Morál vagy stratégia? – A magyar művészet politikai útvesztői
A beszélgetés a Jelen hetilap szervezésében zajlott, ahol Löb Krisztina műszaki menedzser moderálásával Bárány Tibor filozófus, Csoszó Gabriella fotóművész, Csepelle Olivér zenész (Csak Neked kislány frontembere) és Lakner Zoltán politológus, a Jelen hetilap főszerkesztője vitatták meg a kultúra és politika összefonódásait.
A résztvevők egyetértésben voltak abban, hogy a művészek jogosultak és gyakran felelősek is a közéleti állásfoglalásra, különösen akkor, amikor intézményi kérdésekről van szó. Azonban vita alakult ki a művészet autonómiájáról: Bárány Tibor és Lakner Zoltán a művészeti függetlenség fontosságát hangsúlyozták, míg Csepelle Olivér és Csoszó Gabriella az etikai felelősséget helyezték előtérbe.
Az album politikai tartalma és az irónia értelmezésének kérdése központi témává vált. Csepelle Olivér új albuma (Csak Neked kislány, 2024) markáns politikai üzeneteket tartalmaz, de a résztvevők megállapodtak abban, hogy a műalkotás értéke nem csupán az üzenetben, hanem az esztétikai megformálásban rejlik.
Vita bontakozott ki arról, hogy a művészeknek van-e felelőssége a negatív sztereotípiák közvetítésének elkerülésében. Csoszó Gabriella fotós perspektívájából azt érvelte, hogy a társadalmi sztereotípiák leképezése etikai kérdés, és a modern alkotónak tudatosnak kell lennie ezekről. Lakner Zoltán azonban azt állította, hogy a művészet autonómiája és a kompetens befogadás képessége fontosabb, mint az előzetes cenzúra.
A beszélgetés végén egyetértés alakult ki abban, hogy az oktatás kulcsszerepet játszik a szélesebb közönség műalkotásokhoz való hozzáférésében, és hogy a művészet nem csak az elit privilégiuma, hanem közösségi eszköz lehet a társadalmi párbeszédhez.
A beszélgetés kontextusa és résztvevői
A Jelen hetilap szervezésében zajló Verkaia Survival Kit sorozat harmadik alkalmán a kultúra és politika összefonódásait vizsgálták meg. Löb Krisztina, a WG Akadémia mentora moderálta a beszélgetést, amelyen Bárány Tibor filozófus és irodalomkritikus, Csoszó Gabriella fotóművész és aktivista, Csepelle Olivér a Csak Neked kislány zenekar frontembere, valamint Lakner Zoltán politológus és a Jelen hetilap főszerkesztője vett részt.
A politikai tudatosodás generációs aspektusa
A résztvevők személyes történetein keresztül mutatták be, hogyan vált a politika fontossá az életükben. Lakner Zoltán a rendszerváltás gyermekeként azt mondta:
„Én a rendszerváltás gyermeke vagyok. A történelem és a törtelem igazságainak a föltárása és a politika az összekapcsolódik, és akkor ez egy elég magától értetődő átmenet volt az én gondolkodásomban is." *
Csoszó Gabriella az 1988-as március 15-ét említette meg, mint az első pillanatot, amikor felismerte a politikai változásokat. Csepelle Olivér viszont később, a 2006-os tüntetések idején kezdett el politikai kérdésekkel foglalkozni, és azt hangsúlyozta, hogy az erkölcsi normatív álláspontból a stratégia felé tolódott el gondolkodása.
Bárány Tibor hozzátette, hogy a rendszerváltás után az egyetemi oktatásban természetes volt az apolitikus hozzáállás, de 2010-2011 után a képzőművészeti intézmények politikai függésbe kerültek, ami radikális elhatárolódásra kényszerítette őt.
A közéleti szerepvállalás dilemmája
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy a kulturális szereplőknek kötelességük-e a közéletben nyilatkozni. A közönség szavazásán három lehetőség közül választhattak: az A verzió szerint a művészek inkább munkásságukban fejezzék ki politikai nézeteiket; a B verzió szerint nem zavar, ha a nyilvánosságban is megosztják véleményüket; a C verzió pedig a politikamentes művészetet preferálja.
Csoszó Gabriella azt állította:
„Én személy szerint nagyon örülnék neki, ha ebben bátrabbak lennének az alkotók. De egyszer hallgattam egy olyan érvelést, hogy ha egy színész mondjuk mondott egy ilyen erős politikai állásfoglalást, és másnap bejön egy szerepben a színpadon, akkor vajon összekötik-e a személyét ezzel a fajta állásfoglalással?" *
Csepelle Olivér pedig azt hangsúlyozta, hogy a művészet nem lehet politikamentes, mivel minden műalkotás egy világmodellt épít, és abban mindig van politika. Bárány Tibor azonban megkülönböztetett az irodalmi tekintély visszaélése és a jogos közéleti részvétel között:
„Nyilván van az a kérdés, hogy a író foglalkozású állampolgár politizálhat-e bármilyen kit érdekel? Hát nyilván persze, hogy politizálhat. De az se baj, ha nem politizál. Ami igazán baj, az az, amikor a az irodalmi tekintélyét reülve mintogyha nem tudom, tehát hogy mintogy sokkal sokkal többet tudna szakembereknél." *
A művészeti intézmények és a NER-politika
Bárány Tibor részletesen beszélt arról, hogy a 2010-2011 után hogyan változott meg a magyar művészeti intézmények vezetésének gyakorlata. Azt állította, hogy az alapelv az volt, hogy új emberek irányítsák a művészeti intézményeket, függetlenül azok szaktudásától. Ezt egy orvosi analógiával illusztrálta:
„Olyan olyanok voltak a a az ilyen kinevezések a művészeti intézmények élére, mintogyha az egészségügyi miniszter kinevezte volna az egyik kórház élére azt a figurát, akinek van szaktudása, de tök tökéletesen összeférhetetlen és teljesen a perifériájára szorult a szakmának." *
Lakner Zoltán egyetértett, és azt mondta, hogy ez az intézményi szféra mellett az egészségügyet és az oktatást is érintette, és hogy a művészeknek már az első pillanattól fogva kellene szólalniuk ezekben a kérdésekben.
A Csak Neked kislány új albuma és a politikai tartalom
Csepelle Olivér új albuma (2024) markáns politikai üzeneteket tartalmaz, különösen olyan számok, mint a „Munka" és a „Béelj". A „Munka" című dal explicit módon a politikai cselekvésről szól:
„Ne szeress mindenkit. Van ellenségünk, szerezzünk érvényt, vagy különben végünk, bilincset a kezére a cinikus geciknek, csináljunk törvényt, különben ők teszik meg. Csináljunk világot, az munka." *
Bárány Tibor azonban azt hangsúlyozta, hogy amit csodál a dalban, az nem az üzenet, hanem az esztétikai megformálás:
„Nagyon-nagyon érdekel, hogy ez művészileg hogyan tud megvalósulni, és hogy az Olivér nem annyit csinált, hogy berímelte hogy nagyon sok munka a változást érjünk el a világban, hanem hanem hogy alkal, hanem hogy beletett ugye egy átfogó metaforarendszert, ugye ahogy a szerelem és a politikai cselekvés így egymásra montírozódik." *
Az irónia és a sztereotípiák kérdése
Vita alakult ki az irónia értelmezésének lehetőségeiről. Lakner Zoltán azt állította, hogy a kompetens befogadó képes felismerni az iróniát, még ha nem minden hallgató érti meg azt. Csepelle Olivér azonban azt érvelte, hogy az irónia mögé bújni kényelmes pozíció, és hogy a művészeknek felelőssége van abban, amit kommunikálnak.
Csoszó Gabriella a fotográfia perspektívájából azt mondta:
„Én egy olyan műfajból jövök pillanatnyilag, ami a fotográfia, aminél kevés valósághoz kötöttebb műfaj van. Na most jó szándékkal mondom azt, hogy évek óta foglalkozom ezzel, hogy az etikus fotózás mit tud jelenteni. Nem azt, hogy betiltjuk az autonómiát és cenzúrázunk műveket, hanem azt tudja jelenteni, hogy iszonyatosan sokszor akár jó szándékkal, és függetlenül bal jobb oldaltól megerősítesz rossz társadalmi sztereotípiákat, ezzel bántalmazod azt a csoportot." *
Lakner Zoltán azonban azt érvelte, hogy a sztereotípiák elleni küzdelem nem a műalkotások cenzúrázásán keresztül történhet, hanem a társadalmi normák megváltoztatásán keresztül.
A „beletörődés ipara" és a politikai üzenetek piaci aspektusa
Vida Camilla 2024-es cikke a „beletörődés iparról" szóba került, amely azt vizsgálja, hogy a politikai üzenetek hogyan válnak piaci termékké. Lakner Zoltán ezt az önkritikus megjegyzésével kommentálta:
„Szerintem bizonyos értelemben lenne a politikai elemzés is egy ilyen típusú beletörődés iparhoz tartozott. Tehát mi sem mondtuk azt az elemzői magatartása, hogy ez nem fér össze, hogy és akkor csináljátok ezt még, hogyha szerintem fontos is az, hogy az embernek legyen morális alapállása, és szűrődjön át azon, amit csinál." *
Lakner azonban azt is megjegyezte, hogy a szelepfunkció (a feszültség feloldása) nem feltétlenül rossz dolog, és hogy a művészet mentális szolgáltatást nyújthat azáltal, hogy magyarázatot ad az azonosság érzetének megélésére.
A művészet autonómiájáról szóló vita
Bárány Tibor a művészet autonómiájának filozófiai alapjait védte meg. Azt állította, hogy a felvilágosodás óta a tudomány és a művészet autonómiája az alapvető értékek közé tartozik:
„A tudósnak és a művésznek se akkor autonóma kultúra, ha semmi másra nincs tekintettel. A tudós csak az igazságra, a művész meg csak a csak a művészi igazságra, bármit is jelentsen az." *
Csepelle Olivér azonban azt érvelte, hogy az emberek fontosabbak, mint az absztrakt autonómia:
„Én nem teljesen értettem a kérdésnél, hogy most itt arról beszélünk, hogy az ember, hogy a művész a az az alkotásában belül politizál, vagy hogy az alkotásán kívül politizál. Tehát, hogy az a válasz az az, hogy az alkotásán belül politizáljon, mert lehet egy olyan elválás is, hogy oké, nyilván jelen vagyok." *
Csoszó Gabriella pedig azt hangsúlyozta, hogy a modern fotózás etikája azt jelenti, hogy a művészeknek tudatosnak kell lenniük a társadalmi hatásokról, de ez nem jelenti a cenzúrát:
„Én nagyon örülök neki, hogy miután rengeteg mozgalom van, rengeteg megfogalmazása van annak, hogy mi a bántalmazás a politikában, a mindennapjainkban, már nem fotózhatok úgy, mint ahogy akár én is fotóztam a 90-es években, mert kínos, kínos vagyok, kellemetlen vagyok, bántalmazzó vagyok, ha úgy fotografálok, és ezt tudnom kell, de nem kérhetem számon a korábbi műveken ezt." *
Az oktatás szerepe a műalkotások befogadásában
A beszélgetés végén egyetértés alakult ki abban, hogy az oktatás kulcsszerepet játszik. Lakner Zoltán azt állította:
„Az igazi megoldás az nem ez lenne, hanem az, hogy az oktatásban nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sok pénzt beletéve és nagyon sok szakértelmet beletéve tehát fejlesztjük az oktatást és attól fogva a művészet élete vagy is nagyon meg könnyűvé válna." *
Csoszó Gabriella pedig azt hangsúlyozta, hogy a drámapedagógia és a közös művészeti projektek olyan értéket halmoztak fel, amely világszínvonalú, és amely az oktatásba beépítendő.
A társadalmi egyenlőtlenségek és az elit reprodukciója
Lakner Zoltán azt emelte ki, hogy a művészet és a politika terén az a probléma, hogy a felső középosztály privilégizált rétegei újra termelik magukat:
„Az a helyzet, szóval most nem akarom ezt levezetni, milyen az oktatási rendszer, kik azok, akik eljutnak odáig, hogy hogy mondjuk befolyásos alkotók vagy véleményformálók legyenek. Mégis csak arról van szó, hogy a felső középosztály privilégizált rétegei újra termelik magukat, és ők csinálják a művészetet." *
Csepelle Olivér azonban azt javasolta, hogy a megoldás az lenne, ha több embernek lenne ideje és lehetősége művészetet csinálni:
„Én azt azt hiszem, hogy még a kezeslábashoz vissza akartam csak menni és a a független színházakhoz, hogy igen, nyilván az van, hogy hogy az, hogy sokszor előjött ö a piaci szerepe a művészetnek, vagy hogy miből lehet, miből jön vissza jó mennyiségű profit, és miből nem, és hogy nyilván ebben a rendszerben nem lehet csak a művészet egyébként megjavítani, vagy csak a művészethez való viszony anyunkat megjavítani, és hogy én az egész, szóval, hogy én szerintem én a művészetet, hogyha ha jóvábá akarnám tenni ö vagy megoldani ezt a problémát, akkor azt mondanám, hogy az embereknek nagyon sok erejét és idejét kéne felszabadítani arra, hogy sokkal több sokkal több embernek kéne sokkal több művészetet csinálnia." *
A demokrácia és a közéleti részvétel
Lakner Zoltán végül azt hangsúlyozta, hogy a demokrácia csak akkor működik, ha az emberek aktívan részt vesznek benne:
„Ha szerintem most egy ilyen demokratikus elvárásrendszerről beszélünk, a demokráciában az a legmacrásabb dolog, hogy az csak akkor van, ha csinálod. Van egy pár ilyen dolog az életben. Szóval, hogy szóval, hogyha belebocsátkozol a közéletbe, akkor tudod valamennyire alakítani. Ha nem, hát akkor akkor odaadod ezeknek a figuráknak, akik arra törekednek valójában, hogy hogy ne lépjél ebbe bele." *
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Verkaia Survival Kit" – az ASR valószínűleg egy másik szót ismert fel; a pontos elnevezés a kontextusból nem egyértelműsíthető
- „WG Akadémia" – az intézmény pontos neve bizonytalan
- „Cse Tamás" – az átiratban többször szerepel, de a helyes név valószínűleg Cseh Tamás
- „Csak Neked kislány" – a zenekar neve; az ASR több helyen torzította
- „Csepelle Olivér" – az ASR által torzított név; a helyes alak valószínűleg más
- Több helyen az ASR „mocskos Fidesz" helyett más szavakat ismert fel, de a kontextus alapján ez az értelmes kifejezés
- „Vida Camilla" – az ASR által torzított név; a cikk szerzőjének pontos neve bizonytalan
- Néhány helyen az ASR értelmezhetetlen szótöredékeket hagyott, amelyeket a kontextus alapján nem lehetett pontosan rekonstruálni
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Szeretettel köszöntünk mindenkit itt a Verkaia Survival Kit beszélgetés sorozat harmadik alkalmán, amely most éppen a kultúra és a politika összefonódásait próbáljam már felfejteni.
[00:00:10]Természetesen az idő és a témaszerte ágazó mivoltából ez nem lesz teljes körű, úgyhogy ne ismerjátok.
[00:00:18]Nagyon megható, hogy én sokan vagytok kíváncsiak ránk, de gondolom inkább a vendégekre, úgyhogy gyorsan be is mutatok mindenkit.
[00:00:24]Kezdem innent Bárány Tibort, filozófust, irodalomkritikust, akiről kiderült, hogy a Műszaki Egyetemen is dolgozik.
[00:00:32]Csepelle Olivért, a Csak Neked kislány énekes frontemberét, aki egyébként tervezőgrafikus is.
[00:00:36]Csoszó Gabriellát, fotóművészt, tanárt és aktivistát, valamint Lakner Zoltán politológust, a jelen heti lap főszerkesztőjét.
[00:00:45]Nagyon köszönöm, hogy elfogadtátok a meghívást és itt vagytok velünk.
[00:00:49]Én pedig Löb Krisztina vagyok, művészeti menedzser a WG Akadémia egyik mentora.
[00:00:52]Lesz egy bemelegítőkör nektek.
[00:01:00]Mi volt ez az élmény, vagy hogy fordulópont az életetekben, amikor ami miatt és amikor a közélet vagy a politika fontos lett számotokra?
[00:01:09]Szerintem Zoltán tőled, mert ezt nagyon sokszor megkérdezték, úgyhogy akkor biztos rutinos vagy elő.
[00:01:12]Igen, légyszíves, hogy csináltátok így?
[00:01:19]Helló!
[00:01:19]Én is köszöntök mindenkit.
[00:01:19]Hát erre könnyű válaszolni.
[00:01:22]Én a én a rendszerváltás gyermeke vagyok.
[00:01:24]A ez van.
[00:01:29]Ö engem úgy ért, hogy hogy már nagyon érdekelt valami, érthetetlen oknál fogva a történelem, és egy olyan időszaka volt a demokratikus átmenet a merthogy volt egyszer egy ilyen, amikor ugye azzal lehetett szembesülni, hogy a történelem és a törtelem igazságainak a föltárása és a politika az összekapcsolódik, és akkor ez egy elég magától értetődő átmenet volt az én gondolkodásomban is, és nyilván a bizonyos értelemben a ma már gyakran általunk bíráld, de mégis csak mégis csak akkor nagy figyelemmel övezett akkori politikai elemzői generáció olyan hatást gyakorolt, hogy az ember az úgy döntött, hogy valami ilyesmit kellene csinálni.
[00:02:14]Akkor átadom neked, ha úgyis erre reflektálnál.
[00:02:16]Nem, én csak meg akartam kérdezni a Zolit, hogy neked mi volt az első politikai emléked vagy élményed?
[00:02:23]Mert hogy én is a rendszerváltás gyereke vagyok, tehát én is pontosan ugyanezt éltem át, mint te.
[00:02:27]És én elég pontosan meg tudom mondani, hogy mi volt az első pillanat, amikor úgy föltűnt valamikor úgy kezdtem érteni, hogy ez politika.
[00:02:33]És ez a mai napig, nem tudom melyik megmondázni, nagy miért, de ez az 1988.
[00:02:39]március 15-e.
[00:02:39]Arra emlékszem, hogy a TV 888 88, hogy a TV előtt ülök és hogy és hogy valamit érz valamit érzek, mintha itt megmozdult volna és valami és ezt a furcsa érzést kellett elkezdeni megmagyarázni magamnak, mert nem kaptam sok segítséget ehhez a szüleimtől, akiknek szintén valamilyen arra emlékszem, hogy ilyen ilyen ünnepélyes hangulatuk volt, pedig a március 15-e az korábban nem jelentett sok mindent.
[00:03:05]És még egy pár évvel korábban én azt tudtam, hogy a március 15-i hősök azok a szabadságért harcoltak, és az én szüleim minden nyáron elmehetnek, tehát van szabadságuk, el tudtak menni szabadságra, tehát hogy akkor megvalósultak ezek a ezek a követelések.
[00:03:20]Úgyhogy én nagyon rendszerkomfort voltam ebben az értelemben.
