Ikon - Bodrogi Gyula: Ameddig bírom, addig leszek a színpadon - HírTV

[00:00:00]ahova mentem, ott mindig mondták, hogy szerepeljek, vagy táncoljak, vagy énekeljek, hogy úgyhogy azt a mondatot találtam ki, hogy nem én választottam ezt a pályát, hanem a pálya választott ki engem, és jött a főpróba, és a Fodor Imre egyik öltözőbe be bezárt az ajtón, és azt mondta, hogy addig innen nem jössz ki, amíg nem tanulod meg a szeretem.

[00:00:31]Megtanultam.

[00:00:31]Hosszú ideig úgy hívtak engem, hogy a törősítmani férje.

[00:00:34]Nem volt saját nevem még.

[00:00:37]Másnak is ajánlom, aki most belevág abba, hogy színházigazgató legyen 10-15 év, és akkor már keressen egy másik helyzetet.

[00:00:48]Csukás Pista olyan olyan magas fokon érezte ezt a meseilágot.

[00:00:55]Ő maga is szinte egy mesefigura volt, és a süső a sárkány dalát, hogyha így föllépi, és akkor így meg szinte az egész nézőtér tudja és a mái napig hiányzik.

[00:01:13]többször előfordul, hogy nyúlok a telefon, hogy ágit fölhívom és ezt megbeszélem vele, hogy arra kérem a jó Istent, hogy addig éljek, amíg meg nem halok, de addig éljek.

[00:01:36]Több mint hat évtizede láthatja a közönség a színpadon.

[00:01:37]Sokunk nagy kedvencét, Bodrogi Gyulát.

[00:01:39]Köszönöm szépen, hogy elfogadta a meghívásunkat.

[00:01:43]Én köszönöm a meghívást és azt, hogy 60 valahány év után még mindig érdekli az embereket, hogy én, mert láttam, ki van írva, hogy ikon.

[00:01:54]Igen.

[00:01:55]Hú, nagyon fölvitte az Isten a dolgomat.

[00:01:58]Először is hadd gratulják a születésnapjához.

[00:02:00]92.vét töltötte be nem is olyan régen.

[00:02:02]Isten éltesse sokáig erőben, egészségben.

[00:02:07]29-et mondod.

[00:02:09]Igen.

[00:02:10]90k.

[00:02:10]Igen.

[00:02:10]Fordít.

[00:02:10]Igen, a 29.

[00:02:12]Akkor 92.

[00:02:15]Ez nagyon érdekes, mert ezt a számot ha kérdezik, nem akarom tudni kimondani.

[00:02:24]Ühüm.

[00:02:24]És azt mondom, hogy 1934-ben születtem.

[00:02:30]Most ez az 1934-ben születés, ez nem olyan.

[00:02:34]Aztán számolja ki.

[00:02:34]Ő mindenkor számol azt így 30 44 60.

[00:02:41]Szóval akkor kijön.

[00:02:45]De egyelőre még milyenek az oka, hogy nem nem akaródzik úgy kimondani ez a 92?

[00:02:50]Hát én amikor gyerek voltam, akkor így elképzeltem, hogy hogy van az élet, hogy az ember 20 éves korában már azért felnőtt, 30 éves, már férfi, 40 éves kő ember, 50 éves kör látod az már bácsi, 60 az már hát azok már öreg emberek, de 92.

[00:03:12]Hát az már aztán igazán igazán nagy szám.

[00:03:22]De jó erőben is, jó egészségnek örvend.

[00:03:25]Igen.

[00:03:25]Hála a jó Istennek gyorsan.

[00:03:29]Azt hiszem, hogy egészség ez a tör volt egy lábtörése.

[00:03:32]Nem olyan régen.

[00:03:34]Abból teljesen felépül.

[00:03:34]Van egy hát a míg bottaljá otthon már nem otthon már csak nem merek még az utcára kimenni, mert egy bucskukába belelépek, úgyhogy inkább megvárom, amíg azt mondja a lábom, hogy na mehetsz.

[00:03:51]Akadályozza ez a színpadon ez a lábtörés?

[00:03:54]Nem, mert úgy alakítottuk a szerepet játszó egy nagy mestercímű Karinti Marci Színhádában nagy mester címme ó Tamás írtam.

[00:04:02]Nagy nagy egy tolózékbe egy bottal.

[00:04:07]És érdekes, hogy amikor kiugrok a na nem m nem jaj jaj nézzék meg.

[00:04:18]Tehát akkor lehetett ezeket a szerepeket úgy alakítani, hogy hogy most is komfortos legyen.

[00:04:23]Igen, igen.

