Makranczi Zalán: Óriási változásra van szükség a színházi és filmes világban

[00:00:00]Üdvözlöm önöket.

[00:00:00]Makranci Zalán a Bóta Café vendége.

[00:00:03]Hát szerintem mindannyian ismerik.

[00:00:05]Színházakból is, meg bizony hátatévéből is.

[00:00:09]Legutóbb a renitens, ha jól tudom.

[00:00:15]És volt egy olyan produkció, amit te nagyon szerettél, még tán csinálod is a Szokratész védőbeszéde, és idézel interjúkban különböző mondatokat Szokratésztől.

[00:00:26]Az egyik ilyen nem biztos, hogy pontosan fog nekem menni, hogy dolgozzatok magatokon, hogy minél kiválóbbak legyetek.

[00:00:36]Hát miket dolgoztál te mostanában magadon?

[00:00:41]Magamon?

[00:00:41]Fú!

[00:00:41]Aha!

[00:00:42]Hát én mostanában szinte csak magamon dolgoztam, mert színházba alig.

[00:00:46]Az miből áll a magadon dolgozás?

[00:00:49]Hát az ember úgy próbál folyamatosan próbálja fejtegetni magát, a világot.

[00:00:56]a kettőnek a viszonyát egymással.

[00:00:56]És mivel a világ folyamatosan változik, az ember is folyamatosan változik, ezért ezekre a kérdésekre ez életed végéig, tehát ezt gyakorlatilag lehet Igen.

[00:01:05]Az ember az élete végéig tudja csinálni.

[00:01:07]Igen.

[00:01:09]Tehát az ember leül egy fűszával szembe, és nézi, akkor tulajdonképpen minden nap mást lát.

[00:01:13]Ezt te csinálod konkrétan, hogy leülsz egy ffával szembe akár?

[00:01:17]Hát amikor volt fűszánk otthon, akkor csináltam ilyet.

[00:01:18]Igen, igen, de sajnos már nincs.

[00:01:20]És akkor mennyit tűz?

[00:01:21]Ez teljesen változó van, úgyhogy órákat tudok ott ülni.

[00:01:24]Attól és akkor tulajdonképpen magadba beszélsz magaddal, vagy akár hangosan?

[00:01:31]Nem, hangosan nem.

[00:01:31]Nem vagyok őrült.

[00:01:34]Nem magamban persze, de van a szintén a szókratész használja, hogy hogy az emberekben van az úgynevezett, vagy benne, legalábbis az úgynevezett diamonion.

[00:01:43]Ezt én sokkal prózaiban szoktam belső szarjelző készüléknek hívni.

[00:01:51]Ez valahol valahol itt helyezkedik el nekem.

[00:01:53]És úgy úgy az ember úgy érzi, hogyha feltesz egy kérdést, hogy ott ott akkor úgy mi a mi a válasz?

[00:01:59]Mondtasz egy példát.

[00:02:01]Például volt egy olyan, amikor amikor meg akartam oldani egy problémát, és és feltettem a kérdést, hogy hogy lehet ezt a ezt a bizonyos problémát megoldani.

[00:02:11]A probléma most azért nem nevesítem, mert tök lényegtelen, nem ez a lényeg benne, hanem az, hogy hogy így nem nem jött semmilyen válasz belülről, hogy most itt milyen irányba kéne eldönteni egy kérdést.

[00:02:22]És egyszer csak rájöttem arra, hogy mert nem ez az igazi problémám.

[00:02:24]Hú, de akkor mi az igazi problémám?

[00:02:27]És akkor elkezd a kezen agyalni, hogy akkor mi az igazi problémám?

[00:02:30]És akkor egyszer csak így megszólal valami odabent, hogy hó igen, na ez ez ezen kell.

[00:02:36]Mondasz egy konkrétumot is, hogy mondjuk ez múltba vi igazi probléma.

[00:02:41]Hát figyelj, nekünk a Dórival például a gyereknevelés mint kérdés.

[00:02:44]Igen.

[00:02:46]A a feleségemmel itt van, hogy a gyereknevelés kérdése az egy az egy mindennapos megoldandó feladat.

[00:02:56]Tehát, hogy hogy az például, hogy az ember fölkell, és akkor én nagyon nagyon nehezen tudok jól reagálni addig, amíg nem iszom meg az első két kávémat.

[00:03:08]És és közben vannak reggelek, amikor amikor kijön utánam a Beni, elkezd valamit csinálni, és azonnal tök jól tudok reagálni, és van, hogy nem.

[00:03:14]És akkor így olyan, hogy na most miért miért nem reagáltam jól most?

[00:03:17]Máskor olyan türelmesen tudom, és pontosan tudom, hogy hogy azt a reggeli mondatot, hogy na először sipírsz ki a mosdóba és pisi, aztán utána beszélgetünk.

[00:03:27]Ezt el tudom mondani humorosan is, meg el tudom mondani úgy is, hogy na gyerünk már ki a WC-be.

[00:03:34]És akkor úgy így így ülök, hogy na most akkor miért miért vagyok ideges tulajdonképpen?

[00:03:38]Mert nem rá vagyok ideges, az biztos, hanem magamra vagyok ideges.

[00:03:41]De akkor miért vagyok magamra ideges?

[00:03:42]És és ezen nagyon hosszan el lehet lamentálni.

[00:03:46]És miért szoktál magadra ideges lenni?

[00:03:49]Hát mert mert csomószor sokkal türelmetlenebb vagyok magammal is, másokkal is, mint mint ahogy azt kéne csinálni, mert sokkal hamarabb szeretnék megoldást bizonyos problémákra, mint ahogy azt meg lehet oldani.

[00:04:04]Hát volt egy félmondatod most itt a beszélgetés elején, hogy többet foglalkozol magaddal, mint a színházzal meg a szerepeiddel, mert miért ezek nincsenek most?

[00:04:14]Hát most nincsenek, mert miért nincsenek?

[00:04:16]Nem tudom.

[00:04:16]Most az elmúlt időszakban volt 12 futódabom, és most egyik pillanatról a másikra úgy egymástól teljesen függetlenül a színházak levették mindig ilyen 100-as szériak 12t szint nem 12-t, hanem hetet vagy nyolcat, most így hirtelen nem tudom pontosan, de egymástól teljesen függetlenül, tehát hogy ez ez a szakma, ez ilyen.

[00:04:36]És akkor most egy ilyen korszakot élek, hogy mondjuk az elmúlt időszakban is évente próbáltam egy egyszer egyet vagy kettőt, amivel mondjuk nekem még nem is lenne olyan nagyon nagy bajom.

[00:04:49]És aztán így összegyűlt ez a 12 darab, és akkor volt havi tudom én, 15-20 előadásom, és ez nekem végül is kényelmes volt.

[00:04:56]Így tudtam otthon is lenni, tudtam színházzal is foglalkozni, és aztán mondom, e ezek így egyik pillanatról a másikra eltűnt, ezek mindig ilyen jelek.

[00:05:05]És akkor úgy az ember elkezd gondolkodni rajta, hogy miért akkor most nekem kell a szabadidő, de akkor most mit kezdjünk azzal a szabadidővel, ami rám szakadt?

[00:05:12]Akkor most ezzel a családi dolgokat akarjam megoldani, vagy szakszervezeti kérdésekkel kezdjek foglalkozni még jobban, még többet, vagy vagy hogy legyen?

[00:05:19]Hát igen, mert te vagy ugye két két szervez, egy színész meg egy szinkron, de ez ez ugyanaz a szakszervezet, csak hát igen, csak vannak különböző, tehát a a Sidosz, a színházi dolgozók szakszervezete, hogy az egy nagy erőszervezet, ami összefogja tulajdonképpen az összes színház összes dolgozóját, aki ennek vagy te alelnöke, ugye?

[00:05:40]Jól mondom.

[00:05:42]Igen.

[00:05:42]És akkor ezen belül egy alszervezet a szinkron, vagy egy alapszervezet a a szinkron dolgozók szakszervezete.

[00:05:52]És akkor annak is alelnöke vagyok, meg most már a maszkban is, a színész kamerában szí egy egyesületnek.

[00:05:57]Igen.

[00:05:59]Igen.

[00:05:59]Ott is, ott is elnökségi tag.

[00:06:01]Nem tudtok valamit érdembel csinálni.

[00:06:03]Ugye sokan mondják, hogy hát ezek úgy vannak, vannak.

[00:06:06]Aztán van, aki azt mondja, hogy hát sóatal.

[00:06:11]Nem, nem sóhiatal.

[00:06:11]Hanem hanem én most már látom, mert most már azért két két éve csinálom mindegyiket, hogy mindegyiknek mi lenne a feladata.

[00:06:21]Csak hát nagyon nehéz, mert addig amíg az ember mondjuk azt kapja meg, hogy egy adott adott tárgyalópartnertől, hogy nekem nem célom a szakszervezetekkel tárgyalni, akkor így áll az ember és így felcsúszik a szemöldöke, hogy ezt olyan a bíróság előtt is elmondaná-e ezt a mondatot.

