjuk a beszélgetést, engedjék meg, hogy valamit szóba hozzak.
[00:47:05]Rendszeres hallgatóink és nézőink 53%-a már feliratkozott vagy YouTube csatornánkra, vagy Facebook oldalunkra.
[00:47:13]Ez idáig összesen 620 ezernél is többen csatlakoztak hozzánk a YouTube-on, és 307-308 ezren a Facebookon.
[00:47:23]Szeretném, ha tudnák, hogy milyen értékes nekem ez az összesen közel egymilliós közösség, amely a Podcastunk körül az elmúlt négy évben kialakult.
[00:47:32]Hálásan köszönöm azoknak is, akik már feliratkoztak hozzánk, illetve nagyon köszönöm előre is azoknak, akik most vagy a közeljövőben tervezik feliratkozni, ezzel is támogatva munkánkat, bővítve közösségünket.
[00:47:47]- Hogyan maradjunk normálisak egy őrült világban, erről beszélgetünk ezúttal Mácsai Pál színész-rendezővel.
[00:47:54]Megjegyzem, sorozat lesz ebből a témából, ismert és kevésbé ismert gondolkodókat kérdezek majd saját túlélési stratégiájukról.
[00:48:03]Ennek a sorozatnak az első vendége tehát Mácsai Pál.
[00:48:06]Hogy egy új aspektust hozzak be a beszélgetésbe, a digitális világ mennyiben könnyíti és mennyiben nehezíti meg a normális életet?
[00:48:14]Egyáltalán lehet-e egészséges kapcsolatban maradni a technológiával, amikor az életünk minden területét átszövi?
[00:48:20]- Ezt én teljesen máshogy látom, mint a gyerekeim, akik ebben nőttek föl, akinek ez anyanyelve, énnekem ez egy tanult izé, amivel nagyon élvezek bánni, mert rettentően megkönnyíti a munkám egy részét, nem beszélve a kajarendelésről - hozzáteszem, aztán lábon ki kell hozni valakinek.
[00:48:40]- Most még.
[00:48:40]Az Amazon már kiküldi drónokkal, mint tudjuk, Amerikában.
[00:48:45]- De valószínűleg bizonyos készségeket elsorvaszt, de én személyesen úgy óvom meg magam tőle, hogy lezárom, és előveszek papíralapú könyveket.
[00:48:57]De azért a telefonon, amikor megjelenik, hogy napi képernyő ideje kettő és fél óra, tudom, hogy hát ránézésre ez több, mint amennyinek lenni kellene.
[00:49:08]És nehezen tudom megmondani, hogy én romlok, vagy megtanultam valamit.
[00:49:14]Tehát húsz évvel ezelőtt ilyen nagy téglával sétált az ember az utcán és beszélt, és mindenki bunkofonnak hívta, és mindenki lenézte azt, aki kivitte az utcára azt, hogy ő beszélgessen.
[00:49:26]Hát ma simán beszélek az utcán, liftben, bárhol, és intézem a dolgaimat.
[00:49:31]Na most én romlottam, vagy fejlődtem?
[00:49:31]Hát ezt majd eldönti mindenki.
[00:49:35]Volt egy próba a színházban, ahol az volt a jelenet, fiatal kolléganőnek kellett telefonálni egy régi színdarabban, ahol kagylós telefonnal kellett telefonálni, tárcsás.
[00:49:46]És fölemelte és beszélt a telefonon, de Sándor itt volt a zsinór.
[00:49:51]- Tehát magyarul a hallgatóba beszélt.
[00:49:54]- Persze.
[00:49:55]Hiányzott az élményéből az, hogy hogy van egy telefon.
[00:49:59]- Nem látott ilyet.
[00:49:59]- Nem látott ilyet.
[00:49:59]- Tudta, hogy föl kell emelni, de hát tényleg.
[00:50:02]Szóval az ember nem tudta, hogy sírjon vagy röhögjön, mert világos, hogy itt egy teljesen másik korszak van.
