IGEN VAGY NEM? - játékos interjú Náray Tamás íróval, festővel, 2.rész /// Friderikusz Podcast 150.

[00:01:40]- Igen, ez itt az 'IGEN vagy NEM' című játékunk Náray Tamás íróval, képzőművésszel, egykori divattervezővel.

[00:01:48]Ennek a 'fele sem tréfa' játékunknak a lényege Tamás, a következő.

[00:01:53]Az asztal közepén lefordított kártyák vannak, mint láthatod, rajtuk egy-egy állítással.

[00:01:59]Felváltva húzunk, aki húz, az felolvassa a kártyán lévő állítást, és megtippeli, hogy a másik erre IGEN-nel vagy NEM-mel válaszolna-e.

[00:02:09]Az én poharamat te odahúzod, ahová gondolod a válaszomat, IGEN vagy NEM-hez, ugyanezt csinálom én is a te poharaddal.

[00:02:15]A poharakban egyébként az én esetemben egy kis konyak, a te esetedben, mert alkoholt köztudottan ugye te nem iszol, gondoltam, neked rendelek egy émelyítő löttyöt, szigorúan alkoholmentest, matcha tonikot kértem, remélem, sem tonik, sem pedig matcha-allergiád nincsen.

[00:02:32]- Már a színéről gondoltam, hogy mi van benne, ezzel vallatni lehet, úgyhogy nagyon kedves, köszönöm.

[00:02:38]- Na most, a kártya felolvasása után a másikunk, tehát akinek az állítás szól, az asztalra teszi lefordítva az IGEN-t vagy a NEM-et, a korongot azért lefordítva teszi le az asztalra, hogy utólag ne tudjon módosítani.

[00:02:51]Ezután kiderül, hogy jól, vagy rosszul tippeltünk az állítással kapcsolatban.

[00:02:56]Ha nem találtam el a te válaszodat, akkor iszom az én kedvenc italomból, viszont ha te nem találtad el, akkor belekortyolsz, mégpedig öblösen a matcha tonikba.

[00:03:06]- Tehát nem csak nyalogatva.

[00:03:06]- Nem, nem, öblösen.

[00:03:09]Aztán jön a következő kártya, ami már a másikunknak szól, és így megy tovább, oda-vissza a játék.

[00:03:14]Elég világos ez a szabály?

[00:03:15]- Nekem teljesen világos.

[00:03:17]- Ha nem, menet közben úgyis rögtön kiderül.

[00:03:30]- Na jó, akkor kezdhetjük is, ugye?

[00:03:30]- Igen, igen, igen.

[00:03:34]- Az első állítás: Attól, mert a közönség szeret, nem biztos, hogy a közönségnek igaza van.

[00:03:45]- Tedd le a kártyádat attól függően, hogy mire gondolsz.

[00:03:50]- Most először megpróbálom a mondatot értelmezni.

[00:03:53]- Attól, mert közönség szeret, nem biztos, hogy a közönségnek igaza is van.

[00:03:57]- Hogy ez az állítás stimmel-e vagy nem szerintem.

[00:04:00]Megvan.

[00:04:04]- Szerintem a te válaszod a korongon, amit lefordítottál, IGEN, mégpedig azért, mert a közönség szeretete óriási elismerés, de könnyen kialakulhat hamis biztonságérzet is.

[00:04:16]A közönség ugyanis sokszor érzelmi alapon dönt, nem szakmai szempontok szerint, a népszerűség tehát nem egyenlő a minőséggel.

[00:04:26]Ami sokaknak tetszik, az nem feltétlenül jó, vagy igaz.

[00:04:29]Arról nem beszélve, hogy a közönség ízlése változó és kiszámíthatatlan.

[00:04:34]Gondoljunk csak bele, például ami hirtelen eszembe jut, hogy a történelem során sok téves nézet élvezett tömeges támogatást, mielőtt kiderült volna róla, hogy hibás.

[00:04:43]Az alkotónak vagy egy vezetőnek ezért néha akkor is ki kell tartania a meggyőződése mellett, gondolom én, ha az pillanatnyilag népszerűtlen.

[00:04:52]Churchill jut az eszembe, aki 1945-ben győzelemre vezette Nagy-Britanniát a második világháborúban, mégis, ha jól emlékszem, néhány héttel később a választáson a választók leváltották, mert szociális biztonságot, jóléti reformokat, meg ilyen békebeli megélhetést akartak, viszont ezeket a Munkáspárt hitelesebben ígérte.

[00:05:14]Szóval azt gondolom, hogy a közönség ítélőképessége gyakran pillanatnyi hangulatoktól függ, a tömegek döntései sokszor nem hosszú távú értékelések, hanem aktuális, mondjuk érzelmi, társadalmi vagy gazdasági hangulatot tükröznek, azon alapulnak.

[00:05:30]- Mutasd a kártyádat!

[00:05:31]- Hát attól szerintem, attól, mert a közönség szeret, nem biztos, hogy igaza van.

[00:05:35]Szerintem meg igaza van, mert ha a közönség szeret, akkor... - Magyarul tehát azt mondtad, hogy NEM?

[00:05:42]- Igen.

[00:05:43]Ugyanis a közönségnek nincs mindig igaza, de abban igaza van, hogyha ő eldönti, hogy engem szeressen, akkor ő meg fogja találni az okot, hogy engem miért szeressen.

[00:05:52]- És mindaz, amit elmondtam az előzőkben, hogy azért a tömegbefolyás azért az nagymértékben alakítja a közönség, tehát a nép véleményét?

[00:05:59]- Hát igen, mert mondjuk a Churchill példa az az volt, hogy őt szerette a közönség, de aztán rájött arra, hogy valami nem stimmelt a dologgal kapcsolatban, és utána leváltotta.

[00:06:10]De addig, ameddig nem jön rá, hogy mi nem stimmel a dologban, vagy mi az ok, amiért megváltoztassa az érzelmeit, addig, hogyha szeret, akkor igaza van abban, amiért szeret.

[00:06:21]- Hát akkor kedves egészségedre.

[00:06:23]- De nem a matcha tonikot iszom, hanem a finom konyakot.

[00:06:26]- Ja.

[00:06:28]- Na jó, akkor 1:0 a javadra, te húzod.

[00:06:35]- A plasztikai beavatkozás nem a testet, hanem az adott ember történetét akarja átírni.

[00:06:42]Kérdés, sikerül-e?

[00:06:47]- Igen, itt akkor nekem kell állást foglalnom először.

[00:06:55]Na, mit gondolsz?

[00:06:55]Mit válaszolhattam erre?

[00:06:58]- Én úgy gondolom, hogy te úgy véled ezt, hogy a plasztikai beavatkozás az a testet szabja át, de annak semmi köze az ember történetéhez.

[00:07:14]- Tehát odahúzod.

[00:07:18]- Hát eltaláltad, miközben nem így gondolom, de akkor lehet, hogy én értettem félre ezt az állítást.

[00:07:26]- Saját állításodat?

[00:07:26]- Mert én úgy látom, hogy sokan nem egyszerűen fiatalabbnak akarnak látszani a plasztikázástól, hanem megszabadulni attól az embertől, akivé az idők során váltak.

[00:07:39]Sokszor valóban nem a ráncok vagy az arcforma zavarja az embert, hanem az, amit azok jelentenek az adott ember számára.

[00:07:49]Ugyanakkor a külsőn lehet változtatni, de a múltat nem lehet eltüntetni.

[00:07:54]Ha valaki ettől magabiztosabb lesz, azzal nincs semmi baj, de a belső békét szerintem nem lehet műtéttel létrehozni.

[00:08:04]Egy példa jut az eszembe, a legkézenfekvőbb tulajdonképpen: Michael Jackson plasztikai műtétei, amelyek nemcsak a külsejét változtatták meg, hanem tulajdonképpen azt a történetet is, amit magáról mesélt, és ez az ő belső békéjét is nagyban átírta, legalábbis a történet végkifejletét ismerve.

[00:08:23]Tehát akkor ehhez képest szerintem én rossz korongot tettem le, de formálisan te eltaláltad, tehát hogy NEM a válasz.

[00:08:31]Akkor tehát 2:0 a te javadra?

[00:08:33]- És megint én iszom?

[00:08:33]- Igen.

[00:08:35]- Be fogsz rúgatni, de ez mondjuk mindig így szokott lenni.

[00:08:38]- Hát próbálok mindent elkövetni.

[00:08:38]- De te miért mondasz nekem ellent?

