3 est, 8 előadás, 700 dal - miért nem lesz több LGT-koncert? Presser Gábor, Inforádió, Aréna

[00:00:00]Aréna Magyarország egyik legtöbbet idézett rádióműsora.

[00:00:02]Várja önt a stúdióban.

[00:00:06]Presser Gábor zeneszerző előadóművész.

[00:00:16]Az Aréna távközési partnere a Van Magyarország.

[00:00:20]Segítse ön is munkánkat azzal, hogy feliratkozik csatornánkra.

[00:00:24]Köszöntöm az Infórádió hallgatóit a mikrofonnál Kocsonya Zoltán.

[00:00:26]És köszöntöm az Aréna mai vendégét, Presser Gábor dalszerzőt, előadóművészt.

[00:00:32]Szervusz!

[00:00:32]Köszönöm!

[00:00:33]Szervusz!

[00:00:33]Köszönöm a megkér.

[00:00:34]Köszönöm, hogy eljöttél hozzánk.

[00:00:34]És hát egy egészen különleges különleges koncertsorozat kapcsán beszélgetünk.

[00:00:41]Három különböző különféle koncert, három már a címében is más koncert, de mégis egy sorozatba foglalva, vagy vagy egy sorozatba rendezve nyolc estén át a Budapest Kongresszusi Központban, és pedig jövő év januárjában.

[00:00:53]Hát azért ez így első hallásra is nem akármilyen vállalkozásnak tűnik, egy ilyen hőses vállalkozás.

[00:01:00]Hát én nem érzem, hogy ez olyan hősies lenne, mert mert amikor én ezt végiggondoltam, akkor két két olyan hogy mondjam, régó engem régóta gyötrő gondolat volt, amit amit amit nem akartam így tovább hesegetni magam, és azt akartam, hogy igen vagy nem, ezt el kéne dönteni, hogy már nagyon-nagyon régóta gondolkodom azon, hogy hogy lehetne olyan koncertet játszani, ahol ahol nem kapnék olyan levelet utána, hogy jaj de szép volt és nagyon köszönjük, de miért nem tetszett eljátszani a gyócyturá vagy mit tudom én.

[00:01:52]És akkor ott ülsz ott és nézed, hogy megdicsőnek, és közben meg egy hiányérzetről beszél, és soha az életben ilyen nem lesz, hogy el tudsz játszani mindent, aki amit minden olyan dalt, amit valaki szeretne a a nézőtérről hallani.

[00:02:12]És és akkor ugye nekünk volt erre egy kísérletünk az LGT-vel, hogy szerettünk volna a 2013-ban egy, amikor is az tulajdonképpen az utolsó aréna koncertjeink voltak, akkor szerettünk volna valójában egy nagyon hosszú koncertet csinálni.

[00:02:30]Ugye alapvetően az LGT koncertek nagyon hosszúak voltak, 3 óra, három órán felüliek.

[00:02:40]És mi azt találtuk ki a Tomival, és a többiek is belementek azonnal, hogy mi lenne, hogyha játszanánk egy ilyen öö-h órás maratont, mert hogy hallottunk róla, hogy azért ilyen előfordult már a világon és akkor nem lenne utána ilyen egy ilyen után már senki nem fogja azt írni, hogy nagyon tetszett ez a koncert, ami 6 óra volt, de miért nem játszottátok az állomarcolányt?

[00:03:07]Mert akkor már tényleg az már az már vicc.

[00:03:12]És de a koncertrendezők hallani nem akartak erről, úgyhogy a végén persze visszakozót fújt, és de most ugye azt mondod, hogy akkor ne legyen egy hiányérzet, hogy hogy mi maradt ki.

[00:03:25]De hát hogyha most a múltkor korában, amikor legutóbb itt beszélgettünk ugyanebben a műsorban, akkor nagyjából úgy összeszámolgattuk és ugye 700 vagy 700-nál több presser dal van.

[00:03:34]Hát most itt van három különböző tematikájú est.

[00:03:37]Mondjuk én azt sacolom, hogy a 20-25 dal fér bele egy estbe.

[00:03:40]Hát ezt fölszorozzuk hárommal.

[00:03:43]Ez még mindig csak 60-70 dal.

[00:03:45]Tehát azért itt is válogatni kell, és talán erős kézzel kell válogatni továbbra is.

[00:03:52]Hát persze, csak tudod, az a a nem csak úgy vonám, hogy hogy valaki föláll a koncert végén és azt mondja a a a barátainak, hogy fú, nagyon jó volt, de milyen kár, hogy ezt vagy azt nem játszott el, és akkor ők is mondanak egy-két dalcímet, hanem ez azért a zenészekben is ott motoz kell.

[00:04:16]hogy hogy nem tudtuk eljátszani.

[00:04:16]És akkor tudod, az öltözőben legalább 10 dal címme elhangzik, hogy fú, azt azért annyira jó lett volna.

[00:04:25]Tehát ez egy ilyen visszatérő, hogy is mondjam, gyötrelem, hogy hogy eleve a koncertműsor összeállítása az komolyan egy gyötrelem, mert a Zorán úgy mondja, hogy vannak kihagyhatatlan dalok.

[00:04:42]Tehát van dalok, lehet, hogy csak három, lehet, hogy hat, amiket nem szabad kihagyni egy koncerten, mert mert nem is tudom, hogy hát tényleg, hogyha megnézzük a nemzetközi palettát, hát ugye tényleg vannak kihagyhatatlan dalok.

[00:04:56]Hát szerintem nincs Rolling Stones koncert Satisfaction nélkül, ahogy mondjuk Depurple koncert sincs Smoke on the water nélkül.

[00:05:03]Tehát ezek vannak kihagyhatatlan dalokat.

[00:05:05]Igen, igen.

[00:05:07]És akkor ezek már eleve benne vannak, és akkor jönnek a te álmaid.

[00:05:11]hogy ezt a dalt így játszanám, ezt a dalt, hogy elővenni egy eg egy nagyon régi dalt, és h hogyan játszuk mi ezzel a zen zenész csapattal, ebben a fölállásban, ebben a hangszerelésben.

[00:05:28]És akkor akkor akkor úgy elkezdenek ezek a vágyak olyan kicsiben teljesülni, hogy na jó, megoldottunk már két dalt, amit úgy nagyon szerettünk volna, de nekünk is ott maradt 20.

[00:05:39]Igen.

[00:05:41]Amit nagyon szerettünk volna bármikor és bármilyen fölállásban, ami egyszerűen nem fér bele.

