Balázs Andi: Kasszás Erzsiről, családi tragédiákról, iskolai bántalmazásról

[00:00:00]Üdvözlöm önöket, Balázs Andrea, Bóaka fév vendégem.

[00:00:03]Ide ki ismerő és árad belőle az optimizmus, az életkev meg az energia meg minden.

[00:00:09]És ezt én egyszerni imádom benne.

[00:00:13]Az igaz, hogy még mindig úgy lépsz föl mindig a színpadra, hogy meghalt anyukádnak, meg Bajorimlének.

[00:00:25]Igen.

[00:00:26]Dobsz egy puszit.

[00:00:26]Ez hogy néz ki?

[00:00:26]Tehát így hangoltad, vagy hogy amikor egyedül maradok a kezdés előtt egy pár pillanattal, akkor mindig rájuk gondolok, és sajnos bővült a névsorozóta már, mert már apukám is ott van, már a Karinti Marci is ott van, és akkor úgy szoktam, hogy összehívom őket egy ilyen kis csapatba, hogy most nagyon figyeljetek mindenre, amit csinálok, és legyetek velem, hogy jól sikerüljön.

[00:00:50]És akkor így egy puszitok egy pusziti.

[00:00:53]Igen.

[00:00:53]És akkor ez erőt ad.

[00:00:55]Ez erőt ad mindig, mert akkor tudom, hogy biztos, hogy nem vagyok egyedül.

[00:00:56]ők biztos, hogy figyelni fognak.

[00:00:58]Marci nézi a színházi szemmel.

[00:01:00]A szüleim ott vannak, ha elesnék.

[00:01:02]A Lorá Lenke ott van, hogyha valami poént kell mondani.

[00:01:04]A Bajorimi ott van, ha nevetnem kell.

[00:01:08]Mindenki ott van a megfelelő helyen, a megfelelő pillanatban, amikor szükség van rá.

[00:01:12]De mi az, hogy elesni?

[00:01:13]Hát de mit tudom én, történhet bármi.

[00:01:15]Voltak már olyanok az ember életében, hogy hát én elestem.

[00:01:17]Az első bemutatómon a nótikáról, hogy szeressük egymás című darabban.

[00:01:21]De hülye zsögtön.

[00:01:22]Az első az első előadáson segreestem a színpadon, ugyanis bet kellett volna táncolnunk a Straub Dezsővel, így beandalogni, és hát én már akkor is babonás voltam, úgyhogy köpködtem össze-vissza és hát megcsúsztam, amit most is köptem egyet, tehát amit én köptem, azon megcsúsztam és úgy érkeztem meg.

[00:01:40]Így a Dezső kapott el, és hát nagyon röhögtünk, hogy jól indul a pályám, egy csúszás.

[00:01:43]Becsúsztam a pályára.

[00:01:46]Ühüm.

[00:01:47]Na de hát a a te pályát tényleg hát tulajdonképpen ahhoz képest nem végeztél szí nem is próbáltál szívető ugye volt.

[00:01:54]Soha nem is próbáltam.

[00:01:56]De nem is vágytál oda.

[00:01:58]Nem nem igazán.

[00:01:58]Valahogy így nem engem elkerült ennek az egésznek.

[00:02:00]Tehát az én iskolámban, amikor én 99-ben érettségiztem, az hogy valaki színész akar lenni, az nem volt csak én.

[00:02:05]Tehát nem volt, akivől ezt így megdumáljuk, hogy és akkor hallod, hogy az mi van a főiskolán?

[00:02:10]Ilyen nem volt, hanem hogy én tudtam, hogy színész akarok lenni valahogy valamilyen úton, módon.

[00:02:14]Ez hogy a fenébe jött rá?

[00:02:16]Tehát gyomaön éltél 21 évig.

[00:02:19]Tehát ott ott hogy tehát hogy hogy hogy történik egy ilyen?

[00:02:23]Igen.

[00:02:24]Nagyon egyszerű volt.

[00:02:24]Nagyon szerettem már akkor is, hogyha körülöttem jó kedvre derülnek az emberek és nem busonganak és nyomorultkodnak.

[00:02:29]És amikor át megcsináltuk az diákszínátszóban, soha nem felejtem el a Kocsonya Mihály házassága című remekművet.

[00:02:38]Hát ez egy remek vásár.

[00:02:39]Remek.

[00:02:39]Én imádtam.

[00:02:39]És én voltam benne a szomszédasszony mint szerep.

[00:02:41]És akkor nagyon megtapsoltak.

[00:02:43]És az volt az első olyan olyan tapsa, amikor nem a versmondó verseny tapsa, hanem amért, mert valaki mást alakítok.

[00:02:48]És ez olyan erősen hatott rám, hogy azt mondtam, hogy én ezt akarom csinálni, ezt akarom érezni, amit most érzek, hogy hogy azért tapsolnak meg, mert eljátszottam valakit, és nem azért, mert József Attila verset mondtam, és azért is megtapsolnak, de az nem olyan.

[00:03:03]És akkor így egyszer csak így rájöttem, hogy ez lesz az utam valamilyen úton, módon majd majd csak odatekeredik a sorsom, ahova szeretném, bíztam benne.

[00:03:13]És akkor Kis Ildikóhoz jártál.

[00:03:16]Így van.

[00:03:17]Aki egy hihetetlen fazon volt.

[00:03:17]Én meglehetősen jól ismertem.

[00:03:19]Sőt önkben elég jóban is voltunk, tehát ilyen hajnalokig lehetett vele telefonatos vagy órákig.

[00:03:25]Én is aug egyszer Gábor kedvenc történet, hogy már nem jártunk a suliba.

[00:03:29]Gábor óta jó régen és hát ő vele velem volt, amikor vizsgáztam meg minden.

[00:03:38]És amikor már régen már rég nem elköltöztünk már, tehát öt év, és akkor egyszer csak láttam, hogy tanárnő írja a telefonom, Gábor így csinálta, hogy jó, hát beszéljetek, és ő elment bevásárolni, de hogy egy ilyen óriás nagy bevásárlás, tehát ő majdnem két óra hosszáig távol volt, és engem ugyanott talált a telefonommal, ugyanúgy a fotelban, és a tanárnővel beszélgettem, mert hogy olyan volt, hogyha egyszer csak így akart valamit mondani, akkor ő mondta, hihetetlen nagy lelke volt, miközben jó nagy nő is volt.

[00:04:05]Igen ám, igen.

[00:04:05]Nagyon sokat tanultam tőle, hogy hogy viseljem például magam a színpadon, hogy hogy legyek, hogy hogy ne érdekeljen mondjuk az alkatom.

[00:04:13]Az ikikor nagyon sokat segített benne, ugyanis ő elmondta az mindig mondta, hogy nézd meg, hogy én hogy nézek ki.

[00:04:21]Azt mondja, nézz rám.

[00:04:21]Hát én egy jó nő vagyok.

[00:04:23]Azt mondja, a mindennek ellenére az az, amit a van rajtam van, amit meg lehetne változtatni, de nem fogom.

[00:04:28]Nézd meg.

[00:04:30]És tényleg egy klassz nő volt.

[00:04:30]Egy egy olyan ő nagyon nagy energiákkal működött.

[00:04:35]színpadon is, magánéletben is elképesztő lélekember volt, és nagyon hamar megtanultuk azt tőle, hogy nekünk nem jár semmi, ami ezzel jár a színházzal.

[00:04:44]Ez nem jár senkinek.

[00:04:44]Ez borzasztóan csodálatos és felemelő dolog, hogy én esténként fölmehetek a színpadra.

[00:04:51]Ezt például nagyon megtanultam tőle, és ezt mindig szajkózom és mondom is, hogy hogy ez egy nagyon nagy adomány volt, hogy azt így a fejünkbe verte, hogy hogy esténként amikor fölmegyek a színpadra, akkor ez semmi semmi mint egy nagyon nagy megtiszteltetés.

[00:05:04]Ezt úgy kell felfogni, a próbát is és az előadást is, hogy köszönöm, hogy ezt csinálhatom és nem valami mást kell.

[00:05:12]De te az alkatodon sokáig problémáztál?

[00:05:16]Soha nem problémáztam.

[00:05:16]És ezek voltak, amik még jobban megerősítettek benne, hogy emlékszem, hogy volt olyan óra, amikor már az egész osztály ott volt, és akkor leültette az osztályt, és végignézte, hogy akkor kiket vett föl.

[00:05:27]És akkor így emlékszem, hogy így mosolyogva így végignézett rajtunk, és tényleg minden volt.

[00:05:30]Az izmos fiú, a kicsi furcsa fiú, a nagy magas lány, nagy cicikkel, a kicsi alacsonylapos, a furcsa orró, furcsa én az óriás homlokú pufi ott voltam, és így emlékszem, hogy végignézőtő és azt mondta, tökéletes, mindenki tökéletes.

[00:05:44]Így kezdte és mi úgy fogtuk föl, hogy tényleg jók vagyunk, mindenki tökéletes.

[00:05:48]Nem kellett senkivel harcolnunk, egymásért voltunk, és ettől csodálatosan működött.

[00:05:53]Nagyon értett hozzánk.

[00:05:55]nagyon értett hozzánk, és mindent tanított, nem csak azt, hogy én, hogy énekeljek el egy dalt, vagy hogy jöjjek ki, hanem hogy bemész, úgy kellett őt várni a próba elején, hogy mindenkinek ki volt készítve a próbaszoknya, mert nem lehetett tudni, hogy az fiút vagy lányt alakítunk majd valamikor.

[00:06:11]A magas sarkúcipő, tiszta a köröm, tiszta a haj, mosolygunk, és nem az van, hogy ilyen elszenvedjük ott magunkat.

[00:06:19]Ezt mindig leellenőrizte, körbejött, megnézett, meg megsimogatott mindenkit, és utána kezdtünk csak dolgozni.

[00:06:27]Na de ti bemutattátok a Fat Piget?

[00:06:30]Igen.

[00:06:31]Ugye kövér disznó, ami Hát te játszottad a címszerepet.

[00:06:37]Még játszom?

