Szimpla - Nem szoktuk meg, hogy vesztünk! - Hír.FM
Bárint Botond műsorvezetővel Repkény Anita pszichológus beszélget arról, hogyan lehet feldolgozni a 2026-os politikai rendszerváltást, amely 16 év után hozta meg az ellenzék kormányzati lehetőségét. A beszélgetés nem a politikai változás részleteiről szól, hanem arról, hogy az emberek pszichológiailag és érzelmileg hogyan kezelhetik ezt az átmenetet.
Repkény hangsúlyozza, hogy a 2,3 millió szavazó számára ez nem csak politikai, hanem személyes és családi szintű krízis. Az ilyen helyzetek természetes része a demokráciának, és minden választást el lehet veszteni. Az egyéni feldolgozás során a gyász folyamatán kell keresztülmenni: sokk, düh, remény, majd elfogadás és újratervezés.
A pszichológus szerint az izolálódás az egyik legnagyobb veszély – nem szabad egyedül maradni, hanem tartalmas emberi kapcsolatokat kell keresni. A digitális világtól való eltávolodás, a fizikai aktivitás, a természet közelsége és az apró sikerélmények megtalálása segíthetnek az újraépítkezésben.
Fontos, hogy a jelenben éljenek az emberek, ne a jövőben szorongjanak vagy a múltban ragadjanak. A kézírás, a közösségi tevékenységek (például táncház), és az örömöt okozó hobbik erős megtartó erőt jelentenek. Az újratervezés nem azonos az újrakezdéssel – racionálisan kell felmérni az erőforrásokat és lehetőségeket.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A politikai változás mint természetes demokratikus folyamat
Repkény Anita hangsúlyozza, hogy a politikai rendszerváltás, bár meglepetésként érte az embereket, teljesen természetes része a demokráciának. A magyar választási történet ezt bizonyítja: 1994-ben, 1998-ban, 2002-ben volt váltás, 2006-ban nem, majd ezt követően egy hosszú, 16 éves Fidesz-kormányzás alakult ki.
„Minden választást el lehet veszteni és minden választást meg lehet nyerni. Ez teljesen teljesen természetes." *
A 2,3 millió szavazó, aki az ellenzéki oldalra szavazott, nem csak politikai döntést hozott, hanem sok esetben személyes és családi szintű változásokra készül. Ezek az emberek gyakran erősen beágyazódtak voltak az előző rendszerbe – munkahelyeiken, közösségeikben, identitásukban.
A krízis mint gyász folyamat
Repkény szerint az ilyen politikai és személyes átmenetek egy krízisállapot, amely a gyász folyamatához hasonlít. Ez nem egy végleges állapot, de feldolgozása időigényes és érzelmileg intenzív.
„Itt akárhogy is nézzük, ez egy gyász folyamat, tehát itt valami nem olyan történt, amit vártunk. Ez mindig meglepetés erővel bír, és sok élménnyel bír." *
A gyász folyamatának szakaszai:
- Sokk és erős érzelmek: Az elején nem is tudunk gondolkodni, csak érezzük az eseményt.
- Düh és harag: „Nem hiszem el, hogy ez velem történt."
- Remény: Próbálunk még táplálni reményt, hogy talán lesz megoldás.
- Elfogadás és beletörődés: Ez az a pont, amikor elkezdhetünk újra építkezni.
Különösen súlyos az identitásválság azok számára, akik munkájukat, státuszukat vagy közösségi szerepüket erősen összekapcsolták az előző rendszerrel.
„Hogyha valakinek az, amit csinált eddig, erősen függ ettől a változástól a munkája, mert mondjuk nagyon beágyazott volt ezen a területen valamilyen szakmában, akkor saját magát a munkájával tudja azonosítani, és itt egy nagyon komoly identitásválság is lehet a háttérben." *
Az újratervezés és racionális felmérés
Repkény hangsúlyozza, hogy az újratervezés nem azonos az újrakezdéssel. Az első lépés a racionális felmérés: milyen erőforrásaink, képességeink, anyagi adottságaink vannak?
„Egy teljesen új kérdést is feltehetünk magunknak, hogy mit szeretnék, mert ugye ez eddig egy bezárt történet volt, hogy benne voltunk ebben a történetben, de most ugye kinyílnak lehetőségek, amiket érdemes talán megfontolni." *
A pszichológus saját fejvadász tapasztalataiból hoz példákat: a nemzetközi nagyvállalatok vezetői kiválasztásában a rugalmasság, reziliencia és konfliktuskezelés képessége kritikus. Olyan vezetőket keresnek, akik válsághelyzetből ki tudják vezetni a céget.
Az izolálódás veszélye és az emberi kapcsolatok fontossága
Repkény szerint az izolálódás az egyik legrosszabb tanácsadó ebben a helyzetben. Az izolálódás során az emberek csak pörgetik a negatív érzéseket, és nem látják a kiutat.
„Nagyon-nagyon tudom ajánlani, hogy nézzük meg ilyenkor, hogy milyen emberi kapcsolataink vannak. Tehát a tartalmas, és hangsúlyozom, tartalmas emberi kapcsolódások, akik mondjuk régről vannak, és nagyon mély barátság vagy érzelmi kötelék fűz hozzájuk, érdemes ilyenkor felkeresni őket. Tehát ne maradjunk egyedül." *
A digitális világban különösen erős az izolálódás veszélye. A közösségi média egy látszatvilágot mutat, ahol mindenki csak a szépet, jót és pozitívat mutatja. Az igazi, tartalmas kapcsolatok azonban személyes jelenlétben alakulnak ki.
A digitális világ hatása és az analóg visszatérés
Repkény megjegyzi, hogy a digitális világban nőtt fel generáció más személyiséget fejleszt ki, mint az analóg világban. Az első 40 évét analóg világban élő generáció jobban tud kapcsolódni, kommunikálni és nyitni.
„Az első 40 évét, élet első 40 évét analóg világban élte, és teljesen másfajta kapcsolódásokat szokott meg. Tehát az egy nagyon komoly erőforrás, jobban tudnak kapcsolódni, jobban tudnak kommunikálni, jobban tudnak talán nyitni." *
A digitális függőség azonban valós probléma. A túl sok negatív hír és információ traumatizáló hatással bír. Repkény 30 éve nem néz televíziót, mert tudatosan védi mentális jóllétét.
„Az agyunk, az idegrendszerünk befogadóképessége 100000 éve nem változott. A hírmennyiség meg 80-zorozódott. Tehát olyan szinten eláraszt a hír folyam, hogy egyszerűen nem vagyunk képesek befogadni." *
Konkrét technikák a hátralépéshez
Repkény gyakorlati tanácsokat ad az érzelmi távolságtartásra:
Digitális detox: A digitális világot ki kell kapcsolni, vagy legalább minimalizálni. Naponta csak 10 perc vagy fél óra lehet a híreknek szentelni.
Analóg tevékenységek: Könyvolvasás, beszélgetés, séta, sport, fizikai aktivitás – ezek mind segítik az érzelmi feldolgozást.
Természet közelsége: Az állatok, növények és természet közelsége rendkívül nyugtató és feloldó hatással bír.
Cirkadián ritmus: Korán fekszüni és korán kelni javítja a hangulatot és csökkenti a szorongást.
Kézírás: Ez különösen fontos. A kézírás visszahozatala segít az érzelmek feldolgozásában.
„A kézírás elmaradása meghatszorozta a szorongásos állapotokat, mert ugyanis a két agyféltekét úgy rendezi a kézírás, írjuk ki az érzelmeinket, írjuk ki magunkból azt, ami bennünk van, a fájdalmakat, a gondolatainkat." *
Az apró sikerélmények és az örömöt okozó tevékenységek
Bárint Botond felvetése szerint az emberek gyakran csak a nagy sikerélményekhez szoktak hozzá (olimpiai aranyérem, választási győzelem), és nem tudnak apró sikerélményekből táplálkozni. Repkény szerint azonban az apró sikerélmények sokkal fontosabbak az újraépítkezésben.