[00:50:09]- De a kérdés az az, hogy mit lehet tenni annak érdekében, hogy a technológia eszköz maradjon és ne váljon uralkodóvá az életünk fölött?
[00:50:16]- Jó szövegeket kell olvasni, fönn a neten.
[00:50:19]Dosztojevszkijt, Petőfi Sándort, Örkény Istvánt, Kosztolányit, Krasznahorkait, hogy mondjak aktualitást.
[00:50:27]- Tehát rajtunk múlik, a mi értékrendünkön, a mi értékválasztásunkon?
[00:50:30]- Igen, a választásunkon múlik, hogy mit nyitunk ki.
[00:50:34]Biztos, hogy föl lehet menni a dark weben oda, ahol az ember a saját esélyei alá csúszik és tönkremegy, de nem kell fölmenni.
[00:50:44]- Milyen társasági közegben érzed a legotthonosabban magad?
[00:50:48]A veled egyívásúban, vagy a sokféle, akár egymástól szögesen eltérő nézeteket vallók közösségében?
[00:50:55]- Biztonságban abban a közegben érzem magam, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, de élvezni, nem unatkozni akkor szoktam, amikor vitahelyzetben vagyok.
[00:51:07]- És mit teszel, ha olyasvalakivel hoz össze a sors, akinél látod, hogy eleve fenntartásokkal viszonyul hozzád, próbálod megnyerni, vagy nem fecsérled az energiáidat egy első látásra reménytelen helyzetre?
[00:51:20]- Hát attól függ, hogy ki az.
[00:51:20]Beszélgetni szoktam és kérdezni.
[00:51:24]És kérdezni.
[00:51:24]És hát az esetek legnagyobb részében egyáltalán nem tudok meggyőzni senkit semmiről.
[00:51:30]Most ilyen világnézeti dolgokról beszélek.
[00:51:33]- Tehát akkor reménytelen helyzetekbe nem is mégy bele?
[00:51:35]- Fölöslegesen csatázni, ehhez az élet rövid.
[00:51:38]Nem fölöslegesen csatázni, annak van értelme.
[00:51:41]Tehát amikor valaki elkezdi mondani, hogy a Holdra nem szálltak le, és ezt jobb lenne, ha én észrevenném, hogy ez az egész átverés, akkor általában barátságosan lezárom és lelépek.
[00:51:53]- És vajon a türelemnek van helye és szerepe egy olyan világban, ahol minden azonnal történik, és minden azonnal össze is omlik adott esetben?
[00:52:01]- Nagyon is van, én is türelmetlen vagyok, és ha a net egy kicsit lelassul, akkor idegessé válok, de hát sajnos a dolgoknak van egy természetes ideje is, tehát a tél az hónapok, a nyár másik hónapok, egy fogantatástól a szülésig, az kilenc hónap.
[00:52:22]Tehát a nagy valóság, az azért a maga konok, széles ritmusát azt érvényesíti rajtunk, és én hiába nem akarok megöregedni, meg fogok, vagy vagyok.
[00:52:38]Tehát ezek a nagy ritmusok, ezek jelen vannak az életünkben.
[00:52:41]De mit tudom én, valaki egy próbán bénázik, a színházban nem halad, megreked, és ahelyett, hogy az ember ezt préselné, pusholná, gyapálná, érvelne jobbról, balról, satöbbi, azt mondja, hogy nyugi, majd megérti.
[00:52:57]És valóban, van olyan, és akkor szépen odajut.
[00:53:00]- Te ez a típus vagy, vagy hajlamos vagy erre?
[00:53:02]- Most már inkább az utóbbi vagyok, de hát ajjajj, de még milyen türelmetlen voltam főleg.
[00:53:08]Magammal is - teszem hozzá.
[00:53:10]- A kiegyensúlyozottság magányban vagy inkább közösségben tartható fönn?
[00:53:14]- Közösségben.
[00:53:14]Ha egyedül vagyok és csendben vagyok, akkor egy idő után elindulnak ezek a belső sutyorgások, amik néha termékenyek, néha terméketlenek.
[00:53:26]- És a közösség ezt hogyan változtatja meg?