[00:03:21]És 88-ban tűnt föl először, hogy itt van valami.
[00:03:27]Akkor mondok gyorsan két dolgot.
[00:03:27]Erre az egyik a 89.
[00:03:28]március 15-e, hogy az mennyire másképpen zajlik.
[00:03:31]Egy barátommal csatangoltunk.
[00:03:36]Nyilván óvodács korak voltunk akkor, szóval ezt úgy értelmezze mindenki.
[00:03:37]És [nevetés] köszönöm szépen, örülök, hogy átment.
[00:03:44]És de volt-e mondjuk egy magánélmény.
[00:03:44]Én 88 karácsonyára megkaptam az AGP Taylornak a második világháborúról szóló könyvét, mert hogy engem ezek akkor érdekeltek.
[00:03:54]És abban a könyvben azt lehetett olvasni, hogy 1939.
[00:03:56]Szeptember 17-én a Szovjetunió megtámadta Lengyelországot, és én teljesen magamtól rájöttem arra, hogy itt valaminek kell történnie, merthogy ezt eddig így nem mesélték.
[00:04:14][nevetés] Teljesen máshova fogok kalandozni, és lehet, hogy ez gerjed egy picit.
[00:04:19]Nem beszélje.
[00:04:24]Jó.
[00:04:28]Oké.
[00:04:28]Akkor reméljük, hogy nem fog nagyon fülsiketítően hangzani.
[00:04:31]Nálam egy picit későbbi ez az ébredés, ez a politikai ébredés, mertogy bár ugyanez a generáció vagyok, tehát a rendszerváltó generáció úgymond, vagy akkor voltam fiatal, de én pont azt tapasztaltam akkor még művészeti karra járva, tulajdonképpen hallgatóként, hogy viszonylag apolitikus egyébként a hallgatói környezet, illetve az egyetemi reformokra voltunk hitottak.
[00:04:58]egy-egy tüntetésre kimentünk.
[00:04:58]Ez nevezetesen Pécs egyébként, de nálam azért ez egy ilyen viszonylag természetes volt.
[00:05:04]Szóval meg sem nagyon lepődtem, hiszen valahogy így úgy éltem végig a gimnáziumi éveket, hogy ez így pillanatok alatt szét fog hullani.
[00:05:12]Tehát, hogy valahogy már nagyon nagyon az volt az érzésünk.
[00:05:14]És ezért így nem volt ez az én szempontomból akkora ö ilyen ö, hogy mondjam, ilyen felismerés.
[00:05:26]viszont hát nálam 2006 a 2006-os tüntetések, de nem azért, mert kimentem az utcára tüntetni, hanem mert hirtelen nem értettem, hogy mi folyik itt, és ráadásul nem értettem azt, hogy honnan került elő ez a radikális irányzat, vagy tehát, hogy mi folyik ebben az országban.
[00:05:42]És akkor ez annyira elkezdett érdekelni, hogy hogy akkor már kiállító fiatal művészként olyan témákkal kezdtem foglalkozni, hogy hogy mondjuk kinek van jogosultsága újraértelmezni a történelmet, a Szabad Európa Rádió az így hova lett meg egyáltalán micsoda volt, hogy hogy mondjuk van egy ilyen, hogy Lukács archívum, és ezeket ilyen szisztematikusan elkezdtem dokumentálni, kiállítani ezekben a témákban és aztán hogy mennyire igaz Azam lett aztán a 2010-11, amikor aztán nálam lett egy tényleg éles váltás, mert akkor mivel és bocsánat, hogy ez egy picit hosszabb, csak azért fölvezetem, mert így olyan képzőművészetet, és azért így ti érintettek vagytok ebben az iskolában.
[00:06:30]Szóval, hogy a képzőművészet volt az első olyan terület, ami tulajdonképpen ilyen nagyon rejtett módon, de átpolitizált lett.
[00:06:36]Tehát gyakorlatilag az összes kuratóriumban lecserélték a vezetőket, illetve az igazgatóváltáskor már politikai függésből választották meg a intézmények vezetőit.
[00:06:46]És én ebben nem nagyon akartam részt venni semmilyen módon.
[00:06:51]Olyannyira nem, hogy tulajdonképpen teljesen radikálisan elhatárolódtam tőle.
[00:06:55]Soha onnan több meghívást nem fogadtam el, ami ilyen intézmény és így tovább, és így tovább.
[00:07:02]De cserébe kimentem az utcára dokumentálni az összes demokráciáért zajló folyamatot, és ez akkor még érdekes volt, mert nem volt mindenkinek a kezében telefon.
[00:07:10]Most meg már azért érdekes, mert lett 100000 fotóm az elmúlt 11 évről, ami ami egy ilyen fura sajátos archívum lett.
[00:07:17]És így jó hosszú volt, bocsánat, de akkor így lehet érteni, hogy miért ülök ebben a szépben, mert engem annyira azért talán nem ismertek.
[00:07:30]Köszönöm.
[00:07:31]Ö azt a mindenit.
[00:07:35]Ön annyival szeretném csak kiegészíteni a bemutatásomat, hogy hogy főleg a téma miatt meg amúgy is, hogy hogy a Csakneget is lány frontembere vagyok.
[00:07:46]Igen, de hogy meg a szikra mozgalomnak a az elnökségi tagja, hogy szóval, hogy azért van valami közöm a politikához vagy politika csináláshoz.
[00:07:56]Ö és hogy igazából én is a a rendszerváltás gyermeke vagyok, csak én úgy, hogy 90-ben születtem.
[00:08:02]Szóval én csak egy ilyen így bele az ilyen én csak így belevertem a fejem a a tabularázába, vagy nem tudom.
[00:08:09]Szóval, hogy nekem a gyerekkorom az, hogy úristen, Bill Clinton saxofonozik.
[00:08:15]Ebbe ne menjünk bele.
[00:08:17]Ebben Igen.
[00:08:17]E fúff ez plán ö Na de nem hát nem úgy értem, hogy ezek a jó dolgok, amik történnek, csak hogy na mindegy.
[00:08:26]Én nekem nekem otthon anyukám nagyon sokat vagy szóval nagyon természetes dolog volt, hogy hogy ugye a gyerekek előtt meg egyáltalán tehát hogy folyamatosan így beszéltek a a politikáról, és nekem az azt hiszem természetes volt.
[00:08:40]Nekem inkább így a a felnőtt korom vagy a felnőtté válásban inkább az ilyen nem tudom ez az ilyen liberalizmusból balra tolódás meg valahogy így az erkölc szóval, hogy az erkölcsi ilyen normatív állásból a stratégia felé kezdtem el, azt hiszem elmozdulni.
[00:09:00]Szóval, hogy mi az, amit tényleg tudunk csinálni, és nem az a hogy mi az a szép, amit tudunk gondolni a világról.
[00:09:09]Nekem az a példám jutott eszembe, ami ami most pont nemrég kijött, egy nagyon magas minőségű ilyen ilyen mi hazánkos videó, a ahol a hú mindig elfelejtem, torvikkergetők, vagy most aktuálisan a a bocsánat, igen, a bűnvadászok pedig tudom féle Igen.
[00:09:29]A bűnvadászók vadásszák a bűnt benne.
[00:09:33]És akkor szóval velem csak az történt, hogy mint magán ember, én ott lakom nagyon közel a Dankó utcához, és arra sétáltam éppen haza, és és három nagy darab faszi meg két ilyen felszerelt operatőr futott egy darab ilyen cigánysrác után, aki mondjuk tehát, hogy kábé az én testhallgatóm, vagy még annál is mondjuk alacsonyabb volt, és aki így imálkodott, hogy hagyják már békén, és akkor én odamentem, mint járók elő, hogy mi az Istent csinálnak.
[00:10:07]És ugye akkor ez már ugye visszafelé úgy vagy szóval, hogy két hónapig vágták ezt a videót, hogy hogy tud ez igazán jól kinézni, hogy én miért nem egy csak egy állampolgár vagyok, hanem hogy én szikrás vagyok egy zsidó és sok minden.
[00:10:20]De hogy de hogy csak ez jutott eszembe, vagy hogy azért hozom ezt fel, mert mert nekem egy ilyen tök jó példa, hogy hogy ott nagyon egyértelműen egy magánember vagyok, és hogy nem azért vagyok, tehát hogy nem szikrásként lépek be abba a helyzetbe, hanem azért lépek be a szikrába, mert odamegyek az utcán, hogyha hogyha öten üldöznek egy embert.
[00:10:40]Szóval azzem, hogy csak ez így mindig megvolt.
[00:10:43]Igen, de egyébként, ha jól értem a történetet, akkor morális megfontolásokból mentél oda, nem stratégiai Igen.
[00:10:48]Nem, hát pont ezt mondom, hogy a szikrában már stratégia érdekel, és szóval a megvalósítható, vagy azért azért érdekel a kollektivista akció, és nem az, hogy én egyedül majd a Facebookon mit csinálok, de igen, de az utcán abszolút az egy erkölcsi normatív dolog.
[00:11:07]Szóval ez kiderült, hogy mindannyiókat viszonylag régóta foglalkoztatja a politika és a közélet.
[00:11:14]És azért azt gondolom, hogy ez alapvetés, hogy ez ez nem csak veletek van így, mint alkotókkal, gondolkodókkal, hanem ezt a kultúra gyakorlatilag évezredek óta reg reagál a regnáló politikai hatalomra, vagy éppen mellette, vagy ellene önszentántából vagy megrendelésre.
[00:11:28]És az sem újdonság, hogy a hogy a művészek, kulturális szereplők nem csak a munkáikon keresztül reagálnak, illetve tesznek politikai állásfoglalásokat.
[00:11:41]Viszont ami érdekes, vagy talán újdonság, de majd elmondjátok, hogy szerintetek is az-e, hogy így az elmúlt években itthon meg külföldön is nyilván, tehát a nagyvilágban is tapasztalható ez látványosan megszaporodtak azok a politikai megszólalások, állásfoglalások a kulturális szereplők részéről, amik nem kifejezetten a munkájukban, tehát a zenéjükben, műalkotásaikban nyilvánulnak meg, hanem mondjuk a a szélesebb nyilvánosságban, hogy most csak a közelmúltból tényleg egy-két nevet mondjak itthonról, akár kormány vagy ellenzéki oldalon Majka, Azáia, Krúbi, Molnár Áron, Nagy Ervény, Nagyferó, Tót Gabi és most tényleg sorolhatnák még nagyon sokáig.
[00:12:16]És mielőtt ti reflektáltok erre, illetve az erről következő kérdésemre, a közönséget csak nagyon gyorsan szeretném megkérdezni.
[00:12:27]Három lehetőség lesz, három opció, hogy mit gondoltok arról, hogy á akinek ez fontos, az emelje most fel a kezét, aki szerint a kulturális szereplők igenis reflektáljanak a közéletre, de ezt inkább a munkásságokon tegyék, mints sem, mintsem a nyilvánosságban erre.
[00:12:46]Igen.
[00:12:47]Ja, jó.
[00:12:47]Mondjam el mi hát ez így nem ér.
[00:12:49]Jó, jó, jó.
[00:12:51]Oké.
[00:12:51]Igen, tényleg be kell vezetnünk ezt a digitális szavazórendszert majd [nevetés] most már, hogy ez az egyik.
[00:12:57]A B válasz az, hogy hogy nem zavar, hogyha az alkotók a nyilvánosságban is megszólalnak, sőt örülök nekik, hogy meg is megörülök neki, hogy megismerhetem a véleményüket.
[00:13:09]És a C válasz az pedig az, hogy jobban szeretem a politikamentes művészet.
[00:13:13]Tehát a az a Ja, azt már elfelejtettük.
[00:13:17]Tehát az a volt az, hogy a kulturális szerepők reflektáljanak a közéletre és a politikára, de inkább a munkásságukban.
[00:13:28]Igen.
[00:13:28]A B az, hogy nem zavar, hogyha az alkotók a nyilvánosságban is megosztják a véleményüket.
[00:13:32]Itt nagyon sok van.
[00:13:34]Akkor a C-t azt meg se kérdezem, de nem azért megkérdezem.
[00:13:36]Vicceltem.
[00:13:36]A tehát, hogy aki politikamentes művészet preferál inkább, van olyan is.
[00:13:41]Jó, köszi szépen.
[00:13:44]Ö mit gondoltok erről?
[00:13:47]És most első körben mindannyiatokat meg fogom természetesen kérdezni, de első körben a az alkotó beszélgető partnereket kérdezném meg, tehát Gabriellát és Olivért.
[00:13:58]Ti látjátok ezt alkotóként?
[00:14:00]Bármelyikötők válaszolhat először.
[00:14:02]Szerintetek most nyilvánvaló, hogy ti ezt felvájátok és foglalkoztok, ezeltet nem ez a kérdés, hogy szerintetek a személyeteknek ez fontos de hogy így a szélesebb művészeti, tehát a a művészeti szénának van-e egy ilyen felelőssége, kell-e egyáltalán reflektálni a feladata ez, vagy ez mindig egy egyéni ügy és a személyes indíttatástól függ alkotóként?
[00:14:29]Azt szerintem hopp, bocsánat, kikapcsoltam a a rutin, a rutin és az éve latin.
[00:14:38]Ez egy szerintem egy nagyon fontos morális dilemma és egy nagyon fontos szakmai dilemma is.
[00:14:42]Általában azokkal, akiknek van érzékenységük arra, hogy politikai szempontból állást foglaljanak, vagy képviseljenek ügyeket, azok erről hosszasan és egymást is akár cáfolva vitatkoznak.
[00:14:58]És én személy szerint azzem, mi volt?
[00:15:00]B [nevetés] de de azt nem hiszem, hogy bárkitől ez elvárható, aki alkotó.
[00:15:07]Nem hiszem, hogy műfaji kérdés.
[00:15:13]Ugyanakkor nem gondolnám, hogy csak egy ilyen személyes dolog.
[00:15:15]Szóval én személy szerint nagyon örülnék neki, ha ebben bátrabbak lennének az alkotók.
[00:15:20]De egyszer hallgattam egy olyan érvelést, most talán jól emlékszem, Máté Gábor volt, aki azt mondta, nem biztos lehet, hogy nem ő mondta.
[00:15:29]Mindegy is.
[00:15:29]Szóval a annyi csak, hogy ha ha egy színész mondjuk mondott egy ilyen erős politikai állásfoglalást, és másnap bejön egy szerepben a színpadon, akkor vajon összekötik-e a személyév ezzel a fajta állás állásfoglalással?
[00:15:50]És én azért azt gondolom, hogy hogy nem kötjük össze, nem így kötjük össze, vagy ha összekötjük, az nem árt annak a művészetnek, vagy annak az alkotásnak, mert hiszen egyébként is rengeteg háttérinformációt fogyasztunk, ami velük kapcsolatos, miért éppen az ne férne bele, ami a közügyekre vonatkozik?
[00:16:09]Ráadásul az egy kérdés, hogy mi az, ami a tiszta művészet.
[00:16:11]Tehát a politika maga, ha azt mondjuk, hogy a közügyekkel foglalkozik, akkor azt gondolom, hogy abba, szóval, hogy ez egy nagyon széles spektrum, és most nem akarok ilyen naivnak tűnni, nyilván most a mostani Magyarországra, vagy akár a világpolitikai helyzetre gondolunk.
[00:16:25]Én személy szerint nagyon örülnék neki, ha ebben bátrak lennének és következetesek az emberek meg kockázat vállalók, ugyanis nincs hogy mondjam, tényleg sor került mindenkire.
[00:16:38]Tehát akkor, amikor még azt hitték, hogy van értelme hallgatni, meg van értelme tiszta művészetben gondolkodni, van értelme csak a művekben megfogalmazni azt, amit szeretnénk.
[00:16:47]Én sorra látom ezeket az alkotókat, ahogy döntik be az intézményeiket, tűnnek el a színházaik és belekényszerülnek abba a szerepbe, hogy állást kell foglalniuk és el kell mondaniuk a véleményüket.
[00:17:00]Nagyon sajnálom, hogy nem mondták el 2010-11-ben.
[00:17:04]Nekem még mindig meggyőződésem, hogy lehetett volna ez másként is.
[00:17:08]Tehát, hogy így kicsit késője ez az ébredés, de reméljük, hogy lesz még másholni.
[00:17:14]Csak hadd reagáljon, Olivér, mert hogy megszólítottam, mint alkotót, aztán utána tovább adom.
[00:17:19]Halló?
[00:17:21]Hát igen, én a azt hiszem, hogy nagyon abban egyet fog, vagy én egy én egy a vagyok, azt hiszem, egy a szavazat, ha még jól emlékszem, hogy az meg volt nem zavar, de illetve én nem teljesen értettem a kérdésnél, hogy most itt arról beszélünk, hogy az ember, hogy a művész a az az alkotásában belül politizál, vagy hogy az alkotásán kívül politizál.
[00:17:43]Tehát, hogy az a válasz az az, hogy az alkotásán belül politizáljon, mert lehet egy olyan elválás is, hogy oké, nyilván jelen vagyok.
[00:17:52]B pedig az az, hogy rendben van az is.
[00:17:54]Sőt, hát felőlem még mondhat dolgokat amellett is.
[00:17:56]Vagy szóval, hogy szerintem az ácsok is nyugodtan politizálhatnak úgy, hogy a festőnk is, vagy szóval, hogy én aztán vagy hát ugye mindig elmondjuk, hogy a művészetet le kell választani a művésről egészen addig, amíg nem van valami marhaságot, és akkor hirtelen nagyon nehéz lesz, hogy pedig én szeretem az abbanováknak a festészetét, aztán nézd meg.
[00:18:13]Ö de hogy de hogy az azt gondolom egyébként, hogy a bef befogadónak a a feladata szeretni Koszolányi Dezsőt az antiszemitizmus ellenére.
[00:18:22]Én nagyon szeretem a kocolányi verseket és nem gondolok rá, hogy amikor politizált, mit csinált.
[00:18:30]De hogy nem fenném el tőle, merthogy nyilván teljes joga van.
[00:18:32]Más kérdés, hogy ő ott ott a tehát él az ő nem tudom celebritásával.
[00:18:41]Azt meg csak azt gondolom, igen, hogy én nem is értem, hogy mi az a politikamentes művészet, hogy szerintem az egy ilyen ábránd, mert hogy hát hogy George Orvel azt mondja, hogy minden politik vagy minden művészet propaganda.
[00:18:54]Én ezzel teljesen egyetértek, de hogy ha finomabb emberek vagyunk, akkor meg azt mondom, hogy Pilincki János azt mondja, hogy minden művészet világmodell, és hogy minden művész egy világot fog építeni, és minden világban van politika.
[00:19:08]Vagy szóval, hogy így az, amiről beszélek, és az, amiről nem beszélek, az ami a fotón kívül van, és az ami a fotón belül van, az ami középen van, az ami a háttérben van, az amiről beszélnek a regenyben és az, amiről nem.
[00:19:20]Szóval, hogy ez mind ez mind politika.
[00:19:25]Úgyhogy lehet eltagadni, meg nem eltagadni.
