Jelen hetilap 49:44

Árad a Tisza, de mi lesz a levonulás után? – Menyhért Anna a befagyott társadalmi traumákról

magyar társadalomtraumainterjútörténelemválasztásokközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Árad a Tisza, de mi lesz a levonulás után? – Menyhért Anna a befagyott társadalmi traumákról
tl;dr
  • A Tisza-áradás metafora kettős: a változás mellett rombolást és helyreállítási kényszert is jelöl, ami a magyar társadalom állapotára vetíthető.
  • Menyhért Anna szerint a feldolgozatlan történelmi traumák (Trianon, holokauszt, 1956, rendszerváltás) „befagyasztották” a társadalmi fejlődést, fogékonnyá téve a politikai manipulációra.
  • A NER 16 éve alatt a problémaartikulálást büntették, ami „tanult tehetetlenséget” és félelemalapú mozgósítást eredményezett, de ez a hatás mára kifulladt.
  • A gyógyulás kulcsa a „traumapátia”: a saját áldozati narratíva helyett a másik traumája felé fordulás empátiával, amit Magyar Péter bocsánatkérése indíthat el.
  • Az oktatásban és új műfajokban (pl. videójátékok) rejlő prevenciós lehetőség segíthet megtanítani a manipulációval szembeni ellenállást.
  • A kétharmados felhatalmazás kockázatát a TISZA részvételiségre építő, kihelyezett társadalmi kontrollja (applikáció, közösségi média) ellensúlyozhatja.
  • A megosztottság áthidalásához a Fidesz-szavazók félelmeit is kezelni kell, mert ők a változást saját maguk elleni megtorlásként élhetik meg.
  • A rekord választási részvétel a hosszú passzivitás után felgyülemlett feszültség szelepnyitásaként értelmezhető, ami aktivitásba fordult.

    „Az árvíz az nem csupán az áradás és az áramlás, hanem az valami olyannak a jelképe is, aminek veszélyes oldala is van, mert az árvíz után károk maradnak, esetleges rombolás és helyreállításra van szükség.” – Menyhért Anna

Részletes összefoglaló megjelenítése

A Tisza-áradás mint metafora: eufória és a levonulás utáni kérdések

A beszélgetés kiindulópontja a TISZA Párt kampányában központi szerepet játszó „Árad a Tisza” szlogen értelmezése. Menyhért Anna – író, kutató, egyetemi professzor, aki 15 éve foglalkozik társadalmi traumafeldolgozással – kifejti, hogy az áradás nem csupán az áramlást és a változást jelképezi, hanem egy veszélyes oldala is van: az árvíz után károk maradnak, rombolás történhet, és helyreállításra van szükség. Ez a metafora rávetíthető a magyar társadalom jelenlegi állapotára.

„Az árvíz az nem csupán az áradás és az áramlás, hanem az valami olyannak a jelképe is, aminek veszélyes oldala is van, mert az árvíz után károk maradnak, esetleges rombolás és helyreállításra van szükség.” – Menyhért Anna *

A választások utáni három hétben, különösen a május 9-i parlamenti alakuló ülésen tapasztalt eufórikus hangulatot Menyhért Anna a „befagyott áramlatok” koncepciójával értelmezi. Elmélete szerint a magyar társadalomra jellemző, hogy az elmúlt 100 évben annyi feldolgozatlan kollektív trauma halmozódott fel, hogy soha nem volt idő ezeket egymás után feldolgozni. Ez a feldolgozatlanság „befagyasztotta” a társadalmi fejlődést, és fogékonyabbá tette a társadalmat a politikai manipulációra. Az áradás ezzel a befagyással szemben hatott, képes volt elsöpörni valamit, amit máshogyan nem lehetett.

A befagyott társadalmi traumák természete

Történelmi traumák rétegei

A beszélgetés során azonosításra kerültek a főbb történelmi traumák, amelyek feldolgozatlanul maradtak:
- Trianon: máig feldolgozatlan trauma, amelyről az Orbán-kormány törvénye gyakorlatilag kimondta, hogy feldolgozhatatlan. A kormány folyamatosan életben tartotta ezt a sérelmet, ami regresszált állapotba taszította a társadalmat és rontotta az együttműködési képességeket.
- Második világháború és a holokauszt: rendkívül sok sérülést okozott, de utána hallgatási periódus következett be. A holokauszt-túlélők nem beszéltek zsidóságukról, a társadalom nem fordult feléjük megértéssel.
- Kommunista diktatúra és 1956-os forradalom: szintén feldolgozatlan maradt.
- Rendszerváltás (1989-90): lehetőség lett volna a szembenézésre, de túl friss volt a váltás, és a társadalom még nem volt gyakorlott abban, hogyan kell ezt kezelni.

„Soha nem kaptak ezek a fájdalmak úgymond elismerést, hanem mindig valami másba átfordították társadalmi szinten.” – Menyhért Anna *

A befagyás mechanizmusa

A traumák befagyása azt jelenti, hogy a fájdalmak soha nem kaptak elismerést, hanem mindig valami másba fordultak át. Trianon után például a revansista korszak újabb lendülettel sodorta bele Magyarországot a második világháborúba – nem volt megállás, elgondolkodás, csak a vesztes oldal sérelmi retorikája aktivizálódott újra és újra. A holokauszt után hallgatás következett, a felszín alá nyomva az előző korszak traumáját, majd jött egy újabb a rendszerváltással.

A NER 16 éve és a tanult tehetetlenség

Miért tartott ilyen sokáig a NER?

Menyhért Anna szerint már a köznevelési törvény legelején látszott, hogy „nagyon nem lesz jó”. Sok hullámban gondolták ezt emberek, hangot is adtak neki, mégsem sikerült változtatni – egészen mostanáig. A kutató a „tanult tehetetlenség” pszichológiai fogalmával magyarázza ezt: ha valakit túl sokszor ér retorzió, már akkor sem próbálja meg elkerülni a rosszat, amikor lehetősége lenne rá.

A problémaartikulálás büntetése

Az elmúlt 16 évben a problémaartikulálás kifejezetten büntetendő volt. Ha valaki – akár orvos, akár pedagógus – kritikát fogalmazott meg a saját környezetében, megtorlással kellett szembenéznie. A kormány a túl hangos kritikusok ellen karaktergyilkosságot indított a propagandagépezeten keresztül. Ez a műsorvezető, Énodi Molnár Dóra megfogalmazása szerint „a legnagyobb kínzásokat” okozta.

A félelem alapú mozgósítás

Az Orbán-kormány erőteljesen rájátszott a történelmi traumák triggerelésére – például Trianon megidézésével. A 2022-es választásokon az ukrajnai háborúval kapcsolatos valós félelem még átfordította a választási eredményt, de ez a hatás mára kifutott. A Fidesz már nem talált hatékony ellenségképet, és csak abban tudott mozogni, hogy valaki ellen mozgósítson, nem valaki mellett. Ez Menyhért Anna szerint tipikus tünete egy traumatizált társadalomnak.

A gyógyulás útja: traumapátia és társadalmi párbeszéd

A traumapátia koncepciója

Menyhért Anna saját fogalma a „traumapátia”, amely a trauma felé nem apátiával, hanem empátiával fordulást jelenti. Lényege, hogy ne mindig a saját áldozati narratívánkkal foglalkozzunk, hanem forduljunk oda a másik traumája felé, és értsük meg, milyen következményekkel jár, ha odafordulunk vagy nem fordulunk oda.

„A trauma felé nem apátiával fordulás, hanem empátia, és hogy a másiknak a traumája felé fordulás – nem mindig a sajátommal, az áldozati narratívával, hanem odafordulni a másikhoz.” – Menyhért Anna *

A bocsánatkérés mint első gesztus

Magyar Péter miniszterelnöki beszédében elhangzott bocsánatkérése – mindazoktól, akik hátrányt szenvedtek az elmúlt időszakban – Menyhért Anna szerint nagyon fontos első gesztus. Sok országban ez indítja el a szembenézést és feldolgozást. Ezt követően azonban mögé kell tenni oktatási programokat, civil pályázatokat, kutatói jelentéseket, és akár törvényeket is az emlékezettel vagy megbocsátással kapcsolatban.

A „bystander” jelenség és az „upstanderré” válás

A beszélgetés fontos fogalma a „bystander” (kívülálló szemlélő). Valószínűleg ha az emberek túl sokat látták mások szenvedését, maguk is visszahúzódnak, mert nem tudnak aktivizálódni. Erre léteznek tréningek, amelyek azt tanítják, hogyan lehet valaki „upstander” – olyan személy, aki kiáll mások mellett, miközben saját magát is megvédi. Ez most különösen nagy kihívás a magyar társadalom előtt.