„A mindennapi életben, a mondjuk úgy kisember szintjén, én azt gondolom, hogy az elégedettség és az öröm. Tehát rendkívül fontos olyan dolgokat találni az életünkben, ami örömöt okoz." *
Az örömöt okozó tevékenységek közösségben még hatékonyabbak. Repkény a táncházat említi példaként – ez egy olyan közösségi élmény, amely harmonikus és kiegyensúlyozott embereket hoz létre.
„Ezt nagyon jó, ha közösségben tudjuk tenni. Tehát ez egy ez egy érdeklődési kör mentén szerveződő közösséghez kapcsolódik. Ez akkor különösen hatékony tud lenni, ahol meg tudom osztani azt az örömöt másokkal." *
A szorongás és a jelen pillanat
Repkény hangsúlyozza, hogy a szorongás mindig a jövőhöz kapcsolódik. Ha szorongunk, akkor nem a jelenben vagyunk.
„Nyilvánvaló, hogy a szorongás az mindig a jövőhöz kapcsolódik. Ha szorongok, akkor nem a jelenben vagyok. Tehát itt nagyon fontos megint a kríziskezelés szempontjából, hogy próbáljunk egy kicsit a jelenben lenni, a jelenben örülni, a jelenben kapcsolódni, a jelenben megélni azokat a jó dolgokat, amik vannak." *
A depresszió ezzel szemben a múlthoz kapcsolódik – az emberek nem tudják elengedni a múltat. A kiegyensúlyozottság a jelenben való tudatos jelenlét és az értelmes analízis között van.
A magyar társadalom túlpolitizáltsága
Repkény szerint a magyar társadalom valóban túlpolitizált. Ezt részben a nyugati individualizmus és az izolálódás okozza, amely eltér a kollektivista keleti társadalmaktól, ahol az erős családi és közösségi kötelékek természetesen megakadályozzák az izolálódást.
„Mindenképpen túl politizáltnak gondolom." *
A politika azonban mindig a jövőbeni ígéretekről szól, ami fokozza a szorongást. Fontos tudatosan korlátozni a politikai tartalmak fogyasztását.
A jó tulajdonságok felismerése
Repkény érdekes megfigyelést oszt meg: tréningeken azt kérte a résztvevőktől, hogy soroljanak fel jó tulajdonságokat magukról, de kiderült, hogy a magyar embereknek rossz tulajdonságlistája van, jó tulajdonságlistája nincs.
„A magyar embereknek rossz tulajdonságlistája van, jó tulajdonság listája nincs." *
Azonban, amikor szisztematikusan gyűjtöttek jó tulajdonságokat, kiderült, hogy 400-500 pozitív jellemzőt lehet összeszedni. Az emberek gyakran 60-80%-ban rendelkeznek jó tulajdonságokkal, csak nem tudatosítják ezt.
Ez a perspektívaváltás segít abban, hogy az emberek kilépjenek a politika negatív fókuszából és saját magukban találjanak erőforrásokat.
Az átmenet időszaka és a türelem
Repkény szerint az elkövetkező néhány hónap egy teljes bizonytalanság időszaka lesz. Nem látjuk tisztán, mi lesz, nem látjuk a kereteket. Ez azonban nem tragikus – van hova elsétálni, van mit keresni.
„Tehát egy nyugvópontra jutunk azért valamilyen szinten, és akkor tudunk elkezdeni értelmezni, újragondolni dolgokat." *
A kulcs az, hogy tudatosan alakítjuk ezt az időszakot: keresünk örömöt, kapcsolódunk másokhoz, és befelé figyelünk, hogy megtaláljuk azokat az erőforrásokat, amelyekből újra tudunk építkezni.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Híf szimpla" – valószínűleg „Hír FM Szimpla" a műsor neve
- Néhány helyen az ASR-rendszer ismétléseket hagyott az átiratban (pl. „ez ez", „hogy hogy"), amelyeket az összefoglalóban kijavítottam
- Az átirat több helyen fragmentálódott, de a kontextusból értelmezhető volt az értelme
- Az „80-zorozódott" valószínűleg „80-szorozódott" vagy „80-szeresére nőtt"
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Jó napot kívánok mindenkinek!
[00:00:00]Bárint Botont vagyok.
[00:00:01]Ez itt a Híf szimpla című műsora, és mai vendégem Repkény Anita pszichológus, akivel arról a jelentős változásról fogunk beszélni, ami a nemzeti oldal a a polgári gondolkodású embereknek az életében történik, hiszen megszoktunk egy helyzetet az elmúlt 16 évben, hogy előtte egy másik helyzetet az előző nyolc évben, és most azért ez a 16 év, ez egy nagyon hosszú időnek tűnik, és egy óriási változásba csöppentünk bele.
[00:00:29]Az lenne a kérdésem, hogy mi ilyenkor a normális, mit kell éreznünk, hogyan kell gondolkoznunk, hogyan kell reagálnunk erre a teljesen új helyzetre.
[00:00:40]Hát azt gondolom, hogy a 16 év az önmagában nagyon hosszú idő.
[00:00:42]Ö, és ugye itt nagyon sok emberről beszélünk, azért 2,3 millió ember választotta ezt az oldalt, vagy hát szavazatát adta le erre az oldalra, akik között nagyon sok nem csak a társadalomban van jelen, hanem ténylegesen bizonyos pozíciót is vitt.
[00:01:00]És ugye itt nagyon sokszor ez a változás nemcsak a politikai élet változását jelenti, hanem egyéni szinteken és a saját életekben, családok életében.
[00:01:10]Tehát itt nagyon sok emberről van szó.
[00:01:12]Ugye itt mindig megjelenik ilyenkor az újratervezés.
[00:01:14]Az, hogy ki mire képes újratervezés szintjén, az nagyon sok személyiségbeli adottságtól, egyéni lehetőségtől függ.
[00:01:24]És talán ezeket érdemes itt végigvennünk, végigbeszélnünk, hogy milyen lehetőségeink vannak ezen a módon.
[00:01:33][torokköszörülés] Ö igen, különösen annak a fényében ugye, hogy a most nem szoktunk erről beszélni, mert ugye ez most minket így kellemetlenül érint, de hát valójában az ilyen típusú változás egy politikai rendszerben, természeteszes egy demokráciában, ahol választások vannak, minden választást el lehet veszteni és minden választást meg lehet nyerni.
[00:01:48]Ez teljesen teljesen természetes.
[00:01:50]Az, hogy egyféle módon dőltek el a választások az előző négy alkalommal, ez ez egy ilyen kilengés tulajdonképpen előtte meg nem így volt.
[00:01:59]Tehát gyakorlatilag egy természetes dologról beszélünk, hiszen az egyéni életünkben rengetegszer fordul elő az, hogy hogy újra kell terveznünk.
[00:02:08]Akkor menjünk el ebbe az irányba, hogy hogy mit jelent az, amikor amikor túl sok minden változik meg egyszerre, mert most ugye arról beszélünk, hogy nem csak a politikai helyzet, hanem hanem hogy egyéni egzisztenciáknak is változtatnia kell.
[00:02:22]Így van.
[00:02:22]Ugye azt tudni kell, hogy minden ilyen helyzet nem csak a politikai életben, de az egyéni életben is gyakran előfordul.
[00:02:26]Ezt úgynevezett krízisállapotnak is nevezhetjük, vagy egyfajta olyan változás helyzetnek, változásmenedzsmentnek, amiben nagyon erősen bele kell gondolnunk, megnézni, hogy milyen lehetőségeink vannak.
[00:02:39]És itt én most az egyéni ember szintjére gondolnék elsősorban.
[00:02:43]Ugye itt több irányból lehet megközelíteni ezt a történetet, egyrészről generációs szinten.
[00:02:50]Tehát másképp élik meg a fiatalok, másképp élik meg a az idősebb, mondjuk azt a az X generáció, ha most itt nevezni, meg kellene nevezni más a Z, más az Y hozzáállása és reakciója.
[00:02:59]És hát nyilván az se mindegy, hogy családokról beszélünk, vagy egy szingli emberről beszélünk.
[00:03:07]Itt ugye nagyon-nagyon fontos az, hogy miként tartoztam én ehhez a közösséghez.
