HVG Videó 52:49

„Baló Gyuri nagyon mondta, hogy inkább legyél cukrász, ebben az országban már nincs ennek értelme”

médiaújságírásközmédiapropagandainterjúgazdaságközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
„Baló Gyuri nagyon mondta, hogy inkább legyél cukrász, ebben az országban már nincs ennek értelme”
tl;dr
  • A HVG évzáró „Címlapsztori” beszélgetésén Gergely Márton főszerkesztő vendégei Rita (Kossuth Rádió) és Noémi (HVG) voltak.
  • Az utcai zaklatásról szóló címlap egy hónap munka eredménye; a rendőrség nem adott interjút, a Belügyminisztérium viszont másnap reagált.
  • A rajzolók öt címlapverziót készítettek; a csapat a zaklatókat szándékosan nem ábrázolta másképp, hogy ne karikatúrázzák őket.
  • Rita szerint a közmédiában hatalmas kreatív energia szabadult fel, és a politika egyelőre nem szól bele a munkájukba.
  • Noémi szerint korábban „rendszerrel” kommunikált, most „emberekkel”: az intézmények azonnal válaszolnak, ez felszabadító érzés.
  • Rita a Fidesz közmédiabeli szerepeltetését azzal indokolta, hogy a mindenkori ellenzéknek teret akar adni, a teljes hazugságokat viszont kiigazítja.
  • Noémi nem hívja kollégának a korábbi „propagandista” médiumok újságíróit, akik most jópofizni próbálnak.
  • Rita a szakma kitartását emelte ki („nem fáradtunk el”), új szerkesztőségekkel, podcastokkal; a média szerepet tulajdonít a rendszer megdőlésének.
  • A női újságírók tapasztalatai vegyesek: fiatalabb generációként könnyebb, de a társadalomnak még van hova fejlődnie.
  • A legsúlyosabb teher a lelki terhelés: Ritát a Szabad Európáról elhangzott „poloskázós” és „patkányos” kijelentések, Noémit a saját honfitársai ellenszenve viselte meg leginkább.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A HVG évi utolsó „Címlapsztori" rendezvényén a főszerkesztő, Gergely Márton két vendéget kért fel beszélgetésre: Ritát, a Kossuth Rádió reggeli műsorának munkatársát, valamint Noémit, a HVG újságíróját. A beszélgetés először az aktuális, az utcai zaklatásról szóló címlap készítését mutatta be, majd az áprilisi kormányváltás utáni magyar médiahelyzetet, a közmédia átalakulását, a női újságírók helyzetét és a szakma lelki terheit járta körül.

A címlap születése: egy hónap munka az utcai zaklatásról

A beszélgetés a friss HVG-címlap elkészítésének folyamatával indult. A címlapsztori szerzője, Noémi szeptember közepén kezdte gyűjteni a történeteket, így a munkára bő egy hónap jutott – ahogy a főszerkesztő megjegyezte, ez ritka kiváltság, mert „sokszor inkább az van, hogy öt perccel ezelőtt kellett volna megírni a cikket".

  • A téma az áldozati oldalról lett megközelítve: Noémi azoktól az emberektől – főként nőktől – gyűjtött beszámolókat, akik mindennapi hétköznapi zaklatás áldozatai lettek, miközben „a többség közönye mellett" ez történt.
  • Nem csak az áldozatokat kereste meg: a rendőrséget is kikérdezte, ám az egy idő után azt a választ küldte vissza, hogy a „sikítozó kék harisnyáknak" a BRFK vezetője nem ad interjút. Ezt követően a levelezés nyilvánosságra került.
  • A nyomozás utáni telefonhívás szürreális volt Noémi számára: a Belügyminisztériumtól másnap kaptak visszajelzést – ez régebben elképzelhetetlen lett volna.
  • A heti lapszámhoz állóformátumú, közösségi médiára szánt videó is készült Forrás Antal operatőrrel. A főszerkesztő kiemelte, hogy ez egy tudatos kísérlet: egy rövid, függőleges social videó mellé nagyon hosszú újságcikk párosul a nyomtatott lapban.

A karikatúra: öt verzió a rajzasztalnál

A címlap képi világát a HVG megszokott rajzolói, Kőhalmi Zoltán, Marabu és Bódik Kati készítették. A folyamat úgy működik, hogy hétfőn összeül a szerkesztőség és elmondja a témákat (az adott hét többi témája között szerepelt például Donald Trump Irán-terve és Magyar Péter lakáshitel-reformja is), majd a rajzolók visszavonulnak, és hétfő este már készen várják a verziókat.

  • Öt változat született, ezekről a közönség is szavazhatott. A főszerkesztő elárulta, hogy az egyik rajzban rejtett humor volt: „egy medvecsapda van a nő hátsóján", a másikban keselyű lógott be a kép szélébe.
  • A csapat végül a „forradalminak" érzett, az elkövetőket szörnyetegként vagy eleve „frikinek" beállító verziók helyett arra a megoldásra jutott, hogy az elkövetőket ne ábrázolják másképp a többieknél – ezzel kerülték el, hogy a zaklatókat karikatúrává tegyék.
  • A választott címlapon később került rá a felirat: „A téged is érint", és Bódik Kati még egy átrajzolással finomított rajta.
  • Noémi elégedett volt az eredménnyel: szerette volna, hogy „méltóságteljes vagy tiszteletteljes címlapjuk" legyen, mert noha érti, hogy fontos nevetni komoly témákon, most azt érezte, „nem biztos, hogy az a legjobb, ha ezen nevetünk". A végeredmény szerinte a New Yorker vizualitását idézi.
  • A főszerkesztő bevallotta, hogy a címlapon „borzalmas szóviccek is vannak", és utalt egy kérdőjeles feliratra („Nem esik messze az Ádám az apjától?"), amelyről elmondta: „majd kiderül nemsokára, hogy mire megyünk az elfogadópanccsal."

Egy év alatt feje tetejére állt a világ

A vendégek értékelték az elmúlt évet. Rita azért is kezdte a beszélgetést, mert hajnali négykor kellett másnap kelnie a Kossuth Rádió reggeli műsora miatt. Elmondta, hogy egy évvel ezelőtt nem hitte volna, hogy a Kunigunda útján kérdezgetheti a Brüsszelbe távozó Orbán Balázst arról, milyen ellenzékinek lenni. Emlékeztetett: október 23-i műsoraikban olyan vendégek szóltak, mint Rainer M. János történész, aki elmondta, hogy 16 éve senki nem kérdezte meg 56-ról – „ezrészt nagyon szomorú, másrészt meg elképesztően jó érzés, hogy mi most ott együtt valódi közszolgálati tartalmat állítunk elő".

Noémi épp október 23-án pihent egy hónap kemény munka után: Párizsban tüntetések voltak, Bulgáriában választás, ő pedig otthon ült, és azon kapta magát, hogy „miért nem vagyok ott". Bevallotta: a belgrádi örömünnep videóit látva nagyon bánta, hogy nem lehetett jelen, mert „újságíróként meg kell pihenni, meg kell feltöltődni", de ő „ott akar lenni".

Az új közmédia: kis szoba, óriási energia

Rita arról beszélt, hogy a Kossuth Rádió reggeli műsorát „valóban nagyon kevés ember és nagyon kicsi szobában" csinálja, mégis hatalmas kreatív energia szabadult fel: „csupa olyan ember, aki szívét, lelkét beleadta eddig is a munkájába, az most egy ilyen kis szobába összegyűlik". Szerinte szakmai döntések születnek – délután ötkor még eszükbe jut egy ötlet, és felhívják egymást, hogy le kell szervezni.

A média szabadságáról így beszélt:

„én érzem szerint egyelőre nem is akar beleszólni a politika, van szerintem egy olyan helyzeti előny, hogy annyira arról szólt az elmúlt 16 év, illetve annyira arról szólt maga a kampány és a Tisza előretörése is, hogy az emberek szabadabban akarnak beszélni és ragaszkodnak a szabad sajtóhoz" – Rita *

„Rendszerrel" szemben „emberekkel" kommunikálunk

Noémi – aki négy évet dolgozott a Népszavánál – arról számolt be, hogy milyen változást érzél az intézményekhez való viszonyban:

„eddig mindig olyan érzésem volt, hogyha egy sztorin dolgoztam és megkerestem intézményeket, minisztériumokat, hogy mindig azt éreztem, hogy egy ilyen rendszerrel találom szembe magam. És most így az utóbbi hónapokban meg azt érzem, hogy emberekkel kommunikálok" – Noémi *

Szerinte ez felszabadító érzés: most olyanon dolgozhatnak, amiken mindig is szerettek volna. Korábban az volt a tapasztalat, hogy a levelek a semmibe érkeztek, sőt – ahogy Rita fogalmazott – a szervezetek „el akartak szoktatni" a levélküldéstől, mert nem elutasítás jött, hanem semmi. Most azonnali reakciók és visszahívások érkeznek.

A Fidesz mint ellenzék a közmédiában

A beszélgetés érintette azt a vitát is, hogy a mostani ellenzék – a Fidesz – miért kap helyet a közmédiában, amikor régebben maga sem adott ilyet. Rita így védekezett a kritika ellen:

„Azért, mert 10 év múlva is szeretnék teret adni az ellenzéknek, tehát a mindenkori ellenzéknek. Azért, mert szeretném, hogyha nagyon másként működne ez a közmédia, mint ahogy működött az elmúlt 16 évben" – Rita *

Szerinte legalább másfél millió Fidesz-szavazó is közmédiát szeretne fogyasztani, és korábban az ellenzék csak úgy jött be a közmédiába, ha „kifejezetten rossz és kellemetlen helyzetbe volt hozva". Elismerte, hogy vannak interjúalanyok, akiknek „minden egyes szavánál meg lehetne állítani, már csak azért is, mert magukat a szavakat is ők találták ki" – de szerinte egy bizonyos szintig engedni kell, hogy bármely párt elmondja a saját narratíváját, a teljes hazugságoknál viszont a kötelessége kiigazítással élni. Hozzátette: a Fidesz most „a független sajtó szabályaiból mazsoláznak" – régebben nem válaszoltak, majd azt mondták, meg se kérdezték őket; most viszont igénylik a közmédia platformját.

