Köztünk szólva – hogyan válnak önszerveződő közösségek társadalmi erővé

[00:00:00]Nagy örömmel köszöntöm a vendégeinket és a közönségünket is a köztünk szólva estünkön, mely a Werk Akadémia Survival Kit beszélgetésorozat ötödik és egyben utolsó állomása is.

[00:00:11]És ha már a túlélés így hirtelen szóba került, szerintem azt politikai értékválasztás nélkül is abszolút kijelenthetjük, hogy a múltkori alkalmunk ott, ami ugy márciusban volt, egy dolog biztosan túléltünk, mégpedig egy elég masszív választási kampányt, úgyhogy szerintem gratulálhatunk magunknak.

[00:00:30]És azt hiszem, hogy nagyon sokan vagyunk azzal úgy, hogy aki akiknek ebben a kisebb és nagyobb támogatócsoportok segítettek ebben az úgynevezett túlélésben.

[00:00:38]Így arra gondoltunk, hogy ma a záró estünkön a közösségek szerepéről, erejéről és kihívásairól fogunk beszélgetni, nem csak politikai kontextusban.

[00:00:47]Be is mutatom a vendégeinket.

[00:00:48]Kánya Kinga, szociológus, közösségfejlesztő, gyászkísérő, Sudár Orsolya, várospolitikai szakértő, várostörténész, Munkácsi Balázs, oktatáskutató, közgazdász, a Játszóházprojekt játékmestere és végül Ká István színművész, közösségszervező, az erdélyi Kossut Tiszasziget és a frissen bejelentett romániai magyar Egységpárt Alapítója.

[00:01:12]Köszönjük, hogy itt vagytok velünk és Istvánnak külön és nagyon köszönjük, mert Last Milit vállalta el ezt a beszélgetést.

[00:01:19]Rentin Balázs helyett, aki nem csak a Tiszaszigetek koordinátora, hanem a megalakuló kormány egyik képviselője is, és ebben a minőségében egy fontos program miatt sajnos le kellett mondani a részvételt, de Istvánnal abszolút gazdagodott a csapatunk.

[00:01:29]Én pedig Lőb Krisztina vagyok, művészeti menedzser a Berg Akadémia egyik mentora.

[00:01:38]No, bemelegítől lenne egy, illetve azonnal kettő kérdésem, és arra gondoltam, hogy a demokrácia egyében, a frissen megtapasztalt új demokrácia egyében, ezt fel is ajánlom, hogy választhattok, vagy megválaszolhatjátok mind a kettőt, hogy legyen egy ilyen játék az elején.

[00:01:50]Az egyik opció, vagy az egyik kérdés az, hogy mi volt az első igazán meghatározó közösségi élményetek?

[00:01:57]Ez lehet gyerekkori, lehet felnőttkori, szakmai, baráti, bármi.

[00:02:01]És igazából miért mondanátok ezt?

[00:02:03]A kérdés második fele, vagy pedig a másik kérdés, az pedig pont a közelmúltra vonatkozik, hogy nektek fontos volt-e, hogy legyen egy olyan csoportosulás körülöttek, ahol kiengedhetitek a gőzt, és vagy csak éppen kizárjátok a közéleti eseményeket?

[00:02:20]Bárki kezdheti.

[00:02:20]Nektek ott van a közös mikrofon.

[00:02:22]Lehet, hogy odaadom Istvánnak, mert ez most a legegyszerűbb.

[00:02:24]És nektek pedig ott van.

[00:02:26]Azt majd kapcsoljátok be.

[00:02:28]Akkor ezen én is kezdjem.

[00:02:29]Igen, megszólítottalak, ne haragudj.

[00:02:31]Tehát az első kérdésre gyorsan válaszolok, ami beugrott az első közösségi élményem.

[00:02:36]Egy fotóra visszaemlékezve van ez meg Erdélyben ötel fel Sebsi Szentgyön egy külváros, ez egy rocker mikrofon, úgyhogy a snórat ide közel kell tenni.

[00:02:47]Így, így lehet csak beszélni vele.

[00:02:48]Tehát én Erdélyben ültem fel egy ilyen külvárosi környezetben, ami még falunak számított, Sebsiszergy György külvárosában, tykok, disznók és mindenféle állatok között.

[00:03:01]És nagyon sokszor visszatér ez a kép, hogy mi is a közösség, főleg amióta ilyen közösségszervezési elköteleződésel és mánial megyek neki a falnak.

[00:03:13]Egy szekér, amiben 40 gyerek ül, és ez város, külváros.

[00:03:16]És tulajdonképpen akkor volt, amire a kép szerint négy éves.

[00:03:19]És az a fantasztikus ebben, hogy ebből a 40 gyerekből még mindenki él.

[00:03:27]És ebből a 40 gyerekből körülbelül 20 azt mondja, hogy akasszanak fel engem, és a második 20 azt mondja, hogy mennyire szeretünk.

[00:03:39]És természetesen az utcában már nem lakik ebből nagyon sokan.

[00:03:42]Nem laklak sokan, hanem hol Magyarországon, hol Amerikában, az Egyesült Államokban, vagy hol egy-kettő, aki sajnos ott maradt az ilyen alkoholprémákkal küzd.

[00:03:51]Úgyhogy nekem ez az első élményem.

[00:03:54]És utána pedig elindult az a gyerekkor, ami fantasztikus volt egészen 16 éves koromig.

[00:03:59]tulajdonképpen ez a 40 fős csapat, ez volt mikor 50-re, 60-ra kibővült, mert a környező telepekről ilyen úgy mondtuk Erdélyben, hogy blokkokból vagy tömpházakból hozzánk szegődtek, és volt egy nagyon kemény irodánk, egy épület, ö ikerház, egy emeletes ikerház három emelete, és ezen generációk osztoztak.

[00:04:28]Ez egy rossz ház volt.

[00:04:28]Úgy hívtuk rossz ház, de egy téglából felépített ház, amit elhanyagoltak, mert a tulajdonosát a csecu rendszerben elhurcolták, és hát lassan ezt birtokba vettük, és érdekes módon ugye az alulról szerveződés, hogy nem volt vita.

[00:04:43]A az öregek voltak fönt a padláson, és lefele jöttek a fiatalok.

[00:04:50]Mi a pincével kaptunk helyet, és nagyon örültünk neki, mert jól lehetett dohányozni, és nem kaptak el.

[00:04:56]És az volt a fantasztikus, hogy itt senki nem árult el soha senkit.

[00:05:00]Tehát ami bent történt a házban, az kifele sem a szülők fele sehová nem ment.

[00:05:07]Tehát ez ennek csak az az értelme ugye, hogy mikor a közösséggel és közösség szervezéssel foglalkozik az ember, akkor nagyon sok energiát kell arra fordítson, hogy a közösség összeálljon és alulról szerveződve a közös célokat meghatározzuk.

[00:05:22]Valahogy abban az időben ugye komuniz kommunizmusban ezek a ezek a szabályok valahogy íratlanul is letétbe helyeződtek és nem kellett vérszerződéseket kötni nem vágtuk fel az erket és érintettük össze vérszerződés hanem egyszer a szabályrendszer kialakult és ez egészen 199091-ig működött aztán jött a forradalom és minden közösség atomizálódni kezdett és egy picit felbom és mai napig nem tudott szerintem újra szerveződni igazából.

[00:06:05]Nekem talán az én is szerintem mind a kettőre tudok választani és egyébként szerintem azért jó ez a két kérdés együtt, mert kicsit ilyen kontextusba helyezi, hogy miért fontos az embernek az, hogy április 12-én tud-e valakivel koccintani, vagy kivel vagy nem tudom dolgozza fel azokat a szörnyűségeket, ami történt szerintem a magyar nyilvánossággal az elmúlt jó pár évben.

[00:06:29]Nekem a az első élményem közösségekről szerintem azok a nálunk lévő vendégségek voltak gyerekkoromban.

[00:06:35]A szüleim nagyon és a nagyszüleim is nagyon vendéglátó típusok voltak.

[00:06:40]És nekem az az, hogy nem tudom, gyerekként elalszik az ember a zsizsegésre meg a táncolásra.

[00:06:49]Olyan szilveszteri felvét buli felvételek vannak VHS, hogy mindenki örjöng a lakásban.

[00:06:53]És kérdezem szemmet, mi hol voltunk?

[00:06:55]Hát ott voltunk egy szobával a Ribapanelben, szóval, hogy hogy ez egy azt hiszem ilyen fontos aspektusa annak is, hogy nekem mennyire fontosak lettek a közösségek.

[00:07:09]És a második kérdésedre válaszolva talán a az, hogy miben volt fontos az elmúlt időszakban?

[00:07:17]Azt hiszem ez mindenkinek más egy kicsit, hogy mit jelent az elmúlt időszak.

[00:07:20]Nekem azt hiszem, hogy nem kifejezetten az elmúlt 16 év az elmúlt időszak, de az biztos, hogy az elmúlt nyolc év, mondjuk így a félidőtől számítva, amióta így nagyon a bőrömön érzem a most már múltrendszernek a a problémáit, a tényleg ilyen gyomorforgató szörnyűgeit.

[00:07:45]És azem az utolsó időszakban volt a legérdekesebb, amikor így a munkahelyemen is tök erős közösségek alakultak ki egyszerű tapasztalatok alapján, hogy kinek mi volt éppen az, ami nagyon kicsapta a biztosítékot, hogy chatek, group chatekben rediten tehát hogy az online térben, és azt mondom, ez egy ilyen generációs tapasztalat is, hogy egy csomó minden, ami régebben még akár 10 évvel ezelőtt is, vagy amikor a CEUS tüntetéseket szerveztük, akkor egy csomó minden offline történt.

[00:08:15]Az most már így átvándorolt az online térbe, és nagyon érdekes tapasztalat volt az, hogy így hallom, hogy a szomszédaink hallgatják a Partizánt meg az RTL klubot és ugyanazok az ilyen média pillanataink vannak időközben, és közben annyira izoláltan élünk.

[00:08:36]Szóval ez szerintem olyan közösség történet szempontjában nagyon izgalmas volt az elmúlt időszak, hogy hogy izolálódott, fragmentálódott ez a társadalom, és aztán a végén meg nagyon hasonló nyelvezettel jöttünk ki ebből az időszakból, köszönhetően egyébként a politikai elemzőinknek, akik meghatározzák szerintem azt, hogy hogy gondolkozunk most dolgokról.

[00:08:55]Szóval nagyon izgalmas ez a bubarék dolog.

[00:08:59]Jó.

[00:09:02]Én azon gondolkodtam, mi volt az első közösségem.

[00:09:05]Arra emlékszem, hogy általános iskolában nagyon nehéz volt csatlakozni a Mormata klubhoz.

[00:09:08]Ama igen, de sikerült.

[00:09:13]Hosszú volt a felvételi folyamat.

[00:09:13]Ez egy környezetvédő klub volt.

[00:09:15]Cigicset szedtünk az udvaron a ott dolgozó munkások után.

[00:09:22]És meg kellett tudnom mondani, hogy kik a klub tagjai, ami nehéz volt, mert ez egy titkos klub volt, de aztán láttam, hogy Kolos már régen volt.

[00:09:35]Szóval azt hiszem, hogy Kolos lejtett egy papírfefcit, amit Titusz adott neki.

[00:09:38]Na mindegy.

[00:09:38]Szóval, hogy akkor rájöttem, hogy kik a tagok ebből, és az volt szerintem az első ilyen közösség, amihez csatlakoztam.

[00:09:46]Volt elnökünk, választottunk rendesen, ahogy kell.

[00:09:50]Azem néha még közelebb.

[00:09:50]Jó.

[00:09:53]Igen.

[00:09:55]Hátul már hagkapok.

[00:09:56]Szóval ahogy ahogy általános iskolában kell két-három hetente választottunk elnököt magunknak.

[00:10:05]Ez ez jó volt, de assassiszem az első olyan közösség, ami igazán ilyen megtartó volt és támogató, az azért inkább a gimnáziumban alakult ki körülöttem.

[00:10:15]És ez nem volt teljesen független amúgy a 2012-es diáktüntetésektől, amiben mi elég aktívan részt vettünk, felől rájöttem, hogy a közvetlen közegem mennyire jó, és rájöttem arra is, hogy amúgy a tágabb generációmban nem olyan egyszerű barátkozni, és nagyon különbözőek vagyunk, és nagyon nehéz ezt egy közösséggé kovácsolni elég hamar.

[00:10:38]Az a középiskolai hálózat, amiben akkor ott részt vettünk, elég hamar szét is esett.

[00:10:47]És most a választásoknál nekem az a szerencsétlen helyzetem volt, hogy én nem tudtam a barátaimmal lenni.

[00:10:51]A két szülőmel töltöttem a választások estéjét elég távol mindentől.

[00:10:59]Nem is volt olyan könnyű átérni az eufóriát, de de aztán azóta is próbálom próbálom bepótolni.

[00:11:09]Köszönöm.

[00:11:11]azon gondolkoztam, miközben volt időm, hogy hogy egy csomó közegben voltam gyerekkoromban, ugye jártam iskolába, jártam óvodába, de hogy valahogy egyik sem volt az a nem volt olyan érzésem, hogy én egy közösségben vagyok, és ez valahogy nekem így vissza is tért így amikor a közösségekről gondolkozom, mindig valahogy ilyen kényszer közösségeknek hívom ezeket, amikor így bekerülünk egy osztályba, de ott valahogy nincs ez a közösségiségérzésünk, vagy bekerülünk egy munkahelyre, és hogy érezzük jól magunkat, meg azért haladjunk is, meg legyünk termékenyek, meg nem tudom, hatékonyak, de azért mégse legyünk tehát, hogy hogy azok olyan kényszerűek valahogy van ben volt bennem egy ilyen.

