Stumpf-Biró Balázs összeomlás-kutató: A felmelegedés hatására az emberiség fele is eltűnhet

[00:00:03]Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, mégha nem is hiszik el rólam, hogy nincs a fejemen alusisak, és nem vagyok összefüggés elmélet hívő.

[00:00:12][torokköszörülés] Itt elég, ha megnézzük a a az egyébként minden évben frissített demokrácia indexnek a hanyatlását, tehát szükségszerűen egyszerűen az autoriter rendszerek irányába mozdulunk el a világon.

[00:00:23]A magyarázata nagyon egyszerű.

[00:00:27]Menél inkább a bizonytalanság [zene] válik az emberek mindennapi életének részévé, és ez már történik, annál inkább szomjazni fogják a ab a így van a a biztonság ígéretét, és annak, aki ezt megadja nekik, arra fognak szavazni.

[00:00:51]Tisztelettel köszöntöm önöket a konkrétan Ronai Egonnal adásában.

[00:00:52]A jövőről fogunk beszélni.

[00:00:54]a jövőről, ami tulajdonképpen már itt van, és hogy mennyire azt érzékeljük mindannyian, hogyha a hőmérőre nézünk, vagy hogyha tapasztaljuk azt, hogy mennyire nincsen csapadék, de sok más jele is van annak, hogy voltaképpen utolértük önmagunkat a saját jövőnket.

[00:01:07]Stumfbíró Balázs lesz a vendégem, aki összeomlás kutató és a jövőkutatás iránt érdeklődő kedves nézőinknek azt gondolom, hogy régió ismerőse.

[00:01:16]Ráadásul ennek a bizonyos mély alkalmazkodásnak az egyik szakértője meg hazai képviselője.

[00:01:22]Erről is beszélünk majd.

[00:01:24]Örülök, hogy itt van.

[00:01:24]Köszönöm az alkalmat.

[00:01:27]Köszönöm a lehetőséget.

[00:01:28]A maga műfaját nagyon sokan összekeverik valamiféle olyan skifivel, ahol a főszereplők pontosan tudják, hogy itt a végm, és valamiféle teljesen lehetetlen küzdelmet folytatnak az elemekkel szemben.

[00:01:43]Miközben hát amivel ön foglalkozik, az alapvetően inkább az, hogy hogy ne legyen itt a vég, ugye?

[00:01:52]Igen, valóban így is mondhatjuk, de kétségtelen, hogy nem a Delhi Józsda műfaját űzzük.

[00:01:59]Nem lehet pontosan megmondani sem azt, hogy mi lesz, sem azt, hogy mikor.

[00:02:04]Tehát aki alapvetően ezzel vádol minket, bár értem a motivációját, de nem túl megalapozottan teszi.

[00:02:10]Itt tulajdonképpen trendelemzésről van szó, arról, hogy összetett rendszerek milyen módon viselkednek.

[00:02:16]És ha abból indulunk ki, hogy eddig hogyan tettük a dolgokat, és milyen irányba mentek a folyamatok, és feltételezzük, hogy ez ugyanígy marad adott esetben továbbra is, akkor az milyen időtávon belül milyen következményekhez vezethet?

[00:02:33]Van a kollapszológia, ugye az összeomláskutatás, meg van a dumizmus, ami hát lényegében a a mindennek vége mind meghalunk kategóriát tartalmazza.

[00:02:43]Ez az utóbbi állítás sajnos java részt igaz, de de a kettő között azért óriási különbség van, nem?

[00:02:50]meglehetősen.

[00:02:50]Igen.

[00:02:50]Egyébként Jam Bendel a mély alkalmazkodásmozgalom alapítója faragta a Doomizmusból, a Doomerből a Doomstert, aki hát ez már egy angol nyelvi finomság, de alapvetően azt a fajta a Stockdale paradoxon alapuló optimista realizmus testesíti meg, hogy elfogadjuk a valóságot olyannak, amilyen megismerjük annak minden következményével együtt.

[00:03:17]De megpróbáljuk kihozni belőle, amit lehet, és a meglátni az igazán nehéz helyzetekben is a szépet és a jót.

[00:03:28]Mély alkalmazkodás említettem itt rögtön az elején is azt, hogy a hazai apostolok egyike, [torokköszörülés] de hát ugye ez a mély alkalmazkodás, ez nem egy ügy, ez egy folyamat.

[00:03:36]Itt több mindent kell, több mindenen kell átmennünk ahhoz, hogy eljussunk valahova.

[00:03:43]Így van.

[00:03:43]Tehát itt, amit érdemes megérteni az elsők közt, hogy hogyan is kerültünk ide, mint emberiség, és hogy ennek milyen alapvető elsősorban pszichológiai okai vannak.

[00:03:53]És jelenleg is a legnagyobb probléma forrása az maga a viselkedésünk, ami nyilván a döntési mechanizmusainkon alapul.

[00:04:05]És az, hogy a jövőt, illetve ezt a problémalmazt, amiről beszélünk, hívjuk akkor adott esetben polikrízisnek, aminek az ékaratváltozás csak az egyik eleme, ezt valahova a jövőbe vetítjük, és ez egy nagyon káros valóság nemismeretre alapul.

[00:04:21]Tehát nagyon sok tekintetben nem értjük, nem ismerjük és tagadjuk is a valós helyzetet.

[00:04:28]Az intézményeink, a megszokásaink, a döntéseink még mindig olyan világra alapulnak, ami lényegében már elmúlt.

[00:04:37]Hogyha abból indulunk ki, hogy jutottunk idáig, és akkor kezdjük is el ezt egy kicsikét felfejteni, van rá időnk ebben a beszélgetésben, még ha nem is végtelen, akkor azért azt a fajta vakságot is látnunk kell, hogy a tudomány elég régóta vázolja nekünk azt, hogy rossz vége lesz ennek.

[00:04:52]Így van.

[00:04:52]Ez olyan, mint amikor az ember nem hiszi el, hogy belelép majd abba a gödörbe, és vakon megy előre, aztán belelép abba a gödörbe.

[00:04:57]Tehát miért miért nem tudjuk tudomásul venni azt, hogy voltaképpen amit csinálunk, az egyfajta önpusztítás, mert mi magunk nem éljük meg.

[00:05:07]Hát nagyanyám azt mondta, hogy ha az ember tudná, hogy elesik, akkor leül.

[00:05:11]Hát itt valóban arról van szó, hogy emberiség szinten azért már régóta tudható, hogy milyen irányba mennek a folyamatok.

[00:05:18]ebben, hogy miért nem tesszük, vagy tettük, amit nem tettünk, ebben egyrészt benne van maga az emberi psziché a tény, hogy az emberi agy törzsfejlődése az 97%-ban a kőkorszakban történt, ami egy egészen más típusú környezetet és kihívást jelentett ennek az agynak, mint amibe ma él.

[00:05:40]Tehát azok a mechanizmusok, amik azt szolgálták, hogy túléljen és kihozza a maximumot az adott helyzetből, azok most az ellenkezőjére fordultak, abszolút kontraproduktívak.

[00:05:51]De a tény, hogy hogy a a döntéseink ugyanazt a rossz mintát viszik tovább, amit eddig is használtunk, az csak megerősíti azt, amit egyébként a rendszereink is szükségszerűen visznek tovább.

[00:06:06]Tehát azért akár az üzletet nézzük, ahol a haszon a maximalizálása az egy abszolút elvárás, akár a politikai döntéshozókat, ahol mindig ciklusokban gondolkodunk, és csakis a rövidtávú hatalom megszerzése és megtartása az elsődleges cél, meg természetesen bármi, ami abból származik, ez mind lehetetlenné teszi, hogy olyan léptékű problémákkal, amik nem években mérhetők, bár egyre inkább abban is, hanem legalább évtizedekben azokkal komolyan foglalkozzunk.

[00:06:40]Maga az emberi lineáris gondolkodású, tegnap ez volt, ma az van, abból kitaláljuk, mi lesz holnap.

[00:06:49]Ez a megközelítés alkalmatlan arra, hogy feldolgozzuk ezeket a léptékű problémákat.

[00:06:54]És akkor ott van, amit említett, hogy valójában az emberek többsége nem is akar ezekkel a dolgokkal szembesülni, ezért a tagadás valamilyen formájában menekül, legyen az technooptimizmus, hiszen mit is kezdhetne ő ilyen léptékű problémákkal?

[00:07:10][horkantás] Pedig ebben az évtizedben nekünk magunknak, magyaroknak is azért két trauma szembe jött.

