Index.hu 45:39

Tarjányi Péter: Amerika beleragadt az iráni válságba, Kína pedig pontosan látja, hogy fogy az idejük

amerikai politikageopolitikakínatajvaniránközélet
Irányultság: CentristaKötődés: Fidesz-közeli
Tarjányi Péter: Amerika beleragadt az iráni válságba, Kína pedig pontosan látja, hogy fogy az idejük
tl;dr
  • A Trump–Hszi csúcstalálkozó 2017 óta az első legfelsőbb szintű találkozó volt, ahol Trump egyértelműen kérni ment Pekingbe.
  • Kína katonai és gazdasági ereje kikényszerítette az USA stratégiájának megváltozását, Peking kivárásra játszik Irán ügyében.
  • A ritkaföldfém-feldolgozás és a chipgyártás Tajvanra koncentrálódik, ami kulcskérdéssé teszi a sziget helyzetét.
  • Trump stratégiai bizonytalanságban tartja Tajvan támogatását, jelezve, hogy Kína segítsége esetén csökkenhet a 14 milliárd dolláros csomag.
  • A kínai vezető a Thuküdidész-csapdával figyelmeztetett: Tajvan melletti amerikai beavatkozás katonai konfliktushoz vezetne.
  • Iránnal szemben az USA-nak két rossz lehetősége van: egy mindent elsöprő támadás vagy a gyengeséget mutató meghátrálás.
  • Az USA afrikai beavatkozása Kína és Oroszország térnyerését hivatott megakadályozni, akár proxy-összeütközések árán is.
  • Kuba egyre közelebb kerülhet egy korlátozott amerikai katonai akcióhoz, amit belpolitikai okok és a venezuelai minta is motivál.

    „Valójában azt nem tudták föloldani, hogy az a fajta feszültség nyíltan ott volt mind a két oldalnál és a résztvevők mögötti szakértőknél is, hogy valójában a két nagy hatalom között kibékíthetetlen az ellentét." – Tarjányi Péter

Részletes összefoglaló megjelenítése

Az amerikai–kínai csúcstalálkozó általános értékelése

A beszélgetés középpontjában a Donald Trump amerikai elnök és a kínai vezetés között lezajlott pekingi csúcstalálkozó állt. Tarjányi Péter szerint az „eredmény" szó használata ebben a kontextusban elsősorban azt jelenti, hogy a két nagyhatalom legfelsőbb szintű képviselői egyáltalán leültek egymással tárgyalni – erre 2017 óta nem volt példa. A találkozó alapvetően új fejezetet nyitott a két ország kapcsolatában, mivel nyilvánvalóvá vált: Donald Trump kérni ment Pekingbe.

A szakértő hangsúlyozta, hogy Kína az elmúlt kilenc évben – súlyos belső válságok ellenére – olyan katonai és gazdasági erőt tudott felmutatni, amely az Egyesült Államok stratégiájának érezhető megváltozását kényszerítette ki. A kínai hadsereg két vezetőjét például korrupciós vádakkal felfüggesztett halálbüntetéssel sújtották, ami azt jelenti, hogy soha nem szabadulhatnak, de ki sem végzik őket.

„Az elmúlt kilenc év célba ért, és valójában mind katonai, mind gazdasági szempontból, annak ellenére, hogy komoly válságokkal, belső feszültségekkel nézett szembe a kínai hatalmi vezetés, olyan szintű erőt tudott fölmutatni az Egyesült Államok ellenében, hogy az Egyesült Államok stratégiája és politikája érezhetően meg kellett, hogy változzon." – Tarjányi Péter *

A találkozó három fő fejezete

1. Kereskedelmi és gazdasági kérdések

Az első tárgyalási blokk a kereskedelmi kapcsolatokról szólt. Bár ez várható volt, ebben a részben is kiderült, hogy a két ország gazdasága rendkívül szorosan összefonódik. A ritkaföldfémek kérdésében például nem a bányászat, hanem a feldolgozás területén a teljes nyugat kiszolgáltatott helyzetben van Kínával szemben. Peking az elmúlt 15-20 évben tudatosan vásárolt fel olyan vállalatcsoportokat és nyersanyaglelőhelyeket, amelyekre a nyugatnak egyre nagyobb szüksége van. Tajvan helyzete itt válik kulcskérdéssé, mivel a szigetország a legkomolyabb feldolgozója ezeknek a ritkaföldfémeknek, és a csúcstechnológiás chipgyártás 70-90%-a oda koncentrálódik.

Tarjányi Péter szerint ez a napirendi pont jó előkészítő terepnek tűnt az Egyesült Államok számára, mert mindkét fél higgadtabbá válik, amikor érzi a kölcsönös egymásrautaltságot. Az USA arra számított, hogy ha ebben jól tudnak egyeztetni, az megalapozza a segítségkérést az iráni válság ügyében.

2. Az iráni válság és a Hormuzi-szoros

Az Egyesült Államok azonban nagyot tévedett. A kínaiak udvariasak voltak, meghallgatták az érveket, nyíltan nem mondtak nemet, de Peking egyáltalán nem kényszerítette Teheránt a megállapodásra. A találkozó óta eltelt napokban láthatóvá vált, hogy Kína kivárásra játszik.

„Abszolút az látható, hogy ez a tárgyalássorozat még inkább ráerősített arra Pekingnél, hogy érdemes várni és megnézni azt, hogy a felek mit tesznek egymással. És ez a tárgyalássorozat még inkább ráerősített arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok bajban van Irán kapcsán." – Tarjányi Péter *

Kína számára különösen fájdalmas ez a válság, hiszen energetikai szempontból rendkívül kiszolgáltatott Iránnak mind kőolaj, mind LNG vonatkozásában. Mégis bevállalja ezt a helyzetet, mert úgy ítéli meg, hogy az USA beleragadása hosszú távon jobb tárgyalási pozíciót biztosít Peking számára – akár Tajvan kérdésében is.

3. Tajvan és a stratégiai bizonytalanság

Donald Trump két fontos bejelentést tett a találkozó kapcsán. Az egyik szerint Tajvannak tudomásul kell vennie, hogy függetlenségének nemzetközi elismerése „vörös vonal". A második bejelentés egy 14 milliárd dolláros haderőfejlesztési támogatási csomaggal kapcsolatos, amelyről Trump azt mondta: egyetlen ember van a bolygón, aki tudja, hogy ez a támogatás valóban megvalósul-e – ő maga. Ez a stratégiai bizonytalanságban tartás egyértelmű üzenet Peking felé: van alkupozíció, és ha Kína segít, a támogatás mértéke csökkenhet.

A Thuküdidész-csapda és a kínai üzenet

A találkozó egyik legérdekesebb momentuma az volt, amikor a kínai pártfőtitkár a Thuküdidész-csapda fogalmát emelte be a beszélgetésbe. Tarjányi Péter szerint nem biztos, hogy Donald Trump abban a pillanatban értette a hivatkozást.

Thuküdidész ókori történetíró a spártai–athéni háború kapcsán írta le azt a jelenséget, amikor egy katonailag erős állam (Spárta) ideges lesz egy feltörekvő gazdasági hatalomtól (Athén), mert attól tart, hogy a gazdasági erősödés katonai erősödéshez vezet. A párhuzam szerint Spárta az Egyesült Államok, Athén pedig Kína. Bár Spárta megnyerte a háborút, hosszú távon Athén győzött a gazdasági lehetőségei révén.

A kínai vezető hozzátette: ebben a helyzetben számtalan mozgástér van a konfliktus elkerülésére, de ha az Egyesült Államok beavatkozik Tajvan mellett, abból katonai konfrontáció lesz. Ezt a kínai vezetés korábban még soha nem mondta személyesen az USA első számú vezetőjének.

„Valójában azt nem tudták föloldani, hogy az a fajta feszültség nyíltan ott volt mind a két oldalnál és a résztvevők mögötti szakértőknél is, hogy valójában a két nagy hatalom között kibékíthetetlen az ellentét." – Tarjányi Péter *

Az iráni konfliktus jelenlegi állása

Katonai helyzet és időnyomás

Donald Trump a közösségi médiában jelezte, hogy „ketyeg az óra" Irán számára. Tarjányi Péter szerint ez katonailag igaz: az Egyesült Arab Emírségek, Szaúd-Arábia és Katar vezetői kérték az USA-t, hogy állítsa le a kedd hajnalra tervezett támadást, ami azt mutatja, hogy ha ők nem szólnak, a támadás megtörtént volna.

Ugyanakkor a szakértő szerint az Egyesült Államok ideje is fogy, és nem csak az USA-é, hanem a teljes nyugaté. Az üzemanyaghiány és a kereskedelmi láncokra gyakorolt hatás miatt a következő két hét kritikus. Ha Teherán kivár, és Kína ezt támogatja, akkor néhány hét múlva az USA-nak „le kell térdelnie és kérnie kell".

