Ikon - Zöld mamba és jéghasadék: Juhász Árpád hihetetlen megmenekülései - HírTV
- Juhász Árpád geológus, televíziós személyiség természet iránti elköteleződése hatéves kora óta tart, amikor kiscserkész lett.
- Az 1950-es években illegális indián közösség tagja volt; egy társukat Recskre, majd várpalotai szénbányába vitték emiatt.
-
„Tehát a gyerekkori, indiánkori emlékeimet most hasznosítom, mint öreg ember a nagymamámnak a spájzában." – Juhász Árpád
- A természethez való spirituális viszonyát indián szemlélet határozta meg, saját rítusokkal (pl. „bölénypróba") és telihold-nézéssel a lányaival.
- Paptanára tanította meg, hogy az élővilág többsége parányokból áll, ami filmes szemléletét is formálta.
- 109 országban járt, leginkább a vulkánok és gleccserek vonzották; az esőerdők drámai pusztulását (42-ről 32 millió km²-re csökkenés) személyesen tapasztalta.
- Többször került életveszélybe: rálépett egy zöld mambára, jéghasadékba esett az Elbruszon, és hegyi indián felkelés elől menekült Peruban.
- Televíziós karrierje 1960-ban kezdődött; a Kalendárium és a Delta műsorok vezetője volt, később a TV2 főszerkesztője lett.
- Családja több generáción át kötődik a környezetvédelemhez: lányai természeti sétákat vezetnek és ökofalut építenek, unokája élelmiszerminőséggel foglalkozik.
Részletes összefoglaló megjelenítése
Gyermekkor és a természettel való kapcsolat kezdetei
Juhász Árpád geológus, televíziós személyiség hatéves korától eredezteti a természet iránti elköteleződését. Ekkor lett kiscserkész a 46-os cserkészcsapatban, amely a pasaréti ferencesekhez tartozott. A rendszeres hétvégi kirándulások során ismerte meg az alapvető csillagképeket, a legfontosabb köveket, virágos növényeket és fákat. Ez az időszak egy nagyon szoros barátságot jelentett a természettel.
Amikor a cserkészetet betiltották, néhányan „átvedlettek" indiánokká. Juhász Árpád indián neve – utalva a kirándulások szeretetére – Kóborló Farkas lett. A csoport vezetője a Szürke Farkas nevet viselte (polgári nevén Pigler József), ő maga pedig az „orvosságos ember", a Medicine Man szerepét töltötte be. Ezt a funkciót idős korában is kamatoztatja: a nagymamája spájzát házi patikává alakította, és pontosan tudja, milyen sorrendben kell bevennie a gyógyszereit.
„Tehát a gyerekkori, indiánkori emlékeimet most hasznosítom, mint öreg ember a nagymamámnak a spájzában." – Juhász Árpád *
Az illegális indiánok kora és az üldöztetés
Az indiánoskodás nem volt egyszerű játék, mivel tiltott tevékenységnek számított. Ennek súlyosságára akkor döbbentek rá, amikor egyik társuk, Kószálló Sas (polgári nevén Wizler József) 1949-ben eltűnt. Később kiderült, hogy a recski munkatáborba vitték, egyszerűen azért, mert indián szervezéssel foglalkozott. Története még ennél is abszurdabb fordulatot vett: amikor 1953-ban, Nagy Imre kormánya idején a recski tábort megszüntették, őt akkor sem engedték szabadon. Újabb pert indítottak ellene azzal a váddal, hogy amerikai néprajzkutatás címén kémkedik az Egyesült Államoknak. További két évre ítélték, és a várpalotai szénbányába vitték rabbányásznak.
A vendég hangsúlyozta, hogy ezek a történetek azért fontosak, hogy a mai fiatalok lássák azt az óriási különbséget, ami az 1950-es évek fiataljai és a mai generáció között van. Ők illegális indiánokként titokban találkoztak az erdőben, és csak az előre megbeszélt helyen vették fel gyöngyszövéses indián felszerelésüket. Minden év szeptemberének utolsó hétvégéjén kimentek egy rejtett helyre, az úgynevezett Szarvas-árok feletti sziklafalhoz, ahol az ország minden részéből összegyűltek, felverték kifestett tipi sátraikat, és elszívták a békepipát. Másnap hadijátékokat játszottak.
„Tehát mi 80-90 éven keresztül tulajdonképpen kis tábortüzeket raktunk, hogy a füstje, lángja ne látszódjék messziről. Elszívtuk a békepipát. 1950-es években, amikor ezzel börtönbüntetés járt, mi minden év szeptemberének az utolsó hétvégéjén kimentünk egy rejtett helyre..." – Juhász Árpád *
1956 fordulópontot jelentett: a magyarországi indiánok jelentős része emigrált. Juhász Árpád később néhányukkal találkozott Amerikában és Ausztráliában is. A barátságok döntő többsége azonban megszűnt, mivel tagjaik meghaltak vagy eltűntek. Nemrégiben egy Franciaországban élő egykori munkatársa felhívta, és összekötötte egy az Egyesült Államokban élő házaspárral, akik szintén részt vettek az 1950-es évek indián találkozóin. Kézzel írt, lefotózott levelet küldtek neki e-mailben.
Emlékeit megírta egy nemrég megjelent könyvben, melynek címe: Egy kóborló farkas – illegális indiánok. Mint mondta: „Verba volant, scripta manent" – a szó elszáll, az írás megmarad.
A természethez való spirituális viszonyulás
Juhász Árpád természethez való viszonyát alapvetően meghatározta az a szellemiség, ahogyan egy indián viszonyul a természethez. Erre nagy hatással voltak Borvendég Deszkáss Sándor író Fehér Szarvas néven írt ifjúsági regényei, amelyeket a második világháború után betiltottak, de a gyerekek között így is terjedtek. Olyan könyvei, mint A rézbőrű messiás vagy A szikláshegyek varázslója, 12-13 éves korában nagyon mély benyomást tettek rá.
A természethez való viszonyát „csendes, baráti megfigyelő funkcióként" jellemezte, nem pedig a természet feletti uralkodásként. Ez saját maguk által kitalált rítusokkal társult. 14-15 éves korában például elment egy hétre a Pilisbe – ezt „bölénypróbának" nevezte –, egy szál pokróccal. Elhatározta, hogy egy hétig nem megy be semmilyen településre, és ha valaki szembejön vele az erdőben, kitér az útjából. Minden napfelkeltét más-más helyről nézett meg, és ugyanezt tette az alkonyatokkal is. Az utolsó napon kikötötte magát egy hosszú kötéllel egy fához, hajnalban elkezdett táncolni és énekelni, és csak akkor hagyta abba, amikor meglátta az Esthajnalcsillagot az égen – ezzel imitálta az indiánok naptáncát. Ezután egész éjszaka egy forrás mellett meditált.
Ezek a rítusok 70-80 éven keresztül megmaradtak benne. Fizikailag már gyenge állapotban van, de minden hónapban teliholdkor valamelyik lányával felmegy egy olyan hegytetőre, ahonnan szépen lehet látni a hold korongjának méltóságteljes felkelését. Olyan naplementéket is megnéznek sziklákról, ahol nyugat felé nézve egyáltalán nem látszanak emberi létesítmények, lámpafények vagy épületek.
„Tehát az a szellemiség, hogy egy indián hogyan viszonyul a természethez, egyáltalán milyen spirituális mondjuk események vannak, amelyek összefűznek minket egy ilyen baráti körbe. Szóval ezek nagyon meghatározták egész életemre tulajdonképpen a természethez való viszonyomat." – Juhász Árpád *
A közszereplő magányossága és a pszichológusok érdeklődése
Juhász Árpád elmondta, hogy pszichológusok és pszichiáterek is többször megkérdezték tőle, hogyan alakult ki benne ez a nagyon erős vonzódás a természethez és az indián szemlélet. Egy visegrádi pszichiáter kongresszuson fél órában próbálta elmagyarázni érzelmi fejlődését. Nemrégiben egy tanulmányt is írattak vele „A közszereplő magányossága" címmel.