[00:07:14]Az egyik a covid, ami megmutatta a sebezhetőségünket.

[00:07:16]És a másik pedig a klímaválság, amelyik most kopogtat be igazán az elmúlt évben meg ebben az esztendőben, miközben ez a folyamat ezt már tartott, [torokköszörülés] de most már nem lehet azt mondani, hogy nem érzékeljük.

[00:07:28]42 fok.

[00:07:30]Ezt azért érezzük és fogjuk is.

[00:07:32]Tehát ez amivel szintén nem szeretnének az emberek szembenézni, hogy ez nem egy megoldandó probléma, amire majd hát nem ők, de egy tudós, egy döntéshozó, valaki majd meghozza a megfelelő döntést, és abból ered egy olyan megoldás, amivel tulajdonképpen eljuthatunk egy olyan állapotba, aminek a lényege az, hogy ugyanúgy folytathatjuk tovább, ahogy eddig ez illúzió.

[00:08:00]A technológia nem segít.

[00:08:00][nevetés] Einstein mondta, hogy azon a szinten megoldani egy problémát, ahol az keletkezett, nem igazán lehet.

[00:08:07]Na most a technológiai civilizációnk, ahol van és ahogy működik, az a probléma alapvető forrása.

[00:08:17]Tehát a működése ennek a civilizációnak a szemlélete és a működési mechanizmusa, az az alapvető oka, hogy jelenleg ott tartunk, ahol tartunk.

[00:08:27]hiszen az ipari civilizáció működése az, ami bemeneti és kimeneti problémákat okoz.

[00:08:32]A kimeneti problémák a hulladék képződést jelentik, és itt ne csak szívószálakra, szatyrokra gondoljunk, hanem az emberiség az a az ipari civilizáció működése elképesztő mennyiségű többlethőt termel, illetve egyre nagyobb mértékben üvegházhatású gázokat, aminek az egyik következménye az éghajlatváltozás.

[00:08:51]De legalább ilyen fajsúlyú probléma és jelentőségehez képest agyon hallgatott probléma van a bemeneti oldalon.

[00:08:58]A természeti erőforrások túlhasználata és kimerülése, ami ha nem volna egyébként éghajlatváltozás, mint kimeneti probléma, akkor is önmagában olyan súlyos, hogy évtizedeken belül elletetlenítené a megszokott modern életünk működését.

[00:09:13]Van egy négyes egység, a megőrzés, elengedés, helyreállítás, megbékélés.

[00:09:17]Ugye ez a mély alkalmazkodás négy alapillére.

[00:09:19]Hol tartunk ebben?

[00:09:21]Sehol még hát ki hol civilizációs [torokköszörülés] szinten ezt nem nem merném kijelenteni, hogy bárhol egy másik csá megőrzésre sincsen kísérletünk.

[00:09:33]Érdemben nincs, és önmagában nem is áll meg.

[00:09:36]A civilizációs szinten szerintem a polcsefurka féle tudatosulás lépcsőfokai az egy sokkal pontosabb leírás.

[00:09:43]A mély alkalmazkodás négy rje, mint négy fogalom, amiről beszélt az előbb.

[00:09:48]ö annak egy újraértelmezett sorrendje alapvetően az, ami ott kezdődik, ahol az előző véget ér, a megismerés, megértés, megbékélés.

[00:10:01]Tehát én őszintén úgy gondolom, hogy az első az, hogyha itt és itt összeraktuk ezeket a dolgokat, akkor érdemes megbékülni azoknak a következményeivel.

[00:10:10]A megbékülés után jött, ami szerintem az egyik legfontosabb, az az elengedés, tehát hogy mik azok a dolgok, amik lassítják a felkészüléses alkalmazkodás folyamatát.

[00:10:22]És hogyha nem önmagunktól engedjük el őket, hanem egy nap úgy ébredünk, hogy nincs és nem is lesz, pedig el se tudtuk képzelni nélküle az életünket, az egy nagyon durva pszichés megterhelést jelent majd az embereknek, ami nyilván pánikhoz meg káoszhoz vezet.

[00:10:36]Mi lesz ilyen?

[00:10:36][nevetés] Mi jó?

[00:10:38]Mi lesz az első ilyen?

[00:10:42]hogy látja?

[00:10:42]Hát ugye vannak modellek, amik különböző dolgokat elénk raknak.

[00:10:46]Így van.

[00:10:46]Ha már említettem Csefurkát, akkor megemlítem Dmitri Orlovot is.

[00:10:49]Ő egy orosz amerikai kollapszológus, és ő dolgozta ki a az összeomlás öt fázisának az elméletét, ami nem jelenti azt, hogy ez egy kőbevés metódus, és szükségszerűen ütemezve követi egyik a másikat, de egy megfelelő támpont.

[00:11:05]Ő azt mondja, hogy a legeslegelső, az a legtörékenyebb a pénzügyi rendszerünk lesz.

[00:11:12]Tehát pénzügyi összeomlás, gazdasági, kereskedelmi összeomlás, politikai összeomlás, társadalmi összeomlás és kulturális összeomlás.

[00:11:23]És ha megnézzük azt a modellt, amit egyébként a munkatársaval kidolgozott erre, hogy hol van az az átbillenési pont, ahol a rendszerek, az összetett rendszerek elkezdenek széthullani, adott esetben a pénzügyi rendszer, ezt megtükrözve egy hanyatlási folyamatot állítottak föl, és annak gyakorlatilag az utolsó fázisaiban vagyunk, túl vagyunk a a politikai krízisen, a bizalmi válságon, gyakorlat latilag az ellátási rendszereink szétesésénél tartunk.

[00:11:55]Szerintem erről senkit nem kell különösebben meggyőzni, hogy akár az energetikai válságot, akár a konfliktusokból eredő beszállítási lánc problémákat jelezzük abban a pillanatban, ahogy megtörténik az a pénzügyi kötőjel gazdasági válság amit hát már sokan jel jeleznek, hogy ha ha véletlenül ebben az évtizedben nem történik meg, akkor az egy csoda.

[00:12:18]Az azt jelenti lényegében, hogy emberek tömegei fognak elincstelenedni, és az a fajta megtakarítás, szellempénz, amiről úgy gondolják, hogy az övék, az többé nem áll majd a rendelkezésükre.

[00:12:32]Holott még a pénzügyi rendszerek összeomlása sem szükséges, mert ha elég megnézzük ebben a rendkívül digitalizált világban a tavaly áprilisban az iériai félszigeten előállt helyzetet, ami nagy szerencsére viszonylag rövid idő alatt megoldódott, de gyakorlatilag az emberek nem fértek hozzá a pénzükhöz, nem tudtak vásárolni, nem tudtak fizetni, semmi érdemlegeset nem tudtak csinálni.

[00:12:56]Ezért a jó öreg Prepperelvek közül az egyik legfontosabb, hogy a készpénzállományunknak legalább 30%-a legyen a bankrendszeren kívül.

[00:13:04]És ez nem arról szól, hogy a a világháborúra készülünk meg az atomháborúra, hanem bármilyen olyan rendszerszintű problémára, ami lehetetlenné teszi, hogy mondjuk fizessünk.

[00:13:18]Azon gondolkozom, hogy hogy vajon van-e önben egyfajta rettegés a jövőtől?

[00:13:22]Van-e például egyfajta klímaszorongás?

[00:13:29]Az nincsen.

[00:13:29]És azzal együtt is, hogy tulajdonképpen ezzel foglalkozom most már több mint hét éve, m én őszintén úgy érzem, hogy túl vagyok az értelmi és érzelmi feldolgozás folyamatán is.

[00:13:39]A jövővel kapcsolatban, ami ami számomra nyomasztó, mint lehetőség, ugyanakkor úgy érzem, hogy közelebb is áll, mint bármi más.

[00:13:51]ö azok nem annyira az egyébként sokkal súlyosabb következményekkel hosszabb távon sokkal súlyosabb következményekkel járó természeti folyamatok, hanem az emberi rendszereink még ezt megelőző majd nyilván súlyosbodó széteséséből [torokköszörülés] következő hát események és részben nagyrészt ami engem legalábbis ebből nyomaszt az az hogy milyen döntés eket fog ez indikálni lehetővé és elfogadottá tenni felelős és felelőtlen vezetőink részéről, mert ha valami globális vészhelyzetnek minősül, akkor az milyen döntést nem legalizál.