„Szerintem fogy az Egyesült Államok ideje is. És nem csak az Egyesült Államok ideje, hanem a teljes nyugat ideje. Olyan szinten van a válság, hogy egyszerűen az üzemanyaghiány és ennek a mindenfajta kereskedelmi láncolatra való hatása, hogy az elkövetkező két hét egyszerűen kritikus." – Tarjányi Péter *

Trump döntési mechanizmusa és a venezuelai párhuzam

Tarjányi Péter részletesen elemezte Donald Trump döntési profilját. Az elnök a stratégiai kiszámíthatatlanság híve, ami 2016–2020 között működött, de azóta a világ felkészült erre. Venezuelában ez a módszer sikeres volt: az USA lefejezte a vezetést, elkapta az elnököt és feleségét, majd államosította az olajtársaságokat. Trump még azt is felvetette, hogy Venezuela az USA 51. állama lehetne.

Ugyanezt a logikát próbálta követni Iránnal szemben is: február 28-án egy vezetői egyeztetésre csapott le, ahol az iráni vezetés egy helyen tartózkodott, mert azt hitték, sikeres tárgyalás várható Izraellel és az USA-val. A támadás megölte az első számú vezetőt és számos más vezetőt, de Irán mégsem rendült meg – ellentétben Venezuelával.

Trump számára két lehetőség maradt:
1. Egy utolsó, mindent elsöprő támadás, amely valószínűleg szárazföldi beavatkozást is tartalmazna, és célja a 460 kg, 60%-ra dúsított uránium megszerzése lenne.
2. Engedés és meghátrálás, ami viszont gyengeséget mutatna.

A szakértő szerint Trump a személyiségprofilja alapján meg fogja próbálni a katonai megoldást, de ennek nagyon magas a kockázata, mivel Iránnak volt ideje felkészülni, és Kínából légvédelmi rendszereket is kapott.

„Két lehetősége van. Az egyik lehetőség, hogy egy utolsó utáni nagy támadással mindent bele, és ami a csövön kifér, megpróbálják térdre kényszeríteni Teheránt. [...] És van a másik rész, hogy elébe megy ennek az egész helyzetnek, és azt mondja, hogy nézzétek, akkor valahogy engedni kéne, de az megint gyengeség. Tehát van a rossz és a rosszabb megközelítés." – Tarjányi Péter *

Az afrikai beavatkozás háttere

Kína és Oroszország afrikai térnyerése

Az elmúlt 15-20 évben az afrikai kontinens gazdasági szempontból kínai és orosz kézbe került. Kína stratégiája egy sajátos pénzügyi modellen alapult: hatalmas kölcsönöket nyújtott afrikai országoknak, amelyeket nem pénzben, hanem nyersanyagokban kellett törleszteni. Peking még a bányák megépítését is vállalta, cserébe viszont olyan kitermelési koncessziókat kapott, amelyek 20-25 év alatt gyakorlatilag teljesen lemerítik a lelőhelyeket – mire az adott ország visszakapná a bányát, addigra nem marad benne semmi.

Oroszország más utat járt: elsősorban gyémánt- és aranybányákban érdekelt, valamint a Wagner-csoport katonai erejével politikai stabilitást biztosít olyan vezetőknek, akik cserébe lojálisak Moszkvához. A Száhel-övezetben és Közép-Afrikában ez a két hatalom érdekei abszolút érvényesültek.

Az ISIS afrikai terjeszkedése

Az Iszlám Állam közel-keleti katonai veresége után a szervezet Afrikában kezdett terjeszkedni. Megjelent a „franchise terrorizmus" jelensége: olyan szervezetek, mint a Boko Haram, hűségesküt tettek az ISIS-nek, és folytatták a nyugat- és keresztényellenes erőszakot. Nigériában és más országokban tömeges kivégzések és emberrablások történtek.

A helyzet olyan súlyossá vált, hogy fennáll a veszélye egy óriási migrációs hullámnak, amely 10 milliós nagyságrendben indíthat el embereket Európa felé. Ez a veszély késztette az Egyesült Államokat arra, hogy – 15 év után először – beavatkozzon Afrikában, és likvidálja az afrikai ISIS vezetőjét.

Az USA stratégiai céljai Afrikában

Tarjányi Péter szerint az USA elsődleges célja nem Európa védelme, hanem annak megakadályozása, hogy a nyugat teljesen elveszítse Afrikát. A precíziós csapásokkal az USA azt üzeni: hírszerzésileg jelen van a térségben, és képes beavatkozni. Ez egyfajta proxy-összeütközések lehetőségét nyitja meg, ahol az eddig Oroszország által támogatott vezetők elleni felkelések új esélyt kaphatnak.

A szakértő felhívta a figyelmet egy cinikus republikánus érvelésre is: az USA hagyja, hogy Kína beleölje a pénzét az afrikai bányákba és feldolgozóüzemekbe, majd amikor azok működnek, egyszerűen elveszi tőlük – hasonlóan a venezuelai modellhez.

„Az, amit megtehetett eddig Kína, és ami számukra veszélyes, most gondold el, hogy te beleraksz sok 10 milliárd dollárnyi fejlesztést egy bányarendszerben, feldolgozásban, instant. És ugyanúgy, mint Venezuela kapcsán azt mondja az Egyesült Államok: köszi. És ez a mienk." – Tarjányi Péter *

Kuba helyzete és a közelgő amerikai beavatkozás lehetősége

A venezuelai párhuzam

Tarjányi Péter szerint Kuba helyzete egyre inkább hasonlít Venezuela háború előtti állapotához. Korábban a szakértő nagyobb esélyt adott a gazdasági megfojtásnak, de most már nőtt annak a valószínűsége, hogy valamilyen katonai beavatkozás történik – nem teljes háború, hanem precíziós csapások a politikai vezetés ellen.

Az USA jogi alapot is épít: az 1990-es években kubai erők lelőttek két segélyszállító repülőgépet, amerikai áldozatokkal. Az ügyben most születik vagy most született ítélet, amely akár 100 éves börtönbüntetéseket is kiszabhat kubai vezetőkre. Ez hasonló a venezuelai forgatókönyvhöz, ahol drogkereskedelmi vádakkal alapozták meg a beavatkozást.

Belpolitikai motivációk

Kuba megszerzése több szempontból is vonzó Donald Trump számára:
- Marco Rubio külügyminiszter kubai származású, személyes ügye lenne a „felszabadítás"
- A félidős választások előtt Trumpnak látványos sikerre van szüksége
- Kuba közel van Floridához (150-2000 km), az amerikai közvélemény számára kézzelfoghatóbb, mint Irán
- A kubai emigránsok hazatérése, családegyesítés pozitív üzenetet hordoz

„Annyi minden dolog sült el rosszul, és annyira rosszul áll a félidős választások kapcsán, hogy most nagyon jó lenne egy olyan látványos eredmény, ami az Egyesült Államok társadalmának nagyon-nagyon kézzel fogható." – Tarjányi Péter *

Kuba felkészülése

Kuba is készül az ellenállásra. Az elmúlt napokban bejelentették, hogy dróntechnológiához jutottak – 300 drónról van szó, ami a Florida közelsége miatt komoly fenyegetést jelenthet. Az USA haditengerészete a karibi térségben nincs hozzászokva a drónok elleni hadviseléshez, ami egy esetleges beavatkozást megnehezítene.

A szakértő szerint a következő másfél-két hónapban dőlhet el Kuba sorsa, mivel Trump novemberig szeretne eredményt felmutatni – akár az iráni fiaskó eltakarására is.

Összegzés és kilátások

Tarjányi Péter összefoglaló értékelése szerint a világ biztonságpolitikai szempontból rendkívül aktív időszakot él, ami egy nagyobb geopolitikai átrendeződés része. Az amerikai–kínai csúcstalálkozó alapfeszültsége nem oldódott fel, a két nagyhatalom között kibékíthetetlen az ellentét. Az iráni válság patthelyzetben van, és az idő mindkét fél számára fogy. Az USA afrikai beavatkozása egy új frontot nyit a Kína és Oroszország elleni proxy-küzdelemben, Kuba pedig egyre közelebb kerülhet egy korlátozott amerikai katonai akcióhoz.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „tükit idész csapdáját" – a szövegkörnyezet alapján egyértelműen Thuküdidész-csapdáról van szó, az ASR hibásan ismerte fel a nevet.
  • „CG Ping" – a kínai pártfőtitkár nevének torzult alakja, a kontextus alapján Hszi Csin-pingről van szó.
  • „Rubio" – a szövegkörnyezet alapján Marco Rubióról van szó, aki kubai származású amerikai politikus.
  • „Suleimani" – Kászem Szulejmáni iráni tábornok nevének torzult alakja.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Mik a legfontosabb tanulságai az amerikai kínai csúcstalálkozónak?