[00:06:38]Hát ugye egy rakhelyen meg is szüntették.

[00:06:39]Hát valljuk be.

[00:06:39]Nem a szer.

[00:06:42]Hát megszüntetni elvileg nem ellehetetlenítik.

[00:06:45]Ühüm.

[00:06:45]Mert megszüntetni nem lehet.

[00:06:45]Merthogy az embereknek alapvető emberi joga szakszervezetekbe tömörülni.

[00:06:51]Ezt most a kamerába mondtam.

[00:06:52]Tehát az Európai Unió 2022-es egyik jogszobája alapján például egyéni vállalkozók is tömörülhetnek érdekérvényesítő szervezetbe.

[00:07:04]És akkor mer mindig ezt szoktuk megkapni, hogy á szó akkor ti karteleztek és akkor Ühüm.

[00:07:10]ügyes próbálkozás nem, hanem az, hogy 2022 óta ez teljesen legális, mert hogy rájött az unió is, hogy a az egyéni vállalkozók azok tulajdonképpen teljesen más besorolás aláesnek, mint mondjuk, hogyha valaki egy egy Kft-vel vesz részt, mert egy Kft azt tud kártelezni, az egyéni vállalkozó az igazából saját magát képviseli.

[00:07:28]Na de tehát és akkor a lényeg a lényeg, hogy egyéni egyéni vállalkozóból van most csak ugye a színész társadalom.

[00:07:37]Igen, igen, igen, igen, igen, igen.

[00:07:39]Na.

[00:07:39]De mi mi miben akartatok tárgyalni?

[00:07:42]Tehát mi a hasfályás?

[00:07:42]Bizonyos dolgokon nyilván nem tudtok.

[00:07:45]Tehát az amit te is elmondasz, hogy hát túl sok a színész.

[00:07:51]Igen.

[00:07:51]Csak tehát, hogy itt és akkor itt kell húzni vonat.

[00:07:53]És akkor most például ezen dolgoztunk nagyon sokat, hogy így meghatározzuk, hogy mi a szakszervezet feladata és mi a színész kamarának a feladata, mert ez két teljesen különböző szervezet.

[00:08:03]Bármennyire is úgy tűnik, hogy mintogyha ez két ugyanolyan szervezet lenne, nem?

[00:08:06]A színész kamara, illetve a bármilyen kamara, ugye most nagyon leegyszerűsítve mondom, mert tényleg nem akarom én ezt túlbonyolítani.

[00:08:14]A kamaráknak az lenne a dolga, hogyha normálisan kamarai jogkörrel rendelkeznének, amivel a színészkamara nem rendelkezik.

[00:08:21]Majd ezt is elmondom, hogy miért egyébként, hogyha érdekel.

[00:08:26]Szóval kamaráknak például az lenne a dolga, hogy szakpolitikai kérdésekkel foglalkozzon.

[00:08:30]Tehát például foglalkozzon azzal, hogy a színész oktatás az milyen minőségű, hogy lehet ezen javítani, ki a színész, mi a színész.

[00:08:37]V ennek a meghatározásom ez is egy ilyen nagyon nagyon szürke zóna jogilag, hogy ki a színész, mi a színész.

[00:08:47]Hát te például nem végeztél színművészet.

[00:08:49]Én például nem végeztem színművészet.

[00:08:51]Tehát a jártál nemzeti stúdiójába, de ennyi.

[00:08:54]Hát, illetve utána én a a színész kamarától kaptam színész egyet.

[00:08:56]Nekem vizsgáznom kellett érte.

[00:08:59]És akkor megszereztem a színész egyet, és onnantól kezdve én én színésznek számítok.

[00:09:05]De hogy de hogy ezek ezek nagyon nincsenek lefektetve pontosan ezek a szabályok.

[00:09:09]És ez például a kamarának lenne annyira miért annyira fontos ez?

[00:09:12]Hát ezek például hát újságírónál sincsenek lefektetve.

[00:09:18]Hát az újságíró, aki újságba ír.

[00:09:20]És látod és látod, mi lett ebből mára?

[00:09:23]Hát azt látom, hogy mi lett ebből mára.

[00:09:25]De hát ez ezért kéne lefektetni, hogy ki az újságíró és mi az újságíró.

[00:09:26]De hát attól kezdve, hogy internet van, már mindenki újságíró, mert étem.

[00:09:31]Tehát itt péld például az az egyik az egyik alapvető probléma, hogy szerintem, hogy például a az, hogy hogy a színházi törvényben mik szerepelnek, azt tulajdonképpen mindig a színház igazgatók, vagyis a munkáltatók döntik el, nem a színészek.

[00:09:50]Tehát tulajdonképpen sokkal inkább a színházigazgatók érdekeit szolgálja a színházi törvény, mint a színészekét, vagy a bármelyik színházban dolgozóé.

[00:09:59]Mi a különbség?

[00:09:59]Tehát mi az, amit ti a különbség, elmondom, mi a különbség.

[00:10:01]A különbség az az, hogyha tehát most az van, hogyha az ember egy igazgatóval tárgyal, akkor azt mond az igazgató, hogy hát édesem, nem felelnek meg a a körülmények, el lehet menni.

[00:10:13]Na most ha a színész érdekeit szolgálná, vagy legalábbis lenne a munkajogban erre erre kitérő részlet, van, de az is nagyon homályos, akkor például azt tudná mondani a színész, hogy értem, ez egy nagyon érdekes felvetés volt.

[00:10:27]Ugye per pillanat nekem mondjuk határozott vagy határozatan idejű szerződésem van, ezért vagy ez az út van, vagy az az út van.

[00:10:33]És akkor egy tárgyalóképes partner lenne a színész, nem pedig csak az, hogy az igazgató azt mondja, hogy hát akkor ez van és akkor fogadd el.

[00:10:41]A színész meg azt mondja, hogy hát jó, mert most ez történik.

[00:10:44]A színész elé elér raknak egy szerződést.

[00:10:46]Bár évben év éves szerződések vannak márol.

[00:10:51]Tehát kevés helyen vannak más státuszban.

[00:10:55]De vannak ettől függetlenül.

[00:10:55]És akkor de akkor mit mondhat az igazgató?

[00:10:57]Hát nem tudsz mit csinálni akkor sem.

[00:11:00]Igen, igen, igen.

[00:11:02]Csak attól függetlenül, tehát tudja az ember azt mondani, hogy hogy mondjuk megnézi, hogy mennyi ideig van a színházb, és akkor már más jogok érvényesek rá, és akkor az ember ki tud állni a saját jogaért.

[00:11:12]Nem az a baj, hogy hogy gyerekként vannak kezelve a színészek, helyenként úgy is viselkednek.

[00:11:17]Tehát, hogy én ezt én ezt értem is, mert engem csak az érdekel, hogy ügyesen eljátszom Hamlet szerepét.

[00:11:22]Ez oké.

[00:11:22]Meg megélni nem szeretném belőle.

[00:11:24]Tehát kenyeret nem akar.

[00:11:24]Biztos, hogy ahhoz elég a gyermeki életmód, hogy valaki jól eljátssza aetet.

[00:11:29]Hát ezt ezt most így erre nem tudok mert lehet, hogy valaki olyan hamletet rendez, hogy egy de egy egy csecsemőnek kell lennie a Hamletnek, ki tudja.

[00:11:38]Na, mindenesetre tehát, hogy vannak olyan kérdések, amik a színészkamara és vannak olyan kérdések, amik a szakszervezet hatás körébe tartoznak.

[00:11:48]A kettő együtt normálisan összedolgozva és fékek és ellensúlyok betartásával és egymást felügyelve például már egy olyan erőt tudna képviselni, mint a mint az Amerikai Union például.

[00:12:02]Az pedig egy nagyon ütőképes dolog.

[00:12:06]De hát pont ezért a kamarának elvették a kamarai jogkörét.

[00:12:11]Mondjuk az sem sokat segített, hogy a második világháborúban a színészkamara, amikor mert ott akkor még volt, akkor előszeretettel jelentett fel zsidó színészeket, és hát ez, hogy is mondjam, később nem vetett túl jó fényt a kamarára, és azt mondták, hogy akkor ezért színészek nem állnak készen erre a feladatra, de azt gondolom, hogy 1945 már elmúlt.

[00:12:37]időközben azért eltelt egy jó pár év, és szerintem most már lassan ismét a kezünkbe vehetnénk a sorsunkat.

[00:12:43]Ühüm.

[00:12:43]Szerinted az, hogy itt most változás van a politikában az befolyás ebbe ebben befolyásol bármit?

[00:12:54]Biztos.

[00:12:54]Biztos, hogy igen.

[00:12:56]Ezt pedig hát például én már rengeteg rengeteget tárgyaltam itt ott amott emberekkel, és nagyon úgy néz ki, hogy ez a ez a mostani rendszer, ez például hajlandó a szakszervezettel tárgyalni, meg ennek érdeke a szakszervezettel tárgyalni.

