Index.hu 53:53

„35 éven át attól rettegsz, mikor derül ki, hogy besúgó voltál” – Vásárhelyi Mária | Heavy Mentál

ügynökaktákállambiztonságbesúgókádár-korszakinterjúközélet
Irányultság: CentristaKötődés: Fidesz-közeli
„35 éven át attól rettegsz, mikor derül ki, hogy besúgó voltál” – Vásárhelyi Mária | Heavy Mentál
tl;dr
  • A Heavy Mentál vendége Vásárhelyi Mária szociológus; a beszélgetés a 2026. november 4-én nyilvánosságra hozott ügynöklistáról, az állambiztonsági iratok sorsáról és az új családtörténeti könyvéről szólt.
  • Az ügynöklista-összeállítást évek óta meggondolatlan és veszélyes döntésnek tartja; a Kenedi-bizottság szerint az iratok legalább 40%-a hiányzik – nála 70–80% –, tudatos megsemmisítés és klopfolás miatt.
  • Fő kifogása, hogy a hatos kartonok nem egyenlők az ügynökséggel: aláírók, jelentősek és soha nem együttműködők keverednek egy halmazba, így „a sár” ártatlanokra is ráfröccsen (Surányi, Várszegi példája).
  • Szerinte az eredendő bűn az 1990-es elmaradt aktanyitás: akkor még nem lehetett manipulálni az anyagot; ma a laikus a hiányos iratokban eltévedne, a politika pedig „ki kéne takarodnia” az ügyből.
  • A Kádár-rendszer iránti elégedetlenség kisebb volt, mint hitték: „Az átlagembernek a biztonság sokkal fontosabb, mint a szabadság.”
  • A lista második köre 2027 februárjában jön, de a kontroll hiányos: 150 000 ügynök helyett mindössze 9000 B-doszió van meg, 2500 személy adatait nem adják át, a határidő pedig „produkálásra” kényszerített.
  • Az ügynökök iránt – akik a „legkisebb halak” – részvétet érez: 35 éve bűntudattal és rettegéssel élnek; a tartótisztek és a rendszer működtetői viszont kimaradnak.
  • A politika játékszere az ügy: csak a Gyurcsány–Bajnai-kormány próbált rendet rakni; a szolgálatok végig szabotálták a kutatást, a média pedig kontrollálatlanul közli a neveket.
  • Gauck példája alapján egyetért az aktanyitással, de Magyarország „oldotta meg a legrosszabbul”: 35 év állt rendelkezésre a garázdálkodásra.
  • Üzenete: „Nem nevek kellenek, hanem történetek” – és szerinte ma inkább az elmúlt 16 év Pegasus- és Black Cube-megfigyelési ügyeit kellene nyilvánosságra hozni.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A Heavy Mentál podcast vendége Vásárhelyi Mária szociológus, az MTA kandidátusa, Vásárhelyi Miklós (Nagy Imre kormány sajtófőnöke) lánya. A beszélgetés az 2026. november 4-én nyilvánosságra hozott ügynöklistáról, az állambiztonsági iratok sorsáról, a Kádár-rendszerről és Vásárhelyi új családtörténeti könyvéről, „Azok, akik elhitték a 20. századot”-ról szólt.

Az ügynöklista: meggondolatlan és veszélyes döntés

Vásárhelyi már évek óta úgy véli, az ügynöklisták összeállítása meggondolatlan és veszélyes. A november 4-i nyilvánosságra hozatal kapcsán személyesen semmiféle megkönnyebbülést nem érzett, mert régóta kutat a történeti levéltárban, és tisztában van az anyag hiányosságaival.

„Ez a véleménye már évek óta… meggondolatlan és veszélyes döntés az ügynöklista összeállítása.” *

Az iratok eltűnése: 40–70–80%

A Kenedi-bizottság már 2009-ben megállapította, hogy az iratok legalább 40%-a hiányzik – nem tűzvész miatt, hanem mert a rendszerváltáskor megsemmisítették, vagy az irattárból kilopták őket. Vásárhelyi szerint ez tudatos, szisztematikus mű volt: csak a Titkos Szolgálat emberei és a befolyásos politikusok férhettek hozzá.

„Azt jelenti, hogy majdnem minden második irat hiányzik… nem véletlenszerűen tűntek el, hanem nagyon is tudatosan.” *

Saját családja esetében a hiányt 70–80%-ra teszi: édesapjáról van irat, de nyilvánvalóan sokkal több keletkezett. A hatos kartonoknál is brutális a hiány: 1947 óta összesen kb. 150–200 ügynök dolgozott a hálózatban, mégis 53 000 hatos kartonról beszélnek – tehát legalább kétharmaduk eltűnt.

A hatos karton nem egyenlő az ügynökséggel

Vásárhelyi legfőbb kifogása, hogy teljesen eltérő történeteket tettek egy halmazba:

„Legalább ennyit meg kellett volna csinálni, hogy… kik azok, akik tényleg együttműködtek, jelentést adtak, kik azok, akik aláírtak, de nem írtak jelentést, és kik azok, akikről volt hatos karton, de alá se.” *

Példák: Surányi György, akivel párhuzamos osztályba járt, meglepődött, de kiderült, hogy nem írta alá a hatos kartont, és soha nem jelentett. Várszegi Asztrik kartonján zárójelben szerepel, hogy nem adott jelentést – ő sem kerülhetett volna az ügynökök közé. A „sár” így mindenkire ráfröccsen, aki a „katyvaszban” szerepel.

Megyesi Péter esete – 2002

2002-ben, amikor Megyesi Péter volt szocialista miniszterelnök D-209-es ügynökmúltja kiderült, Vásárhelyi már akkor is azt mondta: megfelelő törvény kell és árnyalt nyilvánosságra hozatal. Szerinte a bennfentesek – a titkos szolgálatnál dolgozók és a politikusok egy része – biztonságban voltak, mert ők maguk is ismerték az anyagot. Aki a pénzügyminisztérium legfelső vezetésében dolgozott és nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott, arról „borítékolni lehetett”, hogy volt titkosszolgálati kapcsolata. Amikor Megyesitől meg akartak szabadulni, előhúzták a korábban is ismert anyagot.

Miért maradt el a szembenézés: a Kádár-rendszer biztonsága

Vásárhelyi szerint a rendszerváltás utáni elmaradt szembenézés egyik oka, hogy a Kádár-rendszerrel nem volt akkora az elégedetlenség, mint az értelmiség hitte:

„Az átlagembernek a biztonság sokkal fontosabb, mint a szabadság.” *

A Kádár-rendszerben nem volt munkanélküliség, nem kellett az éhenhalástól vagy fedél nélküliségtől félni, és a társadalmi mobilitás is valós volt: szegény, tehetséges gyerekek vihettek sokra. „Ezt el kell ismernünk és meg kell értenünk.” A szabadság pedig – kutatásai szerint – rettenetesen bonyolult és felelősségteljes dolog.

Az aktanyitás elszabotálása mint eredendő bűn

Nagy bűnnek tartja, hogy 1990-ben nem kerültek nyilvánosságra az iratok: akkor még nem lehetett volna ilyen szinten manipulálni őket (utalva Végbári őr történetére, aki megmutatta, hol égetik el az iratokat). Ma már úgy látja: aki érdeklődik a családja története iránt, bemehet a levéltárba; a többi viszont inkább a történészekre hárulna, mert a hiányos, manipulált iratanyagban a laikus eltéved. A politikának szerinte „ki kéne takarodnia” az ügyből.

A levéltári tapasztalatok és a beszúgó szomszédok

A levéltárban maximum 3–4 ember, többnyire történészek kutatnak – nem várható tömeges roham. A jelentéseket nem teszik fel az internetre, mert sokan a magánszférát sértik. A jelentések 70–80%-a „teljesen indifferens, halálosan unalmas olvasmány”, kényszeredett teljesítés; de vannak ártó szándékúak, sőt olyanok is, ahol „kifejezetten élvezkedik benne” az író.

A családjukat figyelő „K. ák” (káder) szinte minden szombaton ebédidőben jelentek meg náluk, soha üres kézzel – húst, zöldséget, virágot hoztak –, és ők értesítették a hatóságot, mikor lehet beszerelni a lehallgatókat. Minden héten írtak jelentést, mégis csak egyetlen egy került elő – és az is a fennlakó 56-os üldözött dosziéjából, véletlenül.

A második kör (2027. február) és a kontroll hiánya

  1. február 27-én jön a lista második köre, amelyet neves történészekből álló bizottság vezet – de Vásárhelyi szerint ők sem tudnak mindent kontrollálni: a beszervezési (B-) dosziékból mindössze 9000 van meg az állítólagos 150 000 ügynökből. Nincs garancia arra sem, hogy a mostani időszakban nem vettek ki a mai hatalomra kellemetlen adatokat. 2500 olyan személy adatait nem adják át, akikről sejtetik, hogy ma is aktívan dolgoznak a titkos szolgálatnak. Az áprilisi bejelentés és a novemberi határidő „ezt lehetetlen tisztességesen elvégezni” – csak politikai nyomásra, „produkálni kellett”.