A trauma mint prevenció

Menyhért Anna hangsúlyozza: a traumákkal való foglalkozás nem öncélú, hanem prevenció. Ha létrejön az infrastruktúra, és az oktatásba is bekerül, a gyerekek már egészen kicsiként megtanulhatják, hogyan kell ellenállónak maradni a manipulációval szemben.

Oktatás és új műfajok a traumafeldolgozásban

Az oktatási rendszer felelőssége

A traumák feltáratlanságáért elsősorban az oktatási rendszer a felelős: a gyerekek már az imprinting korukban sem kapják meg azt, hogy mivel kellett volna szembenézniük az ősöknek. A történelemoktatás jellemzően a „véres dolgokat” tanítja – hányan pusztultak el egy háborúban, milyen borzalmak történtek –, de érzelmi tartalom nélkül, és anélkül, hogy megtanítaná, hogyan lehet védekezni az ilyen manipulatív hatásokkal szemben.

Videójátékok mint a traumafeldolgozás eszközei

Menyhért Anna kifejezetten új műfajokat javasol a traumafeldolgozáshoz, például videójátékokat. Példaként említi a „Mission US” című amerikai sorozatot, amely az amerikai történelem nehéz időszakait dolgozza fel. Ezekben a játékos egy kamasz gyerek szerepét kapja, és személyes érintettséget él át, miközben a játék biztonságos távolságot is nyújt. Ez olyan, mint egy „vakcina vagy oltás” – meg lehet érezni, mi történik, és közben meg lehet tanulni, hogyan lehet újra felállni, erősnek maradni, és kivédeni a triggerelő hatásokat.

„Mint egy ilyen vakcina vagy oltás, úgy egy kicsit meg lehet érezni, hogy mi történik, és akkor parallel meg lehet tanulni, hogy hogyan is lehetne aztán védekezni, vagy újra fölállni és erősnek maradni.” – Menyhért Anna *

A kétharmad kockázatai és a társadalmi kontroll

Erős vezető – régi minta?

A műsorvezető felveti a kétharmados felhatalmazás kockázatát: Magyar Péter nagyon karakteres, erőteljes vezetőként került miniszterelnöki pozícióba, hasonlóan Orbán Viktorhoz. A magyar történelemben gyakran került erős apa-figura vezető pozícióba – kérdés, hogy ez determináltság-e, vagy Magyar Péter ki tudja-e kerülni ezt a mintát.

Menyhért Anna szerint eddig Magyar Péter nem ezt a szerepet játszotta, hanem a „népmesei legkisebb fiú” vagy „Ludas Matyi” szerepét, aki szembeszáll a hatalommal. Orbán Viktorral ellentétben – akiben soha nem volt korrekciós készség – az első jelek alapján Magyar Péter más típusú vezetőnek tűnik, aki reagál a visszajelzésekre és változtat.

A kontroll kihelyezése a társadalomra

A parlamenti ellenzék gyengesége miatt a kontrollfunkció ki van helyezve a társadalomra, a közösségi médiára. A TISZA erős részvételiségre épít: a Tiszavilág applikáció, a közvetlen kapcsolattartás a választókkal, a közösségi médián keresztüli megszólítás mind egyfajta közvetlen társadalmi kontrollt jelentenek. Menyhért Anna reméli, hogy ez a kontroll kint marad a társadalomnál, és ha lesz egy normális ellenzék, rá ugyanúgy érvényes lesz.

A kulturált átadás-átvétel hiánya

A kétharmaddal kapcsolatos félelem jogos: a mechanizmusnak kellene változnia, hogy a kisebbség is megkapja a létszámához illeszkedő arányszámot, ne nullázza le a többség. Menyhért Anna hollandiai példával illusztrálja a másik végletet, ahol a sok kispárt instabil kormányzati struktúrát hoz létre, ami kormányozhatatlanná teszi az országot.

A megosztottság áthidalása

Két tábor – két trauma?

A traumafeldolgozás kapcsán felmerül a kérdés: a Fidesz-szavazók traumáival is foglalkozni kell-e? Menyhért Anna kapott olyan visszajelzéseket, hogy „ne a fideszesek traumáival foglalkozzunk” – ez is mutatja a két táborra szakadtságot. Szerinte az elmúlt 16 évre vonatkozó bocsánatkérés és a történtek nyilvánosságra kerülése, valamint egy kompenzációs struktúra elég lehet, de a traumapátia koncepcióját alapvetően a történeti traumák feldolgozására dolgozta ki.

A Fidesz-szavazók félelmei

Fontos szempont, hogy a korábbi Fidesz-szavazók egy része azt gondolhatja, hogy a mostani változás ugyanaz a mechanizmus, ami eddig volt – csak most velük szemben. Már meg is jelent ez a retorika: egyesek az 50-es évekbeli „padláslesöprésekhez” hasonlítják a várható elszámoltatást.

„Ő azt fogja gondolni, hogy ez ugyanaz a mechanizmus, ami eddig történt. Csak most vele szemben.” – Menyhért Anna *

A gyászfolyamat és az újratanulás

A 16 év elvesztegetett időszakként való megélése egy gyászfolyamat része. Sokan külföldre kényszerültek, a nulláról kellett kezdeniük. Egy egész generáció nőtt fel úgy, hogy nem látott mást – a 20 éveseknek újra kell tanulniuk, hogyan működnek normálisan a dolgok. Ez az újratanulás összekapcsolható a traumákkal való szembenézéssel.

Szimbolikus gesztusok és a TISZA kommunikációja

Erős szimbolika

Menyhért Anna kiemeli a TISZA erős szimbolikáját: az 1848-as hagyományokhoz való visszanyúlás, a reformkor, a Tisza, a szigetek, az áradás – mind olyan elemek, amelyek a Trianon előtti korszakhoz kapcsolódnak. A „Ne féljetek” szlogen és a „Van helyed” üzenet egyaránt fontosak.

A Kossuth téri jelenet

A beszélgetés részletesen kitér a parlamenti alakuló ülés napjának szimbolikus eseményeire: ahogy az olajágat vivő menet elindult a térre, lebontották a kordonokat, jobbról és balról is jöttek az emberek – ez rendkívül erős képi világot teremtett. A vízen való átkelés („Árkon, bokron át”) és a kis zenész gyerekek szimbolikus odavitele mind olyan gesztusok, amelyek a történeti traumák újraélése ellen hatnak.

„Ez a gyaloglás Nagyváradra, az is egy ilyen teljesen unikális gesztus, és pont a sebzett ország, Trianon ellenében – a határon át gyalog menni, fizikailag ott lenni.” – Menyhért Anna *

A részvételiség intézményesítése

A kormányzati struktúrában Tarr Zoltán társadalmi és civil kapcsolatokért felelős feladata, valamint Radnai Márk részvételiségért és a Tisza-szigetek életben tartásáért való felelőssége azt mutatja, hogy a TISZA erősen épít a szimbolikára és a közvetlen választói kapcsolatra. Menyhért Anna szerint jó, hogy ezek a kérdések több helyen is megjelennek a kormányzati struktúrában – oktatásban, társadalompolitikában, kulturális kapcsolatokban.

A gazdasági háttér és a Stockholm-szindróma

A műsorvezető felveti a kérdést: vajon létrejött volna-e ilyen elsöprő győzelem, ha a gazdasági folyamatok nem lennének ennyire kedvezőtlenek? A GDP növekedésének hiánya, az emberek elszegényedése mindig a kormányok ellen fordítja a választókat. Ugyanakkor Menyhért Anna felhívja a figyelmet a Stockholm-szindróma jelenségére is: sokan elhitték a manipulatív üzeneteket (ukrán háború, rezsicsökkentés), és nem kötötték össze a romló életkörülményeiket a kormányzás minőségével. A háborútól való félelem, a félelem alapú politizálás sokakat megtartott a Fidesz oldalán.

1956 mint lehetőség a közös emlékezésre

A beszélgetés végén szóba kerül, hogy az 1956-os forradalom közelgő kerek évfordulója lehetőséget teremthet a múlttal való szembenézésre. 1956 azért különleges, mert itt egyértelmű a külső ellenség (a szovjetek), és a rendszerváltás óta lezajlott történelemértelmezési vita – ma már világos, hogy forradalom volt, nem ellenforradalom. Ez megkönnyíti a közös emlékezést, ellentétben más történelmi eseményekkel, ahol a megosztottság mindig jelen volt.

„Az mindig könnyebb, hogyha egyértelmű, hogy ki volt a felelős. Ezért van az, hogy az emberek egy természeti katasztrófát sokkal könnyebben tudomásul vesznek.” – Menyhért Anna *

Civil kapcsolódások és a traumapátia projekt

Menyhért Anna jelenleg is keresi a kapcsolódási lehetőségeket magyarországi civilekkel és kutatókkal. Van egy uniós pályázatuk „Traumapátia” címmel, 30 résztvevővel 20 országból – ennek eredménye májusban derül ki. Ha nyer, labor munkák és konferenciák indulnak több országban, és ehhez nagyon jó lenne egy magyar pilot projektet kapcsolni. A kutató korábban tanított szociális munkásoknak traumatudományt, kulturális traumákat elemezve könyveken, filmeken keresztül – ugyanazon „vakcina” elv alapján, hogy megérteni anélkül, hogy közvetlenül érintett lenne valaki.