[00:13:13]Akkor nem érdekel a szakszervezetekkel tárgyalni, hogyha központosítani akarják a hatalmat, és felülről akarják megmondani egy ember egy személyben, hogy márpedig mi történjen ebben a szakmába, akkor akkor nem kell a szakszervezetekkel tárgyalni, mert akkor tényleg akkor nagyon macerás.

[00:13:27]Hát ugye ilyen valljuk be azt, azért végignéztük, hogy ilyen igazgatói kinevezésekkel, amikkel esetleg a szakma jó része nem értett egyet, hát nem tudtatok mit kezdeni, tehát soha nem tudtátok ezt meg, mert ez nem a szakszervezet dolga, és mindig ez szakszervezeten mutogatott, de ez tehát ez nem tartozik a szakszervezet jogkörében, mert nincs közöm hozzá, hogy ki a munkáltató.

[00:13:50]Nekem szakszervezeti vezetőnek nekem a munkavállalók érdekeit kell képviselnem.

[00:13:54]És ezt mondtam nekik mindig is, hogy hát a munkavállaló érdeke mondjuk a kolibris színházba kineveznek egy olyan igazgatót, aki aki akire nem lehet rábizítani semmit még.

[00:14:07]Igen, de nem de nem hát nem tetszik a munkavállalók.

[00:14:11]Értem.

[00:14:11]Nekem meg az nem tetszik, hogy ma beborult az ég, de most mit csináljak?

[00:14:15]És emiatt emiatt eljönnek és izé az a munkavállaló érdeke ilyenkor nem nem össze össze össze vannak mosva itt dolgok.

[00:14:25]Az, hogy valakinek nem tetszik, hogy ki lesz az új igazgató, ez az ő egyéni ízlése.

[00:14:32]Ha jogtalanul van kievez, ha sok ilyen egyézlés van, tehát a társulat nagy részének ez az egyézlése, ami összeadódik, akkor sem nem nem, mert a szakszervezet a munkavállalók érdekeit képviseli.

[00:14:46]Neki nem az az érdeke, hogy ne ez az igaz, tehát hogy mondjam?

[00:14:51]Az egy érdek, hogyha ez az igazgató, akiről beszélünk, végrehajt bármilyen jogtalanságot, akkor sérülnek a jogai és az érdekei.

[00:14:59]A munkavállalak, akkor ott vagyunk.

[00:15:02]Jogan, az nem jogtalanság, ha mondjuk Egerbe kineveztek egy igazgatót.

[00:15:04]Üüm, erre azt mondják ott fölül, hogy ja, hát erre nem adunk.

[00:15:11]Már ki is nevezték, ja bocsánat, erre nem adunk egy fityinget se.

[00:15:15]Ja, mondja az önkormányzat, hogy akkor viszont nekünk nincs erre pénzünk, és akkor akkor bocs, akkor mégse az lesz.

[00:15:23]Ez nem jogtalanság, ez totális jogtalanság.

[00:15:25]Szerintem nem.

[00:15:28]Ja, kétdal hozzáigazítják mindenhez a jogot.

[00:15:31]Tehát, hogy csinálnak valamit és aztán hozzáigazítják a jogot.

[00:15:33]Onnantól kezdve nem jogtalan.

[00:15:36]Az egy másik dolog, hogy nem tartom becsületesnek, nem tartom fernek, etikátlan, tehát minden ilyen dolgot el tudok mondani, nem jogtalan, mert pont ez volt ennek az egész rendszernek a a rákfenéje, hogy bármit csináltak, ami jogtalan volt.

[00:15:49]Egyszer csak csavartak egyet a jogon is, és onnantól kezdve már jogos lett.

[00:15:53]És akkor nekünk mindig kellett keresni egy másik utat.

[00:15:57]És akkor reméled, hogy ez most nem így lesz?

[00:16:00]Hát én abban reménykedek, hogy hogy amik beszédek most elhangoztak, hogy azokba azokba tulajdonképpen az hangzott el, hogy ez a mostani rendszer ezt tulajdonképpen szeretné visszaadni az embereknek a saját önrendelkezésüket a saját sorsuk felett.

[00:16:14]Ez ez tulajdonképpen több helyen elhangzott.

[00:16:19]Vannak olyan emberek akik akik nekem erre például eléggé elég elég jó garanciák.

[00:16:27]Mondjuk itt gondolok például a nem tudom Bódis Krisztára, aki egy szerintem szakmailag megkérdőjézhetetlen ember, meg meg én azt gondolom, hogy hogy mind morálisan meg meg mindenhogy megkérdőjelezhetetlen.

[00:16:39]Tehát hogy hogy tehát mindenképpen vannak ott.

[00:16:40]És most direkt azért nem a színházat mondtam, mert mert túl egyszerű lett volna így onnan hozni embereket.

[00:16:46]De hogy de hogy szerintem például a a Kriszta az egy az egy teljesen megkérdőjelezhetetlen szakember, tehát hogy neki márpedig neki ott a helye, és ő az az tök jó.

[00:16:56]Azzal mit tudsz csinálni, hogy ugye mondod, hogy túl sok a színész, hogy begérik.

[00:17:03]Ez jogtalanság, nem jogtalanság, nem jogtalanság, ha szigorúan veszem, ugye mindenféle színészképző van, beígérik, hogy hú, ha elvégzi, ilyen jó melói lesznek itt meg ott meg amott, aztán nem lesznek, mert ugye jó nagy túlképzés van.

[00:17:19]Akkor ezzel tudsz valamit csinálni, vagy nem tudsz?

[00:17:22]Ugye ez egy nagyon azért azért egy nagyon bonyolult kérdés, mert itt például ez kifejezetten olyan kérdés a színésztatás és a a pályára bocsátott emberek száma, amit ketté kell szedni.

[00:17:37]Az egyik része a szakszervezethez tartozik, ez a pályára bocsátott emberek száma.

[00:17:41]És hogy és hogy azokkal mi történik, az az már a szakszvezeti kérdés.

[00:17:48]Az, hogy mi történik a színészképzésből és mit ígérnek, az az tulajdonképpen sokkal inkább kamarai kérdés lenne.

[00:17:57]Na most erre egyébként én azt mondom, hogy egy, aki bekerül a színészképzésbe, hát azt nem érdekli, hogy kamara vagy szakszervezet vagy izé, képviselje valaki az érdekét.

[00:18:07]Nem, muszáj ezt így ketté választani.

[00:18:12]Nem muszáj, hogyha az ember elmegy orvoshoz, akkor tök mindegy neki, hogy az agysebész operálja meg a kezét, vagy pedig a kézsebész.

[00:18:16]Nem.

[00:18:16]Ja, tehát hogy ezzel legyen tisztában.

[00:18:19]Tehát ez ez a baj, tehát itt például el kell kezdeni felnőni.

[00:18:23]Tehát ez ez 100%, hogy ez ezt nem lehet megúszni.

[00:18:26]Biztos, hogy a képzésben például ennek ennek kéne valahol egy egy helyet szólítani.

[00:18:30]De hogy mit lehet ezzel kezdeni, mert ugye innen indultunk el?

[00:18:33]Hát ugye az egy nagyon érdekes kérdés, hogy tulajdonképpen ez megint odavezethető vissza, hogy az történik, ami a színházvezetőknek a leginkább érdeke, ugyanis a rengeteg ember szín pályára bocsátása az tulajdonképpen a pályán levőknek lenyomja az árát, és azzal a fenyegetettséggel azt a fenyegetettséget hozza be, hogy ott sorakoznak és bármikor ott vannak helyetted az emberek.

[00:18:56]Ami ha azt mondjuk, hogy a versenyszférában vagyunk, akkor végül is ez ennek egy része az az még egy, hogy is mondjam, természetes dolog.

[00:19:06]Tehát, hogy mondjak megint egy példát, rengeteg fogorvos van, és az ember természetesen azt fogja mondani, hogy én nekem megvan a saját fogorvosom, és ahhoz megyek el, amelyik amelyik számomra vagy szerintem a legjobban dolgozok, és akiben a legjobban megbízok.

[00:19:21]Hát és akit meg tudok fizetni.

[00:19:21]és akit meg tudok fizetni természetesen.

[00:19:22]Na és akkor itt itt jön a itt jön a nagy kérdés, hogy hogyan kéne például azt megoldani, és akkor erre erre vannak mindenféle tervek már, meg vannak mindenféle háttértárgyalások, hogy hogy mit kéne ezzel kezdeni, hogy például az egész színházba ömlő pénz szerintem teljesen aránytalanul oszlik el.

[00:19:38]Most per pillanat ugye az történik, hogy vannak a kiemelt státuszú intézmények, nemzeti intézmények, ezek azok amazok, mindegyiknek más kritériumnak kell megfelelni.

[00:19:49]De hogy például az mindegyikben van, hogy aránytalanul sok bemutatót kell tartani, és ezért egy folyamatos munkára van az egész társulat ösztönözvezve.

[00:19:59]Most van olyan színház például, ahol havi 6065 előadás van.

[00:20:05]Havi és mellette próbálnak.