[00:14:34]És hát mivel ott is emberekről és eléggé szelektált fajta emberekről van szó, hát nehéz ezt úgy látni, hogy nem a saját helyzetük javítására használnák föl, [torokköszörülés] ami alapvetően az ő dolguk, de mivel a legfontosabb az üzleti, politikai, döntéshozói világban a haszon és a hatalom maximalizálása, erre ma már olyan technológiai lehetőségeik vannak ennek a kiaknázására, ami gyakor Gyakorlatilag annak érdekében, hogy megóvjanak majd minket tőlünk, egy az úgynevezett technorit államok kialakulásának és kiépülésének irányába megy.

[00:15:18]Azért ezt fordítsa le nekem.

[00:15:20]Oké.

[00:15:22]Nagyon fontosnak tartom megjegyezni, mégha nem is hiszik el rólam, hogy nincs a fejemen alusisak, és nem vagyok összefüggés elmélet hívő.

[00:15:32][torokköszörülés] Itt elég, ha megnézzük a a az egyébként minden évben frissített demokrácia indexnek a hanyatlását, tehát szükségszerűen egyszerűen az autoriter rendszerek irányában mozdulunk el a világon.

[00:15:43]A magyarázata nagyon egyszerű.

[00:15:46]Mennél inkább a bizonytalanság válik az emberek mindennapi életének részévé, és ez már történik.

[00:15:54]Annál inkább szomjazni fogják a a Így van.

[00:15:58]a a biztonság ígéretét, és annak, aki ezt megadja nekik, arra fognak szavazni.

[00:16:07]Nagyon nagyon leegyszerűsítem azt, amit mondott, technológiai és fegyverrel vívott háborúkat lát maga előtt.

[00:16:14]Ez nem kétséges.

[00:16:14]Van egy fantasztikus magyar hölgy, a magyar Jane Godel, aki egyébként a az ENS keretei közt autonóm gyilkos robotokkal harcol, illetve annak a legalizálása ellen küzd.

[00:16:27]Nemrég néztünk meg a Netflixen a Fekete Tükör sorozatban egy részt, ami pont egy robot kutyáról szólt, majd miután kikapcsoltuk a híradóban, a kínai névhadsereg bemutatta ugyanazt a robotkutyát.

[00:16:38]Tehát itt itt nem kell olyan sokáig várni ezekre a dolgokra.

[00:16:43]Itt az egyik maga a a biztonsági kérdés.

[00:16:47]Tehát hogy akár egy polgárháborús helyzetben, amire szintén érdemes kitérni, akár nemzetközi konfliktusban, hova juthatunk el.

[00:16:54]De ami még fontosabb, hogy a saját egy állam saját állampolgárainak a kontrollálása az szükségszerűvé válik majd.

[00:17:04]Viszont csak gondoljunk bele, hogyha ha erőforrás szűkösség áll elő, és akkor itt érdemes eljutni majd a reziliencia fogalmáig, illetve hogy mennyire nem tartunk ott.

[00:17:19]Magyarországon az én meglátásom szerint, de mondjuk azt, hogy így sem, még a gondolattal sem játszottunk el, hogy hogyan, nem azt, hogy miből, hogyan fogunk megetetni 10 millió embert az egyik nap ennyi élelmiszerből, a másik nap fele annyiból, mert mindig mindenkinek enni kell adni.

[00:17:37]Egyébként egy fantasztikus nemzetközi think tankkel dolgozom, olfed a neve.

[00:17:45]a a céljuk, hogy olyan globális katasztrófahelyzetekben, amikkel egyébként egyre inkább számolhatunk és képesek legyünk megetetni az emberiséget, de azt tudjuk, hogy fele annyi lesz az élelmiszer.

[00:17:56]Tehát most ez volt a példa, lehet, hogy 40, lehet, hogy 60, mindegy százalék-ban, de de tudjuk, hogy biztosan kevesebb lesz.

[00:18:02]Az, hogy itt éveken belül alapvetően és nem csak Magyarországra gondolok, hanem a globális vagy regionális szinten élelmezési válság lép elő, ennek számtalan oka lehet, és bármelyik következik be, pláne ha több egyszerre, akkor biztos ez a túlnépesedés és a klímaváltozás hatása együtt.

[00:18:23]Hát nyilván ennél több embert kell megetetni, annál nagyobb a kihívás, de az éghajlatváltozás az csak önmagában az egyik tényező.

[00:18:33]De van az a csodálatos fogalomó magyarul, hogy Global Multiple Bread Basket Failure, aminek az a lényege, hogy az emberiség kalóriabbevételének nagyjából 60%-át, mindössze három búzaféle búzakukoricsa, gabonaféle búzakorica rizsadja.

[00:18:53]Ezeknek a a gabonaféléknek a 90%-a nagyjából négy-öt nagy termőrégió banterem, amit kenyérkosáraknak hívunk.

[00:19:01]Ha a négy-öt termőrégió közül kettőt, hármat egyszerre ér olyan időjárási szélsőség, ami tönkreteszi a termést, az lényegében azonnali globális élelmezési válságot lánykori nevén éhinséget jelent a bolygón.

[00:19:12]De emellett ott van még az ipari mezőgazdaság iszonyatos ö szénhidrogénfüggősége.

[00:19:21]Egyrészt amivel láthatólag már probléma van a gázolaj, hiszen az elektrifikáció egyelőre még nem érte el a nagy mezőgazdasági gépeket, és nem is látom, hogy ez mikor következne be.

[00:19:31]Tehát rendkívüli mértékben gázolajfüggőek, az ipari mezőgazdaságot működtető gépek, másrészt a földgáz, hiszen olyan léptékben pusztulnak a termőföldjeink.

[00:19:40]A FAO jelentése szerint globális átlagban 75%-a a termőföldjeinknek közepesen vagy sűrössön degradálódott.

[00:19:52]Tehát vegyszerek, műtrágyák nélkül alkalmatlan a haszonnövények termesztésére.

[00:19:56]A műtrágya alapvetően pedig földgázból készül.

[00:20:01]Tehát a akár a természeti kitettséget, akár az emberi ellátórendszerek törékenységét nézzük, az ipari mezőgazdaság által előállított élelmiszer és élelmiszer ellátó rendszer az rendkívül törékeny.

[00:20:15]Voltak arra számítások, hogy hát olyan 8 milliárdnál megáll az emberiség növekedése.

[00:20:19]Ezek a még a múlt század végén született prognózisok voltak.

[00:20:21]Most valami 8,sés fél milliárdnál tartunk.

[00:20:27]Azt szokták mondani, hogy ha nagyon optimistán számolunk, akkor két milliárd ember tud eltartani a föld, de inkább kevesebbet.

[00:20:33]A különbség az a felesleg most bármennyire is durván hangzik, biológiai vagy vagy globális értelemben?

[00:20:42]Hát azért örülök, hogy nem én mondtam ki, de használhatunk ilyen kifejezést is.

[00:20:47]Igen.

[00:20:49]Tehát hogyha rendszerelméleti szempontból nézzük, hogy mi a föld eltartó képessége, igen, akkor az lehet az.

[00:20:55]Bár, és ezt számtalanszor elmondták, el tudna ez a bolygó 10 meg 12 milliárd embert is tartani adott esetben, ha azok mondjuk azon az életszínvonalon élnének globális átlagban, ahol mondjuk a száh elővezetben élnek az emberek.

[00:21:08]De hát senkinek nem ez a célja, tehát mindenki jobb élet minőségire törekszik, nem rosszabbra.

[00:21:17]Tehát mondjuk úgy, hogy ez elég utópisztikus.

[00:21:21]Akkor viszont visszamegyek a technológiára vonatkozó kérdésemre.

[00:21:22]Ugye van másfél k milliárd ember, akik természetes módon élhetnek itt a földön.

[00:21:29]Az összes többit a technológia tartja el, mert másképp ez nem lett volna lehetséges az elmúlt évszázadok fejlődése során sem.

[00:21:34]Ez a technológia nem tud odáig elmenni, hogy kinője a kihívásokat, magát a földet, minket, magunkat mondjuk.

[00:21:43]Tehát, hogy milyen gondokat okozunk mi a földnek?

[00:21:48]Jó, oldjuk meg technológiával.

[00:21:51]Erre utaltam az előbb, hogy az én megásom szerint nem, mivel a probléma alapvető forrása az emberiségnek a története folyamán két nagy dobása volt, ami lehetővé tette ezt az állapotot, ahol most tartunk.

[00:22:04]És persze beszéltünk arról, milyen fantasztikus fejlődést értünk el.

