Lengyel Tamás: Eszenyi Enikő elviselhetetlenné tette a Vígszínházat

[00:00:00]Üdvözlöm önöket Lengyel Tamás, a Bótakafé vendége, aki hát ugye mondja magáról, hogy az hosszú út volt nála, mire eljutott odáig, hogy ő úgy gondolja, hogy ő egy politikusnak kommentelhet valamit a Facebook oldalára, aztán azóta jócskán beleásta magát a magát a közéletbe, és így maradt.

[00:00:24]De közben azért színházat is csinál, ugye a Lupt társulat.

[00:00:29]Azt is mondod, hogy hát tulajdonképpen sokakból így benned is.

[00:00:33]Most, hogy így rendszerváltás volt, előjött a bundtudat, hogy hát mit kellett volna tenni, mit lehetett volna, és mit nem tett.

[00:00:45]Na te ezzel hogy vagy?

[00:00:48]Nekem viszonylag tiszta a lelkiismeretem, tehát hogy én én úgy érzem, hogy én kellőképpen belevetettem magam a a kritikába, tehát hogy hogy vállaltam a kockázatot, hallot hallottam a hangomat.

[00:01:02]Ezt lehetett volna előbb elkezdeni.

[00:01:02]Én 2020 környékén bontogattam ilyen téren a szárnyaimat.

[00:01:09]És te azt mondod valahol, hogy nálad a színművészeti főiskola megszállása volt a pont, ahol úgy a szemedről leesett a hájog, mert mire jöttél akkorá?

[00:01:21]Hát, hogy sérülnek a demokratikus értékek.

[00:01:24]Addig nem Addig nem tűnt r.

[00:01:24]De addig is feltűnt, de valahogy attól, hogy hogy a annál az intézménynél történt ez, ahol én tanultam, amit kedveltem is, nem is kedveltem.

[00:01:36]Szóval, hogy ez ott történik, történik, ez valahogy így talán jobban megérintett, de de valójában, hogyha így jobban belegondolok, akkor 2020-ban született a az első kisfiam, és lehet, hogy ez inkább mégis azzal van összefüggésben, hogy az ember már nem csak a saját életére és a saját boldogulására gondol, hanem a gyerekének az de az ember azt gondolná, hogy akkor még inkább lehet félni, hogy jaj, el kell tartani a családot, akkor most nem merem kinyitni a számat.

[00:02:06]Nem lehetne ezt gondolni, de én nem ezt gondoltam.

[00:02:10]Én azt gondoltam, hogy milyen világban fog felnőni a gyerekem, hogy hogy lesz ő boldog, hogyha ha nem a mondjuk a az legyen a célja, hogy hogy szakmailag a legjobb legyen valamiben, hanem hanem egyszerűen a lojalitás határozza meg az előrejutást.

[00:02:25]Tehát, hogy akkor ő ő hogy lesz boldog abban a társadalomban, mert azt azt hiszem, hogy küzdeni valamiért, elérni a célodat és a legjobbnak lenni valamiben, a az az egyik, nem tudom, okozója annak, hogy az ember boldog lehet.

[00:02:41]És hogyha ha neki ez nem adatik meg, mert minden a baráti vagy a családi viszonyok mentén van leosztva, akkor akkor neki sokkal nehezebb lesz.

[00:02:53]De de ez ilyen konkrétan nem fogalmazódott meg az ember fej, vagy az én fejemben.

[00:02:57]Én csak egyszerűen nem féltettem a gyerekemet a a jövő.

[00:03:01]Az emlékszel, mi volt ez az első?

[00:03:01]Tehát megtörtént ez a színűművészeti, megvan a kiskajak, kisgyerek.

[00:03:05]És akkor mi volt az első, amikor ilyen markáns kiállásod vagy kiírásod, vagy nem tudom mit van?

[00:03:15]Az első az az elkezdtük csinálni a a Horvát János Antal, Rajner Micsinyeióra, Janklovics Péter, Molnár Áron és én a Magyarország kedvenc műsora, YouTube Sketch műsort, ahol közélt témákkal akartunk foglalkozni humorosan.