[00:20:09]Hát ha mondjuk van egy stúdiója is, vagy kamerája, hát akkor hát nem, tehát sehogy sehogyan nem jön ki a matek.

[00:20:16]Tehát az van, hogy tizen mennyi volt?

[00:20:17]106 vagy 17 bemutató egy évben és havi 60-65 előadás.

[00:20:21]Tehát ami az azt jelenti, hogy akkor akkor naponta testvérek között is két előadásnak kell lenni és egy próbának.

[00:20:29]Na most ezem a munkatörvény könyvé hát egy olyan helyen, mint mondjuk a Vixiáza, aminek van egy nagyszína, egy pesti színháza, meg egy házi házi színpada.

[00:20:37]Hát ott miért ne lehetne?

[00:20:41]Az egész Vixázban összesen szokott lenni egy évben 10 bemutató, 12 maximum.

[00:20:48]Ühüm.

[00:20:49]Tehát nem nem itt az összes dirini programmal mindennel együtt, tehát hogy tehát így sokkal sokkal mélyebb problémák vannak.

[00:20:55]És például ahelyett, hogy arra költenék el ezt a pénzt, hogy a színészek folyamatosan dolgozzanak, mert kicsit olyan lesz, hogy hát a színész kenyere a taps, értem.

[00:21:01]Akkor majd elmegyek a boltba és azt mondom, hogy akkor vettem kenyeret, 120 Ft nincs nálam, de ezt oda tudom adni, vagy el tudok mondani egy Adit.

[00:21:12]Tehát, hogy ez nagyon kedves elképzelés, csak nem így működik.

[00:21:18]Hogy hogy azt a pénzt, tehát az azt azt kell újra kitalálni, hogy például hogy a a színházakba, a fizetésekre mennyi pénz menjen el.

[00:21:26]Tehát eleve meg kéne növelni a a fizetéseknek meg mindennek a a számát.

[00:21:31]A háttérdolgozókat most már lepkehálóval kell vadászni országszerte, mert hogy olyan keveset keresnek.

[00:21:37]Tehát az ember mondjuk, hogyha egy normális világosító vagy fénytervező elmegy bármelyik zenekarnak és a 15szörösét kapja, mint színházba.

[00:21:46]Hát vagy akár maszek villanyszerelők többszörösét keresi.

[00:21:49]Nyilván Igen, igen, igen.

[00:21:51]És megnézi az ember mondjuk, hogy Londonban működik.

[00:21:53]Oké.

[00:21:53]Kevesebb színház van.

[00:21:55]Tehát értem.

[00:21:55]De ott akkor is az működik, hogy ott például egy ügyelői állás, vagy egy vagy egy fővilágosítói állás, vagy egy öltöztetői állás, az egy az egy megbecsült állás.

[00:22:05]És az ember büszke rá, hogy ő hogy ő öltöztető vagy fővilágosító, vagy én vagyok a nem tudom, a Royal Shakespeare company a fővilágosítója, az az nem ugyanaz, mint itt Magyarországon azt mondani, hogy én vagyok a Nemzeti színház fővilágosítója.

[00:22:20]Azt se tudják sokan, hogy az mi?

[00:22:20]Hát igen.

[00:22:23]Na, mondtál egy dolgot, hogy föl kéne nőni már.

[00:22:27]És mondtál egy interjúba egy olyat, hogy te tulppen azóta számod felnőttnek magát, magadat, hogy a Dóra a feleséged kérdéseket tett föl neked.

[00:22:39]Igen.

[00:22:40]Milyen kérdéseket?

[00:22:40]És hát ettől, hogy nőttél föl?

[00:22:44]Hát tulajdonképpen vele szoktunk rendszeresen erről beszélgetni, hogy minek mennyi az ára.

[00:22:48]És akkor az ember így amikor így egymás mellé pakol dolgokat, akkor egyszer csak kiderül, hogy vannak bizonyos dolgok, amik mérhetetlenül alul vannak árazva, valam valamely dolgok mérhetetlenül felül vannak árazva.

[00:23:00]Nagyon-nagyon kevés olyan dolog van szerintem ma Magyarországon, ami a ami ami a reál értékén van megszabva.

[00:23:08]És akkor erre például abszolút a Dóri hívta fel a figyelmemet.

[00:23:12]Tehát az, hogy az, hogy például elmegy az ember, el elmegy egy egy énekes, és akkor mondjuk csinál egy operet hakni gá gá, nem is kell gálaműsor, csak egy csak egy operet hakni műsort, teljesen mindegy, hogy hol.

[00:23:26]Hajdú Szoboszló, most direkt mondtam egy egy várost.

[00:23:32]40 perc megvan, hogy az mennyibe kerül.

[00:23:36]40 percnyi tehát visszáles már akár félmilkót is kap.

[00:23:42]Hát attól függ, hogy tehát hogy most, hogyha mondjuk operet gáláról beszélünk, akkor nem biztos, tehát hogy de hogy de hogy tehát annak van egy ára.

[00:23:50]Most most azt nem akarom megmondani, mert ahány ember van, nagyjából annyi, tehát ott is van egy viszonylag széles spektrum.

[00:23:56]Ha az ember elmegy forgatni egy egész napra mondjuk egy mozifilmet, akkor ennek a 40 perces hakni műsornak a felét keresi meg egy 12 órás forgatással.

[00:24:07]Ha elmegy egy napi sorozatba forgatni, akkor vannak olyan napi sorozatok, ahol ennek a 40 perces műsornak a negyedét vagy ötödét keresi meg 12 óra forgatással.

[00:24:22]Amit ne tévejünk, a 12 óra forgatás általában azt jelenti, hogy az valós időben tulajdonképpen 14 óra, mert fel kell kelni, oda kell menni, smink, haj, ruha, mire az ember a kamera elé áll, illetve hát egyrészt értelmetlenül ott ücsörgés, nem?

[00:24:40]Tehát nem, még csak nem is feltétel.

[00:24:42]Tehát van, van amikor van, amikor olyan a munka, hogy tök jól összeorganizálják és akkor nem, de hogy a nagy többségnek, aki ott van, az mondjuk általában egy ilyen ez egy inkább 14 órás munka.

[00:24:54]Na most egy 14 órás munka után az ember mit tud csinálni?

[00:24:56]Tehát semmit.

[00:24:59]Viszont a munkaatörvénykönyvében benne van, hogy ezt tulajdonképpen hát egy olyan egy kötőjel három hónapig lehet csinálni a munkatörvénykönyve szerint, és ezt is csak konszenzusos alapon, tehát ha mind a két fél belemegy.

[00:25:15]Na most akkor elkezdenek jönni a kérdések, hogy értem, tehát hogy akkor most mi legyen?

[00:25:19]Tehát, hogy mondjuk én elvállalok egy négy hónapos forgatást, és abból mondjam azt három hónapra, hogy hm e akkor ezalatt vállalom a 12 órát, de hát igazából már 13-at azt nem kéne, merthogy a munkatörvénykönyvve az van benne, hogy ez már igazából tilos.

[00:25:34]Vagy mondjam azt, hogy akkor nem vállalom egyáltalán, vagy most akkor ez hogy legyen?

[00:25:40]És akkor ezek ilyen ezek ilyen szürke zónák, hogy a törvény egyik része azt mondja, hogy ez tilos, a másik része azt mondja, hogy hát végül is bizonyos ideig nagyjából megengedhető, de amikor már túl van minden határon, akkor is az ember most nem fogja azt mondani egy, nem tudom egy három hónap és nyolc napos forgatáson, hogy az utolsó nyolc napban csak 12 órát dolgozom és oldjátok meg, mert akkor azt mondják, hogy ó, problémás vagy, hát akkor ott az ajtó.

[00:26:07]Na de veled kapcsolatos, tehát ilyen személy a felnőbe azt gondolom, hogy olyan dolgok is benne vannak, amik nem ilyen külső tényezők, hanem te nem ez most nem értem a kérdést.

[00:26:21]Hát hogy a hogy a felnőtté válásba veled kapcsolatos dolgok is vannak, nem csak olyan, hogy mennyibe mennyiért vállalsz el egy melót, nem?

[00:26:33]Már hogy én mennyire, tehát hogy növök.

[00:26:35]Igen, hogy te mint magához ahhoz, hogy az ember ember elkezdjen felnőni, én azt gondolom, hogy nagyon fontos, hogy elkezdjen tisztába kerülni például azzal, hogy milyen jogai vannak.

[00:26:47]Ühüm.

[00:26:47]És hogy mert mert az, hogy milyen kötelességei vannak, az azt úton útfélen beleverik az ember orrát.

[00:26:51]Tehát, hogy azt ha akarom, ha nem, én azt megtanulom.

[00:26:54]De az, hogy milyen jogaim vannak, és mikor kell azt mondani, hogy eddig és ne tovább, mert mert ez innentől kezdve már egy nem tudom abuzív magatartás, amit velem szemben csinálnak, és én ezt köszönöm szépen, én ezt nem szeretném.

[00:27:09]Tehát, hogy ez volt ilyen amikor én azt tudtam mondani, hogy hogy eddig és ne tovább.

