IGEN VAGY NEM? - beszélgetés a Cápákból ismert Varga Eszter befektetővel / Friderikusz Podcast 147.

[00:01:03]- Milyen hete volt?

[00:01:04]- Nagyon kemény hetem volt, reggeltől estig tele voltam programmal, de jól elfáradtam a napok végére és a hétvégére.

[00:01:12]- Naponta körülbelül hány órát dolgozik?

[00:01:14]- Én, mint vállalkozó mindig dolgozom.

[00:01:14]Hogyha azt kérdezi, hogy mondjuk mennyit ülök az íróasztalomnál, amikor a PannonHitellel foglalkozok, általában ez egy 80-90%-a az összmunkaidőmnek, de miután vezető fejlesztéssel és coachinggal is foglalkozok, az így 10-20%, de azért elfáradok, mint a kutya, és úgy alszok fél tízkor, mint akit fejbe vertek.

[00:01:37]- Nagy menet lesz ez a mai is.

[00:01:38]Elsőként életrajzának kivonatával bemutatom Önt is, mint minden vendégünket a közönségünknek.

[00:01:46]Tehát, Varga Eszter 1972-ben született Szegeden.

[00:01:50]Apja aktív korában üzemvezető helyettes, anyja oktatásszervező volt.

[00:01:55]Egy testvére van, aki Ausztriában él és humán kontrollerként dolgozik.

[00:01:59]Varga Eszter 1986-1990 között a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium speciális orosz tagozatára járt, majd 1995-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán kapott summa cum laude minősítésű jogász diplomát, de néhány évvel később nemzetközi gazdasági szakértői képesítést is szerzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen.

[00:02:22]Több vezetői és business coach képzést végzett sikeresen, így business coachként is tevékenykedik.

[00:02:29]A business coach tulajdonképpen a vezetők és a vállalkozók személyes működését, döntését és teljesítményét fejleszti?

[00:02:37]Ez a dolga?

[00:02:38]- Igen, egy speciális kérdezéstechnikával.

[00:02:41]Tehát az a fontos, hogy nem mondjuk meg nekik a megoldást, hanem úgy formáljuk a beszélgetést, hogy saját maguk jöjjenek rá a saját megoldásukra, és gyakorlatilag így megtámogatva segítjük A-ból B-be eljutni őket.

[00:02:55]- Folytatva az életrajzot, dolgozott a Lombard Lízingnél, a Raiffeisen Bank nagyvállalati hitelezési igazgatójaként, majd több pénzügyi vállalkozást alapított, vezetett és aztán értékesített.

[00:03:06]Volt a Corvinus Egyetem oktatója, majd az RTL Cápák között című üzleti show befektetőjeként vált ismertté.

[00:03:13]2013 óta elsősorban a hitelezéssel és követelésvásárlással foglalkozó PannonHitel Zrt.

[00:03:16]alapítója és vezérigazgatója, valamint egy nemzetközi vezetőképző program oktatója.

[00:03:27]Angolul felsőfokon, oroszul középfokon beszél.

[00:03:30]Férje közgazdász, 23 éve élnek házasságban, férje első házasságából két gyerek érkezett a családba, és közösen is van két középiskolás gyerekük.

[00:03:40]Varga Eszter 2024 óta a Forbes magazin legbefolyásosabb magyar nők listáján szerepel.

[00:03:47]Hobbija az olvasás, a tenisz, a súlyzós edzés, a nordic walking, ami ugye gyors gyaloglást jelent bottal, továbbá hobbi a tanulás és a strandolás.

[00:03:58]Hogy lehet hobbija valakinek a strandolás?

[00:04:01]- Olyan tempóban élem az életemet, reggel kelek, intézem a gyerekeket, irány az edzés, irány a cég, a PannonHitel, a coaching, utána haza, tehát olyan trappolás van, hogy ezt tulajdonképpen a semmittevéssel pihenem ki, tehát én ezt a dolce far nientét nagyon tudom csinálni.

[00:04:21]- Elmegy a strandra és semmit nem tesz, csak szemlélődik?

[00:04:24]- Igen.

[00:04:24]Veszek egy koktélt és egész nap nézek ki a fejemből.

[00:04:28]- Ott ül egy ilyen közstrandon?

[00:04:28]Tehát a Palatinuson, vagy...?

[00:04:31]- Nem, tengerpartokon strandolok, nem csak az, hogy elindulok és egyhetes, kéthetes nyaralás, hanem simán kiugrok ilyen 3-4 napokra is, merthogy két nap strand, jó koktéllal, hallgatom a jó zenét, az engem totálisan feltölt.

[00:04:46]- Na jó, ha az életrajzi részleteket illetően nagyot nem tévedtem, bejelentkeznek alig tíz másodpercben támogatóink, aztán jön a nagy beszélgetés.

[00:05:05]- Ebben a mai podcastben Varga Eszterrel beszélgetek, aki az RTL TV csatorna Cápák között című műsora befektetőjeként vált ismertté, és akivel a szatymazi barackültetvényektől a magyar üzleti élet élvonaláig vezető útról, a siker és a bukás ütemváltásairól, a pénzhez és a gazdagsághoz fűződő viszonyáról, valamint arról beszélgetek, hogy mit lehet néhány perc alatt felismerni egy emberben, amikor pénzt készül rábízni valaki.

[00:05:35]A Podcast első részében ez a mostani hagyományos beszélgetés lesz, aztán a második felvonásban az 'Igen vagy nem' című speciális játékba kezdünk Varga Eszterrel is.

[00:05:46]Hadd kérdezzem mindjárt azt, hogy született-e Önben valamilyen dacos elvágyódás-féle, amikor iskoláslányként a szatymazi családi barackültetvényen, merthogy Szatymazról származik, a szüretek idején osztályozta a gyümölcsöket, felismerte azt, hogy tulajdonképpen nem erre született, ennél jóval többet akar.

[00:06:08]- Az, hogy jóval többet akarok-e, az nem volt meg, de annyira utáltam a mezőgazdasági munkát, hogy azt így mindig elmagyarázták a szüleim, hogy annyi plusz pénzt keresünk belőle, hogy ebből tudunk menni nyaralni, és akkor én ezt elfogadtam, de attól nem szerettem csinálni, viszont a faluban megvolt az a plusz élményem, hogy mikor apukámmal így a családi pénzügyeket intéztük, és akkor bementünk a Szatymaz és Vidéke Takarékszövetkezetbe, akkor nekem rendkívüli módon tetszett a szatymazi bank épülete, hogy ott csinosak a nénik, meg a takarékszövetkezet vezetője is egy rendkívül intelligens, jó küllemű hölgy volt, és akkor ez rám ilyen gyerekként jó hatással volt, hogy ott így szerettem lenni, és akkor csak annyi mozgott bennem, hogy valami ilyesmit szeretnék.

[00:07:01]- Na de gondolom, hogy nem mindjárt a pénzügyi befektetői szféra irányába mutattak az ambíciói, csak éppen látta ezt a képet maga előtt, és ez megtetszett.

[00:07:09]- Így van.

[00:07:09]És ugye általános iskola végén apukám nagyon akkurátusan nézegette, hogy melyik gimnáziumba menjünk Szatymazról.

[00:07:17]Kitaláltuk, hogy az egyik ilyen erős, kvázi versenyistállóba szeretnék menni, mert jó jegyeim voltak, de azt mondta az igazgató, hogy ne jöjjön vidéki gyerek ebbe a gimnáziumba, mert a városi okos gyerekekből úgyis megtöltik az osztályt, mire apukám fölpattant és kikérte magának, hogy kvázi nem ütöm meg a mércét.

[00:07:39]Mivel két gimnázium van Szegeden, két ilyen erős gimnázium, vagy akkortájt két ilyen erős gimnázium volt, így a másikba vettek fel speciális orosz nyelvi tagozatra.

[00:07:50]- Ez volt a Radnóti.

[00:07:53]- Ez volt a Szegedi Radnóti Miklós Gimnázium, és mikor elvégeztem a gimnáziumot, akkor végül is a jogi egyetem mellé tettem le a voksot, oda fölvételiztem.

[00:08:02]- Több korábban Önnel készült interjúban azt gyakran hangoztatja, hogy meghatározók a vidéki gyökerei.

[00:08:10]Na most egy olyan országban, ahol sokan úgy érzik, hogy a születési helyük meghatározza és nagyjából be is határolja a lehetőségeiket, Ön mennyiben köszönheti a sikerét a tehetségének és mennyiben azoknak az értékeknek, amelyeket otthonról hozott, azaz amiket a családjától kapott?

[00:08:31]- Meg kell mondjam, én nem tartom annyira tehetségesnek, inkább szorgalmasnak tartom magamat, és például ez egy nagy érték, amit otthonról hozok, hogy nagyon sokat kellett dolgozni, ez így alapként be is égett a működésünkbe, hogy nincsen ingyen ebéd, mindenért meg kell küzdeni, és egyébként pedig tegyünk meg mindent ahhoz, hogy a lehető legjobb eredményt érjünk el, ez abszolút az apukámnak a működése.

[00:08:58]Tehát ez a teljes családi működésünkre kihatott, azt láttam, hogy ők is sokat dolgoznak, ők is mindent megtesznek azért, hogy nekünk az akkori körülmények között kvázi extra lehetőségeink legyenek, és voltak is extra lehetőségeink, mert mi külföldre jártunk nyaralni, volt nyugati autónk, ami nem volt természetes Szatymazon.

[00:09:19]- Hol tartunk körülbelül, melyik évjáratnál?

[00:09:19]- '86 környékén.

[00:09:23]- Tehát már a kissé bomló szocializmus időszakában.

[00:09:25]- Abszolút.

[00:09:25]Nekünk volt először bevezetve a telefon, nekünk volt először színes tévénk, meg video lejátszónk.

[00:09:32]Mindig gondolkoztunk, hogy hogy tudunk egyről a kettőre jutni, tehát nem ilyen önsajnálatban ültünk ott Szatymaz legszélső utcájában, mert ott laktunk.

[00:09:42]- Ön tehát a szegedi egyetemen, bár jogásznak készült, aztán ahogy olvastam, szinte átmenet nélkül a pénzügyi világban találta magát.

[00:09:50]- Igen.

[00:09:50]- Ez kényszer volt, véletlen, vagy hirtelen jött szakmai szerelem?

[00:09:57]- Ennek az a sztorija, hogy a Lombard Lízing Rt.-nek az egyik tulajdonosa Domonkos András, és Domonkos András az édesanyámnál a gumigyárba kezdte a pályafutását.

[00:10:07]Annak idején ott volt fiatal pályakezdő, és az édesanyám így mentorálta addig, amíg privát vállalkozói pályafutását meg nem kezdte, és mikor elvégeztem az egyetemet, akkor anyukám szólt Andrásnak, hogy végzett a gyerek, van-e valami munka neki.

[00:10:23]És akkor András azt mondta, hogy van.

[00:10:25]Így kezdtem a Lombard Lízing Rt.-nek a kintlévőség kezelői osztályán dolgozni, mint fiatal jogász.

[00:10:32]Aztán Kecskeméten létrehozták a Unique Bank fiókot, oda már engem is meghívtak, ahol már abszolút hitelezési munkát végeztem.

[00:10:40]- És mikor érezte először, hogy nemcsak megtanulja a pénzügyi szakmát, hanem különös érzéke is van a pénzügyi gondolkodáshoz?

[00:10:49]Vagy esetleg épp ellenkezőleg volt, nem volt eleinte különösebben tehetséges, csak rengeteg munkával és szorgalommal, ami addig is jellemző volt Önre, kiképezte magát.

[00:11:00]- Ez nagyon érdekes, mert mikor a humán igazgatójával találkoztam a Unique Banknak, megkérdezte, hogy hát végül is akkor én most jogi területen szeretném itt a bankban folytatni, vagy üzleti területen.

[00:11:13]És esküszöm, hogy ilyen blackout volt az agyamban, és így kicsaptam, hogy persze, hogy üzleti területen.

[00:11:19]De hogy ebben annyi tudatosság nem volt, semmi, csak ott ültem a Váci utca 19-21-be, teljesen megilletődve, a kislány följött vonattal Budapestre, és így megkezdtem a Unique-ban Kecskemétben munkát, és akkor jöttek az első ügyletek, az első előterjesztések, és akkor szépen elkezdtem, a fiókvezetővel együtt csináltuk az előterjesztéseket, hagyattuk jóval az ügyeket.

[00:11:45]- De milyen ügyekkel foglalkoztak?

[00:11:47]- Abszolút vállalati finanszírozással, tehát a régiónak a vállalatait próbáltuk finanszírozni.

[00:11:53]- Mi volt az első olyan szakmai tanulság, ha volt ilyen, amit jól megjegyzett és azóta is használ?

[00:12:00]- Egy kétszázmilliós folyószámlahitelt kellett jóváhagyatni, és annak a felelőssége, hogy ez rajtam múlik, hogy ez a cég megkapja-e a kétszázmilliós folyószámlahitelt, ezért olvasgattam az előterjesztéseket, hívogattam még vezetékes telefonon a budapesti kockázatkezelést, mert a kockázatkezelés Budapesten volt, és én azt éreztem, hogyha én ezt nem hagyatom jóvá, minden bizonnyal meghalok.

