Hogyan marad fiatal a 130 éves Vígszínház? Rudolf Péter, Inforádió, Aréna
- Rudolf Péter beszámolt a Vígszínház évad végi fáradtságáról és a nyár utáni várható hiányérzetről, a színház légkondicionálási gondjairól
- A 130 éves jubileum kapcsán alázatra és tartásra intett, a megújuló épületben kortárs darabokat is bemutató könyvvel és ünnepi esttel emlékeztek
- A 2025/26-os évadban hat bemutató lesz, köztük ifj. Vidnyánszky Attila fiataloknak szóló 4 ifjú című darabja és Mohácsi János Csárdáskirálynő rendezése
- A Vígszínház bevétele a szükséges összeg 45%-át fedezi, és az új évadra több mint 500-an vásároltak bérletet a műsor ismerete nélkül
- Rudolf Péter két bemutatóban is visszatér a színpadra, miután igazgatóként háttérbe szorította színészi ambícióit
- Elindult a Vígstream, ahol professzionálisan rögzített előadásokat tesznek elérhetővé, hogy egyetlen színházi korszak se tűnjön el
-
„Az, hogy én együtt lélegzek a Vígszínház esetében 1000 emberrel, egyszerre röhög fel, vagy komorodik el (...) az egy elképesztő nagy élmény. Az nem kiváltható." – Rudolf Péter
- A mesterséges intelligenciáról szólva elmondta: a technika támaszték lehet, de fontos, hogy az MI köteles legyen felfedni magát a manipuláció elkerülésére
- Eszenyi Enikő távozása után belső békét teremtettek etikai kódexszel, művészeti tanáccsal és olyan fórumokkal, ahol a feszültségeket meg lehet fogalmazni
- Egy művészkamara felállítását szorgalmazta, amely etikai bizottsága akár munkavégzési engedélyt is visszavonhatna, és hangsúlyozta az intim koordinátor szerepének fontosságát
Részletes összefoglaló megjelenítése
Az évad vége: fáradtság és hiányérzet
A beszélgetés a színházi évad végének hangulatával indít. Rudolf Péter elmondta, hogy a kettős érzés egyszerre van jelen: aki a színháznak él, az várja a nyarat, de egy hét múlva már hiányérzete támad. Az elmúlt évet különösen megterhelőnek nevezte, és hozzátette: „nem lennék meglepődve, ha magasba lökődnének az öklök, hogy vége van."
„Akinek ez az élete, az lehet, hogy várja a nyarat, és utána egy hét múlva meg hiányérzete van." – Rudolf Péter *
Felidézte Kornis Mihály Színházi dolog című kötetét, amely szerint az évad elején színész és néző egyaránt új élményre éhes, az évad közepén a hideg télben tágas a lelke – ám az évad végéről Kornis sajnos nem írt. A nyári színházi játék kapcsán megjegyezte, hogy a Vígszínház jelenleg éppen harcol a légkondicionáló berendezésükkel, amelynek a felét már megoldották. Szerinte a színházban van valami mitikus abban, hogy este 7-től kezdenek, ugyanakkor a délutáni, 5 órás vasárnapi kezdések nagyon hasznosak a vidéki nézők számára.
A 130 éves Vígszínház – hagyomány és megújulás
Május elsején volt 130 éves a Vígszínház, és Rudolf Péter erről így beszélt:
„Két dologra tanítja az embert a 130 év. Az egyik, hogy lássa azt, hogy ő egy pici fogaskerék egy nagy egésznek. Tehát legyen alázatos és közben legyen tartása, mert nem akármilyen 130 évről van szó." *
Kiemelte, hogy az épület története egybeesik a magyar történelemmel: elég egy sokkoló fotót elővenni a második világháború utáni állapotról, vagy arról, hogyan alakították néphadsereg-színházzá. Amikor ő belépett az intézménybe, még „géppisztolyos stukkö keresztbe rakva" díszítette a falakat, egészen Marton László felújításáig.
Az ünnepi évadban a Barangok című Jókai-darabbal nyitottak – amely három vagy négy alkalmat ért meg, és amelyen állítólag Ferenc József is ott volt, de elszunyókált az első felvonásnál –, majd ezt követte az Államtitkár úr. Rudolf Péter hangsúlyozta, hogy ez tudatos ünnepi gesztus volt.
Az évfordulóra kortárs magyar darabokból válogató könyvet is kiadtak – „egyszerre úgy éreztük, hogy egy része ennek a 130 éves folyamatnak, ahol mindig jelen volt a kortárs darab, a nagy magyar szerzők mindig ott voltak a Vígben." A születésnapi ünnepi esten leveleket olvastak fel színészek, igazgatók, kritikusok és nézők tollából, kerülve a „pörgő, forgó, villogó" formátumot. Rudolf Péter bevallotta, féltek, hogy a nézőkben hiányérzet marad, de „jólesett egy kicsit mindenkinek megállni."
A 2025/26-os évad mérlege
Rudolf Péter korábbi interjújában úgy fogalmazott, hogy a színházigazgató győzelme a teltház. A most záruló évaddal kapcsolatban elmondta: „igen, megvan a nézőszám, ami kell." Voltak hullámvölgyek, amikor jobban kellett harcolni a nézőért, és az internetes jelenlét ma már elengedhetetlen.
A Vígszínház esetében a bevétel adja a szükséges összeg 45%-át – ez négy játszóhely (nagyszínpad, Pesti Színház, Házi Színpad, Vígszalon) estéről estére 1700-1800 nézőjének megtöltését jelenti. Ennek kapcsán egy szívmelengető adatot is közölt: több mint 500-zal többen vásároltak „vakon" bérletet, még azelőtt, hogy a következő évad műsorát meghirdették volna. Ők azok a törzsközönség-tagok, akik akár évtizedekre visszamenőleg ugyanarra a zsöllyeszékre vesznek bérletet – ezt még Eszenyi Enikő mutatta meg neki korábban.
„Vannak elszánt néző csoportok, csapatok, emberek, akiknek ezúton is külön köszönetet kell mondjak, akik még azelőtt megvásárolják a bérletüket, mielőtt meghirdettük volna, hogy mi lesz a tartalma." *
A következő évad bemutatói
A 130 éves születésnapi ünnepségen jelentették be a következő évad hat bemutatóját – hármat a Vígszínházban, hármat a Pesti Színházban. Ez a bérletrendszerhez igazodó, bejáratott struktúra. A Házi Színpad és a Vígszalon tervei szeptemberre formálódnak ki, de annyi már most biztos, hogy a Házi Színpadon elsősorban kortárs szerzőkre koncentrálnak – folytatva azt a hagyományt, amely Molnár Ferenctől, Heltai Jenőtől kezdve Szakonyi Károly Adáshibáján és Kornis Mihály Vígszínházi munkáin át ível.
Vígszínházi nagyszínpad
Szeptember: 4 ifjú – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése. A darab címe utal a budapesti 4-es és 6-os villamosra, helyszíne pedig az ikonikus Nagykörúti Négyes-hatos kocsma, ahol az olvasópróbát is tartották. Ez a most záruló évad Letargia című előadásának folytatása, amely Büchner darabjából kiindulva, de a mai fiatalok életérzésére reflektálva született. Míg a Letargia a középiskolás korosztályt célozta, a 4 ifjú az érettségi után helyüket kereső fiatalokhoz szól. Rudolf Péter párhuzamot vont Várkonyi Zoltán 70-es évekbeli döntésével, amikor az LGT és a Képzelt riport bekerült a Vígszínházba: „akkor az egy nagy reveláció volt, ahogy egy rockbanda egyszer csak ott volt ebben a múltépületben." Hozzátette, hogy egész Európában divik most a saját fejlesztésű anyagokkal való közönségszólítás, és ha egy ilyen előadás igazán jól sikerül, öt-tizenöt év múlva más színházak is bemutatják.
December: Cseresznyéskert – Szása Alexander Bargman rendezése, aki korábban már rendezte a Háború és béke című előadást a Vígszínházban és egy Woody Allen-darabot a Pestiben. Rudolf Péter szerint Csehov esetében különösen fontos, hogy orosz vendégrendező dolgozzon az anyaggal – „nem még egy kört futunk a fordításoknál", ráadásul „ahogy megyünk keletre, a színházban egyre több a lélek." Bargmant világpolgárként jellemezte, aki nagyon sok helyen rendezett és élt a világban.
Tavasz: Csárdáskirálynő – Mohácsi János rendezése. Kálmán Imrének a Vígszínházban volt az első bemutatója (bár nem a Csárdáskirálynő), és a darabot korábban sosem játszották a Vígben. Rudolf Péter szerint „most egy olyan színészi garnitúra van, hogy nem kell attól félni, hogy a felső vagy az alsó hangok meg…" Mohácsi a 90-es évek elején Kaposváron rendezett egy ikonikus Csárdáskirálynőt, majd évekkel később Székesfehérváron is.
Pesti Színház
Szeptember: Arthur Miller: Két hétfő emléke – Fehér Balázs Benő rendezése. A darabot Miller önéletrajzi emlékek alapján írta, maga is dolgozott hasonló munkásközösségben. Rudolf Péter felidézte, hogy Miller a Salemi boszorkányok írásakor elvonult az erdőbe, összeeszkábált egy faházat, és mire befejezte a házat, megírta a darabot is. A Két hétfő emléke melósok között, egy munkahelyen játszódik, ami „a Pesti Színház falai között nagyon adekvát és izgalmas dolog lehet."
December: Bohémélet – Valló Péter rendezése. A Puccini-opera librettójának továbbgondolásáról van szó.
Március: Woody Allen: Kék Jázmin – Hegedűs D. Géza rendezése. Allen filmjéből készül színpadi átirat.
Rudolf Péter összegzésképpen elmondta a darabválasztás mögötti ars poeticáját: „bármit vesz elő, legyen benne kuriózum, és csillogjon a rendező szeme, és ne az üzemmenet dobja ki, hogy mit rendez. Ha az ember el tudja mondani négy-öt mondatban, hogy ezt miért csinálja, akkor vannak a helyén a dolgok. Ha több mondat, akkor is baj van, ha kevesebb, akkor is."
