Farkasverem - Aki elfelejti a múltat, újra át kell élje azt - Hír.FM
- A Gulág Alapítványt 1993-ban hazatért gulágrabok hozták létre az elpusztultak emlékének megörökítésére.
- Nagyné Pintér Jalán elnök mindkét szülője közel 10 évet töltött politikai elítéltként szibériai gulágon, ahol -40 fokban is kényszermunkát végeztek.
- Édesanyját 17 évesen hurcolták el kémkedés hamis vádjával; édesapját leventeként fogták el, miután nem tették le a fegyvert a front elől.
- A túlélésben a fizikai edzettség, a határozott természet és a hit játszott kulcsszerepet, amit Placid atya négy szabálya is megerősített.
- A Honvéd téri „Emberkereszt" a világ első köztéri gulág-emlékműve, melyet az elnök édesanyja kezdeményezett, és carrarai márványból készült.
- Az alapítvány fő tevékenységei: rendhagyó történelemórák, monodráma, filmvetítések, „Vörös Csillag nyomában" séták és könyvkiadás.
- A fiatalokat TikTokon és Instagramon is elérik; egy túlélőről készült videó 120 000 megtekintést ért el.
- Jelenleg egyetlen gulágtúlélő él, a 96 éves Hartman Józsefné, de rendszeresen látogatnak egy 107 éves hadifoglyot is.
- Rózsás János 2500 nevet tartalmazó Gulág-lexikont állított össze, ami ma is segít az érintett családok azonosításában.
-
„A hála az egyik legfontosabb dolog szerintem." – Nagyné Pintér Jalán
Részletes összefoglaló megjelenítése
A Gulág Alapítvány bemutatása és céljai
A beszélgetés középpontjában a Gulág Alapítvány áll, amelynek hivatalos neve: „A gulágokban elpusztultak emlékének megörökítésére alapítvány". Az alapítványt 1993-ban a hazatért gulágrabok hozták létre. A vendég, Nagyné Pintér Jalán (az alapítvány elnöke) elmondása szerint a teljes névben szereplő „elpusztultak" szó sokak számára erősnek tűnik, de édesanyja – aki maga is közel 10 évet töltött politikai fogolyként a gulágon – mindig hangsúlyozta: „ott csak elpusztulni lehetett".
Az alapítvány mottója Santayana gondolata: „Aki elfelejti a múltat, arra ítéltetik, hogy újra átélje azt." Ezt a mottót az alapítvány egyik munkatársa, Dr. Kovács Emőke választotta.
A vendég személyes érintettsége és családi története
A szülők története
A vendég mindkét szülője – édesanyja, Rór Magdolna és édesapja, Pintér Károly – politikai elítéltként közel 10 évet töltött a gulágon. Délkelet-Szibériában, a bracki vízierőmű környékén, az Angara partján raboskodtak, ami Moszkvától mintegy 8000, Budapesttől körülbelül 10 000 kilométerre található. A hazafelé vezető út során Lembergnél (Lviv) kényszervárakozásra kényszerültek, mert Rákosi Mátyás nem engedte hazatérni őket, hazaárulóknak, kémeknek és fasisztáknak bélyegezve őket.
„Rákosi azt mondta, hogy ezek az emberek nem jöhetnek haza, mert hazaárulók, kémek, fasiszták, és ő ezzel velük a szocializmust nem tudja felépíteni." – Nagyné Pintér Jalán *
A kényszervárakozás alatt a férfiakat és nőket külön épületekben helyezték el, de a kerítésen keresztül levelezni kezdtek, és több szerelem is szövődött. A vendég szülei között is ekkor kezdődött a kapcsolat. Érdekesség, hogy a lágerben korábban egyszer már látták egymást, de az édesanya akkor kopaszra volt nyírva tetvesség miatt, így az édesapa akkor nem mutatott érdeklődést iránta. A vendég elmondása szerint feltehetően a fogantatása is a hazafelé vezető úton, rendkívüli körülmények között történt.
Az édesanya elhurcolása
Az édesanya 17 éves volt, amikor 1945 januárjában, Budapest ostromának végén a szovjet hatóságok elvitték egy „kis beszélgetésre". Sváb származású volt, családja nemrég költözött Budapestre, a Bartók Béla útra. Egy barátnőjével, Marcin Borbálával együtt ismerkedtek meg két fiatalemberrel (egy joghallgatóval és egy közgazdászhallgatóval), de az édesanya szavai szerint „még a kézfogásig sem jutottunk el". Ennek ellenére kémkedéssel vádolták meg őket.
„Még a kézfogásig sem jutottunk el." – Rór Magdolna (a vendég édesanyja) *
Az elhurcolás során magyarok kopogtattak be hozzájuk, és egy pincében revolvert szegeztek a halántékához, hogy beismerő vallomást tegyen. Végül egy orosz nyelvű papírt írattak alá vele, amiről később kiderült, hogy beismerő nyilatkozat. Az Állambiztonsági Levéltárból (ÁBL) tudták meg később, hogy a vád szerint a „Ger Florian fasiszta szervezet helyettes vezetője" volt. A szülők 1948-ig semmit nem tudtak a lányukról. A másik lány szülei Rákosi Mátyásnak írtak levelet, amire azt a választ kapták, hogy a Szovjetunióban már nincsenek foglyok, és valószínűleg emberrablók rabolták el a lányokat – ez még az újságban is megjelent.
Az édesapa elhurcolása
Az édesapa levente volt. Társaival a Dunántúlon nem tették le a fegyvert, hanem megpróbáltak elmenekülni a front elől. Egy magányos házban aludtak, amikor elfogták őket. A parancsnokot azonnal agyonlőtték, őt pedig elvitték. A vendég elmondása szerint apja akkor még megszökhetett volna, de annyira nem hitte el, hogy komoly következményei lesznek, hogy „a fiatal fiúk ezt olyan kicsit olyan viccnek vették, amiből aztán lett 10 év kényszermunka".
A túlélés kulcsa
A vendég szerint a túlélés egyik kulcsa a fizikai edzettség és a határozott természet volt. Édesanyja „erőszakos természetű volt egészen haláláig", és amit elhatározott, azt meg is csinálta. A hitnek is óriási szerepe volt. A beszélgetésben többször hivatkoznak Placid atyára (Laczi atya), aki szintén gulágot járt, és a „túlélés négy szabályát" fogalmazta meg. Placid atya a lágerben is igyekezett lelki támaszt nyújtani: kenyérből áldoztatott, karácsonykor gyertyát szerzett, és mindent megtett, amit az egyház megkövetel.
„A jó Isten azért küldte őt, hogy őt ott a raboknak nyújtson mindenféle olyan, a hittel kapcsolatos dolgot, hogy azok is túléljék." – Nagyné Pintér Jalán Placid atyáról *
A gulág és a kényszermunka körülményei
Földrajzi és fizikai viszonyok
A vendég részletesen beszámolt a szélsőséges körülményekről. A rabok fakitermelésen dolgoztak, és -39-40 fokban is kimentek dolgozni. Kőbányában vasúti síneket kellett fektetni mínusz 35 fokban, a jégre – ami tavasszal, a jég elolvadásakor összeomlott. A munkát normára végezték, nem a minőség számított. A táborokat gyakran maguknak a raboknak kellett felépíteniük.
Különbség a málenkij robot, a gulág és a hadifoglyok között
A vendég tisztázta a fogalmi különbségeket. A történészek ma már több mint 1 millió elhurcoltról beszélnek. Ebből körülbelül 40 000 volt a politikai elítélt. A málenkij robot táborok az Urálon innen helyezkedtek el, míg a politikai elítéltek (gulágosok) az Urálon túl voltak. A málenkij robotosok levelezhettek, a politikai elítéltek viszont nem.
A recski tábor jelentősége
A vendég hangsúlyozta a recski kényszermunkatábor fontosságát, amelyet ma már az iskolásoknak kötelező tananyagként meg kell tekinteniük. A recski táborban világosan láthatók a barakkok, a mosakodási lehetőségek, és ezt kell elképzelni Szibériában is. A vendég szerint „sokkal fontosabb, hogy lássák és hallják a gyerekek ezt, mint tanuljanak róla".