[00:04:23]És nagyon jók voltak hozzám a a társulat meg az igazgatá, mert nagy lelkesedéssel alakították a szerepeket, úgyhogy az direkte kellett, hogy legyen egy botok ezen.

[00:04:37]És a színpadon nem, ez egy olyan babona, hogy ha hiszem, akarom, hiszem, akarom, nem.

[00:04:46]Amikor megtörtént ez a baleset, akkor eszébe jutott, hogy hogy mi lesz, hogyha ha ebből komolyabb probléma adódik, és nem állat színpadra.

[00:04:55]Odéttek odajöttek, és azt mondtam, hogy itt a vég.

[00:05:00]Azt hittem, hogy vége.

[00:05:02]Ühüm.

[00:05:03]És akkor jött a Angéllal jött a mit tudom én mentő vagy tűzoltan elam már, hogy ki és akkor hát egyből nem tudtam fölkelni de mindegy.

[00:05:21]Nem is érdekes.

[00:05:23]Ez volt.

[00:05:26]Még tart és ameddig bírom addig leszek.

[00:05:31]De az is érdekes, hogy a színpad gyógyító erővel igen bír és hogy ön akkor azt gondolta, hogy hogy nem fog tudni még egyszer meg akartam mozdítani a lábam is, csak néztem, hogy nem mozdul.

[00:05:47]Föl akartam emelni, de nem mozdult.

[00:05:51]Nagyon megijedtem.

[00:05:52]Kilenc évesen lépett fel először pápán.

[00:05:54]Honnan?

[00:05:54]Ja, hát hát készültem.

[00:05:57]Igen.

[00:05:57]Egy és már akkor gyerekszínészként felfedezt egy hát iskolásként akkor még ott nem volt ilyen, hogy gyerekszínész, mert jöttek oda, hogy néztek és azt az a gyerek jó lenne és akkor én Mi alapján választották ki a korönt?

[00:06:16]Fogalmam nincs biztos.

[00:06:19]Milyen gyerek volt?

[00:06:21]Jó.

[00:06:22]Ami alapján azt gondolták, hogy na ez a kisfiú jó lehet.

[00:06:28]Igen, ez lehetne nem tudom, de hogy valahogy sodródtam nagyon már a kisgyerekkoromban is nagyon szerettem élni.

[00:06:38]Eleven gyerek volt?

[00:06:39]Egy eleven gyerek voltam.

[00:06:39]Volt egy lánytestvőem, az most is megvan, hála Isten.

[00:06:46]Négy évvel idősebb nálam.

[00:06:46]Van egy 14 évvel fiatalabb nálam, és nem tudom, hogy hol kéne hírni, de jól van.

[00:07:00]Ak a nővérem is jól van, vagy azt hazudom, hogy jól van, mert azért egyedül van egyedül egy olajákban nagyon jól bánnak vele, de hát az egyedül az élet, ez nem jó.

[00:07:12]Na térjünk vissza arra, hogy kilenc évesen lépett fel először Pápán, méghozzá egy háborús darabban.

[00:07:20]Igen.

[00:07:20]És hogy emlékszik erre vissza?

[00:07:24]Csak magára a jelenetre emlékszem, hogy kaptam egy kardot, amit az én apám küldött a frontról haza nekem, aki nagyon megsebesült, és az volt a szövegem valahogy, hogy a szent a nem Szűz Máriához imádkozom, hogy és megbosszul apám halál.

[00:07:50]Már valami ilyesmi volt.

[00:07:52]Ilyen karddal a színpad elején álltam és mondtam és mint egy imádságot mondtam.

[00:08:02]Énér zokogott.

[00:08:03]Hát kis lényegében kedves gyerek.

[00:08:07]Es üdvözik, hogy ez volt az első előadás.

[00:08:11]Nagy siker volt második előadáson a második sorba jama, a édesapám, édesanyjám.

[00:08:22]És mondtam, mondtam, és lenéztem és láttam, hogy sírnak.

[00:08:29]Hú, az anyját m valahogy kéne szólni.

[00:08:33]Én tettem nekik, hogy ez nem igazi ilyen és akkor meg a közönség elkezdett mulatni.

[00:08:41]Ezt nagyon sokszor elmeséltem már ezt a történetet, de igaz történet.

[00:08:47]Így történt az első színpadi szereplésem.

[00:08:51]És már ekkor eldöntötte, hogy akkor ez lesz aja.

[00:08:55]Dehogy döntöttem.

[00:08:55]Nem egyáltalán volt egy ilyen sablonszövegem, hogy matematika, fizika, tanár szeretnék lenni.

[00:09:05]A tanár az a nővéremnél és a úgomnál is bejött.

[00:09:09]Ühüm.