Rudolf Péter visszatérése a színpadra és a rendezéshez
A most záruló évadban Rudolf Péter sem nem rendezett, sem új szerepet nem vállalt – az igazgatói feladatok javára hátrébb lépett. A következő évadban viszont két bemutatóban is színpadra lép: a Két hétfő emlékében és a Csárdáskirálynőben (utóbbiban a darabot korábban Kecskeméten már játszotta, Bóni grófot, illetve a Vígben a Liliomfit is). A színpadtól való távolmaradásról őszintén vallott:
„Amikor beadtam a pályázatomat, akkor azt éreztem, hogy van bennem annyi béke, és kaptam annyi mindent ettől a szakmától, hogy azt a fajta attitűdöt, ami mégis csak egy színházi igazgató attitűdje – ami egyszerre producer, tanárember és pszichológus –, el tudom engedni a személyes ambíciókat." *
Ugyanakkor azt is elismerte, hogy „elkezd csikorogni az ember, ha ilyen ritkásan csinálja, nem egészséges", és nagyon jó érzés volt újra a társulattal lenni a deszkákon. Felidézte Major Tamás intelmét, miszerint a színész-színigazgatónak ne legyenek szerepálmai – bár az általa vezetett Nemzeti Színházban Major maga is eljátszott jó néhány Shakespeare-főszerepet.
Digitalizáció, streaming és a színház örök érvénye
A Vígszínház honlapja megújult, és elindult a Vígstream is, ahol régi előadások és friss anyagok folyamatosan töltődnek fel. Rudolf Péter felidézte a pandémia időszakát, amikor a Padlás kapcsán 10 000 link ment ki, és attól féltek, hogy elveszítik a nézőket – „ha ezt négyen nézik, akkor az 40 000 ember, az 40 előadás" –, ám a nyitás után új lendülettel indult a darab.
A streaming kapcsán azonban ennél fontosabb küldetést is megfogalmazott: „nem tűnhet el egy színházi korszak", ezért vesznek fel professzionálisan minden előadást. Reményét fejezte ki, hogy a közszolgálatiság megújulásával ezek a felvételek a szélesebb nézőközönséghez is eljuthatnak.
A beszélgetés egyik legfontosabb gondolatmenete a színház és a digitális kor viszonyáról szólt. Rudolf Péter szerint éppen azért fog a színház mindent túlélni, mert az a „közösségi élményre egyre nagyobb igény lesz":
„Azzal a kis mobillal gyakorlatilag a világ összes hírét másodpercek alatt megkapom, de magányos leszek. Ez az inga ki kell, hogy lengjen a másik irányba, hogy vágyjak arra, hogy együtt legyek emberekkel. Az, hogy én együtt lélegzek a Vígszínház esetében 1000 emberrel, egyszerre röhög fel, vagy komorodik el, vagy tartja vissza a levegőt, az egy elképesztő nagy élmény. Az nem kiváltható." *
Felidézte a színház ősi gyökereit: a tűz körültáncolását, ahol az árnyékok imbolyognak, és a közösség együtt készül fel a másnapra.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a vizuális kultúra és a technika okos integrálása fontos eszköz lehet: a Frankenstein című előadásban például a vetítés, a film és a színház kezd egybeérni, és ha ez jól van használva, akkor „leköveti a színház a történéseket" és közeliket tud adni a nagyszínpadon is. Hozzátette: „én még mindig abban hiszek, hogyha két ember megáll egy üres térben, ha fontos, amit mondani akarnak, az működik."
A mesterséges intelligencia és a színház
Medveczky Balázs javaslatára Rudolf Péter kipróbálta, milyen igazgatói pályázatot írna a mesterséges intelligencia „mint Lajhár" (azaz egy lajhár szemszögéből). Megrendítőnek nevezte az eredményt: „nagyon szórakoztatót írt." A pályázat szerint a lajhár-igazgató a négyórás előadást 16 óra alatt játszaná le, és a „lomkoronából" figyelné a lent zajló eseményeket.
Az élmény kapcsán Rudolf Péter elgondolkodtató következtetésre jutott:
„Minden matematika, ez kicsit ijesztő. Nem szívesen olvassa az ember az Emberi játszmák című kötetben, hogy nagyjából hány változata van a saját viselkedésének." *
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a mesterséges intelligencia – mint minden technikai vívmány – jól és rosszul is használható. Ha intelligensen használják, tud támaszték lenni, de nagyon jó kérdéseket kell feltenni, és nagyon szűrni kell a válaszokat. Yuval Noah Hararira hivatkozva kiemelte: a legfontosabb, hogy a mesterséges intelligencia köteles legyen elmondani magáról, hogy ő mesterséges intelligencia, „hogy ne legyünk manipulálhatóak."
Igazgatói kinevezés és a Vígszínház közös fenntartása
Rudolf Péter igazgatói ciklusa 2026 decemberéig szólna, de Karácsony Gergely főpolgármester már év elején bejelentette, hogy újabb öt évig vezetheti a Vígszínházat. A színház közös fenntartású intézmény: az épület a főváros tulajdona, de a működési pénzt az állam adja – az épülettel kapcsolatos kiadásokat ugyanakkor „egyelőre abból kell lecsippenteni."
A kinevezési folyamat kapcsán Rudolf Péter elmondta, hogy a Vígszínház speciális helyzetben van: a színházi törvény szerint a fővárosnak vétójoga volt, és esetében ezzel a vétóval nem élt. Megjegyezte, hogy „mint demokrata a pályázathívő", ugyanakkor Európában mindkét modellre van példa, és azok a pályázatok, ahol a kiírást végző ember már tudja, ki lesz a győztes, „nem korrekt helyzeteket szülnek." Saját magának ennek ellenére írt egy kvázi-pályázatot, amelyben összefoglalta, mit tett eddig és mik a tervei.
Eszenyi Enikő távozása és a belső béke helyreállítása
A beszélgetés talán legérzékenyebb részében a műsorvezető idézte Karácsony Gergely bejegyzését, miszerint Rudolf Péter „egy mély belső meghasonlottságban lévő társulatból erős szakmai közösséget formált." Ez a meghasonlottság még Eszenyi Enikő távozásához kapcsolódott, aki a napokban tett közzé egy bocsánatkérő levelet.
Rudolf Péter megerősítette: „hazugság lesz azt állítani, hogy nem volt egy elképesztő feszültség az intézményben, amikor beléptem." Az elmúlt hat év egyik legfontosabb hozadékának a megteremtett békét tartja. Ennek eszközei:
- etikai kódex született
- művészeti tanács és üzemi tanács működik
- olyan fórumok jöttek létre, ahol a feszültségeket meg lehet fogalmazni, és a kérdésekre választ lehet kapni
„Azt gondolom, hogy a társulat – és itt nem csak a színészeket értem, hanem azt a 271 embert, aki ebben az épületben dolgozik – békében van." *
Etikai kérdések és a művészkamara szükségessége
A beszélgetés utolsó nagy témája a színházi munka etikai dimenziója volt. A műsorvezető hosszan idézett Eszenyi Enikő leveléből: „semmilyen művészi eredmény nem ér annyit, hogy közben emberek sérüljenek vagy megalázva érezzék magukat." Rudolf Péter ezzel teljes mértékben egyetértett.
Felvetette ugyanakkor a kérdés összetettségét. A színház speciális munkahely: túlfűtöttség, kiabáló rendezők, szoros testi közelség, olykor meztelenség a színpadon jellemzi. Korábban bevett gyakorlat volt, hogy a rendező olyan idegi-elmé állapotba hozza a színészt, hogy abból szülessen az eredmény. Rudolf Péter szerint ez azonban nem az egyetlen út:
„El lehet jutni éles helyzetekhez úgy, hogy az nem egy hiszterizálás végeredménye. Ráadásul a színházban reprodukálnia kell – a filmnél az adott pillanatban rögzítve van valami, és nem kell reprodukálni." *
A megoldásra konkrét javaslatot is tett: egy művészkamara felállítását szorgalmazta, amely etikai bizottságot hozna létre. Ez a bizottság olyan emberekből állna, akik életükben voltak már próbákon, és bírósági tárgyaláshoz hasonlítható döntést hozhatna – például két évre visszavonhatná valaki munkavégzési engedélyét, amelynek letelte után az illető visszatérhetne, és „senki egy rossz szót nem szólhat arra, aki alkalmazza, hiszen a dolog lényege, hogy lejárt."
Emellett az új típusú szakmai szerepkörök – például az intim koordinátor – fontosságát is hangsúlyozta: „az, hogy két ember hogyan él egymáshoz egy szerelmi jelenetben, az ott nem egy buli, hanem annak a két szereplőnek a sorsát meséljük tovább. És ehhez kell valaki, aki ebben segítséget ad."
„Ez egy szakma. Ennek megvannak a maga törvényei. De alapvetően mégis csak kordában kell tartani ezeket a helyzeteket." *
Zárásképpen úgy összegzett: egyfelől kell egy etikai döntőbizottság, másfelől pedig a helyzetek kezelését meg kell tanulnia mindenkinek – annak is, aki a hatalmat birtokolja, és annak is, aki megalázottnak érzi magát, hogy „igenis szólhat, hogy ez nincs így rendjén."
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
-
„Gerand is mondta, hogy ő nem szerződött sehova" – Az ASR által „Gerand"-ként lejegyzett név vélhetően egy Vígszínházhoz kötődő színész neve, aki a Pesti Színház és a Házi Színpad közelségéről beszélt. A név pontos azonosítása az átirat alapján nem lehetséges.
-
„a rebbenő pillantások a kihalás pereméről. Mindig, bocsánat, de Pepe a Becenável jutott eszembe, Nagy Péterán, Nagy Péter István rendezésében" – A műsorvezető itt egy előadás címére és egy „Pepe" nevű karakterre vagy becenévre utal, Nagy Péter István rendezésében. Az átirat töredékessége miatt az előadás pontos címe és a „Pepe" kontextusa nem rekonstruálható teljes bizonyossággal.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Arén Magyarország [zene] egyik legtöbbet idézett rádió műsora.
[00:00:02]Várja önt a stúdióban.
[00:00:06]Rudolf Péter, a Végszínház igazgatója.
[00:00:11]Az Aréna távközlési partnere a Van Magyarország.
[00:00:15]Segítse ön is munkánkat azzal, [zene] hogy feliratkozik csatornánkra.
[00:00:19]Köszöntöm az infóádió hallgatóit.
[00:00:19]A mikrofonnál Kocsonya Zoltán és köszöntöm az Arena mely vendégét, Rudolf Péter színész rendezőt, a Vigzínház ügyvezető igazgatóját.
