Szimpla - Mit rontottunk el a kultúra finanszírozásában? - Hír.FM
- A kultúra finanszírozásába a kormányok gyakran beleértik a propagandát és a szórakoztatóipart is, nem csak a szűken vett művészetet.
- Az elmúlt 16 év építészeti beruházásai erős politikai kontextusba kerültek, a budai vár újjáépítése a nemzeti folytonosság szimbóluma.
- A Zeneháza példa arra, hogy egy formabontó modern épület is lehet szerethető, ha tehetséges tervező munkája.
- A köztéri művészet szinte mindig giccses, mert a járókelők futólag érzékelik, így direkt és agresszív üzeneteket hordoz.
- A kulturális forrásokért folyó harc reménytelen, a vesztesek személyes sértettségként élik meg a támogatás hiányát.
- A művészi értéknek semmi köze a finanszírozáshoz, a támogatás lényege, hogy mindenből születhet érték.
- A kulturális közélet nagyon pártossá vált, a művészek gyakran nem a hatalommal, hanem politikai ellenfeleikkel kritikusak.
- A kapitalizmussal szemben elveszett az önreflexió képessége, a művészet kihátrált eredeti pozíciójából.
„Ez a legdurvább martalóc háború a művészet." – Rác András
Részletes összefoglaló megjelenítése
Bevezetés – A kultúra finanszírozásának alapkérdései
A beszélgetés Bálint Botond műsorvezető és Rác András, a Könyvkultúra Magazin főszerkesztője között zajlott. A kiindulópont az volt, hogy a rendszerváltás óta hogyan viszonyulnak a kormányok a kultúra támogatásához, és hol húzódik a határ a kultúrpolitika, a kultúra és a népszórakoztatás között.
Rác András szerint a kormányzatok a kultúra támogatásába sok olyan dolgot is beleértenek, ami a szűken vett kultúrába nem tartozik bele. Ide sorolta:
- A művészeti és tudományos élet szakmai támogatásán túlmutató finanszírozást
- A szórakoztatóiparban megjelenő alkotók támogatását
- A propagandatevékenységet, amit kultúrának neveznek, de valójában az adott kormány hitelességét támogató projektekről van szó
„Ez egy nagyon szép mondat az adott kormányhitelességét támogatott." – Bálint Botond (ironikus megjegyzés Rác András megfogalmazására) *
„Hát ugye ez a propaganda lényege, vagy valami ilyesmi." – Rác András *
Építészet mint kulturális kifejezőeszköz – A budai vár és a rekonstrukciók kérdése
Az építészet politikai kontextusa
Rác András kiemelte, hogy az építészet is kulturális kifejezőeszköz, és az elmúlt 16 évben minden építészeti beavatkozás – építés, felújítás, átalakítás, korszerűsítés, eredeti állapot visszaállítása – erős politikai kontextusba került. A történeti múlt megőrzése és a modern építészeti megoldások között feszülő vita alapvetően arról szól, mit értünk kultúra alatt.
Bálint Botond rámutatott, hogy a rendszerváltás óta, sőt a 80-as évek közepe óta nem voltak olyan nagy volumenű építészeti beruházások Magyarországon, mint amilyeneket az Orbán-kormány a „lendület évtizedében" megvalósított. Kiemelte a Zeneházát és a Néprajzi Múzeumot mint világszínvonalú, díjnyertes beruházásokat.
„Én azt mondanám, hogy ilyen jellegű beruházásokra, ha van pénz, akkor óriási szükség van. Tehát ezek egy társadalomnak az önmagáról alkotott képét rajzolják meg." – Bálint Botond *
A rekonstrukciók túlzásai
Bálint Botond szerint a rekonstrukciós projekteknél nem mindig nyúltak ügyes kézzel a kérdésekhez. A 19. század végi, 20. század eleji polgári építészet újjáépítése sok szempontból túlzó, és nem mindig elegáns. Ugyanakkor elismerte, hogy az ilyen jellegű épületek újjáépítése világszerte trend, és egész Európában találkozni hasonlókkal.
Rác András egyetértett azzal, hogy a posztmodern polgárság szeretettel fordul a polgári múlt épületei felé, és érthető, hogy egy polgári kormány hasonlóan viszonyul ezekhez. Ugyanakkor sok esetben túlzónak tartja a bontásokat – példaként említette a budai várban állt diplomataházat, amit szerinte kár volt lebontani.
„Nagyon sokszor lebontottak olyan épületeket, amik modernista épületek, de nagyon-nagyon szépek." – Rác András *
A vidéki városok építészeti problémái
Bálint Botond felvetette a vidéki nagyvárosok – Debrecen, Pécs – példáját, ahol szinte alig sikerült időtálló épületeket építeni a belvárosokba. Pécs belvárosát szinte teljesen ledózerolták, és a beékelt modern épületek nem illeszkednek a történelmi környezetbe. Külön kiemelte a volt megyeháza belső részének átépítését, ami szerinte „úgy néz ki, mint egy szocializmusbari üzemi konyha".
Rác András szerint a probléma gyökere, hogy a nagy beruházásoknál nem mindig tehetséges építészeket bíznak meg. A közepes tehetségű építészek munkái kilógnak a környezetből, míg egy nagy tehetség – például a Zeneháza tervezője – olyan épületet tud létrehozni, ami formabontó ugyan, de mégis szerethető.
„Hiába nem illik oda, azért azt nagyon-nagyon-nagyon szereti. Nem csak a hazai közönség, hanem a nemzetközi közönség." – Rác András a Zeneházáról *
„Én nagyon utálom a modern építészetet, hogy ez egy megbocsátható épület." – Bálint Botond a Zeneházáról *
A köztéri művészet problémája – Giccs és közérthetőség
Rác András kifejtette, hogy a köztéri szobrászat szinte mindig giccses, mert a közterületen elhelyezett műalkotásoknak meg kell szólítaniuk a járókelőket, akik nem azért sétálnak az utcán, hogy elmélyedjenek egy műalkotásban. Ezeket futólag látjuk, ezért üzeneteik nagyon direkt, agresszív és más élményekre kapaszkodó jelleggel jelennek meg.
A régi épületek ezzel szemben önmagukban keltenek pozitív érzéseket, míg az újjáépített épületek már nem önjogukon hatnak, hanem azáltal, hogy emlékeztetnek egy hajdani pozitív érzéscsomagra. Rác András szerint ez joggal megkérdőjelezhető művészi szempontból.
„A járókelőnek nem az a dolga, vagy nem azért sétál az utcán, hogy megáll egy épület előtt és elgondolkozzon annak a tartalmán, elmélyedjen benne." – Rác András *
A budai vár mint nemzeti szimbólum
Bálint Botond hangsúlyozta, hogy a budai vár a magyar állami folytonosság fontos szimbóluma, és a nemzeti létünk pusztulásának is kifejezője az állapota. Felidézett egy korábbi beszélgetést, amikor Rác András azt mondta a budai várhegy oldalából a túloldalra nézve: „hát igen, ez nem egy balkáni ország fővárosa". Bálint szerint ez pontosan kifejezi Magyarország specifikumát – a déli, keleti és nyugati hatások keveredését.
A budai vár újjáépítése szerinte fontos politikai irány volt, ami megmutatja, hogy „mi tudatosan visszamertünk nyúlni ahhoz, hogy mit tett tönkre a két világháború meg a szocializmus".