A rekord részvétel mint fordulópont

A választásokon tapasztalt rekord részvétel azt mutatja, hogy az emberekben valami megmozdult, a korábbi közöny aktivitássá alakult. Menyhért Anna szerint ez a közösségi mozgósítás eredménye, de hosszú folyamat előzte meg: 2011-ben még a parlament előtt álltak a szülői hálózattal, és nem értették az emberek, mi a baj az oktatási törvénnyel. A sok elbukott kísérlet egyik oldalon növelte a passzivitást („úgyse érdemes”), a másik oldalon viszont felgyülemlett a feszültség, míg végül „nyílt egy szelep, és sikerült”.

Záró gondolatok

A beszélgetés végén a műsorvezető kiemeli: kivételes lehetőség ez a pillanat, hogy a korábban elmulasztott munkát elvégezzük és befejezzük. Menyhért Anna írásai – amelyek a menyhertanna.phu oldalon olvashatók – részletesen foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. A traumapátia pilot projekt esetleges elindulásáról a közönséget is tájékoztatni fogják, és néhány hónap múlva érdemes lehet visszatérni a témára, amikor már látszik, elindult-e valódi társadalmi párbeszéd.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „a jelen. Tyék meg azt.” – Valószínűleg a Jelen hetilap támogatási felhívásának torzult szakasza, a pontos szöveg nem rekonstruálható.
  • „Van Bód is, Kriszta is” – Nem egyértelmű, kikre utal a beszélő. Lehetséges, hogy a TISZA kormányzati struktúrájának további szereplőire, de a nevek nem azonosíthatók egyértelműen.
  • „menyhértnak, ott is van phu oldalon” – A weboldal címének torzult változata, a kontextus alapján a „menyhertanna.phu” lehet a helyes alak.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Szeretettel köszöntöm a nézőket, hallgatókat.

[00:00:02]Ez a Jelen közéleti magazin podcastja.

[00:00:04]Énodi Molnár Dóra vagyok.

[00:00:06]Mielőtt elkezdenénk aktuális adásunkat, kérem, ha még nem tették, iratkozzanak fel YouTube csatornánkra, illetve ha támogatásra érdemesnek tartják a munkánkat, akkor a jelen.

[00:00:18]Tyék meg azt.

[00:00:18]És akkor most bele is vágok a friss adásba.

[00:00:20]Árad a Tisza, Árad a Tisza.

[00:00:23]Mennyiszer hallottuk ezt most az elmúlt másfél két évben?

[00:00:26]Ez egy nagyon érdekes és erőteljes szlogán, merthogy az árvíz az nem csupán az áradás és az áramlás, hanem az valami olyannak a jelképe is, aminek veszélyes oldala is van, mert az árvíz után károk maradnak, esetleges rombolás és helyreállításra van szükség.

[00:00:46]Ezt a metaforát bontja ki itt ülő vendégem, Menyhért Anna író, kutató, egyetemi professzor, aki több írásában is veszegeti ezt a problémakört.

[00:00:59]Köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásunkat.

[00:01:01]És akkor talán már ki is találták, hogy arról fogunk beszélni, hogy a helyreállításnak milyen lehetőségei vannak, milyen szakaszai vannak, hogy kell ennek nekiállni, és egyáltalán a magyar társadalom ezután a 16 év után hogyan tud egészséges irányba fordulni.

[00:01:21]az értelmezésedben tulajdonképpen, hogyha most nézünk rá erre a választások utáni három hétre és hát különösképpen a május 9i a parlamenti alakul ülésre, ami ugye átalakult egy ilyen csodálatos fesztiválba, ahol mindenki táncolt és örült, mi zajlik a magyar társadalomban?

[00:01:42]Én úgy értelmezem ezt, én előtt elmondom, hogy én traumakel foglalkozom most már 15 éve, tehát ez a szakterületem és a társadalmi traumafeldolgozással.

[00:01:56]És nekem volt egy olyan koncepcióm, hogy a befagyott áramlatok, hogy a magyar társadalomra kifejezetten jellemző az, hogy annyi annyi feldolgozatlan kollektív társadalmi trauma történt az elmúlt 100 évben, hogy soha nem volt idő egyiket a másik után feldolgozni, hogy ez gyakorlatilag így befagyasztotta a társadalmi fejlődést, és emiatt egy társadalom sokkal végtelenebb mond mondjuk politikai manipulációra.

[00:02:25]És akkor mikor először így elgondolkoztam ezen, hogy mi is ez az áradás, akkor rögtön arra gondoltam, hogy ez valami, ami így szembegy ezzel a befagysal, és hogy ennek most ez az eufórikus hangulata zajlik, hogy ez az ár, az áradás képes volt elsöpörni valamit, amit máshogyan nem lehetett.

[00:02:48]Ugye a friss pszichológiai irányzatok már beszélnek arról, hogy az egyén lelkében is vannak örökölt traumák, örökölt sorsok.

[00:02:59]A társadalom lélektan is hasonlóképpen néz ki, tehát mondjuk egy ilyen áramlás az régebbi rétegeket tud ki árasztani.

[00:03:10]Igen.

[00:03:10]Igen.

[00:03:10]Tehát, hogy vannak olyan ilyen úgynevezett trigger szituációk, amikor aktivizálódnak a korábbi traumák, és például az Orbánkormány evvel nagyon erőteljesen erre rájátszott, hogy a posttrianon a traumát megidézte.

[00:03:29]És ugye az egy máig feldolgozatlan trauma, amiről az Orbánkormány vagy tehát a a Trianonról szóló törvény gyakorlatilag azt is mondja, hogy feldolgozhatatlan.

[00:03:41]És akkor így ezt folyamatosan életben tartották, és ez egyre egyre jobban a társadalmat egy kicsit olyan regresszált állapotba taszítja, és az együttműködési képességek azok egyre rosszabbak lesznek.

[00:03:55]És ez az áradás, ezt most ugye most ezt megszüntette, meg azt szeretném elmondani, hogy az egyéni és a kollektív vagy társadalmi trauma közötti összefüggés, az egy ilyen nagyon érdekes terület, hogy ez hogy is van, de igazából szerintem úgy van, hogy akkor alakul ki társadalmi trauma, amikor már túl sok ember egyénileg nem tudott valamivel megbirkózni, és akkor nem marad erőforrás arra, hogy hogy segítsünk egymásnak, és akkor senki nem marad, aki odafordul ahhoz, akinek mondjuk valami problémája van, akkor nincs hogyan feldolgozni.

[00:04:34]És ezért ez az áradásképzet, ez nagyon erősen rájátszott erre meg szerintem a Magyar Péternek ez a szloganja is, hogy ne féljetek.

[00:04:43]Tehát ez a kettő így együttm, de ugyanakkor továbbra ott marad az a kérdés, hogy akkor mi lesz ezekkel a szigetekkel?

[00:04:50]Most a szigeteket, tehát most ebbe a szimbolikába maradva a szigeteket az ár ellte, vagy csak összekötte, és hogyha levonul az ár, akkor utána mi fog történni?

[00:05:03]Ühüm.

[00:05:03]Egy picit beszéljünk akkor ezekről a traumákról, amik amik befagytak.

[00:05:08]Oké.

[00:05:09]említett Trianon, de ott van ugye a második világháború, a holokauszt és a kommunista diktatúra is maga 56-os forradalmával.

[00:05:22]Hogyan lehet ehhez egyáltalán hozzáállni?

[00:05:24]Mit jelent az, hogy ezek lefolytódtak és befagytak?

[00:05:27]Tehát praktikus szinteken ez olyan dolgot jelenti, hogy soha nem kaptak ezek a fájdalmak úgymond elismerést, hanem mindig valam másba átfordítottak társadalmi szintet.

[00:05:40]Tehát például Trianon után a revísta korszakban egy újabb lendülettel belesodrodott Magyarország a második világháborúba.

[00:05:51]Tehát nem volt egy ilyen megállás, egy elgondolkodás, hogy ezt hogy is lehetne egy történetbe foglalni, csak a vesztes oldalnak a folyamatos ilyen sérelmi retorikája újra és újra aktivizálta.

[00:06:04]Akkor mondjuk a második világháború és a holokaust nagyon-nagyon sok sérülést okozott, de utána egy egy hallgatás következett be.