[00:00:27]Szervusz.
[00:00:27]Köszöntelek.
[00:00:29]Köszönöm a meghívá.
[00:00:29]Szép napot.
[00:00:30]Eljöttél hozzánk.
[00:00:30]Hát a színházivad végéhez közeledve beszélgetünk.
[00:00:32]Még lesz néhány előadás a Vígszínházban és a Pesti színházban is, de azért ez mindenképpen már az évad zárása.
[00:00:41]Színész, rendező, igazgató műszak kellőképpen el is fárad ekkorra és várja ezt a nyári szünetet, vagy azért van ebben valahogy az évadtól, a színpadtól való búcsúzásnak a szomorúsága is?
[00:00:56]Hát nyilván a kettő együtt.
[00:00:56]akinek ez az élete az az lehet, hogy várja a nyarat, és utána egy hét múlva meg hiányérzete van.
[00:01:03]Üüm az biztos, hogy egy nagyon nagy menetelés végén vagyunk.
[00:01:05]Általában ezt a mondatot el tudom mondani, és nyilván minden minden színházcsináló, de ö azért a az elmúlt elmúlt év az az megterhelő volt, tehát nem lennék meglepődve, ha magasba lökődnének az öklök, hogy vége van.
[00:01:23]Óió, akáció akáció.
[00:01:23]Tehát ezt ezt ezt megéljük.
[00:01:25]Igen, ez így van.
[00:01:25]Ez egyébként Kornis Mihálynak van egy remek ilyen színházi kis szótára, amit én elég gyakran előveszek és forgatom.
[00:01:33]Ez a színházi dolgot című kötet.
[00:01:35]És ebben ő azt írja, mert ugye ilyen címszavak vannak színházhoz kapcsolódan, és azt írja az évadról, hogy az évad elején színész és néző egyaránt új élményre éhes.
[00:01:45]Évad közepén a hideg télben tágas a lelke, új világokat befogadni kész.
[00:01:49]Tehát, hogy mi van színész és néző lelkében, fejében évad végén, erről sajnos nem ír egy [nevetés] szót sem Kornis Mihály.
[00:01:55]De hát akkor nagyjából ez lehet, amit itt most megpróbáltunk megfogalmazni.
[00:01:59]De nyáron játszani kőszínházban az eleve eretnek gondolat.
[00:02:04]Hát ugye légkondicionált nézőterek vannak.
[00:02:08]Hát ez egy ez egy jó kérdés.
[00:02:08]Ez belecsaptunk egy lecsóba, hogyha szabad ezt az egyáltalán nem még színházhoz méltó egyáltalán nem polgári fordadatot használnom, mert nyilván ez épületfüggő és a légkondicionáló berrendezésünkkel éppen harcolunk.
[00:02:21]Most már a felét megoldottuk.
[00:02:24]Ühüm.
[00:02:24][sóhajtás][zihálás] A színház a színházban van valami mitikus, úgy este 7:00-től kezdjük, annak ellenére, hogy nagyon hasznosak a délutáni előadások, a vidéki nézőink nagyon hálásak.
[00:02:36]Ha 5 órakor kezdünk vasárnap és még hazaérnek békében.
[00:02:42]De a szabadtéri előadásoknak is megvan nyilván a maguk bájat.
[00:02:47]Ahol színhá jó színház van, az teljesen mindegy.
[00:02:51]őszintén szó az ember elfeledkezik a hőségről, a szélről.
[00:02:53]Úgy az üzemmenet szempontjából azért nem árt kényelmesen érzi magát a néző.
[00:02:58]Természetesen, természetesen a következő évadról fogunk majd részletesebben beszélni, de azért még még ejtsünk néhány szót a most záruló évadról, annál is inkább, mert ez egy ünnepi évad volt, hiszen 130 éves lett a Vígszínház május 1jén.
[00:03:13]Tradíció, hagyomány, egy örökség továbbvitele, de azért új utakon, hogy a 130 év ne legyen súly vagy tehertétel?
[00:03:25]Hát két dologra tanítja az embert a 130 év.
[00:03:28]Az egyik, hogy hogy lássa azt, hogy ő egy egy pici fogaskerekke egy nagy egésznek.
[00:03:34]Tehát legyen alázatos és közben legyen tartása, mert nem akármilyen 130 évről van szó.
[00:03:41]Tehát akkor együ kettő együttműködik.
[00:03:44]Fontos volt nem.
[00:03:44]Hát itt gyakorlatilag ez a színháztörténet, sőt tulk a magyar történelem is már egy-egy ilyen ikonikus épület esetünkben, a vízszínház esetében is a az épület története az az nyilván egybeesik a magyar történelemmel, tehát hogyha nem nem kell nagyon messzire mennünk, elég csak egy fotót elővenni, ami ugyan sokkoló, hogy a második világháború után hogy nézett ki az épület, hogyan alakították néphadseregszínházává.
[00:04:09]Ez is a magyar történelem, hogy én amikor beléptem, még géppisztolos tukkó keresztbe rakva voltak a a díszek, még a Marton László föl nem újíttatta az épületet az ő vezetésével.
[00:04:20]Tehát egy ideje minden igazgató harcol ezzel a tradícióval, ebből merít, és közben nyilván megpróbálunk nagyon frissek lenni.
[00:04:32]Idén azért próbálkoztunk azzal, hogy visszautaljunk a módba.
[00:04:37]Ez természetes egy ilyen 130 évnél.
[00:04:39]Tehát az államtitkár úr bemutatója Mát Gábor rendezésében az a valószínűleg ez egy tervezett dolog volt, tehát nem érdemes rossz májuskodni azzal, hogy mennyit ment Jókai darabja.
[00:04:51]Valószínűleg ez volt az Igen.
[00:04:51]Három vagy négy alkalinak a barangok azzal nyitotta a Vígszínház.
[00:04:57]Így van.
[00:04:57]Valószínűség az az én szerintem ez volt egy ünnepi gesztus, és utána pedig jött az üzleti gesztus, az államtitkár úr.
[00:05:05]Ez volt a második bemutató és a egy óriási siker volt.
[00:05:07]És ennél a 130 éves ünnepi év folyamnál úgy éreztük, hogy az egyik legjobb megoldás, hogyha ha nem is a végben, de a pesti színházban bemutatjuk az államtitkárat Mát Gábor rendés akkor a barangok az nem került szóba, hogy esetleg azt vennétek elő, mert ugye három előadást ért meg, és én most éppen utánanéztem és a színháztörténeti feljegyzések szerint Ferenc József is ott volt, és megnézted állítólag elszúnyókát már az első felvonásnál, és a szünet után távozott is.
[00:05:38]Igen, azt nem tudom, hogy a magyar tudása mennyire [torokköszörülés] ugye valószínűleg az is az is közre enyhén szólva.
[00:05:44]Tehát nem tudom, hogy lehetett volna olyan színes az előadás, hogy őt él, hogy ott ébren [torokköszörülés] tartsa, azt most nem tudjuk, de nem csak ezzel az előadással emlékeztünk, kiadtunk könyvet.
[00:05:54]Tehát ez is jelzi, hogy kiadtunk egy olyan könyvet, ahol kortársmagyar darabokat az elmúlt hat évben a kortársmagyar darabok, amik nálunk készültek, abból egy válogatást.
[00:06:07]Tehát egyszerre úgy éreztük, hogy egy része ennek a 130 éves folyamatnak, ahol mindig jelen volt a kortársdarab, a nagymagyar szerzők mindig ott voltak a végben.
[00:06:15]És akkor ennek a ennek is a folytatása, hogy hogyan lehet egyszerre nagyon jeleninden jönnek lenni és valamilyen módon mégis csak emlékezni.
[00:06:23]És volt egy nagyon fontos pillanat május 1jén, amikor a [sóhajtás][zihálás] a nagy színpadon tulajdonképpen egy nagyon egyszerű gesztussal leveleket olvastunk föl, és ezért nagyon sokat gondolkodtunk, hogy manapság, amikor minden pörög, forog, villog és leveleket olv nem így van.
[00:06:41]Tehát pont ezen azt megkérdeztük ott egymástól, hogy ki mikor kapott kézírásos levelet, és hát ilyen évtizedes évtizedekben gondolkodott mindenki.
[00:06:52]Tehát, hogy egy ilyen ünnepi műsor, amelyiknek egyszerre kell nemes veretűnek lenni, és közben mégis csak egy ilyen pörgésben élünk, hogy nem lesz-e hiányérzete a nézőnek.
[00:07:01]Ettől ettől féltünk, és kiderült, hogy jó esett egy kicsit mindenkinek megállni ebben az esetben leülni és [horkantás] nem sziporkázó színpadot nézni, hanem a tartalmat hallgatni.
[00:07:18]És ez is a 130 év története, történelme, színészek levelei, igazgatókhoz, kritikusok, nézők.
[00:07:23]Tehát ezek ezek mindennapos kérdések, amit föltettél kérdésként, hogy hogy mit jelent ez a 130 év, és közben ez ne legyen egy ilyen áporodott, kellemetlen, nyűgös valami, hanem nagyon is jelenidejű legyen.
[00:07:38]És hát a tavalyi évad is ennek nevében történt, és az idei is.
[00:07:43]Nyilván évad végén azért van egyfajta mérlegkészítés, hát legalább az igazgató fejében vagy lelkében.
[00:07:50]És mondtad is egy interjúban, hogy a színházigazgató győzelme az voltaképpen a teltház.
[00:07:54]Ilyen szempontból jó volt a 2025-26-os évad lehet győzelmet hirdetni?
[00:08:01]Igen, bár voltak hullámbölgyek amikor jobban kellett harcolni a nézőért és szemben azzal az időszakkal, amiben én fölnőttem, hogy önmagában a a szájhagyomány elég volt.
[00:08:10]Hát most már annyi minden történik, hogy az internetes életben nagyon erősen jelen kell lennünk és jelen is vagyunk, és ebben egyébként örömünk is van.
[00:08:21]meg kell meg kell találni azokat a fórumokat és technikákat, hogy ebben az információben a naszátként tudjunk előrehaladni.
[00:08:29]Úgyhogy igen megvan a nézőszám, ami ami ami kell, és a Vígszínház esetében az egy nagyon fontos láb nyilván a többi színháznál is, de nálunk a bevétel a mi életünkhöz szükséges összegnek a 45%-át a bevétel adja.