[00:00:04]Hozhat-e változást a találkozó és annak eredménye az iráni konfliktusban?

[00:00:07]Miért támadt célzottan célpontokat Amerika Afrikán belül?

[00:00:13]Illetve megtörtént az előkészítése a kubai támadásnak?

[00:00:16]Többek között ezekről a témákról fogunk beszélgetni Tarjányi Péterrel a frontvonal legfrissebb adásában.

[00:00:22]Ha eddig nem tették volna, iratkozzanak fel, a komment szekcióban pedig mindenképpen szóljanak hozzá.

[00:00:27]Kezdünk.

[00:00:37]Szia Péter!

[00:00:37]Köszöntelek itt a stúdióban.

[00:00:40]Nagyon-nagyon sok minden és izgalmas dolog történt az elmúlt egy hétben, de mégis csak talán a legkiemelkedőbb dolog, ugye, hogy múlt héten amikor beszéltünk, akkor épp Donald Trump tartott Kíná felé.

[00:00:48]Ma már azért jelentősen tisztábban látunk.

[00:00:51]Lényegében mik a legfontosabb eredmények az amerikai kínai találkozón?

[00:01:00]Hát eredményekről érdekes úgy beszélnünk, hogy valójában az eredmény szó most azt akarja, hogy az az eredmény, hogy beszéltek egymással a két nagyhatalom képviselői a legfelsőbb szinten.

[00:01:12]Ugye 2017-ben volt utoljára találkozó Trump elnök első ciklusában a kínai pártfőtitkár elnökkel.

[00:01:23]És hát azóta sok minden változott a világban.

[00:01:25]Nem elsősorban az orosz-ukrán háborúra gondolok, hanem egyszerűen egy teljesen új helyzettel és egy teljesen új Kínával kellett tárgyalnia az Egyesült Államok elnökének.

[00:01:37]az is sokat elmondott, hogy valójában azzal, hogy ő ment Pekingbe és már a múltkori adásban is, ahogy beszéltünk róla, illetve a nemzetközi médiatérben is teljesen nyilvánvaló volt az, hogy Donald Trump kérni megy Pekingbe.

[00:01:56]Ez is egy teljes egészében új fejezete volt az eddigi kapcsolatnak, ami vonatkozásában a kínai vezetés egyrészt abszolút úgy érezheti, hogy az elmúlt kilenc év célba ért, és valójában mint katonai, mind gazdasági szempontból, annak ellenére, hogy komoly válságokkal, belső feszültségekkel nézett szembe a kínai hatalmi vezetést, gondolok Itt például arra, hogy a katonai vezetésben több olyan ember szőrén szálán egyszerűen eltűnt évekre és most az elmúlt másfél hétben derült ki, hogy a két TOP vezetőjét a kínai hadseregnek korrupciós vádakkal felfüggesztett halálbüntetéssel sújtották, ami Kínában azt jelenti, hogy valójában soha nem jöhetnek ki a a börtönből, de nem végzik ki őket.

[00:02:56]Tehát számtalan válsággal néz szembe Kna, és ennek ellenére olyan szintű erőt tudott fölmutatni az Egyesült Államok ellenében az utóbbi években, hogy az Egyesült Államok stratégiája és politikája érezhetően meg kellett, hogy változzon.

[00:03:10]Mi volt eddig?

[00:03:14]egy nagyon-nagyon gyors irányváltásokkal, ami Trumpra jellemző, tűzdelt olyanfajta külpolitika, amiben vámháborútól kezdve a konkrét katonai fenyegetésen át különböző szövetségek belebegtetésével egyfajta csendes óceáni NATO szerveződéssel, ami nyilván nem a NATO országokat, az európai NATO országokat jelentené, és ezért volt ez egy új kezdeményezés, hanem adott esetben Japánt és Dél-Koreát.

[00:03:46]számtalan olyan feszültséget a délkínai tengeren, ahol egyszerűen attól félhetett Kína, hogy beszorítja az Egyesült Államok a kínai haditengerészetet, végül is ezt a fajta sorozatot az iráni válsággal és a hormozi szoros zárásával, illetve blokáddal tette föl úgymond azapontot az Egyesült Államok.

[00:04:14]És azt kell, hogy mondjam, hogy a közel kelet kapcsán azt tapasztalhati tapasztalhatta meg az Egyesült Államok vezetése, amit egyébként Kissinger is többször mondott, hogy a Közelkeleten egy válságban nagyon-nagyon könnyű belépni és nagyon könnyű beleragadni és hihetetlenül nehéz egy ilyen fajta válságból bármilyen közelkeleti válaság látjuk.

[00:04:34]Tehát hogy az iráni helyzet tipikusan ilyennek tűnik.

[00:04:37]Így van.

[00:04:37]És hát nem csak ez volt ilyen.

[00:04:39]Hát hogyha visszaemlékszel Afganisztánban bő 20 évre ragadt bele a nyugat.

[00:04:43]Irak sem volt Irak sem volt rövid misszió és végül is kivonuláson zárult, tehát el kellett hagynia Irakot az Egyesült Államoknak, ami lehetőséget biztosított arra, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet felvirágozzon és egy kalifátust kiáltson ki 2014-15-ben.

[00:05:02]Tehát van egy olyanfajta helyzet, amiben az a fajta karcsörtető megközelítés, ami Trumpra igaz volt, és nem csak rá, tehát legyünk igazságosak, valójában a nyugat számtalan missziójára abban a térségben, kijelenthető, hogy nem vezetett úgy eredményre, és egyszerűen az a fajta beismerés, aminek keretében azt kellett mondania az Egyesült Államok vezetésének, hogy szükségünk van Kínára, le kell ülnünk Kínával egyeztetni, ez szerintem egy teljes egészében új fejezete ennek a politikának, és főleg azzal, hogy most megint éppen egy beleragadási fázisban van az Egyesült Államok a hormozi szoros kapcsán az Irán elleni háborúba.

[00:05:46]Abszolút volt apropója is ennek a találkozónak.

[00:05:48]Ha igazán végigvesszük, az előző adásban is mondtam, három nagy fejezete volt ennek az egyeztetésnek.

[00:05:55]volt egy általános kereskedelmi része, amelyre féligmeddig én is legyintek, hiszen kereskedelmi megállapodások két nagy hatalom között, amely országok ilyen szempontból így vannak összefűzve számtalan területen, ez teljes egészében érthető és várható volt.

[00:06:12]Ennek ellenére ebben a fejezetben is, vagy ebben a részben is, tárgyalási részben is azért voltak olyan pontok, amelyek megmutatták azt, hogy mennyire egymásra utalt a két ország, és mennyire az van, hogy valójában egymásnak feszülnének szívük szerint, valójában most pestiesen szólva lejátszanák, hogy ki az erősebb és ki lehet a bolygó vezető ereje, de pontosan ezeknek a kereskedelmi folyamatoknak az összetettsége miatt, ami például a ritka földfélek témakörét érinti, bányászati kérdéseket, vámkérdéseket, adózási kérdéseket jelentenek és érintenek.

[00:06:54]Derült ki nemcsak most, hanem már a felkészülési fázisban.

[00:06:58]És megint csak a nem most alatt azt is értem, hogyha te is említetted múltkor, hogy április elején ment volna Donald Trump Pekingbe, tehát valójában ezt év eleje óta tudja az Egyesült Államok, amikor felkészült erre az egyeztetésre.

[00:07:12]hogy ezekben a gazdasági kérdésekben olyan szinten van így összeölelkezve a két oldal, hogy ebből egy katonai konfrontáció mindkét fél számára jelen pillanatban óriási veszteségeket jelentene gazdaságilag, tehát nem a nem az emberi és technikai veszteségekről beszélünk.

[00:07:30]Viszont ez mutatta azt is, hogy ez az egymásra utaltság különböző témák kapcsán, például az informatikai fejlesztések, a az AI fejlesztésekben, hogy miközben gigászi erővel zárkózik föl Peking.

[00:07:48]Ennek ellenére még mindig az Egyesült Államok a vezető ereje ennek az egész témakörnek csépgyártást és a technikai kiszolgálást leszámítva.

[00:07:56]De emellett a ritkaföld fémek kapcsán például kiderült az, hogy nem magában a bányászati kérdésben, hanem az arra ráfűzött és ahhoz kapcsolódó feldolgozási részekben totálisan kiszolgáltató nem hogy az Egyesült Államok, hanem a teljes nyugat.