[00:11:54]És hogy az első olyan élményem, amikor így azt éreztem, hogy így fel tudok oldódni egy közösségben, az olyan 16 éves korom körül volt, amikor tök követlen bekerültem egy tánciskolába, nem tudom, hogy kerültem oda azóta se, de hogy ott létrejött egy olyan spontán magától kapcsolódó helyzet, amiben egyszerűen nagyon jól éreztük magunkat együtt, és láttunk magunk számára a perspektívát, és akkor mit tudom én, versenytáncoltam négy évig ennek hatására, amire életemben nem hittem volna, hogy én ilyet fogok csinálni, de hogy ezek ilyen ilyen ami húzott, amiben rá rá lehetett hagyatkozni, amiben így megtartó volt.

[00:12:26]Tehát, hogy hogy valahogy nem volt ez az ilyen objektív kritérium rendszere, hanem egyszerűen mit csináltuk, és ez szerintem nagyon jó volt.

[00:12:34]Meg aztán utána ez egy tapasztalat volt, amit kerestem is egyébként.

[00:12:37]Tehát például az egyetemista koromban, amikor a szocreált pont itt találkoztunk egy régi több több 10 évvel ezelőtti évfolyamtársammal szocire folyiratot csináltuk Pécsen a lakásunkba, akkor egy nagyon jó kis közösség jött létre, és akkor így szerzők, irodalmárok, szociológusok ott voltunk, és ez tényleg egy ilyen, tehát nekem vagy a közösséghez tartozik az, hogy organikusüm, tehát van benne valami olyan szándék, olyan intenció, ami amitől ami nem úgy jön, hogy ezt most mondják, hogy kell.

[00:13:09]És a másik, hogy egy nagyon nekem az volt az élményem így az elmúlt 16 évben, nem tudom már nem tudom számon tartani, lehet, hogy már korábban is voltak ilyen élményeim, hogy hogy valahogy így egyre inkább ki vagyok szorítva egy számomra fontos közösségből.

[00:13:24]Tehát hogy hogy de ugyanakkor nagyon erős sors közösségem volt azokkal, akik szintén ki vannak szorítva.

[00:13:30]Tehát, hogy ebben megint csak akkor eszembe jutott az a szó, hogy értékközösség, tehát hogy akkor most így mennyire tág ez a fogalom, vagy hogy heterogén, hogy kisebb egységekből áll, satöbbi.

[00:13:39]De hogy én pont azt figyeltem meg, ami mielőtt így jöttek ezek a választások, hogy egyre több embernek volt igénye arra, hogy ott most ne legyen egyedül.

[00:13:47]Tehát, hogy egyszerűen iszonyatosan nag nagyon nagyon nagy igényünk volt arra, hogy ne legyünk egyedül, valakikkel legyünk együtt, bármi legyen is, azt egyedül nem szeretném megélni se az egyiket, se a másikat.

[00:14:00]És hogy és hogy szerint nekem az ilyen nagyon felvilanyozó volt, mert én a Tisza utcába lakom, tehát hogy ebből nekem evidens volt, hogy nálunk legyen egy ilyen mindenféle pártálástól függetlenül egyébként, csak úgy ez annyira, tehát ahogy így egy utcanév is így át tud alakulni így 10-15 év alatt valami teljesen más, az is annyira vicces volt, de hogy hogy így így szükség volt arra, és így mindenki így kereste a másikat, hogy hogy tudunk úgy együtt lenni, hogy ebbe így közösségben legyünk.

[00:14:27]És szerintem ennek a megtartó ereje meg az, hogy tényleg ott voltunk egymásnak, legyen bármi.

[00:14:31]És hogy és hogy ez szerintem egy nagyon speciális része volt most ennek a választásnak.

[00:14:36]Meg így visszamenőleg nincsenek olyan emlékeim, hogy ez ennyire fontos lett volna.

[00:14:39]És szerintem ennek is van egy ilyen jelentősége, hogy és a covid ilyen még szerintem, ahol ahol megint csak átértékelőtek.

[00:14:47]Tehát vannak olyan nagyon kritikus pontok, vagy olyan olyan közegek, ahol vagy olyan időszakok, amikor ezek nagyon más jelentéssel is elkezdenek bírni.

[00:14:57]Akkor a következő kérdésem, mindenkinek írtam egy külön kérdést, de az nagyon fontos, hogyha nem tetszik a kérdés, nyugodtan válaszoljatok másra, vagy egymáséra, vagy valamit.

[00:15:06]Tehát mindenki egy freestyleb is érezze nyugodtan otthon magát.

[00:15:10]Jeff próbáltam a területeteket megcélozni, de tényleg egyáltalán nem muszáj pont arra válaszolni.

[00:15:13]És szerintem Kinga, te most így nagyjából pedzegetted is, el is kezdted kibontani azt a kérdést, hogy valójában mi egy közösség.

[00:15:21]Semmiképpen nem egy ilyen tudományos szociológiai meghatározást szeretnék, mert nem nyilván nem azért ülünk itt, hogy nem tudom, szakdolgozatot írjunk ebből, de hogy azért mégis más közösség, mint egy szimpla embercsoport, és már mondtál néhány olyan dolgot, hogy a megtartóerő, mondjuk értékválasztás is, de mondjuk mi az a még néhány dolog esetleg eszedbe jut, ami megkülönböztet egy embercsoportosulást.

[00:15:43]Igen, téged egy embercsoportosulást egy közösségtől.

[00:15:48]Neked mik az ismérvei egy közösség?

[00:15:48]Ez egyébként azért is érdekes kérdés, merthogy én szoktam tartani a Civil Kollégium Alapítványba a közösség szervezőknek csoportdinamikát például, és még ott is így fel szokott merülni a kérdés, hogy akkor most mitől közösség valami meg mitől csoport, és hogy akkor ez holárolódik el, meg akkor most ez miből áll.

[00:16:08]És egyébként pont a társasjáték is eszembe jutott evvel kapcsolatban.

[00:16:12]Meg szerintem tök izgalmas, hogy hogy valójában szerintem egy közösség az egy olyan tágabb közeg, ami lehet nagyon heterogén, tehát hogy biztos, hogy nem egy egy ilyen nagyon egységes dolog, tehát hogy ilyen értelemben a csoporttól is egy kicsit tud különülni, mert az lehet, hogy egy kicsivel jobban körülhatárolt egység, de egy közösségben lehet egy csomó csoport például, amik lehetnek nagyon különbözőek is.

[00:16:37]Tehát például a stratégiai társasjátékot szeretők meg nem tudom, én most csak mondok magam laikusan, magamnak így így lőttem be, de hogy szerintem van ennek egy ilyen identitás része is, tehát hogy vagy akár értékmentén, akár tevékenység mentén, akár valami olyan mentén, ami amitől nem feltétlenül kell, hogy ismerjem azokat az embereket személyesen, akik a közösséghez még hozzátartoznak feltétlenül, hanem van valami olyan dolog, ami minket összeköti, és én itt a kapcsolódás szót tudtam valahogy ehhez hozzákötni, hogy hogy valamin keresztül akkor is kapcsolódunk.

[00:17:11]Tehát az a tudat, hogy van még valaki valakik a világban, akik valami hasonlóban vannak, mint én.

[00:17:18]Például mondjuk elmegyek egy jógaórára, most csak mondok egy ilyen teljesen hétköznapi példát, ugyanoda járok, de nem biztos, hogy hogy én ott mindenkit ismerek személyesen, és lehet, hogy nem vagyok nagyon intenzív kapcsolatban, de lehet, hogy tágabban a jógázók közösségéhez hozzátartozónak érzem magam, vagy akár a szubkultúrák jutnak még eszembe, hogy ott is vannak olyan elemek, amik így ezt így így egy kicsit fel tudják erősíteni.

[00:17:41]Ami még nekem így eszemott, az valami olyan élményszerű dolog, ami összekött, tehát hogy valamilyen olyan közös tapasztalat, olyan közös tevékenység, és ez lehet bármi, és lehet feladat is, hogyha az olyan, de de hogy ez egy sokkal tágabb dolog, amitől azt érezzük, hogy van köztünk valami olyan kapcsolat, ami máson keresztül nem jöhetett volna létre.

[00:18:05]És szerintem és ezt és én én én nem is mennék ennél sokkal szakmaibba, pont azért, hogy azt a spektrumot meg tudjuk tartani a közösségnek, ami meg ott van, merthogy mindegyik tök valid meg létjogosultsága van.

[00:18:18]Úgyhogy én valami ilyesmit hangosítanék így első körben.

[00:18:24]Jó.

[00:18:24]Nyugodtan reflektáljatok egymásra is egyébként.

[00:18:27]Adjam most neked?

[00:18:27]tudnék oda kapcsolódni, hogy a gyakorlati példával, hogy van egy egyesületünk, ami színházművészet és ifjúságnevelés.

[00:18:37]És az elmúlt az elmúlt 16 évben az történt, hogy hát úgy még 2016 17-18-ig tudtunk pályázni művészeti tevékenységre.

[00:18:48]És akkor mikor meglátták az én nevemet, akkor azért már jelezték, hogy jobb, ha nincs benne a pályázatban, akkor még tudtunk egy kicsit egy fél évig pályázni.

[00:18:55]És aztán egyszer minden megszűnt, és 2018-ban kezdtem azon gondolkodni, hogy hát ezt a színházi közeget, vagy ezt a színészekkel és nagyon fantasztikus emberekkel együttműködve mit lehetne csinálni.

[00:19:12]és ültem a nagyszékelyi lakásomba, és mindenféle tudományos dolgozatokat, PDF-eket olvastam, hogy mi a közösség, vagy hogy lehet egy színházi közösségből egy másik közösséget alkotni.

[00:19:23]És aztem két nap múlva megjelent nálam három mezőgazdász, egy ilyen vidéki kiskerti ember, akiknek semmilyen közösségük nem volt, és kérdezték tőlem, hogy nem lenne-e kedvem foglalkozni azzal, hogy csináljunk egy kertbarát közösséget.

[00:19:40]Hát mondtam, dehogy nem csináljunk.

[00:19:42]És ebből az lett, hogy 2022-ben vagy 2023-ban nyertünk egy mezőgazdasági pályázatot a kulturális egyesülettel.

[00:19:56]Tehát most eljutott az nem vicc ezt a és a belügyminisztérium pályáztuk meg és való az én nevemmel és a végén már én már nem akartam, mert a az esélytelek nyugalmával írta meg ezt a pályázatot.

[00:20:10]Hát annyi tudásom volt, hogy az édesapám agrármérnök volt, és hát a gyerekkoromban mit tudtam és ki tudtam számolni, hogy 6- négyzmrel mennyi mag kell.

[00:20:18]Na nem is a közösség szempontjából.

[00:20:20]És ma elértünk odáig, hogy kitaláltuk a a az egyesületben, hogy ezek a közösségek ugye, akik a művészettel foglalkoznak, mezőgazdasággal, és most már van környezetvédelmi csoportunk is, tehát elkezdtünk a művészeti tehát a ebben a művészeti egyesület színészek mellett csinálni munkacsoportokat, ami ugye mezőgazdasággal foglalkozik, környezetvédelemmel, és most fog megalakulni a a közösségi párbeszéddel foglalkozó ö csoportunk és odal kapcsolódva, hogy nagyon sokáig ezek a csoportok nem találkoztak, amit mondtál, hogy mégis egy egyesületben voltunk, hogy az elnökség össze kellett üljön, megszavazza és egyszer csak kezdett, hogy jött egy előadásunk és kell vele díszl vagy jelmez, és elszokadt a jelmez, és az illető ö velünk egyfaluban élő hölgy, aki kertészked, mondta, ő nagyon jól varr, és akkor egyszer csak ott ott talált látta magát a társulatban, és ő már nemcsak a mezőgazdasági csoportban van benne, hanem a művészeti csoportban, és ő jelmezeket var.

[00:21:26]Jelen pillanatban van egy srác, aki az kiderült, hogy jó asztalos, ő javítja már a díszleteinket, és fantasztikusan, hogy ez ér körbe.

[00:21:33]És azt gondolom, hogy minden a 16 évnek, ha van egy pozitív hozadéka minden rossz mellett, akkor az, hogy ez egy olyan felkészült egyesület lett jelen pillanatban, hogy mikor kiírják az új pályázatokat, vagy jönnek az európai uniós pályázatok, mi legalább nyolcat tudunk szakmailag megpályázni, mert mindenhol van egy szakemberünk.

[00:21:53]És hogy egy nagyon szép dolgot is elmondjak, hogy a Magyar Madoni Intézet és Egyesület elnökével odáig is eljutottuk, hogy hát akkor színház, madarak és mert van van egy-két ilyen előadásunk, ami a környezetvédelemiről szól, és akkor már odáig is eljutottunk, hogy a az Orbán Zoltánnal közös előadásban megcsináljuk az előadást, és akkor utána beöltözik álcaruhába, és akkor mesél a madarakról.

[00:22:20]Tehát így összehoztuk a környezetvédel, ornitológia, madár ismeret, földtan, most már egy ilyen nagy egységes történetben gondolkodunk.

[00:22:33]Hát így így össze tud érni és oda kapcsolódva, hogy az elején nem biztos, hogy egy közösségnek mindenki mindenkiről kell tudjon, hanem az szerintem az pontosan az alulról szerveződésnek, vagy hogy mindenki csinálja dolgot, és egyszer csak eljut a közös pontig.

[00:22:46]És én arra a kérdésre nem válaszoltam.

[00:22:49]A Tiszaszigeteknél is ez volt a fontos, hogy mikor elindultak és nagyon kevesen ültünk és mindig megborzongok, én elmentem az elsőre Simon tornyán, ott volt egy fontos dolog.

[00:22:58]Tehát nem az nem valami ellen jöttünk össze az első pillanatban.