[00:22:06]Én ilyenkor szeretek visszakérdezni, hogy de milyen áron.

[00:22:10]Ö az első az a mezőgazdaság feltalálása volt, ami lehetővé tette, hogy az ember energetikailag egy hatékonyabb szintre emelkedjen, mert kisbefektetéssel nagy mennyiségben tudott energiát, vagyis élelmiszert előállítani, ami tartalékolhatóvá, ezek később felhasználhatóvá vált, és így alakultak ki a szakosodások a különböző közösségekben, és ez jutott el egy magasabb szintre, de önmagában ez a fejlő ődés ez a az elmúlt 200 évhez képest elenyészően lassú volt, hiszen akár a népességet nézzük, ami mondjuk 200000 év alatt jutott el 1 milliárdig, majd 200 év alatt jutott el egyről 8 milliárdig, akár az energetikai hatékonyságot, amikor azt látjuk, hogy a mezőgazdaság feltalálásától az az úgynevezett erói szám, vagyis annak a hányadosnak a száma, hogy mennyi energiát égetünk el, mire a következő adagot megszerezzük.

[00:23:09]a természetben mindig egy és kettő között van.

[00:23:11]Egyedül az ember volt képes kilépni a kettőből.

[00:23:16]Ez olyan 4-5000 év alatt, 5-6000 év alatt jutott el négyre, illetve ötre az ókori birodalmak idejében, de azt követő időszakban 7000 évig nem változott.

[00:23:28]Tehát mindegy, hogy július cézár vagy Rákóci fejedelem.

[00:23:31]Energetikailag az élet ugyanarról szól.

[00:23:33]Megyünk a kocsival meg a lóval.

[00:23:35]De utána a második nagydobásunk a szénhidrogének megtalálása és kiaknázása a 18.

[00:23:40]század közepétől második felétől tette lehetővé, hogy ez az energetikai szám, ami 12000 év alatt jutott el kettő-től 5-ig, néhány évtized alatt jutott el 5tr-ről 100-ra, mert gyakorlatilag egy konzervált napenergiát, a szénhidrogénokat, mint energiahordozókat használtuk fel.

[00:23:58]Azt most hagyjuk is, hogy ez valójában véges, legalábbis emberi időskálán.

[00:24:06]De vannak ennek kimeneti problémái.

[00:24:08]Tehát az a szén, ami a Földben volt, azt ilyen mennyiségben juttatjuk a légkörbe.

[00:24:13]És akkor itt azért érdemes néhány szót eljíteni magáról valóban az éghajlatváltozásról, hiszen a t század közepétől, tehát az elmúlt 270 évben elégetett és a Földből a légkörbe juttatott szénnek a 90%-át 1950 óta égettük el, de több mint felét 50%-át 1990 óta az elmúlt 35 évben tudjuk, akkor már tudtuk, hogy bajs abba kell már legalább az 50-es60-as évektől ezzel alapvetően a döntéshozók és a tudósok tisztában voltak.

[00:24:48]Na most a probléma ezzel az aránytalansággal, hogy nagyjából 240 évbe került az egyik felének a légkörbejuttatása, és bő 30-35 évben a másik felének ezzel a probléma az, hogy a légkörbe kerülő üvegháztatás gázok, de különösen a széndioxid mire a légkörbe kerülésétől eljut addig a pontig, amíg leginkább kifejti a melegítő hatását.

[00:25:12]Évtizedek telnek el.

[00:25:16]10 kötőjel 60 év, átlagban 30.

[00:25:16]Mit jelent ez?

[00:25:19]Hogy az a fele, amit az elmúlt három évtizedben juttunk a légkörbe, ott a három évtized lejár.

[00:25:28]Tehát amikor azt látjuk, hogy havazik a Szaharában meg az Amazonas Dubaj utcáin folyik, akkor ne csodálkozzunk ezen a dolgon.

[00:25:35]Tehát a az IPCC ugye nyilván mindenki hallott már róla, az ENS éghajlatváltozási kormányközi testülete, ami rendkívül konzervatív módszerrel dolgozik, és a végeredményt is általában lepuhítja, mert hát minden politikai döntéshozónak kell, hogy tessen legalábbis az összefoglaló, illetve maga a munkaamódszere olyan, hogy olyan sokáig dolgozik az adotok elemzésén, hogy mire kijön, az gyakorlatilag egy hosszú évekkel korábbi állapotot tükröz.

[00:26:02]Az egyetlen állandó dolog ezzel kapcsolatban, hogy mindig azt látjuk, hogy alálőttek.

[00:26:06]Tehát ezt a másfél Cusus fokos globális átlaghkőmérséklet növekedést, ezt mostanában nem halljuk, mint célt.

[00:26:13]Egyszerűen azért, mert már valójában elértük.

[00:26:16]Igaz, hogy hivatalosan akkor lehet ezt kijelenteni, hogyha x évtizedig állandósul.

[00:26:21]Na de erre mondja a kollégám, hogy amikor a forró vízbe a lábosba bedugom az ujjamat és megégeti, akkor mi számít, hogy amióta az elmúlt fél órában, amióta forralom, mennyi az átlag hőmérséklete, vagy most mennyi, amikor belenyomom az ujjamat?

[00:26:36]És itt valójában erről van szó.

[00:26:39]Tehát az már egy konszenzusos dolog, hogy itt legalább 320 fokos globális átlaghőmérséklet növekedés lesz, [horkantás] mégpedig akár az évszázad közepére, amire korábban azt mondta ugyanez a szervezet, hogy az pusztító hatással lesz.

[00:26:54]Gyakorlatilag most is fölött már durva, háromnál vagy a fölött az pusztító.

[00:26:57]Ez [torokköszörülés] azt jelenti a jelenlegi tudásunk szerint, hogy akár az emberiség lélekszámak a fele eltűnhet, részben időjárási szélsőségek terjedő járványok, de én azt gondolom elsősorban az éhinység miatt, tehát az élelmezési problémák miatt, hiszen a mezőgazdaság termelékenysége 45% 40-50%-kal, a GDP is, tehát a gazdaság termelékenysége ugye általában legalább 50%-kal csökken, és gyakorlatilag azok az ellátórendszerek, nemzetállamok, állami struktúrák, vagy pláne nemzetek fölötti struktúrák, amiket megszoktunk és működtetik az életünket, azok lényegében széteshetnek.

[00:27:43]Akkor ha jól értem, tulajdonképpen a civilizációnk hát nem pusztulásáról, de méreható átalakulásáról, meggyengüléséről, elgyengüléséről, alapvetően folytathatatlanságáról beszél.

[00:27:59]A magyar nyelv nagyon gazdag, bármilyen kifejezést kereshetünk rá.

[00:28:01]A probléma ezzel elsősorban az, hogy amikor számokról beszélünk, meg szép szavakat keresünk hozzá, amit természetesen [torokköszörülés] meg lehet tenni, akkor a lényeget takarjuk el.

[00:28:12]Tehát ezek a folyamatok elképesztő léptékű szenvedéssel és lemondással fognak járni, lényegében mindenki szintjén.

[00:28:19]És akkor itt picit próbáljuk letenni a a rendkívül érthető, de rendkívül önző antropocén szemüvegünket.

[00:28:27]Itt itt nem csak az emberi fajról beszélünk, hanem ez számos egyéb életformát érint majd ezen a bolygón.

[00:28:35]Gyakorlatilag a folyamatokat elnézve klasszikust idézhetünk, hogy fogalmunk sincs, hogy hol áll meg és kit hogyan talál meg.

[00:28:47]De egy dolgot mindenesetre látunk, hogy az az Európában is meglévő konszenzus, hogy Európa megóvható, ez ez pillanatok alatt fog megdőlni.

[00:28:56]Egyrészt a népvándorlások, másrészt a magát Európát élő sokkok miatt.

[00:29:02]De itt van például a mesterséges intelligencia, amitől csodákat várnak sokan.

[00:29:07]olyan megoldásokat, amelyekre emberi agy képtelen, de az emberiség minden tudását összeadva majd ő valamit csinál.

[00:29:14]Visszakanyarodok megint a technológia csodavárására.

[00:29:18]Reménytelen, hogy ki hogy áll a reményhez, ez mindenkinek a maga dolga.

[00:29:23]Én alapvetően úgy gondolom, hogy a [köhögés] a reményteljes és a reménytelen az ugyanannak a hamis érmének a két oldala.