[00:05:47]És akkor gondoltam, hogy ezt a gyötrelmet feloldandó, ha már úgyis egy sorozatszerű a dolog, és még visszatérve, ha megengeded, hogy mondtad, hogy hősies, vagy valahogy így mondtad, hát igen, hát amúgy legalábbis nem nagyon volt ilyen.

[00:06:02]Na igen, de mi egy mi próbálunk ö-h órát minden nap, amikor mi Nem nem, amikor mi nekilátunk.

[00:06:11]Igen, igen, igen.

[00:06:12]Na most az lehet mondani, hogy nagyjából ugye ott vannak azért kis lazuló pillanatok, de egy nagyon és hogy akkor akkor úgy azt lehet mondani, azt képzelem magamban, hogy akkor akkor miért nem lehet nyolc estet lehet szelni régen?

[00:06:31]Meg nem is olyan régen voltak olyan turnék, hogy hogy mi játszottunk egy egy héten nemcsak mondjuk hatot, mert hat este van, hanem háromszor délutánt is.

[00:06:46]Én egyébként nem is a a a sorozatban a nyolc estére gondoltam, hogy ez egy úgymond hősies vállalkozás, hanem vagy vagy különleges vállalkozás, vagy vállalás, hanem arra gondoltam, hogy három különböző tematikájú est van így egymás mellé rendezve, és erre gondoltam én, hogy ez egy különleges vállalkozás.

[00:07:07]és majd beszélünk az egyes estékről természetesen, de még egy kicsit talán maradjunk a helyszínnél, amit említettem, hogy ez a Budapest Kongresszusi Központ.

[00:07:15]És ugye két nagy arénakoncert volt legutóbb.

[00:07:18]Ez két és fél három évvel ezelőtt volt ugye a a Sportarénában, illetve most tavaly ősszel az MVM domban.

[00:07:26]A Budapest kongresszusi Központ sem annyira kis tér vagy kis helyszín, ugye ha jól tudom, akkor olyan 2000 férőhelyes helyszín, de azért mégis csak más tér és más közeg, mint ezek az aréna helyszínek, a 10-12000-es aréna ebben a választásban, hogy ez a ez a helyszín legyen, az is közrejátszott, hogy hogy itt azért nagyon más a színpad és a nézőtér, a fellépők és a nézők kapcsolata.

[00:07:54]Tehát más lehetőségeket és más kapcsolatot nyit meg.

[00:08:00]Szóval ez dominált ez is, hogy hogy ez lesz a helyszín.

[00:08:05]Hogyne.

[00:08:05]Tehát egyfelől bár 2000-es, de a a terem alaprajza az nem annyira megszokott, hogy Igen.

[00:08:16]Hogy nem olyan rettenetesen hosszú.

[00:08:18]Igen.

[00:08:19]Tehát tulajdonképpen én tényleg láthatom az az utolsó sort is, mert inkább úgy széltében helyezünk helyezik el a színházszerű a kialakít nem az az arna kicsit fur kicsit fura ez a trapéz alakú vagy nem biztos, hogy én ezt ennyire jól mondom, de ilyen alakú színpad olyan és és meg is meg is nehezíti azt gondolom mindenkinek azért életét, de ezzel nem kell törődnünk.

[00:08:48]És de ebben a teremben mégis csak van valami intimitás, hogy egy kicsit kicsit ezekhez a nagyokhoz képest van valami kis intimitás.

[00:09:06]Én ugye most ezek közban lehet érezni a nézőteret meg a nézőket.

[00:09:11]Érdekes egyébként színészek mesélik, hogy előadás kezdete előtt még le van eresztve a függöny, de már az éppen megtelő nézőtér felől jövő hangokból, zajokból meg lehet érezni, hogy milyen lehet majd milyen lesz majd az aznapi este.

[00:09:26]Szóval, hogy ott szorosabb a kapcsolat egy kisebb térben.

[00:09:30]Óhatatlanul.

[00:09:30]Igen, én nagyon nagyon szeretek közel lenni a közönséghez, és amit engedett a a szabályzat, tehát hogy hogy kell a balesetvédelem, nem tudom, katasztrófavédelem, tűzvédelem, amit engedett a szabályzat, az volt a a határvonal.

[00:09:51]egy centivel sem kerültek hátrébb a nézők.

[00:09:55]És és attól, hogy az arénában is és az MVM domban is középre tettük a színpadot, attól egyszer csak úgy bekerültem az alom közepére, és ez óriási érzés volt.

[00:10:11]Igen.

[00:10:11]És azt gondoltam magamban, hogy én kijátszottam most ezen a néhány koncerten a két helyszínen.

[00:10:19]Az utolsó három év alatt kijátszottam ezt a ezt a középen van a színpad dolgot, és hogy kéne egy olyan hely, ahol a hagyományos helyen van a a színpad és a nézőtér, de mégis mégis szóval nem akartam most belsőség kicsit belsőséges.

[00:10:40]Igen, igen.

[00:10:40]Naj nem akartam megint olyan hatalmas térben lenni, úgyhogy hát nagyon nagyon remélem, hogy sikerülni fognak.

[00:10:51]Nézzük is akkor a sorozatnak a három programját.

[00:10:53]Beszéljünk arról egy kicsit részletesebben.

[00:10:55]Ugye rögtön az első a hódolata női hangnak.

[00:10:57]Hát erről a múltkorában is beszéltünk már, hogy hát Kovács Katitól Olái boyáig, Ruzsa Magdig születtek szép számmal presser dalok.

[00:11:07]Bár ha jól tudom és jól emlékszem, akkor az első női dalt azt zalatna isolának igen.

[00:11:12]Írtad, ami talán nincs annyira benne a zenei köztudatban, vagy a zenei emlékezetben méltánytalanul, mert mert számomra egy nagyon emlékezetes dal, tehát ott kellene lennie.

[00:11:21]Szóval most így külön a címében is jelezve, a női hang az amúgy nagyon más.

[00:11:26]Az másképpen arra másképpen íródik egy dal, és érdemes ennyire külön kiemelni a női hangot?

[00:11:38]Azt így nem tudnám megmondani, hogy másképpen íródik egy dal, de a azok azok az énekes nők, akikkel akikkel jó volt dolgozni, azok azok egy egészen másféle inspirációt küldenek.

[00:11:59]Ők egy kicsit mondhatni, hogy múzsák is ilyenkor?

[00:12:03]Azt hiszem, mondhatni.

[00:12:03]Azt hiszem mondhatni igen, igen, igen.

[00:12:04]Mondjuk én szerencsés vagyok, és nem dolgozom olyanokkal, tehát hogy nem kell dolgoznom olyanokkal, akik akikre nem nézek fel, mert egyszerűen az az élet ezt megadta nekem, meg nagyon hamar megtanultam, hogy hogy kell ezt kivédekezni.

