InfoRádió - Infostart 56:26

Iszlám NATO épül? Wagner Péter, Inforádió, Aréna

geopolitikaközel-keleti konfliktusbiztonságpolitikainterjúközéletéletmód
Irányultság: KonzervatívKötődés: Független
Iszlám NATO épül? Wagner Péter, Inforádió, Aréna
tl;dr
  • A mekkai megállapodás egy hosszabb folyamat része, amelyben Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán az USA csökkenő közel-keleti jelenlétére reagálva saját biztonsági együttműködést épít.
  • Az „Iszlám NATO” elnevezés túlzó: hiányzik a közös ellenségkép, a meghatározó vezető hatalom, valamint a NATO-hoz hasonló integrált katonai struktúra és politikai konzultációs mechanizmus.
  • Törökország rendelkezik a legerősebb erőkivetítési képességgel, Pakisztán atomhatalom, de gyenge a távoli bevethetősége, Szaúd-Arábia légiereje a jemeni háborúban bizonyított.
  • A három országnak nincs egységes fenyegetésképe: Pakisztán Indiától, Törökország Izraeltől és Görögországtól, Szaúd-Arábia Jementől és Irántól tart elsősorban.
  • „Az Egyesült Államok nem képes megvédeni, nem képes garantálni, nem képes elrettenteni Iránt – nemcsak a saját bázisai, de az öböl menti szövetségesei támadásától sem” – Wagner Péter

  • A térség középhatalmai egyre önállóbban érvényesítik érdekeiket, többirányú kapcsolatokat építenek Kínával és Oroszországgal is, és nem várnak az USA jóváhagyására.
  • Az Irán elleni háborúban katonai győzelem szinte lehetetlen; a gazdasági nyomás és a légicsapások ellenére a rezsim megerősödött, a társadalmi felkelés esélye csökkent.
  • A rakétavédelmi készletek kritikusan lecsökkentek, mert a keresletet egyszerre növelte az orosz–ukrán és az iráni háború, de a termelés felfuttatása és az olcsóbb drónelhárító innovációk megoldást ígérnek.
Részletes összefoglaló megjelenítése

Az InfoRádió Aréna műsorában Exterde Tibor vendége Wagner Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense volt. A beszélgetés apropóját az augusztus 7-én Mekkában megkötött, Szaúd-Arábia, Törökország és Pakisztán közötti közös védelmi megállapodás adta. A szakértő a megállapodás okairól, a térség átalakuló biztonsági rendjéről, az Egyesült Államok csökkenő szerepéről, valamint az iráni háború és a védelmi ipar kérdéseiről beszélt.

A mekkai megállapodás mint egy hosszabb folyamat látványos pillanata

Wagner Péter szerint a mekkai megállapodást nem érdemes egyszeri, elszigetelt eseményként kezelni. Értelmezésében ez egy hosszú folyamat egyik látványos pillanata, amely arról szól, hogy különösen Szaúd-Arábia hogyan keresi a helyét abban a regionális rendben, amelyet az elmúlt 30-50 évben az Egyesült Államok „omnipotens jelenléte” jellemzett, de amely az utóbbi években, évtizedben erodálódni kezdett.

„Én ezt a lépést egy hosszú folyamat egyik látványos pillanatának tartom” – Wagner Péter *

A szakértő felidézése szerint az elmúlt évtizedben a Közel-Kelet ismét nagyon dinamikussá vált: az államok elkezdtek helyezkedni, a középhatalmak új kapcsolatokat és szövetségeket keresnek, agresszívebbé vagy asszertívebbé váltak, és kevésbé várnak az Egyesült Államok, a korábbi hegemón jóváhagyására. Ez a három ország szerinte ugyanezeket a folyamatokat játssza le.

Arra a kérdésre, hogy ha nem csapódtak volna be iráni drónok és rakéták Szaúd-Arábiában, akkor is megkötötték volna-e a megállapodást, a vendég azt mondta: ha a Közel-Keleten fél évtizede semmi sem változott volna, lehet, hogy nem. Az Egyesült Államok azonban már több mint egy évtizede Kínát tekinti fő kihívójának, és erőforrásait fokozatosan próbálja átcsoportosítani Európából és az öböl térségből a Távol-Kelet felé. Ez a folyamat arra ösztönözte Iránt, Törökországot, Szaúd-Arábiát, Izraelt és az Egyesült Arab Emírségeket is, hogy új utakat keressenek. A 2023-as Hamász-támadás, az arra adott izraeli válasz, a 2025-ös, Irán elleni 12 napos háború, majd a 2026-os háború mind ebbe az irányba tolták Szaúd-Arábiát is.

„Iszlám NATO” vagy inkább csak keret?

A sajtóban megjelent „Iszlám NATO” kifejezést a vendég figyelemfelkeltésnek nevezte. Mint mondta, egyelőre nem tudni, hogy a megállapodás valóban ebbe az irányba halad-e. A figyelmet elsősorban a kölcsönös védelmi klauzula ragadta meg. A felek hangsúlyozzák, hogy ez védelmi megállapodás, ahogy a NATO is mindig hangsúlyozza magáról, hogy senki ellen nem irányul.

Ahhoz azonban, hogy ebből valódi „iszlám NATO” legyen, Wagner Péter szerint még nagyon sok mindennek kell történnie. A NATO nem csupán katonai szövetség, hanem az elmúlt évtizedek alatt finomított és működőképessé tett katonai struktúra, valamint intenzív politikai konzultációs mechanizmus is. A NATO ráadásul az Egyesült Államok multilaterális világrendjét támogatta: ha Washingtonnak Szerbiával, illetve Jugoszláviával volt problémája, akkor nem az Egyesült Államok támadta meg Jugoszláviát, hanem a NATO – ez jogilag és politikailag is másként nézett ki.

A szakértő lényeges különbségként említette, hogy a NATO-ban az Egyesült Államok volt a motor és a fő erőforrás. A mostani hármas szövetségben három regionális hatalom van, és egyelőre nem látszik, ki lesz a vezető erő. Az amerikai erőfölény korábban azt is jelentette, hogy az európai országok hajlandóak voltak követni az amerikai politikát, mert cserébe védelmet kaptak. Ez a mostani felállásból szerinte hiányzik.

Közös ellenségkép sincs. Wagner Péter szerint az Irán és Szaúd-Arábia közötti viszonyt – annak ellenére, hogy Irán rakétákat lő ki Szaúd-Arábiára – nem nevezné explicite ellenségesnek, Törökország és Irán, valamint Pakisztán és Irán között pedig nincs ilyen rossz viszony. Ezért a NATO-hoz hasonló közös fenyegetettség érzete hiányzik.

A három ország képességei: ki mit hozhat a szövetségbe?

A felvetésre, hogy Pakisztán adja az atomfegyvert, Törökország az erős hadsereget, Szaúd-Arábia pedig az olajpénzt, a vendég azt mondta: ezzel még előresietünk. A NATO példájánál maradva kifejtette, hogy a NATO-nak nincs saját hadserege, hanem parancsnoki struktúrája van; egy-egy feladatnál a politikai útmutatás alapján dől el, milyen képességű és méretű katonai erőre van szükség, és ezt a tagországok adják össze. Válságkezelő misszió esetén tehát a konkrét feladat határozná meg, kinek mit kell beletennie.

Szerinte rossz irány lenne azt feltételezni, hogy Pakisztán nukleáris védőernyőt ad, Törökország adja a fő katonai erőt, Szaúd-Arábia pedig csak fizet. Szaúd-Arábia az elmúlt évtizedben a légierejét tekintve a jemeni háborúban olyan eredményeket ért el, amit korábban nem feltételeztek volna róla. Pakisztán hadserege erős és nukleáris fegyverekkel is rendelkezik, ám úgynevezett erőkivetítési képessége – tehát hogy katonai erejét távoli helyszíneken vesse be és tartsa fenn – viszonylag gyenge.

Törökország hadserege nagyságrendileg hasonló, viszont erőkivetítési képessége az elmúlt évtizedben rendkívül sokat fejlődött.

„Törökországot néha egy ilyen mini Egyesült Államoknak hívom” – Wagner Péter *

Ezt arra alapozta, hogy az Egyesült Államok bárhol megjelenő anyahajókkal, teherszállító gépekkel és gyorsan felállított bázisokkal tud jelen lenni a világ konfliktusaiban. Törökország ezt „kicsiben” már képes csinálni: Líbiában, Szomáliában és Katarban török katonai bázisok jöttek létre, van török repülőgép-hordozó is. A török hadsereg tehát nemcsak a határok statikus védelmére képes, hanem arra is, hogy több száz vagy akár ezer katonát küldjön és tartson fenn távoli helyszínen. Pakisztánnál és Szaúd-Arábiánál ilyen képességet egyelőre nem látni.

Nincs egységes fenyegetéskép

Wagner Péter szerint a három országnak nincs egységes fenyegetésképe sem. Pakisztán számára az egyértelmű fenyegetést India jelenti, kisebb mértékben az afganisztáni tálib rezsim. Törökország esetében alapvetően Izraellel van konfliktus, Görögországgal pedig feszült a viszony; a görög szigetvilág, Észak-Ciprus és a Földközi-tenger keleti medencéjében lévő földgázterületek feletti ellenőrzés összeütközést okoz Izraellel, Görögországgal és Ciprussal is. Szaúd-Arábia számára elsősorban Jemen, valamilyen módon Irán, Szudánban pedig az Egyesült Arab Emírségekkel való konfliktus jelenti a kihívást.

„Nem látok átfedéseket igazából ezek között a kihívások között” – Wagner Péter *

Amerikai szakértői értékelések szerint a mekkai lépést nem is elsősorban konkrét katonai fenyegetésre adott válaszként kell értelmezni, hanem arra, hogy az Egyesült Államok mint a régió fő biztonsági szavatolója egyre megbízhatatlanabbnak tűnik. A 2026-os háború megmutatta, hogy az Egyesült Államok nem képes garantálni a térség védelmét.

„Az Egyesült Államok nem képes megvédeni, nem képes garantálni, nem képes elrettenteni Iránt – nemcsak a saját bázisai, de az öböl menti szövetségesei támadásától sem” – Wagner Péter *

A szakértő emlékeztetett arra, hogy az elmúlt 30 év arra a logikára épült, hogy az Egyesült Államok képes megvédeni az öböl menti szövetségeseket egy iráni fenyegetéstől. Ennek része volt az amerikai bázisok jelenléte, az öbölállamok amerikai befektetései és haditechnikai vásárlásai, vagyis a biztonság gyakorlatilag kiszervezése az Egyesült Államoknak. Ez kölcsönösen előnyösnek tűnt. Most azonban minden ország racionálisan keres más módokat, és próbálja szorosabbra fűzni saját kapcsolatrendszerét. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek Kínával és Oroszországgal is javította kapcsolatait.

Az amerikai „Ázsia felé fordulás” következményei

A vendég történeti kontextust is adott: 2012 körül Hillary Clinton, Obama külügyminisztere bejelentette a „Pivot to Asia”, azaz az Ázsia felé fordulás politikáját. Obama elnökségét azonban elvitte az Iszlám Állam elleni küzdelem és a 2014-es orosz-ukrán konfliktus. Az egyetlen érdemi lépés az iráni nukleáris megállapodás (JCPOA) volt 2015-ben; Irán lemondott volna katonai célú nukleáris programjáról, cserébe feloldották volna a szankciókat. Ezt azonban Donald Trump elnöksége alatt egyoldalúan felmondták.

Az öbölállamok és Izrael számára az Obama-adminisztráció iráni megállapodása riasztó volt, mert olvasatuk szerint az egyezmény 20 évre adott volna futási lehetőséget Iránnak a megerősödésre. Az Obama-adminisztráció részben éppen azzal magyarázta a lépést, hogy az Egyesült Államok azért köt le hatalmas erőket a Közel-Keleten, mert Irán fenyegetést jelent; ha sikerül Iránnal diplomáciai úton együttműködni, akkor felszabadulnak katonai erők, pénz és erőforrások, amelyek a Távol-Keletre irányíthatók. Európában is felmerült az amerikai erők csökkentése, de a 2014-es krími válság ezt megoldotta: Oroszország elfoglalta a Krímet, és az Egyesült Államok nem vonult ki, hanem rotációs erőket hozott vissza Európába.

Az Egyesült Államok viszonya a szövetségesi láncokhoz

A beszélgetésben szóba került, hogy sem Szaúd-Arábia, sem Törökország nem lép ki a NATO-ból, és Pakisztán sem szakítja meg korábbi kapcsolatait. Az amerikai reakciók üdvözlők voltak. A Trump-adminisztráció részéről korábban megfogalmazott kritika – miszerint a szövetségesek nem költenek eleget a saját védelmükre – a közel-keleti partnerek felé is megjelent. Az üdvözlő nyilatkozatok mögött az áll, hogy Washington örül, ha a térség államai nagyobb felelősséget vállalnak a saját biztonságukért.

Wagner Péter szerint a második Trump-adminisztrációval látványossá vált, hogy Washington már nem akar a Közel-Keleten nagy erőforrásokat tartani. Az Európához fűződő viszony is sokszor konfliktusos, és a Trump-adminisztráció sokszor ellenfélnek tekinti az Európai Uniót és az európai országokat is.