1960 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal képernyőn van, rengeteg rádióműsora volt és van, tehát valamilyen értelemben közszereplő. Ugyanakkor kimondottan szereti a magányt, szeret egyedül lenni, szereti a csendet. Ezt a kettősséget nehéz megmagyarázni. A pszichológusok ezt az írás kapcsán szerették volna „kifacsarni" belőle, de végül elfogadták az egyszerű magyarázatát: egy gyerek spontán módon hogyan és milyen mélyen gyökerezett meg ezekben a természeti közegekben.
Számára fontos volt az „anteuszi alapállás": hogy a két lábával mindig a földön álljon, soha ne lehessen elszakítani a talajtól – ugyanúgy, mint Anteuszt. Ez a mai napig megmaradt benne.
Tanárok és a földtani kíváncsiság gyökerei
Juhász Árpád jó tanárainak köszönheti a föld megismerése iránti olthatatlan kíváncsiságát. Az érseki katolikus gimnáziumba járt (ma második Rákóczi Ferenc gimnázium), ahol paptanárok tanították. Egyikük, Hontienő, egy nagyon fontos szemléletre tanította meg: az élővilág többsége parányokból áll. Ha az ember az élővilágra gondol, ne csak az oroszlánok, elefántok vagy szarvasmarhák jussanak eszébe, hanem azok a lények is, amelyek milliószámra élnek a talajban vagy a növényvilág között, és csak nagyítóval vagy mikroszkóppal láthatók.
Ezt a szemléletet későbbi filmes korában is érvényesíteni szerette volna: nem csak nagy totálokban kell gondolkodni, hanem a mikroszkopikus élőlényeket is meg kell mutatni, mert ezek az élővilág legfontosabb részei, amelyek nélkül a nagyok sem léteznének. Megjegyezte, hogy Ferenc pápa három évvel ezelőtt konferenciát hívott össze a biodiverzitás ügyében, ami azt mutatja, hogy ez teológiai szempontból is fontossá vált.
„Az élővilágnak a többsége parányokból áll. Tehát hogyha az ember az élővilágra gondol, akkor ne csak az oroszlánok, az elefántok vagy mit tudom én, mondjuk a szarvasmarhák jussanak az ember eszébe, hanem azok a lények, amelyek millió számra élnek a talajban vagy a növényvilág között, és csak nagyítóval láthatók, vagy esetleg csak mikroszkóppal." – Juhász Árpád *
További meghatározó tanára volt a földrajztanára; érettségi tétele a naprendszer volt. 1953-ban, amikor érettségizett, még elképzelhetetlen volt, hogy ember alkotta eszközök közlekednek a Mars felszínén, vagy hogy egy űreszközzel megkerülik a Holdat és fotókat készítenek a túlsó oldaláról. Ez utóbbi megdöbbentően érdekes és pillanatnyilag megoldatlan rejtélyeket mutatott: amíg a felénk néző oldalon hatalmas „tengerek" (vulkáni lávarétegek) vannak, a túlsó oldalon miért nincsenek ilyenek? Miért csak a földkéreg poros állapotának megfelelő regolit található ott, rengeteg apró meteoritbecsapódással? Ezeket a rejtélyeket a mai napig nem tudták megfejteni.
Utazások, vulkánok és gleccserek
Juhász Árpád 109 országba jutott el. Számára a legkülönlegesebbek azok a helyek voltak, ahol vulkánok és gleccserek vannak – elsősorban Izland és Új-Zéland. Gimnazista és egyetemista korában nemcsak hogy nem utazhattak külföldre, de el sem tudták képzelni, hogy valaha átlépik a határt. Sokkal később nyíltak meg azok a kapuk, amelyeken keresztül eljuthatott ezekhez a természeti jelenségekhez. Számos vulkánt megmászott, működő vulkánok krátereibe is eljutott, és filmeket, könyveket készített ezekről a helyszínekről.
Az esőerdők pusztulása és a környezetvédelem
Később egyre jobban izgatta az esőerdők sorsa. Tapasztalta, hogy néhány év különbséggel rá sem lehetett ismerni egy egykori trópusi esőerdőre. Amikor Malajziából Borneóra repült, először még összefüggő zöld függönyt látott, ami érintetlen trópusi esőerdőt jelentett. 10-15 évvel később már nyoma sem volt az őserdőnek, csak olajpálma-ültetvények látszottak. Néhány év alatt 42 millió négyzetkilométerről 32 millió négyzetkilométerre csökkent a Földön található erdőségek kiterjedése.
„Tehát néhány év alatt 42 millió négyzetkilométerről 32 millió négyzetkilométerre csökkent a földön található erdőségeknek az aránya, a kiterjedése. Ez egy döbbenetes, rémítő adat." – Juhász Árpád *
Ez nem csak a fák kivágását jelentette, hanem a teljes élőlényegyüttes, az élővilág sokféleségének tönkremenetelét is. Járt például Borneón, Sepilokban, az orangutánok menedékhelyén, ahol az embereknek kellett megtanítaniuk mászni a kis orangutánokat, akik elárvultak az erdőirtás során. Banánnal, tejjel táplálták őket, köteleken tanították mászni őket, és amikor elég nagyok lettek, olyan még meglévő nemzeti parkokba engedték szabadon őket.
Három éve írt egy könyvet Gyerekek a nagyvilágból – Égvilágtól a trópusokig címmel. Ebben 30 olyan országot választott ki, amelyekben járt, filmeket készített, fotózott, és a múlt alapján próbálta extrapolálni a jövőre, hogy milyen sorsa lehet a most élő kisgyerekeknek vagy kamaszoknak 20-30 év múlva, bekalkulálva a globális felmelegedést, a tengerszint emelkedését, a populáció növekedését és az energiaforrások csökkenését. Mint mondta, elég pesszimista képet tudott felvázolni.
Veszélyes helyzetek és megmenekülések
A zöld mamba esete
Afrikában egy erdei ösvényen sétálva, ahelyett hogy a lába elé nézett volna, hátrafordulva beszélgetett a társaival. Amikor előrefordult, már nem tudta visszavenni a lábát és a testsúlyát, és rálépett egy kígyóra. Rémületében nagyot ugrott, de a kígyó továbbsiklott. Helybéli afrikai társai – egy botanikus és egy ornitológus – azt mondták neki, hogy újjászületett, mert rálépett egy zöld mambára, és az nem marta meg. (Afrikában tudta meg, hogy nagypapa lett; a szuahéli nyelven a „babu" nagypapát jelent.) Magyar társainak azt a poént mondta, hogy ez egy „bamba mamba" volt – ezt a szójátékot nem lehetett angolra lefordítani.
„Azt mondták nekem, hogy Babu, te újjászülettél. Ez csoda, ami történt veled, hogy te ráléptél egy zöld mambára, és nem mart meg." – Juhász Árpád *
Jéghasadék az Elbruszon
Egy téli expedíción az Elbruszon jéghasadékba esett. Ha nem jön utána egy dorogi hegymászó, aki észrevette, hogy eltűnnek a hóban a nyomai, és bekukucskált a jéghasadékba, akkor nem élne most. A hegymászó látta, hogy fennakadt egy kis bütykön, és észrevette, hogy oldalirányban araszolva a jéghasadékban, ahol az leszűkül, a hágóvassal a túloldalra lépkedve fel tud araszolni a jéghasadék tetejére. A társa kihalászta a leszakadt kesztyűjét két jégcsákányt összekötve, és addig dörzsölte a kezét, amíg a vérkeringés vissza nem jött. Végül így is feljutottak az 5300 méter magas nyeregbe.
Menekülés hegyi indián felkelés elől Peruban
Peruban, egy Huerz nevű helyen járt egy televíziós csoporttal, amikor egy országos sztrájkot követően hegyi indián felkelés tört ki. A rendőrfőnök közölte, hogy nem tudja biztosítani az ottlétüket. Szerez egy repülőgépet, amely egy kis hegyi repülőtérre fog leszállni, 3200 méter magasan. Két civilruhás rendőrt adott melléjük kísérőnek, és azt tanácsolta, hajnalban szivárogjanak ki a városból.
A hajnali sötétben tüzek lobogtak, az országutat hatalmas fatörzsekkel és kőtömbökkel zárták el. Egy hídnál váltságdíjat kellett fizetniük a továbbhaladásért. A túloldalon egy teljesen bedrogozott állapotban lévő indián tömeg volt – kokalevelet rágtak, amit mésszel kevertek össze, hogy a savas hatást semlegesítsék, és emiatt úgy néztek ki, mint a „mógusok". Egy körülbelül egy méter széles rést hagytak nekik, hogy végigvonuljanak.
