Ikon - A "cserfes kislány", aki Csárdáskirálynő akart lenni – Interjú Oszvald Marikával - HírTV
- Oszvald Marika operettszínésznő, aki szó szerint beleszületett a színházba: édesapja operaénekes, édesanyja szubrett volt.
- Már négyévesen beugrott a Pillangó kisasszonyba, és gyerekként is csak „gázsiért” volt hajlandó énekelni.
- Szülei tudatosan óvták a gyerekszínészléttől, és szinte kizárólag kritikát kapott tőlük, amit a mai napig igényel.
- Soha nem volt lámpaláza; egyetlen nehéz pillanatát a Denevérben élte át, amikor a hangja nem úgy szólt, ahogy szerette volna.
- Bejárta a világot az operettel; a japán közönség különösen rajong a műfajért.
- 75 évesen már nem csinál spárgát, részben a kora, részben mert nem akar támadási felületet adni.
- Nem szereti a közösségi médiát és az előadások telefonos felvételét: „önnek énekelek, nem a telefonjának”.
- Életfilozófiája szerint „az élet maga a csoda”; amin lehet változtatni, azért tesz, amin nem, azt elfogadja.
- Legfontosabb célja, hogy minél több időt töltsön unokájával, Vincével, és lassítson a tempóján.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Családi háttér és a pályaválasztás kezdetei
Oszvald Marika elmondása szerint a színház világába szó szerint beleszületett. Szülei – édesapja, Oszvald Gyula operaénekes, édesanyja, Halasi Marika szubrett – révén már az anyaméhben is operett- és operarészleteket hallott. A műsorvezető kérdésére, miszerint háromévesen már kijelentette, hogy Csárdáskirálynő szeretne lenni, megerősítette: mivel édesanyja ezt a szerepet játszotta, számára ez volt a természetes választás. A színház kulisszák mögötti világa gyermekkora óta az otthonává vált, és ez az érzés azóta is megmaradt.
„Én már hét éves koromban pillangó nagyáriáját énekeltem az iskolában, úgyhogy nem és nem ilyen gyerekdalokat, hanem hanem ezeket az operetteket." – Oszvald Marika *
A színésznő hangsúlyozta, hogy bár a pályaválasztása szinte predesztinálva volt, nem volt kifejezetten tudatos döntés – inkább ösztönből fakadt. Szülei azért íratták be közgazdasági technikumba, hogy legyen egy polgári szakma a kezében, de ő ezt sem ellenezte, mivel az élet minden területe érdekli. Saját bevallása szerint a színház egy stabil pont az életében, de azon kívül is ugyanúgy él, mint bárki más.
Gyermekkori szereplések és a "gázsi"
Oszvald Marika felidézte, hogy kislányként rendkívül cserfes volt, és állandóan énekelt. Mivel sikerélményt jelentett számára, ha kérték, hogy énekeljen, boldogan teljesítette a felkéréseket – de csak "gázsiért". A markát tartotta, és a kapott pénzecskével ment haza, amiért aztán otthon rendre kikapott. A keresetét nem feltétlenül pénzben kapta: volt, hogy a cukrászdában gesztenyepürével jutalmazták.
„Akkor boldogan énekeltem, de mondtam, hogy csak Gázsiért." – Oszvald Marika *
Első színpadi szerepét négyévesen kapta a Pillangó kisasszonyban, amikor az eredetileg kiválasztott kisfiú megbetegedett. Mivel kéznél volt, őt kérték fel a beugrásra. Neményi Lillike, a híres operaénekesnő kezdetben tiltakozott, attól tartva, hogy a kislány elkezd majd énekelni a színpadon. Végül azonban Marika megoldotta a feladatot, sőt, az énekesnő azt mondta, inspirálta is őt a játékával. A fellépésért 100 forint prémiumot kapott. A színpadon megérezte a színház varázslatát: amikor a fény rávetődött, úgy érezte, az egész világ őt figyeli.
A szülői nevelés és a kritika szerepe
Szülei tudatosan óvták attól, hogy gyerekszínész legyen. Elmagyarázták neki, hogy a gyermek dolga a tanulás és a játék, és nem akarták, hogy idő előtt kiégjen. Emellett arra is felhívták a figyelmét, hogy a színészi pályán a tehetség önmagában nem elég – szorgalomra, empátiára, alázatra, megbízhatóságra és jó kollégális viszonyra is szükség van.
„Apukám mindig mondta, Marikám, minden lépésnek következménye van, mindig arra kell törekedni, hogy az ember két lábon álljon a földön." – Oszvald Marika *
A színésznő kiemelte: szüleitől szinte kizárólag kritikát kapott, dicséretet soha. Ezt azonban nem sérelmezte – sőt, a kritikát a mai napig imádja. Jó érzékkel tudja megkülönböztetni a jó szándékú építő kritikát a rosszindulatú beszólásoktól, de mindegyiket meghallgatja és elgondolkodik rajta. Az utóbbi időben már kevesebb kritikát kap, amit sajnál, mert most is nagy szüksége lenne rá.
Az első kritika és a földön maradás
Első éves hallgatóként a Fővárosi Operettszínházban megjelent róla az első kritika, amely úgy jellemezte: "színpadra született, eleven tehetség", és szép pályát jósolt neki, ha megfelelően kezelik a tehetségét. Ez a visszajelzés óriási boldogsággal töltötte el – az Andrássy úton sétálva szinte lebegett az örömtől. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem szabad elszállni: mindig két lábbal kell állni a földön, és folyamatosan fejlődni kell.
„Nem kell elszállni, nem kell elszállni, és mindig arra kell törekedni, hogy az ember két lábon álljon a földön, és ne érezze azt, hogy én vagyok valaki. Az nem jó." – Oszvald Marika *
Kollégái gyakran mondják neki, hogy "nem tudja, hogy ő az Oszvald Marika", de ő ezt erénynek tartja. Számára nem a Kossuth-díj vagy a státusz a lényeg, hanem hogy minden nap újat alkosson, ami a közönségnek és saját magának is örömet szerez.
A színpadi lámpaláz és a kudarcok feldolgozása
Oszvald Marika elárulta, hogy soha nem volt lámpaláza vagy gátlása a színpadon. Egyetlen alkalommal élt át hasonlót: a Denevér Adél szerepében egy koloratúr feladatnál az egyik előadáson a hangja nem úgy szólalt meg, ahogy szerette volna – fátyolosabb, kevésbé szép lett. Bár nem volt gigszer (baklövés), ez a következő előadás előtt benne motoszkált. Édesapja vigasztalta meg azzal, hogy minden énekes életében van ilyen pillanat, de ezt ki lehet küszöbölni. A kolléganője pedig humorral oldotta a feszültséget: amikor Marika megjegyezte, hogy a hangja kicsit alacsony volt, azt válaszolta, "hát te se vagy magas". A rossz élmény körülbelül egy hónapig emésztette, amíg a következő előadások jól nem sikerültek.
A társulat és a csapatmunka
A színésznő elmondta, hogy imád csapatban dolgozni, bár a magánéletben szereti a magányt is. A régi időkben az Operettszínház társulata stabil volt, kevés cserével – ugyanazok a bonvivánok, primadonnák, táncos komikusok és szubrettek dolgoztak együtt hosszú éveken át. Mára ez megváltozott: hármas-négyes szereposztások vannak, nagyon sok fiatal érkezett a társulatba. Kezdetben nehezen igazodott ki a rengeteg új arc között, de az elmúlt négy-öt évben már a csapat részének érzi magát, és emberileg is, barátilag is jó kapcsolat alakult ki a kollégákkal.