[00:23:02]És ez a Tiszánál nagyon fontos volt, hogy maga a Tiszasziget szervezője, a egyébként a Trentin Balázs, akinek a helyén én most ülök, tehát ugye azt kezdték el mondani, hogy nem a demonizálással kezdjük, nem az, hogy kicsináljunk valakit, járjatok össze, főzzetek, beszélgessetek.

[00:23:18]És egy idő után beszéljetek a problémákról.

[00:23:21]És az, hogy elkezdett mindenki beszélni a problémáról, és először haton, heten és voltak megható pillanatok, az első talál ilyen találkozás, én is elsírtam magam és mindenki.

[00:23:33]És akkor egyszer csak ez két év után, vagy másfél év után jutott el odáig, hogy mert véleménye lenni a az idős néninek is, aki vidéken élt.

[00:23:40]És ez ezt baromi jó volt látni, hogy ez hogy fejlődik fel.

[00:23:45]És a választások előtt mi már, akik nagyon benne voltunk ebbe a történetbe, én én hát nem voltam biztos, de majdnem majdnem biztos voltam, hogy ez egy nagy nagy győzelem lesz, mert ráadásul egy ilyen nagyon hát én Donna 03-ba mentem végig a az egész választási hajszán, és ott ott láttuk, hogy hogy lehet átfordítani, és hogy válik egyébként egy nem olyan közösségi, aki zsigerből utálja mondjuk a az ellenpártot, vagy a vagy a a miniszterelnököt, hanem egyszerűen változtatni akart.

[00:24:18]Az életminőségét szerette volna, hogy jobb legyen, és nem az volt a cél, hogy valakit kinyírni, hanem nekünk vagy a közösségnek legyen jobb.

[00:24:27]Bocsánat, csak azért kérem el, mert még a Tiszaszigetekről úgy is foglak kérdezni, csak hogyha itt julnak szóhoz a többiek is még.

[00:24:31]Balázs, tök jó lenne, hogyha a játszóház projektről egy kicsit beszélnénk ebből az aspektusból.

[00:24:36]Azt az infót olvastam az oldalatokon, hogy 2013-ban indultatok gyakorlatilag egy nappaliból, és ez mára odanőtte ki magát, hogy Budapesten havi 8-10 alkalommal is szerveztek ilyen társasos esteket több 100 embernek, illetve úgy tudom, hogy Debrecenében is van már egy fiók intézmény, hogyha jól sejtem, ott is minden hétvégén legalább egy van.

[00:24:58]Ö ti mi nektek mikor mi volt az a pont, amikor rájöttetek, hogy most már ez egyrészt nem csak a nappaliba ültök, másrészt meg ez már nem csak így társasozni vágyó adhok emberek összegyülekezése, hanem ez egy konkrétan egy közösség.

[00:25:12]És ez egy fontos kérdés, hogy ezért ti tettetek többet, hogy ez egy közösséggé formálódjon, vagy ez inkább egy ilyen organikusan működő dolog volt?

[00:25:21]Egyébként itt van a a debreceni csapat főszervezője a közönségben, Gábor.

[00:25:30]Egyrészt nehéz válaszolnom, mert én 2016-ban csatlakoztam a szervezethez.

[00:25:36]Másrészt viszont tudok a hát ez nagyon hamar nőtte ki magát.

[00:25:43]Tehát ezt úgy kell elképzelni, hogy elkezdték a Sági Balázsék, akik az alapítók, elkezdték szervezni ezeket az eseményeket, és egy hónappal később már a már a msziben voltak, és több százan jártak az eseményre.

[00:25:55]Tehát ez ez teljesen ilyen lobbanásszerűen indult be.

[00:26:02]És azért nagyon nehéz úgy általában is kapcsolódnom itt, mert amivel mi foglalkozunk, az a kezdjetek el bográcsozni.

[00:26:13]És és mi azzal, amit mi csinálunk, mi egy olyan közeget akarunk létrehozni, ahol hát ha nem is a bográcsozás, bár biztos az is lett belőle, de hogy valahogy ez a valahogy a kapcsolódás könnyűvé válik az embereknek, vagy legalábbis azoknak az embereknek, akik szeretnek társasjátékozni, vagy nem zárkóznak el ettől.

[00:26:34]Úgyhogy nekünk a ami munka annak a nagy része az ebbe megy bele, hogy kicsit ilyen valószínűségi alapon tekintünk rá, hogy hogyha itt most összerakunk egy csomó embert egy térbe, akkor abból valószínűleg ki fog alakulni közösség, és nekünk annyi a feladatunk, hogy a feltételeket minél jobban garantáljuk, mert ha mi jó feltételeket teremtünk, akkor nagyobb lesz az esélye, hogy létrejönnek ezek a közösségek.

[00:27:02]Igen.

[00:27:02]Úgyhogy ezért tehát én ebből a perspektívából vagyok itt, vagy ebből tudok beszélni meg dolgokat mondani leginkább.

[00:27:07]Én ilyen aktív közösségszervezéssel maximum a játékmesterek között foglalkozom, és nem a játszók között, ami a a fő tevékenység, amit csinálunk.

[00:27:18]Tehát akkor ez mondható, hogy nálatok ez teljesen organikusan kialakul, hogy ki barátkozik, kivel össze, milyen gyakran járnak össze, aztán ki jön el, ki nem jön el.

[00:27:25]Tehát, hogy itt tényleg nincs egy ilyen Igen, hát szervezett tevékenység.

[00:27:31]Organikus, de azért azért a keretet azt megteremtjük hozzá.

[00:27:34]Szóval az, hogy például csak mondok egy egy példát, egy nagyon ez ilyen kulissza titok, szerintem erről nem szoktunk nyilvánosan beszélni, de az egyik legnagyobb probléma az eseményeinken, amivel szembesülünk, vagy amivel így nehéz mit kezdeni, hogy hogy mit csinálunk olyan emberekkel, akik eljönnek barátkozni, de láthatólag nagyon rossz szociális képességeik vannak.

[00:27:58]Igazából senki nem akar velük barátkozni, és sajnos és mi van, ha például még esetleg tehát, hogy a tehát hogy nem kellemes a társaságú különböző okokból, ennek rengeteg oka lehet, mit kezdünk az ilyen emberekkel, és hogy hogyan érjük el azt, hogy ők itt jól érezzék magukat, megtalálják mégis csak a saját barátaikat, esetleg talán egymást, és közben azok a társaságok, akik nem szeretnék őket befogadni, de amúgy baromi jó fejek, és nem és esetleg még nehezen is mondanak nemet ők, hogy hogy teremtünk egy olyan közeget, ahol nekik könnyű lesz mégis csak nemet mondani.

[00:28:37]Tehát ez például egy ilyen nagyon mikroszintű probléma, amivel mi rengeteget foglalkozunk.

[00:28:44]két dolog jutott eszembe, bocsánat, nem akarom el, csak hogy az egy mennyire fontos dolog szerintem a közösségben, és ez nagyon gyakran visszajön, hogy egyrészt lehet hibázni Ühüm.

[00:28:56]Meg hogy lehet nemet mondani, tehát hogy lehetek önmagam anélkül, hogy mondjuk minősítenének bármilyen formában.

[00:29:01]És ebben amit mondasz, a keretek szerintem nagyon fontosak, hogy olyan feltételeket teremteni, amiben nem azt mondjuk, hogy mit csinálhatsz meg, mit nem, hanem létrejön az a közeg, amiben szabadon lehet egymás tiszteletben tartásával létezni önazonos módon, meg önmagunknak.

[00:29:16]Tehát szerintem a hibázás az például egy meg az esendőség meg ezek, ez nagyon fontos, hogy ez így meg létre tud jönni és akkor az már egy megtartó.

[00:29:24]Bocsánat, csak ez annyira nem tök jó, tök fontos.

[00:29:27]Orsi, neked egy kicsit más aspektusból tenném föl a kérdést.

[00:29:33]Budapest related kérdés lesz.

[00:29:33]Sokat írsz arról, hogy a város az ugye nem egy pusztán fizikai tér, tehát nem épületeknek meg tereknek az összessége, hanem a benne élőkkel együtt értelmezhető.

[00:29:44]Nyilván ez egy élő szövet úgymond, és hogy ez tulajdonképpen egyfajta identitás is, meg közösségképző is nyilván attól függően, hogy jó-e ez a tér vagy nem.

[00:29:53]Te most jelenleg hogy látod Budapestet ebben a fénytörésben?

[00:29:58]Mennyire vagyunk közösségi vár szerinted?

[00:30:02]Hó, hát ez egy nagyon nehéz kérdés, mert mocártan kérdése, hogy milyen válasz születik rá, az egy kikutatott és élő hát probléma, vagy csak adottság, azt szerintem attól függ, hogy honnan nézzük a a dolgot, de hogy Budapestnek nincsen kollektív identitása.

[00:30:25]Ez csomószor politikai döntéshozóknak például egy kihívás, hogy meg lehet-e teremteni egy közel két milliós városnak a a kollektív identitását.

[00:30:36]Vagy nem?

[00:30:36]Vagy hogy erre kell-e egyáltalán erőt tenni fölülről lefelé?

[00:30:41]Vagy hagyni kell, hogy a lokális identitások, amik viszont elképesztően vannak, tehát hogy most pont az egyik legikusabb karakterű budapesti identitásközpontban vagyunk Újliótvárosban.

[00:30:53]Szerintem ez az egyik ilyen klasszikus példája a pesti karakternek az ullli pót városi srác.

[00:31:00]Egyeket itt nőttem fel ö a visegrádi utcában, és nekem nagyon érdekes élmény volt az, hogy amikor a 10-es éveim végén, tehát egy ilyen nem tudom szerintem amikor egyetemre mentem, akkor szembesültem vele, hogy itt egyébként egy tök nagy közösség volt körülöttem mindig, aminek én valahogy nem voltam a része, mert nem ide jártam végül iskolába.

[00:31:21]Tehát, hogy nekem nem alakult ki ez az új Lipótvárosi identitásom egészen addig, ameddig teljesen más körülmények között még a Piliscsabai pázmányon össze nem futottam emberekkel, akiknek meg volt az az identitása, és akkor bebocsátást nyertem.

[00:31:36]Tehát, hogy vannak ezek a lokális identitások Budapesten, de így kollektív budapesti identitás nem tudott kialakulni.

[00:31:41]Ennek szerintem az egyik fő oka az, hogy pontosan az alulról szerveződésnek nagyon hányatott sorsa van.

[00:31:48]a magyar történelemben, és most nem csak a szocializmus időszakára gondolok, hanem talán súlyosabban érintően pont a rendszerváltás utáni időszakban, amikor az ellenkultúra vonzereje, amit egyből kisemeltetek, hogy sokszor az elnyomás elleni küzdelemben kialakulnak olyan sorsközösségek és egyszerűen csak szimpátiák, amik egyébként lehet, hogy soha nem alakultak volna ki.

[00:32:16]Tehát, hogy egy demokratikus viszonyrendszerben már nem szimpatikus az az ember, aki tök szimpatikus volt, amikor együtt lehetett nem tudom, pamfleteket gyártani.

[00:32:26]és és valahogy a budapesti identitásnak a feltérképezésére, illetve annak az ápolására nem vállalkozott senki a nagy liberalizációnak a a folyamatában, és sajnos emiatt anyátlanul maradt egy közösségi, nem tudom feladat, aminek pontosan azok a markerei hiányoztak, amik egyébként a mai napig is hiányoznak.

[00:32:51]É szerintem ez egy nagyon izgalmas új várospolitikai feladat, hogy újra tudjuk-e teremteni azokat a szimbolikus tereket.

[00:32:57]És akkor itt jön be az, hogy mondjuk a nemzeti történelem tudományában, a nacionalizmuskatban, hogy definiáljuk azokat az ilyen kötőanyagokat, vagy ilyen kötőanyagként funkcionáló szimbolikus tereket, amik képesek a közösségi élmény közös megteremtésére.

[00:33:17]azokat a lokális problémákat, hogy csináljuk egy lokális problémából általános érvényű kérdéseket.

[00:33:22]És szerintem például, amit meséltél, az nagyon fontos, hogy hogy van egy nagyon lokális élménye valakinek, és akkor rájön, hogy valójában az a az a tudás, vagy az a hozzáadott érték, ami van neki, az valójában beleillik egy olyan közösségbe, ami teljesen véletlenszerűen alakul ki.

[00:33:40]És valahogy ez a ez a ez azt hiszem a a nagy kihívás, ez nem tudom válasz-e a kérdésedre, de azt hiszem így a teljes budapesti képet tekintve egyrészt kezdeni kell valamit a nemzeti identitásunknak a szimbólumaival, amik nagyon erősen koncentráltak Budapesten.

[00:34:00]Kezdeni kell valamit a szimbolikus tereinknek az újra definiálásával, mert rengeteg történelmi munkánk van, vagy munka van, amit még el kell végezni, csak hogyha a szabadságtéri teljesen kakofón állapotra gondolunk, hogy ott hány milyen különböző értékek, érdekek, és egyébként ott tök jól kimuthatóan pontosan az ellenállási mozgalmaknak a vonzereje az milyen szépen egyébként el leszem.

[00:34:23]az egyik legrégebbi mementója ott az orbánszer elleni ellenállásnak.

[00:34:31]És az csak a mai nap a mi nap arra sétáltunk, ott a Horti szobor előtt így fagyizunk és eszembe jutott, hogy Jézusom, amikor énet is megkaptuk érettségre.

[00:34:42]Igen.

[00:34:42]Az egész csomagot megkaptuk úgy ahogy van.

[00:34:45]Még egy utolsó.

[00:34:45]És hogy emlékszem, amikor elbringáztam a még lepel alatt lévő szobor mellett egy nappal, és ugye azt is titokban hát nem avatták föl végül, hanem csak egyszer csak lehullott a lepel, ahogy most divatos mondani és és akkor emlékszem egy másnap eszem, hogy basszus emellett bringáztam el tegnap este, és hogyha én ezt tudom, hogy itt egy ilyen gyalázatos dolog lesz másnap, akkor biztos csinálok valamit, és akkor mindenki várta, hogy kifogja az első tojást eld.