[00:12:29]És ez az az érdekes, hogy mikor - ugrok az időben - elhagytuk a banki szektort és megalapítottuk az első pénzügyi vállalkozásunkat, ami ugye már nyilván nem nagyvállalatot hitelez, hanem mikro és kisvállalkozások hitelezésével foglalkozott, az első ügyfelem egy asztalos mester volt, aki az asztalos műhelyére kérte a finanszírozást, és annyira meg voltam illetődve, hogy annyira túlmagyaráztam neki, hogy biztosan jó döntést hozzon, hogy egyszer csak így rácsapott az asztalra, hogy: "Magyarázom én magának, hogy mi a korpusz?

[00:13:03]Nem.

[00:13:03]Mutassa, hogy hol írjam alá, kell nekem ez a pénz!".

[00:13:07]Tulajdonképpen ez volt az első saját céges ügyletem, ahol pont ugyanez a felelősség járt át.

[00:13:13]- Ugye Ön is sokáig alkalmazottként másoknak kereste a pénzt, de azt hadd kérdezzem meg, hogy mikor jutott az eszébe, hogyha ezt magamnak csinálom, sokkal jobban járhatok?

[00:13:23]- Most ki fogom ábrándítani, nem nekem jutott az eszembe, hanem Bánfai Gergőnek, aki mai napig az üzlettársam, ő találta ki ezt a fajta finanszírozási formát, amivel az első cégünket megalapítottuk, hogy nem gyűjtünk betétet, nem vezetünk számlát, csak hitelezünk, és ő kapacitált arra, hogy csináljunk saját pénzintézetet.

[00:13:46]- Mennyi pénz kell ahhoz, hogy egy ilyen pénzintézet elindulhasson?

[00:13:49]- Körülbelül egy ilyen háromszázmillió forinttal lehetett 2004-ben elindítani, ami nem volt kevés pénz.

[00:13:55]- És hogyan teremtették meg ezt az induló tőkét?

[00:13:57]- Szépen végigcsattogtam a korábbi nagyobb ügyfeleimet, hogy ki ad nekünk ennyi pénzt.

[00:14:02]És teljesen meglepő volt, hogy mindenki.

[00:14:05]Tehát, hogy ez ilyen teljesen fura visszaigazolás volt, hogy mindenki támogatott bennünket.

[00:14:12]- Ön volt olyan hiteles a szemükben, hogy rögtön első szóra adták a pénzt?

[00:14:17]- Nem én, hanem mi ketten a társammal, bár a nagyvállalati hitelezésen azt gondolom, hogy én is hitelesnek voltam mondható, ő pedig a projektfinanszírozáson úgyszintén, és kvázi válogathattunk, hogy kivel alapítsuk meg az első cégünket.

[00:14:36]Végül is egy nagyon sikeres céget építettünk föl, ahol jelzálog finanszírozással foglalkoztunk.

[00:14:42]Tehát gyakorlatilag behoztak egy ingatlant, megállapítottuk az értékét és eldöntöttük, hogy arra mekkora mértékű finanszírozást adunk, például ez az első, az asztalos ügyfelünk egy nagyobb műhelyt szeretett volna építeni.

[00:14:56]- És akkor ilyenkor a bank meghitelezte?

[00:14:58]- Meghiteleztem, igen, és akkor ő kialakította a műhelyét, elkezdte a tevékenységét, és abból szépen visszafizette a hitelt.

[00:15:05]- Tehát speciális ügyfélkörük volt, a kis- és középvállalkozások.

[00:15:09]- Így van.

[00:15:09]És azt a pénzt, amit továbbadtunk az ügyfeleknek, azt kereskedelmi bankoktól kaptuk, de sajnos közbejött a 2008-as pénzügyi válság, és úgy döntöttünk, hogy az akkori cégünk, az akkori portfóliónk annyira egészséges és jól működő és jól jövedelmező volt, hogy inkább eladtuk a céget.

[00:15:28]- Akkor ez már nagy üzlet volt?

[00:15:30]- Lehetett volna nagyobb is, mert nyilvánvalóan a válság az ugye diszkontálta az értéket, de mérlegeltük, hogy ott akkor annyira kiszáradtak a piacok, és annyira, hogy is mondjam, fújt a szél és esett az eső, hogy úgy döntöttünk, hogyha van vevő, akkor eladjuk.

[00:15:46]- És lett vevő.

[00:15:46]- És lett vevő.

[00:15:48]- Többször hangoztatja, hogy nyerni lehet, de bukni muszáj.

[00:15:52]- Igen.

[00:15:52]- Miért szükségszerű bukni?

[00:15:54]- Mert a tanulás nem a komfortzónában zajlik.

[00:15:57]Tehát az embernek a kockázatérzékenysége, nem a hawaii-dizsi-napfény, megy, dübörög az üzlet, az gyakorlatilag így elkényelmesíti a kockázatkezelés szempontjából az embert.

[00:16:09]És még azzal kiegészíteném, hogy jó, hogyha bukás vagy a kudarc minél korábban jön.

[00:16:15]Szerintem az nagyon veszélyes, hogyha valakinek a karrierjeiben ilyen 10-20 évek telnek el, és elhiszi azt, hogy soha nem történhet semmi.

[00:16:24]- Ön hányszor bukott meg az eddigi pályafutása során?

[00:16:28]- Inkább azt mondom, hogy vannak bukott ügyleteink, hogy például nagyon sokat vesztettünk azon, hogy volt külföldi pénzintézetünk is, és gyakorlatilag rossz vezérigazgatót választottunk, de volt olyan cégünk is, ami a repülőgépes iparágban működött, és jött a Covid, és leálltak a repülők, és gyakorlatilag tönkrement a cég.

[00:16:50]- És az ilyen bukásokat hogyan dolgozza föl?

[00:16:52]A bukás nyomán például van, vagy volt fájdalmas gyászmunka?

[00:16:56]- Abszolút.

[00:16:56]Ráadásul én ilyen érzelmes természetű vagyok, meg hajlandó vagyok is bántani magamat.

[00:17:02]Aztán idővel elfogadtam, hogy ez az üzlet része.

[00:17:06]De az, amíg rájöttem, hogy ez az üzlet része, ahhoz el kellett, hogy szenvedjem ezeket a bukásokat.

[00:17:11]Persze, most se érint jól, de most már tudom, hogyha az ember nem kockáztat, márpedig ez a vállalkozás nevű biznisz, ez ugye kockázatról szól, ez egy örök egyensúlyozás.

[00:17:23]- Ugye, ahogy tudom, kétszer is felépítettek a nulláról egy-egy sikeres céget, majd fogta és eladta ezeket.

[00:17:29]- Igen.

[00:17:29]- Ilyenkor nem fájt a szíve értük?

[00:17:32]Vagy úgy volt vele, mint a családi gazdaságban, hogy azért termesztették annak idején a barackot, hogy aztán azt jó áron eladják nyilván.

[00:17:40]- Igen, de fáj.

[00:17:40]De fáj.

[00:17:42]Tehát, hogy azt gondolom, hogy ha nem jön a 2008-as válság, és végig se gondolom, hogy mekkorára lehetett volna az első céget, a második céget is lehetett volna még tovább építeni, és egyébként azt utána a vásárló tovább is építette, ez egy ilyen tanulási, fejlődési sztorija a vállalkozói létnek.

[00:18:04]- És amikor túl van egy-egy ilyen cég eladáson, rögtön utána kezd nézni valami újnak, vagy van egy ilyen bizonytalansági korszak, hogy mihez kezdjek most?

[00:18:13]Vagy a praxisa már, az előélete, a több évtizedes tapasztalata rögtön tudja, hogy merrefelé tendáljon.

[00:18:20]- Egyébként, amikor eladtuk az első céget, akkor én anyai örömök elé néztem, és gondoltam, hogy itt az idő, már tíz éve boldog házasságban éltem a férjemmel, és akkor szültem meg Rozikát, két év múlva Zsigát, így négy évre kicsekkoltam az üzleti világból, de közben nyilvánvalóan gondolkodtam, hogy mit lehet csinálni, hogy állnak a piacok, és amikor elment az óvodába mindenki, akkor úgy gondoltuk, hogy folytatjuk a hitelezést, amihez értünk, ami a szakmánk, és ekkor alapítottuk meg a PannonHitelt.

[00:18:55]- Az a cég, ez a PannonHitel, amelynek jelenleg is a tulajdonosa és vezetője, konkrétan ugyanazzal foglalkozik, mint a korábbiak?

[00:19:02]- Ugyanúgy mikro- és kisvállalkozások hitelezésével foglalkozunk, ez az egyik lábunk, a másik lábunk pedig követeléseket vásárolunk és kezelünk.

[00:19:10]- Ez utóbbi mit jelent, hogy követeléseket vásárolnak?

[00:19:13]- A különböző nagyvállalatoknak keletkezik számlakövetelést nem fizető ügyfelekből, és ezt eladják, leírják.

[00:19:22]- Tehát, van egy követelésük, és azt eladják Önöknek?

[00:19:24]- Eladják nekünk, és mi pedig megpróbáljuk ezeket a nem fizető követeléseket beszedni.

[00:19:29]- Milyen százalékos arányban tudják a követelést ténylegesen behajtani?

[00:19:33]- Ezek a követelések bizonytalan követelések, és van, amiből semmi nem jön be, egy vas sem, van, amiből meg gyakorlatilag kiküldjük a levelet, és egy levélre rögtön kifizeti a kedves adós.

[00:19:46]- Valahol azt mondta, hogy a cégépítési szenvedély - így mondta szó szerint - feledhetetlen.

[00:19:52]- Igen.

[00:19:52]- Egyáltalán hogyan lehet a cégépítést szenvedéllyé fokozni?

[00:19:58]- A cégépítés olyan, mint mikor a magot elültetjük, hogy először ott ülünk Gergővel, a cégtársammal ketten egy ilyen félig pókhálós irodában, nem volt autónk, nem volt telefonunk, és akkor elkezdjük párhuzamosan, hogy legyen infrastruktúránk, legyen emberünk, közben intézzük az engedélyeinket, és akkor ez így épülget hónapról hónapra, rengeteg ellenszél van, rengeteg nehézség van, még egyszer csak arra eszmél az ember, hogy ott az iroda, ott vannak az emberek, működik az infrastruktúra, jó a csapat, és elkezdünk pénzt csinálni.

[00:20:41]És mikor erre így ráeszmél erre az építkezés eredményére az ember, és mondjuk elkezd ennek a gyümölcse megteremtődni, hát az egy fantasztikus érzés.

[00:20:52]Hogy ezt mi hoztuk létre, hogy ez a mi cégünk.

[00:20:56]- Ez a szenvedély lenne az a motor, amely folyamatosan előreviszi a sikeres vállalkozót?

[00:21:03]- Igen, tehát hogy ez úgy van, hogy állandóan van egy agilitás.

[00:21:07]Állandóan gondolkodok, hogy mit lehetne, hogy lehet, ez most is így van.

[00:21:11]Tehát még szerintem 150 évig is tudnék vállalkozni.

[00:21:16]Egyébként nekem pont az, hogy mennyi a kapacitásom, azt kell fölmérni, hogy mit bírok szuflával, hogy az ötleteimet hogy harmonizálom a rendelkezésre álló energiával.

[00:21:27]Most is úgy van, hogy mindig ezer dolgon gondolkodunk, ezer dolgot nézünk, és akkor az ezer körül valami megvalósul.

[00:21:35]- De ha létezik ez a szenvedélymotor, ami folyamatosan előreviszi a vállalkozót, egyúttal nem éppen ez az a veszélyes erő is, amely elfedi adott esetben a túlterheltség és a kiégés első jeleit?

[00:21:50]- De.

[00:21:50]És ez úgy magával ragad, hogy egyszerűen elfeledkezek a testi szükségleteimről is.

[00:21:57]Tehát, hogy ez az eszek vagy nem eszek, vagy alszok, vagy nem alszok, teljesen irrelevánssá válik.

[00:22:04]Egyszer csak, vagy azt vettem észre, hogy fölugrott tíz kiló, tehát a flow élmény feledtette a fiziológiai szükségleteimet, és ez azért vissza is csapott egyébként betegségek formájában, és nagyon nagy tudatosságot kellett arra fordítanom, ezt évtizedek alatt sajátítottam el, hogy akkor mozgunk, sportolunk, hogy táplálkozunk, mennyi órát dolgozunk egy nap.

[00:22:34]Például tíz év után engedtem el a hétvégi munkát, vagy húsz év után engedtem el az esti éjszakai munkát, tehát hogy hogy optimalizálok az energiaforrásaimra, az most is egy ilyen folyamatos egyensúlyozás, mert most is érkezik örökké a behívás.

[00:22:52]- A behívás az, amikor kap egy impulzust, egy ötletet?

[00:22:55]- Igen, na hogy erre most akkor rácsapunk, elkapja fukszia a műcsontot és megy utána.

[00:23:02]Egyébként ebben az üzlettársam jobb, tehát én ebben rosszabb vagyok, mert engem elragad a lelkesedés, ő az elején azért leáll, hogy akkor nézzünk rá, és hogy letekeri, hogyha úgy gondolja, hogy ez nem biztos, hogy a várható ráfordítás megéri-e a várható eredményt, tehát hogy ebben ő sokkal erősebb, mint én.

[00:23:22]- Azt is olvastam, hogy ötven évesen önnek újra kellett értelmeznie önmagát.

[00:23:27]Ez az újraértelmezés azt jelenti, hogy kicsit kiégett, és általában arról szól, hogy a társadalom túl szűk szerepeket oszt ránk, vagy inkább arról szól, hogy időről időre mindannyian szeretnénk újragondolni, hogy rendben van-e az életünk, illetve hogyan szeretnénk esetleg másképpen élni?