Az ügynökök szenvedése: részvét a tettesek iránt

Egy közös ismerősük – érintett – megrázó Facebook-bejegyzést írt: „ez a bűn belülről égeti az embert, ezt cipelem szinte 50 éve magammal”, és utalt a Stockholm-szindrómára. Vásárhelyi szerint ha 1990-ben kerülnek nyilvánosságra az adatok, az a tetteseknek ugyanolyan megváltó lett volna, mint az áldozatoknak:

„35 éve… nem csak gyötrő bűntudatuk van, hanem rettegnek is attól, hogy melyik nap fog róluk kiderülni. Ennél nagyobb büntetést nem nagyon tudok elképzelni egy ember számára.” *

Sajnálja őket – nem a cinikus gazembereket, hanem akiknek lelkiismerete volt. Közben a tartótisztek és a rendszer működtetői kimaradnak: „az ügynökök a legkisebb halak”, akiknek nem volt lehetőségük eltüntetni az irataikat. Ahogy Ungváry Krisztián fogalmazott: az ügynököknél „sokkal nagyobb szemetek is voltak”.

A politika játékszere

A társadalom már régen „ejtette” az ügyet; a politika hozza felszínre, amikor érdeke úgy kívánja. A Gyurcsány–Bajnai-kormány volt az egyetlen, amely megpróbált rendet rakni; az összes többi maszatolt, a szőnyeg alá söpört, vagy politikai érdekből húzott elő kartont. Csurka István hatos kartonja kapcsán – amely szerint a dokumentumok alapján nem jelentett – a MIÉP-tüntetésen azt skandálták: „Nem baj, Pista!” – pedig „ők azok, akik a legtöbbet kommunistáztak”. Az első parlament képviselői közül Vásárhelyi tudomása szerint 35–36 működött egyértelműen együtt a titkos szolgálattal; a takargatás mögött nemcsak saját szennyesük, hanem szolidaritás is állt. Csehországban ezzel szemben a magas pozíciót betöltők 5–10 évre kiestek a politikából, aztán tiszta lappal kezdhettek.

A Kenedi-bizottságok és a szolgálatok szabotázsa

Az SZDSZ volt az egyetlen párt, amely 1990-től követelte az aktanyilvánosságot; az MSZP és a jobboldali pártok minden alkalommal zátonyra futtatták. Kuncze Gábor idején, 1995-ben bemehettek a Kenedi János vezette bizottság tagjai a BM-be. Kenedi elmondása szerint a legtöbb információt technikai úton szedték (szobalehallgatás, telefonlehallgatás, szoros követés, levélcenzúra), amihez operatív tisztek kellettek, nem ügynökök: „lehet etetni a közvéleményt, hogy az ügynökökre vadásszunk, de nincsen nagyon értelme.”

A szolgálatok mindent megtettek a félrevezetésért: letagadták az iratőrzőhelyeket, iktatókönyveket adtak át, hogy „úgyse igazodunk el bennük”; három ajtóval odébb volt egy eltitkolt raktár, amit Varga László addig vert az asztalt, míg el nem ismerték. Ma sem tudjuk, mennyi irat van még bíróságokon, rendőrségeken, a titkos szolgálatoknál – a kutató csak a levéltárba került anyagot éri el.

A média szerepe

Vásárhelyi kritikus a média működésével szemben: amikor Surányi György neve előkerült, kontrollálatlanul mindenhol megírták, mielőtt megkérdezték volna. Imponált neki, hogy a közszolgálati rádió deklarálta: csak azokat a neveket mondja be, akik elismerik. Saját példája: a Népszabadság szerkesztőségében volt egy idős úr, aki a belső elhárítással dolgozott, és aki mindig azt mondta: „Szilvikém, majd ha megöregszem” – erre soha nem került sor. Meggyőződése, hogy az elektronikus médiában – a diktatúra legfontosabb propagandaeszközében, a televízióban – sokkal többen voltak beszervezve, mint akikről most kiderült; „hat vagy nyolc név viszi el a balhét”.

Német példa: Gauck

A 90-es években Vásárhelyi interjút készített Joachim Gaukkal, a stázi iratokat kezelő szövetségi hatóság első vezetőjével, későbbi köztársasági elnökkel. Gauck szerint az aktanyitás elkerülhetetlen fájdalommal jár, de a társadalom nem gyógyulhat meg nélküle: „a titok mérgez, és az igazság felszabadít.” Vásárhelyi egyetért vele, de hangsúlyozza: az NDK megszűnt, az irattárakat azonnal felszabadították – ott nem volt mód a manipulálásra. „Magyarország oldotta meg a legrosszabbul”: nálunk 35 év állt rendelkezésre a garázdálkodásra.

Társadalmi igény és tanulhatetlenség

Szerinte nincs valódi társadalmi igény a múlt megismerésére: a magyar történelmi tudat „teljesen hamis és torzkép”, ezt az igényt fel kéne kelteni. A társadalomlélektani érdek elsősorban a hozzá hasonló helyzetű emberek sorsát érinti (lefelé irányuló összehasonlítás): nem a párttitkárral veti össze magát, hanem a velem egyidős újságíróval. Ő maga is meglepődött, mennyire kétségbeesett, amikor egy szeretett szomszédjáról azt mondták, be volt szervezve – napokig gyötörte, majd kutatni kezdett, és nem talált dokumentumot.

A könyv: „Azok, akik elhitték a 20. századot”

A családtörténeti könyv kapcsán szó esett édesapja önkritikájáról: a Szabad Nép/Népszabadság újságírójaként írt egy cikket a meghurcolt Pócs Petri papról, amit később maga is szörnyűségnek látott. Amikor rádöbbent, hogy „egy rossz ügyet szolgált rosszul”, lelkiismereti válsága lett; soha nem tagadta tévedéseit, hibáit. Vásárhelyi Mária ezt alkatinak és szocializációsnak egyaránt tartja, és megértő: 1947–48-ban az újságírók teljesen el voltak zárva minden más információforrástól, nem tudták ellenőrizni az információikat, és hittek is a rendszerben – nem úgy, mint az elmúlt 16 évben, amikor aki akart, hozzájuthatott más információkhoz.

Snagov és a megfigyelt gyerekkor

Háromévesen hurcolták a családot a jugoszláv nagykövetségre, majd kb. két évre Romániába, Snagovba. Az élmény ambivalens: mint a legkisebb, kommunikációképes gyerek, rengeteg figyelmet és szeretetet kapott a több mint 20 felnőttől, biztonságban érezte magát – ugyanakkor fegyveres és kutyás őrök, a kertben korlátozott távolság, a szülők szorongása. „Nem akarom úgy beállítani, hogy ez nekem borzalmas sorsom volt” – vannak, akiknek apját vitték el és börtönre ítélték.

Budapestre visszatérve az édesanyja a szomszédba ment kezet mosni, és ott látta a saját törölközőiket – kifosztották a lakásukat. Az iskolában azt mondták: „a börtöntől télik gyerek vagyok”, „ellenségek vagyunk” – ez sokkal jobban megviselte, mint Snagov. Édesanyja évekig nem helyezkedhetett el tanárként, mert „megrontja a tanulóifjúságot” az ellenforradalmi nézeteivel. Róla, mint történelemtanárról egyetlen irat sem maradt, pedig abszolút számon volt tartva.

A testvéreivel a veszélyesnek ítélt beszélgetéseket az erkélyen vagy sétán folytatták – ez „szocializációs rutin” volt, természetes, nem gondolkodtak rajta. (Saját magáról és testvéreiről egyetlen irat sem maradt, pedig kizárt, hogy ne figyelték volna meg őket.)

Nevek helyett történetek; a jelen megfigyelései

„Nem nevek kellenek, hanem történetek. A nevek önmagukban ma már nagyon keveset mondanak.” *

Szerinte a kontrollálatlan névnyilvánosság csak társadalmi békétlenséget szít; a mélyfúrásokat, személyes sztorikat ezután is el lehetne végezni. Ma sokkal fontosabb lenne az elmúlt 16 év megfigyelési ügyeinek nyilvánosságra hozatala: a Pegasus- és a Black Cube-ügyek adatai ugyanazt a sorsot fogják megérni, ha nem hozzák őket most nyilvánosságra – „ránk tartozik, hogy kiket figyeltek meg például a Peggazussal, és erről kéne most szerintem inkább beszélni, és ezt kéne követelni.”

