InfoRádió - Infostart 51:59

Hogyan lehet sikeres magánszínházat csinálni? Puskás Tamás, Inforádió, Aréna

színházkultúrpolitikafinanszírozáskultúrainterjúközéletéletmód
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
Hogyan lehet sikeres magánszínházat csinálni? Puskás Tamás, Inforádió, Aréna
tl;dr
  • A szigligeti várjátékok Keszthelyről indulva nőttek ki, mára 850 fős nézőtérrel és Balaton-panorámával két szinten (gasztro és színház) várják a közönséget; a nyári bevételek létfontosságúak a Centrál Színház túléléséhez.
  • Neil Simon Furcsa pár című darabját új fordításban, Alföldi Róbert és Stohl András első közös színpadi szereplésével mutatják be – az igazgató szerint ez „erős és csattanós válasz" arra, miért most veszik elő.
  • Puskás Tamás a politikai kiszolgáltatottság elkerülése miatt lett magánszínház-tulajdonos, miután korábban kinevezésekor megalázó alkukat hallott, és a folyamatos nyomás hatására másfél évig szomatizált.

    „Elkezdtem szomatizálni... Nem akartam belehalni ebbe" – Puskás Tamás

  • A Tao-rendszer megszűnése után a Madách 1,1 milliárdos támogatásával szemben a Centrál fél évig küzdött bármilyen állami forrásért; a színház ma több áfát fizet be, mint amennyi támogatást kap.
  • Egy hárompilléres finanszírozási modellt javasol: államilag karbantartott épületek, nézőalapú fejkvóta-támogatás, és célzott, pályázati források – a lényeg, hogy a támogatás a nézőt kövesse, ne közvetlenül az intézményt.
  • A Centrál „sikerre kárhoztatott", de bátor darabválasztásokkal (Shakespeare, Ibsen, Network, Ügynök halála) bizonyítja, hogy nem csak alacsony minőséggel lehet nézőt becsábítani.
  • Szolidaritási gesztusként szerepet ajánlott a Nemzeti Színházból baleset után perbe keveredett Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak, illetve azonnal segítséget ajánlott Pintér Bélának, amikor társulata nehéz helyzetbe került.
  • A következő évad nagyszínpadi bemutatói: Furcsa pár, Woody Allen Dupla vagy semmi című egyfelvonásos-estje, és feltételes módban Irving Berlin Top Hat című zenés játéka angol alkotógárdával.
  • A kisszínpad reneszánszát öt bemutató indítja, köztük Vecsei H. Miklós és Marton Róbert Ötödik lépés című estje, valamint Alföldi Róbert rendezésében a Closer decemberben.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A nyári színházi hagyomány és a szigligeti várjátékok

Puskás Tamás, a Centrál Színház igazgatója elmondta, hogy a színház nyári jelenléte 1999-ben, Keszthelyen kezdődött, és valóban „szerelemből" született. A Tévedések vígjátéka című előadást annyira megszerették, hogy a tavaszi bemutató után nem akarták elengedni, így kerestek és találtak helyszínt Keszthelyen. Négy évvel később Tihanyban is ők alapítottak nyári játékokat, amit később Bujtor István vitt tovább. A Covid-járvány és az azt követő politikai változások miatt Puskás Tamás „nem volt igazán kívánatos személy" a tihanyi rendezvény folytatására, de ekkor keresett meg Mesterházy Ernő az újonnan alapított szigligeti várjátékokkal.

„A szerencse közb szólt, és úgy látszik, hogy érdemünk szerint ítélt a szerencse istenasszonya" – Puskás Tamás *

A szigligeti helyszín azóta is folyamatosan bővül: a kezdeti 600 fő alatti nézőtér mára 850 fősre nőtt, és a Balatonra nyíló kilátással egyedülálló élményt nyújt. A rendezvény kétszintes: az alsó szinten gasztronómiai, a felsőn színházi élményeket kínál. Idén két darab szerepel a műsoron: a Woody Allen Tiszta őrület és Neil Simon Furcsa pár című darabja, utóbbi a következő évad előbemutatójaként.

A nyári játékok anyagi szempontból is létfontosságúak a Centrál Színház számára. Puskás Tamás kifejtette: ha a nyári három hónap bevétele kiesne, „nagyon mélyen kotorhatunk a zsebünkbe, és nincs ott semmi". A tervezés során a költségeket a bevétel 40%-ára állítják be, így ezen a szinten már nem buknak rajta, az e fölötti bevétel pedig hozzájárul a nyári bérek kifizetéséhez.

A Furcsa pár – új fordítás, történelmi szereposztás

Neil Simon 1965-ben írt darabját, a Furcsa párt eredetileg Örkény István fordította le, és az ő fordításában mutatták be Magyarországon. Puskás Tamás szerint azonban a több mint 60 éves fordítás mára elvesztette a humorát, alkalmatlanná vált. Az új fordítást fiai, Puskás Dávid és Puskás Samu készítették, és a próbafolyamat során „jelesre vizsgázott".

„Az Alföldivel meg a Stollal vizsgáztatni és utána jelesre vizsgázni egy fordításnak, az bizonyító erejű" – Puskás Tamás *

A darab különlegessége, hogy a két főszerepet – Felix és Oscar szerepében – Alföldi Róbert és Stohl András játssza, akik korábban rendező-színész viszonylatban többször dolgoztak együtt (a Nemzeti Színházban, a Vígszínházban, Budaörsön és a Centrálban is), de színészként közös előadásban még soha nem léptek fel együtt. Puskás Tamás ezt „erős és csattanós válasznak" nevezte arra a kérdésre, hogy miért most veszik elő ezt a darabot.

„Azért vettük elő ezt a darabot, mert most ezt a két dinoszauruszt egy színpadon tudjuk mutatni" – Puskás Tamás *

Magánszínházi lét és politikai függetlenség

Puskás Tamás részletesen beszélt arról, mit jelent magánszínháznak lenni. A Centrál Színház Nonprofit Kft.-t megvásárolta, így tulajdonosa a cégnek, miközben az épület a főváros tulajdonában maradt, amiért bérleti díjat fizet – ez az összeg mára negyed- és félmilliárd forint között mozog. A magánszínházi lét alapvető motivációja kettős: egyrészt a „polgár büszkesége", hogy a saját teljesítményén múljon a siker vagy bukás, másrészt a politikai kiszolgáltatottság elkerülése.

Puskás Tamás személyes tapasztalatként mesélte el, hogy 2003-as kinevezésekor egy nyitott ajtó mögül hallotta, amint valaki azt mondta: „ha annyira akarjátok, hogy a Puskás legyen az igazgató, akkor a miénk a szemétlerakó igazgatójának a kinevezési joga". Később, 2010 körül, amikor a Fidesz kultúrpolitikusa azzal a megbízatással érkezett, hogy „itt aztán mindenkit kinyírni", neki azt mondták: „nem sok jóval biztathatom". Ekkor Tarlós István főpolgármester és Törőcsik Mari közbenjárása segített. Az állandó politikai játszmák hatására Puskás Tamás szomatizálni kezdett: másfél évig „a fülében dobolt a szíve".

„Nekem többet ne mondja meg politikus. Elkezdtem szomatizálni... Nem akartam belehalni ebbe" – Puskás Tamás *

A Tao 2018-as megszüntetése kapcsán elmondta: míg a Madách Színház 1,1 milliárd forintos támogatáshoz jutott (ami azóta 1,3 milliárdra nőtt), a Centrál Színház fél évig küzdött azért, hogy egyáltalán állami támogatást kapjon. A politika úgy ítélte meg: ha a magánszínházat nem lehet „bábuként rángatni", akkor éljen meg a saját lábán. Végül a főváros közbenjárására kaptak valamilyen támogatást.

A színházfinanszírozás történeti modellje és a lehetséges új rendszer

Puskás Tamás történeti áttekintést adott a színházfinanszírozásról. Kifejtette: a görög és középkori vallási színház után a 17. századtól a 20. század elejéig – tehát négy évszázadon át – a színház alapvetően a nézők befizetéseiből élt. A fordulópontot az 1920-as évek szovjetunióbeli, majd az 1930-as évek németországi államosításai jelentették, amikor a színházat propagandaeszközként kezdték használni. A szovjet csatlós államokban ez a rendszer 1989-ig fennmaradt.

Bár a rendszerváltás után a direkt propaganda megszűnt, a politikai befolyás megmaradt: „továbbra is a mi kutyánk kölykének kellett a színházigazgatónak lenni". Puskás Tamás szerint paradigmaváltásra van szükség, amelynek lényege, hogy a néző kerüljön a célkeresztbe, és az állam a nézőt támogassa, ne a színházakat közvetlenül.

Hárompilléres modellt vázolt fel:
1. Épülettámogatás: az állam tartsa karban a színházi célra alkalmas épületeket, függetlenül attól, hogy ki használja őket.
2. Nézőalapú, fejkvóta-szerű támogatás: minden néző után azonos összegű támogatás járjon, függetlenül attól, hogy melyik színházba megy.
3. Pályázati források: kultúrpolitikai célokra (magyar dráma, fiatalok színházba szoktatása, nemzetközi sikerre törő produkciók) névre és időre szóló pályázati támogatások.

„Az a központi pénzosztás szintjén nehéz azt tudomásul venni, hogy a megítélt támogatás az nem a mindenkori hatalom pénze, hanem az a közösség pénze, az adófizetői pénz" – Puskás Tamás *

Megjegyezte azt is, hogy a Centrál Színház áfa-befizetési kötelezettsége magasabb, mint az állami támogatása, tehát gyakorlatilag áfa-befizető az állam felé. Felvetette a színházjegyek áfájának csökkentését a jelenlegi 27%-ról.

A Centrál Színház művészi hitvallása és a siker kényszere

A beszélgetés során felmerült, hogy a Centrál Színház „sikerre kárhoztatott" intézmény, ugyanakkor bátor vállalásokat is tesz: játszottak Shakespeare-t, Ibsent (a ritkán játszott Kísérteteket), az Ügynök halálát, a Nem félünk a farkastól című darabot, és bemutattak első darabos fiatal magyar szerzőt is. Puskás Tamás hangsúlyozta: nem igaz, hogy csak alacsony minőséggel lehet nézőt becsábítani.