[00:19:27]Plusz és akkor az, hogy van-e felelőssége, azt gondolom, hogy hogy sajnos van.
[00:19:31]Most értem, hogy ez egy csúnya dolog elvárni a szobrászoktól, hogy és akkor még értsenek ahhoz is, hogy istenem, mi az a demokratikus szocializmus, és mi a véleményem róla.
[00:19:43]De hogy az szerintem egy elvárás, hogyha állítasz valamit, akkor legalább tudjad, hogy mit állítasz, vagy minek állítasz ellen.
[00:19:54]Ha még beszélhetek, én beszélek, viszont tovább adom.
[00:19:57]Jó, maradjon.
[00:19:59]Jó, én csak valami nagyon egyszerű dolgot szeretnék mondani, mert ugye akkor én érzem a hívást, hogy így filozófusként kell beszélni, tehát akkor így a fogalmakat szeretném így elválasztani egymástól.
[00:20:07]Tehát, hogy nyilván van az a kérdés, hogy a író foglalkozású állampolgár politizálhat-e bármilyen kit érdekel?
[00:20:14]Hát nyilván persze, hogy politizálhat.
[00:20:19]De az se baj, ha nem politizál.
[00:20:19]Ami igazán baj, az az, amikor hogy mondjam, a az irodalmi tekintélyét reülve mintogyha nem tudom, tehát hogy mintogy sokkal sokkal többet tudna szakembereknél, azt azt nem szeretjük annyira.
[00:20:34]Tehát azt a fajta művészfelfogást az I és Gyula félelá, hogy a költők azok ugye a vízvezetékszerelés ügyében is illetékesek.
[00:20:41]Nem, egyáltalán nem illetékesek a költők a vízvezeték szerelés ügyében.
[00:20:44]De ez most mindegy.
[00:20:48]Ha akar, beszél.
[00:20:48]Na, ha akar, nem, nem akar, akkor nem beszél.
[00:20:54]És nyilvánvalóan az egy másik fontos kérdés, amiről a mai beszélgetésünk szól, hogy a műveknek lehet-e milyen valamilyen értelemben politikai tartalma.
[00:21:00]És akkor erről most nem mondok semmit, mert erről fogunk végigbeszélgetni.
[00:21:02]viszont van a kettő között valami, ami szerintem fontos, tehát hogy a művész megszólalhat-e, vagy meg kellene neki szólalnia, amikor a művészeti intézményrendszerrel kapcsolatos kérdésekről van szó.
[00:21:14]És én ott azt mondanám, amit a Gabi, hogy szerintem fontos ezekben a kérdésekben, fontos, hogy megnyilvánuljanak a művészek, mert ugye azok az ő szakmai ügyeik.
[00:21:23]Tehát az, ahogyan mit tudom én, ahogyan az elmúlt tizenvalahány évben a NER ugye részben ilyen párhuzamos művészeti intézmény struktúrák épültek, részben lebontottak bizonyos művészi művészeti struktúrákat.
[00:21:37]Ugye az az alapelv, ami szerintem a legeslees legfontosabb, hogy ugye az volt a a a NER fő programja, hogy teljesen mindegy, hogy ki, csak a művészeti intézményrendszereket új emberek, establishment váltást akarunk, új emberek irányítsák.
[00:21:51]És ugye a legtöbb nagy művészeti intézményrszer belüli konfliktus Magyarországon ebből fakad, hogy a művészeti intézményrendszerek élére, most elmagyarázom Izével, de a ilyen egészségügy rendszerrel, mert úgy lehet, hogy akkor rögtön érthető volt.
[00:22:07]Szóval olyan olyanok voltak a a az ilyen kinevezések a művészeti intézmények élére, mintogyha az egészségügyi miniszter kinevezte volna az egyik kórház élére azt a figurát, akinek van szaktudása, de tök tökéletesen összeférhetetlen és teljesen a perifériájára szorult a szakmának, mert nem tud együttműködni másokkal.
[00:22:23]a másik kórház élére a büki füves embert mert hát végül is annak is köze van a izéhez az egészségügyhez a harmadik éliére meg a a az unokaöccsét akit akit nagyon már tehát közgázt végzett de már gyerekkora óta érdekli az egészségügy meg szokott ilyen operálós videókat nézni szabad idejébben és hogy akkor ilyen ilyen intézmény vezetők kerültek egy csomó intézmény élére és hogy ebben az ügyben ugye meg kell volna szólani nem egyenként Tehát nem az, hogy Demeter Szilárd mi az ördögért kvalifikált arra, hogy egy irodalmi múzeumot igazgasson, tehát hol van az a szaktudás, hol járta végig azt az utat, ami őt fölruházta azzal a képességgel, hogy egy memóriaintézményt irányítson.
[00:23:09]Tehát az, hogy ezt itt ezt a kérdést nem tették föl sokszor művészek most az irodalmárokról írókról beszélek elsősorban, mert végül is nem baj, megbeszélgessünk a személyes kvalitásairól ennek az embernek.
[00:23:20]Biztos jó ember, vagy nem tudom.
[00:23:22]Ö ezért ezért hagytuk, hogy a hogy a normák megváltozzanak, hogy ez olyan természetes legyen, hogy hogy így zajlanak a kinevezések, hogy ez olyan természetes legyen, hogy állami pénzekből irodalmi folyóiratok nem kapnak nem kapják meg azt a támogatást, amit megítéltek nekik, vagy ha megkapják, akkor úgy kapják meg, hogy december 31-ig meg kell a négy számnak, és december 12-én érkezik meg a a pénz.
[00:23:49]Tehát, hogy hogy ezeket így elfogadtuk és természetesnek tekintettük.
[00:23:50]Na, ez ügyben meg kellett volna szerintem szólalniuk a a művészeknek is az első pillanattól fogva.
[00:24:00]Zoli, neked is szól a kérdés.
[00:24:00]Te visszaidézem a az elejét a a kérdésnek, merthogy ez engem nagyon érdekelne, hogy hogy akár amik azát az említett Majkától Tót Gabig megnyilvánulások mennyire foglalkoztatnak egy politikai elemző?
[00:24:16]Tehát, hogy a magánszemélyként biztos érdekes, meg reflektálsz rá te is, de hogy de hogy a politikai elemzés politó szempontjából milyen jelentősége van ezeknek?
[00:24:25]Hát akkor kezdem innen.
[00:24:25]Hát ugye ezeknek az embereknek a véleménynyilvánítása valószínűleg sokkal szélesebb körhöz eljut, mint akár politikusoké, akár politikai elemzőké.
[00:24:36]Ugye éppen az az érdekes, amikor ők megszólalnak, tehát éppen Majka hogyan érzi a piactt, hogy mi a mi a divatos, és hogy érdemes-e elhelyezni egy olyan üzenettel egy számot, mint ami egy évvel ezelőtt kijött tőle.
[00:24:50]Az az nyilván egyfajta reflexió arra, hogy hogy ő mit tapasztal a saját nagyon széles közegében.
[00:25:00]Másrészt hát rengeteg ember találkozik vele.
[00:25:01]Én általában is azt gondolom, hogy a választásokat nem nem a politizáló emberek döntik el.
[00:25:06]Azok döntik el a választásokat, akik a legkevesebbet politizálnak, és ő hozzájuk ezek a vélemények jutnak el.
[00:25:11]Ettől még baromi fontosak a véleményvezérek, mert nyilván valamilyen szinten befolyásolják a többieket, akik ritkábban foglalkoznak politikával, de ez az igazi médium, ez az igazi közvetítő közeg.
[00:25:23]Amikor ilyen témáról van szó, én próbálok mindig nem szakbarbár lenni.
[00:25:29]Szóval én nem gondolom, hogy attól, ahogy én politikával foglalkozom, és szerintem ez fontos, ettől mindenkinek politizálnia kell, de másfelől meg illetve hát nem is de, szóval másfelől meg igyekszem de misztifikálni ezt a témát.
[00:25:40]Tehát hogy a politika azért nem egy annyira különleges dolog, hogy hogy azt képzelhetnénk, hogy nincsen hozzá közünk.
[00:25:47]Sőt, és igazából ezt akarom valójában mondani, hogy amikor a bármilyen kulturális szereplő politikai, közéleti részvételéről, véleménynyilvánításáról beszélünk, akkor igen.
[00:25:59]Szóval ez ugyanaz, mint az ács.
[00:26:02]Szóval, hogy tehát pontosan annyi joga van, és pontosan olyan következményei vannak, hogyha megszólal ilyen ügyekben.
[00:26:09]Én általában azt gondolom, még egyszer mondom, nem nem akarok szakbarbálkodni, de mondjuk például a magyar társadalomnak nagyon jót tenne az, hogyha sokkal szélesebb körül lenne az állampolgári részvétel, és nem azt gondolnánk, hogy a politika az erre felszentelt személyeknek a a privilégiuma, hanem azt gondolnánk róla, hogy hogy közünk van hozzá, és mindenki annyit és olyan módon vegyen benne részt, amennyi neki jól esik.
[00:26:37]De de hát itt rólunk szóló témákban szükséges a véleménynyilvánítás, és amit amit a Tugor elmondott azzal kapcsolatosan, hogy a kulturális intézmények vezetőváltozásaiban hogyan, vagy hogyan nem, inkább hogyan nem foglaltak állást.
[00:26:51]Ez ugyanúgy igaz egyetemi szférára vagy az egészségügyre, hogyha ezt a példát hoztátok.
[00:26:55]Hát általában véve ez történt az elmúlt 15-16 évben, valójában szerintem az a ráismerés hiányzik a leginkább, vagy hát nem tudom, hogy benne vagyunk-e esetleg ebben a ráismerésben, hogy mindenkivel ugyanaz történik, és mindenki úgy csinál, mintogyha csak vele történt volna ez.
[00:27:12]És rengeteget beszéltünk arról, hogy amikor az ápolók tüntettek, akkor nem mentek ki a tanárok.
[00:27:16]Amikor a tanárok tüntettek, nem mentek ki az ápolók.
[00:27:20]Csak Gabi fotózott mindegyik eseményen, de hogy ezt leszámítva eltérő volt a eltérő volt a közönség, miközben mindenkivel mindig ugyanaz történt.
[00:27:27]Ez az egyik dolog, tehát szerintem, hogy a a részvétel az nagyon fontos.
[00:27:31]A másik, hogy két mi ösztönöz részvételrel.
[00:27:33]És itt a felelősség az Olivier példáján keresztül elhangzott a a morális felelősségvállalás.
[00:27:40]Hát ha valaki egyszerűen úgy érzi, hogy meg kell szólalnia, én nem hiszem, hogy mint egy ilyen borosüvegbe a dugót vissza kell valahogy dugdosni.
[00:27:47]Hát ha ő úgy érzi, hogy meg kell szólalnia, mert ő állásfoglalási igényt érez magában, tegye meg.
[00:27:54]Ez a közélet, állambolgári jogunk, akármi a foglalkozásunk természetesen.
[00:27:59]A harmadik az, hogy és ez összefügg ezekkel az intézményi változásokkal, hogy hát egy csomószor a politika nem kérdezi meg, hogy ő beleszóljon-e a mi dolgunkba.
[00:28:08]Én most éppen olvasom az új mester és margarita fordítást.
[00:28:13]Most nem tudom, hogy kell-e részletesen ismertetnem a történetet, de hát otthon van ez a szegény mester, és szembesül azzal, hogy nem igazán trendy dolog, trendy fancy és komilfó dolog az 1920-as-30-as években Poncius Pilátusról regényt írni.
[00:28:29]Pedig neki ez az ötlete támadt a Szovjetunióban.
[00:28:33]Most akkor ő politizált, tehát nem politizált, ő írt egy regényt, ami amivel mindenféle dolog ugyebár történik, és ugye ez az egész bulgakovi életművön végigvonul.
[00:28:41]Dogtacú az, hogy milyen Bulkakov mai recepciója Ukrajnában, nem a mesteres margarit, hanem a Fehérgárda miatt, ez egy külön történet.
[00:28:50]Valószínűleg erre sem gondolt, amikor megírta valamikor a a polgárháborút követően ezt a regényt.
[00:28:55]És a az utolsó, amit ide fűznék, erre is utható, hát ezek a következmények.
[00:29:03]Hát igen, az életben szerintem nem csak a politikában, az életben általában a cselekedeteinknek vannak következményei.
[00:29:11]Szóval hogyha én megszólalok és politikai állásfoglaló, akkor bemegyek egy politikai mezőbe.
[00:29:17]Pontosan olyan mértékben teszem ki magam a politikai küzdőtér szabályainak, amilyen mélyen bementem abba abba a politikai küzdőtérbe.
[00:29:24]Ez nem egy nagyon kellemes dolog, szerintem emellett sem kell különösenben érvelni.
[00:29:29]De hát ez de hát ez ezzel ezzel jár.
[00:29:32]És hát onnantól kezdve tényleg a közönség fogja eldönteni, hogy mennyire vonatkoztat el attól, hogy hogy hogy valaki milyen politikai szerepet vállalt.
[00:29:48]És akkor most itt nagyon hosszú példa sor volna fölvonultatható arról, hogy mondjuk 1944-ben hogyan viselkedtek színészek például.
[00:30:01]és hogy ez befolyásolja-e az ő megítélésüket.
[00:30:05]Mondjuk Páger Antalnak assassiszem kétszer sikerült megbocsátani, mert ugye tehát ő nagyon jól érzékel még ugye Rákosi hívására jött haza és a KD rendszerben lett ugye úgy egy szupersztár, egy fantasztikus színész hogy ugye ismerjük az ő 44-es szerepvállalását.
[00:30:24]Ezt neki elnézték, de egyébként ha valaki ezt privátim nem nézte el neki, én nem fogom őt elítélni ezért, hogy hogy és úgy gondolta, hogy ő életében soha nem fog megnézni egy páantal filmet, mert ha neki az egy olyan személyes fájdalmat okozott, ami fölött nem tud eltekinteni, akkor az is a személyes döntése.
[00:30:40]És ennek szerintem kiteszi magát az, aki aki állást foglal.
[00:30:45]Az egy másik kérdés, hogy milyen állapotban van egy országnak a ugye most amúgy is a nem csak Magyarországon, azért ezt tudjuk a a polarizációnak, a törzsi politizálásnak az idejét éljük.
[00:30:56]Nyilván ez sokkal nagyobb veszéllyel jár.
[00:30:59]Én azt gondolom, hogy azok a a polarizációs vállalkozók, Kovács Eszter ezt szokta használni.
[00:31:03]Nagyon szeretem ezt a nagyon szemléletes, ezt a kifejezést.
[00:31:06]Törekednek is arra, hogy annyira elviselhetetlenné tegyék a közéleti szerepvállalást, hogy ne akarjál ebbe belépni, és ne legyél aktív a a közéletben.
[00:31:19]De ezzel együtt meg érdemes arra gondolni, hogyha érzed az elhívást, akkor persze valamilyen módon alakítod ezt a közéletet.
[00:31:26]Szóval, hogy szerintem valahogy azzal muszáj szembesülni, hogy most ha egy ilyen demokratikus elvárásrendszerről beszélünk, a demokráciában az a legmacrásabb dolog, hogy az csak akkor van, ha csinálod.
[00:31:35]Van egy pár ilyen dolog az életben.
[00:31:40]Szóval, hogy szóval, hogyha belebocsátkozol a közéletbe, akkor tudod valamennyire alakítani.
[00:31:43]Ha nem, hát akkor akkor odaadod ezeknek a figuráknak, akik arra törekednek valójában, hogy hogy ne lépjél ebbe bele.
[00:31:51]Ezeket a köv ezekkel a következményekkel valahogy együtt kell tudni élni, és nyilván arra kell törekedni, hogy legyenek olyan hát feldolgozási mechanizmusok, hogy ne legyen elviselhetetlen a közéleti szerepvállalás.
[00:32:04]Reagál erre.
[00:32:04]Csak egy nagyon-nagyon nagyon, tehát tényleg nagyon röviden, nem úgy, mint az előbb.
[00:32:07]Szóval, hogy csak annyit, hogy a a generációs generációs szempontot még egyszer fölvetném, hogy az, hogy mi a rendszerváltás gyermekei vagyunk, mi a idősebb gyermekei, az Olivér rendszerváltás fia.
[00:32:20]Ö ö szóval, hogy hogy ez azt is jelenti, hogy amikor mi elkezdtünk arról tanulni valamit, leginkább az egyetemen, vagy akár a középiskolában is, hogy hogyan értelmezünk iradalmi műveket vagy műalkotásokat, akkor nekünk az nagyon magától értetődő volt.
[00:32:35]Azt belénk verték, hogy egyszerűen a szerzőt elválasztjuk a műalkotástól.
[00:32:39]Egyszerűen azért, mert a szerző az csak egyértelmezője a műalkotásnak, ami egyébként igaz.
[00:32:45]Lehet, hogy neki van néhány fontos információja egyébként a műalkotással kapcsolatban, ami ami másoknak esetleg nincsen meg, de hogy hogy az az többé-kevésbé mindegy hogy utólag ő mit mond a műalkotásról.
[00:32:56]Ezzel viszont az is együttjár, hogy maga a személy is nagyjából mindegy.
[00:33:03]Rettenetesen fontos szerzők a világirodalom történetében, elképesztő gazemberek voltak.
[00:33:08]És hogy ezt a megkülönböztetést meg kell tennünk.
[00:33:10]Ö, és ez nekem természet, tényleg tökéletesen természetes.
[00:33:14]És ráadásul a kamaszkorom, az Cse Tamás műveletében lelt, és vagy telt, és azt feltételeztem, hogy Csat Tamás nem abba az irányba szavazna, ahova én szavaznék, hogyha már lenne választójogom, csak még ugye nincsen.
[00:33:28]Szóval, hogy ez ez menne, viszont megváltozott a világ itt az elmúlt időszakban.
[00:33:33]Egyfelől megtűnt föltűntek ilyen nálunk fiatalabb emberek, és ez nagyon magában elég zavarba ejtő.
[00:33:40]De hogy az igazi probléma az az, hogy például az én hallgatóimnak ez a kérdés már nem úgy vetődik föl, ahogy nekem, hogy meghallgatom-e a azt a dalt, ami ami aminek a szerzője valami olyan nyilatkozatot tett, amit én nem szeretek, vagy volt egy homofób megjegyzése, vagy volt mit tudom én milyen, tehát hogy valami nyilván meghallgatom, de de a az én egyetemi hallgatóimnak ez úgy vetődik fel, hogy fizetek-e érte, hogy hogy azzal, hogy én meghallgatom ezelőtt személyében támogatom, és hogy a műalkotás az lehet, hogy nagyon jó, de ugye ennek az embernek a morálisan elfogadhatatlan cselekedetét én én a figyelmemmel támogatva pénzt adok neki.
[00:34:23]Tehát, hogy ma már nem úgy szoktak érvelni az ellen, hogy ne ne olvassuk el azokat a műveket, aminek a szerzője egyébként a műtől függetlenül vállalhatatlan dolgokat csinált, hogy hanem úgy szokás érvelni, hogy mert azzal azzal egyszerűen ezeknek a nézeteknek adsz valamiféle legitimációt.