Rác András egyetértett azzal, hogy a városépítészeti döntéseknél nem csak művészeti szempontok érvényesülnek – turisztikai, politikai és egyéb legitim szempontok is vannak. Példaként hozta a Karmelita kolostort, ami szerinte „zseniálisan sikerült, puritán, modern és mégis archaikus".
„Jellemző egyébként, hogy ez most egy pont egy jó politikai áthallás, hogy ugye egy kolostorba telepíteni a hatalmat az eleve egy nagyon világos üzenet." – Rác András *
A hatalom reprezentációja – A várból a városba költözés
Bálint Botond felvetette, hogy az új kormány döntése – miszerint a miniszterelnökség nem a budai várban, hanem a városban, egy minisztériumi épületben működik – nem a nép közé ereszkedés, hanem elbújás a szürkeségbe. Szerinte a királyi palota az uralom szimbóluma, ami azért van a hegyen, hogy mindenhonnan látható legyen, és tudjuk, „hova kell nézni, amikor valami el van rontva".
Rác András megerősítette, hogy a várak nem csak védelmi, hanem reprezentációs célból is épültek a hegytetőkre. Ugyanakkor a városba költözésnek is van szimbolikus jelentése: a városi levegő szabaddá tesz, megszabadít a mikroközösségi nyomástól. Amikor egy hatalom beköltözik a városba, azzal azt is kifejezi, hogy „el lehet tűnni a sokaságba".
„Szerintem nagyon-nagyon izgalmas ez a fölvetés." – Rác András *
A kultúrafinanszírozás működése és ellentmondásai
Jó példák az Orbán-kormány kultúrafinanszírozásából
Rác András szerint az Orbán-kormány kultúrafinanszírozásának voltak nagyon jó pillanatai, még az utolsó időszakban is. Példaként említette:
- A Nobel-díjas Krausz Ferenc kutatói és tehetséggondozó hálózatának finanszírozását
- A Térey-ösztöndíjat az irodalomban, ami középkorú íróknak szól
- A fiatalok tehetséggondozását irodalmi és művészeti területeken
„Egy csomó helyen ilyen nagyon-nagyon, hogy mondjam, ilyen fancy vagy kényelmes, vagy szóval jól lakható kultúrafinanszírozások jelentek meg." – Rác András *
A kulturális forrásokért folyó harc
Rác András személyes tapasztalatként osztotta meg, hogy a 90-es évek elején nagyvárosi kulturális bizottság tagjaként és megyei közgyűlési képviselőként látta: minden kulturális forrásért harc folyik. A vesztesek mindig személyes sértettségként élik meg, ha nem kapnak támogatást, és ha egy adott kurzus kevesebbet kap, mint az előzőben, azt „az elnyomatás legsúlyosabb stációjának" érzik.
Példaként hozta Alföldi Róbert esetét, akit máig úgy állítanak be, mint akit erőszakkal mozdítottak el a Nemzeti Színház éléről, holott egyszerűen lejárt a mandátuma és mást választottak helyette.
„Ez egy reménytelen vita, itt soha nem fogunk semmiféle megegyezést kiszedni. Tehát ez mindig harc, és nem kötnek kompromisszumokat." – Rác András *
„Ez a legdurvább martalóc háború a művészet." – Rác András *
A művészi érték és a finanszírozás viszonya
Rác András kifejtette, hogy a művészi értéknek semmi köze nincs a finanszírozáshoz, és ezt a művészek maguk között is pontosan tudják. Felidézte a Sztálin-anekdotát: amikor Sztálin megkérdezte, hány film készül évente, és abból hány jó, majd azt a választ kapta, hogy 200-ból kettő, azt mondta, akkor csak azt a kettőt támogassák. De ez nem így működik – a kultúrafinanszírozás lényege, hogy mindenfélét támogatnak, amiről feltételezik, hogy érték születhet belőle.
„Ami amiből nem lesz világra szóló érték, az is hozzájárul a kultúra szövetének a megszövéséhez." – Rác András *
Az irodalmi folyóirat-kultúra jelentősége
Rác András kiemelte az irodalmi folyóiratok szerepét: Magyarországon rengeteg irodalmi folyóirat van, és ezeknek a műhelymunkája választja ki a jövő költőit, íróit. Az állam annyit tehet, hogy ezt a műhelymunkát finanszírozza, és reménykedik, hogy ebből valami jó kisül.
Bálint Botond felidézte a 80-as évek kulturális hetilapjait (például az Új Tükör) és folyóiratait, amelyek a társadalmi diskurzus részei voltak. Szerinte ezek nem az internet megjelenésével tűntek el az életéből, hanem azért, mert elvesztették a relevanciájukat – a rendszerváltás környékén hirtelen már nem volt lényeges, amit leírtak.
A művészet válsága – Pártosság és az önreflexió hiánya
A pártosság problémája
Rác András szerint a kulturális közélet nagyon pártossá vált – kevés az olyan alkotó, aki pártsemleges, és nem a politikai széljárásnak megfelelően beszél. Bálint Botond hozzátette, hogy a hatalommal szemben állás helyett a művészek elkezdtek pártosak lenni: a budapesti liberális értelmiség nem a hatalommal kritikus, hanem a politikai ellenfeleivel, akár hatalmon vannak, akár nincsenek.
„Ez a bajom nekem például a budapesti liberális értelmiség művészetfelfogásával, hogy ők sose a hatalommal kritikusak, ők mindig a politikai ellenfeleikkel kritikusak." – Bálint Botond *
Az önreflexió hiánya a kapitalizmusban
Rác András egy mélyebb problémára is rámutatott: a modern európai gondolkodásban megjelent az a felvetés, hogy a kapitalizmussal szemben elvesztettük azt a reflexiós képességet, ami a 80-as években még megvolt a létező szocializmussal és kapitalizmussal szemben is. A 21. században ez az önreflexió kiveszett, és a helyét egy „furcsa akcionizmus" foglalta el, ami nem a valóságra reflektál, hanem „ideológiai katyvaszokra".
Bálint Botond egyetértett: míg régebben a művészet rákérdezett az ember és a világ viszonyára, és ebben a hatalmat problémásnak látta, ma a hatalmat jó és rossz hatalomra osztja. A művészet „kihátrált az eredeti pozíciójából".
„Tehát tulajdonképpen a művészet kihátrált, ha ezt így nézzük, ez milyen szép végszó ez az eredeti pozíciójából." – Bálint Botond *
A beszélgetés zárásaként Bálint Botond Faludi Györgyöt idézte: „a Rákosi-rendszer legnagyobb ellenfelei azok voltak, akik a szabadidejükben a kultúráról beszélgettek". Rác András hozzátette: „Ez minden hatalom ellenfeleiről. Ők mind a hatalom ellenfelei."
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- Nincs ilyen szakasz.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Jó napot kívánok.
[00:00:00]Ez itt a HR FM szimpla című műsora.
[00:00:02]Én Bálint Botond vagyok, és ma Rác Andrással fogunk arról beszélgetni, hogy hogyan is kellene támogatni a kultúrát, és miért rontja ezt el mindenki.
[00:00:13]A rendszerváltás óta biztosan fura módon sokkal több jót hallunk azért György kultúrpolitikájáról, mint azóta a politikai oldalak, ahogy egymás kultúrpolitikáját minősítik.
[00:00:23]A úgy is fel lehetne tenni a kérdést, hogyha egy kicsit másfelől akarjuk megközelíteni, hogy vajon hol a határ a kultúrpolitika, a kultúra és a népszórakoztatás között.
