Iszonyatos mennyiségű betont, acélt és üveget használtak fel, hogy ki lehessen venni a közpénzt
- A budai vári építkezések célja Réz András szerint a közpénz kivétele volt, nem az értékteremtés; a hatalom által megrendelt és elbírált projektek megkérdőjelezhetetlen enteriőröket hoztak létre.
- A vár egykor élő lakónegyed volt, a kormányzati negyed kialakításával azonban eltűnt a közösség; a funkció nélküli épületek sorsa kérdéses.
- A stadionok és emlékművek is kifizetőhelyként működtek: addig voltak hasznosak, amíg épültek, utána nem volt koncepció a használatukra.
- A kultúrpolitika két modellje: a hatalom vagy szabadságot ad az alkotóknak, vagy elvárásokat támaszt, ami a közönség leváltását jelenti.
- A régi filmstúdió-rendszerben szakemberek döntöttek felelősséggel, a stúdiók versenyeztek és tervezhető költségvetéssel dolgoztak – ezt érdemes lenne újragondolni.
- A jelenlegi forráselosztás nemcsak pénzt, hanem emberi tudást és elkötelezettséget is elpazarol; rendezők évek óta nem dolgozhatnak.
- A független magyar filmek sikere azt mutatja, a közönség olyan tartalmakra kíváncsi, amelyekben jelen van a saját élete.
- A mozik a streaming nyomása alatt eseményjellegűvé válnak, de a közös élmény pótolhatatlan; a közszolgálati televíziózást szolgáltató modellként kellene újragondolni.
- A szubszidiaritás hiánya miatt a helyi közösségektől elvették a döntés lehetőségét, a digitalizáció pedig elszemélytelenítette az ügyintézést.
- Réz András optimista: a rendszerváltás óta eltelt 35 év hibáit most egy fiatalabb generációnak kell helyrehoznia, akiknek feladatot és felelősséget kell kapniuk.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A budai vár átépítése – a hatalom esztétikája és a közpénzek felhasználása
A beszélgetés egyik központi témája a budai várban zajló építkezések megítélése volt. A műsorvezető arra kérdezett rá, hogy az ott látottak vajon „kivagyi, rongyrázó, ízléstelen, gusztustalan pénzszórás", vagy a környezethez illő, méltó látványosság. Réz András, aki tíz évig élt a várban, úgy fogalmazott: az építkezéseknél „iszonyatos mennyiségű betont, acélt, üveget kellett felhasználni ahhoz, hogy ki lehessen belőle venni a közpénzt".
„Én egyszerűen azt láttam, hogy iszonyatos mennyiségű betont acélt üveget kellett felhasználni ahhoz, hogy ki lehessen belőle venni a közpénzt." – Réz András *
Felvetette azt a kérdést is, hogy ha már a beruházások kifizetőhelyként működtek a rezsim kegyeltjei számára, miért nem született valami más, értelmesebb eredmény. Szerinte a cél az volt, hogy olyan enteriőrök jöjjenek létre – könyvtárszoba, szivarszoba, új terasz –, amelyekbe „ne lehessen majd belekötni", mert a hatalom megkérdőjelezhetetlen. A rendszer logikáját így foglalta össze:
„Ha a hatalom a megrendelő, a hatalom bírálja el, hogy a végeredmény sikeres volt, te jól költötték el a pénzt, akkor mondhatsz, amit akarsz." – Réz András *
Az építkezések stílusát „vegyesnek" nevezte, egy gyerekkori mondást idézve: „elegyes, mint a kódszar". Szerinte az épületek egy része kétségbeesetten próbálja a 19. századot átmenteni, más részük pedig teljes összevisszaságban hagyja azt. Az építészeknek és belsőépítészeknek valószínűleg nem sok beleszólásuk lehetett; a feladatuk az volt, hogy mérhetetlenül sok pénzt költsenek el, amiből egy meghatározó hányadnak valahova kerülnie kellett.
A vár átalakulásával kapcsolatban Réz András nosztalgiával emlékezett vissza arra az időszakra, amikor a vár még „egy furcsa kis falu" volt, ahol ismerték egymást a lakók, tudták a szomszéd kutyájának nevét, és a jeles színművész is megkérdezte a sétáltatott kisgyerekről, hogy van. A kormányzati negyed létrehozásával azonban eltűnt a lakosság, és a vár megszűnt igazi lakónegyedként működni. Az ingatlanokat felajánlották, de nem a lakóknak.
A műsorvezető megjegyezte, hogy Magyar Péter kijelentette: nem költözik be a Karmelitába, így számos épület funkciója megváltozik, vagy még el sem nyerte funkcióját, máris kiürül. Felmerült a kérdés, hogy iskolákat, múzeumokat vagy más intézményeket kellene-e a várba vinni, hogy élet legyen ott.
A hatalom esztétikája és a kultúrpolitika természete
A beszélgetés során a felek hosszasan elemezték a hatalom és az esztétika viszonyát. Réz András szerint a stadionok és emlékművek ugyanazzal a logikával épültek, mint a vári beruházások: addig voltak hasznosak, amíg épültek, mert addig kifizetőhelyként működtek. Amint befejezték őket, használni kellett volna őket – de erre már nem volt koncepció.
A kultúrpolitika kapcsán két alapvető megközelítést vázolt fel. Az egyik szerint a hatalom szabadságot ad az alkotóknak – művészeknek, tervezőknek, filmeseknek –, hogy saját korukra és közönségükre reagáljanak. A másik modellben a hatalom elvárásokat támaszt, ami gyakorlatilag a közönség leváltását jelenti, hiszen a művész beszélőviszonyban van a közönségével.
„Az elmúlt másfél évtizedben más se volt. Mi van akkor, hogyha azt mondod, hogy a kultúrpolitika azt jelenti, hogy szabadságot adok azoknak a mindenféle artistáknak, tervezőknek, alkalmazott művészeknek, filmeseknek, egyebeknek, akik megpróbálnak valamiképpen saját korukra meg a saját közönségükre reagálni." – Réz András *
Az elmúlt időszakban az volt a „csodálatos", hogy a nem támogatott alkotók és műhelyek is megéltek valahogy – „szörnyen, nagyon nehezen, méltatlanul" –, mert a közönség ment utánuk.
A stúdiórendszer tanulságai – múlt és jövő a filmgyártásban
Réz András részletesen beszélt a régi, kommunista kori filmstúdió-rendszerről, amelyben három és fél évet dolgozott osztályvezetőként. Hangsúlyozta, hogy nem nosztalgiázni akar, de a rendszernek voltak olyan elemei, amelyeket érdemes lenne újragondolni.
A régi rendszerben négy stúdió működött (az ötödiket „sajnálatos módon fölszántották"), mindegyiknek éves költségvetése volt, és évente négy egész estés játékfilmet kellett gyártaniuk. A forgatókönyvekbe a minisztériumi ember nem szólhatott bele; a döntéseket a stúdióban dolgozó szakemberek hozták meg, akik értettek a filmhez és vállalták a felelősséget.
„A lényeg ugyanis az volt, hogy a stúdióban olyanok ülnek, akik ez értenek és vállalják a felelősséget. [...] Amikor jött a filmelfogadás, akkor nem arról szólt a történet, hogy édes főigazgató úr, hát ezt tetszett rendelni, hanem az mi döntöttünk." – Réz András *
A stúdiók versenyeztek egymással, és mivel tudták, hogy évente nagyjából mennyi pénzből gazdálkodhatnak, tervezni tudtak. Ha egy rendezőnek azt mondták, hogy most nincs pénz a filmjére, átmehetett egy másik stúdióhoz. A stúdióvezetők értettek a filmhez, dramaturgok dolgoztak a csapatban, és házon belül vitatkoztak, marakodtak, mire közös döntésre jutottak.
A műsorvezető ebből azt a következtetést vonta le, hogy a központosítást a kultúrában el kellene felejteni, és olyan platformokat kellene teremteni, ahol lehet versenyezni és átlátható a költségvetés.
A forráselosztás problémái és az emberi erőforrás pazarlása
Réz András éles kritikát fogalmazott meg a jelenlegi forráselosztási rendszerről. Szerinte ahelyett, hogy a döntéshozók előre megkérdeznék, kinek, miért és milyen céllal készül egy alkotás, létrehoznak egy szervezetet, amely saját hatáskörben dönt, majd a végén jelenti, hogy „sikeresen végrehajtotta a feladatait".
„Előtte nem kellett volna megkérdezni, hogy de ember, mégis kinek? Miért? Hogyan, mi célból? Szóval ti itt iszonyatos forrásokat emésztetek föl, és most nem csak pénzről van szó, emberekről." – Réz András *
Különösen fájlalta, hogy nemcsak a pénz vész el, hanem az emberek tudása, hozzáértése, rokonszenve és elkötelezettsége is. Vannak rendezők, akik tíz éve nem rendeznek, miközben korábban sikeres vagy a szakma által megbecsült filmeket készítettek. Az ő tehetségük „úgy veszett el" – életük legproduktívabb éveiben otthon ücsörögtek és reménykedtek.
A magyar film helyzete és a független filmek sikere
A beszélgetés során szóba került a magyar filmipar jelenlegi állapota. A műsorvezető megjegyezte, hogy a független filmek az elmúlt években mégis elértek valamit, és megmutatták, hogy a közönség másra is kíváncsi. Példaként említette, hogy a 2024-es évben lényegében két magyar egész estés játékfilm „mentette meg" a mozikat, mert „dőlt a nép" – azaz magas volt a nézettségük.
Réz András szerint a magyar filmek – függetlenek és támogatottak egyaránt – azért lehettek sikeresek, mert a nézők úgy érezték, hogy közük van ezekhez a filmekhez. A filmekben a néző „jelen van a történetben".
