Szimpla - Válságból válságba, lelki krízisek a magyar társadalomban - Hír.FM

[00:00:00]Üdvözlöm a kedves hallgatókat.

[00:00:00]Ez itt a Hír FM szimpla című műsora, és ma Hal Melinda klinikai szaksichológussal fogok beszélgetni arról, hogy tulajdonképpen milyen indulatok is vannak a magyar társadalomban.

[00:00:13]Jól gondoljuk-e, hogy tényleg rosszul érezzük magunkat?

[00:00:16]Hogy kell ezt ilyen nagy társadalomtani tekintettel nézőpontból végiggondolni?

[00:00:23]Én pedig Bálint Botond vagyok a az önök megszokott műsorvezetője, hogy ilyen most vicceket is elsüssek.

[00:00:32]Ugye egy választási eredmény után vagyunk, ami a társadalom egy jelentős része számára nem hozott kellemes meglepetéseket, de nekem mindig is volt egy olyan érzésem, hogy nem ugyanabban a világban élünk.

[00:00:43]Én Én a Gyurcsány korszakban sem éreztem magánemberként rosszul magamat.

[00:00:51]A politikai közérzetem az egy másik dolog nyilván.

[00:00:55]És most sem tudom magánemberként rosszul érezni magamat, de azt látom, hogy hogy iszonyú sok ember egyenként, tulajdonképpen közhangulatként akkor is, most is, és attól félek, hogy a jövőben is igazából nem érzi túl jól magát.

[00:01:10]Mi lehet ennek a pszichológiai háttere?

[00:01:12]Én is szeretettel üdvözlöm hallgatókat és a nézőket, és hát köszönöm szépen a meghívást.

[00:01:18]Elég szomorú, de csak ma négyszer fogom ugyanazt elmondani valószínűleg.

[00:01:22]Mert az elmúlt években úgy tűnik, hogy nem mondtuk el elégszer, hogy mennyire rosszul vagyunk.

[00:01:30]És ezt a mentális egészségmutatókból lehetett látni, hogy súlyos problémába fogunk kerülni, illetve kerültünk már a covid alatt, és egy picit hadd nyúljak vissza néhány évvel ezelőtre, ami a magyar társadalomnak az a a rendszerváltás utáni első olyan súlyos krízishelyzete volt, ami abszolút kívülről érkezett.

[00:01:55]Semmiféle protokollunk nem volt arra, hogy hogyan kezeljük ezt a válsághelyzetet.

[00:02:02]Óriási volt a bizonytalanság, hiszen a világban is új jelenségként jelent meg ugye a covidnak a problémája.

[00:02:10]A kormányok valamit összeeszkábáltak és reagáltak valahogyan.

[00:02:12]Most ebbe hadd ne menjünk bele, hogy ez most jó volt vagy rossz volt, mert kívülről meg öt évvel később nagyon könnyű megítélni bizonyos intézkedéseket.

[00:02:23]De akkor abban a helyzetben már látható volt, hogy itt a mentális egészségterületeken egy súlyos romlás várható.

[00:02:31]Lett volna ez akkor egy háborús krízis, valószínűleg akkor is megtörténik ez a fajta mentális egészségromlás, már csak a bizonytalanságból fakadóan is, de megérkezett ez az egészségügyi válsághelyzet vagy vészhelyzet, és gyakorlatilag azt láttuk, hogy minden korosztályt leterített.

[00:02:49]Ez volt például az egyik olyan, ami miatt én azt mondtam, hogy rögtön egy polikrízis állapotába kerültünk, hiszen nem arról volt szó, mint korábban, hogy egy-egy társadalmi helyzet, egy geopolitikai helyzet valamilyen társadalmi réteget érint, hanem mindenkit a az újszülött csecsemőtől, sőt még a magzatoktól elkezdve az egészen idős korosztályig mindenkit érintett.

[00:03:14]valakit egzisztenciális nehézségekbe taszított, valakit mentálisan viselt meg.

[00:03:18]egyébként hadd tegyem hozzá, hogy a covidnak önmagában is voltak poszt idegrendszeri tünetei.

[00:03:26]Tehát ezt nem szabad elfelejteni.

[00:03:28]Sokan inkább csak arról beszélnek, hogy mert hogy a korlátozások meg az intézkedések, nem, nem erről van szó, hanem arról van szó, hogy ennek van súlyos idegrendszeri hatása.

[00:03:36]Nos, ott láttunk egyszer csak egy olyan állapotot, mi szakemberek, én egyébként éppen várandós voltam a a első gyermekemmel, első és egyetlen pici lányommal, és éppen ezért én még várandósan is beültem krízisintervenciót csinálni, mert az emberek féltek, az emberek bizonytalanságba kerültek, még azok is, akiket egyébként közvetlenül nem érintett, de mindenhonnan az csöpögött a hírekből, hogy elnézést kérek, hogy így mondom.

[00:04:06]Most már így visszamenőleg talán nem fogják ezt zokon venni a hallgatók és a nézők, de hogy mind meghalunk, ez volt az alapállapot.

[00:04:16]És tényleg érintette az iskolás korosztályt, a serdülőket, a fiatalokat, az időseket, mindenkit érintett.

[00:04:25]És gyakorlatilag folyamatosan krízistelefonok végein voltunk, legalábbis azon szakemberek, akik úgy döntöttek, hogy akkor most ezt így önkéntes munkába bevállaljuk.

[00:04:36]már akkor elkezdtük kongatni a vészharangokat, hogy szép, szép meg veszélyhelyzet meg minden, de hol vannak a krízisprotokollok, hol van-e egy társadalmi válsághelyzetnek a protokolja?

[00:04:46]És akkor kialakítottunk egy csomó mindent, ami addig hiányzott valahogyan a magyar kultúrából és a ha talán mondhatom így, hogy lélekkultúrából vagy pszichokultúrából.