[00:00:42]Ugye te a könyvkultúra magazin főszerkesztője vagy, de hát a a kultúra minden formája megjelenik könyvben is.
[00:00:50]Tehát így avatottan tudunk arról beszélgetni, hogy hogy vajon hogyan is kellene a kultúrát finanszírozni.
[00:00:54]Nagy nagyon izgalmas, és a kérdésben benne van szerintem a válasz egy része is, mert a kormányzatok az én érzésem szerint nem a kultúra támogatásába beleértenek egy csomó mindent, amit hát a szűkenvett kultúrába nem szoktunk belesorolni.
[00:01:13]Ugye egyfelől benne van tényleg az művészeti tudományos életnek az a fajta támogatása, ami nem a szakmai támogatás, tehát iskola meg akadémia, hanem ezen túlmenően egy csomó minden.
[00:01:26]Másrészt ebbe szokták belesorolni a kvázi a szórakoztató iparban megjelenő, nem tudom, alkotók támogatását.
[00:01:33]Ö és és hát végső soron ide sorolják azt a fajta, nem tudom, propagandateékenységet is, ami amit kultúrának szoktak nevezni, de hát valójában egy csomó esetben ez inkább ilyen ez inkább ilyen nem tudom a a az adott kormány hitelességét támogató projekteknek, a kulturális jelöl projekteknek.
[00:01:56]Ez egy nagyon szép mondat az adott kormányhitelességét támogatott.
[00:01:57]Hát ugye ez a ez a propaganda lényege, vagy valami ilyesmi.
[00:02:02]Igen.
[00:02:02]Igen, egy azért izgalmas ez, mert tulajdonképpen a az építészet is egy kulturális kifejező eszköz és az is egy kifejező eszköz, hogy hogyan viszonyulunk múltkorszakok épületeihez, és hogy az meg aztán különösen, hogy most milyeneket akarunk építeni, vagy hogyan újítunk föl régieket.
[00:02:24]És ugye ez most iszonyatosan erős politikai kontextusba került, ugye, mert minden olyan beruházás, vagy minden olyan valami, ahol épületekkel történik valami, vagy építik őket, vagy felújítják őket, vagy átalakítják őket, vagy korszerűsítik őket, vagy vagy visszaállítják őket a az eredeti állapotukba, ugye ez mind és ezeknek mindenféle keveréke megtörtént az elmúlt 16 évben, akkor ugye azt egyrészt a történeti termútnak a megőrzése az épített környezetnek egy egy más korban létrehozott formájának a megőrzése.
[00:02:56]És ugyanakkor ugye mindig megjelenik ennek a a az ellenkezője is például, hogy teljesen [torokköszörülés] komolyan budapesti értelmiségiek meg művészek meg építészek föl előltek azzal, hogy a lehető legmodernebb cipős doboz jellegű épületekkel kellene telerakni a várat például.
[00:03:17]Tehát le kéne dózerolni ott, ami még felújításra vár, és akkor a cipős dobozokat kéne oda elhelyezni.
[00:03:21]És tehát, hogy ugye ez egy nagyon erős vita a kultúráról, arról, hogy mit értünk a kultúra alatt, és mit értünk az alatt, hogy egy a kormány és egyébként meg az ország ezzel kapcsolatban hogyan viszonyul például a a történeti múlt legjobban velünk lévő dolgairól.
[00:03:40]Álljunk is meg itt egy percre, mert itt nagyon sok mindent fölvetettél, és én nagyon kedvenc tém építészet, ami a már a könyv könyvvilágon kívül a van egy van egy kezdjük azzal talán, hogy van egy van egy komoly probléma a a látóterünnkel.
[00:04:02]Az Orbán kormány a rendszerváltás óta, sőt a rendszerváltást megelőző évtizedet is ide véve, tehát szerintem ugye 80-as, 70-es 80-as évek vég 80-as évek közepe óta nagyon kevés olyan nagy volumenű építészeti beruházás volt Magyarországon, amilyeneket az Orbán kormány aztán előállított a a a lendület évtizedébe.
[00:04:25]Tehát na az utóbbi években ez már egyre nehezebben ment, elfogyott a pénz, de ugye a a covid előtti időszakban egy hatalmas lendülettel ment előre Magyarország, Európa és a világ dal együtt, és volt pénz mindenfélére, és óriási beruházások történtek.
[00:04:45]Ezek között ugye gondoljunk csak a zeneházára, vagy a vagy a a nagyon méltán méltán szépnek tartott néprajzi múzeumra, vagy érdekesnek tartott, ugye ezek ezek fantasztikusan nagy jó beruházások, izgalmasak, tartalmasak, világszínvonalúak, ugye díjakat nyernek meg mindenféle.
[00:05:06]Én azt mondanám, hogy ilyen jellegű beruházásokra, ha van pénz, akkor óriási szükség van.
[00:05:15]Tehát ezek egy egy társadalomnak az önmagáról alkotott képét rajzolják meg.
[00:05:23]Nézzük meg a rekonstrukciókat.
[00:05:25]szintén nagy nagy projektje volt az Orbánkormánynak, hogy ezeket a háborúban, illetve a háború után lerombolt vagy vagy sorsukra hagyott épületeket újjáépítik, átépítik, visszaépítik eredeti formájukba.
[00:05:40]A szerintem nem mindig nyúltak ügyes kézzel ezekhez a kérdésekhez.
[00:05:44]Én azt gondolom, hogy egy csomó esetben olyan döntések születtek, amik túlzóak.
[00:05:51]Tehát ez a fajta polgári önreció, ami a ami a 20.
[00:05:55]század elején megjelent Magyarországon, ez sok szempontból nagyon túlzó, és én nekem az az érzésem, hogy nem is mindig elegáns, mondjuk így ez egy ez a ugye ez a ez a 20.
[00:06:07]század elejének 19.
[00:06:09]század végének fölemelkedő ilyen meggazdagodó ilyen ilyen kisé párvenű polgárságának az ízlését tükrözik ezek az épületek és sokszor ezek ezek ilyen túlzásba vitt cégek is ugye hatalmas palotákat építek hogy ne felejtsük el hogy olyan cégek amikről nehéz elképzelni hogy akkora volt a tőkerejük hogy Budapest közepén akkora palotákat építsenek hogy máig gyűre mondom hogy kicsit kicsit ilyen ilyen ilyen ronzrázú épületek ezek de szépek.
[00:06:42]Én ezt nem vonom kétség, ezek nagyon-nagyon szépek.
[00:06:46]És tegyük hozzá, hogy az egész világon trend az ilyen jellegű épületeknek az újjáépítése.
[00:06:54]Minden nagy városban tapasztalhatjuk azt, hogy a hogy a modernista belvárosokat lebontják, ledorolják, és a helyükre visszaépítik a 19.
[00:07:03]századi belvárosi, hát nem tudom épületeknek a [horkantás] újraálmodott falait, mondjuk talán így, mert korszerű anyagokból.
[00:07:17]Ugyan ugyanúgy, ahogy ez nálunk is zajlik.
[00:07:20]Tehát a a nem tudom, a a porigrombolt vöröskereszt épülete az gyakorlatilag egy új épület, ami hát vagy a mi volt a főhercegi palota, ugye a a a elnöki palotával szemben.
[00:07:33]Tehát ugye ezek ezek nem voltak gyakorlatilag semmiből építettük újja őket.
[00:07:38]Ilyenekkel tele van egyébként egész Európa, az összes európai nagyváros.