„Ha Kína a fő kihívó, akkor az európaiaknak legalább nem ellenségesnek, hanem inkább barátságosnak kellene lenniük” – foglalta össze a maga „paraszti logikája” szerint, hozzátéve, hogy ez egy budapesti XIII. kerületi lakásból nézve is furcsa.

A közel-keleti szövetségi láncok kapcsán úgy fogalmazott: csupa olyan ország fűzi most szorosabbra a katonai együttműködését, akikkel az Egyesült Államok is partneri vagy szövetségesi viszonyban van, így ez Washingtonnak nem árt.

Kína szerepe, a középhatalmak új játéka

A műsorvezető felvetésére, hogy nem tart-e az Egyesült Államok attól, hogy ahonnan kijön, oda Kína lép be – hiszen Kínának Pakisztánnal, Szaúd-Arábiával és Törökországgal is vannak partneri viszonyai –, a vendég úgy válaszolt: bizonyosan számolnak ezzel Washingtonban, de szerinte „ez így tisztán nem működik”.

Érvelése szerint ez a feltevés azt feltételezi, hogy csak a nagyhatalmaknak vannak érdekei, a kis- és közepes államok pedig csupán elszenvedői a rendszereknek. Az elmúlt legalább tíz év azonban éppen arról szól, hogy a középhatalmak is maguk köré fonják a nagyhatalmakat, kijátsszák őket egymás ellen, és beleszólást követelnek a saját külkapcsolataik alakításába. A Közel-Keleten Törökország, Irán, Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Szaúd-Arábia mind úgy viselkedik, mintha nagyhatalom lenne – igaz, az ő „homokozójuk” csak a Közel-Kelet, nem az egész világ, de adott esetben az amerikai érdekekkel szemben is határozottan érvényesítik érdekeiket.

Ez magyarázza szerinte a térségben látható több háborút, konfliktust és eszkalációt. Korábban egy izraeli, szaúdi vagy török konfliktus esetén az Egyesült Államok közvetített, vagy beavatkozott a regionális stabilitás megőrzése érdekében. Most nem avatkozik be, vagy nem teljes erővel. Példaként a líbiai polgárháborút említette: a líbiai kormánnyal szemben az ellenzék mögött Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek és Oroszország sorakozott fel; amikor ez a koalíció Tripoli elfoglalásával fenyegetett, Törökország beavatkozott. Törökországnak korábban is voltak érdekei, de korábban soha nem avatkozott katonailag konfliktusba Líbiában. Hasonló volt Szomália, és Katar esete is, amikor Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek konfliktusában Katart Irán és Törökország védte meg – úgy, hogy közben Katarban amerikai erők is állomásoznak, hogy a szomszédos arab országoknak ne jusson eszükbe elfoglalni vagy megpuccsolni Katart.

Ki a legambiciózusabb a hármasban?

A vendég szerint Törökország fejlődött a legtöbbet képességeiben az elmúlt évtizedben, évtizedekben. Pakisztán nem tudott érdemben kilépni az Indiával való kasmíri konfliktusból, és mellette Afganisztán is folyamatos, bár alacsonyabb intenzitású kihívást jelent. A pakisztáni gazdaság évtizedek óta szenved, a túlélés határán van. Pakisztán ugyanakkor fantasztikusan egyensúlyoz Kína és az Egyesült Államok között. Volt időszak, amikor Pakisztánt amerikai szövetségesnek írták le, majd eltávolodott Kína felé: az egy övezet, egy út projektek keretében hatalmas kínai befektetések érkeztek, például a híres gwadari kikötő, amely az Indiai-óceánon adna Kínának kikötőt. Eközben az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatai sem gyengülnek.

Ez a szakértő szerint a „konnektivitás” kora: mindenki, különösen a középhatalmak arra játszanak, hogy minden irányba fenntartsák a csatornákat, és akivel lehet, azzal együttműködjenek – akár olyan országokkal is, amelyekkel más területeken konfliktusban állnak. Ez a hidegháborús, illetve poszthidegháborús korszakban elképzelhetetlen lett volna, amikor az Egyesült Államokhoz való igazodás jelentett mindent.

Az iráni–szaúdi viszony mint példa

A iráni–szaúdi viszony a szakértő szerint kiváló példa erre. A hagyományos logika szerint egy síita és egy szunnita, egymással ellenséges országról van szó. 2018-ban még közel-keleti hidegháborúról beszéltek, bezárták egymás nagykövetségeit, kiutasították a diplomatákat. A kapcsolat azonban a 2020-as évek elején normalizálódni kezdett: újranyitották a nagykövetségeket, és újraindult a párbeszéd.

Amikor 2026-ban elkezdődött a háború, Szaúd-Arábia a többi öböl menti állammal együtt azt próbálta elérni, hogy ne induljon el a konfliktus, mert nekik nem volt érdekük. Wagner Péter ezért kerüli a „szaúdi–iráni konfliktus” vagy „háború” kifejezést, mert a szaúdiak igyekeznek elkerülni a háborús viszonyt Iránnal.

Izrael aggodalmai és az Ábrahám-megállapodások

Izrael a vendég szerint aggodalommal figyeli a mekkai fejleményt, mert különösen Törökországgal éleződött ki a kapcsolata. A napokban is bombáztak Szíriában. Az izraeli–török viszonyt az határozza meg, hogy az Asszad-rezsim 2024 decemberi bukásával Törökország befolyása Szíriára kiterjedt, ami török katonai jelenlétet is jelent. Izraelnek ezzel az új helyzettel valamit kezdenie kell.

Az izraeli–szaúdi viszonyról a szakértő felidézte, hogy 2020-ban kötötték meg az Ábrahám-megállapodásokat. Első körben Izrael, az Egyesült Arab Emírségek és Bahrein vettek részt, később csatlakozott Marokkó és – furcsa módon – Szudán is. Ezek az országok elismerték Izraelt és diplomáciai kapcsolatot létesítettek vele. Amerikai szempontból az volt a cél, hogy a két szövetségi kört – Izraelt és az öböl menti szövetségeseket – összekössék, mielőtt az Egyesült Államok kijön a Közel-Keletről. Akkor mindenki azt várta, hogy Szaúd-Arábia idővel csatlakozik.

A szaúdiak azonban – mint Mekka és Medina, az iszlám két legszentebb helyének őrzői – különösen óvatosak voltak, mert az ő felelősségük nagyobb, mint egy átlagos muszlim országé. A gázai háború aztán lezárta ezt a közeledést. Az Ábrahám-megállapodásokban nem szerepeltek a palesztinok, és a palesztin ügy sem. 2020-ban úgy tűnt, ez az ügy lekerült a napirendről, és az öbölállamok pragmatikusan befektetést, stabilitást és együttműködést keresve hajlandók lettek volna túllépni rajta. 2026-ra azonban a gázai háború hatására a palesztin kérdés újra felértékelődött.

„Az Izrael által a gázai területen okozott pusztítás miatt ez a közvélemény számára politikai kérdéssé vált” – Wagner Péter *

Ma már szerinte senki sem gondol arra, hogy Szaúd-Arábia csatlakozna az Ábrahám-megállapodáshoz.

Lehetséges bővítés: Egyiptom és Irán?

A mekkai megállapodás kapcsán Egyiptom és Irán neve is felmerült. Az interjú napján, augusztus 23-án két hírt talált a vendég. Az egyik szerint a pakisztáni vezérkari főnök Teheránba látogatott, hivatalosan azért, hogy közvetítsen Irán és az Egyesült Államok között a béke vagy a tűzszünet meghosszabbítása kapcsán. A másik hír szerint a három ország meghívta Iránt a mekkai megállapodásba. Ezt délután cáfolták, illetve diplomatikusan elmosták: egy iráni szóvivő először bemondta, hogy Iránt meghívták, majd a külügyminisztériumi szóvivő jelezte, hogy nem pontosan ez történt, de explicit módon nem cáfolta, hogy ilyen megkeresés nem volt.

Wagner Péter szerint ha van is igazság a hírben, lehetséges, hogy nem explicit tagságnak hívták meg Iránt. A pakisztáni vezérkari főnök azonban tárgyalhatott erről is. Mindez abba az irányba mutat, hogy ezek az országok maguk akarnak valamilyen közel-keleti rendet kialakítani, ha már az Egyesült Államokra nem számíthatnak.

A műsorvezető megjegyezte: ha Egyiptom és Irán csatlakozna, akkor a szövetségben az egyik a Szuezi-csatornát, a másik a Hormuzi-szorost ellenőrizné, ami masszív társaság lenne. A vendég szerint ez azonban nagyon nyugati megközelítés: ha meghalljuk, hogy valaki szövetséget köt, rögtön NATO-t vagy EU-t vizionálunk. Példaként a Sanghaji Együttműködési Szervezetet hozta fel, amelynek tagja Oroszország, Kína, Pakisztán, India és mások. Gondolhatnánk, hogy hatalmas szövetség, de azon kívül, hogy néha üléseznek, és évente egyszer tartanak egy terrorizmusellenes hadgyakorlatot Tádzsikisztánban vagy Kirgizisztánban, nincs sok látható közös eredményük.

Wagner Péter szerint a mekkai megállapodás tesztje már napokkal később eljött, amikor iráni rakéták hullottak Szaúd-Arábiára, és senki nem lépett harcba.

„Senki nem lépett harcba” – Wagner Péter *

Mindez azt jelzi, hogy nem szabad európai módon elképzelni az ilyen megállapodásokat, mintha először mindent jogilag harmonizálnának, aztán az életbe lépne. Itt a felek elkezdik kialakítani a kereteket, feltérképezik a mozgásteret, és megnézik, milyen területeken tudnak együttműködni. A szakértő szerint ezek az országok professzionális diplomatákkal és államférfiakkal rendelkeznek, senki nem akar magának rosszat. Nem írnának alá kölcsönös védelmi szövetséget úgy, hogy másnap Törökországnak harcba kelljen lépnie Iránnal Szaúd-Arábia megtámadása miatt. Valószínűleg kitalálták, mit fognak mondani, ha nyilatkozniuk kell. A NATO-ban is feltehetően akkor lép be a kölcsönösségi klauzula, ha a megtámadott ország kéri. Egy valódi szervezethez politikai tanácskozó testület, katonai és parancsnoki struktúra, valamint interoperabilitás kellene, különben a háború ködében a saját erők közötti súrlódásokból áldozatok lehetnek.

Kína és a „puha, homályos szövetségek”

A vendég nem tudta biztosan, mit gondol Kína a mekkai megállapodásról, és nem akart találgatni. Benyomása szerint Kína számára ennek nincs Kína-ellenes éle, és alapvetően nem fenyegeti Kína érdekeit a térségben. Kína úgy lehet vele, hogy ezek az országok azt csinálnak, amit akarnak, ez szuverén döntésük. Amíg az ujgurok ügyét nem hozzák szóba, addig nincs ok aggodalomra – Törökország és Pakisztán eddig sem hozta szóba, és hármas katonai szövetségként sem fogják. A NATO is tartózkodik a politikai kérdésektől, különösen a tagországok és más országok közötti ügyekben való megnyilvánulástól; egy katonai szövetség katonai témákkal foglalkozik.

Irán elleni gazdasági nyomás

A műsorvezető utalt rá, hogy az amerikai pénzügyminiszter egy amerikai újságban gazdasági „D-napról” beszélt Irán ellen, és soha ilyen erővel nem léptek még fel gazdasági szankciókkal. Felvetette, hogy az 1979-es iszlám forradalom óta folyamatosan vannak szankciók, és kérdezte, meg tudják-e roppantani Iránt.

A vendég „laikus válasza” szerint nem tudják megroppantani. Szerinte önmagában is rejtély, hogy Irán hogyan működik úgy, hogy nem tudja exportálni az olaját, hiszen a Hormuzi-szoros le van zárva. Vannak alternatív csatornák és szárazföldi útvonalak, de az iráni állam bevételei nagyban lecsökkentek, és Iránban már a háború előtt is óriási gazdasági problémák voltak. Nem tudja, az Egyesült Államok milyen gazdasági intézkedést tud még bevetni, amit eddig nem vetett be.

Az első Trump-adminisztráció idején a jelszó a „maximum pressure”, azaz maximális nyomás volt. Akkor a retorika harciasan Irán-ellenes volt, de Trump azt mondta, nem akar több katonai akciót, és nem kezdenek újabb katonai vállalkozásokba – nem is kezdtek. Most viszont „maximum economic pressure”-ről, azaz maximális gazdasági nyomásról beszélnek, és közben háborúznak is. A szakértő szerint Iránt már elvágták a nemzetközi piacoktól, ahol lehetett; a Hormuzi-szorost egyrészt Irán zárta le az Egyesült Államok és a tankerhajók előtt, másrészt az Egyesült Államok zárta le az iráni olajat szállító hajók előtt. Nem tudja, hogyan lehetne ezt tovább szorítani.

Megnyerhető-e az Irán elleni háború?

A beszélgetésben felidézték, hogy az Egyesült Államok és Izrael februárban kezdte a háborút, néhány naposra tervezték, és lényegében az első napon megölték a teljes iráni felső vezetést. Azóta Irán „sok vezetéssel” működik.