[00:08:43]Amikor egy magyar lány feltölti a száját, akkor nem akar egyre jobban a sztárkultusz jegyében az ő idoljára hasonlítani?

[00:08:51]- Hát dehogynem.

[00:08:51]Magyarországon mindenki sztár szeretne lenni, de külföldön is most már ez a divat.

[00:08:56]- Vagy ha valaki fiatalabbra varázsoltatja magát, hát akkor mégiscsak a történetét is át akar írni, mert nem akar a saját életkorával együtt haladni.

[00:09:05]- Olyan értelemben átírja a történetét, igen, hogy azt mondhatja magáról, hogy nem hatvan múlt, hanem negyven.

[00:09:11]Tehát ezzel átírja valóban azt, hogy akkor ő mikor született, meg mikor nem.

[00:09:16]De én úgy gondolom, hogy az első, vagy az elsődleges motiváció az ilyen plasztikai beavatkozásoknál az a reklámtömeg vagy az az elvárástömeg, ami az emberek felé hullámzik, hogy csak az az értékes, hogyha te bármi áron fiatalabbnak nézel ki, mint a korod, akkor vagy szerethető, akkor vagy eladható, akkor van előtted a világ, ha te fiatalabbnak nézel ki, mint a korod.

[00:09:48]- Te hogy vagy ezzel?

[00:09:49]- Énnekem nem voltak plasztikai beavatkozásaim.

[00:09:53]Ha majd úgy fogom érezni, hogy szükségem van erre, akkor nyilván ezt meg fogom tenni.

[00:09:58]Nyilván ápolom az arcomat, ahogy tudom, de előfordul az, hogy segítséget kérek kozmetológustól vagy kozmetológus orvostól, de semmiféle invazív beavatkozás nem történik.

[00:10:14]De nem azért, mert én úgy gondolom, hogy nekem ez nem... Nem, nem, nincs ezzel kapcsolatban semmiféle... - Félsz esetleg a tűtől, meg az ezelőtt járó fájdalomtól?

[00:10:24]- Nem, egyáltalán nem tartok ezektől a dolgoktól.

[00:10:28]Attól egy kicsit jobban, hogy elveszti az arcom a karakterét, amit megszoktam, mert most nem az, hogy ez egy olyan speciális, egy különleges karakter, csak én ezt szoktam meg, és nem akarom, hogy egy másfajta típusú vagy más szájú, vagy más szemű ember nézzen rám a tükörből reggel vissza.

[00:10:45]A másik meg, hogy... szóval én ilyen tök para izé vagyok, hogy én nem akarom, hogy én belém ilyen dolgokat beletöltsenek vagy belefecskendezzenek a testembe ilyen savakat, műanyagokat, tehát én ettől parázok, hogy most akkor azzal majd ott valami lesz.

[00:11:08]Én ezt nem akarom.

[00:11:11]- Vállalod a korodat is?

[00:11:12]Mert itt az előző interjúban egyszer minimum mondtad, de lehet, hogy kétszer is, hogy így ötven felé közelítve, ami oké, viccesen hangzott, de minthogyha ez azt is jelentette volna, hogy azért a kort igyekszel elrúgni a saját utadból.

[00:11:25]- Először is nem volt vicces, mert ezt halálosan komolyan gondolom.

[00:11:28]- Ja, hogy ötven felé most közelítesz?

[00:11:28]- Igen, igen, igen.

[00:11:32]- Tudod, hogy az ember életében melyik a legszebb tíz év, ami 39 és 40 között telik el.

[00:11:38]Tehát az a legszebb tíz év.

[00:11:40]- Ja, hogy így számolod.

[00:11:40]Ez egy másik számrendszer.

[00:11:44]Na jó, akkor most én húzok.

[00:11:45]Sajnos 2:0-ra vezetsz, de egy kicsit azért ez véleményes, hogy most akkor vagy te értetted félre, vagy én, és majdnem azonos nevezőn voltunk.

[00:11:54]- Sajnos.

[00:11:54]Lehet, hogy most bukok.

[00:11:56]- A következő állítás: Az ember akkor kezd igazán szorongani, amikor rájön, hogy pótolható.

[00:12:03]- Tulajdonképpen az előző téma folytatása.

[00:12:10]- Letetted?

[00:12:10]- Igen.

[00:12:13]- Hát ha józanságodból indulok ki, akkor azt mondom, hogy te erre fittyet hánysz, de én megint az IGEN felé tolom, lesz, ami lesz.

[00:12:21]Innen szép győzni, vagy veszíteni.

[00:12:24]Miközben úgy gondolom, hogy az élet legkijózanítóbb felismerése ez, hogy az ember akkor kezd igazán szorongani, amikor rájön, hogy pótolható, mert előbb-utóbb mindenkinek szembe kell nézni azzal, hogy nélküle is megy tovább a világ, és lehet, hogy ez elsőre ijesztő, de közben kellőképpen szerintem felszabadító is, mert ennek nyomán esetleg rájövünk, hogy nem pótolhatatlannak kell lennünk, hanem a saját munkánkat kell mondjuk a lehető legjobban elvégezni, ahogy utaltál rá ott az első rész vége felé, és akkor nem kérdés ez a pótolhatóság vagy pótolhatatlanság kérdése.

[00:12:59]Például eszembe jut itt hirtelen Hosszú Katinka, aki sok éven át a magyar úszósport tényleg megkérdőjelezhetetlen központi alakja volt.

[00:13:08]Iron Lady, ugye?

[00:13:09]- Igen.

[00:13:09]- Iron Ladyként már-már intézménnyé vált, aztán az ő dominanciája egyszer csak véget ért, de ettől a magyar úszósport nem szűnt meg, sőt új nevek, új sikerek, új történetek jöttek, és jönnek azóta is elég szép számmal.

[00:13:24]Az is igaz, hogy az a fajta megszállottság, személyes mítosz, meg ez a korszakos jelenlét, amit Hosszú Katinka jelentett, hát az nem egyszerűen helyettesíthető, inkább azt mondanám.

[00:13:35]Na, te?

[00:13:35]IGEN.

[00:13:35]Akkor végre ezt most eltaláltam.

[00:13:41]- Azért, merthogy azok az emberek, akik úgy gondolták, hogy létrehoztak valamit, és rá kell jönniük a világban, hogy mások is létre tudnak hozni hasonlót vagy ugyanolyat,... - Vagy még jobbat esetleg.

[00:13:56]- ...vagy még jobbat, hát az meg pláne para, akkor szorongani fognak tőle, hogy elveszthetik a lehetőségeiket.

[00:14:03]- De te például szorongtál?

[00:14:05]Tehát szorongtál akkor, amikor lezártad a divatipart?

[00:14:08]- Amikor lezártam a divatipart, nem, mert magabiztos voltam.

[00:14:11]Én ruhatervezőként se néztem sose, hogy a többiek mit csinálnak.

[00:14:15]- Na, hát azért csak megnézted mondjuk, hogy hol tart a világtrend, a világban ki mit csinál, mi most a divat, nem?

[00:14:21]- Volt két-három olyan divatház, amelyiket rendszeresen megnéztem, információ szempontjából, nem inspiráció szempontjából.

[00:14:32]- Mert miért lenne baj, hogyha inspiráltak volna azok téged?

[00:14:34]- Nem, de magyar kollegákat is.

[00:14:34]Például én soha nem néztem senkit.

[00:14:38]- És akkor te úgy tekintesz magadra, mint divattervező, hogy te ilyen értelemben pótolhatatlan voltál?

[00:14:43]- Menj le ide az utcára, random állítsál meg három embert, és kérdezd meg tőlük azt, hogy meg tudnak-e nevezni három magyar divattervezőt.

[00:14:52]Tizenkét éve nincs már kollekcióm, de háromból kettő az én nevemet fogja mondani.

[00:14:58]- Na jó, azért, mert te forogsz, tehát folyamatosan benne vagy.

[00:15:02]- Valamiért csak hívtok, nem?

[00:15:04]- Hát mert jópofa vagy, meg szangvinikus, meg őszinte, meg jól fogalmazó, de azzal nincs köze a divatiparhoz.

[00:15:11]- Amilyennek lenni kell.

[00:15:11]Ha nem vagy semmilyen, akkor nem fognak megjegyezni, hát a semmilyenre senki nem emlékszik, a valamilyenre szoktak emlékezni.

[00:15:19]- Na de akkor mondd ki!

[00:15:20]Tehát akkor te úgy gondolkodsz magadról, hogy te pótolhatatlan vagy.