[00:12:27]De de de nem tudom elválasztani.

[00:12:30]Tehát nem tudom, hogy hol van az a választóvonal, hogyha egy énekesnőnek írsz, vagy mondjuk egy zenekardnak.

[00:12:39]Ezt én nem tudom elválasztani, mert biztos, hogy nincs, nincs is ilyen, de valamiért azt gondoltam, hogy azok az énekesnők, akiket szeretnék ott magam körül látni a színpadon, ők hangban is annyira különböznek egymástól, hangban, attitűdben.

[00:12:59]Az, hogy fantasztikusak, az az én számomra nyilvánvaló.

[00:13:04]És akkor jön az én kedvenc történetem, hogy akkor én leszek zongorakísérő.

[00:13:07]Ja, igen.

[00:13:10]Meg hát persze lesz zenekar is a hölgyek mögé, mert azt azért nem nem szeretném elvenni tőlük, de de mégiscsak mégis csak azt azt érzem, hogy ebben van valami, amit amikor amit vissza tudunk adni a nézőknek, hogy milyen az, amikor amikor egy dalt szóval még csak mondjuk majdnem, hogy ketten vagyunk egy dalban.

[00:13:37]Igen.

[00:13:38]És persze ezt ezt kiegészítjük más hangszerekkel lesz egy csomó muzsikus.

[00:13:45]valamennyi férfi hang is szólni fog, mert hát nyilvánvalóan egyrészt lesznek olyan dalok, amiben van férfi szereplő, másrészt pedig hát azért az egy az ad egy kontrasztot ahhoz, hogy hogy a női női hang szárnyalását igazán lehessen.

[00:14:07]Azért az jutott eszembe, hogy hogy ezeknek az úgymond női daloknak nem csak a zenét, hanem a legtöbbnek a szövegét vagy a verseit is te írtad.

[00:14:13]Ahhoz azért nagyon kell ismerni annak az énekesnőnek, annak az előadónak a lelkét, a lelki világát, a személyiségét.

[00:14:23]Hát egy mondhatom azt talán, hogy a női lelket kell ismerni.

[00:14:28]Hát mondjuk egyet egyet mondok én így a nem is olyan rég múltból, a Voltami Bjka című dal.

[00:14:36]Igen.

[00:14:37]Az Olái Bolyának írodd.

[00:14:37]Hát ahhoz nagyon kellett érezned, értened az ő személyiségét, az ő lelkét.

[00:14:43]Igen.

[00:14:43]Egyébként egyébként több olyan több lesz az a dal, amin ahol dusán szöveg van.

[00:14:51]Ühüm.

[00:14:53]A a hölgy vagy nő női műsorban.

[00:14:57]De de írok én is.

[00:14:57]Igen.

[00:14:57]És az az hát az Iboljka megint csak azt tudom mondani, hogy egy egy egészen rendkívüli ő egy egészen rendkívüli énekes és figura.

[00:15:11]Igen.

[00:15:13]Aki aki nagyon-nagyon eltér a megszokott vagy elvárható mindenben a tanul a az a dalmegtanulástól kezdve a a rögzítésig, tehát a felvétel elkészítéséig.

[00:15:34]Egészen másféle dolog az Ibolkával dolgozni, mint mondjuk a a Szenával, vagy a vagy Marika nénivel, mert bocsánat, a Falusi Mariannal, vagy éppen Magdival, vagy vagy másokkal dolgozhattam tavaly a Lábas Vikivel.

[00:15:53]maga a munkarésze az őrületesen jó volt.

[00:15:56]Jó, persze a koncerten is csodát művt, de de a munkaésze az egy nagyon érdekes dolog volt, ahogy ahogy ha végül így jöttünk egymás felé szemből, és egyszer csak ott voltunk kéznyújtástnyira, vagy vagy kezet fogva, és nekem nekem ez ez nagyon inspiratív volt, és egyáltalán azt gondolom, hogy hogy a például a az a az a trió munka, ami ami a Lárika, tehát Katonaklári Dusán és én köztem folyt, az az egyszerű ilyen egyszer van az életben, mondod, de olyan is egyszer van az életben, amikor a Marika néni elén először elénekli a partű dalt, és ott ősz és nem tudod, hogy mit mondjál.

[00:16:57]Igen.

[00:16:58]Tehát és emlékszem, hogy mikor amikor az Ibolika először végigolvasta a voltam Ibolibát, és emlékszem, amikor az egyszert Magdi végigolvasta és és néztem néztem közben az arcukat így kicsit sunyin, hogy vajon milyen lehet.

[00:17:19]Hát nagyon nagyon sokat kaptam azalatta a nem tudom én mennyi időbe telik elolvasni egy dalszöveget két perc másfél perc és abban a csendben, ahogy olvasták hossz erre gondoltam, hogy hosszú csend következett utána.

[00:17:33]Igen, nagyon de ahogy ameddig olvasták és csend volt, nagyon nagyon sokat kaptam.

[00:17:40]Az imént, az imént érintőlegesen utaltál erre a zongorakísérői szerepre, amiről beszéltünk már ö többször is.

[00:17:47]Hát azért énekesnők mögött állni, vagyis inkább ülni a zongoránál, az az tényleg annyira jó, az tényleg annyira szerethető, mert hát persze ott van az Igen, ott van az énekes persze ott van a zongora, ami a te életedben, hát mindennek az origója és a középpontja nyilván, de hát azért ez legalábbis a a néző számára kicsit mégis ilyen háttérszerep, vagy ilyen háttérembers szerep.

[00:18:11]Mondjuk furcsa is lenne egy virtuhoz zongorakísérő talán egy egy ilyen koncerten, de hogy ez nem nem annyira itt a itt a a főszerepben mégis a a női hang van, meg az énekesnő van.

[00:18:24]Igen, igen, igen.

[00:18:24]De hát a női hang és a dal Igen.

[00:18:27]És valamiért én ebben én ebben nagyon-nagyon jól tudom érezni magam.

[00:18:30]Én úgy úgy gondolom, hogy hogy a zongorakísérő szerepe az nagyon észrevehetetlenül akár, de nagyon sokat ad a vagy az ő munkája nagyon sokat ad a énekesnek.

[00:18:53]És és bennem valamiért ez most már sok éve megfogalmazódott, hogy hogy én annyira szeretek zongorak kísérő lenni és és valahogy igen, ez egy jó mondat, csak Presser Gábortól olyan furcsán hangzik, hogy annyira szeret zongorra kísérő lenni.

[00:19:10]De megértem, abszolút megértem.

[00:19:15]Lépjünk is tovább a következő a program koncertprogramnak a következő estjére.

[00:19:20]Ez a Daloka szívről.