„Propagandisták" és újságírók

Noémit személyesen zavarja, hogy sokan „átugrottak az egyik hajóból a másikba":

„vannak olyan médiumok, amiket most nem fogok néven nevezni, de propagandisták voltak végig, a Fidesz szekerét tolták, és mondjuk a parlamentbe várunk valakire, és odajönnek, és próbálnak így jópofizni, meg megkérdezik, hogy odatarthatnák-e a mikrofont, amíg én kérdezek a minisztertől" – Noémi *

Szerinte ezeket az embereket nem lehet újságírónak nevezni, és nem tudja „kollégáknak" hívni őket. Ritához képest ő mégis keményebb válaszokat kap a nyilvánosság felől.

Formátumváltás: egy órából 15 perc

Rita elmondta, hogy neki a nagy váltás az volt, hogy az egy órás interjúkból 10–15 perces formátumra kellett átállnia – másnap a szerb választásról készül körülbelül tízperces interjúval, majd jön „Kártai miniszter úr" (a név az átiratban bizonytalan). A lényeg: „semmivel se kell kevesebbet készülni egy 15-18 perces interjúra, mint egy egy órás interjúra. Sőt" – hiszen a legfókuszáltabb kérdést kell feltenni. Mint mondta, másfél évtizedes híradós múltja miatt gyorsan visszaállt a logika. Ugyanakkor őszintén elismerte: a politikusok pontosan tudják, hogy „15 percet még ki lehet valahogy alibízni is" – reméli, a kérdések ezt le tudják leleplezni.

Miért dőlt meg a rendszer: a média szerepe

Rita szerint ő „csak a dolgát végezte", de változott a befogadói oldal: a covid óta másként fogyasztanak médiát az emberek, podcastokat hallgatnak. Emlékezetesnek nevezte, hogy a Szabad Európán Lakner Zolival és Ruff Bálinttal elindított „Elemző" című műsor bármely politikussal – kivéve Magyar Pétert, aki minden nézettségi rekordot megdöntött – nagyobb nézettséget hozott, mint bármely fontos interjúalany. Egy kis szerkesztőségből, nulláról épített YouTube-csatorna fél éven belül százezernyi nézettséget hozott. Szerinte a szakma azért érdemelt ki elismerést, mert „nem fáradtunk el": amikor sokakat arra bíztattak, hogy legyen belőlük inkább „pé meg cukrász meg külföldi kivándorló újságíró", egy nagy réteg nem hagyta el a szakmát, új szerkesztőségeket alapított. Felhozta, hogy Lakner Zoli évekig nem vett fel fizetést, hogy a lap meg tudjon jelenni.

„én 2012-ben jöttem el a közmédiából, és úgy, hogy az utolsó évben én a tiltó listán voltam a saját munkahelyemen, és akkor elvégeztem én is egy cukrásztanfolyamot... egy rendes okleveles cukrász vagyok" – Rita *

Ehhez kötődött a rendezvény címét adó anekdota is: Baló György ekkor azt mondta neki:

„ebbe te nagyon jó vagy, isteni. Adok pénzt, inkább legyél cukrász, pedig tudom, de itt ebben az országban nincs ennek már értelme. Ő például nagyon csalódott volt, hogy nem tud megmenteni egy fiatal lelket" – Rita Baló Györgyről *

A szakmai kompromisszumokról Rita élesen fogalmazott: „tényleg Mefizó országa vagyunk sok szempontból. Mindenki »én csak egy színész vagyok« mondattal tartja el magától, hogy mi történt itt. Miközben tényleg voltak olyanok, akik az egzisztenciájukat beáldozták."

Noémi óvatosabban válaszolt: újságíróként nem a politika befolyásolása a szerepük. Szerinte a kampány utolsó hajrájában „nagyon-nagyon sok olyan ember állt elő, aki hajlandó volt megszólalni a médiában, de azok az emberek nem újságírók voltak" – és azok voltak az igazán bátrak, akik tudták, hogy elveszítik a munkájukat, mégis lelepleztek egy NER-intézményt vagy minisztériumot. A sajtó szerepe az volt, hogy voltak olyan újságírók, akiket meg lehetett keresni, és biztonságos teret tudtak adni.

Panna – a fiatal HVG-s kolléganő – kiegészítette: most az a fontos, hogy az emberek ne forduljanak el a sajtótól, amikor az a politikusaikat kritizálja, akikbe „halálosan beleszerettek" a kampány hónapjaiban. „Ami engem illet, abban mértem, hogy jó riportot csináltam-e, hogy egyszerre voltam-e Soros ügynök és Fideszbérenc, mert hogyha mind a kettőt megkapta az ember, akkor jól végezte a munkáját" – mondta, hozzátéve, hogy ez ma is így van, és a kommentelők aránya a nézettséghez képest csak 1%, ezért nem érdemes belőle következtetést levonni.

Magyar Péter és a „Facebook-kormányzás"

A főszerkesztő felvetette: Magyar Péter valójában a saját médiáját építette meg a Facebookkal, kikerüli a médiát? Noémi szerint nem ez a tapasztalat – a miniszterelnök nála is volt interjúban, de nem csak nála. Szerinte létrejött egy „újfajta nyilvánosság, egy újfajta kontroll, egy kicsit civil öntudatra ébredés", ami – ahogy Szabó Andreaék szociológiai kutatásai is alátámasztják – valóban megváltoztatta a magyar társadalmat, és ez a társadalom „ki is kényszeríti akár Magyar Péterből is, hogy a saját Facebookján kívül is kommunikáljon".

Noémi a „Facebook-kormányzás" kifejezéssel kapcsolatban megjegyezte: ez nem új jelenség – az egyetemen 2016-ban tanultak róla Trump első elnöki kampánya kapcsán, aki később saját közösségi platformot is létrehozott. „Szóval ez nagyjából 10 éve már egy folyamat a politikában meg a közösségi médiában... őszintén nem nagyon értem, hogy ezen miért van bárki meglepődve." Szerinte az, hogy valaki nagyon sokat beszél, dokumentumként is szolgál: indult egy oldal, ami Magyar Péter kommentjeit gyűjti vissza, így azok számonkérhetők.

A figyelemversenyről elmondta: sok politikai hírkommentátor és influencer jelent meg, aki nem politikus és nem újságíró, mégis óriási követőtáborral bír – ők „figyelemgazdasági szempontból versenytársakká válnak", és ezzel „nem fel kell venni a versenyt, hanem kezdeni kell valamit". Panna hozzátette: ez nem csak Magyar Péterre igaz, a fiatal generáció számára már nem mindig ők az elsődleges forrás – naponta beszélnek erről Noémivel.

Nők a szakmában

A női újságírói lét tapasztalatairól Rita így kezdte: „mostanra azt hiszem, hogy fiúsítva lettem, és ez sok mindent elárul, tehát hogy nem azért vagyok komolyan véve, mert egy nőt is komolyan vesznek, hanem azért, mert egy idő után annyi minden meg annyi év van mögöttem, hogy nem foglalkoznak azzal, hogy nő vagyok." A politikusok körében azonban sokáig érezhető volt a másként bánásmód.

Emlékezetes anekdotája 2010–11-ből való: Lázár János háttérbeszélgetésén „ott ült Lázár János mellett 12 férfi újságíró és én. És miközben mindenki nagyon kedves volt, de amikor a második kérdésemet is feltettem, akkor jött az, hogy hát jól van, jó, jó, persze, jó, jó, majd majd parancsoljatok." Elmondta, hogy ez egy dilemma: ha az ember beleáll, még azt is megkapja, hogy „micsoda egy ilyen erőszakos hisztis"; ha nem áll bele, legközelebb is így kezelik. Szerinte azonban a korunk dolgozott ezen: a fiatalabb kolléganőkkel ma kevésbé viselkednek így, mint a 40 év felettiekkel. A 2000-es évek elején „szakmailag is borzalmas volt" – a férfi kollégák és főnökök sokkal többet engedtek meg maguknak, és „más volt az elfogadható".

Noémi és Panna elárulta: létezik egy újhullámos fiatal női újságírókból álló, összetartó közösség, WhatsApp-csoportokkal és közös találkozókkal – Ritát még csak most próbálják bevenni a szignál-csoportba. Ugyanakkor mindannyian egyetértettek: a magyar társadalom ezen a területen még „tud hova fejlődni".

A Karmelita-tárlatvezetés: Orbán Viktor technikája

Rita két emlékezetes Orbán Viktor-találkozóról mesélt. Az első 2017-ben történt, amikor Orbán nőnapon a független sajtó női újságíróit hívta meg a Karmelitába (a meghívást Kaminski Fanni közvetítette). Rita akkor két hónapos terhes volt és nagyon rosszul érezte magát – „csak egy kávét kaptunk a Karmelitában". A meghívás kicsit furcsa konstrukció volt, de a HVG zöld utat adott: „nyilvánvalóan szeretnék legalább háttérben beszélgetni a miniszterelnökkel".

A második, 2019-es találkozásra azért kerülhetett sor, mert Orbán személyesen tartott nekik tárlatvezetést az akkor nemrég átépített Karmelitában, „elképesztően büszke volt a Karmelitára". Rita elárulta a mesterfogást:

„Orbán Viktornak van egy olyan képessége, hogy mindenkiről van szerintem legalább egy elraktározott olyan információja, akivel már találkozott... az első kérdése az volt, vagy első mondata, hogy hát Rita, az édesapja fantasztikus munkát végzett" – Rita *

Rita édesapja építészmérnök, és a New York-palotát tervezte újra – „az ember ilyenkor nagyon másként kezd el utána beszélgetni vele, hisz az előző pillanatban az imádott, szeretett édesapját feldícte a miniszterelnök". A másfél órás beszélgetésen egyébként kérdezhettek mindent, amit akartak, és Rita fő kérdése az volt, miért nem ad interjút nyilvánosan. A válasz: „ja, hát ez soha nem fog megtörténni, mert neki nem érdeke, nem politikai érdeke." Rita nem értette – és a kampányban sem értette –, mert „ő egy rutinos róka", megtehetné, hogy olyan interjút ad, amit nem ő konstruált.

Utólag kiderült: a propagandista női újságírók megkérdezték, nekik miért nem szerveztek ilyen programot, és állítólag Orbán azt válaszolta: „nem fog másfél órát unatkozni".

Noémi egyetlen Orbán-találkozásról számolt be: egy közcélú eseményen ő volt az egyetlen újságíró, akinek válaszolt – sőt, elmondása szerint a riporterek szinte csak férfiak voltak, ő pedig „próbáltam valahogy így a kordonon így felkapaszkodni, hogy észrevegyen". Egy korábbi eseményen Orbán megkérdezte, van-e női újságíró is – valószínűleg ezért vett észre egy „hölgyfejet", ami hátul ugrált. A kérdése előtt csak annyit mondott, hogy a HVG-től teszi fel, mire Orbán mosolyogva odaszúrta: „hát senki nem lett tökéletes." Noémi elismerte: ez „egy kicsit kizökkentett engem is ebben a kérdezői szerepben" – Orbán és Lázár Jánoshoz hasonlóan is tud csipkelődni, „nem tudsz hirtelen így álmosolyodni rajta, mert valamikor tényleg vicces". Rita hozzátette: neki sem volt negatív tapasztalata a jelenlegi miniszterelnökkel (Magyar Péterrel), aki – szemben Orbánnal – inkább nem szokott bókolni interjú előtt.