[00:15:23]- Hát abban, amit csináltam Magyarországon, abban szerintem senki nem ért a nyomomba.

[00:15:29]Igen, pótolhatatlan vagyok, mert abban senki nem ért a nyomomba, amit csináltam Magyarországon, ez biztos.

[00:15:37]- Örülök, hogy ilyen őszintén kimondtad.

[00:15:39]Most akkor viszont neked kell inni, ugye?

[00:15:41]- Azt hittem, ezt átbeszéljük ezt a dolgot.

[00:15:43]- Nem beszéljük át, mert akkor most így 2:1 lett.

[00:15:47]- Igen, sajnos.

[00:15:47]Kedves egészségedre.

[00:15:50]- Akkor jön a következő állítás.

[00:15:52]Milyen volt?

[00:15:54]- Nagyon finom, köszönöm szépen.

[00:15:56]- Most te húzol.

[00:15:56]Ugye?

[00:15:59]- Igen.

[00:15:59]A globalizáció nem gazdagít mindenkit, sokakat kiszorít, miközben másoknak példátlan előnyöket teremt.

[00:16:12]- Én letettem a válaszomat.

[00:16:12]Na, mit gondolsz?

[00:16:17]És húzd is a poharamat egyúttal.

[00:16:19]- Szerintem erre IGEN-t fogsz válaszolni.

[00:16:22]- Mert?

[00:16:22]- Azért, mert ez így van, hogy nem egyformán gazdagítja az embereket, és nem részesül mindenki az előnyéből a globalizációnak.

[00:16:33]Ugyanis hogyha most gondold végig, hogy a világban hány olyan feltörekvő kisebb gazdasági egység létezhetett, amit mondjuk egy hatalmas külföldi vállalat lesöpört az asztalról, pedig lett volna létjogosultsága arra, hogy mondjuk előállítsa azokat a termékeket és jól piacra tudja vezetni.

[00:17:00]- Na de itt van pont a te ellenpéldád, aki meg tudtál gyökeresedni, nem is kis mértékben a divatiparban, miközben jöttek be a nagy világcégek, ugye?

[00:17:11]- Nem mindenki olyan tehetséges, mint én.

[00:17:13]- A globalizáció azért benneteket is kellett, hogy sújtson, és mégis miben állt akkor az az erő, pusztán a tehetséggel magyarázod, az egyediséggel vagy a kis szériával?

[00:17:24]- Az egyediséggel.

[00:17:26]Azzal, hogy van egy jól felismerhető, szignifikáns stílusa annak, amit csinálsz, és akinek az a stílus tetszik, az hozzád bejön.

[00:17:39]És erre azt szoktam mondani, hogy én nem szeretnék a bemutatómra meghívni 1500 embert, nekem pont elég, ha az a 150 van ott, aki meg is veszi.

[00:17:50]Én így gondolkodtam, és az egyediség, a különlegesség, a jó minőség, plusz ott van a tervező személyisége, aminek egy vonzó személyiségnek vagy izgalmas személyiségnek kell lenni, az ha nem is akkora szeletet tud kivágni a piacból, mint mondjuk egy multinacionális brand, de egy akkora szeletet mindenképpen ki tud vágni a piacból, amiből annak a tervezőnek a munkacsoportja meg tud jól élni.

[00:18:19]- De hát olvastam például, hogy a H&M és a Zara világsikere mellett rengeteg európai kis divatház, varroda ment tönkre, mert nem tudták tartani a tempót a nagysága miatt olcsó globális gyártással.

[00:18:32]Vagy például az Amazon, hogy egy másik példát mondjak, világméretű sikere, ugye egyfelől millióknak tette olcsóbbá és gyorsabbá a vásárlást, amikor ezeket a kiküldő szolgálatokat üzemeltette, vagy üzemelteti, ugyanakkor Amerikában és Európában is kisboltok, kis könyvesboltok, családi üzletek ezrei zártak be, mert képtelenek voltak versenyezni vele.

[00:18:53]De mi hiányzott akkor azokból a kicsikből, amit egyébként a nagy pótolni tudott?

[00:18:59]- Az én egykori vásárlóim se a H&M-ben, se a Zarában nem vásároltak, és nem is vásárolnak azóta se, és azt is gondolom, hogy az én egykori vásárlóimnak eszébe nem jutna ruhát rendelni az Amazonról.

[00:19:14]- Ugyanakkor azért azt is el kell ismerni, hogy a globalizáció rengeteg tudást és technológiát is hoz, ami elvileg mindenki javára válhat.

[00:19:21]Ezért szerintem nem az a kérdés, hogy jó vagy rossz a globalizáció, hanem az, hogy hogyan lehet úgy működni, hogy minél kevesebb vesztese legyen, vagy hogy minél inkább egyedit csinálj annak érdekében, hogy megtaláld azt a piaci rést, vagy azt a szűk szegmenset, amit elérsz.

[00:19:40]- Ez egy kicsit olyan, mint az internet, tudod, amiről azt gondoltuk, hogy az egy nagy nemzetközi könyvtár lesz, a tudás tárháza, és mindenki hozzáfér a tudáshoz és mindenki okosodni fog belőle, és egyre bölcsebb lesz és egyre intelligensebb azáltal, hogy hozzáfér egy olyan nemzetközi bázishoz, ahol mindent megtalálhat.

[00:20:01]Ehelyett mi történt?

[00:20:01]Nyakig ér a fekália.

[00:20:06]Tehát egy kicsit a globalizáció is ez, hogy ezek nagyon szép és nagyon magasztos elvek, de ameddig mondjuk bizonyos nagyvállalatoknak tényleg pénzügyi érdeke az, hogy a rongyokat, a szemetet, az egészségtelennél egészségtelenebb vacakokat ontsák be az országhatárokon belülre, és ezt mind-mind-mind ugye a globaloböllér karvalytőke égisze alatt, miközben én abszolút kapitalizmus hívő és kapitalizmus pártoló vagyok... - De azért nincsen minden tekintetben igazad, mert nem csak a szemetet ontják be a globális nagy szereplők.

[00:20:47]Gondolj csak mondjuk a Google-ra, vagy gondolj az iPhone-gyártó Apple-re, az nem szemetet gyárt.

[00:20:52]- Annak nincs értelme, hogy minden félévben kijönnek új modellel egymillióért.

[00:20:56]Hát annak is az az értelme, érted, hogy minél többet vásárolj, vásárolj, vásárolj, és azt biztosan észrevetted már te is, hogy ahányszor frissíted az iPhone-odat, mondjuk például, annyiszor lassul.

[00:21:09]Hát ez ki van találva, hogy hogy húzzanak ki a zsebedből két-három év alatt néhány milliót.

[00:21:15]- Hova tetted?

[00:21:15]IGEN-re?

[00:21:16]- IGEN-re.

[00:21:16]- Eltaláltad Tamás.

[00:21:18]Eltaláltad.

[00:21:20]- Kedves egészségedre!

[00:21:20]- Nekem nem olyan rossz, mint neked.

[00:21:25]- Szépítettem?

[00:21:25]3:1?

[00:21:27]- Szépítettél.

[00:21:27]- Most akkor te húzol.

[00:21:29]- Jön a következő állítás: Nem gyűjtök és nem fektetek be pénzt, inkább elköltöm, mert különben állandóan csak azon idegeskednék, hogy aznap nyertem-e vagy vesztettem.

[00:21:47]- Erre te én szerintem megint IGEN-nel válaszoltál, mert ahogy az előző részből is kiderült, te tulajdonképpen nem vagy egy ilyen pénzközpontú ember.

[00:22:03]Szeretsz jól élni, szereted, hogyha mindened megvan, de hogy te azon izgulj, hogy jól fektettem-e be, meg hogy nyertes vagyok-e vagy vesztes, akár minden nap vagy minden héten, erre neked nincsen energiád.

[00:22:20]Szóval a pénz nálad nem az állandó aggodalom tárgya.

[00:22:23]Egyébként Steve Jobs, ha már az Apple-t emlegettük, jut az eszembe, akinek amikor elolvastam az életrajzát, dollármilliárdosként sem a vagyon gyarapítását tekintette céljának.

[00:22:35]Többször hangsúlyozta, hogy a pénz számára nem valamiféle önálló cél, hanem annak a bizonyítéka, hogy sikerül valami maradandót alkotnia, amivel mélyen egyetértek.

[00:22:45]Szerintem te is valami ilyesmi állásponton vagy.