A filmes ökoszisztéma három területét különböztette meg: a produkciót, a nézőhöz való eljuttatást, és magát a befogadót. Normális körülmények között az alkotóknak van valamilyen képük a nézőről, és ennek szellemében hoznak létre olyan tartalmat, amely képes találkozni a közönséggel. A közösségi média ebben sokat tud segíteni, amit leginkább a független filmek mutatnak meg.
Példaként hozta fel, hogy egy bizonyos film (a beszélgetésben „Roziék filmje"-ként hivatkoznak rá) már jóval a mozibemutató előtt ismert volt a közönség előtt, mert a főszereplőkön keresztül ügyesen felépítették a kampányt.
A mozik és a streaming platformok versenye
A beszélgetés jelentős része foglalkozott a mozik és a streaming szolgáltatások viszonyával. A műsorvezető szerint a mozik nincsenek túl jó állapotban, a nézettség „halványan ereszkedik". Réz András megjegyezte, hogy a mozik kínálata eltolódott: egyre több a koncertfilm, zenészfilm és sportfilm, amelyek a streaming platformok nyomásának való behódolást tükrözik.
„Nem tud ellenállni annak a nyomásnak, amelyet a streaming platformok gyakorolnak rá. Tehát másképp nézed a filmeket, másképp látsz, másképp hallod a hangjait egy mozgóképnek." – Réz András *
Felmerült a kérdés, hogy vajon leszokóban vagyunk-e a hagyományosan értelmezett filmekről, amelyek bonyolult történeteket és emberi viszonylatokat mesélnek el, miközben „durván rászokóban vagyunk a streamingre és a sorozatokra". A sorozatok sajátossága, hogy egy nap alatt megnézünk tíz részt – ez gyakorlatilag egy öt-két órás filmből álló maraton.
Ugyanakkor a mozi továbbra is esemény: „amikor valaki azt mondja, hogy moziba megyünk, akkor ő jegyet vált a többi nézőre is". A közös élmény – együtt nevetés, együtt meghatódás – pótolhatatlan. A mozi kezd abba az irányba eltolódni, hogy a nézők találkoznak, „lötyögnek", kifelé jövet megbeszélik a filmet.
A közszolgálati televíziózás jövője
A beszélgetés végén a felek a közszolgálati televíziózás lehetséges szerepéről is szót ejtettek. A műsorvezető felvetette, hogy a Magyar Televízió „úgy, ahogy van, elfelejtette a drámai műveket", pedig régen a tévéjátékoknak, tévéfilmeknek fontos szerepük volt. Réz András szerint érdemes lenne újragondolni ezt a műfajt, és nem szétválasztani a filmgyártást és a tévégyártást, hanem stúdiókban gondolkodni, amelyek a mozikat, a televíziós csatornákat és az online felületeket is megcélozzák.
Példaként a skandináv filmgyártást hozta fel, amely „meglepően rövid idő alatt" meghódította a világot a krimijeivel. A skandinávok megtanulták, hogyan kell felépíteni ezeket a produkciókat, és nem feltétlenül sztárokra építenek, hanem érdekes új történeteket, fura lélektani helyzeteket mutatnak meg.
A közszolgálati televízió kapcsán a műsorvezető megjegyezte, hogy keveset vitatkozunk arról, mi is lenne a dolga valójában. Réz András szerint egy „szolgáltató közszolgálatiság" lenne az ideális, amely információt ad és vár is a nézőktől. Egy olyan televízió, amely vállalja a közéletiséget – de nem a pártpolitikai csatározások értelmében, hanem úgy, hogy a mindennapi élet kérdéseiről beszélget: mekkora szabadságot kellene élveznie egy kórháznak, hogyan lehetne az állampolgárokat bevonni az intézmények segítésébe.
„Én egy ilyen szolgáltató televíziót abszolút hasznosnak fogadnék el, és azt mondanám, hogy oké, dumáljuk meg." – Réz András *
Szubszidiaritás és a helyi döntéshozatal hiánya
A beszélgetés során felmerült a szubszidiaritás fogalma – „egy ronda szó", amely azt jelenti, hogy ott kell dönteni és intézkedni, ahol a problémák felmerülnek. Réz András szerint az elmúlt 36 év arról szólt, hogy „minden hatalomtól megittasult ember" úgy gondolta, hogy majd ő hozza meg a döntéseket, miközben a helyi közösségektől elvették ezt a lehetőséget.
A műsorvezető hozzátette, hogy ennek volt egy önkormányzati lába, amit „szépen kirúgtak az önkormányzatok alul" – a helyi közösségek korábban maguk tudtak gondoskodni arról, hogy az iskolában legyen kréta, az orvosi rendelő ki legyen meszelve. Ezt a lehetőséget elvették tőlük.
A digitalizáció árnyoldalai és az ügyintézés elszemélytelenedése
Réz András kitért a digitalizáció negatív következményeire is. Szerinte a digitális világban a legnagyobb veszteség a gondnok és az ügyintéző eltűnése. Ahelyett, hogy a szerelést az végezné, aki ért hozzá, az embereknek maguknak kell megoldaniuk a problémáikat: „menj el, vásárolj valamit a Barkácsáruházban [...] csináld meg te". Az ügyintézés pedig online zajlik, regisztrációval, jelszavakkal, anyja nevének megadásával.
Ugyanakkor ironikusan megjegyezte, hogy a digitális rendszerek kiépítésére a „haveroknak" ki lehet fizetni 17 milliárd forintot, függetlenül attól, hogy a rendszer működik-e vagy sem.
Optimizmus a rendszerváltás után – a fiatal generáció felelőssége
A beszélgetés zárásaként a műsorvezető arról kérdezte Réz Andrást, hogy optimizmussal tölti-e el az, ami most elindult. A válasz egyértelmű igen volt. Réz András szerint most van esély arra, hogy helyrehozzuk azt, amit 1990-ben elrontottunk.
„Eltelt 35. És nagyon sajnáljuk. Akkor most úgy kell rendbe hozni, hogy azok az emberek csinálják, akik egy lehelettel fiatalabbak, mint mi voltunk akkor, és próbálják újra berendezni a világot." – Réz András *
Hangsúlyozta, hogy a rendszerváltás óta eltelt három és fél évtized a hatalomról szóló diskurzussal telt, miközben felnőtt egy nemzedék, amelynek nem volt beleszólása a saját életébe. Az emberek „kiszorultak a saját életükből", és ez a kiszorulás drámai volt – nem feltétlenül fizikai értelemben, hanem mert nem lehettek részesei a saját életüknek.
Most azonban jön egy új csapat, és Réz András „rohadtul bízik bennük". Ők azok, akik megfordították a világot – nem az ő nemzedéke. A fiataloknak (akik adott esetben már negyvenes, családos emberek) most feladatokat kell kapniuk, mert „felelősségről addig nem beszélhetsz, amíg nincs feladatuk meg dolguk".
A beszélgetés végén a műsorvezető is a reménykedés mellett tette le a voksát, hozzátéve: „most már a mi dolgunk a francban, szóval most már nem fog menni ez a dolog, hogy hát akkor majd jönnek a választások és a világ megváltozik. Vagy csinálod, vagy olyan lesz, aminek amilyennek csinálják helyetted."
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Halih hosszasz" – valószínűleg köszönés vagy üdvözlő formula, de pontosan nem rekonstruálható.
- „Amcsika srácor" – a kontextus alapján valamilyen marketinges vagy elemző csapatra utalhat, de a pontos név nem azonosítható.
- „futni mentem is, ahogyan tudnék nél élni nélküled volt a az agykassza csináló" – a mondat értelme a kontextusból kikövetkeztethető (a film címe és alkotója), de a pontos megnevezés nem rekonstruálható az ASR-hibák miatt.
- „Binc vsi az nem fog en" – valószínűleg a „binge-watching" (sorozatdarálás) kifejezés torzult változata.
- „Naoszról nem is beszélve" – valószínűleg „nachosról" van szó, a mozis rágcsálnivalóra utalva.
- „Dolnak" – a kontextus alapján valószínűleg „dolognak" vagy „dolognak a lényege", de a pontos szó nem rekonstruálható teljes bizonyossággal.
- „oszposz" – valószínűleg „ott szó szerint" vagy hasonló kifejezés torzulása.
- „Velsibárdokból" – valószínűleg „Walesi bárdokból" (Arany János balladája).
- „gonnokok" – valószínűleg „gondnokok".
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:02]létrehoz egy szervezetet, amelyik saját kebelén belül dönt, hogy hogyan, miként, ahhoz semmi között.
[00:00:11]Majd a végén jelenti, hogy sikeresen végrehajtotta a feladatait.
[00:00:13]Te meg bólintasz egyet, hogy oké.
[00:00:16]Előtte nem kellett volna megkérdezni, hogy de ember, mégis kinek?
[00:00:21]Miért?
[00:00:21]Hogyan, mi célból?
[00:00:24]Szóval ti itt iszonyatos forrásokat emésztetek föl, és most nem csak pénzről van szó, emberekről.
[00:00:34]Ha egy embert egy ócska silány moziba dobsz be, hogy itt dolgozzatok rajta hónapokig vagy évekig, akkor ti nem csak a pénzt veszítettétek el, kedves elvtársak, hanem ennek az embernek a tudását, a hozzáértését, a rokonszenvét, az elkötelezettséget.
[00:00:59]Tisztelettel köszöntöm önöket a konkrétan Ronai Egonnal adását látják, ahol most egy közös régi ismerősünk, a vendégünk, Réz András esztéta, akivel megbeszéljük a hatalom esztétikáját, meg meg azt, hogy hogy változik körülöttünk a világ.
[00:01:11]Örülök, hogy itt vagy.