[00:03:12]Tehát ideológiai lapon, értékalapon, vagy gyakorlatilag alkalmazotti minőségben, vagy vagy mindösszesen mindegyik.
[00:03:22]Itt nagyon fontos látni azt, hogy itt akárhogy is nézzük, ez egy gyász folyamat, tehát itt valami nem olyan történt, amit vártunk.
[00:03:31]Ez mindig meglepetés erővel bír, és sok élménnyel bír.
[00:03:33]És ugye a gyász folyamatnak az a része, hogy egyrészről van egy nagyon erős sok élmény az elején, amikor nem is tudunk gondolkodni.
[00:03:41]Utána ezt követi a düh a harag, hogy nem hiszem el, hogy ez velem történt.
[00:03:46]Utána jön az, hogy próbáljuk a reményt mégis táplálni, hogy hátha mégis majd lesz valami megoldás.
[00:03:51]És a végén az, hogy van egy ilyen elfogadás, vagy egy egy beletörődés, és az az a része, az a része a történetnek, amikor elkezdhetek újra építkezni, átgondolni, hogy milyen lehetőségeim vannak, milyen módokon tudom tovább vinni az életemet.
[00:04:08]Ugye itt nagyon fontos tudni azt, hogyha valakinek az, amit csinált eddig, és mondjuk erősen függ a ettől a változástól a az élete, a munkája, mert mondjuk nagyon beágyazott volt ezen a területen valamilyen szakmában, akkor saját magát a munkájával tudja azonosítani, és itt egy nagyon komoly identitásválság is lehet a háttérben.
[00:04:31]Ilyenkor nagyon fontos az, hogy tényleg átgondoljuk azt, hogy ez ez nem egy végleges állapot.
[00:04:36]Akármennyire azt érezzük, hogy itt mindennek vége van, fontos tudni, hogy nincs vége, és érdemes egy picit eltávolodni érzelmileg ettől a szituációtól, és racionálisan rálátni erre a helyzetre, és átgondolni, hogy milyen képességeink, lehetőségeink, anyagi adottságaink vannak ahhoz, hogy túléljük ezt a helyzetet.
[00:04:58]Igen.
[00:04:58]Ráadásul, hogyha belegondolunk, még a rendszerváltás utáni időszak szakban sem túl nagy szokatlansággal bír, ami történik, hiszen 94-ben, 98-ban, 2002-ben is volt váltás, 2006-ban pedig nem volt váltás, utána pedig egy egészen döbbenetes társalmi folyamata alakult ki, ami tulajdonképpen elvezetett ehhez a 10 év 16 évhez.
[00:05:19]Tehát gyakorlatilag lehet mondani, hogy újra próbálom ezt hangsúlyozni, hogy egy megszokott dolog hoz keressük a készségeinket, mert hogy kell rendelkeznünk ilyen készségekkel.
[00:05:31]Minden oldal, minden politikai oldalon kell ezzel működni.
[00:05:33]Egy kicsit menjünk a dologhoz dologtól távolabb, hogy nézzük meg, hogy úgy tudom, hogy te fejvadászattal foglalkoztál, nagyon magas pozíciókra vadásztál nemzetközi szinten megfelelő munkavállalókat.
[00:05:43]Ez nagyon jól hangzik, mert ugye ez az a az, ami nekem pici politikai vonzatai van is, hiszen ez a ez a szint most már például Magyarországon erősen átjár politikai a politikai elittel, az új politikai elittel.
[00:05:57]Tehát beszéljünk egy kicsit arról, hogy hogy a hogy hogy működik ez a jövetelés távozás mondjuk egy nagy több 10 milliárd dolláros cégnek a a legfelsői vezetői szintjén.
[00:06:13]Így van.
[00:06:13]Én ugye külföldön dolgoztam személyiség alapú kiválasztásban, fejvadászatban.
[00:06:17]Ott a vezetői kiválasztásban nagyon nagy szerepet kapott pontosan ez a fajta reziliencia, rugalmasság, flexibilitás, hogy hogyan tudom kezelni a konfliktusokat, hogyan tudok túlélni, hogyan tudom adott esetben a cégemet kivezetni egy ilyen válsághelyzetből.
[00:06:35]Tehát itt nagyon fontos az, hogy egy kicsit el kell távolodni érzelmileg és racionalitásban gondolkodni.
[00:06:39]Tehát nyilván ez személyiség függvényei is, kit mi ki mit hoz otthonról, kinek milyen erőforrásai vannak.
[00:06:46]Ugye sokszor találkoztam olyan helyzettel, hogy az egész élete fölborult valakinek.
[00:06:51]Van, aki az anyagiakban tudja magát meghatározni, van aki a státuszban, a presztízsben, az, hogy ő egy nagyon nagy cégnek volt nagyon sokávezetője, után mit tud keresni.
[00:07:04]Tehát igazából ezeket kell úgy átfordítani a a az életünkbe, hogy hogy táplálkozni tudjunk belőle, illetve építkezni tudjunk belőle, és hogy ne okozzon igazából olyan törést, mint mondjuk egy ilyen változás tud okozni nagyon sokakban.
[00:07:19]De itt hoatnám például a azokat a sportolóknak a az életét, vagy élettörténetét, akik adott esetben egy olimpiára készülnek, mindent maguk mögé utasítva, tényleg iszonyatosan sok mindent feladnak, rengeteg időt, energiát tesznek bele mentálisan, fizikailag, és sajnos tényleg néhány másodpercen bukik az élete.
[00:07:42]És ugye itt a kudarcérzés az vezetőként is, egyéni emberként is, sportolóként is, hogy miként tudjuk a kudarcot feldolgozni.
[00:07:50]Tehát itt nagyon tényleg nagyon fontos tudni azt, hogy ez nem egy végleges állapot és és velejárója az életünknek.
[00:07:56]Tehát aki mondjuk 30, 4050 éves, mindenki visz már valamifajta csomagot a kudarcélményekből.
[00:08:05]Vannak lent, vannak fent, ezek váltakoznak, és tényleg az nagyon meghatározó, hogy milyen erőforrásokból tudunk építkezni, milyen megoldásaink vannak.
[00:08:15]Akkor nézzük meg, hogy mondjuk akár példákon keresztül, hogy hogy egy konkrét esetben egy ember hogy kezdheti el újra tervezni az életét, használjuk ezt a kifejezést, vagy újra kezdeni, nem is tudom, ugye nem újra kell kezdeni, újra kell tervezni kell először.
[00:08:30]Tehát az egy az egyfajta a racionalitás alapja, hogy hogy fölmérjük a saját lehetőségeinket, megnézzük, hogy hogy akkor hogyan tovább, mire vagyok képes.
[00:08:41]Egy teljesen új, csak úgy mondom, egy teljesen új kérdést is feltehetünk magunknak, hogy mit szeretnék, mert ugye ez eddig egy bezárt történet volt, hogy benne voltunk ebben a ebben a történetben, de most ugye kinyílnak lehetőségek, amiket érdemes talán megfontolni.
[00:08:56]Így van.
[00:08:56]Ugye itt egy picit, amit már az előbb is említetten, el kell távolodni érzelmileg ettől a történettől.
[00:09:00]Meg kell ez idő.
[00:09:02]Nagyon fontos az, hogy ne legyünk türelmetlenek.
[00:09:04]Nagyon fontos az, hogy hogy érzelmileg m az érzelmeinknek van egy saját időfaktora.
[00:09:12]Nem lehet sürgetni akarattal, nem lehet akarni, hogy majd most gyorsan túlleszek rajta.
[00:09:16]Itt sajnos a gyász folyamat vagy a veszteség folyamat az az időigényes, tehát türelmesnek kell lennünk és megvárni, hogy eljussunk egy olyan pontra, amikor egy picit hátrébb tudunk lépni és messzebbről tudunk rálátni az életünkre.
[00:09:31]Nagyon sokat tud segíteni, hogyha tényleg kiszakadunk a mindennapokból, elmegyünk adott esetben vidékre olyan helyzetbe, ami a hétköznapi rutintól eltávolít, és tényleg rálátni arra, hogy hogy milyen lehetőségeink vannak.