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Ög a kennedi bizottság még 2009-ben” – az átirat eleji torz alak; a kontextusból a Kenedi-bizottság rekonstruálható.
  • „Végbári őr nagy történetére” – bizonytalan névalak, valószínűleg egy rendszerváltáskori iratégetést leleplező személy neve, pontos név nem rekonstruálható biztosan.
  • „Ungvábri Krisztián” – torz alak, kontextus alapján Ungváry Krisztián történésszel azonosított.
  • „megyesi Péter” / „meggyesi Péter” – következetlen írásmód az átiratban, kontextus alapján Megyesi Péter.
  • „Pócs Petri” – bizonytalan névalak, a meghurcolt pap neve az átiratban így szerepel, pontos helyes írásmód nem biztos.
  • „Pegazus / Pegzuss” – torz írásmód, a Pegasus kémprogram-ügyre utal.
  • „a hősök ugye előkerült ez” – mondatrész töredékes, a Hősök terére utaló kontextusból értelmezhető.
  • „Joachim Gaukkal… Bundesbe Austrák fürdistázi Unterlagán” – a német intézmény német neve torzult, a BStU (a Stázi-iratok szövetségi hatósága) rekonstruálható.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Legalább ennyit meg kellett volna csinálni, hogy valahogy úgy csoportosítani, ha már ezeket a a neveket, hogy hogy kik azok, akik tényleg együttműködtek, jelentést adtak, kik azok, akik aláírtak, de nem írtak jelentést, és kik azok, akikről volt hatos karton, de alá se.

[00:00:17]Mondjuk most ez egy laikus csop, de egyszerűen nem lehet egyhalmazba betenni teljesen eltérő történeteket, mert mert hiába tudjuk mi most ezt, akkor is fröccsen a sár és mindenkire ráfröccsen, aki mondjuk ebben a a katyvazban.

[00:00:43]Meggondolatlan és veszélyes döntés az ügynöklista összeállítása.

[00:00:45]Ez a véleménye már évek óta mai beszélgetőpteremnek Vásárhelyi Mária szociológusnak, az MTA kandidátusának, aki azt is gondolja, hogy az ügynököket sajnálni lehet azért, hogy nem tudtak évtizedeken keresztül a tükörbe nézni reggelente.

[00:01:01]Köszönöm szépen, hogy eljöttél.

[00:01:04]Én meg köszönöm a meghívást.

[00:01:06]És tegeződni fogunk egymással, mert egyébként te tanítottál engem még annak idején az ELTE médiaszakám.

[00:01:13]2025 decemberében az élet és Irodalomban azt írtad, hogy üres populista ígérgetés és hazugság, amikor politikusok azt mondják, hogy meg kellene nyitni az ügynökaktákat.

[00:01:24]De mégis november 4-én, amikor most nyilvánosságra kerültek, nem éreztél-e valamilyen fajta megkönnyebbülést, hogy valami végetért, vagy valami most elkezdődik?

[00:01:35]Én személy szerint semmiféle megkönnyebbülést nem éreztem, mert én elég régóta kutatok a történeti levéltárban, és hát nagyjából tudom, hogy hogy miről szól ez az egész, és hogy milyen iszonyú hiányosságok vannak itt és tisztázatlan dolgok.

[00:01:57]Ög a kennedi bizottság még 2009-ben, ami 89-ben, amikor ezt az iratfelmérést végezte, akkor ők egyértelműen megállapították, hogy a dokumentumoknak, az iratoknak legalább a 40%-a hiányzik.

[00:02:15]És nem azért hiányzik, mert ott tűzvész pusztított, hanem azért, mert az a dokumentumok jelentős részét vagy megsemmisítették a rendszerváltáskor, vagy a rendszerváltást követően kilopták az irattárból.

[00:02:33]És hát azért ez a 40% ez brutális szám.

[00:02:37]Ugye azt jelenti, hogy majdnem minden második irat hiányzik.

[00:02:42]És hát úgy ugye nem a és arról van szó, hogy ezek véletlenszerűen tűntek el, hanem én úgy gondolom, hogy nagyon is tudatosan.

[00:02:51]Tehát ugye ki tudott ezekhez hozzáférni?

[00:02:55]Egyrészt a Titkos Szolgálat emberei, másrészt a politikusok, akik befolyással bírtak erre.

[00:03:04]Tehát, hogy itt nagyon is szisztematikusan semmisítették meg, illetve lopták ki az iratokat, és és hát innentől fogva nekem nagyon aggályos ez az egész.

[00:03:19]És ugye hát a a most nyilvánosságra került hatos kartonokról is el is mondták a a szakértők, hogy hát ugye 47-től összesen körülbelül 150-200 ember dolgozott ezen, mert ugye azt is tudjuk, hogy az ügynök a legalsóbb szintje azért ennek a titokos szolgálati hálózatnak.

[00:03:52]nak tehát, hogy 150-200 ügynök dolgozott.

[00:03:58]Ehhez képest most 53000 hat-os kartonról beszélnek.

[00:04:01]Tehát azt jelenti, hogy hogy ezeknek a hatos kartonoknak is a legalább a kétharmada eltűnt.

[00:04:09]Ráadásul amint most ugye egymás után törnek is ki a botrányok.

[00:04:18]Attól, hogy valakiről vezettek hatos kartont, még egyáltalán nem biztos, hogy tényleg be volt szervezve.

[00:04:25]És mégha aláírta is a hatos kartont, mert sok olyan hatos karton is van, amit alá sem írt, de ha aláírta, akkor se biztos, hogy jelentett.

[00:04:35]Tehát ezt így biztos, hogy nem szabadott volna ráengedni a társadalomra.

[00:04:38]Én legalábbis ezt gondolom.

[00:04:45]2002-ben derült ki Megyesi Péter volt szocialista miniszterelnöknek a múltja.

[00:04:50]Ő szigorúan tisztos, titkos, úgynevezett esztétiszt volt D209-es néven.

[00:04:52]És ott akkor is te ugyanazt mondtad már, hogy megfelelő törvény kell és árnyaltan kell az egészet a nyilvánosságra hozni.

[00:05:00]Akkor egyébként néhányan úgy értelmezték, hogy te megvédted a megyesi Pétert, de ha jól értem, nem erről volt szó, hanem te valami nagyobbívű dolgot szerettél volna látni akkori akkor is már Tehát én egyrészt akkor is biztos voltam benne, hogy a benfentesek számára is itt nem csak a titkos szolgálatnál dolgozókat gondolom, hanem a hát a politikusok egy részét is.

[00:05:25]Biztonségben, hogy nem akkor derült ki számukra egyébként.

[00:05:31]Most így visszatekintve azt gondolom, hogy aki a pénzügyminisztériumban a legfelső vezetésbe dolgozott és és ott a a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozott, hát arról lényegében borítékolni lehetett, hogy a titkos szolgálat.

[00:05:48]Tehát aki azt gondolja, hogy ilyen pozíciót be lehetett tölteni úgy, hogy ne legyen a titkosszolgálattal kapcsolata, az nem érti, vagy nem ismeri a egy diktatúrának a működését.

[00:06:02]És hát én én nekem az az érzésem, és akkor is az volt, hogy ezt ezt jó néhány politikus is pontosan tudta.

[00:06:11]Hát szóval ehhez nem is kellett politikusnak lenni.

[00:06:14]És amikor meg akartak szabadulni a meggyesi Pétertől, mert elégedetlenek voltak vele, akkor előhúzták ezt a az egyébként általuk már korábban is ismert anyagot.

[00:06:31]Szociológusként, hogyha nézzük, akkor nem egy óriási ellentmondás se, hogy nagyon gyorsan átálltunk a demokratikus intézményrendszerekre a rendszerváltás után, miközben ez a szembenézés ez elmaradt, hogy milyennek azokat te hogy látod?

[00:06:46]Hát én úgy látom, hogy hogy ebben nagyon nagy szerepe van annak, hogy hát hogy tulajdonképpen a Kádárrendszerrel szemben egyáltalán nem volt olyan nagy az elégedetlenség.

[00:06:59]Ö tehát azt kell mondanom, hogy a az emberek legalábbis az én kutatásaim szerint többsége igazából nem nem volt.

[00:07:11]Nyilván voltak kritikai megjegyzései meg frusztrációi, de alapvetően nem érezték rosszul magukat az emberek a kádárrendszerbe.

[00:07:21]És ennek aztán én is csak úgy lassan értettem meg a a működését, mert ugye én vagy mi értelmiségiek, hát ugye mi a szabadságról álmodtuk, meg a függetlenségről, és azt gondoltuk, hogy ez mindenkinek ugyanolyan fontos, mint nekünk, hogy szabadok legyenek, de aztán az ember megtanulja, hogy a szabadság az egy rettenetesen bonyolult és nagyon felelősségteljes dolog, és egyáltalán nem olyan könny könnyű megélni a szabadságot.

[00:07:55]És hát az nekem a kutatásaim is azt igazolták, hogy hogy az az embernek, az átlagembernek a biztonság sokkal fontosabb, mint a szabadság, amit hogyha végiggondolod, meg is lehet érteni.

[00:08:10]És azért ugye az, hogy a KD rendszerben például nem volt munkanélküliség, hogy mindenkinek volt biztos munkahelye, most ne bontsuk ki ennek a részleteit, hogy mi hogy működtek ezek a munkahelyek, de hát mondjuk nem kellett az éhenhalástól félni, vagy attól, hogy fedél nélkülivé válnak a tehát a káderrendszer igenis ezt el kell ismernünk és meg kell értenünk, hogyha alacsony szinten is, de de egy nagyon komoly biztonság ágot garantált az embereknek, vagy a társadalmi mobilizáció.