Wagner Péter szerint amit az Egyesült Államok és Izrael elkezdett, csak akkor lehetne győzelemnek nevezni, ha a növekvő gazdasági nyomás hatására felkelés törne ki Iránban. A támadás előtt majdnem kitört egy felkelés: sok városban nagy tüntetések voltak, az iráni hatalmi erők embereket öltek. A támadás után ennek vége lett, mert mindenki a rezsim mögé állt, miután az országot megtámadták; az iráni rezsim összekapta magát, megerősítette védelmét, és elkezdte elnyomni a disszidens nézeteket. Most kevés esélyt lát arra, hogy Iránban társadalmi mozgás induljon.

„Katonai győzelmet szinte biztos, hogy nem tudnak aratni Iránban” – Wagner Péter *

Hozzátette: nemcsak ő tanácstalan a háború kimenetelét illetően, hanem az általa olvasott elemzők is. Volt egy 60 napos tűzszünet, amely lejárt, és feltehetően erre válaszul hirdették meg az újabb gazdasági nyomást. Azt sem tudja, hogyan tudná az Egyesült Államok vagy a jelenlegi amerikai kormány rávenni Iránt, hogy lemondjon az érdekeiről.

Iránban a szakértő szerint két tábor van a vezetésben: az egyik – főként a gazdasági nehézségek miatt – szorgalmazná a tárgyalásokat és valamiféle kompromisszumot az Egyesült Államokkal, a másik keményvonalas tábor azonban nem akar alkudni és engedni. A napokban megjelent hírek szerint, miután az amerikaiak és izraeliek kiiktatták az iráni politikai és katonai vezetés egy részét, a frissen kinevezett legfelsőbb katonai és félkatonai pozíciókban – például a Forradalmi Gárda élén – nem a következő, 50-es generáció képviselői kaptak helyet, hanem visszatért a 70-es generáció: olyan emberek, akik már visszavonultak, és a 2010-es években nyugdíjba mentek. Ők azok, akik együtt harcoltak a 80-as évekbeli iraki–iráni háborúban, és annak idején például a Forradalmi Gárda hírszerzését szervezték. Most őket hozták vissza.

Nyomásállóbbak-e a nem demokratikus rendszerek?

A műsorvezető felvetette, hogy a diktatórikus rendszerek szükségképpen nyomásállóbbak-e, hiszen Irán 1979 óta „áll mindent”, miközben az Egyesült Államokban félidős választások és kongresszusi korlátok nehezítik a döntéshozatalt.

A vendég óvatosan fogalmazott: erre csak akkor válaszolna határozottan, ha olvasott volna releváns kutatást, de nem jut eszébe. Láttak már rezsimeket összedőlni, például az Asszad-rezsimet. Igaz, az ifjabb Asszad 2000 óta volt hatalmon, és az utolsó 15 évet háborús helyzetben élte túl. Wagner Péter nem mondaná, hogy a diktatúrák általánosságban túlélőbbek. A nyomásállóság szerinte nem attól függ, hogy egy ország demokrácia-e, hanem a méretétől és a külső segítségtől. Az Asszad-rezsim sem bírta volna 15 évig, ha Irán és Oroszország nem áll mögé, és ha az Egyesült Államok valóban fel akarta volna számolni – szerinte azonban Washington nem akarta valóban.

Lehet vitatkozni arról, hogy az Egyesült Államok katonai képességei alkalmasak-e egy Irán méretű ország legyőzésére. Most légi háború zajlik, abból kiindulva, hogy levegőből bombázva le lehet győzni Iránt. Nem tudni, elgondolkodott-e bárki azon, hogy egy félmilliós amerikai hadsereggel partra szállva Dél-Iránban és elindulva Teherán felé változna-e az iráni rezsim nyomásállósága. Afganisztán és Irak után nyilván senkinek nem jut eszébe ilyen, mert azok rosszul elsült kísérletek voltak. Szaddám Huszein is nyomásállónak tűnt 1968 és 2003 között, majd amikor megjelent 100 ezer amerikai katona, kiderült, hogy nem az. Ehhez azonban meg kellene szerezni a bátorságot ahhoz, hogy amerikai katonák haljanak meg.

Tudományos megközelítésben először definiálni kellene a nyomásállóságot. Irán a vendég szerint komoly ország, nem hétköznapi diktatúra: jelentős erőforrásai, nagy földrajzi kiterjedése és jelentős lakossága van, ráadásul forradalmi ideológiája is. Lehet, hogy demokráciaként is ugyanilyen nyomásálló lenne. A társadalmi reziliencia – a külső intervencióval szembeni ellenállóképesség, a rezsim melletti kiállás és a rendszer legitimitásának támogatása – is a nyomásállóság része. Ez aláássa azt a nyugati elképzelést, hogy az iráni társadalom teljesen utálja a rezsimet, és csak arra vár, hogy felkeljen.

„Irán az egy komoly ország... nem egy hétköznapi diktatúra” – Wagner Péter *

Amerikai erőátcsoportosítás, rakétavédelmi készletek, védelmi ipar

A beszélgetés végén szóba került, hogy az Egyesült Államok hová csoportosítja át erőit, és hogy Irán ellen a jelentős fegyverzet egy részét felhasználták. A szakértő szerint az eredeti elképzelés az volt, hogy a Közel-Keletről és Európából felszabaduló erőket a Távol-Keleten állomásoztatják, de érdemi nagy erősítést nem látni. Talán a Fülöp-szigetek az egyetlen, ahol újra nyitottak katonai bázisokat, és megnőtt az amerikai jelenlét, Japánban és Dél-Koreában nem változott. Hallani lehetett arról, hogy az ott állomásozó amerikai katonák egy ideig ne gyakorlatozzanak a dél-koreai hadsereggel, de nem történt meg százezrek kivonása, majd átvezénylése a Távol-Keletre. Ausztráliában nyitottak új bázist, ott megjelent az amerikai katonai jelenlét, de érdemi nagy átcsoportosítás egyelőre nem történt.

A ballisztikus rakéták és drónok elhárítására szolgáló elhárító rakéták hiánya a vendég szerint súlyos probléma, amelyet biztosan meg fognak oldani. A probléma gyökere, hogy az orosz–ukrán háború, majd az iráni háború egyszerre növelte meg a keresletet. Az orosz–ukrán háborúban Ukrajna amerikai és európai segélyként kapott rakétavédelmi rendszereket, azzal a logikával, hogy tartalékot képeznek, és az ukránok leamortizálják az orosz rakétákat, drónokat. Abban azonban Nyugaton sokan tévedtek, hogy az oroszok a szankciók ellenére képesek lesznek felfuttatni saját rakéta- és dróngyártásukat. Az Ukrajna felé indított orosz drónok és ballisztikus rakéták száma nem csökkent, hanem nőtt.

2026-ban ebbe érkezett bele az iráni háború. A vendég szerint alulbecsülték Irán képességét arra, hogy elviselje a légitámadásokat, válaszcsapásokat mérjen, és ezt hosszú távon, újra és újra hullámokban fenntartsa. Azt viszont nem becsülték alá, hogy az irániak képesek pontosan eltalálni célpontokat – akár több száz kilométerre lévő épületet vagy olajfinomítót –, mert erre már korábban nyilvános példákat szolgáltattak. Így fordulhatott elő, hogy nyilvános forrásokban számolgatások jelentek meg arról, hogy az amerikai elhárító rakéták készletei kritikusan alacsony szintre csökkentek.

A megoldást Wagner Péter abban látja, hogy az amerikai középtávú védelmi kiadási tervek szerint a termelést ötszörösére, tízszeresére akarják felfuttatni. Az eszközökre szánt források úgy nőttek meg, hogy jövőre nem 200 darabot akarnak gyártani valamelyik elhárító rakétából, hanem 2000-et. Emellett mindenki innovál: az amerikai gyártók az egymillió dolláros elhárító rakéták mellé olcsóbb megoldásokat fejlesztenek, és amerikai startupok is megjelentek, amelyek az olcsóbb drónok elleni védelmet tesztelik – sokan Ukrajnában. Kis drón ellen kis elhárító drón, nagyobb drón ellen nagyobb elhárító drón vagy rakéta. A kezdeti fejlesztési költségek magasak, de idővel csökkenni fognak.

A szakértő hisz a demokratikus országok alkalmazkodóképességében: amikor észlelik a problémát, és fenyegetőnek tartják, erőforrásokat rendelnek hozzá, a nyugati vállalati innováció pedig megoldást talál. Nem lesz olcsó, és nem egy éven belül születik meg a megoldás. A hibát abban látja, hogy a megnövekedett igény egyszerre érkezett, a gyártókapacitás pedig mindig késve áll rá.

A védelmi ipar történeti összefüggését is felvázolta: a 90-es évektől csökkentek a védelmi kiadások, ezért az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Európában is összeolvadások történtek. Régen nagyjából 25 nagy amerikai hadipari vállalat volt, a 90-es évek második felére négy maradt. A verseny csökkenése miatt néha egy adott eszközt egyetlen cég gyártott, így a kormánynak alig volt mozgástere alkudni. Most viszont minden kormány növeli a védelmi kiadásait, új fenyegetések jelentek meg, és megindult a verseny. Vannak a nagy, régi „őskövület” cégek, amelyek 30-40 éve jelen vannak hatalmas munkaerővel és kutatás-fejlesztéssel, és vannak az új kis startupok, amelyek kifejezetten a drónok elleni védelemre léptek be. Utóbbiak letörték az árakat.

„Ma nem lehet ugyanazért az eszközért 100 000 dollárt elkérni, mert már három szereplő van a piacon, és verseny van, innováció van” – Wagner Péter *

Így a költségek csökkenhetnek, és a beszerzés hatékonyabbá válhat.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • Az átiratban szereplő kérdés: „Ina örömmel szemléli, szereti állítólag az ilyen puha kicsit homályos szövetségeket.” A „Ina” szó nagy valószínűséggel Kínára utal, de a felvétel ezen pontján nem egyértelmű, pontosan hogyan hangzott a kérdés.
  • „Előjönnek most az 500 millió dollárossal meg újakat fejlesztenek” – az elhárító rakéták költségei kapcsán hangzott el; a szövegkörnyezetből valószínűleg olcsóbb (talán 500 ezer dolláros) rakétákról van szó, de a számérték bizonytalan.
  • „Ne képzeljünk egy ilyen kürtőkolapos szivarozó embert” – a „kürtőkolapos” kifejezés bizonytalan, valószínűleg cilinderes vagy kürtőkalapos üzletemberre utalhat a beszélő.
  • „Ez el is kezdődött, ezt megkötötték 2015-ben, de 2015-ben jött Donald Trump” – a második évszám feltehetően 2017-re utal, mivel Trump hivatali ideje 2017-ben kezdődött; az összefoglalóban ezért óvatosabban fogalmaztam.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Arén Magyarország egyik legtöbbet idézett rádió műsora.

[00:00:02]Várja önt a stúdióban.

[00:00:06]Vágner Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem agyuntusa.

[00:00:10]Az Aréna távközlési partnere a Van Magyarország.

[00:00:15]Segítse ön is munkánkat azzal, hogy feliratkozik csatornánkra.

[00:00:19]Jó napot kívánok az Arena hallgatóinknak.

[00:00:20]Exterde Tibor vagyok.

[00:00:20]A stúdióban itt van Vágner Péter, a Káruli Gáspán református Egyetem egyetemi docense.

[00:00:25]A beszélgetést a rádióban felvételről hallják.

[00:00:27]Köszönöm, hogy elfogadta a meghívást.

[00:00:30]Augusztus 7-én egy közös védelmi megállapodást kötött Mekkában Szaudarábia, Törökország és Pakisztán.

[00:00:36]Egy olajállam, egy NATO tag meg egy atomhatalom.

[00:00:38]Mi szükségük van erre?

[00:00:42]Mi szükségük van erre?

[00:00:44]Én ezt a a lépést egy egy hosszú folyamat egyik látványos pillanatának tartom, ami arról szól, hogy különösen Szaudarábia hogyan keresi a helyét abban a regionális rendben, amelyet ideig az Egyesült Államok omnipotens jelenléte jellemzött a megelőző 30 évben, de akár 50 évben.

[00:01:05]Ö és amely az elmúlt évben években talán már egy évtizedben lassan erodálódni kezdett.

[00:01:15]És azt látjuk, hogy az elmúlt évtizedben ismét nagyon dinamikussá vált a közelkelet abban az értelemben, hogy az államok elkezdtek helyezkedni, középhatalmak elkezdtek új kapcsolatokat keresni, új szövetségeket kialakítani, agresszívabbá vagy asszertívebbé váltak.

[00:01:36]Ugye, hogy ezt mi szoktuk használni a külpolitikai érd érdekérvényesítésükben.

[00:01:41]Kevésbé hallgatnak, kevésbé várnak az Egyesült Államoknak.

[00:01:43]az addigi Hegemonnak a jóváhagyására, és ez ebbe a ebbe a folyamatba illeszkedik, amikor ez a három állam mindaga is ugyanezeket a folyamat folyamatokat játsza le, és most kötőttek egy ilyen katonai megállapodást.

[00:01:58]Hogyha Szaarábiába nem esik be néhány iráni drón meg rakéta, akkor most ezt megkötötték volna?