[00:23:46]- Mikor jött ez a középút, vagy elkezdődött a B oldal, akkor így végiggondoltam, hogy mi az élet értelme, hogy mi fontos nekem, hogy milyen értékek mentén működöm, hogy ott a családom, hogy mennyit vagyok a gyerekeimmel, mi a minőségi idő, mert egyszer csak szól a lélek, hogy őneki is mire van szüksége.

[00:24:11]Nekem az hosszú évtizedeknek a működése, hogy tudok-e nemet mondani, nagyon nehezen, hogy ki tudom-e jelölni a saját határaimat, vagy egyáltalán mit kezdek azzal, hogy mi van, ha nem szeretnek, mert az volt fontos Szatymazról Varga Eszter kislánynak, hogy mindenki szeresse.

[00:24:31]És azért, hogy mindenki szeressen, azért én mindent megtettem.

[00:24:35]De egyszer csak kiégsz, egyszer csak nincs kedved fölkelni, nincs kedved semmit se csinálni, egyszer csak megbetegedsz, vagy úgy manifesztálódik, olyan is volt nálam, hogy elvileg minden rendbennek lévőnek tűnt kívülről, és mégiscsak rettenetesen éreztem magam.

[00:24:55]Tehát kívülről nézve teljesen indokolatlanul, hogy miért érzem úgy magamat.

[00:25:00]- És rájött ennek az okára?

[00:25:02]- Hát ugye ez maga az út, mikor reflektálunk folyamatosan magunkra, tehát ez egy folyamatos önreflexiós munka.

[00:25:09]- Nem fárasztó ez?

[00:25:09]- De.

[00:25:11]Bár hogyha így a körülöttem lévő világot, meg embereket nézem, tízből nyolc ember ilyen autópilot, ilyen zsigeri állapotban működik, olyan, mintha soha föl nem ébredne.

[00:25:23]Tehát egy automata robot üzemmódban éli le az életét, de az, aki így reflektál magára, vagy gondolkodik magáról, vagy egyáltalán fölteszi magának azt a kérdést, hogy mondjuk hogy vagyok, vagy mi az, ami tölt, vagy mi az, ami ürít, mi az, ami hozzám tesz, mi az, ami elvesz?

[00:25:43]Tehát aki ennyire tudatos, az nagyon-nagyon kevés, és én vallom ezt a tízből két-három az ilyen ember.

[00:25:51]- Ön eljutott a saját maga személyisége feltárásának milyen fokára?

[00:25:55]- Azt tudom mondani, hogy az úton vagyok, és minél jobban haladunk előre, annál nagyobb a Pandóra szelencéje, hogy sehol nem tart az ember, és hogy tulajdonképpen itt nincs cél, maga az úton levés a lényeg.

[00:26:08]De hogyha cél nélkül csináljuk az üzletet, akkor szerintem az előbb-utóbb ilyen... láttam nagyon sok top milliárdos sikeres, nagyon boldogtalan üzletembert.

[00:26:20]- Ön szerint a vállalkozók sikere miből fakad?

[00:26:23]A személyiségből vagy inkább a körülményekből adódik, és mely képes felülírni a másikat, ha ezek adott esetben ellentmondásba kerülnek egymással?

[00:26:34]- Hú, hát ez olyan, mint egy koktél, tehát sok eleme van.

[00:26:37]Például a vállalkozói bátorság nagyon fontos, tök mindegy, hogy tehetséges vagy nem tehetséges, hogy el meri-e kezdeni.

[00:26:45]Rengeteg tehetséges embert ismerek, aki nem meri elkezdeni, pedig én látom bennük a spirituszt, de nem meri.

[00:26:51]Tehát kell ez a bátorság, kell hozzá az a képesség, hogy meglássad a piacon azt a problémát, hogy mire fogod a megoldást hozni.

[00:27:00]És hát ne felejtsük el, kell hozzá a nagy kitartás és szorgalom, és egy nagyfokú lelki ellenálló képesség, mert mikor elkezdesz egy céget, akkor az elején az ilyen halálvölgyes időszak van, tehát hogy meddig tart a pénzed, hogy át tudod-e vészelni azt a kezdeti időszakot, amíg annyi pénzt termelsz, hogy már mondjuk eltartja magát a cég, vagy adott esetben kaptál kívülről tőkét, és akkor ott van a torkodon a kés, mert a tőkebefektető nézi, hogy haladsz, tehát hogy ezt a nyomást kell tudni jól tűrni, és hogy ne feledkezzünk el, hogy kell hozzá egy óriási adag szerencse.

[00:27:36]Mert láttam olyan vállalkozásokat, akik elindulnak, tehetség is volt, össze is rakták, el is kezdett termelni, de jött egy olyan jogszabályváltozás vagy olyan szabályozói változás, ami gyakorlatilag kettétörte a céget.

[00:27:50]- Az RTL televíziós csatornán évek óta nagy sikerrel megy a Cápák között című műsor, amelyben befektetést, magyarán pénzt remélő vállalkozók próbálják meggyőzni a befektetőket, a cápákat, hogy saját pénzükkel szálljanak be az ötletük finanszírozásába.

[00:28:06]Néhány éve ön is egyike volt a befektető cápáknak, de miért hagyta abba viszonylag rövid jelenlét után?

[00:28:13]- Először azért nem akartam bemenni a műsorba, mert tulajdonképpen úgy gondoltam, hogy a két hivatásomban, ami egyik a banki terület, másik a coaching terület, nincs szükségem semmiféle média ismertségre, ez nekem nem okoz semmiféle eufóriát, de aztán ugye Máté Kriszta olyan kitartó volt, ő a producere a Cápák közöttnek, hogy értékeltem ezt az erőfeszítést, és akkor éppen úgy állt a csillagzat, hogy úgy gondoltam, hogy akkor nézzük meg.

[00:28:41]Ezt ilyen kalandnak tekintettem, ilyet még nem csináltam, nézzük meg, hogy ez mit fog hozni.

[00:28:49]És tulajdonképpen az eredeti egy helyett két szezon volt, nagyon szerettem, csupa jót hozott, tehát nekem ez egy ilyen jó élményként maradt meg az életemben.

[00:29:00]- De elég volt?

[00:29:00]Két szezon után elege lett belőle?

[00:29:03]- Igen, mert a gyártása a műsornak azért olyan időigényes volt, hogy azért nekem ott vannak a gyerekeim, aztán egy működő cégcsoportot vezetek, tehát nem vállaltam tovább.

[00:29:15]- Amíg ott ült a Cápákban egy-egy vállalkozót látva és hallgatva, valójában mi játszódott le önben?

[00:29:22]Szigorúan a számokat nézte, tehát hogy mennyit kell befektetnie ahhoz, hogy keressen is az adott vállalkozáson, vagy az embert, a vállalkozót nézte, esetleg valami sokkal nehezebben magyarázható megérzés alapján döntött.

[00:29:36]- Először mindig az embert nézem, hogy milyen hatással van rám.

[00:29:40]Mert azt gondolom, hogy ugye három kockázat van egy vállalkozásban, menedzsment, a menedzsment és a menedzsment.

[00:29:47]Tehát ilyen esetben is embert választunk, egy embert, akiről azt hisszük, hogy majd meg fogja tudni azt csinálni, amit nekünk ott egy üzleti tervben elmesél.

[00:29:58]Tehát hogyha az emberről így gyomorból nem hiszem el, hogy meg tudja csinálni, akkor nem érdekelnek a számok.

[00:30:07]Hogyha ezen a lépcsőn így átlépünk, utána kezdem el nézni a számokat.

[00:30:13]De egyébként ez a napi hitelezési tevékenységben is így van, hogyha a vállalkozóról nem látom azt, hogy vissza tudja fizetni azt a hitelt, akkor a hitelezési döntésem is ugyanez.

[00:30:26]És hogyha ezen a humánszűrőn átlépünk, akkor utána nézzük meg az üzleti tervet és a számokat.

[00:30:35]- Meg lehet tanulni jól bízni az emberekben, vagy ez végső soron mindig, vagy az esetek többségében kockázatos ugrás az ismeretlenbe?

[00:30:44]- Mindig kockázatos ugrás az ismeretlenben.

[00:30:47]Például van egy befektetésünk egy egri cégben két fiatal mérnökfiú vállalkozásába fektettünk be.

[00:30:54]Ezt a két fiút megláttuk, mind a kettő multiból jött ki, és egy idős úr akarta átadni a vállalkozását, mert már nyugdíjba szeretett volna menni, odaállt a két fiú, és száz százalékos érzésünk volt, hogy ez biztosan jól fog működni.

[00:31:14]Tehát annyira olyan volt a két fiúnak a hatása, hogy nem volt kérdés, és ez így is történt.

[00:31:20]Mai napig velük gyakorlatilag csak a taggyűlésen találkozunk, eldöntjük az osztalékot és elmennek haza dolgozni.

[00:31:27]Ők annyira becsületesek, annyira alázatosak és annyira vigyáznak a pénzre, hogy speciel hétvégén ők takarítanak bent a cégnél, és mondtam, hogy ugyan már egy takarítót vegyünk föl, mert a ti kapacitásotokat ne erre használjuk, de annyira vigyáznak arra a pénzre, amit rájuk bíztak.

[00:31:45]És ez egyébként már a nulladik időpontban látszott is.

[00:31:48]De volt ilyen példánk is, meg olyan példánk is.

[00:31:51]Volt olyan, hogy megbíztunk egy ügyvezetőt, és gyakorlatilag annyira félrenéztük, hogy több tízmilliós veszteséget okozott a cégnek.

[00:32:01]Ilyen is volt.

[00:32:02]- Önnek például volt olyan befektetés vagy üzleti döntés az életében, amelyről kezdetben meg volt győződve, hogy zseniális ötlet, később pedig kiderült, hogy súlyos tévedés volt?

[00:32:13]- Volt.

[00:32:13]Épp ebben az iparágban, amiben az említett történetem volt a két mérnök fiúval, befektettünk egy ugyanilyen másik cégben is, ami sokkal jobban nézett ki első ránézésre, és az mégis csődbe ment.

[00:32:27]Tehát tök ugyanaz az iparág, még közel is volt egymáshoz a két cég, hasonló tevékenység, ráadásul azt a tulajdonostársunkat régebb óta ismertük, kvázi lehetett volna nagyobb a bizalom.

[00:32:42]Az csődeljárás alatt van, itt a két fiút, akit nem ismertünk előtte, ők pedig teljesen sikeresek.

[00:32:50]- A cápáknál mi lett annak a mérlege?

[00:32:52]Hány vállalkozásba fektetett és körülbelül mi a végeredmény az ön szempontjából?

[00:32:58]Siker vagy kudarc, profit vagy ráfizetés?

[00:33:01]- Van az az arány, hogy ugye százból tízzel kezdesz el beszélgetni, és tízből egyből lesz konkrét befektetés.

[00:33:10]Nos, körülbelül ezt az arányt hoztam egy kicsi családi vállalkozásból, az én mentoring tevékenységemmel tulajdonképpen mai napig együttműködünk és próbáljuk fölépíteni a céget.

[00:33:23]- Na de, nem egybe fektetett be, én jóval többre emlékszem.

[00:33:26]- Igen, de az úgy van, hogy ott kezet rázunk a műsorban, és utána kezdődik a számoknak és az üzleti terveknek a nézegetése.

[00:33:34]- Hány vállalkozóval rázott kezet?

[00:33:36]- Hattal ráztam kezet, és kvázi eggyel dolgozom.

[00:33:39]- Annak még nincs végeredménye, hogy profit vagy ráfizetés?

[00:33:41]- Ez egy folyamatos együttműködés.

[00:33:43]Ő gyógyteákkal foglalkozik, és itt is voltak nehéz időszakok, jobb időszakok, és gyakorlatilag az a kérdés, hogy a családi méretből föl tudunk-e majd skálázódni.

[00:33:54]- De ígéretes?

[00:33:54]- Ígéretes, de nagyon nehéz.

[00:33:58]- Na, még jócskán van ebből a beszélgetésből is, de itt tartunk egy negyven másodpercesnél nem hosszabb szünetet, aztán ott folytatjuk, ahol most felfüggesztettük.

[00:34:49]- A folytatásban Varga Eszterrel, az RTL-es Cápák között című üzleti show egykori cápájával, a női vezetés, a pénz és a siker, a luxus és életmód, valamint a család és az anyaság legszemélyesebb kérdéseiről beszélgetek még.

[00:35:05]De folytatásként egy kicsit beszéljünk most arról, hogy önnek ugye a pénzhez sok köze volt egész életében különböző aspektusokból.

[00:35:15]A kezdetben például talán úgy, hogy nem dúskáltak otthon a pénzben, később meg úgy, hogy nagyon is lett belőle önnek.

[00:35:23]A pénzzel szorosan összefüggő pályát is egy kicsit azért választotta, hogy pénzzel kapcsolatos gondja soha ne legyen az életében?

[00:35:31]- Négyszemközt megsúgom Sándornak, hogy klasszikus egzisztenciális szorongó vagyok, tehát hogy mindig attól félek, hogy elfogy a pénzem, de ez úgy volt, mikor az iskolai takarékbetétkönyvbe gyűjtöttem a takarékbélyeget, és ez most is így van.

[00:35:46]Valószínűleg ez így az idegrendszeremben, neveltetésemből, családi történetemből jön, mert ugye nagy szegénység volt mondjuk az édesanyáméknál, az édesapámék pedig kulákok voltak, akit üldöztek és elvettek tőlük, tehát az, hogy elvesznek tőlünk, meg az, hogy szegénység van, az effektíve az életemnek még így a nagyszülőkön keresztül a része volt.