[00:35:14]dobni, és eltelt 12 év, ez 14-ben volt, ha jól emlékszem, a a szobornak a kirakása.

[00:35:23]Eltelt 12 év, és ott a szobor, és itt vagyunk egy új rendszerben, és meg kell látnunk, hogy mi az, amit a ez a közösség, a budapesti közösség, illetve azon keresztül a teljes nemzeti közösségünk elbír kritikában a múlttal kapcsolatban.

[00:35:41]illetve hát, hogy mik azok a folyamatok, amik mindannyiunknak a az igazságérzetét valahol ki kell, hogy elégítsek.

[00:35:48]Ühüm.

[00:35:50]Tehát van még teendő.

[00:35:52]Ezt szeretnék mondani.

[00:35:53]Tessék.

[00:35:54]Én mikor készültem most a a erre a beszélgetésre, akkor én szoktam jegyzetelni, hogy miről lehet majd szó.

[00:36:02]És én felírtam, hogyha törik, ha szakad, akkor elmondom ezt a a szimbólumok.

[00:36:09]szimbólumok, a tévhitek, ami miatt tulajdonképpen ugyanaz történt Erdélyben, amit te elmondasz Budapest.

[00:36:18]Tehát, hogy 90 előtt a a kisebbségi lét az tulajdonképpen azért tekint mindenki nosztalgiával a Csusescu korszakra, mert a kisebbségi lét ne kövezzetek meg, vagy ne kövezzenek meg, az egy fantasztikus élet volt.

[00:36:36]Komolyan?

[00:36:36]Mikor elvették a villanyt és átjött a szomszédasszony és átjöttek a gyerekek és a petróleum lápa fénye mellett ültünk 30-an és anyámig szítták a rendszert, mi meg nem tanultunk, hanem sugdolóztunk.

[00:36:47]vagy hogy a a családok itt azt te említetted, hogy hogy a gyerekkorunkban minden hétvégén a nagymamánál voltunk az összes nyolc unoka, vagy azok a szimbolikus értékek, szimbolikus terek, szobrok sokkal nagyobb értéket képviseltek, mert nem lehetett közel menni hozzájuk, nem lehetett megközelíteni, nem lehetett megkoszorúzni, csak integetni neki, ránézni.

[00:37:11]Éppen addig nem jutottak el, hogy ugye lerombolják.

[00:37:12]És 90 után pont ez lett a probléma, hogy ezekből a szimbólumokból egyszerűen kisajátítás nem csak az elmúlt 16 évben, hanem ez sorozatosan Erdélyben legalábbis ezek a szimbólumok már nem szimbólumok lettek, hanem valami olyan jelképpé váltak, ami tulajdonképpen atomizálta a közösséget és tehát rossz volt ezekről értekezni.

[00:37:38]És itt jöttek be a téfitek, ami ugye aztán a a ebből kapcsolódnak a traumák, és ezt a 16 év csak erősítette szerintem akkor ugye ahogy te mondod Budapesten is.

[00:37:49]És ezt a széthulló közösséget nem lehetett kigyógyítani az elmúlt 16 évből ezekből a traumákból, amit a szimbólumok, jelképek és tulajdonképpen a a a traumát okozó tévhitek.

[00:38:04]Most nem megyek abba bele, mert ezt mindenki tudja, vagy talán sejti, de hát a elképesztő tévhitek vannak a közösség szempontjából, hogy mi az, ami összetart.

[00:38:17]Például egy Horti szobor a közösségnek vagy a nagy nemzet közösségének szerintem 20%-át nem tartja össze, csak nagyon hangosak.

[00:38:25]Tehát azok a vagy azt mondjuk trianon, tehát azok, hogy tehát azok a trianoni eszmék, vagy azok a jelképek, vagy szimbólumok, ezek a piacon jelennek meg sajnos egy szobkulturális megjelenési formák.

[00:38:38]És ezek nagyulnak, nagyítódnak ki, hogy mi azt gondoljuk, hogy ők vannak többen, és ezeknek jelképn meg mentén kell lovagolni.

[00:38:45]És hát ez nem így van.

[00:38:47]Tehát borzasztóan nagy a hasonlóság.

[00:38:53]Csak két gondolat jutott eszembe kapcsolódva hozzátok.

[00:38:54]Az egyik, hogy hogy nagyon sok olyan ugye közösségfejlesztés, szervezés, ugye szervezésnél inkább ez a fajta ilyen közös kiállás, a fejlesztésnél meg inkább ez a fajta közös kapcsolódásnak a a létrehozása a lényeg.

[00:39:07]De hogy sokszor van olyan, hogy mondjuk van egy település, aminek mondjuk a történetében több törés van, bizonyos csoportokat elvittek, visszajöttek satöbbi, és hogy ők magukat sem érzékelik például közösségnek attól, hogy lokálisan ugyanott élnek, és hogy nagyon sokszor van olyan, hogy azt tesszük mi bele kívülről, hogy bele, hogy hogy mik azok az elemek, amikről ők valójában nem vesznek tudomást, vagy nem feltétlenül fedezték még föl maguknak, hogy összeköti őket például hely helytörténet ilyenkor szokott lenni egy ilyen egy ilyen helyzet, amikor bizonyos épületeknek nagyon sokféle történetük van, és az többféle csoporthoz kapcsolódik az adott közösségen belül, és az létre tud hozni egyfajta ilyen átívelő összetartozás érzést.

[00:39:51]Tehát például ezek nagyon fontos lépések tudnak lenni ilyenkor.

[00:39:56]A másik, ami eszembe jutott, a setét Jenőnek volt még a halála előtt még pont meg tudták csinálni ezt a kutatást, amikor a roma emlékhelyeket tárták föl az országból.

[00:40:08]És ugye ennek azért volt nagyon fontos része, mert a azt a fajta közösségi legitimációt adta meg az adott helyhez kötve a roma csoportoknak, ami ott az adott hely helyen elveszett azzal, hogy ezek a közösségi emlékművek egyébként nem voltak számításba véve, el voltak dugva, el voltak kerítve satöbbi.

[00:40:25]Nem fértek hozzá a saját önmeghatározásukat segítő szimbolikus terekhez, meg ilyen ilyen emlékhelyekhez.

[00:40:32]És hogy szerintem ezek is nagyon fontosak, hogy van olyan, amikor nem kell létrehoznunk valamit, hanem van valami, aminhez a kapcsolódást kell újra létrehoznunk, vagy segítenünk, hogy ez ez azok számára, akik egyébként ott vannak térben is, akár lokálisan együtt, hogy azt a fajta közösség érzést újra vissza tudják kapni, ami egyébként nekik ott lenne, csak nem biztos, hogy belülről ki tudják dolgozni.

[00:40:57]És ez ez szerintem egy egy nagyon szép folyamat tud lenni, hogyha jól csináljuk, meg hogyha ebből a szándékból csináljuk.

[00:41:04]És azok a példák, amiket ti mondtatok, van olyan, amikor nem ebből a szándékból csinálják, és akkor viszont nagyon torz tud lenni ez a kép.

[00:41:12]Úgyhogy ezt szerintem ezek ilyen nagyon érdekes példák tudnak lenni erre.

[00:41:18]Kicsit bele is mentünk már itt a politika sűrűjébe, úgyhogy arra gondoltam, hogy akkor csináljunk egy ilyen politikai kört.

[00:41:26]Lehet, hogy Kinga hozzád szólnék először megint, úgyhogy tarts is magadnál a mikrofont.

[00:41:30]Ö, te írtál többször a társadalmi veszteség tapasztalatból születő politikai mobilizációról egy ilyen nagyon izgalmas felvetéshez, és példaként említed itt a Black Life Metal Movementet, vagy a Me2 mozgalmat is, ami nyilván nem egy magyar példa, de egy kicsit mondjuk hátrébb lépte esetleg értelmezhető-e ez a közös trauma mobilizál című jelenség a keretben a a Talpra Magyar Mozgalom és a Tiszaszigetek megszületése is?

[00:42:00]Igen, ez szerintem egy nagyon érdekes dolog.

[00:42:02]A az a megközelítés, ahogy én ide elindul ideértem, az egy kicsit abból következik, hogy hogyan validálunk bizonyos társadalmi csoportoknak bizonyos veszteségeit, és hogyan vitatjuk el különféle hatalmi technikákkal.

[00:42:17]Ühüm.

[00:42:18]Ez egy távolabbi irány, de hogy de hogy hogyan tudnak azok egymásra találni, akik egyébként valami azonos veszteséget vagy azonos traumát éltek meg.

[00:42:25]És ez ez az, ami ami amivel én először foglalkoztam, az valójában a covid volt, mert akkor lehetett nagyon érzékelni azt, hogy hogy ami nekem szembe tűnt így gyászkísérőként, hogy soha nem hangzott el legitim módon egy legitimáló mondat a hatalmon lévők részéről, hogy őszinte részt vétünk a gyászolóknak.

[00:42:50]Az elhangzott, hogy hány lélegeztetőgép, meg hogy hány szám, meg nem tudom, de maguk a gyászorokkal való szolidaritás az nem jött létre.

[00:42:58]legitim módon Angliába se jött létre egyébként.

[00:43:00]Ott is ilyen gerilla mozgalommal csinálták meg először azt a Westminster falat, ahova kirakták az összes elhunytnak a a nevét a kis szívecskékbe, de ott nagyon fontos lépés volt, hogy egyébként a az elnök is, vagy a köz elnök, azt hiszem, meg eg meg az anglikán egyháznak a feje is utána odament, és azt mondta, hogy őszinte részvételem, tehát validálom azt a veszteséget, ami nektek van és elfogadom, hogy ebben az országban mondjuk a mienkben legalább fél millió ember gyászol, és hogy és hogy ezt úgy kellett létrehozni ennek a közösségét, hogy egyébk egyébként tök organikusan köveket kell vittek ki emberek a Margit szigetre és körberakták vele ugye az egész szigetet.

[00:43:36]Tehát valami igény mindig van abban, hogy ezen keresztül kapcsolódjunk, és hogy és hogy utána az érdekérvényesítés ezen keresztül hogyan tud létrejönni, és hogyan tud egy adott traumában vagy veszteségben érintett csoport egyébként valid közösségként megjelenni, mert nem csak a traumát akarja ezen keresztül egyébként kommunikálni, hanem azt a fajta marginalizált vagy vagy elnem ismert, vagy bármilyen szempontból a domináns narratívában nem szereplő helyzetet, ami egyébként valid és láthatóvá kéne, hogy legyen téve, tehát hogy valami ilyesmi indított el ebben és és azt gondolom, hogy ebben nagyon sok példát tudunk mondani a társadalomban, és ez valahol a arról szól, és ez mondjuk az én állításom, hogy a társadalmi csoportoknak a hierarchiáját egyébként leképezi a veszteségeknek a hierarchiája is.

[00:44:28]és hogy ez például egy ugyanolyan csatorna tud lenni egy közösségi alakuláshoz, egy érdekérvényesítő mozgalomhoz, mint bármi más, amit egyébként problémaként élünk meg.

[00:44:35]És még egy gondolat, hogy szerintem a közösségnek egy nagyon fontos része az, hogy nem csak a problémát akarja megoldani, hanem eggyel tovább megy, hogy az kapcsolódáson keresztül szükségleteket fogalmaz meg, és ezeket a szükségleteket magán belül is képes kezelni.

[00:44:53]Tehát hogyha nem és ugyanazok a szükségletek, mert az van.

[00:44:56]Tehát egy közösségben se azért van mindenki, mert egy célt akar elérni.

[00:44:59]Van, aki kapcsolódni akar, van, aki tanulni akar, van.

[00:45:03]Tehát, hogy a az egyéni motivációk nagyon sokfélék lehetnek, attól függetlenül, hogy egy közösségnek azonos a a témája, és hogy és hogy nem elég a problémát megoldani, hanem nagyon fontos, hogy azt a teret is hozzuk létre, ahol ezenkívül a szükségletek meg tudnak fogalmazódni, és amiben nagyon sokfélék tudnak lenni, és ennek a sokféleségét is képes kezelni egy ilyen közösség, akkor fog tudni valamilyen irányban elindulni.

[00:45:25]Most ez a kettő nem annyira kapcsolódott össze, csak eszembe.

[00:45:28]Jó, lazán kapcsolódik.

[00:45:31]Lazán kapcsolódik.

[00:45:33]Itt megemlítenék még egy ilyen pszichológiai, szociológiai jelenséget, ami szerintem minden négyöktől egy tök érdekes.

[00:45:41]Mármint, hogyha szeretnétek válaszolni rá, akkor minden együttől nagyon izgalmas lenne, hogy ti mit gondoltok erről.

[00:45:45]A terület az maga a te területed, mert hogy most nagyon sokszor elkalzik a közbeszédben ez a politikai gyász fogalma, ami hát ugye mit is jelent?

[00:45:52]Az egyik oldalnak PTSD-je van az elmúlt 16 évtől, a másik oldal meg éppen az általa támogatott rendszernek a bukását és elmúlását gyászolja, és ott azon az oldalon ugye megjelenik egy erős félelem is akár.

[00:46:07]Szerintetek túlzás ez a fajta ilyen pszichológiai diskurzus így a közéletben?

[00:46:13]Igen, nem?

[00:46:13]És ha nem, akkor meg ha igen, akkor is milyen milyen terei lehetnek ennek a az ennek a feldolgozásának?

[00:46:20]És ez tényleg abszolút magánemberként nem nem kell feltétlen szakmai választani.

[00:46:24]Mit gondoltok erről?

[00:46:26]Bármelyik kötők gyenttan kinek adjam?

[00:46:28]Vagy nekem mindig van szkepszisem, amikor közösségeket egyénekre kitalált pszichológiai terminusokkal próbálunk leírni, vagy ennek szokott lenni.