[00:09:43]Egészen másképet mutat egyébként, a kicsit eltávolodtunk az életünk, mintogyha benne pörgünk a hétköznapi mókuskerékben.
[00:09:50]És bennem fölmerült egy kérdés, hogy milyen érzelmek természetesek ilyenkor?
[00:09:55]Tehát mondjuk, hogy hogy újra kell tervezni az életemet.
[00:09:57]Teljesen mindegy, hogy milyen okból mit miket szokott az ember élet elő először is a sok hatás.
[00:10:02]A sokhatás hoz egyfajta dühöt kétségbeesettséget.
[00:10:08]Ez mind teljesen normális.
[00:10:08]Kétségbeesés, dű, harag, értetlenség.
[00:10:10]Nem értem, hogy miért velem történt egyfajta büntetésmény, hogy büntet az élet.
[00:10:16]Tehát ezeket az érzelmeket meg kell várni, hogy egy picit nyugvópontra jussanak, és utána tudunk elkezdeni gondolkodni.
[00:10:27]Ez természetes, hogy hogy már az, hogy büntet az élet, mert ez mert ezt ezt most nagyon furcsán hallom.
[00:10:31]Tehát ez nagyon sokan így élik meg.
[00:10:34]Tehát nagyon sokan így élik meg, hogy kicsit kívül helyezik magukat, és hogy miért kaptam én ezt, miért történik ez velem.
[00:10:44]ez nagyon komoly kérdés az erek h ez miért velem történik hát én tényleg annyira jó ember vagyok mindent beletettem odatettem és most itt vagyok egy hatalmas útkereszteződésb és most mit csináljak ráadásul felelősségem van a családomért a gyerekeimért tehát egy nagyon komoly teher tud ez lenni azt gondolom és nagyon fontos éppen azért egy picit hátralépni és messzebbről ránézni az életünkre hogy oké ez volt eddig most van egy út elágazás akkor nézzük meg hogy mit tudok tenni milyen erő erőforrások vannak.
[00:11:11]Nagyon-nagyon tudom ajánlani, hogy nézzük meg ilyenkor, hogy milyen emberi kapcsolataink vannak.
[00:11:16]Tehát a tartalmas, és hangsúlyozom, tartalmas emberi kapcsolódások, akik mondjuk régről vannak, és nagyon mély barátság vagy érzelmi kötelék fűz hozzájuk, érdemes ilyenkor felkeresni őket.
[00:11:27]Tehát ne maradjunk egyedül.
[00:11:29]Nagyon fontos, hogy ne izolálódjunk.
[00:11:31]Az az egyik legrosszabb tanácsadó az izolálódás, mert akkor csak pörgetjük, pörgetjük a negatív érzéseket, és nem látjuk a kiutat.
[00:11:37]Úgy mondják, hogy kattog kattogunk valami.
[00:11:42]Igen, így van.
[00:11:42]Így van.
[00:11:42]Tehát nagyon fontos, hogy ne ne maradjunk magunkra, ne izolálódjunk a mai világban.
[00:11:46]Egyébként is nagyon gyakori sajnos a magány érzést.
[00:11:50]Most ebbe nem szeretnék belemenni.
[00:11:51]Ez a digitális világnak egy velejárója, egy hozománya.
[00:11:53]Sajnos nagyon sok az izolálódó magányos ember, akik ilyenkor még jobban be tudnak borulni saját magukba, és ez nagyon megnehezíti a kilábalást a helyzetből.
[00:12:02]Ez egy nagyon érdekes zálójel, mert ugye a tulajdonképpen amikor egy ilyen projektben vagyunk benne, mint a politika, akkor az ugye egy nagyon zárt világ, tehát az egy izolálódás, akárhogy is nézzük még akkor is, hogyha az ember rengeteg emberrel érintkezik, mert a saját szerepe szerint érintkezik, tehát nem a nem a teljes egésze a személyiségének, hanem csak egy szerepeleme érintkezik.
[00:12:22]Ezt vegyük végig, hogy hogy akár ilyen pici részletességgel, hogy hogy lehet, hogy oldjuk föl ezt az izolálódást most izolálódást.
[00:12:31]Most nekem az jutott eszembe, hogy hogy mondjuk az ember áttekeri a Facebook beállításait.
[00:12:34]Ugye én csak ilyen koca Facebookozó vagyok.
[00:12:37]A január óta Facebookkozom aktívan igazából, tehát hogy hogy mint szakember elég sokat tudok a Facebookról, de mint felhasználói élményem nincs meg, mert direkt hárítom, nem szeretem azt, amit a Facebook csinál velem.
[00:12:51]De a de a de ha a ilyen módon sok mindenre rá lehet függni a szakmára, a a vezetői pozícióra adott esetben a a arra az életformábara, amiben benne vagyok, hogy hogy kell tudatosan kilépni ezekből.
[00:13:10]Tehát mit tudom én, törlöm a Facebook fiókomat így elsőre.
[00:13:14]Ez egy ez egy jó ötletlenek tűnik egyébként most független mi hogy hogy ez a magam ellen beszélek meg a a világ ellen beszélek, de ha mit lehet még csinálni?
[00:13:23]Ez egy nagyon [torokköszörülés] összetett kérdés egyébként az egész digitális világ, tehát azt kell tudni nagyon röviden, és nem szeretnék erő hosszan itt most értekezni, hogy a digitális világ az egy teljesen másfajta személyiséget épít ki, mint az analógvilág.
[00:13:33]Ugye itt most ebben a helyzetben, ebben a krízishelyzetben előnyben vannak azért azok, az a generáció, mondjuk a mi generációnk, aki azért az első 40 évét, élet első 40 évét analóg világban élte, és teljesen másfajta kapcsolódásokat szokott meg.
[00:13:48]Tehát az egy nagyon komoly erőforrás, jobban tudnak kapcsolódni, jobban tudnak kommunikálni, jobban tudnak talán nyitni.
[00:13:53]aki ugye a digitális világban élte az utóbbi éveit, vagy hát egy nagyon erős jelenléttel volt, ott már nehezebb a történet, mert kialakul egyfajta függés, és túl azon, hogy ez egy függés, ez egy látszatvilág, akárhogy is nézzük.
[00:14:08]Tehát ott mindenki a szépet mutatja, mindenki a jót mutatja, mindenki a pozitívat mutatja.
[00:14:11]És most itt azért nagyon sok szempontból lehullott a leper, mert van egy kőkemény valóság, nem megy úgy tovább az életünk, ahogy eddig.
[00:14:19]nem tudunk mutatni, nem tudunk viszonyítani másokhoz, hogy hol tartunk.
[00:14:25]Tehát egy nagyon egyfaj egyfaj egyfajta erős megingás is abban, hogy ki vagyok én, hol vagyok én, és ide kapcsolnám azt, hogy van, aki ugye a munkakörével azonosítja magát, és hogyha a munkaköröm megszűnt, akkor úristen, hát én is megszűntem.
[00:14:38]És tudni kell azt, hogy mégsem része a teljes személyiségünknek ez a történet.
[00:14:43]Tehát marad a személyiségünkből mindig olyan rész, amiből újra tudunk építkezni.
[00:14:47]Tehát ez nagyon fontos, és még egyszer mondom, hangsúlyoznám, hogy egy picit lépjünk vissza ettől a digitális világból, és próbáljunk meg tényleg valós, húsvér, tartalmas kapcsolatokat keresni az életünkben, ahol érzelmi jelenlét van.
[00:15:01]Tehát az érzelmeket megélni, a fájdalmakat megélni, a a az elveszettség érzését megélni, és a ha van személyes jelenlét és nagyon tartalmas kapcsolódás, ott előbb-utóbb meglátjuk az alagút végén a fényt.
[00:15:14]Ez mindig így van, hogy jönnek olyan ötletek, impulzusok, ami ami azért segíti az újraépítkezést.
[00:15:23]tudnánk konkrét példákat, hogy felmerültek itt vezetők meg sportolók, hogy ők hogyan váltottak, amikor ez a fajta vezetői vagy sportolói karrierjük, tehát a a véget ért, amikor mit tudom én, azért kiöregedtek, vagy vagy a cég megújította magát, és az ő más típusú vezetőt akart, akkor mi volt a miket csináltak ezek a ezek az emberek?