[00:06:16]Tehát akár a holokauszt túlélőkről, a zsidó családok, akik nem beszéltek arról, hogy ők zsidók, vagy hogyha megnézi az ember mondjuk ennek a szocialista korszaknak a egyes regényeit, akár ha mondhatok ilyen példát, mondjuk Szabó Magda, a gyerekeknek szóló regényeiben, nagyon sokszor vannak csonka családok, egy egy egy de nem derül ki, hogy ez egy veterán, vagy hogy a háborúban meghaltak, hanem Csak olyan természetesen ugye van egy egy hiány, amiről nem esik szó, hogy ez miért történt, hogyan zajlott, vagy a társadalom nem fordult oda a holokauszt túlélőkhöz, a visszatérő holokauszt túlélőkhöz megértéssel, és akkor bekövetkezett ez a hallgatási periódus, és ezek mindig felszín alá nyomják az előző korszaknak a traumját, és jön egy újabb a rendszerváltása És ebből a szempontból egy lehetőség lett volna.

[00:07:16]Most a 899-90-esre gondolok, hogy ez megtörténjen ez a szembenézés.

[00:07:22]Szerintem igen, csak ott valahogy ilyen túl friss volt ez a váltás, és még túlságosan gyakorlat volt ez a társadalom abban, hogy mit kell ezzel csinálni.

[00:07:32]És hosszan gondolkoztam ezen, hogy ez a ner elmúlt 16 év, hogy miért tartott ez ilyen soká?

[00:07:42]Tehát, hogy nagyon hamar látszódott.

[00:07:42]Én gyakorlatilag a köznevelási törvény a legeslegelején látszódott, hogy ez nagyon nem lesz jó.

[00:07:51]Tehát én azt például elolvastam és én gondtam, hogy nagyon-nagyon nem lesz jó.

[00:07:54]És sok-sok hullámba emberek gondolták, hogy ez nem lesz jó, és hangot adtak neki, és mégse sikerült.

[00:08:02]És most eljött egy olyan pont, amikor ez sikerült.

[00:08:06]Tehát, hogy miért, mi történt?

[00:08:11]Egy picit a múltban maradva mi az, amit be tudsz azonosítani?

[00:08:18]hogy elakasztotta ezeket a szembenézési pillanatokat, az oktatás, vagy az embereknek ez a eleve meglévő ilyen nagyon individualista attitűdje.

[00:08:27]Ezt ugye gyakran mondják és kutató szakemberek, hogy hogy Magyarországon elég erősek ezek a individualista attitűdök, és nem összefogással meg egymás segítésével próbáljuk megoldani a dolgainkat, hanem mindenki a saját házában akar maradni és a saját életét élni, és nem foglalkozik a szomszéddal.

[00:08:53]Ö miközben egyébként látszik, hogy a sikeresebb társadalmakban sokkal több az ilyen problémamegosztás, meg a együtt könnyebb a közös a kisközösségek, ugye, de szerintem ez már egy következmény.

[00:09:07]Hát például Magyarországon, de minden traumatizált országban vagy nagyobb csoportban nagyon erős ez a ez a kétatúság, ez a mi meg ők vagy ti.

[00:09:21]És akkor ez a ez a szembenállásos felállás, amit nagyon nehéz áthidalni.

[00:09:28]És hogyha egy társadalomba az emberek túl sokat nézték a másoknak a szenvedését, miközben a sajátjuk is zajlott, akkor már egy idő után nem tudják, hogy ezeket hogyan hogyan kell áthidalni.

[00:09:42]Tehát én nem gondolom, hogy ez egy individ, sőt hát én éltem Hollandiába, Ausztriába más, és szerintem a magyar, hát ha szabad ilyen általánosító dolgot mondani, a magyarok kifejezetten kedvesek, odafordulóak, megértőek, de csoportszinten, társadalmi szinten nem működnek hatékonyan, azt gondolom.

[00:10:06]Tehát például van egy példa erre, amikor Hollandiában laktam, Hágában volt egy ilyen eset, hogy egy bevándorló családon, nem tudom hallottatok-e róla, hogy egy bevándorló családot vissza akartak küldeni az eredeti országokban, már sok már sok-sok ideje, tehát sok éve ott laktak, és akkor Hollandiában van egy ilyen középkorral visszavezethető szokás jog, hogyha valaki a templomba bemegy, és ott ott zajlik az istentisztelet, akkor nem lehet őt hivatalos intézkedésnek kitérni, s majdnem három hónapig éjjel nappal ment istentisztelet egy hágai templomba, és ez alatt aztán lett egy társadalmi vita, és megváltoztattak egy csomó rendelkezést, és ez a család ott maradt.

[00:11:00]És én nem gondolom, hogy az a család az sokaknak barátja lett volna ott, hanem volt egy ügy, amivel nem értettek egyet, és megszervezték, hogy mindenhonnan érkeztek emberek, és ilyen egy-egy ilyen két órára beültek, meg kell, aki tartja az istentiszteletet, és kell, aki ott hallgatóság, és ez megvalósult.

[00:11:19]És akkor gondoltam, hogy ez mennyire jó, de hogy van-e erőforrásunk nekünk ilyesmire, és van-e törvény, amit nem törölnek el aztán egy tolvonással, hogy tényleg van egy olyan hely, ami ami egy védelmet biztosít egy esetleges állami rossz intézkedéssel szemben.

[00:11:43]Az, hogy ezek a traumák nem lettek föltárva, és nem néztünk szembe velük, az oktatási rendszer múlik elsősorban, tehát hogy nem kapják meg már a gyerekek a imprinting korába, korukban sem azt, hogy mivel kellett volna szembenézni az ősökkel.

[00:12:00]Igen, nagyon igen.

[00:12:00]A civileken, a a civil szerveződéseken, az oktatáson és hát a a jogrenden, az intézkedéseken.

[00:12:14]Tehát például a Magyar Péternek ez a bocsánatkérése, amit a a beszédében tett, hogy mindazoknak, akik valamilyen módon hátrá mindazoktól, akik hátrányt szenvedtek itt az elmúlt időszakban, ő bocsánatot kért.

[00:12:29]Ez egy olyan gesztus, ami egy első gesztus.

[00:12:31]Ez nagyon nagyon nagyon jó.

[00:12:31]És na sok országban ez az első, ami elindít egyfajta szembenézést, feldolgozást, és akkor utána mögé kell tenni oktatási programot, civileknek meghirdetett pályázatokat akár, hogy ezzel foglalkozzanak.

[00:12:52]És hát általában szoktak lenni ilyen kutatók, akik ezzel foglalkoznak, összeállítanak egy jelentést, az akkor ugye bekerül a döntéshozókell, és akkor van, ahol törvény is van, tehát emlékezettel kapcsolatos törvény, vagy megbocsátással kapcsolatos törvény.

[00:13:07]Így, így valahogy így.

[00:13:10]É az oktatásról még annyit, hogy ez, hogy sokan nem szeretik ezt a traumadolgot, hogy most már jöttek nekem a kommentek posztjaimban, hogy most már örüljünk, hogy most már ne foglalkozzunk ezzel, de szerintem muszáj vele foglalkozni, mert ez prevenció.

[00:13:28]Tehát akkor legközelebb már ez nem történhet meg, hogyha ezzel elkezdünk foglalkozni, létrejön ez az infrastruktúra köré oktatásba is bekerül, és a gyerekek már egész kicsiként megtanulják azt, hogy hogyan kell ellenállónak maradni ezzel szemben.

[00:13:50]És hát nekem van erre egy koncepcióm, am úgy neveztem el, hogy traumapátia, ami a tehát, hogy a trauma felé nem apátiával fordulás, hanem empáti, és hogy a másiknak a traumája felé, tehát nem mindig a sajátommal, az áldozati narratívával, vagy hogy ez milyen nehéz, vagy hogy senki nem fordul oda hozzám, hanem hogy odafordulni a másikhoz, és megpróbálni megérteni hogy annak mi a következménye, ha odafordulok, és annak mi a következménye, hogy nem fordulok oda.

[00:14:26]Ez nagyon érdekes, amit mondasz.

[00:14:29]A miniszterelnök első beszédében Magyar Péter arról is szót ejtett, hogy hogy oda kell fordulnunk egymáshoz, és hogy azok a haragok meg konfliktusok, amik a politika miatt kialakultak, és amit ugye szított is a a Fidesz, hogy minél nagyobb legyen a polarizáció és a egymás közötti szakadék, azt valahogy be kéne ezt a szakadékot temetni, és oda kell fordulnunk.

[00:14:59]a fideszes családtagok felé, meg a szomszédok felé.

[00:15:04]Ez ez ugye egyszerre jelent meg a bocsánatkéréssel.

[00:15:10]Igen.

[00:15:10]Hogy ezek nem egymásnak ellentmondó üzenetek.

[00:15:12]Igen, szerintem nagyon nehéz, mert olyan kommentet is kaptam, vagy hát üzenetet, hogy hát hogy hát azért a ne a fideszesek traumáival foglalkozunk, és akkor tehát megint ez a tábor, hogy két tábor van, hogy a másiknak rossz, az nem baj.

