A láthatatlan ketrec: Miért hagyja magára a magyar állam a bántalmazott nőket?

[00:00:00]Szeretettel köszöntöm a jelen közéleti magazin hallgatóit, nézőit.

[00:00:06]Én Unódi Molnár Dóra vagyok, és akkor most felkonferálom ennek az adásnak a különleges vendégeit és egy különleges műsorvezetőt, mert Elek Józsa műsorvezetőtársam lesz ebben az adásban.

[00:00:21]Ő először vezet podcastot, úgyhogy szeretettel köszöntelek és nagyon örülök, hogy eljöttél.

[00:00:26]És az adás vendégeit is köszöntöm, Spronc Júlia Jogászt a Patentegyesülettől és Dobra Sarolt író újságírót aki egy friss könyvvel debütált nemrégiben, a Léna című könyvvel.

[00:00:42]És talán ebből már ki is találhatták, hogy ez az adás a nők elleni erőszak nők bántalmazásának témáját fogja körbejárni.

[00:00:51]Egyrészt Saroltának a könyvének a hőse kapcsán, illetve kicsit ránézünk messziről is, makro szinten is, megpróbáljuk elemezni, hogy miért van súlyos helyzet, miért vannak segítség nélkül hagyva a nők akkor, hogyha bántalmazó kapcsolatban élnek.

[00:01:10]És akkor engedjetek meg egy nyitókérdést, ami egy picit személyes lesz, hogy ez egy annyira nehéz és bizonyos értelemben reménytelennek tűnő téma.

[00:01:20]Julira nézek, aki most már a közel 20 éves patentben dolgozik, és kormányokon áttiően szembesül azzal, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a nők, és mennyire nehéz megtalálni számukra a szolgáltatásokat, hogy ki lehessen őket menekíteni a helyzetükből.

[00:01:41]hogy mi az a személyes indíttatás, ami ezt a témát közel hozta hozzátok, hogy úgy éreztétek, hogy ebben kell írni, alkotni, kihangosítani, megmutatni, hogy milyen benne lenni egy ilyen kapcsolatban, illetve segíteni?

[00:02:00]Ez nagyon nehéz kérdés, mert nekem hát valójában nincsen semmiféle személyes indíttatásom.

[00:02:06]Én teljesen véletlenül tevékenykedek ezen a területen.

[00:02:11]Rendkívül praktikus okai vannak, hogy az egyetemen, ahova jártam ide az ELT áékkára, ott egy ilyen nagyon elméleti szintű oktatásban részesültünk.

[00:02:19]Ahogy hallom, ez ma mai napig így van, és kerestem egyszerűen valami olyan területet ott az egyetemen belül, így másodéves koromban, de ez most már 30 évvel ezelőtt történt, ami egy picit olyan életszagú, ahol azt érzem, hogy ennek a a jomának van valami haszna, valami gyakorlati felhasználása.

[00:02:45]És hát ez volt az egyetlen olyan terület, egy jóklinika, amire akkor frissiben találtam, ami pont a családon belüli erőszakkal foglalkozott.

[00:02:55]hogy Morvai Krisztina tanárnőm szintén akkor kezdett ezzel a témával úgy igazán foglalkozni, és akkor én pusztán ebből a megfontolásból csatlakoztam ehhez a munkához, és mivel rögtön az elején ugye a jogklinika keretein belül anyaotthonba mentünk segíteni, mint ilyen zöld füli jogászhallgatók, nekem rögtön az első ügyfelem az nagyon sikeres ügyelt zárt a segítségemmel.

[00:03:25]Tehát, hogy így valahogy az első ügy az egy ilyen sikertörténet lett.

[00:03:30]És akkor ezért ott ragadtam ezen a területen, és mondom így az elmúlt 30 évben különböző formációkban 2003-tól most már ami szintén több mint 20 év főállású civil szervezeti munkatársként ezen a téren dolgozom.

[00:03:48]És azt gondolom, hogy ennyi idő alatt már olyan szinten beleástam magam ebben a témába, meg ahogy mondod, ugye azért lobbi tevékenységet is folytatva azért így a különböző kormányoknak a munkásságát is követtem, hogy hát nagyon sok tudást és tapasztalatot felhalmoztam, amit igyekszem kamatoztatni.

[00:04:13]Úgyhogy nagyon profán kis bemutatkozásom van, mert semmi zaftos saját történettel nem bírok előállni.

[00:04:22]Nem is a saját történetre gondoltam, hanem a az, hogy miért pont a nők problémája érintett meg.

[00:04:26]De akkor most választ kapunk.

[00:04:29]Igen, mert csak hát, mert ugye az utcán heugja ott van körülöttünk, de különben én is úgy igazából úgy sodródtam az árral, tehát úgy belecsöppentem gyakorlatilag ebbe, hogy most már mióta az üvegfal megjelent, úgy öt éve elég intenzíven foglalkozom ezzel a témával, de hogy ezt ilyen szinten nem tervezett, hanem ugye újságíróként is foglalkoztam, hogy főleg a rejtett bántalmazással meg egy csomó szociális témával.

[00:05:00]Én is jártam sok anyaotthonban riportot készíteni, ahol úgy mindig úgy begyűrűzött ez, hogy hogy a bántalmazott nők és ez mivel jár, és ez mit jelent.

[00:05:10]De akkor még nem is nem is igazán tudtam, hogy ez pontosan tehát hogy hogy van erre kifejezésünk, hogy bántalmazás, bántalmazott nő, rejtett bántalmazás satöbbi, satöbbi.

[00:05:22]Ö aztán amikor lehetőségem lett, hogy a nők lapjánál ugye én ott dolgoztam nagyon sokáig, írjak egy ilyen irodalmi sorozatot, akkor akkor valahogy egyértelműen az fogalmazódott meg bennem, hogy erről szeretnék írni, hogy hogy nagyon izgatott engem, hogy hogy hogy épül föl egy ilyen rejtett bántalmazás, ami nem látszik kívülről, ami iszonyú trükkös, ami ami már az is óriási kihívás, hogy az ember egyáltalán felismerje önmaga is, hogy hogy mi is az, ami vele történik, és hogy vajon mi lehet a bántalmazónak nek a fejében, tehát hogy ő mi a francért csinálja, mert annyira élvezi, vagy egyáltalán nem élvezi, de de valamiért nem tud máshogy viselkedni, vagy ő most gonosz, vagy beteg, vagy mi van.

[00:06:04]És ezért írtam meg az üvegfalat így két szempontból, ugye, hogy a nő meg a férfi szempontjából is próbáltam megmutatni ugyanazokat az eseményeket.

[00:06:16]És amikor megjelent ez a könyv, akkor jött az, amire egyáltalán nem számítottam, hogy iszonyú sok visszajelzés kezdett érkezni, meg megállítottak az utcán, meg mindenhova elkezdtek hívni, hogy beszéljek erről.

[00:06:29]És és egyszerűen az derült ki, hogy én én azt tudtam, hogy nagyon sokan érintettek ebben a rejtett bántalmazásban is, már nem rejtettben is sajnos, és hogy ezzel azért elég nagy probléma lenne ennek a kezelésével, meg az intézményi kezelésével, de azt, hogy ennyien érintettek mindenféle módon, kicsit vagy nagyon közvet vagy közvetlenül párkapcsolatban, vagy szülőgyerekkapcsolatban, vagy munkahelyen, vagy bárhogyan, ahol ez ugyanaz a dinamika ugyanúgy megjelenik, az teljes teljesen dbetes volt, és egyszerűen akkor már az volt, hogy nem tudtam tehát muszáj volt egyszerűen valahogy beleállni mert mert azt éreztem, hogy ez kötelességem és egyre több mindent megismerni erről az egész témáról rengeteg mindenkivel beszélgettem, rengetegen mesélték el a történetüket, és annyira szíven ütött, és annyira megdöbbentő volt, hogy megint csak tudtam ugye az újságírói munkám nyomán fog foglalkoztam vele, hogy nagyon rosszul van kezelve ez nálunk, de hogy ennyire rosszul, hogy ilyen döbbenetesen kétségbejtő, ilyen kiszolgáltatott segítség nélküli helyzetben vannak bántalmazott nők, azt azt nem gondoltam volna, és amikor ez kiderült, akkor akkor a akkor úgy éreztem, hogy nem nem szabad nem foglalkoznom ezzel.