[00:15:47]igazából akikre gondolok itt nagy vezetőkről is valami teljesen másfajta élet formát vettek fel egy rövid időre.
[00:15:54]Tehát azt gondolom, hogy itt nagyon fontos a rövidtávú tervezés az, hogy hogy éljem túl mondjuk a következő három hónapot.
[00:16:01]És itt valami szignifikánsan más mást kell behozni az életünkbe.
[00:16:04]Valóban elengedni azt, ami van.
[00:16:06]Ez az, amit mondtam, hogy hátralépni kettőt.
[00:16:08]Volt olyan vezető, aki egyszerűen kilépett mindenhonnan, és például elment szemetet szedni a tengerpartra.
[00:16:14]mondjuk ez külföldön volt, és azzal töltötte a napjait, hogy valami egészen más fizikai munkát csinált.
[00:16:20]Ez természetesen egy vezetett beszélgetés eredménye volt.
[00:16:25]Megbeszéltük, hogy hol tart, milyen érzései vannak, satöbbi.
[00:16:26]És aztán létrejött ez a megoldás, hogy egyrészt bármilyen furcsán hangzik, elment lovát lovába boxot takarítani, vagy elment a tengerpartra szemetet szedni, és ezeknek a tevékenységnek a totális másfajta tevékenységeknek a a folyamán kapott olyan megvilágosodást, vagy látott rá az életére egy teljesen másfajta szemszögből, ami aztán segített neki újraépülni.
[00:16:51]Ez nagyon furcsán és draszikusan hangzik, de rendkívül működőképes.
[00:16:56]Sportolói példát is tudunk, mert ugye most gondolkoztam rajta, hogy hogy persze persze talán a nagyvállalati felsővezetőhöz jobban hasonlít a politikusok élete, de a ciklikusság miatt ugye pont milyen fura, hogy az olimpiai ciklus meg a politikai ciklus az ugyanúgy négy év.
[00:17:09]Tehát, hogy van egy ilyen fajta kihegyezettség a politikában is, hogy hogy a a tehát lehet ezt a két dolgot párosítani egymással.
[00:17:18]Talán a politikusoknak hosszabb ideig tart a karriereje, de még ez se szükségszerűen így van, hogy a sportolók hogy váltanak, ugye sok kudarcot a kudarcokról hallunk, meg látunk pozitív példákot, hogy váltanak a sport a sportolóknál nagyon fontos alapvetően folyamatában a kudarckezelést hangsúlyozni.
[00:17:34]Tehát állandóan ott van ez, hogy kudarc van, nem éri el, most h néhány másodperccel gyengébb lett, satöbbi, satöbbi.
[00:17:42]Ezt motivációba tudjuk átfordítani.
[00:17:44]Tehát hogy az ami az ami egyik oldalról kudarc, az hogy tud motiváló lenni a másik oldalon.
[00:17:50]Ez az egyik nagyon fontos.
[00:17:52]A másik az, hogy adott esetben aki akit ez nagyon megvisel, mondom személyiség függvénye is, hogy milyen milyen típusú személyiség, milyen szeméiség struktúrája van, milyen pontokat tudunk megragadni, amit amiből ő újra tud épülni.
[00:18:04]Itt nagyon fontos az, hogy adott esetben megnézi, hogy milyen képesség vannak arra, amit másút a sporton belül például tud használni, mondjuk egy edzői szinten, ahol sikerél, tehát itt a legfontosabb az egy kudarc után, hogy olyan helyzetet kell keresni, ami sikerélménnyel jár, relatíve gyors sikerélménnyel, ahol azt látja, hogy nincs minden veszve, hanem számítok én még azokat a tudás képességeket, tudást beletenni valamibe, ami aztán sikerélményt hoz.
[00:18:32]Ez is például egy nagyon-nagyon hatékony és fontos ugye ez egy nagyon gyakran használ szó ez a sikerélmény.
[00:18:38]Nekem az a bajom vele ugye, hogy hogy ugye ezek nagy flashek, amiről mi itt beszélünk.
[00:18:44]Tehát nyilván akár még egy olimpiai döntőbe vívni vagy futni, az is egy óriási óriási élmény.
[00:18:51]Hát még megnyerni az milyen hihetetlen nagy lehet, vagy mondjuk egy választást megnyerni az milyen élmény lehet, de hogy hogy ugye a sikerménye azért sokféle van, tehát a rengeteg apró sikerélmény van.
[00:19:03]Ugye nincs egy ilyen típusú eltolódás, hogy a nekem van egy ilyen érzésem, hogy hogy a én én alapvetően saját magam szempontjából az apró sikerélmények fanatikusa vagyok.
[00:19:15]Tehát én sok apró sikerélményt szeretek, hogy hogy a hogy a napom így szépen végigmenjen.
[00:19:19]Tehát kávétól kávéig, süteménytől süteményig a a és már most csak ilyen kulináris dolgokat mondtam, de egy csomó másra is igaz.
[00:19:30]Mozgástól mozgásig, sporttól sportig.
[00:19:32]De a de a aki a nagy sikerélményekhez van sokva, azt hogy tud ezt kvázi apró pénzre váltani, apró sikerélményekre?
[00:19:40]Milyen mondjuk talán próbáljuk megfogalmazni, hogy milyen technológiák vannak erre?
[00:19:44]Remé, mert ugye a az istálótakarítás mondjuk az egy tipikus példa, vagy hogy hány zsákszemetet szedtem össze a tengerpartól, ezek jó példák, de azért egy kicsit magasabb szinten is próbáljuk.
[00:19:55]Ez egy átmeneti Ez egy átmeneti időszak.
[00:19:57]Ez amit mondtam, a a hirtelen jött válság, vagy a kudarcérzést, hogy egy kicsit eltávolodni attól, és hogy újra tervezni.
[00:20:03]Tehát az újratervezésnek lényege az, hogy egy kicsit eltávolodjak a problémától és ezek a fizikai tevékenységek nagyon jól tudnak ebben segíteni.
[00:20:11]Nagyon köszönöm a kérdést, hogy mi a sikerélmény?
[00:20:13]Tehát a mindennapi életben, a mondjuk úgy kisember szintjén, én azt gondolom, hogy az elégedettség és az öröm.
[00:20:19]Tehát rendkívül fontos olyan dolgokat találni az életünkben, ami örömöt okoz.
[00:20:24]És ez egy nagyon nagy kihívás van.
[00:20:26]apság, mert mindig a az elérhetetlent próbáljuk elérni, és amikor elértük, akkor ott a következő feladat, a következő cél, a következő kihívás, ami szintén el elérendő, és azt gondoljuk, hogy ha még ez majd lesz, ha még ez majd lesz, akkor akkor majd megelékszünk és örömöt érzünk, és ez egyáltalán nem így van.
[00:20:46]Tehát nagyon fontos az, hogy egyrészül ezt szoktam mondani a mindennapokban és a hozzánfordulóknak, hogy megtalálni azt a fajta tevékenységet, ami kifejezetten örömöt okoz.
[00:20:56]Hát ez lehet egy érdeklődési kör, lehet egy hobbi tevékenység, ami tényleg kis dolog, de csak rólam szól, és nem azért csinálom, mert pénzt keresek vele, nem azért csinálom, mert elvárás, hanem egyszerűen azért, mert örömöt okoz.
[00:21:10]Ezt nagyon jó, ha közösségben tudjuk tenni.
[00:21:12]Tehát ez egy ez egy érdeklődési kör mentén szerveződő közösséghez kapcsolódik.
[00:21:17]Ez akkor különösen hatékony tud lenni, ahol meg tudom osztani azt az örömöt másokkal.
[00:21:21]És ez egy tényleg nagyon komoly megtartó erő.
[00:21:25]Nem akarok messzire menni.
[00:21:25]Például a táncház egy ilyen a táncház mozgalmak.
[00:21:31]Hihetetlen harmonikus kiegyensúlyozott embereket találok a táncház mozgalmakba.