[00:02:02]Tehát a folyamat akkor is ugyanide vezetett volna?

[00:02:07]Ha semmi nem változott volna a Közelkeleten az elmúlt fél évtizedben legalább, akkor lehet, hogy nem kötötték volna meg, de ugye miután az Egyesült Államok most már több mint egy évtizede hajtogatja, az talán el erős kifejezés, de egy egy több mint egy évtizedde bejelentette, hogy ő nagyon helyesen Kínát tekinti a fő kihívójának és ezért az erőforrásait megpróbálja lassan átcsoportosítani Európából és az öböltérségből a távolkelet felé.

[00:02:41]Ezért ez ugye olyan lépéseket indukált az Egyesült Államok részéről az elmúlt években, évtizedben, amelyek amelyek mind oda vezettek, hogy Irán is, Törökország is, Sza-arábia is, Izrael is egyébként Egyesült Arab Emirségek mind új utakat kezdtek el keresni.

[00:02:59]És ezt a 2023-as Hamas támadása Izrael ellen, majd a arra adott izraeli válasz, majd a 2025-ös 12 napos háború Irán ellen Izrael és az Egyesült Államok részéről, majd most a 2026-os háború, ezek mind ebbe az irányba tolták el Szaarábi is.

[00:03:19]Üüm olyan védelmi rendszer lesz ez, mint a NATO.

[00:03:24]Olyan címek jelentek meg, hogy az Iszlám NATO nagyon jól el lehet ezt így adni.

[00:03:30]Ő én ezt a én ezt a sajtó kíváncsiságának vagy figyelemfelkeltésének tudom nem tudjuk, vagy legalábbis én még nem tudom, hogy ebbe az irányba fog-e ez elmenni.

[00:03:42]Nyilván ugye az ragadta meg mindenki figyelmét, hogy van egy ilyen kölcsönös védelmi klauzula ebben a megállapodásban.

[00:03:49]Miközben hangsúlyozák, ugye ez egy védelmi megállapodás, ahogy a NATO is mindig hangsúlyozza magáról, hogy ez egy, hogy ez senki ellen nem irányul, hanem ez egy védelmi megállapodás.

[00:03:59]De az, hogy hogy ez a NATO, hogy ez az iszlám NATO legyen, ahhoz még nagyon sok mindennek kell lene történnie.

[00:04:04]Ugye a NATO többek között nemcsak egy katonai szövetség, hanem egy létező az elmúlt évtizedek alatt finomított és működésképessé tartott katonai struktúrát is jelent.

[00:04:18]egy intenzív politikai konzultációs mechanizmust is jelent, ahol egyfelől biztosítva van azt, hogy mindenki egyenlő, másfelől a a NATO azért maradt működőképes a megelőző évtizedekben, mert az Egyesült Államok, amely a legerősebb ugye katonát, azt a NATO kapcsán mostanában ugye megint rengeteget lehet hallani.

[00:04:36]Az Egyesült Államok olyan katonai kapacitásokkal és képességekkel rendelkezett, amelyekkel mindig ki tudta pótolni azt a NATO katonai képességében, hogyha ezt a többi tagállam nem tudta előadni.

[00:04:49]És ugye bizonyos értelemben, bár nem szoktunk rá így tekinteni, de azért a a NATO is az Egyesült Államoknak azt a multilaterális együttműködésen alapuló világrendjét támogatta, ami ugye a gyakorlatban azt jelenti, hogyha ha az Egyesült Államoknak Szerbiával problémája volt, vagy Jugoszláviával problémája volt, akkor nem Koszovo kapcsán nem az Egyesült Államok támadta meg végül Jugoszláviát, hanem a NATO.

[00:05:15]Ugye ez kicsit szexibben hangzik, vagy vagy kevésbé közöt lehet kreálni valami új jogi kategóriát, ami alapján ez valamennyire magyarázhatóvá vált, hogy ezt miért csinálja.

[00:05:27]Igen, de én én engem engem kevésbé a a jogi kategória ragadt meg, mint az, hogy az Egyesült Államok volt ennek a motorja, önáll volt az elő erőforrás.

[00:05:35]Most van három egyenlőméretű nem teljesen, de van három regionális hatalom egyelőre csak ebben a szövetségben, amelyeknél nem látom, hogy hogy ki lesz az, mert ugye az, hogy az Egyesült Államok nagyon erős volt ebben a katonai szövetségben, és ő volt a európai országok védelmének a biztosítója egy esetleges szovjet fenyegetéssel szemben, ugye azt azt is indukálta, hogy ezek az európai országok hajlandóak voltak az amerikai politikát követni, hiszen cserébe kaptak valamit.

[00:06:02]Ez ebben a felállásban jelenleg teljesen, nem teljesen, de szerintem hiányzik, mert ugyan Irán és Szaarábia között még annak ellenére is, hogy tudom, hogy Irán rakétákat lő ki Szaarábiára, de még akkor se nevezném explicite ellenséges viszonynak.

[00:06:18]Törökország és Irán között és Pakisztán és Irán között nincs ilyen rossz viszony.

[00:06:23]Tehát, hogy itt itt az a a közös ellenségkép például hiányzik.

[00:06:26]Üüm, ki mit fog beleadni ebbe a rendszerbe?

[00:06:29]Van akinek van atomfegyvere.

[00:06:31]Ez Pakisztán, Törökország, NATO tag.

[00:06:31]egy rendkívül erős, ütőképes tapasztalt hadserege van.

[00:06:35]Szaudarábia meg gazdag is olaja van.

[00:06:38]Ezt így adják össze.

[00:06:38]Ebből jön ki ez a kevercs.

[00:06:40]Szerintem ezzel még előre sietünk.

[00:06:43]Mert az, hogy ki mit ad bele ebbe a ugye a NATOónak nincs hadserege, ha maradhatok a NATO példán, a NATOónak nincs hadserege, tehát a NATO-nál az van, hogyha valamilyen feladat van, a NATO-nak van egy parancsnoki struktúrája, az a parancsnoki struktúra a politikai útmutatás alapján összeállítja, hogy milyen mértékű, milyen méretű, milyen képességekkel rendelkező katonai erőre van szükség.

[00:07:07]Ezt láttuk Koszovóba, ezt láttuk Afganisztánba, és akkor a tagországok ezt összeadták.

[00:07:14]Tehát, hogy innentől kezdve, ha most tényleg, ha csak így szabadon agyalhatok, ha egy válságkezelő misszióra lesz szükség egy afrikai országban, és abban valamiért ez a három ország mindhárom részt akar venni, akkor akkor majd az ott jelentkező feladat fogja eldönteni, hogy mire lesz szükség.

[00:07:32]És ha most megint csak így hasalok így a elmúlt évszédek példáib, ha kell oda egy 10000 fős katonai erő amiben kell 50 helikopter, 200 orvos, katonai orvos és és 10000 gyalogos katona, akkor majd ez a három ország az aktuális lehetőségeinek és igényeiknek megfelelően fogja ezt a katonai csomagot összerakni.

[00:07:52]Itt szerintem az az egy az egy rossz irány, ha vagy legalábbis szerintem a nemzetközi példák, ha még főleg, ha Nátonál maradunk, nem adják össze ezt a fajta feltétlen irányt, hogy hogy a hogy a hogy a hogy hogy Pakisztán adja majd a nukleáris védőernyőt és Törökország adja a fő katonai erőt, és Szaarábia csak fizetni fog.

[00:08:17]Szaudarábia az elmúlt egy évtizedben a a légierejét tekintve letett olyan eredményeket, amelyeket a Jemen többek között a Yemen elleni háborúban, amiket nem gondoltunk volna róluk.

[00:08:28]A pakisztáni hadsereg bármilyen erős is, és rendelkezik nukleáris védőernyővel vagy nukleáris fegyverekkel.

[00:08:36]Az úgynevezett erőkivetítési képessége az, hogy a katonai erőjét és mint ezt egy csomagot képzeljük el ne csak azt, hogy 100 katonát felrakunk egy repülőgépre és elrepülünk vele valahova.

[00:08:48]Az erőkivetítési képessége viszonylag gyenge.

[00:08:50]Törökország hadserega szerintem valamivel kisebb, vagy ugyanakkora, mint mint mint pakisztáni.

[00:08:56]Viszont a török erőkivetítést erőkivetítési képesség az elmúlt évtizedben rendkívül sokat fejlődött.

[00:09:05]Tehát ez egy ez én ezt Törökországot néha egy ilyen mini Egyesült Államoknak hívom.

[00:09:09]Ugye ez egy abban az értelemben, hogy az Egyesült Államokról tudjuk, hogy bárhol konfliktus jelent meg a világban az elmúlt évtizedekben, megjelent egy amerikai anyahajó, megjelentek nagy teherszállítógépek és a semmiből létrehozták egy amerikai katonai bázist, és neki tudtak kezdeni.

[00:09:22]Törükország ezt ezt kicsiben már tudja csinálni, amin amiből ami amit abból látunk, hogy hogy Líbiában, Szomáliában, Katarban megjelentek a török katonai bá, nem tudom száliát említettem ugye, megjelenek török katonai bázisok, van török repülőgéphordozó.

[00:09:42]Az az egész török hadsereg afellől a képesség felől, hogy képesek vagyunk a határainkat megvédeni egy külső támadástól, ami egy viszonylag statikus képességét jelent, és amelyből hiányoznak ezek az erőkivetítési képességek.

[00:09:52]elindult az elmúlt évtizedben abba az irányba, hogy miközben képesek vagyunk a határainkat is megvédeni, de képesek vagyunk nem csak, hogy elküldeni több 100 vagy akár 1000 katonát Szomáliába, ami azért elég messze van, de azt fen is tudjuk tartani, azt el is tudjuk látni.

[00:10:09]Pakisztánnál ilyet nagyon nem látunk, Szaarábiánál ilyet ilyet egyelőre nem látunk.

[00:10:14]Az világos, hogy milyen fenyegetés ellen szervezik ezt a védelmi szövetséget.

[00:10:20]Mindenki ugyan nem nem szerintem szerintem itt nincs egységes fenyegetségkép sem.

[00:10:23]Ugye Pakisztánnak az egyértelmű fenyegetést India jelenti, és kisebb mértékben a az afganisztáni tálib rezsim.

[00:10:31]Törökország számára az fenyegetésről talán nem beszélnék, de ugye Törökországnak alapvetően Izraellel van konfliktusa és hát Görögországgal ugye a fesz barátságnak nem nevezném.

[00:10:46]Ugye ott a görög szigetvilág a török partok mögött ez ez egy konfliktusforrás, illetve a Törökországnak a Földközi tenger keleti medencéjében észak-ciprus és a és az ottani földgázterületek feletti kontroll ad egy összeütközést Izraellel is, Görögországgal is, Ciprussal is.

[00:11:06]Tehát Törökországnak erre van a konfliktus zónája.

[00:11:14]Szaúdiarábiának alapvetően ugye most Yemen és és valamilyen módon Irán és ugye Szudánban is ugye ott az Egyesült Arab Emiruségekkel van konfliktus.

[00:11:24]Tehát, hogy nincsenek nagyon én én nem látok átfedéseket igazából ezek között a ezek között a kihívások között.

[00:11:29]És amiket amiket olvasgattam az amerikai szakértők ugye ők ők ők hajlamosak azt mondani, hogy hogy ezt hogy ez ezt ezt nem a katonai fenyegetésre adott válaszként kell nézni ezt a lépést, hanem arra, hogy az Egyesült Államok, mint a talán innen kezdtük, mint a mint a régió fő biztosítója egyre megbízhatatlanabbá válik, távolodik az és ez az iráni háború ez most a az amerikaiaknak a megítélését.

[00:12:01]Hát az az talán túlzás lenne, mert sok amerikai katon.

[00:12:04]Tehát ha ha innen nézzük, hogy Vietnam, hogy hogy meg milyen áldozatokkal járt, akkor ez nem hasonlítható össze.

[00:12:09]Ö hanem hanem abban az értelemben, hogy hogy idáig az volt a képünk, hogy az Egyesült Államok képes az öbölmenti szövetségit megvédeni egy iráni fenyegetéstől.

[00:12:19]Erre épült fel az elmint elmúlt 30 év.

[00:12:21]Ez volt a logikája annak, hogy amerikai bázisok voltak az öböl térségben, és közben az öböl államok amerikai részvényeket, amerikai befektetéseket eszközöltek, és mellette amerikai haditechnikai eszközöket vettek, kvázi kiszervezve a biztonságokat az Egyesült Államok részére.

[00:12:39]De ez egy ez egy kölcsönösen előnyösnek vélt együttműködés volt.

[00:12:45]És és most azt látjuk ezzel különösen a 2026-os háborúban, hogy az Egyesült Államok nem képes megvédeni, nem képes garantálni, nem képes elrettenteni iránt nem csak a saját bázisai, de az öbölmenti szövetséginek a támadásától is.

[00:13:03]És ez természetszerűleg minden országot arra kell szerintem ez egy racionális lépés a részükről, hogy hogy jó, hát az Egyesült Államok még azért itt van, még azért vannak bázisai, de hát akkor akkor keressünk más módokat, próbáljuk szorosabbra szűni a a kapcsolatrendszerünket.