[00:08:10]ugyanis az elmúlt években, és erről majd ha Afrikát érintjük, ma mindenképpen beszélnünk kell, az afrikai kontinens valójában kínai és orosz kézbe került az utóbbi 15 20 évben gazdasági szempontból és bizonyos szempontból félkatonai, tehát például az oroszok oldaláról, hogyha a Wágner csoportot nézem, beavatkozási oldalról, ami azt jelenti, hogy nagyon-nagyon tudatosan Peking az elmúlt 15-20 évben felvásárolt olyan vállalatcsoportokat, nyersanyaglelőhelyeket, amelyre egyébként a nyugatnak szüksége van, sőt az elmúlt 10 évben még inkább szüksége lett.

[00:08:49]És hogy tovább bonyolítsuk ezt az egyenletet, itt jön képbe Tajvan helyzete, aki viszont meg a legkomolyabb feldolgozója ezeknek a fereknek.

[00:08:56]Így van.

[00:08:56]Így van.

[00:08:56]Ugye a és kulcskérdés a nyugat szempontjából, hogy független tudjon maradni k chip technológiák oldaláról, illetve ezeknek a gyártási részében a piac 708090%-a odaöszpontosul.

[00:09:08]Tehát ebben a témakörben én azt mondtam, mert hogy nyilvánvalóan ez várható volt, amikor erről beszéltünk is, hogy hogy ez azért jó első napirendi pontként vagy első részként, mert mindkét fél higgattabb lesz, mert annyira érzi, hogy a másik kell, hogy innentől kezdve nem fognak egymással csatázni.

[00:09:28]És erre fűzte föl véleményem szerint, vagy álláspontom szerint az Egyesült Államok, hogyha ebben jól tudunk egyeztetni, akkor ez jó előkészítő terepe a Teheránnal vívott háborújának és ennek az egész hormuzi válságnak a feldolgozásában és segítségkérésében Kína felé.

[00:09:51]Hát ebben ebben tévedés viszonylag gyorsan kiderült, hogy ki hogy az Amerikai Egyesült Államok nagyot tévedett.

[00:09:59]Ebben nagyon-nagyot tévedett.

[00:09:59]Udvariasak voltak a kínaiak.

[00:10:01]Hát amilyenek, tehát hogy ők mindig is udvariasak.

[00:10:04]Meghallgatták a az érveket, nyíltan nem mondtak nemet.

[00:10:08]De ha megnézzük, és ugye ezért érdekes, mertogy ugye a múlt hét csütörtök pénteken volt az egyeztetés, azóta lépéseket tett az Egyesült Államok, és pontosan látszódik, hogy Peking egyáltalán nem egyeztetett olyan szinten, nem kényszerítette, ahogy szerette volna Donald Trump teheránt arra, hogy mindenképpen állapodjon meg, és valójában a válság egy karikacsapásra tűnjön el és szűnjön meg, hanem Abszolút az látható, hogy ez a tárgyalássorozat még inkább ráerősített arra Pekingnél, hogy érdemes várni és megnézni azt, hogy a felek mit tesznek egymással.

[00:10:48]És ez a tárgyalással sorozat még inkább ráett arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok bajba van iránybánba.

[00:10:53]Így van.

[00:10:55]tette ezt annak ellenére Peking, hogy valójában, ha van ország, amelyiknek fáj ez az egész válság, az pontosan Kína, hiszen nagyon komolyan kiszolgáltatott energetikai szempontból kőolaj LNG vonatkozásában Iránnak.

[00:11:13]De bevállalja ezt egyébként Kína, mert érzi azt, hogy ez olyan szintű beleragadása az Egyesült Államoknak ebbe a válságba, ami hosszú távon, vagy már adott esetben rövid és középtávon is eredményeket hozhat Kínának, vagy még jobb tárgyalási pozíciót biztosíthat Kína számára, akár Tajvan kapcsán.

[00:11:33]Az Amerikai Egyesült Államok véleménye szerint hajlandó lenne egy számára akár kellemetlen kompromisszumot is megkötni, hogy lezárja Iránt.

[00:11:41]Azt gondolom, hogy az amit tett Donald Trump és mondok két bejelentést, ugye az egyik bejelentése az volt, hogy mindenképpen Tajvannak tudomásul kell venni azt, hogy a jó Isten ments mindenkit attól, hogy kikiáltsák úgymond a függetlenségüket olyan szempontból, hogy ezt a nemzetközi térben például nagy hatalmak vagy középhatalmak nagyhatalom oldaláról az Egyesült Államok, vagy adott esetben Nagy-Britannia, Franciaország elismerje, merthogy ez vörös vonal, majd erre visszatérek.

[00:12:13]A második nagyon fontos bejelentés, ezt ilyen félig humorosan adta elő, nem volt annyira vicces az Egyesült Államok elnöke, amikor arról beszélt, hogy és ez nyilván azért hozta szóba, mert ezen a tárgyaláson téma volt a kínai és amerikai fél között, hogy van több lépésben haderőfejlesztési kölcsön, tehát hitel, illetve támogatás az Egyesült Államok részéről Tajvan irányába.

[00:12:38]Ennek első hát méretes, azt kell, hogy mondjam, pénzügyi része és hadianyag része, ez egy 14 milliárd dolláros valami, amivel kapcsolatban azt mondta Donald Trump, hogy egy ember van csak a bolygón, aki tudja, hogy ez a támogatás megy vagy nem.

[00:12:58]Ez pedig nem más, mint ő.

[00:13:01]És ezt így hagyta.

[00:13:04]Tehát ez a stratégiai bizonytalanságban tartása a kínai félnek, amivel azért látható, hogyha valamit tud mondani jó irányba Peking, tehát ugye a másik fele is igaz egy ilyen fajta diplomáciai üzen üzenetnek.

[00:13:19]Ugye a diplomáciában nagyon lényeges, hogy mi az, amit mondasz, és mi az, amit nem, tehát ami mögötte van, hogy valójában ezzel elismeri azt, hogy van egy alkupozíció, amiben ha Peking valamit segít, akkor ő is dönthet úgy, hogy adott esetben ez a 14 milliárd.

[00:13:35]Nem, nem gondolom azt, hogy ne menne valamilyen fajta támogatás, de azt eldöntheti az Egyesült Államok, hogy az nem 14 milliárd, hanem mondjuk csak 2 milliárd dollár, és nagyságrendi különbségek vannak ennek kapcsán.

[00:13:46]A másik nagyon fontos dolog hogy Donald Trumpnak rá kellett jönni, hogy miközben ők gondolták azt, hogy ez a két téma és majd nyilván lesz a harmadik Tajon.

[00:14:05]Tajván kapcsán valamit majd mondanak.

[00:14:05]Az egyeztetésen a kínai pártfőtitkár elnök, tükit idész csapdáját emelte be.

[00:14:15]Ezt máshol is elmondtam, hogy így a beszélgetést és a beszédet volt egy ilyen rövid részlet.

[00:14:23]Nem nagyon vagyok abban biztos, hogy Donald Trump értette abban a pillanatban, amikor ezt a kínai pártfőtitkár kiejtette, hogy mire gondol a kínai vezető.

[00:14:32]hogy a Tükidz egy ókori történetíró volt, és ő volt az, aki először például Athén és párta háborúja kapcsán leírta azt, ami a nemzetközi válságokra azóta jellemző, nem tudom hány száz éve, hogyha egy olyan helyzet adódik, amikor van egy nagyon-nagyon erős katonailag erős állam, például ebben az esetben Spárta, és ezzel szemben van egy feltörekvő gazdasági hatalom, Athén.

[00:15:00]Ez tükidz csapdája, és amire fölhívta annak idején több 1zer évvel ezelőtt a figyelmet, hogy ez automatikusan konfrontációt hozhat, mert az az ország, vagy az az a hatalom, amelyik katonai szempontból erősebb, ideges lesz a másikra, mert ő nem azt látja, hogy a másik gazdaságilag erősödik csak, hanem azt is, hogy ez a gazdasági erősödés katonai erősödést is hozhat.

[00:15:26]És akkor ugorjunk vissza.

[00:15:26]És ezért hozta a kínai pártfőtitkár példaként, merthogy esetünkben spárta az Egyesült Államok, a gazdasági erősödésen keresztül pedig a példáján keresztül valójában Kína Athén.

[00:15:39]A két ország között annak idején kirobbant egy háború.

[00:15:44]Spárta egyszerűen annyira feszült volt diplomáciai és katonai szempontból, hogy ennyire megerősödik Atén, hogy lerohanta.

[00:15:52]lett is a háborúnak eredménye győzött Spárta, de hosszú távon végül is Atén győzte le Spártát, mert a gazdasági lehetőség rendszerén keresztül végül is győzelmet aratott.

[00:16:04]Ez volt a párhuzam, és ennek keretében hozzátette azt még, hogy ebben számtalanmozgástér van, hogy ezt el lehessen kerülni.