[00:07:43]Nem csak azok, amik a második világháború után a mondjuk varsó, amelyiket teljesen tehát gyakorlatilag ledúzeroltak a varsói felkérés után, vagy annak annak apropóján gyönyörűen újjáépítették a rögtön a világháború után, de egy csomó olyan van, amit a romokban hagytak, vagy modern városként építették újja, és most kortár trendként lebontják és újjépítik.
[00:08:11]Valahogy az érzésem, hogy a ez a posztmodern polgárság, ez a ez a polgári múlthoz szeretettel fordul.
[00:08:16]Teljesen érthető, hogy Magyarországon egy polgári kormány ugyanilyen szeretettel fordul a polgári múlt épületei felé.
[00:08:24]Másfelől azt gondolom, hogy sok esetben azért ezek túlzóak az ezek a bontások.
[00:08:29]Nagyon sokszor lebontottak olyan épületeket, amik modernista épületek, de nagyon-nagyon szépek.
[00:08:35]ö kjelző ö nem tudom indikátor Magyarországon majd külföldön hát külföldön is van ilyen, de de konkrétan a budai várban volt több épület a diplomataház például szerintem egy kimondottan szép és és jól megoldott épület volt.
[00:08:54]Ugye a Szentháromság tér egyik sarkán állt, amit sajnos lebontottak szerintem sajnos.
[00:08:59]De de volt ott volt más is.
[00:08:59]És és kétségtelen ennek a 20.
[00:09:03]század végének ezek a brutalista nagy betonkockái, vagy hogy mondhat cipős dobozok, ezeket nehéz szeretni, de vannak ezek között olyanok, amik ha ma még mi nem is szeretjük őket, 10 20 30 év múlva történeti jelentőségük hirtelen egyszer csak lesz, és ezeket kár lenne, vagy kár volt lebontani.
[00:09:26]Ugye érdekes dolog, amit mondasz, ugye, mert egyrészt ha elmegyek a a Magyarországon a többi nagyvárosba, Debrecenbe, vagy mondjuk Pécset ismerem jobban, akkor szinte alig sikerült mondjuk megyei nagyvárosi szinten olyan épületeket a belvárosokba építeni, ugye a Pécs belvárosát is teljes egészében szinte ledózerolták, tehát tényleg csak a legszűkebb történelmi magadt ö meg és hát ugye a finoman szólva náluk nem sikerült időtálló történ később történelmi jelentőseket kapó épületeket helyezni a tenni a helyükre de ahol ahol beékeltek egy egy épületet a a régiek közé mert mert mondjuk valóban egy jellegtelen épület volt a egy egy semmi épület volt a egy viszonylag jól megépített utcáb akkor sem sikerült olyan épületeket csinálni amik bármilyen módon megragadták volna a az én világomban nem az lenne az érzésem, hogy arra megyek és egy hangulatból hirtelen kiránt engem valami, aminek az esztétikáját nem értem.
[00:10:34]Én mondjuk az építészet szempontjából rettenetesen konzervatív vagyok, tehát ez nem egy értelmes vita, mert akkor a a ugye aki lakott panel a panelvilágban, én például laktam panelházban elég hosszú ideig, az tudja, hogy hogy mondjuk, hogy azt nehéz szeretni, vagy nehéz esztétik, de annak nincs nincs esztétikai, de hogy ugye ugyanannak az építészeti stílusnak, hogy a Pécset megcsinálták azt, hogy a volt megyeháza belső részét azt azt modernist modern valamilyen modern am posztmodern stílusban építették újjá.
[00:11:05]Magyarul úgy néz ki, mint egy egy a szocializmusbari üzemi konyha a vastraverszesnek épülete.
[00:11:14]Tehát a lehet lehetett ilyen nagy üzemű konyhyákat építettek a szocializmusban és pont ugyanz csak csak annyi a különbség, hogy nem ilyen átlátszatlan üveg van a hátoldalán, hanem átlátszó üüveg, és belül lehet látni az épületgépészetet.
[00:11:26]Tehát ilyen típusú élményeink voltak voltak.
[00:11:31]És azt gondolom, hogy ha még adjunk öt percet az építkezés az építészetnek, mert ugye ez egy erős ütközési pont közöttünk, úgyhogy ezt élvezzük ki, hogy a én azt gondolom, hogy sokszor nekem még az is fáj, hogy nem az eredeti anyagokból építik újjá, hanem vasbetonból adott esetben.
[00:11:53]ugyanis én teljesen másképp érzékelem azokat az épületeket belülről használóként, amik eredeti természetesebb anyagokból vannak építve, mint mint amikor mondjuk egy egyébként a a 100-150 évvel ezelő épület küllét adó, de de érezthetően vasbetonból lévő épületben vagyunk benne.
[00:12:13]De ez megint lehet egyéni rigolóya.
[00:12:16]Azt gondoljuk végig, hogy mit kellett volna szerinted itt másképp csinálni?
[00:12:22]Tehát a a mi volt a a túlzás és hogy lehetett volna ezt a túlzást nagyesegetni.
[00:12:28]Ha majd legközelebb kormányzunk, akkor miből indul akkor mi?
[00:12:32]Hát a a probléma következik, tehát hogy egy picit picit beszéljünk, h hadd kanyarodjak vissza egy pillanatra még Pécshez és a és ezekhez a vidéki városoknak a a problémája.
[00:12:45]Ez Budapestről is igaz egyébként, hogy a az építészet, mint nagyon sok minden más művészeti vagy kulturális terület tehetséget kíván.
[00:12:58]És a a nagy beruházások, amikor elindulnak, akkor nem mindig sikerül tehetséges embereket megbízni azzal, hogy ide építse egy házat, hanem hát ilyen ilyen nem mondom, hogy tehetségtelen, de hogy egy ilyen közepes tehetségű építést bíznak meg.
[00:13:16]És a közepes tehetségű építész azt tudja, amiket te is látsz, hogy hát olyan olyan kicsit kilóg, kicsit olyan furcsa és a többi.
[00:13:23]Ha ha nagy tehetségű építészt állítanak, gondolj bele például térjünk vissza a zeneházára egy pillanatra.
[00:13:30]Zeneháza minden szempontból kilóg a a Igen, de hát magának a maga környezetéből is.
[00:13:38]Tehát ugye az a az a 19.
[00:13:38]századi milenumi környezet, amibe az egész városliget fölépült a a Vajdahunyadvárral, a fürdővel, a minden épületével, ami ott van.
[00:13:51]Ehhez képest ott van egy ilyen egy ilyen nagyon furcsa valami, ami hát szinte ilyen ufószerűen van ott abba a térbe.
[00:14:00]Mégis szeretjük.
[00:14:00]Tehát, hogy hiába nem illik oda, azért azt úgy nagyon nagyon nagyon szereti.
[00:14:04]Nem csak a hazai közönség, hanem a hanem az a a nemzetközi közönség.
[00:14:10]ezt amikor megépült, akkor mi is megnéztük természetesen.
[00:14:12]És a következő a ugye én nagyon utálom a modern építészetet, hogy ez egy megbocsátható épület.
[00:14:19]Tehát a a Igen, tehát a legt most azt a legszélsőségesebb álláspontból mondom, hogy hogy abból látszik, hogy ez egy jó épület, hogy hogy ezt egy teljesen más nézőpontból is meg lehet bocsájtani, akár csak a mellette lévőt milyen népra múzeumot kívülről még belül nem volt alkalma megnézni.