[00:15:28]Nekem rossz az baj, hogy hogyan lehet ezt áthidalni.

[00:15:31]Én szerintem az elmúlt 16 évre vonatkozóan ez a bocsánatkérés és a a a hogyha most jön tényleg egy olyan, hogy nyilvánosságra kerülnek, hogy pontosan mi történt, az lehet az lehet, hogy elég, vagy egy kompenzációs struktúra vagy ennek a feltárása, és nem elfelejtve azokat, akik a 16 év alatt próbáltak ellenállni, de amire én ezt a koncepciót kitráltam, az alapvetően a történeti traumáknak a feldolgozása.

[00:16:06]Tehát, hogy megnézni azt, hogy egy történeti korszakban ott az emberek mit élhettek át, mert manapság hát a történelemben leginkább az ilyen véres dolgokat tanuljuk, nem?

[00:16:16]hogy akkor ennyien ebbe a háborúba, ennyien pusztultak el, ilyen bozalmak, de hogy csak úgy tanuljuk, nincs hozzá odatéve a az az érzelmi tartalom, és ezt nagyon óvatosan lehet csak csinálni, mert azért sokkolni se kell a gyerekeket.

[00:16:34]És szerintem erre kifejezetten új műfajok kellnek, mint például videójátékok, amik egy ilyen nagyon érdekes történeti témákat fel lehet dolgozni videójátékkal, és bizonyos aktivitást adnak a annak, aki játszik, mert ő is azért cselekvő pozícióban van, nem a teljesen kiszolgáltatott, és akkor mint egy ilyen vakcina vagy oltás, úgy egy kicsit úgy meg lehet érezni, hogy mi történik, és akkor parallel meg lehet tanulni, hogy hogyan is lehetne aztán védekezni, vagy újra fölállni és erősnek maradni, és utána ki is védeni ezeket a az ilyen manipulatív, triggerelő hatásokat.

[00:17:20]Van valami előzmény, vagy más országban már kialakult gyakorlat, amire ezt a traumapátiát építed?

[00:17:27]Hát a traumapátiát azt úgy én találtam ki, de van egy nagyon jó ilyen történeti videójátéksorozat, az a neve hogy Mission US, hogy Amerika, az amerikai történelemnek a a nehéz időszakairól.

[00:17:43]videójátékok, az oktatásb használják, nagyon jók, ingyenes, meg lehet nézni, Mission Jo, ez a weboldal címe.

[00:17:48]És akkor hát ez erről írtam én egy tanulmányt, amiben ezt a traumapátiát így felvezettem, hogy ezt így mit is csinálnak ezek a játékok.

[00:17:58]Tehát, hogy például van olyan, hogy akkor őslakos indián törzseknek minden játékos az mindig egy kamasz gyerek, és akkor hát azt azt a szerepet kapod, és akkor kamasz gyerekként az egyik évben még vadásznak meg minden, oké, ünnepelnek, és a következőleg már jönnek be a fehér telepesek, és hirtelen már nincs semmi.

[00:18:24]És akkor abba a játékba bárhogy próbálom játszani, mert nem tudok mit csinálni, mert tehát így ez a történeti hatás.

[00:18:28]És akkor valahogy egy ilyen személyes érintettség, de mégis egy távollét is, mert hát mégis csak egy játék.

[00:18:38]És akkor meg lehet érezni azt, hogy milyen egy kiszolgáltatottság és akkor milyen az, hogyha oda tudok fordulni a másik ember kiszolgáltatottságához.

[00:18:51]Tehát ez még egy nagyon fontos fogalom.

[00:18:53]ez a bystander, ez a közönös szemlélő.

[00:18:58]És hát ezzel is foglalkoztam, mert tehát valószínű, hogyha az emberek túl sokat nézték azt, hogy másokkal baj van, akkor ők maguk is visszahúzódnak, mert nem tudnak úgy aktivizálódni.

[00:19:10]És erre például vannak tréningek, hogy az ember ne maradjon bystander, hanem legyen upstander.

[00:19:17]És hogy ezt hogy kell elérni, hogyha látnak-e akár egy ilyen iskolai bántalmazást vagy bármit, hogy milyen technikák vannak úgy, hogy közben magukat megvédjék, de mégis ki tudjanak állni a a másikak mellett.

[00:19:33]Ez egy nagyon nagy kihívás most a magyar társadalom előtt, mert az elmúlt 16 év, és hát korábban se voltunk ebből a szempontból nagyon jók, de az elmúlt 16 évre mindenképpen el lehet mondani, hogy a problémaartikulálás az kifejezetten büntetendő volt.

[00:19:47]Tehát ha valaki a saját környezetében akár egy orvos, akár egy pedagógus megfogalmazott kritikákat, az a megtorlással kellett, hogy szembe nézzen.

[00:19:58]Ráadásul ugye a kormány úgy működött, hogyha valaki túl hangosan fogalmazott meg kritikákat, akkor egy karaktergyilkosságot indított el a propagandagépezeten keresztül.

[00:20:12]Ugye ez okozta a legnagyobb kínló kínzásokat, hogy úgy mondjam.

[00:20:18]Hogyan lehet ezt feloldani, hogy egyrészt megjelent ugyan Péter szlogjai között a Ne féljetek, de közben mégis csak erre kondicionalizálódott a társadalom az elmúlt 16 évben, hogy milyen technikák vannak arra, hogy ez ez így feloldódjon.

[00:20:36]És különösképpen azért kérdezem ezt, mert ha valamiben így Magyarország gyerekcipőben jár az a lélekkel való tudatos ö terápiák, a a pszichiátriai ellátást például csak, hogy ilyen szimbolikusan kiemeljem azt a területet, ami elsorvadt az elmúlt időszakban, az pont a lélek meg a a különböző terápiás lehetőségek állami elsorvasztása.

[00:21:03]Hát több kórházban is be kellett csukni osztályokat, meg menekültek el innen az orvosok, akik ezzel foglalkoznak.

[00:21:12]A tanult tehetlenséget akartam mondani, ami egy ilyen pszichológiai fogalom, a egy eredeti kísérlet volt egyébként, hogyha így túl sokszor a hiszem, hogy kutyákkal volt ez is, áramütés, vagy valamilyen ütés éri a kutyákat, akkor már később meg se próbálják elkerülni akkor se, hogyha a már lehetne.

[00:21:33]Tehát, hogy az ember így megtanulja, hogyha túl sokszor jött valamire retorzió, akkor már nem próbálja meg újra.

[00:21:42]És szerintem most egy tényleg egy ilyen fordulópont van, hogy hogy meg lehetett próbálni, hogy megtörtént, de hát nyilván nem mindenkivel.

[00:21:51]Tehát továbbra ezek a beidegződések, hogy hogy mondhatom-e szabadon a véleményemet a munkahelyemen, vagy a Facebookra kiteszek valamit, akkor azt ki fogja látni, még lájkolni se fogom merni.

[00:22:07]Ez ezek nem fognak egyik napról a másikra feldolgozódni.

[00:22:09]És még azt szerintem nagyon fontos, hogy hogy aki mondjuk most Fidesz szavazó volt, ez nem biztos, hogy egy ezt a keletrendszert át tudja lépni, hogy ő ugyana feltételezem, de láttam egy pár ilyen reakciót meg a emberektől így hallottam, és hogy ő azt fogja gondolni, hogy ez ugyanaz a mechanizmus, ami eddig ami eddig történt.

[00:22:37]Tehát csak most vele szembe fogni Csak most vele szembe.

[00:22:40]Igen.

[00:22:40]Igen, már meg is jelent ez retorikai szinten, amikor azt lehet hallani, hogy hát most ez ugyanaz lesz majd a mint amikor a a padlásokat söpörték le, az elszámoltatásra mondják ezt meg a azt próbálják megjeleníteni a nyilvánosságban, hogy Magyar Péter az egy ilyen 50-es évekbeli bosszú hadjáratot fog az előző rendszernek a szereplőivel szemben elindítani, tehát ott is visszanyúlnak a történel Igen, mert ez az elsöprő dolog, ez valóban nem biztonságos, tehát ez a kétharmad, hogy én értem, hogy erre most szükség volt és de de az mindig abban ott a veszély, hogy akkor fordul egyet és megint vissza.

[00:23:24]Tehát hol vannak azok a dolgok?

[00:23:26]az a az a kulturált átadás átvétel, amit látnánk nyilvánosan, hogy leülnek, hogy kezet fognak, hogy tehát, hogy nem az, hogy Magyarországon az nagyon jellemző még régen én a József Attila körnek voltam az elnöke, és részt vettem ilyen bizottságokba, ahol a József Attila díjakról satöbbi szavaztunk.

[00:23:49]Hát ez most már huszon valahány éve volt, és akkor mindig mondtam, hogy de nők nincsenek, vagy hogy van?