[00:29:33]Egy ilyen helyzetben nem reményre van szükségünk a továbblépéshez.

[00:29:35]hanem egy őszinte szembenézésből merített bátor továbblépésre.

[00:29:43]Tudom tesz, mert hogy mi a hétköznapi emberek azt mondjuk nagyon gyakran de mit tudnék én tenni?

[00:29:46]Hát az a szemét, amit én termelek, az a lábnyom, amit én létrehozok, hát az semmi.

[00:29:53]Igen, de itt alapvetően ugye megint csak az a helytelen hozzáállás ebben az emberek részéről, hogy mit tudnék én tenni abban, hogy javítsak a Föld helyzetén, vagy kevésbé legyen rossz.

[00:30:05]inkább most akkor megveszem ezt az elektromos autót, és akkor mi egyebet tehetnék.

[00:30:09]De itt itt nagyon erőteljesen átbillent, amire én már öt éve számítottam, az nagyjából bekövetkezik.

[00:30:17]Tehát a [torokköszörülés] két fogalmat tisztázunk.

[00:30:19]az egyik a kevésbé ismert mitigáció, vagyis enyhítés, aminek a lényege, a az sem a megfelelő módon van szerintem használva, de aminek a lényege az, hogy csökkentsük az üvegházhatású gázok kibocsátását globálisan, és ezzel lassítsuk a felmelegedés folyamatát.

[00:30:34]Ez nagyjából az előző évtized közepe táján ütött be.

[00:30:41]Addigra történt meg az a fordulat, hogy már többen voltak úgy általában az emberiségben azok, akik akik elfogadták, hogy van emberi tevékenység által okozott éghajlatváltozás, és akkor beütött a nagy zöldítés, a zöldre mosás bambuszfokkefétől a a textiliszatyoron át az elektromos autóig minden, ami természetesen egy elképesztő üzleti lehetőséget is hordozott magában.

[00:31:04]azt mondja, hogy ez kamu volt.

[00:31:05]Javés.

[00:31:07]Hát alapvetően a a múlt időt nem használnám, de ez mind a mai nap igaz alapvetően, mert olyan megoldások illúziójával eteti az embereket, ami inkább súlyosbítja a problémát, mint javít rajta.

[00:31:19]A másik, amit nagyon gyakran szembeállítanak vele, pedig ez káros és felesleges, az az adaptáció, vagyis az alkalmazkodás folyamata.

[00:31:27]És szegény Enzőtitkár már évekkel ezelőtt elmondta, hogy annak a a az összegnek és erőforrásoknak, amit a mitigációra fordítunk jelenleg, ami nyilván elégtelen, annak legalább a felét most már az adaptációra kellene fordítani.

[00:31:44]Ez természetesen nem történt meg.

[00:31:46]És én öt évvel ezelőtt nagyjából azt vélelmeztem, hogy valójában az ennek az évtizednek a közepére történhet meg az az átfordulás, amikor most már legalábbis szavak szintjén egyre inkább ennek a jelentőségét hangsúlyozzuk, és ha egy picit körbenéz az ember, akkor még a nagy zöldség hívei is egyre gyakrabban használják az adaptáció kifejezést.

[00:32:09]De amikor az ember azt mondja az ember, egy adott ember, hogy a mit tehetek én, akkor rosszul teszi föl a kérdést, mit tehet ő saját magáért?

[00:32:20]Mit tehet ő a családjáért, hogy a felkészülés és az alkalmazkodás mellett a mitigációt, vagyis a károk enyhítésének a folyamatát elősegítse?

[00:32:31]mit tehető reziliencia annak érdekében, hogy egy ilyen kibontakozó helyzetben, egy olyan világban, ami már egyre kevésbé hasonlít arra, amit megszoktunk és amire a döntéseinket építettük, elviselhető, emberhez méltó életet éljen ő és a szerettei.

[00:32:49]Erre hogyan tud felkészülni?

[00:32:52]Ez így költői kérdés.

[00:32:52]Van válasz is?

[00:32:52]Ez minden, amiről beszélünk, költői, hiszen a két úton jó, ne bújjon ki ez a ról, mit tehet.

[00:33:00][torokköszörülés] Mit tehet az az ember, az egy ember a családjáért, önmagáért számos dolgot.

[00:33:04]A az egyik, amivel kezdtem, megismerés, megértés.

[00:33:08]Ha miértre nem tudunk válaszolni az embereknek, vagy ők magukra nem tudnak válaszolni, akkor ö akkor nem fogják érteni, hogy miért van szükség olyan léptékű olyan súlyosságú döntések meghozatalára, amikre egyébként már ideje volna, hogy ezt megtegyék.

[00:33:31]Tehát értsék meg a az őket körülvevő valóságot, a folyamatokat, és a belátható időn belül rájuk meg a szeretteikre váró következményeket.

[00:33:43]Ezt fogadják el, és ennek megfelelően nézzék meg, hogy ők megfelelő helyen élnek-e, a megfelelő munkát végzik-e, megfelelő módon fel vannak-e készülve mondjuk egy ibériai, vagy annál jóval hosszabb, jelentősebb áramszünetre?

[00:33:59]Mit tudnak tenni ők akkor?

[00:34:01]Mit fognak tenni adott esetben, ha nem elérhető a digitális pénzük?

[00:34:06]Ha nem lehet a boltban élelmiszert kapni, vagy kinyitják a csapot, és nem folyik belőle a víz.

[00:34:12]Ezt természetesen én megértem és elfogadom, hogy nem lehet egy az egyben rá terhelni az emberekre, mert ez nagyon is az állam, az adott állam, a gondoskodó állam feladata volna, amit legalábbis Magyarország relációjában, de az országok többségében nem tesznek, hiszen ez részben beismeréssel járna.

[00:34:33]De akkor is az adott ember nagyon sok minden tekintetben felel saját maga és a szerettei sorsáért.

[00:34:39]És ennek kapcsán ez különösen igaz nyilván, ha a szülőkről van szó.

[00:34:45]Hogyha a pszichés feldolgozásig eljutunk, ez pedig az, akkor akkor eljutunk oda is, hogy hogy beépítjük az életünkbe a félelmet a jövőtől.

[00:34:53]Nagyon sokan azért tartják el maguktól ezt az egész témát, mert rettegjen más helyettem.

[00:35:01]Igen, ezt én természetesen megértem, és valahol a mély alkalmazkodásnak is sajnos mai napig az egyetlen olyan kezdeményezés, ami ezt a problémahalmaz, cunamit, amiben benne élünk, és ami ránk vár, ezt alapvetően mentális kihívásnak tartja, mert sem a mi alkalmazkodás nem vitatja, se én, hogy ha éppen nem lesz mit innkennünk, akkor szeretgetjük egymást.

[00:35:30]Tehát vannak bizonyos alapvető fizikai funkciók, amiket ki kell elégíteni, de a probléma legnagyobb forrása az lesz, klasszikust Gelencsér Andrást idézve, hogy amikor a valóság rárúgja az emberekre az ajtót váratlanul, akkor az emberek többsége pánikba fog esni, és a pánikba esett emberek tömege okozza majd a káoszt, mert ebben az érzelmileg felhevült állapotban, a valóság ismerete nélkül nem tudják, merre vannak arccal, mi ez meddig fog tartani.

[00:35:58]Rendkívül fontos döntéseket hoznak meg jellemzően rosszul.

[00:36:03]És ez visz el a káoszig, ami pedig elvezethet az olyannyira nem kívánt társadalmi összeomlásig.

[00:36:08]Tehát ennél inkább tudatosítjuk az emberekben, és segítünk nekik feldolgozni a várható következményeket, annál kevésbé fognak pánikba esni.

[00:36:18]Ez egy olyan dolog, mint amiről az én nagymamám mesélt, hogy amikor érezték, hogy közeledik a háború, akkor mindenki elkezdett bespályzolni.

[00:36:26]És aztán úgy élte az életét továbbis ő maga is, hogy mindig legyen otthon alapvető élelmiszer, amiből valamit mindig fog tudni főzni.

[00:36:33]Csak, hogy az egy olyan helyzet volt, ahol azt feltételezte, hogy majd elmúlik.

[00:36:39]Így van.

[00:36:40]Ez pedig egy olyan helyzet, amiről azt feltételezhetjük, ha önnek igaza van, hogy ez velünk marad.

[00:36:44]Erre hogy lehet felkészülni előre?

[00:36:46]Hát nagyon örülök, hogy ezt felhoztam, mert évekkel ezelőtt írtam ezt le, azóta nem is gondoltam rá, de így van.