[00:36:09]- Arról mit gondol, a pénz inkább a szabadság megteremtésének eszköze, vagy sokkal inkább a szabadság illúziójának fenntartója, amely végül ugyanúgy korlátokat épít az ember köré, mint ahogy egy darabig lebontja ezeket?

[00:36:25]- Nekem a pénz az a szabadság forrása, tehát hogy azt csinálhassam, amit szeretek azzal, akivel szeretek, én válogathassam ki akár az üzlettársamat, akár a kollégáimat és akár a tevékenységet is, de ez is szintén egy ilyen nagyszülői mondás, hogy fiam, a van-nal mindig csak a baj van.

[00:36:43]Tehát, hogy az utána azért jelent kötelezettségeket is, hogy jól fektetted be, nem jól fektetted be, de másrészt mégiscsak a szabadság forrása.

[00:36:51]- Sokan mondják, Öntől is olvastam egyébként, hogy a pénz önmagában nem cél, hanem eszköz.

[00:36:56]De mikor következik be egy vállalkozó életében az a pont, amikor már nem az álmai, a tervei vagy a belső motivációi irányítják, hanem elsősorban a vagyon, a pénz növelése válik a fő mozgatórugóvá?

[00:37:12]És hogyan, miből lehet időben felismerni, hogy a pénz, a profit hajszolása átvette az irányítást a vállalkozásban?

[00:37:20]- Alkalmazotti minőségem, mikor a bankban dolgoztam, hogy mennyi a fizetésem, vagy mennyi prémiumot kapok, soha nem ez volt a meghatározó, hanem jól el akarom látni a feladatot, tehát hogy egyszerűen jól szeretnék teljesíteni.

[00:37:34]És hogy ennek egyébként volt egy jutalma, annak így nagyon örültem, de soha nem onnan indultunk.

[00:37:42]És ez egyébként átment a vállalkozói minőségemre, tehát hogy jó céget szeretnék csinálni.

[00:37:49]És hogy azután a cash flow-ban, eredményben, profitban megmutatkozik, annak így nagyon örültünk, de nem szeretnék szentséges Szűz Mária lenni.

[00:37:58]Természetesen ott megvan, hogy milyen hozamelvárással mit szeretnék.

[00:38:02]- Csak oda akartam kilyukadni, hogy baj-e az, ha egy vállalkozót a pénz, a vagyon növelése motivál?

[00:38:08]- Miután rengeteg nagyvállalkozóval dolgoztam még a banki karrierem során, ott sokszor tapasztaltam, hogy aki építkezik, az boldogabb ember, mint aki csak kereskedik és ad-vesz profitért.

[00:38:22]Tehát az építkezés ad egy olyan plusz sikerérzetet, boldogságérzetet, hogy egy értelmes dolgot csinálunk.

[00:38:32]- Mi az a tévhit a gazdagokkal kapcsolatban, amelyet a társadalom többsége a legmakacsabban hisz róluk, miközben ön pontosan tudja, hogy nem igaz?

[00:38:42]- Az emberek nem nézik a kockázatvállalást, hogy itt nem csönget ötödikén a postás, adott esetben óriási veszteségek keletkeznek, hogy kell az, hogy ötször lekerülünk a földre, és így kell kihúzni saját magunkat, mert nincs, aki kihúzzon bennünket, az, hogy mint a keljfeljancsinak, vissza kell pattannunk, tehát azt nem látják, mikor hajnali háromkor nézem a plafont, és nem tudom, hogy hogy oldok még meg valamit.

[00:39:13]És hogy vannak olyan időszakok, amikor hónapokig hajnali háromkor nézem a plafont és nem tudom megoldani, mert teszem azt, olyan probléma van a vállalkozás mellett, amire nincs ráhatásom.

[00:39:25]Mert ha még van ráhatásom, az a jobbik dolog, mert akkor valahogy kimatekolom, hogy hogy oldjam meg.

[00:39:32]De hogyha olyan körülmény van, és a vállalkozásnál vannak olyan körülmények, amire nincsen ráhatásunk, például a szabályozói környezet, akkor ülök és nézem, és akkor van az, hogy fölépítem a hitfaktort, bízunk az útba, hogy majd ez is valahogy megoldódik, de akkor bizony van úgy, hogy álmatlanságig nyomasztja a vállalkozót, hogy hogy oldja meg az adott kérdést.

[00:39:57]- A legtöbb ember úgy gondolja, hogyha több pénze lenne, boldogabb lenne.

[00:40:01]A tapasztalatai szerint van összefüggés például a vagyon és a boldogság között?

[00:40:06]- Hogyha a vagyon mellett nincsen életcél, akkor nagyon boldogtalanná és nagyon nihilistává tudnak válni.

[00:40:16]Tehát hogyha a vagyon után nem következik valami értelmezhető életcél, akkor kimondottan boldogtalanná válnak.

[00:40:25]Jellemzően ezek az emberek, akik utána elkezdenek ezen egyáltalán gondolkodni, nagyon komoly karitatív tevékenységbe kezdenek, tehát elkezdenek visszaadni.

[00:40:35]Találnak maguknak egy támogatandó célt, és ez elhoz nekik egyfajta elégedettségérzetet és értelmet ad, hogy volt az egésznek értelme a profitfelhalmozáson túl is.

[00:40:51]A Columbia Egyetemen van egy pszichiáter, aki írt erről egy tanulmányt, hogy ez a visszaadás, ez a hála, meg az együttérzés, ezek ilyen anabolikus, tehát sejtépítő érzelmek, és hogy tulajdonképpen ők egy szintet lépnek, visszaadnak a környezetüknek, és ezáltal ők is nagyon sokat visszakapnak.

[00:41:15]- Az ön esetében hogy van ez?

[00:41:16]- Mi gyermekfejlesztő kezdeményezéseket támogatunk, ez a Bridge és az Edisonplatform, valamint a Kiútprogramot támogatjuk, ahol roma vállalkozókat hitelezünk, tehát itt az esélyegyenlőtlenséget szeretnénk támogatni azáltal, hogy tulajdonképpen esélyt adunk olyan vállalkozásoknak, ami normál banki finanszírozási keretek közt nem jutnának finanszírozáshoz, és ezzel tudunk pozitív társadalmi hatást elérni.

[00:41:45]Például egy roma fiatalember fodrászüzletet szeretett volna létrehozni, vagy egy másik hölgy jogosítványt szeretett volna szerezni, mert sofőrként szeretett volna dolgozni, de mondjuk nem volt pénze jogosítványra.

[00:41:59]A harmadik, ezek ilyen mikrohitelek, egy fűnyírót szeretett volna vásárolni, hogy kertészként dolgozzon.

[00:42:08]- És ezen esetekben miben áll az Önök jótéteménye?

[00:42:11]Tehát mit adnak pluszként hozzá?

[00:42:12]- Mi lettünk tulajdonképpen ezeknek a roma finanszírozási programoknak a banki partnere, mert nem volt pénzintézet, aki melléjük állt volna.

[00:42:22]- Tehetős emberként bizonyára sokan fordulnak Önhöz segítségért, akár pénzt kérve kölcsön, vagy csak úgy.

[00:42:28]Van valamilyen adományozási filozófiája, már magánemberként, vagy úgy gondolja, hogy legyen mindenki a saját jólétének a kovácsa, küzdjön meg, ahogyan ön is tette?

[00:42:39]- Legszívesebben mindenkinek utalnék pénzt, és ész nélkül utalok is.

[00:42:44]Tehát kvázi így szimpátia alapon, de ez nagyon rossz, mert nagyon nehezen találom meg én személyesen az egyensúlyt, és azért választottuk egyébként a Bridge Budapestet, meg az Edisonplatformot, mert ott van egy komoly gondolkodói kör, aki megszűri, hogy ki miben részesüljön.

[00:43:00]Egyébként Magyarországon drámaian alacsony ez a gondolat, hogyha megteremtődött a vagyon, akkor kezdjünk visszaadni belőle.

[00:43:08]Sajnos ez még nem a kultúra része, és ez a kultúra része kellene, hogy legyen, úgyhogy így régi Bridge-esként, Edisonosként boldogan csatlakoztam ehhez, hogy terjesszük el ennek a kultúráját.

[00:43:20]- Ön, amikor először az életében megérezte azt, hogy anyagilag biztonságban van, mit változtatott meg ez a személyiségében?

[00:43:29]- Sose érzem azt, hogy anyagilag biztonságban vagyok.

[00:43:32]Ebből a szempontból nálam mindig esik az eső.

[00:43:35]- Tényleg?

[00:43:35]- Igen.

[00:43:36]Történt már olyan, hogy egyik pillanatról... a világtörténelemben olyan helyzetek, amikor így elvettek vagyonokat, ezért bennem mindig ott van ez az érzés, hogy bármi megtörténhet.

[00:43:47]- És például milyen a viszonya a saját pénzügyeihez?

[00:43:49]Adott esetben képes hazardírozni is?

[00:43:53]Volt már például kaszinóban, vagy mondjuk azzal leginkább csak úgy keverednek kapcsolatba, ha ön a kaszinónak is a tulajdonosa?

[00:44:00]- Egyszer volt olyan, hogy Amerikában voltunk a férjemmel, és akkor ott kitaláltuk, hogy elmegyünk a kaszinóba, és akkor valami őrült kicsi tételt, mondom, egyet gurítok, és azzal sokat nyertem.

[00:44:15]- Sokat nyert vele?

[00:44:15]- Igen, de én azonnal fölálltam és abbahagytam a játékot, és mondta a krupié a férjemnek, hogy nagyon bölcs a felesége.

[00:44:23]Tehát, hogy egy gurításom volt.

[00:44:26]- A magyar mindennapok közkeletű hívó szava lett mostanában a luxizás.

[00:44:31]Nyilván nagyon sok mindent megengedhetne magának, amit napjaink átlagembere aligha.

[00:44:37]Mit jelent Önnek a luxus?

[00:44:39]Mi az, amivel kerül, amibe kerül, kényezteti magát?

[00:44:42]- Szerintem én nem luxizok.

[00:44:44]Tehát van egy átlagos családi házunk, ami egyébként már húsz éves, majd lassan föl kéne újítani.

[00:44:50]Úgy gondolom, hogy elegendő.

[00:44:51]Van egy MINI autóm, annyira imádom, hogy nem igénylek nagyobbat, inkább mikor először az első céget eladtuk, akkor volt az, hogy fúú, akkor veszek magamnak dizájner táskát, de miután vettem magamnak dizájner táskát, ez is megvolt, még sincs este, utána már nem töltött el ez akkora élménnyel.

[00:45:14]Van két jó órám, illetve amit szeretek, hogyha luxizásnak tekinthető, hogy nagyon szeretem a magyar tervezőket, és szívesen járok a magyar tervezőknek a ruháiban.

[00:45:27]- Ez feltűnt egyébként, mert minden közszerepléséről készült fotón látni lehet, hogy mindig hallatlanul elegánsan és igényesen öltözködik.

[00:45:35]Ezt nem tudtam, hogy magyar tervezők ruháiban többnyire.

[00:45:38]- Ez is támogatás.

[00:45:38]- Ezt afféle kötelező munkaruhának tekinti?

[00:45:42]Tehát, hogy mindig elegánsan jelenjen meg?

[00:45:45]- Egyébként alapvetően sokat járok simán farmerbe-zakóba mondjuk hétköznap.

[00:45:50]Ilyen sportosan elegáns, inkább így fogalmaznék, és nagyon-nagyon jó kapcsolatba vagyok a tervezőkkel, és egyszerűen meglátogatom őket, kíváncsi vagyok arra, hogy mit hoztak létre, és hogyha tetszik, akkor szívesen viselem őket, és ezzel szívesen támogatom őket, mert szerintem fantasztikus magyar tervezőink vannak.

[00:46:10]- Most például, hogy eljött ide hozzánk, átgondolta az öltözékét?

[00:46:14]Tehát azt, hogy a megjelenésével mit kíván sugallni?

[00:46:17]- Sándornak meg akartam felelni, hogy emeljem a podcastnak a minőségét, úgyhogy gondosan válogattam ezt most ki.

[00:46:25]- Az eddigi teljesítménye alapján nyilván sokan munkamániásnak gondolhatják, de időközben azért csak felnevelt, és részben még nevel is négy gyereket.

[00:46:33]Nekik mi jutott Önből?

[00:46:33]Volt ereje és ideje anyuka is lenni?

[00:46:39]- Abszolút.

[00:46:40]Mikor a két saját gyermekemet megszültem, akkor én négy évig otthon voltam.

[00:46:45]Tehát egyáltalán nem dolgoztam, úgy gondoltam, hogy ennek most jött el az ideje, és hogy azt meg akarom élni és velük akarok lenni, úgyhogy tulajdonképpen óvodás korig én otthon voltam klasszikus három-négy évig gyesen voltam, és otthon voltam a gyerekekkel, mert nekem van egy gondolatom, hogy ha az anyuka boldog, akkor boldog a gyerek.

[00:47:08]Az én gyerekeim ebben nőnek föl, hogy anya is iskolába jár, anya sokféle dolgot csinál, de arra, hogy legyen minőségi idő a gyerekeimmel, azzal nagyon-nagyon tudatosan foglalkoztam.