[00:14:38]Tehát, hogy ezeket ezek megbocsáthatóan formabontóak és mások, mint az én ízlésem.
[00:14:44]De ugye itt van a tehetség, hogy hogy itt megjelent egy tehetség.
[00:14:48]Egyrészt a tehetség van itt, másrészt egy fontos dolog van itt, ami és az átvezet a másik kérdésedhez, amirről elkezdtünk beszélgetni.
[00:14:53]A mindjárt mindjárt összekötöm a kettőt, csak elkezdtem írni egy cikket arról, hogy miért giccses a köztéri szobrászat.
[00:15:03]szinte mindig, nem mindig egyébként, de nagyon gyakran gécses.
[00:15:05]És hát ugyanezért, amiről itt szó van, hogy a a a populáris a közé kerülő művészi alkotásoknak, művészi hát kvázi műalkotásoknak [torokköszörülés] inkább nevezzük így, mindenképpen meg kell tudni szólítani a közembereket, a hétköznap, a járókelőket, mondjuk így.
[00:15:30]Nem.
[00:15:30]Viszont ugye a járókelőnek nem az a dolga, vagy nem azért sétál az utcán, hogy megáll egy épület előtt és vagy egy szobor előtt, vagy egy nem tudom mi kerülhet még elj módon egy fal freskó előtt és elgondolkozzon annak a tartalmán, elmélyedjen benne.
[00:15:46]Ugye ezeket futólag látjuk, tehát ezek olyanok, mint a tév reklámok, tehát hogy elszaladunk mellettük, ritkán fordul elő, hogy megállunk egy épület előtt és elkezdjük csodálni.
[00:15:56]Ez aztán mi milyen mond milyen üzenete van, milyen tartalma van ennek.
[00:16:01]Ez nagyon ritkán fordul elő.
[00:16:03]Ezért aztán az üzenetei vagy tartalmai, a mondanivalói azok ilyen nagyon direkt, nagyon agresszív, nagyon nagyon erőteljes és nagyon más élményekre kapaszkodó jelleggel jelennek meg.
[00:16:17]Tehát nem feltétlenül arról, hogy a a magyar zeneháza vagy a vagy az összes többi jól sikerült épületnek az a titka, hogy a saját a saját jogán kelt benned érzéseket meg meg asszociációkat, meg mer meg elkezd elkezd valahogy dolgozni benned az az élmény.
[00:16:37]A egy csomó olyan épület van, vagy köztéri szobor, vagy bármilyen ami nem a saját jogán kelt élményeket benned, vagy érzéseket benned, hanem utal valamire.
[00:16:47]És ez az utalástól válik válik számodra érdekessé.
[00:16:52]valójában azonban művésziért művészi szempontból [torokköszörülés] nem akarom azt mondani, hogy értéktelenné, de de kevésbé értékessé, mondjuk így.
[00:17:03]És és amikor a amikor egy régi épületet megnézel, akkor az benned mindenféle meg hát bennem is minden mindannyiunkban egy csomó rezonanciát kelt.
[00:17:15]pont azt, amiről a legelején kezdtünk beszélni, ezt a polgári gazdag, fejlődő, dinamikus, amit egész Európa átélt a szan 19.
[00:17:25]század 20.
[00:17:25]század elején.
[00:17:29]És amit most megpróbáltunk a covidig megpróbáltuk fölidézni.
[00:17:34]És és de ezek az épületek, és ezt ugye válasz arra, amit konkrétan kérdeztél, ezek az épületek, ezek már nem önjogukon keltenek benned pozitív érzéseket, hanem azáltal, hogy emlékeztetnek egy hajdolt pozitív érzés csomagra.
[00:17:50]És szerintem szerintem ez joggal megkérdőjelezhető.
[00:18:00]Mondjuk így.
[00:18:00]Nem tudnám megmondani, mit kellett volna, vagy hogyan lehetne másképp csinálni.
[00:18:04]Azt gondolom, műemlékeket fel kell újítani, műemlékként kell őket bemutatni, persze.
[00:18:09]De hogy de hogy mondjuk a mondjuk indokolt-e a főhercegi palota újjép maga kőcsipkéivel meg mindenfélével, szerintem ez jogos kérdés, hogy ez ez nem biztos, hogy indokolt már művészi szempontból.
[00:18:24]Ugye az a bajom nekem ezzel, hogy ugye a budai vár az a budai vár mégiscsak.
[00:18:28]Tehát ebben az értelemben egy történelmi helyszín a magyar folytonosságnak, a magyar állami folytonosságnak egy nagyon fontos szimbóluma.
[00:18:36]A nemzeti leyetünk pusztulásának is rengetegféleképpen a a aki a kifejezője a budai vár állapota.
[00:18:48]Ugye egyszer jó pár évvel ezelőtt beszélgettünk a valahol ott a a budai várhegy oldalában, és átnéztünk a túloldalra, és te mondtad azt, hogy hát igen, ez nem egy balkáni ország fővárosa.
[00:19:02]És én azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos nagyon pontos megállapítás volt, mert ez azóta is bennem cseng, hogy azt a specifikumot, ami mi vagyunk, hogy valóban a van bennünk déli, van bennünk keleti és nyugati, talán csak északi nincs bennünk a ilyen értelemben a a körben nézünk itt a a geopolitikai értelemben magunk körül, akkor azt akkor azt ezt fejezi ki a legjobban, hogy hogy egyrészt ugye nagyon sok nemzetközi a külföldi építész kezenyomát érzi a a Budapest és nagyon sok mintát vett át tulajdonképpen a 19 a század végén ugye a a kiegyezés utáni időkben a az akkori nagyfővárosokból, de csak úgy finoman teszem hozzá, hogy például ugye Párizsnak a belse belső részeit a világkiállítások miatt ugye ami akkor a kornak az óriási reprezentáció divatja volt, azt többször teljesen ledózerolták.
[00:20:04]Pontosan [horkantás] tehát hogy ugye és a franciáknak eleve volt is egy ilyen a francia köztársasági hevületből meg a a forradalmi hevületből egy ilyen őrlete ugye ezt Algirral is meg akarták csinálni, tehát hogy volt egy ilyen fajta őrletük.
[00:20:17]És szerintem pont az, hogy hogy mi tudatosan visszamertünk nyúlni ahhoz, hogy hogy mit tett tönkre a két világháború meg a a szocializmus, hogy ebből valamennyit visszavettünk.
[00:20:32]Ez egy nagyon fontos politikai irány volt.
[00:20:34]Nem hiszem, hogy ki lehetne éricské, de a de abszolút megmutatja azt szerintem, hogy hogy ez egy jó ez ez egy jó irány volt.
[00:20:45]Habár én is nyilván minden építészeti modernitással vagy változtatással vitat lehet vitatkozni, és én is tudnék még ha és még akarok is.
[00:20:53]Tehát ez a legrosszabb irány.
[00:20:55]Akkor menjünk egy kicsit tovább.
[00:20:57]még had hadd válaszoljak erre a felvetésre, mert ez nagyon izgalmas egyébként, mert hogy én azzal, amit mondasz, egyetértek.
[00:21:02]Tehát ugyanis egy városépítészetnél vagy egy ország építészeti döntéseinem ugye nyilván nyilván nem ezeket a kiemelt beruházásokat nem város szinten hozzák, hanem hanem miniszterelnökség vagy miniszteri szinten.