[00:36:53]Ez egy alapvető különbség.

[00:36:55]Tehát lehet egy háborús konfliktus bármilyen súlyos, lássuk a második világháborút járhat bármilyen áldozatokkal.

[00:37:05]Anélkül nyilván, hogy az emberek pontosan meg tudnánk mondani, hogy mikor, hol, hogyan, de valóban feltételezhető, hogy egyszer végetér.

[00:37:14]Itt pedig olyan típusú változásokról beszélünk, amiknek az időbeli kifutása emberi léptékkel nem igazán értelmezhető.

[00:37:23]Tehát nem tudjuk azt mondani, hogy vegyünk egy nagy levegőt, és akkor majd utána, vagy hát az unokád is vegyen még egy nagy levegőt, de majd akkor utána.

[00:37:33]Tehát én őszintén azt gondolom, hogy a mitigációra visszatérve, és akkor még Európáról nem is beszéltünk, az, hogy itt milyen léptékben csökkentjük a a kibocsátást, leszünk képesek változtatni a földhasználaton, adjuk vissza a természetnek, tehát bár mit teszünk annak érdekében, hogy lassítsuk, enyhítsük ezt a folyamatot, az gyakorlatilag a az azt fogja befolyásolni, most ne a pontos számot kérjék rajtam számon, hanem inkább az arányokat, hogy nem 5000, hanem nem 10000, hanem 5000 vagy 8000 év múlva állnak helyre a folyamatok, ami persze nagyon fontos lesz azoknak, akik majd a ott leszek, akik akik akkor ott lesznek, de itt alapvetően olyan olyan súlyosságú következmények vannak már most benne a gépben, amiknek a a megvalósulásán bekövetkeztén nem tudunk változtatni.

[00:38:30]Ö, úgy beszélünk erről a dologról, mintha majd jönne, de vannak olyan jövőkutatók, akik azt mondják, hogy elkezdődött.

[00:38:40]Tehát, hogy ne gondoljuk azt, hogy csak a meleg az, ami okozza a különbséget.

[00:38:44]Itt egy csomó dolog van, ami folyamatként elindult a világban.

[00:38:48]Egyelőre kézben tudjuk nagyjából tartani, de van egy pont, amikor majd ez nem megy.

[00:38:52]Egyetért velük?

[00:38:52]Abszolút mértékben.

[00:38:54]Hát a a [horkantás] Kassandra program az egyik kezdeményezésünknek a a szemléletformáló oldalán.

[00:39:01]A holnap úgy kezdődik egy idézettől John Michael Greer nevezetű amerikai kollapszológustól, hogy az ipari civilizáció felbomlása már egy jó ideje zajlik körülöttünk, és még akkor is folyamatban lesz, amikor egyikünk sem lesz életben.

[00:39:15]Tehát bár itt itt itt drasztikusan felgyorsuló folyamatok lesznek ilyen lépcsőzetesen, és azokat gond nélkül hívhatjuk összeomlásnak, rendszerszintű összeomlásnak, de alapvetően ha kellő perspektívából nézzük, ez egy viszonylag hosszú évtizedekig vagy adott esetben évszázadokig elhúzódó folyamat.

[00:39:36]El tudjuk nyújtani a folyamatot úgy, hogy élhető maradjon a világ.

[00:39:40]Elméletben igen, de az olyan változásokat kellene megtennünk, amik semmilyen nem jel nem utal.

[00:39:47]És alapvetően nem hogy a döntéshozók vagy az üzletemberek, de a mindennapi emberek sem szeretnének olyan léptékű áldozatok utnak hozni.

[00:39:56]Ugye van itt egy növekedési varázs, ami az egész világot kézben tartja.

[00:39:58]Minden állam, minden vállalat, minden család növekedni szeretne.

[00:40:03]Nagyobb autót venni, nagyobb lakást venni, hogy csak a családi a szebb ruhákat vásárolni és így tovább.

[00:40:09]Ezt például hogyan tudjuk megszakítani ezt a folyamatot?

[00:40:11]Mert ez egy tudati kérdés, de a világgazdaság szintjén nem csak tudati kérdés, a fennmaradás kérdése is.

[00:40:23]Én őszintén azt gondolom, hogy nem tudjuk.

[00:40:24]Tehát saját elhatározásunkból nem tudjuk.

[00:40:27]Ö egyrészt, mert az emberben alapvetően belekódolva ott van a kényelem iránti törekvés.

[00:40:34]Ez nem egy újkeletű dolog.

[00:40:37]A Kőkországban is erre gyúrtunk.

[00:40:39]a a adott helyzet kimaxolása.

[00:40:43]Másrészt a rendszer, amit magunk köré építettünk, az pontosan erről szól, hogy generálja az igényeket, összemossa a két fogalmat, az igényt és a szükségletet, hogy valójában erre a havaii útra meg a a hosszúás autóra neked elengedhetetlenül szükséged van.

[00:40:59]Ö, és ez gyakorlatilag egyfajta pótszer, hiszen aiszem szintén Gelencsér András mondta, hogy sosem éltünk még ilyen jól, de sosem éltünk még ilyen rosszul.

[00:41:08]Tehát az emberek nem igazán érzik jól magukat, és azt a fajta hiányt, amit egyébként az a saját önmagunkkal, a munkánkkal, a másik emberrel, a természettel való kapcsolatnak a megszűnése okoz mindannyiunkban, azt hát igyekeznek vásárlással pótolni.

[00:41:29]És itt itt maga a rendszer olyan, hogy nem fogja beadni a kulcsot, de beszélhetünk is bármiről.

[00:41:35]érdemben, a szavak szintjén túl nincsen arra tökvés, hogy ezt a fajta alapvető paradigmát, hogy gyorsabat, többet, szebbet, jobbat, nagyobbat, ha lehet tegnapra ezt megkérdőjelezzük.

[00:41:48]Hiszen ha megnézzük a híreket, mai napig az a valami, hogyha megnyitották, átadták, növekedett többet, jobbat, szebbet.

[00:41:57]Ez de most akkor megfordítom, képzeljünk már egy olyan politikust, aki majd azzal kampány, hogy emberek, elmondom akkor most, hogy az elkövetkezendő években hogyan fognak évről évre rosszabbul élni és hogy mi mindenről kell majd lemondaniuk.

[00:42:13]Kérem szavazzanak rám.

[00:42:16]Ilyen nincs.

[00:42:16]Ez nem is elképzelhető.

[00:42:19]Miről kell lemondanunk?

[00:42:19]Lemondott már valamiről?

[00:42:22]Halleluja.

[00:42:22]Én azt gondolom, hogy nagyon sok mindenről önként.

[00:42:23]Tehát bár a ha a velem készült beszélgetések alatti kommenteket megnézzük, azért a kedvencem a a grétrezett, hazai jól fizetett szekért tolója vagyok.

[00:42:33]Ugye nem lesz semmid és boldog lesz-e.

[00:42:35]Hát szomorúan jelzem, hogy egyik sem igaz, de a lényeg mindebben a folyamatban, amire utaltam, hogy megérteni majd megélni a különbséget szükséglet és igény között.

[00:42:50]Ennek az alapvető hozadéka nem az, hogy földanyán enyhítsünk, ami egyébként egy hasznos következmény lehet, hanem az, amire utaltam, hogy amikor eljön a pillanat, hogy majd le kell mondanunk bizonyos dolgokról, az pszichésen kevésbé lesz megterhelő.

[00:43:06]Én, hiszen ez a műsor címe, konkrétumokat, én én nagyon szerettem utazni, és meglehetősen sokat utaztam.

[00:43:16]Ma már semmilyen késztetést nem érzek arra, hogy járjam a világot, sőt kifejezetten nyomaszt a gondolat, hogy elhagyjam a kontinenst és olyan helyen legyek, ahonnan nem tudok hazagyalogolni.

[00:43:27]Nem mintha a Kárpátmedence annyira ideális lenne, de mégis csak ez a hazám, és itt vannak az emberek, akiket szeretek.

[00:43:33]Ö az autóm az ott áll a ház előtt és rendszeresen az a problémám, hogy lemerül az akkumulátor, mert nem használom.

[00:43:44]Hát miért nem ad többek?

[00:43:44]Mert már a birtokomban van, és számos helyzet lehet a jelenben és a jövőben, amikor fontos lesz, hogy a rendelkezésemre áll és használhatom szállítás, eljutás valahova.