Hosszú menetelés után eljutottak a repülőtérre, ahol egy roncsrepülőgép várta őket. Már megitta a megmenekülés örömére a Budapestről hozott kis barackpálinkáját, amikor a pilóta közölte, hogy ennyi emberrel nem tud felszállni. Hagyják bent a cuccaikat, hárman-négyen szálljanak ki, ő elmegy, csinál néhány kört, üzemanyagot kiereszt, és visszajön értük. Soha nem jött vissza. Látták, hogy eltűnik a felhők között. Másnap jött egy másik roncsrepülőgép, amelynek az ajtaja egy motorbiciklilánccal volt belülről kikötve – ez volt a repülőgép ajtajának a zárja. Végül Limában várt rájuk a másik repülőgép, rajta a leforgatott anyagaikkal és a televíziós felszerelésekkel.
Televíziós pályafutás
Juhász Árpád televíziós karrierje az 1960-as évek elején kezdődött, amikor Rockenbauer Pál felhívta, hogy egy középiskolás földrajzi vetélkedő addigi műsorvezetője megbetegedett, és be kellene ugrani a döntőt levezetni. Soha még televízió környékén sem volt korábban, de a debütálás sikerült, és „ott ragadt". Sok éven keresztül külsősként főleg gyerekműsorokat és iskolatelevíziós műsorokat készített, majd a TV egyik meghatározó szereplője lett.
1981-től kapott stabil műsorokat a köztelevízióban. Elsősorban a Kalendárium című élőműsort vezette 15 évig. 1986-ban a természet szerkesztőség vezetője lett, és olyan meghatározó műsoroknak volt a gazdája, mint a Delta, az akkor legnézettebb ismeretterjesztő műsor. Körülbelül 200 filmet és egyéb műsort készítettek ezekben az években.
1997-es nyugdíjazása után a TV2 akkori vezérigazgatója meghívta főszerkesztőnek. Először a Kulturális Gyermek és Ifjúsági Műsorok főszerkesztője volt, majd később a filmek és a politikai műsorok kivételével minden más műsornak a gazdája lett.
Arra a kérdésre, hogy mitől lesz egy tudományos ismeretterjesztő műsor képernyőképes, azt válaszolta, hogy szerencsés adottsága, hogy nagyon bonyolult tudományos dolgokat viszonylag egyszerűen el tud magyarázni. Ugyanakkor megjegyezte, hogy a mai felgyorsult képi világban már alkalmatlannak érzi magát filmkészítésre, mert idegen tőle az a stílus, amelyet ma képviselni kell. Filmjeit a mai napig ismétlik, és bevallása szerint a legjobban azokra szokott elaludni.
„Én gondolom, hogy nekem ez egy szerencsés adottságom volt, hogy én képes vagyok nagyon bonyolult tudományos dolgokat viszonylag egyszerűen elmagyarázni." – Juhász Árpád *
A televíziózás kapcsán megjegyezte, hogy kielégítette a benne bujkáló exhibicionizmust: azt az igényt és szándékot, hogy ami neki fontos, azt másoknak is el tudja mondani.
Környezetvédelem és társadalmi szerepvállalás
Juhász Árpád elmondta, hogy a televíziónak szerepe van a környezettudatosság növelésében, bár a 18 év alatti fiatalok nagy része nem néz tévét. Az ő üzenetei inkább a Facebookon jelennek meg, ahol körülbelül 31 000 követője van. Olyan emberek követik, akik affinitást éreznek a természet- és környezetvédelem iránt.
Hat éven keresztül volt a gödöllői természetfilm fesztiválok zsűrielnöke. Körülbelül nyolc éve fővédnöke egy évente novemberben megrendezett fenntarthatósági csúcsnak. A mai napig dolgozik a Kék Bolygó Alapítványban, amelyet Áder János korábbi köztársasági elnök hozott létre – podcastoktól kezdve írott cikkek sorozatáig aktívan részt vesz a munkában.
Nemzetközi szinten is képviselte a hazai környezetvédelem szempontjait: részt vett 1992-ben Rio de Janeiróban az ENSZ környezetvédelmi világkonferenciáján, és a párizsi klímakonferencia előkészítésében is.
A család és a természetvédelem
Juhász Árpád családjának minden tagja valamilyen módon kötődik a természet- és környezetvédelemhez, csak máshogy, mint ő:
-
Idősebb lánya minden hétvégén természeti sétákat vezet, ez egy vállalkozás, ahol elsősorban a Budapest környéki erdőknek és az ott lévő településeknek a hagyományait ötvözi. Ezek 15-20 fős kiránduló csoportok.
-
Kisebbik lánya közgazdász, környezetvédelemből diplomázott. Amikor még volt környezetvédelmi minisztérium, miniszteri tanácsos volt, és mivel több nyelvet magas szinten beszél, Brüsszelbe járt ki, hogy az ottani környezetvédelmi alapelveket adaptálja és segítse azok magyarországi elterjesztését. A minisztérium megszűnése után a férjével együtt egy ökofalu létrehozásába kezdtek az egyik pilisi település peremén, ahol nagyobb földterületet vásároltak.
-
Legidősebb unokája (38 éves) élelmiszeripari szakmérnök, az élelmiszerminőség területén dolgozik, ami a környezetvédelem egy nagyon fontos eleme.
-
Dédunokája most még csak egyéves, de reméli, hogy egy olyan korba fog felnőtté válni, amikor az emberekben jobban tudatosul a környezetvédelem fontossága.
Jelenlegi aktivitás és barátságok
Juhász Árpád a mai napig aktívan túrázik, bár már nehezen jár, két bottal az erdőben, nagyon óvatosan és lassan. Két héttel a beszélgetés előtt egykori indián társával, Nagy Kígyóval (akinek amputálni kellett a lábát) elment a Rám-szakadékba – ő kerekes széken, Juhász Árpád két bottal. Érzelmileg végigélték azokat a perceket, amelyeket valamikor együtt éltek át.
Elmesélte, hogyan ismerkedtek meg: az ő törzsük és egy másik indián törzs, a Hét Tanács Tüzének Népe tagjai egyszer egy erdei ösvényen találkoztak, mindkét csapat indián szerelésben. Ez a barátság 80-90 éven keresztül tartott.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „egy pár százrel egy dorogi hegymászó" – a „pár százrel" kifejezés értelme nem rekonstruálható egyértelműen a kontextusból. Valószínűleg egy hegymászó kifejezés vagy név torzult alakja lehet.
- „verbá volance scripta manent" – a latin idézet pontatlan, a helyes alak „verba volant, scripta manent".
- „a hét tanácsíz népének" – valószínűleg „a Hét Tanács Tüzének Népe" lehetett az indián törzs neve.
- „Rám-szakadék" – a szövegben „Rebete szurdog" és „Rebete szurdok" alakban szerepel, a kontextus alapján valószínűleg a Rám-szakadékról van szó.
- „Hontienő" – a paptanár neve bizonytalan, nem rekonstruálható egyértelműen.
- „Rockember Pál" – valószínűleg Rockenbauer Pál nevének torzult alakja.
- „Huerz" és „URS" – perui településnevek, pontos alakjuk nem azonosítható.
- „korpák" – perui repülőtér neve, pontos alakja nem azonosítható.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]számos vulkánt megmásztam, működő vulkánok krátereibe is eljutottam.
[00:00:05]Afrikába mentem egy erdői ösvényen, és ahelyett, ahogy egy normális ember egy ősserővel közlekedne, nem a lába mellé néztem, hanem így visszafordulva beszélgettem a társaimhoz, akik jöttek mögöttem, és már mikor előrefordultam, nem tudtam visszavenni a lábamat meg a testúlyomat, és ráléptem egy kígyóra.
[00:00:23]Rémületem meg nagyot ugrottam, de a kígyó tovább siklott.
[00:00:26]Akik velem voltak, azok mondták: "Te újjászülettél.
[00:00:29]Ez csoda, ami történt veled, hogy te ráléptél egy zöld mambára, és nem mart meg.