A Honvéd téri emlékmű és az alapítvány születése
Az emlékmű története
A Honvéd téren álló Gulág-áldozatok emlékműve („Emberkereszt") a világ első köztéri gulág-emlékműve volt. A vendég édesanyja kezdeményezte, mert úgy érezte, hogy azoknak, akiknek holtteste nem került haza (mert a lágeren kívülre dobták ki, és a farkasok ették meg), kell egy hely, ahol a hozzátartozók emléket állíthatnak. A szobrot Veszlényi Imre nemzetközi hírű szobrászművész készítette, a carrarai márványbányában faragta ki („Michelangelo bányájából"). A szobor hazaszállítása kalandos volt: kétszer is leszakadt a kötél, egyszer Magyarországon, egyszer Olaszországban, de a szobornak semmi baja nem lett. Az emlékművet 1993-ban Für Lajos honvédelmi miniszter avatta fel, a történelmi egyházak képviselőinek jelenlétében.
Az alapítvány létrejötte
Az emlékmű felavatásának évében, 1993-ban született meg az alapítvány is. A vendég édesanyja rendkívül határozottan harcolt az emlékműért: „akik le akarták beszélni, azokkal szóba se állt többet".
Az alapítvány jelenlegi tevékenysége
Rendhagyó történelemórák
Az alapítvány egyik legfontosabb tevékenysége a fiatalok megszólítása. Körülbelül 150 rendhagyó történelemórát tartottak már, amelyeken arra bíztatják a diákokat, hogy faggassák ki a családban élő időseket, amíg még emlékeznek. A vendég szerint „most már utolsó utáni pillanatban vagyunk". Az órákon monodrámát is előadnak, filmet vetítenek, és igyekeznek alkalmazkodni a fiatalok rövidebb figyelméhez.
Monodráma és film
Az alapítvány monodrámát készített az utolsó túlélőről, akit 14 évesen vittek el, és két évig gyereklágerben volt. A darabot Tarpai Viktória adja elő. Emellett filmet készítettek egy gulágot járt cigány prímásról, amelyben mesterséges intelligenciát is alkalmaztak. A film egyelőre nem érhető el a YouTube-on, de az órákon és művelődési házakban ingyenesen vetítik.
„Vörös Csillag nyomában" séta
Ez egy ingyenes vezetett séta, amely a Szabadság térről, a szovjet hősi emlékműtől indul, és érinti az emléktáblát, a Honvéd téri szobrot, valamint Kovács Béla szobrát. A programot a Nemzeti Emlékezet Bizottságával közösen szervezik, és elsősorban gimnazista osztályok jelentkezését várják.
Könyvkiadás és tudományos munka
Az alapítvány könyveket ad ki, tudományos igényességű tanulmányokat készít, és szorosan együttműködik a Nemzeti Emlékezet Bizottságával. Dr. Kovács Emőke, aki korábban a Gulág Emlékbizottság vezetője volt, jelenleg is az alapítvány munkatársa.
Jelenlét a közösségi médiában
Az alapítványhoz csatlakozott egy egyetemista fiatalember, aki TikTokon és Instagramon készít felvételeket a túlélőkkel. A nemrég elhunyt Marton Ernestináról készült videónak 120 000 megtekintése volt, ami azt mutatja, hogy a fiatalokat is meg lehet szólítani ezekkel a tartalmakkal.
A még élő túlélők
Hartman Józsefné Klári néni
Az egyetlen még élő gulágtúlélő, 96-97 éves, Kaposvár mellett, Gödrében él. Ő az, aki Lembergben kötött házasságot, és akit Sára Sándor elvitt oda, ahol a láger volt, hogy megmutassa, hol építettek egy művelődési házat, ami ma is áll.
A 14 évesen elhurcolt túlélő
Egy másik túlélő, akit 14 évesen vittek el és két évig gyereklágerben volt. Nevelőszülőknél élt, akik jó anyagi körülmények között élő család voltak. A nevelőszülők (a férfi csendőr volt) átszöktek Ausztriába, a lányt otthagyták. Az oroszok azzal vitték el, hogy ha a nevelőapja csendőr volt, akkor ő kém és megbízhatatlan. A lány azt sem tudta, mit jelent a „kém" szó. Róla könyvet is kiadtak „A túlélő" címmel.
Andor bácsi
Egy 107 éves, Budapesten élő hadifogoly, aki jogász volt, és kiváló mentális állapotban van. A vendég rendszeresen látogatja.
Rózsás János és a Gulág-lexikon
Rózsás János, az alapítvány korábbi elnöke (haláláig) állította össze a Gulág-lexikont, amelyben 2500 olyan név szerepel, akikről tudható, hogy a gulágon voltak. Ezt internet és számítógép nélkül gyűjtötte össze. A vendég elmondta, hogy a lexikon a mai napig hasznos: nemrég valaki azért jelentkezett, mert a nagypapája a gulágon volt, és a lexikonban benne volt a neve. Rózsás János könyve, a „Keserű ifjúság" szintén ajánlott olvasmány.
A történelemtanításról és a fiatalok megszólításáról
A vendég szerint a történelemtanításban nagy az anyag, és gyakran el sem jutnak a diákok a gulág témájáig. Ugyanakkor tanárfüggő is, hogy ki mennyire foglalkozik vele. Hangsúlyozta, hogy minden második magyar család érintett az 1 millió elhurcolt valamelyikében, így „bennünk van, a vérünkben van, hordozzuk".
A fiatalok megszólításáról szólva a vendég kifejtette, hogy alkalmazkodni kell a megváltozott figyelmi képességekhez, és olyan eszközöket kell bevetni, mint a monodráma, a film vagy a közösségi média. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a fiatalok igenis nyitottak, ha megfelelően közelítik meg őket.
Nemzetközi kapcsolatok
Az alapítványnak nincsenek kiterjedt nemzetközi kapcsolatai. A francia iskola (Nagykovácsiban) többször hívta őket rendhagyó történelemórára, és egy Franciaországból hazatelepült magyar segíti, hogy a franciák is megismerjék ezt a történetet. Pozsonyban, a Liszt Intézetben adták elő a monodrámát. A történelmi Magyarország területén (Kolozsvár, Beregszász) is tartottak már előadásokat. A lengyelekkel a Nemzeti Emlékezet Bizottsága tartja a kapcsolatot. A vendég meglepődött azon, hogy külföldön mennyire nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, „besöpörték a szőnyeg alá".
A vendég személyes üzenete és zárógondolatai
A vendég szerint a hála az egyik legfontosabb dolog az életben. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok tudják: a jelenlegi jó életüket azoknak az embereknek köszönhetik, akik megteremtették azt. Hangsúlyozta, hogy a békéért mindig harcolni kell, és mindent el kell fogadni, ami a békével kapcsolatos.
„A hála az egyik legfontosabb dolog szerintem." – Nagyné Pintér Jalán *
A vendég úgy fogalmazott, hogy a túlélőkkel való beszélgetés „feltöltő erővel" bír, és a tőlük kapott bölcsességet és életszeretetet kell továbbadni. Placid atya példáját említve kiemelte, hogy a mai ember annyira el van kényeztetve, hogy nem veszi észre az élet apró örömeit – pedig a túlélés egyik szabálya éppen az, hogy vegyük észre ezeket.
A vendég elmondta, hogy tudatosan hálát ad minden apró örömért, és bár hajlamos az ember megszokni a jót, „nem szabad beleszokni a jóba".
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- A vendég neve az átiratban következetlenül szerepel: „Nagyné Pint Inté Jalán", „Nagyné intéolán". A kontextus alapján a helyes név valószínűleg Nagyné Pintér Jalán, de a pontos névalak nem rekonstruálható teljes bizonyossággal.
- „Ror Magdolna" / „Rór Magdolna" – az átiratban mindkét alak előfordul, a helyes név valószínűleg Rór Magdolna (a vendég édesanyja).
- „Marcin Borbála" – az átiratban így szerepel, de nem azonosítható egyértelműen, hogy ez a helyes névalak-e.
- „Ger Florian fasiszta szervezet" – az átiratban így szerepel, a vendég egy dalt is említ („hős Geen Flórián"), ami alapján a szervezet neve bizonytalan.
- „Veszlényi Imre" / „Veszmény Imre" – az átiratban mindkét alak előfordul, a szobrászművész neve nem azonosítható egyértelműen.
- „Tarpai Viktória" – a színésznő neve az átiratban így szerepel, de a pontos névalak bizonytalan.
- „Marton Ernestina" / „Marton Ernes cíná" – az átiratban több torzult alakban szerepel, a helyes név valószínűleg Marton Ernestina.
- „Galgoci Árpád" / „Galgóci Árpád" – az átiratban mindkét alak előfordul, a név nem azonosítható egyértelműen.