[00:53:29]- Úgy, hogy nem magamra kell figyelni, ami végtelen sokat segít.
[00:53:34]Általában az egész világ helyzetén nagyon sokat segítene, ha kevésbé figyelnénk magunkra.
[00:53:40]Erre a színház és a színházvezetés az nagyon jó gyakorlatsor volt.
[00:53:45]Tehát azért ezek a brutális egók, akik minket körülvesznek, önmagukkal teletöltekezett, önmagukkal átitatott, önmaguktól eltelt irtózatos egók.
[00:54:00]Trumpról beszélek például.
[00:54:00]Én, én, én, én.
[00:54:05]Ehelyett azzal foglalkozni, hogy ő, ő, ő, vagy te, te, te, az nagyon sokat segít a világ elviselésében.
[00:54:15]Nem állítom, hogy én erre állandóan képes vagyok, de azért odafigyelek.
[00:54:18]Meg aztán mondom, a környezet, ami engem körülvesz, a kritikus környezet, az nagyon sokat segít abban, hogy én ne legyek annyira eltelve magamtól.
[00:54:29]- Van-e szerepe például a családnak és a baráti kapcsolatoknak a normalitás fenntartásában, a te életedben?
[00:54:36]- Viszonylag kevés baráti kapcsolatom van, színházon kívüli, ez talán természetes, talán az én alkatomból fakad.
[00:54:43]Nagyon sokat vagyok a színházban, tehát ott vannak igazán az én baráti vagy társadalmi kapcsolataim, de a család nagyon sokat segít, igen.
[00:54:51]Úgy rám szólnak, mint a pinty, ha valami hülyeséget csinálok, vagy ha nagyon elszalad velem érzelmileg a ló, vagy hisztis vagyok, vagy ilyesmi, természetesen helyre tesznek.
[00:55:02]- Hogy viszonyulsz a saját gyengeségeidhez?
[00:55:05]- Bizonyos gyengeségeimen nem akarok változtatni, elfogadom őket, más gyengeségeimmel folyamatos harcban állok.
[00:55:12]Például nagyon szeretem, ha rend van körülöttem, nyilván belső rendetlenségek miatt szükségem van arra, hogy a dolgok ott legyenek, ahol.
[00:55:20]És hát egy család, az rendetlen, azt tudjuk.
[00:55:23]És ez engem mindig irritál, és ahelyett, hogy állandóan veszekednék, megcsinálom én, de nem akarok rajta változtatni, hogy én tűrjem vagy ne zavarjon, mert tudom, hogy nem tudok rajta változtatni, ezért belül kell valahogy máshogy kezelni.
[00:55:42]Ezen nem akarok változtatni.
[00:55:43]- Én azt is vallom ráadásul, hogy aki kívül megtűri a rendetlenséget maga körül, az előbb-utóbb befelé is terjed, tehát belül is rendetlen lesz.
[00:55:51]- Ezt nem tudom.
[00:55:51]Én inkább azt hiszem, hogy ő stabil belül és egyáltalán nem zavarja, mert belül rendben van.
[00:55:56]- Például a te számodra mit jelent ma értelmes életet élni, amikor a jövő sokszor kilátástalannak tűnik?
[00:56:04]- Az értelmes munkát jelenti, meg az értelmes emberi kapcsolatokat, meg a családot, meg a szeretetet és feladatot, hogy ne okozzak csalódást azoknak, akik engem szeretnek.
[00:56:15]De például ez a beszélgetés, amit nagyon sokan fognak nézni, és ezért elég nyomasztó is természetesen azon kívül, hogy örömteli.
[00:56:21]Mindenkivel ez van szerintem, aki leül veled, azon kívül, hogy megtisztelő, meg örülök neki, azon kívül nyomasztó is, épp azért, mert sokan fogják nézni, tehát ez egy kettős feladat, több álmatlan éjszaka, és utána pedig súlyos megbánás.
[00:56:35]- Ezt hogy idekanyarintottad: utána súlyos megbánás!