[00:09:10]De ez a matematika, fizika, ez ez valahogy aztán elolvadt, és valahogy mindig kellett, ahova mentem, ott mindig mondták, hogy szerepeljek, vagy táncoljak, vagy énekeljek, vagy úgyhogy azt a mondatot találtam ki, hogy nem én választottam ezt a pályát, hanem a pálya választott ki engem.

[00:09:32]néptáncal kezdte, rendezőnek is készült.

[00:09:35]Nem, egy én azt hittem főiskolára, mikor már táncos voltam a szottyüttesben, nép néptáncos és három évig és akkor úgy gondoltam, hogy el kellene menni a színház felé.

[00:09:54]Nagyon szerettem színházba járni és bementem, hogy jelentkezzek, de úgy, hogy rendező mondták, hogy az nem indul.

[00:10:06]Miért pont rendező szeretett volna lenni?

[00:10:08]Nem, megmondom, nem volt akkora ön bizalmam.

[00:10:15]Ühüm.

[00:10:16]Hogy én színésznek jelentkezzek, de mégis érdekelte ez a világ?

[00:10:23]Hát azt mondták, hogy nem nem indul az idén, csak színész.

[00:10:25]Hát akkor kérek egy olyan hívet, kitöltöttem, aztán vártam, és akkor egyszer csak jött, hogy menjek felvételizni.

[00:10:36]És akkor felvételiztem és felvettek.

[00:10:41]És azóta az azóta ez az életem.

[00:10:50]Ezt követően pedig a József Attila színházban lett meghatározó.

[00:10:53]Szkol főiskola után egy el mindjárt odaszerződtette.

[00:10:58]Hogy emlékszik vissza azokra az évekre, elképesztő nagyon színészekkel játszatott együtt.

[00:11:02]Nagyon nagyon rádaír merak Homlósci vagy hát de nem sorolom.

[00:11:11]Nagyon jó is ilyen fiatal srác szerepeket Podor Imre világ egyik legjobb igazgatója volt és ilyen sikeres színddarabokat játszottam, sikeres szerepeket.

[00:11:30]1958-tól kezdve előtte pár hónappal alakult meg a József Attila szín az a város peremén a külvárosban, és nagyon jól éreztem magam.

[00:11:49]Ha jól tudom, akkor előfordult olyan is, hogy nem tudta a szerepét, és akkor bezárták az ő nem az az a linkségem időszaka volt, amikor azt mondta, hogy majd próbákra és jött a fő próba, és a Fodor Imre egyik öltözőbe be bezárt az ajtón, és azt mondta, hogy addig innen nem jössz ki, amíg nem tanulod meg a szeretem.

[00:12:19]megtanultam.

[00:12:21]Őre jellemző volt, legalábbis azok alapján, amiket olvastam, hogy néha kicsit komisz volt.

[00:12:28]Nagyon nagyon ez egy nagyon érdekes pálya.

[00:12:33]Itt valamilyen formában az embernek fel kell hívni magára a figyelmet.

[00:12:39]Ez bármilyen módon lehet, valamilyen formában, hogy megismerjenek.

[00:12:48]És amikor ez már egy olyan fokom van, hogy már egy kicsit megismertek, ha nagyon az még jobb, de ha megismertek, akkor azt kell elírni, hogy megszeressék azt, ahogy játszom.

[00:13:03]Tehát akkor nagyon jól kell játszani, nagyon érthetően kell beszélni.

[00:13:06]A közönség, akiért az egész történik, az nagyon oda kell figyelni és nagyon tolmácsolni azt, amit ez szerző.

[00:13:19]És ha ez megvan, a megismerés, van a megszeresztés, akkor óhatatlanul jön az elismerés.

[00:13:28]Mikor érezte a azt, hogy ez a hármas egység így az ön életében megvalósult?

[00:13:34]Hát az jó, mert először akkor éreztem ezt mond Töröcsik már volt még a főiskolán a feleségem, de aztán a főiskola után hosszú ideig úgy hívtak engem, hogy a törősítmari férje.

[00:13:48]Nem volt saját nevem még, amikor először az úgy éreztem, hogy most már tudják, hogy hogy ki az, akivel beszélünk.

[00:14:04]Akkor akkor úgy éreztem, hogy hogy megjött.

[00:14:10]És az elismerés azt megmondom őszintén, hogy soha nem vártam, soha nem volt olyan, hogy nekem már az kellen.

[00:14:19]Mindig kaptam valamit, és most már elég sok van.

[00:14:24]Mikor volt az, amikor azt érezte, hogy hogy beleférnek ezek a ezek az apró dolgok, amiket úgy úgy Nem, nem, nem, most mindig megbántam.