A lelki teher: „egy napig teljesen ki voltam"

A beszélgetés legsúlyosabb része a szakma lelki ára volt. Rita elmondta: „minden látszat ellenére nagyon érzékeny vagyok, és könnyen el is sírom magam." A legmélyebben az ütött meg, amikor egyetlen napon elhangzott a Trump-adminisztráció „poloskázós" beszéde (a szabad Európa rádió bezárásáért felelős tisztviselőnő szavai – neki a „homlokokon skarlát betű" mondat ment a legmélyebbre), és ugyanaznap az amerikai adminisztrációból az is elhangzott, hogy a Szabad Európa dolgozói „olyanok, mint a patkányok... akit a lapáttal kell agyoncsapni, és még akkor is mozognak". „Ez egy napon hangzott el az amerikai és a magyar adminisztrációtól felénk, azért, mert ugyanazt a munkát végezem becsülettel, amit végezem már évtizedek óta" – emlékezett, és egy napig teljesen ki volt. A visszarántani a szakmán kívüli dolgok tudnak: a gyerek, a család, a barátok, egy-két nap távolabb kerülés.

Noémi hasonlóan érzékenynek vallotta magát: a kampányidőszak érzelmileg megviselte, utána pár hónapra teljesen kiszakadt az újságírásból – és ez segített, most újra lelkes. Neki az volt a legnehezebb, amikor váltonosok, fekete kabátosok és fideszes szavazók kiabáltak utánuk:

„akkor én azt éreztem, hogy a saját állampolgáraim, a saját honfitársaim így megvetnek engem, miközben én értük is dolgozom úgymond, vagy szóval, hogy én nem vagyok ellenük, és nekem az sokkal nehezebb volt" – Noémi *

Nem a politikusoktól várt kedvességet, hanem „amikor ilyen átlagemberek, tehát egy békemeneten egy bácsi meg egy néni, akik mennek együtt és kiabálnak utánunk, Forrás Antal kolléga operatőr kollégámmal, hogy patkányok vagy... nagyszüleimmel egykorú idős emberek... lehet, hogy másnap találkoztak a négyes-hatoson". Szerinte az ember ilyenkor tudja, hogy „oké, egy újságíró vagy és egy szerepben vagy, de azért egy ember is vagy, és az megviselő". Ezt az időszakot „egyáltalán nem sírja vissza".

A beszélgetés végén a főszerkesztő elengedte Ritát, akinek fölkészülésre volt szüksége a másnapi adáshoz, és megjegyezte: gondolkodik, hogy naponta változik a vendéglista és kevés az alvási idő.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Káltai miniszter úr / Kártai miniszter úr" – a Kossuth Rádióban fellépő miniszter neve az átiratban torzul, a személy nem azonosítható egyértelműen, ezért a szövegben nem nevesítettük.
  • „Raj Rajnerem János" – valószínűleg Rainer M. János 1956-os történésszel azonosítható (október 23-i műsor kontextusa), de az ASR-átirat erősen torzította a nevet.
  • „PEC kimehetsz" – a címlapon szereplő szójáték az átiratban érthetetlen formában maradt fenn, a tényleges szövege nem rekonstruálható.
  • „az elfogadópancsal" – a főszerkesztő mondatának utolsó szava torzult, jelentése bizonytalan.
  • „Vorákanitá az RTL-től" – az RTL-től meghívott női újságíró neve a 2019-es Karmelita-történetben olvashatatlan torzulásként szerepel.
  • „és neked meg fomód" – Noémi mondatában ez a szótöredék nem értelmezhető (valószínűleg egy médiaforma vagy műsor neve).
  • „Kaminski Fanni" – a telefonáló neve az átiratban így szerepel, az azonosítása bizonytalan.
  • „Mefizó országa" – Rita mondatában szereplő, torzult kifejezés, jelentése nem rekonstruálható egyértelműen.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:09]Jó estét kívánok.

[00:00:09]A nevem Gergely Márton.

[00:00:11]Én vagyok a HVG főszerkesztője, és ez évi utolsó címlap sztori rendezvényünkön köszönthetem önöket.

[00:00:21]Egyrészt vendégeinkkel.

[00:00:21]Ha jártak már rendezvényünkön, akkor tudják, hogy először azt fogom megmutatni, hogyan készült az e címlap.

[00:00:32]És az eheti címlap az egy nagyon izgalmas kísérlet volt, mert Noémi mikor kezdted el kiírni és gyűjteni a történeteket?

[00:00:43]Most milyen nap van?

[00:00:43]Október 28.

[00:00:48]Hát szerintem ilyen szeptember második hetében, szóval most már bőven több mint egy hónapja, úgyhogy szerintem viszonylag ritka, hogy egy újságíró annyit dolgozhat egy sztorin, mert sokszor inkább az van, hogy öt perccel ezelőtre kellett volna megírni a cikket.

[00:01:04]Úgyhogy igen, szerintem egy egy bő hónap benne van.

[00:01:06]Igen, ez viszonylag hamar kiderült, mert Noémi nem csak beszámolókat keresett azokról, hogy hogyan lettek áldozatai sokan utcai zaklatásnak, hanem erről a rendőrséget is akarta kérdezni.

[00:01:19]A rendőrség pedig egy idő után azt küldte neki vissza, hogy sikítozó kék harisnyáknak a BRFK vezetője nem fog interjút adni.

[00:01:29]És akkor innentől kezdve Noémi adatgyűjtése a nyilvánosságra került.

[00:01:39]És hát a Noemi valgy döntöttünk, hogy a mi legfőbb feladatunk az, hogy újságírói eszközökkel dolgozzuk fel a dolgokat.

[00:01:48]És ezen a héten elkészült.

[00:01:51]Most a Noémia takarásban a telefonját frissítgettem, mert kiment az a videó, amit gyártottak.

[00:02:01]forrás Anzsal a zaklatások kapcsán nagyon izgalmas, mert állóformátumú social videóról van szó és azt az őrületet csináltuk a Noémi javaslatára, hogy egy rövid álló videó mellé egy nagyon hosszú újságcikk van, ami megjelenik a heti lapban.

[00:02:25]Tehát az történt hétfőn, hogy ilyenkor összeülünk Kőhalmi Zoltánnal, valamint Marabuval és Bódikatival, és elmondjuk nekik, hogy Donald Trump mit tervez Iránban, vagy Magyar Péter hogyan reformálja meg a Vekerle programmal a lakáshiteleket.

[00:02:48]És most arról szólt, hogy hogyan válik a hát a a többség közönye mellett nagyon sok polgártársunk, alapvetően nők mindennapi hétköznapi zaklatás áldozatává.

[00:03:08]A Noim is megpróbálta elmondani, összefoglalni, hogy miről lesz szó.

[00:03:13]Alapvetően az áldozati szempontból néztük a dolgokat.

[00:03:17]És akkor a zoliék gondolkodtak, hogy tudnak-e vicceset találni az utcai zaklatásokban és abban, hogy nincsen ellene törvény, nincsen ellene paragrafus.

[00:03:30]Tehát, hogy egy olyan dolog, amiben valahogyan társadalmilag kéne megoldanunk, társadalmilag kéne kikényszerítenünk szemléletváltást és jogszabályokat is.

[00:03:39]Hát ezeket mondtuk el, és akkor ilyenkor az történik, hogy zoliék visszavonulnak.

[00:03:47]Ilyenkor képeket nem mondhatunk, tehát mi nem képekben gondolkodunk, abban ők gondolkodnak, és akkor valamikor hétfő kora este telefonálnak, hogy le lehet menni megnézni a lehetőségeket, amik közül már mi választhatunk.

[00:04:00]öt lehetőséget kínáltak, és ezt az öt lehetőséget most megmutatom.

[00:04:02]Tehát nem tudom, hogy mennyire látszik.

[00:04:09]Remélem, hogy azért látszik.

[00:04:14]Zoli ilyenkor mindig azt mondja, hogy ne beszéljünk, de egy medved csapda van a nő hátsóján jobbra, ugye a fűzős nőnek a párjában.

[00:04:27]Van egy ilyen, amit meg kell fejteni.

[00:04:31]Egy idő után, idő után talán leesik, hogy mi itt a humor, amit a Zoliék mindenkinek megvan.

[00:04:44]Volt ez a lehetőségünk.

[00:04:49]Itt jobbra a egy sas is belg, vagy keselyű, keselyű lóg be jobbra.

[00:04:57]volt egy ilyen marabú rajzunk és egy ilyen lehetőségünk, ez az öt verzió volt.

[00:05:11]Ilyenkor mindannyian lemegyünk, hosszan nézegetjük.

[00:05:13]Meg megkéri a Zoli, hogy menjünk közelebb és nézzük meg alaposan, mielőtt mondunk.

[00:05:18]Mi ott többet is tudunk mondani.

[00:05:21]Most is jelentkezhetnek többre is akár.

[00:05:24]De ilyenkor jön a kérdés, és a Rita és a Panna is játszott, akik nem látták ezeket a verziókat, hogy ki döntött volna az egyes verzió mellett.

[00:05:40]Nem, nem, Szégyen, értem.

[00:05:43]Én is szimpatizáltam az egyesselre.

[00:05:43]Ö, tehát ahhoz képest, hogy azt hittük, hogy féltünk, hogy mi lesz, ahhoz képest azt hiszük, hogy öt tök jó változat jött össze.

[00:05:54]Ki merte volna bevállalni a kettest?

[00:05:59]Hűha, értem.

[00:06:01]Rita is a kettes mellett van.

[00:06:05]Közzolgálat.

[00:06:06]A közszolgálat nevében.

[00:06:06]Hármas.

[00:06:12]Igen.

[00:06:12]Négyes.

[00:06:15]Aha.

[00:06:16]és ötös.

[00:06:19]Jó, hát akkor látom, hogy itt a hármas, négyes, ötös az, ami bejött.

[00:06:21]Hát forradalminak éreztük volna a kettest, azt nem választottuk, és végül arra jutottunk, hogy ha szörnyetekként vagy vagy eleve valamifajtaképpen másképp ábrázoljuk azt, akik csinálják, akkor azzal tévedünk.