[00:07:54]egy kicsit fölszaladt a szemöldököd, amikor a bántalmazó motivációi szóba kerültek, de lehet, hogy csak beleképzeltem, csak úgy tudom, hogy a patentnál azzal nem foglalkoztok, hogy a adott krízishelyzetben a férfi miért csinálja azt, amit csinál?

[00:08:14]Hát elsősorban amúgy nem krízishelyzetekkel foglalkozunk, hanem folyamatokkal alapvetően.

[00:08:21]Folyamatos krízissel, ha lehet ezt mondani?

[00:08:23]Ö hát mi nem fogalmazzuk ezt meg, vagy hogyha a krízist úgy érted, hogy hogy egy állandó erőszakjelenléte, akkor igen.

[00:08:35]Igen.

[00:08:35]Én a krízist ilyen akút, azonnal intézkedést igénylő helyzetként gondolom, de azt hiszem, hogy tulajdonképpen ugyanerről beszélünk.

[00:08:43]Ö de igen, hát mi egy nőszervezet vagyunk, és mint olyan, elsősorban azzal foglalkozunk, hogy a hozzánkforduló nőknek és a a általában hozzájuk kapcsolódó egy-két sok gyereknek segítsünk, és a a férfiakkal pedig csak úgy találkozunk, mint ellenérdekű fél jobbára peres vagy peren kívüli eljárásokban, de hogy minket azért az ő motivációik annyira nem mozgat meg, meg nem is témánk, nem is profilunk, és azt is gondoljuk, hogy luxus, amikor pont ahogy mondtad Saci, hogy hogy így mennyire nagy tömegeket érint a nők elleni erőszak, és mennyire nincsenek intézményesült megoldások Magyarországon.

[00:09:36]Én azt gondolom, hogy ez teljes luxus, hogy azzal foglalkozzunk, hogy akkor a a bántalmazó férfiakat, nem tudom, a nehéz gyerekkora motiválja, hogy mennyire tudatosnál az erőszak alkalmazása, mennyire tanult folyamat, mit lehet csinálni a megjavításuk érdekében.

[00:09:53]Nem, mi folyamatos tűzoltásban vagyunk, hogy ezeknek a nőknek, akik a mi ügyfeleink ügyfeleink segíteni tudjunk.

[00:10:04]Ezért is tök jó különben, hogy hogy így kiegészíti egymást például.

[00:10:06]És ez sok visszajelzésben ez is benne van, hogy hogy az irodalom, hogy hogy az irodalmon keresztül beszélünk elő erről a témáról, és hogy ott van a nyers valóság, talált a praktikum része, és hogy a kettő nem kell, hogy ugyanaz legyen, hanem pont az a az a jó, hogyha kiegészíti egymást.

[00:10:22]És és ugye én pont azt akartam megmutatni például a Lénában is, hogy hogy az teljesen törvényszerű és teljesen normális dolog, hogy hogy egy nő és a legtöbb bántalmazott nő, mivel általában saját magukat hibáztatják, mert a másik ezt akarja elérni, tehát folyamatosan azon dolgozik, minden bántalmazó, hogy ugye megfordítsa az agresszort meg az áldozatszerepet, tehát saját magát mindig áldozatként mutatja be, de ez ugye nagyban is érvényes, tehát ha államról beszélünk, vagy tehát tehát úgy ugyanaz a dinamika megy végig és hogy egy bántalmazott az nagyon-nagyon sokáig valóban azzal van elfoglalva, hogy hogy próbálja megérteni a másik motivációit, mert épp logikával az, amit egy bántalmazó csinál, az lekövethetetlen.

[00:11:10]Akkor is, ha ugyanaz a dinamika, mégis épp ésszel felérhetetlen, hogy miért csinálja ezt velem, miért hazudik akkor is, amikor jobban járna azzal, ha nem hazudna.

[00:11:22]Miért jó neki az, ha én rosszul vagyok?

[00:11:25]Miért nem bírja elviselni, ha jól vagyok?

[00:11:27]Satöbbi, satöbbi, hogy miért csinálja.

[00:11:29]És ez egy teljesen egészséges ö ö gondolat, vagy igény, hogy az ember ezt megértse.

[00:11:35]De az is nagyon fontos, és ez is végig van követve a könyvben, hogy ami a szabadulásnak az egyik nagyon nagyon fontos első lépése, amikor az ember vége abbahagyja azt, hogy ezt kérdezgesse magától és rájön, hogy tök mindegy, tök mindegy, hogy gonoszságból vagy betegségből, vagy miből teszi, mert ahogy pont a az üvegfalban van egy ilyen mondat Léna egyik legjobb barát, vagy a legjobb barátnőjétől Elzától, hogy azt mondja neki, hogy ha beléd vágja a kést.

[00:12:07]Mindegy, hogy gonoszságból vagy betegségből teszik, úgy is kifolyik a véred.

[00:12:10]És és ezért és itt itt jönnek a jön a ti munkátok meg a praktikum, hogy hogyan lehet segíteni.

[00:12:19]És így egészik szerintem mondjuk az irodalom nyelvén való beszéd erről a témáról, meg a praktikum nyelvén való beszéd.

[00:12:28]Ö egymást sokszor elmondtad más interjúban is, hogy neked sincs érintettséged, mégis annyira tűpontos ez a karakter.

[00:12:38]Hát mindenkinek van valamennyi érintettsége.

[00:12:40]Nyilván az életem során nekem is volt ilyenolyan érintettségem, csak ugye azt szoktam elmondani, hogy hogy ez nagyon sok mindenkinek a történetéből áll, tehát hogy azt szögezem még le, hogy ez nem nem az én.

[00:12:53]De hogy láttok valami azonosságot azok között, akik áldozatok vagy bántalmazók, vagy ahogy mondtad te Juli már interjúban, hogy a bántalmazó az bántalmazza.

[00:13:07]Tehát lehet mondani, hogy nárcisztikus vagy bármilyen előélete van, de hogy itt ebben ez a kérdés?

[00:13:12]Hát persze, sőt én most már szoktam mondani a sok-sok év után, hogy én annyira örülnék, hogyha már egy bántalmazó engem meglepne, mert dögunalom.

[00:13:25]Hát olyan, mintogyha tényleg mindegyik ugyanabból a forgatókönyvből dolgozna, mert mindenki ugyanazokat hozza, ugyanazokat a megoldásokat, ugyanazokat a kínzási eszközöket, tehát ugyanúgy gyötrik a nőket, és hát a bántalmazott oldalon is nyilván a reakciók hasonlóak.

[00:13:44]Ez nagyon tipikus, amit nyilván te is észleltél sok-sok nővel beszélgetve, hogy igen, egy bántalmazott az azonnyomban magát kezdi el hibáztatni.

[00:13:55]ott keresi a hibát, először megpróbál magánváltoztatni és akkor utána nyílik ki neki egyáltalán így a horizontja, hogy hát ha ezt is csinálom, azt is és semmi nem változik, akkor lehet, hogy a hiba máshol van.

[00:14:11]Úgyhogy igen, nagyon tipikusak és nagyon jellemzőek és nagyon általánosak azok a viselkedés mintázatok, amiket mind a két fél követ ezekben a kapcsolatokban.

[00:14:24]És amit úgy szintén szeretek hangsúlyozni, hogy ennek az égvilágon semmiféle egyéb ö ilyen ö nem tudom meghatározója nincsen.

[00:14:35]Tehát tehát se társadalmi státusz, se rasz, se szín, se vallás, se nem tudom, képzettség, végzettség, intelligencia szín, diplomák száma, az égvilágon semmi.

[00:14:53]annyi, hogy minden bántalmazót nőhöz tartozik egy bántalmazó férfi, és ez a közös.