[00:14:36]Igen.

[00:14:37]Ha valami rosszat csináltam, azt mindig nagyon nagyon keservesen megbántam, de nem tudtam ellenállni.

[00:14:47]Például azt, hogy nem tanulta meg a szöveget.

[00:14:50]Én azt hittem, hogy nagyjából már tudom, de ez lentről látszott, hogy ez nem igaz.

[00:14:58]Igen.

[00:14:59]És amikor átköltött egy-egy szöveget, vagy hozzátoldott, a az más az az az gyakori?

[00:15:03]Tehát amikor olyan darabokat játszottunk, ott mint nem egy megérett, kiérlelt színdarab szövege, akkor azért mindig igyekeztünk egy kicsit.

[00:15:17]Ugyanis nekünk az a dolgunk, hogy a közösség a a közönség szeresse azt, amit csinálunk, mert ők jönnek és szórakozni akarnak.

[00:15:34]Most van egy olyan tévhit, hogy a szórakozás az a haha.

[00:15:40]Nem így van.

[00:15:42]ami a színpadon történik, lehető az az a Hamlet vagy a Rír király vagy a akármi más, vagy a kaktusz virágot, ha ő nem tudja magát kikapcsolni, ha nem tud együtt játszani velünk, együtt élni velünk, akkor nem ér semmit.

[00:16:00]annak szórakoztatónak, élménynek kell lenni, amit adunk, mert akkor úgy megy haza, hogy volt ez a két-három óra, amit eltöltöttem ide, máskor is eljövök, elfelejtettem a bajomat, a gondomat.

[00:16:17]Tehát ez egy ez egy olyan helyzet, hogy a színházhoz, a szín színjátszáshoz elengedhetetlen a közönség.

[00:16:29]Tehát ha van egy közönség és egy színész, abból már lehet, de ha közönség hiányzik, akkor mindegy, hogy hány színész van, meg hán, akkor azt már csak filmen lehet megcsinálni.

[00:16:43]Az is csak néhány évtizede létezik, hogy ilyen van, de az más, a színházhoz kell színész és közönség.

[00:16:55]elengedhetetlen, és aztán mindenki más még, ami ami nagyon fontos, ami a díszlet világítás ott, amit a rendező tart egybe.

[00:17:08]De ez a legfontosabb két helyzet, a közönség és a színész helyzete.

[00:17:13]ugyanis amikor a néző belép a nézőtérre, nem gondolja meg, de tudom, hogy elhatározza, hogy minden vagy mindent, ami a színpadon történik, azt el fogja hinni.

[00:17:35]pedig az csupa link hazugság igazából, de a te és akkor érzi jól magát, ha ha teljesen elfelejtette és benne van a jóban, a nevetésbe.

[00:17:48]Az minden este és minden előadáson más típusú a közönség is.

[00:17:52]Hogyan lehet egy színésznek mégis reagálni, vagy együtt élni a közönséggel, akik éppen aznapra jegyet vásároltak egy-egy előadással?

[00:18:02]Nem tudom, nem tudom.

[00:18:02]Ez egy olyan varázslat, amit soha nem tudtam, és nem fogom tudni megmagyarázni.

[00:18:09]Volt egy volt egy előadás, ahol mint egy ilyen veszekedésbe egy nő és egy férfi veszekedett, és azt mondta, hogy azt mondtad, hogy nem szeretsz Azt mondta erre a férfi, ez volt a szövege.

[00:18:43]Azt nem mondom.

[00:18:45]Hát akkor azt mondtad, hogy szeretsz.

[00:18:50]Azt se mondtam, de ez szinte minden előadáson.

[00:18:55]Azt mondtad, hogy nem szeretsz.

[00:18:55]Aztán mondtam, tehát szeretsz.

[00:18:57]És a nézőtérnek ezen a részén mindig egy hangot.

[00:19:01]Azt se mondta.

[00:19:06]És ezt nem soha nem tudtam megmagyarázni soha, hogy vannak olyan közönségbeli reagálások, ami megmagyarázhatatlan és ismétlik magukat.

[00:19:21]Ő mindig próbálta bevonni a közönséget is egy-egy darabba, hogy hogy egy kicsit hire amennyire lehet a közönség, úgy is benne van.

[00:19:30]És a ilyen izé az az más, az már egy kabaréb műfaj.

[00:19:34]Az nekünk csak játszani kell a közönségnek velünk együtt kell, ha érti, hogy mit mondunk, akkor tud velünk játszani és tud egyiknek drukkolni, másiknak ellenmondani.

[00:19:52]Idgesíti.

[00:19:54]Na, na, jól van, jól van, rendben.