[00:46:42]És most tényleg csak nincs erről tudományos fokozatom, hogy ezt igazoljam, de az a tapasztalatom, hogy az általában a közösségekre egy ilyen közös hát egy ilyen közös patológikus állapotot tud rá tenni, hogy azt hiszem, hogy az egyik ilyen kifejezés az egyik ilyen közösségben, amiben voltam, az a traumabonding volt, ami teljesen átvette.

[00:47:05]Egyrészt az, hogy angolul van, engem nem szoktak ezek zavarni, de valahogy átvette ez a kifejezés annak a szerepét, hogy megfogalmazzuk, hogy mindannyiunkat máshogy érint egy probléma, vagy egyik közös él egy élmény, ami rossz, ami egy bizonyos szempontból közösségi rossz élmény.

[00:47:27]Lehet egyéni trauma, lehet az, hogy felhoz valakinek egy egyéni traumát, de engem mindig hogy mondjam, zavart az pozitív és negatív élményekkel kapcsolatban is, amikor a közösségi többes szám az elveszi az egyénnek a a megjelenését egy történetben.

[00:47:45]Ugyanez igaz a sikerekre, hogy amikor egy közösségben van egy kiemelkedő karakter, aki sikereket ér el, akkor a közösség hajlamos azt közös sikerként elkönyvelni.

[00:47:56]Amikor valaki sikertelenséget szenved el, akkor az egyéni sikertelenség.

[00:48:04]Tehát, hogy nagyon szelektív, és hogy mivel a pszichológiai terminusok azok nem mindegyike alkalmazható közösségre, ezért ez sokszor vissza tud ütni.

[00:48:15]Szerintem az elmúlt időszakkal kapcsolatos megértésünket bizonyos szempontból segítik.

[00:48:19]Tehát, hogy engem kevésbé segít mondjuk a a gyász mint politikai jelenség, mint mondjuk megérteni azt, hogy mondjuk a sértettség vagy a a sérelem és a sértettség közötti különbségtétel mennyire fontos politikai meg makrözösségek szempontjából, hogy az ember nem csak sértett valamiben, nem sértődékenységéből sértett, hanem sérelem érte, és hogy ez hogy levetíthet ő különböző közösségekre, és hogy lehet reparációs folyamatokat elindítani egy társadalomban, hogy hogy mondjuk a a ami ami az én szakterületemben nagyon fontos, a történelmi szembenézésnek a különböző folyamatai, hogy hasonlóak egyébként egyéni szinten az amnéziától kezdve a tagadásig.

[00:49:12]Szóval egy csomó pszichológiai folyamat, ami a az egyéni szembenézésben is felmerül, az vetíthető a közösségre.

[00:49:19]De nagyon óvatosan kell ezeket kezelni.

[00:49:21]Nekem ezek most hasznosabb fogalmak, azt hiszem, és egyébként pont szerintem ebben a a környező országoknak a a történelmi szembenézési folyamataiban is már megvannak egyébként ezek a termínusok Csehországban ahol szintén volt a rendszerváltás után egy történelmi szembenézési bizottság, nem így hívtak, de hogy ez volt a funkciója nem tudom, a szüleim generációjának egyébként pont a Csaesco rendszernek a a bukása.

[00:49:51]a ami egy az ő szempontjukból a saját ö igazságérzetüknek egy nagyon erőszakos kivetülése volt, és egyszerre volt egy ilyen igazságérzett pillanat, egyszerre volt egy úristen, de jó, hogy nem így történt meg típusú pillanat a nyilvános kivégzésektől.

[00:50:09]Szóval, hogy nagyon sok féleképpen lehet tekinteni, azt hiszem, a az egyéni pszichológiai legképeződésére annak, ami történik, de hogy óvatosan kell kiválasztani az, ami azt, ami a teljes közösségre értendő, és hogy ebben is lesznek mindig kisebb csoportok, akik meg más tapasztalatok mentén kovácsolódnak össze.

[00:50:34]Szóval nem hiszem, hogy mindenkit ugyanúgy érint.

[00:50:36]Ö vannak dolgok, amik mindenkit érint.

[00:50:39]Az egészségügy, az oktatás ügye, itt mindenki valamilyen módon érintett abban, hogy hogy milyen sérelmek értek, de nem biztos, hogy mindenki ugyanazt a gyázt fogja átélni.

[00:50:52]És én bíztatnám arra a hát a politikai jellemzőket is, meg úgy általában ilyen nyilvánosságban szereplő embereket, és én is ebben próbálok valahogy egy ilyen jó ö nem tudom átmenetet megtalálni, hogy beszélni is a témáról, de nem úgy csinálni, mintogyha egy pszichológiai nem tudom kis könyvecskét írnék arról, hogy én hogy éreztem magam, és ezt rávetíteni a teljes társadalomra és ellátni szakki kifejezésekkel, amik nem biztos, hogy érvényesek.

[00:51:25]Meg megpróbálok kapcsolódni.

[00:51:25]Először a közgazdász sapkámat veszem fel, és akkor utána a társasjátékos sapkámat, vagy játékmesteri sapkámat.

[00:51:33]A a hogy én, hogy közösség közgazdász vagyok, izé egyénekkel foglalkozunk, de a de hogy közösségi szinten milyen ilyen típusú szigyász létezik, azt nem tudom.

[00:51:47]Az, hogy az én ott a közgazdász körökben, az én kollégáim körében tömegével vannak olyan emberek, akik azt érzik, hogy 16 éven keresztül szerettek volna tenni valamit azért az országér és nem tudtak.

[00:51:56]És ezt a gyász folyamatot, ezt nekik most közösségben vagy egyénileg, de végig kell csinálniuk, ez biztos.

[00:52:03]Tehát ezt ezt ezt nagyon sokaktól hallom.

[00:52:06]És akkor közgazdászapka le.

[00:52:12]A én a ami viszont biztosan létezik, politikai vagy vagy közéleti szorongás biztosan létezik szerintem, ha más nem egyéni szinten fixen.

[00:52:21]És én azt gondolom egyébként, hogy a legjobb dolog, amit valaki csinálhat, hogyha ilyen politikai szorongást érez, az, hogyha csatlakozik egy Tiszaszigethez, vagy tehát, hogy valamit közösségbe, vagy megpróbál valahogy közösségileg tevékenykedni és vagy aktívan tenni azért, hogy hogy javuljon a helyzet, de ha valaki ezt nem tudja megtenni, vagy fél, vagy nem akar, a társasjátékozás az egy jó ilyen second best.

[00:52:45]Ö mondok egy példát.

[00:52:49]Nagyon sok embernek van ez nem tudom, hogy mennyire tekinthető közéleti szorongásnak, de hogy sok embernek van klímaszorongása.

[00:52:56]És van egy kiváló társasjáték, ami egy picit bonyolult, szóval nem biztos, hogy rögtön kezdőknek ajánlanám, de meg is jelent magyarul Holnap társadalma címen, ami arról szól, az azt a fiktív valóságot dolgozza fel, ahol a világ vezetői egyszer csak úgy döntöttek, hogy megpróbálják megoldani ezt a problémát.

[00:53:15]ennyi affikció, amit belevisz, az összes többi, ami a játékban van, az az mind valós alapú, minden egyes kártya, amit kijátszunk, azon van egy QR kód, ami elmagyarázza, hogy az a konkrét intézkedés, amit most elfogadtunk így együtt közösen, az milyen valós alapokon nyugszik, és hogy lehetne kivitelezni.

[00:53:34]De pont kiveszi ezt a szorongató elemet, hogy itt a világvezetők nem akarnak együttműködni, és itt lám, lám, én, Kína, és ott az Egyesült Államok és az eufemisztikusan elnevezett fejlődő világ együtt megoldjuk a nagy problémákat, és ugyanez nem oldja meg a problémát, de a de a szorongásho segít.

[00:53:55]Okés.

[00:53:57]Egy egy mondat csak, hogy tök jó, hogy hoztad ezt a klímát, mert szerintem ebben van egy csomó olyan, ami nem tudjuk, hogy a közösség most arra van-e, hogy feloldjuk a szorongást, vagy arra, hogy tegyünk is valamit, és a kettő nem mindig pont a klímánál.

[00:54:11]Az egyik irány a mély adaptációba megy, ahol a világ végére készülnek.

[00:54:15]Most nagyon leegyszerűsítem elnézést azokatól, akik ezt így nagyon leegyszerűsítőnek tartják.

[00:54:21]A másik meg az ökopszichológiába, ahol feloldódunk együtt a a teretbe.

[00:54:25]Tehát, hogy és ek között van egy rakásirány.

[00:54:29]De hogy én amikor nyolc éve meg négy éve én tartottam választás utáni veszteségfeldolgozó csoportot, ami nem azt jelentette, hogy most mindenki ugyanazt éli meg, hanem aki akart és azt érezte, hogy ez neki egy vesztesége, és egyébként mindenben ez van.

[00:54:42]Tehát van egy helyzet, ami az egyik embernek vesztesége, a másiknak nem.

[00:54:45]Van egy veszteség, amiben az egyik ezt éli meg veszteségnek, a másikban azt, tehát hogy mindenki szabadon eldöntheti, hogy ő egyébként veszteségnek mit él meg.

[00:54:53]És az mondjuk kifejezetten azoknak volt, akik a demokratikus értékrendért dolgoznak, mert azért azt nem akartam nagyon vegyíteni, hogy ebbe még hogyan lehet másképp, de ez iszonyatosan sokat segített azoknak az embereknek, mert azt érezték, hogy nincsenek egyedül abban, amiben egyébként iszonyatosan kinlódnak ott és akkor.

[00:55:11]És és most is jött a kérdés, hogy egyébként akarunk-e választás utáni veszteség feldolgozó csoportot tartani, mert annyira komplex ez a helyzet, és hogy ezeknek ez veszteség, azoknak az veszteség.

[00:55:24]És én most azt mondtam őszintén szólva, hogy itt az egyesületben, napfogyatkozás egyesület, aki szeretne indítson úgy, ahogy szeretné, de én most nem fogok, merthogy én szeretném megélni annak a közösségét egyébként, hogy most végre nem éltem meg veszteséget.

[00:55:39]Tehát, hogy szerintem az is egy tök fontos dolog, hogy hogy a mi viszonyunk ehhez a veszteséghez mi és nagyon egyetértek veled abban, hogy ne terjesszük ki a gyászfogalmat szerintem most a politikai helyzetre, mert nagyon ütősnek hangzik és nagyon jól szól, és én is láttam ilyen cikkeket, csak az azért van, ami még a mi munkánkban nagyon hát hogyan régóta csináljuk, de ez olyan, mint nagyon sok társadalmi ügy, hogy mindig a káhától kell kezdeni és lassan haladunk, hogy a gyásszal kapcsolatban nagyon sok sztere és félreértés van, és már egyből látom, hogy akkor a tagadás fázisában vagyunk, meg a nem tudom mibe vagyunk, ami meg nem létezik öt szakasz.

[00:56:16]Tehát, hogy maga a keretezése is ennek az egésznek ugyanabba a diszfunkcionális, hogy mondjam, terminológiába megy bele, amibe meg amiben meg szeretnék már végre kiszedni a társadalmat.

[00:56:26]Szóval szerintem ez az egész így így ebben a mostani társadalmi környezetben, ahogy a gyászról gondolkodunk, vakvágány, úgyhogy érdemes inkább egy kicsit árnyalni és olyan úgy, úgy használni, amiben a heterogenitás belefér.

[00:56:41]Próbáljunk meg, nem 5 plus pont a politikai gyász feldolgozásáról című cékeket írni a jövőben.

[00:56:48]Igen.

[00:56:48]Ehhez azt gondolom, hogy egy európai trend is kezd lenni meg.

[00:56:51]Szóval New Yorki polgármesternek kell megnézni a kampány kampányát.

[00:56:58]hogy meg az isztanbuli esetet, hogy ez a radikális szeretetm, tehát a legjobb feldolgozás az szerintem mind a két térfélen, hogyha a radikális szeretetből indulunk ki, és nem azt kezdjük tárgyalni, hogy ki volt a legnagyobb bűnös és ki nem, hanem mind a két térfélen elismerni azt, ami a másik térfélen jó volt és ezen a térfélen is jó.

[00:57:19]Tehát az elkövetkező 16 év arról kéne szóljon, hogy csak a jóról beszélünk, és ezt meg tudjuk tenni, hogy elfogadjuk egymást.

[00:57:27]És nekünk a győztes felén szerintem kötelességünk az, hogy a győztesként ne hétköznapi magas lóról nézzünk a vesztesre, hanem próbáljunk segíteni, hogy ők föl tudják dolgozni ezt a veszteséget azzal, hogy nyilván el kell mondani, hogy mibe hibáztatok, mibe tettetek rosszat ennek a társadalomnak.

[00:57:55]viszont nem szabad tagadni a radikális szeretet vonalán azt, ami ami jó volt, és akkor talán közelebb fogunk kerülni egymáshoz.

[00:58:03]Tehát ezt hívják társadalmi szolidaritásnak magyarul szaknyelved.

[00:58:07]Igen, csak azt túl egyszerűen igen két dolog.

[00:58:09]Ön kicsit vitatkoznék egyébként a jóra koncentrálással annyiban, hogy egyrészt szerint történészként ugye részben feladatunk az is, hogy feltárjuk azokat a a rossz dolgokat, amik nem feltétlenül ismertek mindenki számára, de azzal teljesen egyetértek, hogy egyrészt ez a szolidaritásnak azon a fajta nyelvezetén kell működjön, hogy el kell tudjuk különíteni a bűnösöket a a hogy mondjam, együttműködőktől el kell tudjuk különíteni.

[00:58:40]Köszönöm.

[00:58:40]A Csodeli Péter írta valamelyik írásában, hogy a politikai bűnözőket, a politikai együttműködők most nem akarom rosszul idézni, majd beküldöm az eseménybe.