[00:08:48]Ühüm.
[00:08:48]Hát és azért ugye ha azt mondjuk, hogy telt ház a végszínház esetében azért az nem kis feladat.
[00:08:52]Négy játszóhelyről van szó.
[00:08:55]A nagy színpad mellett itt van a hát kamaraszínháznak nem is nagyon mondható a férőhelyeket tekintve a pesti színház, a házi színpad és a Vígszalon is most már.
[00:09:03]Vagyis itt négy játszóhelyen, estéről estére nagyjából 1700-1800 embert kell beültetni a nézőtérre.
[00:09:10]Azért ez azért ez feladat.
[00:09:12]Ez az, ez az, de hát e ez az öröm is.
[00:09:17]Tehát amikor az ember nap végén 10-11 óra között megkapja jelentéseket, hogy hányan voltak, hogy ment az előadás, ugye van egy ügyelői jelentés technikai részről, egy asszisztensi, a a tartalmi részekkel kapcsolatban, azért az meg akkor mégis csak egy értelmet nyer.
[00:09:34]Ühüm sok minden, amikor az ember azt zsebelheti be most túl azonn persze, ha bent bent van, akkor a a nézőtéri moraja a legjobb.
[00:09:42]Ez a amit említél, ez az öröm, ez azt is jelenti, hogy hogy itt azért a négy játszóhely révén nagyon különböző profilú és befogadóképességű, tehát más-más színházi lehetőségeket kínáló játszóhelyek vannak.
[00:09:54]Ez évadtervezésnél, darabválasztásnál, meg aztán estéről estére az előadásoknál.
[00:10:01]És hát hát úgy gondolom élni így laikusként, hogy a színházcsinálás örömét kínálja, mert hát mindenhol más dolgot lehet megcsinálni és színpadra vinni.
[00:10:10]Ez így van.
[00:10:10]Gerand is mondta, hogy ő nem szerződött sehova, mégis olyan, mintha folyamatosan úton lett volna, mert elé volt csak átmenni a pestibe, vagy fölsétálni a házi színpadra, esetünkben most már akár a szalonba átbagtatni, ami szintén a közelünkben van.
[00:10:26]aki oda szerződik, épp ezért azt tudja, és ez vonzó is lehet, hogy nyilván másképp játszik az ember, ha 1 mterre van, kvázi egy közeliben, a filmes nyelvre átfordítjuk a ez mindig más színészi eszközt kivál másképp kell megszólalni a Vigzínház technikailag, technikailag mindenképpen azzal együtt, hogy mostanában divattá vált.
[00:10:49]Én kicsit zavarban vagyok ettől is az én generációm általában a mikroport használata.
[00:10:54]Mi még azért megharcoltunk a azzal, hogy az ember marahogy természetes tudjon maradni, és közben mégis dobottnak tűnjön a dolog, de értse a bármelyik pontján a nézőtérnek a néző.
[00:11:05]De hát ehhez kellett mondjuk egy Besenyei Ferenc hang.
[00:11:07]Hát ott igen, ott ott az magától értetődő volt.
[00:11:09]Tehát ő a Marakán Marakánában is monodrá arról, hogy a Radnoti színházban milyen rosszul érezte magát, mert ott ha ott megszólalt, akkor nem tudta lehúzni a saját toló polóméterét.
[00:11:18]De hát azért ez tényleg feltételező, hogy a Vigzínházba szerződő színész technikailag virtuóz kell, hogy legyen, majd törekednie kell rá és folyamatosan képeznie magát.
[00:11:29]Természetesen a Vígszínházis, a házi színpad közötti átmenetet azt igazán jól megérti az ember, amikor fönt próbál egy házi színpadon próbál a Vígszínházra, és ott mindig át kell hangszerelni egy kicsit a az anyagot, de az a lényeget tekintve meg azért van zavarva az ember a kérdéstől, ami jó, az jó.
[00:11:46]Tehát amikor meg igazán nagy formában van egy előadás, akkor az az érd érdekes, ezt megfogható, hogy mitől van így, hogy a legdobottabb hang is valahogy mégis csak hallatszódik, mikor az ember igazán igazán jó egy jelenetben.
[00:12:00]Ühüm.
[00:12:00]És valahogy közben mégis az a lényeg, hogyha ha színházi szabályok működnek mind a két mind a két helyen.
[00:12:08]A vízszínház esetében nyilván elvárás egy meg kell tölteni azt a sok légköbmétert, tehát díszlet, jelmez mégha ha néha le is szűkítjük a teret, tehát nyilván az önmagában egy széles vászon és színészileg is vannak bizonyos típusú polgári ravasszságok.
[00:12:25]Hogyha a Vszínház elsősoraiban ülsz, akkor ugye ott választ az agy, választ a tekintet, hogy melyik pontját nézed a nézőtérnek.
[00:12:31]Tehát annyit elárulhatok, hogy bizonyos megszólalások előtt valószínűleg az elején még még öntudatlanul ösztönösen, de fölhívja magára az ember a figyelmet egy kicsi köhintéssel, hogy odavonza a figyelmet.
[00:12:46]No, akkor térjünk is rá a következő évadra.
[00:12:49]Ög a ünnepi esten a 130 éves születésnapot ünnepelve jelentettétek be a következő évadnak a bemutatóit.
[00:13:00]Három bemutató lesz a Vígszínházban és három a Pestiben.
[00:13:04]Egyébként csakúgy, mint a most záró évadban, ugye most is ugyanígy volt három bemutató.
[00:13:10]Ez a hármas ez akkor ez ilyen szerencseszáma színháznak, vagy ez rögzítetten így van, hogy három-három bemutató?
[00:13:15]Ez egy ez egy szokás, de egyébként meg a bérletrendszer önmagában.
[00:13:17]A béletrendszerünk ehhez van kialakítva és fordítva, tehát ezt egymást erősítő helyzetek.
[00:13:24]És azt el kell mondjam, hogyha az előző évadról beszélgetünk, és hogy milyen milyen kedéllyel ülök itt, és hogy voltak-e nézők, és hogy hogy érezték magukat a nézők, arra a legjobb visszajelzés az az, hogy vannak elszánt néző csoportok, csapatok, emberek, akiknek ezúton is külön köszönetet kell mondjak, akik még azelőtt megvásárolják a bérletüket, mielőtt meghirdettük volna, hogy mi lesz a tartalma.
[00:13:49]És ők nem kevesen több mint 500 nem nagyon rosszul, nem tudom, hogy fogalmazzak, tehát vakon veszi a bérletet, idétlenül hangzik.
[00:13:58]És most 500-zal több ment el.
[00:14:00]Márpedig ez mindenképpen visszautal arra, hogy az előző évadban jól érezte magát az illetőt.
[00:14:05]De hát, hogy itt van talán egy ilyen érzelmi vetülete is ennek, vagy van egy ilyen családi hagyomány.
[00:14:09]Én annak idején jártam elődöd Eszenjánikő igazgató irodájában, és ő mutatott nekem olyan képeket, ahol évtizedekre visszamenőleg a horvát család ugyanarra a zsője székre veszi a bérletet évtizedről, évekről, éve és ez Igen, igen.
[00:14:31]Igen.
[00:14:31]Tehát, hogy van itt egy ennek egy ez már egy ilyen érzelmi vetület vagy egy érzelmi kötődés is.
[00:14:36]Így van.
[00:14:36]És ez nagyon meghattó, és nagyon fontos, hogy ők őket hogy őket ott is tartsuk.
[00:14:44]Ühüm.
[00:14:44][torokköszörülés] megpróbálunk a bérletrendszerben, mert nem megpróbáljunk, hanem ezek tényként közlöm, hogy nagyon sok minden olyan olyannal jár együtt a bérlet, olyan olyan plusz szolgáltatással, amit nyilván a jegyvásárlónak nem tudunk biztosítani.
[00:14:59]Tehát ezekre az ünnepi rendezvényeinkre például, mint ez akár az a 130 éves volt, nyilván nyilván a bérleteseink eljöhetnek és ez nagyon nagy élmény nekünk is, hogy velük beszélgethetünk egy ilyen helyzetben.
[00:15:12]és a akár mondjuk a a Víg Vígnapon vagy a a sajtótájékoztatón, ez ezt két éve csináljuk.
[00:15:21]A mikor a következő évadban ról újra a május 1i születésnap után szeptember elején beszélgetek a rendezőkkel, akkor már egy kicsit talán jó nem kicsit jóval, többet elárulva az évadról.
[00:15:36]ahhoz is egy olyan beszélgetés sorozattá alakult ki, ahol várjuk természetesen a sajtóképviselőit, hiszen sajtótájékoztató, de a bérleteseink is ott ülnek.
[00:15:48]Hát ugye a bérletesek és a törzsközönség, akik nagyon szorosan kötődnek a Vígszínházhoz, de hát azért itt van egy nagyon jól érzékelhető szándék az új közönség megszólításában, vagy a az újak felé és a fiatalok felé való nyitásban.
[00:16:04]És ha most nézzük a bemutatókat, az első szeptemberi bemutató ez a 4 ifjú Vigyánzki Attila rendezésében, ez ugye utalás egyfelől a budapestet átszelő négyes-os villamosa, helyszínként pedig megjelölve a budapesti fiatalok ikonikus törzseét, a Nagykörúti négyes hatos kocsmát, ahol egyébként az olvasó próbája is.
[00:16:25]Igen, elmentünk oda.
[00:16:25]Ott ott indult a ennek a darabnak, és ez ugye folytatása a most záruló évadnak a bemutatója volt, a letargia, amit szintén Ifja Bnyázki Attila rendezett.
[00:16:36]És hát ez egyértelműen a a fiatal, nagyon fiatal közönséget próbálja megszólítani.
[00:16:42]Tehát ez nagyon hangsúlyos ezek szerint.
[00:16:44]Ez egy nagyon fontos pillanata volt a a színházunk életében, mikor Attila a amilyen munkamódszerrel együtt a színészekkel tovább gondolva, Bnerből kiindulva, [sóhajtás] annak a szívét és a lelkét megtartva, de mégis csak a a mai fiataloknak a Bükner 21hány éves volt, amikor írta a darabot, tehát nem is meglepő, hogy azt az életérzést kereszte az Attila rávetítve a mai korra.