[00:19:22]Ez is hát valóban ilyen zongorás, majdhogynem egy zongorás est, de hát mindenképpen itt is a zongora van a középpontban, ha mondjuk akarnék egy ilyen butácska alcímet fabrikálni, akkor ez lehetne valami olyan alcím, hogy egy kicsit benézhetünk, vagy beléphetünk Presser Gábor műhelyébe, vagy dolgozó szobájába.

[00:19:41]És akkor csak még egy dolgot teszek hozzá, hogy valamikor a 2000-es évek elején volt a Vígszínház házi színpadán, igaz, hogy azok színházi dalok voltak, ez a dalok a a színházból ested, hogy egy kicsit ehhez lehet majd hasonlítható?

[00:19:59]Ezt így így nem gondoltam végig.

[00:19:59]dalok a színházból az kifejezetten is el kellett mondjak, hogy hogy egyik darabból hogy kerülünk a másikba.

[00:20:12]Igen.

[00:20:13]A a lányos vagy nőitalos műsorban egyébként persze, hogy zongorázom, de de ott ott ott egy zenekar van.

[00:20:24]Ott ott ott egy csomó muzsikus van.

[00:20:27]A a középső dolognál a dalok a színházból az azonok dalok szívről ez most dalok szívő én kevertem én kevertem bele ezt a rég szívől azért a zongora köré érkeznek a a vendégek van aki egy hangszerrel jön van aki énekelni fog valamit és bizonyos dolgokat ott nekem egyedül is igen igen teljesítenem kell tehát az az inkább egy ilyen szerzői.

[00:20:58]Szóval nekem tetszik, amit amit mondtál, hogy hogy olyan, mintogyha a műhely ajtót kinyitnánk, hogy be lehet nézni.

[00:21:08]vagy műhely ablakot és ö igen egy kicsit kicsit nehezebb munka munka lesz az a az, hogy hogy nem nem akarok akkor ott ebben nem akarok zenkat, mert a harmadik koncertben viszont nagyon sok igen ez a bandázdi címre keresztelt ott ott akkor gondolom vendégzenekkel meg annyi hangszerrel kibővítve ez már úgymond egy hagyományos koncerthez lesz hason Csonatos olyan örömzene vagy örömzenélés.

[00:21:40]Szeretném.

[00:21:40]Igen, szeretném, hogyha ez odafejlődne ki.

[00:21:41]Mi nagyon szeretjük az én muzsikus társaimmal meg mindig is olyan zenekarokban játszottam, hogy hogy nagyon szerettük azt a lehetőséget, hogy itt egy csomó egészen elképesztő muzsikus megmutathatja, hogy mit tud.

[00:21:58]Tudod, egy egy gitáros vár arra, hogy akkor most az én szólóm jön, tudod, és és akkor és és ezt ezt nagyon-nagyon élvezni tudja a a közönség.

[00:22:07]Én én sokat várok ettől az esttől, és azt gondolom, hogy igen, örömzenélni akarunk, és és azért itt lesz egy jó zene és csetepatél a a színpadon, ha nyilván, hogy nagyon sok zenészbarát meg vendégzenész lesz, azért nekem az eszembe jutott, hogy arról többször beszéltél és többször elmondtad, hogy LGT már nincs, és nem is lesz LGT abban a formájában.

[00:22:39]ban nem is tud lenni, de hát azért fellépés zenélkét volt LGT tag, ugyanúgy Solti János és Karácsony János.

[00:22:51]Ők mintogyha nem nagyon kaptak volna szerepet a korábbi koncertekben sem itt itt sem lesznek ők jelen.

[00:22:57]Mármint az én koncertem igen.

[00:22:57]De ennek itt nem kell keresni valamiféle nem is tudom.

[00:23:06]Szóval rossz Igen.

[00:23:08]Tehát valami szokott, hanem mi azt mondtuk a Tomi halálakor, hogy többet nincs LGT.

[00:23:13]Ezt biz ez két módon lett feloldva egy kicsit.

[00:23:17]Az egyik az az, hogy a James és a Jánoska játszik többször együtt.

[00:23:25]Van amikor nem együtt, hanem külön-külön egy zenevonat című produkcióban.

[00:23:34]És én meg Jamesel játszom a csíkra a csíknak az RGT műsorában, ami lesz most a nyáron is egy Igen.

[00:23:46]Igen.

[00:23:47]Nem sok három, négy, öt, nem tudom.

[00:23:50]És tehát ez egy bizonyos én azt gondoltam, hogy hogy az nem lenne az én szememben egy jó ízlésű dolog, hogy most azt mondom, hogy tessék Csolti János jöjjön be és játszon el két dalt, vagy doboljon el két dalt, vagy vagy a James jöjjön be.

[00:24:08]Ez azt gondolom, hogy ez valamiért nekem nekem ez így nem.

[00:24:15]És azt aztán meg végképp, hogy ők az én koncertemen egy kvázi kísérő szerepet játszanak.

[00:24:20]Az nem világos viszont nem akarjuk nem akarjuk ait senkivel se pótolni.

[00:24:26]Tehát tudom, hogy lennének jelentkezők.

[00:24:29]Tudom, hogy lehetne érdekes dolgot csinálni.

[00:24:30]Tudom, hogy de valahogy azt érzem, hogy azt azt nem.

[00:24:37]Ühüm.

[00:24:38]De egyébként nagyon fontos, hogy ezt a dolgot a James mondta ki.

[00:24:42]Tehát amikor mi ott ültünk a a Tomi halála után néhány néhány nappal, és és kellett egy csomó dologról hát nem tudom, hogy mondjam, rendelkezzünk.

[00:24:57]És és ott ültünk a a barátunknál, Marosi Andrisnál, aki a aki a mit tudom én, évtizedek óta az ügyvédünk volt, és ott üttünk, és olyan nagyon nem tudtunk megszólalni, és olyan nagyon nem tudtuk, vártuk, hogy majd ez egy kicsit oldódni fog, és akkor jobban tudunk beszélgetni.

[00:25:21]És akkor a James egyszer csak azt mondta, hogy de akkor nem is tudom pontosan a mondatot, de az volt benne, hogy LGT nincs tovább.

[00:25:32]Üm én én megkönnyebbültem, hogy nem nekem kellett ezt kimondani.

[00:25:41]De hogy abban akkor egyetértés volt köztetek?

[00:25:42]Abszolút teljes egyetértés és most is teljesm barátság van köztünk és mondom ilyen ilyen mozaikszerűen játszunk egymással.

[00:25:55]Léptem föl a Jánoskával a zeneházba, zeneházában.