„Nem igaz, hogy csak a butasággal, csak az alacsony minőséggel lehet a nézőt becsábítani" – Puskás Tamás *

Példaként említette a Network című előadást, amely a Covid után, a teljesen kiürült kassza idején készült, 75 millió forintos kiállítási költséggel – ez akkoriban két és fél produkció ára volt –, és azóta is sikerszériát fut, közelítve a 150. előadáshoz. A Nem félünk a farkastól több mint 10 éve megy a nagyszínpadon, az Ügynök halála pedig 50 előadást ért meg a 435 fős nagyszínpadon, mielőtt a kisszínpadra került.

Társulat, vendégművészek és szolidaritás

A Centrál Színháznak 14 tagú társulata van, de a főszerepeket gyakran külsős, nagy nevű színészek játsszák – korábban például Rudolf Péter vagy Nagy-Kálózy Eszter, most pedig Stohl András, Alföldi Róbert, Hevér Gábor és mások. Az arculatpolitika lényege: találni egy olyan darabot, ami „a nézőt szerelembe ejti", és a szerepeket az ország legalkalmasabb színészeire osztani.

Puskás Tamás beszélt arról is, hogy két évvel ezelőtt szerepet ajánlott a Nemzeti Színházban balesetet szenvedett, majd a színházzal pert folytató Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak. Ezt gesztusnak nevezte, de hangsúlyozta: „lehetetlen, hogy a szakma nem szólítja meg" az ilyen helyzetbe került kollégákat.

„Azt gondoltam, hogy ilyen nincs... lehet, hogy veletek a nemzeti ezt csinálták, de ti a mi szakmánk jelesei vagytok" – Puskás Tamás *

Hasonló szolidaritásról számolt be Pintér Bélával kapcsolatban is: amikor olvasta, hogy a társulata nehéz anyagi helyzetbe került, azonnal felhívta, és felajánlotta a segítségét.

A közönség összetétele és a jegyárak kérdése

A Centrál Színház rendszeresen végez közönségfelmérést. Az adatok szerint a nézők derékhada a 35-45 éves korosztályból kerül ki, nem kizárólag a 60 év felettiek járnak hozzájuk. Az átlagos jegyár 11.000-11.500 forint, ami magasnak számít. Amikor diszkontálni tudnak, és a hátsó sorokat olcsóbbá teszik, „mintha friss szél fújna be a nézőtérre" – olyanok is bejönnek, akik korábban a magas árak miatt nem tudtak jegyet venni.

A nemek arányáról Puskás Tamás megerősítette a műsorvezető által idézett korábbi megfigyelést: a nők dominálnak a jegyvásárlásban, ők viszik el a nővérüket, édesanyjukat, barátnőjüket, és „olykor néha elviszik a férjüket vagy a barátjukat". Ennek okát nem tudta megfejteni, de a családi munkamegosztás analógiájával érzékeltette.

A következő évad tervei

Puskás Tamás „nagy örömet lát az ország arcán", és ehhez az örömhöz szeretne a következő évad is hozzájárulni. A tervek között szerepel:

Nagyszínpadi bemutatók

  • Furcsa pár (Neil Simon) – szeptemberi bemutató, új fordításban, Alföldi Róbert és Stohl András főszereplésével
  • Dupla vagy semmi – Woody Allen két egyfelvonásosából (Old Saybrook és Honeymoon Hotel) Puskás Dávid átdolgozásában és rendezésében, olyan szereplőkkel, mint Hermányi Mariann, Szabó Kimmel Tamás, Hevér Gábor, Parti Nóra, Szécsi Bence, Pálfi Kata és Magyar Attila
  • Top Hat – Irving Berlin zenés játéka, amelyet Puskás Tamás 2012-ben látott és szeretett bele. Ez egy 1930-as évekbeli Fred Astaire és Ginger Rogers történet, ami még nem volt Magyarországon. A produkciót angol alkotógárda (rendező, díszlettervező, koreográfus) hozná létre magyar színészekkel. A terv egyelőre feltételes módban van, mert először meg kell találni a két főszereplőt, akik táncolni, énekelni és stepelni is tudnak.

A kisszínpad reneszánsza

A kisszínpad az elmúlt időszakban „hervadni látszott", ezért az évad első felében öt bemutatót terveznek:
- Nézőművészeti Főiskola – a Balhé társulat előadása (Turóczi Szabi, Mécsi Zoltán, Katona László)
- Ötödik lépés – eredetileg Eperjes Károllyal tervezték, végül Vecsei H. Miklós és Marton Róbert kettőse jegyzi
- Ragyogj! – Selmeczi Bea egyszemélyes estje Shirley MacLaine életéről, tánccal, énekkel
- A világirodalom legjobb színdarabja – Sinetár Dóra egyszemélyes estje
- Closer – Patrick Marber darabja, Alföldi Róbert rendezésében, december 8-i bemutatóval, Ágoston Katalin, Martinovics Dorina, Schmied Zoltán és Fehér Tibor szereplésével

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „a józsaru rozzsaru előadása" – feltehetően a Jó zsaru, rossz zsaru című előadásról van szó, de az ASR pontatlanul rögzítette.
  • „a nézővezetű főiskola" – a kontextus alapján valószínűleg a Nézőművészeti Főiskola című előadás, de a pontos cím bizonytalan.
  • „a világ a világirodalom legjobb színdarabja címen" – az egyszemélyes est címe lehet A világirodalom legjobb színdarabja, de az ASR hibásan ismételte a „világ" szót.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Arén Magyarország [zene] egyik legtöbbet idézett rádió műsora.

[00:00:02]Várja önt a stúdióban Puskás Tamás, a Centrál színház igazgatója.

[00:00:09]Az Aréna távközlési partnere, a Van Magyarország.

[00:00:14]Segítse ön is munkánkat azzal, hogy feliratkozik csatornánkra.

[00:00:18]Köszöntöm az info rádió hallgatóit a mikrofonnál Kocsonya Zoltán.

[00:00:20]És köszöntöm az Aréna mai vendégét, Puskás Tamást, a Centrálszínház igazgatóját.

[00:00:27]Köszönöm, hogy eljöttél.

[00:00:27]Szervusz.

[00:00:28]Köszöntelek stúdióban színházi évad vége után és még jóval az új évad kezdete előtt beszélgetünk éppen a nyár közepén, de hát az már mondhatni, hogy hagyomány, hogy a centrál színház úgymond dacol a színházi nyári szünettel.

[00:00:42]Minden évben, minden nyáron játszik a Centrál színház a Balatonnál.

[00:00:47]Ha én jól emlékszem, akkor ez kezdődött valamikor jó sok évvel ezelőtt Tihanyban, aztán volt egy hosszabb sorozatot megélt Keszthelyi időszak, és az előző években már szigliget, a szigligeti várudvar a helyszín.

[00:01:01]Fontos, hogy legyen nyáron is színház, színházi élmény.

[00:01:03]Fontos ez színésznek, alkotónak, nézőknek egyaránt, mert a színészek gondolom azért szeretnének mondjuk inkább pihenni a nyári szünetben.

[00:01:11]Igen, egész pontosan 1999-ben kezdődött és szerelemből kezdődött.

[00:01:14]Ezt jó kimondani.

[00:01:16]Kezdhelyen kezdődött egyébként.

[00:01:18]Aztán a következő évben a Tihany is a Tihany 2003-ban született egyébként jó négy évvel a kesztény nyári játékok után.

[00:01:25]Valóban szerelemből született.

[00:01:27]Kecskeméten csináltam a tévedések végjátéka című előadást.

[00:01:28]És azt annyira megszerettük én is és a társulat is, akikkel csináltam, hogy nem tudtuk elengedni a tavaszi bemutató után az előadást, és kerestük a helyet és így találtuk meg Kezdhelyet.

[00:01:39]Ugye a a feleségem Bást Szigliketten nőtt fel, ott nyaralt és adódott.

[00:01:44]É én is jártam kezdthelyen a festés kastélyba, adódott ez a dolog, és így kérdeztük meg az akkori igazgatót, hogy az lehet-e, és mondta, hát itt volt itt nyári színház 1700 mondta, és akkor mondtuk, hogy akkor ezt most akkor ismételjük.

[00:01:56]Szó ott kezdődött, úgyhogy ennek valóban hosszú sora volt.

[00:02:00]Négy évvel később Tihanyt is mi alapítottuk, de aztán a édes emlékezetű bujtor folytatta a Tihanyi nyári játékokat, és aztán a covid betette a kiskaput, ha úgy tetszik, meg politikai dolgok is voltak a covid után, hogy én nem voltam igazán kívánatos személy ennek a vitelére, de de a szerencse közb szólt, és úgy látszik, hogy hogy érdemünk szerint ítélt a szerencse istenasszonya, merthogy rögtön megkeresett a mesterházi Ernő, és mondta, hogy ő most alapított egy szigligati várjátékok nevű valamit, és nagyon kellenénk mi oda, és valóban akkor az első évben még csak, ha jól emlékszem egy, a következő évben már négy vagy hány alkalommal vendégszerepeltünk, de gyorsan kiderült, hogy főszereplői tudunk mi lenni több 10 előadásor 14.

[00:02:44]Nem csak az, hanem a kezdetben az az a sigligeti várjátékok nézőtere az ha jól emlékszem 600-as volt, vagy kevesebb mint 600-as és ma halk mondom 850-es a nézőhelye.

[00:02:54]Vagy nő idén bővítették ugye, mert taval is még 700 menők 100 és hát egy és egy kivételes helyszínt együk hozzá rálátással a Balatonra.

[00:03:08]Gyönyörű helyszín és nagy ötlet.

[00:03:08]Ugye ez egy kétszintesemény, ahol az alsó szinten gasztronómai élményeket és a felső szinten pedig színházi élményeket gyűjt, aki erre befizet.

[00:03:20]És azért ez továbbra is illeszkedik ahhoz, vagyis hát illeszkedik és illeszthető mindez az évadhoz, hiszen két darab lesz most műsoron.

[00:03:26]Woodi ellen végjáték a tiszta őrület, ami egyébként is a Centrálszínház műsorában.

[00:03:31]És amolyan előbemutatóként pedig a furcsa párnil simon népszerű, nagyon népszerű Tony díjas darabja, aminek ugye azt hiszem, hogy a legendás filmváltozatból nagyon sokan emlékezhetnek erre.

[00:03:46]Szóvalénképpen azért a a nyári színház szerves része a Centrálos évadnak is, tehát illeszkedik ahhoz.