[00:27:17]Igen.

[00:27:17]Hát amikor ilyen abuzív magatartás volt.

[00:27:20]Volt.

[00:27:20]Igen.

[00:27:22]És mikor volt?

[00:27:23]Most az ilyen szempontból mindegy is, mert én azt abban a pillanatban tudtam ott ott mondani.

[00:27:26]Tehát volt olyan, amire amit mondjuk fiatalabbkoromban történt, és De mit csináltak?

[00:27:31]Kiabáltak, izéltek, megaláztak, mit csináltak?

[00:27:35]Hát ott éppen egy egy piros pacsiban elverték a kezemet.

[00:27:41]De ez valami rendező főző.

[00:27:44]Igen, igen, igen, igen, igen.

[00:27:44]Ez egy rendező volt.

[00:27:45]Hogy került so a piros pacsira?

[00:27:48]Ugye ez egy nagyon jó kérdés.

[00:27:48]Úgyhogy az ember 18 éves, és és azt hiszi, hogy ez ez beletartozik, vagy nem tudom.

[00:27:52]Tehát, hogy ez ez ilyen ez ilyen fura helyzet.

[00:27:56]És akkor egyszer csak amikor ez így megtörtént, és megtörtént kétszer, háromszor, négyszer, akkor egyszer csak megkérdeztem, hogy mert mert egyszer csak ott hagytam a kezemet, szétdurrantak itt az erek a kezeimen, és akkor megkérdeztem, jó volt?

[00:28:10]És aztán annyira elszigyelte magát a rendező, hogy gyakorlatilag soha többé nem mert a közelembe jönni.

[00:28:20]Ühüm.

[00:28:20]Tehát vannak ilyenek.

[00:28:23]És akkor az ember így szépen lassan megtanulja, hogy hol vannak ezek a határok.

[00:28:25]És akkor egyszer csak ugye azt mondja az ember 40 évesen, hogy ha valaki elkezd kiabálni vele, vagy vagy olyanokat mondani lentről a nézőtérről, mint rendező, akkor azt mondja az ember, hogy két eset van, hogy azt mondja, hogy kimegyek, tehát megvárom odakint, amíg ezt befejezed, és majd akkor visszajövök, vagy azt mondom, hogy és nem jövök vissza.

[00:28:46]Vagy azt mondom, hogy fúj, tehát vannak ilyen lehetőségek, mert ezek ezek mind-mind olyan lehetőségek, amik amik egyszer csak úgy De tegyük hozzá, hogy az utóbbi időben egyébként sokkal sokkal kevesebb ilyen típusú abzus van.

[00:29:01]Az az a fajta most azt azt nem tudom, tehát ugye szerintem ezek most fognak kiderülni, hogy például a választások után derült ki egy csomó emberről most így az elmúlt napokban, hogy tulpp egy csomó embernek PTSD-je van.

[00:29:17]Az mi?

[00:29:18]Ez a posztraumás stresszindróma.

[00:29:18]Tehát a amikor amikor olyan mélyen traumatizálódott, hogy hogy gyakorlatilag már így zsigerileg csinál olyan dolgokat, ami ami meglepő.

[00:29:31]Tehát például az, hogy hogy itt folyamatosan szó volt arról, hogy hogy itt itt hogy beszéltek egymással az emberek az elmúlt 16 évben, hát egy biztos, hogy hogy tulajdonképpen a hatalmon levő emberek úgy viselkedtek, mint egy ilyen nárcisztikus kapcsolatban a tip az ilyen az ilyen asszonyverő magatartást, tudod, amikor amikor jól megverik az asszonyt, kicsit meg is rugdossák, átlök üdösik a vakkomondoron, és utána azt mondják könnyes szemmel, hogy most miért kényszerítesz engem ilyenre?

[00:30:06]De most tényleg nem szégyeled magad, hogy kihozott belőlem az állatot?

[00:30:11]És akkor a másik ember, aki fekszik a földön, az elkezdi szégyelni magát.

[00:30:15]Tehát gyakorlatilag egy ilyen helyzetben van egy egy egész ország.

[00:30:17]És ezt onnan lehet tudni, hogy hogy amikor 12-én megtörtént, ami megtörtént, 13-án fölkelt az ember.

[00:30:23]Szerintem, hogyha megkérdeznénk az országba a választópolgárat, hogy hányan érezték azt reggel, hogy vár várj várj, ez ez ez biztos megtörtént, és hányan nyúltak a telefonjukhoz, hogy hú igen, és azóta még hányszor történt ezek, hogy nem nem talált ki valaki valamit, hogy hogy tehát ez azt jelenti, hogy itt egy csomó megfélemlített ember van, csak már ugye szépen lassan ez a ez amikor a békát elkezdik főzni és egyszer csak amikor így azt veszi észre az ember, hogy de Jézus Már már már itt itt izé bugyborékol a vízé már rák vörös vagyok, de nem vettem észre.

[00:31:03]Úgyhogy úgyhogy például az, hogy hogy most hogy zajlik a színházban, hogy zajlnak ezek a fajta abzusok, mondom tulajdonképpen úgy, hogy hogy vannak olyan színházak, vannak olyan társulatok, ahol olyan vezető van, hogy ő pontosan tudja, hogy hogy visszaélhet a hatalmával.

[00:31:20]Tehát bármikor kiírhat egy új próbát, bármikor kiírhat egy egy új darabot, az emberek a belükön csúsznak, mert azt mondja, hogy figyelj, nem muszáj csinálni, hát ott van egy csomó ember, aki csinálja helyetted.

[00:31:30]Na most egy olyan családnál, ahol mondjuk a ott dolgozik a fér is, meg a feleség is, teszem azt az adott színházba.

[00:31:36]Vidéken ez nem ritka, hogy ugye, hogy egy színházba dolgozik egy házaspár, és van mondjuk egy viszonylag kisgyerek.

[00:31:44]Szerinted ez egy opció, hogy menjetek el a színháztól és aztán mit csináljanak?

[00:31:49]És én értem, hogy van rengeteg szép szakma, de akkor én mindig azt kérdeznék meg az igazgatótól, hogy te szeretnél három-négy szakmát csinálni, hogy mondjuk meg tudjál élni?

[00:31:57]Nem.

[00:31:57]Te is azt gondolod, hogy ebből a szakmából, amit te csinálsz, lehet annyit keresni, hogy meg tudjál élni.

[00:32:03]Akkor én miért ne keressek annyit, hogy meg tudjak élni?

[00:32:07]Te hát te szándékosan jöttél el Székesfehérvárról azzal, hogy már nem bírod a kőszínházi kötelmeket, és a saját utadat kell járnod.

[00:32:18]Úgyhogy jó régóta szabadúszó vagy.

[00:32:18]Ez tényleg saját útjárás, vagy így is belekényszerülsz egy rakad kényszerhelyzetbe?

[00:32:29]Hát ugye szokott lenni ez a kifejezés, hogy szabadon fújd.

[00:32:33]Igen, igen, igen.

[00:32:33]Figyelj, én tulajdonképpen én olyan kényszerhelyzetben nem kerültem.

[00:32:38]Tehát én azt gondolom, hogy én én extra szerencsés helyzetben vagyok a a magyar színészek szerintem 95%-ához képest, mert mert nekem van egy olyan családi hátterem, tulajdonképpen nekem pont úgy összejött a a szakma, hogy pont jókor tudtam jó helyen lenni, és akkor valahogy így így jól alakultak ezek a dolgok.

[00:33:04]belekerültem sorozatba földette, nem szed például az például az, de nekem nekem Kecskeméten is nagyon-nagyon jó dolgom volt.

[00:33:13]A a Bodolai alatt, amikor ő volt, ő volt az igazgató Igen, igen.

[00:33:15]Ö de hogy de hogy igen, aztán a a Robiféle nemzeti színház, aztán onnantól kezdve tulajdonképpen a tévikbe is, hogy hogy nem tudom, minta páktól kezdve a ez az renitensioná, tehát nekem mindig jöttek olyan lehetőségek, amik amik úgy úgy megmozgatták az embert, meg ami úgy fenntartotta.

[00:33:33]ezek mondjuk ezek a szappanoperák, ezek mindig egyeztek az ízléseddel, mindig igazi feladatot is jelentettek, vagy azért azért veled is van az, amit hát az ember jó néhány ilyen szappanoperába lévő embertől hall, hogy hát azt, hogy ezt én se nézném, hanem én csinálnám.

[00:33:56]Hát tulajdonképpen nekem ilyen szempontból nem nagyon kellett megalkodni.

[00:34:02]Tehát nekem mindig is tehát vagy az volt, hogy a a szerep volt olyan, hogy így azt mondtam, hogy én e ezért ezért úgy csinálnám, vagy a társaság volt olyan, hogy hogy azt mondtam, hogy ezért érdemes csinálni.

[00:34:15]Tehát én mindig találtam benne valamit, amiért azt gondoltam, hogy érdemes csinálni.

[00:34:18]Most a renitensbe például nyilván egy anyagi biztonságot jelent.