[00:21:18]Ö egy csomó olyan szempont van, ami nem művészeti szempont, tehát amit mondasz, hogy méltó-e ahhoz a környezethez, vagy turisztikai szempontból ennek milyen értéke lesz, vagy hogy mennyire tükrözi azt a fajta nem tudom politikai akaratot, amit mi mint politikusok vagy mint politikai közösség képviselünk.
[00:21:39]Tehát egy csomó legitim szempont van.
[00:21:39]Én csak azt mondom, hogy művészeti szempontból, építészet építő művészeti szempontból ez megkérdőjelez, hogy minden más szempontból egyébként nem nem ki vagy lehet ugyanaz a döntés jóm, ami amúgy építészet.
[00:21:56]Jó jó példaként meg azt szeretném mondani, hogy például az van karmelita, ami szerintem zseniálisan sikerült, puritán, modern és mégis mégis archaikus.
[00:22:06]Az nagyon szép lett.
[00:22:08]Jellemző egyébként, hogy ez most egy pont egy jó politikai áthallás, hogy ugye egy kolostorba telepíteni a hatalmat az eleve egy nagyon világos üzenet és az egész együtt mond valamit arról, hogy mit is akarunk erről gondolni a hatalomról.
[00:22:25]Az, [torokköszörülés] hogy ez sikerül-e a hatalomnak minden tekintetben, minden egyéb tevékenységével reprezentálni, az ebből a szempontból teljesen mindegy.
[00:22:31]De de a a amúgy a puritán nem feltétlenül pozitív szó, azt azért tegyük hozzá, de egy kolostornak viszont annak kell annak kell lennie.
[00:22:42]És ráadásul én pont a kolostorokat szeretem, és nem is érzem őket puritánnak, mert azoknak olyanoknak kell, olyanoknak kell lenni.
[00:22:50]Mindenkinek ajánlom egyébként, hogy menjen el, ha teheti, vagy nézzem meg más ilyen egyházi épületeket.
[00:22:58]Ha már ha már ha már itt tartunk, akkor és a új kormányunk ezt kvázi programszerűen mutogatja ezeket az épületeket, mondjuk el, hogy igenis menjünk el, jelentkezzünk be ezekre a épületsétákra.
[00:23:09]Tanulságos lesz mindenképpen.
[00:23:11]Részben ezek valóban szépen felújított, régi épületeink.
[00:23:16]részben újjáépített, de tulajdonképpen nagyon tanulságos épületek, részben pedig olyanok, mint a Karmelit, ami kimondottan szép épület.
[00:23:23]Úgyhogy úgyhogy mindenkinek mondjuk el, hogy használja ki a lehetőséget.
[00:23:26]Nem ezért csinálja az új kormány ezt a fajta projekteket, de de mindenki megnézheti, hogy milyen milyen nem tudom klassz dolgokat tett le a kormány az asztalakra.
[00:23:39]Igen, pozivitára engedjünk meg magunknak, hogy én például az ő helyükbe beköltöztem volna a a karmelétában, mert egyszerűen csak annyi lett volna a dolguk, hogy hogy ahogy egyszerűen ezen keresztül ehhez kapcsolódóan kifejezzék, hogy ők hogy pozicionálják másképp a kormányzást.
[00:23:58]Azt most, hogy lejönnek a városba és bemennek egy minisztériumi épületbe, az nekem nem az, hogy ők leereszkedtek a nép közé, nekem az az, hogy el akarnak bújni a a a szürkeségbe.
[00:24:13]ugyanis a királyi palota, az uralom, az azért van egy hegyen általában fönn, jól láthatóan minden irányból, hogy hogy nem csak a amiatt, hogy hogy érezzük, hogy fölöttünk áll adott esetben a királyi hatalom, mondjuk, hanem azért is, hogy hogy hogy tudjuk, hogy hova kell nézni, amikor valami el van rontva.
[00:24:34]Ugye ez ráadásul most egy gyönyörű szépen ki is fejeződött.
[00:24:39]Tehát ennek az a pont az lenne a a lényege, hogy hogy vállalom azt a felelősséget, amit az elődeim vállaltak.
[00:24:46]Most peddig kimenekültek ebből a helyzetből?
[00:24:48]Szerintem nagyon nagyon izgalmas ez a fölvetés.
[00:24:51]Ezt kimondottan teszik.
[00:24:51]Nemrég beszélgettem a Nemzeti Múzeum egyik egyik történészével, régészével, és ő pont ugyanezt mondta, hogy a a várak nem azért épültek a hegytetőkre, nem csak védelmi szempontok miatt épültek a hegytetőkre.
[00:25:06]egy csomó vár olyan föl se merült, hogy megosromolja, várki vármikor.
[00:25:10]Tehát, hogy ez ez nem nem azért épültek oda, hanem kimondottan reprezentációs széllal, hogy mindenhonnan látszódjon ki az úr ezen a környéken.
[00:25:18]Tehát nézz, és akkor ott ott ott van a gazda.
[00:25:21]Ebben az értelemben valóban a a a budai várba való fölköltöztetése a miniszterelnökségnek meg a minisztériumoknak, már némelyik minisztériumnak, ez valóban egy ilyen egy ilyen erősen reprezentatív jellegű gesztus.
[00:25:39]És nagyon izgalmas, amit fölvetsz, hogy beköltözni a városba, az pedig ugye a polgárok közötti öy a városi lét az nem csak ugye a klasszikus mondás azt mondja, hogy a városi élet szabaddá teszt, mondták a közé, vagy a városi levegő szabaddá tesz, de ugye nem csak arról van szó, hogy jogilag szabaddá tesz, hanem hogy megszabadít attól a fajta mikroközösségi nyomástól, ami ezekbe az archaikus társadalmakba még mai napig is ugye rajtunk van, hogy látja a szomszéd, megszól a falu, Ha nem úgy viselkedsz, ahogy ahogy kell, azt mindenki tudja, az mind az meg is torolja már hát a maga a finom nyomásával és a többi.
[00:26:17]Tehát, hogy ezek a zárt társadalmak, vagy ezek a többé-kevésbé zárt ilyen mikroközösségek, ezek ezek erős nyomást tesznek az egyénekre.
[00:26:24]A városban meg semmiféle ilyen nyomás alatt nem, vagy hát nagyon kevés ilyen nyomás alatt állunk.
[00:26:30]Mikor egy [nevetés] hatalom beköltözik a városba, akkor nem csak abba az értelembe fejezi ki a polgárságot, hogy ő kvázi egy az egy egy a sokaságból, hanem abb az értelemben is, hogy egy el lehet tűnni a sokaságba.
[00:26:45]Nagyon tetszik ez, amit itt fölvetsz.
[00:26:48]A kanyarodjunk vissza, hogy az eredeti szándékunk az volt, hogy elmegyünk egy kicsit a a kultúrafinanszírozásnak a az elillanó része felé, ugye, mert az épületek megmaradnak.
[00:26:58]És akkor utólag meg lehet nézni, hogy ugye ezt mindenkinek javaslom, hogy hogy ugye itt mindenki arra hivatkozik, hogy túl sokba kerültek ezek a beruházások.
[00:27:06]Ezek sokba kerülnek.
[00:27:09]Igen.
[00:27:09]Sokba kerülnek, hogy hogy ahhoz képest, hogy mi van bennük a valójában, hogy ezt valóban túlszámláztak, ez megint egy olyan vita, ami az új kormány számára remek játszóteret nyújt, ezzel szórakozzanak el.