[00:03:52]Igen, de valóban az előző kérdésedre így akkor meg is kerültem a választ, bár nem szándékosan kerültem meg, de nem jutott rá sor, hogy valóban sok minden szól, szerelemből született, meg meg szeretjük is csinálni ezeket az előadásokat.

[00:04:05]Szerintem többnyire jól esik műszaki dolgozóknak és színészeknek is eltölteni, akár annak idején Kezdhelyen Tihanyban vagy most a Szigligeten eltölteni egy hetet vagy többet, jó hely a Balaton.

[00:04:15]De valóban a centrál színháznak szüksége van rá.

[00:04:19]Tehát, hogy magad, Uram, ha szolgád nincsen, nincsen szolgánk, magunknak kell megkeresni, és ha ha nyár kiesik, a nyári három hónap kiesik, akkor bizony nagyon mélyen nagyon mélyen kotorhatunk a zsebünkbe, és és hát nem, nincs ott semmi.

[00:04:31]Tehát nagyon kell ez a nyári bevétel.

[00:04:35]Ugye a Hoodi ellen darab hát mondanám, hogy szinte házis szerzője a centrálnak.

[00:04:40]A New Yorki komédia jó 20 éve van műsoron túl a 300.

[00:04:45]És ha jól tudom, akkor a következő évadban is terben van egy Woody ellendarab.

[00:04:48]Majd erről kicsit később beszélünk, de hát ugye a furcsa pár, ami majd a következő évad első bemutatója lesz szeptemberben, hát azért az két jutalomjátékfőszerepet kínál a két főszereplő, Alföldi Róbert és Stól András.

[00:05:00]Ilyenkor és ezzel hát úgymond szinte biztosra lehet menni, vagy borítékolható a siker ezzel a darabbal és ezzel a két főszereplővel?

[00:05:09]Igen, a válasz röviden, igen, de a Centrálsz színház amúgy is éppen, mint magán színház sikerre kárhoztatott színház.

[00:05:17]Tehát muszáj újra és újra néha nagyon bátran olyan döntéseket hozni, amelyek teljesen biztos sikert hoznak.

[00:05:24]Beszéljünk most erről.

[00:05:24]1965-ben, ha jól emlékszem, 65-ben írta a nélszámon, aki a múlt század legsikeresebb szerzői közé sorolható kétségtelenül ezt az számára, vagy a ezt a legismertebbé váló vagy legsikeresebb darabját, a furcsa párt és az örkény rögtön lefordította és rögtön az ő magyarországi ős bemutatón az ő őrkényfordítás.

[00:05:45]Így van.

[00:05:45]Ez azkény rögtön lefordította, és a film is segítette a a sikeres honosítását ennek a darabnak, de eltelt több mint 60 év ezután és és a nyelv nagyon gyorsan változik, és lehet mondani, hogy ezek a fordítások öreg nagyon gyorsan öreg elkopnak elkopnak ezek a színpadi szövegek.

[00:06:03]Igen, teljesen eltűnt belőle a humor.

[00:06:05]Tehát, hogy annak idején kellett, hogy humoros legyen, mert nem lehetett volna sikeres a történet, ha ha rossz a nyelv, amin előadják.

[00:06:12]De már a már az örkényfordítás szerintem alkalmatlanná szára.

[00:06:17]És vajon a vajon az eredeti szöveg, az eredeti száon szöveg az nem kopik?

[00:06:19]Az megőrizi-e a frissességét az angol szöveg?

[00:06:26]Hát úgy úgy tűnik nekem, de legalábbis lehetőség valamit lehetőséget ad lehetőséget ad a fordító, mer akült egy új fordítás.

[00:06:35]Igen, igen.

[00:06:35]Nagyon büszkén mondhatom, am, a fiaim csinálták, a Dávid és a Samuut készítették és és nagyon-nagyon jól sikerült, ugye vizsgázik, minden fordítás, vizsgázik, legelőször a próbafolyamat alatt vizsgázik, és azért az Alföldivel meg a stollal vizsgáztatni és utána jelesre vizsgázni egy fordításnak, az bizonyító erejű.

[00:06:52]Tehát akkor ez már az olvasópróbán bejött.

[00:06:53]Hát már az olvasópróbán bejött, és utána utána egy hosszú másfél hónapos próbafolyamat minden napján megmérettetik a szöveg.

[00:06:59]De valóban nem én nem tudom megítélni, hogy az angol szöveg mennyire őrizte meg a nedvét, a humorát latin szóval, hogy mennyire őrizte meg, de hogy hogy jó lehetőség arra, hogy egy értő és jó humorra bíró, jelen esetben értő és jó humorra bíró kétfordító új új új és élvezhető szöveget varázsolja belőle, az biztos, hogy arra alkalmas.

[00:07:23]Ugye még maradva a két hőszereplőnél éppen utánanéztem, hogy jól emlékeztem-e, de jól emlékeztem a nemzetiben, majd másút is a Vígszínházban, Budaőrsön, sőt a Centrálban is dolgoztak ők együtt, Alföldi Róbert és Stólandrás, de mindketten színészként közös előadásban, ha jól tudom, akkor ahogy utánan néztem, ez idáig nem ez az első alkalom lesz a sőt nem csak nem csak, hogy dolgoztak együtt, hanem szorosan összekapcsolódik a pályájuk, tehát a nemzeti színház Így van.

[00:07:53]De hát utána most ugye legutóbb a Budaörőrsön a Júliusz céban, tehát de hát a Centrálszínházban is az ügynök halálában.

[00:08:00]Tehát sorolhatnánk példákat, ahol rendező és színész viszonylatában találkoztak, de közös előadásban színészként még nem voltak együtt.

[00:08:10]Így van.

[00:08:10]Tehát ahogy ahogy a fordítás szükségessé lett, hogy kellett egy új fordítást készíteni, mert máshogy nem mentünk el.

[00:08:16]Ugyanúgy arra a kérdésre is választ kell adni, hogyha egy darab 1965 óta 60 év óta legalább hat, de bizonyára ennél több nagyon sikeres bemutatót ér meg, akkor akkor miért vesszük most elő ezt a darabot?

[00:08:30]És ez egy azt hiszem csattanós válasz, hogy azért vettük elő ezt a darabot, mert most ezt a két dinoszauruszt egy színpadon tudjuk mutatni, vagy ebben a a Félix és Oscar szerepében most először együtt állnak a színpadon.

[00:08:42]Szerintem ez egy erős és csattalos válasz kétségtelen.

[00:08:45]Ugye a helyszínre még visszatérve Szigligeti, illetve a szigligeti várudvar ugye szóba került már az, hogy most már több mint 800 fős a a nézőtér.

[00:08:55]Hát azért ez nem mondható szerényszámnak egy nyári színház, de még akár egy egy kőszínház esetében sem, sőt ott talán még inkább van kockázat több mint 10, ugye 14 estén összesen megtölteni a nézőteret.

[00:09:09]És most nem elsősorban az időjárás kockázatára gondolok.

[00:09:13]Gondolom anyagi kockázatra mindig van kockázat, úgy kell számolni.

[00:09:15]Tehát amikor mi a Centrálszínház gazdasági részlegén leülünk egy ilyen nyári játékot összerakni, akkor 40%ra a költségeket 40%-ra, a bevétel 40%-ára állítjuk be.

[00:09:29]Tehát a 40%-nál nullán tudunk lenni.

[00:09:34]Ühüm.

[00:09:34]Tehát, hogy nagyon-nagyon nagy biztonsággal vagyunk kénytelenek tervezni.

[00:09:39]Tehát a 40%-kal már nem bukunk rajta.

[00:09:42]És aztán jön az a rész, amiről az előbb félszót említettünk, hogy igenis nagyon komoly hozzájárulást ad a nyárijáték ahhoz, hogy ki tudjuk fizetni a béreket, a nyári béreket.

[00:09:54]Akkor ha már így a költségeknél meg ezeknél a számoknál tartunk, akkor kicsit beszéljünk részletesebben arról, hogy magánszínházat vezetni, működtetni így 2026-ban Budapesten, mert azt hiszem az a viszonylag szerény állami támogatás ellenére nevezhető magánszínháznak a a Centrál színház.

[00:10:10]Szóval ez hogyan is néz ki ez a képlet?

[00:10:13]Nem, nem azon múlik kockázatok.

[00:10:13]Igen, először is nem azon múlik, hogy magánszínház valaki, hogy kevesebb vagy több állami támogatást kap-e.

[00:10:19]A magánszínház lét azt jelenti, hogy valaki azt az azt a a céget vagy intézményt, mint a jelen esetben én, a Centrál színház Nonprofit Kft-t megvásárolja, tehát saját maga tulajdonolja.

[00:10:33]Vannak kev kevesen vannak, de vannak nonprofit vállalkozások is Magyarországon, de többnyire azért a magánszínházi vállalkozások, amelyeket a Tao növesztett ki gomba módra a földből, ha akarod, erről beszélhetünk néhány szót, de hogy hogy ezek a magánszínházi vállalkozások, ha jól tudom, ez ezeknek alapvetően két oka volt.

[00:10:49]egyfelől a a polgár büszkesége és igyekezete, hogy az ő teljesítményén múljon, hogy valami sikeres vagy nem sikeres, hogy ő bizonyítani tudja, hogy hogy ha jól csinálja, akkor gazdagszik tőle, ha rosszul csinálja, akkor bizony bukjon vele.

[00:11:04]Tehát ez a polgár büszkesége és a polgár vállalása.

[00:11:07]De ezen kívül a magánszínházi létet, és erről érdemes volna néhány szót ejteni, azt teszi, hogy ne legyen kiszolgáltatva az ember sok esetben abszolút hozzánemértő és olyan politikai szándékokat érvényesítő kultúrpolitikusoknak, akik bizony az elmúlt évtizedeket jelentős mértékben meghatározták.

[00:11:27]Tehát most akkor beszéljünk én rólam.

[00:11:29]Én nekem abból lett elegem, hogy valaki négy évenként valakik vagy időnk közönként valakik jönnek és megmondják, hogy nekik tetszik-e, amit én csináltam, elfogadják-e, amit én csináltam, vállalhatónak tartják-e, vagy egyáltalán jövőre nézve kívánatos ez számukra, hogy hogy én legyek a Centrál színez igazgatója.