[00:58:56]De de hogy egyrészt ez ez szerintem nagyon fontos.

[00:58:58]Ezzel együtt nagyon fontos nevén nevezni a a sérelmeket, úgy általában, mert anélkül nincsen nincsen holnap és nincs nincs nincs nincs miből kiindulni, amikor így feldolgozásról beszélünk, közös kollektív feldolgozásról.

[00:59:12]A másik ami ami gondolkodtam még így a a pszichológiai nyelvezettel kapcsolatban, hogy szerintem van egy ilyen kórós jelenség, amikor közösségek arra épülnek, hogy egy közös ilyen patológiában megtalálják, és az lesz a definíciója a közösségnek.

[00:59:25]És nekem nagyon tetszett, hogy a kezdetektől beszéltél a az intuíció vagy az intenciónak a a szándékoltságnak a fontosságáról.

[00:59:34]Ezáltalán nagyon fontos az, hogy a közösségek ne elsősorban a közös negatív tapasztalat vagy a trauma megnevezésében teljesedjenek ki, hanem a közös cselekvéssel.

[00:59:46]És ezt fogalmaztad meg, hogy ugye az igények és a a az igényeknek a megfogalmazása az ugyanolyan fontos, mint a a nemigényeknek vagy a a problémáknak a megfogalmazása.

[00:59:59]És ez a politikai közösségekben különösen fontos, mert a politikai közösségeknek jellemzője az, hogy általában valami ellen alakulnak, ami teljesen természetes és szükséges is.

[01:00:08]És ez egy ilyen elképesztően nagy erő, hogy valamivel szemben megtanul egy közösség kiállni, és erre megtalálje a saját nyelvezetét, a saját vizuális esztétikáját, a saját hívószavait, és ebben ráadásul olyat tud csinálni, ami mozgalmat épít a tiszigeteknél.

[01:00:24]Ez szerintem egy nagyon szép dolog, hogy nem felülről jövő direktívák alapján, hanem a bográcsozásból jutottak el az emberek a a saját helyi közösségüknek a megtalálási.

[01:00:39]És nagyon fontos, hogy ezen a ponton igenis a cselekvés útjára tudjon lépni egy közösség, és ne maradjon meg abban a körben, hogy állandóan a a sértettségünket ö hánytorgatjuk fel, hogy mindenki így a saját pszichológiai patológiájában marad, és egy hergeli a közösség arra egymást.

[01:00:59]Az inkább a baloldali mozgalmi közösségekre jellemző, hogy hergelik egymást bele vissza abba, hogy nekünk itt már pedig rossz.

[01:01:05]És amikor végre jó, akkor meg nem tudunk mit kezdeni vele.

[01:01:09]És hogy most van az a pillanat, amikor meg kell találnunk azokat a cselekvési pontokat.

[01:01:13]Egyrészt elvégezték a Tiszaszigetek szerintem nagyon sok más embernek is a a munkáját.

[01:01:17]És most nem azokról beszélek határozottan, akik nem mertek fölszólalni, hanem azok, akik nem jól végezték a dolgukat.

[01:01:25]Sok szempontból szerintem ez a nagyobb politikai közösségekre, pártokra érvényesíthető elsősorban, de hogy most el van végezve az a munka, amire vártunk, és itt az idő, hogy hogy az önsajnálatból valahogy így a cselekvés felé forduljunk, és ez egy nagyon izgalmas közösségi kérdés, ugyanis Magyarországon ebből tök kevés van.

[01:01:47]Még egy gondolat, csak egyetlen egy gondolat, mert szerintem érdemes elkülöníteni két dolgot.

[01:01:51]szerint például a traumára vagy a veszteségre vagy valamilyen megfosztottságra épülő vagy egy ne nehéz élethelyzetre épülő közösségeknek tehát a közösségeknek lehetnek olyan a szervező evveléi amik átmenetiek tehát például a veszteségnél is azt mondjuk hogy nagyon sokat segít egy ideig de az a gyász az egy átmeneti identitás a bántalmazott lét az egy átmenet úgy átmeneti identitás hogyha az állandósul akkor nem férek hozzá azokhoz az erőforrásaimhoz ami meg utána szükséges tehát hogy átmeneti ez szerintem nem tök fontos, és hogy ezt jól különítsük el, és egy közösségen belül is vannak szakaszok, tehát hogy nem biztos, hogy ugyanolyan a 2013-as közösség, mint a 2026-os, és hogy ebben azért van egy ilyen változás, és direkt nem fejlődést mondok, mert nincs szerintem ennek egy ilyen íve.

[01:02:39]A másik meg, hogy dinamikus és heterogén.

[01:02:41]Tehát én azt látom, hogy nagyon sokat dolgozom sérült gyereket nevelő nőkkel most 10 éve, és nagyon sokszor jön ez a felismerés kisebb csoportokba közösségi eseményeken, hogy mennyire különbözőek vagyunk, és hogy az segíti nagyon sokszor az önmeghatározást abban, hogy hogy kapcsolódok ide a közösséghez, hogy ott van egy másik, aki máshogy és hozzáképest képes vagyok valamit megfogalmazni magamból, és az hozza össze ezt az egész rendszert.

[01:03:06]Tehát, hogy hogy és nem csak személyis szinten, hanem szerintem például a a szabadságtér egy nagyon jó példa erre, hogy egymáshoz képest kezdenek el párbeszédbe alakulni azok a szervezővek, amikhez a közösségek kapcsolódnak.

[01:03:23]Tehát, hogy ezek így így akár térben, akár tömegben, akár mélyülésben nagyon sokszor ez a dinamikus párbeszéd, ez nagyon fontos része szerintem annak, ahogy a közösség szerveződik.

[01:03:36]Szerettem volna veletek még, illetve szeretnék még veletek egy kicsit a jó gyakorlatokról beszélni, mert biztos mindannyiutok területén vannak.

[01:03:43]És most főleg, hogy Orsi javaslatára is fejezzük be a múlton való kesergést, és nézzünk előre a fényes jövőbe.

[01:03:53]Hát szerintem a Tiszaszigetek azért azt kimondhatjuk, hogy egy egyértelmű jó gyakorlat, legalábbis az április 12-elyi választás azért ezt mutatta, hogy azért a a Tiszapárt elsöprő győzelméhez azért a szigetek meg a talpraok mozgalom az nagyon nagy mértékben hozzájárult.

[01:04:08]És egy kicsit nagyon örülnék, ha egy kicsit tudnál mesélni nekünk, hiszen te egy aktív Tiszasziget alapító vagy és résztvevő vagy, de egyébként az egész mozgalomban azért van egyre jobb rálátásod, hogy hogyan működnek ezek a szigetek.

[01:04:21]Azt ugye már mondtuk, hogy ez egy ilyen horizontálisan működő, abszolút nem hierarchikus szervezet.

[01:04:27]Tehát mondjuk kapcsolattartók vannak, de nincsen főnökbe osztott viszony.

[01:04:30]Elvileg papíron, legalábbis a szigetek oldalán.

[01:04:35]És sőt, hát tulajd Igen.

[01:04:37]És tulajdonképpen az elmúlt két évben több mint 2000 ilyen ilyen sziget jött létre, tehát tényleg egészen elképesztő ereje volt ennek a mozgalomnak.

[01:04:45]De vajon mennyire van benne a az ellenállás része, amiről ugye, mint már többen említettétek, hogy nagyon erős egy egy ilyen mozgalom létrejött erősen köszönheti a létrejöttét annak, hogy hogy valami ellen csináljuk, meg valamit el akarunk érni.

[01:04:59]Tehát ez az egyik, hogy hogy milyenek belülről ezek a szigetek.

[01:05:03]A másik, hogy mi lesz most a szigetekkel, pont ezért, hogy tulajdonképpen most idézőjelben elvégeztük a munkát, de hát nyilván nincsen minden elvégezve, hogy hogyan tudja, tehát először is a Tisza párt, a kormány mit milyen szerepet szán ezeknek a szigeteknek, illetve a szigetek milyen szerepet szánnak majd maguknak ebbe a megváltozott rendbe, hogy tulajdonképpen azt a mozgalmi feladatot úgymond már megcsinálták, amit amit vártak tőlük.

[01:05:28]Hát itt egy nagyon fontos dolog van, ugye, hogy azért a szigetek egyáltalán nem egy ilyen démonizáló mozgalom, amit mondtam már, és ettől nem egy ilyen gyorselésű mozgalom lett, ami ráépül arra, hogy akkor gyorsan elvégezzük a dolgunkat, mert ez kampányban jó, de egy ilyen ellenségképre, vagy valami ellen születő mozgalom, vagy közösség, az nem fog tudni kitartani két évig, ahogy vagy két évet, ahogy kitartott ez a közösség, mert ha csak arra húzzuk fel, akkor vagy erre épült volna a Tiszta közösség, akkor nagyon hamar kifullad, és nem tudunk elmenni a végéig.

[01:06:05]És nem azért csóváltam a fejemet, hanem való is igaz, nem volt nem voltak főnökök tényleg.

[01:06:13]Tehát a szigetek között alakult ki az, hogy fentről ezt mondták, fentről azt mondták.

[01:06:18]És mikor eljutott az ember odáig, hogy na akkor most megkérdem, hogy fentről ezt mondták, akkor visszajöttem, mer nem mondtunk semmit.

[01:06:24]Tehát tulajdonképpen a szigeteken belül legalábbis én nagyon sokkal találkoztam és jártam ugye előadásokat tartani.

[01:06:33]Pontosan ezért volt az, hogy osztódott, megalakult egy sziget, voltak benne 50-en, jól összevesztek, és akkor lett az 50-ből három sziget.

[01:06:41]És ezt ezt ezt én például nagyon jónak tartottam, hogy ilyen fegyelmezési szándékkal sem a Tiszapárt, az a kevés taggal, sem tulajdonképpen a a Balázsék, a Trentin Balázsék, vagy itt mondhatnánk a Cakópalkót, vagy azokat a neveket a a Lukács Gábor, akik megalapították ezeket a szigeteket.

[01:07:02]Tehát én nem én nem tudok tényleg személyesen arról beszélni, hogy engem valamivel megfedtek volna, vagy tudom, hogy voltak ilyen etikai bizottságok ott azt mondták, mind a két fél hibást, döntsétek el.

[01:07:13]Sőt, nekem van olyan levelem, mikor panaszkodott valaki, nem nekem, hanem nekem küldték át, hogy nem döntött sehogy a a az etikai bizottság, és ezek jók voltak, mert a közösség magában, vagy egy Tolna 03-ban egy Simon tornyai közösség, ott kellett elendőjön, hogy ki alkalmas arra, hogy végigmenjen, hogy bírja-e ezt a tempót, és soha nem volt semmi kötelező.

[01:07:37]mindig mindig el vol.

[01:07:37]Te egy civil vagy, te azt csinálsz szabadidőddelben, amit akarsz, hogyha ezzel tudsz azonosulni, jössz, ha nem jössz, kiszállsz, nem haragszunk.

[01:07:46]Tehát nem nem volt soha nem volt kényszerpálya, hogy ki mit csináljon.

[01:07:53]Aztán ugye az is nagyon jól volt koordinálva meg fegyelmezve, ilyen szempontból kellett, hogy ki mit nyilatkozik.

[01:08:00]Nyilván nagyon nagyon össztűz alá került országosan ez az 50000 ember.

[01:08:07]Tehát akinek valahogy a neve kiderült, ugye védekezni kellett.

[01:08:11]Tehát tulajdonképpen úgy ment végig ez az 50000 ember a választásokig, hogy egy védekező álláspontból és tulajdonképpen nagyon sok Tiszaszigetta van, aki traumatizált.

[01:08:23]Ühüm.

[01:08:23]Én most is járok három rendőrségi kihallgatásra, mert például a fürkészként voltam fürgeden és az volt a legdurvább.

[01:08:32]Ott két hát én itt vagyok ilyen nagy magasem és nem engem ütöttek, hanem a az idős asszonyt meg az idős embert.

[01:08:39]Tehát itt azért itt azért kemény kemény frontok voltak, és kemény kitartás kellett ahhoz.

[01:08:43]Úgyhogy innen ebből a szemszögből a radikális szeretetemet én azt hirdetem, de egyetértek veled, hogy tehát ezekkel el kell számolni, mert ezek ezek a bűnök bűnök maradtak és tulajdonképpen a közösség szempontjából.

[01:08:57]És egy ez ez romboló volt.

[01:08:59]Tehát ez ez olyan rombolást hajtott végre a maga a magyar társadalomba, a nemzet testébe, hogy ilyen szépen is fogalmazzunk, vagy egyáltalán azokban a kis közösségekben.

[01:09:11]Engem a faluban például a mai napig ugye, mert nagy nem fogadnak el, tehát mai napig, ahol én élek, még ott még nem szűnt meg a Fidesz.

[01:09:17]Tehát ott bárki is gondolja, hogy ezeken a kis településeken megvolt ez a nagy nyerés, ez a nagy győzelem, ott még eléggé kell üzdeni annak, hogy te ez vagy az vagy.

[01:09:28]Van, aki még azt gondolja Erdélyben egyébként ez tipikus példa.

[01:09:30]Ott nem ért véget a trauma, és nem ért véget a szabadságharc tulajdonképpen.

[01:09:34]Tehát ott még ezerrel ezerrel még a a Tiszaszigettaokat vagy a Tiszaszimpatizánsokat vagy a változássürgetőket, azt lámpavasra akarják lógatni, azt föl akarják szúrni a zászló végére, el kell ne kell nézni a közösségi média verőembereit, és nem csillapodik a helyzet.