[00:00:37]Testembe az Elbruszon téli expedíción, például jéghasadékba.
[00:00:39]És ha nem jön utánam egy pár százrel egy dorogi hegymászó, aki észrevette, hogy eltűnnek a hóban a nyomaim, akkor nem élnék most itt, nem beszélgethetnénk.
[00:00:59]Egy élet a Föld körül.
[00:00:59]Expedíciók a világ legtávolabbi pontjaira.
[00:01:04]Gleccsereken, sivatagokon át.
[00:01:04]A mai vendégem Juhász Árpád geológus.
[00:01:08]Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.
[00:01:10]Én köszönöm.
[00:01:12]Ha visszamegyünk az időben, akkor mi volt az az első pillanat, amikor a földtan, illetve a természet világa úgy igazán megszólította?
[00:01:20]Hát hat éves lehettem.
[00:01:20]kiscserkész a 46-os cserkészsapatban.
[00:01:24]Ez a paseréti ferenceseknek volt a cserkész csapata, és nagyon jókat kirándultunk, és megismertük az alapvető csillagképeket, a legfontosabb köveket, virágos növényeket, fákat.
[00:01:38]Minden hétvégén kirándultunk.
[00:01:41]Szóval ez egy nagyon jó lecke volt, egy nagyon szoros barátsága természettel.
[00:01:47][horkantás] S amikor aztán megszüntették a cserkészetet, betiltották, akkor mi néhányan átvedlettünk indiánokká.
[00:01:57]Az én nevem, miután szerettem kirándulni, Kóborló Farkas lett.
[00:01:59]Ebben az indián keresztségben volt néhány társam, aki szintén ilyen indián neveket vett föl.
[00:02:07]A főnökünk az a Szürke Farkas lett.
[00:02:10]Polgári nevén Pigler József.
[00:02:15]Ő volt a főnök, én pedig ugye az úgymért orvosságos ember, a Medicíman.
[00:02:22]Ezt egyébként most öregkoromban ezt a funkciót nagyon jól ellátom, mert ugye egy ilyen öreg embernek már sok minden havajája van, úgyhogy a nagymamámnak a spájzát azt szépen átalakítottam ilyen házi patikává, és mindig tudom, hogy milyen gyógyszert milyen sorrendbe kell bevenni.
[00:02:39]Tehát a gyerekkori, indiánkori emlékeimet most hasznosítom, mint öreg ember a nagymamámnak a spájzában.
[00:02:46]Na most ez nem volt olyan egyszerű játék, hogy mi csak ilyen gyöngyszövéses cuccokat vettünk föl, mondjuk totemtarsolyt, fejpántot, karszorítót, ágyékötőt.
[00:03:02]Tudnilik rá kellett döbbenünk, hogy ez akkor egy tiltott tevékenység volt.
[00:03:06]Ez úgy derült ki, hogy az egyik társunkat, aki néhány évvel öregebb volt, mint mi, Kószálló Ésas volt az Indián neve, polgári nevén Wizler József, egyszerűen 1949-ben eltűnt, és sokáig nem tudtunk róla semmit.
[00:03:25]És aztán egy idő múlva kiderült, hogy a recényszermunkatáborba vitték.
[00:03:30]Egyszerűen azért, mert ő ilyen [torokköszörülés] indián szervezéssel foglalkozott.
[00:03:34]Ennek az előzménye az, hogy volt egy borvendék deszkást Sándor nevű író, aki ifjúsági regényeket ír, tulajdonképpen Fehér Szarvas címen vagy néven.
[00:03:50]az ő könyveit betiltották a második világháború után, de azért ő ugye a gyerekek között terjedt, és így nekem is volt példányom, például ilyen könyveiből, mint a részbőrű messiás vagy a szikláshe hegyek varázslója.
[00:04:06]Ezek ilyen 12-13 éves koromban nagyon hatottak rám.
[00:04:10]Tehát az a szellemiség, hogy egy indián hogyan viszonyul a természethez, egyáltalán milyen spirituális mondjuk események vannak, amelyek össze fűznek minket egy ilyen baráti körbe.
[00:04:25]Szóval ezek nagyon meghatározták egész életemre tulajdonképpen a természethez való viszonyomat.
[00:04:33]Ön akkoriban hogyan viszonyult a természethez?
[00:04:36]Hát csendes, baráti megfigyelő funkcióval, nem pedig rajta való uralkodással.
[00:04:46]Egyébként ez saját magunk által kitalált ritusokkal társult.
[00:04:50]Tehát például elmentem ilyen 14-15 éves koromban egy hétre a Pilisbe.
[00:05:00]Ezt úgy hívtam, hogy bölénypróba, egy szálpokróccal.
[00:05:03]Elhatároztam, hogy én egy hétig nem megyek be semmiféle településre.
[00:05:10]Hogyha valaki szembe jön velem az erdőben, akkor én kitérek, félre megegyek a fák közé, megvárom, amíg elvonulnak, és így tovább.
[00:05:16]minden egyes napfelkeltét egy más típusú helyről nézte meg.
[00:05:21]Egyszer egy hegytetőről, egyszer egy erdei kis tónak a partjáról.
[00:05:27]De ugyanez történt az alkonyatokkal, hogyha éppen akkor valamilyen holdat lehetett látni, egy félholdat vagy egy teli holdat, akkor ugye ezt a ritust is egy hegytetőről végéztem.
[00:05:41]És aztán ugye bolondnak tarthatnak ma esetleg a mai fiatalok, de az utolsó nap egy a hétvégén, tehát a hét napomnak a végén kikötöztem magam egy hosszú kötélel egy fához, és hajnalban elkezdtem táncolni és énekelni és csak akkor hagytam abba a táncot és az éneklést, amikor az esthajnal csillagot megláttam az égen, akkor leoldottam magam a kötérről, tulajdonképpen imitáltam az indiánoknak nak a naptáncát, és aztán leültem egy kis forrás mellé egész éjszaka még meditálni, és ezek olyan erős emlékek maradtak, hogy most ugye hát fizikailag már nyilván gyenge állapotban, de azért minden hónapban teliholnál valamelyik lányommal fölmegyünk egy olyan hegytetőre, ahonnan szépen lehet látni, hogy a holdnak a korongja ilyen méltóságteljesen emelkedik föl a horizont fölé.
[00:06:36]És meg szoktuk nézni, hogyha persze nincs felhő [nevetés] az ég, olyan naplementéket olyan sziklákról, ahol nyugad fele nézve egyáltalán nem látszanak emberi létesítmények, lámpafények vagy épületek.
[00:06:54]Tehát ezek a ritusok ilyen hosszú időn át ugye gyakorlatilag 7080 éven keresztül megmaradtak bennem.
[00:07:03]Milyen célt szolgált például az a rítus, amikor elment egy hétre teljesen egyedül a Pilisbe.
[00:07:12]Hát nem meghatározott funkciója volt ennek.
[00:07:15]Ez egy, hogy mondjam ezt?
[00:07:15]Ez egy gyerekben egy ilyen érzelmi állapot volt.
[00:07:21]Ühüm.
[00:07:21]egyébként jó, hogy megkérdezted, mert ezt tőlem pszichológusok meg pszichiáterek is többször megkérdezték, hogy tajdonképpen hogy alakult ki bennem ez a természethez való nagyon erős vonzódás, meg ez az egész indián szemlélet.
[00:07:40]Én mondtam, hogy nem tudok egy ilyen meghívásnak eleget tenni, mert hát nem értek sem a pszichológiához, sem a pszichiátriához.
[00:07:48]De például volt egy visegrádi kongresszus, amit a pszichiáterek szerveztek, és addig hát nyagadtak, amíg a végén elfogadtam a meghívást, és egy körülbelül egy olyan fél órában megpróbáltam elmagyarázni, hogy én érzelmileg hogyan alakultam az idők során.
[00:08:05]És ez későbbi metamorfózisokra is vonatkozott, hogy mondjuk egy ásványokat, kőolajat, föld, gáz, kőszenet kereső geológus, hogy alakult át belsőleg.