[00:13:18]És ezt láttuk azáltal is, hogy az elmúlt egy évtizedben például Szaudarábia is, tehát az Egyesült Arabbi Emirségek is Kínával is és Oroszországgal is javította a kapcsolatait.

[00:13:28]Tehát az az egyoldalú tiszta függőnek tűnő helyzet, ami a 90-es éveket, 2000-es éveket jellemezte, az már azután elkezdett erodálódni akkor még nagyon finoman, amikor amikor az Egyesült Államok ugye ez azt hiszem 2012 Hillary Clinton bejelentése, hogy Pivutto Ézsia, vagy az Ázsia felé fordulás, ugye Obama alatt mindenki várta, hogy ebből mi lesz.

[00:13:50]Ez ez Clinton ugye az Clinton Obamának volt a külügyminisztere, de de Obamát elvitte az iszlám állam meg az orosz-ukrán konfliktus 2014-ben.

[00:13:58]Neki nem volt erre nagyon ideig.

[00:14:00]Ugye az egyetlen érdemi lépést, amit hozzáillesztettünk az ő korszakához, ez az Iránnal való nukleáris megállapodása, GCPO, ez átfogó megállapodás, aminek a keretében Irán lemondott volna a katonai cél nukleáris programjáról, cserébe feloldották volna a szankciókat.

[00:14:17]Ez el is kezdődött, ezt megkötötték 2015-ben, de 2015-ben jött Donald Trump, és akkor ő felmondta egyoldalúan ezt a ezt a megállapodást.

[00:14:26]Tehát maga a folyamat, amit a közelkeleti vezetők érzékeltek, vagy láthattak Washingtonba, az, hogy Washingtonban megjelent egy szándék, hogy ők innen el akarnak fordulni.

[00:14:36]Mindenki várta, hogy ez hogy fog materializálódni.

[00:14:40]Mi lesz belőle?

[00:14:41]Mi lesz belőle?

[00:14:41]Obama alatt nem sok minden lett belőle, de de az öböl államok is és Izrael is számára hát most az ijesztő, az lehet, hogy egy erős szó, ijesztő volt, hogy hogy Iránnal megállapodott az Obama adminisztráció.

[00:14:55]Ugye az ő olvasatuk és természetesen az amerikai republikánusoknak az olvasata az volt, hogy mivel ez a megállapodás ez csak 20 évre köttetett, itt a itt az Obama adminisztráció kvázi egy laufot ad az irániaknak arra, hogy megerősödjenek az elkövetkező 20 évbe és utána visszatérjenek, hogyha akarjanak ezek az atoproz a de az Obama adminisztráció lépése ez a megállapodás részben azzal volt magyarázatú ugye, hogy a a főok, amiért az Egyesült Államok a Közelkeleten ilyen nagyszámokkal több 10000 főnyi katonai erőt, egy egész flottát át köt le az Irán jelentette fenyegetés.

[00:15:27]Ha Iránnal a diplomácia kerül előtérbe, és Iránnal együtt tudunk működni, akkor onnan felszabadulnak a katonai erők, felszabadulnak erőforrások, felszabadul egy csomó pénz, és ugye ezek is mehetnek a távolkelet felé.

[00:15:41]Az Egyesült az európai együttműködésben is annak idején megjelent ez, hogy hogy akkor Obama bejelentette, hogy szeretném Európában is csökkenteni az amerikai erők számát.

[00:15:51]Emlékszem még ilyen konferenciákra 2012-ben meg 11-ben, hogy akkor akkor most mi lesz Európával, hogyan tudjuk benntartani az amerikaiakat egy ilyen helyzetben?

[00:16:00]De mondom a a 14-es krimi háború ezt a problémát megoldotta, mert Oroszország elfoglalta a krímet és innentől kezdve az Egyesült Államok nem gondolkodott be, hogy kivonja a katonai erőit, hanem akkor ott újragondolt rotációs erőket hozott vissza Európába satöbbi.

[00:16:19]Ühüm.

[00:16:20]Nem mondják fel az eredeti szövetségesi láncokat.

[00:16:22]Se Szaudarábia, se Törökország nem lép ki a NATOból, se Pakisztán.

[00:16:25]Örül az Egyesült Államok, hogy a szövetségesei a saját lábukra állnak, mert akkor a befolyása is fog csökkenni.

[00:16:34]Most az, hogy az amerikai reakciók azok voltak, hogy üdvözölték, ez egy dolog.

[00:16:39]Tehát oké, ugye a az amerikai kritika, hogy az európai ugye Európa felé jól ismerjük, mert ezek elég hangos kritikák voltak az elmúlt években, hogy Európa nem költ eleget a védelmére, és az Egyesült Államoknak kell biztosítania ezt a védelmet.

[00:16:53]És most mindenki boldog, mert egyre többet költenek az európai országok a védelmi kiadásokra.

[00:16:57]Ez a kritika trumpik részéről megjelent a közelkeleti szövetségeseiknél is.

[00:17:02]Tehát a mostani üdvözlő megnyilvánulások mögött az azért vál, hogy igen, örülünk, hogy az közelkedés szövetségesség nagyobb felelősséget vállalnak a saját biztonságuknak a szempontjából.

[00:17:15]Tehát itt itt ugye a régi logika, úgy értem, hogy a megelőző 70 év logikája az, hogy az Egyesült Államok hegemonként vagy vagy majdnem hegemon szereppen dominálja a szövetségesi rendszereit, és miközben rengeteg erőforrást tesz bele, azt is szeretné az történ ami amit ő szeretne.

[00:17:33]Most ez szerintem a hát a a második Trump adminisztrációval már nagyon látványosan kiderült, hogy ők ezen már túlléptek.

[00:17:40]Tehát ők már ő meg ők ők nem akarnak szerintem Washington nem akar a keleténél nagyobb erőforrásokat tartani.

[00:17:46]Látszik az Európával való viszony ez sokszor konfliktus a Trump adminisztráció sokszor ellenfélnek tartja Európát is, az európai uniót és az európai országokat is, ami ami innen nézve őrülten hangzik.

[00:17:57]Hát ugye az én paraszti logikám az, hogyha neki kéne a fő kihívója az elkövetkező, akkor ha nem is szövetséges, de legalább olyan, aki nem ellenséges velünk.

[00:18:07]Tehát, hogy ezek ezeket én de hát majd ez ez egy ez egy budapesti nem tudom 13.

[00:18:14]kerületi lakásból egy perspektíva, de hogy hogy ez egy kicsit furcsa, hogy hogy ők ennyire fekete-fehéren szemelik, de a lényeg, visszatérve a közelketre, az az hogy én szerintem ebből a szempontból hitelesek az amerikai reakciók, nagyon jó.

[00:18:26]Csupa olyan ország fűzi most szorosabbra a katonai együttműködését, akikkel mi is jóban vagyunk, akikkel mi is partneri viszonyt, vagy éppen szövetségési viszonyt vagyunk.

[00:18:36]Úgyhogy ez nekünk nem árt.

[00:18:37]Üüm.

[00:18:37]Jó, de van egy Kína nevű hatalmas ország, aminek szintén vannak partneriviszonyai Pakisztánnal például, Szaudarábiával például, mert valószínűleg Törökországgal is vannak, mert nem tart az Amerikai Egyesült Államok attól, hogy ahonnan ő kijön, oda valaki bemegy és azt Kínának fogják hívni.

[00:18:57]Biztos számolnak ezzel.

[00:18:57]biztos számolnak ezzel, de most hirtelen tehát nem nem tudok egy jó ellenérvet mondani.

[00:19:06]Valószínűleg nem azért, mert nincsen, hanem azért, mert nem jut eszembe.

[00:19:08]Ö ez szerintem így ilyen tisztán nem működik, hogy ahonnan az Egyesült Államok kijön oda be, mert ez azt feltételezi, hogy csak a nagy most, hogy még mindig abban az időszakban vagyunk, amikor csak a nagy hatalmaknak vannak érdekei.

[00:19:20]És a a a kisállamok és a és a közepes államok, vagy középhatalmak, azok meg elszenvedőinek a rendszerek.

[00:19:29]Az elmúlt 10 év minimum arról szól, hogy már a a középhatalmak is ugyanúgy fűzik az újjuk köré a nagy hatalmakat, és akekkel kijátsszák őket egymás ellen, és és egyenlő befolyást kérnek a külkapcsolataik alakításába, ahogy azt korábban a nagyhatalmaktól szoktuk meg.

[00:19:47]A közelketén különösen látszik az, hogy ugye én én általában Török Iránt Török Irán egyébként is, de rajta kívül Törökország, Izrael, Egyesült arab Emiségek és Szaudarábia mindúgy viselkedik, mintha egy nagy hatalom lenne.

[00:20:01]Igaz, hogy az ő homokozójuk csak a közelkelett, nem az egész világ, ahogy az Egyesült Államoké vagy Kínáé, de nagyon határozottan, ha kell az amerikai érdekekkel szembenve próbálják az érdekeiket érvényesíteni.

[00:20:15]az, hogy hogy sokkal több háborút vagy konfliktust vagy eszkalációt látunk ebben a térségben.

[00:20:22]Ez ez azért van, mert idáig egy Izrael vagy egy Szaarábbi vagy egy Törökország, ha valamilyen konfliktusa volt valami szereplővel egy a térségből, akkor az Egyesült Államokon keresztül próbálta meg ezt vagy megoldani.

[00:20:34]Vagy ha az Egyesült Államok érzékelte, hogy egy konfliktus erősödik, akkor beavatkozott a regionál stabilitás megőrzése érdekében.

[00:20:39]most nem avatkozik be, vagy most nem azzal a teljes erővel avatkozik be, hanem azt mondja, hogy úgy ennek a jele az, amit már említettem, hogy török volt egy líbiai polgárháború, ahol ahol a líbiai kormánynyal szembe felsorakozott a a líbiai ellenzék mögött a Egyiptom, Egyesült Arab Emiruségek, Oroszország, ugye ez már önmagában egy elég érdekes koalíció.

[00:21:05]És akkor mikor ez a ez a koalíció által támogatott katonai erő Tripoli elfoglalásával figyelt, akkor Törökország egyszerűen csak egyszerűen azt nem mondom, Törökország beavatkozott.

[00:21:15]Megvoltak az érdekeik az elmúlt évtizedekben is, de sose avatkozott bele katonailag egy líbiai konfliktusban, mert mégis csak ott van a földközi tenger túloldalán.

[00:21:23]Szomália ugyanez, Katar, amikor volt Katar, Szaudarábia és az Egyesült Arab Emiriségek között a konfliktus ugye, akkor Katart Irán és Törökország együtt védte meg, úgyhogy közben Katarba amerikai erők is állomásoznak azért, hogy nehogy ezeknek a szomszédos régóta baráti testvéri arabországoknak eszükbe jusson elfoglalni vagy megpuccsolni ezt a Kataria államot.

[00:21:48]Üüm, ki a legambiciózusabb ebben a hármasban?

[00:21:52]Törökország.

[00:21:54]Neki vannak a legtávolabbra látó elképzelései a térségen belül vagy azon kívül?

[00:22:00]Szerintem szerintem Törökország ugye hogyan definiáljuk, hogy ezt a legambiciózusabbat?

[00:22:05]Én azt Törökország fejlődött szerintem képességeiben a legtöbbet az elmúlt évtizedben vagy évtizedekben.

[00:22:16]Ugye Pakisztánon azt látjuk, hogy hogy Pakisztán nem tudott érdemben kilépni abból a konfliktusból, amit őt ami őt Indiával összefűzi.

[00:22:26]Ugye ez a kasvéri konfliktus.

[00:22:28]Plusz számára megjelent még Afganisztán, mint egy alacsony prioritású, alacsony kihívás jelentő, de mégis csak folyamatos konfliktus.

[00:22:39]Mindeközben a pakisztáni gazdaság folyamatosan évtizedek óta szenved és kínlódik, és a és a túlélés határán van.

[00:22:47]És Pakisztán fantasztikus módon egyensúlyoz a Kínával való kapcsolata és az Amerikával való kapcsolatai között.

[00:22:57]Tehát ugye volt egy időszak, amikor amikor Pakisztánt, mint mint az Egyesült Államok partneré, talán a szövetséges az erős lenne, írtuk le.

[00:23:08]Aztán láttunk egy eltávolodást Kína felé, Kína gazdaságilag a a az egyút együvezet projektek keretében óriási befektetéseket eszközölt van ez a híres kvadári kikötő, ami mióta én nemzetközi kapcsolatokat tanulok, azóta épül, és azóta épül azért, hogy ott Kínának egy kikötője legyen, majd egy hatidengerszeti kikötője legyen a indiai óceánon.

[00:23:33]De eközben meg azt látjuk, hogy hogy az Egyesült Államokkal való kapcsolatai sem gyengülnek.

[00:23:39]Tehát, hogy eltalálta a konnektivitást egyébként egyébként igen.

[00:23:42]Tehát, hogy ez a konnektivitás erre játszik mindenki, különösen a középhatalmak, hogy hogy minden irányba fenn kell tartani a csatornákat, akivel együtt lehet működni, azzal együttműködnék.