[00:19:56]Szóval neki van szerepe, a nézőnek sok szerepe van.

[00:20:00]azt említette, hogy hogy nem bírta ki, hogy egy-egy mókás szituációt ne használjon ki.

[00:20:06]Hát az biztos.

[00:20:08]Mit szóltak ehhez a színészkollégák, amikor mondjuk nem ugyanaz volt a végszó, amit hát ők ugyanolyan gazfickók voltak mindig volt, amikor elbeszélgettünk egy-két percig darabon kívül.

[00:20:22]csak úgy benne maradt a szituációban, de van amikor nem lehet, van amikor pontosnak kell lenni.

[00:20:27]Az viszont egy ott is van, amikor a közönség közbe szól.

[00:20:34]Az az emlékszegri Pista bácsi nagy festmény előtt, aki éppen meghalt, imát mondott és jogot és az egyik előadáson megvolt a a Pista bácsi kezdte a mondatot és mondta, csönd a nézőtéren, mindenkit érdekelt ez.

[00:21:06]hogy hogy búcsúznak attól, aki ott van a képen.

[00:21:10]És egyszer csak hát a nézőtéren megszólalt kis gondom kislány lehetett.

[00:21:18]Jaj, de unalmas.

[00:21:23]Na ez olyan volt, hogy hogy ezen aztán ki lehet bírni ilyenkor ezt nevetés.

[00:21:30]Nem lehet kibírni.

[00:21:30]Muszáj volt kiürülni a színpadnak.

[00:21:48]1982-ben pedig a vidámszínpadhoz került.

[00:21:52]Ott pedig később igazgató is lett.

[00:21:54]Igen.

[00:21:54]Milyen igazgató volt Bodrogi Gyula?

[00:21:58]Nem tudom.

[00:22:00]Ezt azoknól kéne megkérdeznie, akik akkor ott voltak.

[00:22:02]És a saját megítélése szerint?

[00:22:05]A saját megítélésem szerint próbálkoztam.

[00:22:10]Volt egy pár ötletem.

[00:22:12]Ühüm.

[00:22:14]És ez 20 évig tartott, de olyan 1015 volt a jó, mert mikor már mindent megcsináltunk, amit a vínkolyósával, ő volt a dramatus, amit elképzeltünk.

[00:22:33]Valahogy akkor szó, na, hogy tudjam ezt kifejezni?

[00:22:39]Jó volt az az igazgatás, de az csak egy egy darabig lehet csinálni, aztán szépen abba kell adni, mert kiég az nem tudom, én ugyanolyan lelkesedés csináltam, de éreztem, hogy hogy váltani kell.

[00:22:53]mond, hogy leg hát nagyon nagy szerencsém volt, mert ahogy letettem az igazgatást, már hívtak kollégák szerepelni ide játékszínbe, nemzeti színházba, végszínházba.

[00:23:10]Tehát nagy szerencsével, mert én azt hittem, hogy akkor borul az egész szekér.

[00:23:14]Nem, nem, nem akarnék még egyszer igazgató lenni, mert az nagyon-nagyon felelősségteljes.

[00:23:25]És azt megtudni, hogy amikor színész az ember, akkor mindenki vele törődik, vele foglalkozik, őt szereti.

[00:23:33]Amikor igazgató, akkor mindenkivel kell törődnie, mindenkit szeretni, minden nagyon nagy differencia.

[00:23:43]És ha véletlenül valami számonkérés van, nem a színészt meg a súgót kéri, hanem mindig az igazgatót.

[00:23:53]És az igazgató tudott számon kérni, tudott szigorú lenni?

[00:23:57]Én azt hiszem, hogy amennyire fegyelmi nem volt a 20 év alatt.

[00:24:02]Igen.

[00:24:02]Tehát gyakorlatilag eltörölte a fegyelmét.

[00:24:04]Hát nem úgy, hogy eltöröltem, hanem nem volt.

[00:24:09]Ha valami gond volt, akkor azt megbeszéltük.

[00:24:14]volt rá egy iroda, mindig mindig rendbe tudtunk jönni, mert mindig kiderült, hogy mi a panasz, mi a baj, hogy de mondom, hogy 15 év az másnak is ajánlom, aki most belevág abba, hogy színházigazgató legyen 10-15 év, és akkor már keressen egy másik helyzetet.

[00:24:37]Mit tanult a színházról?

[00:24:37]Vezetőként, amit mondjuk színészként nem látott.

[00:24:43]Hát mondom, egészen másképp alakul az ember gondolkodása, mert ugye a színész meg a másik színész meg a harmadik színész látszólag nagyon szeretik egymást.

[00:24:56]Valójában is nagyon szeretik egymást, de az érdeke másak.