[00:34:40]Én nagyon utálom ezt az érvelést, tehát ha sok időnk lenne és nincs, akkor elmondanám, hogy szerintem ezzel mi a baj ezzel az érveléssel, de az biztos, hogy hogy nem olyan magától érthetőtő szerintem ma nagyon sokak számára, hogy így érdemes lenne a műalkotás befogatásának a folyamatában elválasztani a szerzőt a műalkotástól, még akkor is, hogyha a műalkotásnak semmi politikai tartalma nincs.
[00:35:05]Következő kérdésem Olivérnek szól, de majd kinyitjuk a beszélgetést természetesen, csak ha lesz rá idő.
[00:35:12]Hát ha lesz rá idő, de most már legyen rá idő.
[00:35:15]Már kinyíl.
[00:35:17]Novemberben jelent meg az új albuma Csak neked kislánynak most címmel.
[00:35:18]És hogyha jól tudom, már el is kezdtétek a turnézást.
[00:35:23]Ö a kritikákat, amiket olvastam meg a ti megnyilatkozásaitokból is az derült ki, hogy ez tért sokkal érettebbnek a korábbi kicsit néha melankolólikusabb hangulatot meg személyes témafelvetéseket már gyakrabban felváltja mondjuk egy határozottabb hangszerelés vagy akár időnként egy ilyen dühösebb hangvétel úgynevezett közéleti bevonódás is.
[00:35:42]Mondjuk két ilyen számot tudnék említeni az új albumról, a Béelj és a munkára, hogyha nem haragoztok, minden színészi tehetségtelenségem ellenére felolvasok egy egy nagyon rövid idézetet a egy paragrafus odaadhatom.
[00:35:59]Én de m [nevetés] szerintem mindenki jobban járna.
[00:36:02]Ebből a munkára dalból szeretnék egy nagyon rövid idézetet felolvasni ehhez.
[00:36:07]Tehát jaj tényleg nagyon zavar vagyok.
[00:36:12]Mindegy.
[00:36:12]Ne szeress mindenkit.
[00:36:12]Van ellenségünk, szerezzünk érvényt, vagy különben végünk, bilincset a kezére a cinikus geciknek, csináljunk törvényt, különben ők teszik meg.
[00:36:21]Csináljunk világot, az munka.
[00:36:23]Látod, szerelemmel bélelt ki a kabátod.
[00:36:26]Nem attól győzünk, és nem az ment meg.
[00:36:29]Győzni kell, hogy átmentsünk a szerelmünket.
[00:36:31]Valójában bármelyik verszakát beidézhettem volna.
[00:36:38]Tehát, hogy azért ez már egy kvázi mozgalmi dalnak is nevezhetjük, de az a csodálatos az egész albumban, hogy hogy a számok között mindig vannak ilyen csata másik kis betétek, ahol te ilyen kedvesen becsekkolsz, hogy hogy vannak a hogy vagyunk mi hallgatók, és ezek tényleg ez és azt hiszem ezelőtt vagy ezután is van egy ilyen, hogy hát hogy amúgy így minden jó, meg ugye jól vagytok meg nincs semmi baj.
[00:36:57]Szóval ez nagyon nagyon nagyon tetszik.
[00:36:59]Most apa kiabálni fog, de most Igen, igen, igen.
[00:37:02]Most kiabálni fog, de azért nyugi.
[00:37:06]Szóval azt gondolom, hogy ez egy ez ilyen protest dolog biztos, hogy valamennyire megosztóak.
[00:37:11]Azt azt nem lehet tagadni.
[00:37:12]Ti tapasztaljátok-e ezt már bármilyen fronton, fórumon, platformon?
[00:37:19]Ez az első kérdés.
[00:37:25]Teljesen egyetértek.
[00:37:25]Szerintünk is nagyon jó.
[00:37:30]A többire nem emlékszem, hogy nem amúgy nem egyáltalán nem, de hogy tehát ez ugye nem azt jelenti, hogy hogy mondj, tehát hogy igen, hogy nem küldtek le velet, hogy ú de szar, de hogy azért általában nem szoktak, vagy szóval, hogy kapunk támogató vagy elismerő dolgokat, annyian azért nem szeretnek minket, hogy hogy h vagy hogy mondjam?
[00:37:54]Tehát, hogy szerintem nagyon sokszor ilyen kommentek akkor érkeznek, mikor egy ember kéletlenül találkozik a zenénkkel, és annyit azért nem játszik minket a rádió, vagy ilyesmi, hogy csak így vezessen az autóba valaki, és gyorsan írjon egy SMS-t, hogy soha még ilyen rossz zenét nem hallgatott.
[00:38:08]Úgyhogy, úgyhogy nem.
[00:38:12]Igen, nem mond folytatom.
[00:38:14]Szerintem ez nagyon ez a dalcsolj.
[00:38:16][zene] Ja, bocsánat.
[00:38:22]Elhallgattam az Olivért.
[00:38:22]Ez ez az igazi elhallgatott.
[00:38:24]Szóval, hogy ez nagyon jó példa ez a dal egy egy jelenségre, ami azért megmutatja, hogy mennyire hogy nem mennyire nem egyszerű ez a politika és művészet kapcsolata.
[00:38:32]Tehát én ezt a dalt nagyon szeretem, és ott a koncerten a ott az akvában ott üvöltöttem.
[00:38:39]Nagyon-nagyon sok munkai a legcsekélyebb mértékben sem értek egyet a dalnak a politikai mondandójával.
[00:38:46]Ön nagyon nem szeretem ezt a fajta ilyen realista politika felfogást.
[00:38:51]Én nagyon nem szeretem ezt, amit a az Olivér úgy jellemzett, hogy stratégiai gondolkodás.
[00:38:54]Én azt gondolom, hogy a politikai kérdések morális kérdések.
[00:39:00]És így kell hozzá, így kell hozzájugálni, így kell, így kell viszonyulni a politikai témákhoz.
[00:39:04]De ez a leg pic kisebb mértékben sem akadályozza meg, hogy nagyon szeressem ezt a dalt, mert ugyan nem értek egyet mondjuk ezzel a ezzel az attitűddel.
[00:39:13]Ez politikai attitűd szerintem inkább, vagy politika filozófiai álláspont, de nagyon-nagyon érdekel, hogy ez művészileg hogyan tud megvalósulni, és hogy az Olivér nem annyit csinált, hogy berímelte hogy nagyon sok munka a változást érjünk el a világban, hanem hanem hogy alkal, hanem hogy beletett ugye egy átfogó metaforarendszert, ugye ahogy a szerelem és a politikai cselekvés így egymásra montírozódik.
[00:39:41]Most az egész zene zenei hátterét nem akarom részletesen elemezni, meg lehet, hogy nem is vagyok erre képes, de hogy az a érdekes, hogy ennél a dalnál a, hogy mondjam, a struktúra, a művészi megformálás az abszolút összhangban volt a a kifejezendő tartalommal, vagy legalábbis valamilyen értelemben azt erősítette valahogy kifejezte, bonyolultabbá tette, és ettől egyszerűen művészileg érdekes akkor is, hogyha egyáltalán nem nem értünk egyet ezzel adott esetben a politikai cselekvést.
[00:40:10]illetően ráadásul az egész marha izgalmas helyen van az album szerkezetében, mert ez egy konceptalbum.
[00:40:17]Na ettől lesz szerintem egy műalkotás, aminek van politikai tartalma érdekes, és nem önmagában attól, hogy azt a gondolatot, amit már számtalan célső radikálisan való vagy markánsan valós és ilyen realista politika felfogásból kiinduló ö szövegben elolvashattunk.
[00:40:37]Ezt nem ezt nem a a Csaknek Kislány alából ismertük meg.
[00:40:41]Viszont itt kezdett el ez a politikai tartalom művészi anyagként megformálva működni, és ettől volt jó.
[00:40:51]Nem akartak meg.
[00:40:51]Bocsánat, csak ne nem ha lehet, én vinnélek ilyen interjú helyzetekbe és mint az ügyvédemet, hogy így elő tolom vagy koncertre.
[00:41:05]ö hogy igen, hát én ennek nagyon örülök és köszönjük szépen az elismerő szavakat, és csak azt akarom mondani, hogy azt hiszem én pont vagy hogy ezt akartam még még mondani ö nem is teljesen azt hiszem erre, hanem a kérdésre, hogy én azt amúgy nagyon nem szeretem, hogy attól lesz közéleti, vagy attól attól vesszük ezt a hogy ez egy politikai szám, mert akkor ebben viszont Pont azt mondom, hogy itt törvénycsinálásról van echte szó, és a másik számban meg nem tudom, Ábrahámról meg Izsákról van szó.
[00:41:42]Szóval az nem politikai, az bibliai, hogy hogy szóval amit mondtam, hogy szerintem minden ilyen művészet politizál, és hogy szerintem a többi vagy pont így az egész alapunk igazából foglalkozik ezzel.
[00:41:54]És és igen, ez ez az, ami leginkább pont erről a erről az ellentétről szól, hogy ez egy erkölcsi kérdés, vagy egy vagy egy túlélési vagy szóval, hogy Igen.
[00:42:13]Igen.
[00:42:13]Az az a az a kérdés merült föl bennem így időközben, hogy tehát az nem véletlen volt, hogy megkérdeztem, hogy hogy hogy megosztónak gondoljátok-e a dalok nem csak, hogy ti nyilván, hanem hogy a közönség részéről megosztónak találtatnak-e ezek esetleg, mert az egyszer fontos elmélet kérdés, hogy mondjuk kell-e mindenkihez szólnia egy egy művészeti produkciónak.
[00:42:37]felvállalhatja ezt, hogy én jobboldali gondolatokat képviselek, konzervatív gondolatokat képviselek, baloldali gondolatokat képviselek, nem tudom, anarchista vagyok, nem vagyok, nem tudom akár, vagy apolitikus vagyok, mert ugye arról is beszéltünk az elején, hogy így lehet-e a művészet politikamentes, hogy hogy szerintetek fontos-e az, hogy hogy a művészet mondjuk akár egy ilyen hidat képezzen, és hogy ilyen ilyen szép csillámpón is elképzelésünk legyen arról, hogy milyen szerepe a kultúrán?
[00:43:05]Ak vagy ped és oda kell-e figyelni mondjuk a különböző befogadói csoportok érzékenységeire?
[00:43:09]Ar mit gondoltok?
[00:43:11]Így mindannyian?
[00:43:13]egy mondatot mint nem mint nem kultú alkotó, tehát hogy fölsoltál sok lehetőséget.
[00:43:18]Például szerintem az egy jó kiindulópont, ha mondjuk gondolatokat képvisel, tehát nem nem jobboldali gondolatban, tehát gondolatokat képvisel, és akkor az egy jó jó indítás.
[00:43:28]Nyilván ki fog derülni, hogy erre milyen reakciókat fog kapni, de én azt gondolám, a művészet valahol itt kezdődik.
[00:43:33]Tehát ha elkezdem szegmentált nem tudom módon a közönséget betájolni, akkor egy akkor egy tehát akkor egy PR tevékenységet, ami nagyon fontos, tehát hogy hogyan hogyan tudod elérni a a piacon a a saját közönségedet, de az nem egy művészeti tevékenység, tehát arra kell, hogy legyen egy ügynököd, vagy nem tudom.
[00:43:54]Szóval az egy az egy másik vagy egy menedzsere, tehát az egy az egy másik fajta tevékenység.
[00:43:58]És hát nyilván így függ össze az is, hogy attól, hogy én valaminek egyetértek a művészeti üzenetével, attól még egyáltalán nem biztos, hogy egy jó műnek fogom tekinteni és fordítva is.
[00:44:07]Tehát a nem tudom, a Roger Waters hülyeségeket beszél, de ettől még nagyon szeretem a Pink Floyd albumokat.
[00:44:13]Szóval, hogy ez a két dolog nem nem ezen a módon kapcsolódik össze.
[00:44:17]És még azt akartam reflektálni, hogy milyen érdekes volt a morál meg a felelősség, vagy a stratégia meg a felelősség.
[00:44:24]Az én szakmám például az, hogy hogyan tudod a morális kiindulópontodat a politikai stratégiával összeegyezteni, és ettől még mindig nem lesz jó művészet az, amit amiben akár ezt megtalálod, mert mert az egy teljesen másfajta dimenziója, azt gondolom, a az alkotásnak meg a gondolkodásnak.
[00:44:45]elkére.
[00:44:47]A amiatt is szeretnék kapcsolódni, mert szerintem gondolatokat, illetve értékeket is lehet képviselni.
[00:44:56]Szóval, hogyha egy picit tágabban értelmezzük a politikát, és nem ragadunk feltétlenül bele abba a kettős megosztottságba, vagy ebbe a polarizált szélsőséges helyzetbe, amibe löktek bennünket, akkor így miközben hallgattalak benneteket, tulajdonképpen rengeteg dolog eszembe jutott, akár Magyarország a 90-es években, hogy Cse Tomás hova szavazott volna.
[00:45:16]Csak, hogy így ha vissza tudtok emlékezni, páran még vagytok itt a mi generációnkból, vagy egy picit idősebbek, hogy azért akkor tulajdonképpen minden, ami az államszocializmus ellenében volt, az együtt volt ellenzéki.
[00:45:31]És az a fajta a tehát, hogy nekem rengeteg ö mostani szomorúságom az, hogy régi barátokkal, nem egy platformon vagyunk már, de hogy régi barátok, tehát hogy azért táncházakba jártunk, és én egyébként vissza is követeltem magamnak a mezősségi táncot, a csárdásokat, a népdalokat, amin felnőttem, a tehát hogy egyszerűen nem vagyok hajlandó attól, hogy a konzervatív politika használja a kultúrának ezt a részét.
[00:46:02]lemondani róla, vagy azt mondani, hogy akkor ez konzervatív, én ettől elzárom magam, vagy ez jobboldali, elzárom magam.
[00:46:10]Tehát, hogy és akkor eszembe jutott, hogy egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy hova szavazna Cse Tamás, mert egyszerűen nem érte meg azt a káoszt, amiben mi élünk most.
[00:46:22]És a másik, a másik, ami viszont most egy picit vissza ide kapcsolódik, hogy akkor az értékek mentén megjelenő művek.
[00:46:34]Mert kérdezted, hogy a társadalmi csoportok érzékenységét figyelembe kell-e venni.
[00:46:37]Ez így megütötte a fülemet, mert pont azt figyelembe kell venni.
[00:46:42]Tehát én azt gondolom, hogyha azt mondjuk, hogy nem csak a bal jobboldali, illetve mostanra nem is tudom, hogy ez bal jobboldal-e, ez a radikálisan szélsőségessé, tehát politikai helyzet, ami most van, ez szerintem egyszerűen nem jól képezi le azokat az alapértékeket, amikben mi hiszünk, vagy ami a számunkra fontos.
[00:47:01]Tehát ha visszamegyünk a ilyen nagyon naivan az alapvető emberi jogokhoz vagy a méltóság kérdéséhez, akkor azt gondolom, hogy azt figyelembe kell venni.
[00:47:11]Bármit is jelentsen ez.
[00:47:13]Lehet, hogy éppen reflektál egy szélsőséges helyzetre egy mű, de és lehet felkavaró, és lehet nyilván soha nem tudsz kiszolgálni, és nem is kell mindenkit kiszolgálni.
[00:47:23]Tehát ilyen nincs ilyen funkciója semmilyen művészetnek, de azt figyelembe lehet és kell venni szerintem, hogy mondjuk milyen sérülékeny, társadalmi csoportok, helyzetek vannak, amiben azért, hogyha nem muszáj, akkor nem kell bele, sőt én nem szeretem, ha beletipornak mit tudom én, sáros csizmával, és sértenek meg újra és újra és újra, vagy egyszerűen olyan bántó olyan olyan vállalhatatlan reakciókat kell olvasni a embereknek meg egyáltalán politikusoktól.
[00:47:54]Ugye hát ezt most nem is akarom visszaidézni, ami most zajlik hallgatnak végig.
[00:47:58]Tehát ezekre ezeket szerintem figyelembe kell venni.
[00:48:04]De tudsz példát mondani, ilyen konkrét műalkotást, ami ilyen inkább mondok nektek egy műfajt, ami végigfigyelembe veszi.
[00:48:11]Mondjuk az összes részvételi művészeti módszertan.
[00:48:13]De nem engem az érdekelne, amelyik amelyik a ahogy mondtad, hogy csizmával, tapossal, nem tudom milyen kisebbségi csoportokban, hogy tudsz ilyet mondani, műalkotás.
[00:48:24]Igen, igen.
[00:48:25]Ühüm.
[00:48:27]Lehet, hogy azért nem tudok most hirtelen mondani, mert nagyon nem követel.
[00:48:31]Nem azért, mert nincsenek, vagy nem nagyon vannak.
[00:48:33]Tehát, hogy az a helyzet, hogy jó hír.
[00:48:35]Igen.
[00:48:35]Tehát, hogy az a helyzet, hogy van egy csomó olyan műalkotás, amelyik tehát mondok ilyen nagyon egyszerű példát.
[00:48:43]egy olyan mű, amelyik mondjuk a a szexista sztereotípiák károssságáról akar részben szólni, ez meg fogja mutatni ezeket a szexista sztereotípiákat, hiszen hogyan máshogy mutatnák meg azt, hogy hogy ezek bizonyos értelemben károsak.
[00:48:56]Vannak olyan műalkotások, amik ennél sokkal bonyolultabban működnek.
[00:49:01]Megmutatják ezeket a szexista sztereotípiákat.
[00:49:05]Nem, nem, nem, nincs odaírva, hogy fúj, fúj, így rendes ember nem viselkedik, de a kompetens befogadó az képes levonni azt a következtetést a szöveget elolvasva, hogy hát igen, ez a mű tulajdonképpen azért arról szólt, hogy ez a szexizmus nem olyan jó, mert mondjuk a szexista főhős az nagyon boldogtalan vagy nem tudom micsoda.
[00:49:23]Na most ezen a ponton szoktak adott esetben aktivista csoportok megszólalni, hogy de hát ez a műalkotás, ez a film, ez tele van szexista szereotípiákkal, és akkor ez bánt bánt mindenkit, akit a akit a szexista előítéletek valóban sújtanak.
[00:49:41]És ak és hogy szerintem ezen a ponton kell ragaszkodnunk a művészet autonómiához.
[00:49:44]És azt kell mondanunk, hogy igen, a művészet az egy veszélyes üzem abban az értelemben, hogy kompetens befogadókra van szükség.
[00:49:49]Ezek a kompetens befogadók félreérthetik a művet.
[00:49:54]Vagy nem a kompetens befogadók nem, de hogy a sok befogadó félreértheti a művet.
[00:49:58]Ennek van egy kockázata.
[00:49:58]Sokan bántva érezhetik magukat, mert nem jutnak el odáig, hogy megfelelően értelmezzék a művet.