[00:26:01]Szóval csak csak senki ne keressen emögött valamiféle ellenségeskedést vagy egymásnak feszülést?

[00:26:10]A bandázdíj az utolsó koncertről volt szó a hírek előtt, ahol vendégzenészekkel megnyi hangszerrel kibővít, tehát egy hagyományos koncerthez hasonlító est három est lesz igazi örömzenélés.

[00:26:23]És azért ennek kapcsán eszembe jutott az, hogy hogy a koncert és az és az élő élő koncert és ennek a ennek a a az ereje, hogy valahogy arra a két órára vagy két és fél órára ez mindent felül tud írni.

[00:26:37]És az jutott ennek kapcsán eszembe, amikor Bob Dylan, hát jó bő 10 évvel ezelőtt, vagy több mint 10 évvel ezelőtt megkapta a Nobeldíjat, az irodalmi Nobeldíjat.

[00:26:51]Ráadásul volt egy koncertfelvétel pont aznap este, amikor ez történt, és Las Vegasban egy kis klubban, viszonylag kis klubban játszott, jól láthatóan egyáltalán nem foglalkoztatta azt, hogy ő most Nobeldíjas, vagy hogy Nobeldíjat kapott néhány órával korábban.

[00:27:07]Nem is említette meg ezen a koncerten.

[00:27:10]Ugyanúgy állt ott hát már kicsit megtört öreg emberként, állt egy gitárral a mikrofonnál.

[00:27:21]dörmögött, dünnyögött bele a mikrofonba, ahogy szokott, énekelte, emlékszem ezt a Twedle D, Tweedle Dum című számot.

[00:27:28]Szóval, hogy ott van akkor ilyenkor egy koncerten, például egy Bob Dylan koncerten 1520 dal, amit ott elénekel rekeden, az fontosabb, az a fontos igazán, mint bármi más, ami történt.

[00:27:39]Szóval ezeknek a koncerteknek valóban ilyen fantasztikus ereje van, és ilyen ilyen üzenete van.

[00:27:47]Hát ebben reménykedünk.

[00:27:49]Tehát ez az, amiben egy muzsikus reménykedik, hogy sikerülni fog, hogy hogy hogy mindenki, aki ott van a nézőtéren, kap valamit, és hogy és ez a valami, ez lehetőség szerint sokkal több kell, hogy legyen, mint amire számít.

[00:28:07]Igen.

[00:28:09]Tudod, tehát nem tudom, nem is tudom, hogy volt-e bármilyen publikus hír arról, hogy a dylem miért nem ment el a Nobedyér és miért küldte a PTIS-t.

[00:28:22]Utána a Petismus az annyira nekem annyira gyönyörű volt.

[00:28:25]Hát olyan volt, mint amit megrendezni vagy kitalálni se lehet, hogy elrontja a dalt.

[00:28:30]Igen.

[00:28:30]Nem, hát ett ez annyira szép volt, és és ö és egyáltalán, hogy valakit elküldenek a Nobeldíjéről, tudná nekem hozni egy teját, és tudná nekem hozni egy Nobeldíjat.

[00:28:49]Szóval azért ebben van valami iszonyatos öregkorra megmaradt szemtelenség, ami végigkísérte a az életét.

[00:28:58]És de visszatérve arra, hogy hogy igen, bennem is egyébként ott van, hogy hogy játszani olyan nagyon kicsi helyen.

[00:29:13]Azért csináltam 100 az 100 előadás volt a Dalokas színházban.

[00:29:16]Hogy emlékszem?

[00:29:18]Én azt nagyon szerettem nagyon szerettem csinálni.

[00:29:20]Hát az meg aztán igazán egy belsőséges tér volt.

[00:29:22]Tehát ugye a Vígszínház házi színpad az 140 és 150 között Igen.

[00:29:28]Hát az tudtak úgy leülni emberek, hogy aki az első sorban ült simán lapozima lapozhatott volna nekem.

[00:29:36]De aki az ötödik sorban ült, az is nagyjából majdhogy nem ilyen távolságra volt, mint ahogy mi beszélgetünk.

[00:29:39]Hát ez egy az egy nagyon más más tér és egy nagyon belsőséges tér.

[00:29:44]Igen, igen.

[00:29:44]És ez ez valahol hiányzik nekem, de akkor egy ilyen kicsi helyen majdnem hogy majdnem, hogy egyedül kell játszani.

[00:29:53]Így van.

[00:29:53]Én meg annyira megszerettem azt, hogy hogy sok muzsikus, sok előadó, sok sok sok énekes vesz körül, merthogy az egészben az én számomra nagyon-nagyon sokat jelent a sokféleség a zenében, hogy hogy tehát írhatni az az amikor az olajib jánnak írsz egy dalt, akkor nem jut eszedbe, hogy nem jut eszedbe, Hogy hogy hogy ezt hogy nem ezt odaadom a falusi Mariannak?

[00:30:30]Amikor ezt elkezdted onnantól kezdve az csak az Iboy Káé.

[00:30:33]Vagy nem lesz belőle semmi?

[00:30:38]De olyan még nem volt, hogy nem tudom egy katon.

[00:30:40]olyan volt, hogy hozzám kötődő előadók egy másikuknak a dal műsorra vették 10 év múlva, öt év múlva még később, de az az egész mást jelent.

[00:30:55]De olyat, hogy ísz az egyik előadónak és a másiknak adod oda.

[00:31:02]Én azt nem tudom, azt nem tudom, hogy van, mert mert akkor teljesen csak azt érzem, és hallom hallom magamban éppen az adott adott előadó hang.

[00:31:10]Szóval nem nem akarok kitalálni, de mit szóval amikor a Zoránnak írunk, akkor én hallod igenzembe nincs.

[00:31:23]Volt egy dal, amit amit azt találtuk ki a másol élők városát, hogy egyszerre jelentetjük meg mind a ketten.

[00:31:34]Ühüm.

[00:31:35]És akkor volt egy Zorán verzióm, meg volt az én verzióm.

[00:31:37]De úgy, de hát azt is az Oránnak hívtam, csak hát ugye egy szerző az lehet egy kicsit önző is.

[00:31:45]Nekem eszembe jutott így, ahogy ezt most mondod, egy egy dal, ami nagyon sok formátumban és nagyon sok helyen feltűnt.

[00:31:53]Nekem egyébként, ha lehetek ennyire szubjektív most itt ebben a beszélgetésben, nekem az egyik személyes kedvencem, az egyik kedvencdalom, nem a legismertebb és a legtöbbet játszott, de lehet, hogy ott lesz azért a valamelyik januári koncerten.

[00:32:05]Ez a szabadságdal.

[00:32:05]Ez jó 20 évvel ezelőtt írtad.