[00:08:48]Hát azért emlékezzünk vissza, hogy ott tényleg nagyon szegény, tehetséges gyerekek is vihették nagyon sokra, tehát nem volt ez a padlóhoz ragadás, amitől most ez a társadalom szenvedt 30 éve.

[00:09:04]több írásodban elemezted a társadalmi emlékezet és a politika, politikai hisztéria kapcsolatát, és hogy mennyibe tekinthető az aktanyilvánosságnak az elszabotállása szerinted egy ilyen eredendő bűnnek a Magyar demokrácia történetében, vagy mennyire változott a te ezzel kapcsolatos véleményed mondjuk a rendszerváltás után meg most között?

[00:09:24]Én azt nagyon nagy bűnnek tartom, hogy akkor nem kerültek nyilvánosságra ezek mindezek a az iratok, mert a ugye tát akkor kellett akkor vol akkor kellett volna, mert akkor még nem lehetett volna ilyen szinten manipulálni ezeket.

[00:09:40]Öö akkor tehát, hogyha nem hagytak volna szabadteret az iratmegsemmisítésnek, ugye hát emlékszünk Végbári őr nagy történetére, aki megmutatta, hogy hol égetik el, tehát akkor ez még nagyjából egybe lett volna, de hát az elmúlt 35 évben itt olyan szabad garázzálkodás volt ezek között az iratok között, hogy én ma már inkább azt gondolom, hogy egyrészt akit érdekel a saját családjának a története az eddig is és ezután is megteheti, hogy bemegy a a levéltárba és megkap minden iratot, ami megvan.

[00:10:22]Másrészt viszont én inkább úgy gondolom már, hogy ez a tör a akiben nincs ilyen személyes érdeklődés inkább a történészekre kéne ma már ezt bízni.

[00:10:33]Pontosan azért, mert annyira hiányosak és manipuláltak ezek a a az irattárak, ez az iratanyag, hogy hogy egy laikus ö eltévedt benne.

[00:10:49]Nézzük is meg, hogy most jelent meg ez a könyved, ez az akik elhitték a 20.

[00:10:54]századot.

[00:10:54]Ez egy családtörténet, és majd fogunk mélyebben is beszélni róla.

[00:10:56]Most csak annyi, hogy hogy ennek kapcsán te sokat jártál az állambiztonsági szolgálatok levéltárában, és írod is valahol, hogy hogy nagyon kevés anyagot találtál a te családodra, amelyik megfigyelt volt.

[00:11:07]A demokratikus ellenzék betartozott, az édesapád a nagybre kormánynak volt a sajtófőnöke.

[00:11:16]És azt találtad, hogy nagyon kevés iratot irat van a 80-as évekből rátok vonatkozólag, tehát mintogyha nem figyeltek volna meg titeket, miközben tudtátok, hogy megfigyeltek.

[00:11:26]Igen, hát én úgy ezek ezek csak becsések.

[00:11:29]Ugye azt mondtam, hogy hogy az iratok, hogy a kenedi bizottság szerint az iratoknak körülbelül 40%-a tűnt el.

[00:11:39]Az én családom esetében ugyanezt ilyen 70-80%-ra teszem.

[00:11:44]Tehát az édesapámról van van sok irat, de nyilvánvaló, hogy ennél sokkal több keletkezett.

[00:11:53]Tehát mondjuk az az ember, akiről a rendszerváltás után kiderült, hogy hogy 30 éven keresztül jelentett rólunk, és minden szombaton ott volt nálunk vendégségben, az ő jelen, tehát gondolom, hogy minden héten írt legalább jelentést.

[00:12:11]egyetlen egy jelentés került elő az övéi közül, és az is tök véletlenül, tehát nem az édesapám dosziéjából, hanem hanem mint egy az egyik szomszéd.

[00:12:24]Őt hadd is hadd olvassam föl, mert ezt én is kiírtam magamnak a könyvedből, hogy káék csaknem minden szombaton ebédidőben jelentek meg nálunk, és soha nem jöttek üres kézzel, hol húst, hol zöldséget, máskor virágot vagy színes tollakat hoztak.

[00:12:37]És ugye ők azok, akik értesítik a hatóságot, amikor be lehet elmentek nyaralni, és be lehet szerelni a lakásotokba a lehallgató készüléket.

[00:12:48]És akkor ő róluk nem találtál ezt az egyet, ahol jelenti, hogy mikor lehet beszerelni a lehallgató készülékeket, mikor nem leszünk otthon, mert ugye a fölöttünk levő lakásban is egy 56-os lakott, aki szintén börtönben volt 56 után.

[00:13:05]és az ő dosziéjából, mármint a róla készült jelentések közül került ez elő.

[00:13:14]És feltételezhetjük, hogy aki állandóan ott volt nálatok, ő egy rendszeres munkakapcsolatban állt.

[00:13:17]És biztos ez a mostani aktanyitás hozott-e neked újdonságot?

[00:13:23]Rákerestél-e nevekre?

[00:13:26]Voltak-e megdöbbentő felfedezések?

[00:13:29]Hát ak amin megdöbbentem, vagy hihetetlennek tartottam, azokról lassan kiderül, hogy hogy nem is.

[00:13:35]Tehát mondjuk én a Surányi Györgyön nagyon megdöbbentem.

[00:13:40]Én egy gimnáziumba jártam vele párhuzamos osztályba, és egyszerűen el nem tudtam képzelni, de hát kiderült, hogy hogy hamis is, tehát hogy ő nem írta alá ezt a be ezt a hatos kartont, és soha életében nem jelentett.

[00:13:55]vagy mondjuk a Várszegi Asztrik, akinél ugyan ott van zárójelben a hatos kartonján, hogy hogy nem adott jelentést, de akkor se kerülhetett volna ugyanabba a halmazba, ahol azok az ügynökök van.

[00:14:12]Igen.

[00:14:15]Megtagadta munkát.

[00:14:17]Legalább ennyit meg kellett volna csinálni, hogy valahogy úgy csoportosítani, ha már ezeket a a neveket, hogy hogy kik azok, akik tényleg együttműködtek, jelentést adtak, kik azok, akik aláírtak, de nem írtak jelentést, és kik azok, akikről volt hatos karton, de alá se.

[00:14:34]Mondjuk most ez egy laikus csop, de egyszerűen nem lehet egyhalmazba betenni teljesen eltérő történeteket, mert mert hiába tudjuk mi most ezt, akkor is fröccsen a sár és mindenkire ráfröccsen, aki mondjuk ebben a a katyvazban szerepel.

[00:14:57]Azt azért tegyük hozzá, hogy 27 februárjában lesz majd egy második menete, vagy egy második kör.

[00:15:01]Lehet, hogy akkor már letisztázottabban.

[00:15:02]neves történész bizottság vezeti, azért vélhetően ők kontrollálni fogják majd ezt a az egész folyamatot, de nem tudják kontrollálni, mert például a ahogy én hallom meg látom, például a beszervezés az úgynevezett bédosziékból mindössze 9000 darab van meg, tehát a mondjuk 150000 állítólagos ügynök közül 90 9000ről van meg a beszervezésének a és az együttmű működésének a története, tehát hogy egyáltalán mit csinált ő, hogy szervezték be és mit csinált ő addig, ameddig ameddig hát aktív volt.

[00:15:46]Pé akkor neked az a mondásod, hogy amennyiben ez egy ilyen gondosabban összeállított és időt adtak volna az egésznek mondjuk 2027 végéig, akkor ez elfogadható lenne, de ezben a formájában problematikus.

[00:15:59]Hát le nyilván meg lehetne úgy csinálni, hogy hogy tényleg valahogy elkülöníteni azokat, akik tényleg ügynökök voltak azoktól, akik akik akik nem írtak jelentéseket, de ugye ezen belül is tehát ügynök és ügynök között is óriási különbség van.

[00:16:20]Tehát én nagyon sok jelentést olvastam el és nem csak a saját családomról, hanem a környezetünkről is.

[00:16:30]És hát azt mondom, hogy ezeknek a jelentéseknek a 70-80%-a teljesen indifferens, tehát halálosan unalmas olvasmány is egyébként.

[00:16:41]És és hát ilyen teljesen ér, tehát érződik a jelentésen, hogy egyszerűen kényszeredetten teljesíteni akarta a, hogy egyáltalán valamit írjon, de én szerintem semmi kompromittáló vagy semmi ártószándék nem volt benne.

[00:17:01]És persze van sok olyan jelentés is, am ahol érzed sokszor nem csak azt érzed, hogy hogy ártó szándék van benne, hanem hogy kifejezetten élvezkedik benne.

[00:17:13]Akit a saját személyes története, vagy a családtagjainak a története érdekel, az már évek óta bemehet a levéltárba, és minden iratot megkap, ami megvan.

[00:17:29]Én a amikor bent voltam, vagyok a levéltárban, azt kell mondanom, hogy maximum három vagy négy ember, többnyire történészek ülnek ott és kutatnak.

[00:17:40]Tehát nem gondolom, hogy most el fogják árasztani a levéltárat a azok, akik akik az iratokat szeretnék megkapni, és hát a jelentéseket pedig nem fogják soha feltenni az internetre, mert ugye a a jelentések nagyon sokszor arra nézve szolgáltatnak információkat, vagyis alapvetően és az ő magánszférájukat sér érti.