[00:08:15]és hogy nézte meg, hogy ilyen bányászati tevékenységeknek milyen negatív oldalai is vannak, és hogy lehet az, hogy egy mondjuk ásványt feltáró geológusból előbb-utóbb környezetvédő lesz, de ezzel most nagyot ugrottam előre, visszatérve tehát az alapra, a pszichológusok is megkérdezték ezt, és éppen most talán egy hónapja ir írattak velem egy tanulmányt, az a címe, hogy ö a közszereplő Ő magányossága, mert hát ugye tulajdonképpen 1960 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal képernyőn vagyok, még most öregen is, nagyon sok rádióműsorom volt és van még hála Istennek most is.
[00:09:01]Tehát valamilyen értelemben közszereplő vagyok.
[00:09:06]Ugyanakkor pedig én kimondtan szeretem a magányt, szeretek egyedül lenni, szeretem a csendet.
[00:09:12]Tehát az emberben van egy ilyen kettősség, amit nehéz megmagyarázni.
[00:09:18]És a pszichológusok most, amikor ezt erre az írásra fölkértek, tulajdonképpen ezt szerettek volna belőlem kifacsarni, hogy vajon ez milyen folyamatok során alakulhatott ki bennem?
[00:09:28]Hát nyilván nem mire jutottak.
[00:09:31]Hát ők nem foglaltak állást ebben.
[00:09:35]Elfogadták ezt az én egyszerű magyarázatomat, hogy egy gyerek spontán módon ezekben a természeti közegekben hogyan és milyen mélyen gyökerezett.
[00:09:51]És miért kellett nekem ez anteuszi alapállás, hogy a két lábammal mindig a földön álljak, soha ne lehessen elszakítani a talajtól kvázi, ugyanúgy mint Anteuszt.
[00:10:04]És ez a mai napig megmaradt bennem.
[00:10:07]Tehát most itt ülünk, beszélgetünk, de mondjuk két héttel ezelőtt elmentünk egy olyan barátommal, aki szintén indián volt, nagy kígyó volt a neve.
[00:10:18]Neki sajnos amputálni kellett a lábát, de most két héttel ezelőtt elmentünk a Rebete szurdogba.
[00:10:25]Ő egy kerekes széken, én két bottal.
[00:10:28]És tulajdonképpen érzelmileg végigéltük azokat a perceket, amelyeket mi valamikor együtt Nagyon érdekes volt egyébként, hogy két ilyen kis indián hogy ismerkedett meg, mert volt a mi törzsünk, amit említettem, ahol én orvosságos ember voltam és Kóborófarkas.
[00:10:48]Ő pedig egy másik indián törzsnek, a hét tanácsíz népének volt a Nagy Kígyó nevű tagja.
[00:10:53]És egyszer miután mi, mint mondtam, illegális indiánok voltunk, tehát mi mindig titokba találkoztunk az erdőbe, különböző helyekről, különböző időpontokban indultunk el, és csak az előre megbeszélt helyen vettük föl a gyöngyszövéses indián cuccainkat.
[00:11:09]Na, mentünk egy ilyen kis találkozóhelyre, egy ilyen erdei ösvényen, és szembe jött velünk egy nálunk még egy-két évvel fiatalabb társaság, amelyik szintén ilyen indián szerelésben volt, és köztük volt ez a bizonyos nagy kígyó, aki két évvel fiatalabb, mint én, és akinek két évvel sajnos amputálni kellett a lábát, de az egész életünket végig hogy így mondjam, jellemezte ez a felfogás.
[00:11:40]Tehát mi 80-90 éven keresztül tulajdonképpen kis tábortüzeket laktunk, hogy a füstje lángja ne látszódjék messziről.
[00:11:52]Elszívtuk a békepipát.
[00:11:55]1950-es években, amikor ezzel börtönbüntetés járt, mi minden év szeptemberének az utolsó hétvégé kimentünk egy rejtett helyre az úgynevezett szarvasárok feletti sziklafalhoz, és ott összegyűltünk az ország minden részéből, és fölvertük a sátrainkat, a kifestett tipiket, és elszívtuk a békepipát, másnap hadijátékokat at játszottunk.
[00:12:23]Tehát hogy mondjam ezt?
[00:12:27]Ezek kamaszkori dolgok voltak, amiket mi nagyon komolyan vettünk, és amelyeknek az emléke mai napig olyan mélyen gyökereznek bennünk, hogy én az esti gondolatvilágomban, vagy az esti imádkozásnál ezeket a régi motívumokát mindig felszínre hozom.
[00:12:47]És hát életre szóló barátságokat is kötött ezalatt az időszak alatt.
[00:12:49]Hát az a baj, hogy az életre szóló barátságok közül a képviselők nagy része már [torokköszörülés] meghalt.
[00:13:01]Eleve ebben egy fordulópont volt 1956, mert akkor a magyarországi indiánoknak egy jelentős része emigrált.
[00:13:07]Később egyikükkel másikukkal találkoztam Amerikában, például mondjuk Irkanics Feryvel, aki Falkon névre, tehát sóom névre hallgatott, vagy például kistestvérrel, ez volt az Indián neve, aki kis magassága miatt kapta ezt a nevet, aki meg Ausztráliában élt, és együtt jártuk be a különböző eukaliptusz erdőket, nemzeti parkokat Ausztráliában.
[00:13:38]döntő többségük ezeknek a barátságoknak megszűnt.
[00:13:42]Egyszerűen meghaltak, vagy eltűntek, bár néha felszínre bukkannak.
[00:13:48]Egész érdekes ilyen hálózati kapcsolatok.
[00:13:52]Például fölhívott a napokban egy olyan egykori munkatársam, amikor a természet stúdiónak voltam az igazgatója, és volt egy Zsuzsa nevű egykori munkatársam, aki időközben Franciaországba ment, és ott férhez ment.
[00:14:11]Na és pár napja tehát fölhívott, valahol kiszúrta a Facebookon valamelyik posztomat, és addig nyomozott, amíg megtalálta a telefonszámomat.
[00:14:22]Fölhívott, és kiderült, hogy túl azon, hogy szívesen dumálna velem egy pár percet.
[00:14:29]Ő neki eszébe jutott, hogy van egy barátnője, tulajdonképpen aki a keresztanyja is, aki az Egyesült Államokban élt, és aki a férjével együtt körülbelül egy idős velem, és aki ugyanúgy benne volt ezekben az 50-es évekbeli indián találkozókban, mint én.
[00:14:46]És akkor ő megkérdezte tőlem, hogy megadhatja-e a címemet, az elérhetőségemet ebben az Amerikában, az USÁban élő házaspárnak.
[00:14:57]És pár nap múlva érd jött egy email nagyon érdekes módon, mert nem számítógéppel írták, hanem kézzel azt lefotózták és azt küldték el emailbe.
[00:15:09]Hát kiderült, hogy ugyanazokon az indián napokon ők is részt vettek a békep szívásban.
[00:15:15]egyébként 1950 szeptembrének az utolsó hétvégén, amikor ugyanígy összegyűltünk az innen napra, soha nem gondoltuk, nem is sejtettük azt, hogy egy hónap múlva jön a forradalom, és 56 októberében tulajdonképpen ez az egész összeköttetés a különböző indián csoportok között megszűnik.
[00:15:34]Hát kis reklámot hadd mondjak, hogy én ezeket az emlékeimet megírtam egy könyvben, amelyik nem régen jelent meg.
[00:15:42]Az a címe, hogy egy kóból farkas, illegális indiánok, úgyhogy én úgy gondolom, hogy verbá volance scripta manent, tehát a szó elszáll, az írás megmarad, de ezek tanulságos történetek, már csak azért is, hogy a mai fiatal generáció egyrészt tudjon arról, hogy mi nekünk milyen veszélybe kellett élnünk azért, hogy egyáltalán indiánok lehessünk, magyar indiánok, hogy ezzel recényszermunkat a tábor jár vagy börtön.
[00:16:14]Egyébként ez a recit táborba kényszerített társunk, ószálóas még akkor se került szabadon, amikor 1953-ban a Nagyim Imre kormány idején megszüntették a recskitábort.
[00:16:31]Őt még akkor se engedték szabadon, hogy egy újabb pert indítottak ellene azzal a váddal, hogy amerikai tulajdonképpen néprajzkutatás címén ő kémkedik az Egyesült Államoknak.