[00:11:49]És ez így volt a bölcséjétől.

[00:11:51]Tehát amikor én 2003-ban megkaptam a centrálszínházatot, és akkor még egyáltalán nem a Fidesz uralkodott, hanem még egy másik koalíció volt a fővárosban, de amikor a amikor én megkaptam, én jól emlékszem, hogy egy nyitott ajtó mögül azt hallottam, hogy ha annyira akarjátok, hogy a Puskás legyen az igazgató, akkor mi a miénk a szemét lerakó igazgatójának a kinevezési joga?

[00:12:10]Szóval hog hogy hogy az első pillanattól abba volt beleverve az mi ezt adjuk, akkor akitai kérdés, tehát hogy hogy hogy hatalmi játszmák kérdése.

[00:12:19]És ez ebből és egy idő után, amikor 2010-ben jött a Fidesz kultúrpolitikusa azzal az oklevéllel vagy azzal a megbízatással, hogy itt aztán mindenkit kinyírni, és akkor én már nyolc éve csináltam a Centrálszínházat, hét éve csináltam a Centrálszínházat, és igazán [torokköszörülés] így ment felfelé, és már akkor két éve már Centrálszínháznak hívták.

[00:12:39]Tehát, hogy azon az üvegplafonon is túl voltunk, amit a vidám színpad jelentett, tehát hogy már nem volt tovább fejleszthető ezen a néven, vagy már nem lehetett több hívet szerezni a színháznak.

[00:12:49]Ezen is túl voltunk.

[00:12:49]Igazán minden a működésünkben azt bizonyította, hogy remekül helytálltunk és az a város szereti ezt a színházat.

[00:12:56]Akkor jött egy ember, aki azt mondta, nem sok jóval biztathatom.

[00:12:59]És akkor óriási szerencsénk volt két tekintetben, hogy a Tarlós volt a főpolgármester akkor, aki nem egészen politikai elbutultsággal vett részt ebben az egész dologban.

[00:13:08]A másik meg, hogy a Töröcsik Maria Julit tartotta utódjának, vagy nem tudom micsoda.

[00:13:12]És amikor és akkor ő letelefonálta Tarlósnak.

[00:13:15]Tehát hogy hogy állandóan a legdurvább politikai játszmák és befolyásoltságok közepette kellett dolgozni.

[00:13:21]És ebből nekem elegem volt.

[00:13:23]Azt mondtam, hogy nem nem minden áldozatot meghozok azért, hogy hogy az én tehetségem és az én teljesítményem döntsön, és hogyha jól csinálom, akkor engem emeljen és dicsérjen, és ha rosszul csinálom, akkor sújtson.

[00:13:33]De nekem többet ne mondja meg politikus.

[00:13:38]Elkezdtem szomatizálni, tehát ezutána nem sok jóval biztathatom.

[00:13:40]Elkezdtem másfél évig onnantól kezdve a fülemben dobolt a szívem, amíg aztán egy véletlen folytán aztán el nem múlt.

[00:13:46]Tehát nem akartam belehalni ebbe.

[00:13:48]Hüm egyébként.

[00:13:53]Jó, de az anyagiakról kérdezté de hogy de hogy ez a ez a ez a modell egyébként ez hogy nézett ki akkor?

[00:13:57]Tehát ez egy úgy kell elképzelnünk, hogy ez egy ilyen szerződés, egy ilyen kvázi privatizációs szerződés, mert ugye a a az épület az az a főváros ha jól tudom, akkor egy dél díjat fizet a centrál a az épület egy milliárdos értékű valami, azt senki nem tudja megfizetni, vagy én nem tudnám megfizetni.

[00:14:14]Meg tudtam venni a céget, magát ennek szabtak egy árat a díjat.

[00:14:20]Tehát egyszer fizettem nekik egy vásárlási díjat, megvettem a céget valamennyiért, és azóta év egy bérleti díjat fizettek, és mondhatom, hogy azért már ez a negyed évs fél milliárd között járó összeg, amit a Centrálszínház azért a centr, vagyis én azért fizettem be a fővárosnak, merthogy magánosítottam, ha úgy tetszik.

[00:14:39]Igen.

[00:14:39]A de egyébként a magánosítás, bár én előztem a többieket ebben a dologban, de a magánosításnak, ahogy az előbbiekben elmondtam, ez volt a lényege, hogy abban a pillanatban, amikor a TOAO bevezetése lehetővé tette a kvázi piaci jegyárakat Magyarországon, akkor nagyon sokaknak jutott eszébe, hogy ők szabadulnának ettől a politikai megítéléstől, és és bizonyítanák a saját rátermettségüket és tehetségüket, és a saját és és saját színházat vezetnének.

[00:15:08]És én azt látom, hogy hiába szüntették meg 2018-ban a Taót, valójában azok, akik akkor magánszínházzá váltak, nagyon sokan voltak ilyen, a rózsavölgyi meg az Orlai, meg a Játékszín, meg a többiek, sokan, kifejezetten sokan lettek magánszínházzá az Átrium színház és a többiek, hogy hogy senki nem adta föl, tehát mindenki azóta is bármilyen nehéz körülmények között, de ezt a pozíciót, hát ott azumnál azért voltak, akik föladták, aztán mások újra kezdték, de azért Igen.

[00:15:36]Igen, igen, igen, igen.

[00:15:38]azért az jutott eszembe, hogy ha már így a Centrálszínház történetében így visszanyúlunk egy kicsit, és említetted 2003-at, mint kiindulópontot, hogy ugye a nem a közvetlen elődött, hanem kettővel elődöd a a akkor még Vidám színpad vezetőjeként ugye Bodrogi Gyula volt, és ha én jól emlékszem, akkor ő is próbálkozott már valamilyen magánosítással, kisebbségi tulajdonosa volt a főváros mellett a Vidám színpadnak.

[00:16:03]De hát az azért az a történet az meglehetősen kudarcosan ért véget.

[00:16:07]Mindenesetre Bodrogi Gyula a távozás akkor adott interjúban úgy fogalmazott, hogy ennyire kevés pénzből rajta kívül senki sem csinált még színházat Magyarországon.

[00:16:15]Ezt mondta akkor Bodrogi Gyula, amikor leköszönt a Vidám színpad vezetéséről.

[00:16:18]Tehát azért a pénzt előteremteni egy magánszínház működéséhez azért az nem egyszerű dolog.

[00:16:26]És valamennyi támogatás azért nyilván jön említetted, hogy valamilyen állami támogatás, egy kis szelet azért van.

[00:16:31]Ez hogyan aránylik ez az egész működéshez?

[00:16:37]Hát vessük össze, hogy egymástól 1 km távolságra van két színház, a centrál színház, mondjuk meg a katona és tehát inverze, tehát hogy mi mi az állami támogatás rész és a bevételi rész az fordítottan arányos.

[00:16:50]Tehát mi nálunk az állami támogatás rész kicsi, és a a a bevételünk így aztán kényszerűen nagy, és a katonzínház ez pont fordítva van.

[00:17:00]Náluk a bevétel jóval alacsonyabb, és az állami támogatás nagyon magas.

[00:17:02]Most ugye beszélünk arról, és nem tudom, hogy most akarsz-e sort keríteni rá, vagy később, de hogy beszélünk arról, hogy finanszírozás, tehát színházfinanszírozási tervek is vannak mindenféle egyéb megújulás mellett.

[00:17:16]És és hát abban abban reménykedem, hogy hogy ki fog jönni valami olyan a csőből.

[00:17:20]Ö, beszéljünk erről csak még egy kérdés erejéig még itt a működéshez kapcsolódóan, hogy óhatatlanul azért mindehhez kell amolyan üzletemberi vagy menedzseri attitűd, mert hát a Puskás Tamás mégis csak színművész és rendező, és persze voltak, és vannak művészemberek színigazgatói posztokon, sőt itt Budapesten többségében ők vannak, de hát ők mégsem tulajdonosai is egyúttal a színháznak.

[00:17:44]Szóval, hogy kell ehhez valamilyen menedzseri képesség.

[00:17:48]Sőt, hadd tegyem hozzá még zálójában, hogy olvastam egy régebbi interjúban, hogy a rendszerváltás környékén autókkal is kereskedtél, aztán meg előszeretettel alkuttál ki olyan rendőzei szerződéseket, amelyek a piaci sikerhez igazították a te honoráriumodat.

[00:18:02]Tehát, hogy ez ez a szemlélet, vagy ez a megközelítés, ez ez már benne volt kezdet önmagában a vágy, hogy én független legyek.

[00:18:10]Tehát nekem ne mondja meg senki, hogy hol lakik a jó Isten, meg hogy hány óra van, meg senki ne apáskodjon fölöttem.

[00:18:15]Ez a vágy, ez bennem nagyon erős volt fiatalkoromtól kezdve.

[00:18:17]Ettől én még lehetnék közgazdasági analfabéta is, de szerencsére nem.

[00:18:21]Tehát, hogy most honnan ér, hogy hogy honnan örököltem ezt, vagy mit, de ezt de bebizonyította az életem, hogy értek hozzá.

[00:18:27]Tehát tudok úgy gondolni erre az egészre, mint egy mint egy gazdasági kihívásra, és meg tudok felelni neki.

[00:18:36]És és tudom, tudom és sőt nem csak, hogy tudom, hanem boldogan készít, vagy boldogan csinálok olyan színházat, amely épp azért, mert a néző szerelmét keresi és meg is találja többnyire, ezért jól eladható és jól jövedelmező.

[00:18:52]Tehát nekem nekem ez sose nem, hogy nem esett nehezemre, hanem kihívásnak éltem meg és nagyon boldogan álltam elébe, és boldogan teljesítettem.

[00:19:02]Amikor amikor amikor kérdezték ezt a dolgot, és ez majd megint átvezet a színez finanszálsi kérdéshez, akkor azt mondtam, hogy ha ez ment a 17.

[00:19:07]század elejétől, 16.

[00:19:09]végétől ment a Shakespearnek, aztán ment a Molernek, ment a a a olasz színházcsinálóknak, és aztán a a századfordulón ment az összes csodálatos magyarnak, a Szép Ernőnek, a Szomorinak, a Molnár Ferencnek, a lengyelmennek és a többinek.