[00:47:25]És a minőségi időt, tehát hogy nem valakik nevelték föl a gyerekeket, amíg én dolgoztam, hanem nyilván voltak segítségeim, de mi sok időt töltünk együtt.

[00:47:36]Nagyon sokat beszélgetünk, én sokat főzök, és nagyon fontos, hogy tudjam, mi van a lelkükben.

[00:47:43]Mikor iskolába mentek, akkor azért nagyon kitört bennem ez a teljesítménykényszer, hogy milyen jegyet kell hozni, mert ugye apukám nálunk, hogy ötöst kell hozni, tehát az a jegy, és akkor én is ezt elkezdtem, de szépen az évek alatt lejöttem róla.

[00:47:57]Megbeszéljük év elején, hogy kinek mi a cél, abba mit szeretne beletenni, lehet nekik hibázni.

[00:48:04]Egyébként remek a problémamegoldó képességük és kritikai gondolkodásuk, néha már kicsit azt érzem, hogy túlságosan is partner vagyok, és lehet, hogy egy kicsit jobban kéne hatalmi távolságot érzékeltetnem, de ilyen partneri együttműködésben vagyunk.

[00:48:23]- De volt olyan pillanat, amikor a karrier és a család között valódi választás elé került?

[00:48:30]- Nem, nem volt ilyen, mert a férjem mindenben támogatott, tehát mind a ketten csinálunk mindent, mindenki etet, mos, főz, takarít, iskolába visz, szülői értekezletre jár, tehát hogy ezeket a feladatokat mindig is elosztottuk.

[00:48:46]- Ha jól tudom, a férjét két közös gyerekük apukáját a közös munka során ismerte meg.

[00:48:51]- Igen.

[00:48:51]- Volt-e valaha közös projektjük?

[00:48:53]Szoktak-e odahaza egyáltalán üzletről beszélgetni, vagy a munka otthon szigorúan vett tabutéma?

[00:49:00]- Amikor én a bankban dolgoztam, akkor egy nagy nemzetközi cégnek volt a vezetője, de nem ment a család rovására, de szívesen elmondtuk azt, hogy kivel mi történt, tanácsot kértünk a másiktól, vagy meghallgattuk egymást, tehát a mi kapcsolatunknak óriási motorja, hogy szakmailag is tudtuk egymást támogatni.

[00:49:21]- A férje egyébként egy másik cégben ugyancsak vezető?

[00:49:25]- Már nem, mert úgy gondolta, hogy eleget dolgozott a multinál, és eljött, és gyakorlatilag most tanácsadóként működik.

[00:49:32]- A gyerekeiknek van viszonya az üzleteléshez?

[00:49:35]Egyáltalán érdekli az üzlet őket, vagy az a háttér, amit Ön létrehozott, illetve létrehoztak a férjével együtt, csak azt a célt hivatott szolgálni, hogy csináljanak bármit a gyerekek, lényeg, hogy kedvüket leljék benne?

[00:49:48]- Azért abszolút hatással van rájuk.

[00:49:50]Például most volt a kisfiamnak a 14.

[00:49:50]születésnapja, és ő egy ilyen háromszázdolláros befektetési számlát kért, amivel ő matekozhat és kereskedhet, mert ő ilyen teljes befektetési szakértőként ezeket nézegeti, és most ki akarta magát próbálni.

[00:50:11]A kislányom most jár egy olyan iskolába, egy nemzetközi egyetemi előkészítőbe, ahol különböző modulokat választhat szabadon, és ott nagyon sokat, gyakran választ ilyen üzleti modult.

[00:50:24]- Akkor a gyerekek apjuk, anyjuk vérét öröklik, nagyon úgy tűnik, ugye?

[00:50:28]- Igen, igen.

[00:50:28]- Ami persze természetes.

[00:50:29]- A kisfiam inkább matekosabb, a kislányom inkább úgy mondom, hogy bizniszesebb, tehát meg lehet őket különböztetni.

[00:50:37]- És most már mai találkozásunk első részének végéhez érve azt kérdezem, ha manapság visszaülhetne egy estére a szatymazi családi asztalhoz, mondjuk a tizenhat éves Eszter mellé, aki még semmit sem tud a cégekről, a vállalkozásokról, a sikerekről, meg a bukásokról, mit mondana neki?

[00:50:56]Azt, hogy nagy dolgok várnak rá, vagy inkább azt, hogy a sikernek bizony ára lesz, nem is kicsi?

[00:51:04]- Azt mondanám neki, hogy nincs kolbászból a kerítés, tehát hogy lesznek nehézségek, lesznek kudarcok, de talán annyit mondanék, hogy a kudarcokból is tanulunk, és csináld azt, amit szeretsz, és a befektetett munkának mindig megvan a gyümölcse.

[00:51:20]- Na jó, hát öröm volt találkozni és megismerkedni Önnel, de még mindig nem búcsúzunk, mert a java még most következik.

[00:51:28]Támogatóink nem több mint tíz másodperces spotjai után még mindig lesz folytatás, következik az 'Igen vagy nem' című speciális játékunk, beszélgetésünk Varga Eszterrel.

[00:52:04]- Ez itt a Friderikusz Podcast 'Igen vagy nem' című játékos formába bújtatott speciális játéka, ezúttal Varga Eszterrel, az RTL-en látható Cápák között egykori cápájával, üzleti befektetővel, bankárral.

[00:52:20]- Látott már ilyen játékot?

[00:52:22]- Igen.

[00:52:22]- A dolog lényegét azért mégis a nézők kedvéért elmondom.

[00:52:26]Tehát ezeken a kartonokon egy-egy állítás van, hol Ön húz egy nekem szóló, hol én húzok egy Önnek szóló állítást.

[00:52:33]Ki-ki egy-egy koronggal rendelkezik, én is, Ön is a saját korongját annak megfelelően lefordítja, hogy mi lenne a válasza, és utána vagy eltalálta, vagy nem a másik válaszát, az iszik, aki nem találta el.

[00:52:46]Nagyon röviden ez a lényeg, de majd menet közben pontosan fogja látni, hogy pont úgy történik majd minden, mint előzőleg Rudolf Péter, illetve Boros Misi esetében.

[00:52:54]Elsőként én húzok, ez az Önnek szóló állítás.

[00:52:57]A legtöbb siker mögött több szerencse van, mint tényleges munka.

[00:53:03]Tegye föl korong formájában a saját válaszát, én az ön poharát a nemhez húzom, mert bár arról beszélt, hogy a szerencse nagyon kell a sikeres vállalkozáshoz, de azt azért kétlem, hogy amikor arányt kell fölállítani, akkor Ön ezt a szerencse javára fordítaná, és nem pedig azt mondaná, hogy a tényleges munka azért az az első számú, persze kell hozzá szerencse is.

[00:53:32]Fordítsa föl a korongját.

[00:53:34]- Ön nyert, Sándor.

[00:53:34]- Nyertem ezúttal, igen.

[00:53:38]- A megfelelő befektetett munka többnyire elhozza a sikert, de anélkül viszont egyáltalán nincsen siker, és a siker mögött szorgos, kitartó, munkás hétköznapok vannak.

[00:53:51]- A szerencse az ön életében sokszor játszott egyébként szerepet?

[00:53:55]- Volt szerencsém, de hogyha mondjuk ilyen arányt kellene fölállítani, akkor mondjuk 80 munka és 20 szerencse, de volt, amikor volt szerencsém.

[00:54:04]Például, hogy kikkel hozott össze az élet.

[00:54:07]Tehát olyan szerencsés kapcsolódások történtek az életemben, amelyek utána üzleti oldalon maximálisan megtérültek.

[00:54:18]De én a szorgos, munkás, hangyatípus vagyok inkább.

[00:54:22]Nincsen ingyen ebéd.

[00:54:24]- Igen, ezt tudjuk jól.

[00:54:26]- Igen.

[00:54:26]- Enyém a pont, ugyanis eltaláltam a válaszát, viszont inni sajnálatos módon egyikünknek sem kell.

[00:54:32]- Pedig milyen jó lenne!

[00:54:33]- Igen.

[00:54:33]- Ön jön most.

[00:54:37]- A gazdagság ma már nem teljesítmény, hanem pozíció kérdése.

[00:54:44]- Olyan korong nincs, amit szívem szerint letennék.

[00:54:47]- Hát ez nem könnyű.

[00:54:49]- Ezért leteszek a rendelkezésemre álló kettő közül egyet, és kifejezetten Magyarországra vonatkoztatva.

[00:54:59]Ön viszont kérem, húzza a poharamat oda, ahová gondolja, hogy mit válaszoltam.

[00:55:05]Tehát úgy gondolja, hogy én ezzel egyetértek.

[00:55:08]- Egy mondatot elejtett, ha ezt nem ejtette volna el, akkor a nemre tettem volna, de hogy volt itt egy olyan néhány év.

[00:55:17]- Néhány?

[00:55:17]Tizenhat.

[00:55:19]- Volt itt tizenhat év, amikor ez az állítás akár igaz is lehetett, és én azt gondolom, hogy Ön az elejtett utolsó mondata miatt az igent választotta.

[00:55:35]- Magyarán tehát ön úgy gondolja, hogy én egyetértek ezzel az állítással, hogy a gazdagság ma már nem teljesítmény, hanem szerencse kérdése.

[00:55:44]- Igen, tekintettel arra, amit itt az elmúlt tizenhat évben Magyarországban tapasztalhattunk.

[00:55:51]- Eltalálta, igen.

[00:55:51]- Hiszen itt az elmúlt tizenhat évben a gazdagság, legalábbis a gazdagság többsége nem a teljesítményen alapult, hanem helyezkedési pozíció kérdése volt.

[00:56:04]- Igen, és azzal egészíteném ki, hogy sokkal nehezebben lehetett teljesítmény alapon gyarapodni.

[00:56:13]Egyrészt azért, mert volt egy nehéz szabályozói környezet, másrészt nem volt hasznos dolog mindenképpen mutatni a teljesítményünket.

[00:56:24]- Miért, annak mi volt a kockázata, hogyha valaki a teljesítményével, nem azt mondom, hogy kérkedett, de legalábbis büszke volt rá, hiszen az ő teljesítménye volt.

[00:56:34]- Nem volt jó, hogyha ezt észrevették.

[00:56:37]- Mert akinek volt teljesítménye, az milyen retorzióban részesült adott esetben?

[00:56:43]Szemet vetettek rá esetleg a hatalom birtokosai?

[00:56:46]Mert ilyenekről lehetett olvasni, hogy aki valójában teljesített, ráadásul anyagi sikereket ért el, és ezt különböző gazdasági lapokban olvastam, hogy a hatalom emberei fogták, és ajánlatot tettek rá, mégpedig piszkosul alacsony ajánlatot, hogy megszerezzék a nagyon jól teljesítő céget.

[00:57:03]- Igen, ilyenek történtek a piacon.

[00:57:05]- Az önök esetében ilyenről nem volt szó?

[00:57:07]- Velünk ilyen nem történt.

[00:57:08]- Még szerencse.

[00:57:08]Megint eltaláltuk egymás gondolkodását, úgyhogy megint nem iszunk.

[00:57:14]Ez a finom pezsgő... - Fölmelegszik.

[00:57:15]- Fölmelegszik és nincs rosszabb a meleg pezsgőnél.

[00:57:19]- Buborék nélkül.

[00:57:19]- Igen.

[00:57:21]Akkor én jövök, húzok egyet.

[00:57:25]Az ember személyisége húsz éves kora után alig változik, a többi csak illúzió, apró finomhangolás vagy önmagunk megnyugtatása.

[00:57:38]Azt hiszem, hogy megint a nemre húzom az ön poharát, tehát azt fogja mondani, hogy bár alapvetően meghatározza az ember alapkarakterét, amit összeszed húsz éves koráig, de azért utána a körülmények, a találkozások, szóval számos dolog képes változtatni az emberen.

[00:58:01]Legalábbis ha magamból indulok ki, hosszú ideig én azt mondtam, hogy az embernek a sejtjei olyan 23 éves korára megkövesednek, és onnantól kezdve nagy változások nincsenek.

[00:58:11]De azért ha visszagondolok erre a néhány évtizedre, amit volt szerencsém élni, hát de, sokat változtam, még az alapkarakteremhez képest is, mondjuk húsz éves korom után.

[00:58:23]Na, akkor Ön most erre mit tippelt?

[00:58:23]Nézzük a korongját!

[00:58:29]Nem találtam el?

[00:58:29]- Nem.

[00:58:31]Hogyha most megkérdezi mondjuk a szatymazi Általános Iskola 7b-be az osztálytársaimat, akikkel mondjuk még tartom most is a kapcsolatot, hogy én mennyit változtam, akkor ők azt mondják, hogy olyan, mintha tegnap találkoztunk volna az iskolában.

[00:58:48]- Tehát akkor azt mondja, hogy a személyisége nem sokat változott ahhoz képest.

[00:58:52]- Van fine tuning, persze tudatosodunk, meg dolgozunk magunkon, de az alap karakter, az alap attitűd, az alap értékrend az addigra megvan.

[00:59:02]- Most ezen nekem el kell gondolkodni, magamra értelmezve azt, amit mondott, hogy én egy szerény, visszafogott gyerek voltam, most így öreg koromra ugyanide jutottam, egyre szerényebb vagyok és egyre visszafogottabb, legalábbis ez az önképem, de én szerintem nagyon sokat változik az ember.

[00:59:20]Persze az Ön esetében ez lehet, hogy nem így volt, az én esetemben meg így volt.