[00:01:12]Szervusz.
[00:01:13]Halih hosszasz.
[00:01:14]Szóval, hogy változik körülöttünk rendesen ez most.
[00:01:15]És hát csomó olyan dolog felszínre kerül, amiről beszéltünk, sejtettük, gondoltuk, de nem láttuk.
[00:01:22]Például ugye a budai várbeli épületeket nagy előszeretettel mutatja meg belülről Magyar Péter.
[00:01:25]Ezek kiváltságok voltak, hogy valaki ezt közelről áll.
[00:01:30]De figyelj, te most olyan vagy, mint Szilveszers Szalon az Oszkár című filmben.
[00:01:34]Na ez nem hangzik rosszul.
[00:01:36]Tudtam, de nem sejtettem.
[00:01:37]Ennyi.
[00:01:37]Hát ennyi.
[00:01:37]Hát de ezzel szerintem itt nagyon sok dologgal kapcsolatban és még egy csomó dologgal kapcsolatban, amit egyelőre nem is látunk, pontosan így fogunk érezni.
[00:01:46]Stalon egy jó analógia, de most azért ha elengedjük, te mit gondolsz például arról, amit a várban láttunk?
[00:01:53]Az egy kivagyi, rongyrázó, ízléstelen, gusztustalan pénzszórás, vagy az épület és a környezethez illő és méltó látványosság?
[00:02:07]Kérdésed jogos, mert hogy én 10 évig éltem a várban, idejében elköltöztünk, tehát ezt nem kellett elszenvednünk.
[00:02:17]Hogy ez esztétikai kérdése, azt nem tudom.
[00:02:20]Ugyanis én egyszerűen azt láttam, hogy iszonyatos mennyiségű betont acélt üveget kellett felhasználni ahhoz, hogy ki lehessen belőle venni a közpénzt.
[00:02:34]A következő kérdés az, hogy ha már ez egy kifizető hely a rezsim kegyeltjeinek meg partnereinek meg üzletfeleinek, miért nem fordult meg a fejükben, hogy valami más szülessen?
[00:02:50]Merthogy jó, értelmes.
[00:02:52]Hát ezért a pénzért, de ez nem az.
[00:02:54]Ugye nyilván azzal az igénnyel születtek ezek meg, hogy ebbe ne lehessen majd belekötni.
[00:02:58]Hát ez szép, elegáns.
[00:03:00]Könyvtárszoba, szivarszoba, új terasz.
[00:03:04]A hatalom megkérdőjelezhetetlen.
[00:03:07]Az ki köthetne bele?
[00:03:09]Hát mondjuk a megrendelő.
[00:03:09]Nekem ez nem tetszik.
[00:03:11]Na de figyelj, ha a hatalom a megrendelő, a hatalom bírálja el, hogy a végeredmény sikeres volt, te jól költötték el a pénzt, akkor mondhatsz, amit akarsz.
[00:03:20]16 év.
[00:03:20]Így telt el félreértés.
[00:03:24]Tessék.
[00:03:27]Ez a mi időnk, a mi világunk, mi döntünk, a mi ízlésünk fog érvényesülni.
[00:03:33]A többiek meg hát tetszettek volna győzni.
[00:03:37]Ez milyen ízlés, amit látunk?
[00:03:41]Vegyes.
[00:03:43]Ugye még gyerekkoromban a falon azt mondták, hogy elegyes, mint a koldszar.
[00:03:49]Ez lehet, hogy nem hangzik túl szalonképesen, de pontosan kifejezi, hogy itt nem az volt a szándék, hogy egyáltalán a 21.
[00:03:57]századot képezzék le.
[00:04:04]Az egyik az kétségbeesett kísérletet tesz arra, hogy a 19.
[00:04:09]századot valahogy átmentse.
[00:04:09]A másik meg azt mondja, hogy nem fogunk átmenteni semmit.
[00:04:15]Ez maga a 19.
[00:04:15]század úgy, ahogy vagyunk, tökéletesen össze-vissza.
[00:04:21]Úgyhogy úgy gondolod, hogy hogy talán az építésznek, belső építésznek túl sok szavait nem lehetett.
[00:04:29]Az volt a feladata, hogy költsön el mérhetetlenül sok pénz, amiből hát ugye világos, hogy valahova kerülnie kellett egy meghatározó hányadának.
[00:04:45]teljes összevisszaság.
[00:04:45]A budai vár, nem állítom neked, hogy tökéletes lett volna, de a budai várra, amikor ott éltünk, akkor még egy furcsa kis falu volt.
[00:04:57]Ez most tudom, hülyén hangzik, de ha nem mentünk le a várdombról, akkor ott éldegéltünk, köszöntünk egymásnak, tudtuk, hogy mi a neve a szomszéd kutyájának, és a jeles színművész, amikor az aprócska gyerekünkhez sétáltattuk, mindig megkérdezte, hogy és akkor Anna, hogy van?
[00:05:19]Ezért mondom, hogy falu.
[00:05:19]Volt egy kis patyolat, volt egy kis bank, volt egy közért.
[00:05:23]Hát igen, picit romos volt, picit érzékeltük, hogy á vizesedik.
[00:05:31]Önkormányzati lakások.
[00:05:31]Az önkormányzatnak túl sok pénze nem volt arra, hogy felújítsa.
[00:05:37]Ja, de ott emberek éltek, lakók.
[00:05:37]Na most ezek a döntések, amelyekről most beszélünk, azért meglehetősen furcsák, mert egy, ha a kormányzati negyedet hozol létre, akkor előbb-utóbb eltűnik a lakosság.
[00:05:54]Hát igen, akkor már nincs falu.
[00:05:58]Viszont ezeket az ingatlanokat nyugodtan fölajánlathatod.
[00:06:04]Úristen, kinek is ajánlhatnánk fel?
[00:06:04]Kik fognak ide beköltözni?
[00:06:06]Nem.
[00:06:06]Kik fognak itt ingatlannal rendelkezni?
[00:06:13]Így aztán a vár megszűnt, mint igazi lakóvezet.
[00:06:16]Még van ismerős barát, aki ott lakik.
[00:06:19]Ez egy másfajta világ lett.
[00:06:22]Viszont most azon töpreng nyilván sok mindenki, aki akinek ez dolga lesz, hogy mit kezdjen ezekkel az épületekkel.
[00:06:29]Magyar Péter kijelentette, hogy ő nem költözik be a karmelitába, és hát ott azért épült sok minden, aminek ilyen módon a funkciója megváltozik, vagy még el sem nyerte a funkcióját, és máris kiürül.
[00:06:42]Oda iskolákat vinnél, hogy legyen élet a várban, vagy múzeumokat vinnél, vagy vagy mire valók ezek így?
[00:06:48]Fog De figyelj, engem kérdezel?
[00:06:50]Őket kellett volna megkérdezni akkor, amikor belefogtak ebbe a projektbe, hogy mi lesz ezzel, fenntartható-e?
[00:06:57]most nem ilyen zöld értelemben fenntartható, hanem hogy egy világos analógiával éljünk, mert ugye a stadionok pontosan ugyanezzel a szándékkal épültek fel, meg mindenféle emlékművek meg egyebe.
[00:07:12]Ezek addig voltak hasznosak, amíg épültek, merthogy addig kifizetőhelyként működtek.
[00:07:20]Abban a pillanatban, amikor befejezték őket, használni kellett volna.
[00:07:25]Na de akkor ott is tartunk, amit én felvetettem, hogy beszéljünk róla.
[00:07:27]A hatalom esztétikája.
[00:07:30]Igen.
[00:07:30]Hogy kell, hogy legyen.
[00:07:33]Hát nem kellene.
[00:07:33]Hát dehogy nem.
[00:07:35]Nem biztos, de ha az az esztétika, csak hogy a bankszámlánkat nézegetjük és azt szépnek látjuk, az elég kevés.
[00:07:41]Nem, nem biztos, hogy a hatalomnak kell, hogy legyen ízlése.
[00:07:45]Nem, nem, de hát a hatalom teremt is.
[00:07:46]Ha ha nem akarod, akkor is előbb-utóbb, mert hatalom vágya lesz rá, hogy valami nyomot hagyjál.
[00:07:52]Jó, de most egy olyan kérdésről beszélgetünk, és ez abszolút nem pénzkérdés, tehát nem is szeretném beározni, amit nevezzünk kultúrpolitikának az egyszerűségkedért.
[00:08:05]Ez arról szól, hogy vannak a források, vannak a kifizetőhelyek.
[00:08:10]Az elmúlt másfél évtizedben más se volt.
[00:08:13]Mi van akkor, hogyha azt mondod, hogy a kultúrpolitika azt jelenti, hogy szabadságot adok azoknak a mindenféle artistáknak, tervezőknek, alkalmazott művészeknek, filmeseknek, egyebeknek, akik megpróbálnak valamiképpen saját korukra meg a saját közönségükre reagálni.
[00:08:34]Nem azért vannak, nem azért tartjuk őket.
[00:08:36]De az egy teljesen más helyzet, amikor azt mondod, hogy a kultúrpolitika azt jelenti, hogy mit vár el a hatalom tőlük.
[00:08:46]Ez nagyjából azt jelenti, hogy leváltjuk a népet, merthogy a művész, bármilyen meglepő, beszélőviszonyban van a közönségével.
[00:08:56]Oké.
[00:08:56]Van, aki azt mondja, hogy 1 milliós nézettségű film, sok emberrel beszélgetünk, és van, aki azt mondja, hogy én Kortásgalériában beszélgetek azzal a néhány száz emberrel, aki oda betévedt, de ő tudja, hogy kivel akar beszélgetni, kinek csinálja ezt az egészet.
[00:09:13]Az egyik azt mondja, hogy legyen siker, legyen nézőszám, verjék szét a pénzszárat.