Nemzetközi fellépések és a közönség fogadtatása
Oszvald Marika bejárta szinte az egész világot az operettel. Elmondása szerint a közönség fogadtatásában alapvetően nem volt különbség, hiszen oda hívták őket, ahol kíváncsiak voltak rájuk. Kisebb eltérések azért akadtak: Olaszországban és Amerikában például kevésbé ismerik a műfajt, de így is nagy sikert arattak. Münchenben a közönség a lábával dobogott, ami olyan morajlást keltett, mintha eső kopogott volna a feje fölött. A japánok rendkívüli módon imádják az operettet – nemcsak a magyart, hanem az osztrákot is. Dubajban, Katarban és az arab országokban szintén sikerrel léptek fel.
A jelenlegi szerepek és a spárgák kérdése
A műsorvezető megjegyezte, hogy Oszvald Marika elképesztő energiabomba, és számtalan cigánykereket, spárgát láthatott tőle a közönség. A színésznő erre reagálva közölte: 75 évesen már nem fog ilyeneket csinálni, de nem csak a kora miatt, hanem mert nem akarja, hogy belekössenek. Jelenlegi szerepei – például a János vitézben a boszorkány, vagy a Hegedűs a háztetőnben a házasságközvetítő – nem is igénylik az ilyen mutatványokat. Ha azonban egyedi fellépésre hívják, és a közönség várja, ott még megcsinálja.
Egyéni fellépések és a közönséggel való kapcsolat
Az operettszínházi előadásoktól eltérően az egyéni fellépéseken Oszvald Marika arra törekszik, hogy a közönséggel egységet alkosson, szinte a részükké váljon. Nem "művésznőként" akar produkciót nyújtani, hanem bele akar épülni a közönség közegébe. Bár a repertoárja – például a "Légy az icipici párocskám", a "Maga nős ember", a "Ringó csengő" vagy a "Hajmási Péter" – évtizedek óta ugyanaz, soha nem tudja megunni, mert a zene és a mozdulat a genetikájában van. Még a telefonja csengőhangjára is azonnal reagál a keze-lába.
„A megszólal a telefonom csengő hangja és már... Ja, ez még csak ez csak telefon. Tehát én meghallok egy zenét bárhol, elindul a kezem, lábam." – Oszvald Marika *
Időbeosztás, lassulás és az unoka
A színésznő elismerte, hogy zsúfolt a naptára, és ez a saját "bűne", mert ha hívják, megy. Mostanában azonban próbál mértéket tartani, mert idős korára – bármennyire is energikus – lassul, és nem lehet már annyira kapkodni. A visszavétel másik fontos oka az unokája, Vince, akivel minél több időt szeretne tölteni. Emellett a háztartás, a kert és az élet egyéb területei is foglalkoztatják. Nem szereti magát beskatulyázni: a színpadon elfogadja a szerepkört, de azon kívül minden érdekli.
A szülésélmény és a nagymamaság
Oszvald Marika jelen volt lánya szülésénél, amit "nagymamás szülésnek" nevezett. Az esemény egybeesett egy főpróbával – a lánya Budán szült, neki pedig Pestre kellett átjutnia, ráadásul egy bicikliverseny miatt lezárások nehezítették a közlekedést. Végül sikerült visszaérnie a főpróbára. A szülés pillanatát – amikor meglátta a kis fejecskét – csodálatosnak és leírhatatlannak nevezte.
„Hát az az egy elmondhatatlan érzés volt, amikor láttam... hát csodás volt. Csodás." – Oszvald Marika *
Az unokájával való kapcsolatáról elmondta, hogy napi szükséglete látni őt, ha csak fél órára is. A nagymamai szeretetet másnak érzi, mint az anyait: míg lányát ösztönből nevelte, az unokájánál elsősorban a szeretetre koncentrál, mert hisz abban, hogy a jó családi kontaktus később megkönnyíti a nehéz beszélgetéseket. Vince – aki most négyéves – nagyon értelmes, szinte felnőttként lehet vele beszélni. Egy anekdotát is megosztott: amikor a lánya azt mondta neki, hogy "még mindig ilyen gyereket szerettem volna, amilyen te vagy", a kisfiú így válaszolt: "akkor ezt jól összehoztuk". A színésznő szerint az unokájában egyelőre nem lát színészi ambíciókat – ő autózni, tűzoltónak, rendőrnek készül, és imád futni.
Közösségi média és a telefonos felvételek
Oszvald Marika határozottan kijelentette, hogy nem szereti a közösségi médiát és az önpromóciót. Úgy érzi, annyi figyelmet kap másoktól, hogy nincs szüksége arra, hogy még ő is felhívja magára a figyelmet. Az internetet használja – szerződéseket intéz, e-maileket olvas –, de nem posztol a fellépéseiről. Aki kíváncsi rá, az úgyis eljön. Elismeri, hogy a pályakezdőknek szükségük lehet erre a versenyben, de ő már túl van ezen.
„Én nem szeretném, hogy egy ilyen össze-vissza százszor lássák, hogy én éneklem a Légy az icipici párocskámat, majd mikor meghaltam, és akkor fölteszik... Hát önnek énekelek, nem a telefonjának." – Oszvald Marika *
Különösen zavarja, amikor a közönség soraiból telefonnal veszik az előadást. Volt, hogy kivette valaki kezéből a telefont, vagy felszólította a nézőt, hogy tegye el. Nem szeretné, ha rossz minőségű, előnytelen felvételek keringenének róla – hiszen női hiúság is van benne, és nem mindegy, milyen szituációban, milyen világításnál, sminknél örökítik meg. Olyan is előfordult, hogy valaki egyenesen közvetítette az előadást.
Életfilozófia és a csoda
A beszélgetés végén Oszvald Marika megosztotta életfilozófiáját. Édesapja tanítását idézte: "minden lépésnek következménye van, úgy élj, hogy amikor meg kell halni, ne kelljen beledögleni". Hisz abban, hogy az élet maga a csoda – az emberek folyton csodát várnak, pedig már az is csoda, hogy van kezük, hogy beszélni tudnak, hogy egy stúdióban ülhetnek. Ha probléma adódik, nem sajnáltatja magát, hanem átgondolja, mit tud tenni, merre tud indulni, hogyan tudja kijavítani. Amin nem lehet változtatni – például egy haláleset –, azon kár nyavajogni, azt tudomásul kell venni és meg kell emészteni. Amin viszont lehet változtatni, azért tenni kell.
„Az emberek nem veszik észre, hogy az élet maga a csoda. Várják a csodát. Hát az élet egy csoda." – Oszvald Marika *
Elismerte, hogy egyik rossz tulajdonsága, hogy mindent maga akar megoldani, és nem kér segítséget – mire megmondaná, mit segítsenek, addigra már megcsinálta. Ez néha az energiái szétforgácsolásához vezet, mert egyszerre akar öt dolgot csinálni. Az öregedéssel azonban megtanult egy kicsit lassítani, jobban vigyázni magára, főleg az unokája miatt.
Jövőbeli tervek
Konkrét tervei nincsenek. Szeretne lassítani, a teste jelzéseinek megfelelően élni, és nem azt gondolni, hogy még mindig bírja reggeltől estig. A legfontosabb célja, hogy minél több időt tölthessen unokájával, Vincével.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- Nincs ilyen szakasz.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Én már hét éves koromban pillang nagyáriáját énekeltem az iskolában, úgyhogy nem és nem ilyen gyerekdalokat, hanem hanem ezeket az operetteket.