- „Hartman Józsefnél, Klárinél" – az átirat torzult alakja, a helyes név valószínűleg Hartman Józsefné Klári.
- „Tifenb Kornél" – az átiratban így szerepel, a név nem azonosítható egyértelműen.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Üdvözlöm a kedves hallgatókat.
[00:00:00]Ez a Farkasverem a Hír FM történelem órája, és a gulágokról, a kényszermunkáról, a politikai foglyokról fogunk beszélgetni egy picikét hátsó szándékkal, méghozzá azért, hogy hogy a mostani generációk, a mostani fiatalok is rádöbbenjenek, vagy vagy segítsünk az idősebbeknek arról beszélni nekik, hogy mi az, ami fontos az életben, meg mi az, ami nem fontos az életben, hogy mi az, ami tényleg baj, és mi az, amin túl kell lendülni.
[00:00:30]Nagyné Pint Inté Jalán a Gulág Alapítvány elnökel vendégem.
[00:00:31]Kezik csokolom.
[00:00:33]Köszönöm szépen, hogy eljött.
[00:00:35]Szeretettel köszöntöm a hallgatókat.
[00:00:37]Mi ez a gulág alapítvány?
[00:00:37]Mit kell róla tudni?
[00:00:39]Tessék nekem segíteni.
[00:00:41]Hát én mindig rögtön azt szoktam mondani, hogy ez a név, ez csak egy rövidített név.
[00:00:45]A hivatalos neve az alapítványnak, amit 1993-ban a hazatért gulágrabok alapítottak.
[00:00:54]A gulágokban elpusztultak emlékének megörökítésére alapítvány.
[00:00:57]És én azt gondolom, hogy azért kerülik sokan ezt az egész megszól meg egész névnek a végig mondását, merthogy az elpusztultak szó nem tetszik az embereknek, de ezt a gulágrabok adták, és akkor is szó volt róla, emlékszem, mert ott voltam, hogy akkor is volt, aki azt mondta, hogy ez egy kicsit erős, de anyukám, Ror Magdolna Pintér Károlyné, aki 10 évet töltött közel a gulákbog politikai fogolyként, azt mondta, hogy ott csak elpusztulni lehetett.
[00:01:29]Utána olvastam az alapítvány honlapjára, és ugye itt a szülei története is részletesen ki van fejtve.
[00:01:35]Mi az ön családi indíttatása, mi a személyes érintettsége a gulág gulágokban?
[00:01:44]Mondhatni azt, hogy én hát a a gulág vi tehát a bennem van a gulág, ugyanis nagyon érdekes az én nagyon kevesen tudják az igazából a keletkezés történetüket.
[00:01:55]És én tudom, mert mind a két szülőm, anyukám Ror Magdolna és apukám Pintér Károly politikai elítéltként töltött majd 10 évet a gulágon.
[00:02:06]Hazafelé jövett, amikor Sztálin halála után végre az első transzport elindulhatott nagyon messziről a a brácki vízierőmű környékén, az Angara partjáról.
[00:02:18]Nagyon hosszú volt az idő.
[00:02:21]Ez Délkelet Szibériában van.
[00:02:21]A a transzsibériai vasút is ép érinti egyébként.
[00:02:27]És hát tehát nagyon messze van.
[00:02:31]Ez ezt meg kell nézni a térképen, mert mert elképzelhetetlenül messze van.
[00:02:35]Moszkvától van 8000 kmre.
[00:02:38]Tehát akkor Budapestrtől mondjuk 10.
[00:02:40]Igen.
[00:02:40]Igen.
[00:02:40]És tehát óriási távolság, amit a rabók fokozatosan tettek meg vagonokban.
[00:02:45]Tehát onnan elindultak és eljutottak egészen Lembergig.
[00:02:49]a amikor is meg kellett állni a hazajövetel ütemének, mert Rákosi azt mondta, hogy ezek az emberek nem jöhetnek haza, mert hazaárulók, kémek, fasiszták, és ő ezzel velük a szocializmust nem tudja felépíteni.
[00:03:08]És ezért egy kényszervárakozási idő volt, ami ami egy egy két-három hónapig tartott, amikor is a foglyok már nem dolgoztak, és két különböző épületbe voltak elhelyezve.
[00:03:19]a férfiak külön és a nők külön.
[00:03:22]És ugyanis hát féltették a nőket a hosszú hiány miatt és a kerítésen keresztül, és ezt őtőlük tudom, tehát amit mondok, azt mindent a gulágraboktól tudok személyesen levelezni kezdtek, ugye a dobálták át a leveleket és nagyon sok szerelem szövődött közöttük.
[00:03:40]Több az életösztön.
[00:03:45]Igen, az működött már az életösztön.
[00:03:47]Például a anyukám meg apukám között is ekkor kezdődött.
[00:03:50]Bár egyszer a lágerben is találkoztak, mert az férfi meg a női láger egymás mellett volt.
[00:03:55]És a férfi rabok felhívták apukám figyelmét, hogy a szomszédlágerben van egy magyar nő.
[00:04:04]Anyukám odament, hogy lássák egymást, de éppen akkor volt levágva kopaszra a feje, mert vagyis a haja, mert mert egy tetves volt, és és levágták a haját.
[00:04:16]Úgyhogy azt erre én ttett egyet apukám, hogy ez a ez a nő, ez nem érdekes.
[00:04:18]És szóval ez is egy sztori volt, amit ők meséltek.
[00:04:22]És Lembergben többek között egy olyan házasság is született, akinek a női túlélője még most is él.
[00:04:29]Az egyetlen gulágtúlélő.
[00:04:32]Úgy hívják, hogy Hartman Józsefnél, Klárinél Gödrében lakik.
[00:04:37]Kaposvár Somy megy Igen.
[00:04:39]Somogy megyében, Kaposvár alatt.
[00:04:39]Ö 9697 éves.
[00:04:44]És én én márciusban lesz egyébként, és én tartom vele a kapcsolatot.
[00:04:49]Egyébként minden élő gulárabbal tartottam a kapcsolatot.
[00:04:53]Mindenkiről tudok mesélni.
[00:04:53]És és és akkor ez a szerelem elkezdődött és haza, amikor hogy hazafelé jöttek már a magyarországi részen már Nyíregyháza Sors után, akkor már egy párként jöttek haza.
[00:05:06]És mivel én nem sokkal utána megszülettem, ezért én valószínűleg a fogantatásom is valahogy úgy történhetett, amiről ők nem nagyon beszéltek, de azért az ember ki tudja számolni.
[00:05:17]És hát ez nagyon érdekes dolog szerintem, hogy hogy az ember ezt ezt tudja, és és hogy hogy nem mindennapi körülmények között történt ez.
[00:05:26]Nen erős személyes kötődést jelent ez.
[00:05:29]Mi volt a bűne az édesapjának és az édesanyjának, ami miatt ők gulágra kerültek?
[00:05:33]Anyukám, először is tegyük tisztában, hogy a málenki robot meg a gulág meg a hadifoglyok között mi a különbség?
[00:05:41]Hát a a összesen a történészek most már 1 millió fölött beszélnek áldozatokról, illetve hát akik akiket elvittek.
[00:05:47]Én nem vagyok történész, én egy sorsnak a hordozója vagyok, tehát én a történészektől tudom, amiket mindent tudok.
[00:05:56]Nagyon sokat figyelem ennek az egésznek a történészi feldolgozását.
[00:05:59]Dr.
[00:06:02]Kovács Emkével dolgozom együtt, aki aki a Gulág emlékébenek volt a vezetője.
[00:06:05]És hát az anyukám az Ja, mi a mi a különbség?
[00:06:16]Hát az elhcoltak közül ugye ott volt körülbelül 40000 politikai elítélt, akiket mindenféle volt Koholtvád volt olyan, aki fegyveresen ellenállt az oroszoknak például Galgoci Árpád, akinek akiről szintén nagyon sok mindent tudok és a felesége benne van a kuratóriumban, és nagyon sokat tesz az emlékezetért, és ők ö hát ugye a 40000-ből a többiek voltak a Márenki robotosok, a hadifoglyók és a többi gulágos, akik nem politikaiak voltak.
[00:06:52]És az ön szülei, az én szüleim ők mit mit követtek el?
[00:06:55]Az anyukám az egy hát ugye éppen, hogy ő egy svábszármazású volt.
[00:06:59]A csal a család nemrégen jött föl Budapestre, a Bartok Bélaút -be költöztek.