[00:59:24]Viszont végre akkor, mert nem találtam el, ihatok egy kortyot a saját poharamból, ugye?

[00:59:29]A saját pezsgőmből.

[00:59:30]- Sándor, hogyha én visszaemlékezek kívülről Önre, mikor még egyetemistaként néztem a Friderikusz Show-t, akkor pont ugyanaz a feelingem van, hogy itt ülök, mint mikor néztem a televízióban Önt.

[00:59:44]- Nem tudom, hogy ezzel most dicsér vagy szid, ugyanis ha semmit nem fejlődtem,... - Pozitívnak szántam.

[00:59:49]- Van a Friderikusz jelenség, és ami hatott rám akkor, az ugyanúgy hat rám most is.

[00:59:55]- De én azért váltig ahhoz ragaszkodom, hogy azért az ember sokat képes változni.

[01:00:02]Különösképpen tudja miért?

[01:00:03]Mert valahogy úgy gondolom, hogy legalább öt korszaka van az életünknek.

[01:00:07]Most ezeket nem kezdem el tagolni, de ezek időnként akkora különbséget mutatnak az előzőhöz képest, hogy nagyon.

[01:00:16]Néhány barátom cinikusan szokott mosolyogni, amikor azt állítom, hogy van egy fejlődéstörténetünk.

[01:00:23]A fejlődéstörténetünk a személyiségünk része, tehát hogy a személyiségünk miatt van fejlődéstörténetük, és bizony ég és föld tud lenni a személyiség, ahogy megnyilvánult egy adott szituációban húsz évesen, mint most mondjuk hatvan évesen.

[01:00:38]Nem is hatvan vagyok, hanem mindjárt hatvannyolc.

[01:00:40]Szóval jó, de elfogadom.

[01:00:41]- Igen.

[01:00:41]- Tehát 2:1 az Ön javára, én viszont ihattam egy korty pezsgőt, és akkor most ön húz egy kártyát, nekem célozva az állítást.

[01:00:49]- Na nézzük!

[01:00:49]- Az egészséges életmód mára vallássá vált, több benne a bűntudat, mint a józanság.

[01:00:58]- Vele könnyedén tudok tippelni, hogy Ön mit mondana.

[01:01:02]Mit tippel nekem?

[01:01:09]- Szerintem Sándor nem szereti a szélsőségeket, és már az egészséggel kapcsolatban nagyon sok ilyen szélsőséges gondolat, szélsőséges diéta, vegán vagy vega, vagy ilyen diéta, olyan diéta, és azt gondolom, hogy Önnek, ha úgy tetszik, megvan a magához való esze, és ezek nem tudják eltéríteni a saját gondolatától, és ezért gondolom, hogy Ön azt gondolja, hogy több benne a bűntudat, mint a józanság.

[01:01:40]- Nem találta el, de meg kell hagyni, nem teljesen egyértelmű persze az én nem-em, mert szívem szerint is-ist tettem volna, de olyan korongunk nincs.

[01:01:50]Az egészséges életmód tényleg mára vallássá vált, ráadásul egymásnak ellentmondó módon, mert mondjuk például atejjel kapcsolatban ugye azt hallottuk gyerekkorunkban, hogy roppant egészséges.

[01:02:02]Ehhez képest ma meg azt, hogy lehetőleg csak növényi tejet igyunk, állati tejet ne fogyasszunk.

[01:02:08]Szerintem marhaság, én egyébként nagyon szeretem a tejet és állati tejet iszom, időnként növényi tejet, de annak se íze, se bűze.

[01:02:16]Bár erre azt mondják a tudományos szakemberek, az orvosok, hogy fejlődött annyit 30-40 év alatt a tudomány, hogy rájöhetett ugyanannak az ellenkezőjére, ennek is adok egy esélyt.

[01:02:26]De ami az egészséges életmódot illeti, szerintem túl van tolva - fiatalos kifejezéssel élve, bár azt elismerem, hogy azért egészségesen élni az egy fontos dolog annak, aki hosszan szeretne élni.

[01:02:40]Én mondjuk annak a pártján vagyok, hogy nem kell hosszan élni, csak amíg él az ember, az valamennyire minőségi legyen.

[01:02:47]A longevitynek, ennek a divatos új irányzatnak ez a lényege, ha jól tudom, nem a hosszú, hanem a minél boldogabb, minél egészségesebb élet addig, ameddig élünk.

[01:02:58]Maga szerintem egy ilyen nagyon egészségpárti lehet, nem?

[01:03:01]- Igen, de gyakorlatilag nekem is ilyen törzsfejlődésem van, hogy például rendes tejet nem iszok, de A2-es tejet iszok, aminek a leginkább hasonló az összetétele az anyatejhez és jobb, mint a sima tej.

[01:03:15]- Mi az A2-es tej?

[01:03:15]Tehéntej?

[01:03:17]- Igen, de sokkal egészségesebb, valahogy másképp állítják elő, most nem tudom a mechanizmusát.

[01:03:22]- És akkor azzal nyugtatja magát, hogy az A2-es tej, ugyan az eredeti tej, de mert egészségesebben állítják elő, amiről nem tudok sokat, akkor inkább ezt iszom?

[01:03:31]- Igen.

[01:03:31]Bennem az mozog, hogy igen, próbálok nagyon egészségesen élni, meg mozogni.

[01:03:37]- Mennyit mozog egy héten?

[01:03:38]- Ötöt legalább.

[01:03:38]- Egy héten öt nap elmegy tornaterembe?

[01:03:42]- Bizony.

[01:03:42]- Mert én hajlamos vagyok nagyon nagy túlsúlyokat felszedni, és ugye a kor előrehaladtával egyre nehezebb leadni.

[01:03:51]- Nekem mondja?

[01:03:51]- És ezt simán nem engedem meg magamnak, és egyébként meg nagyon jól érzem magam a mozgástól.

[01:03:56]- Tehát hízékony, azt mondja.

[01:03:56]- Hízékony vagyok.

[01:03:58]- Jól érzi magát a mozgástól?

[01:04:00]- Nagyon.

[01:04:00]- Mi a jó abban?

[01:04:01]- Például állati jó a társaság a konditeremben.

[01:04:04]- Na, hát akkor, ha így kezdjük, az más!

[01:04:05]Hogy jó a társaság.

[01:04:06]- Az közösség is, tehát hogy több dopamin van, egyrészt maga, ami a mozgásból jön és magából a közösségből is, tehát teljesen más az embernek a napja, hogyha leedzett, és úgy csap bele a napba.

[01:04:19]- Minden reggel úgy kezdi a napot?

[01:04:21]- Igen.

[01:04:21]- És erre van ideje, hogy elindítja a két gyereket iskolába,... - Hát nagyon feszes a dolog, de a konditerem az körülbelül kettő és fél percre van, és elrohanok, és ilyenkor mindent hallgatok, olvasok, végigveszem azt, hogy honnan szerezzem be az élelmiszert, milyen táplálékkiegészítőket szedjek be, hogy főzzek a családomra, mennyit mozogjak, vagy hogy vezessem ki a műanyagot, szűrjem a vizet, mert ezt végletekig lehet fokozni, de melós dolog ezt az egészséges életet létrehozni.

[01:04:58]Az biztos.

[01:04:59]- Na, akkor most viszont tévedett, ugye?

[01:05:02]Jól gondolom.

[01:05:02]- Igen.

[01:05:02]- Tehát akkor Ön iszik a sajátjából.

[01:05:06]Egészségére!

[01:05:08]- Következik a következő kártya, amin az áll, hogy: A hatalom gyakran önterápia, azaz a politikusok nem közös érdekeinket szolgálják, hanem a kontroll illúzióját keltik a saját bizonytalanságaik felett.

[01:05:27]Juj, de elmés dolog ez.

[01:05:27]Letette a korongot?

[01:05:31]- Le.

[01:05:31]- Már tudja is?

[01:05:34]Az igen felé tolom az Ön poharát, mert a politikusok tényleg, ha nem is a többségük, de egy jelentős részük, akik a hatalomban vannak, azok általában nem a közös érdekeiket szolgálják, legalábbis most Magyarországról beszélünk ugye, nem a jól felfogott érdekünknek megfelelően gondolkodnak, hanem legfőképpen hatalmi szempontokat szemük előtt lebegtetve élik a mindennapjaikat, csak hogy fennmaradjanak, csak hogy a következő választáson is megválasszák őket.

[01:06:05]Szóval a közös érdekeink, legfeljebb a tizedik vagy a tizenötödik sorban szerepelnek náluk, és éppen ezért olyan a politika, amilyen.

[01:06:14]Még ha most valami bizakodásra sokaknak van is oka, de ami az előző tizenhat évet illeti, majdhogynem igaz ez az állítás.

[01:06:23]- Igen.

[01:06:23]- Eltalálta, ugye?

[01:06:24]- Igen.

[01:06:24]- Így van.

[01:06:26]- Van a bibliai motivációs hármas, hogy bírvágy, becsvágy vagy hatalomvágy, hogy mi motiválja az embert, és hogyha mondjuk magamba szállok, a bírvágy... - Az a birtoklási vágy?

[01:06:38]- Igen, anyagiakban, hogy mennyit szeretnénk.

[01:06:41]A becsvágy az, hogy jó céget hozzunk létre, és a hatalomvágy az valami olyasmi, ami rám abszolút nem jellemző, viszont a politikára jellemző.

[01:06:54]Persze ez meg se fordul a fejemben, hogy mondjuk én politikával foglalkozzak vagy politikus legyek.

[01:07:00]- Soha nem is volt ilyen ambíciója?

[01:07:02]- Abszolút nem erre a rugóra jár az agyam.

[01:07:05]- Itt van például Magyar Péter.

[01:07:07]Rá hogy tekint?

[01:07:08]- Hát az, amit itt végigcsinált az elmúlt két évben, ez valami elképesztő.

[01:07:16]Tehát a befektetett munkának megvan az eredménye, hogy visszatérjek az egyik én krédómhoz vagy alapelvemhez, hogy itt elvégezte a munkát.

[01:07:27]Ki adott egy garast is még két éve, vagy még másfél éve a TISZA Pártnak a sikeréért, vagy Magyar Péter sikerét?

[01:07:36]És kitartóan hittel végigtolta az egészet, és gyakorlatilag elképesztő kétharmados győzelmet aratott.

[01:07:45]- Egyetértek, hogy ő sok munkát végzett.

[01:07:47]Én mostanában, ahogy nézegetem a parlamenti felszólalásait, szemlesütve nézem ugyan, mert őszintén szólva szégyenkezem, mert időnként úgy vágja oda a mondanivalóját, hogy az sok.

[01:07:59]Én egyáltalán azt se értem, hogy miért ülhetnek benn a parlamentben a fideszesek, de ez egy másik beszélgetés témája, de azért Magyar is moderálhatná magát, nem?

[01:08:08]Mert azért ahogy ő visszavág nekik, amilyen cinikusan fogalmaz, az nem biztos, hogy szerencsés, ugyanis azt mondom, hogy a politika tanít is.

[01:08:15]Tehát egy ország magatartását, beszédmodorát igenis meghatározzák azok, akiket a tévében látnak, vagy az újságban olvasnak az emberek.

[01:08:25]Tehát hogyha az embereket arra tanítják, hogy így is lehet beszélni az ellenfeleinkkel, én szerintem ez nem jó, de ugyanakkor sok tekintetben meg egyetértek.

[01:08:34]- Én sem tudok döntésre jutni.

[01:08:36]Az egyik ugyanez, hogy mit gondol arról Magyar Péter, hogy hogy kéne egy parlamentnek működni, meg hogy kéne egy államférfinak viselkedni.

[01:08:45]Ez az egyik.

[01:08:45]Viszont tartalmilag meg egyet tudok érteni.

[01:08:50]És akkor utána jön ugye a politika, hogy mennyire kedvelik ezt a szavazók.

[01:08:55]- Akkor most senki nem iszik, merthogy Ön ezt eltalálta, így lett a mérkőzés állása 3:2 Önnek.

[01:09:03]- Akkor olvasok.

[01:09:03]- Igen, most Ön olvas.

[01:09:07]- Az emberek elsősorban azért lesznek liberálisok, mert nem hisznek Jézus Krisztusban.

[01:09:18]- Na, mit gondol?

[01:09:21]- Azt mondja, hogy nem osztom ezt a véleményt, mert a nem-hez húzta a poharamat.

[01:09:25]- Igen.

[01:09:25]- És miért gondolja ezt?

[01:09:27]- Én azt gondolom, hogy Sándor ilyen módon nem köti össze a vallást a politikai hovatartozással.

[01:09:34]Ön ennél sokkal komplexebb, árnyaltabb és mélyebb gondolkodású, hogy igen állásfoglalást mondana.

[01:09:42]- Szerintem az emberek nem attól lesznek liberálisok, hogy hisznek vagy nem hisznek Jézus Krisztusban.

[01:09:48]A liberalizmus az nem más, mint egy olyan gondolkodási mód, amely a szabadságra épít, ugye alapelve a szabadság.

[01:09:55]Na most, hogy ez Jézus Krisztussal egyébként miért ne függhetne össze, mert azért liberális hívők is vannak ugyebár, és teljesen rendben van ez is.

[01:10:04]Tehát hogyha valaki liberális létére hiszi az Istent, illetve Jézus Krisztust, azzal semmi bajom nincs.

[01:10:10]Ha a saját fejlődéstörténetemre gondolok, akkor én úgy lettem liberális, hogy egyre inkább megismerkedtem a világgal, vettem belőle jót és rosszat ki, és aztán szépen ez így összeállt, egy értékrenddé alakult ez az egész, de például a szó klasszikus értelmében én nem vagyok hívő.