[00:16:13]És ez az egyik legfőbb dolog.

[00:16:15]És ők Kínában ezt látják, hogy valójában ugyanúgy, mint ahogy annak idején Spárta, ideges az Egyesült Államok, hogy túl erős lesz Kína.

[00:16:25]Viszont van egy város vonal, ha beavatkozik Tajvan mellett az Egyesült Államok, ne legyen kétség, hogy katonai konfrontáció lesz.

[00:16:32]Ezt így még a Pekingi vezetés így face to face, tehát a személybe az Egyesült Államok első számú emberének soha nem mondta.

[00:16:40]Tehát sok sok más mellett azért erre nem látunk egyértelmű célokat.

[00:16:44]Jelenleg az USA részéről sok máshol készül, de pont Tajvan esetében nem.

[00:16:49]Ugye azt kérdezted a a beszélgetésünk elején, hogy mi a tapasztalás, tehát hogy mi mi ennek a a az eredményrésze.

[00:16:58]Eredményoldalról azt az mindenképpen jó, továbbra is tartom így összefoglalva, hogy beszélt a kétfél egymással, de az alapfeszültség, Csongor.

[00:17:04]És ezért volt érdekes ez a tükidz csapdája, merthogy valójában azt nem tudták föloldani, hogy az a fajta feszültség nyíltan ott volt mind a két oldalnál és a résztvevők mögötti szakértőknél is, hogy valójában a két nagy hatalom között kibékíthetetlen az ellentét.

[00:17:24]Ha húznunk kellene egy valamilyen egyenlőség jelet, vagy mondjuk eredményt kéne hirdetnünk, ühüm, akkor ki nyert, kivesztek.

[00:17:33]Nem, nem, nem.

[00:17:33]Az az amerikai kínai találkozót követően közelebb vagy távolabb állunk a hormózi szorosban lévő konfliktus lezárásához?

[00:17:47]Szerintem stagnál.

[00:17:49]Bajban van az Egyesült Államok.

[00:17:49]Nagyon érdekes, ugye és most bocsánat ávezek egy kicsit Iránra ugye hétfőn az a baj, hogy nem tudom most amerikai idő szerint vagy magyar idő szerint már az lehet, hogy még vasárnap mindegy.

[00:18:00]Öy az Egyesült Államok elnöke a közösségi média oldalán jelezte, hogy ketyeg az óra, fogy az idő irán számára, és azt gondolom, hogy ez egyik oldalról katonailag szerintem igaz.

[00:18:17]hiszen azóta tegnap este kiderült, hogy kérték az Egyesült Arab Emirátus Szaudarábbi és Katar vezetői, hogy az Egyesült Államok a kedd hajnali támadást állítsa le, ami két dolgot jelent megint csak, tehát ugye, hogy mit mit mondanak és mi van mögötte, hogy azzal, hogy szóltak az Egyesült Államok elnökének, hogy légyszi, az azt jelenti, hogy ma hajnalban, ha ők nem szólnak, megtörténik a támadás.

[00:18:44]Tehát ez mindenképpen mutatja azt, hogy az, amit az Egyesült Államok elnöke mond, hogy katonailag fogy az ideje Iránnak, ez abszolút igaz, mert ha nem szóltak volna az öböl országok, akkor ma hajnalban újból felé lett volna a háború.

[00:18:59]De álláspontom szerint, és ez az, ami Kína kapcsán, vagy a kínai tárgyalások kapcsán látszódik, szerintem fogy az Egyesült Államok ideje is.

[00:19:07]És nem csak az Egyesült Államok ideje, hanem a teljes nyugat ideje.

[00:19:11]olyan szinten van a válság, hogy egyszerűen az üzemanyaghiány és ennek a mindenfajta kereskedelmi láncolatra való hatása, hogy az elkövetkező kett hét egyszerűen kritikus.

[00:19:28]És ebben az, hogyha teherán úgy dönt, hogy kivár, húzza az időt, és hogy ezt Kína megvárja, azt gondolom, hogy van olyan lehetőségrendszere, és itt ugrok vissza a Pekingi találkozóra, amiben azt tudja mondani, hogyha már tényleghogy nem könyörög a nyugat, merthogy olyan szintű válság jön, amiről beszéltünk, a teher a teherszállítás, személyi szállítás és egyáltalán a nemzetközi fúvarozás tekintetében, amikor azt azt tudja mondani az Egyesült Államoknak, hogy nézzétek, ha nem is egy telefonnal, de el tudjuk intézni, hogy puhuljon teherán álláspontja.

[00:20:04]Szerintem néhány hét múlva a mostani helyzethez képest, ha így lavírozik az Egyesült Államok, le kell térdelni és kérni kell.

[00:20:16]Ugye ez egy nagyon kemény helyzet.

[00:20:21]Ha profilozhatok egy kicsit.

[00:20:21]Hát amit mondasz nagyon kemény igazából, mert az USAtól és Donald Trumptól azt elvárni, hogy letérdeljen és kérjen.

[00:20:32]Hát kevés dolgot tartok ennél irreálisabbnak.

[00:20:35]Az ami az ami de hozhatja ezt az élet.

[00:20:38]Tehát ugye azt ér, hogy két de megteszi ez a személyiség.

[00:20:41]És akkor itt itt mondok majd valószínűségeket.

[00:20:43]Tehát a profilját vizsgálva nagyon-nagyon jól látod, hogy Donald Trump döntési mecchanizmusaiban mindig ez a fajta váratlanság, ez 2016 és 2020 között kiakasztotta a világot, hogy tényleg ő úgy fogalmazott, hogy ez a stratégiai kiszámíthatatlanság nála.

[00:21:03]Én azt gondolom, hogy ő ilyen típusú ember, de bizonyos helyzetekbe ez bejött, hozzátéve azt, hogy azóta a világ megtapasztalta ezt, és rájött az ő módszerére, és erre fölkészült a másik oldal.

[00:21:17]És egyszerűen olyan helyzeteket teremt a Kelet, amiben ha egy konfliktusban nem tud nagyon gyorsan győzni az Egyesült Államok elnöke, mondok erre egy példát.

[00:21:28]Venezuelában ez működött.

[00:21:32]valójában lefejezte úgymond a vezetést, pedig már ki emlékszik lenne azára.

[00:21:37]Így van.

[00:21:37]Miközben három három hónapja volt.

[00:21:41]És ezt a fajta logikát akarta követni az Egyesült Államok elnöke, amikor azt mondta, hogy nézzük meg, hát működött Venezuelából, beavatkoztunk, bementünk, elkaptuk az elnököt, a feleségét, mindenki megijedt, és államosítjuk a az olajtársaságokat az amerikai cégek érdekében.

[00:21:57]És valójában milyenk Venezuela.

[00:21:59]Ez olyan szintig jutott, ugye múlt héten volt a közösségi média oldalon, hogy 51.

[00:22:03]államként így megjelent Donald Trump oldalán, hogy ő el tudná képzelni és hogy bekebelezik Venezuelát.

[00:22:08]Mondjuk ez mese, de ennek ellenére ez a ez az ő gondolkodásmódja.

[00:22:13]Ezt tette, ha megnézed, február 28-án, amikor az első támadássorozat keretében azt a vezetői egyeztetést, ami pont azért történt, emiatt nagyon, nagyon, nagyon komolyan be van rágva a vallási vezetés és a katonai vezetés Teheránba, mertogy ezt tegyük hozzá, hogy ez az egyeztetés azért történt, és azért volt a a legtöbb iráni vezető egy helyen, mertogy pont pont kaptak egy olyan ajánlatot, aminek keretében ők azt érezték, hogy valami sikeres egyeztetés várható Izraellel és az Egyesült Államokkal, miközben az volt a terv, hogy menjenek egy helyre és beszélgessenek arról a tervről, ami valójában nem létezik, és mentek a a rakéták, de nem működött az a fajta módszertan, ami Venezuelánál.

[00:23:05]Megölték az első számú vezetőt, számtalan top vezetőt mellette.

[00:23:12]Az, amit előbb mondtam, szó szerint lefejezték az iránni vezetést, és ettől még Irán nem rendült meg, és ettől még ugyanúgy megy ez a fajta küzdelem.

[00:23:19]És ebben a helyzetben nem szereti azt Donald Trump sem profilja oldaláról, sem a belső személyisége oldaláról, hogy kiderüljön a világ számára, hogy az, amit ő gondolt, nem működik.

[00:23:36]Ha valami nem működik, akkor ő gyenge.

[00:23:38]Ezt ő így látja.

[00:23:40]És egyébként a világ nagy részén is így ezzel kapcsolatban szerintem nem téved annyira az Egyesült Államok elnöke.

[00:23:48]Két lehetősége van.