[00:00:06]Ugye kicsi voltam, meg olyan kis helyes kis pici kislány és cserfes is voltam, és állandóan énekeltem meg minden, úgyhogy ő sikerélményem volt abból, hogy kérték, hogy énekeljek.
[00:00:19]Akkor boldogan énekeltem, de mondtam, hogy csak Gázsiért.
[00:00:23]A kritikát imádtam, és a mai napig is imádom a kritikát.
[00:00:27]Apukám mindig mondta, Marikám, minden lépésnek következménye van, mindig arra kell törekedni, hogy az ember két lábon álljon a földön.
[00:00:38]Az emberek nem nem veszik észre, hogy az élet maga a csoda.
[00:00:54]A magyar operetjátszás meghatározó alakja, aki nem egyszerűen jelen van a színpadon, hanem minden egyes alkalommal magával ragadja a közönséget.
[00:01:00]A mai vendégem Oszvad Marika.
[00:01:04]Köszönöm, hogy a meghívásunkat.
[00:01:08]Szia.
[00:01:08]Ő már három éves korában kijelentette, hogy csárdás királynő szeretne lenni.
[00:01:11]Azért ez egy elég határozott elképzelés.
[00:01:14]Igen, igen, igen.
[00:01:15]Hogy emlékszik vissza erre az időszakra?
[00:01:17]Hát ez úgy volt, tudod, hogy az én szüleim azok szintén a a színház világából valók.
[00:01:23]Apukám operaénekes, oszal Gyula anyukám halasi Marika szubret.
[00:01:29]És ugye már egész tulajdonképpen a has anyám hashába is már szembesültem ezzel a műfajjal.
[00:01:34]Át hallottam már mindent bent a kis hasikájába, és valószínűleg, hogy olyan genetikával születtem, am meg olyan küllemmel meg ami predesztinált erre a dologra engem.
[00:01:54]És amikor tehát nagyon sokat tanultam a szüleimtől, mert ugye a színházban biztos ittek, és három éves koromra én már tényleg ismertem ezt az egész operet világot meg apukám révén az operai világot.
[00:02:13]A az operákat is kívülről tudtam.
[00:02:16]Én már hét éves koromban pillangó nagyriáját énekeltem az iskolában, úgyhogy nem és nem ilyen gyerekdalokat, hanem hanem ezeket az operetteket.
[00:02:25]És akkor három éves koromban, amikor tényleg megkérdezték, hogy anyukámtól tudom, hogy megkérdezték, hogy mi leszek, hát Csárdás királynőm, mert anyukám azt játszotta.
[00:02:36]Azért egy ilyen családban felnőni egy egészen különleges helyzet, és mondjuk a kulisszák mögötti világ az gyakorlatilag hamar az ember otthonává is válik.
[00:02:45]abszolút.
[00:02:45]És úgy is maradtam.
[00:02:45]Tehát engem annyira megragadott ez a világ valószínűleg, mert a gyereki fantázia az nagyon korán már elindul a mese mesék által.
[00:02:57]És ugye a színház is valamilyen formában mesevilág, mert történetek vannak benne, és a és valószínűleg, hogy ez kialakította bennem ezt a fajta képességet, hogy én erre a pályára való vagyok.
[00:03:15]Valaha egyáltalán megfordult az ön fejében, hogy nem ezt a pályát választja majd.
[00:03:20]Nem, nem, igazából nem, de nem voltam olyan nagyon tudatos egyébként.
[00:03:23]Tehát ezek mind ösztönből fakadó dolgok voltak.
[00:03:27]Engem szüleim beirattak közgazdasági technikumba, hogy azért legyen egy szakma a kezembe.
[00:03:36]És akkor se gondoltam úgy, hogy hát nekem az nem való.
[00:03:38]Egyébként is szeretek az életben mindenféle dolgot kipróbálni.
[00:03:44]Tehát engem jó a a színház az egy az egy stabil dolog az életemben, de azon kívül én ugyanúgy élek, mint bármi bármelyik más ember.
[00:03:54]Tehát bármire, én úgy érzem, hogy bármire képes lennék.
[00:03:56]Na jó, hát agysebész nem lesz belő, nem lehetett volna belőlem, vagy valami valami nagy tudós ember, de az minden érdekel az életbe.
[00:04:07]Minden minden minden fakja, régiója, minden.
[00:04:13]Gyakorlatilag ön az anyatejjel szívta magába az egész színházi kultúrát, és gyerekként nagyon sokat énekelt, és így gyűjtött egy kis zsebpénzt is.
[00:04:20]Szóltok aján.
[00:04:22]Igen, ezt nagyon szeretik, hogy hogy talpra esett vagyok, szóval az a típus vagyok, aki aki a jéghátán is megél.
[00:04:29]Én úgy gondolom, hogy megoldja a helyzeteket.
[00:04:33]Igen.
[00:04:33]Igen.
[00:04:35]Tehát az embernek megvan egyfajta kép cselekvő képessége, és azt használja arra, hogy hogy minél inkább életben maradjon, ugye.
[00:04:42]És akkor az volt, hogy mondták nekem, hogy ugye kicsi voltam, meg olyan kis helyes kis pici kislány, és cserfes is voltam, és állandóan énekeltem meg minden, úgyhogy sikerélményem volt abból, hogy kérték, hogy énekeljek.
[00:04:58]Akkor boldogan énekeltem, de mondtam, hogy csak Gázsiért.
[00:05:02]Tehát akkor akkor tartottam a mark és és akkor mentem haza a sok pénzecskével, aztán ki is kaptam érte.
[00:05:13]Tehát azért helyre raktak engem a szüleim, de úgy bennem volt ez a képesség.
[00:05:18]Mire költötte ezt a kis gázsit?
[00:05:18]Ó, a fog fogalmam sincs.
[00:05:23]Nem, nem gázsit, nem is a gázsi, hanem, hanem például mikor a cukrászdába mentem be, akkor kaptam gesztenyepürét, tehát voltak ilyen előnyei a dolognak.
[00:05:34]Az első szerepét pedig négy évesen kapta.
[00:05:36]Erre hogy emlékszik?
[00:05:37]Az úgy volt.
[00:05:37]Hát ezt már annyi helyen elmondtam, úgy volt, hogy ugye apukám csodálatos operaénekes volt.
[00:05:41]20 operafőszerepet énekelt, és akkor pont a pillangó kisasszony ment.
[00:05:49]amikor is abban van egy kis statiszta kisgyerekszerep és beteg lett az a kisfiú aki játszotta és mivel én ott voltam kéznél hát mondták hogy akkor majd a Marika megcsinálja és akkor neményi Lillike volt az egy nagyon híres operaénekes volt a csocsoszán és mondta hogy nem bárki más bárki más csak a Marika nem mert az elkezdi majd szabalni nekem ott a talprayart valamit elkezd énekelni, amihez kedve van.
[00:06:20]Ö de hát bebizonyosodott a szükség törvénybont alapján, hogy megoldottam a feladatot, meg is lettem dicsérve.
[00:06:29]Még azt mondta Lilika, hogy inspiráltam is az ő lelésemmel, tehát érezte bennem azt, hogy a szituációban vagyok, és 100 Ft prémiumot kaptam, vagy gázsit, vagy nem tudom minek mondjam, mert az biztos a szüleim rám költötték.