[00:27:20]ők nehezen hiszem egyébként, hogy itt, hogy itt ők nagyokat fognak találni, de ez most nem is ez a fő problémánk, hanem az, hogy hogy ugye mit fejezett ki az elmúlt 16 év kultúrafinanszírozása akkor, amikor mondjuk így ez nagyon jól fog neked tetszeni, hogy az egyedi döntéseivel mit fejezed ki.
[00:27:45]Hát szerintem a kultúrafinanszírozásnak voltak nagyon-nagyon jó pillanatai a Orbán kormányzat alatt.
[00:27:51]Még az utolsó pillanatokban is voltak nagyon jó pillanatai.
[00:27:55]Ugye most például a ami szintén ilyen aktuális kérdésként a Nobeldíjas Kraus Ferencféle kutató és tehetséggondozó hálózatnak a megfinanszírozása az ugye a kultúra nem csak művészet hanem a tudomány és a tehetséggondozás Igen.
[00:28:14]Ugye ezt is.
[00:28:14]Igen.
[00:28:14]Igen.
[00:28:14]Tehát, hogy például ez egy ez egy én legalábbis részleteket ugye nem tudjuk erről, mert az egész ügyeszet bel tudtam mászni.
[00:28:21]Azt kell, hogy mondjam, hogy így elsőre nem tűnik problémásnak, mert ugye ma reggel elolvastam a Kraus Ferencnek a levelét, amit a vagy nyílt levelét, amit az új miniszterelnöknek írtá.
[00:28:34]Az egész egy ilyen nagyon meggyőző csomagnak tűnik számomra.
[00:28:39]Ö, és a és az Orbánkormánynak a működése, vagy az Orbánkormány döntéshozóinak a működése, mert ugy egy csomó esetben ez jóval lejjebb volt delegálva ö sok sokszor nagyon jó jó kultúrafinanszírozó döntéseket hozott a térei ösztöndéí például irodalomban, ami a a közép kategóri vagy közép korú íróknak szól, a fiatalok tehetséggondozása szintén irodalmi vagy művészeti területeken, tehát egy csomó helyen ilyen nagyon nagyon, hogy mondjam, ilyen ilyen fancy vagy kényelmes, vagy szóval jól jól lakható kultúrafinanszírozások jelentek meg.
[00:29:19]Hát persze miután a pénz az mindig korlátos mennyiségű, a az igények meg mindig korlátlanok, hát itt állandóan vannak mindenféle problémák, feszültségek.
[00:29:29]Azt nagyon fontos kimondani ugye, hogy én a 90-es évek elején voltam ilyen nagyváros kulturális bizottságának a tagja, meg megyei közgyűlésnek ugye a kultúra körüli dolgaiba is valamennyire beleláttam.
[00:29:40]És az a az a döbbenetes tapasztalatom van, hogy tulajdonképpen minden kulturális forrásért harc folyik, és a vesztes azt mindig tehát ahogy a vesztes az, aki nem kap pénzt, ugye mindig többen [torokköszörülés] nem kapnak, mint ahányan kapnak a dolog jellegéből adódóan, azt mindig személyes értettségként éli meg.
[00:30:01]Ha pedig egy adott kurzus kap kevesebbet, mint amennyit megszokott az előzőben egy adott csapat, akkor azt ő mindig az elnyomatás legsúlyosabb stációjának, tehát a kivégzés előtti közvetlen repressziónak [torokköszörülés] éri meg.
[00:30:16]Igen.
[00:30:18]És ebbe semmiféle racionalitás nincs.
[00:30:21]Ugye gondoljunk csak például arra, hogy Alföldi Róbert máig úgy jelenik mindenki, mint akit mint akit erőszakkal elmozdítottak a Nemzeti színház éről azzal az apró kiegészítésekkel, hogy lejárt a mandátuma és valaki mást választottak meg helyette.
[00:30:33]De ez mégis úgy van eladva azóta, hogy hogy ő egy mártírja annak a művészeti társaságnak, amelyiknek a a képviselője.
[00:30:42]Tehát, hogy hogy ez ez egy reménytelen vita, itt soha nem fogunk semmiféle megegyezést kiszedni.
[00:30:50]Tehát ez mindig mindig harc se nem és nem kötnek kompromisszumokat.
[00:30:55]Tehát ez a legdurvább martalóc háború a a művészet.
[00:30:57]Tehát a szobrász a szobrásszal nem köt megegyezést legfeljebb akkor, hogyha a festőktől kell elvenni a festékre szállt pénzt és kőre költeni, vagy kipszre.
[00:31:11]Tehát, hogy itt nincs nincs semmiféle humánum és emberség.
[00:31:16]Ezek művészek, kérem szépen.
[00:31:16]A és akkor most ideig van a vicc, és akkor a kevésbé Poos habár sokkal viccesebb része az az, hogy ugye a művészi értéknek az ehhez aztán meg a végképp semmis köze nincsen semelyik kormány alatt.
[00:31:31]És az a legszebb az egészben, hogy hogy mondjuk úgy ezt ők is maguk között is pontosan tudják, de ezt mindenki tudja.
[00:31:38]Tehát ez a a kulturális támogatásoknak, vagy az ilyen finanszí, tehát ez a a a meccenatúrának nem tud az lenni a lényege, hogy remek művek kerüljen.
[00:31:51]Ugye ezt ismered ezt a történetet, vagy biztos a nő hallgatók is ismerik, amikor Sztálin elvtárs megkérdezte a a nem tudom a megfelelő kulturális bizottságtól, hogy hány film készül a Szovjetunióban évente, vagy hány filmet támogat.
[00:32:05]Tehát ugye ez mind állampén kér mondták, hogy 200 és abból hány jó?
[00:32:10]Mondták, hogy kettő.
[00:32:10]Hát akkor ezen túl csak azt a kettőt támogatjuk, hogy ez nem így működik.
[00:32:14]Tehát ezt így nem lehet megcsinálni.
[00:32:16]És hát sajnos h a kultúrafinanszírozás, ezt hamar rájönnek egyébként a döntéshozók, hogy ez nem így, tehát ez úgy működik, hogy mindenfélét támogatunk, ami így, ami így nagyjából abba a közegbe esik, amiről feltételezzük, hogy valami érték fog születni.
[00:32:31]Aztán hát kettőből születik a 200-hoz képest.
[00:32:34]Tehát, hogy hogy ez de ez nem is olyan nagy baj, mert ami ami amiből nem lesz világra szóló érték, az is hozzájárul a kultúra szövetének a megszövéséhez, mondjuk így.
[00:32:50]Tehát tehát én azt azt gondolom, hogy a kultúrafinanszírozásba nem szabad azt gondolni, hogy csak a kiemelkedő alkotókat kell támogatni, vagy alkotásokat.
[00:32:59]Mondjuk Magyarországon például irodalomban a folyóirat kultúra az nagyon-nagyon jelentős.
[00:33:05]Rengeteg irodalmi folyóirat van, de hogy elképesztő oen sok, tehát nem is gondoljuk, hogy milyen sok van.
[00:33:09]És mindegyik vagy a nagy része az állami támogatásra is igényt tart.
[00:33:15]Nem egyébként nem teljesen mindegyik, meg egy csomóan így próbálnak ilyen saját meccanatúrát fenntartani meg de ezeknek a folyóiratoknak nem tudhatjuk azt, hogy melyik lesz az a folyóirat, amelyik előbányássza a jövő század vagy e század József Attilláját.