[00:17:10]Tehát az egy ünnepi pillanat volt, és nagyon fontos eleme volt a marketingnek, hogy tegyük kíváncsivá a a szülőket és a nagyszülőket.
[00:17:21]És egy merész döntés volt, hogy a a saját unokáikra, illetőleg gyerekeikre, hogy hogyan gondolkodnak, mi ár a fejükben.
[00:17:27]És úgy néz ki, hogy kellett a szótár.
[00:17:30]Nagyon sok mindenre olyan röhög röhögtek föl kamaszok, amit én egyáltalán nem értettem, és a szövegkörnyezetből próbáltam összerakni és a 130 éves épület Molinó, ott függött egy Molino, amit bizonyos emberek nem értettek.
[00:17:45]Tehát egy nagy komoly kérdés volt marketing szempontból, hogy szabad kér megnézünk egy TikTok videót, ahhoz is néha már szótárt kell, mert annyi az angol nyelvi utalás, hogy a meg meg a rövidítések slang slangbeli utalás, hogy nem szabad elkeserednünk.
[00:17:59]Édesapám mondta mind mint nyelvész, hogy a utánkövető tudomány ág a nyelvésze.
[00:18:04]Tehát leköveti az amit tén.
[00:18:06]hogy akkor ez most folytatódik, csak talán most egy kicsit elemelve attól a korosztálytól, mert az inkább ugye a középiskolás generáció volt.
[00:18:14]Most pedig a már az érettségi után helyüket keres tulajdéppen mintha ők ahogy nőnének itt föl itt a mi hazánkban [sóhajtás] tulajdonképpen követjük őket.
[00:18:25]Igen, ez egy ritka érdekes helyzet színházban, hogy tulajdonképpen egy folytatása az előző évadnak.
[00:18:31]Remélve azt, hogy akiket akkor sikerült megszólítani őket, most is meg tudjuk szól.
[00:18:37]Ata nyitás most azért az jutott eszembe, és hát lehet, hogy lehet, hogy butaság, amit mondok, de hát akkor majd nyugodtan mondd ezt rá, hogy egy kicsit számomra hasonlítható ez a 70-es évek elejéhez, vagy a 70-es évek közepéhez, amikor egyszerűen Várkonyi Zoltán Vígszínházba záába bekerült az LGT meg a képzés.
[00:18:56]Igen, pontosan ugyan erről beszélgettünk, hogy ez ez nyilván ott akkor az műfajilag és abban a picit zártabbszerben az egy az egy nagy reveláció volt, ahogy egy rockbanda egyszer csak ott volt a a az ilyen ilyen múltépületben, de ú hasonlót hasonlót éreztem, és ehhez nagyon kellett az Attila bátorság és a Mienk is, hogy ez a bátorsághoz ö zöldre váltott a szemaforra vezetőségben, és És én megint az első kérdésedre ez ezt a választ tudom adni, hogy így is tettük össze a következő évadot, hogy legyen benne egy ennyire friss és a most ugye különösen jól jön, hogy az eseményekre azonnal reagálni tud előadás.
[00:19:40]Üüm, ahol [torokköszörülés] az improvizáció az Attila vezetésével nagyon pontosan tud reflaktálni a mindennapokra.
[00:19:46]Persze hosszú távon az a jó, hogy itt olyan előadások jönnek léte.
[00:19:50]Tehát ez egész Európában egyébként most dívik, hogy saját fejlesztésű anyagokkal szólítják meg a a nézőket.
[00:19:59]Ha igazán jól sikerül egy ilyen anyag, akkor öt év múlva egy másik színház is bemutatja meg 15 év múlva, mert azért a klasszikusoknak a legfontosabb eleme az, hogy annyi rétegük van, hogy mindenkor megtalálja maga kapcsolódási pontját és ezen logika mentén jön a következő végszínházi bemutató a cseresni kell.
[00:20:15]Hát igen.
[00:20:15]És Sasa Alexander Bargman rendezi, aki már rendezett a vég címpadán háború és békét a Pestében is rendezett egy woodelent és nagyon nagyon jó emléke van mindenkinek ról nekem is, magamnak.
[00:20:31]Én akkor nem voltam éppen aik tagja, de nézőként láttam ezeket az előadásokat.
[00:20:38]És ugye a egy egy nosztalgikus rendszer egyszer csak el kell döntenünk, hogy ehhez mi a viszonyunk ehhez a cseresnyés kerthez.
[00:20:51]Ezek nyilván minden minden évtizedben izgalmas kérdés, hogy egy generációan hogyan vesszi át a hatalmat, vagy hogyan gondolkodik másképp, hogy ennek örülsz, nem örülsz, egyetértesz, mi ami megtartandó, mi az, ami nem megtartandó.
[00:21:04]Tehát ez a klassz ez ez mint klasszikus, azt gondolom, hogy ez is egy olyan klasszikus Csehov eseté Cehov esetében egyébként biztos pont az orosz vendégrendezője mondjuk az előző Vígszínházi Csehov előadást, a Sirályt, azt egy gru vendégrendező, David Oasvil állította színpadra, de azért ők ők valahogy jobban beszélik ezt a nyelvet, vagy jobban a vérükben, vagy jobban érzik.
[00:21:26]olyan rendezőket ö szeretnénk hívni, akik akikkel a a társulat előzős, a társulat amikor találkozik, a társulat attól kap.
[00:21:35]A társulat ö társulat újabb és újabb elet.
[00:21:39]Ugye nem mindenki volt benne a régiben, és rengeteg fiatal jött, tehát tehát kapjunk valamit, egy workshop is egyben nyilván egy ilyen egy ilyen munka.
[00:21:49]És az, hogy az illető orosz nyilván nyelvileg az anyaggal, tehát hogy nem még egy kört futunk a fordításoknál, hanem ott van egy egy remek tolmácsok vannak a Dávid esetében is, és most is egy olyan olyan tolmács.
[00:22:03]Ez nagyon fontos, amit a zárójeles mondat lenne, nem egy színházi munkafolyamatban, hogy szinte azonos pillanatban kapod meg a az instrukció adását.
[00:22:13]Az az nagyon fontos [sóhajtás][zihálás] egyáltalán a ahogy megyünk keletre a színház van egyre több a lélek.
[00:22:26]Hüm és ezek ezek ezek nem nyilván nagyszerű elő nem baj.
[00:22:31]Igen, nem baj, hogyha ha egy orosz vendégrendező dolgozik egy [zihálás] egy Csehoval, és nyilván, hogyha egy német rendező dolgozik, akkor pedig pedig egy ezek persze nagyon primitív leegyszerűsítések meg minden rendező más, de azért mégis csak vannak tendenciák a Német színházban is és a az orosz színházban is.
[00:22:50]Szása egyébként világpolgár, nagyon sok helyen rendez és nagyon sok helyen élt a világban.
[00:22:56]Szóval a cseresnyés kert után pedig jön a csárdás királynő, ami talán meglepetés.
[00:23:03]Igen.
[00:23:03]Igen.
[00:23:03]Ugyanakkor Kálman Imre bemutatója a Vígben volt, nem a csárdás királynő, de ott ott volt az első bemutatója.
[00:23:08]Tehát egy kicsit megint utalunk a 130 évre.
[00:23:10]Nem volt soha a végben.
[00:23:13]Nem.
[00:23:13]Tehát most egy olyan színészi garnitúra van, hogy nem nem nem kell attól félni, hogy a a fölső vagy az alsó hangok meg.
[00:23:20]A rendezője pedig ugye Mohácsi János, aki rendezett egy nagyon emlékezetes csárdás királynőt még a 90-es évek elején Kaposváron.
[00:23:29]Aztán ezt jóval később megismételte, tehát nem azt a darabot, de újra megrendezte a Csárdás királynőt Székesfehérváron néhány évvel ezelőtt.
[00:23:36]De hát az egy nagyon ikonikus emblematikus előadás volt a 90 és évek elején Kaposváron az ő általa jegyzett csárdás királynő.
[00:23:41]És most ő á most egy másik ikonikus előadást fog rendezni 202-ben a a Vígszínházban.
[00:23:45]A Vígszínházi bemutatókat már sorra vettük.
[00:23:52]És akkor nézzük a Pesti Színház bemutatóit.
[00:23:54]Ugye ott is a Vígszínházi nagyszínpadi bemutató is három, és a pesti színházban is három bemutató lesz.
[00:24:00]Nézzük ezeket.
[00:24:01]Így van.
[00:24:01]Artur Mier két hétfő emléke című darabját mutatjuk be Fehér Balázs Benő rendezésében, aminek az érdekessége egyébként, hogy Artur Mirr önéletrajzi emlékek alapján írta meg.
[00:24:14]ő maga is dolgozott egy ilyen fajta közösségben.
[00:24:19][sóhajtás] Valószínűleg manuálisan ügyes ember volt, mert a szálami boszorkányokat úgy írta meg, mint olvastam, hogy elvonult valami erdőbe és összeeszkábált egy faházat egyedül, és azalatt meg is írta a darabot.
[00:24:35]Tehát mire befejezte a házat, addigra írta a darabot.
[00:24:37]Tehát valószínűleg neki a kétkezi munkához volt köze, és ezekhez az emberekhez is, akik itt akik között játszódik egy melósok között egy munkahelyen, ami a Pesti színházfalai között szerintem nagyon adekvát és izgalmas dolog lehet, és nagyon nagyon várjuk a Benőt.
[00:24:56]Tehát a így egyszerre a szeptemberben lesz a a bemutatója 46-nak vagy négyes hatosnak ifó Vigyázzki Attila rendesen és egy másik nem szeretik azt mondom, hogy fiatal rendezők, mert már azt érzék meg, de innen nézve hadd mondjam mégis csak, hogy fiatal rendezők dolgoznak a a színházunkban.
[00:25:14][horkantás] Ez egy egy helyszínes, ugye a pesti technikai lehetősége azokök azért még korlátozottak [sóhajtás][zihálás] és hát egy a nagyszerű szereposztás.
[00:25:23]Ezt végig végig egy kicsit bajban vagyok, mert szívesen végigsorolnám a színészeinket, és azért nagyon fontos elem, hogy az ember az évot úgy rakja össze, hogy persze gondol a 130 évre, meg gondol arra, hogy friss legyen, de a legfontosabb, hogy a társul az idő szerintem ezt mindenki a vízínház honlapján akartam kérni és a kégáktól is a megértést kérem, hogy nem tudom és ott ott ott van a a szereposztása is a a daraboknak.