[00:16:43]Hát te annyira bizar, annyira abszurd vád, hogyha tanú című film jut eszünkbe, abban voltak ilyen jellegű teljesen abszurd vádok.
[00:16:54]Tehát ez történt meg vele, hogy egy újabb pert indítottak ellen ezzel a váddal, és még két évre elítélték, levitték a várpalotai szénbányába rabb bányásznak.
[00:17:03]Tehát ezek a történetek azért fontosak, hogy a mai fiatalok valahol azért lássák azt a óriási különbséget, ami az 1950-es évek fiataljai és a mai generáció között van.
[00:17:23]A természet szeretete és a természettel való gyakorlatilag egyéválás az azt elmesélte, hogy honnan is eredeztethető.
[00:17:30]De honnan jön ez az olthatatlan kíváncsiság, a föld megismerésének kíváncsisága?
[00:17:39]Jó tanároknak köszönhetem.
[00:17:39]Ugye 1945-ben még más iskolai rendszer volt, és én a akkor az érseki katolikus gimnáziumba kerültem, amit most második Rákóci Ferenc gimnáziumnak hívnak.
[00:17:51]És volt paptanárok tanítottak minket, világi papok, kivéve az osztályfőnökömet, aki civil volt.
[00:18:02]És az egyik paptanárunkat Hontienőnek hívták, és ő egy nagyon fontos szemléletre tanított meg minket, hogy az élővilágnak a többsége parányokból áll.
[00:18:12]Tehát hogyha az ember az élővilágra gondol, akkor ne csak az oroszlánok, az elefántok vagy mit tudom én, mondjuk a szarvasmarhák jussanak az ember eszébe, hanem azok a lények, amelyek millió számra élnek a talajban vagy a növényvilág között, és csak nagyítóval láthatók, vagy esetleg csak mikroszkóppal.
[00:18:36]Tehát ezt a mondjuk későbbi filmes koromban is érvényesíteni szerettem volna.
[00:18:42]Nem csak nagy totálokban kell gondolkodni, amikor képileg megfogalmaz egy természeti tájat az ember, hanem gondolni kell, hogy ezeket a mikroszkópikus élőlényeket, amelyek döntő többségben vannak a világban, hogy ezeket is megmutassa, mert ezek az élővilágnak legfontosabb részei, amik nélkül a nagyok se léteznének.
[00:19:06]Ferenc pápa még ezelőtt három évvel kongressztust hívott össze, vagy konferenciát hívott össze a biodiverzitás ütében.
[00:19:16]Tehát egy pápa látta azt ühüm, hogy az élővilág sokszínűsége, sokfélesége mennyire fontos.
[00:19:26]Tehát ez teológia szempontjából is fontossá vált, hogy az emberek tudjanak arról, hogy amikor kivágnak mondjuk az őserdőben egy néhány [torokköszörülés] hektárnyi területet, akkor nem csak ezek a nagy szép trópusi fák, a mahagónik meg egyebek pusztulnak el, hanem velük együtt parányi légy lények millió is, amelyek ebben a közösségben élnek.
[00:19:52]Úgyhogy tehát ennek a paptanáromnak köszönhettem egyrészt, hogy hogy ezekre az apró lényekre is figyel figyeljen az ember.
[00:20:03]Ez nyilván egy érzelmi kötődet is jelentett az erdő parányi lényeihez, de későbbi tanáraim közül is volt, aki nagy hatással volt rám.
[00:20:14][horkantás] Ilyen volt például a földrasztlan árom, és az érettségi tételem például a naprendszer volt.
[00:20:22]Ha az ember ma elgondolja, hogy ott közlekednek a Marsnak a felszínére az ember alkotta eszközök, a hát legrégebben mondjuk az opportunity vagy a spirit, de most már mások is ezek mintákat vesznek, fotókat készítenek satöbbi.
[00:20:38]Hát ezt akkor 1953-ban, amikor érettségizem, hát el se lehetett képzelni.
[00:20:43]Ez akkor még a scient fiction kategóriába tartozott, mint az is, hogy most ugye a közelmúltban már űreszközök egy egy űreszközzel meg lehetett kerülni a Holdat, és fotókat lehetett csinálni a Holdnak a túlsó oldaláról, amit mi innen a Földről egyébként soha nem láttunk.
[00:21:04]és tulajdonképpen megdöbbentően érdekes és pillanatnyilag megoldatlan rejtélyeket mutatott ez a mostani megfigyelés, mert amíg a felénknéző oldalon a hold a felénknéző oldalán [horkantás] ilyen hatalmas nagy tengerek vannak, ezeket tengereknek hívjuk, de tulajdonképpen vulkáni lávarétegek, bazalt lávarétegek.
[00:21:33]A túlsó oldala meg nincsenek ilyen miért nincsenek ott?
[00:21:35]Miért van csak ilyen regulitnak nevezett tulajdonképpen ilyen földkéreg poros állapotnak megfelelő valami van?
[00:21:45]Rengeteg apró kis meteorit becsapódással.
[00:21:48]Ott miért nincs ilyen nagy vulkáni kitörés?
[00:21:50]És ezeket a rejtélyeket mai napig ugye nem tudták megfejteni, és nyilván majd új generációknak kell ugye eljutni oda, hogy ezekre is választ tudjanak adni.
[00:22:07][zene] Sokaknak óriási vágya az, hogy felfedezzék a világot, és önnek sikerült 109 országba eljutnia.
[00:22:23]Volt olyan, ami ami igazán megmaradt önmben, ami annyira különleges volt, hogy egy gyerekkori álom is beteljesült ezzel.
[00:22:33]Hát ugye elsősorban Izland vagy Új-Zéland, mert ott vulkánok vannak és gleccserek vannak.
[00:22:40]Ez ez dolgokhoz hozzátartozik, és ez megint csak egy prédikácionok tűnik a mai fiatalok számára.
[00:22:47]De én amikor gimnáziumba jártam, vagy később amikor 53-tól 58-ig egyetemre, akkor nemcsak, hogy nem utazhattunk külföldre, hanem el se tudtunk képzelni, hogy mi valaha átlépjük a határt, hogy egy végzett geológus eljuthat-e valaha egy működő vulkánhhoz, vagy egy gleccserre, és sokkal később nyíltak meg ezek a kapuk, amelyeken keresztül én ezekhez a természeti jelenségekhez Z eljutottam.
[00:23:18]Hát hála Istennek közben számos vulkánt megmásztam, működő vulkánok krátereibe is eljutottam.
[00:23:23]És ezért mondjuk az én különböző utazásaim közül hát nagyon mélyen gyökereznek az izlandi vagy az újzélandi helyszínek, amiket persze nem csak megnéztem, hanem filmeket csináltam róluk, könyveket írtam róluk és így tovább.
[00:23:40]De aztán nagyon elkezdett izgatni az esőerdőknek és az erdőknek a sorsa, mert jártam úgy a trópusokon, hogy néhány év különbséggel rá se is lehetett ismerni egy egykori trópusi esőerdőre, mert például amikor az ember Maláziából a Kola Lumpurból átrepült Borneóra, akkor még először összefüggő zöld függönyt látott, amelyik ugye egy érintetlen trópusi esőerdőt jelentett, és mondjuk egy 10-15 évvel később ugyancsak átrepülve mondjuk Koala Lumpurból Borneóra már nyoma sem volt az őserdőnek, csak olajpálma ültetvények látszottak.
[00:24:24]Tehát néhány év alatt 42 millió négy kmről 32 millió négymre csökkent a földön található erdősségeknek az arány a a kiterjedése.
[00:24:39]Ez rett egy döbbenetes rémítő adat.
[00:24:42]És ugye, mint említettem, ez nem csak a fáknak a kivágását jelentette, hanem annak a teljes ugye élőlén együttesnek, tehát az élővilág sokféleségének is a tönkremenetele, amely ugye ezekben a nagy fáknak a környezetében élt.
[00:25:02]De hát mondjuk az a főemlősök között is az és az emberszabású majmok között is.
[00:25:08]Hát jártam Szepilokban az a orángutánoknak a menedékfeje, Borneón menedékhelye, ahol az embereknek kellett megtanítani mászni a kis orángutánokat, akik elárultak az erdőítirtás során.
[00:25:23]És hát ilyen az emberek táplálták őket banállal, tejjel, és tanították meg köteleken, hogy másszanak.