[00:44:01]Azt nem biztos, hogy ez az a típusú autó, amivel a legjobban járok majd a jövőben.

[00:44:05]De ez már adott.

[00:44:05]És minden, amim van, és minden, amit egyébként még szeretnék, vagy bármilyen döntés, azt azon a szűrőn engedem, hogy szükségem van rá.

[00:44:18]Valóban szükségem van rá, biztos most van rá szükségem.

[00:44:20]És ha őszinte vagyok, akkor a legtöbb esetben a válasz az, hogy nem.

[00:44:24]És nemhogy mindenem megvan, amire szükségem van, hanem jóval több dolgom van így is.

[00:44:31]Tehát a számomra a négy említett négy er közül a legfontosabb, amit nap mint nap élek, az az elengedés.

[00:44:36]Tehát minél több dologtól próbálok megválni, és minél inkább egyszerűbbé tenni az életemet.

[00:44:43]Nehéz volt erre rátérni erre az útra?

[00:44:45]Azért kérdem, mert mert nyilván az ember abban nő fel, hogy szerezz, legyen legyen neked több, mint a a szomszédnak.

[00:44:54]azért azért nem volt nehéz, mert én magam döntöttem így, ha ezt erőltetni kell, akár az embernek önmagára még rosszabb, kívülről erőltetik rá, hát az nem igazán fog menni, vagy nem fog sok jóra vezetni.

[00:45:10]Ezzel együtt is a valóság fogja rákényszeríteni az emberek tömegét erre, ahogy a valóság kényszere fogja alapvetően eljuttatni oda a az embereket, hogy valódi közösségeket, működő közösségeket alkossanak.

[00:45:23]Tehát érdemi önkéntes változást én nem tudok elképzelni.

[00:45:29]Főleg azért, mert az kulturális változás.

[00:45:31]És ezt már Csányi tanár úr is megmondta, hogy az a leghosszabb.

[00:45:35]Általában generációkat vesz igénybe, ennyi időnk pedig már nincsen.

[00:45:39]Csanyi Csányi Vilmos gondol.

[00:45:41]Így van.

[00:45:41]Így van.

[00:45:41]Na, akkor egy egy utolsó felvetés, merthogy azért alapvetően mi itt a saját közegünkben Magyarországon azt szoktuk mondani, hogy hogy hát az a Kárpátmedence, ez biztos megvéd minket.

[00:45:52]Most pont azt látjuk, hogy nem.

[00:45:54]Tehát az éghajlatváltozás az ránk jobban [torokköszörülés] odarúgta az ajtót, mint mondjuk a skandinávokra.

[00:46:00]Szintén van baj elég.

[00:46:03]Egyáltalán foglalkozunk mi vele, vagy kevésbé, mint a környező országok, vagy általában a világon a a különféle népek?

[00:46:11]Hát ha a többséghez mérten nézzük magunkat, akkor nem benne vagyunk a az átlagban, de nyilván nem ez kellene, hogy legyen a cél.

[00:46:20]Azoktól kellene példát venni, akiktől van miért és mit tanulni.

[00:46:25]Kik?

[00:46:27][torokköszörülés] Ebben a témában elsősorban skandinávok.

[00:46:30]A elhangzott ugye Európa kérdése.

[00:46:32]Európa nagyon sok szempontból az egyik legsérülékenyebb helye a világnak.

[00:46:40]És ilyen szempontból ugye hát ha csak a történelmi analógiákat nézzük, hát Magyarország sincsen túl jó helyen.

[00:46:48]Ennek egyrészt oka az, hogy a leggyorsabban melegedő északi sarkon túl, illetve azután a második leggyorsabban melegedő régió az Európa, és azon belül is az egyik leggyorsabban melegedő régió az a Kárpátmedence.

[00:47:05]Tehát látható itt azt gondolom az elmúlt hetekben ezt mindenki átélte.

[00:47:09]ízelítőként, hogy mi várhat ránk itt a lavorban az elkövetkezendő évtizedekben.

[00:47:16]Az szintén egy hatalmas [torokköszörülés] nagy összepi illúzió, hogy mi ugye víz nagy hatalom vagyunk, és milyen jól állunk vízügyben.

[00:47:23]Ö távolabbról elindulva, ha globálisan nézzük, ez egy ENS kijelentés a közelmúltból, akkor ha minden így megy tovább, ezt azért vélelmezhetjük, akkor az emberiség édesvíz igénye 40%-kal fogja meghaladni az elérhető édesvíz készleteket 2030-ra.

[00:47:49]Tehát globális átlagban négy éven belül 40%-kal több édes vízre lesz szükségünk, mint amennyihez hozzáférünk.

[00:47:55]Ez nyilván nem azért következik be, mivel ennyivel többet fogunk inni, hanem a kereskedelem, a mezőgazdaság, az ipar, az energiatermelésnek a felhasználása ilyen ütemben nő.

[00:48:07]Magyarország a felszínűvizek tekintetében nagyon nem áll jól.

[00:48:09]Nyilván alapvetően történelmi okokból bőven 90% fölötti azon felszíni vizeink aránya, ami befolyik az országba, és nagyjából ugyanilyen arányban folyik is ki.

[00:48:22]Megtartani képtelenek vagyunk.

[00:48:22]Erről számos dolgot lehet hallgatni, mit hogy lehetne, mégsem úgy történik.

[00:48:29]És hiában van az a helyzet, hogy a föld alatti termálvízkincseink egyébként valóban jelentősek, de az nem az a víz, amit érdemben akár emberi felhasználásra vagy a mezőgazdasági felhasználásra tudnánk használni.

[00:48:43]Tehát a felszíni vizeinkről van szó és abban nagyon-nagyon rosszul állunk.

[00:48:46]ö egy vízügynél Debrecen környékén dolgozó ismerősöm súgta nemrég, hogy az elmúlt 10 évben több mint 24 mrel csökkent a talajvízszint.

[00:48:58]Tehát itt olyan dolgokkal kell szembenéznünk, amiről még fogalmunk sincs egyébként, mert nem foglalkoztunk ezzel.

[00:49:06]De visszatérve a skandinávokra, nagyon kevés példa van egyébként a világon is, és ők a legkiemelkedőbbek e tekintetben, hogy az már emlegetett káromkodásnak tűnő reziliencia irányában el tudjunk mozdulni úgy az egyének, a közösségek, a szervezetek, mint az állam szintjén.

[00:49:27]A rezilienciát ha a nem a legfiatalabbakról van szó, akkor nagyon egyértelműen el lehet magyarázni.

[00:49:34]Mindenki képzelje el Kelyfej Jancsi babát, amit akárhogy boxolunk, bármennyire lenki, alapvetően visszatér a a az azt megelőző statikus állapotba.

[00:49:47]Ez a reziliencia lényege, tehát bármilyen megterhelésére egy rendszert, legyen az egy ember, egy család, egy ország, bizonyos feltételek mellett képes visszatérni az azt megelőző vagy egy hasonló állapotban.

[00:50:00]Ebben mi nagyon rosszul állunk.

[00:50:01]Rendkívül rosszul.

[00:50:01]Semmi, semmilyen rendszerünk nincs erre rátervezve, beleértve azt, amit mondtam, hogy hogyan fogunk megetetni 10 millió embert fele annyiból.

[00:50:11]A vízellátásunk nagyon tragikus.

[00:50:14]Ez most szerintem újra bemutatkozott az elmúlt hetekben.

[00:50:16]Nem tudok pontos számot, de valahol 20-30% körül ugye elvész a vízellátórendszerekből, a csőhálózatból a víz.

[00:50:26]Tehát az önmagában már egy elég jelentős probléma.

[00:50:28]Nem állunk jól.

[00:50:28]És a a fő probléma ezzel az egésszel az, hogy miközben nemzetközi szinten nagyon erőteljes elmozdulás megy ebbe az irányba, állami szinten, Magyarországon ebben nem látok előremozdulást.

[00:50:43]Benne vagyok egy nemzetközi kutatócsoportban, és érdekes módon párhuzamosan kezdtünk el dolgozni a reziliencia, mint szemlélet és és cselekedet hozzáállás bejuttatásán a kormányzatba.