[00:23:56]Tehát hogy van az, hogyha van egy többségi csoport, akkor az a kisebbségi csoportnak nem hagyja meg az ő létszámához illeszkedő arányszámot, hanem lenullázza.

[00:24:09]Tehát ez nem így kéne, hogy működjön, hanem a kisebbség az azért kisebbség, mert ott van.

[00:24:13]És akkor most éppen nem az ő véleménye, ami a többségi vélemény, de attól ő még egy létező csoport, és neki kellenek esélyek, kellenek lehetőségek, legyen ez társadalmi csoport, legyen ez politikai csoport.

[00:24:28]Most most megint úgy tűnik, hogy visszaf, tehát ez jog ez alapot ad félelmekre, hogy a mech a mechanizmusnak kellene változnia, hogy legyen sok jó jelölt, és akkor az emberek választhassanak.

[00:24:45]Mondjuk másik véglet mondjuk a Hollandia, ahol akkor a végtenség, ezek a kispártok hónapokig jön.

[00:24:52]Igen.

[00:24:52]És egy instabil kormányzati struktúra jön létre.

[00:24:56]ami kvázi kormányozhatatlanná teszi az országot.

[00:25:02]Abban hogyan lehet ezt a traumapátiát elindítani okosan és megfontoltan, hogy tulajdonképpen most az áldozati oldalról is van egy identitás megingás, mert akiket megsértett ez a rendszer, vagy akik áldozatai voltak a a ennek a 16 évnek, azoknak is végül is kialakult egy szembenálló identitás, és most egyszerre fellazultak a kereteknek.

[00:25:28]Nem, nem tudjuk, hogy mihez kell igazodni.

[00:25:32]Hogyan lehet ezt a szemléletmódot becsatorni?

[00:25:36]Szerintem abszolút az, hogy hogy ezeket be kéne vonni jobban.

[00:25:38]Nekem ez a véleményem.

[00:25:41]Tehát volt most ez a hála nektek, tehát ez a Karácsony Gergelyynek a megemlékező mi volt ez ilyen esemény, hogy ne felejtsük el azokat a civileket, akik olyan a szél, nem?

[00:25:52]Tehát, hogy hála nektek, tehát hogy annak vége van, de hát ennek nincs vége.

[00:25:57]Tehát azokkal az emberekkel, akik így megtörtént és az egyéni egzisztenciájukat érintett, állásokat vesztettek-e, el, vagy teszem azt külföldre mentek.

[00:26:10]Ott ott ennek még úgy nincs vége.

[00:26:12]Az a hála az nem vonja be az embereket szerintem.

[00:26:19]Tehát, hogy valamilyen más módon kell ezt ezt kitalálni.

[00:26:23]Ez nagyon ezek ilyen komplex kérdések és és tényleg így nagyon elkezdett foglalkoztatni, hogy ezt hogy lehetne kitalálni a legjobban, hogy ezt hogyan kellene megcsinálni, hogy a hogy olyan erősödést lehessen, hogy ne lehessen még egyszer egy ilyen egy ilyen korszak.

[00:26:44]Hol látod a Magyar Péter által felvázolt kormányzati struktúrában ennek a párbeszéd elindításnak a helyét?

[00:26:50]Mert azt látjuk, hogy Tar Zoltánnál is van egy társadalmi és civil kapcsolatok kért felelős feladat, illetve Radnai Márk, aki a részvételiséggel és a Tiszaszigeteknek a az életben tartásáért fog majd felállni, illetve azért, hogy a választókkal közvetlen kapcsolat legyen, és a vélemények mindig megjelenhessenek a döntéshozásban, hogy ennek kell egy ilyen hivatalos struktúra, amiben ezzel indul ez Van Bód is, Kriszta is és az, hogy ezek az tehát én nekem az tetszik, vagy kicsit az is megfog, hogy ilyen nagyon erősen ezekbe a szimbolikákba gondolkoznak.

[00:27:29]Tehát már a Bód is Kriszta a kezetektől.

[00:27:31]Ez a van helyed, az is egy nagyon fontos szlogán.

[00:27:36]Ezek a Tisza, a szigetek, az áradás az egész, ez az 1848-as szimbolika a a Magyar Péternél nagyon erős, meg ez a reformkar, tehát az nagyon jó, hogy így visszanyúlnak egy a Trianon előtti korszakhoz, és szerintem az is teljesen jó, hogy ezek több helyen vannak a ezek a kérdések, tehát akár az oktatásban, a társadalompolitikában, a a tehát társadalom mozgósításában, a kulturális kapcsolatokban.

[00:28:11]Ez az egész trauma elméletek, amióta ezzel foglalkozom, tehát ez nem olyan, hogy ez így mindent megmagyaráz, de annyira sok területen ott van, és ez a tudományban is látszódik, hogy hogy a médiaelméletek, az irodalom, a jog, a jóátétel, a történelem, mindenhol jelen van ez.

[00:28:32]Tehát én nem tudom ezt így most mármondani, hogy ennek így hol lenne a hely, de valahol jó lenne, ha lenne valamilyen kapcsolódási lehetőség platform, hogy az emberek, akiket érdeklik, akkor esetleg nyitottak, és ezzel lehetne együtt foglalkozni, az is egy megoldás.

[00:28:53]Ugye egyszerre van jelen most az emberekben a ez az eufória, hogy hogy hogy meg kvázi megszabadultak a a bántalmazó kormányzástól, de másfelől ugye ott kint voltunk a Kossuttéren, és azért nem csak az eufória volt jelen van egy erős dühis, egy harag, és ugyanakkor a másik oldal, és elnézve a Fidesz véleményvezéreknek a teljesen elakadt kommunikációját, ki agresszívabb, ki magába fordulóbb, ki elkezdte már a feldolgozást, hogy megnevez felelősöket, de mégis csak azt lehet érzékelni, hogy egy fokozat fokozott indulat van az ő köreikben is, meg egy erős csalódottság.

[00:29:44]Ühüm.

[00:29:44]De ugye ha elindulunk ebbe a traumafeldolgozás irányába, akkor valahogy ezt a teljesen egymásnak ellentmondó és egymástól idegenkedő csoportokat valahogy közös platformra kellene hozni?

[00:30:03]Hát szerintem egyébként ez egy gyászfolyamat is ez a 16 év.

[00:30:05]Tehát én először nagyon örültem, hogy mi volt a választásokon, és aztán egy ilyen szomorúság, és azt is többektől hallottam, hogy de mennyi sok ideig tartott ez, és hogy 10 éve akkor külföldön vagyok, hogy ott a nulláról kezdett kellett gyakorlatilag kezdeni, hogy hogy ezek az ilyen elveszített időszakok, ami mindenkinek, hogy azok a generációk, azok a gyerekek, akik még nem is láttak másfélét, mert most 20 évesek, tehát így ebben nőttek föl, és Csak a újra kéne tanulni, hogy ez hogy működnek normálisan a dolgok.

[00:30:42]És ez összekapcsolható, tehát az újratanulás és a traumákkal szemben nézés.

[00:30:47]Igen, szerintem csak csak úgy lehet, de lehet, hogy ez az én nem tudom mi szót mondjak, hogy én erre, de én a azt gondolom, hogy csak így lehet, hogy ezeket a történeti dolgokat is valahogy a megoldásra fókuszálva, hogy nem a sérelmekre, hogy viszont látva, hogy a másiknak ez nagyon rossz volt, de mégis hogyan lehetne tovább lépni, tehát hogy mikor mikor lesz.

[00:31:16]Mikor mondhatjuk azt, hogy feldolgozott mondjuk egy történeti trauma, hogyha már egy olyan narratívája van a társadalomnak, ahol ez így elhelyeződik, van előtte van maga ez az esemény, van utána, de már így nem töri ketté, hogy mindenki valahogy megbékél ezzel, és nem aktiválható ennyire politikai vagy bármilyen célra, nem triggerelhető az a korábbi sérelem, úgy megnyugszik.

[00:31:47]esetleg esélyt ad a 56-os évforduló, ugye most nagy kerek évforduló lehetőséget teremt arra, hogy bizonyos részével a múltnak szembenézzünk, és azért az 56 is kapcsolódik mélyebb rétegekben a korábbi traumákhoz, mert azért kérdezem ezt, mert például az is egy ilyen nagyon érdekes jellemzője a rendszerváltás utáni Magyarországnak, hogy megosztottság nélküli történelmi eseményekre való emlékezést én nem nagyon láttam.

[00:32:21]Tehát, hogy ilyen nemzeti minimumnak a a jeleit egy-egy történelmi eseménynek a az ünneplésé, de még az 56 az leginkább ilyennek talán.

[00:32:32]Igen, mert azért, mert ott egyértelmű a külső ellenség a hát az oroszok szovjetek.

[00:32:35]Hát akkor ez esetleg még apropót is ad.