[00:25:33]És amikor elég nagyok lettek, akkor kerestek nekik olyan még meglevő nemzeti parkokat, ahol szabadon lehetett engedni őket.
[00:25:42]Hát ezeknek a példáit sorra mondanám.
[00:25:48]És engem ez a jövő szempontjából is nagyon izgatott.
[00:25:51]Három éve írtam meg azt a könyvemet, az a címe, hogy gyerekek a nagyvilágból, égvilágtól a trópusokig.
[00:25:59]kiválasztottam 30 olyan országot, amelyekben jártam, filmeket csináltam, fotóztam, és megpróbáltam a múlt alapján extrapolálni a jövőre, hogy vajon a most élő kisgyerekeknek vagy kamaszoknak milyen sorsal lehet, mondjuk 20-30 év múlva bekalkulálva a globális fölmelegedést, a tengerszintnek az emelkedését, a populáció növekedését, az energiaforrások csökkenését és hát elég pesszimista képet tudtam fölvázolni saját magam és az olvasók számára is ebben a vonatkozásban.
[00:26:42]Volt-e olyan szituáció, amikor úgy veszélyben érezte magát egy-egy expedíció során?
[00:26:49]Hát voltak véletlen esetek, voltak olyanok, amik hát, hogy így mondjam, a környezet szoros összefüggésben volt a voltak.
[00:26:57]Hát [torokköszörülés] volt úgy, hogy mondjuk Afrikába mentem egy erdői ösvényen, és ahelyett, ahogy egy normális ember egy ősserővel közlekedne, nem a lába mellé néztem, hanem így visszafordulva beszélgettem a társaimhoz, akik jöttek mögöttem, és már mikor előrefordultam, nem tudtam visszavenni a lábamat meg a testúlyomat, és ráléptem egy kígyóra.
[00:27:21]rémületen meg nagyot ugrottam, de a kígyó tovább siklott.
[00:27:25]A akik velem voltak, azok mondták, ugye voltak helybeli tehát afrikai társaim is, egy botanikus meg egy ornitológus.
[00:27:36]Mondták nekem, hogy Babu, Bubu Babu a szahiri nyelven nagypapát jelent.
[00:27:44]Én Afrikában tudtam meg, hogy nagypapa lettem.
[00:27:49]Azt mondták nekem, hogy babu, te újjászülettél.
[00:27:52]Ez csoda, ami történt veled, hogy te ráléptél egy zöld mambára, és nem mart meg.
[00:27:56]Hát a poén, amit mondtam, az csak a magyar társaimnak szólt, hogy ez egy bamba mamba volt, mert ezt nem lehetett angolra let fordítani ezt a poént.
[00:28:08]De estem be az Elbruson téli expedíción, például jéghasadékba.
[00:28:17]És ha nem jön utánam egy pár százrel egy dorogi hegymászó, [horkantás] aki észrevette, hogy eltűnnek a hóban a nyomaim, és bekukucskált a jégadékba, és látta, hogy ott fönn akadtam egy kis bütykön, és nem látja azt, hogyha oldalirányban araszolok a jéghasadékban, akkor ott leszűkül, és a hágóvassal a túloldalra lépkedve föl tudok araszolni a jéghasadék tetejére.
[00:28:46]akkor nem élnék most itt, nem beszélgethetnénk.
[00:28:49]És ráadásul ugye kihalászta a leszakadt kesztyűmet két jégcsákányt összekötve, aztán addig dörzsölte a kezemet, amíg a vérálomlás vissza nem jött, és azért 5300 m magasba az nyergére így is följutottunk.
[00:29:05]De tudnék még ilyen történeteket tuzasszám mondani.
[00:29:11]És hát menekültünk hegy indián felkelések felkelők elől példá Peruba.
[00:29:19]Hát az egy hosszú történet.
[00:29:19]Huerz nevű helyen voltunk egy televíziós csoporttal és egy országos szájkot követően egy hegyi indián felkelés tört ki.
[00:29:30]És ebben a URS nevű településen mondta nekünk a rendőrfőnök, hogy nem tudja biztosítani a ottlétünket.
[00:29:42]Szerez egy repülőgépet, amelyik egy kis hegyi repülőtérre le fog szállni, egy korpák nevű helyen.
[00:29:46]3200 m magasban kísérőnek odaad nekünk két civiluhás rendőrt.
[00:29:53]Hajnalba szívárogjunk ki a városból.
[00:29:55]És hát félelmetes volt a dolog, mert a hajnali sötétben ilyen tüzek lobogtak, az országút el volt zárva hatalmas nagy fatörzsekkel meg kőtömbökkel.
[00:30:08]Volt egy olyan híd, ahol váltságdíjat kellett fizetnünk a továbbhaladásért.
[00:30:10]A túloldalon egy teljesen ilyen bedrogozott állapotba levő indián tömeg volt.
[00:30:20]Ők ugye kokalevelet rá kokalevelet rágnak, és azt mészel összegyúrják.
[00:30:23]Mert a kokalevél savas hatású, és hogy ne marja ki a nyelőcsövöbüket, mészel semlegesítik.
[00:30:31]Úgy nézek ki, mint a mógusok, mert itt van a az arcukban a mézel összegyűlt kokalevél.
[00:30:37]Na és hát ott tényleg így egy ilyen 1 m széles rést hagytak megünk, hogy végigvonuljunk.
[00:30:47]És hát a végén hossz mondjuk menetelés után eljutottunk erre a reptérre.
[00:30:53]Ott várt is egy ilyen roncsrepülőgép, amit talán a második világháború maradt.
[00:30:58]Ott föl akartunk szállni.
[00:31:01]Már megittam a megmenekülésünk örömére még Budapestről hozott kis barackpálinkámat, de a Matróz, aki egy ilyen bürzsek és vagány figura volt, hátranézett, azt mondja, ennyi emberrel nem tud fölszállni.
[00:31:15]Hagyjuk benn a cuccainkat, hárman, négyen szálljunk ki, ő elmegy, csinál néhány kört, üzemanyagot kiereszt, és akkor visszajön értünk.
[00:31:27]Soha nem jött vissza.
[00:31:27]Láttuk, hogy eltűnik a felhő között.
[00:31:32]Másnap jött egy másik ilyen roncsrepülőgép.
[00:31:33]Kempingcégeken ültünk, nem volt légnyomáskompenzáció a repülőgépen.
[00:31:40]És a repülőgépnek az ajtaja az egy motorbiciklivel volt belülről kikötve.
[00:31:47]Az voltak a a repülőgép ajtajának a zárja.
[00:31:51]Szóval de hála Istennek a végén Limában ott várt minket a másik repülőgép.
[00:31:57]Rajta voltak a leforgatott anyagaink.
[00:32:00]és a televíziós fölszerelések.
[00:32:04]Igen, ön sokakhoz hozta közelebb a természet világát a televízióműsorok által, és itt amikor a a felvételt elkezdtük, vagy azt megelőzően, a kollégáim is azt mondták, hogy rendkívül szerették az ő műsorait, és és sokakban mé nyomot hagyott.
[00:32:18]Mit adott önnek a televíziózás?
[00:32:23]Hát nyilván kielégített bennem bujkáló exhibicionizmust.
[00:32:27]Ühüm.
[00:32:31]hogy azt aéget és azt a szándékot, hogy ami nekem fontos, azt másoknak is el tudja mondani.
[00:32:39]És hát a szerencse is ugye kellett ehhez.
[00:32:41]Tehát valamikor 60-as évek első felében talán 62-ben fölhívott Rockember Pál, talán a nevű ismerős, ugye más5 millió lépés révén, hogy van egy középiskolás vetélkedő földrajzból, az addigi műsorvezető megbetegedett, és be kéne ugrani helyére a döntőt levezetni.
[00:33:04]Tehát vállalom-e?
[00:33:08]Soha még televízió környéken se voltam.
[00:33:12]sikerült a debütálás, és akkor egy kicsit ott ragadtam.
[00:33:14]Tehát először ugye sok éven keresztül csak külsősként, főleg gyerekműsorokat csináltam, meg iskolatelevíziós műsorokat, aztán a TVet, annak egyik meghatározó szereplője voltam.