[00:19:22]Ha ezeknek mind ment, ha mind tudtak olyan színházat csinálni, hogy abból a pénzből, abból a pénzből, amit a nézők éppen a a felkeltett szerelmük és érdeklődésük okán befizettek a kasszába, abból meg lehetett élni, akkor akkor ez egy biztos lehetséges dolog.

[00:19:37]Akkor ezek szerint azért a a központi dolog, vagy a központja mindennek ez a ez a nézők szeretete, vagy a a az, hogy a nézők járjanak és jegyeket vegyenek.

[00:19:48]És eszembe jut ennek kapcsán egy színházi anekdóta, bár az nem éppen a nézői szeretetről szól, de Ádám Ottóról jegyezték föl.

[00:19:57]Azért is említem Ádám Ottot, mert ugye mestered mestered volt rendező szakon.

[00:20:02]Igen.

[00:20:04]Színészként talán ugye Major Tamást említhetnék, ugye ő volt az osztályfőnököd.

[00:20:07]De de hát rendezőként ugye Ádám Ottó osztályában jártál, és hát ugye a Madácszínház legendás igazgatója volt, és feljegyeztek róla egy történetet, hogy a kádári időkben pártvezetőkkel kellett ülni egy értekezleten.

[00:20:21]Nem szólt egyetlen szót sem.

[00:20:24]Aztán a végén már megkérdezték, vagy odaszóltak hozzá, hogy Ádám Eftárs, hát akkor mondjál, hogy mi a véleménye erről a színházi finanszírozásról meg színházi támogatásokról.

[00:20:31]És akkor ő lakonikusan annyit mondott, hogy ő személy szerint annyit vár a kulturális vezetéstől, vagy akkor ugye a pártvezetéstől, hogy hogy szeressék a színházakat és adjanak pénzt.

[00:20:42]De ha nem adnak pénzt, vagy de ha adnak pénzt, akkor nem is kell, hogy szeressék a színházakat.

[00:20:49][nevetés] Úgyhogy tulajdonképpen a szeretet körül, csak most ugye más aspektusban, de hogy a nézői szeretet is ennek a az álloga.

[00:20:56]Ugye finanszírozásról meg működésről beszélgetünk.

[00:20:58]ö ezen a működési vagy működtetési térképen most hogy látod, hogy hol van a helye a Centrál színháznak?

[00:21:06]Évekkel ezelőtt egy meglehetősen szerencsétlen színházi területfelosztás történt itt a fővárosban, amikor négy budapesti teátrum meg az egyik szabadtéri színház kizárólag fővárosi fenntartásba került, és a többiek maradtak ebben az úgymond vegyes működtetésben, de ezzel rá is került mindenre egy ilyen politikai színezetű pecsét.

[00:21:28]a kulturális szekértáborok mentén a centrál meg akkor is már ieténképpen maradt ezen a szekértáborosd kívül.

[00:21:38]Kétségtelenül maradt, de a politikai pecsét és egyáltalán ez a politikai befolyások, ez sem befolyásoltság, ez nem ott kezdődött.

[00:21:45]Ott kétségtelenül itt aztán kilógott a szög a zsákból, vagy itt aztán egyértelművé vált, vagy durván mutatkozott.

[00:21:52]De itt itt most már muszáj mondanom erről valamit, hogy hogy érdemes érdemes talán a a színházörténetet nagyon gyorsan végigvenni.

[00:22:02]a görög színház és a középkori európai színház az vallási kötöttségű volt, vagy vallási célú volt, ha úgy tetszik, a misztériumjátékok is, meg a a até színházcsinálás is, de utána a Shakespeare idejétől kezdve, sőt már a Shakespeare megelőző időtől kezdve is a színház az alapvetően a néző befizetéséből élt, és ez hosszú évszázad, ugye a 17.

[00:22:26]századtól kezdete 17, 18, 19.

[00:22:28]század és a 20.

[00:22:28]század eleje is.

[00:22:31]Tehát négy évszázadon keresztül ez a dolog sikeresen működött.

[00:22:34]Akkor itt azért valaminek lennie kell, hogyha ez négy évszázadon keresztül tudta.

[00:22:37]Tehát a színháztörténet bázikusan így működött.

[00:22:42]Mi történt?

[00:22:42]Az történt, hogy 1920-ban a sztálini Oroszországban, és aztán 1930-ban a a fasizálódó Németországban egyszer csak rájöttek az okosok, hogy ez egy ez egy jelentős propagandaeszköz.

[00:22:52]A színház az jól használható arra, hogy azt mondja el, amit szeretnének a a a hatalmon levők elmondani.

[00:23:00]És ezért államosították a színházakat Oroszországban is, meg a Hitleri Németországban is.

[00:23:06]És ez így az a a nyugat-európai színházakban ez a háború, második világháború végéig maradt így.

[00:23:13]És a a az oroszcsatlós államokban pedig egészen tudjuk a 90-es évig, az 1989-es évig így maradt.

[00:23:19]Tehát tulajdonképpen ha úgy tetszik, akkor 70 éve élünk ebben a dologban, hogy mennyire így van, hogy mennyire mennyire fontos volt a politikának, bár talán propagandacélokra olyan durván, mint ahogy a hitleri Németország vagy a sztálini Oroszország már nem tudták használni, meg mint a rákosi időkben használták a magyar színházat is.

[00:23:39]De az, hogy legalább ne tartson tükröt, ahogy a Shakespeare azt mondja, hogy ez a legfontosabb dolga a színházak, hogy a színházak ne tartsanak tükröt, nem ne mutassák meg a a az uralkodó hatalom torzépét, az az végig nagyon-nagyon fontos szempont maradt.

[00:23:55]Semmi sem bizonyítja ezt jobban, mint Kaposvár a 70-es években, vagy a 80-as években a a a készülődő változás sikerén hatalmasat futó világsikereket magáénak mondható Katoners színház.

[00:24:07]De ez a alapvetően a finanszírozást meghatározta.

[00:24:11]Alapvetően mi hiába volt rendszerváltás ide, rendszerváltás oda, továbbra is a mi kutyánk kölykének kellett a színházigazgatónak lenni.

[00:24:20]Továbbra is politikai szempontok befolyásolták, hogy kit neveznek ki, melyik színház élére.

[00:24:23]Hát az elmúlt 16 év is pontosan ilyen döntések sokaságától hemzsegett.

[00:24:28]Tehát pont ez, amikor a amikor a szolgáltató van a célkeresztben, mert őt kell rábírni arra, hogy úgy működjön, ahogy nekünk helyes.

[00:24:37]Pontosan ezzel lenne jó, hogyha végre egy új finanszírozási rendszer szakítana, és végre az történne a magyarországi színészfinanszírozásban is, ami egyedül logikus.

[00:24:47]Ez ez volna a paradigmaváltás lényege, hogy a néző a valóban a néző kerüljön célkeresztbe, mégpedig anélkül, hogy megmondanák, hogy melyik a jó néző, hogy hova megy a jó néző, hogy hogy a a hogy mondja azt az állam, hogy igen, a színház az egy olyan valami, amit én fontosnak tartok, ugyanúgy mint az oktatást, mint az egészségügyet és egyebet.

[00:25:08]És ezért támogatom, hogy az emberek színházba menjenek.

[00:25:12]A nézőt támogatom, ez legyen világos.

[00:25:14]egy olyan új rendszert kéne kialakítani, ahol a nézőt támogatja ez az új finanszírozási rendszer.

[00:25:20]És innentől kezdve persze bonyolult részletek vannak meg nem tudom micsoda, de ez nagyon fontos volna, hogy így vonuljon ki végre, ahogy a gazdasági élet területéről is, hogy hagyja a piaci működéseket érvényre jutni az állam, vonuljon ki a kultúrából is, és mondja azt, hogy igen, én tudom és értem, hogy a néző támogatása a feladatom, mert nagyon sok adót vonok el tőle, ezért nem tudja kifizetni a piaci jegyárakat és ezért a nézőt fejkvótával máshogy támogatom.

[00:25:47]Most a kormányváltás után a színházi szakmai szervezetek meg is kezdtek javaslatok kidolgozásán munkálkodni a színházak jövőbeni működéséről, támogatások lehetséges módozatiról.

[00:25:58]Volt is már egyeztetés Magyar Színházi Társaság és a Kulturális Államtitkárság között.

[00:26:03]Bárhát ahogy a kulturális életszinte minden területén, itt is ugye két szervezet van.

[00:26:12]Amik ugye kiépültek így a lövészárkok mentén.

[00:26:14]A Magyar Teátrumi Társaság a másik.

[00:26:16]Most egyelőre ők nem hallották még a a hangjukat.

[00:26:18]Mindenesetre az örvendetes, hogy megkezdődött az egyeztetés erről a ezekről a kérdésekről a színházi széráról, de azért az arról talán érdemes beszélnünk, hogy az a modell, amit felvázoltál, és ezek a lehetséges utak ennek nyomán azért kiiktathatók.

[00:26:37]színházi ízlések, rokonszenvek, ellenszenvek, politikai vetületek, amikor anyagi forrásokról és támogatásokról van szó, amikor arról van szó, hogy ki kap és mennyi támogatást, vagy mennyi anyagi forrást, mert hát azért az elmúlt években, hogyha visszatekintünk, akkor a független szféra jelentős műhelyei véreztek el, de nagy múltum művészházak is működési nehézségekkel küzködtek.

[00:27:03]Én én úgy látom, hogy a a központi pénzosztás szintjén nehéz azt tudomásul venni, hogy a megítélt támogatás az nem [horkantás] a mindenkori hatalom pénze, hanem az a közösség pénze, az adófizetői pénz.

[00:27:17]Márpedig van adófizető, aki történetesen Pintér Bélát szeretne nézni, még a másik adófizető meg Vigyázzki Attilát, és a harmadik meg történetesen, ne adj isten operettet vagy a mágnásmiskát.

[00:27:28]Szóval lehet megtalálni ezeket az utakat?

[00:27:31]Nem könnyű.

[00:27:33]Hát hatalmi szóval semmiképpen tehát nem nem sem esztétikai, sem egyéb minőségben nem szabadna ítélkezni afelőtt, hogy melyik értékesebb és melyik kevésbé értékes.

[00:27:42]Szerintem minden színházba vágyakozó ember egyaránt értékes.

[00:27:44]Én azt gondolom, hogy hogy nálam nincsen a bölcsek köve, fogalmam sincs, hogy igazán éretten mi volna a jó színházfinanszírozási rendszer.