[00:14:59]És egyébként meg ugy ugye sajnos ez még így van, hogy a nők nők a áldozatok általában.

[00:15:05]Tehát ezt mutatják a hát ezt mutatják a statisztikák, de hát ez nyilván nem is csoda, merthogy az egésznek a a kerete, a társadalmi kerete egy patriarchátus.

[00:15:19]Tehát nyilván egy olyan társadalomban, ahol a férfiaknak előjogaik vannak, a ahol ők vannak hatalmi helyzetben, természetesen hatalommal visszaélni, amiről a nők elleni erőszak szól, főleg inkább azt tud, aki a hatalom birtokában van.

[00:15:38]Igen.

[00:15:38]Ezt mindig én ezt mindig mindig én is elmondom, hogy természetesen nők is lehetnek bántalmazók.

[00:15:43]Nagyon nagyon komolyan tudnak nők is bántalmazni.

[00:15:49]De hogy de hogy az tényleg egy ásszeren lenne azt mondani, hogy ez kiegyenlített és pont ezért, amit te mondasz, hiszen a bántalmazás mindig mindig a hatalomról szól.

[00:15:56]És hát egyszerűen a férfiaknak nagyobb tere van erre.

[00:15:59]Nincs több lehetőségük.

[00:16:01]Meg amit a jól is mond, ugye ez a feljogosítottságtudat, hogy ez egyszerűen ez létezik.

[00:16:05]És szerintem most annyira majd nem azt mondtam, hogy gyönyörűen plasztikusan, de ocsányú plasztikusan mutatja például az epstin ügynek a példája, hogy hogy itt itt itt nem kell nem tudom minek lenni hatásördögnek vagy elmebetegnek vagy nem tudom milyen betegség személyiségzavarosnak.

[00:16:25]Bár persze az is azért megjelenhet, de hogy hogy sokszor tényleg egyszerűen elég a feljogosítottság tudat, hogy azt gondolják, hogy ők ezt megteheték.

[00:16:31]Hát akkor miért ne tegyem?

[00:16:32]Megcsinálhatom.

[00:16:35]Következménye nem lesz.

[00:16:37]jól esne, akkor mit mi akadályoz meg?

[00:16:37]És ez a borzasztó, és ezért kell változtatni társadalmi szinten, amit mindig elmondunk, és ti is mindig elmondtok, hogy a hogy a bántalmazás az nem magánügy, tehát azt nem lehet magánügy szinten megoldani csak társadalmi szinten és a gondolkodásmód megváltoztatásának a szintjén, ami ami ugye nem egyszerű és nem túl gyors folyamat.

[00:17:03]Hát és az a probléma, hogy legalábbis a jogi eljárásokat figyelemmel kísérve ez a tendencia most éppen ellenkező irányú.

[00:17:10]Tehát a Igen.

[00:17:14]Bíróságok, főleg a családjogi perekben, amiben én leginkább mozgok, egyértelműen abba az irányba mennek, hogy megerősítik ezt a jogosultságudatát a bántalmazóknak.

[00:17:26]Hát egyáltalán nem látnak át ezen, nem szolgáltatnak igazságot.

[00:17:29]Ugye a legtöbb bántalmazott nő azért fordul oda a bírósághoz, hogy ő itt hozza a történetét, a valóságát, neki nincs más dolga, mint elmondani, hogy mi az igaz, és majd a bölcsbíróság ezen átlát, és akkor megbünteti a rossz szereplőt, és megvédi az áldozatokat, és sajnálatos módon ennek pont az ellenkezője történik.

[00:17:50]Szóval pont ami kívánatos lenne valóban egy előremozdulás.

[00:17:56]És mi azt látjuk, hogy masszívan a bíróságokon és általában a jogalkalmazáson belül azért egy elég komoly ilyen backles, ilyen visszafelé irányuló tendencia az, ami jellemző itt Magyarországon.

[00:18:11]Igen.

[00:18:11]Ugye a könyvben van is rendőrségi jelenet, ahol hogy hogy is működik az, hogy hogy tényleg a legtöbb nő arról számol be, hogy hogy elmegy valahova segítséget kérni az intézményrendszerben, a családsegítőhöz, a gyámatossághoz a rendőrséghez bárhova.

[00:18:29]És utána az első pillanattól kezdve azt érti, hogy neki kell magyarázkodnia, neki kell védekeznie.

[00:18:37]és és nagyon hamar elkezdi azt érezni, hogy tulajdonképpen ő ő van itt gyanúsítottként kihallgatva.

[00:18:45]És hogy a és hogy az elkövetőt, ugye a vértelkövető van sokkal inkább védve, mint ő.

[00:18:53]És hát ez tragikus, és hogy ebbe tényleg egyszerűen annyira nincs változás, vagy tényleg az, hogy sokszor abszolút a szerencsém múlik, mert van egy-egy olyan rendőr, vagy egy-egy olyan családsegítő, vagy gyámhatósági dolgozó, akik akik ismerik a bántalmazó dinamikát, tehát felismerik azt, hogy ez most nem csak egy nagyon szar kapcsolat, ahol itt öli egymást a két fél, és mind a ketten szedjék már össze magukat, felszólítjuk mind a két felet, hogy fejezzék be a jogsértés satöbbi, satöbbi, hanem hanem hogy itt egy bántalmazó dinamika áról van szó, amin amit hogyha úgy próbálnak kezelni, mintha egyenrangú rossz kapcsolat lenne, akkor azzal ők akarvatlan akarva akaratlanul a bántalmazó mellé fognak állni, és még rosszabb és kiszolgáltozotabb fejzetbe hozzák a bántalmazott felet, aki aki amikor pontosan az lenne a feladatuk, hogy segítsenek neki és mondjuk megelőzzenek, megvédjék valami sokkal nagyobb ajtó vagy akár tragédiá.

[00:19:45]És milyen jó a könyvben, hogy egyébként az egy rendőrnő, akinek vallom estet mindenkit nő.

[00:19:54]Igen, igen.

[00:19:54]Nekem ez abszolút feltűnt, és hogy egy rendőrlőnek tesz vallomást, és még sincs benne az a szolidaritás, és fölteszi azt a kérdést, hogy történt ennél komolyabb bántalmazás valódián valódi bántalmazásra, amikor Jó, de hát tudod, a családjogi perekben is a legtöbb író az nőnemű.

[00:20:14]hogy azért a a legdurvább nőellenes döntéseket válló perekben szülői felügyelet kapcsolattartás ügyekben nők hozzák.

[00:20:22]Hát sajnos ebben a jogalkalmazási rendszerben ez a nők közötti szolidaritás az nem annyira alakult ki.

[00:20:31]Ehhez képest inkább a patriarchátust szolgálják ki, mert a nő a nők is alá vannak rendelve.

[00:20:36]Ők is kívánnak szolgáltatni a rendszernek.

[00:20:42]Igen, igen, igen.

[00:20:43]Így így.

[00:20:43]Igen.

[00:20:44]Mikor az üvegfalat megírtad, utána érkeztek tömegével a megkeresések, amiből tulajdonképpen a Léna építkezett.

[00:20:55]Volt valami vezérmotívumod, vezérelved, hogy hogyan állsz neki ezeknek a történeteknek, hogyan szűrted őket, és hogyan éreztél rá azokra a tipikus bántalmazási formákra, amik aztán megjelennek a könyvben?

[00:21:12]ehhez tájékozódtál-e, olvastál ilyen vonatkozó szakirodalmat, vagy ezt hogy rendezted így össze, hogy ez ki tudott fejlődni ez a jellem a könyvben?

[00:21:23]Hát nyilván olvastam is sokat hozzá, sok szakemberrel is beszéltem, sok érintettel beszéltem.

[00:21:30]De például az én párom, a a Dr.

[00:21:30]Bank Györgynek a könyve, ugye az a címe, hogy a legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról, és ezt tényleg baromi jó mindenkinek ajánlom, alapmű.

[00:21:41]Az is nagyon sokat segített.