[00:33:36]nem tudhatjuk, tehát hogy hogy ezt nem tudjuk, mert mert az a kiválasztási mechanizmus, ami ezek mögött publikálási mechanizmus, ami ezek mögött van, vagy az a fajta szerkesztési azt az az választja ki valójában a a jövő költőit, íróit és a többi.
[00:33:51]És ezt a állam csak annyit tehet, hogy hogy ezt a fajta műhelymunkát, amit mondjuk a folyóiratokban zajlik megfinanszírozza és aztán reménykedik, hogy ebből valami jó fog kisülni.
[00:34:06]Ez nagyon furcsa, amit mondasz, mert a 80-as években, amikor ifjú voltam és bohó, akkor ugye olvastam egyrészt kulturális heti lapokat, tehát például az új tükör Igen.
[00:34:14]Vol Igen, igen, igen.
[00:34:17]És olvastam folyóiratokat, tehát az akkor ami volt egy nagyon szép folyóiratpolc a könyvtárban, az volt a helyi Google, ha valaki az volt akkor Google oda kell oda kellett menni, és akkor megnéz és az nagyok nagyjából ugye akkor az időszerű az néhány hónaposat jelent.
[00:34:33]Tehát ha volt egy botrány, mondjuk az irodalmi életben, és mondjuk a a két számmal később már került valami tanulmány róla, ami finoman érintette, mert ugye akkor azért kerülték a közvetlen beleállást a történetbe, akkor azt akkor az volt a a a társalam diskurzusnak a része.
[00:34:50]Csak, hogy az a az a különbség, hogy nem az internet megjelenésével hagytam fel az ilyen típusú kultúra fogyasztásával, hanem hanem azért hagytam abba, mert ezek a a kulturális folyóiratok nyilván egyrésze megszűnt, az talán az új tükör is eltűnt a semmébe, valamikor nem is emlékszem, hogy mikor pedig hát éveken keresztül emlékszem, hogy vártam, hogy megjelenjen, mert az az volt egy ilyen kulturális útmutató a a abba a 80-as évek második felébe, hogy hogy elvesztette a a relevanciáját az a a mára.
[00:35:28]Tehát emlékszem, hogy úgy valahol a rendszerváltás környékén úgy tűnt ehhez az életemből, hogy hogy nem volt már amit ott leírtak, ami ami ott megjelent azoknak az embereknek a gondolkodásába, akár a szerkesztők fejébe.
[00:35:45]Egy hetilap esetében pedig ennek ugye azért időszerűen kell lennie.
[00:35:49]hirtelen már nem volt lényeges.
[00:35:49]Részben átvette a helyét a politika, de hát már a 80-as évek második felvé is politizáltunk, tehát még ez se volt igaz.
[00:35:55]Egyszerűen mintogyha kikopott volna a kultúrának a bora felső rétegéből például ez mint a szerintem szerint szerintem itt két probléma van.
[00:36:02]Az egyik az, hogy négy percünk van erre a két problémára.
[00:36:07]Ez akkor rövid röviden az egyik az, hogy pártossá váltak.
[00:36:09]Tehát az az egész értelmiség, a kulturális közélet nagyon-nagyon pártos lett.
[00:36:13]Tehát nagyon kevés az olyan olyan alkotó, akire úgy tekinthetsz, mint ami pártsemleges, és nem a nem a politikai széljárásnak vagy projekteknek megfelelő beszél.
[00:36:26]A másik probléma azonban ennél sokkal mélyebb és sokkal súlyosabb, szívesen beszélgetek veled erről legközelebb.
[00:36:34]Van egy olyan felvetés a modern európai gondolkodásban, hogy a kapitalizmus, mint olyan, az elvesztette azt a fajta reflexiós képességét, vagy a kapitalizmussal szemben elvesztettük azt a fajta reflexiós képességünket, ami mondjuk a 80-as években még nagyon izgalmas volt a a a létező szocializmussal és a létező kapitalizmussal szemben is volt egy csomó művészeti alkotój jellegű gondolati kérdésünk és ezek elem akcionista hanem művészetéten te nagyon fontos ezt teljesen összekeverjük ezek ilyen reformatív akciósta reakciók nem valódi átgondolt méművész igen tehát hogy hogy hogy hogy hogy hogy hogy és és egyszerűen mintha mintha ez a 21 században ez a fajta önreflexió a modern világból ez kiveszett volna és elfoglalta a helyét az a fajta ilyen ilyen nem tudom furcsa akcionizmus nagyon jó hogy ezt erre rámutatsz ami hát ilyen ilyen aminek vannak művészeti tükröződései is, de azok nem a nem a valóságra reflektálnak, hanem a hanem ilyen ideológiai katyvaszokra.
[00:37:42]A az jutott eszembe, hogy ugye a mondod, hogy pártosodott.
[00:37:44]Ez egy nagyon jó lezárás itt a végén, mert mert nekem az jutott erről eszembe, hogy a hatalom, mint mindenki, a hatalommal szemben álltunk 89 előtt, és nem az történt, hogy hogy maradtunk a hatalommal szemben akár a saját iszájűzünknek megfelelő hatalommal szemben is kritikusak, hanem elkezdtünk pártosak lenni.
[00:38:09]Tehát a a művészettel unblock ez történt.
[00:38:12]Ez a bajom nekem például a budapesti liberális értelmiség művészet felfogásával, hogy ők nem a sose a hatalommal kritikusak, ők mindig a politikai ellenfeleikkel kritikusak.
[00:38:23]Az akár hatalmon van, akár nincs.
[00:38:26]De ugyanról beszélünk a a mikor vagy régebben a művészet rákérdezett az ember és a világ viszonyára, és ebben a hatalmat problémásnak látta.
[00:38:35]ma nem kért ez rá az ember is a világ viszonyára.
[00:38:41]Igen.
[00:38:41]És a a hatalmat pedig jó és rossz hatalomra osztja.
[00:38:44]Tehát tulajdonképpen a a művészet kihátrált, ha ezt így nézzük, ez milyen szép végszó ez az eredeti pozíciójából.
[00:38:49]Tehát a a hat valamilyen ugye a hatalmat dicsőítő művészet is reflexió a a mű a a a a hatalomra.
[00:38:59]Tehát lehet úgy dicsőíteni a hatalmat, hogy világosan megrajzoljuk a portréját.
[00:39:03]Az attól még hiába dicsőítés, az attól még lehet egyre valid leírás.
[00:39:09]És nyilván nem egy művésznek vagy egy politikai rezsimnek, vagy egy politikai gondolkodásmódnak kell a hatalmat mi teljes természetében megragadni, hanem hanem nyilván a művészek összességétől várjuk ezt.
[00:39:21]30 másodperced van.
[00:39:25]Várjuk.
[00:39:25]Igen, [nevetés] várjuk ki.
[00:39:27]Tehát odukadtunk ki, hogy nagyon komoly gondok vannak a művészettel.
[00:39:30]Hát nagyon szépen köszönöm.
[00:39:33]Ö ez a HRFM szimpla című műsora volt.
[00:39:33]Én Bálint Motondot voltam.
[00:39:37]Rác Andrással, a könyvkultúra magazin főszerkesztőjével beszélgettünk.
[00:39:44]A kultúráról milyen szép dolog is ez Faludi György mondta azt egyébként, hogy a Rákosi rendszer legnagyobb ellenfelei azok voltak, akik a szabadidejükben a kultúráról beszélgettek.
[00:39:55]Ez minden hatalom ellenfeleiről.
[00:39:57]ők mind a hatalom ellenfele.
[00:40:00]Igen.