[00:34:23]Egy viszonylagos anyagi biztonságot jelent.

[00:34:24]Persze.

[00:34:25]Meg ugye akkor az az jelent egyfajta ismertséget az országba.

[00:34:28]Ne tévedjünk, ez nem tart túl hosszú ideig.

[00:34:31]Tehát, hogy az azzal mindig tisztábban kell lenni minden színésznek, hogy belekerülni egy bármilyen sorozatba, bármilyen tév showba.

[00:34:37]Ez egy ideig óráig jelent egy ismertséget, aztán lemegy ez a sorozat, vagy lemegy ez a bármilyen tév show, és egy két hónap múlva olyan, mintha meg sem történt volna.

[00:34:47]Szintén ezt most komolyan mondod, egy ripsz elfelejtik.

[00:34:51]Hát persze, hát a tévknek az a lényege, hogy mindig jöjjön valami nagyobb, valami újabb, valami nagyobb show, látványosabb.

[00:34:56]Tehát, hogy tehát figyelj, ez mit tudom én, azt szoktam erre mindig mondani, hogy te emlékszel például, hogy a hatodik, hetedik és a nyolcadik megasztárt vagy a Xfaktort ki nyerte meg?

[00:35:11]Garantáltan már egyiket se néztem.

[00:35:15]De hogyha ezt feltennéd a ezt a kérdést a nézőknek, akkor akkor így ülnének, hogy még az elsőre, másodikra, harmadikra nagyjából emlékeznek, még a legutolsóra is nagyjából emlékeznek.

[00:35:23]A kettő között az már egy ilyen szürke zóna, de de ezt bármelyik műsor el lehet mondani tulajdonképpen.

[00:35:33]És az a tapasztalatot, hogy egy viszont vannak olyan színházi dolgok, amikről az ember én magam akár 40 évre visszamenőleg emlékszem.

[00:35:42]Hát te de hát ez ez olyan dolog, hogy a színház ugye az kifejezetten a pillanat művészete.

[00:35:49]Tehát például nekem rengeteg olyan előadás volt, amik nagy előadások, régi nagy előadások és megnéztem a covid alatt őket, és így ültem, hogy értem, értem, hogy miért té, hát de a tévén nem ugyanaz.

[00:36:04]Az csak az egyik része.

[00:36:04]Nem, de ne ne nem, mert mert ne tévedjünk.

[00:36:05]Régebben még az is megtörtént, hogy átalakították az adott előadást tévjátékká.

[00:36:12]Tehát, hogy erre volt, azt se szerettem.

[00:36:13]Az az mindegy, hogy erre volt idő, pénz meg energia, csak nem volt ott a közönség, nem nevettek, amikor nevetni kéne, de mindenesetre, hogy nézed ezeket az előadásokat, de ez szerintem minden előadásról elmondható, hogy ez ott és akkor, amikor bent ül az ember, ez egy ez akkor egy közösségi élmény, és azt az élményt visz te tovább.

[00:36:29]Igen, de akkor talán nagyobb vagy mélyebb emléket hagy az emberbe, mint amibe belené a tévében.

[00:36:38]Tehát nekem nem ez a tapasztalatom mert a tév nem nem az ilyen típusú mély élményekre játszik, hanem a pillanatnyi szórakoztatásra.

[00:36:49]A a színház meg azt mondja, hogy hogy itt van ez a pillanat, amit most így mindannyian megélünk, és tulajdonképpen azt az élményt vid tovább.

[00:36:55]Ez az élmény inkább szerintem a mozi, ami ami ugyanezt tudja csinálni, hogy megnézed a keresztapát, és akkor azt úgy azt úgy viszed tovább magaddal azt az élményt a vagy a nem tudom csinama a paradízót, vagy a most akkor beszéljünk haza, és akkor a sátántangót.

[00:37:10]Tehát tehát mert mert az mert az arra van kitalálva, hogy akkor azt azt úgy viszed tovább azokat a képeket.

[00:37:16]Az igaz, hogy te időnként megkérdőjelez, hogy kell-e neked ezt a szakmát csinálni?

[00:37:22]Én mindig megkérdőjelezem.

[00:37:25]Tehát mindig.

[00:37:27]De miért?

[00:37:28]Hát mert kell ez nekem.

[00:37:28]Tehát, hogy én nagyon szeretek játszani, de most most már azt érzem, hogy hogy ha ha nem olyan típusú fajsúlyos feladatot kapok, ami ami nekem tényleg leköti nem csak a külső energiáimat, hanem a belső energiáimat is, akkor kicsit olyan, mintogyha elvesztegettem volna a napot.

[00:37:53]Tehát amikor mondjuk egy Szokrat védőbeszédét játszom, akkor akkor azt érzem, hogy aznap hozzátettem valamit a világhoz.

[00:38:00]Az állítólag egy ilyen tét volt neked, hogy na ha ezt meg tudod ugrani, akkor tényleg érdemes folytatni.

[00:38:09]Igen, ez halál komolyan gondol.

[00:38:11]Na de megugrottad.

[00:38:11]Akkor most most meg mit kell megint megugrani?

[00:38:13]Vagy vagy vagy ne támférsz a kiégéstől?

[00:38:16]azt gondolod, hogy fél év múlva nem tudod már mit tudom én ezt meg azt megcsinálni, mert nem tudom mi van veled.

[00:38:25]Nem, én nem ilyen szempontból félek a kiégéstől, hogy nem fogom tudni eljátszani ezt vagy azt a szerepet, hanem inkább attól félek, hogy nem fog érdekelni.

[00:38:34]Tehát attól a fajta kiégéstől félek, hogy hogy a színházat addig akarom csinálni, amíg amíg izgat a problematikája.

[00:38:39]Hogyha elkezd nem izgatni a problematikája, hanem csak ilyen megszokásból csinálom, akkor De milyen milyen problematika?

[00:38:44]Tehát mi az, ami izgatni kell, hogy például engem a klasszikus darabok azok azok végtelenül tudnak motiválni és izgatnak, és számomra egy ilyen egy ilyen egészen elkeserítő dolog, hogy szétnézek a mai színházi palettán és alig látok rajta klasszikus darabot, hogy hogyha megcsináltuk mondjuk a pinces színházba a a médelját, az Euripidész médelját, és hogy hogy aki eljött, az mind imádta, de az emberek nem jöttek el, mert Mert meglátták, hogy eipidész, és azt mondják, hogy jaj görög, jaj klasszikus, jaj ne.

[00:39:20]És közben egy rohadt izgalmas, nagyon jó kis előadás volt.

[00:39:25]H katonába elég sokáig ment fulltár Andreával a címszerepbe, annó.

[00:39:31]Nem, tegnap nem.

[00:39:32]Hát nem, nem, ezt mondom, de de az elmúlt az elmúlt 16 évben nem tudom feltűnt-e, hogy eltűntek a az ilyen típusú klasszikus darabok.

[00:39:39]Tisztelet a kivételnek.

[00:39:39]miközben te azt mondod, hogy tulajdonképpen elkezdett egyre jobban érdekelni a színház gyökere, vagyis ez, mert miért kezdett ez el érdekelni?

[00:39:53]Nem tudom, szerintem ugyanazért, amért és itt most nem összehasonlítani akarom magamat tévedésnik.

[00:39:58]Nem is vagyok rendező, tehát nem is nem is de hogy ami amire a Peter Brookot meg a Grotovskit elkezdte érdekelni, hogy tulajdonképpen az a színház, ami úgy úgy van, ami kiszolgálja a közönség ízlését, az igen, értjük, tudjuk, hogy kell csinálni.

[00:40:15]Az tulajdonképpen mindenkinek meg, hogy mi ennek az egész színháznak a mélyebb értelme, hogy miért alakult ez ki, hogyan alakult ki, az az egy nagyon izgalmas kérdés kezd el lenni, vagy egy egy idő után bizonyos embereknek nekem például ez ez így nagyon izgalmas, hogy a az az eleusiszi misztérium játékok azok azok most akkor ebbe így így hol helyezkednek el?

[00:40:34]Akkor akkor a nem tudom a moralitás mint mint színpadi forma az hol helyezkedik el ebbe?

[00:40:40]Szerintem ez végtelenül izgalmas.

[00:40:44]Dórával sokat szakmáztok?

[00:40:48]Elég sokat.

[00:40:48]Igen.

[00:40:48]Meg hát mi együtt lakunk az após somol is, meg az anyósommal is.

[00:40:51]Tehát azért úgy a vasárnapi ebédek azok színetár Mikló, Sámari Ildikó.

[00:40:57]Igen.

[00:40:57]Vagy közélet, vagy szakma.

[00:40:57]Tehát nagyjából erről a kettőről szokott szólni.

[00:41:01]Magánélet nincs is benne az minek?

[00:41:03]Azt megbeszéljük úgy amúgy hétköznaponként.

[00:41:08]De hogy nem, tehát ezek köz a nagy vasárnapi ebéd mitkoztok is ilyenkor?

[00:41:13]Hogyne, hogy na nagy viták vannak otthon.