[00:21:44]És hát valahogy így ugye hát az írás folyamatos azért nem akarok ebbe belemenni, mert ez annyira bármennyit tudnék róla nyilván beszélni, de most most nem nem ez a főtémánk, hogy hogyan hogyan alakul ki egy karakter, hogy hogy mennyire alakítom én és mennyire bármilyen furán hangzik, alakítja ő magát.

[00:22:03]Tehát, hogy én én figyelem ilyen fura módokon, hogy mi történik a őseimmel.

[00:22:09]És aztán leírom.

[00:22:09]Ezt most így fura így elképzelni, aki írtó, az tudja, hogy miről beszélek.

[00:22:14]De hogy valóban annyi történt volt.

[00:22:16]Tehát tényleg inkább ez volt, hogy ki kellett válogatni és és a az egymásra nagyon hasonlító történetekből.

[00:22:23]Tehát tényleg döbbenet, hogy mennyire hasonlítanak egymásra ezek.

[00:22:27]Azt el szoktam mondani, hogy hogy amikor megjelent az üvegfal, akkor a sok visszajelzésen kívül volt egy extrém eset, amikor egy hölgy ilyen nagyon idegesen megkeresett telefonon, kinyomazta a telefonszámot és azt mondta, hogy hogy nagyon-nagyon fel van.

[00:22:39]háborodba és ennek jogi következménye lesz, mert ő pontosan tudja, hogy én az ő házasságokat írtam meg, és nyilvánvaló, hogy magánnyomozóval figyeltem [nevetés] őket, merthogy annyira egy az egyben az a történet volt, és hogy tényleg ez van.

[00:22:50]Ö úgyhogy úgyhogy igen, így ki kellett vál válogatni, hogy maga hogy a dinamika igazából az volt fontos, hogy hogy a folyamat ami szintén nagyon-nagyon hasonló szokott lenni, nyilván nagyon sok minden függ attól, hogy vannak-e gyerekek vagy az a bántalmazó, amikor ki akar lépni a nő, akkor akkor a gyerekeken keresztül akar-e bosszútálni.

[00:23:16]És sajnos ez nagyon-nagyon gyakori.

[00:23:18]Ö vagy nem?

[00:23:18]Ugye a Lénában ez történik, ami amiről szintén rengeteget számoltak be, hogy pontosan ez történik velük és a a gyerekeikkel, amit amit iszonyú nehéz egy szülőnek megélni, amikor egy bántalmazó a saját gyerekeit használja föl azért, hogy bosszútáljon és hogy ez hogyan történik.

[00:23:43]Most nem tudom, válaszoltam a kérdésedre, és akkor rögtön át is szőném a következő kérdés Juli Julinak címezném, hogy itt arról beszéltetek, hogy mennyire egyforma mintázatok vannak, és hogy a bántalmazók tök úgy viselkednek, és már szerintem úgy ha fogalmaztál, hogy unalmas is, márhogy teljesen egy kapta fára gyártódnak le ezek a történetek, hogy a korai mai szakaszban, hogy lehet felismerni azt, hogy hogy egy ilyen emberrel van dolgunk?

[00:24:21]Rendkívül jól le van írva a bántalmazó viselkedésnek a a felismeréséhez szükséges ezek a korai figyelmeztető jelek, amikről mi most beszélgetünk.

[00:24:31]Én azt gondolom, hogy ezt most már elég szépen tényleg így van, aki szép irodalmi eszközökkel, mi a magunk aktivista munkájával, ugye anésok is több évtizednyi tudásukkal azért ezt így leírogattuk.

[00:24:48]Hát vannak ezek a nagyon tipikus viselkedések, ilyenek például ugye ez a nagyon korai elköteleződés, második randevú már össze akarunk költözni.

[00:25:01]megkérem a kezét, pedig még semmit sem tudok róla.

[00:25:04]Ö nagyon jellemző ez a túlkontrollálás.

[00:25:11]rögtön a kapcsolat leges legelejétől figyelem, követem, beleszólok a ruházkodásába, de en ilyenkor most ne arra gondoljatok, hogy tényleg vitamin egy magánnyomozót felbérel a a bántalmazó, hogy kövesse a férfit, hanem bocsánat, hanem mit tudom én megajándékozza egy telefonnal.

[00:25:41]És akkor valahogy a telefonon van egy ilyen GPS nyomkövető is.

[00:25:43]Hívogatja 10 percenként, de nem azzal, hogy hol vagy, mert ha nem vagy itt, akkor nem tudom, három pofont lekverek, hanem hogy annyira hiányzol.

[00:25:56]Tehát, hogy hogy nagyon mondok még pár ilyen jellegzetességet, de mindegyiknél általános, hogy ezek nem egy ilyen erőszakos csomagolásban érkeznek, hanem habosbabos, romantikus, szerelmes hős lovagképében.

[00:26:19]Hát ezek a kontrolláló, leuraló megnyilvánulások, azok ilyen figyelemként, szerelemként, romantikusan megjelenítve érkeznek a bántalmazott nőhöz.

[00:26:35]Ö ez a szerelembbombázás is, tehát hogy úgy írják le bántalmazott nők a kapcsolataiknak a a kezdetét, hogy nem tudom, így kilépett a legromantikusabb filmnek a férfi főszereplője, és elkezdett neki udvarolni, merthogy így tényleg, hogy így körbeveszi ajándékokkal, csak ráfigyel.

[00:27:01]Szerintem már ez a nagyon fókuszált figyelem is elég tipikus.

[00:27:03]A a bántalmazók esetében szépen lassan megjelenik az izolálás is, hogy így leválasztja a családi baráti környezetéről, de az sem úgy, hogy megtom, hogy nem tudom, a barátnőiddel továbbra is menjél minden csütörtökönként kávézni, ahogy eddig tetted az elmúlt 10 évben, hanem azt mondja, hogy hát olyan kevés időt töltünk együtt, hát nehogy már abban a kis időben te a barátnőiddel hetyegél, menjünk inkább elhelyette ide meg oda, meg csináljunk közös programokat.

[00:27:41]Hát, hogy így nagyon nehéz tetten érni ezeket a ezeket a bántalmazó viselkedés formákat, mert mert hogy h hogy így mindenből, amit így a nők a szocializációjuk során tapasztalnak, ugye könyvek, filmek, regények, reklámok, óriás plakátok, az jön, hogy ez a nagyon egyértelműen ilyen jogosultságtudatos kontrolláló viselkedés ez a férfi fias.

[00:28:13]És mi nők ezt szeretjük, hogyha nekünk megmondják, ha kisajátítanak, hogyha haározott és hogy ezért így nagyon sok ideig tart, hogy így szétszálazza egy bántalmazott nő, hogy akkor a a ez így nem a szerelem, mintogy ez valami más.

[00:28:32]Egyébként még amire érdemes figyelni az előző pár kapcsolatokban, mi volt?

[00:28:35]Ugye nagyon sok nő úgy érkezik meg, hogy tudja, hogy volt már előtte probléma az előző párkapcsolatokban, de azt a bántalmazó mindig kimagyarázza, hogy ott a nő volt a hülye, a nő az elmebeteg, alkoholista satöbbi, satöbbi.

[00:28:51]Tehát ott mindig az volt.

[00:28:54]Én szerintem ilyenkor érdemes azért leellenőrizni, hogy valójában mi történt ott a múltban.

[00:28:59]Ugye bántalmazók nem csak úgy egyik pillanatról a másikra kinőnek a földből, hanem minden párkapcsolatukban bántalmazó módon viselkednek.

[00:29:08]Tehát érdemes az elődökkel azért ilyenkor egy kis tapasztalatmegosztási kört futni.

[00:29:18]Bántalmazók sokszor nem tudom fegyvereket tartanak, erre érdemes odafigyelni.

[00:29:26]Állatkínzók is lehetnek.

[00:29:30]voltak korábban már büntető ügyeik, esetleg erőszakos viselkedés miatt?

[00:29:37]Ezek mind mint figyelmeztetés ilyenek.