[00:50:04]Hadd reklámozzam megint az Olivért, mert ugye kötöttem vele egy ilyen egy ilyen szerződést, hogy akkor én lennék itt az ő képviselője a nyilvánosságban, hogy egy nagyon-nagyon jó vitát folytatott erről a Horvát Krisztiánnal, Krubyval egy videóban a Budapest parkban.
[00:50:17]Ö a Krubinak volt igaza.
[00:50:20]Olivier szerintem tévedett.
[00:50:22]De ö de hogy a ott ott ugye az a vita az pont erről szólt, hogy mit kezdjünk azzal.
[00:50:28]Ott konkrétan úgy úgy volt föltéve a kérdés, hogy amikor mondjuk nem érti az iróniát a KUBY dalokhallgatói, vagy a csak neked kislány dalok hallgatói nem ismerik fel az iróniát, akkor ezzel művészként mit kell kezdeni?
[00:50:40]És szerintem ez az művészetfilozóilag igazán érdekes kérdés.
[00:50:44]100-szor érdekesebb, mint Orbán Viktor.
[00:50:46]Általán világ legtöbb dolga 100zásszor érdekesebb, mint Orbán Viktor.
[00:50:49]De a művészet az még sokkal-sokkal érdekesebb, mert ez a probléma akkor is lesz, amikor már nem is emlékszünk arra, hogy milyen mi volt a NER és milyen kínos vergődés volt itt ez a legvége.
[00:50:59]Tehát már mind el fogjuk felejteni, és ez a probléma még akkor is velünk lesz.
[00:51:02]És szerintem itt érdemes megfeszíteni az álláspontokat és azt mondani, hogy van, aki úgy gondolja, hogy az művészet autonómiája ezen a ponton egyszerűen fontosabban áll.
[00:51:11]ö minthogy mintogy megóvjuk bizonyos társadalmi csoportoknak a a az indokolatlan, de pszichológiailag érthető, de indokolatlan sértődését.
[00:51:21]A másik oldal meg amellett fog érvelni, mint az olívér, hogy de hát az emberek mégis csak emberek, azok mégsem műalkotások és az emberek fontosabbak.
[00:51:32]Szerintem [nevetés] ez az igazán ez az igazán izgalmas vita.
[00:51:37]Nem, ne, nem fogom helyetted képviselni a téves állpontot.
[00:51:42]Az emberek mégis csak emberek.
[00:51:47]Igen.
[00:51:47]Nekem paprubi jutott eszembe egyébként.
[00:51:50]Annyiban nem értek egyet, hogy nekem volt igazam.
[00:51:55]Én szerintem az van, hogy hogy az nagyon kényelmes pozíció a művészet autonómiája mögé bújni.
[00:52:01]Nyilván sokkal kellemetlenebb arról beszélni, hogy ja, bocsánat, nekem anyagilag nagyon nem éri meg ennél konkrétabban fogalmaznom azzal kapcsolatban, hogy nem szexista hülyék vagytok, meg rasszista gecik, és én rajtatok röhögök, merthogy a közönségnek egy tizede érti a viccet, és a 90%-a pedig röhög a cigánykurvák vicceen.
[00:52:23]Jó, de ez a Krubinál nem igaz egyébként.
[00:52:25]Tehát mármint találkoztam a közönséggel, vagy hogy mondjá.
[00:52:29]Szóval, hogy az irónia mögé bújni az az egy ilyen nagyon kényelmes dolog.
[00:52:34]Meg hogy meg hogy szerintem amúgy a mi generációnkban, mármint hogy Krugli meg én generációmban amúgy ez egy ilyen egy olyan olyan kezeslábas, amiből ki kell bújnunk.
[00:52:47]Én nem tök jó ez a vita.
[00:52:51]Igen, szerintem Gabi szeretett volna, vagy bocsánat fejez adom a Gabit, de igazából egy picit ide kapcsolódnénk vissza, hogy ha nem csak művészeti szempontból teszitek föl a kérdést, szerintem ez azért egy régi vita a szólás szabadságban, hogy akkor ezt most teljesen szabadjára engedjük a a radikális szélsőségeket, vagy ne?
[00:53:10]Tehát, hogy ez mondjuk moderát legyen, ez ez bizonyos értékeknél azért így húzzunk egy határt, vagy azt mondjuk, hogy ez azért már tömegekre sértő, vagy nem.
[00:53:20]És bár azt szerintem még mindig könnyebb lenne kezelni, de mondjuk én ebben assiszem mindig is annak voltam a híve, hogy azt gondolom, hogy ez egy nagyon kényelmes álláspont volt.
[00:53:32]És te is egy kicsit ezt mondod, hogy borzasztó kényelmes álláspont azt mondani, hogy az autonómia, szólásszabadság legyen korlátlan és bárkit egyenlően illessen meg.
[00:53:46]Én továbbra is azt mondom, hogy ilyen nagyon naiv van, hogy akkor legyen ilyen, hogy alapvető emberi jogok, és akkor abba sajnos beletartozik az, hogy nem fogunk, mit tudom én, újra és újra radikálisan rasszistává válni, vagy nem kell, vagy egyetem, mert látjuk, hogy hova fejlődött a társadalmunk újra és újra és újra, és őszintén szólva én ezt már nem akartam még egyszer végigélni.
[00:54:08]Tehát, hogy sőt nem akartam végigélni és újra a bőrömön tapasztalni, miközben abbanem föl, hogy lehet, hogy ezt már magunk mögött hagytuk.
[00:54:14]nem hagytuk, és ebbe beletartoznak ezek a ezek a fajta kény szerintem kényelmes álláspontok.
[00:54:24]Bocsánat, csak egy egy komment és hagyom is a mellett, mert ez nagyon izgalmas, mármint, hogy szerintem is nagyon izgalmas, hogy nem lehet-e az, hogy itt viszont bejön egy művésznek a személyisége, személyes világlátása, hogy ő mit gondol erről, hogy hol van a határ, és hogy erre nincs egy ilyen általános mondás, hogy a művészet autonómiája az mindent felülír, mert ez lehet egy általános elméleti mondás, de egy azért mindig egy művész személyként, emberként fogja produkálni azt a dalt, műtárgyat, fotót.
[00:54:52]bármit és valószínűleg nem fogod tudni a saját magad erkölcsi ítélőrendszerét felülírni, csak azért, mert van egy ilyen felsőbb mondás, hogy a művészet autonómiája mit csinál, vagy mit nem csinál.
[00:55:05]Tehát, hogy lehet-e egy ilyen megállapodás ebben, hogy azért az ember a saját személyiséget ilyen módon beleviszi ebbe?
[00:55:15]Hát én én ebben a személyiség dologban nem nem hiszek, mármint abban, hogy ez így sokat segítenek nekünk, mert én én csak azt akartam erre gyorsan reagálni, hogy hogy még egyszer megkérdezem, hol vannak ezek a műalkodások, akiktől ti amitől ti féltek.
[00:55:30]Ög azt mondta az Olivér, hogy ott vannak a cinikus gecik, akik üzleti megfontolásból, most csak ígyem oda a szövegből valami más mindegy.
[00:55:39]Igen, de ott tudom, hogy ott más vonatkozik.
[00:55:40]hogy hol vannak azok a művészek, akik csak azért nem írják le egyértelműen, és olyan szándékosan olyan műveket írnak, amit a rasszista is, a szájaíze szerint érthet, meg az antirasszista is.
[00:55:50]És akkor tehát, hogy ettől nagyon félünk, és a de a krubi az a legke, tehát hogy olyan olyan felfoghatatlan távolságban van ettől a Kuby és az egész Kuby rajongói közösség.
[00:56:05]Tehát én erve tehát egyszer viszonylag sokat foglalkoztam azzal, hogy végignéztem a crei rajongói csoportot, ugye a posting csoportban a a kommentárokat meg a vitákat.
[00:56:15]Ott az a belépő szint, hogy megérted, hogy ez nagyon bonyolult, és hogy a az irónia is el van ironizálva.
[00:56:24]Tehát, hogy hogy ami tehát amitől mi félünk, azok szerintem tehát egyfelől ilyen ezek nem létező műalkotások.
[00:56:29]Ö most ha tényleg megpróbálnánk össze összeszedni minden emlékünket, hogy mi mik mik mik volt mi mondjunk már ilyen ilyen igazán ijesztő nagyon durván rasszista nem tudom mit a műalkotást a mostani a közelmúltból elég nehezen menne.
[00:56:46]olyat tudunk sokat mondani, hogy az amerikai tömegfilmben a szexista sztereotípiákkal, mit tudom én, 70-es évek ilyeneket tudunk mondani, de olyat, ami indokoltá tenni ezt a megjegyzést, hogy itt ilyen ilyen kényelmes kényelmes pozíció a a művészet autonómiára hivatkozni.
[00:57:03]Én attól tartok, ennek egy történeti magyarázata van.
[00:57:05]azok hivatkoznak erre az évre, akik ugyanúgy a rendszerváltás gyermekei, mint mi.
[00:57:10]És emlékeznek, hogy a 90-es évek elején, amikor Csurka István, aki egyébként tényleg az egyik legkártékonyabb magyar gondolkodó volt, így utólag ezt így megszépül az emléke, de hát na mindegy.
[00:57:21]Szóval, hogy Csurkai Istvánnál amikor az első ilyen nagyon vad és goromba dolgokat mondtak, akkor az írói munkásságára hivatkozott.
[00:57:28]Tehát ott ő tényleg kijátszotta egyszer azt a kártyát, hogy én ezt íróként csináltam, és nem, és hogy akkor ez más megítélés alá tartozik, de alapvetően ez a probléma szerintem nem szokott fönn állni.
[00:57:42]És hogy szerintem itt azt kell mérlegelni, hogy hogy úgy összességében mi a mi a fontosabb, mi a kevésbé fontos.
[00:57:50]Egy baj, egy egy igazi nagy baj van szerintem, hogy hagyományosan a művészet az arra azzal a az elgond, tehát úgy úgy működtettük ezt a gyakorlatot, amit művészetnek hívtunk a 19.
[00:58:02]század végétől, hogy volt egy ilyen széles közvetítői közeg és akkor nagyon ritkán találkozt a műalkotással, csak úgy a semmiből.
[00:58:11]Tehát, hogy ha tehát nagyon sok szakember, úgynevezett kritikusok, elemzők, nem tudom én kik segítettek neked értelmezni azt, ami ott a színpadon fog történni, ezzel ugye még még inkább lehetett biztosítani, hogy hogy még az a a nem igazán kompetens befogadó is megértse, hogy itt hogy itt ott elhangzik egy rasszista mondat, de ez itt abbőalkotásban negatív módon van bemutatva, hogy neked gaza az elvárás tőledbe fogadóként, hogy háború föl meg nem tudom én elmagyaráztak nekünk szakemberek és azóta amióta úgy fogyasztjuk a művészetet ugye a a spoiler histire gondolva meg a minden egyébre hogy a hogy csukott szemmel csukott szemmel közelítsük meg a műalkotást csak ne tudjak róla semmit csak az élmény legyen a legfontosabb azóta joggal mondhatjátok azt hogy hogy hát igen, a szegény befogadók adott esetben nincsenek fölkészítve arra tehát nem mindenki akarja a szexista közthelyeket még negatív keretezésben sem meghallgatni És szerintem ez a ez a probléma.
[00:59:09]Tehát, hogyha működne az a szervesége a a az vagy művészetfogyasztásnak, ahol ahol nem csukott szemmel ülünk be a moziba, kezdünk el dalokat hallgatni, ahol a krúbi dalokat úgy hallgatjuk, hogy például alaposan elolvassuk a kubi posting a azokat a vitákat, akkor aztán tényleg gyakorlatilag minimalizálódna az az a veszély, hogy igazán fontos műalkotások tényleg megsérthetnének társadalmi csoport Ookat.
[00:59:44]Egyrészt akkor szólni kell mindenkinek, hogy de akkor menjenek olvasni előbb, mielőtt lenne klubi koncertre.
[00:59:48]Ez szemen az nagyon mielőtt bárki megsértődne klubi koncerten, vagy hall egy klubi számot, irány a könyvtár.
[00:59:55]Én azt gondolom, hogy egyrészt sok mindent gondolok erről, ami elhangzott, de hogy de hogy csak vissza szeretnék odamenni, hogy nem szerintem itt nem az hangzott el, hogy mi félünk ezektől a művészetektől.
[01:00:10]És és szerintem ott a 19.
[01:00:10]században rontunk el valamit, ami egészen odáig fajul, hogy jaj, Istenem, szegény művészt bántják csoportok, hogy így emberek bántanak embereket.
[01:00:26]Nem, nem, ha úgy tetszik, akkor én nem valami nagyon vad radikális baloldali vagyok, hanem demokrata.
[01:00:31]És és szerintem a demokráciában hadd mondják azt a művésznek, hogy egy tapintatlan rasszista, hülye gyerek, vagy vagy egyszerűen csak, hogy hogy ő leszarja, hogy amúgy milyen érzéseket vált ki a zenéje.
[01:00:47]Nem azt mondtam, hogy csináljunk törvényeket ellene, hanem hogy viselje el, merthogy nincsen fény hő nélkül.
[01:00:54]A művészetben csinálunk fényt, annak van egy hőmérséklete is.
[01:00:57]Ez történik, srácok, viseljétek el.
[01:01:00]Szóval, hogy tehát, hogy amikor átmegyünk abba, hogy hogy a művészet autonómiájával kezdjük el azokat az ilyen túlértéztézékeny csoportokat ütni, hogy jaj, de kussoljatok már feministák, mert beszél a beszél az úriember a pódiumon, azt a szóval, hogy a szóval, hogy egy nagyon ilyen azt hiszem, hogy megmutatjuk azt, hogy amúgy mi mennyire érzékenyek vagyunk arra, hogy ne bántsátok ami mi hőnszeretett és egyébként mindenféle olvasmánnyal kibélelt ilyen izé művészetünket és azoknak a létrehozóit.
[01:01:33]Én szerintem ott rontottuk el, amikor elkezdtük a 19.
[01:01:35]században, vagy hogy így a romantikában így nagyon komolyan fenni a művészetet, mint valami másik munkát, mint az ácsmesterséget, és hogy én nek én tök elégedett lennék azzal, hogy a művészet mondjuk az, amikor nem tudnak olvasni emberek Bibliát, úgyhogy a templomokra rá kell rajzolni, hogy mi történt és akkor bemennek a hívők, és látják, és hogyha ebben vagyunk, hogy ez a művészet, és csak kommunikálunk dolgokat, az az szerintem egy sokkal jobb helyre isz minket.
[01:02:03]És ilyen értelemben igen, a a Kruginek és akárkinek felelőssége lesz abban, hogy amikor kommunikál, akkor akkor mit mond, merthogy nem választja, haja ki, hogy jó, de csak azok jöhetnek be, akik amúgy el elolvasták a szimpóziumban, amit írtam.
[01:02:18]Még a az utolsó gondolatom egyébként, hogy ezek azért nem ilyen nagyon tetten érhetők van dolgok.
[01:02:21]Csak nekem mindig az a példa jut eszembe, ez már nem lesz egy túl kurens példa, de van egy ilyen halott pénzszám, amiben arról énekel a főhős, hogy hogy megbánta, hogy hogy egy másik barátnője lett mint az előző.
[01:02:36]Pedig az előzővel kellett volna maradnia, mert ez sokkal jobb volt, és azzal zárja le a reframe előtti.
[01:02:43]Tehát az a nagy bemondás a verze végén, hogy lecseréltem az automat biciklire, és hogy hogy értem, hogy hogy ott izé nem egy ilyen ért nem egy szexista kijelentés, vagy vagy nem azt mondja, hogy így kapjátok be feministák, vagy éljen a nők tárgyasítása, de hogy használati tárgyakhoz hasonlítja, tehát hogy az a kép jut eszébe, és én elhiszem neki, hogy ez nem egy csinált kép, hanem hagd szép, hát hanem hogy most, hogy mondjam azon a az érzelmi differenciáltságom van, hogy tényleg az jut eszébe, hogy ez a csaj olyan, mint egy bicikli, de az előző meg egy autó volt, szóval sokkal jobb lett volna azzal maradni.
[01:03:20]És azt gondolom, hogy ebben akkor is van felelősségünk, amikor ezt leírjuk, meg elénekeljük.
[01:03:25]Más kérdés, hogy hogy is akkor érzéked érzék érzékenykedhetünk azon, hogy ne bántsuk ezeket a szegény embereket.
[01:03:36]Nem tudom, nem ők akartak nagyon hallgatott rádiós lágereket írni, de megcsinálták, úgyhogy ezzel járt egy felelősség.
[01:03:44]Hadd lépjünk egy kicsit tovább, mert nagyon nagyon nagyon nagyon megy az időnk.
[01:03:47]És egyébként belől a erről a témáról szerintem sőt egy picit hozzá fog kapcsolódni a következő kérdés is, de erről szerintem tényleg reggelig tudnánk beszélgetni öegyikötőtökkel.
[01:03:58]Ö mit gondoltok arról, hogy tehát most ugye nagyon sokat emlegettétek Crubit, meg egyáltalán azt, hogy ez tehát akár explicit módon tényleg akár olyan, nem tudom, narratívá kis olyan beszédmód hangozhat el, ami nem biztos, hogy mindenki számára érthető, hogy ez ironikus, vicces, nem úgy kell érteni.
[01:04:20]Ehhez kapcsolódik, hogy a 2024-ben írt Vida Camilla mércén egy nagyon izgalmas cikket a beletörődés iiparról, ami nagyon nagyot ment azóta, mint kifejezés, azóta már van reményipar is, mert azt hiszem, hogy most tavasszal aztán reagált Iskamilla erre a cikkére, ami kicsit pont erről szólt, nem feltétlen ennek az erkölcsi vagy stilisztikai mélységeiről ezeknek a számoknak, hanem egyáltalán arról, hogy a KUBI és Társai, tehát mondjuk akár az Azaria Cisc, Carsonk, tehát akik nyilván ö úgymond rendszerkritikusan rappelnek, énekelnek, nagyon jó érzékkel felültek erre a hullámra, hogy hogy milyen amilyen kilátástalan közhangulatban érezték a rajongóikat, közönségüket, és ez tulajdonképpen a munkásságok középpontjába került ez, és ez picit egy kvázi produktunként, üzleti modellként is is működik.
[01:05:07]Szerintetek ez működhet a rendszerkritika, mint üzlet?
[01:05:14]Mit gondoltok erről, hogy ez most ez egy ilyen jó üzlet?
[01:05:19]megy ez a piacon.
[01:05:19]Ez a Zolinak szól egyébként első első körben, aztán utána természetesen mindenkinek.
[01:05:26]Meg aztán nyilván az is kérdés, hogy ez csak a zenében figyelhető ez meg.
[01:05:27]De most első korban ez a kérdésem a egyébként.
[01:05:32]Igen, mert neked szól a kérdés, de akkor meg kérdés.
[01:05:34]bocs, nem csak valamit így besztorizok, mert mégis csak sztori, hogy egyrészt ez az egész üzlet, hogy csoportársam volt a Lovasi András, tehát hogy egyszer végigültem pont abban az időszakban, amikor hogy hogy megy ez.