[00:23:48]Az egyik lehetőség, hogy egy utolsó utáni nagy támadással mindent bele, és ami a csövön kifér, most bocsánat, megpróbálják térdre kényszeríteni Teheránt.

[00:24:01]De ezt pontosan tudja az iráni vezetés és pontosan tudják azt, hogy jó, lesz még egy nagy támadás, kén nagy támadás és utána elfogynak.

[00:24:11]Nem úgy az amerikai oldalra, hogy nem lesz lőszer és fegyver, hanem egyszerűen a beavatkozási lehetőségben az idő fogy el, mert a tényel így van.

[00:24:20]Meg meg ezen keresztül az olajszállítás, hogy letérdel maga a nyugati gazdaság, nincs más dolgunk, mint kibírni.

[00:24:29]Ezt látja Donald Trump és azt is látja, hogyha ebben ő nem tud eredményt elérni, akkor valahogyan az ő külpolitikája lelepeleződik és valójában megbukik a félidős választások előtt, ami ugye novemberben az.

[00:24:43]És van a másik rész, hogy elébb megy ennek az egész helyzetnek, és azt mondja, hogy nézzétek, akkor valahogy engedni kéne, de az megint gyengeség.

[00:24:50]Tehát van a rossz és a rosszabb megközelítés.

[00:24:56]És ebben, ha százalék-os oldalt kéne mondani, egyszerűen az ő személyiség profilját tekintve lesz még néhány tárgyalási forduló, mint amiben most kérték az öböl országokig, hogy légyszi ne, légyszi ne, de véleményem szerint meg fogja próbálni az Egyesült Államok elnöke megint csak azt, hogy valahogyan térdre kényszerítse iránt, ha ez nem jön össze, és ez a támadássorozat annyiban lesz más, hogy véleményem szerint itt nem csak légicsapásokról lesz szó, hanem szárazföldi beavat beavatkozásról is.

[00:25:24]A szárazföldi beavatkozások tekintetében a legnagyobb százalék-ot arra adom, hogy azt a 460 kg-nyi 60%-ra dúsított urániumot valahogyan megpróbálja megszerezni az Egyesült Államok vagy Izrael.

[00:25:38]Tök mindegy, tehát a nyugat, mert ha ez sikerül, akkor az a fajta sikerbejelentés, kommunikációs és egyébként valóság szempontból is, hogy innentől kezdve, ha ezek a készletek megvannak, Irán, nem képes atomfegyvert előállítani.

[00:25:54]Tehát innentől kezdve valójában a háború elérte a célját, akkor ezt nagyon jól be lehet mutatni.

[00:26:00]Na de könyörgöm, ezt pontosan tudja Irán is, hogy ezt a 460 kg-nyi urániumot szeretné megszerezni az Egyesült Államok vagy Izrael.

[00:26:07]Tehát nyilván védik, és nyilván adott esetben ennek a felkészülési részében olyan magas a fiaskó kockázata a nyugat szempontjából, hogy nagyon-nagyon nagy kérdés, hogy ezt be meri-e vállalni az Egyesült Államok katonai vezetése.

[00:26:21]Tehát, hogy itt megint csak a katonai támadás vonatkozásában is azt mondom, hogy rossz és rosszabb van.

[00:26:29]A szárazföldi beavatkozás magasabb veszteségeket is jelenthet, mint a légi csapások.

[00:26:34]És az, hogy április eleje óta megint csak volt ideje felkészülni Iránnak, és erre nézve is voltak információk, hogy Kínából légvédelmi rendszereket kapott SOS, a teheráni vezetés.

[00:26:47]Ez megint csak kockázati oldalról ott lebeg, hogy lehetnek légi támadás oldalról is veszteségei Iránnak és Izraelnek is.

[00:26:55]Tehát, hogy ez egy nagyon magas kockázatú valami.

[00:26:57]De egyszerűen én azt látom, hogy nem nagyon van más útja.

[00:27:01]Besokkozta saját magát.

[00:27:04]Tehát most erre nem tudok mást mondani, hogy Donald Trump.

[00:27:06]És szerintem ebben a lépéssorozatban erre vár Peking.

[00:27:10]És miután ez megtörténik, én nagyon bízom abban, hogy hogy lesz valamilyen fajta megoldás, de ez nagyon sokba fog kerülni Washingtonnak.

[00:27:20]korábban már utaltál az afrikai helyzetre és az Afrikában lévő Kína és Oroszország által leuralt nyersanyagok, ásványi kincsek és egyéb területek, meg ugye hát a gazdasági irányítási rendszerek fölött.

[00:27:35]Most mégis Amerika avatkozott be az afrikai kontinensen.

[00:27:39]Egészen pontosan az afrikai ISIS vezetőjét iktatták ki.

[00:27:42]Ez egy célzott támadás volt.

[00:27:43]Ugyanakkor viszont, hogy miért is kell erről beszélni, ha ezt megtették Iránban, Szíriában sat, tehát hogy már több beavatkozást csináltak az elmúlt időszakban, mert Afrikában nem tettek ilyet.

[00:27:54]Most már egy huzamosabb ideje.

[00:27:57]Hát legalább 15 éve.

[00:27:58]Legalább 15 éve.

[00:27:58]Hogy akkor mégis miért pont most?

[00:28:01]Ö az utóbbi időszakban több beavatkozás volt.

[00:28:03]A 15 évet arra értem, hogy az elmúlt 10-15 évben ahhoz képest, ahogy Peking és Moszkva hát építette magát, most erre nem tudok mást mondani, ez a tényleg ez katonai szempontból gazdasági függés oldaláról, tehát hogy az afrikai országok hihetetlen mennyiségű pénzügyi támogatáshoz tudtak jutni Peking oldaláról, aminek nyilván megkérte Peking az árát.

[00:28:28]elsősorban egyébként egy ilyen furcsa, nagyon-nagyon egyszerű kereskedelmi modellben, hogy kapsz sok pénzt, Csongor, viszont nem úgy törlesztesz, hogy pénzben adod vissza, hanem adott esetben olyan termékekben, vagy olyan ásványi anyagokban, amiben én még azt is bevállalom, hogy megcsinálom a bányát, csak onnantól kezdve valójában a te részesedésed azokból a bányákból majdhogy nem a nullához közelít.

[00:28:54]És ehhez van egy olyan idő norma, amiben hát az elkövetkező 20-25 évben ne nagyon várják.

[00:29:03]Lényegében bányaonzióát alakítanak ki.

[00:29:06]Igen.

[00:29:06]Ö úgy, hogy egyébként olyan szintű kitermelési koncessziókat kaptak, amelyek és akkor most ezt hagyjuk, hogy környezetvédelmi meg tehát, hogy ez nem számít, tehát hogy azt csinálnak, amit akarnak.

[00:29:18]Az afrikai kontinensen még nem a zöldítés irányába mennek a dolgok.

[00:29:21]Nem egyáltalán.

[00:29:21]Ö és valójában ugye szakértők ezt is vizsgálták, hogy olyan mértékű, kitermelési mennyiségekről beszélünk, hogy a 20-25 év alatt valójában azok a bányák totálisan lemerülnek.

[00:29:36]Tehát innentől kezdve azzal, hogy ilyen 90 tiet 10%, enyém 90% valójában a az a az a bánya az az enyém teljesen.

[00:29:45]És mire én átadnám, addigra abban a bányában nem marad semmi.

[00:29:49]Tehát ezt nagyon tudatosan építették.

[00:29:51]Oroszország más utat járt, ott is vannak nyersanyagok, de annyira Oroszországoknak ugye nyersanyagokra nincs szüksége.

[00:30:03]Hát azért gyémántbányákat tarthat.

[00:30:04]Így van.

[00:30:04]Ezt akartam mondani, hogy gyémánt, illetve aranybányák vonatkozásában és néhány ritka földfém vonatkozásában azért lépett Oroszország is, de Oroszország stratégiája inkább nem a gazdasági részen történő beavatkozás, hanem az, hogy politikailag segít hatalomban tartani olyan vezetőket, akik mögött a Wágner csoport katonai ereje biztosítja azt, hogy abban az országban stabil rend lesz.

[00:30:32]Hát nyilván az első számú vezető szempontjából, és bármilyen fajta felkelés, legyen az vallási demokratikus, akármi, elfolythatja így Oroszországon keresztül, és van hozzá ereje.

[00:30:46]És ez ment a maga útján az elmúlt 10-15 évben, ami azt jelenti, hogy a száhelővezetben ott elsősorban, és majd mondom, hogy mi az, ami egy picit ezt megbillentette, tehát a szájelövezetben, illetve a közép-afrikai térségben, hogyha így húzhatok így keresztbe Afrika kontinensén egy vonalat.

[00:31:08]Ennek a két országnak az érdeke abszolút érvényesültek.

[00:31:13]Biztonságpolitikai szempontból azonban lépett ez az egész válság egy szintet.