[00:04:59]Ez többek között egyébként szakmai felelősségünk is volt, de azért hadd tegyem hozzá, hogy a akik krízisvencióval foglalkoznak, évtizedek óta mondják, hogy látunk egyfajta romlást.

[00:05:10]Amellett, hogy bizonyos tekintetekben meg láttunk javulást, tehát szétszakadó társadalmat láttunk a mentális egészség területén, és ez már a covid előtt is így volt.

[00:05:19]Ezt követte pedig, hogy még vége sincsen a covidnak, még egy szusszanásnyi időnk sem volt.

[00:05:25]Az egész társadalom egy frusztrált, egy ilyen stresszhelyzet állapotában, egy alarm reakcióban van, és egyszer csak megérkezik a háború, és egy olyan polikrízisbe kerültek az emberek, hogy tehát most nem elég, hogy hogy még ebből se olcsótunk vele, sokan már ott veszteségeket szenvedtek el, tartós egészségkárosodást, elvesztették valaki nem tudtak kimenni, korlátozottságélmény, bizonyos élethelyzeteknek a megváltozása, az mind veszteség és gyászfeldolgozást igény És nem nem is tudtunk még csak fellélegezni, máris itt van a háború.

[00:06:00]És akkor láttam én azt, hogy jó, akkor itt most megrccsentünk.

[00:06:06]Tehát itt most akkor van egy súlyos állapotváltozás.

[00:06:11]Most, hogyha megnézzük, hogy az elmúlt 30 évben, most csak a rendszerváltás utáni időt nézzük, az elmúlt 30 évben nem értek minket ilyen súlyos traumák, és nem társadalmi szinten és nem minden réteget és minden identitás részt érintően, mert ugye annál nagyobb a trauma és annál nagyobb a veszteség, minél inkább az összes identitás részünket elkezdi érinteni valamilyen szinten, és mindenhol kell változás, és mindenhol kell rugalmasság.

[00:06:39]Hát és akkor erre jön rá egy olyan szintű társadalmi krízis, amiből egyébként ott egy ilyen egyenes lejtő rajzolódott ki gyakorlatilag 2022-től folyamatosan, amiben az erőszak nagyon keményen kőkeményen megjelenik, és ez emiatt a digitális teretis okolom, meg még jó sok minden egyebet, majd biztos erre is kitérünk, de hogy folyamatosan egy olyan morális lejtőbe taszított gyakorlatilag minket társadalom ként.

[00:07:10]És nagyon sok esetben én azt látom, hogy az egyéni ember nem ilyen.

[00:07:15]Tehát az egyéni ember igenis amikor ott állok vele szemben, akkor tud udvarias lenni, akkor tud köszönni, meg tud köszönni dolgokat, tud bocsánatot kérni, vagy legalábbis nem használja azokat az obscén, undorító, szomorúságot hozó kommenteket, amiket egyébként az online térben meg látunk.

[00:07:33]Egy nagyon érdekes dolog jutott eszembe, miközz beszéltél, mert abszolút off topicnak tűnik bizonyos értelemben, de sose gondoltam még így erre, csak most ahogy beszélsz, hogy hogy a magyar társadalom nem akart úgy élni, ahogy 1945 után rákényszerítették és ugye azt elfelejtjük, hogy a kádári konszolidáció, tehát az 56 utáni megtorlás utáni konszolidáció ugye visszahozta azt a a azt a feelinget, amit a rákosik csináltak, hogy egy ipari társadalommal tehát egy városi ipari társadalommal tették Magyarországot.

[00:08:06]És most nekem az jutott eszembe, hogy tulajdonképpen ugye amikor a kisgazdapárt 45-ben megnyerte a választásokat bőven 50% fölött, akkor a magyar emberek igazából életformát választottak.

[00:08:17]Ők kisegzisztenciaként, közösségként akartak úgy élni a korábbi hibák nélkül.

[00:08:25]És ugye tulajdonképpen ebből a két válságból, hogy ugye egyszer menetet vágott rajta a Rákosi diktatúra, utána csak picit finomabb eszközökkel a Kádárék a 60-as években újra megcsinálták a tszesítést.

[00:08:35]És tulajdonképpen az a városi lakosság, aki most a városban lakik, az vagy másod vagy harmad generációs városi.

[00:08:42]Igazából a 80%-uk az falusi gyökerekkel rendelkezik, és tulajdonképpen a paraszti boldogság technikáit elveszítette teljes egészében.

[00:08:53]Viszont nekem én a városiasodás gyűlölő vagyok, tehát azért ezt fontos tudni.

[00:08:58]Nekem az a tapasztalatom, hogy a szociológus könyvt úgy érnám le, hogy a városi életörömeim nem alakultak ki.

[00:09:06]Tehát gyakorlatilag egy ilyen örömmentes létezésben voltunk benne.

[00:09:11]ezeket ilyen eufóriák, a rendszerváltás meg a gyarapodás, kisebb-nagyobb eufóriáigi így valamennyire el elfedték, de abba futottunk bele így, ahogy mondott tulajdonképpen, hogy hogy nem szeretnek az emberek városban ülni, de más nem tudnak és kénytelenek úgy tenni, mintogyha ebben ebben lenne valami fejlődési potenciál ebben a típusú városi adásban, a technológiával együtt, tehát a a digitális térrel együtt.

[00:09:38]Ugye ne felejtsük el, hogy már nem a városba laknak az emberek, hanem átköltöztek a digitális térbe, tehát a mentális életük jelentős része átcsúszott.

[00:09:45]És akkor ugye ebbe törekelkedett be két valóságos korlátozás, mert ugye a tulajdonképpen a a covid is, meg a háború is két valóságos veszély.

[00:09:54]És ugye ilyen veszélyeinknál tőle megútuk, igazából nagyon könnyen megúsztuk a rendszerváltást.

[00:10:00]A, aki munkanélküli volt, meg ugye az a kettésérzakadás, amit említettél, a ugye ők nem, de hát az az emberek nagy része azért valamennyire megúszta, de mégse tud mégse tudott tudta jól érzni magát.