[00:25:50]És akkor nézzük a követ a bohém élet lesz a [nevetés] következő oké, hanem en ennek a a librettója lesz tovább gondolva Valló Péter rendezésében.
[00:26:00]A Bohém élet ez decemberi bemutató és Woodi ellen Kék Jázm című hát filmjéből átirat készül Hegedűs Dégézel rendezésében.
[00:26:13]Ez egy március mutató Pesti színházban.
[00:26:18]M mindig az van az ember fejében, hogy bármit vesz elő, legyen benne kuriózum, ügy legyen.
[00:26:23]Nyilván az alkotók számára elsősorban, és csillogjon a rendező szeme, és ne az üzemmenet dobja ki, hogy mit rendez olvasópróbán.
[00:26:33]Ha az ember el tudja mondani négy-öt mondatban, hogy ezt miért csinálja, akkor akkor vannak le helyén a dolgok.
[00:26:38]Ha az több mondat, akkor is baj van, ha kevesebb, akkor is.
[00:26:40]Tehát és itt most mi minden olyan, ami ami valamilyen módon személyes azoknak, akik ezt létrehozzák.
[00:26:49]Ugye legutóbb egy évvel ezelőtt, amikor ugyanebben a műsorban itt voltál, arról beszélgettünk, hogy a a színész és rendező Rudolf Péter, minthogyha hátrébb lépett volna az igazgató Rudolf Péter javára, a most zárul évadban nem rendeztél, nem is volt ugye új szerep.
[00:27:03]A következő évadban viszont két bemutatóban is ott leszel a most említett két hétfő emlékében.
[00:27:10]És ugye ha jól láttam, akkor a csárdás király hiányzott a színpad.
[00:27:15]Volt hiányérzeted?
[00:27:18]Nagyon nagyon.
[00:27:19]Amikor amikor beadtam a pályázatomat, akkor azt éreztem, hogy azért kell most beadni, és azért adhatom be most, aztán meglátjuk, hogy hogy döntenek az illetékesek, mert vannem van bennem annyi béke, és kaptam annyi mindent ettől a szakmától, és csináltam annyi mindent, hogy azt a fajta attitűdöt, ami mégis csak egy színházi igazgató attitűdje, ami egyszerre producer, tanárember és pszichológus, hogy hogy el tudom engedni azt a azokat a nyilván velem bennem lévő személyes ambíciókat a színházcsinálás terén.
[00:27:55]Úgyhogy minden évben egyet rendeztem, aztán egyet játszottam.
[00:27:59]elkezd csikorogni egyébként az ember, ha ilyen ritkásan csinálja, nem egészséges.
[00:28:04]És nagyon tanúságos is, hogyha az ember ott van a társulatban, és a harmadik emeletről a legfontosabb térbe a a deszkákra deszkákra merészkedik.
[00:28:15]Úgyhogy ez valóban nagyon hiányzott és jó együtt lenni a társulattal.
[00:28:19]Arra emlékszem, hogy valahol azt olvastam, hogy Major Tamás mondogatta állítólag azt, hogy a színész színigazgatónak ne legyenek szerepálmai vagy szerepvágyai, mert akkor azt hajlamos lesz megvalósítani.
[00:28:31]Bár éppen az általa vezetett nemzeti színházban ő maga azért eljátszott jó néhány Shakespeare [nevetés] főszerepet, tehát azért ez is zárójelbe tehető.
[00:28:37]Viszont a csárdás királynő azért érdekes, ugye említettük, hogy abban majd színpadra lépsz.
[00:28:42]Azért ez ismerős lehet a számodra.
[00:28:45]Ugye játszottad te Big Grofot Kecskeméten annak idején.
[00:28:48]Így van, így van.
[00:28:48]Éppen akkor mentem el a Vígből, amikor Vereves Pista rendezésében Bónit játszottam, de a Lilonfit Marton László rendezésében játszottam, ahol meg ugye máig játszuk szintén Attila Ifja Vinyáz Attila rendezésében, ott meg az ember hát ez a ez az ember sorsa nyilván.
[00:29:04]Ha ha megadatik, hogy csinálja csinálja csinálja, akkor előbb-utóbb szilvai professzor lesz, vagy előbb-utóbb akkor úgy Miska.
[00:29:12]Igen, a két kisebb játszóhelyről még nem nagyon tudunk beszélni, mert ott formálódnak a a tervek, ugye szeptemberre van az ígéret, hogy akkor örül ez ki, de annyit azért olvastam, hogy a hogy a házi színpadon elsősorban majd kortárs szerzőkre fogtok figyelni vagy koncentrálni.
[00:29:33]És hát azért ez fontos, ugye most már szóba került a beszélgetés első felében, hogy ugye megjelent egy kötet is a házi színpad előző kortárs bemutatóiból, tehát ez azt is jelenti, hogy ezek a ezek a művek kifejezetten a Vígszínház felkérésére születtek és születnek, mert azért ennek a Vígszínházi felkérésnek azért szép hagyományivai vannak, mondjuk Molnár Ferenctől, Eltai Jenőtől kezdődően.
[00:30:01]Tehát eszünkbe juthat mondjuk Szakonyi Károly adásibája is vagy ugye Kornis Mihálynak a végszínházi munkái.
[00:30:05]Szóval ez is egy hagyomány már igen.
[00:30:08]Hát végig lehet követni Igen.
[00:30:10]Hát ők ugye fontos szerzői voltak a vízszínháznak.
[00:30:13]Szóval hát ez is a hagyomány talán, hogyha már visszakanyarodunk a ha nem is a 13 év egyszer van benne a hagyomány és a jelenidejűség.
[00:30:21]Ez a ez a dolog lényege.
[00:30:24]És közben ha már erről beszélünk, az is nagyon fontos, hogy a honlapunk megújult és a Weakstream ház.
[00:30:30]Ühüm.
[00:30:30]Ö szerelmesen ezt találtuk ki.
[00:30:32]Igen.
[00:30:32]És ott régi előadásaink, friss anyagok folyamatosan töltődik majd föl, és ott nyilván ez egy ilyen gesztús, ez folyamatosan bővül, és ott is meg lehet nézni a WeG 125 bőv című filmünket, ami pedig a ugye ehhez a streamelt előadásoknak nyilván örül az ember, csak óhatatlanul az a pandémiás időszak kényszerű helyzetei jutnak az ember eszébe, amikor valóban csak az online felület volt, az online felületen lehetett színházat vagy valami színházi élményt elérni.
[00:31:05]És akkor talán én arra emlékszem, hogy el is kényelmesedtünk egy kicsit, hogy belesimultunk ebbe, hogy otthon fotelból is lehet színházat nézni, nem kell egy szürke éppen esik ónoső esik, felszállnunk erre a bizonyos négyes hatos villamosra és elmenni a Vigszínházba.
[00:31:22]Szóval, hogy persze, hogy jó, hogy van ez, csak valahogy ezt azért úgy kordában kell tartani talán.
[00:31:29]De én emlékszem erre az időszakra, nagyon élesen benne vannak képek, hogy közben amikor meg megnyílt a a az ország és megnyíltak a kapuk, akkor meg jól esett.
[00:31:40]Igen.
[00:31:40]Jöttek az emberek.
[00:31:42]Mi is féltünk ettől.
[00:31:44]Konkrétan féltünk attól, hogy elveszítünk nézőket.
[00:31:45]Hát 10000 link ment ki a padlás kapcsán, és azt hittük, hogy Jézusom már elkezdtünk számolni, hogy ez hány embert jelent.
[00:31:52]Hát ha ezt négyen nézik, akkor az 40000 ember, az 40 előadás.
[00:31:56]Igen, ehhez képest meg új újabb lendülettel indult a a padlás is.
[00:32:01]Tehát [horkantás] a a streameknél az nagyon fontos, hogy közben fölvettünk előadásokat, mert és mi is föl is vettünk mindig, mindent fölveszünk most.
[00:32:13]Ez ez egy igen jól látható összeg, de professzionistán rögzíteni kell az ill illanó pillanatot.
[00:32:20]Hát reménykedem, hogy hogyha most valamiféle megújulás veszi kezdetét a közszolgálatoságban, akkor ezek aztán a nézőhöz is eljutnak.
[00:32:31]Manapság nyilván a pörgő televíziózásban, hogy a néző leüljön és megnézzen egy színházi közvetítést, az azt nagyon jól föl kell építeni, de szerintem érdemes fölépíteni az od ide vezető utat, hogy végigmenjenek a nézők, mert közben nem tűnhet el egy színházi korszak.
[00:32:50]Ezért is vett veszünk föl szinte mindent.
[00:32:53]Egyébként ezen túl is vagy emellett is a a digitális világ, a digitális eszköztár az behozható a színházba, vagy akár egy színházi előadásba?
[00:33:01]Ugye a mostani évad két előadása is azt hiszem, hogy hozott erre példákat.
[00:33:07]Az egyik az igazából komédia, és talán még én ide sorolnám a rebenő pillantásokat is.
[00:33:12]Hát ahhoz képest, hogy egy stúdió színpadon készült a a rebbenő pillantások a kihalás pereméről.
[00:33:20]Mindig, bocsánat, de Pepe a Becenável jutott eszembe, Nagy Péterán, Nagy Péter István rendezésében.
[00:33:24]Igen.
[00:33:27][torokköszörülés] Főleg a fiataloknak, akiknek a a a képi világ, a fotózás, a film teljesen más, mint nekem.
[00:33:34]Én még a Csaacsacsából vettem egy Csinon szupernyolcas kamerát, valamit csináltam, három percet tudtam fölvenni, és egy hétig vártam, hogy előhívják.
[00:33:44]Tehát finoman szóval egy másik helyzet volt az ő az ő látásmódjukban.
[00:33:46]Tehát lehet bánkódnunk azon, hogy a az írásbeliség esetleg korhadóban van, vagy másképp működik.
[00:33:55]Bizonyos amerikai államokban már folyóírást nem is tanítanak, hiszen mindenki billentyűzetet használ, de a másik oldalról pedig a vizuális képekhez való viszony az az meg az meg kinyílt.