[00:41:15]Nem hát hogy például minek mi a létjogosultsága, hogy hogy az például mindig mindig egy nagy vitakérdés nálunk, hogy egy művész és az általa elvégzett művészi munkának mi a viszonya?

[00:41:31]Mondjuk akkor, hogyha a művész egy moral Insanity.

[00:41:36]És akkor ilyenkor mindig természetesen előkerül Wagner.

[00:41:40]És akkor mindig egy nagy kérdés, hogy hogyan kezeljük ezt, hogy előkerül egy Vasalbert, és akkor azt mondjuk, hogy most akkor vasbertet hogyan és akkor hogyan kéne ezt az egészet kezelni?

[00:41:49]Hát ugye erre erre színet termékra is szokott egy példát mutatni, mondani, hogy hát igen, hát egy szemét ember volt.

[00:41:56]Na de ha és most nem tudom, hogy pont ezt mondja, de hogy na de ha megszólal a valkűrök lovaglása, akkor viszont kit érdekel, hogy szemét?

[00:42:05]Meg meg ez ugyanolyan, hogy én például direkt mindig a a Vasorbertnél a funtünneli boszorkányt szoktam mondani, mert az egy az egy csodás mű szerintem.

[00:42:14]A többi az az engem különösebben nem érdekel meg nem nem győzött meg, de de a fontaneli boszorgányt azt nagyon szerettem.

[00:42:19]És akkor így azt gondolom, hogy vannak bizonyos emberek, akikre azt kell mondani, hogy elismerjük a munkásságát, elismerjük, hogy nagyon sokat írt, nagyon sokat alkotott.

[00:42:28]Ez a munkája Valkűrök lovaglása fantasztikus.

[00:42:35]nevezzünk el róla utcát, közteret, gyermekotthont, meg meg ilyesmiket.

[00:42:40]Tehát, hogy tehát, hogy valahol nekem szerintem valahol itt van én bennem a határ.

[00:42:43]És akkor ez nekem mindig megy a a adok kapok, hogy de hát nem lehet ezt így ennyi év távlatából, mert közben azért a az életmű az mégis csak arra predesztinálná, hogy nevezzünk el róla operaházat, mert mégis csak az operában megkérdő éelezhetetlen volt.

[00:42:56]Én meg azt mondom, hogy szerintem ne.

[00:42:58]És akkor ezen mindig mennek a az oda-vissza csörték.

[00:43:03]Ö.

[00:43:03]Ö mondod valahol, hogy nehéz volt beilleszkedni a színetár családnak?

[00:43:08]Ezt sose mondtam.

[00:43:08]Ezt sose mondtam, hogy nehéz volt beilleszkedni.

[00:43:11]Nehéz volt megkeresni a helyemet beilleszkedni.

[00:43:15]Könnyű volt már, amikor amikor egyszer csak találtam egy egy ilyen piaciést, hogy hol hol van az én helyem a családban.

[00:43:20]De hogy de hogy ne az miért volt az a piacizés?

[00:43:23]Hát, mert ugye mindig a a vagy bennem legalábbis van egy ilyen fura kényszer, hogy én ha már valahol vagyok, akkor szeretem magamat hasznosnak érezni, és hogy hogy hasznosak legyek a társadalomnak.

[00:43:33]És akkor úgy úgy kerestem, hogy mondom, de az ilyenkor nem elég, hogy szerelmes vagy a Dórában?

[00:43:39]Nem tudom még az Dóri szerint elég.

[00:43:42]Tehát, tehát ő ezt mondta, de de mond igen, de hogy mindenkinek megv, hogy ő ki milyen, hol van a szerepe ebbe a családban, és akkor most én legyek az, aki szerelmes a Dóriba, tehát ez kicsit olyan olyan fura.

[00:43:51]És akkor mondta, hogy legyek-e ez.

[00:43:54]De az embernek akkor is kell valami hely, amit úgy úgy be tud magának úgy kicsit úgy lakni, és úgy azt mondja, hogy akkor akkor én vagyok ez a családban, és akkor tudja mindenki, hogyha ilyen típusú kérdések vannak, akkor nem oda kell menni, nem oda kell menni, hanem ide kell jönni.

[00:44:08]És te akkor mi vagy te a családban?

[00:44:08]Hát én az a baj, hogy a a többiek tükrében tudom egyszerűbben meghatározni magamat, mert hát ugye apósom a a ő a nem tudom, micimackóból a bago tehát hogy tehát hozzá bármikor bármilyen filológiai jellegű kérdés van, akkor azzal azzal lehet menni hozzá, és akkor lehet arról beszélgetni, hogy mi mi a művészet értelme, szerepe.

[00:44:31]Akkor a a az anyósom, ő a színház és a magánélet között billeg folyamatosan, és ő ő hol tyúkanyó, hol hol színésznő.

[00:44:39]A Dóri, ő a ő a két lábon járó szegény, tehát ő ő két lábal a földön és így próbálja így egybe tartani ezt az egészet.

[00:44:48]És akkor én meg egyszer csak most így megtaláltam magamnak így tulajdonképpen a a teológiát, hogy a hogy az az engem nagyon érdekel.

[00:44:59]Te a a teozófiát, a a Rudolf Steiner féle filozófiát, hogy ez ezek engem ezek engem elkezdtek nagyon érdekelni.

[00:45:10]Most ezt nem mondod komolyan, hogy valaki a családban egy kis filozófálgatásra vágyik, akkor megy hozzád, vagy hogy?

[00:45:16]Hát igen, igen, jöhet.

[00:45:16]Igen, hát gáz a helyed most.

[00:45:23]Igen.

[00:45:23]Aztán majd aztán meg meg én vagyok a legmagasabb.

[00:45:26]Én tudom levenni a kalapácsot a szekrény tetejéről úgy, hogy nem kell székre állni.

[00:45:32]Ez is egy ez is egy funkció.

[00:45:35]Ak akárhogy is akárhogy is vesszük.

[00:45:38]Na és akkor hogy tervezed, hogy hogy jössz vissza a szakmába, ha itten elfogytak a szerepek?

[00:45:45]Hát igazából fogalmam sincs.

[00:45:45]Nem tudom még.

[00:45:48]Nem tudom még, de ilyen szempontból én elég intuitív ember vagyok, és bízom a az intuíciómban, és meg fogom érezni, hogy mi lesz az.

[00:45:57]Most például volt két produkció is, ami ami ilyen független produkció lett volna most ennek az évadnak a végén.

[00:46:04]Mind a kettőre megvolt, hogy lesz támogatás.

[00:46:07]Hát nem lett támogatás, úgyhogy ez most így elcsúszott jövőre, és akkor majd majd meglátjuk, hogy lesz-e támogatás, vagy nem lesz támogatás.

[00:46:18]Nem tudom.

[00:46:18]Most elkezdtünk elkezdtünk tervezgetni egy egy munkát, mert én nagyon szeretem az az ember tragédiáját, mint művet.

[00:46:29]Nem utolsó sorban, az is egy gondolatébresztő volt benne, amikor elolvastam, hogy a Steiner, amikor 1906-ban itt járt Magyarországon, akkor megmutatták neki az akkori nemzeti színházban az ember tragédiáját, és megnézte, és azt mondta, hogy hát erről beszélek.

[00:46:45]Úgyhogy elvitte Németországba, és ott gyakorlatilag lefordítat le ő fordítatta le németre és és például úgy került oda az ember tragédiája.

[00:46:51]É meg is rendezte ön nem ő ő nem volt rendező.

[00:46:55]Ja, várjál, várjál.

[00:46:56]Rudolf Steiner nem.

[00:46:56]Tehát ő ő a Magyarországon itt a Waldorf körökben, tehát a Waldorfnak a kitalálója, vagy vagy a Waldorf iskolák épülnek az ő filozófiájára.

[00:47:07]Valaki másra gondoltam, bocsánat.

[00:47:07]Igen.

[00:47:11]Úgyhogy nem, de tehát ő tehát ő azt mondta, hogy a hogy az ő filozófiája gyakorlatilag tökéletesen megjelenik az ember tragédiájába.

[00:47:16]És akkor ezt így így például, hogyha ilyen szemmel kezdi el olvasni az ember, akkor nagyon nagyon érdekes következtetésekre jut bizonyos mondatok kapcsán.

[00:47:22]Tehát az ember küzdj és bízva bízzál, az olyan kicsit értelmetlennek hangzik, de a hogyha a bízva bízát mondjuk a ember küzdj és higyre cseréli ki, akkor úgy abban a pillanatban sokkal több értelme lesz, és akkor akkor már egy egészen más dimenzióba te mibe tudsz most inni?

[00:47:46]Hát ebbe ebbe ebből ugye én most kicsit keresem a a az élet kicsit mélyebb értelmét.

[00:47:50]A hogyan alakulnak a dolgok és miért úgy alakulnak.