[00:31:17]Egyrészt az ISIS legyőzésével Irakban és É északkelet-szíriában az ISIS katonai szárnyának legyőzésével valójában elkezdett terjeszkedni az ISIS és a szélsőséges iszlám Afrika felé.

[00:31:35]Egyszerűen azért, mert azt látták, hogy az a fajta nemzetközi nyomás, amiben Franciaország példa száelővezetben nagyon komolyan jelen volt.

[00:31:41]Tehát ennek kapcsán jelent meg az is, hogy majd mi magyarok is megyünk csádba, ami ugye nem derült ki, hogy igazán én se tudom, tehát hogy a mai napig nem áll látom át, de hogy szélsőséges iszlám terjedésén keresztül megjelent egy új fogalom, ez a franchise terrorizmus, aminek keretében például Boko Haram és más terrorszervezetek is hűségesk tettek így áttételesen az Iszlám Államnak, amikor még létezett már a kalifátus idején, és felvállalták azt, hogy ugyanabban a misszióban, ugyanúgy a nyugat ellen, ugyanúgy mindenfajta demokratikus vonulat ellen, a kereszténység ellen, ezekben a térségekben nagyon komolyan lépnek.

[00:32:23]És ezek ennek kapcsán borzasztó dolgok történtek Nigériában és más országokban is, ahol tömeges kivégzések, emberrablások mutatták azt, hogy nagyon-nagyon komolyan ez a fajta szélsőséges iszlamista törekvés eredményre vezetett.

[00:32:37]És különösen azután történt ez, amikor ahogy a a ennek a résznek az elején mondtam, összeomlott a Közelkeleten az Iszlám Állam, és tényleg szárba szökkent, tehát sokkal-sokkal erősebb lett így a szélsőséges iszlamista terrorizmus, és annak egyfajta kiképzési, felkészítési része, amiben ez abszolút veszélyes volt nem a közelkeleti, hanem elsősorban az észak-afrikai térségre, és olyan szintet ért el, az utóbbi időszakban, hogy nagyon-nagyon komoly veszélye van annak, hogy az elkövetkező egy- másfél évben, ha ezt így hagyja a nyugat, ebben elsősorban Európa sérülhet, egy óriási migrációs hullám indul el, mert olyan pokoli állapotok és háborúhoz közeli helyzetek adódnak térségekben, ami miatt ez a fajta észak felé induló, hát nevezzük nevén népvándorlás vagy migrációs vándorlás sok 10 millió embert megmozdíthat.

[00:33:35]És ennek keretében nézett erre rá az Egyesült Államok, és mondta azt, hogy egyrészt csörömpöl Európa, hogy segítsetek, segítsetek, segít.

[00:33:44]Jó, eb de ez ez most épp nem hajtja meg az Ameriká annyira nem.

[00:33:49]Meg azt gondolom, hogy a napirendi pontok között ott van, tehát legyünk korrektek, de ez valahol a lista végén.

[00:33:56]Elsősorban az a rész, hogy például ebben a Pekingi tárgyalásban is milyen szinten tud magabiztos lenni CG Ping azon keresztül, hogy van egy kína erőd, ahogy szokták mondani, van egy kontinensük, amit megvásároltak, tehát és annak mindenfajta nyersanyagtartalékával, és nem azt nézi az Egyesült Államok vezetése.

[00:34:17]És egyébként ebben összhang van a demokratákkal is, hogy mi van most, hanem az, hogy mi lesz adott esetben 20 év múlva, hogyha ezek a bányák úgy termelnek, újabb koncessziókat szereznek.

[00:34:28]Tehát, hogy valójában a nyugat elveszíti teljes egészében Afrikát.

[00:34:32]És ebben a helyzetben és ezeknek a dolgoknak kapcsán és az, hogy szeretne Donald Trump erőt fölmutatni, azt a döntést hozta, hogy például bőfél évvel ezelőtti mondásaihoz képest vissza kell térni az Egyesült Államoknak, és egy csettintéssel megtörtént ez.

[00:34:50]Nyilván ennek vannak látványos részei.

[00:34:53]A látványos részekben, ezt nagyon szereti az Egyesült Államok elnöke.

[00:35:00]Ugye ez volt például az Iszlám forradalmi gárdával vezetőjének likvidálása kapcsán, Suleimani kapcsán is.

[00:35:05]Ő most bocsánat, hogy így fogalmazok, hogy szereti az ilyen látványos likvidálásokat, de ez az igazság.

[00:35:11]Nem félünk ölni, mondja ezzel az Egyesült Államok.

[00:35:15]Nem félünk katonailag beavatkozni.

[00:35:17]Most még csak precíziós csapásokkal tesszük meg, de egyébként ez azt is mutatja, hogyha a precíziós csapásra képesek voltunk, akkor pontosan tudjuk, hogy mi történik abban a térségben, ami azt jelenti, itt megint a ki nem mondott rész, hogy hírszerzési oldalról mi piszkosul ott vagyunk, és nem vonultunk ki olyan szinten, és most erre még inkább rá fogunk erősíteni, legyen ez figyelmeztetés mindenkinek.

[00:35:42]És ezek után történik általában az a fajta nyomásgyakorlás és az a fajta diplomáciai visszatérés, aminek keretében az ütközés mint ahogy egyébként a Szovjetunió idején is megtörtént Angolában, Kongóban pro és kontra, ugye angolában pont szovjet beavatkozás volt a kubaiakon keresztül, tehát pro és kontra tette a két oldal.

[00:36:07]ilyen proxi összeütközések történnek, amiben azok a felkelők, azok, akik eddig a Wgner által, vagy Oroszország által támogatott vezetők ellen nem tudtak nyerni, hát most fölmerül annak a lehetősége, hogy lehetséges, hogy mégis, és érdemes megpróbálni újból fellázadni.

[00:36:30]Ez nyilvánvalóan egy ilyen dominó elv, mert hogyha ezek a dominók elkezdenek dőlni, ha sérül az eddigi államhatalom, ami biztosította Kínának a lehetőségeket, biztosította Oroszországnak a lehetőségeket, és új emberek jönnek, akkor azok nyilván ezeket a koncessziókat visszavonják.

[00:36:47]Az afrikai térségben sokkal-sokkal könnyebb nemzetközi szerződések, tehát hogy hogyan szerzel érvényt ezeknek.

[00:36:55]És az, amit megtehetett eddig Kína, és ami számukra veszélyes, most gondold el, hogy te beleraksz sok 10 milliárd dollárnyi fejlesztést egy bányarendszerben, feldolgozásban, instant.

[00:37:09]Így van.

[00:37:09]És ugyanúgy, mint Venezuela kapcsán azt mondja az egyesül, köszi.

[00:37:13]És ez a mienk.

[00:37:13]Tehát, hogy ez fog még szülni konfliktusat, nagyon komoly konfliktusokat és komoly lehetőség.

[00:37:19]Tehát az ahogyan az egyesület és ezért mondtam a listát, hogy ezen az egy a az Európai Unió, hogy mi ezt szeretnénk ilen jó jó jó persze, tehát nézzétek meg, segítettünk.

[00:37:28]Hozzáteszem, hogy szűkken az Európai Uniának és vannak érdekeltségek.

[00:37:30]Hát elsősorban Franciaországban.

[00:37:33]Franciaországnak így van, de a így van, hogy ebben a kérdéskörben felmerült az is, és ezt kezdték el mondani az Egyesült Államokban a mostani republikánus szakértők, hogy valójában ez volt a terv, tehát hogy rakják csak bele azt a rengeteg pénzt a kínaiak, legyenek ilyenfjta gyártási, kitermelési folyamatok.

[00:37:55]És ezt nem kell akkor így belerakni az Egyesült Államoknak, és ahogy előbb fogalmaztál, el is gondolni.

[00:38:01]Hát szerintem Afrikáról is fogunk beszélgetni még a frontvonalban a következő hónapokban, a következő időszakban.

[00:38:06]Viszont még egy témáról, bár már kevés időnk van, de még mindenképpen szót kell ejtenünk.

[00:38:12]Az pedig Kuba helyzete.

[00:38:12]Ugyanis egy olyan kép kezd kirajzolódni, ami nagyon, nagyon, nagyon hasonlít a venezuelai helyzethez, mielőtt beavatkozott Venezuelában az Egyesült Államok.

[00:38:25]Meglátásod szerint, bár már egy ideje ezzel így kacérkodunk, itt beszélgetünk róla műsorban, hogy Kuba vajon mikor kerülhet sorra?

[00:38:33]Szerinted az iráni konfliktus lezárásáig lehet-e arról beszélni, kell-e aggódnia a Kubának, hogy megtörténik egy bank?

[00:38:40]Én azt gondolom, hogy kell aggódniuk.