[01:09:52]Én abban reménykedem, hogy azt fogja tudni ezt rendbe tenni, hogy jön a közmédia, ugye, ami már szabad lesz, és akkor ott ilyen okos beszélgetések tudnak lenni, és tényleg az elemzőknek is, politik szociológusoknak, pszichológusoknak lesz a dolga, hogy bocsánat, hogy ezt valahogy közvetítsék a társadalom felé, hogy jó lesz, és meg fogunk tudni egyezni, és lesz társadalmi megbékélés, és lesz társadalmi egyeztetés és tulajdonképpen, hogy hogyan tovább, azban biztos, hogy nagy felelőssége van azoknak, akik kitalálták ezt az egész mozgalmat, hogy ezt most egységes közösséggé szervezzék és megadják.

[01:10:28]Itt itt itt kell célt adni, hogy miért maradunk, mert az már nem lesz elég, hogy négy évig kitartson, vagy hogy hogy mondjam, egy társadalmi kontrollt gyakorolj, hogy csak összejárunk főzni.

[01:10:41]Tehát itt meg kell határozni szerintem a közösségnek a azokat a azokat a célokat, azokat a szép célokat, ami ami el lehet menni 15-20 évig.

[01:10:49]És nem nem azért csak, hogy választásról választásig.

[01:10:52]Ez nagyon fontos, mert ezt megcsinálta, mondjuk a fidelitas megcsinálta az elején, aztán jól magukra hagyták.

[01:10:58]Tehát ez, hogyha egy közösség vagy egy mozgalom szerintem választástól választásig él, az az egy nagy hiba.

[01:11:06]Tehát itt itt itt komoly itt itt itt itt komoly egyeztetések lesznek, és úgy látom, hogy meg is alakult most ez a Radnai Márk által vezetett hát nem tudom most még hogy hívjuk, de majd kiderül a a neve, vagy hogy milyen formában fog ez működni, tehát hogy milyen struktúrában, vagy hogy milyen formában, de nagyon fontosnak tartom, hogy valóban ezt az 50000 embert, aki tényleg fantasztikus módon összeszerveződve végigvitte ezt a ezt a két évet, és nem beszélve arról, hogy szokták mondani, és ezzel egyetértek, hogy nem azt kell mondani, hogy gratulálok és ezt a Tóth Péter mondta el, én is teljesen egyetértem, nincs mit egymásnak gratulálni.

[01:11:55]Mindenki, aki ebben benne volt, azt kell mondani szerintem, hogy köszönet, köszönet, mert azzal, hogy gratulálunk, az olyan, mint egy előadás jó volt vagy nem volt, és aztán elfelejtjük.

[01:12:05]Tehát szerintem ennek a közösségnek és a magyar társadalomnak, annak a részének, és én azokat sem bántom, akik nem szólaltak meg, nagyon sokan voltak az 50000-en kívül, akik benne voltak, de azt mondták, nem merünk, mert ott van a három gyerekem, ott van a hát polgármesterek ugye ezeket a közösségeket még három héttel ezelőtt fenyegették még.

[01:12:22]Ez a még a az én körzetemben még ezek a közösségek meglátják a polgármestert, és elbújnak előtte előle, nem mernek elmenni a táncházba.

[01:12:33]Tehát azért ez még nem oldódott fel, hogy itt a nagy győzelem, mert ezek az emberek, ezek, akik ezt a közösségek fölötti uralmat vagy autokráciát kialakítva, ezek ezek még ott vannak.

[01:12:47]És ilyen szempontból azt is mondom, nem kell megnyugodni, mert mert nagyon romboló hatással vannak, és a vesztes oldaláról nagyon agresszívek tudnak lenni.

[01:12:59]És ezt ismerjük a történelemből már, hogy hogy egy nagy győzelem után azért a vesztesek fel tudnak úgy épülni, hogy azért szét tudnak rombolni nagyon szépen körvonazó és kialakuló közösségeket.

[01:13:14]Hát erre mondhatnán, hogy nem hangzik jól, de legalább a feladat meglesz.

[01:13:17]Akkor ezek szerint nem nem szabad hagyni mozgal a tiszigeteknek és a mozgalomnak továbbra is akkor lesz ilyen típusú feladata.

[01:13:26]Balázs, lenne hozzád kérdésem, miszerint az előbb említetted, hogy te közgazdászként alapvetően azért így egyénekben gondolkozol, tehát hogy ott kevésbé ez a közösségépítés van fókuszban.

[01:13:36]Ö a civilben, ha jól tudom, oktatáskutatóközgazdász a a foglalkozásod, és itt is nagyon sokat foglalkozol az oktatási egyenlőtlenségek területével.

[01:13:46]Ö valahol ez a két tevékenység azért biztos, hogy összekapcsolódik, ha más nem a te fejedben, mert ugyanaz az ember csinálja ezt.

[01:13:54]egyrészt ezt a társasjáték szervező és ezt a sok több mint egy évtizes tapasztalatot, amit ott szereztél, hogy hogyan lehet mondjuk a akár mindkét irányba beépíteni a máshonnan szerzett tapasztalatokat, vagy hogy lehet mondjuk ezt a társasházas közösséges megélést valahogy egy ilyen társadalmi fejlődésfunkcióba állítani, vagy annak a segítségére állítani?

[01:14:18]Erre vannak ötleteid?

[01:14:22]Hát hát ami most eszembe jut, ki van a saját kutatási témám, de hogy az egyik nagy probléma a neveléstudományban az vagy probléma, nem tudom kutatási terület, hogy a társadalmi háttér hogyan határozza meg vagy nem határozza meg a gyerekek képesség fejlődését.

[01:14:45]És erről mindenkinek van egy erős intuíciója, és általában meg ugye a pizzamérések, amióta elterjedtek, azóta azt szoktuk gondolni, hogy szuper erős kapcsolat van a kettő között, főleg Magyarországon.

[01:14:59]A probléma az, hogy ugye azért alapvetően egy gyereknek a társadalom, tehát a a szocioómiai hátterét nagyon nem igazán lehet megváltoztatni, vagy ez egy ilyen elég fix adott dolog, vagy csak piciket lehet változtatni rajta az ő életében.

[01:15:15]És amikor úgynevezett longitudinális mérésekkel vizsgálunk gyerekeket, tehát ugyanazok ugyanazok, hát a gyerekek ugyanazoknak a gyerekeknek ugyanzt a képességét többször felmérjük és megnézzük, hogy hogyan változik időben.

[01:15:25]például Magyarországon a kompetenciamérés, ami ezt csinálja, és ezt összevetjük a az ő szocioonómiai státuszukkal, akkor azt látjuk, hogy a képességfejlődésekben nincs nincs akkora különbség, vagy alig van különbség szocio háttér szerint a kezdőállapot az, ami elképesztően eltér.

[01:15:48]És ezt visszamehetünk, van az úgynevezett szegedi iskolai longitudinális program Magyarországon.

[01:15:53]visszamehetünk egészen az általános iskola elejéig, és ott is azt fogjuk látni, hogy már amikor belépnek az iskolába, óriásiak a különbségek, és utána nem látunk hatalmas eltérést aközött, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek.

[01:16:09]És ez egy probléma, mert ez ugye azt is jelentheti, bár nem egy oksági, nem egy okokozati kapcsolatot látunk, ez csak egy leíró valami, amit itt most mondok, hogy hogy amit az otthoni közegtől kap ez az a gyerek, az az élet első tévében átmegy.

[01:16:28]Vannak egyébként főleg ausztrál nevelést tudom tudósok, akik amellett érvelnek, hogy valójában már születés előtt, és ez részben egy genetikai dolog.

[01:16:36]Itt egy én ezzel vitatkozom, de erről szól a doktorim, vagy részben, és de hát igazából nem tudjuk.

[01:16:45]És amit viszont meg lehet nézni, hogy a gyerekek szocioonómiai közege az iskolában az összefügg a képesség fejlődéssel.

[01:16:56]Tehát azzal, hogy az, hogy én kikkel járok egy osztályba, az hat rán, vagy az ad-e nekem olyan plusz lehetőségeket, hogy ki tudja milyen csatornákon keresztül, de hogy azok a szülők mondjuk több mindent el tudnak érni az iskola környékén, vagy ilyesmik.

[01:17:06]Tehát, hogy az a tágabb értelemben vett közeg, vagy közösség, vagy az én barátaim, a barátaim szülei, ezek hatnak-e rám.

[01:17:11]És ez egy aktív kutatási terület, ahol még olyan igazán erős eredmények nincsenek valójában.

[01:17:20]Gondolunk valamit, azt gondoljuk, hogy igen, szeretnénk azt gondolni, hogy igen, építünk rá egy csomó szakpolitikát, hogy ez biztos így van.

[01:17:28]De nem egyértelműek még az eredmények.

[01:17:33]De egyébként úgy látom, hogy a játszóház projektnek van egy olyan tevékenysége is, hogy hogy iskolákba visztek társasjátékokat és és különböző tehát több osztálynak ezt ilyen plusz foglalkozásként felajánljátok.

[01:17:44]Ezt gondolom lehet igényelni az iskolába.

[01:17:49]Azt látjátok, hogy ez esetleg pont ezeket az egyenlőtlenségeket, nyilván ezt nagyon nehéz így megállapítani, gondolom, hogy hogy ez most valós hatással van-e, de azért valamit tapasztaltuk, hogy mondjuk ez a tevékenységetek egy kicsit, ha beviszitek az oktatásba, akkor ezeket csökkenti, talán ezeket a különbségeket vagy különbözőségeket?

[01:18:08]Hát erre több okból is nehéz válaszolni.

[01:18:10]Egyrészt azért, mert ugye én nem járok iskolákba gyerekeket társasjátékoztatni.

[01:18:18]hanem a kedves kollégáim csinálják, akik erre specializálódtak, és mindig nagyon tisztelem őket ezért.

[01:18:27]Másrészt azért nagyon nehéz válaszolni erre, mert azért az az iskola, ami valahogy beleerőlteti, vagy azok a szülők, akik valahogy beleerőltetik a jelenlegi oktatási rendszerbe, azt, hogy még egy társasjáték órája is legyen a gyerekeknek, amit általában egy osztályfőnöki óra helyett a szülők megrendelnek, vagy tehát az pont az pont nem az a része a játszóáznak egyébként, ami ami az ilyen alacsony hozzáférhetőség és és teljesen nonprofit, és nem tudom, hanem ott emberek élnek ebből és szeretnének megélni belőle.

[01:18:54]Szóval azok az iskolák, amik ezt megengedhetik maguknak, vagy ahol a szülőkben van erre igény, azok nem azok a azok a heterogénk közegek, ahol az ilyesmit meg lehetne figyelni.

[01:19:06]Sajnos van egy pár példa, tehát tudom, hogy jártak olyan iskolákba, ahol például sok ukrajnai menekülerek volt.

[01:19:15]Tehát van egy-két olyan eset, ahol ezt meg lehetne nézni, de én őszintén nem tudom, hogy mik voltak ott a tapasztalatok ilyen, vagy egyáltalán figyeltek-e erre általában arra figyelnek, hogy a három játékmester a 30 gyereket lekösse arra az órára és a végén ú boldogan menjenek haza, hogy mit csinál az iskolába manapság.

[01:19:34]Orsihoz és Kingelhoz lesz meg egy-egy kérdésem, és utána kinyitnánk a közönségnek is, hogyha van kedvetek.

[01:19:42]Orsi, neked is egy ilyen jó gyakorlatok kérdést tennék föl.

[01:19:45]Ugye neked kitérelt ismereteid vannak a budapesti városfejlesztés napos és árnyékos oldaláról is.

[01:19:51]Sokat is írsz, például egy utóbbira jó példa a Housem projekt, úgyhogy most azt ne elemezzük ki, de gondolom azzal sokat foglalkoztál, és valószínűleg nem azt neveznéd meg jó gyakorlatnak a városfejlesztés, az urbanisztika és a városi közösségek szempontjából.

[01:20:07]viszont tudsz nekünk néhány olyan példát mondani Budapesten, ami akár ilyen lokális közösségek szempontjából, tehát olyan kezdeményezések, amik akár alulról indulnak, akár egy fővárosi vagy kerülete kezdeményezés, tehát végülis az iránya mindegy, de hogy pont a közösségekre épít, vagy a közösségek közösségi létet segíti elő.

[01:20:29]Most eszembe jutt tényleg hirtelen akár a Bartóknegyed mondjuk, vagy akár mondjuk rendezvényként, ami nem egy helyszín, az ugye a Budapest száz, tehát hogy ilyesmik, amikre mondjuk miután lehetünk büszkék, és amiből ha többet fogunk látni az elkövetkező években, akkor csak fejlődni tudunk.

[01:20:48]Ameddig eszembe jutnak a a konkrét példák, addig sztorizok.

[01:20:53]hogy hogy miért nem jó példa szerem a Housem program, ezt érdemes csak annyiban kontextualizálni, hogy itt nem csak egy vizuális szennyezésről beszélünk.

[01:21:04]Ez már eleve egy olyan állítás, amivel szerintem lehet, hogy még itt se ért egyet mindenki, és ez teljesen rendben van.

[01:21:11]Úgyhogy ugye a régi Budai várnak az épület együttesét és a Budai várgyedben más épületeknek a az átépítéséről van szó.

[01:21:20]Újra átépítéssel, mint a századfordulóra elkészült már akkor is Odonnak számító építeti stílusban emelt épületekről, épületeknek az újra definiálásáról van szó.

[01:21:34]Ez nyilvánvalóan a NER történelemszemléletén belül egy hát eleve hazug történelmi értelmezési keretben tud csak értelmet nyerni, amiben ezek a monarchiás épületek természetesen hatalmi szimbólumokként kerülnek vissza a mai világunk kontextusába.

[01:21:54]Ez egy ö emiatt tartandó szennyezésnek az, hogy legalább felújítottak pár épületet, az nyilvánvalóan hogy mondjam, érthető, hogyha ez meltányos.