[00:09:17]A másik azt mondja, hogy oké, mi vagyunk a kifinomultak világa.
[00:09:26]Nem is biztos, hogy ezen a körön túlra merészkednénk, mert mert ez az újító, a szokatlan, a meglepő, a friss, úgy sem érti a tömeg.
[00:09:39]Igen.
[00:09:39]Igen.
[00:09:40]Aki érti, az itt lesz velünk.
[00:09:41]De figyelj, a kultúrpolitika ilyenkor az a kérdés kell, hogy föltegye, hogy de ez a amiről te beszélsz, kultúrpolitika, hogy beleavatkozik, ezt láttuk, az az egy kicsit átnevelőtábor jellegű.
[00:09:52]Tehát nyomjuk, nyomjuk, nyomjuk.
[00:09:52]Ezt támogatjuk, erre adunk pénzt, az összes többi valahogy éljen meg.
[00:09:56]És az volt a csodálatos az elmúlt időszakban, hogy kiderült, hogy az összes többi valahogy szörnyen, nagyon nehezen, méltatlanul, de megél, mert megy utána a közönség.
[00:10:10]Hát amit mondasz, az azért érdekes, mert azon rágultam folyamatosan, hogy én leúztam három és fél évet még a sötét komenista filmfőigazgatóságon osztályvezetőként, és nem fogok nosztalgiázni, mert félreértésre esek egy adott pontot.
[00:10:28]Azt mondtam a főnökömnek, hogy és akkor ne haragudj, elsejétől én nem jövök be.
[00:10:33]És ott végetért ami kapcsolaton.
[00:10:38]De az egy érdekes rendszer volt, és érdemes felidézni, mégha nem is kellene pontosan kopírozni.
[00:10:48]Ez az a korszak volt, amikor stúdiók voltak.
[00:10:52]Maradjunk a játékfilmnél, hogy mindenki számára világos legyen.
[00:10:54]A stúdiók volt belőlük négy.
[00:10:57]Az ötödiket sajnálatos módon fölszántották, beszántották.
[00:11:03]N stúdió úgy működött, hogy volt minden évre költségvetése, és ez volt a szabály úgy durván, hogy évente 4 egész estés játékfilmet kell gyártaniuk.
[00:11:16]Be kellett küldeni a forgatókönyveket, azért tudom, mert odakerült a kezembe, amiben nem pofázhatott bele a minisztériumi ember.
[00:11:24]A lényeg ugyanis az volt, hogy a stúdióban olyanok ülnek, akik ez értenek és vállalják a felelősséget.
[00:11:33]Hát ez volt a dolog lényege, hogy amikor jött a filmelfelfogadás, akkor nem arról szólt a történet, hogy édes főigazgató úr, hát ezt tetszett rendelni, hanem az mi döntöttünk.
[00:11:47]Sajnálom, ha nem tetszik, örülök, ha tetszik.
[00:11:49]Ezek néha nagyon érdekes beszélgetések voltak, merthogy a stúdiók bizonyos értelemben véve versenyezzek egymással.
[00:12:00]Ez is egy érdekes helyzet.
[00:12:00]Erről már leszoktunk.
[00:12:03]Ja, megvolt egy másik nagy előnye.
[00:12:06]Jó, elnézést, nem akarok tippeket adni, nem vagyok döntéshozó, és nem is akarok bejelentkezni.
[00:12:12]De azért csak mond.
[00:12:12]Anak az volt a lényege, hogy mivel a stúdió tudta, hogy minden évben nagyjából ennyit kap, esetleg valamivel többet, lehetett tervezni, mert a filmcsinálás például egy olyasfajta meló, hát figyelj, ha egy játékfilm két-három év alatt készül el, az normális ötlet, szinoxis, forgatókönyv, megbeszéljük.
[00:12:40]Hát még egy kicsit dolgozni kellene rajt gyártás előkészítés.
[00:12:46]Ma macera.
[00:12:48]A lényeg az, hogy ők tudtak tervezni.
[00:12:48]És ha valaki jött, hogy kéne egy filmet csinálnom, azt mondták, hogy á nagyon sajnáljuk, de a jövő évre meg az azután következőre már elfogyott a pénz.
[00:12:58]De kezd el tervezni úgy, hogy három év múlva a te filmed lesz a soros.
[00:13:06]Meg úgy emlékszem, hogy megvoltak a rendezőik ezeknek a stúdióknak.
[00:13:07]Tehát, hogy az úgy el volt osztva nagyjából, hogy a piacon akik rendezők vannak, hova tartoznak?
[00:13:13]Lazábban vagy vagy köttebb?
[00:13:16]De ez annyira laza volt, hogyha az egyik rendezőnek azt mondta a stúdió, hogy te figyelj, ez most nem aktuális, akkor fogta a matyót, átment a másik stúdióhoz, és megkérdezt, hogy nem érdekel-e benneteket.
[00:13:28]Ja, és a stúdióvezetők elég érdekes sávók voltak, mert értettek a filmhez, dramaturgok voltak a csapatban, tehát a forgatókönyv az nem ilyen volt, hogy majd valami személytelen izé eldönti, hanem ők házon belül vitatkoztak, marakodtak és a végén jutottak valamire.
[00:13:50]Ezzel azt mondod, hogy ezt a központosítást ebben is és hogy általában is a kultúrában el kéne felejteni.
[00:13:55]Tehát meg kéne teremteni azokat a platformokat, ahol lehet versenyezni és átlátható a költségvetés.
[00:14:01]Absol Na most itt állati érdekes dolog történt, mert hogy de ez valójában már 90 óta tart ez az elképesztő kuplerá.
[00:14:09]Ez a mindent mindennel összemosak.
[00:14:15]Ja, hogy van egy minisztérium.
[00:14:15]Húha!
[00:14:15]Na de akkor mi a dolga a minisztériumnak?
[00:14:21]Hát a minisztérium majd kiszervezi az ügyet, aztán semmi köze hozzá.
[00:14:24]Igen, de akkor ki fogja számon kérni?
[00:14:26]Ez az, amiről dumáltunk.
[00:14:29]Létrehozol egy szervezetet, amelyik saját kebelén belül dönt, hogy hogyan, miként, ahhoz semmi között.
[00:14:38]Majd a végén jelenti, hogy sikeresen végrehajtotta a feladatait.
[00:14:40]Te meg bólintasz egyet, hogy oké.
[00:14:46]Előtte nem kellett volna megkérdezni, de ember, mégis kinek, miért?
[00:14:48]Hogyan, mi célból?
[00:14:51]Szóval hát ti itt iszonyatos forrásokat emésztetek föl, és most nem csak pénzről van szó, emberekről.
[00:15:01]Ha egy embert egy ócska silány moziba dobsz be, hogy itt dolgozzatok rajta hónapokig vagy évekig, akkor ti nem csak a pénzt veszítettétek el, kedves elvtársak, hanem ennek az embernek a tudását, a hozzáértését, a rokonszenvét, az elkötelezettségét is.
[00:15:20]Vannak rendezők, akik 10 éve nem rendeznek, miközben korábban sikeres filmeket készítettek, vagy a szakma által megbecsült filmeket.
[00:15:29]De és nem jutnak hozzá, mert nem jutnak forráshoz.
[00:15:32]De figyelj, megint a pénzről beszélsz.
[00:15:34]Én most arról beszélek, hogy az ő tehetségü az ő tehetségük az úgy veszett el, Igen.
[00:15:39]Én arról beszélek, hogy 10 éve nem készít filmet, lehet, hogy élete legproduktívabb 10 évében ücsörgött otthon és reménykedett.
[00:15:47]Na, ez már rendben van.
[00:15:49]Tehát az, hogy hát a lehetőség, amit megadsz vagy nem.
[00:15:53]De például ha belegondolsz, hogy a független filmek az elmúlt években mégis csak elértek valamit.
[00:15:59]Hát erre utaltam, hogy lehet, hogy átnevelés zajlott volna, de azért a független filmek megmutatták azt is, hogy másra is kíváncsi a közönség, sőt nagyon is.
[00:16:09]Oké, nem voltak ideológiai filmek, oké, nem voltak művészfilmek, nem voltak alapvetően zsáner filmek sem sok esetben, hanem egy ilyen micsoda volt, de közben meg dőlt a nép, mert jól érezte magát a moziban.
[00:16:29]Na most a dől a nép azért egy ilyen zig millió.
[00:16:32]Hát azért az azért az nézettség.
[00:16:35]Az teljesen rendben van.
[00:16:35]De ha belegondolsz, hogy 202-es év 24-es évet igen, lényegében két magyar egészési játékfilm mentette meg, mert a dőlt a nép.
[00:16:51]Na jó, ezzel átlépünk egy másik zónába, merthogy a mozik nincsenek túl jó állapotban, tehát a nézettség halványan ereszkedik.
[00:17:01]Ez nem csak a mozik bűne félreértésenség.
[00:17:04]Ha nincsenek filmek, miért mennénk mozikban?
[00:17:06]A marketing ezt nem tudja megoldani.
[00:17:08]Pár évvel ezelőtt egy matek, igen, matekos csapat készített egy fura képletet, amelyik arról szólt, hogy hogyan jutsz el odáig Amcsika srácor, hogy az első hétvégén parádés legyen az eredményed.
[00:17:26]Zseniális az online tér.
[00:17:26]Ezt mondom, azt mondom, csak pénzkérdést.
[00:17:32]Aztán elkezdték használni.
[00:17:32]Ez ugye azt jelentette volna, hogy minden film sikeres lesz, de egy szörnyű dolog történt, mert amikor megkérdezték tőlük, hogy és mi lesz a következő héten?