[00:06:37]Még van.

[00:06:37]Ja, még van is.

[00:06:37]Még van is.

[00:06:37]Jó.

[00:06:37]Háb mi van?

[00:06:40]Milyen régóta?

[00:06:41]Yegy az már.

[00:06:41]Igen.

[00:06:41]Igen.

[00:06:41]Szóval, hogy hogy hát ami azért mégis csak pont arról regél, hogy ezeknek az alkatoknak nem mindig jó.

[00:06:51]Igen, de én vagyok a példa, hogy de és pontosan ezért vállaltam el, mert van, amikor meg igenis működik, és az a legfontosabb.

[00:06:58]Én nagyon, nagyon, nagyon sok levelet kapok azután, az előadás után.

[00:07:02]Én olyan előadás még nem volt ebből, pedig már most az 50, nem tudom hanyadiknál tartunk, hogy ne kaptam volna egy nagy csokorlevelet.

[00:07:08]És nem csak ilyen alkató nőktől, hanem férfiaktól, azt vörös kicsi lapos csajoktól, hosszú magas szőkéktől, mert pont azt boncolgatja ez a színdarab, hogy ha magunkat úgy fogadjuk el, ahogy van, akkor áttörhetetlen gát van körülöttünk, amire nem tudki belekötni.

[00:07:26]Ugye ez arról szól, hogy egy ilyen menedzser jóképű pasi bevállal egy kövérnőt, és és a barátai nem hajlandók elfogadni, hogy hát ugye ennek dukálna egy ilyen bombázó, és hogy mér egy ilyennel, és állandóan fúrják a csajt.

[00:07:42]Igen, igen.

[00:07:43]Ami hát nem vezet ugye jóra aztán hát igen.

[00:07:45]Vagyis hát de, mert a lány egyszer csak fölemelt fejjel azt mondja, hogy neked még nagyon sokat kell dolgozni magadon.

[00:07:51]Van benne a végén a monológomban egy kedvenc mondatom, amit imádok, amikor az van, hogy bár csak segíthetnék rajtad valahogy, de nem tudok.

[00:07:58]Csak te segíthetsz magadon, de igazad van.

[00:08:00]Nem hiszem, hogy képes vagy rá.

[00:08:01]Az emberek nem születnek boldognak, vagyis hát nem hiszem, hogy úgy lenne, és nem oldhatjuk meg a világ összes baját, de választhatunk és dönthetünk, vagy legalábbis megpróbálhatjuk.

[00:08:09]És ez a dolog kettőnk között nekem ért annyit, hogy megpróbáljam, de az igazság az, hogy érek annyit magamnak, hogy elmenjek, mert elmegyek.

[00:08:17]Ez annyira ilyen mondatokat mond az ember.

[00:08:21]Hát nem is ilyen gyönyörűen, de az én tíédzser koromban, amikor volt egy fiú, aki nagyon tudtam, hogy nagyon tetszek neki, és már tök szerelmes belém, de nem jön el velem sehova, mert azt fogják mondani, hogy miért ezzel a pufi lánnyával, akkor én ezeket a mondatokat már elmondtam, csak nem ilyen szépen.

[00:08:37]De neked ez a puffiság, ez alkat.

[00:08:37]Tehát te tulajdonképpen már mit tudom én, pár évesen is.

[00:08:44]Absolút, hát 10 éves voltam.

[00:08:44]Anyukám mindig mondja, hogy akkor bufattam meg, csak nem nőttem hozzá.

[00:08:47]De hogy tényleg, hogy úgy, úgy olyan én kis tenevész gyerek voltam, és akkor egyszer csak így jött ez a genetikailag, és az egész családom ilyen kerek és gömbölyű.

[00:08:54]Tehát nálunk nagyon kevés olyan ember van a családban, aki nagyon vékony.

[00:08:58]Tehát, hogy mindenkinek volt egy kis úgymond feleslege.

[00:09:02]Bár szerintem csak nagyobb felületen vagyok szép, mint a többiek.

[00:09:07]De hogy de hogy tehát igen, nekem ez így volt.

[00:09:10]Tehát a kis kamaszkoromtól kezdve soha nem zavart.

[00:09:13]Mármint, hogy olyan nem volt, vagy nem, nem emlékszem olyan nagy kirívó ilyen magamba fordulásokba, hogy miért, vagy nem tudom én.

[00:09:21]De azt tudom, hogy egyszer volt egy nyár, amikor fogtad magad, azt lefogytál 10 kg és bement 15 15-öt, bocsánat.

[00:09:28]És azért, mert nem direkt csináltam, hanem próbáltuk a lamancsa lovagját az icsi kastély kertjébe, és hát egész nyáron az a nagyon durva 40 fokos meleg volt, és Nagy Zoli isten nyugtassa, csodálatos színész kollégánk, az mondta egész nap, hogy jaj mit ezt Nusinak hívott, nusi, mit fogunk enni?

[00:09:44]Mondom egy banánt meg vizet, mert hát olyan meleg volt, hogy semmit nem kívánt az ember.

[00:09:48]És lejött rólam 15 kg, és boldogan besétáltam az évadnyitóra egy ilyen slankított ruhába meg minden.

[00:09:54]És a Karinti Marci, mikor meglátott, azt mondta, hát beteg vagy?

[00:09:59]Mondom, nem biztos.

[00:09:59]Mondom, igen, akkor mi van veled?

[00:10:01]Ne hüljüljél meg.

[00:10:01]Mondom, nem fogok.

[00:10:03]Na jó, hát én egy barna pufi nőtre szerződtettem h belőled.

[00:10:05]Meg lesz egy átlagos barna.

[00:10:07]Nem, nem, nem, ezt nem.

[00:10:09]Adjatok neki egy zsíros kenyeret.

[00:10:12]annyira nevettem rajta, hogy más igazgató ugye pont, hogy gyepálja a színészeit, vagy hát remélem, hogy nem, de hogy hallottam már olyat, hogy azt mondja, hogy figyelj ebből egy kicsit, mert jövőre te leszel Júlia és hát nagy a hát Kerényi Miklós Gábornál lehet tudni, hogy igazgatói irodájában volt egy mérleg, hogy oda kell, és azt mondta, hogy hogy mit tudom én most hasalok, hogy hány kilót, hogy akkor kapod meg a szerepet, hogy lefogysz 8 kg és lemérte.

[00:10:38]Igen, hát van olyan, meg van olyan szerep is, ami megköveteli, de én azért nagyon hamar rájöttem, mivel hogy már nagyon fiatalon olvastam a drámákat, akkor azért úgy rájöttem, hogy még ez a Shakespeare is olyan csodálatos karakterszerepeket írt, amikben nem mindenki olyan, mint Júlia, hanem van ennek anyja, és meg van dadája.

[00:10:58]Szóval, hogy így, hogy láttam, hogy azért a drámaírók nem mindig azt írják meg, hogy nem tudom, a srác az magas és szőke és kékszemű, és a lány meg egy ilyen nokedli, hanem hogy vannak olyanok, ak hát egyébként szerintem egy kövér is lehet, ugyanúgy szerelmes, mint Júlia.

[00:11:16]Tehát egyszer nagyon is izgatna egy olyan előadás, hogy egy Kövér Júlia meg egy kövér Rómo, akiket ugye a Boteró festett, tudod ez a izé.

[00:11:25]És az igaz, hogy Shakespeare a kedvenc szerződ?

[00:11:30]Nagyon szeretem.

[00:11:30]Igen, mert hogy minden van benne.

[00:11:32]Lehet rajta sírni, lehet hosszosan gondolkodni, hogy most mi van a háború?

[00:11:36]Hú, hát azt én a Shakespeare által tudtam meg, mi az, hogy az a háború, amire gondolok, amikor gyerekkoromban gondol az ember a háború, hogy a férfiak ott lövik egymást és akkor sírnak az asszonyok, mert gyerekként így képzeled el a háborút.

[00:11:48]De Shakespeare úgy tudta megírni, hogy értelmet nyert számomra, hogy az háborúzás az egy sokkal összetettebb dolog és sokkal nagyobb dolgokat mozgat meg, mint azon kívül, hogy mennek és ugrálnak az árokba, amit láttam akkor a tévébe, vagy olvastam egy képregénybe.

[00:12:05]És a Shakespeare volt az, aki így megértette velem, hogy ennek van nem az nem szép, de van mindig egy oka, van egy vége, van egy közepe.

[00:12:12]Tehát ez egy érdekes dolog.

[00:12:14]Ez volt a háború, a szerelm.

[00:12:16]Hát azt azért ő tudja a legjobban megmondani, hogyha a szerelmet körülírni.

[00:12:20]Tehát amikor tínédzser koromban már nyiladoztam ugye a férfiak felé, és akkor már nem tudtam még kimondani én, hogy mit gondolok, de ő megmondta helyettem.

[00:12:28]És akkor olyan szeretettel nyitottam ki egy-egy szerelmes vallomást, amit írt, hogy a jó dolog a Shakespeare.

[00:12:34]Nagyon És te Jahud szerelmes voltál fiatalkor.

[00:12:38]Jaj nagyon.

[00:12:38]Én mindig.

[00:12:38]Hát én a világba szerelmes sok fiúba vagy egy fiú.

[00:12:41]Hát nem azt hiszem összesen életemben háromba, de abba nagyon belőlük.

[00:12:43]Hú nagyon puszul.

[00:12:47]Na melyik volt az első?

[00:12:47]Milyen volt?

[00:12:48]Hát nem mondom el a nevét, de nagyon ne mondd a nevét.

[00:12:51]Hát úgy se ismert ember.

[00:12:54]Nem, nem jó.

[00:12:54]Hát akkor meg nem nagyon az volt, ami nagyon sok tíédzserrel előfordult az életben, hogy abban voltam szerelmes, aki nem volt belém, és az volt belém szerelmes, akibe én soha.

[00:13:03]És akkor ezzel így elvoltunk, és emlékszem, hogy volt otthon ugye focicsapat, és akkor mindenki szerelmes volt az egyik csatárba, és mindenki őt nézte.