[00:06:45]Tehát, hogy a hármas és a négyes között az a különbség, hogy a négyes nem négyesen a szereplő ugye nincsen eleve valamifajta friknek beállítva, tehát hogy ez közöttünk van.

[00:07:01]És akkor itt lehet látni, hogy később kerül rá a felirat.

[00:07:04]A téged is érint.

[00:07:09]Erre jutottunk és még egy kicsit át van rajzolva.

[00:07:11]Tehát lehet látni, hogy a Bódik Kati még rajzolt egyet.

[00:07:14]Noémi, elégedett vagy?

[00:07:19]Én abszolút elégedett vagyok.

[00:07:19]Én azt szerettem volna, hogy egy ilyen, nem tudom, egy ilyen méltóságteljes vagy egy ilyen tiszteletteljes címlapunk legyen, mert én abszolút értem, hogy fontos nevetni komoly témákon, de valahol nem tudom, most egy kicsit az volt bennem, hogy nem biztos, hogy az a legjobb, ha ezen nevetünk.

[00:07:34]És nekem egy kicsit egyébként az ilyen New Yorker vizualitását vagy arra emlékeztet, és nem tudom, én nagyon büszke vagyok rá, hogy hogy ez a címlapunk, úgyhogy Igen, borzalmas szóviccek is vannak, mint az PEC kimehetsz a címlapunkon és a nem esik messze az Ádám az apjától kérdőjel, az még kérdőjel az majd kiderül nemsokára, hogy mire megyünk az elfogadópancsal.

[00:08:07]Jó.

[00:08:09]És akkor lépjünk tovább.

[00:08:12]Szeretettel köszöntöm két vendégünket, Ritát a Közszolgálati rádiótól.

[00:08:20]Azért is kezdünk Ritával, mert hajnali 4:00-kor kellsz, ha minden igaz.

[00:08:24]Így van, így van.

[00:08:24]Úgyhogy köszönöm, ha figyelemmel vagytok.

[00:08:26]Erre pláne, hogy még fel is kell készülnem a holnapra.

[00:08:31]Mészen hát ezeket a rövid alvásokat nem irigylem tőled.

[00:08:35]És Noémi is vállalta, hogy beszélgetünk arról, hogy hova jutottunk ebben az évben.

[00:08:45]Sűrű, hosszú év volt.

[00:08:45]Teljesen feje tetejére állva szerintem semmit nem gondoltunk volna.

[00:08:51]Te mit adtál volna azért egy évvel ezelőtt, hogy a Kunigunda útján fogod kérdezni a Brüsszelbe távozó Orbán Balázst arról, hogy milyen ellenzékinek lenni?

[00:09:09]Egyébként nem annyira keveset.

[00:09:09]Én azok közé tartoztam, akik most itt a háttérben beszélgetünk, úgyhogy ezt talán elmondhatom, hogy a Kéri Lászlónak és Laknár Zoltánnak volt egy beszélgetése körülbelül egy éve a Tiszaszigetekről, amit a kéri addigra végigjárt, és nekem az egy kifejezetten szemléletformáló beszélgetés volt, és én akkor azt mondtam, hogy hát lehet, hogy nem kell annyira pesszimistának lenni, mint mondjuk nekem egyes családtagjaim akik semennyit nem adtak arra, hogy hogy én ebben a holnap reggel a Kosut rádióban fogok interjúkat készíteni, de annak van a mai napig tehát ezt hamar bele lehet szokni abba is, ami jó meg ami szép, de még minden nap van egy olyan vendég, aki beül és azt mondja, hogy úristen, sose jártam itt.

[00:10:00]Úristen, 16 éve nem jártam itt.

[00:10:00]És amikor most az október 23-ai műsorokat csináltuk, és Raj Rajnerem János mondja azt, hogy őt soha nem kérdezték meg az elmúlt 16 évben 56-ról, vagy Romsics Ignác mondja azt, hogy ő nem volt itt 16 éve, akkor az egy ilyen hát egyrészt nagyon szomorú, másrészt meg elképesztően jó érzés, hogy mi meg most ott együtt valódi szerintem valódi közszolgálati tartalmat állítunk elő.

[00:10:31]Noéi, te hitted volna, hogy most október 23-án már Pann küldjük a Fidesz elli.

[00:10:39]Amúgy ez a vicces, hogy én is ugyanezt kérdeztem Noémitől, amikor most találkoztunk tegnap, hogy na milyen volt október 23-án egy kicsit nem dolgozni?

[00:10:47]Hát képzeljétek el, volt egy hosszú hétvégem, és ugye október 23a volt, Párizsban tüntetések, Bágrádban választás és neked meg fomód és igen.

[00:10:57]És ültem otthon, és így így néztem, hogy én ott akarok lenni, hogy miért nem vagyok ott.

[00:11:03]És igazából kellett, meg kell pihenni, meg kell feltöltődni újságíróként.

[00:11:06]De arra jutottam, hogy én egyébként így szeretek rohangálni.

[00:11:10]Én ott akarok lenni.

[00:11:12]És például amikor a belgrádi videókat néztem, meg ott az örömünnepet, akkor annyira azt éreztem, hogy basszus, annyira mennem kellett volna.

[00:11:18]Szóval, hogy csak így ezt így átélni velük.

[00:11:19]Ö de visszatérve a kérdésedre, én nagyon nagyon örülök annak, hogy a Panna ott volt 23-án.

[00:11:27]Nem csak azért, mert én pihenni tudtam, hanem egyszerűen én nagyon büszke vagyok arra a csapatra, ahol ennyien fiatal nők együtt tudunk dolgozni.

[00:11:35]És mondjuk azt kicsit sajnálom, hogy ezt meg kellett tapasztalnod, hogy milyen ezekkel az emberekkel találkozniak, beszélgetni.

[00:11:43]Én tudtam nagyjából, hogy mire számítsak, úgyhogy igen.

[00:11:47]Azon gondolkoztam még, hogy tőlünk is sokszor meg szokták kérdezni, szerintem akár bent a szerkesztőségben, vagy civilek, hogy szerintetek, amióta megbukott tanár, azóta szabadabb-e a média, és hogy hogyan dolgoztok ti a mindennapokban?

[00:12:03]Akkor gyorsan túllesek a nehezén, mert úgy is biztos, hogy rákérdeznétek a nem hinném kommentre.

[00:12:10]Ami speciál engem vagy a Kossut rádiót nem érintette.

[00:12:15]De egyébként én azt érzem, hogy hogy úgy az egészét se nagyon tehát nyilván nehéz átlátni, hogy a személyi döntések mikor hogy születnek, de alapvetően én azért ilen nagyon rég nem éreztem ekkora lelkesést meg ennyi adrenalint, ami most minden nap kíséri a munkánkat, merthogy az van, hogy csupa olyan ember, aki szívétl, lelkét beleadta eddig is a munkájába, az most egy ilyen kis szobába összegyűlik.

[00:12:44]Egyébként valóban nagyon kevés ember és nagyon kicsi szobában csinálja az óriási Kunigundában a reggeli műsort.

[00:12:56]Elképesztő, tényleg elképesztő, kreatív energial szabadult föl.

[00:13:02]És szakmai alapon szakmai döntések születnek.

[00:13:05]Ö, hogy délután 5-kor még eszünkbe jut valami, felhívjuk a másikat, hogy azt még le kéne szervezni.

[00:13:13]Tehát ebbe ebbe nem is tud jelen pillanatban, és én érzetem szerint egyelőre nem is akart beleszólni a politika, van szerintem egy olyan helyzeti előny, hogy annyira arról szólt az elmúlt 16 év, illetve annyira arról szólt maga a kampány és a Tisza előretörése is, hogy az emberek szabadabban akarnak beszélni és ragaszkodnak a szabad sajtóhoz.

[00:13:40]hogy szerintem akár a saját szavazóik se engednék azt, hogy jobban beleszóljanak, vagy bármennyire is beleszóljanak.

[00:13:46]És én egyelőre azt érzem szerencsére, hogy hogy ilyen iszonyatos kreatív energiával nagyon szabadon nagyon jó ötletek születnek.

[00:13:58]A Kék Harisnya is arról szólt, hogy hogyan vál változott meg talán a médiaviszony, hiszen egy telefont kaptál, ha jól tudom, a Belügyminisztériumtól másnap.

[00:14:06]Igen, igen, az szürális volt.

[00:14:09]Hát nem tudom, én ugye négy évet dolgoztam a Nárben újságíróként, szóval ez ez nagyon más időintervallum, mint mint akár amit ti lehúztatok.

[00:14:19]Szóval tényleg minden elismerésem.

[00:14:23]És szigorított.

[00:14:25]Mi?

[00:14:25]Micsoda?

[00:14:26]Szigorított.

[00:14:26]Ja, igen, igen, igen.

[00:14:26]Én amúgy gondolkoztam pont ma ezen, mert gondoltam, hogy erről lesz szó, és valahogy az fogalmazódott meg bennem, hogy egy kicsit olyan érzésem van, de ez szerintem szubjektív meg újságíróként is változhat, hogy eddig mindig olyan érzésem volt, hogyha egy sztorin dolgoztam és megkerestem intézményeket, minisztériumokat, hogy mindig azt éreztem, hogy egy ilyen rendszerrel találom szembe magam.

[00:14:49]És most így az utóbbi hónapokban meg azt érzem, hogy emberekkel kommunikálok.

[00:14:55]Tehát, hogy akár egy egy sajtó munkatárs, egy-egy kommunikációs ember, egy belügyminisztériumi dolgozó, hogy ez a fajta emberarcusága ezeknek az intézményeknek és az ő kommunikációjuk velünk újságírókkal, én abból egyáltalán nem tapasztaltam sokat az utóbbi években, és és nekem ez hát felszabadító érzés.

[00:15:15]Szóval én azt érzem, hogy hogy lehet végre olyan dolgokon dolgozni, amiken mindig is szerettem volna, de eddig elképzelhetetlen volt.

[00:15:24]Kapunk válaszokat, tehát hogy az eleve, hogy mondjuk egy email nem a semmibe érkezik, és nem az van, hogy küldi, küldi, küldi az ember.

[00:15:32]Ön bárhol dolgoztam, az egy ilyen szabály volt, hogy mi magunk ne szokjunk el, mert egyébként az volt az érzetünk, hogy el is akartak szoktatni attól, hogy egyáltalán elküld a levelet, hiszen semmi értelme, mert nem elutasítás jött, nem jött választ, az a legrosszabb.