[00:34:07]Tehát nem tudom meddig képes ezt követni az emberi agy, de mondjuk a Vígszínház nagy színpadán a Frankenstein is ide sorolható, ahol ahol a vetítés, a film és a színház most úgy kezd kezd egybe nőni, egybe érni, és hogyha ez jól van használva, akkor ne felejtsük el, hogy közelik kapok a nagy színpadon.
[00:34:29]Igen.
[00:34:29]Tehát a Frankensteinnél is ott nyilván a történethez van hozzá idomítva.
[00:34:31]Tehát e ez a jó benne, hogy valahogy leköveti a színház a a történéseket.
[00:34:37]Tehát megpróbáljuk ezeket a képi világok ezt a képi világot behozni.
[00:34:42]És közben én hát ilyen értelemben még mindig mindig abban hiszek, hogyha két ember megáll egy üres térben, ha fontos amit mondani akarnak, az működik.
[00:34:52]Éppen ezt akartam mondani anélkül, hogy nagyon a filozófia terepére tévednénk, de hogyha azért az érdekes, hogy amikor az életünk egyre inkább ebben a digitális térben zajlik, ez hogyan érinti ezt a 2500 éves dolgot, amit úgy hívunk, hogy színház?
[00:35:09]Mertogy úgy tűnhet azért egy számomra, hogy a a színház az éppen ellentéte annak, ami a cybertérben történik.
[00:35:17]letöltések, streamelések, megosztások, meg TikTok videók közepette a színház ott és akkor történik.
[00:35:24]Pontosan arról az elev pillanatról szól, ember és ember találkozásáról, színház színész és néző találkozásáról.
[00:35:29]De éppen ez éppen ezért fog túlélni mindent, mert az pót az az nem kiváltható.
[00:35:36]a közösségi élményre egyre nagyobb igény lesz közben.
[00:35:41]Az egyik oldalról van ez a szituáció, hogy hogy egy ezzel a kis masinával, ezzel a kis mobillal gyakorlatilag a világ összes hírét másodpercek alatt megkapom a mesterséges intelligencia segítségével a legszurdabb kérdésekre is kapok, ha ügyesen használja az ember pontos választ, de magányos leszek, tehát belépek terekbe, és ott ülnek emberek kezükben a mobiltelefonnal.
[00:36:08]Ez az inga ki kell, hogy lengjen a másik irányba, hogy vágyjak arra, erőteljes vágyam legyen arra, hogy együtt legyek emberekkel.
[00:36:15]És az, hogy én egy színházba beülök, de nyilván itt a koncert, zenehallgatás, nagyon sok ilyen ide tudok hozni, de most maradjunk mi a színháznál, hogy én együtt lélegzek a Bigszínház esetében 1000 ember egyszerre röhög fel, vagy komorodik el, vagy tartja vissza a levegőt, az egy elképesztő nagy élmény.
[00:36:34]Az az azt azt nem lehet kiváltani.
[00:36:40]Ühüm.
[00:36:40]És szerintem erre ez egy örökös vágy lesz az emberben.
[00:36:42]És az egyik oldalon minél inkább bezáródik, és megkapja a világot technikai segítséggel, annál inkább lesz benne vágy.
[00:36:50]És ebben a a vágyban valami tényleg valami nagyon ősi ott van, amikor a színházról beszélünk, akkor mégis csak az ember látja maga előtt a a tüzet, a tűz ahogy körbetáncolják, és hogy az árnyékok imbolyognak, és ettől másn jobban érzi magát, aki ott van, és fölkészül a másnapra, hogy jól sikerüljön fejbe kólintani a mamutot, vagy ha nem sikerült fejbe kólintani, akkor erről valahogy ezt úgy ki lehet együtt beszélni.
[00:37:16]Szóval szerintem erre ez ez ami látszólag ellene van a kornak pont ezért a színház örök és a mesterséges intelligencia az eszközként vagy valamilyen formában valamilyen módon használható vagy helye van egyáltalán a színházban, mert nyilván nem fogja kiváltani Kern Andrást vagy Halász Judit, de még a rendező Valló Pétert sem reményeink szerint.
[00:37:38]De hát mondjuk például igazgatói pályázatot vélhetően tud írni, vagy tudna írni.
[00:37:45]Medcki Balázs vetette föl nekem, hogy írassam meg a mesterséges intelligenciával a Vígszínházi igazgatói pályázatát, mint Lajhár.
[00:37:52]Aha.
[00:37:55]Megrendítő volt, meg kell, hogy mondjam, mert valahogy végig az volt a fejemben, hogy a humor az egy nagyon speciális valami, amit lehetetlen, hogy egy azt nem nagyon azt nem nagyon tudjá intelligenci.
[00:38:08]Rossz hírem van.
[00:38:09]Tudja az derült ki ebből, hogy minden matematika, ez kicsit ijesztő levezetés lesz.
[00:38:14]Engem mindenesetre ijeszt a saját levezetésem, hogy nem szívesen olvassa az ember az emberi játszmág címmű kötetben, hogy nagyjából hány változata van a saját viselkedésének.
[00:38:25]Szeretne ennél az ember északfog titok és idegenség lenni inkább Addival élve, hogy hogy elkezdte úgy, hogy tehát az is matek, tehát rengeteg pályázatot írt már meg a mesterséges intelligencia, és pontosan tudja, hogy mi a Lajhár.
[00:38:42]És ebből a kettőből meg kell mondjam, nagyon szórakoztatót írt.
[00:38:47]Megpróbálok idézni belőle, mert nem széosan a mi mostani beszélgetésünk része, csak ha már így idehoztuk, hogy rohanó világunkban milyen fontos, már ez a bevezetés minőségi volt, h az ő szemszöge, hogy tervezi azt, hogy az egyébként négy órás előadást 16 óra alatt lejátssza, hogy az ő szemszöge a lomkoronából egyfajta rálátás a a lent zajló.
[00:39:11]kifejezetten szellemesen rakosgatta össze és elkezdtem nyalni, hogy kapok egy fél órát körülbelül.
[00:39:17]Nem hasonlókat írtam volna el, aztán ebben nem bonyolodtam benne.
[00:39:19]A lényeg az, hogy mint minden technikai vímány, nagy közszelyt fogok mondani, nyilván lehet jól és rosszul használni ha intelligensen és jól használjuk, akkor tud támaszték lenni, de ahhoz nagyon jó kérdéseket kell feltenni, és nagyon szűrni kell a válaszokat.
[00:39:34]Nyilván csak közhelyeket mondok.
[00:39:37]Ö a Hararival élve azért a legfontosabb az, hogy ami hiányzik, valami olyan etikai norma, amit meg kéne, hogy fogalmazzon a világ a mesterséges intenciával kapcsolatban, aminek a legelső pontja az kéne, hogy legyen, hogy a mesterséges intelligenci mondjam-e magáról, hogy ő mesterséges intelligencia, hogy ne legyünk manipulálhatóak.
[00:39:57]Ugye ha már az igazgatói pályázatnál tartottunk, ugye a mostani igazgatói ciklus, ha jól tudom, akkor ez év végéig szól, ugye decemberig 2026 decemberig.
[00:40:06]De Karácsony Gergely főpolgármester már év elején megosztotta a közösségi oldalán, hogy újabb öt évig vezetheted a Vígszínházat.
[00:40:12]ez kormány, vagyis még az előző kormány és a főváros közös döntése, vagy közös döntése volt, mert ugye a Végzínház közös fennartás igen, igen.
[00:40:21]Ez egy speciális helyzet volt a Végszínház helyzete.
[00:40:25]A fővárosnak vétójoga volt az akkori színházi törvény szerint, és a jelenlegi színházi törvény, hogyha most ez van még érvényben.
[00:40:30]Szerint meghívásos pályázat, kinevezés tehát az állam bárkit nevezett volna ki, a fővárosnak vétóga lett volna.
[00:40:41]Ezzel a vétójogával esetemben nem élt a főváros.
[00:40:46]Tehát így így lett ez egy közös fenntartási színház, közös kinevezetje az ember.
[00:40:50]Nagyon érdekes kérdés, mert nyilván az ember a automatikusan, mint demokrata a pályázathívő.
[00:40:56]Ugyanakkor azok a pályázatok, mind a kettőre van példa egyébként Európában, azok a pályázatok, ahol ahol a kiírást égző ember már tudja, hogy ki lesz a győztes, azok nem korrekt helyzeteket szülnek, mert nagyon sokan indulnak el, gyakorlatilag esélytelenül, már a döntés megszületett.
[00:41:14]Ezt nagyon nehéz utólag bebizonyítani, de azért elég erős ráutaló jeleket azért az elmúlt évtizedekben az ember összerakosgatott.
[00:41:21]Tehát nem olyan egyértelmű, hogy mi a jó megoldás.
[00:41:23]Ez egy nagyon kicsi szakma, mindenki ismer mindenkit.
[00:41:32]Ezen ezen minden mellett szól ellene és mellette dolog.
[00:41:35]Én fontosnak tartottam, hogy írt megírtam magamnak egyébként egy egy kvázi pályázatot, amiben összefoglaltam, hogy mit tettem eddig, vagy mit tettünk ez a helyesebb kifejezés, és körülbelül mik a mik a terveim.
[00:41:50]Ühüm.
[00:41:50]Ez az említett közös fenntartás egyébként a gyakorlatban mit jelent, hogy a az épület a fővárosé vagy a főváros tulajdona, de egyébként a a működés működés a pénzt az államadja.
[00:42:01]Így van.
[00:42:01]Pontosan.
[00:42:01]Az épület viszont az ezzel kapcsolatos kiadásokat is sajnálatos mondon egyelőre abból kell lecsippentenünk.
[00:42:08]De hát meglátjuk most mit hoz a jövő.
[00:42:13]Még visszatérve erre a bejegyzésre, amit a a főpolgármester közzétett, ebben azt írja, hogy Rudolf Péter egy mély belső meghasonlottságban lévő társulatból erős szakmai közösséget formált.
[00:42:26]Ez ez a mély belső meghasonlottság még az igazgatóváltáshoz, az előző igazgató Eszenjenikő távozásához kapcsolható.
[00:42:34]Kérdezem ezt most azért is, mert Eszen Jenniik épp a napokban tett közé egy hát úgymond bocsánatkérő levelet a közösségi oldalán.
[00:42:42]Tehát te hogy látod ezt?
[00:42:42]És valóban sikerült már ezen jócskán túllépni, meg túljutni a Vigzínházban?