[00:21:36]Tehát aki aki közösségi élményként éli meg az örömöt, az az egy nagyon jó lehetőség és nagyon komoly egyensúlyt ad.
[00:21:44]Tehát még egyszer visszatérve, itt az a az izolálódás az, ami és a magány az ami az egyik legnagyobb lehúzóerő és az örömtelenség.
[00:21:53]Tehát valahogy ezt a kettőt kell olyan irányba vinni, ami ami nem ezt tartja fenn.
[00:21:58]Ez nagyon izgalmas, mert ugye a tánc megérne egy külön történetet.
[00:22:00]Ugye tehát én már a könyzeréi nemzedéknek, tehát a vít nemzedéknek, vagy minek a tagja vagyok, ugye a teljesen mást értünk tánc alatt, mint a mint a táncház.
[00:22:14]És ugye gyakorlatilag a mai fiatalok döntötősége szerintem soha életében nem táncolt a szónak abban az értelmében, hogy akár közösségi táncban, tehát az, hogy egy csoport részében együtt mozogva táncolt volna, vagy pedig vagy pedig egy másik emberrel együtt mozogva táncolt volna.
[00:22:33]Ugye ezek a tánc ilyen egyéni tevékenység le teljesen más dolgot.
[00:22:34]Az egyik az az énről szól, a másik pedig az alkalmazkodásról és az együttmozgás azak tehát egy sikerélmény.
[00:22:44]Sikerélmény, de teljesen külön külön dologról.
[00:22:46]És ugye a a ennek a kiterjesztése a táncház, ami ugye meg aztán végképp közösségi tevékenység, ugye és például ezt nem pótolta semmi igazából a a mi kultúra, tehát a modern városi kultúrában a táncháznak mint olyannak már nincsen nincs í van.
[00:23:03]Hehát a modern városi kultúra az az önmagában egy nehezített terep, mondjuk úgy.
[00:23:07]Tehát vidéken ez azért sokkal könnyebb bármilyen közösséghez kapcsolódni akár kistermelőként.
[00:23:11]Tehát most tényleg nem akarok ebbe belemenni, de azért a vidéki létforma az sokkal több ilyen közösségi élményt hoz.
[00:23:17]Ugye a másik az, amiről még kicsit visszacsatolnék ezzel, hogy itt nagyon sokan nagy üzemben dolgoznak, tehát csak a robot, csak a mókuskerék, úgyhogy észre se veszik, nincs öröm az életükben.
[00:23:29]És ez az, ami igazából a kiégéshez vezet.
[00:23:34]Ugye ha valaki annyira szerencsés, hogy olyan munkát végez, amit kíváncsisággal tölti el, lelkesedéssel tölti el, tehát ez egy nagyon fontos szó a lelkesedés, amit szeretek, amit amit szenvedéllyel tudok csinálni.
[00:23:45]Nem sok embernek van ilyen munkája, de nagyon fontos, hogy a munkában is megtaláljuk az örömöt, mert nem csak, hogy nem égünk ki, vagy nem olyan egyszerű a kiégés, de gyakorlatilag az öröm képessége az, ami felszínen tud tartani.
[00:23:58]Tehát az elégedettség, az öröm az egy nagyon fontos dolog.
[00:24:02]És van egy olyan másik vetülete ennek a történetnek, hogy valahogy az elégedettséget is meg kell találni.
[00:24:09]Ugye itt megint visszacsatolnék itt a választási időszakhoz, hogy van két típusú ember, akinek semmi nem elég, illetve a a félpohárvíz esete, hogy milyen kár, hogy csak félpohár van, vagy milyen jó, hogy van félpohárvizem.
[00:24:23]Tehát van, aki ugye érzelmi döntést hozott, és azt mondta, hogy kevés és nem elég, és nem tetszik, és nem a jóra szépre fókuszált, vagy azokra a dolgokra, ami mondjuk tényleg tényleg kézzel foghatóan jó dolog az emberek életében, hanem azt nézte, hogy mi a hiány.
[00:24:41]És itt megjelenik, ugye, ha hiány van, akkor megjelenik a haragérzés.
[00:24:45]És ha haragérzés megjelenik, akkor megjelenik a büntetés igénye.
[00:24:48]Tehát a haragérzés és a büntetés igénye az majdhogy nem mindig kéz a kézben jár.
[00:24:53]És ha haragszom, akkor büntetni akarok.
[00:24:56]És nagyon sokszor azt látom az egyéni ember életében is, hogyha ha hiány van, ha elégedetlenség van, akkor a harag és a büntetés ott van, ami már megint egy nagyon-nagyon rossz irány.
[00:25:08]Tehát az egyéni életek szintjén talán ebben kellene gondolkodni, hogy hogy nézzük meg azt, hogy milyen érzések vannak bennünk, az önismeret, az önreflexió, a honnan hova tartok, a miért gondolom ezt, a miért érzem ezt.
[00:25:22]Tehát ezt nem lehet megkerülni ahhoz, hogy építkezni tudjunk a jövőben.
[00:25:26]Az jutott eszembe evvel kapcsolatban, ugye ahogy mondtad, hogy sokat éltél külföldön, ugye, vagy nem 20 évet, ha jól értettem, akkor ugye fölmerül az a kérdés, hogy vajon a magyar társadalom túlpolitizált-e, tehát hogy nem töltünk-e túl sok időt politikával, vagy vagy nem azt, amennyit vele töltünk, remélhetőleg nem túl sokat, azt nem dimenzionáljuk-e túl.
[00:25:50]Én mindig gondolkoztam ezen, hogy ugye a politikával élő emberként, hogy biztos nem normális, hogy én ennyi politikát fogyasztok, de az én helyzetem speciális, mert mert ilyen közegből érkeztem.
[00:26:01]A emiatt a barátaim és a rokonaim nem tartanak hülyének.
[00:26:05]Tehát, hogy így viszonylag értelmes helyezhetően azt mondom, hogy hogy ez nekem normális, de abban tisztában vagyok, hogy egy normális embernek sokkal kevesebb politikával kellene foglalkozni, mert neki az életét kellene élnie.
[00:26:19]és csak kevés embernek a élete a politika.
[00:26:23]Hogy mi a benyomásod a magyar társadalomról?
[00:26:27]Mindenképpen túl politizáltnak gondolom, de itt kicsit más szempontból is megvilágítanám ezt a dolgot.
[00:26:32]Egyrészt a nyugati társadalmak, individualista társadalmak, ugye én a Közelkeleten éltem nagyon sokat, az egy kollektivista, minden keleti társadalom inkább kollektivista társadalom, ahol a közösség sokkal nagyobb szerepet kap, mint mondjuk a nyugati társadalmakban, ott nincs is ilyen izolálódás a a keleti társadalmakban, ugye pontosan azért, mert nagyon-nagyon erős a családnak a szerepe, nagyon-nagyon erős az összetartozás szerepe.
[00:26:57]Ög ott az, hogy idős otthon, például ismeretlen fogalom, ezt csak úgy zárójelbe mondom, az hogy például nehéz sorsú esen is vagy problémás gyerekeknek egy egy otthon, az kizárt dolog, mert a családok sokkal többen is vannak, de sokkal erősebb pontosan a közösségi élménnyel fogva sokkal erősebb a szociális háló is.
[00:27:23]Ugye a nyugati társadalmakban az individualizmus, a magány, az egyedüllét, az már önmagában hozza magával azt, hogy hogy mondjuk például a digitális világban élik az életüket, és ott azt eszik, vagy azt fogyasztják, ami van.
[00:27:37]Tehát ott elén kerül.
[00:27:37]Nagyon-nagyon nagy tudatosság kell ahhoz, hogy megnézzem, hogy mit nézek, miért olvasom, mi ezzel a célom.
[00:27:44]Megmondom őszintén, ha egy kis személyes dolgot be lehet hozni, hogy én 30 éve nem nézek egyáltalán televíziót, mert azt gondolom, hogy a mentális jólétem ahhoz, hogy a munkámat tudjam folytatni, nagyon-nagyon fontos a mentális jólétemhez az, hogy hogy kezelni tudjam a híráradatot, a negatív híreket.