[00:25:03]Most ezt egy igazgatónak szinte mindenkiről mindent kell tudni, mert akkor tudom, hogy mikor mikor van a szomorúság, és meg kell veleosztanom a szomorúságot.

[00:25:17]Mikor van az elszálltam a csodába, és mikor kell szerényen leesni az ő nagy ühüm sikerét.

[00:25:26]azt említette, hogy tartott attól, hogy mi lesz, hogyha nem keresik majd az igazgató pozíciója után.

[00:25:35]Miért tartott ettől?

[00:25:36]Szerencsére ez nem jött be, ahogy letettem az igazgatát már aztán később majd jön az, hogy akkor kell valamit találni.

[00:25:46]Ühüm.

[00:25:48]Kell sokat olvasni, k kell írni, sokat járni színházba.

[00:25:54]meg mindenfélével eltölteni az időt, ami még van.

[00:25:56]Hát én most már ezzel a 92-vel nem nagyon fickándozhatok, de egyébként sem volt egy ugrálós típus, hiszen nem csak a csak a táncolásba ugrálta.

[00:26:12]Nagyon hosszú időt töltött a József Attila színházban is.

[00:26:15]24 a Vidám színpadon 20.

[00:26:18]Aztán a nemzetiben már a nemzeti is 10 fölött van.

[00:26:19]Igen.

[00:26:22]De hát én magam is elég megszedtem magam évszámokba.

[00:26:30]Hát mindegy.

[00:26:30]Ez ez egy ez így van.

[00:26:30]Ez ezen kár még gondolkodni is, mert nagyon elkeserítő lesz, hogy milyen közel van a végig.

[00:26:43]akármilyen több év van még, azért az akkor is nagyon közel van.

[00:26:51]Úgyhogy jobb, ha nem is gondolunk na.

[00:26:54]Azért ez manapság már ritka, hogy hogy ennyire hosszú időn keresztül egy-egy társulatnak a tagja valaki.

[00:26:58]Mi tartotta ott ezeken a helyeken?

[00:27:01]Igen, ritka az ettől, hogy minden színház, repertoár színház lett.

[00:27:10]Szóval nem Answi színházak tömege és egy kettő.

[00:27:17]Hát megváltozott a helyzet, mert ugye a a az előző helyzetnél az volt, hogy bemutattak egy darabot, és utána eljátszották 100-szor, 200-szor.

[00:27:28]Vagy Ühüm.

[00:27:30]Most az, hogy ugye repertoár, akkor annak is kell egy szerepe, annak is kell ott van a repertoár, mit tudom 1820 darab.

[00:27:42]Holott ilyen színháznak kéne egyet, kettőnek, háromnak lenni, a többi pedig azz, ahogy siker van, az nyomás, ahol nem siker, vagy bukás, ott lemenni a műsor na de hát ezek utópiák.

[00:27:59]ha már egyszer valami megváltozott, lehet minden lehet.

[00:28:05]Egy interjújában azt olvastam, hogy azt nyilatkozta, a színház aznap születik és aznap hal meg.

[00:28:13]Ez mindig ez mindig így van.

[00:28:16]Minden előadás akármennyiről szinte pontosan ugyanúgy történt, mint tegnap.

[00:28:23]Mégis más.

[00:28:23]Mégis egy nézés, egy furcsa gondolat.

[00:28:29]egy rájövés, egy rettegés, hogy minden valahogy egy picit mindig más.

[00:28:39]Nem is lehet ugyanolyan, és ugyanarról szólhat, és ugyan ugyanolyan távolságról vagy közelségről számolve minden mindenféleképpen lehet.

[00:28:53]Vannak azért olyan ikonikus alkotások, mint mondjuk a süsü a sárkány.

[00:29:00]Az egy bűbája.

[00:29:00]Csukás Pista olyan olyan magas fokon érezte ezt a mesavilágot.

[00:29:10]Ő maga is szinte egymigura volt, de annyira, hogy azonnal megmaradt az emberek szívében.

[00:29:20]Tehát ez ez sok minden járult hozzá, de az, ahogy ő ezeket tudta Pompomn valami mesés lelki világból jöttek létre, és át tudtak menni, és a közönség el tudta fogadni, és és magáévá tudta tenni.

[00:29:39]És a süső a sárkány dalát, hogyha így föllép, és akkor így meg szinte az egész nézőtér tudja.

[00:29:54]Igen.

[00:29:54]Tehát a mai gyerekek is ismerikő a sárkányt.

[00:29:58]Igen.

[00:29:58]Ja.

[00:29:58]Jaj.