[00:15:49]Tehát, hogy azt se tudod, hogy olvasták-e.

[00:15:53]És most ehhez képest van azonnali reakció, vannak visszahívások.

[00:16:01]Ilyen szempontból azt gondolom, hogy mondjuk a közmédia vagy a Kossut rádió valószínűleg könnyebb helyzetben van egyébként, hisz pont amiatt, hogy közmédia az adófizetők pénzéből fenntartott média, ezért mondjuk a politikusok is jelenleg érzik a felelősségét annak, hogy oda eljöjjenek és elmondják.

[00:16:20]Még akkor is, hogyha lehet, hogy azt is tudják, hogy itt nem annyira gyalog galop lesz, mint volt eddig, de hogy egyelőre nekem az a tapasztalásom, hogy szeretnének eljönni.

[00:16:30]és pillanatnyig sem mormolsz az orrod alá, amikor a Fidesz vagy a jelenlegi ellenzék avval a lehetőséggel, hogy elmennek azok az emailek, és akkor hirtelen ők igénylik a közmédiának a platformját, hogy megszólalni tudjanak.

[00:16:55]Az van, hogy most rakjuk le az alapjait, meg a szabályait annak, hogy hogyan fog akár 10 vagy 20 év múlva is működni a közmédia.

[00:17:02]Tehát lehetne mormolni, meg olvasom nyilván a kommenteket, hogy eddig is ők lehettek ott, most minek adunk nekik teret, hogy még ott legyenek?

[00:17:13]Azért, mert 10 év múlva is szeretnék teret adni az ellenzéknek, tehát a mindenkori ellenzéknek.

[00:17:17]azért, mert szeretném, hogyha nagyon másként működne ez a közmédia, mint ahogy működött az elmúlt 16 évben.

[00:17:24]Ö azért, mert pontosan tudom, hogy legalább másfél millió Fidesz szavazó is, vagy egy jó részük szeretne közmédiát fogyasztani.

[00:17:37]Azért, mert ahhoz voltak szoktatva, hogy ellenzék csak akkor jött be, hogyha azok kifejezetten rossz és kellemetlen helyzetbe voltak hozva.

[00:17:47]Most akkor is, hogyha tényleg van olyan interjú alany sem fogom nevesíteni, aki ott ül, és minden egyes szavánál meg lehetne állítani, már csak azért is, mert magukat a szavakat is ők találták ki.

[00:17:59]Tehát valóban, hogyha ha lenne arra idő és tér, akkor lehet, hogy szavanként kellene megállni, de ezt nem egyrészt nem lehet időben se megtenni, másrészt meg kell egy nagy levegőt mondani, és azt kell mondani, hogy bizonyos szintig azt is engedni kell, hogy bármely ellenzéki párt a maga narratíváját azt elmondhassa.

[00:18:19]És nyilvánvalóan a a teljes hazugságoknál viszont az a kötelességem, hogy a nézőhallgató figyelmét felhívjam arra, és ott kiigazítással éljek.

[00:18:31]Ja, mintogyha a független sajtó szabályaiból mazsoláznának.

[00:18:33]Tehát régebben azt csinálták, hogy akkor nem válaszoltak, de ha nem küldté kérdést, akkor azt mondták, hogy meg se kérdeztük őket.

[00:18:42]Most meg a kim kimazsolzák maguknak a lehetőséget, hogy megszólaljanak.

[00:18:48]Noi, téged ez nem zavar?

[00:18:54]Hát engem, ami szerintem zavar, vagy amit nem olyan könnyű néznám, az az, hogy elég sokan így hirtelen így átugrtak az egyik hajóból a másikba.

[00:19:04]Szóval olyan emberek, akiket én propagandistának hívok, mert nem vagyok hajlandó újságírónak nevezni, azok most elkezdtek így úgymond utánozni minket, meg amit mi eddig csináltunk, és úgy tesznek, hogy jaj, most mi is kipróbáljuk, hogy amúgy milyen milyen ezt a műfajt úgy csinálni, mint a rendes újságírók.

[00:19:19]És és lehet, hogy ez változni fog, de bennem még van egy kicsit egy ilyen ilyen fura érzés, hogy így így nem annyira tudom ezekre az emberekre azt mondani, hogy hogy kollégák vagyunk.

[00:19:30]Tehát tényleg az, hogy vannak olyan médiumok, amiket most nem fogok néven nevezni, de propagandisták voltak végig, a Fidesz szekerét tolták, és mondjuk a parlamentbe várunk valakire, és odajönnek, és próbálnak így jópofizni, meg megkérdezik, hogy odatarthatnák-e a mikrofont, amíg én kérdezek a minisztertől.

[00:19:46]És akkor azok néz, hogy tartsd oda a te a saját mikrofonodat, és tedd vol a saját kérdésedet.

[00:19:51]Ne jó pofizzatok velünk, mert eddig tehát értitek?

[00:19:54]Szóval, hogy nekem nekem ez egy kicsit nehéz személyesen, inkább a a médiában dolgozó emberekkel kapcsolatban.

[00:20:02]Rita, neked még egy nagy váltás volt, vagy lehetett az gondolom, hogy hirtelen az ilyen egy órás interjúkból át kellett váltani erre a 10 10 15 perces formátumra.

[00:20:11]Ez ez hogy van neked?

[00:20:11]Igen, ugye egy általános interjú, tehát most nem tudom, mondjuk a holnap most hát akkor előzetest mondok a holnap reggelből, mondjuk a szerb választásról lesz mondjuk körülbelül egy 10 perces interjú.

[00:20:24]De jön Káltai miniszter úr, ezt is még akkor breakingbe elmondom, hogy gyanol.

[00:20:30]Kártai miniszter úr, ne írjátok meg.

[00:20:32]És és mondjuk az egy ilyen 15-18 perc.

[00:20:38]Hát a nehéz az, hogy semmivel se kell kevesebbet készülni egy 15-18 perces interjúra, mint egy egy órás interjúra.

[00:20:47]Sőt, egy kicsit még pont amiatt, hogy minden tudás meglegyen, és abból a legfókuszáltabb kérdést tett föl.

[00:20:55]Tehát most egy kicsit olyan, mint amikor a parlamentben a futkosós interjúkat csinálja az ember, és mindig egy kérdésnek kell a fejében lennie.

[00:21:03]Na most ez van, hogy itt nem egy, hanem négy, de hogy körülbelül ennyire fókuszáltnak kell lenni.

[00:21:13]De nagyon gyorsan át lehet állni, vagy én nagyon gyorsan át tudtam állni.

[00:21:17]Mondjuk én azért másfél évtizedig híradóztam, tehát hogy az az nagyon gyorsan visszajön annak a logikája.

[00:21:22]És 15 perc egy 30 másodperces soundbiteehoz képest vagy mindig amihez képest.

[00:21:31]Igen.

[00:21:31]Igen.

[00:21:31]És igazából a a riport alanyok is pontosan tudják, hogy mikor mennyi idejük van.

[00:21:40]Azért itt elsősorban nem civil emberek, hanem politikusok ülnek, akik pontosan tudják, hogy ez a 15 perc ez arra is jó, hogy mindent elmondjanak, és arra is lehet kényelmes és jó, hogy semmit ne mondjanak, mert 15 percet még ki lehet valahogy alibízni is.

[00:21:56]Ez tény és való.

[00:22:00]De azért remélem, hogy mondjuk a a kérdések azok tudják legalábbis le tudják leleplezni tudják azt, hogyha valaki alibízni akar.

[00:22:12]Én oda akartam egy pillanatra még visszamenni, hogy szerintetek mi volt a szerepe a médiában abban, hogy ez a ner megdőlt végül?

[00:22:20]Ö mert erről sokat lehet hallani.

[00:22:24]Ö lehet tapasztalni egyfajta felénkirányuló elismerést vagy szeretetet ezzel kapcsolatban.

[00:22:33]És én néha zavarban vagyok, hogy hogyan is értelmezzem azt, hogyha azt mondják, hogy ebben nekünk valamifajta szerepünk vagy részünk volt.

[00:22:44]Terita, hogyan értelmezed?

[00:22:47]Én egyrészt erre mindig azt szoktam mondani, hogy én csak a dolgomat végeztem, és ezt egyébként nagyon őszintén így gondolom.

[00:22:51]Én pontosan ugyanazt csináltam 16 éve meg 18 éve is, mint amit aztán a környezet az változott annyira, és lehet, hogy igen, ebben a covidnak is volt része egyébként, hogy elkezdtek egészen másként média médiát fogyasztani az emberek, hogy elkezdtek podcastokat hallgatni.

[00:23:16]Az számomra egy egészen megdöbbentő adat volt, meg látvány.

[00:23:18]Még ugye a Szabad-Európában indítottuk el Lakner Zolival és Ruf Bálinttal az elemző című műsort, hogy bármilyen politikussal mínusz Magyar Péter, mert ő minden nézettségi rekordot mindig megdöntött, de egyébként bármilyen fontos emberrel beszéltünk, nem tudott akkora nézettséget hozni, mint egy elemző műsor.

[00:23:38]tehát, hogy valami nagyon megváltozott a befogadói oldalon, ami korábban nem így volt.

[00:23:45]Tehát, hogy én nem gondoltam, hogy ráadásul a Szabad Európa az egy kicsi szerkesztőség volt.

[00:23:49]Nulláról építettük fel a YouTube csatornát, és hogy fél éven belül 100z fölötti nézettségeket hoztak a Lakner Zoliékkal való beszélgetések, az azt jelentette, és azt mutatta, hogy valamire megnyílt az igény is.

[00:24:04]Tehát, hogy ez ezért nem csak magunknak vindikálnám ezt.

[00:24:06]Ezt azt gondolom, hogy egy ilyen közös változásban vettünk részt, amiben szerintem szerepe van a sajtónak meg az újságíróknak, hogy nem fáradtunk el, és nem engedtük, hogy amikor már azt akarják, hogy mindenkiből inkább pék meg cukrász meg külföldi kivándorló újságíró legyen, akkor is volt egy elég nagy réteg, aki aki nem hagyta el a szakmát, és aki akkor is, hogyha újabb és újabb szerkesztőségeket zártak be alóla, akkor újjat alapított, vagy elment megint val, hogy azért nem akarok nagyon hosszú lenni, de amikor most megindult a vita arról, hogy kit meg kit esetleg elbocsátani, meg hogy hol van a megbocsátásnak a határa, akkor annyit azért érdemes szem előtt tartani, hogy minden empátiámmal a sok gyerekes, az ilyen-olyan családi hátterek Tehát mindig van magyarázat, de azért én tényleg azt éreztem most az utóbbi hónapok magyarázkodásaiban, hogy azért tényleg Mefizó országa vagyunk sok szempontból.