[00:56:38]- Hát amikor majd nem tetszik, amit mondtam.
[00:56:40]- Zárásképpen hadd kérdezzelek a következő generációról.
[00:56:44]A következő generációk bármit is tanulhatnak a mi, mondjuk úgy normalitásért folytatott küzdelmünkből?
[00:56:51]- Tanulhatnak, és ez rajtunk múlik, hogy ezt nekik elmondjuk.
[00:56:55]Lásd, nagy pénzekkel támogatott, kiváló elmékkel telített oktatás.
[00:57:02]Például.
[00:57:03]Kis pénzekkel támogatott lemorzsolódó oktatás helyett.
[00:57:07]Na, ez például dolgunk.
[00:57:10]Ez dolgunk.
[00:57:10]De igen, tanulhatnak, ez a mi dolgunk.
[00:57:14]De nagy krízis nélkül nagy tanulság nincs.
[00:57:18]És ezt történelmileg is értem, azt hiszem erre, mondjuk a saját életem erre tanít.
[00:57:25]- De ezzel azért borús jövőt jósolsz.
[00:57:28]- Nem merészkednék oda, hogy borús jövőt jósolok, de hogy minden meg fog oldódni, csak szépen, nyugodtan, ezt biztos nem gondolom.
[00:57:38]Azt remélem, hogy a nagy krízist talán el lehet kerülni.
[00:57:43]A tapasztalatom az, színdarabokból azt olvasom, olvasmányélményekből erre gondolok, a szüleim arról meséltek, hogy a krízis az hoz normalitást egy ideig, ideig-óráig, és aztán új generáció, új tapasztalatanyag, új indulatok.
[00:58:04]- És új krízisek.
[00:58:04]- És új krízisek.
[00:58:07]- Az embernek végső soron mit kell megőriznie ahhoz, hogy ne sodorja el a világ őrülete?
[00:58:13]Tehát ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznod, csak úgy a magad számára, mit jelent normálisnak maradni egy őrült világban, hogyan összegeznéd?
[00:58:22]- Kevesebbet figyeljen önmagára, mint másokra.
[00:58:26]Talán így.
[00:58:27]- Jó.
[00:58:27]Ha ez az utolsó mondatod.
[00:58:30]- Mondjuk.
[00:58:30]- Köszönöm szépen, és egyáltalán nem bánom, hogy veled indítottuk ezt a sorozatot, mert bőven adtál tovább gondolnivalót ehhez a témához.
[00:58:37]Köszönöm szépen.
[00:58:38]- Köszönöm én is.
[00:58:38]- Mácsai Pál színművésszel, rendezővel beszélgettem új sorozatunk első részében, ebben a majd rendszertelenül, de azért bizonyos időközönként jelentkező sorozatban, amelynek epizódjaiban különböző közismert vagy kevésbé ismert, de feltétlenül gondolkodó emberekkel azt a kérdést járjuk körül, hogyan maradhatunk normálisak ebben az őrült világban.
[00:59:02]Ha a jövőben is szeretnének nálunk ehhez a mostanihoz hasonló tartalmas beszélgetéseket látni és hallani, kérjük, támogassák műsorkészítő munkánkat, feltéve, hogy ezt anyagi lehetőségük megengedi.
[00:59:15]Többféle módon is hozzájárulhatnak a podcast készítéshez.
[00:59:19]A képernyő jobb alsó részén található 'Köszönet' gomb segítségével például egyszeri támogatást küldhetnek.
[00:59:26]A donebly.com oldalon magyar nyelven akár rendszeres támogatást is beállíthatnak, illetve a patreon.com-on a Friderikusz Podcast oldalt megkeresve szintén van lehetőségük támogatni a műsorkészítést.
[00:59:40]A képernyő alatt a tartalomismertető után részletesen felsoroltuk a további támogatási lehetőségeket is, válasszák közülük kérem az önök számára legegyszerűbbet.
[00:59:52]És persze hálásan köszönjük mindazoknak, akik segítik a munkánkat ily módon is.
[00:59:57]Kérjük, maradjanak velünk még néhány másodperc erejéig, még fogom folytatni.