[00:50:57]Nagy-Britanniában, Dél-Afrikában, Új-Zélandon ugyanezen dolgoznak a kutatócsoport tagjai, mert mi is összeállítottuk a Nemzeti Rezilienciaözpont tervezetét, amit hát igyekszünk eljuttatni a kormányzathoz, de még kevés sikerrel, és ebben nem konkurenciát kell látni a különböző katasztrófavédelmi és egyéb szervezeteknek, hanem valójában ennek a szervezetnek az lenne a funkciója, hogy egy kötőszövetként egy egyfajta emelkedettebb nézőpontból, és sokkal inkább a jövőbe tekintve, tehát nem reaktív módon bekövetkezett egy probléma, oldjuk meg, hanem a jövőbe tekintő módon tegye az ellenállóképességét a a a társadalmi, állami és az kisebb szervezeti egységeknek olyan szintűvé, hogy egy olyan problémát, mint mondjuk ez a 42 fok, vagy egy áramszünet, vagy a bankrendszer összeomlása, vagy vízhiány felkész készülten tudjuk legyenek válaszok, ha ez előjön.

[00:51:57]Persze két dolog jutott a legvégére eszembe.

[00:52:00]Az egyik ezzel függ összetalán, hogy hogy lehet eljuttatni a kormányokhoz meg a tudományba az elképzeléseiket, mert hogy azt gondolom, hogy az összeomlás kutatókat, általában azt a jövőkutatási tendenciát, amit ön is képvisel, ezt a tudósok egy jelentős része megpróbálja hát ha nem is tagadni, de eljelentéíteni megkapja ezt rendszeresen, hogy hogy hát azért ez ez nem egészen így néz ki.

[00:52:25]Ez természetesen sajnos a a a valóság és az idő nekem dolgozik már a kollégáimnak.

[00:52:34]Ennek nem örülök.

[00:52:34]Ezt úgy szeretném aláhúzni.

[00:52:35]Nem várom az összeomlás bekövetkeztét.

[00:52:40]Harmadik alkalommal rendeztük meg áprilisben a World Adaptation Fórumot, ami egy magyar kezdeményezés, és a kollapszológia és számos társ területe, tehát globális kockázatkutatás és hasonlóaknak a a szakembereit gyűjti össze és hozza el Magyarországra.

[00:52:56]Ebben semmilyen támogatást nem kapunk, de idén már odajutottunk, hogy kettő és fél napos volt az esemény, és 16 nemzetközi előadónk volt.

[00:53:05]És számomra egy óriási elégtétel volt, hogy itt volt Pablo Szervin, egy francia kutató, akinek maga az egész tudomány terület a létét köszönheti, a kollapszológia.

[00:53:22]És és ez egy óriási jóvátétel és elégtétel volt számomra.

[00:53:27]Én kicsiben azon mentem át, amin ő nagyban.

[00:53:30]És akkor ide mondhatjuk Jem Bendelt és a mély alkalmazkodás alapítóját.

[00:53:36]Hát kaptam mondjuk úgy főleg hideget, de meleget is az elmúlt hét évben.

[00:53:43]Elég megnézni a hozzászólásot a különböző videóim alatt.

[00:53:45]Ez sokat elárul, azt gondolom, hogy a a társadalom helyzetéről is, de a a tudósokkal is nagyon sok esetben ugye az a probléma forrása, hogy egyrészt nagyon partikuláris, tehát maga a tudomány ilyen, hogy egy adott pici területre figyelünk, nem az összefüggésekre, mert mert maga a rendszer úgy van kidolgozva, hogy akkor kap támogatást a tudós, akkor pályázhat, akkor nyílik meg előtte a publikációs és az érvényesülési út, ha ő az adott szakterületén Én brillió.

[00:54:17]Hát ráadásul azt joggal érzi, úgyhogy ezt is megoldottuk, otthon sikert ére.

[00:54:21]Tehát akkor mi itt a baj?

[00:54:21]Hát ugye ez is megoldódott.

[00:54:24]Ha ha egy Bos festményt nagyítóval nézünk egy kulcsukon át, akkor akkor egy pici területről nagyon sok mindent el lehet mondani, hogy lám lám milyen eredményeket elértünk.

[00:54:34]De itt a már említett Polcsefurka féle tudatosulás lépcsőfoka egy nagyon fontos dolog.

[00:54:42]annak az első állomása az édes tudatlansággal az emberiség többsége részben saját elhatározásából tartózkodik és fog is maradni.

[00:54:50]A következő az egy probléma felismerése, amikor azt mondjuk, hogy hú, hát valóban létezik ez az éghajlatváltozás.

[00:54:59]Elég komoly probléma.

[00:54:59]A következő a számos probléma felismerése, amikor látjuk, hogy hát jó, van ékarhaváltozás, de van természeti erőforrások túlhasználása, kimerülése.

[00:55:07]Na ez az a pont, ahol a legtöbben aktivisták lesznek, és azt mondják, hogy jó, de ha nem a legfontosabb problémára koncentrálunk, akkor elvesszük az erőforrást, időt attól, amit igazán meg kellene oldani.

[00:55:20]A következő lépcsőfok a valódi rendszerszintű szemléletnek, és nagyon jó lenne a döntéshozóink is így tartanának, a kialakulás a számos probléma összefüggésének a tudatosulása, ahol az ember már elengedi a megoldásnak a mindenható keresését, mert rájövünk, hogy olyan szinten összefügg a rendszerben minden mindennel, hogyha nagy erőbedobással, energiával, idővel, pénzzel valamit minden ár meg akarunk javítani, annak olyan visszaható hatása van, ami valahol másút ront rendszeren.

[00:55:52]És az utolsó lépcsőfoka az, amikor rájövünk, hogy az életünk minden területére hatással lesz, és nem a megoldásokat keressük, hanem azt a lehetőséget, hogy hogyan tudunk emberhez méltó életet élni egy alapvetően megváltozott világban.

[00:56:05]Ahhoz hozzátartozik az is, hogy gyerekünk legyen, miközben a fiatalok pontosan a a különböző jövőtől való félelmeikben szinte mozgalomszerűen vállalják azt, hogy nem vállalnak gyermeket.

[00:56:15]Mit gondol erről?

[00:56:18]Hát alapvetően azt, hogy ez mindenkinek a saját szóverőn döntése és az is kell, hogy legyen.

[00:56:23]Tehát amikor megmondják, hogy mit igen, mit nem, az már rég rossz lesz.

[00:56:28]Hát mi a szülési kvóta?

[00:56:30]Volt él Magyarországon is mit hogyan lehet.

[00:56:34]Igen.

[00:56:34]Az, hogy én mit hogyan csinálok, az az én dolgom, és ezt senki számára ne jelentsen példát, sem motivációt.

[00:56:43]Oda szoktak hozzám jönni előadásaim után, és azt mondja a fiatal, hogy most már mindent értek, egy dolgot mondjak meg, hogy akkor most szüljön vagy ne szűjön.

[00:56:51]Erre a világra szokták mondani, és én erre csak azt tudom mondani, hogy épkézláb felelős ember erre nem adhat választ.

[00:56:58]Én arra tudom biztatni az embereket, a gyermeket, vállalókat is, a családosokat, pláne, hogy idekezzenek itt is, itt is feldolgozni, megérteni a valóságot, a következményeket, hogy őszinte hiteles döntéseket hozhassanak illúziók nélkül a jövőjéről, és az alapján döntse el, hogy gyermeket vállal vagy nem vállal, mert bárhogy dönt az árát neki, illetve adott esetben majd a gyerekének kell megfizetnie.

[00:57:26]Odáig viszont már eljutottam, hogyha olyanok kérdeznek meg, ahol már van egy gyermek a családban, akkor azt mondom, mert őszintén azt gondolom, és az előttünk álló, jelenre meg az előttünk álló egy-két évre vonatkozik talán, hogy ha egyébként minden feltétele adott úgy egzisztenciálisan, mint érzelmileg, és tényleg szeretnék azt a gyerek, akkor vállaljanak még, mert egy olyan világ előtt állunk, ahol az ember leginkább a közel környezetére számíthat.

[00:57:54]majd és hogy ilyen nehéz körülmények között, nem csak fizikailag, hanem mentálisan, lelkileg nehéz körülmények között lesz valaki, egy testvér akire az ember számíthat és támaszkodhat, az óriási különbséget jelent.

[00:58:08]Stunfíró Balázs, köszönöm szépen.

[00:58:10]Én köszönöm a Az önök figyelmét és reméljük, a kedvüket nem vettük el a jövőtől.

[00:58:13]Legyen a napjuk meg a jövőjük is szép, de vannak gondok azok, amely azt hiszem érdemes szembenézni.

[00:58:20]Örülök, hogy itt voltak velünk.

[00:58:22]Minden jót.