[00:22:48]- Nekem nem voltak anyagi gondjaim súlyosak, kisebb-nagyobb anyagi gondjaim voltak, de én igenis gyűjtök, igenis takarékoskodom, és igenis befektetek azért, hogy később se legyen gondom.

[00:23:01]- Tényleg?

[00:23:02]Hát ezt most megint akkor nem találtam el?

[00:23:05]- Igen.

[00:23:06]- Tehát például keresel X forintot egy festménnyel vagy eurót, és akkor annak egy részét te félreteszed a jövőről való gondoskodás jegyében?

[00:23:14]- Nem pont így működik a dolog.

[00:23:15]Nem úgy kell elképzelni, hogy minden egyes dologból vagy minden egyes izéből valamennyit lecsípünk, és akkor mint azt nagymama csinálta, kis borítékba rakjuk, hanem hogyha mondjuk a galéria értékesít mondjuk egy kiállítási sorozatból egy nagyobb tételt mondjuk, akkor nekem megvan az, hogy bizonyos összeghatárokból hány százalékot teszünk el későbbi célra, újabb befektetésre, kiállításra, erre, arra, amarra, mert én azért szeretem úgy intézni a dolgaimat, és ez mindig így volt, amíg vállalataim voltak, mindig rendelkezésre állt több hónapnyi tartalék arra, hogyha bármi történik, a munkatársainkat megtartjuk.

[00:24:05]- Jó, ezt értem, de most már nem ebben a fázisban vagy.

[00:24:08]És akkor úgy kell téged elképzelni, hogy te még nézel különböző befektetési formákat is, hogy hol a legmagasabb a kamat, ebbe tegyem vagy abba tegyem, nézed napi, heti vagy havi szinten, hogy hogy gyarapszik, vagy esetleg hogy csökkent annak az értéke?

[00:24:23]- Ennyire talán nem, de a társammal megnézetem.

[00:24:29]- Igen?

[00:24:29]És akkor így naprakész vagy?

[00:24:33]- Van, amiben igen, van, amiben igen.

[00:24:35]De mondjuk az Inditex részvényekkel nem nagyon lehet mellé lőni.

[00:24:40]- Ja, hogy részvénypiacon is jelen vagy.

[00:24:42]- Hát, ezt ki nem néztem volna belőled!

[00:24:45]- Végülis, mégiscsak ott tanultam, ahol tanultam.

[00:24:47]- De hát hol van már a közgazdasági egyetem?

[00:24:49]Jó messze.

[00:24:49]- Hogyhogy hol van?

[00:24:49]Most leszek mindjárt ötven.

[00:24:52]- Tudom, tudom.

[00:24:52]Na most akkor.

[00:24:54]- Hát akkor szíveskedjél inni.

[00:24:57]- Merthogy nem találtam el megint.

[00:24:57]- Hát nem, hát persze.

[00:25:01]- Na, hát akkor most... - Akkor most én jövök, ugye?

[00:25:02]- Te húzzál, igen.

[00:25:06]- A magány nem negatív állapot, hanem a gondolkodás tere, ahol végre tisztán hallani a belső hangot.

[00:25:18]- Letettem a véleményemet.

[00:25:20]- És most nekem meg kell tippelnem azt, igen, ezt te így gondolod.

[00:25:26]IGEN.

[00:25:27]- Az igaz, hogy a magányt sokan összekeverik a magányossággal, pedig ugye a kettő nagyon nem ugyanaz.

[00:25:34]- Vagy az egyedüllétet a magánnyal.

[00:25:34]- Igen.

[00:25:34]Saját tapasztalatból mondom egyébként, hogy amikor az ember egyedül van, végre nem mások elvárásaira figyel, hanem önmagára.

[00:25:42]Ilyenkor születnek, legalábbis az én esetemben azok a gondolatok, meg felismerések, amelyekre a hétköznapi rohanásban esetleg nincs idő.

[00:25:49]Szóval én azt mondom, hogy nem minden egyedüllét magány és nem minden magány rossz, legalábbis ahogy én gondolom.

[00:25:56]Ehhez képest?

[00:25:57]- Hogy én hogy gondolom?

[00:25:57]- Te hogy gondolod?

[00:26:00]Igen.

[00:26:03]- Megint eltaláltad.

[00:26:05]- IGEN.

[00:26:05]Én azt gondolom erről egyébként, hogy remekül lehet egyedül lenni akkor is, ha melletted van valaki vagy vannak valakik, és nagyon remekül lehet magányosnak lenni akkor is, hogyha téged valakik körülvesznek.

[00:26:20]Te meg tudod teremteni a saját belső magányodat és a saját belső egyedüllétedet is ahhoz, hogy különböző dolgokban elmélyedj, átgondolj, visszavonulj.

[00:26:33]Én például huszonnyolc éve nem élek egyedül.

[00:26:36]- Ugyanazzal élsz huszonnyolc éve?

[00:26:38]- Hát igen.

[00:26:38]- Azt nevezem.

[00:26:40]- Hát most érted, az ember mikor variál, abból mindig csak a baj van.

[00:26:46]- Próbáltál az elején variálni, de abból mindig csak a baj volt?

[00:26:49]- Igen.

[00:26:49]Megmondták, hogy ne variáljak.

[00:26:50]Nem variálok.

[00:26:51]- Hát vagy ilyen monogám típus vagy, az is lehet.

[00:26:53]- Az is lehet, igen.

[00:26:53]De az a lényege a dolognak, hogy igenis az embernek szüksége van arra, hogy a másik békén hagyja, és a másikat is békén hagyja.

[00:27:04]- Hogy azért a belső gondolkodásnak legyen tere.

[00:27:06]- Igen, igen.

[00:27:07]- De hogyha 28 éve vagy társas kapcsolatban, olyan sincs, hogy ki akar szakadni a másiknak a kötelékéből egy hétre, egy hónapra, tehát hogy elvonulsz?

[00:27:17]Mert az ember szükségszerűen egy idő után torkig lesz a másikkal.

[00:27:21]Vagy ilyen nálad nincs?

[00:27:23]- Hát most hogyha bárki is azt gondolja, hogy egy hosszú távú kapcsolatnak nincsenek meg a hullámvölgyei, meg a zökkenői, ó, dehogynem.

[00:27:34]Hát attól függ, hogy hogy tudja az az emberpár a problémákat közösen megoldani, hogy tud túljutni a nehézségeken.

[00:27:41]Először is a legfontosabb dolog az, hogy alkalmazkodni kell.

[00:27:45]Tehát alkalmazkodás nélkül semmiféle emberi kapcsolat nincsen, különösen nincsen párkapcsolat alkalmazkodás nélkül.

[00:27:53]- Én például el se tudom képzelni, hogy te alkalmazkodó típus lennél.

[00:27:56]- Azt nem mondom, hogy én lennék a legalkalmazkodóbb, de akit szeretsz, ahhoz nem olyan nehéz.

[00:28:04]Tudomásul venni a dolgait, vagy nem tudom, mert ő is tudomásul veszi a tieidet.

[00:28:09]Szóval ez az egyik, hogy alkalmazkodni kell.

[00:28:11]- És neked sok mindenhez kell alkalmazkodni?

[00:28:13]- Neki több mindenhez kell azért alkalmazkodni.

[00:28:15]- Erről beszélek.

[00:28:16]- Másrészt azt gondolom, hogy ez megint egy nagy igazság, hogy soha nem szabad lefeküdni és elaludni haraggal a szívedben.

[00:28:30]Tehát minden áldott nap meg kell a másiknak bocsátani.

[00:28:32]- Te mit csinálsz?

[00:28:32]Hogyha te valamit hibáztál, akkor odamégy, hogy ne haragudj, bocsánatot kérek?

[00:28:39]- Nem.

[00:28:39]Ha én hibáztam, akkor azt szoktam neki mondani, hogy légy szíves kérjél bocsánatot.

[00:28:43]- Na, hát így könnyű.

[00:28:43]- És akkor így felnevet.

[00:28:46]- Így könnyű.

[00:28:46]- És akkor megvan a dolog oldva.

[00:28:48]Na meg én minden héten kétszer sütök.

[00:28:51]- És az mit jelent?

[00:28:51]- Hát hogyha mondjuk, mit tudom én, ő szereti a süteményeket, akkor én sütök süteményt.

[00:28:57]- Ja, és akkor leveszed a lábáról.

[00:28:59]- Igen.

[00:29:00]- Tehát ezzel kompenzálod a saját tűrhetetlenségedet időnként.