[00:18:10]Tehát szóval nagyon bonyolult ez a kérdés, és én nekem nincsen a a kezemben a a megfejtés vagy a bölcs köve, csak azt gondolom, hogy egyrészt a politikának ki kéne takarodnia ebből az egészből végre, mert ugye ez a legnagyobb baj, hogy a De most tulajdonképpen nem erre történt egy próbálkozás, vagy nem?

[00:18:35]Hát a az, hogy egy ilyen n hát először is semmi garancia nincs arra, hogy hogy most ebben az időszakban tényleg minden adatot, tehát hogy nem vettek-e ki olyan olyan adatokat, amik mondjuk a mai hatalomra nézve kellemen.

[00:18:52]Én nem tudom, hogy történt-e ilyen, de garancia nincs rá, hogy nem tűntek el most.

[00:18:56]Hát talán a bizottság [torokköszörülés] összetétele lehet egyfajta garancia arra.

[00:19:01]De hát nekem nem, hát ők nem láttak mindent.

[00:19:04]Hát az, hogy mondjuk a titkoszolgálatok most mit adtak, mert ugye még vannak a titkoszolgálatoknál is iratok, hogy van 2500 olyan személy, aki akinek soha nem, akiknek nem fogják átadni az adatait, merthogy ugye azt sejtettik, hogy ők még ma is aktívan dolgoznak a titkos szolgálatnak.

[00:19:29]Most ezt ki fogja kontrollálni?

[00:19:29]Tehát én én a és hát ugye maga ez a történet, hogy hogy áprilisban bejelentik, hogy ezt november, hála Istennek legalább nem október 23-án, hanem hanem november 4-én hozzák nyilvánosságra.

[00:19:48]Tehát ezalatt a határidő alatt ezt lehetetlen tisztességesen elvégezni.

[00:19:54]És ez igenis csak a politikai nyomásra történt, hogy hogy ezt ilyen, tehát hogy ezt produkálni kellett.

[00:20:04]Nézzük meg, hogy mit okozott a társadalommal.

[00:20:05]Egy közös ismerősünk rakott ki egy Facebookot.

[00:20:08]Ő egy ő érintett és egy elég megrázó szöveget írt ki, hogy ez a bűn belülről égeti az embert.

[00:20:16]Ezt cipelem szinte 50 éve magammal.

[00:20:18]féltem és tudom tudtam, hogy gyván belecsúszok a későbbiekben megismert Stockholm szindróma állapotába, és ő azt írja, hogy készen áll arra, hogy bárkivel beszéljen erről, hogy milyen lehet ez a kvázi a tettesi oldal, aki akik most aktől most olvashattunk a Facebookon, vagy ilyen megjegyzéseket.

[00:20:39]Borzalmas.

[00:20:39]Tehát én azt szoktam mondani, amikor ez szóba kerül, és hát erre én is fokozatosan ismertem rá, vagy értettem meg ezt a történetet.

[00:20:51]Tehát ha 90-ben nyilvánosságra kerülnek ezek az adatok, az az a az a tetteseknek ugyanolyan megváltó lett volna, mint az áldozatoknak.

[00:21:07]Ezek az emberek, akik nyilván az első perctől, tehát amikor aláírták a beszervezési nyilatkozatot, és amikor az első jelentésüket odaadták, attól fogva folyamatos bűntudatban éltek, ha volt most persze nem a cinikus gazemberekre gondolok, hanem akiknek volt lelkiismerete.

[00:21:29]Tehát mondom én a jelentések döntő részében azért azt érzem, hogy nem lelkesen jelentettek az emberek, hanem kényszeredetten és és úgy, hogy ettől ők szenvedtek igazából.

[00:21:42]És akkor 35 éve, amióta a rendszerváltás, azóta nem csak gyötrő bűntudatuk van, hanem rettegnek is.

[00:21:51]Rettegnek attól, hogy melyik nap fog róluk kiderülni.

[00:21:53]Én, de hát e nyilván egy én én ennél nagyobb büntetést nem nagyon tudok elképzelni egy ember számára, és hát tudom, hogy ez és van egy részvét benned.

[00:22:07]Hát sajnálom őket, igen, mert mert mert én mondjuk azt tudom, hogy milyen az, mikor az ember minden reggel úgy úgy kel föl, hogy hogy nincs bűntudata, mármint ilyen mélyen fegvő bűntudata, és nincs benne félelem.

[00:22:22]Tehát ez szörnyű.

[00:22:22]Ebbe csak beletorzulni lehet.

[00:22:27]Ezek az miközben miközben tegyük hozzá, hogy ők most melkulpáznak, miközben a tartótisztek, illetve a rendszernek a működtetőiről pedig továbbra Igen.

[00:22:37]Is keveset tudunk, vagy csak a történészek által?

[00:22:39]Hát igen, hát ezek az ügynökök azért a legkisebb halak, és közülük is csak a ügynökök között is legkisebb halak.

[00:22:44]Mert ugye aki elég közel volt a tűzhöz, vagy elég sok pénzzel lehetősége volt, azoknak az iratai tűntek el.

[00:22:53]Tehát tehát most azok kerülnek itt megszégyenítésre.

[00:23:01]Én nem mondom, hogy oktalanul, csak túlmérett, tehát elkésnek gondolom és túlméretezettnek, akiknek nem volt lehetőségük arra, hogy eltüntessék a róluk készült, illetve a velük készült dokumentumokat.

[00:23:17]társalom lélektanilag milyen torzolást okoz egy társadalomban az, hogy ez folyamatosan egy ilyen lebegtetett gyanú.

[00:23:23]Te is írtál sokszor Tornyán József Csurka István bele hatos kartonyáról vagy beszervezéséről.

[00:23:28]Ők nem is jelentettek, csak egy hatos karton volt róluk.

[00:23:31]Tehát, hogy a politikai, mindenkori politikai élit azért ezt egymást revolverezte, hogy ez szerinted hogy hatott a társadalomra?

[00:23:37]Szerintem a társadalom már régesrégen ejtette, ugye először is például akik rólunk jelentéseket írtak, és a akiknek megvan a családunkról, család, azok közül már senki nem, legalábbis akiket senki nem él, csak a leszármazottaik élnek, akik már nyilván semmit nem tudnak erről, és nem is tudják megkérdezni.

[00:24:01]Ez a legnagyobb probléma.

[00:24:06]Tehát csak a bélyeg marad rajtuk anélkül, hogy hogy meghallgatták volna annak a rokonnak a történetét, hogy ez hogy hogy történt meg.

[00:24:19]Amúgy szerintem a társadalmat nem é tehát nem foglalkoztatja ez a probléma.

[00:24:25]Ezt állandóan a politika hozza felszínre, amikor a amikor ilyen érdekei vannak.

[00:24:31]Ö, tehát a politika játékszere volt az elmúlt 35 évben.

[00:24:37]Ögye a Gyurcsány bajnai kormány volt az egyetlen, amely megpróbált rendet rakni, nem sikerült nekik, de de ők azért tettek ennek érdekében.

[00:24:51]Az összes többi kormány egyfolytában maszatolt és megpróbálta a szőnyeg alá csöpörni, illetve amikor a politikai érdekei úgy kívánták akkor előhúzni egy kartont.

[00:25:03]De az, hogy a társalom mennyire nem érzékeny erre, azt azért bizonyítja, hogy amikor Csurka Istvánról nyilvánosságra került a az, hogy ő aláírta ezt a hatos kartont, de még nem tudtuk, hogy mit csinált.

[00:25:18]Egyébként a dokumentumok szerint nem csinált semmit, de mindegy is.

[00:25:24]És azért te még talán kislány voltál, de én emlékszem, amikor a hősök ugye előkerült ez, és akkor a hősök terén valami tüntetést szervezett, és ott állt sok ezer miépes ember, és azt hallottá, hogy nem baj Pista.

[00:25:41]Nemista.

[00:25:41]Igen, nem baj Pista.

[00:25:41]Igen, nem baj Pista.

[00:25:42]És ők azok, akik ugye a legtöbbet kommunistáztak a a az elmúlt vagy az előtte levő idő.

[00:25:49]Említetted a Gyurcsány Bajnokormány, de már előtte volt egy próbálkozás.

[00:25:52]Kunce Gábor idején 1995-ben mehettek be Kennedy Jánosék, aki neked mentorod volt és nekem is volt megtiszteltetés sokszor leülni vele idő újságíróként.

[00:26:04]Tehát a kenedi már bemehettek akkor a BM-be.

[00:26:06]Talán Varga László volt még ott, nem tudom, de tehát a Kennedi bizottság de az megfelek lett az a munka, hogy ott ott ott szerinted az az miről szólt a 90-es években?

[00:26:16]arról, hogy a hogy hogy az SZDS az én emlékeim és tapasztalataim szerint tényleg elkötelezett volt ebben az ügyben, tehát hogy ugye ők már 90-től követelték az akta nyilvánosságot, de egyetlen más párt se volt ennek a híve, sem a koalíciós partner, az MSZP sem pedig a a jobboldali pártok.