[00:13:12]Várjál, az otthonfoci csapat az mi?

[00:13:12]Hogy azt igen, de a Ja, hogy úgy nyomaendrő azt hittem, hogy gonfoci csapat rendes ilen rúgták a bőrt és akkor mi csajok kimentünk és ott ültünk a padon, és néztük őket és az egész olyan idli volt és ott a csapatkapitány nagyon szerelmes volt belém én ott néztem őtek tényleg ő volt a lányok kedvencet, ilyen szőkehajú volt és nagy kék szemek és nagyon tudott futni meg minden.

[00:13:34]Viszont volt egy csodálatos Pisti nevű labdaszedő fiú, akit nem engedtek soha a pályára, de én abban voltam, ő belé voltam nagyon szerelmes.

[00:13:42]Egy furcsa fiú volt, de nagyon okos és nagyon jókat lehetett vele beszélgetni.

[00:13:46]És én sokkal szívesebben sétáltam vele a ligetbe, mint ezzel a fiúval.

[00:13:50]És az a nekünk az ott ez nagy szerelem is volt a Pistivel nagyon.

[00:13:54]De ez később is jellemző volt, hogy nem a modell szépségek tetszettek.

[00:13:59]Ne, azok is tetszenek, szóval vak nem vagyok, tehát a szememnek tetszik.

[00:14:01]Csak többre becsülöm azt, amikor le tudok vele ülni beszélgetni, vagy hogy kiváló humora van.

[00:14:06]Engem azzal lehet megfogni igazán.

[00:14:09]Hogyha valakinek nagy szíve van és jó humora, akkor minden van.

[00:14:10]akkor nem érdem soha nem szokott érdekelni, hogy ki hogy néz ki.

[00:14:16]Erre olyan példákat tudok mondani az életemben, hogy például a egyik barátomnak a feleségének rossz a lába.

[00:14:23]Egy ilyen születési izéje van.

[00:14:23]Már barátkoztunk vagy öt hónapja, amikor egyszer így Gábor mondja nekem, hogy hú, biztos nehéz lesz neki feljönni a rossz lábával, én meg így rossz a lába, nem vettem észre, mert nem nem érdekel ez a része.

[00:14:38]Jobban érdekel, hogy mit gondol, hogy mit szeret, hogy mit érez.

[00:14:41]Sokkal fontosabbnak tartom azt a lelki részét, az sokkal fontosabb nekem.

[00:14:46]Hát azt nem természetesen van nem vagyok vak, tehát megnézem a jó pasikat az utcán meg nem tudom a tévében meg szép színész kollégáimat azért, hogy megbámulja az ember, de nem tehát, hogy többre becsülöm az intellektust, vagy én az agyába szeretek bele a férfiaknak, az intellektusba.

[00:15:04]És ezt hogy bírod, ha téged megbámulnak, akármint így híres ember, nőként vagy híres emberként vagy?

[00:15:11]Én szóbajyedő lány vagyok.

[00:15:11]A Gábor ezt már nagyon jól tudja párom.

[00:15:13]Velem a boltba menés is egy kaland, mert biztos, hogy megállok valakivel beszélgetni, és három perc múlva mindent tudok az életéről, mertogy én beszélgetős vagyok.

[00:15:23]Nagyon sokat tudok beszélni, ugye, amint láthatok, de hogy így én az egész családom ilyen volt.

[00:15:27]Nekem apukám, anyukám is ez volt, hogy így mentünk a piacon és nem jutottunk még el egy répáig, de már mindent tudtunk a faluba, tehát hogy így, mert hogy egy ilyen beszélgetős tudni akarjuk és hogy engem valaki megszólít, hát én ölelkezek, puszilkodok, minden megtudok mindent minden.

[00:15:44]Szerintem a mosoly mosoly, ami nagyon fontos.

[00:15:47]A másik, hogy egy kedves szó, az lehet, hogy nekem annyi volt, hogy öt másodperc, de az életét lehet, hogy megváltoztatom aznapra.

[00:15:55]És én ebbe hiszek, mert nekem is olyan jól esik, amikor egy kicsit olyan fú, ilyen napom van, és valaki azt mondja, hogy de szép csillog a hajad.

[00:16:04]Köszi, csillog a hajam, és már jó.

[00:16:07]És csak annyit mondott, hogy csillog a hajad.

[00:16:09]Ez három darab ilyen szó.

[00:16:12]Csillog a hajad.

[00:16:12]És nekem az a jaj de jaj de jó.

[00:16:15]És ez nekem jó.

[00:16:15]És én ezt ugyanezt csinálom.

[00:16:17]Találkozok valakivel, és akkor van egy jó pulcsi, akkor biztos ú de jó ez a pulcsi.

[00:16:21]Úgy gondolod, tényleg jó.

[00:16:23]Mondom, tényleg jó.

[00:16:23]Nekem adod, nem adja nekem.

[00:16:25]De azért megpróbálom.

[00:16:27]Na, szóval, hogy hogy én abban hiszek a kapcsolódásb sokkal jobban hiszek.

[00:16:32]Nagyon szépen írtál a Facebookon egy öltöztetőnőd, Terike, jól Terc.

[00:16:35]Igen.

[00:16:38]Terc, jól mondom, aki pont ilyen, hogy hogy azt mondod, hogy a mit tudom én 23 éve, amikor először bementél a karinti színházba, rögtön könnyebb volt tőled minden.

[00:16:53]Merthogy ilyen tehát, hogy mindig az öltözőasztalodra letesz egy gyümölcsöt, vagy egy szendvicset, vagy valami kedvességet, veled egy sír, veled nevet.

[00:17:05]Aggódik, hogy túlhajszolod magad.

[00:17:08]Pontosan.

[00:17:08]Mindig az van.

[00:17:08]Haj, akkor mondom neki, hogy mi volt, mit cs pihentél?

[00:17:12]Mondom, nem, mert tegnap előadásom volt Dunaújvárosban.

[00:17:13]Jaj, Andi, hát aludni kéne.

[00:17:16]Hondom, de hát előadásom volt.

[00:17:18]Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj.

[00:17:21]és mindig ít jaj mi van neki három lánya és mindig vagy két lánya és akkor mindig én vagyok a harmadik és ezt mondja is hogy én abszolút úgy vagyunk mint anya lánya egy kezé egymás kezét fogjuk am tűzvédelmi oktatáson szoktunk ezen röhögni de tényleg most volt a tűzvédelmi oktatás tvé oktatá fogjátok egymás igen és így ücsörgünk mert tudjuk hogy jaj h már mindjárt vége van és már nagyon unjátok nem azt nem mondhatom de egyébként igen, tehát ilyen kötelező dolgokon tehát nagyon örültem neki mert most állami kitüntetést kapott és én komolyan mondom úgy sírtam magyar bronz ért volt az érdemkeresztet kapott és annyira nagyon megérdemelte és olyan aranyos volt, mert hívtam másnap, hogy akkor mi volt és mondta, hogy végigremegett a kezem meg a lábam.

[00:17:59]Mondom gondoltam, mondom és kimondták a neved, mit éreztél?

[00:18:02]Nem hallottam, nem láttam, csak kimentem, kezet fogtam és nagyon örülan édes, nagyon nagyon szeretem.

[00:18:07]És tényleg az az igazi öltöztető még az a az a korosztály és az a az a tapasztalat, hogy tényleg az van, hogy bejön, belenéz a tükörbe, ahol úgy egymásra nézünk, és becsukja az ajtót, mert tudja, hogy most csend van, nyugalomra van szükség, nem beszélgetünk, fogjuk egymás kezét, odajön, megpusz takarásba, például játszuk ugye a tortúrát, és akkor van egy rész, ahol én kiszaladok, egy ilyen nagyon már ilyen nagyon zilált jelenet, és ő ott vár engem, ugye öltöztetés megáll és mindig megfogja a kez kezemet, és a fülembe sugja, hogy nagyon szeretlek.

[00:18:39]És tudja nagyon jó, hogy az a nagyon szeretlek, az visszahoz engem, hogy egy kicsit jobban legyek, mert hogy így van kibe kapaszkodnom.

[00:18:45]És ő olyan, amikor vendégségben voltam, csak hogy terit dicsőítsem, vagy hogy mennyire szeretem inkább azt, vendégségben voltam a József Attila színházban, és egy csodálatos szép bemutatónk volt helyett az ifjúságnak, és kaptam külön öltözőt.

[00:19:00]Vendégművész, ugye külön ágyam is volt, tusolóm, mind enyém volt az egész öltöző.

[00:19:04]És vége volt az előadásnak.

[00:19:04]Ott fogtam a virágcsokromat, amit kaptam.

[00:19:09]Bementem az öltözőbe és elkezdtem sírni.

[00:19:12]És Gábor kérdezi tőlem a párom, hogy hát mi a baj?

[00:19:14]Megsértett valaki, vagy mi történt?

[00:19:16]És mondtam, csak úgy hiányzik, Terry, hát ő az első, aki megölel.

[00:19:19]23 éve a premierem van.

[00:19:21]Hát ha ott vagyok a karintiban, ő az első, akit átölelek, mert ott van mindig.

[00:19:26]Ő ő az, aki aki azt is tudja, hogy én nem szeretem a nem tudom mit, akkor nem kerül oda az én tehát Andika azt nem szereti, azt ne adjátok oda.

[00:19:35]Ő ezt nem eszi meg ezt.

[00:19:35]Ő tudja tudja, hogy hogy szeretem, hogy megdicsérem mindig a új öblítővel most.

[00:19:41]Tehát hogy ilyen Igen.

[00:19:41]Hát ilyen anya, anyám.

[00:19:44]Hát azt is írtad, hogy Igen.

[00:19:45]Olyan, mintha az anyukám lenne és csodálat.

[00:19:47]Anyád, mert anyukád milyen volt?

[00:19:50]Olyan, mint a tercsi.

[00:19:50]Csupa szív.

[00:19:50]Tehát ilyen nagyon nagy szeretettel volt az anyukám a világ felé.