[01:10:26]Bár valamiben úgy az ember hisz, de hogy ez most Isten, Jézus, vagy valami olyan erő, amit racionálisan legalábbis nem vagyunk képesek megmagyarázni.

[01:10:37]De a liberalizmus az egy más tészta.

[01:10:37]Úgyhogy eltalálta.

[01:10:42]Így viszont Ön gyűjtött egy pontot, tehát így lett 4:2 az Ön javára.

[01:10:47]Akkor jön a következő állítás: A férfiak többsége nem társra vágyik, hanem valakire, aki rendet tart körülöttük, és főleg nem kérdez sokat.

[01:11:01]Ön ennek ellent fog mondani, attól tartok, merthogy ahogy a beszélgetés első részében mondta, Önök nagyon jól élnek, harmonikusan élnek, és abból az is következik, hogy munkamegosztás is van Önök között, de azért, hogy a legtöbb férfi így gondolkodik, abban biztos lehet.

[01:11:21]Tehát, hogy a legtöbb pali azt gondolja, hogy rakjon rendet az asszony, mossa ki, amit kell, vasalja ki, amit kell, és ne kérdezzen sokat, én legalábbis ismerősi körben ezt tapasztalom.

[01:11:32]Volt egy kolléganőm, aki mindig elmondta, hogy mi a férfi dolog, mi a női dolog.

[01:11:36]Tehát kertet rendbe rakni, az férfi dolog, mosni az női dolog.

[01:11:41]Sokszor leteremtettem, nincs ilyen, hogy férfi dolog, női dolog, ezt felejtse el.

[01:11:45]Ha együtt él valaki egy másikkal, akkor munkamegosztás van.

[01:11:49]Na most Ön akkor mit tippelt nekem?

[01:11:53]Hogy nem.

[01:11:54]- Így van, de azért megfigyeltem, hogy azzal, hogy lehet, hogy így indulnak kapcsolatok, meg ez az alapvető vágy.

[01:12:01]- Tehát, hogy a férfi azért alábecsüli a nőt?

[01:12:04]- Hát igen, ennyit vár tőle, hogy a nő az eredeti munkamegosztást így ellátja, meg nem kérdez, meg nem beszél.

[01:12:10]- Önök például mit csinálnak annak érdekében, hogy ez hány éve tart, 23 éve?

[01:12:15]Mit tesznek annak érdekében, hogy az idő előrehaladtával se hűljön ki ez a kapcsolat?

[01:12:20]- A miénk is dinamikusan alakul, vannak ilyen jobb meg rosszabb időszakok, ami nem is biztos, az rajtunk múlik, hanem egyszerűen akkora a terhelés, vagy kicsik voltak, két csecsemő volt, vagy éppen négy gyerek volt, tehát tényleg volt olyan, amikor túlélő üzemmódban voltunk, és nem volt stratégia, csak az, hogy a hétfőről a keddet ugye túléljük.

[01:12:41]- És ilyenkor mit vet be annak érdekében, hogy ezt ismét föltöltse dinamikával?

[01:12:45]- Fontos a kommunikáció, hogy ugye beszéljünk erről, hogyha valami bajunk van a másikkal, és nálunk is volt, amikor feszülés volt, de mindig aztán, mikor egyszer csak észrevettük, és akkor valamelyikünk odajött, hogy hé te, akkor beszéljük ezt már meg.

[01:13:00]Tehát ez ilyen közeledés, távolodás, közeledés, távolodás.

[01:13:03]- Hát akkor ezt eltalálta, jelentem szomorúan, tehát 5:2 lett az Ön javára.

[01:13:08]És akkor most Ön húz.

[01:13:13]- A mesterséges intelligencia nem elveszi a munkánkat, hanem értelmetlenné teszi azt, amit eddig munkának hittünk.

[01:13:25]- Letettem a véleményemet, és Ön úgy gondolja, hogy én ezzel egyetértek?

[01:13:30]- Igen, ugyanis a mesterséges intelligenciára, amit napjainkban olvashatunk, hogy munkakörök fognak megszűnni, teljesen eltűnni, és azt se tudjuk, hogy milyen munkakörök fognak keletkezni, ráadásul rövid 2-3-5 éves időn belül mindezt tapasztalhatja Ön is a munkájában, meg tapasztalhatom én is a munkámban, tehát azt gondolom, hogy ezzel egyetért Sándor.

[01:13:56]- Ezzel nem tudok egyetérteni.

[01:13:58]Tehát, hogy elveszi a munkánkat, az részben igaz, de az, hogy értelmetlenné teszi azt, amit eddig munkának hittünk, azt meg azért nem tudom elfogadni, és annak szól az én nem válaszom, mert amit az ember megcsinált, letett, elvégzett, az már megvan.

[01:14:16]Lehet, hogy amikor a mesterséges intelligencia, mondjuk a szuperintelligencia szintjére lépés túltesz az emberen, ez az a korszak, amit akár két-három év múlva reálisnak mondanak azok, akik ezzel foglalkoznak, de a munka értelmét nem fogják kétségbe vonni, hanem csak legfeljebb rengeteg munkát fognak tudni helyettesíteni a gépek, a mesterséges intelligencia.

[01:14:38]De azért az, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkánkat és értelmetlenné teszi, amit eddig munkának hittünk, ezt nem osztom.

[01:14:46]Úgyhogy ezt nem találta el kedves Eszter, tehát akkor egy kortyot kell innia Önnek a saját pezsgőjéből.

[01:14:54]- Jaj, de sajnálom.

[01:14:56]- Így viszont akkor kicsit javítottam az arányon, 5:3, de még mindig sajnálatos módon Ön vezet.

[01:15:02]És akkor húzok egyet.

[01:15:06]A következő állítás így szól: A tudás nem hatalom, hanem teher.

[01:15:10]Minél többet tudsz, annál kevesebb illúziód marad.

[01:15:18]- Én azt hiszem, hogy Ön ezzel nem fog egyetérteni.

[01:15:24]Mert a tudást Ön mindenek fölöttinek tartja, pedig tényleg minél többet tud az ember, annál kevesebb illúziója marad.

[01:15:34]Szerintem Ön ezzel nem fog egyetérteni.

[01:15:38]- Igen, és boldogok a lelki szegények.

[01:15:41]Ez volt az első érzésem, ami így eszembe jutott, mert hogy tényleg vágyom a tudást, de egyrészt van egy olyan nyomás, hogy rájövök, hogy egyre kevesebbet tudok.

[01:15:54]- De miből következik az, hogy egyre kevesebbet tud?

[01:15:58]- Mert minél többet tájékozódok, minél többet olvasok, annál inkább rájövök, hogy mennyire véges a tudásom és mennyire keveset tudok.

[01:16:05]Tehát, hogy az elvégzett tudás megszerzésével fordítottan arányos az érzés, hogy mennyire érzem azt, hogy növekszik a tudásom, vagy hogy mennyit ismerek a világegyetemből.

[01:16:17]- De az nem azt jelenti, hogy az addigi tudását le kell, hogy értékelje.

[01:16:20]- Ez nem leértékelés, hanem minél inkább bölcsül az ember, annál kevésbé mond véleményt, kevésbé foglal határozottan állást, mert annál komplexebben, annál árnyaltabban látja a dolgokat.

[01:16:34]Így a kevés illúzió hatására egyre kevésbé tudok vagy tudunk véleményt nyilvánítani.

[01:16:44]Például valóságos rohamot kapok attól, mikor ilyen summás állításokat hallok hangosan kinyilatkoztatva.

[01:16:52]- Van aki úgy tud mondani ilyen hangzatos sommás állításokat, hogy soha nincs kétsége önmagával kapcsolatban.

[01:16:59]Mint, hogyha a társaságban vagyunk és valaki osztogatja a szentenciákat, megkérdezem, te, neked nincs soha kétséged önmagaddal kapcsolatban?

[01:17:08]Mert tényleg van, aki úgy nyilvánít véleményt, hogy az megkérdőjelezhetetlen.

[01:17:12]És valóban az úgy van, hogy minél többet tud az ember, annál inkább visszább lép, annál kevésbé határozott, mert egy csomó olyan szempont eszébe jut, ami megkérdőjelezheti azt a sommás véleményt adott esetben.

[01:17:25]- Ez így van.

[01:17:25]Igen, ez ad neki most, hogy vélt vagy valós biztonságot, azt ne nyissuk ki, de erősebb biztonságérzete van tőle.

[01:17:35]- Nem találtam el ezek szerint az Ön válaszát, úgyhogy innom kell egy kortyot, viszont így már sokszorosan az Ön javára fordult a pontarány, mert 6:3.

[01:17:47]- Én húzok.

[01:17:51]Igazi barátokat fiatalon szerezhet az ember, utána legfeljebb már csak szövetségeket köthet.

[01:17:59]- Viszonylag egyértelmű, gyorsan le is tudom tenni a véleményemet.

[01:18:05]- Van egy olyan percepcióm vagy érzésem, hogy olyan színes életet él Sándor, annyi emberrel találkozik a munkája során, hogy azt nem tudom elképzelni, hogy csak a gyerekkori vagy kora fiatalkori barátokat tekinti barátnak, azt gondolom, hogy Önnél ez változásban van, és hogy igenis bármilyen életkorban Ön nyitott és szerez barátot, ha olyan hatás éri.

[01:18:37]- Miközben eltalálta, hogy nem-mel válaszoltam, tehát hogy nem igaz, hogy barátokat az ember csak fiatalon szerezhet, mert nekem ugyan fiatalon alakult ki a szűkebb baráti köröm, de középkorúan is azért szedtem össze akár mondjuk riportalanyból adódó barátságokat, és bár az is igaz, hogy nem vagyok egy ilyen barátkozós típus, tehát eléggé introvertált életet élek, mert azt szoktam mondani, nekem olyan gazdag a belső világom, hogy ilyen nagyon szerényen fejezzem ki magam, hogy én el vagyok jól egyedül is napokig.

[01:19:12]Tehát anélkül, hogy telefonálnék, hogy kilépnék a lakásból, nekem az is tökéletesen megfelel, mert magamnak jó társaság vagyok, annyi impulzus ér, annyi mindenen gondolkodom, olvasok, satöbbi, satöbbi, hogy jól elvagyok egyedül is, de az a szűk baráti kör, aki mondjuk 6-7 embert jelent, az azért, ha belegondolok, mégiscsak fiatalon jött az életembe, talán egy-kettő van, akit olyan 40-45 éves koromban szedtem össze, de az nekem nagyon fontos, hogy az értékrendünk az valahogy egyféle legyen.

[01:19:44]Tehát nincs olyan barátom például, aki nagyon mást vallana az élet fontosabb kérdéseiről, mint én.

[01:19:50]- Ön barátkozós típus?

[01:19:50]- Én nagyon.

[01:19:53]- Mert én meg extrovertált vagyok, nagyon kapcsolódok.

[01:19:56]Szeretek közösségben lenni, mindenkivel beszélgetek a hivatalban, a postán.

[01:20:02]- Igen?

[01:20:02]- Igen.

[01:20:03]- Ezt még otthonról hozta?

[01:20:05]Tehát abból a szűk közösségből, a faluból, ahol azért az emberek sokkal közelebb vannak egymáshoz?

[01:20:10]- Abszolút, de édesanyám meg édesapám is ilyen volt.

[01:20:14]Tehát apu a focicsapat edzője volt, az iskolában szülői munkaközösség elnöke, anya a gyárban a szakszervezeti bizalmi, tehát hogy kettőből kettő volt ilyen a szülők közül.

[01:20:26]- Vannak olyan barátai, akiket már később szedett össze az életében, 40-50 éves kora környékén?

[01:20:31]- Abszolút, abszolút.

[01:20:31]Nagyon örülök az új barátságoknak is.

[01:20:35]- Honnan választ barátot?

[01:20:36]A saját műfajából, tehát mondjuk pénzügyi, banki körökből, vagy pedig széles a spektrum?

[01:20:42]- Abszolút széles a spektrum, mindenféle.

[01:20:46]Mindenhonnan.

[01:20:46]Nem csak arról szól, hogy idézőjelben puncsolunk egymásnak, hanem azt tudjuk mondani, hogy figyi, ez most nagyon gáz.

[01:20:54]Például a legjobb barátnőm azt szokta mondani, hogy Varga, ez nagyon gáz.

[01:20:59]- És ez hány éves barátság?

[01:21:01]- Harminc.

[01:21:01]- Mi az a legnagyobb kritika, amit eltűr?

[01:21:03]- Eddig nem volt olyan, hogy átmenjek ilyen örihariba azért, mert olyan megjegyzést kaptam.

[01:21:09]- Akkor most eltalálta, tehát megint ön szerzett pontot.

[01:21:14]7:3-ra vezet Eszter, ebből már sok jó nem sül ki.

[01:21:18]Még akkor húzunk kettőt, és akkor az el fogja dönteni az előre látható szomorú végeredményt.

[01:21:25]- Jó.

[01:21:28]- Akik soha egyetlen korty alkoholt sem engednek meg maguknak, azok korlátoltak és az élet más terepein is óvatosan és szűk fantáziával mozognak.

[01:21:42]- Én odatolom a poharát, hogy ezzel egyetért, legalábbis az állításnak azzal a felével, hogy akik egy korty alkoholt sem engednek meg maguknak, azok korlátoltak és szűk fantáziával bírnak az életben.