[00:26:41]Tehát minden alkalommal zátonyra futtatták ezt a történetet, nem fértek hozzá az iratokhoz.

[00:26:51]Nagyon szelektíven, szóval egyszerűen nem le nem tudták kutatni.

[00:26:54]És ami durva említetted a Gyurcsány Bajnkormány alatt, akkor a Kennedy János újra bemehettek, vagy és és akkor is csinál csinál készítettem velük interjút, és a Kennedy akkor azt mondta nekem, hogy a a legtöbb iratot azt technikai úton szedték, tehát nem az ügynököktől szedték az információkat, hanem a szobák, telefonlehallgatás, szoros követés, levélcenzúra, és ehhez operatív tisztek kellettek, és nem ügynökök.

[00:27:24]Tehát azt mondta nekem, hogy lehet etetni a közvéleményt, hogy az ügynökökre vadásszunk, de nincsen nagyon értelme.

[00:27:31]Hát igen.

[00:27:31]És ahogy a egyszer úgy emlékszem a a az Ungvábri Krisztián fogalmazott, hogy azért az ügynököknél voltak sokkal nagyobb szemetek is.

[00:27:41]Tehát akik sokkal többet ártottak az embertársaiknak és sokkal aktívabb közreműködői volt a a diktatúra fenntartásának.

[00:27:52]Tehát ezt is bizonyos értelemben igazságtalannak tartom, hogy most ezekkel az ügynökökkel akarják elvitetni a balhét, akik hát szemek voltak a láncban, de nem ők működtették azt a rendszert, ők ők csak tényleg ilyen morzsákat adtak ehhez hozzá.

[00:28:14]És egyébként még, hogy idézzek a kennedyéktől, hogy hogy a szolgálatok hogy próbálták őket megvezetni, ők azt mondták nekem, hogy letagadták az iratőrzőhelyeket az épületen belül kívül is nem adták meg a szükséges felvilágosítást.

[00:28:27]Odaadtak iktatókönyveket, hogy úgyse igazodunk el bennük.

[00:28:31]Volt, hogy figyelmes oktat olvasás után rájöttünk, hogy három ajtóval odébb van még valami, amiről elfelejtettek szólni.

[00:28:37]Laci addig verte az asztalt, Z Varga László, amíg szétárt karral elismerték, tényleg van.

[00:28:42]Tehát mi volt a szerepe így a szolgálatoknak ebben az egészben, hogy ez így alakult?

[00:28:48]Hát ők nagyon aktív, és hát ugye ma se tudjuk, és soha nem fogjuk már megtudni, hogy hogy mennyi olyan irat van, ami megvan, csak nem adták át a levéltárnak, mert ugye a kutató csak ahhoz fér hozzá, ami a levéltárban van, de amit mondjuk a helyi bíróságokon vagy rendőrségeken őriznek, az teljesen ma is ö hát a a titkos szolgálatok birtokában van, és ők ők döntenek ezeknek a sorsáról.

[00:29:18]Tehát erről nem tudunk semmit, hogy hogy mik azok, amiket nem adnak oda, vagy kik azok, akikről soha nem lehet majd megtudni.

[00:29:27]Igen, minden módon próbálták szabotálni ezt és félrevezetni a történészbizottság tagjait.

[00:29:39]És ebbe ebbe nyilván a vezető politikusok is fontos szerepet játszottak.

[00:29:48]Szerinted van-e egyébként valódi társadalomigény a múlt megismerésére, vagy inkább már a magyar társadalom ilyen tanulthetetlenség állapotában van?

[00:29:55]Felejtsük el ezt az egészet.

[00:29:57]Nincs nincs igény szerintem.

[00:30:00]Ugye hát én sokat kutattam a magyar társam úgynevezett történelmi tudatát és hát én azt tapasztaltam, hogy ez egy teljesen hamis és torzkép, ami a magyar történelemről az emberek fejében él.

[00:30:14]És hát ezt az igényt fel kéne kelteni, hogy hogy a társadalom szembenézen és egy viszonylag reális kép alakuljon ki.

[00:30:27]Az embereket, mivel ez egy pszichológiai rovat, vajon miért érdekli jobban az ügynöknek a léte?

[00:30:31]És amikor erről gondolkodunk, nyilván az érdekel, hogy ki volt a mit tett a pap, mit tett az orvos, mit tett a szomszédom.

[00:30:38]És kicsit absztraktabb az a szint, hogy a rendszer működtetői, hogy ezt hogy lehetne mégis az érdeklődést felkelteni ez iránt, ami egy ilyen absztraktabb dolog, és kevésbé érdekli talán az átlagembert.

[00:30:51]Hát nyilván ezt úgy lehetne megközelíteni társadalmi szinten, hogy mondjuk az egyházak milyen szerepet játszottak.

[00:30:59]ö akár konkrétan a helyi pap, de nyilván nem az az egy személy a az érdekes igazából a működtetés szempontjából, hanem hogy az egyházak nak milyen felelőssége és milyen szerepe volt abban, hogy ez a hálózat kiépült és és működött.

[00:31:20]Tehát amellett, hogy mellétenni, hogy az ők maguk is az rendszerellensége és üldözöttek voltak.

[00:31:25]Igen.

[00:31:25]Tehát ezért is nagyon bonyolult, mert ugye sokan vannak, akik egyszerre voltak ö megfigyelők és megfigyeltek.

[00:31:35]Tehát én a minél több minél jobban ismerem ezt a dolgot, annál bonyolultabbnak látom, és annál inkább óvakodnék a ezektől a leegyszerűsítő általánosításoktól, hogy ügynök, ügynök, mert mert nem így van.

[00:31:53]És milyen mechanizmusok játszanak?

[00:31:53]még szerepet.

[00:31:55]Gondolok például arra, hogy a lefelé irányuló összehasonlítás van egy ilyen szociálpsichológiai fogalom, hogy nem a párttitkárral fogom magam összevetni, hanem a velem egy idős újságíróval, és azt azt értem meg, azt a szintet.

[00:32:09]Hát igen, nyilván nyilván az ember elsősorban a hozzáhasonló helyzetben és státuszban lévő emberek sorsát érti meg, meg az is érdekli.

[00:32:25]igazán, mert ugye akik feljebb vannak a hierarchiába, azoknak már nem lát bele olyan szinten a a működésébe.

[00:32:37]Úgyhogy és hát nyilván tehát én sem, tehát nekem például valaki mondta, hogy az egyik szomszédunk, akit én nagyon szerettem, hogy ő is be volt szervezve, és hát napokig annyira gyötört engem ez tehát, hogy hogy az ember, akit ismer, akiben meg ez most történt.

[00:33:01]Ez most mostanában Igen.

[00:33:02]És akkor akkor persze elkezdtem keresgélni.

[00:33:09]De én magam is meglepődtem rajta, hogy mennyire kétségbe tulajdonképpen egy ilyen információ, hogy hogy valaki, aki akibe annyira bíztam, és olyan érzelmileg fontos volt nekem, és aztán kiderült, hogy nem igaz, vagy legalábbis én semmi ilyen dokumentumot nem találtam, de nyilván ahova az ember érzelmileg elkötelezett, az sokkal mélyebben érinti, mint akiről csak tud.

[00:33:38]De akkor ez mégis csak azt igazolja, hogy van értelme 2026-ban valahogy megnyitni ezt az egészet és és kinyitni a társadalomnak ezt a Persze én azzel teljesen egyetértek, hogy hogy akit érdekel, ez tényleg az menjen be és kutas és olvassa el, kutassa meg a a számára fontos történeteket.

[00:34:00]Csak csak ennek az ennek a kontrollálatlan információhalmaznak a a társadalomra zúdításával nem értek egyet.

[00:34:11]Te sok évtizede vizsgálod a magyar médiát minden szempontból.

[00:34:13]Hogy látod, hogy a magyar médiának mi a szerepe ebben?

[00:34:17]Mi volt az ügynök ügyben a szerepe?

[00:34:19]Vagy hát ügynökre lecsupaszító, tehát a rendszer működtetésében a szerepe?

[00:34:23]Én elég kritikus vagyok a a média működésével szemben.

[00:34:26]Nekem az most nagyon imponált, amit a a Közszolgálati rádió deklarált, hogy ők csak azokat a neveket mondják be, akik elismerik mondjuk a híres vagy közismert személyek közül, mert a legtöbb esetben azt találtuk, mondjuk amikor Surányi György neve előkerült, és akkor tök kontrollálatlanul mindenhol megírták, hogy Surányi is.

[00:34:53]Ö tehát azért ezt valahogy szerintem k tehát ez olyan súlyos súlyos állítás, amit egyszerűen nem lehet úgy leírni, hogy mondjuk legalább a Surányi Györgyöt ne kérdezzék meg, és csak utána írják le a nevét, mert ha már utána kérdezik meg, akkor onnantól fogva ez már mentegetőzés.

[00:35:15]Most aki akarja, elhiszi, aki nem akarja, nem hiszi el.