[00:17:40]Az sajnos azt nem tudjuk megmondani, mert addigra az emberek megnézik a filmet, ha film rossz.
[00:17:48]Hát igen, nagyon sajnáljuk, akkor megbukod.
[00:17:50]Na, ezt csak azért hoztam föl itt példának, hogy világos legyen, hogy a magyar filmek, független és támogatott magyar filmek együttm talán azért lettek sikeresek, mert mi úgy gondoltuk, hogy közünk van ezekhez a filmekhez.
[00:18:11]És ezek a filmek a valójában a futni mentem is, ahogyan tudnék nélk élni nélküled volt a az agykassza csináló.
[00:18:23]Ez azért volt fontos, mert mintha egyébként megmagasul tonának arra, hogy a néző jelen van ebben a történetben.
[00:18:31]Most ha nagyon durván akarok fogalmazni, itt van három területe ennek a filmes akármi csodának.
[00:18:36]Az egyik ugye maga a produkció, a másik az, hogy hogyan juttatod el a nézőhöz, a harmadik pedig maga a néző, a befogadó.
[00:18:46]Nos, normális körülmények között ez úgy zajlik, hogy van valamilyen képed a nézőről, a befogadóról, különben is ő fizeti azt a bizonyos támogatást, meg ő veszi meg a mozijegyet.
[00:19:02]Ha van képed róla, akkor az a feladatod, hogy ennek szellemében hozz létre olyan tartalmat, üzenetet, akármi, mockóképet, ami képes találkozni vele, ha nem is egy milliós nézőszámban, de találkozik a nézőivel.
[00:19:17]És van a köszesz zóna, amelyik rohadtul nehéz.
[00:19:20]És erről hát basszus 36 éve nem sikerült normálisan beszélgetni, hogy eljut-e egyáltalán a nézőkhöz milyen csatornáink vannak, hogy oké, elkészítetted a filmet, pénz, emberi munka, kreativitás, minden van benne.
[00:19:44]Eléri-e a nézőket?
[00:19:44]Hát most a közösségi média ezen én úgy látom, de megint leginkább a független filmek mutatják meg azt, hogy hogy ez egy valódi út, hogy sokat tud segíteni az alkotóknak.
[00:19:56]Például vagy igen mondom vagy nem?
[00:19:56]Például nézd meg, hogy hogy messze nem volt még meglovas Roziék filmje a moziban, amikor már lehetett tudni, hogy egy ilyen nagyon kemény, nagyon pszichós, szinte thrilleres, hangvételű magyar film készül és kerül ki.
[00:20:12]Tehát várta a közönség, hogy mikor jön ez a film.
[00:20:16]Ez ez fel volt építve ez a kampány, és ügyesen a főszereplőkön keresztül volt felépítve.
[00:20:21]Ez egy abszolút helyén való dolog volt, de a következőkre kell gondolnod.
[00:20:27]A kínálat az online világban, digitáliában elképesztő méretű.
[00:20:34]Hogyan válogatsz?
[00:20:36]Eleve a mozik is bajban vannak.
[00:20:36]Nem tudom, megfigyelted-e, hogy az utóbbi években a mozi kínálat elég rendesen eltolódott.
[00:20:45]Nem tud ellenállni annak a nyomásnak, amelyet a streaming platformok gyakorolnak rá.
[00:20:49]Tehát másképp nézed a filmeket, másképp látsz, másképp hallod a a hangjait egy mozgóképnek.
[00:20:58]És az eltolódás az például nagyon érdekes.
[00:21:00]Koncertfilmek, zenészfilmek, igen, sportfilmek.
[00:21:08]Na de ember, akkor most a koncertet és a meccset fogjuk helyettesíteni.
[00:21:15]Az F1 a Forma 1-es világát felidéző film.
[00:21:21]Hát maradjunk abban, hogy nem hallhatatlan műremek.
[00:21:22]Emellett magas volt a nézettsége.
[00:21:27]Ja.
[00:21:27]Kijutsz a Forma 1-esre, nem belelátsz abba, hogy mi történik a háttérben.
[00:21:31]Nem.
[00:21:32]Vow!
[00:21:32]A rohadt éb bizony.
[00:21:34]A varázslatot mutatta meg úgy, ahogy megmutatta.
[00:21:38]Igen.
[00:21:38]Igen.
[00:21:38]Jön a jeles énekes, énekesnő, együttes akárki, és ott a moziban a hatalmas vászan.
[00:21:43]mármár olyan, mintha ott lennél a nem tudom ilyen stadionban, dómban, akármicsodában.
[00:21:52]Ú, akkor lehet, hogy leszokóban vagyunk a hagyományosan értelmezett filmekről, amelyek ilyen bonyolult történeteket és emberi viszonylatokat mesélnek el.
[00:22:00]Igen.
[00:22:03]Viszont durván rászokóban vagyunk a streamingre.
[00:22:06]Így van.
[00:22:06]És a sorozatokra.
[00:22:08]Abszolút.
[00:22:08]Tehát, hogy a és ráadásul a nagyon furcsa módon a sorozatnak az a lényege, hogy egy nap alatt nézd meg 10 részt.
[00:22:12]Üm ezt egy csomó ismerősömtől hallom.
[00:22:16]Binc vsi az nem fog en és merthogy ez így van.
[00:22:17]Tehát valójában megnézünk egy öt két órás filmből álló hatalmas maratont, merthogy hát ennyi erővel beülhetnénk a moziba reggeltől estig is, de arra nem vagyunk kíváncsiak, mert az nem vonzúj be.
[00:22:32]Hát nagyon fura a dolog, merthogy mert ugye a moziba el kell menni.
[00:22:39]A mozi az egy esemény.
[00:22:42]Na jó, de otthon meg nem kapok az asszonytól mindig popcornt.
[00:22:46]Naoszról nem is beszélve.
[00:22:48]De figyelj, ez megint csak nem pénzkérdés.
[00:22:50]Amikor valaki azt mondja, hogy moziba megyünk, akkor ő jegyet vált a többi nézőre is.
[00:22:55]Tehát, hogy hogy ott legyen velük egy térben, hogy együtt nevessenek, együtt hatódjanak meg Igen, de ez ugye most ahogy te ezt mondtad, szerintem a kedves nézők fejében is hirtelen egy negatív kontextusban jelent meg, miközben, hogy a többi néző is hát ott mocorognak, zizegnek, zörögnek, hallom, hogy eszi a cipszet, de például vígjátékot egyedül nézni, annál lelombozóbb a világon nincs.
[00:23:20]Igen.
[00:23:21]Tehát vígyjátékot tömegben nézünk, mert végigröhögjük a legrosszabb poénokat is.
[00:23:25]Figyelj, ezek a izé a Cípsz, a Nacs a izé meg a mi fene, ott vannak és ezért esemény.
[00:23:30]Amikor elmégy a meccsre, bocsánat, de ezek az emberek ott nem feltétlenül nagyon jól nevelt népek.
[00:23:41]csúnyákat kiabálnak, közben esznek meg hagyjuk a fenébe, kikérem magamnak fertele.
[00:23:47]Hát ember, a meccsnek ez a lényege.
[00:23:52]Hát persze tehát hogy emberek nem feltétlenül illendően, de ott vannak a reakciójuk, a hangjuk, a jelenlétük.
[00:24:01]Közés.
[00:24:01]Na most a mozi kezd ebbe az irányba eltolódni, hogy amikor én is moziba megyek, jó hát egy csomó mindent meg lehet nézni online.
[00:24:08]Fényleg a filmklub filmeket máshol úgy se látom.
[00:24:13]Kész online készülö.
[00:24:13]De a mozé az arról szól, hogy emberek ágy egy ismerős, összefutunk, lötyögünk, kifelé jövett, megbeszéljük a filmet.
[00:24:25]Na most ez egy másfajta kultúra.
[00:24:25]Nem lennék boldog, hogyha ezt leváltanánk úgy, ahogy van.
[00:24:32]De látod, például ez is egy nagyon fontos kérdés, lehet, hogy rossz a fogalmazásom.
[00:24:39]Szóval, hogy mire optimalizálsz egy filmet?
[00:24:44]Az optimalizálást azt úgy kell értelmezni, hogy arra a marha nagy vászorra, a te édes népes közönségedre, vagy a telefon, esetleg televízióra, vagy az okostelefonat kijelző, bárhol megnézem, tudod, ülök a vonaton és nézem.
[00:25:03]Persze, persze.
[00:25:04]Jó, de ez a te döntésed is.
[00:25:06]Hát hogyne.
[00:25:06]Ez alkotói döntés.
[00:25:11]Alkotói döntés.
[00:25:11]Ma már igen.
[00:25:12]Ezért meséltem neked a stúdiókról, az egykori stúdiókról.
[00:25:16]Ma már igen.
[00:25:17]Hogy feltehetőleg azt közösen kell megdumálni, hogy ember, mi a jövője a filmednek?
[00:25:22]hol van a helye?
[00:25:24]És ezért sajnálkoztam, amikor a Magyar Televízió úgy, ahogy van elfelejtette a drámai műveket, merthogy anno volt egy ilyen fura gondolkodás, hogy oké, mozifilmnek nem biztos, de mi van, hogyha egy tévfilmben gondolkodunk?
[00:25:44]kicsit szerényebb kivitel, de amúgy alkotói lehetőség és félértés több néző, mert akkor még több néző volt.
[00:25:49]Hát pers ugye ma azért az egy érdekes kérdés tőtt fel, és hogyha itt most erre elkanyarodunk, akkor akár a közszolgálati televíziózás jövőjéről is beszélgethetünk pár mondatot, hogy ami Hajdanában evidens volt, hogy mi a dolga a televíziónak, drámákat közvetít, tévjátékokat készít és így tovább, és így tovább.