[00:25:16]Mindenki én csak egy színész vagyok mondattal tartja el magától, hogy mi történt itt.

[00:25:20]Miközben tényleg voltak és akkor nem beszélek királyi többesbe, voltak olyanok, akik az egzisztenciájukat beáldozták azért, hogy évekig dolgozzanak.

[00:25:33]És akkor most tényleg akkor nem magamat fogom mondani.

[00:25:35]Pontosan tudom, hogy mondjuk Lakner Zoli évekig nem vett föl fizetést azért, hogy a jelent meg tudják csinálni.

[00:25:41]Itt emberek hoztak áldozatokat azért, hogy a hivatásukat végezhessék.

[00:25:47]Ebben valóban van, azt gondolom, hogy érdeme elég sok újságírónak.

[00:25:54]Soha nem gondolkodtál azon, hogy fölöd?

[00:25:57]Komolyan soha.

[00:25:57]Amikor egyébként ugye én 2012-ben jöttem el a közmédiából, és úgy, hogy a az utolsó évben én a tiltó listán voltam a saját munkahelyemen, és akkor elvégeztem én is egy cukrásztanfolyamot, és akkor tehát egy én rendes okleveles cukrász vagyok.

[00:26:17]És egyébként a Baló Gyuri nagyon mondta, hogy ebbe te nagyon jó vagy, isteni.

[00:26:24]Adok pénzt, inkább legyél cukrász, pedig tudom, de itt ebben az országban nincs ennek már értelme.

[00:26:31]Ő például nagyon csalódott volt, hogy hogy nem tud megmenteni egy fiatal lelket.

[00:26:38]De de Isten igazából komolyan sose.

[00:26:41]Szóval, hogy én akkor érzem jól magam, hogyha ezt csinálhatom.

[00:26:43]Noéi, szerinted mi volt a média szerepe abban, ami áprilisban bekövetkezett?

[00:26:51]Amúgy ez egy nehéz kérdés, és én nem tudom, hogy erre tudok-e válaszolni igazából, mert mindig csak azt is megkérdez unalmas válaszokat tudom adni, hogy mi újságírók vagyunk.

[00:26:59]Nekünk nem az a szerepünk, hogy a politikát befolyásoljuk.

[00:27:02]Én nekem ami érdekes volt így a kampányban, az az volt, hogy én nekem is így zavarba ejtő, amikor a amikor azt mondják, hogy az újságírók mennyit hozzátettek, vagy a vagy közünk van a kormányváltáshoz, hogy igazából az a kampány utolsó hajrájában nagyon-nagyon sok olyan ember állt elő, aki hajlandó volt megszólalni a médiában, de azok az emberek nem újságírók voltak, és hogy az, hogy hogy egyre több ember volt elég bátor, hogy kiálljon a nyilvános Ágba úgy, hogy elveszítették a munkájukat, nagyon sok mindent kockáztattak.

[00:27:38]Én azt gondolom, hogy azok az emberek voltak igazán bátrak, mert mi amúgy is a nyilvánosságban dolgozunk, szóval hozzá vagyunk szokva, hogy sok mindent kapunk, jót is, meg rosszat is, de de valakinek úgy kiállni egy választási kampány idején, ami nyilvánosságban és leleplezni egy neres intézményt vagy minisztériumot, úgy, hogy tudja, hogy elveszti a munkáját, és ha a Fidesz nyer, akkor neki valószínűleg így hát nem tudom, hogy mi milyen szenárió voltak a fejükben.

[00:28:03]Szóval én azt gondolom, hogy ők voltak az igazán bátor emberek.

[00:28:06]És és az szerintem abban nyilván volt szerepe a sajtónak, hogy hogy voltak olyan újságírók, akiket meg lehetett keresni, meg tudtak erre egy biztonságos teret adni.

[00:28:16]Panna, te gondolkodtál?

[00:28:18]Én igazából inkább egy kicsit tovább gondolnám ezt az egészet, hogy szerintem most meg az a nagyon fontos, hogy az emberek ne forduljanak el a sajtótól.

[00:28:25]Tehát, hogy amikor például a sajtó kritizálja esetleg azokat a politikusokat, akikbe halálosan beleszeresedtek az elmúlt hónapokban, akkor igenis gondoljanak arra, hogy a kampányban mennyire szerették nézni azokat a hírműsorokat, amik ezeket a híreket dolgozták föl, és hogy így ne pártoljanak el.

[00:28:42]Ez egy kicsit nem olyan, hogy amúgy ha nagyon szeretnek újságíróként, az nem rossz dolog, vagy az nem ilyen gyanús dolog, hogy valamit így rosszul csinálsz, hogyha nagyon szeretnek újságíróként, vagy hát igen, hát hogy általánosban mindenki így egy elfogad így egy országon belül, mindegyik politikai párt meg az összet, de van ilyen.

[00:28:59]Hát csak ezt m, hát nem tudom, csak azt mondom, hogy az a az például, hogy most hirtelen azért tényleg azért van, amikor így kapjuk a sarat megint politikusoktól, akkor így nyilván ez nehéz, de úgy közben meg arra gondolok, hogy amúgy független újságíróként vagy akár a közmédiában dolgozóként így szerintem az még mindig jobb, mintogyha egy politikus így kiírná Facebookra, hogy Benyú- a kedvenc újságíróm, és nem tudom, csodálatos minden, amit mond, merthogy akkor valószínűleg vagy n érted, amit mond?

[00:29:28]Abszolút értem.

[00:29:28]Ami ugye ez sokáig abban mértem, hogy jó riportot csináltam-e, hogy egyszerre voltam-e Soros ügynök és Fideszbérenc, mert hogyha mind a kettőt megkapta az ember, akkor akkor jól végezte a munkáját.

[00:29:42]Egyébként ez most is nagyjából így van, és én ezt is tapasztalom.

[00:29:45]Nyilván egyébként igen, van ez a az elképesztő lelkesedés még, és van, de én érzek ebben egy változást is, tehát hogy közben azt is minthogyha kezdenék megérteni az emberek, hogy hogy mit támogattak akkor, amikor a sajtót támogatták.

[00:30:06]És szerintem mindig van egy, tehát hogy magamat is emlékeztetem, hogy a kommentelő az, hogyha megnézzük az összézámot, akkor ahhoz képest mondjuk az 1% tehát azt nem nem abból kell levonni a következtetést.

[00:30:21]Az, hogyha egyébként fogyasztják a tartalmat, hogyha a nézőszám megvan, hogyha aztán az időzettség megvan, hogyha hogyha egyébként eredményeket lehet elérni azzal, tehát akár szembesítéssel, leleplezéssel, akkor azt ugyanúgy az olvasó is értékelni fogja szerintem továbbra is.

[00:30:42]Mit gondoltok arról, hogy Magyar Péter valójában a saját médiáját megépítette a Facebookkal?

[00:30:48]Öolod azt, hogy valójában kikerül kikerüli a médiát a miniszterelnök?

[00:30:55]Nekem nem ez a tapasztalatom.

[00:30:58]Tehát és most nem csak azért, mert nálam már volt interjún, de nem csak nálam volt interjún.

[00:31:05]Én pont ez, amit előbb itt mondtam, hogy hogy azért az, hogy létrejött egy újfajta nyilvánosság, egy újfajta kontroll, egy kicsit egy civil öntudatra ébredés, az szerintem még akkor is, hogyha most lehet ebben még egy ilyen tiszarajongási pont, azért szerintem tényleg megváltozott bizonyos szempontból a magyar társadalom, és ezt most nekem egy érzetem, de mondjuk Szabó Andreáék szociológiai kutatásai alá is támasztják, hogy valamennyire valóban megváltozott.

[00:31:40]Tehát én azt gondolom, hogy a a az ösztársadalom az valamennyire ki is kényszeríti akár Magyar Péterből is, hogy a saját Facebookján kívül is kommunikáljon.

[00:31:50]És én nekem egyelőre az a tapasztalatom, hogy ezt teszi is, mint fiatal.

[00:31:55]Hát igen, nehéz így csak fiatalként itt ülni.

[00:31:59]Ö igen, ezen én is sokat gondolkoztam, hogy én nagyon nagyon nem olyan régen csöppentem bele egyébként a HVG-be.

[00:32:07]Én augusztusban kezdtem, én azelőtt inkább ilyen szórakoztató újságírással foglalkoztam, úgyhogy ez nekem még nagyon új, de ez egy ez egy olyan probléma, amiről így egyébként, vagy hát nem probléma, inkább egy szituáció, amiről így szoktunk akár Noemivel is naponta beszélni, hogy hogy hogy most már nem feltétlenül mindig mi vagyunk az elsődleges forrás, de ez nem csak a Magyar Péterre igaz egyébként, hanem akár a politikai influencerekre is.

[00:32:32]És ez egy olyan szituáció, amivel nem fel kell venni szerintem a versenyt, hanem kezdeni kell vele valamit, amin hát nem tudom, naponta gondolkozunk és dolgozunk.

[00:32:42]De Noéi, vedd át a szót, hogyha neked van ennél jobb megfejtésed.

[00:32:46]Egyébként nekem a Magyar Péter Facebookozik jelenséghez, és nem tudom ezt, hogy mondjam.

[00:32:52]Szóval, hogy nekem amúgy ez a Facebook kormányzás, amit így sokan elkezdtek mondani, én így ezt annyira nem értem, hogy ez miért ezt miért mondják emberek.

[00:33:01]Tehát az, hogy politikusok a szocial médiában kommunikálnak direkt módon a az emberekkel, az ilyen hát én arra emlékszem, hogy az egyetemen 2016-ban erről már tanultunk, amikor a Donald Trumpnak az első termje elindult, hogy már ő is ezt csinálta akkor még az X-en, aztán létrehozta Doná Cump létrehozta konkrétan a saját közösségi média platformját, tehát azért ő kimaxolta ezt a Facebook kormányzást.

[00:33:23]Vadnak még akkor lehet, tehát hogy hogy lehet még hova fejlődni.

[00:33:26]És szóval, hogy ez ez nagyjából 10 éve már egy folyamat a politikában meg a közösségi médiában.

[00:33:30]Szóval én én őszinte nem nagyon értem, hogy ezen miért van bárki meglepődve.

[00:33:37]Szerintem ez nagyon sok kord dokumentumként is szolgál, most is, meg a későbbiekben is.