[00:35:20]Tehát én szerintem a médiának is sokkal ú, tehát mondjuk ez a filmrendező, akiről beszélünk, vagy akit említettél, ő vállalta, elmondta a saját történetét.

[00:35:34]Innentől fogva lehet róla beszélni, ha akarunk.

[00:35:37]Mi például nem akarunk, ha jól jól értem.

[00:35:41]Hát nem nevesítjük, de az, hogy itt röpködnek a nevek és és embereket mindenféle valódi bizonyíték nélkül hírbe hoznak, én ezt nagyon helytelennek gondolom.

[00:35:57]Nekem egy saját példa van a 90-es években a Népszabadság szerkesztőségében.

[00:36:01]Ott volt egy idősebb úr, akiről lehetett tudni, hogy a a belső elhasítással dolgozott.

[00:36:06]És én többször próbáltam kérdezni őt, hogy majd esetleg mesél-e arról az időről, és mindig azt mondta: "Szilvikém, majd ha megöregszem, de ő már akkor is számomra borzasztó öregnek tűnt, és sajnos erre nem került sor soha.

[00:36:19]Tehát mi a helyzet a az újságírókkal e tekintetben?

[00:36:22]Hát én például meg vagyok róla győződve, de megint csak nagyon általánosan mondom, hogy hogy a különösen a az elektronikus média területén sokkal többen voltak beszervezőve, mint a akikről most kiderül.

[00:36:41]Tehát meg vagyok róla győzve könsen a a televízióban, ami hát ugye a legfontosabb propagandaeszköz volt a diktatúra idején.

[00:36:49]Hát egész biztos vagyok benne, hogy hogy nagyon sokan voltak vagy működtek együtt a titkos szolgálatokkal, és most mit tudom én, nyilvánosságra került hat vagy nyolc név, és ők viszik el a bal hét.

[00:37:07]Ö pedig hát hogy nem enny de hát egyébként követ logikusan következik és mi egy intézmény minél inkább szem előtt volt minél nagyobb befolyása volt a közvéleményre nyilván annál több embert próbáltak megkörnyékezni külföldi példánk a 90-es években volt szerencsém interjút készíteni Joachim Gaukkal aki később köztársasági elnök lett és annak idején pedig a stázi iratokat kezelő Szövetségi hatóság Bundesbe Austrák fürdistázi Unterlagán első vezetője volt, és ő azt mondta, hogy hogy elkerülhetetlen fájdalommal jár az aktanyitás de a társadalom nem gyógyulhat meg.

[00:37:50]És ő eléggé szembehelyezkedett azzal a kelet-európai kelet európai részben trenddel, hogy hogy a megbékélés jegyében zárjuk el a múltat.

[00:37:59]Ő azt mondta, hogy a titok mérgez és az igazság az felszabadít.

[00:38:03]ö hogy ezt ezt hogy látod te, hogy hát teljesen tehát én teljesen egyetértek vele, és Németország példáját egyáltalán nem lehet a többi volt tehát a szovjet birodalom többi gyarmatának az országával.

[00:38:20]Ugye az NDK lényegében megszűnt, az irattárakat rögtön felszabadították.

[00:38:26]Tehát pontosan az, amit én kifogásolok, vagy amiért ezt az egészet ma már nagyon problémásnak tartom, ott nem volt módja a sem az érintetteknek, sem a titokos szolgálat különböző rendű és rangú embereinek arra, hogy manipulálják.

[00:38:47]Nálunk viszont is ezt sajnos Magyarország oldotta meg a a legrosszabbul, vagy a legkárosabban.

[00:38:56]Tehát nálunk tulajdonképpen 35 év volt arra, hogy garázdálkodjanak ezekben az iratokban.

[00:39:01]Hát önmagában az, hogy ennyi irat eltűnt, az onnantól fogva ez az egész forrás hát csak nagyon óvatosan kezelhető.

[00:39:10]Tehát nyilván nálunk is mindenkinek az lett volna a legjobb, hogyha ott rögtön a rendszerváltáskor nyilván, tehát hogy nyilvánossá teszik, mindenki bemehet ö kutatá meg megkutathatja a saját történetét, a családja történetét.

[00:39:32]Biztos, hogy ez a és még ha úgy döntenek, ahogy például Csehországba döntöttek, hogy hogy akkor mit tudom én, öt évig vagy 10 évig kizárják, hogy fontos közéleti pozíciót betöltsön valaki, attól függetlenül, hogy a Babis is, Babis is, Igen.

[00:39:50]Az volt, de akkor letölti az öt vagy 10 évet és megbűnhödött.

[00:39:55]Nálunk ugye 35 évig bűnhödtek ezek az emberek, mármint aki aki szégyentérzete miatt.

[00:40:04]És utána öt vagy 10 év múlva meg hát lényegében tiszta lappal kezdhettek volna új életet.

[00:40:15]Mennyire játszik szerepet ebben az, hogy a rendszerváltás utani első parlament történészek szerint körülbelül a fele valamilyen módon kapcsolódott a a diktatúrához?

[00:40:26]Tehát, hogy hogy gyakorlatilag minden második parlamenti képviselő valahogy kapcsolódott az elmúlt rendszerhez.

[00:40:32]Hát én azt azért túlzásnak tartom, tehát én azt tudom, hogy hogy az akkori képviselő közül 35 vagy 36 működött egyértelműen együtt a diktatúra titkos szolgálatával, de tudjuk, hogy azért nagyon sokan voltak MSzp tagok, meg vezető akár politikai vezetők is.

[00:40:55]Persze, hát nyilván nem ők nem csak a saját szennyesüket akarták takargatni, hanem hát ezek között az emberek között van egyfajta szolidaritás is.

[00:41:09]Tehát tehát ők őket az élet olyan helyzetbe sodorta, amikor amikor érdekük volt összetartani.

[00:41:19]Tehát persze ennek nagy szerepe van.

[00:41:22]Ön én úgy gondolom, hogy sokkal helyesebb volt az, ami például Csehországba történt, hogy aki az előző rendszerbe egy bizonyos pozíciónál magasabbat töltött be, az öt vagy 10 évig maradjon ki a politikából.

[00:41:41]Nemrég jelent meg az, akik elhitték a 20.

[00:41:42]századot című könyv, ami a családodnak a regénye, család történet.

[00:41:47]És ti azért a saját bőrötökön éltétek meg a a kommunizmust, a nárcizmust is, de most a kommunizmusról beszélgetünk.

[00:41:54]Ugye édesapád, ahogy már említettem, a Nagy Imre kormány sajtófőnöke volt és korábbi újságíró.

[00:42:00]És van ebben a könyvben egy érdekes szembenézése a saját tévedéseivel, csak ez a témánkhoz kapcsolódik.

[00:42:07]Pócs Petriről közölt egy írást, ahol ugye az volt a történet, hogy egy papot meghurcoltak, most nem menjünk bele a részletekbe.

[00:42:14]És édesapád, aki akkor a szabadnép népszabadság előgye írt egy cikket, és utána ő leírja magáról, hogy milyen szörnyűségeket követel az ember, és hogy saját magán tapasztalja, hogy mit mi történik, mitől képes egyes ember levonni a konszekvenciát és szembesülni a múltjávad, és erre rálátni, és mitől nem ér oda más.

[00:42:38]Hát egyrészt úgy gondolom, hogy hogy ez alkati kérdés is.

[00:42:40]Tehát az én édesapám egy nagyon önkritikus ember volt, aki aki mindig is képes volt a saját tevékenységét kritikával illetni.

[00:42:59]és hát lelki ismerete is volt.

[00:42:59]Tehát ő utólag amikor kiderült számára, hogy milyen rendszer volt az, amit ő néhány évig szolgált újságíróként, akkor akkor ez neki szörnyű lelkiismereti válságot okozott, amikor rádöbbent arra, hogy egy rossz ügyet szolgált rosszul.

[00:43:24]Úgyhogy hogy hogy milyen összetevői voltak annak, hogy ő így szembe tudott nézni és nyilvánosan is felvállal.

[00:43:30]Soha nem tagadta le ezeket a tévedéseit, hibáit, vagy ha tetszik, akkor bűneit.

[00:43:42]hogy hát nem tudom, ez ez valami alkati belső késztetés, szocializációs neked egyébként Vásárhelyi Miklós lányaként, mert még nem mondtuk el édes nevét, hogy neked milyen volt például ezt a Pócs Petri cikket újra olvasni, tehát hogy szembesülni azzal, hogy hogy mit tévedett az elődőd?

[00:44:02]Hát nyilván ugye én már csak felnőtt koromban, mert ugye amikor ezt a cikket írta, én még nem is értem, és én már én már abba születtem bele, és abba nőttem föl, hogy hogy hát ő abszolút szembe állt a ezzel az egész államszocialista diktatúrával, de hát az embernek nem okoz finoman szólva örömet egy ilyet elolvasni.

[00:44:26]Ö de azt hiszem megértő vagyok.

[00:44:29]Tehát azért ne felejtsük el, hogy az egy olyan világ volt ott [torokköszörülés] 47-48-ban, amikor amikor hát ők teljesen el voltak zárva a más sajtótól, a más információ forrásoktól.