[00:10:13]És akkor itt kötnék rá, amit mondasz, hogy ezért rendkívül fontos, hogy nem ilyenek vagyunk.

[00:10:16]Valójában, ha az ember hangosan köszöni és kedves, akkor általában kedvességet kap vissza.

[00:10:22]És vajon mégis honnan jön az, hogy a társadalmiünk, a kommentvilág, a politika az ilyen hihetetlenül más, mi mint amilyennek az ember valójában Magyarországot érzékeli?

[00:10:36]Jól belecsaptál a lecsóba, mert annyi gondolatom lett ezzel kapcsolatban, és szerintem teljesen igazad van abban, hogy hogy igazából ez egy ilyen maszk.

[00:10:43]Ö, hogyha megnézzük az országot, és most tényleg a Kis-Magyarország határain belül nézegetünk, akkor azt látjuk, hogy abszolút vízfejű ö ugye Budapest központtal, ami valahol azt gondolnánk, hogy hát természetes, mertogy ez egy fővárosi történet, és hogy máshol is így van, és hogy ez akkor ez így rendben van.

[00:11:05]De mi van akkor, hogyha mi egyébként evolúciós ugye egyértelmű, hogy egy törzsi népség vagyunk.

[00:11:13]Most azért mondom így, mert szerintem ez egy nagyon kedves dolog, hogy mi mi mi szeretjük a rituálinkat, a hagyományainkat, a az egymáshoz való személyes kapcsolatot.

[00:11:23]Tehát a magyar az ugye mivel egy ősi kultúra, ezért ez az online tér ez egy nagyon új dolog nekünk.

[00:11:31]Meg meg ez az elszemélytelenedés, meg a valós zenének a hiánya.

[00:11:35]És most itt beszélhetnénk tényleg ilyen patetikusan, hogy a a lélek zenéjét is szeretjük hallani.

[00:11:44]Nagyon sok a spiritualitás a magyar szimbólumokban, a spirituális identitás részeknek az ápolására való hajlam meg szeretet ezzel kapcsolatban.

[00:11:56]Amellett, hogy egyébként tudok mondani azért sok olyan dolgot, ami szerintem ilyen magyar specifikum, de persze ezzel nem szeretnék senkit kiemelni vagy diszkriminálni, de hát azért a magyar az egy datos nép, a magyar az nem nagyon szereti a az autoritást.

[00:12:11]És éppen ezért a az autoritás az azért érdekes abban, amit mondasz, mert azzal, hogy központosítunk, meg azzal, hogy hogy vízfejűvé vált az ország, azzal valójában ez jelenik meg, nem?

[00:12:22]Tehát, hogy valahol a a az önmagam megélésének a a korlátai is megjelennek.

[00:12:28]Aztán persze ezt döntsék el a politikusok, meg döntsék el a szociológusok sokkal inkább, hogy ez most szükséges és kell, meg a közgazdászok, hogy ez most így jó vagy nem.

[00:12:40]De azért abban én biztos vagyok, hogy mi alapvetően szeretünk vidéken élni, szeretjük a madárcsicsergést, sokan dolgoznak mezőgazdaságban, sokan dolgoznak állatokkal.

[00:12:54]Sokan dolgoznak olyan, vagy szeretnének dolgozni olyan dolgokat, amiket egyébként egy ilyen nagyon el iparosodott és nagyon el fogyasztói kultúrával áttitatott társadalom az nem tud már megtenni.

[00:13:07]Tehát hogyha ha ezt nézzük és mondjuk tegyük fel, hogy itt is van egy identitásválság ebben a kérdésben, és szerintem abszolút van ennek relevanciája, hogy ezt majd kutassuk az elkövetkezendő években.

[00:13:22]De hogyha ez is okoz egy identitásválságot, akkor gyakorlatilag már tényleg az van, hogy minden egyes identitás részünket megtiporta az elmúlt évtizedeknek a kihívásai.

[00:13:32]három- négy nemzedék, mondjuk így.

[00:13:35]Igen.

[00:13:36]Igen.

[00:13:36]És hogy és hogy itt nem tényleg nem a politikai berendezkedésre gondolok elsősorban.

[00:13:40]ugyanis például az online tér az azt hozta, hogy annyira határtalan a világ, hogy megjelentek azok a trendek, amelyeket egyébként alapvetően, és ezt népszavazás bizonyítja, hogy alapvetően a magyar ember vagy nagyon tart tőle, vagy nagyon fél tőle, vagy konkrétan nem szeretné, hogy megérkezzen az életében.

[00:14:04][horkantás] Nem is mondok példákat, mindenki tudja, hogy mire gondolok.

[00:14:07]Tehát így számos népszavazás, nép léleknek a feltérképezése történt meg bizonyos kérdések mentén, nagyon egyszerű kérdések mentén, igen, nem válaszokkal, de mégis csak történt egyfajta felmérés.

[00:14:20]És én én ezért is gondolom azt, hogy hogy azért mi így szeretünk ellenállni ezeknek a dolgoknak, és szerintem kellett volna még jobban ellenállnunk, mert hogyha ez nem önazonos, tehát megérkezik egy külföldi trend, kultúraidegen trend, nem is hallottunk addig róla, nem is tudjuk, félünk is tőle, nem is értjük igazán.

[00:14:45]Meg még mellette azért mi szeretünk ilyen ilyen exakt bizonyosságokat szerezni.

[00:14:51][horkantás] Ezért is van az, hogy a pszichológia továbbra sem tud olyan kiteljesedett lenni, mondjuk úgy, mint nyugatabbi civilizációkban, mert a magyar ember még mindig nagyon szereti a leírva, számokkal, alátámasztva, bizonyítva.

[00:15:06]És azért lássuk be, hogy a pszichológiában sok olyan dolog van, ami bár mérhető, de nagyon nehezen elmagyarázható.

[00:15:13]Tehát, hogy hogy még mindig egy kicsit ez egy ilyen háttér tényező.