[00:27:54]De legalább három dolgot lehet mondani.

[00:27:56]Az egyik, hogy vannak épületek, amelyek alkalmasak arra, hogy színházat lehessen csinálni.

[00:28:02]Ezeket az épületeket erre alkalmasnak meg kéne tartani.

[00:28:04]De ez teljesen független attól, hogy ki van bennük, hogy éppen ki uralkodik bennük, milyen társulat, milyen célokkal, milyen színházat csinál bennük.

[00:28:14]Ezeket az épület és ezeknek olyanoknak kell lenni, hogy nem csak a rezsit kéne finanszírozni, hanem a benne levő eszközöknek a elöregedését is valamilyen módon figyelembe kenni.

[00:28:23]és az épület előregedését is.

[00:28:25]Tehát egy olyan épülettámogatást kéne első lábként létrehozni, amely mindezekre tekintettel a célra alkalmasnak megtartaná ezeket az épületeket.

[00:28:36]Mondom függetlenül attól, hogy ki van bennük.

[00:28:38]A második ennek az általános merítésűnek olyan támogatás, erre mondtam én azt, hogy néző alapú támogatásnak kéne lenni, tehát fejkvótának, ha úgy tetszik, olyan támogatást kéne bevezetni, ami mindenhol egyforma.

[00:28:54]Tehát azt mondja az állam, hogy én, és akkor itt alapul lehet venni például a mai átlagjegyárat Budapesten, hogy én ezért eddig az átlagj jegyárért én támogatom mindenkinek a színházba járását, függetlenül attól, hogy az operetbe megy a madárszínházba, a katonába, az örkéntbe, vagy hova.

[00:29:08]Tehát, hogy menjetek, nézzetek színházat, én ennyivel tudom támogatni a ti igyekezeteteket.

[00:29:14]Úgyis úgy lesz, hogy a nagyon nagy nézőterű és nagyon drága jegyekkel operáló színházak majd nagyon nagy saját bevételre fognak szerttenni, de az állami támogatások is a nagy nézőszám miatt magas lesz.

[00:29:25]És a kis műhelyekben, ahol kevés ember látogatja, ott is viszont ö jól jön ez a támogatás.

[00:29:33]És a harmadik lábnak, de ennek mondom, ennek itt itt nem szabadna esztétikai különbséget tenni és politikai ízű különbségeket végképp nem.

[00:29:42]És a harmadik ott ott kéne bejönni a kultúrpolitikának, mert igenis vannak kultúrpolitikai szempontok.

[00:29:48]Tehát, hogy ott kéne azt mondani, hogy a magyar dráma ügye, a fiatalok színházba szoktatásának az ügye, vagy valaki azt mondja, én kérem szépen, a következő négy évben világsikerű színházzá fogom tenni ezt a színházat, meg fogják látni, négy év múlva ettől a színházn, ennek a színháznak a nevétől lesz hangos az európai széna.

[00:30:08]Oké.

[00:30:08]És akkor névhez kötve, időhöz kötve azt mondani, mennyi pénz kell ehhez?

[00:30:13]Évente fél milliárd Ft.

[00:30:16]Tessék, itt van ez a pénz.

[00:30:16]De négy év múlva megkérdezem, uram hölgyem, világhírű az ön színháza, ettől hangos Európa?

[00:30:23]Satöbbi.

[00:30:23]De tehát és ez viszont a harmadik, ami viszont a harmadik láb, ami viszont a pályázati forrás, tehát ahol ahol ahol ott aztán igazán különbséget kell tenni.

[00:30:33]között valaki azt mondja, hogy én ezt teszem, akkor az ő nevének hitelt kell, ha ha hitelt tud szerezni a tervének, akkor adjanak pályázati forrást.

[00:30:43]Hát abból a ellopott 17 milliárd Ftból, ami az NKA-nál elcsúszott erre, arra, amarra, ebből biztosan jutna arra, hogy ilyen Igen.

[00:30:52]Ebben most elég rossz tapasztalatok van pályázati, kulturális pályázatok ügyében.

[00:30:55]Igen.

[00:30:55]De hát de hát reméljük, hogy lehet ezt jól is csinálni.

[00:30:57]Úgy van ezekkel a dolgokkal, a Taóval kapcsolatban is fölmerült, úgy van ezekkel a dolgokkal, hogy de hát csaltak vele.

[00:31:02]Egyébként magával a a a fejkvótával kapcsolatban is lehet azt mondani, hogy ó, de hát lehet maszkír, vagy lehet maszk, hogy hívják ezt?

[00:31:10]Lehet bele lehet nyúlni abba, hogy hány néző volt ott, vagy nem tudom.

[00:31:15]De én azt gondolom, hogy a a csalásról talán a annak idején a dízel szőkítés fölhasználta föl attól még, hogy valakik csalók szőkítették a dízelolajat, működtek.

[00:31:26]Igen, attól még attól még nem vonták be a dízel dízelt, mint üzemanyagot.

[00:31:30]Tehát attól, hogy hogy ez simán elejét lehet venni megfelelő szabály szabályzással és megfelelő büntetésekkel, hogy ne legyen kedve az embereknek csalni.

[00:31:39]De alapvetően az épületekről gondoskodni kell.

[00:31:40]Utána általában gondoskodni kéne arról, hogy a néző válogatás nélkül élvezhesse a támogatását az államnak.

[00:31:48]És utána a kultúrpolitikai célokat meg lehet a a harmadik a pályázati úton oldani.

[00:31:52]Nagyon kényes téma ez, mert azok, akik bőven kaptak az elmúlt évtizedekben, vagy az elmúlt évtizedben, vagy nem tudom mennyi ideje bőven kaptak, azok most féltik azt a bőséget, ami a sajátjuk volt.

[00:32:04]Azok, akik kiszorultak belőle, lásd valóban a függetlenek, azoknak éppen az a az a kényes, hogy akkor most hogyan és visszakerülnek ebbe a dologba.

[00:32:14]Tehát, hogy hogy rengeteg és és az sem kérdéses, hogy mindenki a saját perspektívájából, a saját béka perspektívájából látja ezt az egészet, onnan néz rá és onnan tekint az körbe és nyilvánvaló torzítva látja ezt az egészet.

[00:32:31]Tehát nagyon nehéz lesz majd egy egy szintre hozni, de szerintem tanulva mindabból, amit el is próbáltam mondani, szerint tanulva a színháztörténeti tapasztalatból, alapvetően a színház az képes rá, és kép képes rá, hogy megéljen a néző szerelméből.

[00:32:47]Egyébként London és New York is bizonyítja, hogy mennyire képes rá, de nem kell odáig elmenni.

[00:32:50]Tehát rendben van, hogy Magyarországon a a az a piaci jegyárakat érvényesíteni még korai vagy ebben az adózási rendben, hiszen iszonyatos nagy elvonó az állam.

[00:33:03]Mondok egy vicceset például.

[00:33:03]Tisztán az ÁFA történet ugye az Áfa Magyarországon nagyon magas 27%.

[00:33:08]A Centrálsz színház áfa befizetési kötelessége a jegybevétele után magasabb, mint amennyi az állami támogatása volt.

[00:33:16]Tehát tulajdonképpen dacár az állami támogatásnak, áfa befizetőnk volnánk az állam felé.

[00:33:22]Tehát például itt is lehetne csinálni, beszélnek arról, hogy bizonyos termékek, így a színházjegyek is lehetnének nem 27%-osak, hanem mondjuk 5%-os álfatartalmúak és így tovább.

[00:33:33]Nehéz kérdés ez.

[00:33:35]Biztosan sokat fogunk rágodni rajta egyébként.

[00:33:37]Éppen az első ezeken érdemes elgondolkozni, amikor mondjuk Magyarországon a a pálinkafőzés áfája az alacsonyabb, mint a könyvkiadásnak az áfája.

[00:33:46]Úgyhogy ezeket ezeket érdemes így mérlegre tenni például.

[00:33:48]De azért az érdekelne, hogy ebben a felvázolt fenntartói támogatási modellben vagy rendszerben hol látod, vagy hol látnád szíved szerint a Centrálszínház helyét?

[00:34:02]tegyük hozzá, hogy a centrál egy kiemelt minősítéssel rendelkező teátrum, hogyha jól tudom.

[00:34:06]Igen, én ezeket a minősítéseket nem tudom, hogy tovább kell levinni, és hogy ezek mit jelentenek egészen pontosan.

[00:34:11]Tudom, nemzeti kiemeltés igen talán megvilágítja a példát, hogy a centrál hol volt kénytelen keresni a további útját, hogy 2018-ban egy csütörtöki napon a Tao még a TA meglétekor tekintettől, hogy én fele akkora színház vagyok, mint a madárszínház.

[00:34:30]Az én ta lehetőségem egyébként akkor 500 millió Ft volt abban az évben.

[00:34:34]A madárszínház 1 milliárd Ftjához képest.

[00:34:37]És egy pénteki napon politikai döntés okán az történt, hogy a madárszínház megkapta ennek a a ta lehetőségnek a 110%-át, hogy hogy biztosan kerek legyen minden.

[00:34:50]Tehát 1,1 milliárdos támogatáshoz jutott, ami azóta követve a pénzromlást már 1,3-nál tart, vagy hol.

[00:34:55]Míg a Centrál színház a következő fél évben azzal kötöltötte az idejét, hogy kétségbeesetten küzdött, hogy egyáltalán állami támogatáshoz jusson, mert itt jön be, amit az előbb mondtam, tekintettel a magánszínházi létünkre.

[00:35:08]Úgy találta a politika, hogy ja, hogy minket nem rángathat bábuként, hát akkor éljünk meg a magunk lábán.

[00:35:15]A főváros legkomolyabb, a tarlós és a főváros legkomolyabb közbenjárására volt szükség ahhoz, hogy hogy ezen valamit változtassanak és valami minimális koncot dobjanak nekünk is, mert azért mégis csak, tehát mégis csak mondom ebből a pozícióból, hogy tavaly még volt 500 millió Ftó bevételünk, idén meg már nincsen semmi.

[00:35:35]Tehát ez egy irgalmatlan nagy sebtett a Centrálsz színház működésén.

[00:35:39]De mondom, egy nagyon-nagyon komoly küzdelem árán sikerült elérni, hogy aztán valami állami támogatást mégis csak kaptunk.