[01:05:48]Aztán a az ELTE médiaszakon tartok órákat, és éppen a Karszonkóma egyik tagja odajárt, ott volt hallgató és tanítottam.
[01:05:56]És emlékszem arra a beszélgetésünkre, amikor győzködtem például, mármint, hogy nem az én érdemem az, hogy ők elkezdtek politikával foglalkozni, félre ne értsetek, de emlékszem arra, amikor még ez nem volt meg, tehát hogy amikor a számokban ennek tulajdonképpen nyoma sem volt, vagy csak ilyen nagyon-nagyon halvány kis rojtok a szőnyeg szélén, és beszélgettünk sokat, meg nyilván az óráink témája ilyesmi is, ami ami azért bizonyos szempontból a jelenlét, meg ők médiaszakosok, tehát hogy ki se vonhatják magunkat ebből.
[01:06:26]És és beszélgettünk arról, hogy akkor hogy van ez a zenével, és hogy van ez az egész politikusság, és hogy a generációban érzi-e, vagy érzik-e ők a felelősséget, be akarnak-e szállni.
[01:06:40]És akkor pont az volt erre a válasz, hogy tulajdonképpen ők is erről beszélgetnek mostanában, és hogy nagyjából azt lehet mondani, hogy igen.
[01:06:48]És és hogy az üzletiség, ez nagyon érdekes, hogy ott azért volt egy ilyen mondat, és akkor ezt remélem nem ilyen ipari titkokat árulok ezzel el, de hogy volt egy ilyen, hogy de egyeztetnek erről a menedzserrel is, hogy akkor ez hogy van.
[01:07:01]Tehát, hogy van egy beszélgetés erről általában.
[01:07:04]És szerintem ez így van jól.
[01:07:06]Én csak állást akarok foglalni.
[01:07:08]Nem abban az értelemben véve így van jól, hogy szerintem azért a tudatossághoz hozzá tud az is tartozni, hogy hogy ez forintra váltódik-e vagy sem, hogy elszenvedsz-e előnyöket, vagy hátrányokat, vagy sem, de hogy erre felkészülni szerintem érdemes.
[01:07:26]Nekem ez pont egy ilyen nagyon pozitív példa volt.
[01:07:31]Hát az, hogyha te politikusan kezdesz el viselkedni, akkor az befolyásolja-e azt, hogy hogy a koncertjeid milyen szituációba kerülnek, milyenek a látogatottságaid.
[01:07:43]hogy hogy nekem nagyon-nagyon imponáló volt az, hogy nem egy ilyen naivív, ártatlan vagy ilyen patetikus hős szemlélet volt ez, hanem egyszerűen egy álláspont, amit ők végigbeszéltek és végiggondoltak, mert ennek a veszélyeit is, meg az előnyeit is.
[01:07:57]Szóval Leo kalappal.
[01:08:01]Zoli, én nagyon szeretem a Camillának ezt a cikkét.
[01:08:04]Ezt 2024 elején nagyon jól érzékel, tehát tökéletesen időben elhelyezve, azt hiszem, hogy 2024 januárjában írta ezt a cikket.
[01:08:15]Ö kicsit szóval lehet, hogy bizonyos szempontból megengedő, bizonyos szempontból szigorú vagyok.
[01:08:22]Egyrészt ugye most tényleg rácsodálkoztunk arra, hogy vannak piaci szempontok is.
[01:08:26]Tényleg őrület, de hogy de hogy ugye azért ez talán egy picit más.
[01:08:32]vagy hogy is fogalmazzak.
[01:08:35]Egyrészt szóval ha már ahhoz igazítom az ihletet, hogy mi a piaci szempont, vagy úgy szelektálom, hogy mit dobok piacra, akkor talán nem teljesen csak a a alkotói autonómiáról beszélünk, hanem akkor a van egy másik szűrő.
[01:08:51]Valószínűleg nagyon kevés olyan élettevékenységünk van, ami nincsen rajta egy másik szűrő is, de hogy de hogy ugye a beletörődési iparkifejezés is erről szólt, és nyilván arról is szólt, hogy akkor van valamilyen találkozás egy közérzettel, és talán ez sem elhanyagolható egy műalkotásnál, hogy hogy reflektál arra, hogy éppen éppen miben van a társadalom.
[01:09:10]És annyiból meg fölmenteném részben a a az alkotókat, hogy szóval szerintem azért az egy szabad szerepválasztás kérdése, hogy az ember akar-e annál többet mondani, mintogy ő éppen mit gondol egy helyzetről, vagy pedig akar adni egy ilyen menetrendet is a hallgatóinak, hogy szerintem most ezt kéne csinálni.
[01:09:34]alkossatok nem tudom miket ö ö nem tudom olvasói sejteket és akkor át átlapozzátok a Lukás György irodalmat és mondjuk na jó mindegy politikailag talán nem ez a legjobb példa vagy és akkor ebből vonjatok le következtetéseket szóval hogy én nem biztos, hogy azzal kezdtem hogy nem akarok szakbarbár lenni és akkor itt most itt most emlékeztetem erre magam szerint nem biztos, hogy ezt a felelősséget én feltétlenül a a művészekre rá akarnám testálni az, hogy abban a hangulatban, amikor mindenki azt érezte, hogy tökre nem tud csinálni semmit, itt van egy rendszer, ami tök rossz, mármint, hogy akik ugye ennek a beletörődés iparnak a fogyasztói, de tehetlennek érzik magukat, azért én föl tudok sorolni másik 20 okot, hogy miért érzik magukat tehetetlennek.
[01:10:24]És nem azért, mert a dalszövegek végén nem volt ott, hogy menjetek és szerveződjetek.
[01:10:29]Szóval nem ezért nem szerveződtek, hanem mert úgy általában azt érezték, hogy nincsen mire szerveződni.
[01:10:36]Ennyiből egyébként akár önkritikusan magamra is vehetem, nem mint műalkotó.
[01:10:39]Szerintem bizonyos értelemben lenne a politikai elemzés is egy ilyen típusú beletörődés iiparhoz tartozott.
[01:10:47]Tehát mi sem mondtuk azt az elemzői magatartása, hogy ez nem fér össze, hogy és akkor csináljátok ezt még, hogyha szerintem fontos is az, hogy az embernek legyen morális alapállása, és szűrődjön át azon, amit csinál.
[01:11:00]De hát ugyanúgy kielégítettünk mondjuk egy olyas fajta népi érzületet, hogy magyarázzuk meg, hogy miért érezzük magunkat rosszul.
[01:11:07]És akkor elmagyaráztuk, hogy ezért érzed magad rosszul, és akkor mindenki egy kicsit ilyen hát ebben az értelemben pszichésen kielégült tebb módon.
[01:11:18]távozod.
[01:11:18]Bár azt is hozzá kell tennem, és ez egy kicsit ugye reflektál szerintem egy egy régebbi vitára, egy egy generációval korábbi vitára.
[01:11:27]ez a Hofi Géza humora az egy szelep funkciót tölte-e be vagy sem.
[01:11:33]És nyilván azt is betöl, de én azt gondolom, hogy a nagyon nagyon szűkös szociálpszichológiai ismereteimmel azért valahogy annyiból én egy kicsit megengedőbb lennék így az emberi fajjal kapcsolatosan, hogy meg úgy a társadalmi működésmóddal kapcsolatban, hogy lehet, hogy annak a szelepfunkciónak van egy olyan szerepe, hogy mentálhén szolgáltatást nyúl, tehát hogy legalább arra az időre feloldódom, és ezek a beletörődés iiparhoz tartozó dalok is, vagy akármilyen műalkotás Ok mégis csak betöltik azt a funkciót, hogy magyarázattal szolgálnak a az azonosság érzetnek a a megélésével szolgálnak, kínál valamilyen magyarázatot arra arra az időre, amíg azt fogyasztom, valamilyen feloldódást ezen az élményen keresztül megélem, hogy oké, akkor nem csak én vagyok ilyen hülye, hogy egyedül gondolom ezt, hanem legalább akkor többen vagyunk hülyék, akik ezt a dolgot nem értjük.
[01:12:27]Szóval én ebben egy picit megengedőbb lennék ez ügyben.
[01:12:33]És még az előző kör borzasztó érdekes volt, amiről beszéltetek.
[01:12:35]Még azt hadd tegyem hozzá, hogy hogy egyrészt én sem lennék annak a híve, hogy végiglábzeteljük a az egész, nem tudom, a kultúratörténetet.
[01:12:50]És szerintem az tulajdonképpen a csúcsterméke ennek a vitának, amiről itt szó volt, hogy az Olivér vitatkozik a Krubival.
[01:12:57]Szóval én én nagyon óvatos lennék abban, miközben miközben én is érintve vagyok kisebbségi csoportokban, és nem kell érintve lennünk kisebbségi csoportokban ahhoz, hogy hogy legyen érzékységünk egymás iránt.
[01:13:12]Szerintem egy hát alapvető empáti mégis csak hát rendelkeznünk kellene a a közösségi együttélésben, de hát elkezdjük berovátkázni, hogy meddig tart a Nagyon tetszett ez az irónia kezes lábas, amiből ki kell bújnunk.
[01:13:26]Ezt én abszolút magammal viszem.
[01:13:28]Abszolút.
[01:13:28]De szóval engem ez elgondolkodtatott.
[01:13:33]Maradjunk annyva.
[01:13:33]Engem ez elgondolkodtatott.
[01:13:34]Miközben nagy hív vagyok az iróniának és abszolút el tudok képzelni helyzeteket, amikor valaki ezzel takarózik, de igazából azt akarom mondani, hogy onnantól kezdve, hogy be akarjuk rovátkázni, hogy szerintünk meddig tart a másik iróniája, és hogy az abban ki mit fog érteni, és hogy a te érzékenységed itt van, az enyém meg itt van.
[01:13:53]Nagyon veszélyes terepre lépünk.
[01:13:57]Ezzel is veszélyes terepre lépünk.
[01:13:59]Szóval szerintem a csúcstermék az az, hogy van fóruma annak, hogy leül a két ember beszélgetni egymással, és akkor kifejtik az álláspontjukat, és akkor én is kapok valamilyen muníciót ahhoz, hogy a saját állásfoglásomat meg tudjuk tenni.
[01:14:14]És ez most nem egy ilyen egy ilyen politilológusos elkerülés akart lenni, hanem hát szerintem ez ilyen, tehát ha itt fölmerültek ilyen ilyen ovid kifejezések, úgy mint demokrácia, akkor az a helyzet, hogy nagyon sokszor az van, most már gazdag élettapasztalatomra támaszkodva, mint privát ember is azt tudom mondani, hogy szerintem sokszor az a tanulság, hogy nincs végleges tanulság, tehát hogy az ember fejlődik, a dolgok változnak azokhoz teljesen máshogy viszonyulunk.
[01:14:43]Tehát nem ugyanazt gondolja az ember, mint 30 éve gondolt ugyanarról.
[01:14:46]Egyáltalán rádöbben arról, hogy már 30 éve is gondolt valamiről valamit, és most meg valami más van.
[01:14:50]Szóval, hogy a maga a tény, hogy ilyen viták egyáltalán lehetségesek, és hogy ezek szerint, ha jól értelmezem, akkor nem egymáshoz vagdostátok az üvegpoharakat a végén, hanem hogy vagy akár közben, hanem hogy hanem hogy le lehet folytatni ilyen vitákat.
[01:15:05]Hát szerintem ez a demokrácia őszintén szólva, és az, hogy a legtöbb kérdésben ilyen beszélgetéseket lehessen egymással folytatni.
[01:15:14]És aztán, hogy ki alakul-e, hát most ebben egy picit én én szkeptikus vagyok, hogy hogy hogy állunk ebben a történelmi szituációban.
[01:15:25]abban, hogy el lehessen érni relatíve konszenzusokat, az sem ilyen parancsuralmi módon fog létrejönni, hanem valahogy beáll valamilyen véleményközeg, és akkor és akkor íratlan szabályokat, lás normák magunkra nézve többé-kevésbé kötelezőnek tartunk, de akkor még rögtön jön az, hogy egyébként a művészetnek meg minthogyha az is lenne a funkciója, hogy a normák létjogosultságára vagy a konkrét tartalmunkra rákérdezzenek.
[01:15:48]Szóval mozgó célpontra lőjünk, és valójában ennek a mozgásnak a szabadságát kellene legfőképpen megőrizni, gondolom én.
[01:16:00]Ha hadd reagáljak röviden egy kicsit olyan kérdésre is fogok válaszolni, meg az előző kérdéshez is visszakapcsolódunk.
[01:16:05]Ugye megállapodtunk itt az Olivérrel az előbb abban, hogy ő nem hisz az művészet autonómiájában.
[01:16:13]Én meg Igen.
[01:16:14]Már hát hát azt mond mikrofon állat.
[01:16:14]De hát nem azt mondtad, hogy neked szerinted ott lett elrontva a dolog, hogy kialakult ez a művészetfogalom, és hogyha egyszerűen a művészeten azt értenénk, hogy a Biblia föl van rajzolva templom falára, hogy a tehát hogy azt mondtad, hogy a művészet az tök hasznos és fontos dolog, de értelmetlen túlmisztifikálni és ilyen értelemben autonómiát tulajdonít tenni neki.
[01:16:37]Fair enough.
[01:16:37]Oké.
[01:16:41]Én ezzel nem értek egyet.
[01:16:41]Én szerintem az autonómia fontos.
[01:16:42]És akkor egy pillanatra csak egy picit hallgassátok meg azt társaknak a az álláspontját, tehát hogy a hogy az esztétika vagy a művészetfilozófia mit tud erről a dologról mondani.
[01:16:53]Tehát, hogy a ez a fajta modern kultúrafogalom, ami részben a tudomány, részben a a műveszet, ez a felvilágosodás környékén alakult ki, és ott a felvilágosult felvilágosodásnak az volt az alapkoncepciója, hogy a tudósnak és a művésznek se akkor autonóma kultúra, ha semmi másra nincs tekintettel.
[01:17:14]A tudós csak az igazságra, a művész meg csak a csak a művészi igazságra, bármit is jelentsen az.
[01:17:21]És semmi más nem befolyásolja, sem érzékenység.
[01:17:24]Tehát hogyha tudósként valami olyasmit megtalálok a világban, ami sok embert rosszul érint, hát a tudomány nevű játékot azért játsszuk, annak az a normája, hogy az igazságot keressük akkor is, hogyha sértő.
[01:17:36]Nem kell a ló túlsoldalára eltesni.
[01:17:38]Nyilván a tudomány által megtalált igazságok és a megvalósított művészigazságok nagy többsége az jól fog esni, de adott esetben időnként nem fog nekünk jól esni.
[01:17:47]De hogy azt kell megérteni, hogy aki hisz ebben, nagyon kevesen hisznek ebben, tényleg manapság, de aki ebben hisz, az részben azért hisz, mert azt gondolja, hogy ez, hogy az ilyen értelemben vett autonóm művészet az, az jó, az értékes dolog.
[01:18:01]Tehát, hogy érdemes bevállalni a kockázatunkat, kockázatokat valami másért cserébe.
[01:18:08]Részben azért, amit esztétikai élménynek hívunk.
[01:18:10]Részben azért, és akkor ez a válaszom most itt a Kamilla kérdése, Kamilla cikkével kapcsolatos kérdésre is, hogy valahogy az autonóm művészet az valahogy a befogadónak az autonómiáját is képes bővíteni és és kiegészíteni.
[01:18:21]És hogy a most akkor a Krubyról szeretnék beszélni.
[01:18:28]Ö nem jó ez a én nem szeretem ezt a csodálatos Camilla cikk és én a Kamillával különben is nagyon jó viszonyban vagyunk és semmiben nem értünk egyet nyilván akkor ebben sem ez már csak következik ebből az általános tézisből szóval hogy ezek a művészek nagyon mást csinálnak a kúby esetében.
[01:18:47]Ugye nem az történik valaki viccesen ironizálva eljátssza, hogy hogy milyen milyen szörnyű a neruggy.
[01:18:56]Ez a dénes.
[01:18:56]Tehát hogy a DNS játssza ezt, hogy mi és akkor egy ilyen a Fidesz vagy a Neer retorikával túlazonosuló figuraként mi is eljátszuk.
[01:19:06]A Gruby játék az sokkal bonyolultabb.
[01:19:08]És hogyha megnézitek a a koncerteket, ott ugye az történik, hogy mi beleszállunk egy játékba.
[01:19:16]Ugye mondjuk a harmadik Krubi az uralkodónk, akitől egyszer felől rettegünk és csodáljuk.
[01:19:20]Ö de közben csak azért tud uralkodni, mert mi ö és a és a szánkba adja a szavakat, meg nem csak a szavakat adja a szánkba.
[01:19:28]És akkor mi ennek hol örülünk, hol nem örülünk, és akkor ebben a játékban hoppá, így kiszállunk a ner valóságából.
[01:19:36]Tehát, hogy az a helyzet, hogy az a szimbolikus kép, amikor a Kubi a nagy koncerten elénekelte, az Orbán vert ki a Ferineket és a végén egy nagy esernyőt föltartott, és akkor ugye hullott a hullott a bocsánat, most nem, tehát hogy és hogy ő azt mondta, hogy akkor most mi itt együtt vagyunk és megvédjük, tehát hogy hogy mi most kívül vagyunk ezen a Gyurcsányor Orbán világon.
[01:19:59]Na, ezt tudja adni a művészet, amikor nem csak annyit csinál, hogy nem kiabálhatjuk, hogy mocskos Fidesz, hanem valamilyen értelemben felforgatja a azokat a normákat, amelyek a számunkra elfogadhatatlan kulturális normák vagy politikai normák körülöttünk.
[01:20:17]És én pont azt akartam nektek, ezzel a vicces dologgal készültem ezzel a mondattal, hogy én az elmúlt napokban valami tök más okból mindegy.
[01:20:24]Szóval Kraszna Hororka itt életművet olvasom itt nagy mennyiségben, mert valamit dolgoznom kell vele.
[01:20:30]Tehát nem a Nobeldíj miatt, de ettől ugye a munka, ettől a munka egy kicsit de abszolút jó kedvem, mert hogy azt érzem, hogy ugye annyira tehát hogy az a politikai közbeszéd, amiben élünk, annak annyira semmi köze nincsen ahhoz, ami a valóság nevű bolygón történik, meg szól.
[01:20:44]Tehát teljesen irreleváns, teljesen értelmetlen, értelmezhetetlen dolgokról beszélünk, hogy a Brüsszel mit csinál, a Magyar Pétert, hogy kell pénzt küldeni, és ez mint csak a legz színvonal, vagy ez a legalacsonyabb szintű izé a ennél fél fokkal színvonalasabb ilyen kocsmai konteó hont Andrásnak, az ugyanígy semmi másról, tehát ugyanúgy semmi sehogy semmilyen értemben nem szól a valóságról.