[00:07:04]Ott kapott munkát apukám egy ügyvédi vagy a nagypapám egy ügyvédi irodában, és a a anyukám ut anyukám is feljött, és már a polgári iskoláit itt kezdte végezni, és és ugye közbe jött a háború, volt egy barátnője Marcin Borbála, akivel együtt jártak ott a a Bartogi Bill környékén, sétáltak és megismerkedtek két fiatalemberrel.
[00:07:32]Az egyik az joghallgató volt, a másik közgazdasági egyetemre járt, és anyukámat idézve még a készfogásig sem jutottunk el.
[00:07:40]Ez volt a a szlogen, amikor is egyszer csak bekopogtak anyukáméknak a anyukámék lakásába, aki a nagymamájával volt otthon, és azt mondták, hogy egy kis beszélgetésre viszik el.
[00:07:53]Nem tudta, hogy miről van szó.
[00:07:55]Egészen a rendszerváltoztatásig nem tudta egyébként.
[00:07:58]Ők voltak civil civil.
[00:07:58]Most 1945 januárjában járunk.
[00:08:04]Tehát már Budapest Ostrónak a vége.
[00:08:06]Igen.
[00:08:06]A vége.
[00:08:06]Végem.
[00:08:06]Igen.
[00:08:06]Már a szovjet hatóság.
[00:08:09]Így igen.
[00:08:09]Így van.
[00:08:11]És ö meg tehát tehát bekopogtak és azt mondták, hogy elviszik egy kis beszélgetésre.
[00:08:18]Na most anyukám nagyon meg volt ijedve, mert az ostrom idején a az orosz katonák az óbóhelyről elvitték és megerőszakolták.
[00:08:25]Tehát ez a lelk mi játszódhatott le benne?
[00:08:28]Ez nagyon érdekes szerintem, hogy hogy mennyire megélt, hogy megint most mi történik.
[00:08:33]Most nem tudja az ember.
[00:08:35]Hány éves volt az igaz?
[00:08:36]17.
[00:08:37]17 és és ugye a a szüleinek se tudott szólni.
[00:08:41]Tehát az én nagyszüleim az 1948-ig semmit nem tudtak a lányukról.
[00:08:48]A másik lánynak az a a szülei írtak Rákosi Mátyásnak.
[00:08:51]Egyébként meg is van a levél, hogy mit válaszoltak, meg hogy mit írtak.
[00:08:55]Azt válaszolták, hogy a Szovjetunióban már nincsenek foglyok, és hogy valószínűleg és ez az újságban is megjelent, ez a cikk is megvan, emberrablók rabolták el a lányokat.
[00:09:04]És akkor képzelj el a szülőket is.
[00:09:08]Megjelent a két rendőr.
[00:09:09]Megjelent a két rendőr.
[00:09:09]És a és betuszkolták őket egy autóba.
[00:09:11]őt is, meg a barátnőjét is.
[00:09:15]A barátnőjét már nem volt még bent, de azt mondták, hogy hogy a barát, tehát azt mondták, hogy hogy akik akiket elvittek, azok már mindent bevallottak, és hogy ő is vallja be, hogy ő kém volt.
[00:09:28]És nem tudta, hogy a ők is be van, őket is begyűjtötték, de aztán később megtudta, hogy a két fiú, két fiú, két lány.
[00:09:35]Igen, neki az volt a vád, és ezt az ABL-ben tudtuk meg, amikor ugye meg lehetett már nézni, hogy a a Ger Florian fasiszta szervezetnek a helyettes vezetője, Lord Magdolna.
[00:09:48]Na, [nevetés] szóval egyébként volt egy ilyen dal, nem tudom emlékszik-e, hős Geen Flórián.
[00:09:55]Az egy ilyen paraszt felken.
[00:09:58]Én honnan ismerem a nevét?
[00:09:58]Na, szóval akkor anyukám elvitték egy pincébe, ahol azt mondták neki, hogy vallja be, hogy ő kémkedett és a és és hogy és ezt a szervezetben működött satöbbi satöbbi.
[00:10:11]Mert hogyha nem, akkor akkor most eltüntetik úgy a föld színéről, hogy soha többet senki nem fogja megtudni, hogy hova kerül.
[00:10:20]Miközben egy magyarok vagy oroszok voltak ezek?
[00:10:23]Ezek magyarok voltak.
[00:10:23]és egy revolvert szegeztek a a halántékához.
[00:10:28]Majd pedig jött egy orosz nyelvű levél egy papírlap, amit ha azt mondtam, most ezt aláírod, de ezt már az orosz mondta oroszul, de fordították, akkor hazaengedünk és abban volt, hogy ő elismerte, hogy ő ezt ezt csinálta, satöbbi, satöbbi, aláírta.
[00:10:45]Rózsás János ugyanígy aláírattak vele egy papírt, amiről kiderült, hogy a beismer.
[00:10:50]Igen, így van.
[00:10:50]Rózsás János egyébként az alapítványunk elnöke volt egészen haláláig, úgyhogy nagyon jól ismerem az ő munkásságát is.
[00:10:58]Ajánjuk egy a könyvet ajánuk.
[00:10:58]Igen.
[00:11:00]Igen.
[00:11:00]A keserő ifjúság például.
[00:11:00]És és hát ő neeki visszavonhatatlan érdeme, hogy összeállította a gulág lexikont, amiben benne van 2500 olyan név, akit ő összeszedett, hogy kik voltak kint.
[00:11:13]Mit tudom én, az én apukám beszélt egy magyarról, akiről tudta az adatait, de az az ember eltűnt a az agyzovjetunió lágereiben, de apukám mondta, hogy tudom őróla, hogy hol született, hányba, satöbbi.
[00:11:27]Beleírta a lexikonba, és a és éppen tegnap valamilyen oknál fogva valaki jelentkezett, hogy az ő nagypapája is a gulágon volt.
[00:11:36]Megnéztem a lexikomban, benne volt.
[00:11:39]Benne volt.
[00:11:39]É, tehát egyébként nem volt internet, nem volt nem volt számítógép és 2500 neved fantasztikus az a guláglexikon.
[00:11:48]Amíg nem volt ez a sok adathordozó, addig a történészek is abból abból dolgoztak.
[00:11:55]Mi volt az édesapja bűne?
[00:11:57]Apugám levente volt és nem leventek.
[00:11:59][torokköszörülés] Ugye hát tudjuk, hogy a leventék fiatalok voltak.
[00:12:00]Éppen ahogy egy pár hónapos kiképzést kaptak.
[00:12:02]Gondol gondoljanak erre a mai fiatalok, hogy a kezükbe adnak egy puskát, hogy most más pedig mész a frontra.
[00:12:09]odaütették egy ágyú mögéjüket.
[00:12:13]Igen.
[00:12:13]És és őt őt azért fogták el, mert nem tették le a fegyvert a Dunán túlon, hanem azt gondolták, hogy majd a front előtt valahogy ők megússzák és elslisszolnak, és lefeküdtek aludni egy házban, egy ilyen magányos házban, és ott ott kapták el őket.
[00:12:28]a parancsnokot azonnal agyon lőtték, és őt pedig ugye a elvitték, de akkor mindig azt mondta, hogy akkor még meg tudott volna szökni, de annyira nem hitte el, hogy ebből ilyen ilyen dolog fog keletkezni, hogy egy hát a fiatal fiúk ezt olyan kicsit olyan viccnek vették, amiből aztán lett 10 év kényszermunka a Szovjetunióban politikai elítéltként a gulág uralon túlíte.
[00:12:55]egyébként ez is egy nagy különbség, hogy a málenkí robottáborok az urálon innen voltak, az is nagyon messze van.
[00:13:00]A többiek pedig az urálon túl voltak.
[00:13:02]A mieink nem levelezhettek.
[00:13:05]A pánenkiosok levelezhettek.
[00:13:08]Aztán 48-tól egy pár levél megfordult egyébként, ami megvan nekem.
[00:13:14]Tehát ezek is ilyen történelmi értékek.
[00:13:17]Fizikai munkát végeztek ott?
[00:13:19]Igen.
[00:13:21]Hát mikor még innen voltak.
[00:13:21]Lacidatyának olvastam a viszem Igen.
[00:13:25]Lacidat atya is az alapítvány.
[00:13:27]Igen, igen.
[00:13:27]Hát én nekem placida atya egyik vezetőm egyébként.
[00:13:31]A túlélés négy szabálya azt minden embernek oda kéne adni és minden gyereknek bele kéne tenni a tankönyvébe.