[00:30:00]és generációkon átéve, hogy a hogy az én hangom, hogy annyira passzolhatott hozzá, hogy volt ilyen kislány odaétöttem, és azt mondta, hogy h te vagy sis a hangról, hiszen annyira ikonikus.

[00:30:18]Igen.

[00:30:18]Vagy valamilyen formában nem ezt nem tudom megmagy érteni.

[00:30:20]Megértem, de megmagyarázni nem tudnám, hogy hogy jön ez létre.

[00:30:30]Ez a közönség, aki egyben van és valamit egybe meg tud fogalmazni, lehet, hogy egyénként ő se tudja megfogalmazni.

[00:30:40]Valamit megfogalmaz, amit hogy ilyen lesz, és hogy azt mondja, hogy süsül a sárkány.

[00:30:49]Nem tudom, nem tudom másképp magyarázni.

[00:30:53]Két unokájával is előfordult, hogy énekelte.

[00:30:55]Ja, Enik nagyon szépen énekel Enikő és foglalkozik is vele.

[00:31:02]Ez milyen élmény volt?

[00:31:04]Én én hát én olyan elfogult vagyok, hogy de belátom, hogy elfogult vagyok.

[00:31:08]Hát de milyen is legyen egy nagypapa?

[00:31:11]Na igen.

[00:31:13]Úgyhogy nemhogy nem kezé, hanem csodálatos és olyan hangszíne van, és hogy el tudnám nézni így napokig.

[00:31:27]Lehet, hogy a közönség csak egy-két órát tudja egybezni, de az is nagyon jó lesz majd, ha lesz meg, vagy eddig is volt.

[00:31:36]Mindenki megemlíti, akivel régebben találkozunk, és az unokád, a zenikőt láttam, hallottam.

[00:31:46]Hát aztán, hogy mi lesz, hogy lesz-e ebbe valami, vagy valami más pályát választ?

[00:31:52]Ezt nem tudom.

[00:31:52]Mindenesetre belemenős, tehetséges ember, és a nagypapa nagyon drukkol neki.

[00:32:02]É, mennyi időt tudnak együtt tölteni azok?

[00:32:06]Ó, keveset, nagyon keveset.

[00:32:09]Mindig valahol hirtelen családott, vagy izé, de ilyen rendszeres találkozópontok nincsenek.

[00:32:16]Még amikor Ági megvolt, akkor még inkább volt ő volt a családja, és akkor voltak még közös ebédek.

[00:32:28]Most is vannak, de nem azzal a rendszerességgel, ahogy addig volt.

[00:32:35]És ha már Vojtágit említette, volt feleségét, a nagymamája volt a az unokáknak, hogyan emlékszik rá vissza?

[00:32:47]Hát először is nagyon sok időt töltöttünk együtt a színpadon.

[00:32:52]Nagyon nagy villanásokból megismertük, hogy mit akar csinálni, és nagyon szerettük a családi összejöveteleket és a mái napig hiányzik.

[00:33:11]többször előfordul, hogy nyúlok a telefon, hogy ágit fölhívom és ezt megbeszélem vele.

[00:33:21]És az az érdekes, hogy ez ugye, mert mi azért egy kicsikét távol is voltunk egymástól, meg kezel is.

[00:33:32]Angélának ugyanúgy hiányzik, mert az abba a családba ő is benne volt.

[00:33:41]Hát mindegy, ez így van.

[00:33:46]Ez egy ilyen dolog.

[00:33:49]Ha szeretetbe indul valami és szeretetbe él és létezik, akkor megmarad sokáig talán örökre.

[00:34:01]Mennyi idő jut most mondjuk a vadászatra, főzésre?

[00:34:06]Nem, a főzésből nem.

[00:34:06]Azt azt sajnos sajnos nem tudtam megvívni azt a harcot, mert ki vagyok tiltva a konyhyából.

[00:34:17]Teljesen jogosan, ugyanis ha én főzök, nagyon jól tudok, de utána egy nagy rendetlenség marad.

[00:34:28]Azt meg valakinek el kell pakolni.

[00:34:28]Igen.

[00:34:30]Most ezért az Angila azt mondja, hogy inkább te ne főzd, majd főzők ő is tud főzni, majd főzök én is.

[00:34:34]Te hülyen le az asztalhoz is.

[00:34:37]Szóval miközben könnyít az életemen, ezt a kis vágyamat mindig elnyomja.

[00:34:47]De azt jól tudom, hogy vadételekből csak olyat fogyaszt, vagy fogyasztott, amit önlőtt.

[00:34:53]Ja.

[00:34:53]Vagy a fiam, hogy Decellő.

[00:34:56]Ühüm.

[00:34:56]Az, hogy már mennyi ideje van az áruházban, azt azt nem.