[00:38:40]És az, amit ezelőtt három hónappal mondtam, hogy elsősorban gazdasági lépéseken keresztül, tehát a szankcionálás és Kuba megfolytása gazdaságilag, hogyha fogalmazhatok így, akkor magasabb százalékot mondtam erre az irányra.

[00:38:52]Ez a százalék csökkent és nőtt az a százalék-os arány, hogy el tudom képzelni, hogy valamilyen fajta beavatkozás történik az Egyesült Államok oldaláról, katonai szempontból.

[00:39:04]te nem teljes háború és lerohanása Kubának, hanem az, amire céloztál, hogy igen, több állami vezető felelősségét, és az állami vezetésben elsősorban a politikai vezetés, tehát ugye ez a kommunista párt oldalán lévő vezetők kapcsán.

[00:39:23]Most erre nem tudok válaszolni, hogy megszületett már az ítélet az Egyesült Államokban.

[00:39:26]Ugye a 90-es években lelőttek két segélyeket szállító repülőgépet, és amerikaiak haltak meg emiatt.

[00:39:34]vagy most fog megtörténni az ítélet, de súlyos lesz mindenképpen, vagy már megszületett.

[00:39:40]Ugye ilyen 100 években kell ilyenkor gondolkodni, tehát amit így egy ember kaphat egyesült Államok elleni összeesküvés, emberölés, tehát szervezett bűnözés satöbbi.

[00:39:49]Tehát, hogy ezeknek a a bűncselekményeknek a a kapcsán.

[00:39:55]És ugyanez történt, ezt jól látod Venezuelában is, hogy ott is valójában, amikor a venezuelai elnök, illetve a kormányzat több tisztviselője ellen felmerült az a drogkereskedelmi vád, és ezzel kapcsolatban bizonyosság lett.

[00:40:10]Ezt meg tudták mutatni az Egyesült Államok médiáján keresztül a társadalomnak.

[00:40:18]először finom beavatkozásokkal ott is szankcionáltak embereket.

[00:40:23]Aztán néhány hajó, motoros hajó elsüljett, ugye elsüllyesztette az Egyesült Államok haditengerészete.

[00:40:27]Aztán egyfajta blokádot vontak, és egyszer csak most nem ugrik be, de év elején volt, nem tudom most fejből a napot, egyik hajnalban egyszer csak beavatkozott, és egy ilyen precíziós beavatkozással elrabolták a vezetést, illetve megfenyegették ezen keresztül a venezuelai vezetést.

[00:40:46]Azt lehet látni, hogy egy ilyen puzzle darab rendszerben, ha nézzük, Venezuela azért volt fontos Venezuela megszerzése, mert Oroszország már jó ideje igazán nem tudja nyersanyagokkal ellátni Kubát.

[00:40:59]Hol van a szovjet időszak, amikor a 60-as, 70-es,80-as években ez még működött?

[00:41:08]Valójában meggyengült a egy nagy hatalom.

[00:41:10]Szovjetunió és Oroszország kiállt Kuba mögül.

[00:41:14]Egy lábon álltak.

[00:41:14]Ez volt Venezuella.

[00:41:18]Ezt is kiütötte valójában az Egyesült Államok.

[00:41:20]És ezen keresztül, jól látod, érzékelhető az, hogy az Egyesült Államok vezetése nagyon komolyan úgy érzi, hogy a sok-sok 10 éves szankcionálás egy olyan társadalmi repedésrendszerhez, nem is egy repedés, hanem számtalan repedéshez vezetett, amiben elegük van az embereknek.

[00:41:37]És milyen jó lehetőség lenne, hogy a teljesen rossz helyzethez képest, ha már egy pici jót adsz, akkor adott esetben az életszínv föllendülhet és emelkedhet, és végre a kommunista vezetés eltűnhet.

[00:41:53]Ennek fő szószólója Rubio.

[00:41:53]Ennek van egy nagyon egyszerű emberi oka, hogy ő ugye kubai származásom.

[00:41:58]Így van.

[00:42:01]És neki nagyon fontos lenne, hogy bevonulhasson úgymond Kuba történelmébe.

[00:42:06]És tényleg szerintem rokonai is élnek magá.

[00:42:08]felszabadítás, ha a nevéhez kötődne, az neki egy ilyen személyes ügy lenne.

[00:42:12]Így van.

[00:42:12]A másik oldalról hihetetlen, pragmatikus módon áll ehhez Donald Trump, tehát benne nincsen személyes semmi.

[00:42:19]Annyi minden dolog sült el rosszul, és annyira rosszul áll a félidős választások kapcsán, hogy most nagyon jó lenne egy olyan látványos eredmény, ami az Egyesült Államok Társadalmának nagyon-nagyon kézzel fogható.

[00:42:34]Iránt messze van.

[00:42:36]Iránt az se érdekli ilyen szempontból az Egyesült Államok polgárait, hogy Iránt támad, nem támad, azt nézik, mi van a benzinkúton.

[00:42:45]Így és a benzinkúton probléma van.

[00:42:45]Igen, de azt látják, nem Iránt, ha azt látják, hogy Floridához képest 150-2000 km-re Kubában történik egy változás, és lehet odamenni nyaralni most idézőjelben, hogy az a rengeteg kubai, aki az Egyesült Államokban emigrált, biztonságban hazatérhet, hazatérhet, családegyesítésben, tehát hogy ennek számtalan olyan pozitív üzenete van, ami a félidős választások előtt kapóra jön Donald Trumpnak, és ő ezt a részét nézi.

[00:43:12]Az, hogy be merre vállalni katonai akciót, erre mondtam azt, hogy magasabb százalékot adok rá, de nem lesz olyanfajta nyílt konfrontáció szerintem, mint Iránnál.

[00:43:23]Viszont ha mi beszélünk, ezt amit szoktam mondani, mi beszélünk erről, higd el és higgyék el a nézők, havannában is beszélnek erről.

[00:43:33]És nem tudok olyat elképzelni, hogy a kínai kommunista párt vezetői, akik generációk óta vannak a hatalomban, szeretnék átadni az íróasztalukat és a széküket, mondjuk demokratikus formátumban más kubaiaknak vagy amerikaiaknak.

[00:43:48]Tehát ők ugyancsak készülnek arra, hogy valamilyen úton, módon, ha egy ilyen beavatkozás történne, hasonlóan, mint ami 1960-as években volt a disznóbölben, oda tudjanak csapni áttételesen az Egyesült Államoknak.

[00:44:02]Ebben van most egy bejelentés volt az elmúlt két-három napban, hogy dróntechnológiához jutott Kuba.

[00:44:08]Nem sok, tehát 300 drón, de 300 drónnal is lehet bajt csinálni.

[00:44:12]És ezek olyan drónok, amely mivel nagyon közel van Florida partjain.

[00:44:18]Egyrészt, másrészt, hogyha beavatkozás történik, akkor az Egyesült Államok haditengerészete a karibtengeri térségben, illetve a mexikói jövőben nincs hozzászokva ahhoz, hogy katonai dróntechnológiával találkozzon.

[00:44:28]Tehát az egy másfajta hadviselés lenne megint csak annak a a térségnek.

[00:44:32]Tehát ilyen szempontból látható, hogy Kuba is készül ellenállásra.

[00:44:40]Az elkövetkező szerintem másfél ké két hónapban ez azért derül ki, mertogy novemberig szeretne eredményt felmutatni Donald Trump és adott esetben valahogyan, ha sikertelen lesz Iránba az iráni fiaskót eltakarni.

[00:44:53]Hát az biztos, hogy mióta megjött Donald Trump, nem unatkozunk.

[00:44:54]Erről gondoskodott.

[00:44:56]Ennek nem feltétlenül kell örülnünk, mert mert mert azért az, hogy biztonságpolitikai szempontból, fegyveres konfliktusok szempontjából ennyire aktívvá vált a Föld különböző gócpontjai, ez ez nem feltétlenül jó, de ez egy nagyobb politikai és geopolitikai átrendeződés része.

[00:45:13]Erről viszont meg évek óta beszélünk.

[00:45:15]Péter, köszönöm szépen, hogy itt voltál.

[00:45:18]Önöknek pedig köszönjük a megtisztelő figyelmet.

[00:45:20]Hamarosan ismét frissen jelentkezünk a frontvonal legújabb adásában, de most várhatóan egy hét kimarad, hiszen Tarjányi Péter és jómam is egy nagyon rövid pihenőre megyünk.

[00:45:28]Ha nem tették volna, akkor iratkozzanak fel.

[00:45:32]A komment szekcióban pedig mondják el a véleményüket, a frontvonalt pedig innen folytatjuk.

[00:45:36]Viszontlátásra!

[00:45:38]Viszontlátásra!

[00:45:38]y