[00:29:04]- Hát tulajdonképpen így is lehet mondani, de különben meg ez nem igaz, mert olyat úgyse találna másikat, mint én.

[00:29:11]- Olyat nem lehet találni, mint te?

[00:29:13]- Nem.

[00:29:14]De egyébként azt szokta mondani, hogy egyetlen egy ember van a világon, aki három másodperc alatt fel tudja úgy idegesíteni, hogy mezítláb körülfutna a Földön, az én vagyok.

[00:29:26]- Értem már.

[00:29:26]Na, akkor most hol állunk?

[00:29:29]- Először iszol.

[00:29:29]- Ja, most innom kell megint?

[00:29:31]- Pardon, igen.

[00:29:37]- És akkor most én olvasok?

[00:29:39]- Igen.

[00:29:41]- Csak a jó szándék számít, az eredmény szinte lényegtelen.

[00:29:49]- Letettem a válaszomat.

[00:29:49]Ez egy nagyon jó, és milyen igaz.

[00:29:54]- Szerintem te ezt meg fogod erősíteni.

[00:29:59]- Szerinted miért?

[00:30:01]- Én ezt úgy értelmezem, hogy a szándék tényleg sokszor többet mond el az emberről, mint aztán amit mutat a végeredmény.

[00:30:10]Persze az eredmény sem mindegy, de azért azt is be kell kalkulálnunk, hogy nem minden múlik rajtunk.

[00:30:18]És a motiváció számomra fontosabb, mint az, hogy végül mi lesz belőle, mert a jó szándékunkat kontroll alatt lehet tartani, de az eredmény megítélése már a világ dolga, nem a mienk.

[00:30:34]A hibák sokszor elkerülhetetlenek, de a szándék tisztasága hibázás esetén is megmarad.

[00:30:41]Tudod, ki jut eszembe?

[00:30:42]Keanu Reeves, a remek amerikai színész.

[00:30:45]- Mindig hozzá hasonlítanak egyébként.

[00:30:47]- Téged?

[00:30:47]- Aha, igen.

[00:30:49]- Nem rólad jutott eszembe, hanem a történet, amit mondani akarok.

[00:30:52]- Akár.

[00:30:54]- Aki rendszeresen adományoz névtelenül, és sokszor nem is követi, hogy mire költik az adományát, és ahogy a vele készült egyik-másik interjúból ez ki is olvasható, számára a szándék fontosabb, mint a mérhető hatás.

[00:31:08]De egyébként magamat is említhetném ennél a példánál, ha közismert szerénységem nem tenne visszafogottá, ugye?

[00:31:17]Na, most akkor te jössz.

[00:31:19]- Hát Sándor... - NEM?

[00:31:22]- Értem a jó szándékot, de ha gebaszt csinál az eredmény, akkor süsd meg a jó szándékodat.

[00:31:29]Azért, mert mondjuk az eredmény nem sikerült, azért nem nagyon büntettem és méltányoltam is a tisztességes szándékot mindig, de azért én nem tudtam attól elvonatkoztatni, hogy valami nem sikerült.

[00:31:41]- Te szigorú főnök voltál nagyon?

[00:31:43]Tehát kizárólag az eredményesség döntött?

[00:31:45]- Azt nem szerettem, hogyha döntenek helyettem, viszont a felelősség az enyém erkölcsi, anyagi és szakmai értelemben.

[00:31:54]Viszont azt nagyon szívesen vettem, hogyha azok a szakemberek, akikkel együtt dolgoztam, és mondjuk valamiben én elnéztem, nem úgy gondoltam, jobb megoldás jutott az eszükbe, egyszerűbb, hatékonyabb, azt sem maguktól elkezdték csinálni leegyeztetetlenül, hanem mondjuk odajöttek és azt mondták, hogy helló főnök, van egy ilyen ötletem, hogy nem kéne azt úgy, és akkor átgondoltam, de ha igazad van, akkor az legyen úgy.

[00:32:19]- De az esetek többségében a saját igazságodnak hittél, nem?

[00:32:22]- A munkatársaim, amikor abbahagytuk, akkor azt mondták, hogy én voltam életük legszigorúbb főnöke, de a legigazságosabb is, meg hogy a legtöbbet tanulták ott.

[00:32:32]Igen, szigorú voltam, mert a teljesítményt azt le kellett tenni, tehát abban nem volt mese.

[00:32:37]- Ha valakinek nem sikerült úgy, ahogy, de mégis láttad a jó szándékát?

[00:32:41]- Akkor megbeszéltük, hogy miért nem sikerült úgy, és hogy legközelebb hogy legyen.

[00:32:44]De nem voltak ilyen anyagi retorziók, meg ilyen fegyelmi retorziók, meg nem tudom én micsoda.

[00:32:50]Ha nagyon ideges voltam, egyszer-egyszer előfordult azért, hogy megemeltem a hangomat, amit később meg is bántam mindig.

[00:32:56]- Kiabáltál?

[00:32:57]- Nem őrjöngtem, de megemeltem a hangomat, hogy miért nem lehet ezt végre megjegyezni, de utána mindig mondtam, hogy ne haragudjanak.

[00:33:05]- Igen?

[00:33:05]Tudtál elnézést kérni?

[00:33:07]- Ezekért igen, mert végül is az embernek türtőztetni kell magát.

[00:33:12]De én csapatjátékos vagyok, és nem az egyénieskedésben hiszek.

[00:33:16]Én nem tartottam magam egyébként ruhatervezőként megfellebbezhetetlennek, mert a gyakorlati szakemberek, akik szerkesztették a snitteket, készítették a szériaszabásmintákat, varrták a gépeknél a ruhákat vagy vasalták készre a különböző idomokat, a gyakorlatuknál fogva ők sokkal jobban átláttak bizonyos technológiai fázisokat, és én készséggel elfogadtam ezeket a dolgokat.

[00:33:42]De persze olyan is volt, hogy nem jött be, amit mondtak, sajnos akkor ki kellett dobni az anyagot, és elölről kezdtük az egészet.

[00:33:49]- Olyan szenvedéllyel beszélsz a varrodáról, meg a tervezői korszakodról.

[00:33:54]Isten bizony nem hiányzik?

[00:33:54]Soha nem fáj, hogy otthagytad?

[00:33:59]- Hát ezt csináltam leghosszabb ideig életemben, huszonöt évig.

[00:34:04]Megértettem, hogy akkor nem volt más lehetőség és újrakezdeni pedig nem akartam.

[00:34:10]De igazából ehhez értettem legjobban.

[00:34:15]Nem tudom, nem fájdalmat érzek, egy picit eltékozolt lehetőségeket érzek.

[00:34:23]Olyan értelemben, hogy ebben még lett volna néhány gurításnyi lehetőség.

[00:34:30]- És kizárt, hogy gurítsál majd még a jövőben?

[00:34:33]- Már igen, már igen.

[00:34:33]- Mert mi hiányzik hozzá?

[00:34:37]- Először is az életidőmből hiányzik egy darab, másrészt az a szakembergárda, akit tizenév alatt sikerült kinevelni, mert Náray Tamásul meg kellett tanulni varrni, az a szakembergárda szétrepült már, és ők sem fiatalodtak nyilván az elmúlt időben, de hát azért elmondhatom, hogy amikor abbahagytuk, az egyik szabászom a Paul Smithhez került Londonba, a másik szabászom az Escadanál helyezkedett el Németországba, a harmadik szabászom Amerikába ment filmeket csinálni, dolgozni, tehát nagyon sokan elmentek külföldre velem együtt abból a műhelyből.

[00:35:22]- Tudsz róluk, tartjátok a kapcsolatot?

[00:35:25]- Hogyne, hogyne, hogyne, tartjuk is a kapcsolatot.

[00:35:28]- Szép volt, amit most mondtál, kicsit meghatódtam, de te is.

[00:35:33]- Nagyszerű volt, kineveltem az embereket.

[00:35:35]Mi a csúcsidőben tudod, hányan dolgoztunk?

[00:35:38]Negyvennyolcan.

[00:35:41]- Tudod milyen egy negyvennyolc fős varroda?

[00:35:45]Fantasztikus.

[00:35:47]Külön szabászati asszisztensek, varrók, kézi varrók, gyöngyözők, hímzők, vasalók, mert tudod, a vasalás is például a legfontosabb eleme a konfekcionálásnak.

[00:36:05]Kati néni mondta mindig, mikor valami úgy félig sikerült, és akkor mentek hozzá a varrók, hogy hú, Kati néni a vállán húz!