[00:33:41]Tehát az, hogy indult is egy oldal egyébként, ami élőben követi Magyar Péter kommentjeit.

[00:33:48]Sajnos nem élőben, de igen.

[00:33:48]Nem, nem, nem.

[00:33:50]Vagy nincs egy ilyen automatikus rendszer.

[00:33:52]Ja, azt hittem.

[00:33:52]Na mindegy, de hogy gyűjti viszonylag rendszeresen vissza lehet nézni.

[00:33:55]Tehát hogy az szerintem nagyon érdekes, mert ugye az van, hogy ha valaki nagyon sokat beszél, akkor akkor lehetetlen, hogy ne hibázzon, vagy ne fedjen föl valami olyan dolgot, amit esetleg lehet, hogy nem kellett volna.

[00:34:06]Szóval mint újságíró, hogy számon kérhető legyen vagy számon kérhető.

[00:34:08]Szóval mint újságíró nekem izgalmas ezt figyelni.

[00:34:09]Ö az, hogy a figyelemverseny az az egyre ilyen nehezebb terep, az szerintem inkább amúgy tényleg abból a szempontból érdekes, hogy nagyon sok ilyen politikai hírkommentátor meg influencer jelent meg, akik nem politikusok, nem újságírók, viszont iszonyatosan nagy követőtáboruk van, és azt egy kicsit szerintem lehet érzékelni, hogy akár hát legalábbis ilyen figyelemgazdasági szempontból az ilyen versenytársakká válnak.

[00:34:41]Nőként egyébként mennyire változott meg, ami a Ezt úgy mondtad, mintha te lennél nő.

[00:34:47]Én nőként.

[00:34:51]Szóval mennyit változott a a médi közeg egy nő számára, egy újságíró nő számára?

[00:34:57]Rita, azért ez ebben több tapasztalatod, vagy hosszabb tapasztalatod van?

[00:35:06]Hát mostanra azt hiszem, hogy fiúsítva lettem, és ez sok mindent elárul, tehát hogy nem azért vagyok komolyan véve, mert egy nőt is komolyan vesznek, hanem azért, mert egy idő után annyi minden meg annyi év van mögöttem, hogy nem foglalkoznak azzal, hogy nő vagyok.

[00:35:26]Ez a szakmai része, ez az újságírók között, a politikusok között elképesztően sokáig érezhető volt, hogy másként bánnak velem, mint a férfi kollégákkal.

[00:35:40]És abszolút érezhetően ez nonpace lett, és akár a a tehát a a te eseted az már egy ilyen habatortán, de erre azért lehet, azért volt ennyire erős szerintem társadalmi reakció is, meg akár politikai reakció is azonnal, merthogy már szerencsére egyébként máshol tartunk, szóval, hogy azért már nem lehet kisanyámozni talán.

[00:36:08]Ö igen, még olyan sok most gondolkozom, hogy mennyire lekezelőek.

[00:36:17]Ö én ne nekem tényleg vá szóval, hogy hogy tényleg mostanra más a tapasztalásom.

[00:36:25]Ö de nem tudom, hogy hogy ez például jelen pillanatban mennyire szól például magának a a Kossut rádiónak, tehát hogy az ö az önmagában valóban szerintem egy egy presztízs.

[00:36:37]Ö szerintem, de engedjük meg, hogy vaniben fejlődjünk, fejlődünk.

[00:36:43]Tehát szerintem fejlődtünk ebben ahhoz képest, mondjuk ahogy a én a 2000-es évek elején kezdtem a szakmámat, akkor borzalmas volt, de akkor szakmailag is borzalmas volt.

[00:36:56]Tehát hogy ö sokkal több mindent engedtek meg maguknak, férfi kollégák, férfi főnökök.

[00:37:07]És itt nem kell konkrét abúzusokra gondolni.

[00:37:10]Egész egyszerűen más volt a az elfogadható, ami még belefért.

[00:37:16]Másban szocializálódtak.

[00:37:20]A 2000-es években 50-es főnökeim, azoknak tök természetes volt a most leegyszerűsítem, de a muikámozás vagy a ezek ma már annyira evidensen nem történhetnek meg, hogy nem is kér.

[00:37:36]Szóval szerintem engedjük meg azt, hogy fejlődtünk ebben.

[00:37:41]Te azt érzed, hogy bele mi az?

[00:37:41]Születtél újságíróként a tutiba?

[00:37:47]Egy könnyített pályán vagy.

[00:37:49]Szerinted mi lesz arra válaszom?

[00:37:51]Kíváncsi vagyok.

[00:37:53]Én szerintem részese vagyok valaminek, vagy szerintem a mi generációnk, de mondjuk te még nálam is fiatalabb vagy, szóval neked már jó világ jön.

[00:38:00]Szóval, hogy mi részese vagyunk szerintem egy ilyen, nem tudom, nevezhetjük ilyen újhullámos újságíróknak, akik között rengeteg fiatal nő van, akik egyébként az az érdekes, hogy mi nagyon összetartunk, tehát hogy így jóban is vagyunk, ismerjük egymást, van szervezünk ilyen közös találkozókat és ebből látszik, hogy nem vagyok már fiatal újságíró, hogy nem tudtam eddig beveszünk a WhatsApp csoportba rit ezt még csak most kezdtük el, szóval még fejlődünk még a szignál csoport ba bekerülhetek?

[00:38:32]Igen.

[00:38:34]Mindegy.

[00:38:34]Ezzel csak azt akartam illusztrálni, hogy hogy szerintem van abban is talán változás, hogy nem ilyen magányos szigetek vagyunk, hanem így összekapcsolódunk és megosztjuk a tapasztalatainkat.

[00:38:47]Ö hát én azért azt gondolom, hogy általánosságban azért a magyar társadalom még azért tud hova fejlődni ilyen területen.

[00:38:53]Szóval nem nem vagyunk még ott, ahol Képzeld el, honnan jöttünk.

[00:38:56]De igen, tehát hogy hogy én nagyon kíváncsi voltam arra, hogy te mit fogsz például erre mondani.

[00:39:01]Tehát hogy mondjuk, amikor te elkezdtél riportkedni, akkor volt-e sok női riporter körülötted, vagy voltak emberek, akikkel itt megoszthattad?

[00:39:09]Nem volt, de az az egy nagyon erős emlékem.

[00:39:14]Talán 2010-11 Lázár Jánosnak volt egy háttérbeszélgetése, és a háttérbeszélgetésen ott ült Lázár János mellett 12 férfi újságíró és én.

[00:39:28]És és miközben mindenki nagyon kedves volt, de amikor a második kérdésemet is feltettem, akkor jött az, hogy hát jól van, jó, jó, persze, jó, jó, majd majd parancsoljatok.

[00:39:48]És ez tényleg sokszor csak ilyen apró gesztusok, amikor és akkor itt ugye az a nehéz, hogyha itt nagyon beleáll az ember, akkor még azt is megkapja, hogy micsoda egy ilyen erőszakos hisztér.

[00:39:59]Ha meg nem áll bele, akkor meg az lesz, hogy következő alkalommal is lehet ugyanígy kezelni, hisz működött.

[00:40:07]Úgyhogy ez egyébként egy ideig egy ilyen dilemma volt, de ezt sajnos egyébként a a koroldja.

[00:40:16]Tehát az van, hogy valóban egy idő után 23-as kollégákkal viselkednek így 40 pluszosokkal kevésbé viselkednek.

[00:40:31]Szóval hozom azt a furcsa emléket, amikor talán 2017-ben Orbán Viktor egy nőnapon magához rendelte a független sajtó.

[00:40:40]19 azért tudom, mert a Igen, éppen egy olyan két hónapos terhes voltam, és nagyon rosszul voltam, mert csak egy kávét kaptunk a Karmelitában, és még ez az émeelygős időszak volt.

[00:40:54]Szóval hogyan emlékszel erre, amikor hirtelen ugye a következő évben már a Karmelit takarítónőjét köszöntötte föl Orbán Viktor, de 2019-ben ez az ötlete volt, hogy akkor meghívta a HVG, azt hiszem, akkor az ATV képviseletében voltál, vagy Vorákanitát a az RTL-től és hirtelen ott voltál abban a dolgozószobában, ahova egyébként hatalmas kegy volt bejutni.

[00:41:18]Sőt, tárlatvezetést tartott nekünk személyesen Orbán Viktor, merthogy előtte nem sokkal költözött be, és elképesztően büszke volt a Karmelitára.

[00:41:31]Egy olyan anekdótát hallottam, hogy utána a propagandista női újságírók megkérdezték, hogy nekik miért nem volt ilyen szervezve, és hogy állítólag az volt Orbán Viktor válaszó, hogy nem fog másfél órát unatkozni.

[00:41:46]Hogy élted meg azt az eseményt most már?

[00:41:49]Áruld el, hogy nem érezted magadat azon kívül, hogy két hónapos terhes voltál.

[00:41:54]Valahogy kellemetlenül idegenül abban a közegben?

[00:41:58]Ugye ez egy nagyon érdekes kérdés, hogy hogy ilyenkor egy elmegy-e az ember.

[00:42:00]De hát hogyha a miniszterelnök azt mondja, hogy újságírókat, egyébként nem így volt ez címkézve, amikor én a meghívást kaptam, hogy ellenzéki újságíróként szeretne, hanem hogy újság nő női újságírókat nőnap alkalmából meghívna.

[00:42:18]Egyébként ha jól emlékszem, Kaminski Fanni hívott föl.

[00:42:23]És hát szerintem erre hát pláne úgy, hogy évek óta nem lehetett a közelébe jutni és beszélgetni, de nem mondom, hogy nem volt dilemma, de azt mondtam, hogy hát nyilvánvalóan szeretnék legalább háttérben beszélgetni a miniszterelnökkel.

[00:42:37]A HVG is így döntött, hogy igen, igen.

[00:42:40]És akkor utána ö az, hogy abban a pillanatban, ahogy mi belépünk ez nagyon sok fotó fog erről készülni, és ez a fotó már mire mi kijövünk a Karmelitából, már kint van a miniszterelnök Facebookján.

[00:42:54]Na erről azért nem tudtunk.

[00:42:59]Nyilván nem vagyok hülye, tehát hogy ha nőnapra ez a kitaláció, akkor azt valahogy akarják használni.

[00:43:09]És akkor a megélés Orbán Viktornak van egy olyan képessége hogy mindenkiről van szerintem legalább egy elraktározott olyan információja, akivel már találkozott, és mi akkor már évek óta sokatal, tehát amíg ellenzékben volt, negyed évente volt háttérbeszélgetés amin én mind ott voltam, tehát hogy egyébként mi jól ismertük egymást.