[00:32:09]Még a Vigzínházról szóló Szent István Körút 14 című darabhoz íródott, de aztán Zorán is énekelte és felkerült erre a Daloka színházból szóló albumra is.

[00:32:20]És ez ugye szövegében is számomra szövegében is nagyon fontos.

[00:32:29]Ugye a a szövegét is te írtad.

[00:32:32]Dusán szöveg.

[00:32:32]Ez dusán szöveg.

[00:32:32]Akkor ezt akkor én rosszul emlékszem, de nagyon emlékezetes szöveg egy dal a szabadságról, amit mindenütt keresünk és korán sem az a történelemórákon megismert, meghasznált fogalom.

[00:32:48]Nem az, hogy valaki zászlót lengetve ezt kiáltja a harc téren, aztán összeesik és meghal, hanem a személyes, a nagyon személyes szabadság és a szabadságkeresés a zenei szabadságon, vagy a zenész szabadságán túl ez a szabadság, ez ez a számodra számodra mit jelent, hogy milyen milyen mennyire volt ez fontos és hangsúlyos a pályád során, például az LGT, vagy akár még korábban az omega időszakában?

[00:33:15]Hát nem biztos, hogy arra gondoltál, amit mondani fogok, de de volt a az életünkben egy ilyen visz viszonylagos szabadság, vagy vagy inkább azt mondanám, hogy voltak olyan helyzetek, amikor kivételezettek voltunk.

[00:33:35]Például az, hogy mondjuk, ha jött most erről a nagyon korai életemről mesélek, az omega megga korai LGT, vagy akár a későbbi LGT is, tehát hogy hogy mondjuk meghívtak bennünket külföldre, akkor 10 meghívásból ötöt, hármat, négyet elfogadhattunk.

[00:33:59]Tehát magyarul kiengedtek.

[00:33:59]Üm, ezt ma már nem is tudom, merr egy 40 éves se érti, hogy miről beszélek, hogy megkaptuk a kezünkbe kaptuk az útlevelet, hogy elfogadhatjuk azt a meg Ez ahhoz képest, hogy a körülöttünk élő emberek, a barátaink három évben egyszer utazhattak nyugatra, és egy évben egyszer ezt nem tudom, lehet, hogy kijavítasz Keletre.

[00:34:26]Ö igen, aiszem úgy úgy volt, hogy Jugoszláviában lehetett Jugoszláviában lehetett két évente, nyugatra három évente és hát a szocialista országokban szerintem oda lehetett.

[00:34:39]Oda lehetett igazad van.

[00:34:39]És tehát ehhez képest tök kivételezettek voltunk, hogy mondjuk mi egy évben három, négyszer vagy akár ötször utaztunk, vagy érintettünk nyugat-európai országokat.

[00:34:57]Azt mi felfogtuk akkor, hogy a tabáni koncert az a gyerekeknek, akik eljöttek, és ott voltak előző éjszaka, és szóval az valami csodálatos dolgot.

[00:35:09]Ez őnekik, de beleért, ideértve minket is egyfajta placebó szabadság volt.

[00:35:17]Tehát hogy hogy volt egy nap x óra hosszan, játszott a mini utána jöttünk mi ez lehetett mit tudom én 4 és fél óra vagy körülbelül, és egyszer csak ott volt valamennyi szabadság.

[00:35:36]Ebben a résnyireott szabadságban azért néha ránok is becsukták a az ajtókat.

[00:35:41]Hát emlékezhetünk a a Bum címlemezre, pont amit említettél, ugye az amerikai Durné, ahonnan Barta Tamás nem tért vissza, és akkor utána azért jöttek szankciók, sőt hát annak a lemeznek ugye a a a akkor vissza is vonták, azt hiszem, hogy a a lemezkiadó ugye visszavonta azt a lemezt, tehát azért voltak ilyen ütközések, emlékszem, hogy a a talán a volt egy fura helyzet, hogy a ment a Vígszínházban a képzelt riport az emblematikus dallal a ringasd el magaddal, ami ott elhangzott, de a rádióban nem lehetett játszani a rik.

[00:36:16]Hát tudom meg ugye a rádió a a darab az volt a hivatalos indoklás, hogy a darabból kiemelve a ringasd el magad, nyílt felhívás a a kábítószer élvezetére.

[00:36:29]Tehát hogy a darab ez volt a hivatalos ez volt a hivatalos indoklás és hát persze meg volt olyan, amikor hopp, le lettünk tiltva.

[00:36:39]Ezért, azért amazért.

[00:36:43]És ezek mind nagyon egyszerre egyszerre szomorú, meg egyszerre abszurd történetek is.

[00:36:50]És hát persze nagyon nagyon sok kollégánkkal ez ugyanúgy folyamatosan megesett.

[00:36:58]Tehát ez, hogy is mondjam neked, tehát ez a ez a résnyire nyitott ajtóba, az arra nem volt jogod, hogy betedd a lábad és és úgy tartsd.

[00:37:16]Igen.

[00:37:16]Néha ki lehetett ott ott a vonal mögött kellett állni, de mégis mégis szabadabban szabadabban éltünk, mint mint nagyon nagyon nagyon sokan.

[00:37:26]Nyilván voltak, akik a szakmájuknál fogva nálunk is többet utazhattak, de azért az az egy nagyon nagy dolog volt, hogy hogy mi elmehettünk nyugatra.

[00:37:38]Érdekes.

[00:37:38]Most ide itt szóba került, vagy én megemlítettem a ringasd el magadat, de hogy ezeknek a daloknak például akár még a régi omega daloknak, vagy az LGT daloknak is, vagy a te szóló lemezeidre írott daloknak, mindegyiknek lehet valamilyen sorsa.

[00:37:53]van a daloknak sorsuk.

[00:37:56]Most hirtelen például más műfajból, zenei műfajból a Seres Rezső meg a szomorú vasárnap jut eszembe, annak például nem akármilyen sorsa volt annak a dalnak, egyfelül a szerzője Seres Rezső életében, és aztán lett a egy olyan öngyilkos dal, vagy az öngyilkosok dala, és aztán utó életét tekintve azt a dalt meg énekelte Richarstól Björkig nagyon nagyon sok mindenki.

[00:38:24]Szóval úgy tűnik, hogy hogy nem is akármilyen sorsuk, hogy egy sorsot is kirajzol egy-egy dal.

[00:38:29]Tud lenni, tehát tudnak lenni dolog úgy, mint ahogy emberek közül is vannak olyanok, akiknek ismerjük a történetét, ismerjük a sorsát.

[00:38:42]Én azt gondolom, hogy a dal történetük is van a daloknak.

[00:38:44]Igen, igen.