[00:36:12]Ne aggódj szívem, majd a vas megadja a pofáját.

[00:36:15]És akkor megcsinálták vasalóval helyére húzták a kelméket.

[00:36:23]Igen, jó volt, szép volt.

[00:36:23]Így jó rá emlékezni.

[00:36:48]- Ki húz most?

[00:36:48]- Most én.

[00:36:50]- 6:1-re vezetsz te.

[00:36:50]- Húzzál, hátha tudok még szépíteni!

[00:36:58]- A döntéseink mögött gyakran nem elvek, hanem félelmek állnak, csak elegánsabban fogalmazzuk meg őket.

[00:37:07]Most azt kell eldöntenem, hogy ez szerintem igaz-e vagy nem.

[00:37:13]- Igen, de előbb nekem le kell tenni.

[00:37:15]- De előbb neked le kell tenni, hogy te mit gondolsz.

[00:37:18]Te korongozol, én poharazok.

[00:37:22]- Igen.

[00:37:23]De azt gondolom, hogy te IGEN-t mondasz erre.

[00:37:26]- Miért gondolod?

[00:37:26]- Mert neked az az álláspontod, hogy az emberek többsége nem meri fölvállalni a döntéseit, félnek valamitől, és akkor inkább azt mondják, hogy jó, akkor inkább döntsünk így, nehogy baj legyen, vagy nehogy ez, vagy nehogy az legyen belőle.

[00:37:42]- Ebben több igazság van, mint amennyit szívesen beismernénk.

[00:37:46]Az ember sokszor utólag elveket gyárt olyan döntésekhez, amelyeket valójában a félelmek vagy a félelmeik vezettek.

[00:37:57]Szóval az ember szeret racionálisnak látszani, még akkor is, amikor egyébként nem az, mert valójában sokszor a kudarctól, meg a megszégyenüléstől, vagy a veszteségtől való félelem irányít bennünket.

[00:38:14]Később ezeket a döntéseket persze logikus érvekkel magyarázzuk meg önmagunknak, meg másoknak.

[00:38:22]Az önismeret, mert egy kicsit ugye arról van szó, ott kezdődik, amikor ezt képesek vagyunk felismerni.

[00:38:27]Éppen ezért érdemes időnként őszintén megkérdezni magunktól, én legalábbis ezt szoktam alkalmazni, hogy valóban meggyőződésből döntöttem-e.

[00:38:37]A napokban olvastam Roger Federert, aki ezekben a napokban volt a világklasszis teniszező negyvenöt éves, aki amikor bejelentette, hogy visszavonul, akkor azt mondta, hogy a teste már nem engedi a versenyzést, ez nyilván igaz volt, de sok elemző szerint a döntés mögött az a felismerés ott lehetett, hogy nem akarta már megélni, hogy sorozatos vereségekkel halványuljon el a pályafutásának a kétségtelen sikere.

[00:39:10]Szóval ez talán jól illusztrálja azt a gondolatot, hogy utólag gyakran logikus magyarázatokat adunk olyan döntésekre, amelyekben az érzelmeink is komoly szerepet játszottak.

[00:39:21]- Te az igenhez húztad a poharamat.

[00:39:23]- Igen, elmondjam, hogy én mit gondolok erről?

[00:39:26]Az én személyes döntéseimet, ki merem jelenteni, hogy a következményektől való félelmek nem szokták befolyásolni.

[00:39:36]- Tehát soha nem mérlegelsz?

[00:39:36]Most ezzel azt állítod?

[00:39:39]Döntesz, ahogy döntesz?

[00:39:40]- Olyan előfordult, hogy utólag rájöttem, hogy hú, basszus, azért nem így kellett volna csinálni, mert most ennek aztán lesz olyan hordereje, hogy hűha, de abban a pillanatban, amikor végigvettem az elveimet, a tényeket, a mindenféléket, akkor engem a félelmeim nem befolyásoltak, és utólag tényleg nem szokásom se indokolni, se magyarázni a döntésemet.

[00:40:07]- Elszúrtad, hát elszúrtad?

[00:40:08]- Igen.

[00:40:10]- Na és mi van akkor, ha ez veszteséget is okoz?

[00:40:12]Akkor sem magyarázod meg valahogy magadnak?

[00:40:14]- Nem.

[00:40:14]Akkor ez van, levonjuk a tanulságot és továbbmegyünk.

[00:40:21]Szóval az én döntéseim mögött nem szoktak félelmek állni, inkább elvek és tények.

[00:40:28]Talán furcsa lesz, amit most mondok, de bennem van ilyen, hogy is mondjam neked, hogy ne legyen félreérthető a dolog.

[00:40:36]Szóval, az agyamban van egy ilyen macsóság.

[00:40:39]Most megint egy varrodai példát hozok, hogy nekem minden vezetőm női vezető volt.

[00:40:44]Nem azért, mert női varroda volt, mert dolgoztak nálunk férfiak is, karbantartók, sőt férfi varrók is voltak, akik női ruhákat varrtak, de a varrodavezető, szalonvezető, pénzügyi vezető mind nő volt, mert a nők teljesen másképp kezelik a konfliktusokat.

[00:41:00]És amikor egy divatház sok-sok beszállítóval dolgozik, akkor mindennek másodpercre kell készülnie, mert a bemutatókat Berlinben, Barcelonában, Budapesten nem aszerint tartják, hogy amikor majd összeütjük a ruhát, hanem az fél évre előre meg van határozva, azt meg kell csinálni, slusszpassz.

[00:41:16]És ha időben nem jött a beszállító, elöntötte a ciberelekvár az agyamat, elmentem a beszállítóhoz, berúgtam az ajtót, elküldtem a nénikéjébe, odacsaptam az asztalra, és soha többé nem kaptunk semmiféle anyagot.

[00:41:30]- Tőle?

[00:41:31]- Igen, mert ezt a macsóságot nem nagyon tűrték, hogy én odamentem, leordítottam a fejét úgy, hogy megsüketült.

[00:41:38]- Te ilyenkor tudtál ennyire macsó lenni?

[00:41:40]- Nagyon.

[00:41:41]Hogyha az érdekeim sérülnek, hát én a hátadba állítom a kezedet.

[00:41:46]- Ezt általános alannyal mondod, ugye?

[00:41:48]- Jó, ez most így vicces volt, de egyébként tényleg.

[00:41:50]És akkor a szalonvezető mindig mondta, hogy Náray úr, tessék ránk bízni, majd mi ezt elintézzük.

[00:41:56]És akkor mindig valahogy elintézték.

[00:41:57]- És a női energiák ezt elintézték?

[00:41:57]- Igen, merthogy a nők teljesen máshonnan közelítik meg a konfliktusokat.

[00:42:02]Tudod, ez egy evolúciós dolog, mert a nő a megtartás, a megoldás, tehát hogy ezekre összpontosít, és akkor próbálja úgy intézni a dolgokat, mint valami... - Te ilyen is tudsz lenni?

[00:42:13]- Igen, én akkor vesén rúgom.

[00:42:17]- Na, kíváncsi vagy, hogy én... - Igen.

[00:42:18]- ...mit válaszoltam?

[00:42:22]IGEN.

[00:42:23]- Hát iszol.

[00:42:23]- Eltaláltad megint.

[00:42:25]Te nagyon ismersz engem, meg a gondolkodásomat.

[00:42:28]- Hát te.

[00:42:28]- Hát hány éve ismerjük egymást?

[00:42:30]Legalább negyven.

[00:42:32]- Igen.

[00:42:32]- Nem?

[00:42:34]- Tudod, mennyi az eredmény?

[00:42:34]7:1 a javadra.

[00:42:37]Hát ilyen csúfosan még senkitől nem kaptam ki.

[00:42:40]Pedig ez legalább a negyedik alkalom.

[00:42:40]Most én húzok akkor, ugye?

[00:42:44]- Igen.

[00:42:46]- Az ember szíve bármikor összetörhet, függetlenül attól, hány éves.

[00:42:53]Ez egy világos, egyszerű fogalmazás.

[00:43:00]Letetted a voksodat?

[00:43:00]Szerintem IGEN a válaszod.

[00:43:05]- Hát sajnos, de akkor iszom.

[00:43:05]- A végére iszol?

[00:43:12]- Ugyanis én úgy gondolom, hogy akár húsz, akár nyolcvan éves valaki, ugyanúgy képes szeretni, reménykedni, meg veszteséget átélni.