[00:19:54]És minden ellenére, ami történt így a családunkban, ilyen családi tragédiák meg mit tudom én, az anyukám az mindenek fölött anyuka maradt.

[00:20:02]Szóval, hogy én emlékszem arra, hogy amikor neki volt egy lábamputáció, nagyon beteg volt, és elkezdett sírni, és akkor azt hittük, hogy valami olyat fog mondani most, hogy mit nem tud majd megcsinálni, és azt mondta nekem, hogy és hogy fogok neked most már palacsintát sütni?

[00:20:16]Mondom, ülve.

[00:20:18]Ja, tényleg.

[00:20:18]Tehát, hogy ő rögtön arra gondolt, hogy hogy fog majd kedveskedni, hogy lesz majd a kedveskedés, hogyha ez történik vele.

[00:20:27]Utána persze megoldódott és mindent meg tudod csinálni, de hogy hogy az első kétségbeesése rögtön az volt, hogy hogy tud majd anyukal maradni.

[00:20:32]És bár nagyon kicsi voltál, amikor ugye elütötte a a egyik a kisebb nővéredet egy nagyon Ja, igen.

[00:20:45]Igen.

[00:20:45]egy ilyen részeg autós és meghalt.

[00:20:49]Az rémlik neked, hogy akkor hogy volt?

[00:20:53]Olyan érdekes, hogy akkor az a része az olyan erősen kódolódott, olyan trauma lehetett nekem, amivel utána sok éves volt és bármilyen furcsa, ez később, amikor már ilyen 10 éves voltam, akkor kezdett úgy jobban kijönni belőlem ezzel való foglalkozás, mert négy évesen aztán megértettem, mert utána foglalkozott velem gyerekpszichológus is, mert a szüleim azért vigyáztak arra, hogy ez a dolog, ez ne legyen nekem túl nagy trauma, tehát ahhoz képest, hogy mekkora.

[00:21:20]Tehát, hogy ne sérüljek túl nagyot.

[00:21:22]És a szüleim vittek engem pszichológushoz is.

[00:21:24]És ez például azt mondta, hogy négy évesen az ember még nem tudja kifejezni magát.

[00:21:27]Nincs az a szókincse, hogy elmesél, hogy képzeld el, azt láttam.

[00:21:32]És akkor ahogy az ember így elmesél, ha lát egy balesetet, hogy képzeld el, az volt, hogy az autó láttad és láttam.

[00:21:38]Igen, az a én az kertkapuban álltam és én ezt láttam sajnos, és nem tudtam elmesélni és amikor nagy lettem És egyedül álltál a kertkapa, vagy?

[00:21:47]Nem a De de de vártam.

[00:21:47]Igen, egyedül, egyedül, egyedül.

[00:21:50]Anyukám bent volt, esom meg még nem volt.

[00:21:52]A a a nagyobbik növénem meg nem volt otthon, mert ilyen táborba volt, vagy mi a franc?

[00:21:57]Ilyen szeptember elej szürettelő tábor, vagy minek hívták.

[00:22:01]Na mindegy.

[00:22:01]És nagyként már ilyen 10 évesen egyszer csak minden, amit akkor láttam, az így előjött, és elkezdtem ilyeneket tudni, hogy a mentőrendszáma a ki hol ült a temetésen, hogy ki fogta anyukáműrendzám.

[00:22:19]Amit négy éves koromban kódolt az agyam, azt nem tudtam még a számokat meg a betűket, de nagyként tökéletesen emlékeztem rá, hogy ott állt egy mentő, aminek ilyenkor sok rendszáma volt, hogy az 80-as évek és ilyenekre, hogy az anyukámon milyen ruha volt, hogy a keresztapám, aki eljött értem aznap az oviba a temetés napján, hogy milyen arcesze volt, hogy a mai napig érzem az orromba, hogy az azt a napot, amikor elköltöztünk abból a házból, ahol történt a tragédia, azon a reggelen mi volt rajta, mint ruha, hogy mit fogtam a kezembe, hogy ezek olyan olyan olyan, hogy mondjam?

[00:22:52]Tehát, hogy így mivel foglalkoztak velem a szüleim, hogy én jól legyek ebben az egészben, ezért így rávezettek engem így a pszichológus is, hogy így van, hogy vannak emlékeid, és azt azt azt elbe mondhatod, és jobban is lettem, hogy így ki tudtam mondani, amit akkor láttam.

[00:23:09]És a szüleid hogy másztak ki ebből?

[00:23:12]Édesanyám soha nem is tudott kimászni belőle.

[00:23:15]neki nagyon sok ki nagyon rengeteg betegsége lett ezáltal, mert elevebb kapott egy idegösszeomlást, amitől két évre ő szanatóriumba került, idegszanatóriumba, és aztán ott látogattuk őt folyamatosan meg mit tudom én, kékesetőn, és utána neki ebből adódóan, ebből a depresszióból nagyon sok kísérőbetegsége lett szíve, akkor a nem tudom, voltak függőségei, volt mikor alkoholtól függőtt volt, hogy gyógyszertől, tehát rengeteg a tragédia által és mindezek ellenére volt még így is tökéletes anyuk amennyit tehetett megtett.

[00:23:45]És én ahogy idősebb lettem, egyre jobban értettem meg ennek a feldolgozási, hogy ezt nem lehet feldolgozni egy anyának, vagy hát fel lehet és lehet élni, és anyukámnak is voltak nagy jó időszakai, születtek az unokák és akkor az egész nagyon idilli volt, de az mindig ott volt fölöttünk ennek a ennek a a De a halála nem hozható ezzel összefüggésben.

[00:24:08]Nem, nem, nem.

[00:24:08]Édesanyám 14 éve ment el, és a tesó pedig 82-ben halt meg, tehát hogy az én már az nagyon régen volt.

[00:24:16]Ühüm.

[00:24:16]Ühüm.

[00:24:16]De azt is mondtad valahol, hogy apád optimizmusát örökölt fantasztikus apukám.

[00:24:21]Igen, hát ezt akartam mondani, hogy az én anyukámat nagyrészben az apukám optimizmusot tartott életben egész életében.

[00:24:27]Az én apukám mindenből viccet csinálva, mindenből a legjobbat kihozva, a legkil kilátástalanabb pillanatból és a legszebb dolgokat elővarázsolva értük az életünket.

[00:24:38]És én úgy nöttem, mit jelent, olyan gyerekkorom volt, mint hát például nem volt pénzünk, mert hát így nem volt pénzünk.

[00:24:46]Mit csináltak ők egyébként?

[00:24:47]Mindent.

[00:24:47]Tehát, hogy az én édesapámnak nyolc szakmája volt, és tényleg mindig dolgoz.

[00:24:50]nyolc minden.

[00:24:50]Ő is olyan volt, mint én.

[00:24:53]Édesapám volt könnyű mechanikai műszerész, volt villanyszerelő, volt kéményseprő, dolgozott a kályhagyárban, akkor volt a cipő készít, tehát hogy a cipészetben is dolgozott, és minden nap olyan volt, mint én, ha megtetszett neki valami, azt megtanulta, de tényleg ki is járta.

[00:25:10]Tehát nem az, hogy belekapott, hanem volt fűzettem meg röhögtünk is, hogy voltartója és írta a leckét.

[00:25:15]Szóval ugyanúgy ezért mondom, amikor kérdezik, hogy most is egyetemre járok, és miért?

[00:25:19]Akkor mindig elmondom, hogy hát én ezt láttam, hogy tök természetes, hogy felnőttként is akarunk valamit elérni, akkor beiratkozunk egy iskolában, miért ne csinálnák.

[00:25:26]És így az apukámnak olyan volt például, hogy nem volt pénzünk, mert mert akkor éppen abban az élethelyzetben nem volt, és akkor hogy honnan szerezzünk pénzt, mert most kéne, hogy nem tudom, hogy éljünk.

[00:25:37]És akkor az apukám mondta, hogy hát valamit ki kell találni, tehát hogy nem tudjuk még, hogy mit, de majd valamit kitalálunk.

[00:25:42]És akkor így mondta, hogy hát most elmegy és akkor keress valami melót, hogy legyen valami annyi pénzünk, hogy enni tudjunk, amíg nem jön a fizetés.

[00:25:49]És akkor így eltűnt és hazajött és annyira röhögött, mert így mondta, hogy hogy elindult és elindult, és lépegetett lépegetett és zsebre dugta a kezét, mert fázott és megtalálta a pénzt a zsebébe, és mondta, hogy elmentem dolgozni, és már itthon is vagyok, ugyanis elfelejtette, hogy ő tette el pénzt erre az esetre, de az kiment a fejéből, és úgy kivette és ennyi volt.

[00:26:09]és mondta, hogy utcosaróig elmentem, mekkora meló, itt van, és mindenki nézte, mi van, hogy hogy kerülni.

[00:26:12]És ezt is nevetve, tehát az egészet nevetve, a legnagyobb derűvel mindenből azt kihozni, hogy hogy nyugi van.

[00:26:19]Tehát én tiz tíédzser koromban, amikor éppen eldöntöttem, hogy mindenki hülye, én vagyok az okos, ugye minden tínédzser így van ez, de csapkodtam az ajtókat otthon és mondtam, hogy nem értetek meg engem, én művész vagyok.

[00:26:31]Akkor így ott a családom, hát szegények csodá csodálmagyoban nem ütöttek agyon, rémes tínédzser lehettem.

[00:26:37]És akkor azt is az apukám bejött a szobába, és azt mondta, hogy szeretném megkérdezni tőled, hogy ha így figyelnél rám egy pillanatra, hogy ezeket a vas szegeket, amik az ajtót tartják, ezt tudod hog mennyibe kerül a háztartási boltba?

[00:26:50]Én meg így nem tudom, 15 Ft.

[00:26:53]Na most eddig nyolcat használtál el tínédzser korodban.

[00:26:58]Mennyire számíthatunk még?

[00:26:58]Mert akkor el kell tenni rá pénzt.

[00:26:59]Tehát nem azt mondta, hogy ne csapkodjam az ajtót, hanem hogy kiszakad az ajtóból ez a csapszeg.