[00:29:41]Igen, hogy ezek inkább a fizikai bántalmazók, bár ugye pont ezt nagyon fontos tudni, hogy a fizikai bántalmazást megelőzi általában.

[00:29:47]Tehát az nem úgy kezdődik, hogy akkor le kapsz egy öklöst.

[00:29:55]És hogy tényleg ez van, hogy hogy tehát, hogy ahhoz megint csak egyáltalán nem kell hülyének lenni, hogy valaki belesétáljon egy ilyen kapcsolatba, mert nagyon-nagyon trükkös, és sokszor tényleg olyan fantasztikusan kezdődik, és és még ezek a kontroll, a kis kontrolláló mozzanatok is sokszor olyan apránként gyűrűznek be, tehát nem nem rögtön.

[00:30:17]Tehát egy pici dolog itt a könyben is ugye az első dolog az, hogy elviszi azonnal Péter a megismerkedésük után Lénát egy nagyon romantikus hétvégére Velencébe, ahol meg is kéri a kezét második nap.

[00:30:29]Tessék.

[00:30:31]De amikor reggel fölébred Lén, akkor látja, hogy a bőröndjében kicsit át vannak rendezve a dolgok.

[00:30:35]Tehát csak egy picit át van rakva a hajlak a másik izé sarokba, merthogy ugye Péter az csak segíteni akart, merthogy hát Léna olyan ügyetlen kicsit a pakolásba, és jobban be lehessen csukni a bőröndőt.

[00:30:47]És ugye ez tehát ezt szoktuk ilyen redfeleknek nevezni, de hát minden más fantasztikus, tehát mint tehát mint a gondolataiból olvasna az összes vágyát leolvasná omlokáról.

[00:31:00]Tehát nehéz valóban ilyenkor azt mondani, hogy most oké, hát ez ez szarul esik, hogy át át van a kicsit a bőröm bőröndömet így át átrakosgattad.

[00:31:09]Na de hát és akkor jön az ödigazolás.

[00:31:09]És ilyenkor még nagyon könnyű igazolni, hogy de hát csak milyen törődő meg tényleg kicsit ilyen olyan bénán pakolok satöbbi satöbbi, és akkor ilyen szép lassan észrevétlenül gyűrűznek be ezek a kicsi-kicsi apró kontrolláló és egyéb bántalmazókra jellemző mozzanatok.

[00:31:29]És hogyha tényleg nagyon gyorsan van az elköteleződés, mert mert mert miért ne, ha amúgy minden olyan csodálatos és tökéletes, akkor mondjuk már gyerek is van, és akkor egyre nehezebb lesz.

[00:31:40]Tehát akkor akkor h már ha valamennyire gyanult is fog az ember, hogy ez nem teljesen oké, akkor akkor már nagyon nehéz kilépni.

[00:31:52]Ráadásul addigra elkezdődik az a része, hogy ugye a bűntudatkeltés része, tehát hogy elhiteti a bántalmazót.

[00:31:57]A másikkal, hogy valójában ő a hülye, mármint a bántalmazott, és valójában ő az, aki nem jól szereti a másikat, aki nem jól csinálja, aki most éppen most provokálta, most ránézett, minden pasira ránéz.

[00:32:12]Tehát, hogy hogy általában a bántalmazók ugye azt csinálják, hogy mindig a saját érzéseikről beszélnek, az ő saját rossz érzéseikről, amit a másik viselkedése váltott ki, tehát a bántalmazott viselkedése.

[00:32:24]Ők ez az ő narratívájuk.

[00:32:26]Tehát általában a saját viselkedésükről sose beszélnek, csak az ő a az érzéseikről.

[00:32:31]Tehát itt is van egy ilyen tévhit, hogy hogy hát hogy a bántalmazók meg, hogy azok nem nem tudnak az érzéseikről beszélni.

[00:32:36]Nyilván van olyan, de hogy ezt is alárendelik, tehát hogy mindent felhasználnak valamire, a saját érzéseikről való beszédet is használják a nagy cél érdekében.

[00:32:48]A nagy cél pedig az, hogy mindig ők legyenek kontrollban és mindig a az uralmuk vagy a bizonyos tekintetben az uralmuk a hatalmuk alatt tartsák a és aminek semmi köze a szerelemhez.

[00:33:05]aminek semmi köze a szerelemhez, hanem mindenféle félelemhez, szorongász, önbecsüléshiányoz.

[00:33:12]Ugye a bántalmazók, azt azt azt azt már azért sokan tudják, hogy általában az önbecsülésük nem nagyon magas alapjáraton.

[00:33:19]Bár úgy néz ki, hogy baromi magas, mert nagyon magabiztosnak tűnnek, ők az erősek, ők az, akik mindig leszólnak, meg te nem csinálod jól, meg erre se vagy képes, de hogy ez ugye valami miatt van.

[00:33:31]És ugye mondtuk, hogy nem nem kell azzal foglalkozni, hogy miért csinálja a bántalmazó azt, amit csinál, de mindeközben azt is látom, és azt is sokan mondják, hogy hogy a szabadulás hozz az is nagyon fontos és nagyon nagy segítséget ad, ha az ember elkezdi érteni, hogy hogyan működik a másik.

[00:33:54]Tehát, hogy és így tud elkezdeni nem félni tőle, mert az is egy hulcs ahhoz, hogy hogy ki lehessen lépni egy bántalmazó kapcsolatból, hogy az ember elkezdjen tudni nem félni a másiktól.

[00:34:03]De egy bántalmazott az szinte mindig valamilyen módon és mértékben fél a bántalmazótól, és valahogy úgy van az ő érzékelésében, mintha az egy ilyen a nagy végtelen hatalmú óriás lenne, aki aki aki bármikor bármit megtehet vele, és azért mindig figyelni kell, hogy most mit fog mondani, most mit gondolhat, most mit csinálhat, mert ahhoz képest kell nekem bántalmazottként mindig valamit csinálnom, és ez is iszonyú idegörőrlő és nagyon kimerítő így élni, de ahogy az ember ö sok minden egyéb mellett azt is meg megtanulja és elkezd rálátni, hogy hogy ö hogy valójában a másik nem egy végtelen hatalmú óriás, hanem az óriásban dühösen kalimpáló, rukkapáló, sérült kisgyerek, akkor akkor abban ez segít, hogy elkezdjen egyre kevésbé félni tőle.

[00:34:54]És ahogy egyre el kevésbé fél egy bántalmazott a bántalmazójától, úgy kezdi, tudja elkezdeni elveszíteni a hatalmát a bántalmazó ő felette, és valahogy így csak ahhoz, hogy megértse, vagy így önreflektíve magát is lássa ebben a helyzetben, és hogy ne lássa végtelen hatalmú óriásnak a bántalmazóját, nagyon fontos lenne az, hogy milyen szolgáltatásokra tudna támaszkodni.

[00:35:23]Mert különben, ha tök egyedül van, márpedig ugye azt látjuk a statisztikákból is, hogy hogy nagyon egyedül maradnak a nők ezzel, aztán megkapják, hogy miért nem lépnek ki, meg miért nem hagyta el, meg miért nem ébredt időben, de hogy nagyon nehéz is olyan fogódzókat találni a amibe kapaszkodni lehet, és ami mondjuk ezt a felismerést, hogy ő rájöjjön, hogy hogy milyen emberrel.

[00:35:50]Ú ez nagyon láthatokról van kö pontosan arra kap megerősítést, ami amit amit a bántalmazótól kap.

[00:36:01]Tehát, hogy ez ez a szörnyű, tehát ezért kéne összeérni, amiről mindig ti is beszéltek, meg a civil szervezetek, hogy hogy ugye azt azt kéne elérni, hogy hogy az intézményrendszer, a a civil szervezetek és mindenki együttműködve a saját részét össze tudja adni a bántalmazott nők támogatásához, és akkor tud ez is megszületni valóban, hogy hogy hogy az ember, mert mert Mert mert ehhez saját magában is el kell jutnia valahova egy bántalmazott nőnek, hogy meg tudjon erősödni.

[00:36:36]De ehhez kell külső segítség is.