[00:23:56]olyan országokkal is együttműködünk, akivel egyes területeken együttműködünk, még akkor is, hogyha más területeken konfliktusaink vannak vele.

[00:24:03]Ez elképzelhetetl lett volna a hidegháborús, vagy ebben a poszthidegháborús korszakban, amikor ugye az Egyesült Államokhoz való igazodás jelentett mindent, és ha Egyesült Államok szeretett valamit, akkor csináltuk, ha Egyesült Államok nem szerette, akkor óckodtunk tőle.

[00:24:17]Most most abban a korszakban vagyunk tényleg, hogy hogy az Egyesült Államok is akár szerethet valamit, vagy nem szeretett valami.

[00:24:23]Ha én ezt a saját érdekeimnek ellentétesnek találom és meg tudom oldani és diplomácia ki tudom játszani, akkor ezt megtehetem.

[00:24:30]És és mondom, ez a lényeg, hogy hogy hát a a az az iráni szaúdi viszony ennek kiváló példája.

[00:24:36]Hát ugye a logika az volt, hogy ez két egymással ellenséges ország, egy Síta ország meg egy szunita ország.

[00:24:43]Jó, nem tudom mennyire ismertek ezek a szokásos érvek.

[00:24:48]2018-baan hidgháborúról, új hidegháborúról vagy közelkedti hidegháborúról beszéltünk, amikor éppen így eszkalálódott kettejük között a viszony, bezárták egymás nagykövetségeit, kiutasították egymás diplomatáit.

[00:25:05]De aztán ez a ez a ez ez a kapcsolat normalizálódni kezdett a 2020-as évek elején.

[00:25:10]A nagykövetségeiket újranyitották, a párbeszédet újra kezdték.

[00:25:14]És most mikor 2026-ban elkezdődött a háború az Egyesült Államor ugye Szaudarábia is a többiől menti állammal együtt azt kérte, vagy azt próbálta elérni, hogy ne induljon el ez a hábor, mert nekik nem volt érdekük.

[00:25:25]Ők nem akartak konfliktus lenni.

[00:25:27]Tehát, hogy ez ez nem igaz, hogy hogy a szaúdiak ellen ezért has kerülöm azt a kifejezést, hogy itt szaúdi iráni konfliktusról vagy háborúról beszéljük, mert a mert a szaúdiak megpróbálják elkerülni.

[00:25:39]ők nem akarnak háborús viszonyba kerülni Iránnal.

[00:25:44]Mit szól Izrael ehhez?

[00:25:44]Látszik-e már valami reakció?

[00:25:48]Izrael természetesen aggodalommal figyeli ezt a fejleményt, hiszen ugye neki Törökországgal különösen kiéleződött a kapcsolatban.

[00:25:57]Most a napokban volt ismét ugye Szíriában bombázás.

[00:26:02]Ög a az izraeli török kapcsolatokat az határozza meg, hogy a az Assad rezsim 2024 decemberi bukásával Törökország befolyása befolyása Szíriára kiterjedt, vagy átterjedt.

[00:26:16]És ez ugye török katonai jelenlétet is jelent.

[00:26:21]És és ugye Izraelnek ezzel a enn ezzel az új helyzettel valamit kell kezdenie.

[00:26:26]Törökországgal ugye vagy bocsánat, Sza-arábiával az izraeli szaúdi viszony, izraeli szaúdi viszony ugye ott ott az volt az elképzelés, hogy amikor azt hiszem 2020-ban megkötötték az Ábrahám megállapodást, hogy ez akkor egy nagyot szólt, Izrael Egyesült Ára Emérségek, Bachrein, ez volt első körben, am ez később csatlakozott, Marokkó és valami furcsa módon Szudán is.

[00:26:47]Ugye ezek az országok elismerték Izraelt, diplomáciai kapcsolatot létesítettek és akkor mindenki azt várta, ez ugye az amerikai közelkeleti mahinációknak volt egy eredménye.

[00:27:00]Ezt is ez is azt azért célt szolgálta amerikai szempontból, hogy van nekünk egy izrael szövetségesünk, van nekünk öbölmenti szövetségeseink.

[00:27:08]Ezek egyébként nincsenek kapcsolatban, legalábbis nyilvánosan egymással.

[00:27:12]Ha én ki akarok jönni a közelkedről, akkor előtte jó lenne összekötni ezt a két szövetségi kört, mert hát azzal a az én pozícióm is erősödni fognak.

[00:27:21]Akkor mindenki azt látta, hogy Szaarábia idővel csatlakozni fog.

[00:27:25]Ugye a szúdiak, mint a mint a Mekka és Medina az iszlám vallás két legszentebb helyének őrzői.

[00:27:32]Tehát az ő felelősségük egy kicsit több annál, mintogy ők az egyik muszlim ország vagy az egyik Iszlám országa a az Iszlám országok között.

[00:27:41]ők nagyon óvatosak voltak ebbe és ez a fajta közeledés aztán le is zárult azzal mikor elkezdődött a gázai háború jó az embere megállapodásokban, ha jól emlékszem nem voltak benne a palesztinok beles nem nem nem az az mint említettem emirségek bachrein és és de a palesztin ügy sem volt benne.

[00:27:59]Akkor akkor 2020-ban azt gondoltuk, hogy ez az egész palesztin ügy már lekerült a napirendről.

[00:28:07]Tehát ez már az arab országokat se érdekli.

[00:28:09]Mindenki látja, hogy ez a palesztin ügy, ez a két állami megoldás már nem halad előre.

[00:28:17]Már igazából az arab országoknak ez egy kényelmetlen téma.

[00:28:22]Az öböl államok pragmatikusan ők befektetést kerestek, ők stabilitást kerestek, ők együttműködést kerestek, ők hajlandók lettek volna túllépni ezen a palesztinügyön.

[00:28:31]Ezt gondoltuk 2020-ban.

[00:28:34]2026-ban azt gondoljuk, hogy a gázai háború hatására ez a palesztin kérdés, ez felértékelődött megint.

[00:28:39]Ö az arab államoknak, de különösen az öbölmenti államoknak ma már nem tudnak már ilyen pragmatikusan hozzáállni ehhez, mert az Izrael által paleszt a gázai területen okozott pusztítás miatt ez a közvélemény számára politikai kérdéssé vált.

[00:28:57]Ön mond a napirenden, ahogy szól a tév felkerült a napirendre.

[00:29:00]Tehát most már egyáltalán le most már most már senki se gondol arra, hogy Szaarábia esetleg csatlakozna ehhez a ehhez a a vagy csatlakozna az Ábrahám megállapodáshoz.

[00:29:12]Ami a Mekkai megállapodás kapcsán felmerült, az érdekes módon Egyiptom volt és Irán.

[00:29:19]Ha minden igaz, akban ma két hírt olvastam, miatt készülődtem erre a vagy két hírt találtam, ami amikor miközben készülődtem erre az interjúra.

[00:29:25]Ugye augusztus 23-án vagyunk.

[00:29:27]Az egyik, hogy a hogy a pakisztáni vezérkari főnök ellátogatott Teheránba hivatalosan azért, hogy közvetítsen Irán és az Egyesült Államok között a a béke vagy a tűzszünet meghosszabbítása kapcsán.

[00:29:43]De eközben megjelent egy olyan hír is, aztán reggel megjelent, délután cáfolták, hogy hogy a három ország meghívta Iránt is a meckai megállapodásba.

[00:29:54]Meghívta Iránt is a meckai megállapodásba.

[00:29:56]Ugye ha ez ha ez igaz és és valószínűleg valami igaz belőle, lehet, hogy nem explicit tagságnak tagnak hívták meg, de én szerintem az a pakisztáni vezérkari főnök az az erről is tárgyalhatott velük.

[00:30:12]És az egyik az egyik iráni szóvivő j mondta be először, hogy Iránt meghívták, és aztán nem tudom, a parlament szóvivője vagy a parlament hírügynöksége jelentette be először, hogy hogy Iránt meghívták a Mekkai megállapodáshoz csatlakozni.

[00:30:28]És aztán délbe a nem tudom, talán a külügyminisztérium szójvője jelezte, hogy ez nem ez történt, hanem nem tudom, és akkor valami diplomáciai szöveggel így kicsit el volt mosva, hogy pontosan mi történt, de nem explicit száfolta, hogy ilyen megkeresés nem történt.

[00:30:44]Ami abb az irányba mutat továbbra is, hogy hogy akkor lehet, hogy ezek az országok maguk akarnak most valami közelkeleti rendet, rendet, tehát mint világrendet kialakítani, ha már az Egyesült Államokra nem számíthatnak.

[00:30:59]Juda ha Egyiptom meg Iránt megy, akkor lesz a szövetségben a egy, aki a szezi csatornát, egy meg aki a hormoziszorost ellenőrzi.

[00:31:07]Az elég masszív társaságnak fog így tűnni, ha ez igaz.

[00:31:10]Igen, igen, de hogyha ezek az ország maj mindjárt vitatkozok ezzel, de hogy hogy ha ez ha ez így lenne, és ezek az országok dűlőre jutnának egymással a a félelmeiket illetően, akkor mindjárt lehetne szabadon hajózni a hormózis szorosba is, még még a szézi csatornán is.

[00:31:28]De azt akarom csak mondani, hogy ez szerintem egy nagyon nyugati megközelítés.

[00:31:34]Egyrészt, hogyha azt a szót halljuk, hogy valaki szövetséget köt, akkor mindjárt egy NATO-t, vagy akár egy EU- vízionálunk.

[00:31:39]Nekem mindig a név az nem igaz, mert ez csak most jutott eszembe.

[00:31:43]A shanghai Shanghai shanghai együttműködési szervezet példája jut eszembe, ugye aminek tagja többek között Oroszország, Kína, Pakisztán, India meg még egy pár másik ország.

[00:31:57]Most így gondolhatnánk ezeket, így felsoroltam, hogy úristen, hát ez ez egy micsoda hatalmas szövetség, ha összegyük a katonai erejét, meg összedjük a gazdasági erejét, de de azon kívül, hogy hogy néha üléseznek, meg egy évben tartanak egyszer egy hadgyakorlatot valahol Tadsikisztánba vagy Kirgisztánba, ahol mindig terrorizmuselleneteket, ellenes műveleteket gyakorolnak.

[00:32:20]kéne találni egy dolgot, amit közösen eldöntöttek, és az úgy lett.

[00:32:25]Jó, akkor akkor azt mondom csak, hogy egy egy nemzetközi szervezet, aminek nincs olyan látható eredménye, ahogy ezekben ami ezeknek az európai regionális szervezetnek.

[00:32:36]Egyszerűen csak azt akarom ezzel mondani, hogy lehet, hogy most most kötöttek egy katonai szövetséget.

[00:32:41]Van egy alapítókratuk, ami kimondja azt, amit kimond, de ez nem implikálja azt.

[00:32:46]És ennek el is jött a tesztje napokkal később, amikor iráni rakéták hullottak Szaudarábiára.

[00:32:50]Ugye a senki nem lépett hatba.

[00:32:53]Senki nem lépett hatba.

[00:32:54]Tehát, hogy ne abból induljunk ki, hogy ezek ilyen európai módra először mindent végiggondolunk, lefektetünk, jogilag harmonizálunk, és utána ha az életbe lép, akkor az egyből életbe is lépett, hanem ezt valahogy szerintem úgy kell elképzelni, hogy k elkezdjük a kereteket kialakítani, és akkor ebből majd feltérképezzük a a a mozgásterünket, feltérképezzük az egy az, hogy milyen területeken tudunk együttműködni, melyek azok a területek, ahol mindenkinek jó Jó, ugye ezek ezek ugyanolyan professzionális, képzett diplomaták és államférfiak.

[00:33:30]Senki nem akar saját magának rosszat.

[00:33:32]Tehát nem fog egy nem fogja leírni azt, hogy hogy kölcsönös védelmi szövetség azzal a tudattal, hogy nekem másnap hatba kell lépnem török országként Iránnal szemben, azért, mert Irán megtámadta, vagy megrakétázta szabad.

[00:33:50]Ezt tehát erre erre nyilván és a példa is ezt mutatja, kitalálták azt, hogy ha kell erről nyilatkozniuk, akkor majd mit fognak mondani.

[00:33:56]Lehet, hogy a NATO esetében is akkor lép be ez a kölcsönösségi klauzula, hogyha azt az megtámadott ország kéri.

[00:34:05]Üm de akkor ki kell alakítani valami szervezetet, mint a NATOba, valami vagy mint a KGST-be, vagy a varsói szerződésben.

[00:34:12]Egy politikai tanácskozó testület.

[00:34:14]mond-t vagy b-t, és akkor politikai tanácskozótestület, katonai struktúra, parancsnoki struktúra, dedikált katonai szervezetek a parancsnoki struktúra alá, azokat a katonai szervezeteket aztán egymás mellé kell képezni.

[00:34:28]Ugye a NATO-ban is ez zajlik mindig folyamatosan.

[00:34:31]Interoperabilitás, ugye ez a kedvenc szavunk ilyenkor, hogy ne az legyen, hogy amikor a magyar katona meg az amerikai katona együtt gyakorlatozik a Bakonyba, akkor véletlenül egymást lövik le.