[01:21:56]Amit én egyébként majdnem így gondolok, de ez azért túlzó fogalmazás, mert van azért olyan barátom, ismerősöm, aki például egész életében soha tényleg egy korty alkoholt sem ivott, és nemhogy nem tartom korlátoltnak, nagyon is széleskörűen gondolkodónak tartom, de azért azt meg kell mondani, hogy ezt a részét soha nem értettem.

[01:22:19]Tehát nem inni, nem kipróbálni valamit, azt én az életben egyfajta korlátoltságnak minősítem, mert azért az élet jót és rosszat kínál, és ha a jót kipróbálja az ember, miért nem próbálja ki a rosszat is?

[01:22:31]Szóval én egyetértek azzal, hogy... meg inni, legalábbis egy keveset, az jó.

[01:22:36]Sokan korholnak bennünket azért, hogy itt ital formájában fejezzük ki a véleménykülönbségünket, de nem fogok eltekinteni az egy-egy kis pohár italtól, mert ez egyfajta tétet ad, most ráadásul július van, tehát jól is esik ebben a hőségben, hogy pezsgőt választottunk mindketten, még ha az nem is olyan hideg, mint kellene már itt a játék hevében, de valahogy én ezzel úgy értek egyet, hogy tudok kivételeket tenni.

[01:23:02]Na jó, Ön mire tippelt esetemben?

[01:23:02]Hogy azt mondom, hogy nem?

[01:23:09]- Igen.

[01:23:09]- Hát ezt nem találta el.

[01:23:12]Mit hoz fel mentségére?

[01:23:14]- Mert nekem is vannak olyan ismerőseim, akik teljesen rendben vannak.

[01:23:19]Az egyik elvből nem iszik, mert alkoholisták voltak a szülei, tehát hogy van rá egy indoka, a másik pedig azt mondja, hogy ő nem szereti az alkoholt.

[01:23:28]- Nem próbálta ki, honnan tudja?

[01:23:28]- De ő azt mondja, hogy nem szereti a hatását, amit vél kívülről.

[01:23:34]- De úgy, hogy még nem próbálta ki, úgy mondja ezt?

[01:23:36]- Igen, abszolút, mert egy alkoholista felmenő hatására meg se kóstolja, és semmi köze nincs ahhoz, hogy most mennyire korlátolt, egyáltalán nem szűk látókörű, csak egyszerűen neki ezzel van egy ilyen traumatikus tapasztalata, és azt mondja, hogy köszöni szépen, ez neki nem hiányzik.

[01:23:54]- Érdekes, mert én életem egy szakaszában ez nagyon fiatalon volt, a katonaság időszaka, tehát egyetemi előfelvételis voltam, akkoriban én például nagyon szerettem inni, de a hatás kedvéért, mert annyira meg tudott szédíteni, nyilván nem négykézláb részegségig ittam magam, de azért annyira meg tudott szédíteni, hogy akkoriban olyanokat mondogattam, hogy tulajdonképpen az embernek egy ilyen 15-20%-os alkoholtartalommal kellett volna születnie.

[01:24:20]Tehát, hogy mindig legyen bennünk ez az alkohol okozta könnyedség, mert sokkal könnyebb lenne az élet.

[01:24:26]De aztán valahogy, miközben mai napig is nagyjából ezt vallom, de már nem jut eszembe.

[01:24:32]Nagyon ritkán iszom egy-egy pohár bort legfeljebb, de ha otthon vagyok, csak ha vendég jön, akkor bontok valami italt, és akkor abból egy pohárral, vagy mit tudom én, attól függ, miről van szó, pár kortyot iszunk.

[01:24:43]Szóval úgy vagyok az alkohollal, hogy ma már nem különösebben látom be a jótékony hatását, pedig fiatalon esküdtem rá.

[01:24:50]Maga szeret inni ilyen értelemben, mint ahogy most elmondtam?

[01:24:54]- Én nagyon.

[01:24:54]- Ja, hogy nagyon?

[01:24:56]- Igen.

[01:24:56]- Ja, persze, hát Szatymazról jön, ott az a pálinka.

[01:24:59]- Hát persze, a nagyapám, tehát ugye főztünk pálinkát, nagyapám is, apukám is, hát ott még kicsi korunkba is megkóstoltuk a pálinkát.

[01:25:06]Kaptunk pálinkát, volt saját borunk, tehát ez nem volt ilyen akadémikus téma, hogy a gyerek ne kóstolja meg.

[01:25:13]- És már kicsi korában is megkóstolta?

[01:25:15]- Nem babakoromba, de mit tudom én, általános iskolás koromba, hogy elkészült a pálinka, meg megvolt az új bor, akkor belenyalhattunk.

[01:25:22]- És ez úgy maradt.

[01:25:22]- Úgy maradt.

[01:25:24]Sőt, én mondjuk pénteken, mikor lement a hét, és mondjuk hazaérek, akkor szívesen iszok egy pohár vörösbort a teraszon, és mit tudom én, a strandos italom, az a Negroni koktél.

[01:25:37]Tehát két Negronival... - Az mi?

[01:25:39]- Az jó erős, mert van benne ilyen piros színű vermut, tehát háromféle alkohol, tehát elég ütős darab, és kettőt úgy egész nap elszopogatom.

[01:25:48]- Kettőt egész nap?

[01:25:48]Hát az semmi.

[01:25:49]- És az pont az az érzés, amit Sándor az előbb mondott, hogy attól úgy kerek az élet.

[01:25:54]- Jelentem, ezt viszont akkor nem találta el.

[01:25:56]Végre egy szépítő pont, így lett 7:4, és akkor az utolsó állítást húzza Ön.

[01:26:04]- A tinédzsereknek legalább tizenhat éves korukig engedélyt kellene kérniük a szüleiktől, hogy a közösségi médiát használhassák.

[01:26:14]- Ez most sok országban egyébként bekövetkezett, legalábbis olvastam, hogy Ausztráliában talán bevezették, mintha Angliában gondolkodnának ezzel kapcsolatban, merthogy sok rosszat hoz, főleg a fiatalokra, nagyon megbontja az értékrendjüket a közösségi média.

[01:26:34]- Na, mit gondol?

[01:26:34]Ezzel egyet fogok érteni?

[01:26:37]- Igen.

[01:26:37]Bár Sándornak, hogy nincsen gyermeke.

[01:26:41]- Legalábbis ön nem tud róla.

[01:26:41]- Én nem tudok róla.

[01:26:45]Még itt ma iszunk egy kicsit, és akármi is kiderülhet.

[01:26:48]Azt gondolom, hogy egyrészt ez most nagyon a közgondolkodásban benne van, és miután Sándort felelősségteljes embernek tartom, hogyha lenne gyereke, akkor korlátozná.

[01:27:01]- Tehát ön azt hiszi, azt gondolja, hogy én ezzel egyet fogok érteni, hogy igenis a tinédzsereknek legalább tizenhat éves korukig engedélyt kell kérniük.

[01:27:09]- Igen.

[01:27:12]- Na!

[01:27:12]- Nem.

[01:27:15]Mert én annyira liberális vagyok, hogy úgy hiszem, hogy ezt neveléssel a család el tudja intézni a gyereknél.

[01:27:23]Tehát központilag bármit tiltani, az nem szerencsés dolog.

[01:27:28]Ezt családilag kell megoldani, hogy mennyi időt töltsön a gyerek a közösségi médiával.

[01:27:32]Egyáltalán befolyásolni, vagy elterelni a figyelmét valami nagyobb impulzus felé, az Önök esetében ez például hogy van?

[01:27:39]Két tinédzser gyereke van.

[01:27:41]- Orrvérzésig sportolás.

[01:27:43]Tehát ki kell tölteni az időt, hogy ne alakuljon ki az addikció, és a kisfiam különösen hajlamos erre, és ő vízilabdázik minden nap 2-3 óra hosszát, és utána az edzés végén már a hamut is mamunak mondja, tehát hogy ne legyen energiája se ezzel foglalkozni.

[01:28:00]- Ő hány éves?

[01:28:00]- Ő 14.

[01:28:02]- Tehát a család meg tudja oldani, találnak olyan elfoglaltságot, amivel a gyerek fölös energiáját levezetik.

[01:28:08]És akkor ez azt jelenti, hogy ő például egyáltalán nem is nézi, nem is olvas közösségi médiát?

[01:28:14]- Hát de, csak nagyon kicsi, mert nincs ideje annyira elmélyülni benne.

[01:28:20]- És a lánya?

[01:28:20]- Ő is versenyszerűen teniszezett egy ideig, most pedig tulajdonképpen két iskolába jár.

[01:28:27]- Mit jelent az, hogy két iskolába jár?

[01:28:29]- Jár gimnáziumba és jár a Milestone-ba ilyen egyetemi előkészítőbe, ami nyáron most is egyébként iskolai elfoglaltságot jelent számára, de a kislányom inkább kommunikálni szeret, tehát hogy a barátokkal folyamatosan online is tartja a kapcsolatot.

[01:28:47]Tehát hogy folyamatosan a fürdőszobában, fürdés közben, amit én mint boomer szép csöndben tudomásul veszem, hogy így is közösségben vannak és kommunikálnak egymással és támogatják egymást, és próbálom felfogni, mint new wave barátkozás és közösségben levés, hogyha úgy tetszik.

[01:29:10]- Ettől viszont én megőrülök.

[01:29:12]Beülök egy étterembe és látom, hogy az összetartozó emberek mindegyike egy-egy telefont néz például.

[01:29:17]Ez nem a tizenhat évesekre vonatkozik, hanem felnőttek.

[01:29:20]Nem értem, hogy miért ül be étterembe a társával, ha egyébként mind a kettő a saját telefonjába van elmélyedve.

[01:29:26]Néha utazom a metróval, és ott is látom, hogy miközben beülnek ketten, összetartoznak, két szavuk van egymáshoz, és négy megállón keresztül mindenki a telefonjába van elmélyedve.

[01:29:36]Ez egy őrület, de persze most nem erről van szó.

[01:29:39]- Nálunk az a vita, hogy például étkezés közben ne telefonozzanak, de mondjuk a férjem is telefonozik, és rászól a kisfiamra, hogy ne telefonozzon, mire visszaszól, hogy de apa te is telefonozol, ő csak a híreket olvassa, mert ő meg a saját dolgát nézi, és akkor gyakorlatilag így jól megérvelte mind a kettő, és akkor, van mikor erőszakhoz folyamodok, hogy elveszem a telefonokat, és akkor... - Tényleg?

[01:30:02]- Nagyon agresszív, tehát látszik, hogy addikciót okoz.

[01:30:06]- Mellesleg nekem a legalacsonyabb a családban a képernyőidőm.

[01:30:10]- Tehát olyan keveset használ?

[01:30:12]- Igen.

[01:30:12]- Mire használja?

[01:30:15]- Telefonálok, tehát a basic régi tevékenységekre egyébként, és nagyon kevés Insta, Facebook, TikTok nincs is.

[01:30:23]- Nahát, akkor viszont megint egy kortyot ugye Önnek kell innia, és így lett a végeredmény mindezek ellenére 7:5.

[01:30:33]- Jó, hogy befejezzünk, mert még beért volna Sándor.

[01:30:37]- Itt kell befejezzük.

[01:30:38]Viszont így, hogy nyert, rám vár az a szívmelengető feladat, hogy van önnek Facebook oldala vagy Instagramja?

[01:30:46]- Igen, van.

[01:30:46]- Nahát akkor a műsor megjelenése utáni napon én oda címzek majd egy Önről és erről a találkozásról szóló rövid kis esszét.

[01:30:56]- Köszönöm szépen, nagyon várom.

[01:30:57]- És köszönöm szépen a találkozást, jól éreztem magam, remélem a nézők és a hallgatók is.

[01:31:02]- Én köszönöm a meghívást.

[01:31:06]- Ebben a mai Podcastben vendégem Varga Eszter volt az RTL-en futó Cápák között című üzleti műsor egykori cápája, bankár, üzleti befektető, akivel a Podcast második részében az 'Igen vagy nem' című speciális kérdez-feleleket játszottuk.

[01:31:23]Aki támogatni szeretné a munkánkat, mert erre van lehetősége, megteheti a videó alatt található 'Köszönet' gomb megnyomásával.

[01:31:31]Vagy megteheti a donably.hu felületén is, illetve a patreon.com-on is.

[01:31:39]Mellesleg minden támogatási forma és lehetőség megtalálható a videó alatt a tartalmi összefoglalót követő részletes leírásban.

[01:31:47]És ha még nem tette, kérem, iratkozzon fel a YouTube csatornánkra, és kövesse a Facebook oldalunkat is.

[01:31:55]Nekünk minden feliratkozás és megosztás, továbbá tartalmaink ajánlása hozzátartozóinak, barátainak, ismerőseinek igen sokat számít, és köszönjük szépen.

[01:32:07]Legközelebb e hónap végén jelentkezünk, Ön pedig természetesen akkor nézi meg legfrissebb beszélgetésünket, amikor eldönti és megnyomja a play gombot.

[01:32:18]Addig meg lehet válogatni, az ezzel együtt nem kevesebb, mint 147 darab podcastünk között, vagy archívumunkban, amit szintén ott talál a Friderikusz Podcast elnevezésű YouTube oldalunkon.

[01:32:33]Itt 371 olyan műsorom, beszélgetésem és riportom látható, amiket még televíziós pályafutásom időszakában készítettem.

[01:32:44]Egyebekben jó nyarat, jó szórakozást kívánok!