[00:15:19]Úgyhogy visszatérve erre, én azt látom, hogy szétesett identitás részekkel áldott mostanában a magyar néplélek.

[00:15:30]És ez azért is nagyon érdekes, mert ezeket összetapasztani egyrészt nagyon nehéz folyamat, úgy békeidőben is, de nincs békeidő.

[00:15:40]Folyamatosak a krízishelyzetek, társadalmi szintű krízishelyzetek, nem csak egyes korosztályokat érintő krízishelyzetek.

[00:15:46]És hogyha most egy pillanatra odatérhetek, hogy igen, itt most érkezett egy választás, itt nem a nem a választás önmagában a krízishelyzet, hanem az, ami ezt a fajta eredményt tudta okozni, az a krízishelyzet, és azt a krízishelyzetet lett volna érdemes jobban kezelni.

[00:16:04]Ez pedig az identitás részekben való szétesettség, és az identitás, vagyis a személyiség egészének a nem együtt kezelése.

[00:16:15]Nem voltam magyaros.

[00:16:18]Elnézést kérek.

[00:16:20]Az jutott eszembe, hogy ugye én szociológus vagyok, és ugye én azt számolom ki elsőnek, hogy ki mennyi időt tölt valamivel.

[00:16:27]Tehát a a a ami a a lelki életével is ugye foglalkozik az ember, ami ugye sokszor nem veszélyészet.

[00:16:34]Tehát egy vallásos ember nyilván az a ilyen értelemben nagyon nem szeretem ezt a szót, hogy én idő, de most a naapság divatos, tehát hogy magával foglalkozik jobb így szerintem, amikor imádkozik, vagy vagy vagy csak gyönyörködik a természetben, vagy csak belefedkezik valami másba, amit valamilyen módon pozitívnak vagy örömtelinek talál, és mi mennyit foglalkozik más emberekkel, mennyit beszélget.

[00:16:58]nem kommunikál arról, hogy kéne hozni 2 kg kenyeret, hanem beszélget érzésekről, hangulatokról, tehát a a a saját belső állapotaivalról és a másik ember belső állapotait valahogy összeméri a gyerekeivel, a házastársával, a a szüleivel, a barátaival.

[00:17:15]És ugye, hogy ez az idő iszonyat módon visszaszorult.

[00:17:20]Nagyon furcsa, hogy sokkal kevesebb időt töltünk ilyen értelemben egymással.

[00:17:24]Sokkal kevesebb időnk van egymásra hangolódni, ugye, mert a gyerekek ket nagyrészt ugye a a virtuális tér nevelte föl.

[00:17:32]Tehát ugye ez már a másfeledik generáció.

[00:17:34]Nagyon furcsa, mert szociolga értelemben a 90-es évek gyerekei, tehát akik a 80-as évek végén születtek, őket a számítógépes játékok nevelték föl, és ez fokozatosan csúszott át a a az internetbe a ami ami ugye egy külön.

[00:17:47]és utána pedig a közösségi médiába.

[00:17:50]Ez három nagyon másképp strukturált adathalmaz, amivel amivel találkozol, és hogy ezek egyre több időt vesznek el, és ugye amikor valaki á dologra fordít időt, akkor nyilvánvalóan B-re nem fordít időt.

[00:18:04]Ez az én olvasatom mindig az, hogy valamit mindig valami helyet csinálunk és és a mit nem csinálunk és mi helyett vagyunk főállásban rossz kedvűek.

[00:18:11]Most mert ha lefordítom a szociológus nyelvre, mondjuk így a az én szociolus nyelvem, amit mondtál, hogy hogy ugye ezt valami helyet csináljuk, és ráadásul egy olyan dolog helyett, ami amit úgy élünk meg, hogy hogy valami rosszban vagyunk benne.

[00:18:28]Tehát hát hogyha meg én visszafordítom az én szakmai nyelvezetemre, akkor ugye kompenzálunk folyamatosan, és ebben lehet is valami.

[00:18:36]sok mindent kompenzálunk, és hogyha már a spiritualitás szóba került, ez egy nagyon érdekes kérdés, ez az én idő téma.

[00:18:47]Én én nem szeretem ezt a szót, tehát bár csak akkor ketten nem szerszögezzük le, nagyon buta kifejezés szerintem.

[00:18:51]Nagyon nagyon és és szerintem egy egy megvalósíthatatlan dolog, vagy vagy legalábbis nem látom annyi hasznát, mint ahány könyv született az elmúlt időszakban meg blog meg nem is tudom milyen termékek születtek erre eköré.

[00:19:10]És így tudom látni egy kicsit a gazdasági oldalát annak, hogy miért kaptuk fel annyira ezt a ezt a fogalmat, de közben ott van rögtön a fogyasztói kultúrának a megjelenése.

[00:19:23]Én csak úgy hívom, hogy fogyasztói kultúrálatlanság.

[00:19:27]És ez sok mindent elárul arról, hogy mit gondolok erről a szóról.

[00:19:29]Én én anyaként nem tudom elhinni, hogy mi az az én idő, merthogy nekem nekem nekem őszintén nem számít az én időm.

[00:19:38]Nekem az számít, hogy a mi időnk az hogy van, meg a családi időnk, meg a minőségi időnk.

[00:19:43]És ezt persze lehet a barátokra is vetíteni, meg meg a a a valós közösségekre.

[00:19:51]De hogy de hogy én én időt szeretnék.

[00:19:51]Én nekem már hat éves a kislányom, de de nem szeretnék én időt.

[00:19:57]Én mi időt szeretnék?

[00:19:59]És és szerintem sokkal előrébb tartanánk, hogyha sokkal többen szeretnének mi időt, meg közösségi időt, mint mint én időt.

[00:20:06]Na de ez most egy másik dolog.

[00:20:09]Túlterheltek vagyunk, ez kétségtelen.

[00:20:13]Annyira túlterhelt az idegrendszer, és most tényleg egy anyaságból induljunk ki.