[00:35:47]Beszéltél arról, hogy egy magánszínháznak, így a centrál színháznak is hát úgymond tán ezt a szót használtad, hogy sikerkényszer alatt kell dolgoznia, sikerre kárhoztatva, vagy sikerre kárhoztatva [nevetés] kell dolgoznia.

[00:35:59]De hát, hogy ez kényszer is egy hát persze, de ha hát ha megnézzük akár a mostani, akár az elmúlt évek repertoárját, akkor itt azért voltak igencsak bátor vállalások.

[00:36:11]Játszottatok még az első időkben több Shakespeirt, játszottatok, Ibzent, a emlékszem a kísérteteket, ami ráadásul egy nagyon ritkán játszott ibzen darab.

[00:36:25]A kis színpadon megy az ügynök halála.

[00:36:27]Nem félünk a farkastól, sőt egy első darabos fiatal magyar szerző munkáját is bemutattátok ott a kis színpadon a a magyar tengert.

[00:36:34]Igazgatói szemszögből mondhatnánk ezeket kockázatnak, bátorság, nagyon erős kockázatnak.

[00:36:40]Azért Ibzen az nem a Myferlady, szóval nem bár a My ezek ezek ilyen bátor vállalások.

[00:36:46]Igen, bár a Myfer Lady védelmében rögtön azt kell mondanom, hogy a Myfer lady egy csodálatos és igazi igazi nagy értékű valami, de ez talán ez bizonyítja a legjobban, hogy hogy hogy igenis minden a legkomolyabb minőséget is meg lehet úgy csinálni, hogy a nézőt szerelembe ejtse, hogy élni segítse a nézőt, hogy a néző érezze, amikor bejön és amikor elmegy, hogy hogy ez nagyon fontos volt, nagyon fontos volt neki jönnie, mert segített neki a az életbe.

[00:37:15]ö hogy hogy igen és a legnagyobb a legkomolyabb minőséget, tehát ez nem igaz, hogy úgy van, hogy tudom itt egy nagyon csúnya magyar mondat jutott eszembe, ezért most ezt ugram is.

[00:37:22]Tehát tehát nem nem igaz, hogy hogy hogy csak a butasággal, csak a a az alacsony minőséggel lehet a a nézőt becsábítani.

[00:37:33]Tehát pont pont ez bizonyítja azt.

[00:37:33]És mindig is ezt az utat jártuk büszkén.

[00:37:35]De mondom, az első pillanaton azt gondoltuk, hogy nem igaz, hogy nekünk le kell adni bármit a minőségi elvárásainkból, az ambícióinkból.

[00:37:43]A legkomolyabb dolog.

[00:37:46]Így van.

[00:37:46]Egyébként a nem félünk a farkastól, a nagy színpadon játszuk több mint 10 éve a nagy színpadon játszuk és az ügynök halála is ott kezdődött, de a józsaru rozzsaru előadása 50szer ment a 435 nézős nagyszínpadunkon, mire fölkerült a kis színpadra.

[00:38:00]És hát is leszám volt a network előadása, ami egyébként is egy igazi istenkísértés volt, mert a covid után a a teljesen kiürült kasszára azt lehet mondani, hogy 19-re húztunk lapot, merthogy merthogy merthogy akkoriban ez, ha jól emlékszem, 75 millió Ftba került ennek a produkciónak a kiállítása, ami minimum két inkább két és fél akkori számokkal két és fél produkció nyiba került, de hát azóta is a a siker szériáját futja most már a 150.

[00:38:29]előadáshoz közelítve.

[00:38:31]Nagyon sokan lépnek fel vendégként a Centrál színházban, de ugyanakkor van egy remek színház színészekből álló alaptársulata is a színháznak.

[00:38:37]Ők a klasszikus vagy hagyományos értelemben vetten idzerződött társulati tagok.

[00:38:43]Igen, igen, igen.

[00:38:43]Tehát van egy 14 tagú, ha úgy tetszik, van egy 14 tagú társul státuszban lévő társulati taguk.

[00:38:47]Valóban ez egy, ha úgy tetszik, ez egy speciális helyzet a Centrálszínház társulatisága, mert valóban a Centrálszínház tehát azok a azok a színészek, akik a Centrálszínház vonzó nagy nevei, akik általában a főszerepeket játsszák, a a régebbi, amíg nem lett a Vigzíesz igazgatója, ugye ilyen volt a Rudolf Péter Nagy Kálozi Eszter, de de hát sokakat máan Péter szerepelt nálunk és rengeteg más nevet is hozhatnék most föl, de a mai időkben is a Stol vagy az Alföldi, vagy a nem tudom a Hevér Gábor vagy mások, tehát hogy hogy ők kívülről jönnek egyfelől azért, mert ők szeretik őrizni az önállóságukat, a függetlenségüket, bár a Stold is például volt nálunk társulati tag hosszú ideig, szeretik őrizni a függetlenségüket.

[00:39:33]Ugyanakkor viszont a mi arcpolétikánk az, hogy találj egy olyan darabot, amiben hiszel, hogy a nézőt szerelembe ejti, és utána oszd ki a szerepeit úgy, hogy az országban található legalkalmasabb színész játssza a a a főszerepeket.

[00:39:46]Speciálisan a centrálnak a társadulata úgy épül föl, hogy ezek a, ha úgy tetszik, a vezető színészek, akik egy koron a nemzeti büféjében, a bástias Inkovics, a nem tudom micsoda, az avar és a többiek ott ültek mind a büfében, hogy ezek nálunk nem ülnek a büfében napra nap, hanem végzik a dolgukat, rendeznek, játszanak, tévészemélyiségek és így tovább.

[00:40:07]Tehát, hogy ezek az emberek, ha úgy tetszik, függetlenek maradnak és kívülről jönnek.

[00:40:11]És van egy nagyon-nagyon erős társulat, akik akik együtt játszanak ővelük, és támogatják a működésünket.

[00:40:18]Ha már társulatról és vendégművészekről beszélünk, két évvel ezelőtt, jól emlékszem, két évvel ezelőtt szerepet kínáltatok egy új bemutatóban a Nemzeti Színházban, baleset szenvedett, majd a színházzal pert folytatott két színésznek, Szász Júliának és Horvát Lajos Ottónak.

[00:40:36]jeles színművészekről van szó, tehát nem gondolnám, hogy ez valamilyen ilyen szolidaritási akció vagy szolidaritási történés volt, de azért mindenképpen gesztus vagy gesztusok voltak, meg egymásra figyelés egy olyan közegben, egy olyan térben, ahol nem feltétlenül általános vagy megszokott mindez.

[00:40:53]Gesztus volt ez valóban?

[00:40:55]Hát semmiképpen nem lehet elvitatni tőle.

[00:40:57]Tehát én ránézvén erre a helyzetre azt gondoltam, hogy ilyen nincs.

[00:41:00]És azt gondoltam, hogy az lehetetlen, hogy hogy hogy valahogy ezt a két embert a szakma nem szólítja meg.

[00:41:08]Tehát nem mondja azt, hogy lehet, hogy veletek a nemzeti ezt csinálták, de ti a mi szakmánk jelesei vagytok.

[00:41:15]Úgyhogy továbbra is köztünk a köztünk a helyetek és és ugyanúgy megbecsülésnek örvendetek, mint ahogy eddig a nemzeti színházás tagjaiként.

[00:41:27]Tehát számomra ez egy ez egy válhatlatatlan helyzet volt.

[00:41:28]De hát most én nem szeretném fényezni magam, de amikor 2003-ban a legnehezebb körülmények között indultunk el, mint vidámszínpad, és rögtön az első évben, miközben egy nevetséges támogatás mellett egyszer csak az Áfa törvény változása miatt még 20 millióval kevesebb lett, és 120 millióból csak 100 millió Ft-os támogatásunk maradt, akkor én hiába kalap hiába telefonáltam körbe, hogy nem lehet-e, hogy a többi színház valamilyen módon szolidáris lesz velünk, és ez és segít a helyzet.

[00:42:01]Nem nemleges választ kaptam mindenhonnan, de amikor azért mondtam én, hogy ezek a gesztusok, ezek meg ez az egymásra figyelés, ez azért ritkán [nevetés] adja jeleit a Igen, de de de mondom anélkül, hogy tovább fényezném magam, amikor viszont a Pintér Béláról olvastam, aztán egy évvel később, vagy más évvel később, hogy nehéz anyagi helyzetben van a társulata, akkor én azonnal fölívtem, és azt mondtam, hogy én nekem nagyon csekély eszközeim vannak, de ha akár azzal tudok segíteni, hogy idejöttök játszani, vagy bármivel tudok segíteni, akkor itt állok.

[00:42:29]készen.

[00:42:29]Nem tudom, hát öt testvérem volt, játszottunk az udvaron tizen sok másik gyerekkel valahogy valahogy valahogy ez úgy úgy benne van, hogy azt nem lehet, tehát nem lehet nem lehet nem igen.

[00:42:42]Tehát én háborúban nem jártam.

[00:42:46]Ez ez a fajta bajtársiasság, ez nem onnan van.

[00:42:48]Tehát se az elsőben, se már öreg ember vagyok, vén vagyok, mint a nagyapám valóban mindjárt 70 éves vagyok, úgyhogy már sok mindent megéltem.

[00:42:54]De de hogy tehát, hogy nem így ilyenfajta bajtársiasságot nem tanulhattam, de de valahogy mégis egy magától értetődő, hogy hogy azért vannak dolgok, amelyek nem lehetnek mi pártfüggőek, vagy milyenek.

[00:43:07]Tehát, hogy tehát hogy nem ezeket nem lehet hagyni.

[00:43:12]Beszélünk társulatról, vendégművészekről, még ejtsünk szót a a közönségről.

[00:43:15]Nyilván mostanra van a Centrálínházhoz szorosabban kötődő törzs közönség.

[00:43:20]Ugye vannak arany, ezüst, bronz, kártyás nézői szintek a a színházban.

[00:43:26]Érdemes, vagy kell folyamatosan figyelni, mérni mondjuk a nézői igényeket, elvárásokat, egyáltalán figyelni például a közönség összetételét, hogy kik járnak, kik járnak rendszeresen a Centrál színházba.

[00:43:39]Érdemes ezt figyelni, mérni figyeljük is.