[01:00:18]- Terveink szerint legközelebb két hét múlva jövök a mostanihoz hasonló, de természetesen már más témáról szóló podcasttel.
[01:00:26]Addig is ajánlom figyelmükbe két beszélgetésemet is, a frissen irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlóval, akivel először 2015-ben beszélgettem, ezt az interjút a Friderikusz Podcast YouTube oldalán a hatodik vízszintes sorban az archív anyagaink között találják meg, ez a 122-es sorszámú archív anyagunk, de 2015-höz képest nyolc évvel később, azaz 2023 decemberében is volt lehetőségem az akkor még ugyan nem Nobel-díjas, de azon kívül mindenféle jelentős díjjal elismert íróval beszélgetni majd két órán át.
[01:01:04]Szerintem ez utóbbi a mélyebb és alaposabb beszélgetés, ezt különösen ajánlom az önök figyelmébe.
[01:01:12]És ha már ajánlok, ajánlom az október első felében készült podcastünket egykori televíziós szaktársammal, a tizenhat éve íróvá vált Kepes Andrással is.
[01:01:24]Ezt az interjút a legújabb könyve kapcsán készítettem vele.
[01:01:29]A kötet címe: Igazad van, és ennek nyomán arról beszélgettünk, hogy kinek mikor van és mikor nincs igaza, egyáltalán létezik-e többféle igazság, és így tovább, és így tovább.
[01:01:42]De sok tanulságot hordoz az a harmadik beszélgetés is, ami körülbelül egy hónapja került ki felületeinkre, ebben Varga Sándor varázslatos utazásának történetét osztja meg nézőinkkel, hallgatóinkkal.
[01:01:56]Ő egy békési kis faluból, harminc négyzetméteres családi közegből indulva jutott el sok-sok állomáson, buktatón keresztül a saját Michelin-csillagos világáig.
[01:02:08]De persze megtalálják a youtube.com-on a Friderikusz Podcast oldalán az immáron 367 archív anyagunkat is, amelyek egykori televíziós tevékenységem munkadarabjai, köztük beszélgetéseket ismert emberekkel, szép kerek vagy nagyon is szabálytalan történeteket, lírai riportokat az Én mozim sorozatból, aztán tudományos interjúkat, tudományos beszélgetéseket, például Lukács Béla elméleti fizikussal, de sok más témáról, sok más tudóssal is, aztán ott sorakoznak az archívumban egykori beszélgetéseim népszerű kérdésekről 6-8 éves okos gyerekekkel, továbbá megannyi részlet egykori szórakoztató műsoraimból, a Friderikusz Showból, vagy a Meglepő és mulatságosból, ide például feltettük valamennyi álinterjúnkat, amelyekben hírességeket vertek át, nem is akárhogyan álriportereink, és persze az elmúlt 20-25 év számos közéleti eseményének lenyomatait is megtalálhatják ebben a bizonyos végeláthatatlan archívumban.
[01:03:14]Archív anyagaink közé pár napja pedig felkerült például egy szerintem igen fontos beszélgetés még 1999-ből Orbán Viktorral, aki akkor még egy egészen más személyiség volt, de találkozhatnak újra egykori tévés kedvenceinkkel is, így Balogh Marival, Vértesi Sándorral, Vajek Jutkával és a Kékfényes Szabó Lászlóval.
[01:03:37]Olyan emberekkel készített beszélgetéseket is föltettünk ide az archívumba, akik másokat nagyban idegesítő hobbikat űznek, vagy űztek.
[01:03:45]Például ebben az adásban bemutattam egy, a Kinder tojásokban található apró figurákat gyűjtő fiatalembert és édesanyját, egy több száz babát megszállottan felhalmozó asszonyt, valamint a korabeli vasúti menetrend minden, de minden viszonylatát fejből tudó ifjút is.
[01:04:06]Szóval kínálatunk bőséges és remélem minőségi, a következő két hétben, amíg nem jövünk friss podcasttel, esetleg nézegessék ezeket.