[00:20:18]Tehát egy anyuka azért, hogy mit megcsinál egy nap 24 órában, ami körülbelül 48nak felel meg, az az nagyon kemény.

[00:20:28]És ebben a lelki terhek nem csökkentek.

[00:20:31]Csökkent sokat az anyagi teher, csökkent sokat az, hogy hogyan ítéljük meg az anyákat, vagy mondjuk a láthatatlan munka kérdését, de a lelki teher nem csökkent semennyit szinte.

[00:20:45]És és érdekes, hogy a világ viszont változott, és egyre nagyobb volt a lelki terhelés és a lelki nyomás az elmúlt 30 évben.

[00:20:52]És ezt nem azért mondom, mert minden rossz volt, hanem pont azért mondom, mertogy a lelki terhekkel nem foglalkoztunk annyit.

[00:21:03]Nagyon sokat foglalkoztunk a gazdasági kérdésekkel, szerintem nagyon sokat foglalkoztunk a előrevetítve és és már mindenki gyakorlatilag most van 9,s fél millió politógusunk, meg nagyon sok egyéb dologgal foglalkozunk, de a lelki terheléssel foglalkoztunk eleget.

[00:21:21]Most mindenki, hogyha már így eleget elég időt töltöttünk-e azokkal a kérdésekkel, mondjuk, hogy lelkileg én hogyan fejlődöm?

[00:21:33]Az önmósításom és a a családi mi megvalósításunk az vajon eléri-e a célját, az én célomat?

[00:21:40]Ö ez ugyanaz a cél, mint amit kislányként álmodtam magamnak, vagy ez egy nagyon más cél felé haladok?

[00:21:49]Mert azért lássuk be, amikor fiatalon, és az ifjúságkutatásokból is látszik, amikor fiatalon megkérdezzük a fiatalokat, hogy szeretnének-e családot, mindenki azt mondja, hogy igen.

[00:22:00]Nagyon sokan, elnézést, nem mindenki, de nagyon sokan azt mondják.

[00:22:06]A magyar társadalomban ez még mindig bent van, hogy igen, szeretnék családot, szeretnék gyerekeket, szeretnék közösségben élni, nem egyedül képzelem el az életemet.

[00:22:15]És ehhez hasonló kérdéseket ha felteszünk.

[00:22:19]Ráadásul az ifjúságkutatások azt is mutatják, hogy top három legfontosabb kérdés között ott van a mentális egészségnek a kérdése.

[00:22:26]Nem csak az enyém, hanem nyilván a családomé is.

[00:22:31]Aztán növekszenek fel a fiatalok, és az egyetemista korére én én nem látom ilyen arányban már ezt megjelenni, hanem ott már inkább azt látom, hogy biztos egzisztencia, de a biztos egzisztencia én nem tudom, hogy mi most már a fiatalok számára.

[00:22:47]Tehát olyan irreális elvárások vannak a munkába lépés előtt is már egyébként, de de konkrétan a munkába lépéskor.

[00:22:55]És én tényleg senkitől nem szeretnék anyagi javakat elvitatni, vagy vagy elvenni, hanem csak azt mondom, hogy hogy nem [horkantás] csak ez a fontos, de átestünk a ló túloldalára.

[00:23:07]Tehát pályakezdőként, nemhogy pályakezdőként, már az egyetem alatt olyan a magyar átlagbér fölötti bérigény érkezik meg a munkáltatók felé, amikor egy fiatalt szeretnének foglalkoztatni, mert egyébként mindenki tudja, hogy generációs váltások szükségesek nagyon sok szektorban.

[00:23:26]Most én az egészségügyből jövök, tehát ott meg aztán abszolút látszanak ezek a trendek.

[00:23:33]olyan bérigények érkeznek, és olyan plusz juttatásoknak a felsorolása egy-egy öletrajz végén.

[00:23:44]Az önéletrajz lassan rövidebb, mint maga az igény, hogy valaki mit szeretne.

[00:23:48]És ez nem baj, hogy vannak tervei meg álmai valakinek, meg hogy meg hogy határozott céljai vannak abban, hogy mennyit szeretne keresni.

[00:23:58]Csak amikor az teljesen irreális, mondjuk a 30 éve dolgozó kollégához képest meg a magyar átlagkeresethez, akkor az az nekem egy ilyen érdekes pszichológiai kérdés, hogy hogyan jött ki a matek.

[00:24:12]Hogy egy pillanat a realitásérzéknél majd álljunk meg, és előtte még visszautalnék egy ehhez kapcsolódó nagyon fontos dologra, használtad ezt a kifejezést, hogy önmegvalósítás.

[00:24:20]Én engem ettől mindig kitör a frász, mert még önmegvalósult emberrel nem találkoztam.

[00:24:27]ugyanis ez egy félkészültség, félkész állapotnak a a jelzője igazából, amikor erről beszélnek az emberek, hogy ők szerének önmegvalósulni valahogy, és ez sose jön össze.

[00:24:39]Tehát miután a és akkor itt jöjjök oda, ahol ahol te voltál, hogy hát ugye fölülmérik a a világ irányukba való pozitivitását, hogy finoman fogalmazzak, olyan álmokat meg olyan realitást kergetnek, ami nem létezik.

[00:24:56]És és nekem most az jött le, hogy ugye tulajdonképpen egy a minden idők legjobb anyagi viszonyai között lévő nemzedéknek még sokkal nagyobb igényei vannak, mint mint amit most most megkap.

[00:25:11]És a ugyanúgy nem fog tudni vele mit kezdeni, mert nem attól van rosszul, hogy hogy rosszul él.

[00:25:21]Most azon gondolkodtam, hogy én találkoztam-e már önmegvalósult emberrel, és azt kell, hogy mondjam, hogy én kettőt is ismertem életemben, vagyis azt gondolom róluk.

[00:25:30]És talán ők is ezt megerősítik.