[00:06:51]De de hát ott ott kaptam Gellert, mert ott olyan csodálatos volt a ahogy a fény rámirányult, ahogy a Lilike a a vállám bevitt, és akkor azt mondtam, hogy most az egész világ engem figyel.
[00:07:04]Tehát akkor megéreztem ennek a varázslatát, hogy a közösségből mennyi mindent lehet örömöt kapni azáltal, hogy nekem ott jó.
[00:07:20]Hát akkor önt ismerték ott a színházban, hogyha először nem örül persze persze persze volt, aki meg is akart ölni, hogy mit ugrál ez a kislány itt előttem szaladgál állandóan valami fátylat ettem a fejemre és akkor ott állandóan produkáltam magam.
[00:07:37]Tehát akkor ez nem volt különösebben megterhelő, hogy kimenjen a színpadra, mert azért a gyerekekben van mégis csak egy félsz, vagy a vagy van bennük egy gátlás?
[00:07:47]semmi gátlásom nem volt soha, és ö még lámpalázam se volt.
[00:07:50]Tehát olyan volt persze, amikor valami olyan ö szerepet csináltam, ami azért azt mondtam, hogy ú hát azért ez most ez egy kicsit meghaladja esetleg a képességeimet, vagy a koreográfia, vagy énekhangban nem vagyok abban a technikai állapotban, vagy valami.
[00:08:13]Tehát olyankor az emberben van egy egy olyan, hogy jaj, Istenem, de de az is olyan, mint mikor mint mikor a a cirkuszban az oroszlán, tudod, a ketrec előtt, hogy már kimegyek és szétép meg valami, vagy valami.
[00:08:29]Tehát és abb a pillanatba, amikor ez megtörténik, hogy ki ki már a színpadon vagyok, akkor már ez energiává alakul, és akkor már nem tud az ember arra gondolni, hogy félek, vagy valami nem úgy lesz, hanem akkor teljes erőbedobással a a célra koncentrál az ember.
[00:08:54]Tehát olyan nem volt, hogy hát de olyan volt, hogy egyszer egy előadáson Denevérben volt, hogy ugye én nem vagyok olyan igazi operaénekes, de az egy komoly operai ő feladat volt az Adél, mert ott Koloratúra volt, dt kellett énekelni, és én nem vagyok igazán koloratúr, csak megvolt egy magasságom, és az egyik alkalommal nem úgy sikerült a hang, ahogy én szerettem volna.
[00:09:22]De nem gigszer volt, csak egy ilyen fátyolosabb valami olyan nem szép.
[00:09:26]És akkor akkor akkor egy picit volt bennem egy ilyen, amikor jött a következő előadás, akkor volt bennem egy olyan, hogy jaj istenem, most most szépen fogom tudni, most most ki fog jönni ez a hang.
[00:09:41]Tehát van.
[00:09:41]És akkor apukám megvigasztalt, mert azt mondta, hogy minden énekes, mert ő ugye énekes volt, minden énekes életében van egy, hogy elmegy az erdőbe az ember, de aztán azt ki lehet küszöbölni és vissza lehet fordítani ezt a dolgot.
[00:09:56]Tehát ilyen is volt.
[00:09:58]És a kolléganőm, aki aki játszott a ott a testvéremet ebbe a darabba, mondtam neki: "De, Katikám, ez a hang nem volt egy kicsit alacsony?"
[00:10:10]Azt mondta, hát miért te se vagy magas.
[00:10:13]Tehát a többiek úgy túlestek rajta, de ez az emberben egy egy kialakít egyfajta gátlást, amit le kell győzni.
[00:10:23]Emésztette magát emiatt utána?
[00:10:25]Hát egy hónapig körülbelül tartott ez a dolog, amíg amíg aztán ugye a hogy előadása kapcsán jól sikerült, aztán akkor föllazul az ember.
[00:10:34]Ez olyan mond, hogy volt egyszer egy karambolom az autóval, tudod, és akkor hát mondom, hogy én nem merek visszaülni az autóba, vagy amikor a amikor ledobott a ló, akkor tehát mondják, hogy rögtön vissza kell ülni a lóra, az autóba vissza kell ülni és és rendesen el kell kezdeni, és most már ezek elmúlnak ezek a ezek a gátlások, hogyha az ember gondolkodik és és csinálja a dolgokat.
[00:11:04]kicsit a feledés homájába merülnek.
[00:11:07]Visszatérve még a gyerekkorára, akkor nagyon szeretett szerepelni.
[00:11:09]A szülei mégsem engedték, hogy gyerekszínész.
[00:11:14]Hragudott ezért akkor?
[00:11:16]Igen, igen, mert az volt, de ezt meg is magyarázták, tehát nem is gondoltam arra, hogy most akkor miért?
[00:11:21]De igen, én akarok vagy valami, mert elmagyarázták, hogy a hogy a gyereknek az a dolga, hogy tanuljon, hogy játszon, hogy ideje korán nehogy kiégjen.
[00:11:34]Tehát ők attól óvtak, hogyha engem tényleg engednek filmezni, vagy vagy szerepelni színházba, akkor mire odakerülök 18 évesen, addigra már kiégek.
[00:11:48]És ezt nem akarták.
[00:11:48]Meg egyébként is gondolták, hogy hogy ő anyukám is ugye színésznő volt, és én is láttam a a kollégáikat, hogy hogyan tehát nem egy nincs az törvénybe foglalva, hogy mindenki sikeres lesz, és hogyha nem lesz sikeres, ha csak úgy végigbotladozza a pályát, és és mindig azt érzi, hogy nem nem azon a pedesztán van, ahova ő saját magát gondolta, akkor Akkor nagyon boldogtalan is lehet ez a pálya.
[00:12:20]És ezt magyarázták nekem is.
[00:12:23]De hiába magyarázták, magyarázhattak nekem meghallgattam őket, tudomásul vettem, meg nagyon jó is volt, hogy fölvilágosítottak, de azt is elmondták, hogy ezen a pályán nem elég, hogyha tehetséges vagy, Marikám.
[00:12:41]nagyon sok mindenen múlik a empatikuskészségen, a szorgalmadon, hogy hogy tudsz a kollégákkal majd hogy tudsz a rendezővel, a koreagráfussal dűlőre jutni, hogy hogy mindig megbízható legyél, hogy alázatos legyél.
[00:12:59]Tehát ezeket mind elmondták, és én ezeket meg is hallgattam, és és eszerint is igyekeztem élni, és de hát ezt nem tudták, hogy ez ez meg hebbrencs voltam, tudod, szélsőséges voltam, eléggé olyan mentem a saját fejem után meg minden, és akkor nem tudták eldönteni, hogy ez nekem jó lesz-e, vagy nem féltettek.
[00:13:23]De azért azt tudták, hogy hogy nagy valószínűséggel erre a pályára fog lépni.
[00:13:26]Igen, igen, igen, igen.
[00:13:26]De hát azért próbálták, hogy hátha valami máshoz is van kedvem, mert egy biztosabb dolgot akartak.
[00:13:35]De aztán persze amikor már színpadra kerültem és és már látták, hogy itt nincs be, akkor is mindig a kritika volt a lényeg.
[00:13:46]Tehát soha nem azt mondták, hogy jól van, Marika, te nagyon izé, meg szeret a közönség, meg jól Marikám, ezt nem lehet így csinálni.