[00:27:04]Tehát mindenből a viccet, hogy röhögjek rajta, és azt mondjam, hogy jó bocsánat, jó, akkor ne csapkodd már az ajtót, fiam, hát tudjuk, hogy hülye vagy, de nyugodjál meg.

[00:27:15]Szóval hova jársz egyetemre, és tényleg miért kell az neked?

[00:27:19]Ráérek, nem egyáltalán nem érek rá, de imádom.

[00:27:21]a színművészeti egyetemre járok, mert aztán végül is a sors úgy hozta, hogy odairatkoztam, drámainstruktor, színjátékos szakon vagyok és drámapedagógia emelt szintet tanulok, vagy hát hogy szokták ezt mondani?

[00:27:31]És dráma elmélet oda általában azok járnak szerintem tapasztaltáim szerint senki nem tudja megmondani, hogy pontosan mi ez, de azok járnak, akiknek nincs a címművészetiről diplomájuk, és akarnak egy de nekem nem volt célom elmondom, hogy miért.

[00:27:47]Mert nyolc éve tanítok gyerekeket, mint oktató egy iskola keretein belül.

[00:27:51]Elképesztő mennyiségű igény van rám, hogy tovább menjek.

[00:27:56]Más szoktam órát tartani ilyen nyílt napokon, iskolákban, és azok mindig csodálatosak.

[00:28:01]felhívnak utána a tanárnők, és elmondják, hogy Zsani, aki három hete nem szólt senkihez, az ma elkezdett végre kommunikálni, hogy jobb lett az eredménye neki, mert beszélgetett velem, tehát igény lenne rá, de én azt nem tehetem meg hivatalosan, hogyha nincsen hozzá egy diplomám, és ez drámapedagógia, tehát drámainstruktúra az drámatanárnak, tehát hogy előadok, és lesz belőle egy színművészeti diplomám, és akkor el tudok menni egy suliba óraadónak, bemehetek egy osztályfőnöki órára, van egy elakadás, vagy egy buling, ugye most bántal egymás bántalmazás akár az interneten vagy valami.

[00:28:34]Én ezzel külön foglalkozom.

[00:28:36]El is készítek egy monodrámát ezzel kapcsolatban, amit a nulláról építek föl, merthogy ez egy követelmény is, hogy az ember magának építsen fel mindent.

[00:28:45]Megvan hozzá a dramaturgom, a sztori már el is van készülve, csak meg kell tanulnom és meg nem.

[00:28:51]Találtam Kalapos Éva egy csodálatos írónőnek a könyve, a Massa, ez a címe, ami az iskolai bántalmazásról szól, de át tév téve a social térbe, tehát az internetes zaklatásba is.

[00:29:02]És ez egy olyan téma, amiről nem lehet eleget beszélni, főleg most, hogy tehát hogy látjuk, hogy a neten is mit engednek meg felnőttek, és nem hogy még fiatalok.

[00:29:12]De talán neked is volt benne rész?

[00:29:12]Nem, nekem nem pontosan ezért, mert hogy én abban az időben voltam tínédzseren, amikor ez nem volt.

[00:29:18]Én abban az időben kettőig azt mondták, hogy jó nagyosged.

[00:29:22]És akkor én kettőkor hazamentem, otthon feldolgoztam, átjöttek a barátaim, csókolóztam a fiúmal, és azt éreztem, hogy mindenki hülye.

[00:29:30]De most ha mondjuk az iskolában valakire azt mondják, hogy jó nagy a nem tudom a fejed, akkor kettő óra múlva a netten van egy oldal, hogy nagy fejű Kriszta, és már tovább gulminálódik, és sosincs vége és nincs éjszaka, és nincs nappal, és ez mindig folytatódik a bántalmazás.

[00:29:46]És ez egy nagyon súlyos dolog, nagyon nyoma marad, látható nyoma van.

[00:29:50]Amikor az valaki csúnyát mondott rám, amikor én tínédzser voltam, akkor elengedtem a fülem mellett, vagy meghallottam, kicsit szorongtam tőle, de elmúlt.

[00:29:57]De most ott van egy nyoma.

[00:30:00]képeket, mémeket gyártanak volna.

[00:30:02]Ez mit tudsz csinálni?

[00:30:04]Bemész egy osztályba, meghív meg először is, először is felhívom a figyelmüket arra.

[00:30:07]Például Masszak című könyv pontosan ebben csodálatos, hogy nem az a vége, hogy minden megoldódik és megbeszélték a diákok és Pistike nagyon jól van.

[00:30:16]Nem erről szól, hanem arról, hogy Pistike nem bírta tovább, és majdnem hülyeséget csinált.

[00:30:21]Nem magával, azzal, aki bántotta.

[00:30:23]Erről szól a könyv.

[00:30:25]És azt a gyerekeknek, nem is a gyerek, minden korosztálynak egy rosszul elhelyezett mondat okozhat egy ember életében végláthatatlan ideig tartó sebesülést.

[00:30:36]Nem is gondolnak bele sokszor, hogy egy olyan odavetett mondat, vagy egy na az milyen elképesztő károkat okoz?

[00:30:46]Neked van ilyen sebesülésed, vagy volt?

[00:30:48]Van, van.

[00:30:49]És ez mi?

[00:30:50]Az egyik egy tanáromtól van, amikor középiskolás voltam, aki azt mondta, hogy ilyen alkadtal színpadra menni, csak a tehenek mennek.

[00:30:56]Ez az egyik, ami ilyen, hogy és hogy reagáltál?

[00:31:00]Kinevettem, de utána nagyon sírtam a De szembe nevetted?

[00:31:04]Nem, nem, nem, nem.

[00:31:04]Utána persze nem mertem a tanárom.

[00:31:07]Nyilvánosan órám nyilvánosan mások előtt.

[00:31:08]Igen.

[00:31:08]És mert hogy te akkor már mondtad, hogy színész.

[00:31:13]Í van.

[00:31:13]És azt mondta, hogy nem lehet.

[00:31:13]És akkor az a legviccesebb az egészben, hogy amikor meg igazán színész lettem, akkor ő volt az első, aki fölhívott, hogy hogy nagyon büszke vagyok rád.

[00:31:20]És akkor mondtam, hogy ezt soha többet.

[00:31:22]Na tessék, felejtsük el egymást egy életre.

[00:31:26]Köszönöm.

[00:31:26]Tehát ez az egyik.

[00:31:26]A másik meg amikor meghalt anyukám, vagy hát nem is, amikor ismert lettem, és beszéltünk arról, hogy valaki kérdezte az anyukámat, és akkor mondtam, hogy sajnos már nincs velünk, és mit tudom én, akkor az egyik komment az volt, hogy neked kellett volna hamarabb megdögleni, mint anyádnak.

[00:31:41]És nekem ez a megdögleni, mint anyádnak című, annyira csúnya és annyira bántó és annyira fú.

[00:31:48]Tehát a halálát kívenni másnak, és még azt írja, hogy anyád, az azt nem.

[00:31:53]Én nem is szól szólítottam anyám anyámat, most anyukámat soha anyámnak meg apám, hanem édesapám, édesanyám, anyukám, apukám, tehát hogy fú, az nagyon kegyetlen volt.

[00:32:06]És ő kaptam egy-két gyomrost azért, mert mindenki kap, tehát aki egy kicsit is ismert, az kap.

[00:32:10]Tehát, hogy néha olyan péld hát mit tudom én alkalom azt szoktam én nagyon nagy sportot üzök abból, ha valaki a külsőmet piszkálja egy kommentbe, akkor mindig azt mondom, hogy az óvodába csináljuk ezt.

[00:32:21]Tehát kössd bele abba, amit mondok, amit gondolok, amit teszek, bármit, de abba belekötni, hogy nagy darab vagyok, hát az miért?

[00:32:32]Hát hagyjuk már.

[00:32:32]Oviba csináljuk, hogy szar a hajád.

[00:32:36]Tehát, hogy nem tudom, csúnya fülben való.

[00:32:38]Eleve mindig azt mondom a gyerekeknek a suliba, ha olyan dolgot látsz, amit öt másodperc alatt meg lehet a másikon változtatni, akkor szóljál.

[00:32:46]Lecsúszott a slicced, kicsit kilóg a orrodból egy takony, vagy nem tudom, elcsúszott a fülbevalód.

[00:32:52]Ezek ezeken a inged, ki van gombolva az inget, ezeken lehet változtatni azon, hogy na jó mag jó alacsony vagy, azt mit csináljon vele szegény?

[00:33:01]Öt perc alatt változzon át, vagy és miért tenném meg?

[00:33:06]Hát ha neki jó alacsonyan.

[00:33:08]Hát amikor a Kassás Erzsi reklámot csináltál, amivel lényegében azzal lettél országosan is, mert tulajdonképpen kilenc éve volt.

[00:33:17]Kil év gondolnád, hogy ez kilenc éve 2017-ben?

[00:33:20]Én a maradék nap valamelyik nap szembesültem ezzel, hogy 2017-ben.

[00:33:26]Atya akkor is kaptál kommenteket vastagon, de nem én.

[00:33:31]Ö az a tévedés, az nem én.

[00:33:32]A Kasztás Erzsi tőlem azt hitta, aki akarta.

[00:33:34]Hát kit érdekel?

[00:33:36]Azért mondtad, hogy volt néhány, amitől kinyílt a bicska a sebedben, miközben jó részén jól szórakoztá.

[00:33:46]Igen.

[00:33:47]Az mi volt, amikor kinyírt a Vicska?

[00:33:49]Már nem emlékszem azokra.

[00:33:49]Nagy kibicska k annyi volt már szoktam volt mondani, de volt egy-kettő igen, amikor ilyen sz meg amikor értelmezhetetlenségek voltak.

[00:33:58]Én azon nagyon jól tudok szórakozni, amikor az emberek mondjuk csak elolvasnák a cikknek a címét.

[00:34:01]És egyszer volt egy ilyen, hogy hogy volt Kasszás Erzsi agyon verte a Rossmanos fiút, vagy valami ilyesmi, mert hogy az Árparti akkor Rossmanba volt reklámarc meg ugye volt a kaszásási és ez volt a cím.