[00:38:45]És hogy a daloknak hát és ugye ma ez a a szomorú vasárnapot jól ismertem fölöttünk lévő lakott lakott a seres és a szomorú vasárnapot tulajdonképpen a háború előtt ilyen vagy betiltották, vagy majdnem betiltották, mert hogy öngyilkosság.

[00:39:04]Hát öngyilkosok dala.

[00:39:08]Igen.

[00:39:08]A Igen.

[00:39:10]Húdit dalnak találták, ami hát szerintem egy agyrém, de kétségkívül nagyon sokan hagytak ilyen olyan búcsúlevelet, ami célzott arra, hogy ez a dal megerősítette őket ebben a tragédia tragikus dologban, hogy megölik magukat.

[00:39:30]És a végén a seres rezső gyilkos lett.

[00:39:33]Tehát, hogy hogy vannak dolgok, amik amiket nagyon nehéz elmagyarázni és könnyen hozzátapasztjuk dalokhoz, de a daloknak tényleg van az nem talán van, amelyiknek úgy lehet mondani, hogy sorsa, de a daloknak van élete.

[00:39:49]Tehát van olyan dalal, ami elkészül, és utá 25 éve rá letz belőle valami bekerül egy filmbe, vagy és úgy különben pedig úgy semmi baj vele, és nem lett velem is történt ilyen bőven.

[00:40:08]Ühüm.

[00:40:09]Tehát, hogy hogy ebben ebben ebben nagyon követhetetlen, hogy de a dalok élni akarnak.

[00:40:14]Tehát a dalok azt akarják, hogy egy másik előadó is énekelje el.

[00:40:19]Nem csak az, aki bemutatta, hanem egy másik meg egy harmadik meg egy negyedik a maga módján.

[00:40:23]Tehát a dalok szerintem formálásra vannak arra, hogy hogy a maga képére formálja mi mindenféle mindenféle előadó.

[00:40:34]És vajon vajon meddig élnek a dalok?

[00:40:35]Amíg valahol valakik játszák, amíg valakik dúdolják, hallgatják?

[00:40:40]Ugye Woody Allennek van ez a emléked emlékezetes bommója, hogy ő nem annyira a filmjei révén szeretne tovább élni, hanem leginkább a saját nappalijában szeretne tovább élni.

[00:40:51]De hát azért filmek meg dalok óhatatlanul tovább élnek.

[00:40:52]Csak hát kérdés, hogy hát igen.

[00:40:55]Meg hát ugye most nem akarok bántóan válaszolni erre, de a Woodi Allemnek ez nem fog sikerülni, és egyébként tovább fog élni a filmjeivel, de még a klarinétozásával is.

[00:41:09]Ja, igen, igen, igen, igen.

[00:41:11]De hogy hogy mitől van az, hogy egy dal hosszú életű, vagy mitől van az, hogy egy dal bizonyos szünetek után felfeltámad?

[00:41:23]Hát ezt egyikünk se tudja, mert akkor mindenki megpróbálna ugyanolyat, akkor azt azokat írná.

[00:41:28]Igen.

[00:41:28]Igen.

[00:41:29]Visszatérve még a januári koncertre, most ugye május közepén, május vége felé beszélgetünk, van még bő fél év a januári koncertsorozatig, de már így is azért van egy készülés, rákészülés.

[00:41:42]Hát nyilván gondolom már a válogatás az az elindult, ezzel is kezdtük a mostani beszélgetést, de akár már vannak próbák és mondjuk futamok, gondolatok a zongorán.

[00:41:54]Egyedül már próbálgatok.

[00:41:59]Nem, nem soká, de akkor ez óhatatlanul most még egy ilyen magányos szakasz.

[00:42:01]Most ez egy magányos szakasz, mert illene illene legalább 90%ban pontosítani, hogy hogyan lesz a hódolata a hölgynek, hogy hogyan lesz a a dalok a szívről, hogyan lesz a bandásdíj.

[00:42:21]És és én most ezen ezen dolgozom, de ahogy így nézegettem a dalokat, most egy kicsit, hogy mondjam, hát gyakorolgatom is.

[00:42:36]Aha.

[00:42:36]Tehát hogy úgy próbálgatom, gyakorolgatom, elgondolkodom azon, hogy körülbelül abban a bizonyos fölállásban tudna ez megszólalni, akik majd ott rendelkezésre állnak a színpadon.

[00:42:50]Tehát mondjuk a hódolatban azt számolom, hogy biztos, hogy hét-nyolc zenész játszani fog velem, és a a band a dalokívről, tehát az ilyen egyzongorásnak induló, vagy annak nevezhető dal, biztos, hogy jönnek ö akár hangszeres kollégák egy- két, három dalra, akár énekesek, de akkor ott csak ez ilyen hogy mondjam, kicsiben megy, és a bandásdiban meg hát ott azért megpróbáljuk szétolni a termet.

[00:43:27]Ha most azt mondod, hogy ez most még a ez a szakasz az egyedüli készülés szakasza, azért maga a dalszerzés az az is egy kicsit ilyen egyedüli, vagy egy kicsit ilyen magányos dolog.

[00:43:38]Vannak történetek arról, hogy mondjuk egy átmutatott éjszaka után hogyan született a Guns and Roses legendás rifje a Sweet Childon Minhhoz, vagy miként ült össze Paul McCartne és John Lennon egy szállodai szobában.

[00:43:52]Aztán egyszer csak megszületett a a Michel.

[00:43:53]Bár azért zenei történetírók is ugye azt írják, hogy például Paul McCartney meg John Lennon külön írták a dalokat, a zenét és a szöveget is valamelyikük, de valahogy az ember hajlamos azt gondolni, vagy azt azt hinni, hogy a dalszerzés az olyan magányos művelet, hogy a ül a zenész a zongorája mellett, vagy babrál a gitárján, és aztán megszületik valami, de egyedül magányban.

[00:44:19]Így van, vagy nem?

[00:44:22]Nem feltétlenül.

[00:44:22]Így is, így is van.

[00:44:22]Mi sokáig dolgoztunk úgy dusánnal, hogy hogy eljött hozzám, és órákon át üldögéltünk, beszélgettünk, átültem a zongorához, játszottam valamit, ő írogatott, egyszer csak odaadta.

[00:44:42]Ühüm.

[00:44:42]Én is írogattam valamit, hallgatta gyorsan, el is kezdett valamit dolgozni, és csak ott tudod, kávé, füst.

[00:44:51]Igen.

[00:44:53]És ott ültünk, és és nyomtuk és és egyébként az is igaz, hogy hogy a legváratlanabb helyeken eszedbe juthat egy egy sor, egy egy dallam.