[00:13:55]Tessék, szedd össze magát.
[00:13:58]Ez én csak kritikát kaptam.
[00:13:58]De ezt hogy élte meg akkor?
[00:14:03]A kritikát imádtam, és a mai napig is imádom a kritikát.
[00:14:06]Tehát mindenfajta kritikát meghallgatok és el is gondolkodom rajta.
[00:14:13]Szerencsére elég jó érzékem van ahhoz, hogy hogy meg tudjam állapítani, hogy az most egy jó szándékú építőkritika volt, vagy csak belém akartak egy kicsit döfni, vagy valami.
[00:14:26]És akkor de én azt is meghallgatom, és azon is elgondolkodom és megpróbálom az igazságát magamévá tenni a dolognak, és aszerint cselekedni.
[00:14:37]Tehát én én nagyon szeretem a kritikát, szükségem is van rá.
[00:14:40]Az utóbbi időben már kevesebbet kapok egyébként, pedig most is nagyon-nagyon nagy szükségem lenne rá, sőt.
[00:14:50]Igen.
[00:14:50]Érdekes, hogy azt mondja, hogy szereti a kritikát, mert azt olvastam, hogy amikor a fővárosi operet színházban első éves hallgatóként az önről megjelent első kritika, így szólt, hogy színpadra született, eleven tehetség.
[00:15:01]Igen, nagyon szép pálya várhat rá, ha Jaj, hogy azt hogy írták, hogy hogyha megfelelően kezelik a tehetségem, vagy valami ez volt benne a a lényeg.
[00:15:14]Elsőre isteni volt, de nem csak a színházi kritikákra értem én ezt a dolgot, hanem a magánéletben is meg egyáltalán.
[00:15:22]Tehát jó, ha az ember valamifjta visszajelzést kap, tehát akkor akkor szárnyaltam.
[00:15:29]Hát akkor emlékszem, hogy mentem a mi nem laktunk messze az Andrási úton a színháztól, és mentem ott az Andrási úton, és úgy éreztem, hogy lebegek és boldog vagyok és kész, most már az egész életem rendben van.
[00:15:47]Tehát olyan boldogsággal töltött el ez a kritika.
[00:15:50]Hát természetesen egy 18 éves kislány, mikor megemlítenek még még semmit nem tett le az asztalra, és már ilyen jó kritikát kap, hát az nagyon boldogságos volt.
[00:16:02]De mondom, nem kell elszállni, nem kell elszállni, és és mindig arra kell törekedni, hogy az ember ö két lábon álljon a földön, és és ne ére azz, hogy én vagyok valaki.
[00:16:15]Az az nem jó.
[00:16:18]Nem jó.
[00:16:18]Nekem szokták mondani a kollégáim, hogy Marika, te nem tudod, hogy te vagy az osz Marika, mert igen, mert mert nem az a lényeg.
[00:16:29]Tehát h mindig mindig tovább kell fejlődni, mindig tovább kell lépni.
[00:16:33]Az az az ha ott maradok egy álltó helyemben, és nem történik semmi, csak én egy kossúdíjas vagyok, az az fityisz, az kutyafüle, hanem hanem tényleg az van, hogy hogy mindig minden nap újdonságot kell csinálni és újat kell teremteni.
[00:16:55]Ami a közönség számára is jó és öröm, meg az én számomra is.
[00:16:58]Az, hogy ennyire két lábbal áll a földön, az talán annak is köszönhető, hogy a szülei ennyi mindennel felvérte még a pályája előtt?
[00:17:07]Absolút, abszolút, abszolút.
[00:17:09]Meg az, hogy volt rá vevőkém, mert hiába van egy olyan szülő, aki mondja meg, hogyha sértődékeny a gyerek ö és bántásnak fogja föl a a kritikát, vannak sokan úgy egyébként, és akkor csak azt veszi ki belőle, hogy na én nem vagyok olyan jó.
[00:17:31]Á, már megint azt mondták, hogy ez nem jó, de nem nem le tudja törni az önbizalmat is, le tudja.
[00:17:38]Tehát vannak olyan típusok.
[00:17:38]Én meg nem voltam olyan típus, hanem hanem én én én mondom, hogy ne nekem nekem ez nagyon jó volt.
[00:17:47]Szóval én imádtam tanulni.
[00:17:51]Iskolában is nem voltam nagyon jó tanuló, de én szerettem mindent tanulni.
[00:17:56]Ö mert mert mert az embernek has van belőle.
[00:18:01]Friss diplomával a zsebében már szerződött tagja volt az Operetszínháznak, és gyakorlatilag minden fontos szerepet el is játszott.
[00:18:08]Igen.
[00:18:08]A teljes repertoár teljesült, amikor nem volt elvárása megálmodott, vagy nem volt elvárás?
[00:18:15]Nem volt, nem volt.
[00:18:15]Tehát mindig kérdez, hogy szerepálmom, bármi, bármi.
[00:18:18]Adjanak valamit, amit amit létre tudok hozni és és kedvére tehetek a rendezőnek, meg a közönségnek, meg a kollégáknak.
[00:18:27]Imádom a csoportba lenni.
[00:18:30]Imádok csoportban lenni, de ez nem jelenti azt, hogy én nagyon szeretem a a magányt.
[00:18:35]Az tehát amikor egyedül vagyok, nekem nincs szükségem az, hogy ott nyüzsögjön mindig mindenki körülöttem.
[00:18:43]Én nagyon jól elbeszélgetek magammal, és úgy elvagyok, meg egy kicsit filozófálok, meg gondolkodom, meg teszem a dolgomat, de a munkában nagyon szeretem a ha amikor csapatban vagyunk.
[00:18:56]És milyen ez a csapat?
[00:18:59]mindig jó általában azt kell, hogy mondjam, mert ugye hosszú éveken keresztül nálunk az volt, hogy hogy nem volt olyan nagy váltás, ugyanazok voltak a ugyanaz volt a Bonviván, a Primadonna, a táncos komikus szubret.
[00:19:14]Jó, jó.
[00:19:14]Néha jött egy egy új, és akkor azt úgy befogadtuk magunk közé meg minden.
[00:19:20]De most már úgy van, hogy olyan most már hármas- négyes szereposztás van a színházban.
[00:19:25]Nagyon sokan vagyunk már.
[00:19:27]És hát ugye már, hogy öregen, már az ember, mikor szembesül azzal, hogy 20 fiatal jön velem szembe, de azt se tudom, hogy kiket, hogy hívnak, mert már neveket se tudom úgy megjegyezni, hogy hogy nagyon nagyon nagyon sok a társulat most már, de hát szükség is van rá.
[00:19:48]Tehát ezt nem rossz értelemben mondom, mert mert nagyon nagy a repertoár, nagyon sok előadás van, és minden mondom többes szereposztásba, az meg amiatt van, hogy nem véletlenül se maradjon előadás, hogyha valamelyikünk beteg, vagy hogy.
[00:20:07]De azt kell, hogy mondjam, hogy most már eltelt, nem tudom, talán négy vagy öt év úgy, hogy most már kezdem már nem rosszul mondom.
[00:20:16]Tehát én már nem úgy vagyok az Operetzínházban, én már csak a mag vagyok, tudod, olyan még csak ott maradtam magnak, mert a sok fiatal az ott nagyon átvette a hatalmat, de most már eljutottam oda, hogy a részükké váltam én is.
[00:20:32]Tehát kezdem érezni azt, hogy hogy beletartozom a csapatba.