[00:36:41]És ehhez kell az ugye ami nagyon jól lejön a Lénában, hogy nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mi történik.

[00:36:46]Például ahogy a rendőrnőnek mondja, hogy az bagatá.

[00:36:52]Hogy lehet elmagyarázni, hogy egy otthon megalázás az miért fájdalmas, vagy miért nehéz?

[00:36:59]És akkor eljut ugye egy pontra, tehát ő maga eleve segítség nélkül jután, és utána meg hol talál segítséget ahhoz, hogy akkor kéne Igen.

[00:37:11]Akkor kéne annak következnie.

[00:37:15]Igen.

[00:37:15]Ugye az edukáció, de arról te tudsz beszélni, hogy az milyen fontos lenne.

[00:37:20]Én azt hiszem, arról mindenki tud beszélni, hogy a képzés meg a a szaktudás az mennyire fontos lenne, mert hát itt tényleg tömegesen intézményjárulást érzékelnek a az áldozatok a rendszer részéről, és nem véletlenül, mert nem csak a rendőrséghez, ahogy felsoroltad, a családsegít az gyámhivatalhoz, a bírósághoz, ügyészséghez odafordulva azt tapasztalják, hogy valahogy mindenki a bántalmazó nyelvét beszéli, és ő segítséget kér ehhez képest szépen visszad.

[00:37:57]Ráadásul meg neki van ereje, hogy kampányoljon vagy manipuláljon embereket és a a bántalmazott gyenge nőnek meg éppen nincsen arra ideje, hogy elmagyarázza mondjuk a helyzetet.

[00:38:12]Hát ez pont így van.

[00:38:12]És ugye ennek a folyamatnak a része az is, amit már egy picit érintettünk itt a beszélgetés során.

[00:38:20]hogy a a nő az egyre épül lefele, a férfi pedig egyre erősödik.

[00:38:23]Tehát ami esetleg indult egy abszolút egyenlő kiegyensúlyozott hatalmi kapcsolatból, ugye az egyre inkább nyílik szétfelé, mert a bántalmazásnak az a hatása, hogy a bántalmazott fél az áldozatnak az önbizalma leépül.

[00:38:43]Úgyengülnek amúgy az objektív ilyen segítő hátterei is hát hogy a network és aztán akár eljut ideg összeroppanás akár minden tovább az is az is észrevehető a könyvedben ugye hogy azon kívül is, hogy a Lénával mi történik azért bejön egy-egy olyan plusz kis történet is, hogy mással is van ilyen.

[00:39:11]például a az idegösszeromlást kapott nő, akitől elveszik a gyerekeit.

[00:39:16]Tehát, hogy eljut idáig a bántalmazás, hogy már tényleg lehet azt mondani, hogy már Igen.

[00:39:21]Tehát eljött az igazságügyi szakértőhöz, ugye egy egy gyerekelhelyezési perben a dolog.

[00:39:26]És akkor van hát ugye van olyan, hogy nem megalapozva a bántalmazó kapja meg a gyereket, de olyan is van, hogy valóban megvizsgálja az igazságügyi szakértő mind a ketteljüket, és hát azt azt mondja, mert mondjuk tényleg ez már a helyzet, hogy hát anyuka nem egészen van olyan állapotban, hogy rá lehetne bízni a gyerekeket, és akkor rábízzák a full bántalmazó apukára.

[00:39:53]És persze van fordítva is, tehát mindig ilyenkor kényszert érzek, hogy hogy hogy igen, tehát az igazságosság kedvéért tényleg mondjuk el, hogy van amikor apák kerülnek ilyen helyzetbe, de ahogy ezt már elmondtuk, ugye ez érvényes, hogy hogy sajnos anyák sokkal többször kerülnek ilyen kiszolgáltatott helyzetbe.

[00:40:10]az, hogy így beszéltünk arról, hogy mennyi minden szolgáltatás hiányzik, és hogy mennyire nem edukált a rendszer, és akik benne dolgoznak, nem ismerik fel a bántalmazás természetrajzát, és egyáltalán nem képesek az áldozat nyelvén beszélni.

[00:40:24]Ezt mennyire lehet jogszabályi környezettel fejleszteni, hogy ez ne így legyen?

[00:40:32]Ugye van a az EU-nak most egy jogszabálya, ami a nő később kapcsolati erőszak elleni küzdelemnek a részei, és egy csomó mindent előírnak, hogy egyáltalán az EU az ebből a szempontból egy támasz lehet nekünk, vagy ezt magunkból kell kiszenvedni.

[00:40:53]És most ebbe Clashről beszéltél, és én is azt gondolom, hogy sok sok év munkája veszik éppen oda ebben a fordulatban.

[00:41:02]Tehát hogy honnan jöhetnek azok a kényszerek, amik amik változtatnának a rendszeren.

[00:41:10]De akár megemlíthetném azt is, hogy a ha a női szolidaritás ebben a kérdésben egy kicsit erősödne, akkor akár valahogy alulról jövő organikust nem.

[00:41:19]De de én azt gondolom, hogy tényleg annyira rossz a helyzet, hogy nem igazán lehetünk válogatósak.

[00:41:28]Tehát min minden, amiben benne van a potenciál, hogy egy kicsit bír segíteni, az tökéletesen alkalmas arra, hogy tényleg így így támogassa ezt a jogvédő harcot valójában.

[00:41:45]És és én úgy gondolom, hogy minden mi pontosan ugyanúgy, ahogy az EU ugye hát korábban a az Európa tanácsban bizakodtunk ugye az isztanbuli egyezményhe hát annál annál jobb ilyen jobb dokumentumra nincs szükség, mert ott van benne minden.

[00:42:02]Tehát a a az összes országnak a a jó gyakorlata szintetizálva ott van benne.

[00:42:10]hogy szuper, hogy most akkor nem Európa tanács, hanem EU, de ha nem veszi figyelembe az éppen regnáló kormány, akkor végül is mindegy, hogy hogy kibocsájtotta ki ezt a dokumentumot.

[00:42:25]És ezzel párhuzamosan azt gondolom, és feltetőleg ez a kettő, ez így tudja erősíteni egymást, egy ilyen külső nyomásgyakorlás és egy alulról szerveződő mozgalom is, mert azt, hogy mondjuk nőszervezetek 25 éve minden november 25-én, amikor a nők elleni erőszakkal szemeni fellépés világnapja van, mondjuk 100-an elmennek tüntetni, az nem nagyon mozgat meg köveket.

[00:42:54]De ha nálunk is az lesz, mint nem tudom, én mindig így csillogó szemekkel nézem a tudósítást, hogy Lengyelországban, Olaszországban, Mexikóban tehát egy csomó helyen ilyen százezzres tömegek vonulnak fel ilyenkor a közterületeken, és mondják ki ezeket az evidenciákat, amiket mi kvázi szakértőként, de hát ez minden bántalmazott nőnek a valósága, tehát annyira evidens, hogy mik történnek.

[00:43:24]az elég lesz ahhoz, hogy valamiféle társadalmi változást generáljon, de én azért azt gondolom, hogy minden egyes ilyen beszélgetés, minden egyes ilyen könyv az hozzájárul ahhoz, hogy így szépen, lassan és finoman, de úgy változnak a dolgok.

[00:43:44]Pont azért, mert ilyen sok éve foglalkozom ezzel, azért én látom ezt a pozitív tendenciát, hogy elképesztő a a bántalmazott nőknek a tudatosodása, hogy amikor még nem tudom 10 évvel ezelőtt szabadkozva hívták a jogsegélyünket, hogy hát de őt nem verte csak szavakkal, meg csak érzelmi bántalmazás volt, azért maradt, ha itt ha itt a vonalon.

[00:44:09]Most a hívásainknak a túlnyomó többségében meg se jelenik fizikai erőszak, mert most már annyira evidens, hogy a nők most már észreveszik azt is, sőt nevet is tudnak adni, hogy gazdasági kizsákmányolás, fenyegetőkontroll, érzelmi manipuláció, tehát őrült sokat fejlődtek maguk a nők, és hát ebben azt gondolom, hogy így ez így mind benne van, mindannyiotok munkája.