[00:34:16]És az első kommentelő az volt, börtönbe kell csukni az ilyet.

[00:34:21]Nekem a fiam börtönbe van, írta ő ez a kommentelő.

[00:34:23]És azért, mert megverte a főnökét, és hogy ezt a nőt meg nem viszik el, mert biztos mondom, mi van?

[00:34:30]Mi történik?

[00:34:30]Tehát, hogy nem olvassák el, és ez engem nagyon szórakoztat.

[00:34:34]Úgyhogy nem tudok ilyet kiemelni, mert annyi volt már.

[00:34:36]Úristen, nagyon sok volt.

[00:34:38]De amikor nem írták, az volt a kedvencem, hogy az engem nemi tényleg nem volt, nem dobott nagyon át, hogy azt mondták, hogy a kasztászsi hú de hangos meg fú de ripacs.

[00:34:46]Ez volt a feladat.

[00:34:49]Köszönöm.

[00:34:49]Jó színésznő vagyok.

[00:34:49]Akkor ha ez nektek ennyire nagyon ellenszemves volt, akkor ezt jól csináltam.

[00:34:54]Olvastam most egy cikket is, az több volt mint egy komment, ahogy még egy reklámszichológust is megkérdezte, aki ott az első után, mert aztán leírta, hogy hát ez valami borzasztó rémes, ez viszájára fog fordulni.

[00:35:10]Ö nem lehet a valóságot semmisé tenni, mert ugye ez a ez a ö amit te reklámoztál, ez az áruház, hát ez ilyen szocialista mentalitású rohadt gyümölcs izé.

[00:35:27]Te meg azt hirdeted, hogy á de jó itt lenni és te mosolyogsz és mindenki vidám.

[00:35:33]Hogy volt egyébként a szöveg?

[00:35:36]Mos mosolyogsz már mindenki vidám.

[00:35:37]Ez az én filozófiám.

[00:35:40]Igen, mert ott is az a tévedés volt, ami az emberek fejében helyre kell tenni.

[00:35:45]Ez több bolt.

[00:35:45]Ez nem egy darab bolt, ahol rohad a gyümölcs, hanem ez több bolt.

[00:35:50]És én voltam ezalatt az egy év alatt olyan boltban, hogy mindenki elbújhat mögötte, mert olyan tökéletes volt.

[00:35:56]Csittifti, rendbe téve, fantasztikus illattal, jógválasztékkal, bio külön bioészleggel, termelői részleggel.

[00:36:05]Tehát megint az van, hogy mert ez egybe egy öhö.

[00:36:07]Igen, hát egybe lehet, hogy mindenkinek megvan a véleménye.

[00:36:11]Tehát ez olyan, mint az emberek, vagy ha amikor azt szokták mondani, hogy az egyik ilyen, a másik olyan.

[00:36:16]Most nem akarok nákat mondani, de hát most mondok mit tudom én, a romákra, hogy akkor vannak a romák, akkor az az mindegyik olyan.

[00:36:21]Dehogyis, nem mindegyik olyan.

[00:36:23]A zsidók nem mindegyik olyan, a melegek nem mindegyik olyan, a boltokban is nem mindegyik olyan.

[00:36:28]Van amelyik igen olyan, de van ami egyáltalán nem.

[00:36:30]És ez is egy nagyon érdekes volt, hogy a szociológus Pali ezt így végigvezette, hogy akkor ez így hogy meg miért lett ez ennyire ilyen ű hát azért, mert az embereknek kellett valami így és átengedték egy Amikor megcsináltuk az első tesztreklámot, akkor utána volt egy rendesen így egy 1000 embernek levetítették, hogy mit okoz, és mérték őket mindenféle eszközökkel, hogy hogy mit okoz.

[00:36:56]és az egyik felének nagyon tetszett, a másik harmadát nagyon utálta, a harmadik maradék az pedig nem volt soha semleges, mert felidegesítette, vagy okozott benne valamit.

[00:37:07]Tehát így vágott bele az a kampányba, hogy az elő volt készítve.

[00:37:11]Másfél évig készítették elő, mire én odakerültem, hogy egyáltalán a kamera elé állok.

[00:37:14]Nagyon izgalmas.

[00:37:16]Csak mit mondtak, hogy mit kell csináljál?

[00:37:18]Amit mindent elmondtak, hogy így én bementem először a meghallgatásra úgy, hogy nem a szöveg, amit küldtek egy ilyen fél oldal, azt így nagyjából megtanultam, de hát mondtam, hogy hát csak meg tudom csinálni.

[00:37:28]És egy asztalon így éneket csináltam, hogy píp píp, és így hülyéskedtem, és álltak velem szembe, soha nem fogom elfelejteni, és nagyon nevettek, és azt mondták, hogy úristen, de aranyos vagy, hogy ezt csinálod.

[00:37:38]És akkor így így kerültem bele gyakorlatilag a dologba.

[00:37:42]És azt mondták, hogy ez a nő, elmondták, hogy milyen a karakter.

[00:37:45]kaptam egy karakterleírást, mint a színházba, hogy ez a nő, ez egy olyan nő, aki nagyon cuki, túl aranyos, túl negédes, túl sok, túl hangos, nagyon nagy a hangja, nem által táncolni, nem által visítozni.

[00:37:58]És aztán a jó Isten az engem nagyon szeret, ugyanis pönt elkezdtem azon merengi, amikor kijött ez a zenés része, ez a dal, ez a 20 másodperces nagy sláger.

[00:38:08]Azt nem akarod reprodukálni?

[00:38:08]Nem, nem.

[00:38:12]Nem, nem hívtak vissza egyébként már a a reklámba.

[00:38:15]De jó, ezt most nem mondod, hogy mehet lehetne újra kastásárás, mert baromira hozzád nőtt.

[00:38:21]Tehát én emlékszem, amikor régebben én hívtalak valamelyik műsoromban, és ott mondtam a azoknak, akik csinálják a műsort, hogy Balázs Andrea, Balázs Andrea, és ők nem tudták, hogy csak megnézték a kép.

[00:38:36]Hát ez a kaszás.

[00:38:39]Igen.

[00:38:39]Ühüm.

[00:38:41]Igen, de nem mennék már vissza, tehát hogy a Mert mert már nincs idő már az nem csak annyi volt, tehát nem csak a reklám volt a tévében.

[00:38:47]Én minden héten két alkalommal, Mátészalka, Nagykanizsa, Szolnok, Gyula, Békéscsaba, mindenhol voltam.

[00:38:54]Az egy kampány volt.

[00:38:56]Beültem a buszba, mentem, utaztam hat órákat.

[00:39:00]És akkor ott mit kell csinálni?

[00:39:00]Ö általában úgy volt, közönségtalálkozónak hívták, ami azt jelentette, hogy én ott a boltnál ott töltöttem egy nagyobb időt.

[00:39:07]Ilyenkor leellenőrizték a boltokat, mindenkit megnéztek, ugye pontosan ezeket, amiket így gondolnak erről a cégről, azt ellenőrizték, hogy nem úgy van.

[00:39:16]Megnézték, hogy akkor hogy van, akkor voltunk olyanban, ami mellett kisüzem volt, és akkor az üzemben, hogy mi történik, hogy palackozták a mézet, vagy hát így üvegezték a mézeket.

[00:39:24]Tehát ugye mindenféle egy kampány volt.

[00:39:26]Tehát ez nem csak annyi volt, ami a reklám.

[00:39:28]Az az se volt kevés, mert közben az online felületekre is folyamatosan gyártani kellett a kis filmeket, közben utazni is kellett, közben a reklámokat is forgatni, közben ilyen megjelenést, olyan megjelenést, tehát egy csomó minden volt benne, és egyszerűen nem lehetett az időbe már és beletuszmákolni, mert nem fért bele.

[00:39:46]Aha.

[00:39:46]És neked most miért fér bele az idődbe?

[00:39:49]Mert mert tulajdonképpen te Jó, jó, jó.

[00:39:53]De hát tulajdonképpen téby, hogy mit bonyolítasz.

[00:39:55]Hát öltöztetőnő aggódhat rendes.

[00:39:58]Dolgozik is vadul rajtam.

[00:40:00]Hát 13 darabban játszom most.

[00:40:00]12 még nem 13.

[00:40:04]13, mert most lesz a 14.

[00:40:04]13 darabban játszom most egyszerre.

[00:40:08]Az április meg úgy egyébként is a tavasz az mindig olyan nagyon erős.

[00:40:12]Tehát pú most például 30 előadásom van egy hónapban, de egy nap van, amikor kettő sz és van ami Dunaújvárosban, tehát még utazni kell.

[00:40:27]kaptam egodáspet úgyhogy oda is fogok a Hippolita lakályban Sneidernét fogom alakítan véletlen amit már tulajdonképpen azért csak játszottál igen de csak a prózait és most ez zenés és minden zene benne marad és a klasszikusat szeretnék megcsinálni úgyhogy nagyon örülök neki ez mostani friss dolog még az életemben ez a jövő évadban tehát lesz Dunaújváros Gyűr Budapest Pest, Rózsavölgyi, Szalon, Karinti Színház.

[00:40:52]Így.

[00:40:54]Na és akkor van egy szereped, amit a Dunaújváros ugye ezzel néz szépen, amiben hát egy elképesztő anyát, egy hihetettetlen szipirtyót, egy aki a lányát összevissza egrecéroztatja.

[00:41:10]És ugye írta is neked valaki, hogy hát Andi, ezt az arcodát nem ismer.

[00:41:15]És ugye van már egy ilyen arcod a tortúrában, a amiben hát egy ilyen kedvenc íródat rabul ejted és fogőjted, és a végén még még itten gyilkosság is lesz a végéből.

[00:41:31]Ah hát iszonyúan kifordulsz magadból, hát nem magad a szereped szerint.

[00:41:36]Ez hol van benned?

[00:41:36]Tehát ez a kedves kis helyes Andika, ebben hol van ez a iszonyú agresszív fél, őrült vagy teljes őrült?