[00:32:42]Igen, ott ott az ugye ilyen szempontból könnyebb, tehát hogy világos, hogy mi történt, illetve már lement az a történelemértelmezési csere, ami a rendszerváltás után az ilen nagyon érdekes volt, hogy én akkor voltam gimnazista, és hogy mi volt a történelem könybe, és mi volt utána.

[00:32:59]És hogyha megnézi az ember ezeket a mondjuk képes történelem arról az időszakról, teljesen mást mond.

[00:33:07]Ez parallel egy könyvtáb bemegy az ember és több verzióját látja ennek a történetnek.

[00:33:11]De ugye úgy hívtuk, hogy ellenforradalom.

[00:33:16]Aztán mondta a törtelemtanár a gimnáziumban, hogy nem fogja betenni a tőtelek közé, mert ez nem ellenforradalom.

[00:33:22]De hát akkor még akkor pont még nem is volt forradalom.

[00:33:25]Tehát hogy ez már lement ez a fajta értékelés, ez most már így tiszta.

[00:33:30]És az mindig könnyebb, hogyha egyértelmű, hogy ki volt a felelős.

[00:33:36]Ezért van az, hogy az emberek egy természeti katasztrófát sokkal könnyebben, tudomásul vesznek, mert úgy nem Ami nehéz utána az az, hogyha nem kapnak külső segítséget a katasztrófa után, nem segít, nem kapn meg segítséget, hogy újraépítsék a közösségüket, nincs meg a helyreállítás, de akkor az megint az emberi tényező, nem a nem a katasztrófán múlt.

[00:34:00]Most azt látjuk, és te is említetted kockázatként, hogy mégis csak kétharmados felhatalmazással, egy óriási felhatalmazással választották meg Magyar Pétert miniszterelnöknek és hát azt is látjuk, hogy egy erőtlen ellenzéke lesz, vagy legalábbis még nem talált magára.

[00:34:24]illetve van egy szélső jobboldali párt, ami hát nem a legideálisabb ellenzék ebből a szempontból, hogy ebben milyen kockázatok vannak.

[00:34:34]Most is azt lehet érezni, hogy egy nagyon karakteres, nagyon erőteljes vezető került miniszterelnöki pozícióba.

[00:34:45]Orbán Viktor is ilyesmi volt.

[00:34:49]És valahogy ha azt nézzük a történelmi időszakunkban, hogy mindig valahogy egy ilyen erős vezető, egy ilyen erős apa figura került vezető pozícióba, hogy ez valami determináltság, vagy a Magyar Péter ezt ki tudja kerülni, de lehet, hogy nem tudja kikerülni, mert ez a választói igény fogalmazódik megfelelé.

[00:35:12]Ez milyen kockázatokat?

[00:35:12]eddig ő ezt nem ezt a szerepet csinálta, nem, hanem eddig ezt a népmesei, a legkisebb fiú, a elindul a vándorútra, Ludas Matyi szembeszáll a döbrögivel, de még egy ilyen fizikai hasonlóság is volt egyébként az alkatokban, hogy hogy és eddig ezt csináltá nem tudom, hogy és azon kívül van egy tehát szerintem a Orbán Viktorban sose volt ilyen korrekciós készség, hogy hogy azért lehet szólni, vagy szóltak az emberek és akkor akkor érkezik egy reakció és változtatnak.

[00:35:46]Tehát azért ez nem volt jellemző.

[00:35:51]Tehát nem a az első jelek alapján azt látjuk, hogy nem ilyen típusú vezető lesz.

[00:35:58]Hát hát igen.

[00:35:58]A hát ez egy másik szimbolika, nem?

[00:36:02]A abszolút csak benne van a kockázat azáltal, hogy a kontrollfunkciók a parlamenti oldalon például az ellenzékben nagyon sok hát én nem tudom nagyon sok tehát én úgy látom, hogy a kontroll az ki van helyezve egyébként a társadalomra, a közösségi médiára, és nem feltétlenül az ellenzéknél van a kontrollfunkció, és ez az egész, ahogy zajlik, egy nagyon erős részvételiséggel, tehát ez az applikáció Az sok a Tiszavilág applikáció, akkor ezek az utak mindenhova beszélni az embereket, közösségi médián megszólítani az embereket.

[00:36:42]Tehát egy ilyen közvetlen kontroll van inkább, egy társadalmi kontroll, meg ezek a hát ezek ilyen kreatív részvételi színházpolitika, vagy hogy hívjuk ezeket az ilyen koreografált hát ez a kossuttéri jelenet, ahogy az olají boya elindult befele a térre, lebontották a kordonokat és jobbról és balról is jöttek az emberek.

[00:37:07]Ez olyan erős képi világot jelentett.

[00:37:09]Tehát nem tudom, hogy kinek a nevéhez fűződik.

[00:37:14]Gondolom Radnai Márk, aki rendezés és látott ilyen jeleneteket már a saját munkáján keresztül.

[00:37:20]Talán ő koreografálta, de hát erős, nagyon erős.

[00:37:24]És a vízen is átmentek.

[00:37:26]Tehát ez a mondás, hogy Árkon, bokron, ugye, hogy ott át átmentek és így összeért az egész.

[00:37:31]Nagyon szép volt tényleg.

[00:37:33]meg a kis zenész gyerekeknek is a szimbolikus odavitele.

[00:37:37]Tehát nagyon sok olyan lépés van már rögtön a és hogy ami ez ellen a történeti traumák újraélésével szemben hat.

[00:37:47]Tehát ez a gyaloglás gyaloglás Nagyváradra, az is egy ilyen teljesen ilyen unikális vagy egy egyéni gesztus és pontel ellen a sebzett ország, a trianon, a határon át gyalogakkor menni, fizikailag ott lenni, nagyon sok van benne, nagyon nagyon sok gesztus.

[00:38:11]És ennek én nagyon mindig figyelem, és nagyon örül örülök, hogy ez hát és reméljük, hogy tényleg akkor ez a kontroll, ez ki ez kint marad, és hogyha lesz egy normális ellenzék, akkor őre ugyanúgy ez a kontroll majd érvényes lesz.

[00:38:32]A traumátia elméletendel tudsz kapcsolódni már Magyarországon régóta működő civilekhez, akik hasonló témával foglalkoznak?

[00:38:42]Nem is ilyen széles spektrummal dolgozva, de mondjuk egy-egy történelmi traumára.

[00:38:49]Hát most nagyon várom, hogy itt májusban kiderül egy uniós projektet pályáztunk amiben vannak magyar résztvevők is, hogy 30 résevő van benne 20 országból, és annak ez a címe, hogy traumapátia.

[00:39:01]És a hátha ha az nyerne, ott vannak ilyen labormunkák, több országban konferenciák, tehát ez mondjuk egy ilyen kutatói civil hozzáállás, és ehhez nagyon jó lenne hozzátenni egy ilyen magyar pilot projectet, vagy nem is tudom, hogy kell ezt mondani, tehát egy ilyen kísérleti projektet, hogy ezt hogy lehetne megcsinálni.

[00:39:26]Tehát én nagyon szeretnék kapcsolódni.

[00:39:28]Igen, hogyha valakit ez érdekel, akkor ott vannak a posztok, meg lehet nekem írni.

[00:39:33]Most én így keresem, hogy ezzel hogyan lehetne legjobban foglalkozni.

[00:39:40]Sok korábbi munkád során itt a a Magyar Kutatói szférában már voltak együttműködéseid, akik ebbel foglalkoznak?

[00:39:49]Voltak, voltak abszolút.

[00:39:49]Igen.

[00:39:49]Igen.

[00:39:51]Tehát, hogy ezek élő kapcsolatok van.

[00:39:52]Élő kapcsolatok.

[00:39:52]Igen.

[00:39:53]És akkor és a tehát, hogy van szaktudás, amire lehetne alapozva elindítani azt szaktudás.

[00:39:58]Igen.

[00:39:58]Igen.

[00:40:00]Társadalmi párbeszéde.

[00:40:00]Csak ennek valahogy olyannak is kéne lenni, ugye ez is gyakran elhangzott most a kampány során, hogy valahogy elérje a még a legkiszolgáltatottabbakat is, hogy ne lehessen nélkülük rendszer.

[00:40:14]Tehát így lehetne hát én ugye tanítottam szociális munkásoknak, ilyen traumatudos, tehát egy ilyen mix volt, hogy kulturális traumákról, könyveken, filmeken keresztül elemezve ezeket megnézni, hogy tényleg ez hogy működik.

[00:40:29]Tehát ugyanez a vakcina alapon, hogy hogy megérteni úgy, hogy nem közvetlenül érintett valaki, hanem hogy másokkal ez mit tesz, és utána tudja ezt így tovább vinni a a védekezést, tehát kulturális tanulmányok során, szociális munkásoknál, és akkor lehetne egy kiképezni azokat utána tovább tudják ezeket vinni.