[00:44:41]Abszolút akartam kérdezni, hogy észreveszitek-e egy ilyen könyv megjelenése után, hogy ez változtat, hogy tudatosulnak, tudatosul a nőkbenos kérdés.

[00:44:53]Igen.

[00:44:54]Igen.

[00:44:56]Amikor a üvegfalm megjelentés jöttek a történetek, akkor mennyire érezted azt, hogy ezek megmaradtak az individuum szintjén, vagy a nők elkezdtek kapcsolódni?

[00:45:06]A üvegfal ugye ebből lett egy darab is, amiben Grillus Dorka és Simon Kornél játszik.

[00:45:12]Tehát, hogy van egy utóélete a a könyvnek, hogy ott esetleg ez a fajta szolidaritás, mozgalom, vagy bármi, ami ami ami a közös sors, hogy hogy basszus veled is ugyanez, és nem tudunk kikecmeregni, és nem kapunk segítséget, és hogy ez nem ad-e valami ilyen erőt, de azt tudom, hogy van, tehát hogy szerzek tudomást ilyen összekapcsolódásokról, vagy akár üzenetben összekötök nőket, akik akik írnak nekem És hogy hogy tényleg ezt ezt fantasztikus látni, hogy valóban erre csak visszakapcsolva, hogy a hogy a hogy a hatása ezeknek egy ilyen könyvnek, egy bárminek egy egy podcastnak, vagy tehát bárminek hogy ugye ráadásul mi meg csinálunk a Bánki Gyurival ugye a párommal egy ilyen előadássorozatot az üvegfalhoz kapcsolódan, amik az a címe, hogy ha szeretsz, miért nem szeretsz, ahol a könyv részleteire építve beszélünk erről az egész rejtett bántalmazói dinamikáról, és ott is az előadás után is az az döbbenet, hogy milyen reakciók vannak, és milyen beszélgetések indulnak el, és hogy az egyik legfontosabb hatás, hogy azt, amikor azt azt mondják nők, hogy hogy most állt össze a kép, most állt össze a kép, hogy nem én vagyok a hülye, vagy nem én voltam a hülye, és hogy nem vagyok egyedül annyira nem vagyok egyedül, hogy hogy még egy egy random regény szereplőjével is pontosan ugyanaz történik, mint ami velem történt.

[00:46:49]És az iszonyú nagy erőt tud adni.

[00:46:51]Tehát azt az az elképzelhetetlenül nagy erőt tud már önmagában ez adni.

[00:46:56]Tehát, hogy nem is gondoltuk volna még egy pár éve, hogy mi az, ami tehát, hogy ilyen ilyen segítségek is vannak, és hogy ezek mekkora ugrást tudnak egy ilyen folyamatban elérni, amikor az ember meg kiszabadul egy bántalmazó kapcsolatból.

[00:47:15]Olyan jutott hozzád vissza, hogy bántalmazó ismert magára.

[00:47:18]Persze olyan is volt, nyilván sokkal kevesebb.

[00:47:20]Ö de ezt ezt mindig mondjuk, hogy tehát van előadás, amikor az előadásunk után is már sok többször volt olyan, hogy odajött valaki, nő is amúgy, férfi is, hogy hogy hát ő most ő most nagyon furán érzi magát, mert ő ő inkább a Péterben ismert magára bántalmazó narratíváját érzi magáénak, és hogy hogy most nem tudja, hogy akkor erről mit gondoljon.

[00:47:46]És ilyenkor ilyenkor az van, hogy egy attól még egyáltalán nem biztos, hogy ő a bántalmazó, mert ugye pontosan az szokott történni, hogy tehát a bántalmazó mindig pontosan ugyanazt olvassa a másik fejére, amit amúgy ő csinál.

[00:48:00]Tehát ez is, tehát minden annyira bonyolult ebben az egészben és nehéz, de olyan is volt, hogy amikről lehet tudni, azt mondja, ő tudja és jár terápiába régóta, tehát hogy hogy ő pontosan tudja, hogy bántalmazó.

[00:48:10]Ugye a bántalmazóknak hát sajnos eg százaléka-a megy el egyáltalán terápiába.

[00:48:14]És akik elmennek, azok közül is sokan szintén azért mennek csak el, mert ezt fölhasználják valamire, hogy mondhassák, hogy látod, még ezt is megtettem, és neked még ez se elég, és még izé, tehát hogy csak hát az a probléma egyébként azt nem tudom, ti is tapasztaljátok-e, hogy nagyon kevés pszichológus az, aki ehhez ért.

[00:48:35]És én úgy látom, hogy a a bántalmazók hát úgy manipulálják az őket segítő szakembereket, csak ugyanúgy mint párterápián például, vagy a mediáción, ami amúgy tilos lenne a normális esetben, vagy amit a bíróságfigyelőből tudunk, amit ti vittetek végig azt a projektet, hogy a bírókat is.

[00:48:56]Tehát hogyne a tárgyalóter bárkit meg tud egy bántalmazó manipulálni, az igazságügyi pszichológus szakértőt is primán, aki nincsen erre kiképezve, és tekintettel arra, hogy így ennek a az ellátóapparátusnak valójában egyetlen olyan tagja sincsen, aki szakmailag megfelelő, felkészült, folyamatos és holisztikus szemléletű képzésben részesülne bátran.

[00:49:26]elmondhatjuk, hogy lényegében egy bántalmazó úgy játszik ezen a a a rendszeren, mint egy zongorista pianinon.

[00:49:36]Igen.

[00:49:36]Hogy és nagyon kevesen vannak, és azért nem azért valószínűleg, mert részt vettek ilyen képzésben, mert hogy az ugye nem nagyon van, hanem mondjuk mondjuk önszorgalomból, vagy saj vagy önmaguk is érintettek voltak.

[00:49:47]Na mi tök mindeg?

[00:49:47]Tehát valamiért a rendszeren kívülálló okok miatt van van azért elvét le lehet találni olyan olyan szakembereket, akik tudják és hogy ez élet tud valaki, hogy jó szakemberhez megy?

[00:50:01]Tudtok ti például erre ajánlást, hogy én tudok jó pszichiátert, de szerintem [nevetés] de gondolom elég elfoglalt.

[00:50:07]Nem nagyon.

[00:50:09]Hát ez az, hogy például mindenki hozzá akar menni, azt hiszik, hogy ő az egyetlen, aki érte, hogy nárcizmus.

[00:50:12]Na mindegy.

[00:50:14]De hogy hogy tehát vannak elvétve jó meg hogy a döbbenet, hogy mennyire sokszor egyenesen életmentő tud lenni, ha véletlenségből mondjuk egy bántalmazót egy olyan a családsegítőnél egy olyan szakemberzalis szociális munkáshoz kerül, aki aki érti látja, hogy mi történik, és ott már meg tud fordulni.

[00:50:40]Igaz, hogy ahogy följebb kerül a dolog meg a bíróság, az ott már megint azért akadhatnak bőven, de legalább valaki megérti, de már az akkora muníciót tud lelkileg adni.

[00:50:48]Tehát a legeslefontosabb egy bántalmazottnak, hogy legalább egy ember végre azt mondja, hogy figyelj, én értem, hogy te miről beszélsz, és elhiszem, és az összes megélésedet elhiszem, és nem kérdőérezem meg.

[00:51:04]És azt is megértem, mert tudom, hogy ez így működik, hogy az egyik nap ezt mondod, és lehet, hogy a másik nap az ellenkezőjed, mert még ott vagy abban a abban a szakaszban, vagy az egész sztoriban, hogy totál össze vagy zavaróva, még önigazolsz, még próbálod a másikat is felmenteni magadban, még nem tudod, hogy mit csináljál, tudja, tudod, hogy totál ki vagy szolgáltatva anyagilag, tudod, hogy praktikusan, egyszerűen nem tudnád megoldani, hogy elmenjél.