[00:41:48]A színészetemben lakik ugyanúgy, ahogy benne a Madam Krisbé, a Szent Péteresen.

[00:41:52]Őből benne van.

[00:41:52]Ezt is ezt érzem és azért nagyon élvezetes ezeket játszani, mert ezeket nem nézik ki belőle.

[00:41:58]És én azért nagyon szeretem játszani a Margarida asszonyt, nagyon szeretem játszani a tortúrát.

[00:42:05]Margarida asszonyt meg egy gyerekeket.

[00:42:09]piszkáló tanár ronda tanár, ami a tetejében még manodáma is.

[00:42:13]Igen, nagyon jó István a Verebes Pista mondta, hogy amikor megkapta a képeket a Léna szépéről, hogy nagyon nagy dolog, amikor egy ilyen babacú színésznő mer ilyen ocsmány ronda lenni és én tényleg merek.

[00:42:26]Én mindent merek, hogyha az De hogy jön ez ki belőled?

[00:42:29]Hát úgy, hogy én ezt voltál ilyen civilbe is, tehát volt, hogy valakire iszonyan bedűhött.

[00:42:32]Dehogy is soha.

[00:42:35]Nem, nem, nem.

[00:42:35]Ez nem kell, hogy hát ez a színház.

[00:42:37]Hát nem kell.

[00:42:39]Jó, de azért valahol még hát tudom, hát nem kell gyilkolni ahhoz, minden hogy a színpadon gyilkoljál, de azért jó, de ezek kell, hogy legyre mászó.

[00:42:50]Igen, de az jó.

[00:42:50]A jó a mélyre mászás.

[00:42:52]Nem szeretnék csak a felszínkapgászó színésznő lenni, mert annak semmi értelme nincsen.

[00:42:56]Vagy hát van értelme, és lehetnék egy ilyen nagyon színes szagos színésznő, aki csak ezt csinálja, hogy nagyon szórakoztat, és nagyon ez is szórakoztatás, csak másképp.

[00:43:05]Én jobban szer én bele akarok ezekbe dögleni, és jól is esik.

[00:43:09]Ez az igazság, mert ezek a kihívások visznek előre.

[00:43:11]Nagyon sokat tanultam magamról innen szépen próbafolyamat alatt is egy csomó mindent a teherbírásomról.

[00:43:20]Az, hogy például most azért már 48 éves leszek, most tudom, hogy ez így nem egy ilyen óriási nagy kor, de igenis, ha belegondolok abba, hogy ezt 20 évvel ezelőtt egy csomó mindent másképp gondoltam, másképp éreztem, tapasztaltam.

[00:43:31]Például egy csomót gondolkodom ezen a tapasztalási dolgon, hogy hogy az ember, amikor még nagyon fiatalon színészként olyan hebrencs az ember, hogy úgy úgy úgy úgy nagyon sok mindent akar megmutatni egy szerebben, a Lénan szépen megtanított engem arra, hogy mennyire egyszerű egyébként egy pillantással rendet tenni a színpadon például, és nagyon jó partnereim voltak hozzá, és jó rendezőt is kaptam, és ez nagyon szerencsés, hogy hagyta, hogy belőlem szülessenek meg azok a dolg dolgok, a mozdulataim, a a tevékeny része ennek az egésznek, hogy ez például a lelassítást tanította meg nekem egy kicsit most megint túlpörögtem és minden darabom ilyen és akkor egyszer csak így vissza kellett így húzni, és az nem volt könnyű, fájt olyan olyan nehéz volt, és mégis megérte ugye a tortúrába.

[00:44:24]Hát ami hát átmegyün hát igen, mert beáll Árpa Attila kiszedt belőle a 100 nem tudom hányadik előadás után én azt hittem, hogy leveszitek.

[00:44:37]Nem, nem vesszük le, mert nagyon szeretik.

[00:44:39]Van egy kultusza anélkül teltházas, hogy azt mondanák, hogy lehet az, ha nem én vagyok és működne.

[00:44:44]Nagyon nagyon sokan visszajárnak és ez a nagy ereje van.

[00:44:50]illetve nagyon szeretem játszani mindennak ellenére, hogy tényleg a kidolgozom benne a lelkemet, de akkor is megéri.

[00:44:57]És hát ezzel az új partnerrel pedig amit most, aki most kaptam magam mellé, ő a Szabó Sipos Barnabás, és a Barnabással egy újabb szintre elmát tudtuk emelni ezt a produkciót.

[00:45:08]Az az kaptam egy most egy idősebb pól van, mint volt.

[00:45:12]Tehát volt nekem a Réti Barni, ő 63-szor volt a kezem alatt, tehát 63-szor törtem szilánkosra a bokáját.

[00:45:19]Aztán jött Árpal Attilla, 110-szer vertem szét a bokát, és most jött a a Szabó Zippos, Barnabás, aki egy nagyon intellektuális írót alakít ebben.

[00:45:31]Csodálatosan, de tényleg új színeket fedezek fel magamban, amit már ugye 1673 után egyszer csak egy új levegőt kapott az egész.

[00:45:40]Olyan jól esik.

[00:45:40]Beült a rendezőnk, az Iványi Árpi, újra fényelte, újra átgondoltuk, hogy talán az már ott nem olyan.

[00:45:47]Már már csak az ízlés.

[00:45:49]Hát ugye változik az ember, ahogy öregszik az ízlés.

[00:45:51]Nekem is a játékstílusomban egy csomó minden változott, egy nem az alapok azok megmaradnak és a történet marad, de az én finomságaim sokkal jobban kijönnek.

[00:46:00]A magabiztosságom, hogy most már azért sokkal magabiztosabb vagyok, mint mondjuk 16 éve, amikor elkezdtük.

[00:46:04]Tehát, hogy egy az egész ilyen ilyen nagyon jó érzés.

[00:46:09]És nagyon jó a Barni, nagyon jó lesz benne.

[00:46:12]Az életben is magabiztosabb vagy?

[00:46:12]Azt hiszem, igen, ahogy öregszem, egy csomó mindenben, amikor a nőiégről kérdeznek engem, vagy hogy én nagyon szerencsés vagyok, hogy van egy férfi 24 éve, aki úgy szeret, ahogy vagyok.

[00:46:24]Én ezt tudom, hogy nagyon szerencsés dolog, mert nem mindenkinek adatik meg, hogy ekkora kufferja van, és mégis szeretik.

[00:46:29]Én ezt tökéletesen tudom, hogy szerencsés vagyok ezzel kapcsolatban, de én dolgozom magamon.

[00:46:35]Én nagyon tudatosan az elmúlt főleg 10 évben gondol gondolok magamra, szeretgetem magam és rendbe teszem magam, ha úgy van, és hagyok magamnak időt a depressziómra, a rossz kedvemre, a sírásomra, a vergődésre, a nemalvásra, mindenre, mert az is hozzám tartozik.

[00:46:53]De De mik miatt vagy depresszió?

[00:46:53]Hát mit tudom én, rossz kérd, de hát azért van természetesen van egy olyan időszak, amikor már tényleg a végét él nagyon elfáradok például, akkor olyan vagyok, mint a gyerekek, vagy hisztizek és toporzékolok, vagy kitesek kikapcsolok, és akkor akkor nagyon magam alatt vagyok.

[00:47:08]Az van.

[00:47:09]De a hiszit toporzékolás az színházban is, vagy itt inkább otthon?

[00:47:14]Hát meg inkább mag az megkapja a férjed.

[00:47:14]De mit csinálsz?

[00:47:17]Vagy a szobába és hát nem úgy, hogy nem úgy értem a hiszti toborzikos, hogy ténylegesen tisztek meg toborzékolok.

[00:47:22]Tür türelmetlen vagyok magammal.

[00:47:23]Nem, nem kiesik minden a kezemből, idegesít az egész olyan puff puuf puff.

[00:47:29]És akkor Gábor úgy hív, hogy PV puffogó vipera vagyok olyankor, de hogy semmi nem jó, senki nem jó, semmi sehogy se, és akkor az akkor nekem dolgoznom kell magamon, hogy nyugi van, hát álljál már le, de ezt meg kellett érnem, hogy magamat rendbe tegyem.

[00:47:44]Tehát ez nem megy úgy elmez meg kell tanulni, meg kell tapasztalni.

[00:47:48]Kell egy csomó sérülés, egy csomó ilyen, úgy képzelem el, apukám mindig úgy mesélte, hogy amikor az ember így fejlődik, akkor úgy dörzsölődik, ugye úgy, úgy odaér, úgy kicsit lehúzta a bőrét, nekimegy a másiknak, olyan olyan úgy fejlődsz, mert egyébként ha egyenesen csak így mennél, semmi nem történne veled, de ezek valamiért kellenek, hogy az ember úgy kifej kifejlődjen magából.

[00:48:11]Teljes az, ami a világban van, mert ugye mondtad, hogy egy Shakespeare darabban az izgat, hogy ugye tudod például, hogy a háborúkat hogy hogy írja és azok mögötteseit.

[00:48:23]Ez mennyire szorongok tőle, mint hiszen mint mindenki szerintem, akinek van most bármilyen esze, az szorong, ami történik velünk a világban.

[00:48:32]Én riadtan nézem a napi átlag híreket, és azt mondom, már sajnos átlaghíreknek kell mondani azokat, amik történnek a világban.

[00:48:39]És az ember igenis szorong, mert ha én, aki nem politizálok, nyilvánosan meg főleg nem, de azért nem vagyok vak, és látok és olvasok és informálódok és napra kész vagyok, ha nem is teljesen a gazdasági, világgazdasági témákban, de az, hogy mi érint minket, a magyarságunkat, a a színházi világot, a kultúrát, az azzal képben vagyok.

[00:49:01]És az igenis foglalkoztat, és igenis szorong az ember.

[00:49:04]Nekem eleve van egy klímaszorongásom most már évek óta aggódom a földünkért, hogy mi lesz, amikor majd most látom, mit tudom én, abbiél ungaugomat, aki nyolc éves, és akkor így belegondolok, hogy istenem, add neki, hogy 50 év múlva még legyen tiszta vízzacsapba.