[00:44:47]Tehát az egyetlen tájékozódási forrásuk az a hát az a az a kormány a politikai propaganda volt.

[00:44:56]Tehát nem úgy volt, mint most a elmúlt 16 évben, hogy azért aki akart, az az abszolút hozzájuthatott más információkhoz.

[00:45:08]A médián keresztül, tapasztalatain keresztül.

[00:45:11]Ők teljesen bezárva éltek ebbe a világba.

[00:45:15]nem tudták ellenőrizni az információjukat, és hát sajnos hittek is a rendszerben.

[00:45:22]A családotokat 56-ban elhurcoltak a Jugoszláv Nagykövetségre, majd onnan körülbelül két évig Romániába mentetek, és nagyon hosszú rész szól erről ebben a könyvben is, meg hát erről van film meg minden.

[00:45:36]Hogy mire mire emlékszel úgy úgy kisgyerekként ebből az egész Snagovi időszakból, és ez hogyan formálta a te gondolkodásodat, ami ott történt, hogy tulajdonképpen foglyok voltatok?

[00:45:48]Hát ez is nagyon ambivalens, mert ugye én három éves voltam, amikor elvittek minket Snagovba, illetve hát először a jugoszláv követségre és és hát ugye ez is bonyolult, mert egy hároméves gyereknek mire van szüksége arra, hogy szeressék.

[00:46:07]Tehát én ott a legkisebb gyerek voltam az azok közül, akik egyáltalán kommunikációképesek voltak a Doná gyerekek, de ők még még újszülő az egyik Donát gyerek ott is született már Snagovban, tehát és ott volt ugye az elején több mint 20 felnőtt, és engem kényeztettek, mert nagyon cuki kislány voltam, tehát egyrészt Ezt én egy nagy biztonságban éreztem magam és nagy szeretetben.

[00:46:42]Másrészt nyilván éreztem azt is, hogy hogy hát ugye be vagyunk zárva egy háznak a egy házba, és a kertbe is csak bizonyos számú lépésre távolodhatunk el a háztól.

[00:47:00]Fegyveres őrök, kutyás őrök, ugye a szülők szorongása nyilvánhat nagyon egy gyerekre.

[00:47:06]Tehát, tehát biztos, hogy ez is nagyon ambivalens módon csapódott le.

[00:47:13]ben nem iszonyú félős gyerek voltam, aminek nyilván ehhez van köze, de másrészt meg rengeteg figyelmet és szeretetet kaptam, tehát egyáltalán nem akarom úgy beállítani, vagy úgy megélni, hogy ez nekem borzalmas sorsom volt, mert azt gondolom, hogy vannak, akiknek sokkal tehát mondjuk akiknek kis közösségekbe vitték el a az apját és ítélték börtönre, ott ezt sokkal nehezebb volt, azt hiszem.

[00:47:44]megélni, és ahol teljesen ki voltak közösítve a gyerekek, és naponta éreztették.

[00:47:50]Persze velem is éreztették a az iskolában, illetve a bátyáddal, amikor visszatértek Budapestre, ott van egy ugye édesapádat letartóztatják és börtönbe kerül pár évre.

[00:48:03]Igen.

[00:48:04]És visszatértek Budapestre, és eleve édesanyád átmegy a szomszédba kezet mosni, és ott látja a saját törölközőiteket.

[00:48:11]Tehát tulajdonképpen kirabolták a lakásaitokat, és innentől kezdve figyelem alatt is álltatok, vagy megfigyelés alatt is álltatok.

[00:48:20]Igen.

[00:48:20]Hát szóval sokféle volt az a világ is a tulajdonképpen szerintem nehezebb volt bizonyos értelemben, amikor visszakerültünk Budapestre, mert mert ott ugye ráadásul egy ilyen káder környéken laktunk.

[00:48:35]Ö ott azért sokkal jobban éreztem közvetlenül, hogy hát amit úgy mondtak is a osztálytársaim meg, hogy hogy én a börtöntől telék gyereke vagyok, meg mi ellenségek vagyunk, meg tehát a a például az iskolába ezt sokkal jobban éreztették velem, és szerintem sokkal jobban meg is viselt.

[00:49:01]Attól függetlenül, hogy volt mindig néhány tanár, aki pedig kifejezetten hát figyelmes volt velem, próbált támogató lenni, tehát ez se olyan volt, hogy mindenki utált engem, vagy ellenségnek tekintett, hanem hát amilyen a társadalom is, hogy hogy hogy sokféle volt.

[00:49:26]Voltak ilyen házi besúgóitok.

[00:49:29]Ö ennek hogy találtad nyomát így az iratokban?

[00:49:33]Hát nagyon ö keveset találtam pontosan azért, mert mert például a saját magamról és a testvéreimről semmilyen iratot nem nincsen, nem őriz levéltár, ami teljesen kizárt, hogy hogy minket nem figyeltek meg.

[00:49:51]Nem azért, mert mi olyan fontos emberek voltunk, hanem hanem az édesapám miatt.

[00:49:55]Sőt, a az édesanyámról is csak olyan iratokat találtam, amiket tehát az az édesapámad figyelték meg, vagy ő miatta, de mondjuk őróla, mint ő történelemtanár volt és ezzel kapcsolatban tehát, hogy ő mondjuk hogy végezte a tanári feladatait, vagy milyen.

[00:50:20]Tehát erről semmi nincs, ami tök kizárt, hogy nem készültek ilyen, mert ugye ő mikor visszajöttünk Sznagovból, akkor évekig nem is helyezkedhetett el a tanári pályán, merthogy majd merthogy megrontja a tanulóifjúságot ezekkel az ellenforradalmi nézeteivel.

[00:50:38]Tehát abszolút számom volt tartva, de ezekből az iratokból egyetlen egyet nem találtam.

[00:50:47]Két testvéred van.

[00:50:47]Ti hogy éltétek meg azt, hogy amikor valami fontos dolgot kellett mondani, akkor kimentetek az erkére beszélgetni, vagy nagy sétákat tettetek?

[00:50:55]Tehát hogyan lehetett ehhez gyerekként aklimatizálódni, hogy mindig figyelnünk kell, hogy kivel lépünk kapcsolatba, mikor mit mondunk?

[00:51:02]Tökéletes.

[00:51:02]Tehát mi annyira belenőttünk ebbe.

[00:51:05]Hát ugye kicsik volt.

[00:51:07]Tehát nekünk ez volt a úgymond a természetes, hogy hogyha valami olyan esik szó, ami amiről úgy ítélték meg a szüleim, hogy az veszélyes lehet, vagy nem akarja, hogy tudják a a BM-be, vagy a szóval ez tök természetes volt, hogy akkor vagy mondjuk ilyen naivak is voltak közben, hogy mondjuk kimegyünk a konyhába, de hogy miért gondolták, hogy a konyhában nincs lehallgató, vagy kimegyünk az erkére, Ez ilyen, tehát ez ez egy ilyen szocializációs rutin volt.

[00:51:47]Nem gondolkodtam szerintem rajta, hogy mindenki így éle, de de a mi családunkban ez tök természetes volt.

[00:51:52]Én azt nagyon jónak találnám, ha minél több ilyen történet ö kerülne leírásra, rögzítődne, lenne elmesélve, csak ezt a ezt a kontárkodást ezt nem támogatom.

[00:52:11]Tehát minél több történetet mondjanak el, hogy megértsük, hogy hogy működött ez.

[00:52:17]És micsoda rengeteg emberi tragédia volt ezekben, meg rengeteg emberi silányság is.

[00:52:26]De én én tényleg úgy gondolom, hogy hogy nem nevek kellenek, hanem történetek.

[00:52:35]Tehát a nevek önmagukban ma már nagyon keveset mondanak.

[00:52:39]És nem lehet, hogy ez az első lépés, hogy kint vannak a nevek, és akkor most a történészek, a hozzáértők, az újságírók elkezdhetnék a mélyfúrásokat és a személyes sztorikat.

[00:52:45]csak a neveket így nem kellett volna nyilvános szerintem főleg ennyire kontrollálatlanul.

[00:52:54]Tehát ez így én úgy érzem, hogy csak a a társadalmi békétlenséget szítja.

[00:53:00]Szerintem ma sokkal fontosabb lenne azt nyilvánosságra hozni, hogy az elmúlt 16 évben mik történtek ilyen megfigyelés ügyekbe, hogy ki ugye ott volt a Pegazus ügy, ez a Black Cube ügy, és ezeknek a adatoknak ugyanaz lesz a sorsa, ami ezeknek a titkoszolgálat.

[00:53:21]Tehát, hogy ezeket vagy most nyilvánosságra hozzák, vagy évek múlva már semmit nem fognak érni, mert azt vesznek ki belőle, meg de ránk tartozna, hogy kiket figyeltek meg például a Pegzussal, és erről kéne most szerintem inkább beszélni, és ezt kéne követelni.

[00:53:44]Nagyon szépen köszönöm.

[00:53:44]Vásárhelyi Mária szociológus, az MTA kandidátusa volt a vendégem.