[00:42:50]Hát az elmúlt hat év egyik egyik hozadéka azt gondolom, hogy béke van az intézményben.
[00:42:59]Ez nagyon sok mindent tettünk ezért.
[00:43:02]Egyrészt megszülettek azok a csatornák és azok a fórumok, ahol ha az emberben feszültség van, akkor azt azt meg tudja fogalmazni, és a kérdéseire választ kaphat.
[00:43:12]meg született az etikai kódex.
[00:43:15]Üüm, van művészeti tanács, üzemi tanács, tehát azok a lehetőségek, amikkel egy bajban lévő vagy vagy egy akár szerencsés esetben egyébként ki lehet szűrni azt is, nem nem zárhatjuk ki azt, hogy valaki csak véli, hogy bajban van.
[00:43:33]Tehát ezt az egészet nagyon pontosan lehet kezelni, hogy ne lengjen ki sehova az ingja, az inga.
[00:43:38]Tehát egyrészt azok a fórumok is létrejöttek, és azt gondolom, hogy a társulat és itt a társulat szónál nem alapszínészeket értem csak, hanem a azt a 271 nány embert, aki ebben az épületben dolgozik.
[00:43:54]Hazugság lesz azt állítani, hogy nem egy elképesztő feszültség volt az intézményben, amikor oda beléptem.
[00:44:00]hiszen maga az igazgatói kinevezésem is gyakorlatilag azért ehhez a feszültséghez köthető és ebben a helyzetben vondta vissza aztán a pályázatát gyakorlatilag a kinevezése után a zenikő eltelt hat év ez kinek mikor jött időben, az ki el tudja dönteni magában én azt gondolom, hogy nem is ezzel a ténnyel kell most foglalkozni, hanem a azzal, amit őszintén szólva sok-sok éve minden egyes cikk ben amikor ez a dolog fölmerült, hangoztattam, hogy [torokköszörülés] erre erre egy intézményes megoldást kell találni, mert ahogy ez zajlik, ez jelenleg kaotikus, félelmetes, helyenként igazságtalan és kezelhetetlen.
[00:44:48]Hát igen, csak most az jut eszembe tényleg így a színházra ilyen kívülről rácsodálkozó nézőként, hogy azért ez egy ez egy sokkal nehezebb, ingoványosabb terep, mármint a színház.
[00:44:58]Hát itt azért óhatatlanul túlfűtöttség van.
[00:45:00]A rendező olykor kiabál, a színészek olykor szoros testi közelségben dolgoznak egymással, olykor meztelenül vannak a színpadon.
[00:45:09]Ez nem olyan munkahely, nem olyan intézmény, mint a cérnagyár.
[00:45:15]Természetesen ettől függetlenül nyilván attól, hogy bizonyos dolgok évtizedeken át vagy akár évszázadokon át valamilyen módon történtek, az nem jelenti azt, hogy az rendben voltak úgy, ahogy volt.
[00:45:26][zihálás] Én mindig is azt hallottam egyébként, hogy egy nem kellett a a új idők új dalai, [horkantás] ö hogy az ember mondjon úgy instrukciót, adjon úgy instrukciót, hogy a vele szemben álló olyan idegis elme állapotba kerüljön egy jól megbeszélt, szofisztikált elemzés végeredményeként, amit elvár, és nem feltétlenül egy hisztikus hangulat kell, hogy megszülje a végeredményt, de azért ketté lehet választani arra gondolsz, hogy arra utalsz, hogy a a ha a remélt művész eredmény az nem adhat felmentést, mert most akkor hadd idézzek még egyszer Eszen Jenniikőnek ebből a említett leveléből.
[00:46:03]Azt írja, hogy semmilyen művészi eredmény nem ér annyit, hogy közben emberek sérüljenek vagy megalázva érezzék magukat.
[00:46:09]És akkor így van.
[00:46:09]Hag had legyek egy kicsit rossz máájú, rossz máájúbb, mint amilyen én vagyok egyébként.
[00:46:17]Hogy hogy ugyanakkor viszont a sikert, a tapsot meg talán a megalázást elszenvedett színész zsebeli be a végén, az előadás végén, hogy valamit valamiért.
[00:46:31]Ez nagyon nagyon rossz gondolat.
[00:46:33]Nagyon nagyon rossz.
[00:46:33]Ez egy szakma.
[00:46:37]Ennek megvannak a maga törvényei bizonyos módon.
[00:46:39]Igenis ezért mondtam, amit mondtam.
[00:46:41]El lehet jutni éles helyzetekhez úgy, el kell jutni úgy, hogy az nem egy hiszterizálás végeredménye.
[00:46:48]Ráadásul a színházban reprodukálnia kell.
[00:46:50]Most nagyon furcsa distanciát teszek.
[00:46:53]A filmnél ott, ahol az adott pillanatban egyszer csak rögzítve van valami és nem kell reprodukálni.
[00:46:57]Az is egy helyzet.
[00:46:59]Sokféle úton, módon lehet hozzányúlni egy történethez.
[00:47:02]Sokféle rendezői módszer van, és mindenki más, aki fent van.
[00:47:07]Lehet, hogy van, aki elviseli, van aki nem viseli el, van aki összetörik, van akinek jó, hogy összetörik, mert abból tud építkezni, de alapvetően mégis csak kordában kell tartani ezeket a helyzeteket.
[00:47:18]És hogyha ha irodalmi példát szeretnék hozni, márpedig hozok.
[00:47:26]Különben az a különbség, hogy hogy jön létre valami, hogy a a legcsodálatosabb József Attila vers keretek közé van szorítva.
[00:47:33]Egy szonetnek megvannak a maga szabályai, amikor nincs keretek közé szorítva, az a szabadötletek jegyzéke, az egy másik helyzet.
[00:47:39]Az egy orvosi szituáció volt, amit szerintem nem is szabadott volna megjelentetni egyébként, mert annyira személyes történet.
[00:47:44]Viszont valóban ez egy speciális helyzet, és nem jó, hogyha olyan emberek ítélkeznek, akik életükben nem láttak még színházi próbát.
[00:47:54]De egyrészt ketté kell választanunk a munka közben, mert ott valóban nagy kérdés, hogy meddig mehet el az ember, ott is vannak határok.
[00:48:02]munka közben zajlódó idegállapotokban történő dolgokat is.
[00:48:05]Vannak olyan hatalommal való visszaérések, aminek semmi köze az égett a világon semmi köze nincsen ahhoz, hogy nem a 10-től kettőig zajlott.
[00:48:13]Én ezért javasoltam azt évekkel ezelőtt ö minden egyes riportomban létre kell hozni egy kamara, meg kell szülessen a kamarai törvény, aminek az lenne a lényege, hogy a kamara, vagy hívjuk, ahogy akarjuk ezt a szervezetet, ez a bizonyos szervezet ad engedélyt, és csak az dolgozhat a szakmában, aki ennek a bizonyos kamarának a tagja.
[00:48:33]Ebben az esetben ez a művészkamara létrehozhat egy etikai bizottságot.
[00:48:37]Ez az etikai bizottság olyan emberekből áll nyilván, akik már életükben voltak próbá.
[00:48:42]És ez a bizottság hozhat egy bizonyos döntést a hozzáérkező sérelmeket mérlegelve.
[00:48:47]Ez a döntés akkor viszont jobban hasonlít egy bírósági tárgyalás végeredményéhez, mint a mostani helyzet, mert akkor azt lehet mondani, hogy XY cselegetével ö sajnos azt érte el, hogy két évig ő mondjuk nem dolgozhat a szakmában, hiszen a kamara visszavonja az ő engedélyét, de két év múlva Ühüm.
[00:49:08]két év múlva visszatérhet.
[00:49:08]Ha ismétlődik, akkor eldöntheti, ki hogy kívánja alkalmazni az életőt, vagy nem.
[00:49:15]De senki egy rossz szót nem szólhat arra, aki alkalmazza, hiszen ez a dolognak a lényege, hogy lejárt.
[00:49:19]Tehát az meg nem egy állapot, hogy nincsen semmiféle döntés, és vagy politikai, vagy kapcsolati háló logikája szerint valaki azért itt-otta azért tudni, vagy soha nem tud rendezni.
[00:49:31]Ezért ez ez így nem tisztességes.
[00:49:34]Ugyanakkor nyilván ha valamiféle ismétlődésről van szó, akkor születhet még nagyobb, még vadabb döntés is.
[00:49:41]Az biztos, hogy ez így nem jó.
[00:49:41]A kereteket, mint mondtam, a Vígszínházban, megteremtettük ahhoz, hogy csökkentsük ennek az esélyét.
[00:49:47]A másik, ami nagyon fontos, hogy ha egy ilyen etikai döntés van, akkor amellét még egyébként valamiféle coachsot is be lehet vonni.
[00:49:59]És ahogy van erről beszélgettünk ma kollégáimmal, hogy van mondjuk intim koordinátor a filmekben és a színházi jelenetekben is, ami új és váratlan és az én korosztályomnak is ismerkednie kell ezzel a helyzettel, de ebből is látszik, hogy ez egy szakma, és az, hogy két ember hogyan él egymáshoz egy szerelmi jelenetben, az ott nem egy egy buya összejövetel, hanem annak a két szereplőnek a sorsát meséljük tovább.
[00:50:21]És ehhez kell valaki, aki ebben segítséget ad.
[00:50:27]És ugyanígy lehet segítséget adni ebben is, hogy időben derüljenek ki ezek a dolgok, hogy akár az önkontroll még beléphessen, hogy ez ne harapózhassék el.
[00:50:36]Tehát egyfelől kell egy etikai döntőbizottság, másfelől pedig kell egy kezelése ennek a helyzetnek, amit meg kell tanulnunk mindannyiunknak, annak is, aki bír a hatalommal, és az is, aki megalázottnak érzi magát, hogy igenis ő szólhat, hogy ez nincs így rendjén.
[00:50:54]Ezek szerint van még bőven teendő a színházi világban, a színpadon túl is.
[00:50:59]Köszönöm szépen a beszélgetést, köszönöm, hogy eljöttél hozzánk.
[00:51:01]Az elmúlt órában Rudolf Péter, a Vígszínházi ügyvezető igazgatója volt a vendégünk.
[00:51:07]Köszönöm szépen.
[00:51:08]Köszönöm a lehetőséget.
[00:51:11]Az Arena távközési [zene] partnere a Van Magyarország.