[00:20:37]Ugye már nem játszom annyit, de amikor játszom, akkor már nagyon tényleg úgy vagyunk olyan emberileg is, meg barát barátilag is.
[00:20:48]Most már nagyon jó kialakult a dolog, úgyhogy ö rendben vagyunk, rendben vagyunk ott a színházban.
[00:20:57]Én úgy úgy érzem.
[00:21:05]Bejárta szinte az egész világot az operette.
[00:21:08]Hogyan fogadta a közönség?
[00:21:10]Mondjuk Japánban vagy Németországban vagy az Egyesült Állam?
[00:21:13]Hát azért hívtak, mert azt akarták.
[00:21:15]Tehát nem volt, hogy nem volt különbség a közönségben.
[00:21:19]Ó, hát a jó, hát kis különbségek vannak, de nem úgy.
[00:21:21]Például Olaszországba az operet azt nem nagyon nem nagyon ismerik.
[00:21:28]Amerikában se nagyon ismerik, de nagyon nagy sikerünk volt itt is, ott is.
[00:21:32]Na de például Münchenbeenbe ott, amikor először fölléptem, akkor azt hittem, hogy valami elered valami eső, vagy vagy valami kopog a fejem fölött, vagy valami.
[00:21:44]Hát az volt, hogy ők a lábukkal dobognak, tudod, egy ilyen nagy, egy morajlásod morajlás.
[00:21:51]Szóval nem tud nem tudta az ember, hogy akkor akkor japánok azok azok egészen egészen rendkívüli módon imádják az operettet, meg különben is a tehát ők nem csak a magyar zelital, tehát az osztrák meg minden, ők ők nagyon szeretik, és ott is nagyon nagy sikerünk van, de például például elmentünk ugye Dubajba meg Katarban, meg mit tudom én, az arabokhoz vagy valami, és ott is ott is siker volt, de hát azért hívnak bennünket, mert azok jönnek, akik ránk kíváncsiak, nem?
[00:22:26]Hát akkor igazából nem mondhatjuk, hogy ez nem volt olyan, mert ők szeretik ezt az operetet.
[00:22:33]Hát mi meg azért tudjuk egy olyan színvonalon ezt produkálni, amiben nem lehet belekötni.
[00:22:39]Azt látja a közönség, hogy ön elképesztő energiabomba.
[00:22:41]És hát ugye számtalan cigánykereket, spárgát is láthattak.
[00:22:46]Azok lesznek még?
[00:22:47]Igen, de most már nem fogom csinálni.
[00:22:49]Hát most már 75 leszek, érted?
[00:22:49]De nem a nem csak azért nem, hanem mert nem akarom, hogy belekössenek.
[00:22:54]Most már olyan szerepeket játszok, tudod, ezeket a nyanyás dolgokat izé a a Jánosézbe ugye a a baszorkány meg a hegedűsbe a a házasságközvetítő, hát az nem csapja oda magát.
[00:23:10]Jó, hát ha elmegyek fellépni, vagy valami és ott várják, akkor ott megcsinálom.
[00:23:15]De különben nem ezt már nem nem tartom annyira ízlésesnek.
[00:23:22]Milyenek ezek a fellépések, amikor nem a amikor operedzínát.
[00:23:28]Juj, nagyon jó.
[00:23:31]Nagyon jó, mert azért az mégis csak egy más típusú szereplés, vagy nem?
[00:23:35]De de más persze, de ott a amikor amikor a színpadon vagyok, akkor ugye egy előadáson belül van egy bizonyos feladatom, de amikor egyedül elmegyek fellépni, vagy valami, akkor ott megpróbálok olyan meg kötelező is, egy olyan olyan atmoszférát teremteni, meg egy olyan hangulatot teremteni, hogy hogy ne csak az legyen, hogy itt énekelt valaki és akkor lementek a számok és valami, hanem hogy a közönséggel egy olyan egységet alkatni alkotni, amikor úgy úgy a a közönségnek én egy részese vagyok kvázi, és attól ők jól érzik magukat.
[00:24:18]Tehát nem nem ilyen művésznő megy oda, aki mostan egy produkciót csinál, hanem hanem megpróbálok az ő ő köz közegükbe beleépülni szinte.
[00:24:29]Tegnap is elmentem fellépni és mondtam, hát már megint énekelem a légy az icipici párocskámat meg a maga nős ember vagy boldog vagy a ringov csengerő alá vagy hajmási Péter.
[00:24:45]De mikor elkezdem énekelni aj de jó.
[00:24:48]Tehát nem az ember nem tudja megunni, mert a zene figyelj, most utoljára ezt vettem észre, hogy hogy a a genetikámban van tényleg a a zene meg a mozdulat meg minden, hogy a megszólal a telefonom csengő hangja és már Ja, ez még csak ez csak telefon.
[00:25:06]Tehát én meghallok egy zenét bárhol.
[00:25:12]A elindul a kezem, lábam.
[00:25:14]Most is tele a naptára.
[00:25:14]Hogy lehet ezt a rengeteg mindent belesűríteni 24 órába?
[00:25:20]Hát igen, ez nem könnyű egyébként, de hát ez az én bűnöm, mert minek vállalok ennyit?
[00:25:25]Igen, szokták mondani.
[00:25:25]De hát hogyha hívnak, akkor megyek.
[00:25:28]De most megpróbálok egy kicsit mértéket tartani amiatt, hogy mert ugye lassulok, akárhogy is energikus vagyok, meg meg szenvedélyes, meg minden, lassul az ember idős korára és nem lehet annyira kapkodni.
[00:25:46]Szóval egy kicsit vissza kell vegyek a dologból.
[00:25:53]De nem csak amiatt, hanem mert van nekem egy unokám, és azzal nagyon sok időt szeretnék együtt tölteni, mert van a háztartás, meg van a kert, meg az életben annyi minden tényleg, ami ami érdekel, és ami amivel foglalkozni akarok.
[00:26:07]Tehát, hogy mert az ember mondja, mondják, hogy hogy be van skatulyázva egy bizonyos.
[00:26:13]Én nem szeretem magam beskatulyázni.
[00:26:18]Bár én azzal azzal nekem nincs gondom, hogy én a színpadon be vagyok végül is katulyázva, de a azon kívül én nem akarom beskatulyázni magam.
[00:26:26]Engem minden érdekel az életben, és még annyi mindent nem szerettem még annyi.
[00:26:32]Itt ismered ezt a dag.
[00:26:35]Hát így vagyok én is.
[00:26:37]Ön olyan hírben áll, hogy mindent megold, hogyha szükség van rá.
[00:26:39]fúr, farag, varr Igen, igen, igen.
[00:26:43]Mert a jó Isten megadta nekünk ezt a képességet, hogy az emberek ö nem nem veszik észre, hogy az élet maga a csoda.
[00:26:55]Várják a csodát.
[00:26:55]Hát az élet egy csoda.
[00:26:59]Itt a kezem most.
[00:26:59]Miért csináltam így?
[00:27:01]Most itt a nyúlok a pohárért.
[00:27:03]Hát ez nem csoda, hogy rád nézek és belenézek a szemedbe és szép.
[00:27:09]És akkor és akkor itt vagyok egy stúdióba, beleültem egy székbe.
[00:27:11]Igen.
[00:27:13]Meg pirosra váltott az a lámpa, fene egyen meg át akartam még menni ezen a zöldön.