[00:47:52]Azt gondolom, hogy vannak ilyen nagy univerzális szabályok, amik amik működnek, meg vannak a ha hétköznapi szabályok, amik működnek, és a kettő, amikor ütközik a hullám, az egyik éppen hullámvölgyben, a másik meg felemelkedőben, és így ütközik a kettő, akkor történik valami olyan recsen is az emberrel, hogy jaj, ez miért történik?

[00:48:11]És hát mert mert most ilyen az élet.

[00:48:15]a a Frank Herbertnek a a dűnéjében volt ez egy ilyen csodálatos dolog, amikor így elkezdte elkezdte elemezni ezt, hogy a talán a düne isten császárában, hogy a a Létoó, ő már nem tudom 3800 éve császár az egész univerzumban és akkor ugye azt mondja, hogy figyeljetek, tehát ti teljesen más vonalon dolgoztok, mint én.

[00:48:38]Értem, hogy számodra ez fontos.

[00:48:40]Számomra ez semmi.

[00:48:40]Ez ez pik pak és ez elmúlik.

[00:48:42]Én ilyen 5800 1000 éves idővonalakat nézek, és akkor úgy én én ilyen nagyságrendben gondolkodom.

[00:48:48]Tehát és ez ez egy tök másik gondolkodás.

[00:48:50]És nem mondom, hogy én ilyenben gondolkodom, csak hogy próbálom így kicsit így így meglátni, hogy milyen az, amikor amikor valami valami sokkal nagyobb léptékű dologban vagyunk benne, mert különben így így szerintem összenyom minket a ez a hétköznapi problémáink, és az az tök szar, hogyha csak így in innen kuksolunk egy ilyen kis lugból így kifele.

[00:49:13]Miért volt olyan szereped?

[00:49:13]Mert ugye mondod, hogy a színház számodra terápia is, ami úgy érezted, hogy fú, az nagyon valamiből kigyógyított.

[00:49:27]Hm.

[00:49:31]Nekem ilyen volt a a a Kecskeméten a Rómeo és Júlia abban Romeo voltam.

[00:49:45]Igen.

[00:49:45]Ilyen volt a Don Carlos szintén Kecskeméten a Zsóter az Adrien Luvrört, amit csináltunk szintén Kecskeméten.

[00:49:54]Vörös Malom Juronics Tamással.

[00:49:54]Ez volt az első prózai rendezése.

[00:50:01]Mármint de ugye ez a, mert ez a Molnár Ferenc, tehát nem a musical vörös Marom, hanem a madba ment ez a musical.

[00:50:07]Igen, de hogy nem az, hanem az eredeti Molnár prózai vörösmalom.

[00:50:13]Aztán tulajdonképpen ilyen volt a az egyszer élünk is.

[00:50:19]Ilyen volt a csak és mindegyik más más-más problémára volt egy-egy adott válasz.

[00:50:25]Ilyen volt a a bánkbán is.

[00:50:32]Na és milyen problémákra?

[00:50:32]Mi a tehát mindegyik más?

[00:50:35]Jó, egyet mondjál.

[00:50:36]Tehát például a a az egyszer élünk az egy ilyen nagyon felfokozott helyzetben készült a nemzeti színházban.

[00:50:45]Akkor amikor így nem nem tudtuk, hogy így mi lesz és akkor egyszer csak abból a Ralfi Róbert ugye azt szokta mondani, hogy az ő igazgatása alatt az a legjobb előadás.

[00:50:53]Igen, legjobb előadásom Moácsi János rendezte.

[00:50:58]Igen.

[00:50:58]És valóban egy egy csoda jó előadás volt.

[00:51:01]Szinte ilyen forradalmi értett.

[00:51:04]Igen, de hogy de hogy mivel az az egy ilyen 70-80 évetől föl úgy összesen, ezért tulajdonképpen egyszer csak úgy úgy ott úgy ki tudtunk zoomolni abból, ami ott történik, és akkor egy ilyen egy ilyen nagyon kontextusba tudta helyezni a az eseményeket.

[00:51:19]Például ez arra volt nagyon jó.

[00:51:22]Na de az rajtad mit gyógyított?

[00:51:25]Hát a tehát nekem az az rajtam mindig gyógyít, amikor az ember megért valamit abból, hogy mi történik most, hogy ja, hogy mert annó meg ez történt, és hogy akkor akkor ez ezek ilyen vonalak, hogy ha ha ő akkor őt akkor megsértették, akkor ő később bosszút áll.

[00:51:40]Viszont aki később bosszú, akin bosszút állnak, annak a gyereke utána majd akkor bosszút akará.

[00:51:47]Tehát, hogy tehát ez ezek ilyen dolgok, vagy az, hogy vagy az, hogy a nem tudom, a a báng bába egyszer csak megéltem azt, hogy én vagyok a Petúr a legidősebb, tehát a a rangidős, ez a Bang Junior volt.

[00:51:59]És akkor így ki lehetett mondani azt a mondatot, hogy ó, célt célt nekem különben a béketűrés is epét okádva ordítaná, ördög és pokol.

[00:52:09]Tehát, hogy ezek ilyen ezek ilyen nagyon fontos mondatok, amit az ember úgy és úgy úgy elkezd neki jelenteni valamit.

[00:52:14]Amiket keresel a szerepedbe még Róma és Júliában például nekem az egyik az egyik legfontosabb mondat a a az én Róme az az volt, amikor a a Bené azt mondja a Rómeak, hogy hát tanuld meg feledni.

[00:52:26]És akkor megkérdezi Róme, hogy te tudsz úgy élni, hogy nincs gondolat?

[00:52:35]Hát hogy hogy lehet úgy élni?

[00:52:35]Hát nem lehet úgy élni.

[00:52:38]És nekem én a Róma például erre a mondatra fűztem föl.

[00:52:42]És most milyen gondolat foglalkoztat?

[00:52:46]Most például a mondom a a tragédiából például nagyon nagyon érdekel a a Lucifer szerepe, mert nagyon elkezdett így körvonalazódni valami a fejembe így a Lucifer szerepről, hogy hogy az ott ott ott neki is van egy tragédiája ott a háttérben, és az azt valahogy úgy, hogy hogy lehetne azzal foglalkozni.

[00:53:04]Most most ezzel dolgozgatunk egy kicsit.

[00:53:09]Ugyanakkor elkezdtek érdekelni különböző ilyen teremtéstörténetek, és akkor most azt vizsgálgatom, hogy hogy viszonyulnak egymáshoz a különböző teremtéstörténetek, és hogy mondjuk különböző nyelveken ez ezek hogy viszonyulnak egymáshoz, az egy nagyon érdekes vizsgálódás lenne, de az egy az egy hosszú hosszú folyamat.

[00:53:27]Tehát, hogy ez azon az úton még csak most indultam el.

[00:53:32]Tehát én, hogyha bármi ilyesmivel elkezdek foglalkozni ténylegesen, akkor az egy három, négy, öt év, mire ez úgy realizálódik.

[00:53:39]Ennyire módszeresen és hát figyel, és akkor mit csinálsz?

[00:53:43]Bemész könyvtárba is, vagy izé?

[00:53:46]Persze, igen, úgy az is van.

[00:53:47]Igen.

[00:53:47]Meg meg egyszerűen csak akkor pont azokat a könyvek azok mindig valahogy így én úgy úgy működöm, hogy akkor azok a könyvek kerülnek elém, amikor amik amik ezt úgy az egészet úgy úgy megsegítik a erről való gondolkodást.

[00:54:00]Nem csak ez engem érdekel.

[00:54:02]Az ember tragédiájban is az érdekelt, és most most éppen az a legújabb fixaidelm a tragédiával kapcsolatban, hogy amit mindig mindenki átugrik, hogy tulajdonképpen az igazi titok az ember tragédiájában az az első három színben van meg az utolsóban.

[00:54:16]A többit azt tudjuk, az a történelem.

[00:54:18]De hogyha valakinek nincs kialakult véleménye az első három színről, hogy ott mi történik és miért történik az, akkor nem lehet, tehát kell, hogy legyen egy kialakult véleménye, különben nem lehet megmutatni annak az ellenkezőjét egyszer csak.

[00:54:36]Tehát szembe kell, hogy álljon valamivel ez az egész történelmi parabola.

[00:54:42]Te most ennyi önismereti kutkodás után alapvetően rendben vagy magaddal?

[00:54:48]Szerintem most éppen nem, de már éppen kilábalóban vagyok egy ilyen egy ilyen depresszívebb hullámból.

[00:54:56]Tehát most most egyszer csak úgy találhatom milyen kapaszkodókat, és akkor most úgy most úgy igen.

[00:54:59]Például most elkezdtem ikidózni egy három hónapja, és akkor az az is például segít, hogy egy kicsit úgy rendbe kerüljek úgy magammal meg a világgal.

[00:55:14]Köszönöm, hogy jöttél.

[00:55:14]Hát köszönöm szépen.

[00:55:16]És kerülj rendbe magaddal meg a világgal.

[00:55:18]Önöknek is köszönöm, ha néztek minket.

[00:55:21]Makranci zalán volt a Bótak a févendége.

[00:55:25]Viszontlátásra.

[00:55:36]เฮ