[00:34:40]Ahelyett, hogy a vélt ellenség felé céloznának, akkor ott röpködnek a parancsok, röpködnek a a lőszerek, minden kattog meg zajog.

[00:34:47]Tehát, hogy a a kiképzéseknek, az összekovácsolásoknak ez az értelme, ugye, hogy ez az ne csak az legyen, hogy egymás mellé állítunk egy pakisztáni, egy szaúdi meg egy meg egy, kit mondtam, Pakisztáni szúudi török katonai alakulatot, és akkor azok majd így elindulnak az ellenség felé, és és győznek.

[00:35:04]Ez így nem működik, mert a háború ködében ilyenkor ilyenkor mindig jöhetnek az áldozatok, és jönnek is a saját áldozatok.

[00:35:12]Ina örömmel szemléli, szereti állítólag az ilyen puha kicsit homályos szövetségeket.

[00:35:19]Hát hazudnék hállítanám, hogy kéne mit gondol.

[00:35:21]Nem, nem tudom.

[00:35:21]Nem tudom.

[00:35:21]Az az gondolom hát inkább ne inkább hagy ne hasj ne találgassuk.

[00:35:26]Leágassuk nem lehet tudni a kínai mit gondolnak.

[00:35:28]Szeret lehet, hogy lehet, hogy lehet tudni, csak én nem olvastam.

[00:35:32]Ugye ez mindig benne van.

[00:35:34]Én azt gondolom, hogy hogy Kína számára ennek nincs Kína elleneséle.

[00:35:41]Ö nem fenyegeti Kína érdekeit alapvetően a térségben.

[00:35:44]Úgyhogy Kína úgy van vele, hogy ezek az országok azt csinálnak, amit akarnak.

[00:35:50]Ez az ő szuverén döntésük.

[00:35:53]Amíg az új gurokat szóba nem hozzák, addig eddig se hozták szó.

[00:35:55]Törökország eddig se ho Pakisztán se hozta szó.

[00:35:57]Bár miért hoznák szóba?

[00:35:59]Tehát, hogy ez ez már egy kétoldalú kapcsolat, hogy most elkezdünk-e újkurgurozni.

[00:36:03]Ha eddig nem tették meg, így hármas katonai szövetségként, ami egy katonai szövetség, ugye nem fogják megtenni.

[00:36:08]A NATO is tartózkodik a politikai kérdésektől, meg a különösen a tagországok, vagy a tagországok és egy másik ország kérdéseiben való megnyilván az.

[00:36:18]Egy katonai szövetség, katonai déb témákkal foglalkoznak.

[00:36:19]Ühüm.

[00:36:19]Irán.

[00:36:19]Az amerikai pénzügyminiszter egy amerikai újságban azt mondta, hogy gazdasági dnap következik Irán ellen.

[00:36:27]Soha ilyen erővel nem léptek még földgaági szankciókkal.

[00:36:33]meg tudják roppantani, amikor ha jól emlékszem, az iszlám forradalom után is elindultak a gazdasági szankciók, és az 79-ben volt.

[00:36:39]Igen.

[00:36:39]Igen.

[00:36:39]Ugye a laikus válaszom az lenne, hogy szerintem nem tudják megroppantani.

[00:36:50]Nekem önmagában is egy nagy rejtély, hogy hogy irán még hogyan működik, hogyha nem tudja a az olaját exportálni, ugye, hiszen a hormuzis szoros le van zárva.

[00:36:59]Most tudom, hogy vannak alternatív csatornák meg szárazföldön meg komolyok, de hogy tehát az a fajta iráni bevételek, amivel az iráni állam működött, az az nagyban lecsökkent.

[00:37:12]Tudjuk, hogy Iránban már egyébként a háború előtt is óriási gazdasági problémák voltak.

[00:37:19]Nem tudom, nem tudom őszintén, hogy az Egyesült Lállamak milyen intézkedéseket tud még még gazdaságilag bevetni, amit eddig amit eddig nem vetett be.

[00:37:29]Ugye a az első Trump adminisztráció idején ugy az volt a az volt az amerikai jelszó, hogy hogy maximum pressure, ugye maximum nyomás.

[00:37:37]Ez ez volt, amitől az elején senki se tudta, hogy ez mi lesz, mert miközben nagyon harcosan Iránellenesek voltak, az első Trump az első Trump adminisztrációt, ugye az is jellemezte, hogy hogy Trump azt mondta, hogy nem nem akarunk több katonai akciót, és nem kezdünk ilyen több katonai vállalkozásba a világ pontjain.

[00:37:59]Nem is kezdtek, nem is kezdtek.

[00:37:59]És és akkor még nem has most a a amit én én úgy olvastam, hogy hogy ma most ez úgy hangzott, hogy maximum maximum economic pressure, tehát hogy most már ezt betették ezt a ezt a gazdaságit, hogy világ hogy világos legyen.

[00:38:14]Most már háborúzak és őszintén szólva nem tudom nem tudom, hogy hogy mit lehet még szorítani, vagy hol lehet szorítani az irendigazdaságon.

[00:38:22]Én én laikusként azt gondoltam, hogy hogy már így is elvágták a nemzetközi piacoktól ott, ahol lehetett iránt és és mondom a Hormuzis szoros lezárásával, amit ugye egyrészt Irán zárt le az Egyesült Államok, meg a tankerhajók előtt, másrészt az Egyesült Államok zárt le az iráni olajat szállító hajók előtt.

[00:38:47]Nem, nem, nem tudom, hogy hogy lehet ezt még szorítani.

[00:38:51]Ühüm.

[00:38:51]megnyerheti az Egyesült Államok és Izrael az Irán elleni háborút.

[00:38:54]Ezt februárban kezdték el, ha jól emlékszem, és néhány naposra tervezték, és a teljes felső vezetést megölték.

[00:39:00]Lényegében az első nap.

[00:39:03]Igen.

[00:39:04]És azóta Irán sok vezetéssel működik.

[00:39:09]Én szerintem amit amit az Egyesült Államok és és Izrael elkezdett, azt már csak akkor nevezhetnénk győzelemnek, hogyha a növekvő gazdasági nyomás hatására valamiféle felkelés törnek ki Iránba.

[00:39:30]A támadás előtt majdnem majdnem kitört egy felkelés.

[00:39:33]Sok városban volt nagy tüntetés.

[00:39:35]Ott öltek embereket az iráni hatalomerei.

[00:39:37]Majd ennek a támadással vége lett, mert mindenki odaállt a rezsim mellé, hiszen megtámadtak bennünket az amerikai oda oda is állt a rezsim mellé, meg az iráni rezsim összekapta magát, és megerősítette a a védelmét, és elkezdte elnyomni ezeket a ezeket a a diszidens nézeteket.

[00:39:53]Tehát, hogy a most kevés esélyt látok, hogy hogy Iránban bármiféle társadalmi most kezdődne el bármiféle társadalmi megzás.

[00:40:08]Na most ez ennek hiányában én nem tudom elképzelni, hogy hogy Irán vagy Izrael és és az Egyesült Államok katonai győzelmet arasson.

[00:40:15]katonai győzelmet szinte biztos, hogy nem tudnak aratni öánban, de őszintén, szóval hál istennek nem csak én vagyok talástalan, hanem hanem hanem akiket én olvasok elemzőket, hogy hogy hogy ennek a háborúnak így mi lehet a kimenetele.

[00:40:33]Ugye most már volt egy 60 napos tűzszünet, az most lejárt, gondolom erre válaszul.

[00:40:38]került meghirdetésre ez a ez az újbói gazdasági nyomás.

[00:40:46]Hogy tudják, hogy tudná az Egyesült Államok vagy a jelenlegi amerikai kormány rávenni az irániakat arra, hogy hogy lemondjanak a az érdekeikről?

[00:40:57]Nem tudom, közben ugye hallani Iránban is, tehát most már olvasni Iránban is, hogy az iráni vezetésben is ugye megjelent, vagy lehet, hogy eddig is megvolt az a két tábor, amelyik az egyik szorgalmazná a tárgyalásokat, hogy hogy keressünk pontosan a gazdasági nehézségek miatt ö keressünk vagy folytassuk a tárgyalásokat az Egyesült Államokkal, és kössünk valamiféle kompromisszumot.

[00:41:17]És ugye van ez a keményvonalas tábor, amelyik meg amelyik meg azt mondja, hogy hogy hogy hogy hogy nem alkuszunk és és nem engedünk.

[00:41:28]És pont a napokban olvastam valahol ugye, hogy miután az amerikaiak és talán az izraeliek kiiktatták a az iráni politikai és katonai vezetés egy részét, a ez az a a a most frissen kinevezett a legfelsőbb katonai félkatonai pozíciókban forradalmi gárda élére kinevezett iráni katonai vezetők.

[00:41:47]Érdekes módon, ezt jegyezték meg az elmők, érdekes módon nem a következő generáció képviselői, tehát egy ilyen egy ilyen 50-es generáció, hanem visszatért az a 70-es generáció, akik akik már kiöregedtek, akik az elmúlt években már visszavonultak, átengedve a helyüket a következő generációnak, és olyan emberek térnek vissza, akik akik együtt harcoltakellel a a 80-as években az irak-iráni háborúban.

[00:42:14]Tehát olyan olyan olyan, ha úgy tetszik, hát bár nem tudom, hogy 70 évesen még mentálisan mennyire friss az ember, de de látunk ilyeneket, akik akik akik a 80-as években szervezték meg, nem tudom én, az iráni iszlám forradalmi gárdának a hírszerzését, és akkor most azokat visszahoz, még betöltöttek mindenféle ilyen állami pozíciókat, de valamikor a 2010-es években nyugdíjba mentek, és most őket hozták vissza.

[00:42:39]Szükségképpen háború és nyomás állóbbak a nem demokratikus rendszerek.

[00:42:41]Arra gondolok, hogy Irán 79 óta áll mindent.

[00:42:47]Az Amerikai Egyesült Államokban meg azt mondják, hogy mindjárt jönnek a félidős választások, meg ott van kongresszus, meg ott mindenféle van, ami az akkori éppen aktuális elnököt korlátozhatja.

[00:42:56]Nyomásállóbbak a diktatórikus rendszerek, szükségképpen nyomásállóbbak, vagy vagy nincs ilyen szabály?

[00:43:01]szerint most őszintén, szóval ezt erre akkor mernék így határozottan válaszolni, ha olvastam róla már, olvastam volna már róla valamiféle kutatást, de semmilyen nem jut eszembe.

[00:43:11]Viszont láttunk rezsimeket összedőlni asszadrezsim pikp asszadrezsimet láttuk összedőlni.

[00:43:19]Mondjuk ugye arra is lehet mondani, hogy csak az ifjabasszad volt 1000 2000 óta hatalmon, tehát és az utolsó tizen mennyi ugye 11-ben kezdőd a az arab tavasz.

[00:43:30]Aztán az utolsó 15 évet egy ilyen háborús szituációban élte túl élte túl.

[00:43:37]Én Én talán nem tennék ilyet, hogy hogy túlélőbbek.

[00:43:40]Ugye ez volt a kérdés, hogyá nyomásállóbbak-e.

[00:43:45]Én én nem mondan nem nem szerintem nem nem ettől függ, hogy egy ország egy háborúban nyomásálló vagy nem nyomásálló, hanem függ a méretétől, a külső segítségtől, amit kap.

[00:43:56]Ugye az Assad rezsim nem bírta volna 15 éven keresztül, hogyha Irán és Oroszország nem áll mögé.

[00:44:03]Nem bírta volna, hogyha az Egyesült Államok valóban fel akarja számolni.

[00:44:08]Szerintem nem akarta valóban felszámolni.

[00:44:10]Tehát ezek mind jelentősen segítették, hogy hogy ilyen sokáig húzza.

[00:44:16]És hogyha most azt azt az azon vitatkozhatunk, hogy az Egyesült Államok katonai képességei alkalmasak-e arról, hogy egy irán méretű országot legyőzzön katonailag.

[00:44:29]Mert amit most láttunk, ugye itt ez egy ez egy légi háború, hogy a hogy az amerikaiak abból indultak ki, vagy nem tudom miből indultak ki, de a példa azt mutatja, hogy abból indultak ki, hogy a levegőből bombázva le lehet győzni iránt.

[00:44:43]Most nem tudom, nem tudom, eljátszott-e bárki azzal a gondolattal, hogy akkor ha összeszedünk egy fél milliós amerikai hadsereget, amit most nem tudom, hogy egy héten össze lehetne-e szedni, és azzal partra szállunk Dél-Iránba, és azzal elindulunk Teherán felé, akkor az az változtatna-e a az iráni rezsim nyomásállóságát?

[00:45:02]Nyilván senkinek nem jut ilyen eszébe Afganisztán és Irak után, mert ugye ezek elég rosszul elsült kísérletek voltak.

[00:45:08]Csak azt akarom mondani, hogy a Sádam Hushe is nyomásálló volt 1968 és 2003 között, majd amikor megjelent 100000 amerikai katona, akkor kiderült, hogy nem nyomásálló.

[00:45:19]Jó, de ahhoz meg kell szerezni azt a bátorságot, hogy amerikai katonák halljanak.

[00:45:23]Igen.

[00:45:23]Igen.