[00:51:32]Tehát, tehát hogy mert igen, sokszor van, hogy nagyon-nagyon zavartan viselkednek, meg összeza zavarodva, össze vannak zavarodva bántalmazott nők, és akkor megint ők fogják megkapni, hogy jaj, de instabil meg, jaj de fogalma sincs, meg össz-evissza beszél.

[00:51:49]Hát tök hülye Igen.

[00:51:49]Igen.

[00:51:49]Miért mentél vissza hozzá?

[00:51:51]Akkor miért jöttél megint el?

[00:51:53]Most miért mondtad tegnap azt, amikor már még ezt mondod?

[00:51:55]És és hát és ez borzasztó.

[00:51:57]és az egy nagyon-nagyon fontos mentő és elengedhetetlen legalább egy ember legyen akár egy barát vagy akár az intézményrendszerben valaki, az az még több pontot jelent a meneküléshez, [nevetés] aki érti és érzékelteti is, érezteti is az illetővel, hogy hogy hogy értelek és hiszek neked, és nem te vagy a hülye, és nem te vagy a felelős a bántalmazásért, mert ugye a bántalmazásért mindig kizárólag a bántalmazó a a felelős, tehát hogy megint ez a nem kett ez a nem kettőn áll a vásár.

[00:52:31]Igen.

[00:52:31]Hogy ez nem egy egészséges kapcsolat, amire mindig mondjuk, hogy kapcsolatban kettőn ára vásár, de itt egy nem egészséges kapcsolati dinamikáról van szó.

[00:52:42]Nem lehet.

[00:52:42]És ez egyébként bírósági tapasztalat vagy hatóságokkal történő munkasorán szerzett tapasztalatból az jön ki, hogy sokszor nem az van, hogy nem ismeri föl a szakember a bántalmazás természetrajzát, hanem egyszerűen fél a bántalmazótól.

[00:53:00]Tehát, hogy úgy bekerül a ebbe az egész dinamikába az, hogy a bántalmazó ott van, a távol van, de azért érzi.

[00:53:08]És akkor itt még egy kérdést hozzátűznék ehhez a gondolathoz, hogy ti tapasztaltátok-e akár a napi munkátok során, hogy a bántalmazók titeket is fenyegetnek és próbálnak manipulálni és és tönkretenni?

[00:53:23]és a könyv megjelenése után is, hogy kaptál-e olyan visszajelzést, vagy érezted-e azt, hogy valaki pont azért, mert lelepleződik, és ettől való Igen, mert ettől való dühében mondjuk megkörnyékezett a dühével.

[00:53:45]Ilyen nagyon-nagyon konkrétan nem ilyen néha ilyen kommentekbe szoktak ilyen dőtt férfiak, de nők is, tehát azért azt ne felejtsük el, hogy áldozathibáztatásba azért a nők azért nagyon nagyon élen élen tudnak járni.

[00:54:00]Erről is lehetne beszélni, hogy hogy hogy ez miért van.

[00:54:07]De de az nagyon sokszor volt, hogy azt mondták nők, hogy hogy hogy otthon el kellett dugniuk a könyvet, tehát nem láthatja meg az ember, hogy ők ők ők ezt olvassák, de olyan is volt, nyilván ez attól is függ, hogy mennyire érzi fenyegetve magát, vagy konkrét veszélyben a bántalmazott, hogy hogy azt mondta, hogy ő direkt ott hagyta a könyvet mindig a konyhaasztalon.

[00:54:34]Meg hát van, aki megpróbálja odaadni ilyen naivan a bántalmazójának, hogy olvassa el, és akkor majd magára fog ismerni.

[00:54:41]Ezt mindig mondom, hogy azért nagyon ne bízza el magát [nevetés] e tekintetben.

[00:54:47]De amúgy néha eszembe jut, hogy majd egyszer amikor írják mondjuk nők, hogy hogy ők a könyv elolvasták a könyvet, és akkor hogy már nagyon rég fogalmazódott bennük, hogy mit kéne tenni, de igazából az adott erőt, és akkor döntötték el, hogy kilépjenek és ak utána tették meg az első lépést és akkor négy eszembe jutt, hogy majd így majd így valaki ott várra.

[00:55:07]Igen, de most nem akarok ötleteket.

[00:55:10][nevetés] Nem az a jellemző, hogy bántalmazók minket a hát fizikai erőszakkal fenyegetnének, vagy az életünkre törnének.

[00:55:21]Én azt gondolom, hogy pont azért is, mert mert az a jellemző a bántalmazókra, hogy kifelé egy egészen más arcukat mutatják.

[00:55:32]És ezzel hiteltelenítik el nagyon sok esetben a bántalmazott nőknek a saját narratíváját, mert a a családtagokon kívül senki másnak nem olyan a képe a bántalmazóról, tehát ők kifelé azért igyekszenek se.

[00:55:48]Hát persze, nyilván most csak a bántalmazott, a legszűkebb családtagokra gondoltam, de de hogy azért a bántalmazókra alapvetően az a jellemző, hogy kifelé megtartják ezt az aranyos, édes együttműködő konszolóriáks legtöbbször lényegesen népszerűbbek is, mint az áldozataik, mert ez a stratégia, ez a bántalmazó stratégia része És és és azért inkább, hogyha például mi, mint mondjuk egy bántalmazott nő támogatójaként megjelenik a patentgyesület, vagy jogi segítségnyújtóként, akkor inkább abba az irányba megy el, hogy megpróbál minket meggyőzni mindenféle úton, módon, hogy mi nem jól látjuk, a rossz oldalon állunk, mi manipulálva vagyunk, mert az ügyfelünk az nem mondta el ezt, meg azt meg máshogy mond meg egyébként se normális.

[00:56:49]Igen.

[00:56:49]Akkor beveti az összes kapcsolatát, hogy akkor megpróbál kontaktálni a 23 ismerősön keresztül például nem mondom, hogy nem volt olyan a hosszú évek során, hogy tárgyalásról úgy kellett biztonsági őrel kimenekíteni, de nem ez a jellemző.

[00:57:10]Nem ez a jellemző, hanem inkább ennek a fordítottja.

[00:57:17]lesz a könyvnek folytatása?

[00:57:21]Hát lehet, hogy lesz, de azt nem én fogom írni.

[00:57:24]Valaki szeretné folytatni, vagy bárhogy is rajta maradsz-e a témán, tehát tovább görgeted-e azt az hát most azt azt már elárulhatom, csak még a konkrétumokat nem, de majd hamarosan azt is, hogy a Lénából is lesz szín darab következő.

[00:57:41]Jóba adom a részleteket az Ja, azt még nem mondhatom.

[00:57:45]Meg meg amúgy a Lénához kapcsolódóan is lesz egy előadásunk a a Gyurival, a Bánkival már így inkább a kiútra meg a szabadulásra koncentrálva, mert ugye az üvegfalhoz kapcsolódó ez a ha szeretsz, miért nem szeretsz, az inkább a magán magának az egész dinamikának a felismeréséről szól és működéséről.

[00:58:09]Úgyhogy, úgyhogy elvileg majd, vagyis nem elvileg, mert már most is lesz valamikor.

[00:58:14]Mindegy, már nem tudom követni.

[00:58:17]Úgyhogy, úgyhogy ez és aztán meg még vannak más tervek is azért még ilyen Léna folyomány ügyileg, de még ezek is ilyen nagyon nagyon képlékenyek.

[00:58:30]Hát ennyi fért a mai adásunkba.

[00:58:33]mindenképpen ajánljuk a könyvet, hogy akinek ismerőse vagy saját ok érintettsége okán felkeltette az érdeklődését, akkor Dobraalén című könyvét keressék a boltokban, illetve aki meg segítséget szeretne kérni a patent.org oldalon patent.org.hu oldalon talál segítséget, jogászt.

[00:59:00]Keressétek, hogyha szükségetek van rá, keressék, ha szükségük van rá.

[00:59:02]Köszönöm szépen, Józsa, hogy itt voltál és folytatjuk a közös munkát.

[00:59:07]Önöknek pedig minden jót kívánok.