[01:21:09]és hogy ehhez képest az a művészet, amelyik nagyon áttételesen, nagyon bonyolultan, nagyon összetetten, de hogy mégis csak a valóságról olvasunk a krasznorkókai regényekben.
[01:21:19]És szerintem a a mocskos Fidesz hullámban azok a művészek, akik valóban csináltak valamit, azok pont ezt tudták megcsinálni, hogy és akkor most kiszállunk erre az időszakra, mi együtt kiszállunk a nerből.
[01:21:31]ugyanígy meg tudta csinálni sok évvel ezelőtt, hogy egy genderes példát mondjak, a Madonna, amikor azt mondta, hogy vannak ezek a vallási szimbólumok, de ezeket én erősídumként föl tudom tölteni új jelentésekkel, és erre ti is képesek vagytok, fiatal női rajongók, és ezzel meg tudjátok élni azt, hogy milyen egy patriarchális társadalomban valamilyen hatalmat szerezni magunk fölött, vagy a saját helyzetünk értelmezése fölött.
[01:21:55]Na, ezt tudja hagyni a művészet, és akik ragaszkodnak a művészet autonómiájához, mondjuk ilyen okok miatt van értelme még az autonómiához hozzátennem valamit?
[01:22:10]A [nevetés] igazából olyan sodróan tudsz beszélni, hogy így tulajdonképpen így veszem át, és az az é, hogy mindjárt azt fogom gondolni, amit te, miközben szerintem félig nem is értem, vagy az asszociációk, amik bennem megjelennek, így egy ilyen túl általános nyelvre reagálok én azzal, ahogy asszociálok.
[01:22:30]Tehát, hogy az egyik problémám azzal, ahogy most beszélgetünk, hogy azt mondjuk, hogy művészet, miközben ez egy általános fogalom, és ezerféleképpen gondolunk rá, és akkor ilyen nagyon általánosan mondjunk azt, hogy mondj ilyen műveket, ami visszaélés, vagy ami bántalmazó, vagy a nem most akkor elkezdek sorolni.
[01:22:48]Jó, mert közben gondolkodtam, de nem konkrétumokat, hanem hogy én egy olyan műfajból jövök pillanatnyilag, ami a fotográfia, aminél kevés valósághoz kötöttebb műfaj van.
[01:22:57]Na most jó szándékkal mondom azt, hogy évek óta foglalkozom ezzel, hogy az etikus fotózás mit tud jelenteni.
[01:23:03]Nem azt, hogy betiltjuk az autonómiát és cenzúrázunk műveket, hanem azt tudja jelenteni, hogy iszonyatosan sokszor akár jó szándékkal, és függetlenül bal jobb oldaltól megerősítesz rossz társadalmi sztereotípiákat, ezzel bántalmazod azt a csoportot.
[01:23:23]És akkor itt tényleg a romáktól elkezdve a szexuális kisebbségi csoportoktól a pedofílián keresztül minden megjelenik és és hogy ezek fotósorozatok.
[01:23:33]Ezeket napi szinten fogyasztjátok úgy, hogy gyakorlatilag fel se tűnik, hogy a hajléktalan ember megint szakálas és részeg és fekszik a képen az utcán, miközben a ekkora pici százaléka a hajléktalan embereknek él.
[01:23:50]Így tehát, hogy nem a művészet a rasszista, a társadalom, nem a művészet neek konkrétan van.
[01:23:58]Tehát, hogy érted, nincs ilyen a művészet az része ennek a társadalmi folyamatnak, nem egy ilyen valami, ami egy ilyen buborék azon kívül, és akkor ránéz a társadalomra, aztán benne van, vele lélegzik, egyszerűen leképezi és leképezi ezeket a hatalmi viszonyokat rendszeresen nagyon sokszor jó szándékkal is.
[01:24:18]Én igazából erre akartam valahogy reagálni.
[01:24:20]Nagyon fontos az autonómia, de én nagyon örülök neki, hogy miután rengeteg mozgalom van, rengeteg megfogalmazása van annak, hogy mi a bántalmazás a politikában, a mindennapjainkban, már nem fotózhatok úgy, mint ahogy akár én is fotóztam a 90-es években, mert kínos, kínos vagyok, kellemetlen vagyok, bántalmazzó vagyok, ha úgy fotografálok, és ezt tudnom kell, de nem kérhetem számon a korábbi műveken ezt.
[01:24:51]Tehát az is naiv, aki azt gondolja, hogy most akkor elő kell venni a fotótörténetet és cenzúrázni, meg kitakarni, meg eltüntetni.
[01:25:00]De aki most 2026-ban ugyanúgy fotóz, mint a 70-es években, vagy mint a humanitárius fotográfia kezdetekor, az egyszerűen bolond, naiv, felkészületlen, tudattalan, annak segíteni kell, hogy értse ezeket a folyamatokat.
[01:25:19]Tehát a mából kell tudnunk értelmezni szerintem az összes mozgalmi tudás beépül ebbe, vagy az összes törekvése az emberiségnek beépül ebbe a jelenbe, amibe most kell nekem alkotnom.
[01:25:33]Na, köszönjük.
[01:25:33]Reflektálnátok még?
[01:25:33]Igen, [nevetés] erre.
[01:25:37]Oliv Olivér?
[01:25:40]Igen, csak utolsó művészeti autonómia kérdés.
[01:25:45]Vagy nem azt mondtam, hogy ne legyen autonómiája a művészeknek.
[01:25:47]Jézus Máriám, hanem csak azt gondolom, hogy hogy tehát hogy így teljesen egyetértek azzal, hogy ez egy igazságtalan elvárás a művészektől, hogy így teljesen tudatosak legyenek ezzel, de egy teljesen igazságtalan világban élünk.
[01:26:02]Szóval nekik van mikrofonjuk, nekik van fényképezőgépük, és a a kisebbségeknek meg nincs.
[01:26:07]Szóval, hogy ja, hát hogy ez kellemetlen, de hogy be vagyunk szorulva abba a helyzetbe, ahol sajnos az egész társadalom munkája eltart minket, művészeket, hogy mi így alkotgassunk a mi autonómiánkkal.
[01:26:18]Isten bocsásson meg, felelősség is jár ezzel.
[01:26:22]Tehát, hogy így nem én akartam, hogy ezt csináljuk, de hogy valljuk be, hogy amúgy nekem jó.
[01:26:29]Szóval adtak ott adták hozzá ezt is.
[01:26:29]És csak azt akarom mondani, ez a szóval, hogy én csak a művészetet, ha el kell magyarázni, akkor az nem jó művészet szerintem.
[01:26:39]Sajnál, mármint tudom, hogy egy egész szakmát semmisítek meg ezzel.
[01:26:46]Kisebbség így így én de én olyan szívesen fogyasztanám a művészet, amit csinálsz.
[01:26:53]Én csak azt gondolom, hogy hogy szóval, hogy én nagyon én én imádom, amikor Örkény István azt mondja a az egy percesek előszavában, hogy nincs rossz olvasó, csak rossz egy perces.
[01:27:03]Szóval, hogy ezt ez, hogy emberek azért nem olvasnak verset, mertogy amúgy nagyon durva, hogy hogy eltöltenek ilyen 8-10 évet, ugye azzal, hogy folyamatosan verseket olvastatunk velük, és aztán szétszedjük darabokra, és nem azt mondjuk nekik, hogy figyelj, tetszik, csinált benned valamit, akkor olvass még nem tudom a izé Nagy Lászlótól nem tetszett, akkor lapozzál, mert akkor úgy látszik ez nem neked való.
[01:27:26]És szóval, hogy azt csináljuk a művészettel ehhez képest, hogy mintogyha így attól jobban ízlene nekem a cékla salát, hogy elmagyarázzák, hogy a cékla mit csinál a salátában.
[01:27:35]Hát hogy meg, nem szeretem a céklát.
[01:27:38]És hogy és én szerintem amúgy egy az egy felelősség, hogy tanítsuk az embereket szeretni a művészeket, művészetet meg élvezni a művészetet, érteni a művészet, az szerintem csak annak kell, aki elő akar állítani művészet egyéb.
[01:27:52]Tehát, hogy nekem nem kell értenem, hogy az orvos mit csinál, csak csinálja meg.
[01:27:56]És én azért vagyok, hogy élvezzem az ő munkáját, és sokáig éljek.
[01:28:00]És ugyanez vonatkozik szerintem a művészetre is.
[01:28:05]Én nagyon sokáig elhallgatnálok titeket.
[01:28:07]Szerintem Olivérnek és Tibornak adunk majd egy külön szobát még reggelig.
[01:28:13]Csak tényleg sajnos az időnk az lefele jár, és nagyon szeretném, hogyha a közönségnek is legyen még ideje kérdezni.
[01:28:18]Ö úgyhogy most megnyitnám a felétek is.
[01:28:22]Ö szoktuk hallani mikrofon nélkül is, úgyhogy nyugodtan álljatok fel, vagy ülve, vagy akárhogy is tegyétek föl a kérdéseket, ha nem, akkor hát mondjuk odavinni nem tudjuk.
[01:28:33]Mindegy.
[01:28:33]Szóval szoktuk hallani kafon nélkül, az a lényeg.
[01:28:37]Ha nem, akkor mi fogunk beszélni.
[01:28:37]Akkor mi kérdés?
[01:28:38]Kérdés Magner Zoltánhoz, hogy politikai jellemzőnél előfordulhat az, hogy megváltozik az álláspontja vagy a véleménye, hogy tapasztalt [nevetés] és mennyire elfogadott ez?
[01:28:57]Tudok válaszolni?
[01:28:57][nevetés] Hát persze, hát nem, nem.
[01:29:04]Hát most persze, hát miért ne történhetne ez meg?
[01:29:06]Hát most, hogy ki hova közlekedett az elmúlt 20-30 évben, majd egyszer csinálunk erről egy, nem tudom, vagy egy infografikát, de amúgy szerintem az, hogy hát, hogy ki hogyan szűri át magát azt a azt a sokféle magán azt a sokféle változást, ami a világban lezajlik, és hogy ennek kapcsán hogyan vált oldalt, mert milyen piaci réseket lát [nevetés] betömhetőnek.
[01:29:34]Szóval én nem én azt gondolom, hogy ezzel a joggal bármelyik állampolgár rendelkezik elemző is.
[01:29:40]Znelnél talán vagy ilyen politikáról nyilvánosan véleménynyilvánító embernél talán az érdekes, hogy ezt mennyire reflektálja, van-e ennek egy története, van-e ennek egy egy hiteles útja, és akkor izgalmas vitát lehet folytatni arról, hogy kinek mi a hiteles, de hogy de hogy tehát organikusan ez ez hogyan zajlott le.
[01:30:03]De persze, hát ez ez e ez van.
[01:30:03]Ez kétségtől van.
[01:30:09]Engem is néhány embernél érdekel, hogy ez belső vagy külső vezéreltségre vagy ösztönzöttségre történik, de ez is egy érdekes beszélgetés.
[01:30:18]Igen.
[01:30:22]Fállítta a figyelmemet egy vezető Fidesz politikus arra, hogy kijött a Bridgertonnak nem tudom hanyadik év.
[01:30:28]Negyedik.
[01:30:28]Negyedik.
[01:30:28][nevetés] Negyedik.
[01:30:30]De de azt mondja, hogy az egy VKzar.
[01:30:32]És hogy azt szerettem volna kérdezni, [nevetés] hogy most nem a Richardonról akar kérdezni, mert ez is érdekes lenne, de hogy hogy szerintetek tehát hogy létezik-e az, amit ugye a kultúrc túloldalán így mondanak egy ideje, hogy így túltni, tehát hogy lehet-e túl jónak lenni, és hogy tehát el lehet-e rontani a műalkotást azzal, hogy túl jók vagyunk?
[01:30:52]Igen.
[01:30:54]Túl vókok.
[01:30:54]Ühüm.
[01:30:55]Igen.
[01:30:55]Hát most a a vók én most hagyjuk a, mert az egy nagyon mondjuk azt, hogy túlságosan szeretnénk azt, hogy a a közönségünk az ilyen nagyon egyenlőségpáti és érzékhegy, és feminista és hogy az antirasszista ellentéte és minden minden egyéb legyen.
[01:31:12]És ez ez ártanú alkotás, hogy mi ennyire szeretnénk azt, hogy a közöttün.
[01:31:19]Egyszerre válaszolok a Gabinak is, hogy szerintem a negatív sztereotípiák közvetítése az nem bántalmazás, vagy használhatjuk a szavakat bárhogy, de én a bántalmazást fönntartanám valami ennél erősebbre.
[01:31:31]És ami a a művészetet fontosnak, a művészet autonómiáját fontosnak tartó emberek állítása, az nem az, hogy forgalmazzuk Orbzályba ezeket a sztereotípiákat.
[01:31:42]Bár egyébként azt csak megjegyzem, hogy ez egy kérdés, hogy a hatalmi különbséget a sztereotípiák teremtik, vagy csak leképezik, de ez most mindegy.
[01:31:50]Viszont az állítás az az, hogy ne a művészeten keresztül szorítsuk ezeket vissza, a sztereotípiákat szorítsuk vissza, és amiről te beszéltél, az pont ezt mutatja.
[01:31:59]Tehát ma már a fotó, tehát amikor ilyen romantizálom a a nyomort fotósként, és úgy fényképezem direkt a hajléktalant, hogy akkor ez kiccses legyen, és akkor összeszoruljon a szívünk, és ezzel hogy ezt már nem csináljuk, vagy ha valaki csinálja, akkor tudja, hogy ez egy szándékos művészi eszköz, amiből további dolgokat akar kifejezni.
[01:32:18]Tehát már csak ilyen reflektáltan lehet ezt az eszközt használni.
[01:32:21]Ez egy teljesen jó fejlődés.
[01:32:25]Itt megváltozott a gondolkodásunk.
[01:32:25]Ez a jó ú, tehát a sztereotípiák ellen úgy kell küzdeni, hogy a sztereotípiák ellen küzdünk, és nem a műalkotások ellen.
[01:32:30]De a az autonómista csak ennyit akar mondani.
[01:32:35]És egyébként a a wkó dolog, és ha nem állom meg, aztán már adom is gyorsan tovább a telefont, hogy én annál kellemetlenebb és öngyarmatosítóbb dolgot nem tudok elképzelni, amikor mi Magyarországon a WKról vitatkozunk.
[01:32:49]Tehát annyira semmi közünk nincsen hozzá, és annyira nagyon nehezen ér tudjuk értelmezni már az álláspontokat is, hogy ezt ne csináljuk.
[01:32:55][nevetés] Ú, de figyelj, Anna, nem a pókra gondol.
[01:33:04]Igen, igen, igen, igen.
[01:33:06]Ne magyarázzátok szegény, mert ő azt mondta, hogy mi van akkor, hogyha mitz különféle meggondolásból, akár üzeti meggondolásból bizonyos eszméket jelenít meg a műveiben, mert az éppen divatos, mert éppen felkapott, mert valamiféle megrendelőt sejt mögötte.
[01:33:25]És ez nem azt jelenti, hogy ő eladta magát.
[01:33:28]Minden művész így alkot.
[01:33:30]Hát a könyvemet valahol ki kell nyomtatni, a boltba kell vinni, a galériának be kell fogadni a képet, a koncerten, meg kell hallgatni a cuccot.
[01:33:39]Tehát nem arról van szó, hogy ezek ilyen bűnös vóknépek, hanem hogy hol van az a határ, amikor annyira igazodsz már, hogy az alkotás esetleg kárát váltja.
[01:33:56]Anna, ezt akartad kérdezni?
[01:33:56][nevetés] hasonlót.
[01:34:00]Nem, a az igazodást nem akartam belerakni, mert például én egyáltalán nem gondolom, hogy például az Olivérnek a politikai nézetei bármihez igazodnának ma Magyarországon, de ettől még azt köszi szépen.
[01:34:10][nevetés] De de jó lenne, ha igazodnának, hogy szóval, hogy Igen, de hogy azt gondolom, hogy biztos gondolkoztál már azon, hogy hogy mikor jelent esztétikai, tehát hogy ezt az üzenetet el tudom-e úgy mondani, hogy ne valami fos ilyen agipró szar jöjjön ki belőle, hanem ténylegesen egy műalkotás.
[01:34:32]Tehát inkább erre vonatkozik a kérdésem.
[01:34:34]Nem, az nem annyira kérdés, hogy az egy mainstream álláspont-e, ami felé én törekszem, hanem az a kérdés, hogy én őszintén hiszek abban, hogy ilyen lenne egy szebb világ.
[01:34:43]Csinálok egy műalkotást, aminek az egyik célja az, hogy ez a szebb világ megteremtődjön, és hogy el lehet-e ezzel egy műalkotást.
[01:34:52]Itt másik szempontból egyébként kapcsolódok el.
[01:34:54]Én aet egyéb területeit fölvettem és ott látható volt, hogy 2010 után az esztétikum kivonult és ilyen, hogy mondjam társadalmi érzékenységről kezdett el szólniak független a színház, ami alapök egyet éltek vele, az eredménye az, hogy annyira identifikálta magát, hogy egy bizony a köztársadnak egy nagy része eltűnt.
[01:35:22]Hm.
[01:35:22]és gyakorlatilag egymáshoz beszélünk.
[01:35:24]Ez egy nagyon nagy kérdés és egy művésikai kérdés egyébként, hogy ebből ki kéne lépni.
[01:35:32]És az érdekes egyébként, hogy én most dolgozom egy bizonyos sokból nagyon sokukkal és a művészek azt mondják, hogy rettenetesen nagy nekik ez egyébként és ebből ki kéne szabadulni.
[01:35:46]De a másik kérdés, tehát hogy piacilag úgy tűnik, hogy oké, azért szeretném elmondani, hogy 90-es évben a kőszínház a politikumra építkezett, mer bejött a pluralista világ, isten véletlenül összeomlott a Krözszínház, és ezért jöttek be az alternatívok azért, mert eszkipumban dolgoztak elsősorban.
[01:36:04]Tehát egy jó egyensúly volt.
[01:36:07]Ez az egyensúly most eltűnt.
[01:36:11]Hogy ezt hogyan lehet visszahozni, az most egy más kérdés.
[01:36:12]Igazából az én kérdésem az, ami már 15 éve egy kérdés, hogy mi a művész, milyen művészség stratégiákat kéne kifejleszteni vagy találni arra, hogy a művészet abban tudja segíteni, hogy a társadalmi egyensúly ki tudjon alakulni, mert ha mindig az ezek egymás közünk, oké, jók vagyunk meg minden, de közben a társadalom nagy része, a 70%-a az nem jön el, mert mi számára a művészet Az egy veszélyforrás, mert abban a hitben, amiben léteznek, megingadhatja, és neki kell az Orbán.
[01:36:48]Ha az Orbányt le kell cserélni, tudom, mert beszéltem ilyen keresztény család, vagy katolikus családdal, hogy ha most nincs Orbán, akkor kiben higgyek?
[01:36:58]Tehát én az Orbánbanál maradok.
[01:37:00]De az a lényeg, hogy ezeket az tehát, hogy a művészet stratégia szempontjából, hogy mit láttok, hogy láttatok-e jó példát hogy lehetne ezeket a dolgokat tehát hogy kilépni ebből a ebből a getcból.