[00:25:33]Egyikük már nem él.

[00:25:36]mind a kettő családtagom, a családtagjaim most rá fognak ismerni, hogy kik ők, de hogy az önmegvalósulás, vagy vagy az, hogy valaki elégedett azzal, amit elért, és persze lehetnek még céljai, ez ez nem azt jelenti az önmegvalósítást szerintem, hogy akkor most már innentől kezdve nincsenek kis célok, és akkor feltehetem a kezem és hogy személyiségként kész vagyok, és a hogy hogy úgy érzi, hogy személyiségként kész van, hogy hogy megtette azokat a fontos dolgokat az életében, amiket megszeretett volna.

[00:26:08]Aztán persze hozhat még az életkihívásokat, de hogy de hogy alapvetően érzékeli a környezetét, tud befelé figyelni, tud ebben váltani, hogy mikor befelé, mikor kifelé.

[00:26:19]És nekem ilyen szempontból szerencsések a felmenőim, mert meg meg hát nyilván ezt adják tovább, hogy hogy ezeket a rugalmasságokat meg ezeket a az alapállásokat adják tovább.

[00:26:33]Aztán utána alakítsd, ahogy tudod, meg ahogy gondolod a fiatalabb generációk számára.

[00:26:37]De például itt visszacsatolok arra, hogy hát hogyan tudná egy fiatal megtanulni, hogyha soha nem találkozik olyan emberekkel, akik egyébként elégedettek, akik egyébként képesek realitásában látni önmagukat, meg még közösség tagjaként is képesek, akik képesek elvonatkoztatni a a az anyagi természettől, de közben ugye hát az önmegvalósításhoz nyilván kellenek egzisenciáis lehetőségek.

[00:27:07]És hát nem is csak a létfenntartás, hanem most már azért a komfort, vagy vagy bizonyos érzetek.

[00:27:13]Tehát én ezért is mondtam, hogy nem akarom az anyagi kérdések fontosságát elvitatni, de azért én látok ebben egy eltolódást, és ez gond.

[00:27:22]Gond az, hogy többet fordítunk arra, hogy 256 78 30 évesen meglegyen a tűzpiros Ferrari, mint arra, hogy spirituálisan vajon 30 évesen hol kellene tartanom, és hol lenne érdemes tartanom.

[00:27:37]És tényleg ebben nincsenek ilyen evidenciák, hogy jó, akkor a négyes szinten kell tartanom a a spiritualitásban.

[00:27:43]Am nyilvánvalóan ezt nem tudom én így kívülről megmondani, de én azt látom, hogy a törekvés sincs meg.

[00:27:51]arra gond a felnőttség definde definíciónk hát olyan mértékben van, hogy ugye ez egy idegrendszeri érsze egy érzelmi rendszeri érs hogyha ez a kettő mind a kettő bizonyos szempontok szerint érési történetben megtörténik egyébként körülbelül a a kognitív részt tehát a gondolkodási részt az hogyan 22-25 éves korra teszi a tudomány, akkor a érik be a frontális lebeny olyan szintre, hogy a racionális döntés és hozatalért felelős legfőbb szerv az azt mondhatjuk, hogy hát készen áll a világra, mármint fel senki nem fogja mondani magának, hogy na végre megérett a frontális levegyem, hanem igen.

[00:28:31]Mi a mikor a mi ez nagyon fontos kérdés, mert ugye a döntéseink felelőssége ez akár ez a politikára is nyilván erősen áthallásos.

[00:28:39]Az a felnőttséggel kellene, hogy egybeessen.

[00:28:42]Mikor vagyunk ebben a mostani kulturális állapotunkban?

[00:28:47]Szándékosan nem azt mondom, hogy a mai magyar kultúrában, mert azért ez egy erős túlzás lenne, hanem a jelenlegi kulturális állapotunkban.

[00:28:54]Mikor vagyunk felnőttek pszichológiai értelemben?

[00:28:57]Annyira nehezeket kérdezel, merthogy ez annyira egyéni dolog szerintem.

[00:28:59]És hát persze nem vádolhatnak azzal a nézők, hogy most teljesen neutrálisan így mindenkire 10 millió emberre vonatkoztatva azt tudom mondani, hogy ekkor és ekkor.

[00:29:12]De azért van néhány olyan kritérium, amit szerintem érdemes lenne átgondolnunk.

[00:29:16]Ilyen például az, hogy képesek vagyunk-e különbséget tenni álhírek és valós történések között.

[00:29:28]Ebben egyébként szerintem igenis a fogyasztónak felelőssége van, és mindannyian fogyasztók vagyunk már a legkisebbektől kezdve.

[00:29:35]Tehát a szülőknek meg abban van felelőssége, hogy a gyerekek számára érthetővé, interpretálhatóvá és megküzdési képessé tegyék azt az adott történetet, ami ami így is, úgy is el fogja sajnos érni őket.

[00:29:49]Persze aztán a csökkentésbe is lehet nagyon sok mindent tenni azért, hogy a gyerekemet ne érje annyi inger, de magamért se teszem meg.

[00:29:56]Én például ezt veszem észre, hogy a felnőtt korosztály magáért sem teszi meg azokat a lépéseket, amik a szűrőfunkciót meg tudnák valósítani.

[00:30:08]Mondok egy példát.

[00:30:11]40 másodperces munkamemória funkciókat látunk.

[00:30:13]Ez azt jelenti, hogy a megtartóképesség elég rossz, és hogy nem tudunk a mélyére ásni bizonyos dolgoknak.

[00:30:21]Nem is tudok tovább figyelni, mint egy TikTok videó.

[00:30:22]Tehát innentől kezdve nagyon nehéz utánni annak, hogy most ez egy igaz, vagy ez egy AI videó, vagy az egy árír, vagy azt egy influencer mondja, és azt mind átgondolni 40 másodperc alatt egyébként, vagy jó esetben amúgy három, négy-öt másodperc alatt, hogy na ez hülyeség, ezt nem akarom, ezt inkább kikapcsolom, vagy utána, hogyha tovább néztem, akkor mit gondolok arról az adott témáról?