[00:26:06]Ezeknek a súlya, funkciója vajon megvan-e ma még?
[00:26:10]Fogalmunk sincs, mert eltűntek.
[00:26:12]Eltűntek.
[00:26:12]De megnéznének-e az emberek egy tévjátékot ma?
[00:26:18]Na mondok egy fura példát, hogy miközben elképesztő a kínálat.
[00:26:22]Ugye voltak, vannak nekem ilyen kedves csatornáim.
[00:26:24]Én egyébként kevesebb televíziózok.
[00:26:28]Talán 2000-ben indult el a filmmúzeum, ha még emlékszem.
[00:26:32]volt egy ilyen csatorna, ami nekem abszolút ügyítő dolog volt.
[00:26:39]Úristen, akkor a magyar filmtörténet izgalmas darabjai, néha bekerült valami a televízió archívumából.
[00:26:47]Aztán egy bő évtized múltán megszűnt.
[00:26:50]Most van egy magyar mozi.
[00:26:50]A magyar mozi hasonlóképpen azt mondja, hogy túrjuk fel az archívumot, a filmarchívumot, a tév archívum.
[00:27:01]Ja.
[00:27:01]És mint kiderült, elég sokan nézik.
[00:27:05]Igen, de ebben van egy nagy a diagnosztalgia is.
[00:27:06]Ha ma készítesz egy tévjátékot, van-e benne olyan érzésed, hogy jé, újra, vagy azt látnád, hogy hát mai színészekkel itt van valami, érdekel vagy nem?
[00:27:18]Lehet, hogy egyszerűen arra gondoltak, hogy ezek ilyen rendesen elmesélt történetek és ez még a sorozatokra is igaz.
[00:27:25]vissza hoznád egy közszolgálati televízióban a tév filmgyártást, vagy a tévjátékgyártást, ami egy különös műfaj volt.
[00:27:36]A filmgyártást és a tévgyártást többé nem válasszanám el egymástól.
[00:27:42]Sőt inkáb már tévjátékgyártást, tévjáték, tév filmygyártás, hanem azt mondanám, hogy jöjjenek létre stúdiók, és ezek a stúdiók gondolkodjanak azon, hogy jó, most megcélozzuk a mozikat.
[00:27:56]Tudomásul véve, hogy a mozik nem tudnak végtelen számú filmet befogadni.
[00:28:01]Megcélozzuk a különféle televíziós csatornákat, vagy megcélozzuk az online felületeket, mert szeretnénk helyet adni olyan fiataloknak, pályakezzőknek, akik lehet, hogy már eddig is forgattak a telefonjukkal, vagy akárhogyan, de tele vannak ötlettel, új gondolattal.
[00:28:21]Tehát a mozgóképet, mint olyat nem szedném szét többé ilyen elemekre, hogy van a mozé ugye a rangos felsőház, aztán van a televízió, amelyik azért még mindig mutatós, de izé, és aztán vannak ugye az ilyen youtuberek meg mi fené.
[00:28:35]Mi lenne, hogyha olyan stúdiók működnének, amelyek azt mondják, hogy összegyűjtjük a kreatív embereket hozzá.
[00:28:44]Honnan lesz erre piacképes kereslet?
[00:28:46]Csak az állami forrásokból?
[00:28:48]Nem feltétlenül.
[00:28:50]Mi van akkor, hogyha ezeknek a stúdióknak az élén ugye anno, ezek többnyire ilyen stúdióvezető típusú emberek voltak.
[00:28:58]Mi van, hogyha producerek kezébe kerülne, akik rögtön elkezdenek tájékozódni, hogy fölveszi a streaming, kívánja-e a műsorszóró televízió ebből kivenni a részét, valamilyen módon hozzájárul-e?
[00:29:13]Ja.
[00:29:13]És közben azért is rágódhatna, hogy hú a fenébe mi lenne, hogyha egy kis fesztiválfilmen is bepróbálkozna.
[00:29:24]Ez egy tök normális állapot lenne, hogy többé ne úgy gondolkodj, hogy te be vagy zárva egy adott világba.
[00:29:29]A mozi, a tév, a streaming, a nem tudom micsodán.
[00:29:35]Mozdulj ki, gondolj bele, hogy a skandinávok hát mit tettek a kríz meglephetően rövid idő alatt.
[00:29:40]Az a skandináv krimi meghódította a világot.
[00:29:45]A skandináv filmesek hát inkább rétegfilmesek, tehát nem ők azok, akik ilyen nagy franchise lövöldözős, űrmissziós filmeket csinálnak.
[00:29:57]Ebben a pillanatban ha fölmégy valamelyik streaming platformra, te jó Isten, hát ez is valami skandináv cucc.
[00:30:03]Hú!
[00:30:03]És ezek meg, mert megtanulták, hogy hogyan lehet ezeket fölépíteni.
[00:30:12]Ja, bennük ráadásul ott van az, hogy nem feltétlenül sztárokra épül ez az egész.
[00:30:18]Hát a helyi sztárokra jó esetben Igen.
[00:30:21]Tehát nem az bizg bennük, hogy majd jól megmutatjuk, hanem az, hogy érdekes új történeteket, fura lélektani helyzeteket mutatnak meg.
[00:30:32]Az amit felvetettél, a stúdiók visszaalapítása és egy stúdiórendszerben működő filmes világ, ez valakivel már tárgyalt ötleted, vagy valójában meg tárgyal neki, nevek egy bejelentkező hülyés.
[00:30:46]Hát de lehet, hogy valakinek elmondtad, és azt mondták, hogy nekem mondom el.
[00:30:49]András, hát gyere, hogy menj már a fenébe.
[00:30:50]Nekem nincsenek ilyen ambíciói.
[00:30:54]Én csak egy filmiránt nagyon elkötelezett csávó vagyok.
[00:30:58]Úgyhogy most neked azért mondtam el, mert jó.
[00:31:01]Hát hozzámképes te fiatal vagy, de még emlékszel a sötét múltra.
[00:31:03]És hogy rágódjunk azon, hogy vannak ennek a sötét múltnak olyan elemei, amelyeket egy egy teljesen új formában érdemes lenne előhozni és azt mondani, hogy legyen a filmek finanszírozása olyan, hogy tervezhető legyen a működés.
[00:31:22]Tehát ne egyes filmek játszanak, hanem mondasz, hogy ezek műhelyek.
[00:31:26]Amit mondtál, rohadt fontos volt, hogy a stúdióban ott van rendező, hogy ott van a dramaturg, hogy ott vannak azok az emberek, akik képesek együtt gondolkodni.
[00:31:40]Hát csapatokat alkottak Hajdanában.
[00:31:40]Ugye ez legendás.
[00:31:42]Hát ebből következett az, hogy voltak olyan iskolák, ahol a rendező, az operatőr, a dramaturga, a film alap ötletének szerzője, az egyként működött egy évtizeden átad.
[00:31:52]Az egyik jeles filmrendezőt azzal gyalászák annak idején, hogy ott van persze a forgatás helyszínén, de bealszik.
[00:32:03]Mondom, hogyhogy hát a izé az első asszisztens meg az operatőr meg a többiek megcsinálják helyette a filmet.
[00:32:10]Mondta, akkor nem értem, hogy mi a gond.
[00:32:13]Ez az ember fölállított egy olyan csapatot, amelyik önjáró, ismeri a stílusát, jól működik.
[00:32:21]ember hát bealszik.
[00:32:21]Hát egy forgatás unalmas tud lenni olykor.
[00:32:27]Jó, viccelődtünk, de a Dolnak tényleg az a lényege, hogy van-e csapatod, hogy ott vannak-e azok az emberek, akikkel egyáltalán meg tudod vitatni, hogy mit szeretnétek létrehozni.
[00:32:38]Én még Bacsónál tanultam a Bacsó osztályban a filmírást.
[00:32:41]Hát nem voltam én olyan baromi jó, nem is kerültem be a filmgyárba, de az, hogy beszélgettünk arról, hogy hogy lehet megoldani helyzeteket, ezt magányosan nem tudod megcsinálni.
[00:32:56]Ez ez a hofi helyzet a és ha többet fizetek, akkor se, mert nem lesznek ott azok az emberek, akiknek az arcán tükröződik az én gondolatom.
[00:33:08]Kanyarodjunk vissza a közszolgálati televízióhoz.
[00:33:10]Igen, az önmagában kérdéses, hogy lesz-e kulturális lába ön önállóan.
[00:33:15]Most ugye van az M5 csatornám kinevezve ennek és hát annak a sorsa lehetne például az, hogy ezeket a filmeket be tudja fogadni és még számtalan dolgot.
[00:33:24]Például a színházak rögzítették az elmúlt évtizedben a televíziózás helyett az előadásokat, ott jogdíjat kell vásárolni és ott a dráma be lehet mutatni.
[00:33:33]Tehát rengeteg lehetőség lenne.
[00:33:37]De mi lenne igazából a közszolgálati televízió dolga?
[00:33:39]Mert ezen azt hiszem, hogy elég keveset vitatkozunk, csak vágyunk valamire, hogy legyen már végre egy rendes közszolgálati TV.
[00:33:45]De az milyen?
[00:33:49]Nem tudom, csak kérdéseim vannak.
[00:33:49]Ugye nyilvánvaló, hogy az én válaszom az lenne egy közhelyeseen, hogy hát a Honi kultúra ápolása és a magyar nem tudom mi, de egyáltalán nem biztos.
[00:34:05]Sőt, lehet, hogy a Közzelevíziónak inkább olyannak kell lennie, amelyik elirányít ebben a kulturális bőségben.
[00:34:16]Lehet, hogy ez a jó válasz.