[00:43:21]- Az ember, bocsáss meg, hogy szavadba vágok, az ember belül ugyanaz a huszonhárom éves, szőke göndör hajú, 190 centi magas, kék szemű herceg, aki bele tud szeretni, meg akibe bele lehet szeretni, meg aki ki tud szeretni.

[00:43:35]Hát a belsődnek semmi köze ahhoz, hogy egy szottyadt öregember vagy.

[00:43:40]- És hol vagy még a szottyadt öregemberségtől?

[00:43:43]Igen, mert talán tapasztaltabbak leszünk, de nem válunk ettől érzéketlenebbé, nem?

[00:43:48]Mert az emberi érzelmek nem öregszenek úgy, mint a test.

[00:43:51]Sőt, én ahogy tapasztalom, bizonyos érzelmeink mintha még ki is élesednének, nem?

[00:43:56]- Hamarabb meghatódik az ember különböző dolgoktól.

[00:43:59]- Igen, ezt magam is tapasztalom.

[00:44:01]Egy filmben nem is megy rossz felé a történet, de van benne egy olyan jelenetsor, és ez nem több, mint három perc, ami elérzékenyítheti az embert, én azon már bőgök.

[00:44:13]Tehát nemhogy elérzékenyedem, hanem bőgök.

[00:44:17]- De miután én ezt nem szívesen vállalom be, ezért én tovább tekerem a filmeknek ezt a részét.

[00:44:25]- Te is nagyon elérzékenyülsz?

[00:44:26]- Amikor érzem, hogy olyan részek következnek, ami úgy belém hatol, akkor tovább húzom a kurzort.

[00:44:34]Hát akkor kedves egészségünkre.

[00:44:38]- Igyál jó nagy kortyot, mert neked még rengeteg van, és a végén még arra fanyalodom, hogy abból kell igyak, mert az enyém elfogy.

[00:44:46]- Egyébként neked gyakran törték össze a szívedet?

[00:44:48]- Hál' Istennek az utóbbi huszonnyolc évben ez nem történt meg, de előtte megtörtént kétszer, és azt hittem, hogy megdöglök.

[00:45:00]- Annyira mélyen érintett.

[00:45:01]- Igen.

[00:45:02]- Pedig akkor még annyira fiatal voltál, hogy akár gondolhattál egy következő lehetőségre.

[00:45:07]- Akkor nem úgy gondolkodik az ember, hogy nem baj, majd jön a következő, hanem arra gondol, hogy muszáj, hogy megölje azt a másikat.

[00:45:14]- És meg is ölted?

[00:45:14]- Nem, sajnos.

[00:45:17]- Még él?

[00:45:17]- Igen.

[00:45:18]- És hogyha most látja, akkor tudja, hogy róla van szó?

[00:45:20]- Tudja.

[00:45:21]De mindegy, most már éljen sokáig, nem akarok neki rosszat.

[00:45:26]- Könnyen átverhető vagy?

[00:45:27]- Én megbízom, nem vagyok kutakodó típus, nem vagyok nyomozó, gyűlölöm azokat az embereket, akik folyton el akarják kapni a másikat, rajta akarják csípni, le akarják buktatni, kutat, nyomoz, izé, koboz, megfigyel.

[00:45:41]Fú, gyűlölöm ezeket az embereket.

[00:45:43]Elmondok neked intim történetet, és ez úgy igaz, ahogy mondom.

[00:45:48]Én egyetlen egyszer nem néztem bele a társam számítógépébe, a levelezésébe, egyetlen egyszer nem nyúltam bele a táskájába, egyetlen egyszer nem kutattam át a ruhájának a zsebeit, egyetlen egyszer nem néztem meg a mobilkövetőjét, hogy hol jár, amikor azt mondta, hogy valahol jár.

[00:46:10]- Mert ebben van önvédelem is, jó adag, nem?

[00:46:13]- Lehet, hogy te ezt úgy fogalmazod, hogy önvédelem.

[00:46:16]Nem.

[00:46:17]Egyszerűen ez a másik embernek a tisztelete és a bizalomnak a hatása.

[00:46:22]Én három kérdést soha nem tettem föl.

[00:46:22]Hova mész, mikor jössz, kivel voltál.

[00:46:32]Én ezt a három kérdést soha nem tettem föl.

[00:46:35]- És olyan soha nem volt, hogy közben pedig a fene evett meg, hogy kivel ment, hová ment, mikor jössz?

[00:46:42]- Hát volt olyan, hogy köröztem a nappaliban, de megálltam.

[00:46:47]Isten őrizz, rájössz valamire, hiányzik?

[00:46:52]Anyukám mondta, aki nagyon keresi a bajt, fiam előbb-utóbb megtalálja.

[00:47:02]- Nagyon bölcs anyukád volt neked.

[00:47:05]- És tényleg.

[00:47:05]Na most én húzok egyet.

[00:47:09]- Na de most kinek lett ez a mije?

[00:47:09]- 7:2, de már ittam is.

[00:47:12]- Innen már csak szépíthetek, de nézzük.

[00:47:15]- Hát reméljük nem fogsz.

[00:47:18]- A jó festmény, a jó kép nem szép, hanem megkerülhetetlen.

[00:47:26]- Letettem a voksomat.

[00:47:28]- Te erre azt fogod mondani, hogy IGEN.

[00:47:36]- Valóban a nagy művek nem feltétlenül szépek, számos esetben persze szépek, gyönyörűek is, hanem elsősorban hatnak az emberre.

[00:47:47]Úgy érezzük, amikor egy jó képet lát az ember, hogy soha nem lehetne hozzátenni már bármit, vagy elvenni belőle semmit.

[00:47:54]Nem elsősorban azért maradnak emlékezetesek, mert tetszetősek, hanem mert igazak a maguk módján.

[00:48:01]- Igen, mert hogyha gondolsz egy Mark Rothkóra, akkor hát azt ugye a klasszikus esztétikai fogalommeghatározás szerint szépnek nem lehet mondani, hogy egy piros csík, meg egy bordó csík, meg egy lila csík egymás alatt, hát most az szép, nem szép.

[00:48:16]Viszont a XXI.

[00:48:16]századi festészetben Mark Rothko művei egyszerűen kikerülhetetlenek.

[00:48:22]Tehát mindenképpen igaz ez az állítás.

[00:48:25]- Énnekem egy talán mindenki által jobban ismert példa jutott az eszembe, Picasso Guernicája, ami megrázza a nézőt, pedig nem kifejezetten a szépségével hat.

[00:48:35]A spanyol polgárháború borzalmait valamiképpen úgy jeleníti meg, hogy szinte lehetetlen közömbösen szemlélni.

[00:48:42]Tehát ilyenformán tényleg megkerülhetetlen mestermű.

[00:48:47]- Igen.

[00:48:48]- Úgyhogy én is a kép szépségénél előrébb helyezem mondjuk az üzenetét, vagy amilyen módon hat rám.

[00:48:54]És ha a következő nap is, meg azután is eszembe jut, akkor biztos vagyok benne, hogy az egy nagyon komoly alkotás.

[00:48:59]- Igen.

[00:48:59]- Nem mert rám hatott, hanem mert mindenkire hatott.

[00:49:02]- Igen.

[00:49:02]- Úgyhogy megint eltaláltad.

[00:49:05]Ez valami döbbenetes.

[00:49:05]Maradt a végére egy kicsi.

[00:49:10]Gyakorlatilag megittam, nem tudom én, másfél deci konyakot.

[00:49:14]- Szolidaritásból igyak veled egy kortyot?

[00:49:16]- Nagyon megtisztelő.

[00:49:16]- Kedves egészségedre, Sándor!

[00:49:19]- Te a saját festményeidre hogy tekintesz?

[00:49:22]Te inkább az esztétikájukkal, a szépségükkel hatsz, vagy van üzenete is mindannak, amit te alkotsz a vászonra.

[00:49:31]- Ebben is egy ilyen különutas, speciális dolgot képviselek, azaz egy sajátos szimbólumrendszerrel viszem föl a gondolataimat a vászonra, de úgy gondolom, hogy az energiái a képemnek nagyon erőteljesek és nagyon pozitívak, és emiatt szeretik az emberek a képeket.

[00:49:55]- És amikor valaki megbírálja, mert olvastam ilyet és olyat is.

[00:49:59]Te azzal hogy vagy?

[00:49:59]Azt a kritikát is elutasítod?

[00:50:01]- Most már úgy vagyok ezzel a dologgal, hogy akkor én megnézném, hogy ő milyet csinál.

[00:50:06]- Na de miért kell nekem ahhoz tudni, festeni, hogy megbíráljam a te képedet adott esetben?