[00:30:47]Az értelmes lénységnek a legfontosabb képessége az, hogy ugye egy értelmes emberi lény a teljesítőképessége csúcsán, és az ez hosszú ideig fönn áll 40-50 évig is, vagy 60 évig is, annak ugye az a egy ilyen információhalmasz, amivel szembesül akár a való világban, akár az ételetán, elvileg az összes létező kontextust hozzá kéne tudnia rendelni, hiszen akkor tud teljes egészében döntést hozni.

[00:31:12]És ugye amit mondasz, hogy hát ha ha a kontextusok teljes egészében hiányoznak, vagy olyan alapfeltevések vannak, amik teljesen abszurdak például, hogy a világ jókra és rosszakra osztik, és nincsenek árnyalatok, ugye ami ma a legnagyobb közkel legnagyobb hibája a közkeretű vélekedésnek, hogy teljesen minden dihotó módon látunk és ráadásul ilyen ellentét dihotómiában, meg hogy valahol az a neuromarketing ugye erre épült fel, és ez a fogyasztói kultúrának egy nagyon alap dolga, eszköz köze.

[00:31:44]A neuromarketing az gyakorlatilag lövedékszerűen juttatja el az üzenetet.

[00:31:51]Kérdések és igazi mélységek, és most ezt mondhatom a személyiségre is, meg meg nyilván a spirituális dolgokra, vagy filozófiai kérdésekre, tehát hogy ezekre nem fókuszel a neuromarketing, mert akkor túl hosszú lenne és túl keveset vennénk meg abból az adott termékből.

[00:32:08]Mindegy, hogy ez most milyen termék, de hogy a neuromarketing az lövedékszerűen juttatja el a lehető legegyszerűbb ingert, és jó esetben akkor működik jól, mármint a neuromarketing szempontból, hogyha jó érzelmi húrokat penget, és hogyha pengeti a húrt, akkor onnantól kezdve az embernek nincs is motivációja arra, hogy egyébként utánanézzen tényeknek, lássa azt az adathalma, azt amiből ez ez az influencer gond gondolt valamit, hanem nem, hát elfogadom, ő egy influencer, ő biztos tudja.

[00:32:40]A szakértő heurisztika az teljesen megváltozott szerintem az elmúlt 10 évben.

[00:32:45]Most már nem kell fehér köpeny ahhoz, hogy valaki szakértő legyen egy témában, hanem elég sok videót csinálni és jó rövideket, és jó gyorsan érzelmi húrokat pengetni.

[00:32:56]Ez a szakértő ma, nem?

[00:33:02]Ez ez egy kemény társadalmi változás mondjuk az elmúlt 10 évben, és és azért ennek a lenyomatai azért mégis csak látszódnak.

[00:33:09]Igen.

[00:33:09]Ez én úgy hívom ezt a a média szempontjából, hogy szerkesztett tartalom.

[00:33:13]Tehát, hogy van egy felelősségvállaló a magán az információszolgáltatón, vagy az információ előadóján is.

[00:33:18]Itt az előadás a művészi teljesítményt vagy a a publisztisztikának a cizellán csipkéit is jelenti, hogy hogy válelősséget vállalok azért, hogy a tényb dolgok nagyjából lehetségesek.

[00:33:29]És most gyakorló publicista meg szerkesztő mondom, hogy hogy gyakorlatilag lehetetlen ellenőrizni.

[00:33:35]Még a a elektronikus újságírásban gyakorlatilag olyan dolgokat nem lehet ellenőrizni, amik ami 30 évvel ezelőtt letekerték volna a fejemet.

[00:33:44]Ma senki nem ellenőrizi, mert ha ellenőrizte, akkor addigra már k hét-nyolc hírciklussal később vagyunk.

[00:33:51]Abszolút idő időnyomásban is vagyunk folyamatosan, de most azért tényleg visszatérve a 48 órát egy nap alatt lehozó anyukára, tehát mikor van ideje, meg mikor van eszköztára arra, hogy ő tényleg tudja ellenőrizni a a híreket, vagy a és erre a gyerekek reflektáljon erre mondjuk adott esetben?

[00:34:11]Igen, ez lehetetlen.

[00:34:12]És ez szerintem körülbelül reménytelen.

[00:34:14]Itt valójában ugye azért amikor megnézzük, hogy milyen adatok érkeznek meg meg milyen tény, vagy nem tény, vagy álhír vagy sem, akkor azért mindenkinek ott kellene mondjuk néhány lépés, hogy legyen a fejében.

[00:34:31]Tehát hogy egy, hogy kimondja, mi a motivációja annak, aki mondja, mit mond.

[00:34:39]Nyilván ez egy ez egy nagyon fontos kérdés.

[00:34:41]Mit szeretne ő elérni a mondandójával, és akkor utána megvizsgálni azt, hogy bizalmat szavazok neki vagy sem.

[00:34:50]és az ugye nagyon sok mindent befolyásolni fog az életemben, de hát ez történt a választáson is.

[00:34:57]Tehát ez egy nagyon érdekes ilyen pszichológiai kérdés, hogy most a magyar emberek érzelmekkel reagáltak legfőképpen ilyen vagy olyan, de érzelemmel reagáltak.

[00:35:10]Még négy éve racionálisan reagáltak.

[00:35:11]Még racionálisan reagáltak.

[00:35:11]Egy erre is hadd mondjak egy példát.

[00:35:16]Tényleg sok.

[00:35:16]Nyilván én egy értelmiségi buborékban létezem, ezt kár lenne tagadni, és nem is szeretném.

[00:35:24]Értelmiségi emberek között dolgozom.

[00:35:26]Mindegy, hogy ilyen oldali vagy olyan oldali.

[00:35:29]De amikor mondjuk megkérdeztem őket, hogy oké, te egyébként tudod, hogy mennyi Sziát fizetsz?