[00:27:17]Tehát ezek mind olyan csodálatos dolgok, hogy az emberek nem veszik észre, hogy ez a csoda.
[00:27:23]Van egy saját akaratom.
[00:27:27]Én Én irányíthatom az életemet.
[00:27:30]Apukám mindig mondta: "Marikám, minden lépésnek következménye van.
[00:27:35]úgy élj, hogy amikor meg kell halni, ne kelljen beledöglenni.
[00:27:40]Tehát ez ezek mind olyan tanítások voltak.
[00:27:43]És akkor én képes vagyok.
[00:27:43]Én képes vagyok.
[00:27:46]Problémám van.
[00:27:46]Valami nem úgy sikerült, ahogy én elterveztem.
[00:27:52]Valaki belelépett az én szférámba, és ott ott ott nekem kárt okozott, vagy valami olyan van, akkor nem azt mondom, hogy elkezdem sajnálni magam.
[00:28:02]Jaj, Istenem, nem mindenről én tehetek.
[00:28:05]Más miért csináltam úgy, hogy az oda tudjon jönni?
[00:28:11]Tehát ö ha valami probléma van, azt átgondolom, mit tudok csinálni, merre tudok indulni, hogy tudom kijavítani, és képes vagyok rá.
[00:28:25]Ha olyan dolog van, haláleset például, vagy valami, ami nem tudsz változtatni, azon meg kárnyavajogni, mert mert nem tudsz rajta, nem tudsz mit csinálni, akkor azt tudomásul kell venni, azt meg kell emészteni, azt azt meg kell gyógyítanod a saját lelkedben.
[00:28:48]Ha egy olyan dolog van, ami amin nem tudsz változtatni, azon kárnyavajogni, de amin amin változtatni lehet, akkor nem szabad lustának lenni, hanem tenni kell érte.
[00:29:03]Úgyhogy én ezért gondolom azt, hogy hogy szokták mondani, hogy én mindent megoldok.
[00:29:07]Nem oldok meg mindent.
[00:29:07]Persze, hogy nem oldok meg mindent, de igyekszem.
[00:29:13]Ez abból is fakad, hogy van egy fajta tudásszom önben, vagy vagy szeretne mindent a kezében tartani, és és ha ön elvégzi a feladatot, akkor az meg van csinálva, vagy nem tud segítséget kérni?
[00:29:26]Igen.
[00:29:26]J Igen.
[00:29:26]Ez ez egy kicsit rossz.
[00:29:26]Ez egy kicsit rossz tulajdonságom.
[00:29:29]Igen, hogy sokszor megkérdezik, hogy mit segítsek, Marika?
[00:29:36]Hát semmit, semmit.
[00:29:39]nem tudsz csinálni semmit, mert mire megmondom, hogy mit segítsél, addigra már megcsinálom.
[00:29:43]Tehát ö pedig az embernek egy kicsit hagyni kellene, hogy a környezete is úgy legyen, mert így így így így úgy érzem, hogy minden gyeplő az én kezemben van, és hogyha szétforgácsolja az energiát.
[00:29:57]Igen, egy kicsit igen egy kicsit szétforgácsolom meg egyszerre akarok öt dolgot csinálni, tudod otthon is tudod, hogy elkezdek főzni.
[00:30:05]Tehát akkor berakom a mosógépet, még addig kimos meg.
[00:30:07]Na akkor hitten míg míg fölforra a mit tudom én a leves, addig meg gyorsan most kiporszívózok.
[00:30:14]Szóval igen, egyszer egyszerre szeretnék mindent.
[00:30:20]Sokszor, de mondom, hogy mivel mivel már ez az öregség ez elért, ö egy kicsit ö kordába tart, tehát megfélem itt egy picit.
[00:30:34]Milyen értelemben?
[00:30:36]Az, hogy ne csináljál mindent egyszerre, mert bele fogsz dögleni.
[00:30:40]Igen.
[00:30:40]És akkor azt az ember, ember akkor így konstatálja, annak akkor inkább lassabb leszek egy kicsit, nehogy pofára essek itt mindjárt tudod, szaladni akarok és megbotlok valamibe, és akkor már tehát egy kicsit tudatosabbnak kell lenni most már.
[00:30:58]És jobban figyel magára kell lenni.
[00:31:01]Tessék?
[00:31:01]Jobban figyelsz magára.
[00:31:03]Persze, persze.
[00:31:03]Most már jobban vigyázok magamra, főleg az unokám miatt, mert még szeretném megérni azt a kort, hogy nagyon késői gyerek, tudod, és szeretném, bár most már négy éves, és olvastam is, hogy tulajdonképpen öt éves korra kifejlődnek az agysejtek teljesen.
[00:31:23]És ez annyira észrevehető a Vincén, hogy nem is az napról napra, órál órára ő olyan meglepően értelmes, és úgy lehet vele tényleg beszélni, mint egy felnőttel, csak ő még kicsi.
[00:31:43]De hát szeretném megélni azt a kort, amikor úgy látom, hogy már úgy merrefele indul el az életbe.
[00:31:49]Azt olvastam, hogy ön ott volt a a szülésnél is, tehát nagymamás volt a szülés.
[00:31:53]Azért nem túl gyakori.
[00:31:55]Igen, igen.
[00:31:57]Hát azt nem tudom, mennyi vol az élmény.
[00:32:00]Hát nagyon jó, nagyon jó.
[00:32:02]És az főpróbám volt és ugye hát ki volt jelölve, mert császáros volt az idő.
[00:32:08]nyolc nekem oda kellett élni 10-re vagy 11-re, de hát egy kapkodás volt a dolog.
[00:32:14]Budán szült és és nekem Pestre át kellett mennem, de minden le volt zálva, mert ő ilyen bicikliverseny volt, vagy mi.
[00:32:27]És képzeld, hogy el kellett mennem tulajdonképpen a budai hegyekbe föl a nem tudom, hogy jutottam át valahogy valamelyik legutolsó hídon, hogy én visszaérjek a főpróbára.
[00:32:35]Tehát nekem dupla dupla izgalom volt, de hát az az a csodálatos.
[00:32:42]Hát az az egy elmondhatatlan elmondhatatlan érzés volt, amikor láttam.
[00:32:50]Ő nem látta, hogy le volt egy lepellel izé, csak én láttam, hogy jön ki a kis feje.
[00:32:56]Hát csodás volt.
[00:32:56]Csodás.
[00:32:59]Mégis csak 24 órából áll egy nap.
[00:32:59]Mennyi időt tud tölteni a kis vincével?
[00:33:05]Hát igyekszem minden nap, ha csak egy fél órára is.
[00:33:07]Tehát nem lakunk túl messze egymástól.
[00:33:12]Tehát amikor úgy vagyok, hogy bárhova is megyek, de akkor egy kicsit előbb elindulok, tudod, hogy még föl tudjak hozzájuk szaladni, meg hát ők is azért jönnek én hozzám gyakran.
[00:33:21]De de én nap napi szükség lehetem látni őt.
[00:33:28]Azt mondják, hogy a nagymamai szeretet egészen más, mint az anyai szeretet.
[00:33:33]ezt hogy éli meg?
[00:33:35]Nagyon értelmes kisfiú egyébként.
[00:33:38]És a azt elmeséltem most a napokban másnak is, de neked is elmondom, hogy például a lányom mondta neki, hogy Kriszti, vagyis a Vincém édesem, még mindig ilyen ilyen gyereket szerettem volna, amilyen te vagy.