[01:37:17]Én Angliában, amikor ott ezek eszikünk, nagyon érdekes volt, azt mondták, hogy ők, akik próbálnak e hétre valamit csinálni, elmennek olyan semleges terekre, és nem használják a művészet fogmát, hanem interakcióban gondolkodnak közös cselekvésken, hogy elibüljön a párbeszéd.
[01:37:35]Tehát a a művészetnéz nagyon nehéz kérdés.
[01:37:37]Tehát kérdezem, hogy é van-e ilyen gondolat, vagy fölmerültben eszep.
[01:37:44]Ühüm.
[01:37:47]Valamiért reagálnék, amire tudok.
[01:37:48][nevetés] Aztán majd csak én ott talán erre az utolsóra is mondok valamit, de nem fogom lefedni a kérdések teljes spektrumá.
[01:37:57]Az egyik, ahol így így fölsziszentem, meg elkezdtem itt arcokat vágni.
[01:38:02]Bocsánat, ez nem nem szemére szóló volt.
[01:38:04]Ez a ez a túl sok.
[01:38:10]Hát kinek mi a túl sok?
[01:38:10]Bocsánat.
[01:38:10]Tehát én egy most már itt elég késő van.
[01:38:12]Én egy én egy felnőtt meleg férfi vagyok a magyar társadalomban.
[01:38:17]Van akinek az is sok, hogy én vagyok.
[01:38:21]Van, akinek az is sok, hogy én egy bejegyzett élettársi kapcsolatban élek.
[01:38:24]Van akinek az is sok, hogy ez egyáltalán megjelenhet egy egy nyilvános beszélgetésben.
[01:38:28]Most mi a sok?
[01:38:30]Vagy amikor vannak ezek a viták, hogy nem tudom klasszikus művekben játszhatnak-e mondjuk afroamerikai színészek a Denashington töröljük ki a Ken Bránának az egyébként több mint 30 éves szent Ivánni Álon filmjéből.
[01:38:45]Nyilván hogyha a rabszolgatartásról szól a film, akkor természetesen ott más az elrendezés.
[01:38:50]De egyébként most a nem tudom a görög drámákban ne játszanak csak görögök vagy vagy hogy hogy tehát hogy csak férfi a Koturnuszban vagy hog szóval hogy szóval hogy mi mi a sok e ez szerintem azért nem olyan nagy magától értető most arról nem beszélve hogy mert csak azért kezdtem innen fölfejteni ezt ez gyakran fölmerül hogy most már mindenben van egy meleg szereplő hát a társadalom 10%-a hellóka tehát ez van és egyébként több szá Az évig meg nem volt melegszereplő.
[01:39:22]Mihez képest csak.
[01:39:22]És akkor most föl lehet vetni egy csomó másfajta ilyen kisebbséggel kapcsolatos, vagy nem is kisebbséggel, nők azt nem egy kisebbség.
[01:39:33]Megközelítést egység.
[01:39:36]Ez az egyik dolog.
[01:39:36]A másik, a másik, hogy ez a társadalmi gettó, én én azt gondolom, hogy ez hát ha tetszik, ez nem identitáspolitikai kérdés, ez egy osztálykérdés.
[01:39:48]Tehát itt arról van szó, hogy egy privilégizált, bocsánat, én tudom, hogy izé, én is egy kelföldi panelből jövök, de azért nem gondolom, hogy én ma egy ma lefedem mondjuk a nem tudom, a ma kelföldi panelben élőket.
[01:40:01]Ö ö mert mit tudom én, nem sajnos nem érzem magam egyáltalán olyan nagyon jó módúnak, de sokkal sokkal tehát egész más társadalmi helyzetem, mint a magyar társadalom 80-90%-ái az a helyzet, szóval most nem akarom ezt levezetni, milyen az oktatási rendszer, kik azok, akik eljutnak odáig, hogy hogy mondjuk befolyásos alkotók vagy véleményformálók legyenek.
[01:40:24]Mégis csak arról van szó, hogy a felső középosztály privilégizált rétegei újra termelik magukat, és ők csinálják a művészetet.
[01:40:32]Ez erről szól, hogy ők hajlandóak kell észrevenni, hogy mi történik a magyar társadalomban.
[01:40:37]És ez nem csak a művészetben van így, ez a politika csinálásban pontosan ugyanígy van.
[01:40:42]Valószínűleg mindenhol máshol is úgy így van.
[01:40:44]nem tudom, orvos generációk, minden tiszteltem az orvosoké orvos generációk ö gyógyítják az embereket satöbbi, satöbbi.
[01:40:50]Tehát szerintem ez egy másik ez egy másik fajta kérdés, amire hát kicsit annyiból adnék felmentést a művészetnek, hogy nem tudom az egész felelősséget rátestálni, annyiból meg nyilván nem, hogy pont talán a művészettől lehetne azt elvárni, hogy ilyesfajta érzékenységgel rendelkezzen, hogy hogy reflektálja ezt a ezt a problémát, vagy problematizálja, hogy Gulyáspon mondaná, adresszálja ezt a ezt a kérdést, ahogy a ahogy a Marci mondaná.
[01:41:19]És a harmadik dolog meg, hogy mit lehet csinálni, hogy látunk-e erre jó példát.
[01:41:22]Hát ha már itt a kraszahorkai fölmerült, tehát szerintem a krasnahorkai vagy a nem tudom a Tarbéla elég elég jól reflektált a reflektálja a kraszahorkai jelenidőben azt azt a azt a nagyon nagyon szél nagyon mély társadalmi problémaendszert, ami ami őt művészként érdekli és és nem úgy csinálja, hogy kitesz egy táblát, hogy társadalmiérzékenység következik, hanem hogy hát ezt egy olyan ezt egy olyan ezt egy olyan autonóm művészetbe ágyazva teszi meg, ami egyszerre fejez ki egy nagyon mély társadalmi érzékenységet, felelősséget, és közben egy olyan művészi minőséget hoz létre, ami ami pontosan, hogy átadhatóvá, átélhetővé teszi, nem tudom, egy dél-amerikai vagy egy német olvasó számára is, hogy hogyan hogyan hogyan zajlanak itt a dolgok.
[01:42:10]Hozzátéve, hogy mondjuk a kraszhorkainál, hogy mondjam, globális gondolkodót eközben ne nehéz volna találni.
[01:42:16]Szóval, hogy van erre jó példa, szerintem azért lehet ilyet találni.
[01:42:23]Nagyon gyorsan.
[01:42:23]Nem nem sodróan, csak két mondat, hogy az egyik, hogy ez az igazodás meg egyáltalán szó, hogy azért a nap végén mégis csak az a kérdés, hogy és az érdekel minket, hogy a műalkotások mennyire jók.
[01:42:33]Tehát ugye teljesen világos, hogyha miután megszületett néhány olyan műalkotás, amelyik igazán érdekesen művészi eszközökkel mit tudom én, érzékenyített, most fogalmazzunk így, hát akkor nyilván sokan akarják ezt utánozni, és csak azokból gyenge műalkotások lesznek.
[01:42:48]Én ezt a a a moskos Fidesz vonatot szeretném csak emlegetni, hogy ami a Krin Krubinál elképesztően izgalmas és mély és a Carson Kennanál is ilyen nagyon erős színpadi pillanatok, azok sok esetben érdekelennek.
[01:43:00]És akkor most amikor a 28.
[01:43:04]középkorú izé rocker fog énekelni valamit az Orbán Viktorról, egyáltalán nem fog érdekelni.
[01:43:08]És a azon is csak fölrhúzom a szemöldökömet, amikor a fiatal művész kiírja Facebookra, hogy nagyot ment tegnap a parkban a de szar az élet, tesó, hogy ezt ezt így hogy lehet, tehát hogy most vagy tényleg nagyon szar az élet és akkor nem megyünk nag, hogy na mindegy.
[01:43:26]Ö de ilyen van, és ettől az egész szerintem nem nagyon izgalmas, mármint nyilván benne lenni izgalmas, vagy bosszant minket, hogy bosszantanak ezek a divatok, de hát ilyen mindig volt, tehát hogy szóval, hogy ez majd kiforogja magát.
[01:43:39]A művészet, hogyha békén van hagyva akkor szépen előállítja ezeket az egyensúlyokat, mert a nézők nem lesznek kíváncsiak a 28 a független színházi szféra át fog most szépen alakulni, pont azért, mert ez most már túlzás.
[01:43:52]Ö szerintem ez nem ezen nem kell nagyon sokat ö rugózni, vagy nem érdemes ö mármint ilyen elvi elvileg nem érdekes a probléma.
[01:44:02]Gyakorlatilag nyilván ez egy kérdés, hogy mikor lesz ennek a hullámnak a vége, vagy mikor alakul át.
[01:44:06]Az is kérdés, hogy most nyáron lesz-e mocskos fideszezés.
[01:44:08]Ugye ez is egy érdekes kérdés.
[01:44:09]És amiben meg maximálisan egyetértek az Olival és és az Olivér nem, hogy [nevetés] akkor lehet a művészet elvinni tágabb körökbe, érsd átlépni a privilegizált társadalmi csoportok határait.
[01:44:28]Amikor a más társadalmi csoportok tagjai az iskolában, és ez egy állami feladat, én bármennyire is liberális vagyok, azt gondolom, az oktatás maximálisan állami feladat.
[01:44:39]megkapták azokat az eszközöket ezek a az emberek, hogy ezt a művészet megértsék, mert nincs igaza Olivérnek abban nem a mű művészet nem nem áll meg magában a saját lábán.
[01:44:50]Vannak azok a műalkotások, amiket nagyon jól ismerünk.
[01:44:55]Mondjuk a műfaját nagyon jól ismerjük, ezért úgy érezzük, hogy ez megáll a maga lábán.
[01:44:58]Ö meg nyilván az őrkeny egy perces az ilyen, hogy annak ugye nagyon szellemesnek és nagyon kell ütnie magában és akkor az kontextus nélkül is.
[01:45:06]De a legtöbb műalkodás olyan, hogy valamilyen módon egyszerűen meg kell tanulni olvasni, meg kell tanulni hallgatni, tudnod kell, hogy mire kell figyelni a zenére, és akkor fogod tudni elkezdeni élvezni.
[01:45:14]És amíg ezt a segítséget állami eszközökkel nem kapják meg ezek az emberek, addig az egy illúzió, el lehet vinni.
[01:45:21]Ö, tehát csinálhatunk izé színházat ö nagyon szegény gyerekekkel, vagy szegátummal, vagy nem tudom én, és ennek még valami értelme is van, de hát az igazi megoldás az nem ez lenne, hanem az, hogy az oktatásban nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon sok pénzt beletéve és nagyon sok szakértelmet beletéve tehát fejlesztjük az oktatást és antól fogva a művészet élete vagy is nagyon meg könnyűvé válna.
[01:45:50]Hm.
[01:45:51]rákapcsolódok erre, amit mondtál, mert a én egy picit akkor visszaide a képekhez, vagy egy ilyen fotós élethez, meg tanárélethez, a azalat a mit tudom én, 30 év alatt, amióta én a pályán vagyok, azóta nagyon nagyon nagyon sokféle társadalmi csoporttal tudtam együtt dolgozni, de ne úgy ne úgy ne úgy képzeljétek el, hogy külön kis szigetekként, hanem pont azt az átjárást kell elképzelnetek, hogy akkor az előbbi hajléktalan aktivistától ól elkezdve miniszterelnökökig van egy ilyen spektrum, ami a képzésekben, vagy akár a közös művészeti produkciók létrehozásával megvalósulhat.
[01:46:32]És én azt gondolom, hogy ezek ilyen modellértékű dolgok.
[01:46:34]Itt egyébként tényleg egy létező módszert annal dolgozok sokféle csoporttal együtt.
[01:46:38]Ö olykor saját magam generálom ezt, máskor csak kapcsolódok fotósként, de hogy ezek fantasztikusak, és valóban egy oktatási bágyazottsággal nem azt jelenti feltétlenül, hogy elmagyarázod a művészetet, hanem nagyon sok esetben belőlük, építkezik egy ő problémáikkal együtt dolgozunk fel ügyeket, és hogy valahogy a művészet az így nem nem egy fellegvár lesz ebben a tekintetben, hanem egyszerűen egy eszköze annak, hogy meg tudjuk fogalmazni azon keresztül az érzéseket, a gondolatokat, az értékeket, a változási igényét.
[01:47:12]És szerintem ebben a pont fűtétlen színházaknak nagyon-nagyon sok szerepe lehet.
[01:47:17]Én nagyon sokszor drámapedagógiai műhelyekkel dolgozom együtt, amiről én nem is tudtam, amíg nem kezdtem el ezt csinálni, hogy valami olyan elképesztő értéket halmoztak föl, olyan tudás van, ami világszínvonalú, tehát hogy nemhogy ne legyen vége, hanem azt gondolom, hogy épüljön be mindenbe, ami oktatás.
[01:47:39]És és valahogy ha ezek a dolgok így értékén kezelve tudnának egymásba kapcsolódni, akkor azért ezek a helyére tudnak tudnának kerülni.
[01:47:50]És ez sokszor nem csak pénzkérdés, ez egyszerűen szemlélet, oktatási stratégia, kultúráról való közös gondolkodás, amiben pont Gegyulinak nagyon fontos szerepe van.
[01:48:04]Szinte mindennel egyetértek állandóan.
[01:48:07]Ö igen, én én direkt tettem hozzá, hogy az oktatás egy fontos részt tegyek megint, csak én egyáltalán ebben nem volt szerintem köztünk egy egy nem egyetértés, én a művek elmagyarázásával vagyok, vagy szóval, hogy ez az ilyen nagyon ilyen konceptuálissá tenni a művészetet, tehát a a műélvezet meg a műértés közötti különbség szerintem.
[01:48:28]Tehát meg lehet, közelebb lehet hozni emberekhez művészet iskolában oktatással, zeneoktatáson keresztül, hogy miért jó egy operát izé anélkül, hogy elmagyarázzam neki a mechanikus működését valaminek.
[01:48:39]Mindegy.
[01:48:39]Én azt azt hiszem, hogy még a kezeslábashoz vissza akartam csak menni és a a független színházakhoz, hogy igen, nyilván az van, hogy hogy az, hogy sokszor előjött ö a piaci szerepe a művészetnek, vagy hogy miből lehet, miből jön vissza jó mennyiségű profit, és miből nem, és hogy nyilván ebben a rendszerben nem lehet csak a művészet egyébként megjavítani, vagy csak a művészethez való viszony anyunkat megjavítani, és hogy én az egész, szóval, hogy én szerintem én a művészetet, hogyha ha jóvábá akarnám tenni ö vagy megoldani ezt a problémát, akkor azt mondanám, hogy az embereknek nagyon sok erejét és idejét kéne felszabadítani arra, hogy sokkal több sokkal több embernek kéne sokkal több művészetet csinálnia.
[01:49:31]Tehát azok, az a mennyiségű idő, amennyit most elbasznak az életünkből egyébként teljesen értelmetlen munkák, azt a tehát, hogy mi itt mind amúgy szobrászok lehetnénk, meg járhatnánk egymás koncertjeire, jó lenne.
[01:49:46]Egyrészt nem az elit termelné magát újra, és lenne az a problémája, hogy úristen, senki nem akarja meghallgatni a izé a sirámomat már megint.
[01:49:55]és nagyon sok olyan problémát, ami most kódolva van ebbe az ilyen piacifelésbe, az egyszerűen csak így azt így elfújná a szél, merthogy nem azért kell szobrázkodni, hogy most azt megvegyék a izé a hétvégén a a piacon, és hogy szerintem szerintem a kezeslábashoz meg a krubihoz meg mindehhez az ilyen iróniafétishez az tartozik, hogy hogy amit felhozol, hogy miért jó egy ilyen egy ilyen a krumbinak ez az egész ilyen koncepciója, vagy hogy mondjuk az iskola iskolában még miért ragaszkodunk mindig olyan művekhez, mint az ember tragédiája, mert igazán úgy politikai, hogy nem mond értéket, hanem csak tagadja, hogy hogy tulajdonképpen Madács nagyon-nagyon sok nehezen olvasható felvonáson keresztül eljut oda, hogy hát nem mindegy.
[01:50:46]és hogy és hogy Krubi is egy koncert alatt elmagyarázza, hogy nem mindegy, hogy a hatalom szar, a hatalom gonosz, ti tehettek róla, illetve nem ti nem, mi egyetértünk azok a hülyék, akik fenntartják, de úgy alapvetően arról nem kéne gondolkozni, mit szeretnénk helyette.
[01:51:04]Tehát mint ahogy a mocskos Fidesz az a legjobb ajánlat, amit tudunk adni most a közönségnek, és nem azt, hogy egyébként mi alapján szeretnénk rendezni a a közös életünket, mi legyen az a rendezőv a társadalomban, ami alapján mi találkozunk egymással, hanem hogy ami most van, a szar.
[01:51:20]És és szerintem ebből fogunk kibújni, amikor kibújunk abból a az ilyen iróniafétisből, hogy az iróniafétisés azért van, mert mert mindenen röhögni tök oké, értéket állítani kínos.
[01:51:35]meg fantáziálni arról, hogy hogy élhetnénk jobban, az kínos, mert az az jaj, hát elfogyott az idő.
[01:51:44]Tudom, hogy folytathatnátok hajnalig, és egyébként folytassátok is, mert azt gondolom, hogy kamera nélkül is lehet folytatni a beszélgetést.
[01:51:50]Ez az egyik, a másik meg az, hogy tényleg sajnos elfogyott az időnk, de én abszolút azt érzem, hogy igaziból ott most csak megnyitottuk így az ajtókat, és én azzal a huszárvágással gondoltam folytatni veletek a beszélgetést, hogy nevezzük át ezt a művészet autonómia művészeti és autonómiának ezt a panelbeszélgetést, mert akkor legközelebb feltehtem nektek az összes többi kérdésemet, ami még itt rajta maradt ezen a néhány papíron, de tényleg rettenetesen élvezetes volt, szerintem nagyon-nagyon jó gondolatokat hallottunk tőletek.
[01:52:18]Nektek rettenetesen köszönjük, hogy nem mondom még egyszer, hogy rettenetesen nagyon köszönjük, hogy eljöttetek hozzánk.
[01:52:25]Szóval szeretném megköszönni Csoszó Gabinak, Lakn Zoltánnak, Bárány Tibornak és Csepel Olivérnek, hogy itt volt velünk ma a közönségnek, hogy kibírtátok mink kiírtatok minket, meghallgattatok minket, és reméljük, hogy nagyon sok hasznos gondolattal mentek haza.
[01:52:39]Egy kis előzetes a következő eseményünkről, hogy március 19-én lesz.
[01:52:45]annak a témáját pedig hamarosan a Vergia oldalain fogjuk közzétenni.
[01:52:52]Úgyhogy ennyit mára.
[01:52:52]Nagyon köszi, hogy itt voltatok és érezzétek meg magatokat.