[00:43:40]Minden évben csinálunk, most éppen idén nem volt, de de amikor módunk van rá, akkor minden évben csinálunk is egy ilyen felmérést, ami általában vigasztaló számokkal szokott szolgálni.

[00:43:49]Tehát, hogy nem az van, hogy hozzánk a 60 év fölöttiek járnak, tehát hogy általában olyan 35 és 45 közé esik a derékhada hozzánk látogatóknak valóban.

[00:43:59]Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ugyanakkor a a nagyon magas jegyáraink, mert az átlag jegyár 11000 11500 Ft a Centrl színházban, az átlagj jegyár, tehát nagyon magasak a jegyáraink.

[00:44:11]Sokszor tapasztaljuk azt, amikor akármilyen okból diszkontálni tudunk, és a hátsó sorokat olcsóbbá tesszük, akkor egyszer csak, és ezt minden játszó megérzi, hogy egyszer csak mintogyha friss szél fújna be a nézőtérre, mert bejön 100 olyan ember, aki aki tele van örömmel és vággyal, hogy be tudott jönni és nézheti az előadást.

[00:44:31]De eddig eddig a éppen a jegy drágasága miatt nem jött, úgyhogy ez a a az új finanszírozási rendszernek az a támogatása, ami ami talán ezen majd segít, az nagyon nagyon nagyon jól jönne.

[00:44:44]Ez a közönség [torokköszörülés] összetétele kapcsán az jut az eszembe, jó néhány évvel ezelőtt ugyanebben a műsorban itt ült akkor még a Katon József színház igazgatójaként Máté Gábor, és arról beszélt, hogy neki meggyőződése, hogy többségében nők teszik ki a színházak törzsközönségét.

[00:45:02]Ezek a nők elviszik a a nővérüket, az édesanyjukat, a barátnőjüket a színházba, és olykor olykor és olykor olykor néha elviszik a férjüket vagy a barátjukat, de azokon az a az ő arcukon lehet is látni, hogy őket többnyire elhozták vagy elvitték.

[00:45:20]Szóval valóban így van, hogy inkább a nők dominálnak.

[00:45:24]Ez ez egy ez egy bizonyos igazság, hogy hogy hogy nem fejtettük még meg, vagy nem tudunk igazi választ adni rá.

[00:45:30]Vagy legalábbis ők veszik a jegyet mindenképpen.

[00:45:33]A mindenképpen ők veszik a jegyet.

[00:45:34]N most most így hirtelen az az jut eszembe hirtelen, ahogy a madaraknál a a a fészekrakó az a egyik és a másiknak mászó.

[00:45:44]Tehát hogy hogy van hogy úgy tűnik, hogy valahogy a színházi élmény az a családi életnek vagy a a társasági életnek egy olyan része, ami ami valamiért a nőkhöz tartozik, és nem a férfiakhoz.

[00:45:57]És valóban a férfiak jóval jóval kevesebben aktívak a jegyvásárlásban.

[00:46:02]De hát szerintem szerintem ez ez a munkamegosztás vagy ez a valami ez adott.

[00:46:08]Tehát hogy tényleg úgy van, hogy bizonyos dolgok egy családban is, tehát bizonyos dolgokat a feleség szokott csinálni.

[00:46:14]Tehát nem tudom, mi nálunk többnyire én szoktam bevásárolni, nem mintogyha a feleségem nem vásárolásol, de többnyire én szoktam bevásárolni, de én ritkán szoktam mosni.

[00:46:25]Ühüm.

[00:46:25]Tehát, hogy na majd erről beszélgetünk külön, hogy Básti Juli mit csinál ott [nevetés] volna?

[00:46:30]Zárszóként még azért beszéljünk a a következő évadról röviden.

[00:46:32]Ugye Woodi ellen többször szóba került már, és van egy hozzáköthető ilyen bonmó, a az úgy szól, hogy ha meg akarod nevettetni Istent, beszélj neki a terveidről.

[00:46:44]Hát most akkor [nevetés] nem akarunk senkit megnevettetni, de azért beszéljünk a tervekről és a következő évadról, annál is inkább, mert ugye az már elhangzott a beszélgetés elején, hogy hogy Woody Ellen darab is lesz a következő évadban.

[00:47:01]Az első ugye a furcsa pár lesz, erről már beszéltünk, és aztán egy woodi ellen darab.

[00:47:05]Én szeretek úgy fogalmazni a jövő évi terveinkkel kapcsolatban, hogy nagy örömet látok az ország arcán, és nagy örömet látok Budapest arcán, és jól esik ezt ennek tükröt tartani ennek az örömnek jövőre a következő évadban.

[00:47:14]És jól esik támogatni is ezt az örömet.

[00:47:19]Nagy sóhajjal vettük tudomásul, hogy el lehet mosolyodni, és lehet így örömmel nézni a követ a tövebbiekből, és lehet reménykedve nézni előre.

[00:47:28]Valóban ez a két kitűzés, mind a kettő ennek a szolgálatában áll.

[00:47:30]Mind a kettő nagyon erős egyébként a maga nemében remek végjáték.

[00:47:34]Az első a furcsa párról, elsőről a furcsa párról sokat beszéltünk.

[00:47:38]a Wooden darabja darabjának az érdekessége, hogy két egyfelvonásost forrasztott egybe az átdolgozó, fordító és a rendezésab egyébként, mert ugye a a tavalyi bem vagy a mostani legutóbbi bemutató az is egy két évvel ezelőtt ír az igen.

[00:47:51]Azt a 90 éves Wooden írta, 89 éves Wooden írta.

[00:47:54]Ez a kettő nem az Old Sé Brook és a Honeyo Hotel című egyfelvonásosából írt egy egyfelvonásos dupla vagy semmi címmel a fiamat, Puskás Dávid.

[00:48:01]És ő is fogja rendezni ezt az előadást olyan kiváló szereplőkkel, mint a Hermányi Marian, meg a Szabó Kimmel Tamás, a Hevér, meg a Partinóra, meg a Szécsi Bence meg ki is lesz még benne, a Pálfikati meg a Magyar Attilla.

[00:48:14]Tehát, hogy remek szereposztással, de hát ez nálunk alapfeltétel.

[00:48:17]És egy és ha a távolabbi, tehát a és ami a legfontosabb, amit a jövő évben el kell mondaniom, hogy szomorú okokból a kis színpadunk története úgy alakult, el kellett búcsúznunk nagyon szeretett kollégáinktól, barátainktól az elmúlt évben, és ez nagyon meglátszott a a kis színpad műsorának alakulásán.

[00:48:38]A néhány évvel ezelőtt még dübörgő, kis színház kicsit hervadni látszott az elmúlt időben.

[00:48:45]Úgyhogy most reneszánszát tervezzük a kis színpadnak.

[00:48:48]Emiatt az évad első felében öt, azaz öt bemutatótra is tervezünk.

[00:48:52]Először a a bátorvállalás igen.

[00:48:56]Először a nézővezetű főiskola jön majd a Balhé Atatlas című előadásával, amit a Túroci Szabi és a Mcsi Zoltán és a Katona Laci jegyeznek.

[00:49:02]Aztán az ötödik lépés című előadást mutatjuk be, amit régóta terveztünk, de a édesemlékű Errer Pepével terveztük, aki aztán egy ideig toltuk a premiért, hogy hátha majd jön velünk, aztán sajnos nem így alakult.

[00:49:17]Tehát ez lesz a következő bemutató, az ötödik lépés, amit a Vecsei H Miklós és a Martor Robi kettőse fémjelez.

[00:49:21]És aztán két csodálatos nő, a Selju és a Sinetár Dóri mutat be egy-egy egy egyszemélyeset.

[00:49:30]Az egyik a Ragyok Shley című, ami a Shley McLain életét táncolja, énekli és meséli el a Sejuci.

[00:49:38]És a másik a világ a világirodalom legjobb színdarabja címen, ez pedig a Sinetár Dóri egyszemélyes estje lesz.

[00:49:45]Végül pedig, de nem utolsó sorban, december 8-án mutatjuk majd be, a Patrick Marber már többször bizonyított sikerű darabja által Closer című darabot, amit az Alföldi Robi rendez és a színház jeles tagjai, Ágos Tonkati, Martinovics, Darina, Smid Zoltán és Fehér Tibi játszanak benne a szerepet.

[00:50:07]És akkor tényleg zárszóként, nem tudom, hogy lehet-e erről beszélni, de van egy másik nagy terv még a nagy színpadon, mégpedig egy zenés produkció.

[00:50:12]Ez egy márciusi bemutató.

[00:50:14]Én 2012-ben láttam és szerettem bele ebbe az előadásba.

[00:50:17]És most, amikor abban reménykedünk, hogy a jövő Magyarországán a tehetség, a kitartás, a minőség válik majd uralkodóvá, azt gondoltam, hogy hogy hogy semmi nem egyesíti ezeket a tulajdonokat jobban magában, mint éppen az Irvwin Berlin minden nagy számát magába foglaló Top című zenés játék, ami nem volt vagy musical, 30-as évekbeli a Fredaster és a Ginger Rogers történet.

[00:50:49]És ez nem volt még Magyarországon.

[00:50:51]Viszont 2012-ben egy világsikerű előadást rendezett belőle a barátom Matthw aki éppen most ráérne arra, hogy január végétől az angol az angol csapat csinálná meg, tehát angol díszlettervező, angol koreográfus, angol rendező, tehát angolok jönnének talán a jármest magyar színészek, mert ehhez azért kell táncolni, énekelni, stepelni steppelni.

[00:51:12]Szóval a legnehezebb, tehát nagyon ez ezért is kérdéses, és ezért is kell még csak feltételes módban beszélni erről az dédelgetett tervünkről, mert először meg kell találnunk azt a két szereplőt, aki biztosan a Gingeres és a Fredaster szerepét biztosan a nézők örömére tudja eltáncolni.

[00:51:29]Hát izgalmakban bővelkedik a Centrálszínház következő évada, és ebből már kaphatnak is a nézők előbemutatóként ízelítőt majd Szigligeten.

[00:51:39]A a furcsa pár kerül színre.

[00:51:44]Az elmúlt órában Puskás Tamás a Centrálszínház igazgatója volt a vendégünk itt az arénában.

[00:51:47]Köszönöm a beszélgetést.

[00:51:51]Az Arna távközlési partnere a Van Magyarország.

[00:51:54][zene]