[00:33:50]És erre az volt a válasz, hogy akkor ezt jól összehoztuk.
[00:33:58]Tehát nagyon nagyon nag a nagymamaság.
[00:34:03]A lányomnál fogalmam se volt, hogy hogy neveltem föl, mert az teljesen ösztönből volt, meg akkor még volt segítségem a nagypapa meg a nagymama, tehát akkor még volt, de azt nem tudom, hogy hogy nevel.
[00:34:16]Szerintem saját magát nevelte föl, mert ő egy vízöntő és nagyon értelmes.
[00:34:20]Hát a mai napig is ó csodálom a a a az intelligenciáját, a tudását.
[00:34:27]Hát fantasztikus, mert én inkább ösztönös vagyok.
[00:34:32]És az unokámnál pedig pedig inkább a a szeretetre koncentrálok, mert az egy nagyon nagy építő valami, mert akkor majd kés, ha ha jó a kontaktusunk, meg hogyha jól vagyunk így együtt családilag, akkor később sokkal egyszerűbb lesz azokat a azokat a dolgokat elmesélni neki, ami buktató lehet az életbe.
[00:34:58]Nekem is így voltak, mert én onnan veszem ezt a dolgot, hogy nekem is egy nagyon-nagyon szerető családom volt a tényleg a a szív és a lélek volt a a mozgató rugója mindennek.
[00:35:11]És ebből kifolyólag tudott az kialakulni bennem, hogy igenis a kritika az nagyon nagyon hasznos.
[00:35:20]És és akkor később már elfogadtam azt, amikor azt mondták, hogy hülye vagy lányom, vagy vagy milyen ember lesz így belőled egy nagy kalap.
[00:35:31]Tudod, tehát és akkor nem azt szedtem ki belőle, hogy juj én ilyen vagyok, hanem hanem juj a javamatja, mert előtte megvolt a szeretet, az a az a megmagyaráztatlan, ami ami amiben nincs semmi hazugság.
[00:35:46]Tehát az az őszinte szeretet.
[00:35:50]A kis Vincén látszik, hogy szeret szerepelni, vagy még ez túl korai?
[00:35:55]Nem, nem, nem.
[00:35:55]Én nem látom, hogy olyan Nem, nem, nem.
[00:35:59]most szeret megát ő nematja így magát, ahogy én mutogattam.
[00:36:03]Ő autózni szerető tűzzoltó, ő ő rendőr.
[00:36:07]Ő tehát ezeket a fiús dolgokat csinálja.
[00:36:11]Ő futkosni nagyon szeret.
[00:36:15]A a futni szeret.
[00:36:18]És és akkor szól is, hogy mami, figyelj ide.
[00:36:21]És akkor és akkor mint a szélvész ide-oda rohangál, és az neki tetszik, hogy ő olyan gyors.
[00:36:25]Nem mást nem látok most még benne.
[00:36:28]A mai világban nagyon fontos szerepet tölt be az emberek életében a közösségi média, vagy az, hogy ha elmennek egy-egy helyre, akkor készítenek fotókat, vagy akár videókat.
[00:36:40]Azt olvastam, hogy ön viszont ezeket nem szereti.
[00:36:43]Nem, nem.
[00:36:43]Lehet, hogy ez azért van, mert mert annyi figyelmet kapok, tudod, mások fényképeznek meg meg mások öltöztetnek, meg a a a közönség figyelé rám.
[00:36:53]Tehát én én én nem érzem azt, hogy nekem promotálnom kéne magam, mert föl akarom most már nem akarom fölívni magamra a figyelmet, nem úgy, mint gyerekkoromban.
[00:37:07]Tehát most én nem én nem érzem szükségét annak, hogy hogy én akit érdekelek, azt fölhív telefonon mit tudom én, a a használom az internetet én is, a szerződéseket ott intézem el, ott töltöm ki, ott jönnek a a az emailben meg az SMS-be az, hogy a felkérések meg ilyesmi.
[00:37:31]De de én én azt nem nem csinálom, hogy én most a például nem teszem föl, hogy én most itt voltam nálatok, és akkor figyeljétek, hogy én mit csinálok, vagy itt lesz föllépésem, és akkor majd gyertek.
[00:37:45]Aki akar, az jön, az megnéz.
[00:37:50]Aki meg nem, azt a nem fogom ilyen lasszóval fogni az embereket, hogy de idáig el kell jutni valószínűleg.
[00:37:56]Tehát a akik most kezdik az életet és és szükségük van rá, mert most már ez a világ van, már ott a verseny kialakul, hogy ki kap több lájkot vagy ilyesmi játsz, akkor azoknak lehet, hogy csinálni kell annak szükség, de nekem már nincsen, úgyhogy most már én ezen túl vagyok.
[00:38:16]És ha jól tudom, akkor azt sem szereti, hogyha a közönség soraiban mondjuk csak a telefonkészülékeket látja.
[00:38:22]Hű, de az az akkor halál.
[00:38:26]halálmérges vagyok.
[00:38:26]Volt, hogy kivettem a a telefont a kezéből, és nem, de volt olyan, hogy azt mondtam, hogy tessék szívesen már eltenni, ne tessék szívesen fölvenni az egész műsort.
[00:38:38]Hát hát ez ez nem nem olyan dolog.
[00:38:40]Nem úgy vagyok kisminkelve esetleg nem olyan a hangosítás, nem olyan a világítás.
[00:38:44]Én nem szeretném, hogy egy ilyen össze-vissza százszor lássák, hogy én nekelem a légy az icipici párocskámat, majd mikor meghaltam, és akkor fölteszik, hogy az ici pici legy, az ici pici légy, mindenki fölteszi a a laptopjára, de hát nem.
[00:39:01]És volt úgy, hogy azt mondtam testes lenni eltenni, mert nekem az rossz érzés, hogy én látom, hogy így tetszik tartani a telefont.
[00:39:10]Hát önnek énekelek, nem a telefonjának.
[00:39:12]És akkor azt mondta, nem tudom letenni, mert közvetítek.
[00:39:17]Tehát volt olyan is, hogy közvetít.
[00:39:20]Nem, nem szeretem.
[00:39:20]Nem szeretem.
[00:39:20]És akkor pláne, amikor sokan itt is megkérdeztem, hogy hogy áll rajtam a ruha meg azért hát női híjúság, tudod, ezek ott vannak.
[00:39:32]És ezt nem értik meg, hogy hogy azért nem mindegy, hogy milyen szituációba veszik föl az embert.
[00:39:40]Igen.
[00:39:40]Hát azok a felvételek általában színvonal, nem mindegy.
[00:39:45]Igen.
[00:39:45]Igen.
[00:39:46]Mik a tervei a jövőre nézve?
[00:39:49]Nem tudom.
[00:39:49]Nincs nincs nincs.
[00:39:52]Nincsen tervem.
[00:39:52]Mondom ezt, hogy lassuljak egy kicsit, hogy a a a testemnek megfelelően próbáljak meg élni.
[00:40:00]Ne ne gondoljam azt, hogy még mindig bírom reggeltől estig.
[00:40:02]Tehát tehát egy kicsit, hogy nyugodjak már le.
[00:40:11]Vincével minél több idő.
[00:40:12]Igen, igen, igen, igen, igen, igen.
[00:40:14]Nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.
[00:40:16]Köszönöm.
[00:40:17]Önöknek pedig köszönjük a figyelmet.
[00:40:19]Viszontlátásra.