[00:13:40]Szóval igen, amíg innen voltak az uralon, addig anyukám is dolgozott Dombásban.
[00:13:45]Az egy híres bánya, ugye ott most is ugye szó van róla.
[00:13:47]Igen.
[00:13:47]Ott ott a szénbányában.
[00:13:51]Utána őket elkezdték vinni marhavagonokban.
[00:13:57]Nagyon rossz körülmények között nagyon sokan meghaltak.
[00:13:59]Egyébként együtt volt Somogyvári Marikával, aki a magyar rádiónak volt szerkesztője és Marik, illetően bocsánat, nem ő, hanem az apukája és az egy nagyon úri lány volt, és az is egy történet volt, hogy hogyan tartotta anyukám a lelket benne, hogy hogy nem szabad meghalni, nem szabad föladni.
[00:14:20]Egyébként Sára Sándor amikor forgatta a filmet, Somogyvári Marika Németországban élt, és hozzá is kimentek és forgattak és óriási érdemes hogy lehet látni az én anyukámék életszínvonalát meg a Somogyvári Marika életszínvonalát.
[00:14:34]Szóval nagy sokat mesélt erről egyébként erről az egész történetről.
[00:14:37]Na, szóval és akkor elkezdték vinni nagyon messzire.
[00:14:41]ö fakitermelésen dolgoztak.
[00:14:45]-us39-40°okbaan még kimentek dolgozni.
[00:14:47]A a Kőbányában vasúti síneket kellett fektetni a mínusz 35°okban.
[00:14:57]Képzelje el, hogy hogy lehet egy sínt ráfektetni a a jégre kellett, ami aztán mikor elolvadta a jég, akkor össze is omlott.
[00:15:05]Tehát ez is egy hát ugye az ember ott ott mikor normára dolgozik, hogy valamennyi testekre nem a minőségi munkát végzi és és ezeket volt, hogy a táborokat ők építették maguknak fel.
[00:15:19]Például a a ma most túlélő egyetlen a Hartmanklári néni, őt elvitte a Sára Sándor oda, ahol a láger volt, és és megmutatta, hogy hol építettek ők egy művelődésiat, és az ma is áll.
[00:15:33]Egyébként akit érdekel a rádióhallgatóknak mondom a recitáborról nagyon keveset beszélünk itt Magyarországon méltatlanul rossz állapotban van szerintem.
[00:15:42]Igen.
[00:15:42]Nagyon fontos a rec egyébként most már az iskoláknak el kell menni kötelező tananyagként a recski tábort megnézni.
[00:15:50]Sokszor volt szó róla, hogy hogy megcsinálják.
[00:15:52]Ott világosan lehet látni a barakot, a mosakodási lehetőséget.
[00:15:58]És ezt el kell képzelni Szibériában.
[00:16:01]Úgyhogy ez nagyon nagyon fontos a recitábor.
[00:16:03]Én is minden egyes ünnep van egyáltalán is.
[00:16:05]Oda be lehet menni és mert sokkal fontosabb, hogy lássák és hallják a gyerekek ezt, mint tanuljanak róla.
[00:16:13]Na és akkor el is érkeztünk az alapítvány munkájához.
[00:16:14]Igen.
[00:16:14]És akkor hát nagyon szerencsésen mind a négy ember, akit akkor elvittek emiatt a kis összeesküvés kapcsán, hazajött.
[00:16:22]A Tifenb Kornél ő diszidált, a másik három nem.
[00:16:30]56-ban diszidált egyébként.
[00:16:30]Egyébként a nem sokra rá 53-ba értek.
[00:16:35]Igen.
[00:16:35]Öt igen.
[00:16:35]Anyukámék egyébként annyira meg voltak félemlítve, hogy mi az Alkotmány utca 4-be laktunk, odajöttek haza, mert a nagyszüleim közben odaköltöztek.
[00:16:43]Az most a trianoni emlékműnek a mellett van.
[00:16:46]Micses Igen.
[00:16:48]Igen.
[00:16:48]Hát annak a ki nincs messze.
[00:16:53]És a van egy emléktábla egyébként, amit a nemzeti Emlékezet bizottsága állított az anyukám tiszteletére, hogy ebbe a házba jött haza Rór Magdolna.
[00:16:59]Ott van az emléktában, amihez QR kódot is tett az alapítvány, hogy a kül angolul is, hogy a külföldi, aki ott állt és nézte, hogy ez micsoda, azt megtudja, hogy ez volt.
[00:17:12]Akkor hazajöttek, és amikor 56-ban ki se mert lépni az utcára.
[00:17:17]Én akkor két éves voltam egyébként.
[00:17:20]Ez mindig egy ilyen családi legenda volt, hogy mi volt 56-ban.
[00:17:23]És nagyon érdekes, hogy hogy az utcában is volt gulágtúlélő, aki hívta apukámat, hogy menjünk, pakoljunk és menjünk, és szó se lehet róla.
[00:17:31]Apuk akkor volt pici gyerek.
[00:17:35]Én kicsi voltam.
[00:17:35]Egy apukám a sok tüdőgyulladástól tüdőbeteg lett.
[00:17:40]Rezekálni kellett az egyik tüdőleyét.
[00:17:42]Nem tudott dolgozni.
[00:17:42]Egyébként élete végéig le volt százalékolva.
[00:17:44]Ö anyukám dolgozott abban az időben csak, aki nem helyezkedhetett el csak nagyon alantas munkákra, például tányérleszedőként egyébként középvezetői szintig vitte mind a kettő úgy, hogy nem tanulhattak a fiatalkorukban.
[00:18:00]És e ezért egyébként a tanulás az egyik legfontosabb dolog volt az én életemben, mert annyira annyira fontosnak tartották, hogy ezt áldan ezt hallottam, hogy tanulni kell.
[00:18:09]Folyton olvastak egyébként szép irodalmat, úgyhogy nagyon sok mindent kaptam a szüleimtől.
[00:18:14]mind a kettőtől más, de nagyon büszke vagyok, hogy én ebben a családban születtem, és nagyon nagyon örülök.
[00:18:22]Beszéltek-e ők arról esetleg, hogy hogy mi volt a túlélésnek a kulcsa?
[00:18:25]Tehát mik az mik voltak azok a tulajdonságok, amik miatt ők túlélték, mások meg ott maradtak?
[00:18:31]Ö hát a túlélés kulcsa az az egyik volt, hogy például nem élték túl, akik nem voltak hozzászokva a fizikai munkához, és nagy például nem élt nagyon kevés egyházi személy élte túl, mert azok is ugye hát szóval nem tehát nagyon fontos volt, hogy valamilyen módon edzettek legyenek, vagy a természete olyan legyen.
[00:18:52]Anyukám egyébként egy erőszakos természetű volt egészen haláláig, úgyhogy ő amit elhatározott, azt ő megcsinálta.
[00:19:00]és ennek a szülötte a a honvédtéren álló Gulág áldozatainak emlékműve, ami egy első volt a világon köztéri szoborként.
[00:19:10]És szóval ez amikor ezt fölavatták 93-ban egyébként ezért született az alapítvány, akkor ez egy hőstett volt.
[00:19:18]Alig voltunk a rendszerváltás után, ugye, és és annyira ragaszkodott hozzá, hogy akik le akarták beszélni, azokkal szóba se állt többet.
[00:19:27]Tehát egy nagyon határozott egyéniség volt, és ez szerintem ez volt az egyik záloga, hogy nem adta fel.
[00:19:31]És például nemrég halt meg Marton Ernestina, ő a közelemben lakott, ő azt mondta, hogy neki magának mondta, hogy ezt túl kell élnem, és mindenki, és ő is túlélte, és 98 évesen halt meg.
[00:19:46]A hitnek lehetett szerepe, Macidatyáról beszéltünk, meg az a hitnek óriási szerepe volt szerintem.
[00:19:54]mindenképpen a tehát valamiben ugye hinni kellett.
[00:19:56]És a placid atya is hát végig végig a ő úgy azt mondta, hogy a jó Isten azért küldte őt, hogy őt ott a raboknak nyújtson mindenféle olyan hát a hittel kapcsolatos dolgot, hogy hogy azok is túléljék.
[00:20:12]És számtalanszor volt, hogy ő ő karácsonykor is hogy ő szerzett magának gyertyát, hogy hogy Tehát ez ezek nagyon érdekes történtek, ezeket el kell olvasni, mert mert nagyon fontos, hogy tudjunk erről, hogy ő áldoztatott kenyérből áldoztatott igen kenyérből.