[00:50:11]- Neked nem kell tudni.

[00:50:11]Most akkor vegyünk megint egy varroda példát.

[00:50:15]Ha Karl Lagerfeld eljött volna megnézni a kollekciómat, és azt mondta volna nekem, hogy hát figyelj gyerek, 10-12 évet pihenjél és gyere elő újra, addig próbálkozzál mással, akkor azt mondanám, hogy basszus, akkor most vonjuk le a vitorlát, és menjen szélcsendes kikötőbe a hajó.

[00:50:36]- Hogyan értelmezhető ez a festészetre?

[00:50:38]- Hát úgy, hogyha mondjuk a kurátoromnak, a firenzei Uffizi egyik professzorának adekvát, pontos szakmai véleménye van a képeimről, azt én meghallgatom boldogan.

[00:50:54]Tudomásul veszem, és ha tudok rajta, akkor változtatok.

[00:50:58]- Mert ő egyébként jó véleménnyel van a te képeidről?

[00:51:01]- Nem feltétlenül minden képemről van jó véleménye.

[00:51:03]- Ő egy nagyon neves ember, aki Olaszországban jegyzett művészettörténész.

[00:51:07]- Igen, Caravaggio szakértő egyébként, aki tehát minden képemről van jó véleménnyel.

[00:51:12]De annak idején, amíg a Jerger Krisztina volt a kurátorom, ő is egy nagyon híres művészettörténész volt, sajnos már nincs közöttünk, de egyszer készítettem egy vázlatot.

[00:51:23]Nagyon jól sikerült ez a vázlat, és akkor arra gondoltam, miközben állt föl a kiállítás anyaga, hogy ó, hát e köré még rakok egy valamilyen kis keretet, és hogy ez milyen tuti lesz.

[00:51:36]Jött a Krisztina megnézni a képeket, és odanyúlt ahhoz a képhez, így kiemelte és félrerakta.

[00:51:42]Mondom, azt a képet miért vetted ki?

[00:51:42]Hogyhogy miért vettem ki?

[00:51:48]Hát az soha nem volt kép, az valami volt, amiből képet csináltál, de az nem kép, azt nem állítjuk ki, és mentünk tovább.

[00:51:57]- Ilyen kegyetlenül?

[00:51:58]- Borzalmas volt.

[00:51:58]- És te ilyenkor?

[00:52:01]- Nyeltem egyet és tudomásul vettük, mert tényleg igaza volt.

[00:52:05]Megmagyarázta, hogy értsed meg, hogy saját magadat rombolod ezzel.

[00:52:09]- Hát van, akinek szabad.

[00:52:09]- Igen, egyébként ez a fejlődés útja.

[00:52:13]- Te egy évben hány képet festesz?

[00:52:13]- Ez nagyon változó, mert 3-4 vagy 5 képen is tudok dolgozni egyszerre, 60-70 képet biztos meg tudok csinálni egy évben.

[00:52:25]- És abból mennyit adsz el?

[00:52:25]- Gyakorlatilag majdnem mindegyiket.

[00:52:29]Nagyon kevés marad meg.

[00:52:31]- Tulajdonképpen te ebből élsz?

[00:52:33]- Ebből is, meg a könyveim jogdíjából, meg a külföldi jogdíjakból, meg hát a nyugdíjamból.

[00:52:42]- Gondolom, tetemes lehet.

[00:52:43]- Én rendes vállalkozó voltam, én rendesen fizettem magam után, úgyhogy nekem szép nyugdíjam van.

[00:52:49]- Tényleg?

[00:52:49]- Képzeld el!

[00:53:01]- Egy utolsót húzzunk meg, jó?

[00:53:01]Ez legyen a vége.

[00:53:04]Az embernek az a sorsa ami, az élet különben is illúziók sorozata.

[00:53:14]- Letetted a voksodat?

[00:53:16]- Most te tolod az én poharamat, hogy én igent, vagy nemet fogok mondani erre.

[00:53:21]Én meg ide letettem, hogy szerintem te mit fogsz mondani.

[00:53:25]- Azt hiszem, hogy ez is IGEN.

[00:53:27]Én ugyan nem hiszek teljesen az eleve elrendelt sorsban, vannak dolgok, amelyeket valóban nem mi választunk, de szerintem alapvetően mindig van mozgástere az embernek.

[00:53:40]Az élet persze, hogy tele van illúziókkal, ezek tartanak mozgásban, de éppen ezért fontos, hogy időnként szembenézzünk a valósággal is.

[00:53:49]A kettő között kell valahogy egyensúlyt találnunk.

[00:53:52]Jim Morrison az egykori Doors énekes, szövegíró és költő gyakran mondta, hogy az élet egy történet, amit magunknak mesélünk, és szövegeiben gyakran azt taglalta, hogy a sors valójában illúzió.

[00:54:09]Ebben az értelemben egyetértek Morrisonnal.

[00:54:13]Na és akkor te mit válaszoltál?

[00:54:15]- Én asztrológiával fogok erre válaszolni.

[00:54:18]Az asztrológia azt mondja, hogy csak az történhet meg veled, ami a születési képletedben benne van, de nem biztos, hogy mindaz meg is történik veled, ami a születési képletedben benne van.

[00:54:34]- Jó cseles ez az asztrológia.

[00:54:34]Ide is, meg oda is tesz.

[00:54:37]- Nem.

[00:54:37]A szabad akaratod megvan, de csak kereten belül.

[00:54:41]Tehát van egy elképzelt keret, amin belül szabadon dönthetsz, szabadon mozoghatsz.

[00:54:47]Kereten kívülre nem jutsz.

[00:54:49]Nem azért, mert oda nem mehetsz, hanem mert egyszerűen nem is jutsz.

[00:54:52]- Tehát van az élet, mint keret.

[00:54:53]Megszületünk, és azon belül már mi rakosgatjuk a mozaikokat.

[00:54:57]- Igen, de csak az lehet meg, ami abban a nyomtatott áramkörben megvan, azon tudsz végigmenni, nem biztos, hogy mindenen végig fogsz menni, de csak azon tudsz végigmenni, ami abban a nyomtatott áramkörben benne van.

[00:55:11]Ebben tényleg van valami, mert miért van az, hogy bizonyos emberek tényleg okosak, tehetségesek, zseniálisak, mint a nap, és egyszerűen nem jutnak ki a fényre soha, semmi nem történik velük, minden balul sül el, míg vannak mások, akik mondjuk közepes képességekkel, közepes tudással is tudnak ragyogni, mert megvan a képességük ahhoz, hogy ragyogjanak.

[00:55:38]És ez szerintem mind kiolvasható egy-egy ilyen születési képletből, aki nem hiszi, járjon utána.

[00:55:46]- Na de, eltaláltam.

[00:55:51]- Gratulálok, eltaláltad!

[00:55:51]- Végre akkor szépítettem.

[00:55:53]Így lett a végeredmény 8:3.

[00:55:55]- Nem lehet ezt inkább a virágra önteni?

[00:55:58]- Nem.

[00:55:58]- Ez így működik?

[00:56:00]- Simán, ha velem másfél deci konyakot itattál, akkor te is három korty tonikkal befejezheted.

[00:56:06]Jó volt találkozni veled Tamás, és talán nézőink, hallgatóink sem veszik zokon, hogy ilyen hosszan tartott ez a mostani szeánsz, megint sok mindent tanulhattunk tőled, és azt hiszem, megint sokakat provokáltál, de ez a te esetedben így van rendjén.

[00:56:22]Köszönöm szépen.

[00:56:23]- Én köszönöm a meghívást.

[00:56:26]- Ezúttal Náray Tamás író, képzőművész, egykori divattervező volt a vendégünk.

[00:56:32]Ha elismerik, hogy kaptak valamit ettől a mostani monstre beszélgetéstől is, és feltéve, hogy megengedhetik maguknak, kérem, támogassák podcast készítésünket.

[00:56:43]Megtehetik ezt egyrészt itt a YouTube-on a képernyő alatt jobbra található 'Köszönet' gomb megnyomásával, vagy a patreon.com-on a Friderikusz Podcast oldalára keresve, azon keresztül rendszeresen is támogathatják munkavégzésünket.

[00:56:58]Ugyanez lehetséges magyar nyelven a donabley.com-on is, de a műsorleírás alatt további támogatási formákról is találnak részletes információkat.

[00:57:08]Köszönöm kollégáim nevében is, előre is, utólag is, ha támogatják podcastünk készítését.