[00:45:23]Azért mondom, hogy hogy nyomásállóság, mint olyan, tehát hogy a ha tudományosan állnék hozzá, akkor először definiáljuk, hogy mi az, hogy nyomásálló, és akkor és akkor kidolgozzunk egy mód.

[00:45:32]Tehát nem egyszerűen egyszerűen Irán az az egy az egy komoly ország.

[00:45:37]Tehát az az nem egy hétköznapi diktatúra.

[00:45:38]Jelentős erőforrásokkal rendelkezik, nagy földrajzi kiterjedése van, jelentős lakos minden olyan adottsága megvan, ami nyomásállóvá teszi egy külső katona egy beavatkozással sz forradalmi ideológia.

[00:45:56]Az is számítor.

[00:45:57]Biztos az ideológiai is számít.

[00:45:57]Lehet, hogy ha demokrácia lenne, akkor is ugyanilyen nyomásálló lenne.

[00:46:02]Tehát én én én nyilván a a társadalmi reziliencia ugye az, hogy hogy a társadalom nem kelt fel ez kicsit alása ugye azt az nyugati elképzelésünket, hogy az iráni társadalom egészen utálja ezt a ezt az iráni rezsimet és mást se váott az elején, hogy igen, mástra se vágyik, mint hogy felkeljen.

[00:46:23]De hogy de természetesen a a társadalmi reziliencia, ez az ellenállóképesség, az idegen intervenció, vagy külső intervencióval szemben, a rezsim, vagy a rendszer melletti kiállás, a rendszer legitimitásának a támogatása.

[00:46:36]Ezek ez is egy eleme a nyomásállóságnak.

[00:46:41]Az látszik, hogy az Egyesült Államunk hova csoportosítja át az erőit, hogyha ebből a térségből kiviszi, mert vannak olyan hírek, hogy Iránt fölött a jelentős fegyverzetük egy jelentős részét ellőtték.

[00:46:52]Nem nagyon van már más, és nem tudnak annyit gyártani.

[00:46:57]Igen.

[00:46:57]Igen.

[00:46:57]Tehát ugye az elképzelés az volt, nem is tudom milyen időben beszéljek, hogy az vagy az volt, hogy akkor ezeket a Közelkeletről és és Európából felszabaduló erőket, ezeket vagy az Egyesült Államok telepítik vissza, vagy a távolkeleti jelenlét megerősítésére szolgál.

[00:47:17]De nem láttunk érdemben olyan nagy erősödtést a távolkeleten, tehát hogy talán Fülöp-szigetek az egyetlen, ahol újra nyitották újra nyitottak katonai bázisokat, megnőtt az amerikai jelenlét, a japán jelenlét nem változott, a dél-korai jelenlét nem változott.

[00:47:33]És hát ugye hallottuk a valaki a híreket olvasta, hogy most talán bejelentette, hogy nem ne ne ne gyakorlatozzanak többet egy ideig a délkore hadsereggel az ott állomáshozó amerikai katonák, de azt nem mondhatjuk, hogy Indonézia, Malajzia, Tájföld és nem tudom még hol nyitottak.

[00:47:49]Ausztráliában még még még nyitottak új bázist, tehát ott ott megjelent az amerikai katonai jelenlét, de ilen érdemben, tehát nem az történt, hogy 100zreket vontak ki, és ezek a 100zrek aztán vagy más 100zrek meg megjelentek a távolkeletten.

[00:48:04]Ez még ez még nem történt meg.

[00:48:09]A a hát igen, ez a ez a különösen a balisztikus rakéták és a drónok elhárítására szolgáló elhárító rakétazközöknek a a hiánya.

[00:48:22]Ugye ez egy ez egy súlyos probléma, amit amiben én biztos vagyok, hogy meg fogják oldani.

[00:48:27]Tehát, hogy ez ez egy olyan dolog, hogy összeért a az orosz-ukrán háború, ahol ami ugye 22-ben kezdődött, és amely igényelte azt, hogy amerikai és európai segélyként többek között ilyen rakétavédelmi rendszereket is kapjon Ukrajna.

[00:48:45]De akkor ugye ezeket azzal a logikával adták át, hogy tart képzünk valamekkora tartalékot.

[00:48:49]van egy ennél szerényebb, de majd idővel talán visszapótló gyártókapacitás.

[00:48:57]És és akkor az ukránok leamortizálják az orosz légvédelmet, vagy az orosz rakéta drón hullámokat.

[00:49:03]Ezzel, hátha ők kevesebbet tudnak gyártani.

[00:49:07]Ugye amivel szerintem nem kevesen számoltak, hogy a hogy az oroszok maguk is képesek lesznek felfuttatni a saját rakéta dróngyártásukat.

[00:49:14]Tehát, hogy ezt ezt nem nézték ki szerintem az oroszokból nyugaton.

[00:49:17]Tehát ez jelentette az első szűk keresztmettet, hogy a hogy az orosz az Ukrajna Ukrajna felé indított orosz drónok és és balisztikus rakétáknak a száma idővel a szankciók ellenére és mindennek ellenére nem csökkent, hanem nőtt.

[00:49:33]És akkor ebbe jött bele 26, ugye 26-ban vagyunk most 26-ban ez a ez az iráni háború, amikor megint egyrészt alulbecsülték Iránnak azt a képességét, hogy elviselje a légitámadásokat.

[00:49:49]alulbecsélték azt a képességét, hogy Irán válasz csapásokat mérjen.

[00:49:52]Ö és alulbecsülték azt a képességét, hogy ezt a válaszcsapást, ennek az ütemét fenn tudja tartani hosszú távon, tehát hogy olyan mennyiségben tudjon indítani újra és újra hullámokban.

[00:50:08]És arról becsültek azt a kép, hogy el is tudnak vele valamit, de talán ezt nem becsülték alá, mert erre már az irániak nyilvános forrásokból is elérhető példákat szolgáltattak.

[00:50:18]Hogyha ők valamit pontosan el akarnak találni, és ez legyen egy épület több 100 kmre, vagy egy olajfinomító, vagy egy olajfinomító, akkor ők azt ők azt pont el tudják találni.

[00:50:31]És és ugye így jutottunk el oda, mikor most van 26, már nem emlékszem, hogy ezt idén tavasszal vagy már tavaly olvastam, hogy a hogy a nyilvános forrásokban is megjelentek az első ilyen számolgatások arra nézve, hogy a hogy az amerikai rakéta, tehát elhárító rakétákból kritikus mennyiség kritikusan alacsony szintre csökkentek a készletek.

[00:51:00]Ö, ezt ezt tudjuk ugye innen nyilván ha most jött ez, akkor ha most törnek ki az iránni, most törnek ki Kína és Tajvan között háború, akkor az egyes n oké, de közben látjuk az amerikai védel 2027-es meg ilyen középtávú védelmi kiadásokat tervező dokumentumokból, hogy hogy ötszörösére meg tízszeresére akarja és készül.

[00:51:27]egyrészt az Egyesült Államok felfuttatni a ő nem ő futtatja fel a termelést, tehát a az eszközökre allokált források nőttek meg annyival, amiből vissza lehet kötetni, hogy hogy jövőre nem 200 darab elhárító rakétát akarnak valamelyikből, hanem 2000et.

[00:51:41]Ez az egyik.

[00:51:41]A másik, hogy közben mindenki innovál.

[00:51:44]Tehát, hogy ezt ezt ezt ezt nem látjuk akkor, amikor történik, hogy az innováció mit fog behozni.

[00:51:51]Látjuk, hogy az amerikai gyártócek is a 1 millió dolláros elhárító rakétát mellé előjönnek most az 500 millió dollárosssal meg újakat fejlesztenek.

[00:52:00]Tehát hogy ami azt jelenti, hogy az adott pénzből akkor továbbra is lesznek, amelyek a balisztikus rakétákat képesek lesznek majd elhárítani.

[00:52:06]Azok a legdrágábbak, azok a leg, de az olcsó drónra olcsó drón.

[00:52:10]Ugye megjelentek az amerikai startupok is már évek óta.

[00:52:14]Mindenki Ukraj mindenki túlzás, tehát aki tud Ukrajnában teszteli.

[00:52:19]A kis drón ellen kis elhárító drón, nagyobb drón ellen nagyobb elhárító drón vagy rakéta.

[00:52:24]Tehát, hogy a a bekerülési költség, és nyilván ugye az elején ennek magasak a költségei, amik az új rendszereket kifejlesztik, kiépítik, gyártósorokat felállítják, de onnantól kezdve ezeknek a költsége csökkenni fog, ki fog simulni.

[00:52:42]Én azt gondolom, hogy mivel hiszek ezekben a demokratikus országokban, tehát hogy amikor amikor az emberek, a szakemberek és a politikusok a problémát észlelik, akkor ha azt fenyegetőnek tartják, akkor erőforrásokat fognak rendelni, és a nyugat-európai vagy a nyugati vállalati gyártói innovációs kapacitások pedig megoldást fognak erre találni.

[00:53:07]Biztos nem lesz olcsó, biztos nem egy éven belül fog megszületni a megoldás.

[00:53:13]Ha val ha val ha hibát akarunk keresni, akkor az az volt, hogy hát ezt benéztük, hogy hogy ezek a rakéták itt most megnőtt egyszerre az igényük, és a gyártókapacitás pedig nem, de a gyártókapacitások azok mindig késve állnak rá ezekre.

[00:53:27]Megnő a kereslet, többet fizetnek, akkor fogják gyártani.

[00:53:29]Amire van keres ne.

[00:53:29]Ha többet fizetnek, az azért félrevezető, mer olyan mintogyha azzal azt implikáljuk, amilyen én mindig próbálok harcolni, hogy itt valaki most majd egy nagyot szakít.

[00:53:38]Tehát a a a megrendelés nagyobb lesz, de az nem biztos, hogy a a részvények után kifizetett nem tudom, jutalékba fog majd valakinek csilingelni a zsebébe, mert mert az tehát, hogy hogy az, hogy több pénzt allokálunk rakétákra, az annyi, hogy nyilván minden egyes rakét idáig ha 500 rakétát gyártottunk egy évbe, akkor mindegyik rakétán kerestünk xösszeget.

[00:54:06]Most akkor annyival több lesz, hogy majd 1000 rakétát fogunk.

[00:54:09]Akkor ne képzeljünk egy ilyen kürtőkolapos szivarozó embert, aki halálra kell.

[00:54:12]Én nem szeretnék, biztos vannakinek, de én nem szeretek ilyet képzelni.

[00:54:15]Ugyanis a másik dolog az, hogy hogy tehát a a védelmi iparnak az egyik trendje az volt a 90-es évektől kezdve, amikor csökkentek a védelmi kiadások, hogy különösen az Egyesült Lállban, meg Nagy-Britanniába, de akár Európában is összeolvadások történtek, és akkor régen volt, nem tudom én, 25 nagy amerikai hadipari vállalat, és maradt a 90-es évek második felére négy, és ezek felvásárolták egymást, összeolvadtak.

[00:54:40]Na most ez azt is jelentette, hogy a a verseny is csökkent.

[00:54:45]És néha egyfajta eszközt egyetlen cég gyártott, ami azt jelentett, hogy az Egyesült Államok, aki megrendelőként fizetett, ugye nem nagyon tudott a költségekkel versenyezni, mert azt mondta a cég, azt mondta, nem mondok nevet, azt mondta az egyik cég, hogy ez a rakéta, ez a balisztikus rakéta ez 1 millió dollár darabja.

[00:55:02]És akkor akkor akkor minimális mozgástere volt az amerikai kormánynak, vagy a beszerzés ügynökségnek ezen vitatkozni.

[00:55:09]Most, hogy minden ország elkezdett Nyugat-Európá mindenhol végül is a világon, de hogy Európában és nyugaton minden kormány elkezdte a védelmi kiadásokat növelni.

[00:55:19]Új típusú fenyegetések vannak.

[00:55:19]Most megindult a verseny, a védelmipari cégek vannak ezek a nagy, nem tudom legacy, nem tudom mire a magyar szó.

[00:55:27]Tehát ezek az ősküvületek, nevezzük annak, akik már itt vannak 30-40 éve hatalmas munkaerővel, meg kutatásfejlesztés.

[00:55:35]Vannak azok az új kis startupok, akik egy éve, két éve, három éve, öt éve léptek be kifejezetten a drón elleni védelem kapcsán.

[00:55:42]Most ezek ezek letörték az árakat, ha úgy ha ezt használtuk ezt, ezek letörték az árakat.

[00:55:47]Ma nem lehet ugyanazért az eszközért elkérni 100000 dollárt, mert mert van már három szereplő a piacon, és és verseny van, innováció van, mindenki valahogy próbál egyszerűsíteni, és akkor fele annyiért, harmadannyiért meg lehet kapni.

[00:56:02]Köszönöm szépen.

[00:56:04]Az elmúlt egy órában Vágner Péter a Károlig Gáspár református egyetem egyetemi indocense volt az aréna vendége.

[00:56:09]A műsor elkészítésében Szécsi Ágnes szerkesztő kollégám vett részt az infádió főszerkesztője Erdei Tamás.

[00:56:15]Köszönöm a figyelmet.

[00:56:15]Exterde Tibor vagyok.

[00:56:18]Az aréna távkési partnere a Van Magyarország.