[00:35:03]És különben is, ha azért vadászok, hogy megegyem, akkor az ős régi embernek a szokását folytatom.

[00:35:13]Ha csak úgy pifpúfang.

[00:35:16]és édes édesapja szokását is folytatja, hiszen az édesapja vadász volt.

[00:35:21]Ő is igen.

[00:35:21]Hát az ő tőle tanultam tulajdonképpen.

[00:35:26]Ő sportilag céllövész volt és mellette vadász a két dolog nem, hogy mondják ezt nem lök ki egyik a másikat.

[00:35:41]Tehát akkor már gyermekkorábban megszerette a vadászatot.

[00:35:46]Igen.

[00:35:48]Észrevétlenül csúzlival.

[00:35:55]És van egy legendás étel is, ami az ön nevéhez fűződik.

[00:35:56]Ez pedig a dupla lecsó.

[00:35:59]Ez hogy született?

[00:36:00]A dupla lecsó?

[00:36:00]Az az azóta is, mert az bent van a könyvemben, amit írtam.

[00:36:08]Rövid történet, hogy vártam barátokat lecsóra.

[00:36:15]Ühüm.

[00:36:16]És mindent amit kell előkészített.

[00:36:21]Föltettem, bementem a szobába és valamit elkezdtem olvasni és teljesen elfeledkeztem.

[00:36:33]Kimentem ilyen.

[00:36:37]Na most mit csináljak?

[00:36:40]10 perc múlva itt vannak.

[00:36:43]Mind meg kiszedtem.

[00:36:48]Lábos kimosta.

[00:36:48]Így, ahogy visszaemlékszem, a turmixba betettem az egészen, összeturmixoltam és egy ilyen szaft lett belőle vissza a lábosik és és újra vágtam bele paprikát, paradicsomot, mint kolbászt.

[00:37:14]Az egyet rottyant, és jöttek a vendégeink.

[00:37:20]És hát ajnározták, hogy ez milyen, mert kapott egy tehát kicsit még érződött a a paprika, a paradicsom, hogy de már az igazi lesó ízzel.

[00:37:37]Hát most de többen megcsinálták és mondták, fölhívtak, hogy ez nagyon jó találmány.

[00:37:43]A véletlen hozta.

[00:37:47]A véletlen hozta.

[00:37:47]De aztán milyen jó, milyen jó, hogy ezt így hozta a véletlen, ugyanis a fia felvette az étlapra is.

[00:37:53]Igen, igen.

[00:37:53]Nem gazdaságos.

[00:37:57]Tehát egy lecsót duplán megcsinálni, nem gazdaságos, de nagyon jó.

[00:37:59]Hát vannak ilyenek az életben, ami nem gazdaságos, de nagyon jó.

[00:38:07]De mégis nagyon jó.

[00:38:07]Igen, nem is olyan régen láttam önt a színpadon, és elképesztő energiákat mozgósított, és a közönség, amikor meglátta, már már vastapsal fogadta gyakorlatilag.

[00:38:18]Igen, van egy ilyen szövetségünk a közös közönséggel, hogy nagyon szeretjük egymást.

[00:38:26]Ha egy dolgot kellene mondani, akkor mi az ön legnagyobb szerepe az életben?

[00:38:34]Legnagyobb.

[00:38:35]Ühüm.

[00:38:35]Vagy az önnek legkedvesebb?

[00:38:38]legkedvesebb.

[00:38:41]Húha!

[00:38:43]Hát az összes többi megsértődik.

[00:38:48]Mi lenne a legk?

[00:38:48]Hát a legkedvesebb a Ádám.

[00:38:52]Ühüm.

[00:38:53]Az minden minden mindent visz.

[00:38:53]A legnagyobb adu mindent visz.

[00:39:01]Mi hajtja még a színpadon?

[00:39:04]Mi az, amit még szeretne megcsinálni, eljátszani?

[00:39:08]Játszani, játszani nagyon szeretek.

[00:39:12]És ezt szoktam mondani.

[00:39:12]Ezt akkor most is elmondom, hogy arra kérem a jó Istent, hogy addig éljek, amíg meg nem halok, de addig éljek.

[00:39:26]Hát ha ezt megkaphatom, akkor én vagyok a kitüntetett ember.

[00:39:34]Jó egészséget és sok boldogságot.

[00:39:34]És nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadta a meghívás.

[00:39:39]Természetesen ha hívnak jövök.

[00:39:43]Köszönöm szépen, hogy itt volt velünk.

[00:39:45]Önöknek pedig köszönöm a figyelmet.

[00:39:46]Viszontlátásra.

[00:39:52]ش