[00:35:33]És akkor úgy néztek rám, hogy hát amúgy nem.

[00:35:36]Hát de mondom, akkor miért ez volt az egyik fő kampányüzenet?

[00:35:41]De hát én ezt megmondtam hónapokkal ezelőtt is, hogy szerintem ez nem érzelmi húrokat penget, márpedig egy ilyen gyorsan változó, digitális térrel együttlévő érzelmi sokkoló világban az, hogy az, hogy ez ez tehát ilyen ilyen kampányzet netekkel szerintem nem lehet operálni, de most nem akarok csak így konkrétan ez egy nagyon izgalmas kérdés, mert hogy mert csak egy mondat erre, hogy ugye amikor nem tudod, hogy mennyi a sziget fizetsz, akkor ez átkerültél abba a helyzetbe, hogy mert ez már nem számít, mert 20 évvel ezelőtt mindenki pontosan tudta, hogy mennyi eszi át füzelt.

[00:36:20]És ugye amikor természetessé válik az, hogy valami lényegtelen egy, ami egy addig negatív dolog volt, de elveszti a a jelentőséget, akkor nem válik pozitívvá, természetessé válik, lejtetten természetessé.

[00:36:34]Nem hálásak érte, hogy hogy annyira jól élsz, hogy nem kell tudnod, hogy mennyien szent fizetsz.

[00:36:38]ez ennek semmi jelentősége nincs.

[00:36:40]És ugye a ezeket mi, aki kognitíven gondolkozik, ezeket beszámolja, hogy ez csak döntési szempont.

[00:36:46]Hát de ebbe egy olyan világba élünk, egy poszt értelmi világban élünk, ahol csak érzelmek vannak, és az az érzelem számított.

[00:36:55]Semmilyen racionalitás nem számít.

[00:36:57]Igen.

[00:36:57]És és akkor most mondok egy másik példát, ami meg szerintem pont a fordítottján érkezett meg.

[00:37:02]Tehát, hogy van-e háború?

[00:37:08]Ez ez a kérdés foglalkoztatott mindenkit szerintem 2022 óta.

[00:37:11]Nyilván amikor azt kérdezi valaki, hogy van-e háború, akkor tudnunk kell, hogy általában a szomszédunkban lévő háborúra gondol még mindig, annak ellenére, hogy több 100 fegyveres konfliktus van egyébként a világban.

[00:37:26]Tehát, hogy van-e háború, azt nyilván mindenki talán azért azt mondja, hogy igen, a világban van háború, vagy van ez a jelenség, meg hogy egyre több van, vagy vagy éppen fellángoló formátumban jelennek meg.

[00:37:37]Na de most Magyarországon, hogyha valaki azt tette fel ezt a kérdést, hogy van-e háború, meg hogy konkrétan eltagadta, hogy lenne háború, akkor ő arra gondolt, hogy Magyarország terü kismagyarország jelenlegi határain belül nincs háború.

[00:37:55]És ez egy nagyon érdekes kérdés volt megint, mert szerintem viszont van.

[00:38:00]Tehát a háborúnak a hatásai itt vannak.

[00:38:02]Az egy másik kérdés, hogy most ezt hidegháborúnak nevezzük, vagy olajválságnak, vagy milyen területen.

[00:38:10]Valójában ez a háború kéréskörében igenis benne van, és sajnos mi is benne vagyunk ilyen szempontból.

[00:38:18]Elég megkérdezni a Kárpatai kollégáimat, hogy van szerintük van-e háború, vagy nincsen.

[00:38:23]Pontosan.

[00:38:23]Pontosan.

[00:38:23]És arról nem is beszélve, hogy ugye nekünk meg még érintettségünk is van, súlyos érintettségünk ugye a kárpátaljai nemzettestvéreinkkel kapcsolatban.

[00:38:33]Tehát de ugyanígy egyébként én azt is el tudom mondani, hogy a délszláv háborúban ugyanú ez volt a helyzet.

[00:38:39]Van.

[00:38:41]Jó.

[00:38:41][nevetés] Szóval, hogy hogy ezek ezek mind olyan fontos dolgok, amik amikre nem reagáltunk az érzelmek területén, hanem mi így konkrétan be akartuk mutatni, hogy de itt van háború, és hidd el, hogy itt van a háború.

[00:38:53]De nem, nem ezt kellett volna csinálni, hanem én azt hiszem, hogy az érzelmi húrokat kellett volna pengetni.

[00:38:59]Tehát valójában ez az érzelmi síknak a pengetése, ez lehet jó is bizonyos szempontok szerint, de akkor oda megküzdést is kell tennünk, veszteségfeldolgozást, társadalmi szinten meg kell tennünk ezt a veszteségfeldolgozást.

[00:39:15]Hadd tegyem hozzá, hogy a korábbi történelmi traumáinkban is van még sok minden, ami várakozik arra, hogy feldolgozzuk.

[00:39:20]Többek között a rendszerváltás is egy ilyen dolog.

[00:39:25]Tehát, hogy szép dolog, hogy politikailag váltottunk rendszer, csak kérdés az, hogy kulturálisan váltottunk-e, voltak-e olyan érzelmi területek, amiben megtörtént ez a változás.

[00:39:34]Hogyha most egyszerűen kell megfogalmaznom, akkor azt mondom, hogy nem, vagy nem minden területen, vagy nem elégséges területeken, és akkor most ott tartunk, hogy egy jó nagy polikrízis a lélekben.

[00:39:47]Köszönöm szépen.

[00:39:47]Nem a legjobb végszó.

[00:39:50]Ez szerintem annyira folytatás érdemes, hogy remélem, hogy tudjuk folytatni egy-két hét múlva, mert ez engem fölserkentett.

[00:39:57]Rengeteg irányba el tudunk még menni mindenképpen.

[00:40:00]Nagyonnagyon szépen köszönöm.

[00:40:00]Én köszönöm, hogy eljöttél.