[00:45:09]Hát különösen, hogyha dalszerző egyútal a szövegíró is.

[00:45:11]És a az is igen, az is lehet.

[00:45:12]Szóval igazándiból nem gondolom azt, hogy van bármiféle szabály, és hogy ezek azt azt gondolom, hogy ahogy te mondtad, hogy egy kicsit magányos műfaj, ez benne van.

[00:45:27]Ez bőven benne van, mert mondjuk nekem azért, mert én valójában éjszakára éledek föl, és akkor akkor akkor szeretek nagyon belebújni a hangszerbe.

[00:45:40]Koncert januárban, és hát ugye van már koncertre készülés, rákészülés, de mindemellett születnek dalok, vagy készül valami.

[00:45:47]Beszéltünk múltkor a munkakönyvről, ami egy nagyobb vállalás vagy vállalkozásnak tűnik.

[00:45:52]Igen.

[00:45:54]És jelek szerint hát időben is egy hosszabbra nyúló történet, mert ugye három fejezete van, vagy három fejezete lesz.

[00:46:00]Ez hogy áll most?

[00:46:02]Majdnem majdnem képzok.

[00:46:02]A munkakönyv az egy olyan hát ezt nem tudom pontosan, hogy hogy fogalmazzam meg, mert nem akarok sem szentimentális lenni, sem patetikus, de mégis csak az van, hogy egy ilyen öregkori kicsit összefoglaló valami, de nem azt foglalom össze, hogy mit csináltam 60 éven vagy 58 éven keresztül az életemben, mármint szakmailag, hanem ez inkább Csak annyi, hogy az a a most vagy mostanában írt dalok és zenék.

[00:46:38]És és miután az utolsó 10 10 évben elég sokat foglalkoztam magyar költők Igen.

[00:46:51]verseivel és és megzenésítettem sokan.

[00:46:55]A az ennek a munkakönyvnek, mint kiadványnak, amit én szeretném, hogyha egy nagy könyv lehetne, ennek a munkakönyvnek az egyik erős erős fejezete az a 30-nál több vers, ami már valójában fönt van a YouTube-on tavaly óta.

[00:47:22]És de szeretném egyfajta lenyomat formájában is, tehát kinyomtatva és tudom, hogy ez egy kicsit egy ilyen könyvformátumot kell át, egy könyvformátum és tudom, hogy tudom, hogy ma már elvétve hallgatnak néhányan CD-ket, de mégis, hogyha ott benne lesz egy CD, akkor azt mondom, hogy ott van egy lenyomat, hogy az egész egyben hogy van, mert az nagyon megváltoztatta az életünket, hogy nincs Igazán persze bakelétlemezt is szeretnék, de hogy ez ezek már nagyon-nagyon kis kis kis hogy is mondjam?

[00:48:00]Hát ilyen kis kis ritkaságok, hogy hát jó megjelenik most tudom én 1000 bakelit lemez.

[00:48:08]Igen.

[00:48:10]És és ennek a második fejezete, ami a bizonyos értelemben filmzenék, mert mert az a címe, hogy zenék képzelt filmekhez, ez is kész van.

[00:48:22]Úgy úgy mondjuk, hogy dobozban van.

[00:48:26]És és az utolsó nagy fejezet az a új dalok, aminek még nincs címe.

[00:48:31]És ez úgy körülbelül 15-16 dal.

[00:48:39]amik az utolsó néhány évben születtek.

[00:48:43]Mondjuk tavaly tavaly óta már csak stúdiózunk ezekkel, és már minden észszerű tanács arról szól, hogy most már állj már le, mert mert nem lehet kiadni egy ekkora monstrumagot, de én meg úgy gondolom, hogy jó, leálltam.

[00:49:03]Tehát, tehát tavaly tavaly írtuk az utolsó dalokat.

[00:49:06]Amit azóta írtam, azt már nem erőltetem, hogy fölkerüljön erre az anyagra.

[00:49:11]És ezek ezek a dalok 95%-ban vannak már összekeverve, tehát hogy a végső munka fázis.

[00:49:20]És akkor ez munkakönyv, ami jelentheti egyben ugye azt a követően könyvformátum is lesz a munkakön.

[00:49:28]És én azt szeretném, hogyha ez könyvformátum lenne, talán négy CD helyezkedik el benne, és mindenféliek, egyrészt leírok néhány gondolatot, nem sokat arról, hogy hogy mik ezek az anyagok és hogyan készültek.

[00:49:42]Másrészt az összes például benne lesz az én eddigi összes dalszövegem, amit amit soha nem jelentek meg.

[00:49:51]És és hát Vető Gáborral csináljuk, aki nem is tudom h talán 30 éve együtt dolgozunk minden minden kiadványon, tulajdonképpen minden lemezen, mindenfélén egy együtt dolgoztunk, és úgyhogy ez egy kicsit az ő könyve is, meg a meg az én könyvem is, meg meg ez egy kicsit olyan művészkönyv is.

[00:50:17]Tehát nem csak illusztrációk lesznek, hanem hozzátartoznak a a dalszövegekhez, a a hogy is mondjam, grafikai munkák, fotók és olyan olyan képzőményészeti munkák, amiket nem tudok pontosan besorolni, hogy hol kezdődik a grafika, és hol hívják ezt valami másnak.

[00:50:43]Látod azt, hogy ez mikora jelenhet meg?

[00:50:45]Így ez a én most abban reménykedem, hogy még idén az év végére ez megjelenhet, de még még még sok minden közb szól, de én szeretném, nagyon szeretném, és és és több több kiadóval vagyunk így tárgyalásban.

[00:51:04]Hát ők nagyon szigorúak, mert ők észszerű elvek alapján akarják ezt megcsinálni.

[00:51:10]Én meg nem tudok már meg Hát igen, én már nem tudok ehhez fölzárkózni, de nagyon szeretném a munkakönv, tehát az, hogy én mennyit és mit dolgoztam az utolsó lehet, hogy le lesz írva egy ilyen tólig, tehát hogy 1900, nem tudom én 90 valamitől 2015-ig.

[00:51:37]Igen.

[00:51:37]És akkor ez a munkáim.

[00:51:39]Ühüm.

[00:51:39]Tehát akkor reményeink szerint akkor ez év vége felé.

[00:51:41]Viszont ami már biztos, hogy jövő év elején pedig egy különleges koncertsorozat.

[00:51:47]Három különböző különféle koncert, három már címében is más koncert nyolc estén át a Budapest Kongresszusi Központban.

[00:51:57]Presser Gáborral beszélgettünk az elmúlt órában.

[00:51:59]Köszönöm szépen, hogy itt voltál.

[00:52:01]Én nagyon szépen köszönöm.