[00:34:16]Ja, de ezek a műsorok elfogytak, ahol arról beszélgettek, hogy mi van a színházban, milyen kiállításra érdemes venni, hogy milyen filmek vannak a moziban, és mire ügyeljünk, amikor könnyelműen jegyet váltunk.
[00:34:30]Eből a klasszikus ugye a stúdió volt, ami 2000-es évek elején még prosperált és aztán hirtelen vége lett.
[00:34:38]Na az még a 80-as évek elején indult el.
[00:34:40]Így van.
[00:34:40]80-ban kereken.
[00:34:43]És és hát azóta voltak erre kísérletek.
[00:34:46]Ugye Attillának volt műsora a kereskedelmi televíziózásban, Tilla Attillának, ami ezt a célt szolgálta, és voltak olyanok, amelyek jól rosszul, de de megszűntek.
[00:34:56]Igen.
[00:34:56]Igen.
[00:34:58]Biztos-e, hogy kell.
[00:34:58]És nem biztos az, hogy azt a fajta kulturális tartalmat, amiről beszéltünk, azt mutassa meg, és egyébként meg egy közi televízió a politikát mutassa meg a közélet összes ágával, bogával viszonylag pártatlanul.
[00:35:14]Ezért mondom, hogy csak kérdéseim vannak, mert te azt mondtad, hogy mutassa meg a politikát, oké, de a hatalomipart, az egymással marakodó pártokat és csoportokat, mi fenéket.
[00:35:27]Hát ha a civilizációnk ez, akkor ezt tudja mutatni az esetben, az esetben, ha beszámol a napi ügyekről.
[00:35:32]Figyelj, nem biztos, hogy ez a civilizáció.
[00:35:34]Most ebben élünk.
[00:35:36]Azt ja ki kinek az anyját emlegeti sűrűben, de a közélet az valami más.
[00:35:43]És remélem, hogy ez a mostani fölhevült és izzó és nem tudom én milyen, akármi átváltozik azzemélyzeti kérdéseket tárgyaljunk folyamatosan, hogy alkalmas-e az arca és izé, összecsinálta magát, rettenetes, nézesz a pofát, meghízott, múmia, szörnyűséges az egész, hanem mit tudom én, a beszélgetés arról szóljon, Van-e például az iskolának esélye arra, hogy a gyerekek szeressenek iskolába járni?
[00:36:20]Ez tudom így elsőre nagyon hülyén hangzik.
[00:36:23]Nem, nem.
[00:36:23]Szülőként hallgatva ez nem hangzik hülyén.
[00:36:26]Nem, de én a nagyobbik unokámmal erről sokat szoktam beszélgetni, hogy mi a helyzet.
[00:36:31]És akkor ő elmondja, hogy mi van a suliban.
[00:36:32]És akkor végighallgatom, és fölteszem a kérdést, hogy örülnék-e én, ha most kellene suliba járnom.
[00:36:39]És a válas akkoriban örültél?
[00:36:44]Igen.
[00:36:44]Kapaszkodj meg.
[00:36:46]Hm.
[00:36:46]És most mit válaszolsz?
[00:36:48]A gimi?
[00:36:48]Az számomra ilyen abszolút meghatározó volt.
[00:36:51]Ja, a gimi nekem is.
[00:36:51]A gimi már nekem is az abszolút meghatározó volt.
[00:36:53]De az általános az se volt különösebb bajom.
[00:36:55]A gim az ilyen sorsfordítóhely volt.
[00:36:57]Ja, nem volt minden tanár remek, és nem volt mindegyik zseniális, de meglepő módon nagy szabadsággal tanítottak.
[00:37:11]Hol hova jártál?
[00:37:13]Második Rákózi Ferenc gimnáziumb.
[00:37:14]Ugyanezt tudnám elmondani, a kölcseiről.
[00:37:17]is voltam, de az egy kor volt, amikor amikor azt hiszem, hogy nagyon furcsán néztünk azokat a volt párt szekötőtanárunk, aki ráadásul a történelemtanárn volt egy darabig, és nagyon furcsa volt, amit ő ott képviselt, és nem is értettük ezt most miért, és közben jött a másik, aki azt mondta, hogy olvass plusztot, mert mert lehet, hogy most nem érted, de olyan szókincsed lesz, hogy megőrülsz.
[00:37:39]Na most akkor a válaszod az, hogy ettől lettünk ilyen hülyék, vagy épp ellenző valle ez a válaszom, hogy ettől lettünk ilyen hülyék, vagy épp ellenkezőleg kaptunk egy lehetőséget arra, hogy sokféle nézetet ismerjünk meg.
[00:37:51]Így van.
[00:37:52]Megtanultuk leszűrni ezt a sok mindent.
[00:37:56]Tehát nem az történt, hogy megbolondultunk, hanem ezt ja ezér hát ő a pártitkár, öcsém.
[00:38:00]Hát akkor ez egy munkásőrz.
[00:38:04]A másik meg hát tudod, ő annak idején még paptanár volt, de és ez is szép aztja, de még megtartották.
[00:38:12]Igen.
[00:38:13]Ja, hogy miért tartották?
[00:38:13]Mert azt mond bitang jó, mert ennél jobb matek tanár a világon nincs.
[00:38:18]Szóval ilyen halálfura világ ránk volt bízva, hogy elemezzünk, értékeljünk, vagy eldöntsük, hogy kitől akarunk.
[00:38:29]Nem is, hogy kitől akarunk tanulni, hanem hogy kitől mit tanulunk.
[00:38:34]Na most ma egy olyan rendszerbe kerülnek a gyerekek, ahol oszposz ugyanazt szanulják, amit még én általánosban.
[00:38:45]Én már akkor is rohadtul untam.
[00:38:48]Igen.
[00:38:49]És amikor beszélgettem az unokám, mondom, hogy mi van szó Toldi.
[00:38:55]Úristen, hány verszak?
[00:38:55]Jaj, oké, majd kikérdezle.
[00:39:00]Ugyanez a gyerek, szintén Arany Jánosnál tartunk, amikor a Velsibárdokból kellett valamit megtanulni, akkor másfél nap alatt az egészet önként és darolva tanulta meg.
[00:39:12]Persze.
[00:39:12]Ja, miért?
[00:39:12]Ne, bocs.
[00:39:12]A Vibárdok az izgi.
[00:39:16]Egy dráma.
[00:39:17]Persze izgalmas.
[00:39:18]Persze.
[00:39:19]Na most a cél az, hogy a Toldit tanulja, vagy hogy a nemzeti identitás Tolddi Miklóson mit tudom én.
[00:39:30]De ha tanár azt látja, hogy jobban mennek a balladák, mert azok drámák, emberi helyzetek a gyerekek számára, akkor tanítsa azt a rohadt élet.
[00:39:39]Most ezt ígérik, és egyébként az jutott eszembe, hogy a közszolgálatiság az is lenne, hogy ezekről úgy beszélgessünk, hogy mi változik, vagy mit akarunk változtatni, vagy mit ígérnek most nekünk, hogy változzon meg, de merre változzon, hogy jó irányba változzon.
[00:39:52]Na most amit mondtál, azért rohadtul fontos.
[00:39:56]Tehát a politizálást hogyan kell értelmeznünk, mert ha azt mondod, hogy a politizálás az a közéletiség, akkor nagyon tudnék bírni egy olyan televíziót, egy állami televíziót, amelyik azt mondja, vállalom a közéletiséget.
[00:40:14]Tehát magyarán ne a magasszalás, a mindenszás az ők tehetnek róla, hanem például beszélgessünk arról, hogy mekkora szabadságot kellene élvezni egy kórháznak, egy orvosnak ahhoz, hogy ne fulladjon bele a saját.
[00:40:30]De ez egyfajta szolgáltató közszolgálatiság, mert hogy mert hogy információt ad és vár is tőled információt.
[00:40:38]Pontosan.
[00:40:38]Pontosan.
[00:40:38]Na, ezért mondom, hogy nincs válaszom, kérdéseim vannak, mert én egy ilyen szolgáltató televíziót abszolút hasznosnak fogadnék el, és azt mondanám, hogy oké, dumáljuk meg.
[00:40:49]Ja, még beleférne az is, hogy egyszer csak derítsük ki, hogy mi van akkor, hogyha te állampolgárként segíthetsz az intézményeknek.
[00:41:00]Tehát ha nem ül fönt a piramis csúcsán egy ilyen izé intézmény, majd megmondja, hogy mit taníts, hogyan viselkedj, hogyan köss be a cipőddel, majd megmondjuk, hogy egy kórháznak hogyan kell működni, hanem azt mondom, drágáim, ti vagytok a gazdái.
[00:41:18]Ja, nincs pénzetek, de most azt mondta egy beteg, hogy bejönne és a WC-t egy kicsit bevakolná és utána kész az nem lehet, hát nem adott be költségvetést.
[00:41:30]Hát de és nem volt megversenyeztető.
[00:41:30]nem lehetőséget arra, hogy az állampolgáról akár ingyen bérmentve a közügyek iránti elkötelezésségükből fakadóan segítsék az állami intézményeket.
[00:41:46]Amiről beszélsz, annak volt egy önkormányzati lába, amit szépen kirúgtak az önkormányzatok alul.
[00:41:51]Tehát amikor a helyi közösség maga tudott gondoskodni arról, hogy az SZK az rendben legyen, az orvosi rendelő ki legyen meszelve, a az iskolában legyen kréta.
[00:42:01]De hát ezt elvették minden.
[00:42:04]Figyelj, van egy ronda szó, nem szívesen használom, mert ilyenkor mindenki azt, hogy úgy hívják, hogy szubszidiaritás.
[00:42:12]Igen, ez egy csúnya szó.
[00:42:13]És ez egy nagyon ronda szó.
[00:42:13]Tüsszentél.