[00:20:28]Tehát minden mindenféle olyan, amit a amit az egyház ugye megkövetel, azt ő megpróbálta ott is a a raboknak véghez vinni.
[00:20:39]Az édes anyja halála után önte át ennek az alapítványnak a vezetését.
[00:20:42]Ott a gyász közepette mi mozgatta önt akkor?
[00:20:47]Szóval ez egy nehéz pillanat lehet.
[00:20:49]Hát anyukám az mozgat mozgatott, hogy én mivel hogy közvetlenül szomszédok voltunk az Alkotmányutca 4-ben, ezért az én ajtóm előtt ment el az összes gullágraba, aki jött hozzájuk.
[00:21:00]Márpedig nagyon sokan jöttek, mert nekik az, hogy erről beszélni lehetett, az már egy édesanyáikhoz.
[00:21:09]Igen, mert ez már egy ez már egy fel, szóval hogy mondjam?
[00:21:12]Egy egy olyan érzés volt, hogy most de tudjuk azt, hogyha valamiről nem lehet beszélni, hogy az hogy rontja az embernek az egészségét, a szellemét, mindenét.
[00:21:21]Igen, mert apukám például nagyon sok olyan emberrel levelezett, aki aki nem aki Magyarországról elment, és raptársak voltak.
[00:21:31]Például például Vincenti bíboros únak a titkárával, akkor egy csomó professzorral, akikkel együtt volt a lágerben, és minek után ők ők nem Magyarországot választották, mikor hazajöttek, hanem vagy 56-baan mentek ki satöbbi.
[00:21:49]na nagyon nagyon tehát tehát ezek levelezett és ezért mikor hazajöttek akkor mindig eljöttek hozzánk és állandóan mint egy átjáróház olyan volt a lakásunk állandóan volt ott valamilyen gulágrabát akkor ön tulajdonképpen ez a 2500 név aki a lexikomban benne van hogy a nagy részét is nagyon szoktam azzal is szórakozni hogy nézem a neveket és nézem hogy ki az akit ismertem és nagyon sokat ismertem és hát ugye mikor meg mikor azt a gulág emlékművet fölállították ezt a szobrot, aminek emberkereszt a neve.
[00:22:20]Ez is abból annak a folyamánya, hogy Sára Sándornak volt egy barátja, Veszlé Imre szobrászművész, aki egyébként nemzetközi hírű szobrász.
[00:22:29]a velencei bienál is van vol szerepelt és van van Magyarországon több köztéri szobra és őt kérte meg hogy egy emlékművet hát val val val val val val valamit a honvédtérre mert az anyukám kitalálta hogy azoknak akinek a holteste nem került haz mert a lágeren kívülre kidobták mert nem tudtak temetni és aztán jöttek a farkasok és megették ugye farkasveremben vagyunk tehát a farkasokról beszélünk tehát annak el kell jönnie a hozzátartozónak valahov emléket állítani.
[00:22:59]És akkor kitalálta ezt az emlékművet, amiért elkezdett harcolni, és és nagyon sok helyről szedte össze rá a pénzt.
[00:23:07]Egyébként adtak a túlélők is bele, de hát az elenyésző volt ahhoz képest, hogy mennyibe került.
[00:23:14]Veszmény Imire ezt nagyon jutányossáron készítette el, és az avatásra az országból idejöttek az élőgullágrabok.
[00:23:22]Rengetegen voltunk akkor azon a téren.
[00:23:25]Igen.
[00:23:25]És nem voltak öregek.
[00:23:25]Hát a mai szemmel nézve én akkor idősnek láttam őket, de hát én 72 éves vagyok.
[00:23:29]És most azt mondom, hogy ezek fiatalok voltak, amikor ugye odajöttek és a honvédelmi miniszter Fürrd Lajos avatta, és az a történelmi egyházak mindképviselték magukat.
[00:23:42]Nagyon nagy sajtózhangja volt egyébként, és nagyon kalandos volt az egész emlékmének a felállítása.
[00:23:49]Kararában faragta ki ott, ahol Michelangello faragta ki a köveket, amiből a szob szobrokat készítette.
[00:23:53]Úgy is hívják, hogy Michelangelo bánya.
[00:24:00]Onnan hozta haza.
[00:24:00]A hazajövetel is egy nagyon érdekes volt, mert át kellett hozni az alagutakon.
[00:24:04]A szobor kétszer esett le a kétszer szakadt el a kötél, egyszer Magyarországon, egyszer kint, és semmi baja nem lett.
[00:24:11]Úgyhogy ez is egy ez is a jó Istennek a a segítsége.
[00:24:13]És és szóval olyan eufória volt rajtuk, hogy én amikor ott állok minden évben, ugye novemberben, amikor a hazatérés évfordulóján koszorúzzuk, akkor én én mindig őket látom.
[00:24:27]Tehát egyszerűen nem tudok szabadulni ettől a sok embertől, a történetüktől, az arcuktól, ahogy ahogy megtisztelték a halottaikat, ahogy ezek fölöltöztek akkor, amikor odajt.
[00:24:40]Szóval nagyon nagyon érdekes, nagyon örülök, hogy láthattam őket.
[00:24:44]Ugye önök részt vesznek a gulák történet felkutatásában vagy feltárásában is.
[00:24:49]Ki adnak kiyveket, tudományos igényességgel készül tanulmányokat tartanak, órákat, emlékkönyveket.
[00:24:57]Szóval melyik a leg mire a legbüszkébb ebből az a tudományos feltárásból?
[00:25:03]Hát a a amikor még a anyukámék éltek, akkor az volt a fontos, hogy összefogják azokat az embereket, akik ott voltak és minden évben találkozzanak.
[00:25:11]Aztán mi rájöttünk, hogy most sokkal fontosabb most már az, hogy a fiataloknak ezt az egészet átadjuk, mert azzal, hogy a mai kor gyereke felgyorsult világban él, és nem ül oda a családi asztalhoz, és nem beszélnek az idősek, ezért a múltnak ezek a szeletei az enyészeté lesznek.
[00:25:33]Tehát nagyon fontos, hogy arra bíztassuk a fiatalokat ezeken a 150 körüli rendhagyó történelemórán, hogy igenis faggassa ki a családban élőt, mert még emlékszik egy nagymama arra, akit esetleg elvittek, de most már utolsó utáni pillanatban vagyunk.
[00:25:48]Tehát nagyon büszke vagyok arra, hogy a hogy ahogy előadjuk ezt a rendhagyó történelmot, a démamákról van már itt szó, nem?
[00:25:56]Szóval az iskolásoknak a dédmamái.
[00:25:57]Igen, a dézüleim lehetnek, de még emlékezhetnek a családban.
[00:26:02]Főleg azoknál, akik meghallgatták a a Mert ugye én is úgy voltam, mikor a nagypapám Doberdóról mesélt, hogy jaj papa már annyiszor hallottam a történelemkönyvben.
[00:26:13]Igen, de nem sz nem szabad ezt mondani.
[00:26:16]Mi nem csak könyveket adunk ki, hanem a nemzeti emelkedet bizottságával közösen dolgozunk és a rendhagyott történelemórákon kívül monodrámát.
[00:26:26]Ö akkor filmet készítettünk például egy gulágot járt cigány prímásról, egy olyan filmet, amiben amit a YouTube-on megtekinthető meg nem az nem tekinthető meg ez.
[00:26:37]Ez nem azért, mert mi ezt vetítjük az órákon is meg művelődési hívjanak nyugodtan.
[00:26:46]Ez nem, ez ingyenes.
[00:26:46]És egyelőre ezt nem adjuk még ki a YouTube-ra.
[00:26:51]Ö mesterséges intelligencia is van benne egyébként a filmben.
[00:26:53]És hát ő ő nagyon kalandos története van.
[00:26:59]Galgóci Árpádtól tudunk róla, aki egy lágerben volt vele és nagyon megragadta a Dr.
[00:27:04]Kovácsőét, elkezdte kutatni és nagyon sok mindent megtudtun.
[00:27:08]Aki megvakult, aki igen.
[00:27:10]akit a Búrán, a Burán, de csak az egyik szemét, az egyik szemé szemét kifagyott.
[00:27:15]És ez is nagyon érdekes szerintem, ahogy abszolút nem érdekelte, mert ő neki a hegedű volt a fontos.
[00:27:23]Van egy Vörös Csillag nyomában elnevezésű program is.
[00:27:24]Ez micsoda erről?