[00:49:18]Tehát, hogy ilyeneken szorongok, hogy hogy igen.

[00:49:19]És az embernek ezt, ha egy kicsit is szenzitív a világra, akkor ezekkel foglalkozni kell egy kicsit, úgyhogy beengedni magába azokat a dolgokat, amire szükségem van.

[00:49:34]Ühüm.

[00:49:34]És most egy ilyen ziccers szerepet fogsz játszani.

[00:49:39]Hát ráadásul.

[00:49:39]Igen.

[00:49:40]Liliom.

[00:49:42]Liliom.

[00:49:42]Muskátné.

[00:49:43]Muskátné.

[00:49:43]Nagy fúria.

[00:49:43]Nagy fúria.

[00:49:43]Jaj, imádom próbálni.

[00:49:45]Jaj, imádom.

[00:49:45]Nagyon még az elején vagyok még most össze-evissza hebbegek, abogok, jövök, megyek meg nagyon zavarban vagyok, merthogy az igazgatóm Olt Tamás játsza Liliumot, aki egyébként színész is, szóval és tehát, hogy nem nem olyan furcsa, hogy ő is játszik a csak nehezen vehet volt rávehető például a Liliomra nem akarta először, hogy nem fura, hogy a saját színházamban, hogy hát ki játszik még asszem saját.

[00:50:09]Ti vettétek rá, hát nyilván ő osztotta magá nem vagy a rendező.

[00:50:13]Nem, nem a rendező.

[00:50:13]Keresztes Attila rendezi, és akkor hát az a tanár rendezőt meg ő kérte föl.

[00:50:17]Hát de kiváló Marosvás rendező.

[00:50:21]Igen.

[00:50:21]Fantasztikus pali és nagyon megkedveltem, de hogy nem volt ez annyira kézzelf fekvő.

[00:50:24]Tehát a Tamás az simán hívott bárkit, meg kifatott volna Liliomra.

[00:50:28]És volt is egy ilyen.

[00:50:28]És mondtuk neki mi, hogy hát Tamás, hát ne már, hát ta is de hogy olyan fura, hogy a saját színházamban.

[00:50:35]Mondom, mondjak még neveket, akik igazgatóként a saját színházukban, akik színész igazgatók, azok általában egyet-egyet játszanak.

[00:50:41]Át mondom neked mióta itt vagy, ez az első.

[00:50:45]Tehát nem az van, hogy minden évben magadra osztod a nem tudom mondok neked Romeót.

[00:50:49]Szóval, hogy nem erről van szó.

[00:50:51]Úgyhogy ő és egy kicsit még megy a zavarodottság, hogy olyan hát mégis csak az igazgatóm és ott üt ütpekkel így sallert adok neki, vagy nem tudom.

[00:50:57]Tehát hogy az egész ilyen de nagyon élvezetes a muskátni.

[00:51:01]És képzeld el, hogy amikor mi elsősök voltunk és Esztergályos Károlyt tanár úr óráján, akkor már foglalkoztunk ugye a Léliommal, és akkor ilyen Marika meg Julika jeleneteket csináltak a lányok, ugye a katona milyen katona?

[00:51:14]Piros meg na szót.

[00:51:14]És akkor én a Marika voltam, emlékszem és nagyon imádtam.

[00:51:19]És akkor ahogy jött a liliam, akkor így eszembe jutott ugye egy pillanatra, hogy aztán rájöttem, hogy á 50 éves vagyok mindjárt már biztos nem lesznek Marika.

[00:51:27]Úgyhogy a Muskátné és a Muskátnét is mindig nagyon szerettem volna eljátszani.

[00:51:30]Az egy jó, nagyon jó szerep van.

[00:51:33]Eleje, vége, közepe, mélysége, drámája, vicce, szexi, dög, de közben nem.

[00:51:40]Tehát az egész ilyen nagyon, nagyon összetett, úgyhogy már alig várom, hogy kibontsam.

[00:51:44]Hát még most mondom nagyon az elején esetleg botlok, de majd jobb lesz, remélem.

[00:51:50]Mi öhet ebből neked mindki?

[00:51:50]Tehát, hogy hogy van-e benned azért ilyen, hogy na ha annyire szereted Shakespe, hát egyszer egy Shakespeare hősnő, ami ugye még az is lehet, hogy jön majd egyszer.

[00:52:03]Hát ki tudja, hát nem én osztom magamra a szerepeket, bár csak úgy lenne, nem, de egyébként nem bírnám.

[00:52:07]Tehát hogyha én magamnak kéne kitalálni valamit, nem ez így jó.

[00:52:11]Jöjjön csak.

[00:52:11]Én azt hiszem, hogy majd egyszer csak jön.

[00:52:13]Majd valaki megtalál, és azt mondja, hogy figyelj, akkor ezt te vagy, és akkor én majd annak nagyon fogok örülni.

[00:52:18]De addig, ha meg kell csinálnom még 500 darabot, akkor meg kell csinálnom 500 darabot.

[00:52:24]Abban a szerencsés helyzetben vagyok így 47 és 3 ne4yed évesen, hogy én tényleg azt játszom most, amit a legjobban szeretek.

[00:52:31]Mindegyiket, egyik sem csinálok ilyet benne, hogy azért voltam ezmúlt 26 évben olyan, amire azt mondtam, hogy hogy 24, hogy de ebben nincs.

[00:52:42]És a tévokka hogy volt?

[00:52:42]H amik vagy fölléptél, vagy zsűriztél, vagy az az igazság, hogy azok nagyon izgalmas.

[00:52:47]minden izgalmas, amit még nem csináltam.

[00:52:49]Hát azért is nem vagyok most már ott, mert már megcsináltam, nagyon jól esett, örültem neki, tök jó volt.

[00:52:56]Megtapasztaltam, milyen a díszletek mögött lenni ott is, hogy milyen bemenni, meg hogy épül föl.

[00:53:00]Hát engem borzasztóan érdekeltek a kamerák meg minden, hogy az így hogy történik, meg a szerkesztők ott mit csinál.

[00:53:06]Ez tök izgi.

[00:53:08]De megvolt.

[00:53:08]Köszönöm szépen.

[00:53:08]Jól éreztem bennem magam.

[00:53:10]És egyezett az ízlésvilágoddal, amit csináltam azokkal.

[00:53:14]Igen.

[00:53:14]Az az a nagy duettel semmi bajom nem volt.

[00:53:16]Ott a Tomit kaptam ajándék még nyer horvát Tamás meg ny még meg is nyertek.

[00:53:20]Tehát a horvát Tomi barátságát és az ő családjának a barátságát nyertem legfőképpen és persze a díjat is.

[00:53:26]Meg ahogy a közönség megismerte egy másik oldalamat is.

[00:53:30]Így a nyilatkozatok által meg az előadások által.

[00:53:32]Ha csináljuk a fesztivált az pedig egy szerintem egy borzasztóan szép és igényes műsor és gyönyörű előadók nagyon jól énekeltek.

[00:53:40]Úgyhogy azt meg azért szerettem.

[00:53:40]Tehát én azért ezekre így büszke vagyok, mert úgy így jól esett ott lenni, hogy úgy látni, hogy ott megint csak, hogy hogy készül.

[00:53:51]Szóval akkor te most tök rendben vagy?

[00:53:54]Nagy van a jól vagyok.

[00:53:55]Jól vagyok, jól vagyok.

[00:53:55]Jó fáradt vagyok, de jól vagyok.

[00:53:56]De hozzád mindig eljövök.

[00:53:58]Jó, hát ez tök jó.

[00:54:01]Mindig tudod, meg szoktam írni, hogy te is 23 éve nézed, hogy velem mi van.

[00:54:05]Tehát amikor Karinti Marcihoz jöttél le, emlékszem és mondták, jön a Bóta Gábor, jön a Bóta Gábor.

[00:54:10]Mindenki össz-evissza csinálta magát, mert jön a Bóta Gábor és olyan gonosz vagyok.

[00:54:14]Nem azért, hanem mert te tényleg megmondod, amit gondolsz.

[00:54:16]És az ritka.

[00:54:18]Akkor nem azt m nem simogatja nagyon babusgatja a színészeket, hanem azt mondja, hogy hát ezt ez azért ez zerebosztási tévedés meg hát azért ne na szeretünk.

[00:54:28]Szóval Ó, köszönöm.

[00:54:28]Szóval akkor még az is kimondható, hogy te most boldog vagy.

[00:54:33]TN lehetséges.

[00:54:33]Igen, az vagyok.

[00:54:33]Igen, én alapjában véve egy boldog ember vagyok.

[00:54:37]Nem hagyom magam, nem lehetek nem boldog.

[00:54:39]Leéltem életem felét.

[00:54:39]Ezzel apukám mindig azt mondta, ezzel az érrendszerrel én már túl vagyok három nagyed, de tényleg, de nincs idő erre nem szabad szerintem nagyon sokat busongani, mert az elviszi az embernek az életet.

[00:54:53]Én tudom, hogy vannak helyzetek, amikor az embernek sírni kell, és sírjon is a maga idejében, de nem mindig.

[00:54:59]Az már majdnem csúnyát mondtam, de elmondom, mindegy, majd kivágjátok.

[00:55:04]hogy az embernek az evés, az ivás, a sírás, a szexelés, így mondom inkább, megvan az ideje.

[00:55:10]Nem illendő egyszerre csinálni.

[00:55:12]Ennyi.

[00:55:12]Tehát, hogy de hogy így ez mindennek meg kell keresni az idejét.

[00:55:22]Köszönöm, hogy jöttél.

[00:55:23]Köszönöm a meghívást.

[00:55:23]Jövök még.

[00:55:23]Jó.

[00:55:25]Meghívsz helyes.

[00:55:26]Abszolút.

[00:55:27]Akkor jó.

[00:55:27]És önöknek is köszönöm, hogy néztek minket.

[00:55:29]Balázs Andrea volt a Bótafé vendége.

[00:55:32]Viszontlátásra.

[00:55:34]Viszlát.

[00:55:45]เฮ