[00:42:16]Olyan, miközben csak annyit jelent az egész, hogy dönts ott, ahol a problémák felmerülnek.
[00:42:22]és intézkedj ott, ahol a problémák felmerülnek.
[00:42:26]Na most az elmúlt 36 év meg arról szólt, hogy itt minden hatalomtól megittasolt ember egyed úgy gondolta, hogy tessék ide adni, majd én meghozom a döntést.
[00:42:38]Ehhez képest ott helyben te azt mondtad, hogy közöm hozzá, semmiféle felelősség nem terhel.
[00:42:43]Csinált.
[00:42:44]Eltűntek a gonnokok.
[00:42:47]Tudom, én hülye vagyok, mert mindig arra hivatkozom, hogy ebben az őrült digitáliában a legnagyobb vesszeség a gondok és az ügyintéző, mert azt mondja, törődj magaddal, elromlott, hát akkor menj el, vásárolj valamit a Barkácsáruházban, a villamossági szaküzetben, akár csináld meg te.
[00:43:07]Az ügyintéző az meg ott van az online térben, aki azt mondja, regisztrálj, írd be anyád nevét, adjál egy 17 karakterből álló jelszót, meg nem tudom mi fené.
[00:43:22]Na most miért nem lehet a világot úgy bonyolítani, hogy a szerelést végezze el az, aki ért hozzá, hogy az ügyintézés meg az ügyintéző, de hogy amikor én bemegyek a kormányhivatalba, valam azért, mert olcsóbb olcsóbb a világnak, hogyha te intézed el.
[00:43:40]A digitális világ is olcsóbb, hogyha nincs ott Jucika a végén.
[00:43:41]De így rendben vanag, gyikát nem kell fizetned.
[00:43:44]Így viszont a haveroknak kifizethetsz 17 milliárd Ftot azért, hogy fellérszenek egy olyan digitális rendszer, amelyik vagy működik, vagy nem.
[00:43:54]Várj, ez nem a lényeg.
[00:43:54]Ez az eredménye.
[00:43:58]Vissza nem engedlek, de de de mindjárt de mindjárt engedlek.
[00:44:04]Az ami most elindult, az téged optimizmussal tölt el.
[00:44:06]Tehát látod azokat a folyamatokat, ha csak a kultúrát nézed, vagy a közéletet nézed, amitől jobb lesz nekünk itt.
[00:44:15]Igen, ez teljesen egyértelmű.
[00:44:18]És miközben ez a rendszerváltás olyan fellengzős kifejezésnek tűnt, most van rá esély, ha már 1990-ben elmulasszottuk, van arra esély, hogy azt, amit ott elrontottunk, azt most helyre hozzuk?
[00:44:33]Hát eltelt 35.
[00:44:35]És nagyon sajnáljuk.
[00:44:35]Akkor most úgy kell rendbe hozni, hogy azok az emberek csinálják, akik egy lehelettel fiatalabbak, mint mi voltunk akkor, és próbálják újra berendezni a világot.
[00:44:48]Szóval ez nem egy 90-ben hatalmat osztottak újra egymás között az elvtársak.
[00:44:53]Tök mindegy, hogy milyen színűek voltak.
[00:44:57]3árom és fél évtized úgy telik el, hogy erről folyik a diskurzus a hatalomról.
[00:45:03]És közben felnő egy olyan nemzedék, amelyeknek nincs beleszólása.
[00:45:08]Tehát ez olyan, hiszen azzal kezdted éppen, hogy a várban hogyan is néz ki a Szentháromságtéri palota a karmelita a propagandaminisztérium a nem tudom én mi fene.
[00:45:21]Na most nekünk meg úgy kellett élni, hogy berendezték a világot nekünk a mindenkor hatalman lévők.
[00:45:27]És ezzel elveszítettük azt a lehetőséget, hogy azt mondjuk, hogy anyukám, a szekrényt mégis inkább oda kellene állítani.
[00:45:37]Kiszorultunk a saját életünkből, és ez a kiszorulás tényleg drámai volt.
[00:45:43]Megbélyegzések, kirekesztések.
[00:45:46]Ja, nem feltétlenül az, hogy hogy verik az ember talpát, vagy letépik a körmét.
[00:45:52]Ez egy óriási tévedés, de az, hogy nem lehetsz részese a saját életednek, az egy nagyon durva büntetés.
[00:46:03]Én nagyon optimista voltam.
[00:46:03]Félreértés, Andris, miért tartott ez ennyi ideig?
[00:46:08]Ugye ez egy nagyon hosszan tűrő társadalom volt mostanáig.
[00:46:14]Hát most jönne az, hogy kifel ezért nem gondolom, hogy hogy ezt most képes sokat szoktunk vitatkozni, ugye teljesen másképp látjuk a világot.
[00:46:23]Ő azt mondja, hogy vannak olyan emberi gyarlóságok és gyengeségek, amelyek ellen hiába próbálnál hadakozni, az egy módon szüntethető meg, hogyha az emberiség fölismeri a megvilágosodáshoz vezető útját és megváltozik.
[00:46:41]Én meg egy ilyen hülye idealista vagyok, aki azt mondja, hogy szerintem az emberek alapvetően jók, jó szándékúak, és és nem lenne szabad a jó szándékat aljas módon mocskos célokra felhasználni.
[00:46:59]Na most ott valami olyasmi történt, hogy az első mondataik úgy hajzottak, tudom, akkor még volt ilyen, hogy értelmiség, és én se vagyok büntelen.
[00:47:10]Hát a demokrácia az az olyan, mint ugye az angolpázsit, hány száz éve nyírják már, de ez egy hazugság volt.
[00:47:18]Saját magunkat vezettük félre.
[00:47:20]Demokrácia az nem az angolpázsi.
[00:47:23]A demokrácia az egy működés.
[00:47:27]Ha azt mondod, hogy várjunk 3-400 évet és jó lesz, akkor cseszheted, ember.
[00:47:33]Tehát sokkal inkább arról volt szó, hogy hogy egy kis beletörődés, majd csak jóra fordul, majd jön az új kormány, majd az új kormány alatt jobb lesz.
[00:47:42]Miért lenne ez a hatalomipar?
[00:47:47]Na de akkor most miért lesz jobb?
[00:47:47]Ugye most is jön az új kormány és pontosan ugyanezt várják az új kormánytól automatikusan nagyon sok.
[00:47:54]Egy nagyon fontos dolog van.
[00:47:56]Az, hogy én is egy kicsit bepánikoltam, hogy a fiatalok nálam fiatalabbak, mert a fiatal adott esetben 40-es embert is jelenthet, hiszen ne feledd el, hogy ő kijött mondjuk az egyetemről és akkor volt 23-24 éves.
[00:48:13]Szóval én már középkorú, már családapa, családanya, több gyermek nevelője meg.
[00:48:20]De mi van akkor, hogyha ők feladatokat kapnak?
[00:48:26]Merthogy felelősségről addig nem beszélhetsz, amíg nincs feladatuk meg dolguk.
[00:48:30]Tehát ez itt van az a felelősség.
[00:48:34]Milyen felelősség?
[00:48:34]Próbáld először megvizsgálni, hogy volt-e dolga a világban, és utána kért számol rajta.
[00:48:43]Na most jön az új csapat, és én rohadtul bízom bennük.
[00:48:45]Amúgy ők fordították meg most a világot.
[00:48:49]Tehát nem az én nemzedékem.
[00:48:53]Az én nemzedékem te is hallottad most úgy emlékezik, hogy volt-e valami a múltban, amit föl lehet melegíteni.
[00:48:57]És lehet, hogy ez ostobaság.
[00:49:00]És meg kell kérdezni azokat, akik most egyszer rádöbbentek, hogy közük lehet a saját világukhoz, hogy öcsém, mondd el, hogy te hogy csinálnád, milyen lenne az a munkahely, az a izé.
[00:49:14]Hova tegyük azt a rohadt szekrényt ebben a világ?
[00:49:17]De most akkor visszajutottunk oda, hogy ez lenne a közszolgálatiság, hogyha ezeket a vitákat, ezeket a kérdéseket nyilvánosan tudnánk feltenni és nyilvánosan születnének különböző válaszok, aztán majd lesz belőlük valami.
[00:49:33]mondom, hogy ez a fajta közszolgálat, ez nekem nagyon barátságos lenne, amelyek azt mondja, hogy hogy beszéljük meg, hogy jól bánunk-e egymással.
[00:49:44]Beszéljük meg, hogy jó dolog-e, hogy a postás kisasszony megszűnt.
[00:49:49]Beszéljük meg, hogy helyénvaló-e túlszabályozni azt a világot, amelyben élünk.
[00:49:52]Helyénvaló-e, hogy a döntés nem ott születik, ahol a probléma.
[00:49:59]Hát ez nagyon szép lenne.
[00:49:59]Reménykedem.
[00:50:02]Ühüm.
[00:50:03]Jó, én is köszönöm.
[00:50:05]Önök is reménykednek nyilván, mert az ember mindig azt reméli, hogy jobb lesz egy kicsikét.
[00:50:09]Vannak itt most csalódottak és boldogok.
[00:50:11]Nyilván ezt látjuk és tudjuk.
[00:50:13]Ebből az egészből kell valamit gyúrni nyilván.
[00:50:15]De ez figyelj, ez most már a mi dolgunk a francban, szóval most már nem fog menni ez a dolog, hogy hát akkor majd jönnek a választások és a világ megváltozik.
[00:50:26]vagy csinálod, vagy olyan lesz, aminek amilyennek csinálják helyetted.
[00:50:32]Réze András, köszönöm.
[00:50:37]Köszönöm önöknek is jövünk egy hét múlva újra a konkrétan programjával.
[00:50:41]Viszontlátásra.