[00:27:27]Igen, ez egy séta, ami a ami a szabadságtérről indul a szovjet hősi emlékműtől, és onnan elmegyünk és megnézzük a az emléktáblát, a honvédtéri szobrot, a Kovács Béla szobrát.
[00:27:39]Ö ő ez ez is egyébként ingyenes.
[00:27:43]Erre is várjuk gimnazisták, illetve osztályok jelentkezését.
[00:27:47]Egyébként most pünkösd utáni pénteken is lesz egy ilyen sétánk.
[00:27:53]Nemrég volt a legnagyobb hideg napon volt egyébként.
[00:27:56]Ezt is a rendeti emlékezet bizottságával csináljuk.
[00:27:58]ö nagyon nagyon ö beható előadást tart egyébként emőkke ezekről a történetekről és van is rá érdeklődés, meg hát várjuk is az érdeklődőket.
[00:28:09]Igen, erre kíváncsi lennék, hogy a fiatalok mennyire nyitottak.
[00:28:10]azért, hogyha most én kiindulok a mi gyerekeinkből, ők leginkább számítógépes játékon szeretnek játszani, meg chatelnek egymással, meg tehát nem nem annyira kíváncsiak arra, legalábbis, amit mi a szüleink mondunk nekik, talán a nagyszülőkre nyitottabbak, hogy mi a hát ezért is kell egyébként nekünk ezt úgy előadni, hogy hogy legyőzzük ezeket a számítógépes játékokat.
[00:28:33]Tehát tehát nekünk is alkalmazkodni kell ahhoz, hogy hogy sokkal kevesebb, tehát a figyelem összpontosítása sokkal rövidebb ideig tart a fiataloknál, mint nál mint akár a mi gyerekeinknél tartott is tartott.
[00:28:47]Tehát felkészülünk erre és próbálunk olyan dolgokat kitalálni, például a monodráma is egyébként az az is egy azt egyébként Tarpai Viktória adja elő ezt a bizonyos utolsó túlélőről szóló monodrámát, aki egyébként 14 évesen került ki a gulágra és és két évig gyereklágerben volt.
[00:29:09]Nagyon érdekes.
[00:29:12]Egy gyerekláger.
[00:29:12]Igen, gyereklágerben volt.
[00:29:14]Nem tudott oroszul, nem tudott senkivel se beszélni.
[00:29:16]Árvaagyerek volt, nevelő szülőktől vitték el.
[00:29:19]Tehát ez egy halmozottan nehéz sors.
[00:29:22]És ő az egyetlen, aki még él.
[00:29:26]Egyébként van még egy 107 év.
[00:29:29]Mi volt a bűne?
[00:29:29]12.
[00:29:29]az volt a bűne, hogy az ő a nevelő szülők egy jó anyagi körülmények között lévő család volt, ahol ő ahol ő nevelt lány volt.
[00:29:39]Gönc voltam is ott egyébként ebben a házban.
[00:29:45]Na és sőt egy könyvet is adtunk ki, azt elhoztam róla, az a címe, hogy a túlélő.
[00:29:50]Ö, hogy hogy Csendőr volt ez a bizonyos nevelőszülő, akik ehhez átszöktek Ausztriába, a Csendőr meg a felesége, és a fiatal kislányt ottgyták, és bementek az oroszok, és azt mondták, hogy neked csendőr volt a hát apukád, akkor te kém vagy és és megbízhatatlan vagy és így vitték el.
[00:30:09]Azt se tudta, mi az a szó, hogy kém kémkedés.
[00:30:11]És szóval az a az a ami ő is ő is egyébként ugye hát hazajött és és az, hogy őt elvisszük a rendhagyó történelemórákra és mesél.
[00:30:23]Szóval nagyon nagyon érdekes a sorsa, és nagyon nagyon nekem egyébként rengeteg erőt adnak, hogyha beszélek veljuk.
[00:30:29]Van még egy 107 éves Andor bácsink, aki aki Budapesten él.
[00:30:35]Ő hadifogoly volt egyébként, de ő hozzá is járok, mert ő egyébként jogász volt, vagy jogász és nagyon jó mentális állapotban van, rengeteg mindent megtok tőle, őt is nagyon egyébként a Tiktokon és a hozzánk csapódott egy fiat egyetemista fiatalember, aki a Tiktokon és az Instagramon készítekkel az emberekkel felvételeket, és képzelj el, hogy ugye mindig hív, hogy mennyi 120000 megtekintése van a Marton Ernestinának, aki nemrég halt meg és nemrég temettük, hogy lehet ezt úgy csinálni, hogy a fiatalokat érdekelje.
[00:31:10]Tehát e igen, ez lett volna a kérdésem, hogy tehát hogy lehet ő egyébként egy a a pármányra jár és és hittan történelem szakos.
[00:31:19]Egy történelem órán a Szent Benedek gimnáziumban csapódott hozzánk, és minden mindenhova eljön velem.
[00:31:28]ennél a a a Kryén is volt a 14 évesen elvétnél, ott is csinált felvételeket, és ezeket mind kirakja és úgy látjuk, hogy hogy ez tetszik a fiataloknak, mármint hogy úgy, hogy hogy ezt megnézik.
[00:31:40]Szó szóval nagyon nagyon nehéz egyébként a fiat de hát ezt mindenféle kulturális közeg elmondja, hogy a fiatalok megszólítása a művészet.
[00:31:49]Mit tetszik gondolni a történelem tanításunkról, történelemtudásról?
[00:31:51]Hol vannak a legnagyobb pótolnivalók, a legnagyobb hiányosságok?
[00:31:59]Hú, nagy sóhaj.
[00:32:01]Hát nem az a az igazság, hogy szerintem nagy az anyag, és általában hát legalábbis az én tapasztalatom el se jutnak addig az addig a részéig ennek az egész magyar történelemnek, ami ahol ez a gulák ahol ez a gulák szól.
[00:32:13]Nem lehet, hogy kerülik a tanárok.
[00:32:16]Hát attól függ, attól függ, ez tanár kérdése.
[00:32:18]Ez egy történelmi tény.
[00:32:21]Magyar a magyar családoknak a minden második magyar család érintett ebben az 1 millió kettben valamilyen Igen.
[00:32:28]valamilyen úton, módon.
[00:32:32]Tehát minden magyar család érintett.
[00:32:34]Bennünk van, a vérünkben van, hordozzuk.
[00:32:37]Nagyon fontos, hogy erről beszéljünk.
[00:32:39]És én azért is vagyok ilyen jól szerintem, mert én beszélek róla, és anyukám is azért volt jól, mert ő kimer állni már a Sára filmben 93-ban, és elmerte ezt mesélni, ami ami nem volt mindennapos, mert a 30 nőből nagyon sok volt olyan, akinek ő akit ő biztatott, hogy mondd el mondja elát a történetét.
[00:32:59]Egyébként Sára Sándornak van egy fia, Sára Balázs, aki aki aki ott volt a cigánypímás a gullágon bemutatóján, és azóta voltam már vele egyébként filmfelvételt készíteni a 14 évesen elvitnél és a nemrég elhunyt Marton Ernes cínánál is.
[00:33:14]Úgyhogy ez utolsó utolsók nagyon szép mottót választottak a az alapítványnak, Santaana, aki elfelejti a múltat, arra ítéltet, hogy újra átélje azt.
[00:33:26]Ezt ön választotta, vagy még az édesanyja?
[00:33:28]őke választottam.
[00:33:28]Tehát emőke választotta.
[00:33:31]Mit jelent önnek személyesen ez a ez a mondat?
[00:33:34]Ez a szerintem szerintem azt nekem azt jelenti, hogy hogy foglalkozni kell a múlttal, mert ma is minden előfordulhat, ahogy így látjuk, mert volt egy olyan időszak, amikor azt hittük, hogy ez már nem ez ilyen már nem lesz.
[00:33:48]Uyja azt mondta, hogy véget értel a többelem.
[00:33:50]Soha többet Igen.
[00:33:51]Soha többet nem lesz.
[00:33:51]és lett és lett, amikor kitört ugye a háború itt a szomszédunkban, és annyira tehát a jó élet az annyira elkényelmesíti az embereket, pedig szerintem placid atya is azért élte túl, mert a kemény, tehát mi meg azért élt 101 éves koráig, mert a keménység szerintem megedzi az embert és minden minden olyan nemzedék, aki puhán van tartva, az az ott bajok vannak.