[00:33:28]És akkor 81-től, 1981-től kaptam stabil músőrökat a közévében.
[00:33:36]Elsősen a kalendáriumot az 15 évig volt egy élőműsor.
[00:33:41]De ugye amikor 1986-ban én lettem a közévében a természet szerkesztőségnek a vezetője, akkor meghatározó műsoroknak voltam a gazdája deltának az akkor legnézettebb ugye ismeretteresztű műsornak, és még körülbelül 200 filmet és egyéb műsort tudtunk csinálni azokban az években.
[00:34:04]És amikor nyugdíjaztak 1997-ben, akkor is a jó Isten megajándékozott egy új lehetőséggel, mert akkor születtek a kereskedelmi tévé-k, és 1997-nek a nyarán a mostani TV2-nek az akkori vezérigazgatója meghívott, hogy legyek ott főszerkesztő.
[00:34:27]először a Kulturális Gyermek és Ifjúsági Műsorok főszerkesztője, ő majd később tulajdonképpen a filmek és a politikai műsorok kivételével minden más műsornak a gazdája lettem.
[00:34:39]Mitől lesz egy ilyen tudományos ismeretterjesztő műsor képernyő képes?
[00:34:44]Mivel lehet odaszögezni a nézőket a képernyő elé?
[00:34:47]Én gondolom, hogy nekem ez egy szerencsés adottságom volt, hogy én képes vagyok nagyon bonyolult tudományos dolgokat viszonylag egyszerűen elmagyarázni.
[00:35:01]Ugye a mai világban a kép képi világ ugye felgyorsult.
[00:35:07]Tehát az embernek kalkulálni kell azzal, hogy most már nem lehet lassú mondjuk fártokkal, mit tudom én, svenkekkel, lassú, mit tudom én, kameramozgásokkal operálni.
[00:35:26]Tehát az egész gondolatvilágot is át kell tulajdonképpen lassan alakítani az emberben.
[00:35:35]És hát az igazság, hogy én már úgy érzem, hogy erre alkalmatlan vagyok.
[00:35:41]Tehát én most már nem csinálnék filmeket, mert nekem idegen az a stílus, amelyet ma képviselni kell.
[00:35:51]Ugyanakkor mondjuk hála Istennek a filmjeimet azt mai napig is ismétlik, amiket meg szoktam nézni és a legjobban azokra szoktam elaludni.
[00:36:03]Említette a környezetvédelmet is és azt, hogy azért az évek alatt változott az ön felfogása is akár a bányászatról, akár arról, hogy hogy az embernek milyen szerepe van a környezetnek a pusztításában.
[00:36:18]Mit gondol, hogy hogyan lehetne az embereket mégis arra ösztönözni, hogy jobban figyeljünk a természetre és azokra a kincsekre, amiket kaptunk?
[00:36:29]Hát nyilván a televíziónak szerepe van ebben.
[00:36:31]Bár ugye körülbelül a fiataloknak, mondjuk a 18 éven a lóliaknak a nagy része nem néz tévét, ezt tudomásul kell venni.
[00:36:38]Tehát mondjuk az én igazában vett üzeneteim [torokköszörülés] is inkább a Facebookon jelennek meg.
[00:36:48][horkantás] Ugye nyilván nem vagyok egy egy nagyon nézett figura a Facebookon, azért 31000 követőm van.
[00:36:58]És nyilván olyan emberek, akik valami affinitást éreznek a természetvédelem, környezetvédelem irányában, de a sors úgy adta, hogy bekerültem például mondjuk a természetvin fesztiváloknak a zsűriébe.
[00:37:18]Gödölön hat éven keresztül voltam zsűri elnök ezeknek a természetfilm fesztiváloknak a zsűriében.
[00:37:25]Ö utána van egy fenntarthatósági csúcs minden esztendőben, novemberben, ahol körülbelül nyolc éve óta én fővédnök vagyok, tehát hogy így mondja, benne vagyok a ennek a természetkörnyezetvédelemnek a sűrűjében.
[00:37:46]Mai napig dolgozom a Kék Bolygó Alapítványban, amelyiket ugye Áder János korábbi köztársaság elnök hozott tulajdonképpen létre.
[00:37:53]Tehát ott a podcastoktól kezdve írott cikkeknek a sorozatái mai napig ugye aktívan részt veszek.
[00:38:06]Tehát [torokköszörülés] én úgy gondolom, hogy részben a könyveimmel, részben a Facebook posztjaimmal, részben pedig ugye hát ami még lehetséges a televízióban való megjelenése, mint mondjuk ez a mostani alkalom is, az ember elmondhatja a véleményét, hogy a környezettermészetvédelem milyen fontos.
[00:38:32]És hát alkalmanként ugye ez azt is jelentette, hogy nemzetközi szinten is képviseltem a hazai környezetvédelemnek a szempontjait.
[00:38:40]Tehát voltam kint Trióban 1992-ben az ENS-nek a környezetvédelmi világkonferenciáján.
[00:38:50]Részt vettem a párizsi klímakonferenciának az előkészítésében, és így tovább.
[00:38:55]Tehát én úgy érzem, hogy társadalmi szinten is és magánemberként is, amit amikor csak lehet, kifejtem a véleményemet.
[00:39:04]És hála Istennek, hogy ide meghívtak, itt is elmondhattam.
[00:39:09]Gyakran látom a közösségi platformon a fotós dokumentációt arról, hogy a mai napig aktívan túrázik és járja a természetet családdal, barátokkal.
[00:39:16]ők is a természet és a környezet szerelmesei.
[00:39:23]Igen, hát persze másféle formában, mint én.
[00:39:26]Ugye nyilván én is nehezen járok, két bottal járok az erdőben, és nagyon óvatosan és lassan, de például mondjuk az egyik indián társammal, akinek levágták azik lábat, két hete most voltunk ugye kirándulni.
[00:39:40]De a családomnak minden tagja valamilyen módon kötődik a természet és környezetvédelem, csak máshogy, mint én.
[00:39:47]Tehát például a az idősebb lányom, ő olyan természeti sétákat vezet minden hétvégén, ez egy vállalkozás tulajdonképpen, ahol a elsősorban Budapest környéki erdőknek és az ott levő településeknek [torokköszörülés] a hagyományait ötvözi.
[00:40:08]Ezek ilyen 15-20 fős kiránduló csoportok minden hétvégén.
[00:40:11]Tehát ő ebben éli például ki ezt a típusú természethez való kötődését.
[00:40:19]A kisebb lányom, közgazdász, ő környezetvédelemből diplomázott, és valamikor a diplomája után, amíg még volt környezetvéd minisztérium, ő ott minisz miniszteri tanácsos volt, és az volt a dolga, miután több nyelvet magas szinten beszélt, hogy Brüsszelbe járt ki, hogy azokat a környezetvédelmi alapelveket ö a kvázi adaptálja, és itt Magyarországon ennek a elterjesztésében valahomilyen szempontból részt vegyen.
[00:40:59]Mikor megszűnt ez a minisztérium, akkor ugye megszűnt ez a munkája, és a férjével együtt egy ököfalu létrehozásába kezdtek, amelyiket mai nap is csinálnak egy az egyik pilisi településnek a peremén.
[00:41:16]Ott fölvásároltak nagyobb földterületet, és ott folyik most egy ilyen ökofalu építése.
[00:41:23]A legidősebb unokám, aki már 38 éves, ő pedig élelmiszeri szakmérnök, tehát ő pedig az élelmiszerminőség területén dolgozik, amelyik hát ugyancsak a környezetvédelemnek egy nagyon fontos eleme.
[00:41:40]Hát az ő gyerek, aki nekem a dédunokám, most még csak egy éves, de remélhető, hogy egy olyan korba fog majd felnőtté válni, amikor az emberekben is jobban tudatosul a környezetvédelem fontossága, mint ahogy az a mai emberekben gyökerezik.
[00:42:01]Árvi bácsi, nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat.
[00:42:03]Nagyon örülünk, hogy hogy itt volt velünk és mindezt elmondta.
[00:42:07]És köszönjük szépen, hogy hát én meg a meghívást, hogy itt volt.
[00:42:11]Önöknek pedig köszönöm a figyelmet.
[00:42:14]Viszontlátásra.
[00:42:20][zene]