[00:43:35]Akkor valóban évek óta nem találkoztam vele, de hogy az első pillanatban tud egy olyan mondatot mondani, am mondjuk jelen esetben nekem édesapám építészmérnök és a New York palotát ő tervezte újra és ezt a miniszterelnök tudta és az első kérdése az volt, vagy első mondata, hogy hát Rita, az édesapja fantasztikus munkát végzett.

[00:43:58]Az ember ilyenkor nagyon másként kezd el utána beszélgetni vele, hisz az előző pillanatban az imádott szeretett édesapját feldícte a miniszterelnök.

[00:44:10]És ezeket a technikák, ezek nyilván technikák ő remekül alkalmazza.

[00:44:17]Szemben Magyar Péterrel, aki inkább nem nem bókolni szokott interjú előtt, talán talán ezt mondhatjuk.

[00:44:27]Igen, bár megmondom őszintén, tudom, hogy különböző tapasztalatok vannak ebbe.

[00:44:32]Nekem nem volt semmilyen negatív tapasztalatom jelenlegi miniszterelnökkel sem.

[00:44:39]De hogy mondom, és ezt nem én vagyok az egyetlen, a többi szóval, hogy mindenkinek volt egy olyan félmondata, amivel közelebb vagy hát így a hangulatot megadta, hogy ne egy ilyen nagyon feszengő legyen.

[00:44:52]És egyébként utána egy a másfél óra stimmel, mert beültünk a könyvtárszobába, és körülbelül másfél órán keresztül azt kérdeztünk tőle, amit akartunk és nekem az is volt utá ugye ez igen, tehát hogy ez 2019.

[00:45:08]És az volt a legfőbb kérdésem, hogy egyébként nem történt vele semmi olyan, amit akár a nyilvánosságban ne vállalhatott volna, de akkor már évek óta nem adott egyikünknek se interjút, és utána se adott.

[00:45:21]és ott abban a pillanatban meg is mondta, hogy ja, hát ez soha nem fog megtörténni, mert neki nem érdeke, nem politikai érdeke.

[00:45:27]De igazából én azt nem értettem még most a kampányban sem, hogy azért ő egy rutinos róka, akár megtehetné, hogy hogy interjút ad olyan helyzetekben is, amit nem feltétlenül ő konstruált.

[00:45:44]Én erről a beszélgetésről úgy jöttem el, hogy nem értem, hogy ezt miért nem csinálja akár nyilvánosan.

[00:45:53]2026-ban Noémii, neked már csak a Kaminski Fanni általi kihasználtság jutott a beszélgetés?

[00:45:57]Nem, hát igen, amúgy ezt most hallgatva én ezt nem is tudom elképzelni, hogy ilyen történt.

[00:46:03]Szóval ez iszonyú iszonyú izgalmas.

[00:46:05]És egyébként persze nyilván hogy újságírókén is kaptam egy ilyen meghívót, biztos, hogy elmegyek még akkor is, hogyha hát érdekes a konstrukció.

[00:46:15]Én egyszer tudtam beszélni Orbán Viktorral, vagy hát azt nem mondám, hogy beszéltünk, de egy kérdést fel tudtam tenni neki.

[00:46:20]is egyébként szóval ugye te mondtad, hogy minden vagy elraktál az emberekről valamit, de hogy nyilván engem nem ismer, de hogy hogy én én nekem is az volt az érzésem vele, hogy van valami olyan kisugárzása, vagy egy olyan ö félmondatot csak így oda tud szúrni, ami kicsit így kicsit olyas, mint a Lázár János is, hogy ők ilyen nagyon ilyen ilyen viccelődnek meg kicsit csipkelődnek, de hogy ilyen nem tudom, így nem tudsz nem hirtelen így álmosolyadni rajta, mert valamikor tényleg vicces.

[00:46:47]És én például csak annyit mondtam neki a kérdésem előtt, hogy a HVG-től teszem föl a kérdést, és már rákezdtem volna a kérdést, és akkor csak így mosolyök, hogy hát senki nem lett tökéletes.

[00:46:57]És így ezen csak így elnevettem magam, mert ez amúgy így így vicces volt valahogy, hogy ezt mondta nekem és és így és nem tudom.

[00:47:04]Szóval így így ez egy kicsit kizökkentett engem is ebben a kérdezői szerepben.

[00:47:10]De azt fontos elmondani, hogy ott az a ugye ez a köcsei esemény volt ott kábé.

[00:47:14]Te voltál az egyetlen újságíró, akinek válaszolt.

[00:47:16]Hát próbáltam így átmászni egyébként ott pont szinte csak férfi riporterek voltak, és próbáltam valahogy így a kordonon így felkapaszkodni, hogy észrevegyen.

[00:47:24]És így és pont előtte kérdezte meg, hogy egy előző eseményen, hogy van-e női, vagy nős, vagy mi is vol.

[00:47:29]Igen.

[00:47:29]És akkor szerintem lehet, hogy volt köze ahhoz, hogy egy hölgy fej így előbukkant, így ugráltam ott hátul a fosik megte.

[00:47:39]Na most már azt megbeszéltük, hogy ennek a szakmának voltak anyagi áldozatai.

[00:47:47]Lelkileg hogyan tudtatok túllenni a stressz?

[00:47:50]Nem volt lelkileg nehéz pillanat, tehát ez az egész hosszú kitartás mindig könnyen és mosolyogva ment?

[00:48:01]Nem.

[00:48:01]Ö ráadásul én ö minden látszat ellenére nagyon érzékeny vagyok, és könnyen el is sírom magam.

[00:48:07]És volt egy egyet egy napra esett a poloskázós beszéd azz én akkor még a Szabad-Európánál dolgoztam és a a nem fog eszembe jutni a Trump adminisztrációból annak a nőnek a neve, aki a médiáért és a Szabad-Európa bezárásáért is felelős.

[00:48:28]És aznap, amikor elhangzott és nekem egyébként nem is a poloska, hanem a homlokokon skarlát betű mondat volt az, ami ilyen nagyon mélyre ment, és aznap még az amerikai adminisztrációból elhangzott, hogy a Szabad-Európában dolgozó emberek azok olyanok, mint a talán mint a patkányok, valamiért tehát, hogy ott is valamilyen állatok voltunk, aki Igen.

[00:48:59]akit a lapáttal kell agyon csapni, és még akkor is mozognak.

[00:49:02]Tehát még egyszer ez volt az, és ez egy napon hangzott el az amerikai és a magyar adminisztrációtól felénk, azért mert ugyanazt a munkát végzem becsülettel, amit végeztem már évtizedek óta.

[00:49:18]És akkor a az nekem nagyon mélyre ment, tehát hogy én akkor egy napig teljesen ki voltam.

[00:49:28]Igazából szerintem csak a a szakmán kívüli dolgok tudnak ilyenkor így visszarántani.

[00:49:33]Tehát a gyerek, a család, a barátok, és akkor egy kicsit én ilyenkor egy-két napra, hogy egy kicsit távolabb kell kerülni, és de nem mondom, hogy minden nap ugyanazzal a lelkesedéssel és adrenalinnal megy bele az ember.

[00:49:51]Most egyébként igen, tehát hogy most most minden reggel egy elképesztő adrenalin lööket.

[00:49:58]Te Noémii, hogy élted meg a márciusi stresszt a feketeuhásokkal szemben?

[00:50:05]Hát alapvetően én is egyébként így ezt tökre tudok kapcsolódni hozzád, mert én én szerintem egy nagyon érzékeny ember vagyok.

[00:50:10]Szóval, hogy engem így vagy én egy csomó minden, ami történik, én így nagyon mélyen gondolkozom rajta, nagyon sokat.

[00:50:16]Így így gondolkozom azzal, hogy én hogyan érzem magam, meg ez mit jelent, hogy meg szóval, hogy így nem az van, hogy így lesöpröom magamról, ami történik velem.

[00:50:23]És hát az nehéz volt amúgy igazából.

[00:50:26]Engem engem amúgy megviselt így érzelmileg a kampányidőszak, és utána volt is egy kicsit ilyen hosszabb szünetem, amikor így kics ki kellett teljesen csakkolnom itt teljesen az újságírásból egy pár hónapra.

[00:50:41]És amúgy ez segített, szóval most én is abszolút lelkesnek érzem magam.

[00:50:46]Nekem egyébként ami a legnehezebb volt szerintem az az lehet, hogy hasonló, mint amit amit te is mondtál Rita, hogy amikor amikor váltonosok meg fekete kabátosok meg fideszes szavazók kiabálnak, lögdösnek, hívnak nagyon sok nagyon csúnya dolognak, hogy én azt éreztem, és ugye ez egy választási kampányban van, hogy akkor én azt éreztem, hogy a saját állampolgáraim, a saját honfitársaim im így így megvetnek engem, miközben én értük is dolgozom úgymond, vagy szóval, hogy én nem vagyok ellenük, és nekem az sokkal nehezebb volt.

[00:51:23]Nem is a az, hogy a politikusok vagy a bármilyen, tehát az azt őszintén szóval nem vártam nagyon sok sokat a politikusoktól, hogy kedvesek lesznek, de de és főleg amikor ilyen átlagemberek, tehát egy békemeneten egy bácsi meg egy néni, akik mennek együtt és kijbálják utánunk a forrás Antal kollég operatőr kollégámmal, hogy patkányok vagy.

[00:51:44]Nem is, nem is az, hogy patkány undorítóak vagytok, meg gusztalanok vagytok, meg szóval tudjátok, ilyen nagyszüleimmel egykorú idős emberek a lehet, hogy másnap találkoztak a négyes hatoson, nem?

[00:51:54]Tehát, hogy így annyira abbagat el az egész tudhatod.

[00:51:55]Igen.

[00:51:55]És az úgy akkor tényleg az van, hogy oké, egy újságíró vagy és egy szerepbe vagy, de azért azért egy egy ember is vagy és amúgy az megviselő szerintem és az az így nem volt jó.

[00:52:06]Szóval azt így egyáltalán nem sírom vissza.

[00:52:10]Hát és vissza nem sírjuk az időszakot, azt hiszem, és nagyon örülök, hogy ennyire izgalmas a munkánk jelenleg, és nem akarjuk föltartani a Ritát tovább, mert még föl kell készülnöd, mert gondolom naponta változik a vendéglista és kevés az alvási idő, így elengedünk.

[00:52:32]Nagyon szépen köszönöm, hogy itt volt Nagyon köszönöm köszönöm, hogy gondoltatok rá.

[00:52:37]เฮ