[00:28:00]Ugye fontos tudni azt is, ha már itt krízis menedzsmentről beszélünk, hogy az agyunk, az idegrendszerünk befogadóképessége 100000 éve nem változott.
[00:28:11]A hírmennyiség meg 80-zorozódott, most mondtam valamit.
[00:28:16]A negatív hírekről ne is beszéljünk.
[00:28:18]Tehát olyan szinten eláraszt a hír folyam, hogy egyszerűen nem vagyunk képesek befogadni, ami két irányba visz.
[00:28:26]Szereotipizálunk, illetve szorongunk.
[00:28:29]Tehát a szorongás soknak a jelentős része abból adódik, hogy nem tudjuk befogadni igazából azt a fajta bőséget és mennyiséget, és ez traumatizáló hatással bír.
[00:28:39]Azt kell mondjam, hogy ennek a hatása a háborús traumával legyen értékű.
[00:28:45]Ennyire durván romboló lenne az, hogy hogy ilyen szorongó társadalommal váltunk.
[00:28:49]Ugye ezt szokták így ránk burítani, hogy hogy ugye a háborús veszély, a migrációs veszély túl hangsúlyozásával ez a jobb oldal mind.
[00:28:58]De hát ezek valós veszélyek, tehát ráadásul a valós veszélyektől félünk és nem szorongunk, mert ugye a a szorongás pont az, aminek az ember aktuálisa nem tudja megmondani, hogy hogy mi a konkrét oka.
[00:29:07]Ugye ha a félelem pedig az, amikor tudom, hogy mitől félek, tehát mondjuk Erdélyben az elmegye elmegy a havzsokba sétálni, akkor akkor fél a medvétől.
[00:29:13]Aki nem fél, az az vagy nagyon szerencsés, vagy nem jön vissza.
[00:29:18]Tehát ez a ez a két lehetőség van.
[00:29:21]Tehát az a az a kérdés az én számomra, hogy hogy jogosan félünk-e, és mondjuk a politikai ellenfeleink jogosan mondják-e ezt, hogy hogy mondjuk egy olyan kultúrát hoztunk be, mert azért 16 év alatt ezt így közelítettük meg, hogy hogy mindig van mitől mitől félni, tehát külföldi beavatkozástól, IMF-től, mit tudom én, tehát hogy ez 16 évet végigkísért, hogy megpróbáltunk olyan veszélyforrásokat azonosítani, amelyek amelyek valósak és amelyekkel tudatosan kell foglalkoznunk.
[00:29:53]Tehát nem szoronganunk kell tőle, hanem kezelnünk kell tőle.
[00:29:57]Azt gondolom, van az a nagyon jó mondás, hogy jobb félni, mint megijedni.
[00:29:58]Tehát az, hogy az ember éber és figyel és óvatos és analizál, az önmagában nem probléma.
[00:30:05]Nyilvánvaló, hogy a szorongás az mindig a jövőhöz kapcsolódik.
[00:30:07]Ha szorongok, akkor nem a jelenben vagyok.
[00:30:11]Tehát itt nagyon fontos megint a kríziskezelés szempontjából, hogy próbáljunk egy kicsit a jelenben lenni, a jelenben örülni, a jelenben kapcsolódni, a jelenben megélni azokat a jó dolgokat, amik vannak, mert ha állandóan a jövőre fókuszálok, akkor szorongok.
[00:30:26]Mi lesz majd?
[00:30:26]Mi fog történni?
[00:30:28]Tehát az soha nem a jelemről szól.
[00:30:30]A depresszió az egy más történet.
[00:30:32]Ugye nagyon sok a depressziós ember, az viszont a múltról szól, hogy a múltat nem tudják elengedni.
[00:30:35]Tehát egy kicsit a jelenben vagyok, éberen figyelek, de nagyon figyelem azt is, hogy mi az a, amit már nem tudok befogadni, ami már félelemmel tölt el, és hogy ez mennyire reális.
[00:30:47]Tehát egy kicsit megnézni azt, hogy tényleg ez mennyire reális.
[00:30:49]Ez azért nagyon nehéz manapság, mert ugye a megtévesztés magas fokát éljük minden szinten.
[00:30:55]A látszatok minden megtörténhetés annak az ellenkezője is.
[00:31:01]És ez egyfajta bizonytalanságot okoz bennünk.
[00:31:03]És ez is nagyon támogatja mondjuk a szorongást, vagy hát a jövőre való intenzívebb fókusz, hogy mi lesz, de azt gondolom, hogy akkor is nagyon fontos lenne egy picit analizálni, figyelni és és leginkább a jelenben élni és a jelenre fókuszálni.
[00:31:21]Ez az egy olyan erőforrás, ami ami elengedhetetlen ahhoz, hogy mentálisan relatíve épek maradjunk.
[00:31:27]Igen, mer érdekes, mert a politika ugye mindig a jövőbeni ígéretekről szól.
[00:31:31]Ö hiába igyekszik néha a múltból ismeríteni mindenféle dolgokat, valójában ez mindig a jövő jövőrőlre irányul.
[00:31:39]Menjünk vissza még egy pillanatra oda, hogy a magunkhoz, tehát ugye most vagy trul vagyunk egy traumán amit éppen feldolgozunk és ugye szorongunk, hogy hogy mi lesz, hogy egy teljesen új keretrendszer alakul ki, tehát ugye minden áthelyeződik.
[00:32:00]Tehát ugye most nem akarom ezt a szót használni, hogy alkotmányozás, de valóban a megvan a lehetősége, hogy nagyon máshol lesznek a hangsúlyok, a a peremek, mint mint régen voltak, hogy érdemes-e mondjuk egy még ennyire bizonytalan változástól félni, vagy inkább arra a mondásra koncentrálunk, hogy a hídon akkor kell átmenni, mikor az ember odaér, merthogy én azt látom, hogy hogy most olyan dolgokról beszélgetünk alapvetően nem ebben a beszélgetésben, hanem a hanem hanem úgy általában amiknek a valósághoz nincs köze.
[00:32:34]Egyrészt nem értjük, hogy a az új garnitúra mit akar csinálni.
[00:32:36]Tehát min nem mintogyha ők értenék, tehát nem tudom, csak azt látom, hogy azért ez még egy nagyon ilyen iszonyú magabiztos de nem látom a koncepciót a a történetben.
[00:32:49]Tehát meg kell várni, hogy mi fog mi fog kialakulni.
[00:32:51]Ugye vannak még csodák, akár még jól is első ahogy szokták mondani.
[00:32:53]A másik az, hogy nyilván a lehet rettegni attól, hogy mi mi fog történni.
[00:33:01]Ugye korlátlanul tud az ember magának olyan félelmeket gyártani, ebben nagyon jók vagyunk általában.
[00:33:07]És de a a leglényegesebb kérdés az, hogy hogy ugye tavasz van, jó idő, nyár lesz, még még van benzin meg gázolaj, tehát hogy lehet élni, hogy hogyan kéne koncentrálnunk a arra, ami előttünk áll, mert például mi most kifolyhatjuk magunkat, hiszen a több emberről beszéltem, hogy mindenkinek az volt az első gondolata, hogy végre ellenzékben leszünk, ennek is megvan a maga előnye, tehát mi optimista emberek voltunk, mi rögtön azt kezdtük el azon kezdtünk el gondolkodni, hogy mennyivel könnyebb lesz mondjuk a politikai értelemben a mi nézetrendszerünkkel most ellenzékben lenni.
[00:33:46]Meg nekünk is mekkora nyomás volt kormányon lenni.
[00:33:48]Pedig hát nem volt közünk nagyon a kormányzáshoz nyilván, hiszen mondjuk a csak éltük az életünket.
[00:33:55]Így van.
[00:33:55]Így van.
[00:33:55]Tehát most mindenképpen egy olyan időszak következik néhány hónapra, gondolok, amikor még nem tudjuk, mi van.
[00:33:59]Tehát egy totál bizonytalanság, bizonytalan helyzet.
[00:34:03]Nem látjuk tisztán, hogy mi lesz, nem látjuk a kereteket, vonalakat.