[01:22:05]Egy másik része viszont az, hogy mit okozott ez mondjuk a budai várnegyednek a közösségével, az még ennél is felháborítóbb, vagy vagy nehezebb reparálni ezeket, azt hiszem, ezeket a az urbanisztikának a lakosságra és a és a helyi közösségekre vonatkozó részét?

[01:22:24]A budai várnegyed azért hagyományosan egy egy teljesen élet telteli kulturálisan gazdag várnegyed volt.

[01:22:34]Egyébként nem csak a Housman projekttel szünt ez meg, hanem szintén a rendszerváltás után a kulturális intézmények elhanyagolásával.

[01:22:40]is az, hogy a Nemzeti Galériáról egyébként horrors sztorik keringtek már a hausman bizottság előtt is, hogy hogy te hogy a képcsarnok és a galériának a különböző terméi azok így hogy vannak karbantartva.

[01:22:53]Az OSK-nak a egyébként gyönyörű Sotrel belső tereinek a karbantartása szintén elhanyagolásra került.

[01:23:01]Ennek köszönhetjük, hogy egyébként a Sozreel, mint belső építészeti és építészeti stílus egyébként meg nyerte magának ezt a teljesen pejoratív értelmet, holott egy nagyon sok építészeti értéket hordoz magában.

[01:23:18]Tehát, hogy nagyon sok merényletet követtek el a vár ellen már a NER előtt is, de az, ami most történt, az egy igazi tördöfés volt a helyi közösségben, közösségek számára már csak azért is, mert a verban lévő kulturális intézmények azok fenyegetettség és felszámolás alatt töltötték az elmúlt tizen sok évet.

[01:23:37]És ha van valami, amivel merény merénylehet merényletet lehet elkövetni a demokratikus érzésekkel szemben, az ugye a a kulturális intézményeknek a felszámolása, illetve kivéreztetése volt.

[01:23:55]Ö és itt jön be az, ami végig így kapizsgált a fejemben, és ami amikor készültem erre a beszélgetésre, akkor nekem így mindig vagy több helyen is felírtam, ez a az intézményeknek és a kulturális intézményeknek és azon belül is a könyvtáraknak a szerepe és azt hiszem, hogy a jó példák az is itt jöttünk valahogy el, hogy mennyire fontos az, hogy legyenek olyan helyek, ahogy te is mondtad, Kinga, ahova úgy tudunk menni, hogy egyrészt egy ilyen judgment free zónan vagyunk, ahol azért megyünk, hogy vagy hogy olvassunk, vagy hogy közös közösséget keressünk magunknak, hogy akár a művészetet szerető, vagy csak egyszerűen a kultúra iránt érdeklődő emberek számára.

[01:24:31]És a könyvtárak azok hagyományosan ilyen helyek.

[01:24:34]Nem sajnos a Szabó Ervin könyvtár struktúrájába se került annyi állami támogatás vagy fővárosi pénz az elmúlt időszakban, amennyi kerülhetett kellett volna kerüljön ahhoz, hogy egy szélesebb portfólió és közösségépítőhelyé válhassanak a tagkönyvtárak.

[01:24:50]De itt van egy hatalmas erőforrás, ami a főváros rendelkezésére áll, és reméljük, hogy lesznek állami támogatások, amik ki tudják szélesíteni egy ezt a portfóliót, de a könyvtáraknak, mint az OSZK, mint a Szobóervény könyvtár és annak a tagönyvtárai, ezeknek a támogatása az alapvető fontosságú ahhoz, hogy hogy legyenek olyan demokratikus intézményeink, ahol ahova bármiért bemehet az ember, és társasjátékozni, hogy ne kelljen feltétlenül a gyerekeknek a tényleg az osztályfőnöki órán oda a izé erőltetni a társas játékot, amikor amúgy beszélgethetnének is.

[01:25:26]Gondolom, hogy ez az a kritika, amit megfogalmaztál, hanem hogy legyenek erre erre jobb gyakorlatok.

[01:25:33]És és ez egy olyan intézményes és fölülről jövő gyakorlat, amit szerintem ami erősíti valójában az alulról építkező közösségeknek a a felemelkedését.

[01:25:42]És ez is fontos, hogy nem szabad démonizálni a felülről jövő kezdeményezéseket sem, hiszen a felülről jövő ö támogatási rendszer az pontosan arra van, hogy egy, hogy lehetőséget adjon az alul jövő kezdeményezéseknek a kibontakozására.

[01:26:02]Egyéb jó példák szerintem persze az ilyen lokál patrióta közösségek, ezek jól szoktak tudni működni.

[01:26:07]azért azt látjuk, hogy ezeknek a hogy a kortársépítészeti központ, ami egy szakmai közösség alapvetően, ö akkor szoktak tudni ezek jól működni, amikor bekapcsolódnak az intéz a politikai intézményrendszerbe, vagy hát a helyi intézményrend, vagy az önkormányzati támogatási struktúrába, vagy az államiba.

[01:26:26]Tehát, hogy ez nagyon fontos, hogy hogy nagyon ritkán Magyarországon, ahol nem olyan a kultúrája mondjuk az adományozási rendszernek, mint Amerikában, ahol az ember egyszerre hat felé adományoz, akkor ott itthon nehezebb fönntartani ezeket közösségi egyébként szerintem ez is változik.

[01:26:43]Szóval most már azt látjuk, hogy a médiumok, amiket fogyasztunk, azoknak egy nagy része közösségi fönntartású.

[01:26:50]szívesen élnék egy olyan világban is, ahol a könyvtárainknak is adományozhatunk például sokkal többet, és és ezzel közösségek fölemelhetik a saját tagyvtáraikat.

[01:27:01]De ezt akartam kiemelni, hogy akkor válik szerintem igazán jó gyakorlá egy konkrét példa, amikor amikor látjuk azt, hogy be tud illeszkedni az intézményrendszerbe, és nem csak egy ilyen állandó renegált helyzetben van a társadalomban.

[01:27:15]Azér szerintem rengeteg ilyen nekem a zuglói közösségben egy csomó ilyen apró ö kisebb akár 10 fős közösség, halkutató közösség meg satöbbi.

[01:27:26]A Rákos Rákos Patakért közösség, ahol nagyon kedves dolgok vannak és programok és bármikor lehet hozzájuk csatlakozni, és ezek elképesztően fontosak.

[01:27:38]Köszönöm.

[01:27:40]Kinga itt az utolsó kérdés jogán szerintem a coach énedhez fordulnék.

[01:27:44]ezen gondolkoztam edig, hogy melyik melyik életedet céloz itt meg a a végén.

[01:27:50]Úgy indítanám ezt, hogy tessék az emberit az emberit.

[01:27:53]Jó, az a kocsinád az ugyanúgy az emberinek a része.

[01:27:57]Abból a gondolatból indultam ki, hogy itt a gyászfel dolgozó csoportoknál sokszor említed azt, hogy azért van szükség az embereknek, hogy egy ilyenben részt vegyenek, mert ott ez a nem vagyok egyedül élmény, ez ez megképződik, merthogy egyébként gyakran egyedül maradnak a gyászolók ugye a a fájdalmukkal, és hogy ennek részben okai az eltűnő ritusok ugye a a világunkból, tehát hogy nincsenek meg azok a kapaszkodók már, és egyébként is essünk túl rajta gyorsan.

[01:28:23]Én azt gondolom, hogy ez sok más élethelyzetre is igaz, és nem kell, hogy egy ilyen nagyon súlyos élethelyzetről beszéljünk, mint mondjuk a egy szerettünk elvesztése, hogy te egyébként látsz-e ebben valami változást itthon így a a karriered során, hiszen már millió csoportot építettél, facilitáltál a az elmúlt, tehát az a a ami amióta ebben a szakmában tevékenykedsz, hogy nagyobb igénye van-e az embereknek abban, hogy bármilyen módon inkább csoport ban próbálják egy kicsit a problémáikat megoldani.

[01:28:56]Tehát eltűnőben van-e ez a 10 millió individuum mítosz esetleg Magyarországon és hogy mit tanácsolnál annak, aki aki most esetleg ennek a beszélgetésnek kapcsán így vézen felbuzdulva úgy érzi, hogy többet egyrészt többet akar tenni a közösségéért, vagy jobb közösségibb életet akar élni.

[01:29:12]Milyen dolgokra figyeljünk oda?

[01:29:16]Most köszi, hogy ilyen hosszan vezetted fel, mert olyan dolog jutott eszembe, amire nem számítottam.

[01:29:21]Amikor elkezdtem azon gondolkozni, hogy hogy lehet közösségekkel jobban lenni, akkor először azt tűnt fel, hogy én én sokat dolgoztam a feminista mozgalomban és abbal kapcsolatban is voltak kritikáim, hogy ez a work life balance, ez tényleg work meg life, és hogy akkor jöttem rá, hogy ez a life ez egy sokkal nagyobb spektrum.

[01:29:39]Tehát azt gondoljuk, hogy a magánélet az az otthoni élet, de hogy például az egy sokkal összetettebb része a közösségi élet, a társaságélet, tehát nagyon sok része van, és hogy ebből mindig csak egyet hangosítunk ki, ami otthon zajlik a családban.

[01:29:52]És amikor így elkezdtem így így akkor a kócsi énemmel mondom, hogy amikor így ilyen életterületekről beszélünk a azokkal, akik mondjuk rendszerezni akarnak valamit az életükbe, akkor akkor is az van, hogy nagyon dualisztikusan gondolkodunk, és valahogy nincs benne a kultúránkban az, hogy egyébként az életünknek egy nagyon értékes része, hogyha valami közösséghez is kapcsolódunk, és hogy nem nem a hobbi, meg nem a szabadidő, meg nem az énidő, meg nem ezek a keretezésekbe tud ez még létre étrőlni, hanem hogy egyszerűen egy egy ugyanolyan életterület, mint a magánéletnek egy másik területe, meg a munkánk, tehát hogy hogy ennek nincsen ilyen önálló entitása valahogy ilyen tudatosan.

[01:30:31]És hogy és hogy ez milyen jó, hogyha ez így el tud kezdődni már azzal, hogy így így tudjuk mutatni, hogy vannak olyan közösségek, amikbe lehet csatlakozni.

[01:30:39]És egyébként ez egy ugyanolyan az a a a életünk teljességéhez hozzáadó szelet, mint mint az, hogy most van-e munkánk, vagy van-e milyen az anyagi helyzetünk, vagy milyen az egészségünk, vagy egyébként mit csinálunk a családunkba.

[01:30:52]Tehát hogy hogy valahogy ennek a szerepét egy kicsit jobban tudatosítani, szerintem az egy fontos dolog, hogy hogy ez így ezt így lehet keresni, ebbe lehet lenni, tehát hogy ez ez egy ez egy legitim entitás.

[01:31:05]A másik dolog, amit így kicsit ki is szélesíteném, hogy és itt kapcsolódnék a terekhez, hogy a gyászcsoportokban is azt mondjuk, és egyébként szerintem bármilyen közösségre igaz, hogy nem feltétlenül azt csináljuk, hogy közösséget hozunk létre, hanem létrehozzuk azt a teret és és azt az időt, amiben nem jöhet létre az a fajta kapcsolódás, mert rohan társadalomban vagyunk, mert különféle elvárásoknak kell megfelelni, mert dualisztikusan gondolkodunk arról, hogy munkánk van meg magánéletünk.

[01:31:36]és hogy ha létrehozzuk azt a teret meg az időt, ahova az ember azért megy oda, hogy valamilyen témán keresztül kapcsolódjon ahhoz, amiben szeretne, a gyászcsoport is olyan, hogy nagyon sokan úgy jönnek, hogy életükben nem voltak csoportba, de közben a legsérülékenyebb élethelyzetükben meg így mernek nyitni, de bármi más lehet ilyen, hogy életemben nem voltam csoportban, de fel velem vállalni magamból valamit, ami amin keresztül tudok kapcsolódni, és hogy ha ezt meg tudjuk csinálni, akkor valójában a dolog már működik.

[01:32:03]Csak, hogy a közeget kell létrehoznunk ahhoz, hogy ez így el tudjon kezdeni működni, mert nagyon sok szempontból van ellehetetlenítve.

[01:32:12]És akkor inkább csináljuk ezt, és legyen tere, meg legyen egy dedikált ideje, amire amikor valaki azt gondolja, hogy szeretne jönni, akkor tud, és akkor az már így működésbe lép.

[01:32:20]És szerintem én hiszek ebben, hogy ez egyébként zajlik, csak hogy a zajlásnak a körülményeit hozzuk létre, és az meg tök jó.

[01:32:29]Köszi szépen.

[01:32:29]Reflektálnátok erre?

[01:32:31]Teszem.

[01:32:32]Igen.

[01:32:33]Nem, nem bírom.

[01:32:33]Nem bírom megállni.

[01:32:36]Szóval ez a reklám, hogyha valaki egy ilyen közeget szeretne, akkor szeretettel várjuk a játszóházban, ha Budapesten vagy Debrecenben, és reméljük, hogy még majd más településeken is.

[01:32:49]És igen, szerintem azért persze nem a hobbi, és lehet önmaga jogán közösséget keresni, de azt gondolom, hogy a játék, vagy akár más közös cselekvés, közös tevékenység, az azért szuper, mert mert megadja a beszédtémát, mert mert oldja azt a fajta szorongást, hogy vajon engem most el fognak-e fogadni.

[01:33:09]Itt vannak szabályok, amíg én azokat betartom, játékszabályok.

[01:33:14]Ühüm.

[01:33:15]Addig addig addig én teljes jogutja vagyok ennek a csapatnak, és aztán majd utána lehet bográcsozni, meg meg lehet politikai mozgalmat szervezni.

[01:33:25]De de itt jól el lehet kezdeni ezt piciben.

[01:33:28]De előbb játszunk.

[01:33:28]Igen, ez szerintem nagyon-nagyon jó végszó volt, és nagyon szépen köszönöm nektek.