[00:34:19]Tehát ez ebbe szerintem mindenki beleesik, mert én is jó szülő akartam lenni, legjobbat akartam a gyerekeimnek, és nem baj az, hogyha egy kis rosszat is tud az ember, és nem azt mondom, hogy ezzel kell éjjel nappal foglalkozni, de tudjanak a fiatalok arról, hogy ahogy ők élnek, az ezeknek az embereknek a a ebből fakad, hogy a hogy megteremtették a jó életet.
[00:34:43]Ja, ön is többször kitért rá, hogy aligalig vannak már túlélők, nagyon kevesen maradtak.
[00:34:46]Mennyiben változtatta ez meg az önök munkáját, hogy hogyan lehet beszélni erről, vagy hogyan kell beszélni, vagy mást kell-e mondani azután, hogy amikor majd meghal az utolsó túlélő is?
[00:35:00]Nem, amikor tényleg a már elveszíti a kapcsolatát a jelennel, tudod egyébként minden egyes halálakor nagyon nagy űrtérzek.
[00:35:07]nagyon nagy ütézek, mert mert olyan és ezt próbálom a fiatalaknak is átadni, hogy olyan feltöltő placit atyában is olyan feltöltő erő volt, hogy amikor beszéltem vele, pedig akkor is már 94 éves volt.
[00:35:23]Úgy éreztem, hogy hogy egyszerűen mintha egy mintha egy olyan egy egy endorfinciót kaptam volna, mert annyi annyi bölcsességet és annyi életszeretet kaptunk tőlük, hogy ezt ezt kell ezt kell tovább adni.
[00:35:37]egy kis nehézséget, ez semmi ahhoz képest igen.
[00:35:39]A a az örömolimpiák, amiket rendezett, hogy és a ma emberének nagyon sok az örömforrása.
[00:35:47]Tehát tehát nem vesz annyira el vagyunk kényeztetve, hogy nem vesszük észre az élet apró örömeit.
[00:35:54]Pedig erre tanított Laci atya az egyik szabályban, hogy vegyük észre.
[00:35:56]De az például, hogy például neki ez egy öröm volt, hogy hogy amikor a lágerbe bejöttek ugye a munkából, a napi 12 órai munkából a -39 fokban az őr nem nyitotta ki vele a buslátját, mert nem tudom miért nem nyitatta ki, hogy mert hogy mit mit csempész be a lágerbe.
[00:36:16]De hát ez is egy nevetséges az, hogy mit tudott becsempészni.
[00:36:19]Szóval ez egy örömforrás.
[00:36:22]És én tudatosan egyébként, hogyha valami apró öröm ér, rögtön hálát adok a jó Istennek.
[00:36:28]De tényleg már ez ilyen beteges állam, hogy hogy minden örömöt muszáj egyébként észrevenni és minden én is hajlamos vagyok arra, hogy megszokom a jót.
[00:36:36]Mindenki hajlamos erre, de nem szabad beleszokni a jóba.
[00:36:39]Szerintem vannak-e nemzetközi kapcsolataik más országokban?
[00:36:44]Hogyan áll a gulág?
[00:36:44]Gulágot megjártak gulágban, elpusztultak emlékének a az ápolásra, őrzése?
[00:36:51]Hát nem nagyon van nemzetközi kapcsolatunk.
[00:36:53]annyi van, hogy a francia iskola például, ami ott fent van a Mária Remete aljában, Nagykovácsiban, ők például hívtak rendhagyó történelem órára már többször is.
[00:37:03]És és ezt és ez megjelent Franciaországban is.
[00:37:06]egy mert van egy van egy olyan ö ö érdeklődő, aki ott lakik a Honvédtér környékén és ott van az ünnepségeken, és ő Franciaországból települ, hazatelepült magyar, és nagyon egyengeti ezeket, hogy a franciák is tudják ezt meg.
[00:37:23]Anyukám idejében Berlin, de Németországgal volt kapcsolat, de nem nagyon nem nagyon vannak milyen terveik vannak még a következő év, mondjuk a következő öt évre?
[00:37:37]Hát folytatjuk a rendhagyó történelemórákat.
[00:37:42]Nem tudom, hogy ezeket amiket a előad a filmet vetítjük, a színdarabot a a azt nagyon szeretnék el szeretnénk előadni.
[00:37:49]Most voltunk egyébként nemzetközi kapcsolat Pozsonyban voltunk, és ott a lisztintézetben adtuk elő a ezt a ezt a ezt a ezt a monodrámát, a túlélőt.
[00:38:01]És ön [torokköszörülés] mozgatja tulajdonképpen az ön energiáiból megy ez az alapítvány.
[00:38:05]Hát igen.
[00:38:07]Az az alapítvány tagjai mind érintettek egyébként a a ebben az egészben, tehát valamilyen rokon rokonuk kint volt a gulágon.
[00:38:17]Ön nagyon sokat, én ezt nagyon szeretem csinálni, és nagyon nagyon engem feltölt, és mindenféle szempontból, agyilag is, fizikailag is.
[00:38:24]És én közben elgondolkodtam ezen, és meglepődtem, amit tetszett mondani, hogy hogy külföldön nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, hogy besöpörték a szőnyeg alá.
[00:38:35]Nem, nem, nem.
[00:38:35]Tehát, hogy hogy miért?
[00:38:37]Tehát ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni, ahhoz, hogy egy jobb társadalom épüljön, vagy egy jobb világ legyen, hozz azért muszáj a történelmi Magyarország területére oda szoktunk menni, tehát voltunk már Kolozsváron, Berekszászon, hogyha ez külföldnek számít, de igazából nyugat felé nem ezér a lengyeleket ugyanúgy érintette egyébként hát a nemzeti emlékezett bizottsága tartja velük a nagyon a kapcsolatot.
[00:39:00]Ők ők ők igen ezzel foglalkoznak.
[00:39:03]Jó volt többször is nem tudom, nem tudom.
[00:39:06]Pedig hát most nem tudom, hogy most mi lesz egyébként ezzel.
[00:39:11]Úgyhogy hogyha önnek így a beszélgetés vége felé egy üzenetet meg kellene fogalmaznia azzal kapcsolatban, vagy azoknak, akik akik még nem hallottak erről, még nem hallottak ezekről a guláktörténetekről.
[00:39:23]Mi lenne az?
[00:39:27]Van olyan, aki még nem hallott erről?
[00:39:31]Egyébként biztos, hogy van.
[00:39:31]És méghozzá, méghozzá értelmiségi emberek között is van, és van aki nem hiszi el.
[00:39:36]Olyan is van, mert olyan hihetetlen egyébként az az, hogy egy semmi a bűnöm, és elvisznek és 10 évig nem jövök haza és utána hazajövök és még rosszabb, még rosszabban jövök haza, és nem tudom.
[00:39:50]Tehát az a fiatal éveimet vagy kint élték a szüleim, ugye az egyik részét, a másik részét pedig itt a a olyan Magyarországon, ahol ahol megfigyelve voltak.
[00:40:01]Az az üzenetem, hogy hogy igenis mindig mindig figyelni kell az embernek a a körülményeket, a a békéért mindig harcolni kell szerintem, és na mindent el kell fogadni egyébként, ami a békével kapcsolatos.
[00:40:14]Tessék hálásnak lenni azért, ami van.
[00:40:17]Igen.
[00:40:17]Hát én ezt nagyon fontosnak tartom, hogy a hála a hála az egyik legfontosabb dolog szerintem.
[00:40:20]Nagyné intéolán a Gulág Alapítvány elnöke volt a vendégem.
[00:40:25]múltról beszélgettünk, szenvedésről, igazságtalanságokról, meg arról, hogy hogyan lehet túlélni, hogyan kell túlélni.
[00:40:31]Ez volt a Farkasverem a Hír FM történelem órája.
[00:40:35]Önöknek köszönöm a figyelmet, önnek pedig köszönöm szépen, hogy itt tetszett lenni.
[00:40:39]Köszönöm szépen a hallgatóknak.
[00:40:39]A műsor a Nemzeti Emlékezetbizottság szakmai támogatásával készült.
[00:40:43]Aki esetleg a YouTube-on nézné a műsorunkat, kérem, hogy osszák meg ezt a tartalmat, juttassák el barátaikhoz, rokonaikhoz, vagy akiről azt gondolják, hogy hogy esetleg szívesen meghallgatnák.
[00:40:54]Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, jövő héten folytatjuk.
[00:40:58]Én Velkovics Filmos voltam.
[00:41:00]Viszontlátásra.