[00:34:07]Ez az, amit én mondtam, hogy hátra kell lépni kettőt, és egy picit tényleg befelé figyelni, töltekezni, erőt meríteni azokból az egyéni ögeinkből, amik adottak.
[00:34:18]legyen ez család, legyen ez olyan tartalmas baráti kör, vagy olyan tevékenység, ami örömöt okoz, és egy picit tényleg ki kivonulni ebből a ebből a pörgésből, ami eddig volt.
[00:34:28]Ugye ezt nem csak kérhetjük, hanem adhatjuk is.
[00:34:29]Tehát ugye itt tudunk ilyen, tehát a két traumatizált ember tud, vagy több traumatizált ember tud egymásnak segítséget.
[00:34:37]Így van.
[00:34:37]Tehát ne maradjunk egyedül, találkozzunk, menjünk ki, jön a jó idő, találkozzunk, menjünk ki, jön a jó idő, jön a nyár, ténylegesen a természet jön a nyár, ténylegesen a természet nagyon-nagyon nyugtató és nagyon-nagyon nyugtató és feloldó hatással tud lenni.
[00:34:46]És aztán feloldó hatással tud lenni.
[00:34:46]És aztán majd ami amit ez hozz ez a néhány hónap majd ami amit ez hozz ez a néhány hónap egy pici megnyugvás, akkor tudunk egy pici megnyugvás, akkor tudunk elkezdeni majd utána az új elkezdeni majd utána az új helyzettel mit kezdeni, amikor már más helyzettel mit kezdeni, amikor már más szempontból, szemszögből fogjuk látni.
[00:35:01]Tehát egy nyugvópontra jutunk azért valamilyen szinten, és akkor tudunk elkezdeni értelmezni, újragondolni dolgokat.
[00:35:08]Tehát ez egy ez egy folyamat, amit amit azt gondolom, hogy tudatosan nagyon jól lehet alakítani és és építkezni azokból a lehetőségeinkből, ami van.
[00:35:16]És ehhez azt kell, hogy lássuk, hogy mi van, hogy tényleg hátralépni kettőt, és megnézni egy kicsit kívülről, felülről, hogy akkor mihez tudunk is hozzányúlni.
[00:35:25]Van még egy bő négy percünk.
[00:35:25]Azt erről beszéljünk, ez a hátralépés sokszor elhangzott.
[00:35:30]Ezt nagyon örülnék, ha erről mondanánk valamit, mert ugye úgy láttam, hogy a magyar társadalmat technológiailag ebben nem állunk túl jól, hogy mit milyen technikákkal tehetjük ezt meg, tehát egy kicsit mélyebben belemenve, hogy hogy az ember, hogy tudja hátrálépni és megnézni a saját életét, vagy saját magát, ugye, mert ez fura dolog, hogy úgy lépünk hátra, hogy mi maradunk ott tulajdonképpen és csak megkettőződünk és nézzük magunkat, hogy hogy csináljuk ezt.
[00:35:55]Hát egyrészről, amit én mindenképpen saját magam is teszem nap mint nap, hogy a digitális világot kikapcsolom amennyire csak lehet.
[00:36:01]Tehát minden, ami ami befolyás, gondolati befolyás, vélemény, azt egyszerűen ki kell kapcsolni most egy időre, és tényleg minimalizálni azt az időt.
[00:36:12]Legyen ez csak egy 10 perc naponta, vagy egy fél óra.
[00:36:14]Nyilván, hogy jó azért követni, hogy körülbelül mi van, de ne merüljünk bele, ne adjuk át érzelmileg magunkat a folyamatoknak, mer tehát érzelmileg próbáljunk belőle kimaradni.
[00:36:25]Ez az egyik.
[00:36:25]A másik tényleg, ami nagyon fontos, hogy emberi kapcsolatokat keresni és visszamenni az analóg életünkhöz, ami nem digitális.
[00:36:33]Tehát könyvet olvasni, beszélgetni, sétálni, sportolni, adott esetben fizikai aktivitást.
[00:36:41]nagyon-nagyon sokat számít a természet, az állatok, a növények közelsége.
[00:36:47]Borzasztóan öyszerűnek és és gyakorlatilag ilyen lehetetlennek hangzik, hogy ez segít, de nagyon nagy segítséget tud nyújtani.
[00:36:55]Adott esetben az, hogy korán fekszünk, korán kelünk.
[00:37:00]Tehát például a cirkadián ritmus is nagyon sokat számít ahhoz, hogy milyen a hangulatunk, mennyire szorongunk.
[00:37:03]Ha egy mód van rá például lehet ilyet, hogy kézzel írni.
[00:37:07]Nagyon tudom javasolni a kézírás visszahozatalát, ugyanis a kézírás elmaradása is meghatszorozta a szorongásos állapotokat, mert ugyanis a két agyféltekét úgy rendezi a kézírás, írjuk ki az érzelmeinket, írjuk ki magunkból azt, ami bennünk van, a fájdalmakat, a gondolatainkat.
[00:37:23]Tehát én ebbe gondolom azt, hogy hátralépés, hogy valami mást hozunk az életünkbe, a mindennapi életünkben, mint ami eddig volt.
[00:37:32]Ez ma ez a kézírása még de kár, hogy most került szóval, de ez egy nagyon-nagyon fontos dolog, hogy ugye az egy precíziós tevékenység és befele koncentrálós.
[00:37:41]Ugye azt írom, amit én amit mondok, és közben egy ezt egy fizikai cselekvéssel a befelé figyelés azáltal, hogy író gondolatokat fogalmazok meg.
[00:37:51]Ez egy befelé figyelés és erre ebben ezt értem a hátralépek kettőt alatt, hogy befelé figyel és nem egyáltalán nem.
[00:37:59]Tehát pontosan az, hogy a kézírás megszűnésével nőtt meg a szorongásos esetek száma egyértelműen kapcsolható hozzá.
[00:38:05]Ez is közrejátszik, úgyhogy ezeknek a figyelembevételével azt gondolom, hogy nem olyan tragikus a helyzet.
[00:38:13]Tehát, hogy van van hova menekülni, habár ez nem is jó szól, van hova elsétálni, talán keressünk pozitív dolgokat.
[00:38:19]A nagyon volt egy élményem, hogy tréning, rengeteg tréninget tartottam, és azt kértem a tréningen levőktől, hogy jó tulajdonságokat soroljanak fel magukról.
[00:38:28]És kiderült, hogy a magyar embereknek rossz tulajdonságlistája van, jó tulajdonság listája nincs.
[00:38:35]És utána elkezdtem gyűjteni a jó tulajdonságokat a magyar fogalomtárból, amit az először a csoporttagokkal, emberekkel, meg utána kiderült, hogy vannak ilyen listák, és hát kiderül, hogy ilyen 4-500 jó tulajdonságot tud az ember magáról összeszedni.
[00:38:50]Nyilván nincs meg mindjájunknak mindegyik, de a az jutott eszembe, hogy ilyenkor a lehet mondjuk erről, ami így elhangzott, hogy bogarásszak keresni kell egy jó tulajdonsállistát az interneten, és bogarászja ki az ember, hogy mi mi igaz rá, és meg fog döbbenni, hogy akár 60-80% jó tulajdonsága is lehet.
[00:39:11]Szerintem ez rögtön annyira elviszi minden politikáról a fókuszt, mert a politika csak a kudarcokról meg a harcokról meg minden negatívról szól, hogy hogy tényleg ú teljesen új utakat kell keresnünk.
[00:39:21]Ez a ez lehet a vége.
[00:39:24]Hát és az örömöt, az örömöt, az elégedettséget akár magunkban, akár a körülményeinkben, a jót meglátni és ezt megélni, tényleg ez a legjobb gyó.
[00:39:33]Igen.
[00:39:33]Ennél jó végszót nem is találunk, hogy hogy keressük magunknak még sokkal több ört, abból nem lehet baj.
[00:39:39]Erre fókuszálni.
[00:39:39]Így van.
[00:39:39]Így van.
[00:39:40]Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést.
[00:39:42]Én köszönöm, hogy itt lehetem.