[00:40:57]Az egyik írásodban arra is rámutatsz, csak hogy ennek most mennyire itt van az ideje, hogy rekord részvétel volt a választásokon, tehát hogy valahogy az emberekben valami megmozdult, és a közönny, ami sokakra korábban jellemző volt, az átalakult aktivitásban, hiszen elmentek választan.

[00:41:17]Igen, igen.

[00:41:18]Ezt milyen folyamatnak a következményeképpen írnád le, vagy mi az, amitől ennyire?

[00:41:23]A hát szerintem ez ezek a a társadalmi a közösségi mozgósítás, amikor az emberek, ha valaminek kér De hogy lehet az, hogy korábban is volt egy csomó elkötelezett civil közösség és nem tudte-e így magá szigeteltek maradtak és hát nagyon sokszor az volt, hogy ilyen egyéni érdekek vagy politikai érdekek felülírták, hogy hogy sok volt a a fenyegetés, a retorzió, és most már tényleg elég is volt.

[00:41:53]volt.

[00:41:53]Tehát amikor például hát 2011, akkor én az egyike voltam azoknak, akik kitaláltuk ezt a szülői hálózatot és hálózat a tanszabadságért, és nem értették az emberek.

[00:42:06]Tehát ott álltunk a parlament előtt és mondtuk, hogy ez nem lesz jó ez az oktatási törvény.

[00:42:13]És hát ahhoz ahhoz így rendesen el kellett olvasni, hogy az ember megértse, hogy ebben milyen buktatók vannak beleírva.

[00:42:20]És ez még nagyon korán volt.

[00:42:23]Tehát egy csomó csomó idő és egy csomó elbukt kísérlet, ami az egyik oldalon növeli a a passzivitást, hogy úgy se érdemes, de a másik oldal meg azért csak felgyülemlik, és akkor nyílik egy szelep, és akkor sikerül.

[00:42:36]De itt van ez a ez a tiszaszimbol szimbolika, ez a Petőfi vers, hogy de azért a víz az úr.

[00:42:46]És utána, tehát most vagyunk ott, hogy utána mi lesz?

[00:42:50]Csak nagyon félve kérdezem, hogy rész ilyen részvételi arányban ilyen elsöprő győzelem történik-e akkor, hogyha a gazdaságban a folyamatok nem ilyen kedvezőtlenek?

[00:43:05]Tehát, hogy nincs-e benned az a szkepszis vagy félelem, látva ezt az eufóriát és társadalmi aktivitást és a részvételre való elköteleződést, amit tényleg nem láttunk az elmúlt időszakban, mert ahogy említetted, a civil aktivitás az az ilyen elszigetelt szigetekben folyt, hogy hogy ez tulajdonképpen egy nyersgazdasági adat, ami a háttérben áll, hogy nincs GDP növekedés, szegényednek az emberek, és az mindig hozza mindenkori kormányok akkor a Fidesz szavazókkal, nem?

[00:43:39]Tehát erre mondtják meg a Stockholm szindrómát is, hogy akkor hiába vagy az, hogy nem, hogy nem, nem, tehát, hogy elhitték ezeket a manipulatív dolgokat, hogy az ukrán háborúban meg tehát ezt a riogatást meg a rezsicsökkentést, tehát azért nem mindenki, tehát mondjuk a egy másik nagy része a társadalomnak nem lett mozgósítva, mert nem nem hitték el, és hiába hiába a gazdasági helyzetük romlott, vagy hiába A kórházak, hát azt mindenki tudja, hogy milyenek, és nem kötötték össze a fejükben azzal, hogy ez miért van.

[00:44:16]Vagy ha még össze is kötötték, a háborútól való félelem, az egy fej a félelem alapú, ez a félelem alapú a De sokan mondják, hogy már az milyen jó, hogy ezek az óriás plakátok eltűntek, tehát hogy így nem jön állandóan.

[00:44:30]Az persze egy külön beszélgetést megérne, hogy hogy lehetett az ukránokkal szemben ennyire részvétlen társadalmi állapot létrehozni, miközben nekünk ott vannak az 56-os traumák, és most jelen pillanatban ugyanaz az agresszor, mint akik 56-ban bejöttek és leverték a forradalmat.

[00:44:51]De ugye négy éve és azért a négy évvel ezelti választásoknál akkor jött be pont ez az ukrán háborús dolog, és ott még átfordította, tehát ott egy valós egy valós félelem volt.

[00:45:03]Most már ez kifutott, már nem nem találtak már egy hatékony ellenségképet igazából, és csak azon abban tudtak mozogni, hogy úgy mozgósítani, hogy valaki ellen, nem valaki mellett.

[00:45:19]És ez egy tipikusan ilyen traumatisársadalom tünet, hogy ennyire mozgóítható valaki ellen.

[00:45:29]Hogyan lehet azt most ebben a gyógyulási fázisban valahogy leküzdeni, hogy ez ne egymást újra traumatizáló gyűlöletté váljon, hanem hogy tényleg nem elkerülve a felelősségre vonást, de mégis a túlzott elhajlásokat elkerüljük akár a saját mindennapi életünkben is, hogy nem elfeledve azt, hogy miből voltunk 16 évig, de mégis azért Mert hát ha nem is a megbocsátás jó szó, de hogy az elfogadás, hogy igen, a szomszédom az 16 évig ezt a fideszes berendezkedést támogatta a szavazatával.

[00:46:12]Igen, ez a ez a ez a megértés, tehát valahogy meg kell érteni a hátterét, hogy hogy ez miért történt, és azért történt, mert történetileg már ez így épül föl, és nem volt alkalmas arra ez a társadalom, hogy ezt máshogy csinálja.

[00:46:29]és hogy ezek ezeket a tehát egy komplex infrastruktúrá kell erre, hogy ne az emberek ne szemlélők legyenek, hanem kiálljanak, hogy a másikat megértsék, hogy ne az elhallgatás legyen, hogy legyen ennek törvénye az emlékezethez kapcsolódóan, legyen infrastruktú oktatás meg megjelenjenek, legyenek civil programok, mert például a Trianonhoz kapcsolatban voltak voltak programok azem határok határokon túl vagy vagy próbálkoztak azzal is, tehát valahogy a holokauszt oktatás is elindult, vagy legalábbis civil szervezetek próbáltak a bejutni a a az iskola falai közé, hogy a megértés segítsék.

[00:47:17]Az a az a program az olyan, hogy hogy utazni lehet a határon túli magyar iskolákkal, cserrel kapcsol.

[00:47:23]Ez teljesen szuper jó, de akkor azon a környéken laknak, én nem tudom, szlovákok meg meg osztrákok, akkor őket is látogassák meg, nem?

[00:47:35]És ne erre legyünk így rákötődve, mert így sose sose.

[00:47:39]És az, hogy hogy örökké emlékezni kell rá, így van ebbe a törvénybe az a szöveg ott a posztba idéztem pontosan, hogy hogy ig igen emlékezni kell rá, de de valahogy meg kell oldani hatékonyan, praktikusan, hogy ez most már beépüljön és ne sérelemként.

[00:47:57]És azt is írtam ott, hogy ugye be elköltöztünk Bécsbe, és mennyire annyira jó érzés ott, hogy nagyon sok magyar van, de nem mindenki úgynevezett anyaországi magyar, hogy és ez már ott nem volt lényeges, hogy ő most ő honnan magyar, tehát hogy ő magyar, mert azt a nyelvet beszéli.

[00:48:16]És ehhez szerintem a sok nyelviség ez nagyon fontos, tehát hogy ha az ember sok nyelvet tanul, vagy főleg a mai gyerekek nagyon sok országban már hát ugye mondjuk két külön nyelvet beszélnek a szülők, meg van egy közös nyelvük, mondjuk az angol, és akkor még laknak valami valahol német nyelvű országban, vagy akkor ez négy nyelv minimum.

[00:48:44]minimum zárásképpen annyit összegeznék csak, hogy hogy olvasva az írásaidat, amit szeretettel ajánlok a a nézőknek, hallgatóknak a blogodon, a weblapodon, a mennyhértnak, ott is van phu oldalon.

[00:49:01]És hát ha ez a pilot projekt elindulna, akkor ez úton is jelezzük a közönségnek, hogy be lehet kapcsolódni.

[00:49:12]És hát tulajdonképpen azzal zárom, hogy kivételes lehetőség ez, hogy a korábban elmulasztott így van munkáinkat megcsináljuk és befejezzük, hogy ez milyen sikerrel fog megtörténni.

[00:49:26]Arra esetleg visszatérhetünk egy olyan pár hónap múlva, amikor látszódik az, hogy elindul-e evvel kapcsolatban egy társadalmi párbeszéd is.

[00:49:38]Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál velünk.

[00:49:40]Kösönöm.

[00:49:41]Önöknek pedig minden jót kívánok.