[00:03:29]És ez volt a a az első olyan, ahol [horkantás] bátran, szabadon mertem véleményt megfogalmazni, illetve az, hogy hát odaálltam én is demonstrálni az esz ez a te véleményed volt, vagy ezeket azért írták mások?

[00:03:45]Hát ez egy közös állásfoglalás volt, vagy egy közös kritika.

[00:03:50]Hasonlókat gondoltunk a világról és hát nyilván ezt Horvát János Antal meg Rajner Micsai Nóra, akiknek [horkantás] a vérükben van az írás, ők ezeket ilyen humoros keccsekbe öntötték.

[00:04:03]De ez a ugye Horvát János Antal a Lup társulat rendezője.

[00:04:06]Te meg ugye alapítótag vagy.

[00:04:09]A János is alapítótag.

[00:04:11]Igen, hát tudom.

[00:04:11]Hát ő ő a rendező.

[00:04:11]Hogy kerültetek össze egyébként?

[00:04:16]Hát ez volt az első találkozásunk, illetve nem jobban mondom, de fölhívott a Horvát János Anta, hogy gyere már kéne itt egy kicsit sketcselni.

[00:04:25]Nem, már Gyurányiban ültek a Nórával egy asztalnál meg az Áronnal és beszélgettek egy skecsműsoriról.

[00:04:31]Én pedig egy másik asztalnál ültem, hallottam, amiket beszélgettek, és megkérdeztem, hogy nem vesznek-e be ebbe a formációba, mert hogy füleltél nekem is tetszik, és úgy érzem, hogy hogy tehát hasonló a véleményünk.

[00:04:45]Ugye a Nórát, Áront ismertem már a Vigszínházból, Janit ismertem a mi kis falunkban volt pár rész, amit ő írt, tehát [horkantás] onnan, amit ugye te öt évig csináltál.

[00:04:59]Öt?

[00:04:59]Nem, nem hossz meg.

[00:04:59]Mi most is csinálom igazából.

[00:05:01]Jaj, most is csinálod, de nem úgy van.

[00:05:02]Én azt olvastam, hogy volt, hogy kiszálltál, hogy hogy úgy érezted, hogy jaj jaj jaj ez a figura, ez a Gyuszi.

[00:05:09]Jól mondom?

[00:05:09]Nem Gyuri, Gyuri, bocsánat [nevetés] Gyuri, nem vagyok egy sorozatnéző szori.

[00:05:17]De csak egy betű a különbség, hogy hogy a Gyuri az hát annyira hozzád nő, hogy az már nem annyira szerencsés.

[00:05:25]Hát igen, de közben tehát, hogy hogyha az ember úgy megpróbál erre objektíven tekinteni, akkor mégis csak az van, hogy hogy ez az egyik legnépszerűbb sorozata az RTL-nek.

[00:05:35]Ezt mindenhol ismétlik a a főcsatornán is, a mellékcsatornákon is.

[00:05:41]Tehát gyakorlatilag olyan, mintogyha én mindig jelen lennék.

[00:05:43]Ez már a Szóval ez egy, hogy mondjam, ez egy állandó része lesz az én szakmai életemnek.

[00:05:51]Szerintem én most már soha többet nem leszek gyuri, de ezzel nincs is semmi baj.

[00:05:56]Úgyhogy végül is úgy döntöttem, hogyha meg tudunk állapodni abban, hogy hogy limitált epizódszámokat forgassak, akkor akkor szívesen csinálom tovább.

[00:06:07]És akkor volt benne két év szünet káb vagy három év, amíg a a Fehérfőnök sorozatot forgattam, és akkor utána a a csatorna kérésére visszatértem évű öt epizód.

[00:06:20]Tehát ez olyan, hogy meglát mindenki bárki, és akkor rögtön Igen.

[00:06:27]Hát ilyen három szerintem tudják, hogy á te vagy szerint három referenciapont van szerintem az életemben.

[00:06:32]Az egyik az Vagy a Gyuri a mi kisfalunkból, a másik az a Magyar Csongora kormányinfo plusz YouTube csatornáról vagy ilyen Magyarország kedvence szkeetchből, és a harmadik most már a a loop, tehát hogy ez alapján azonosítanak az emberek.

[00:06:47]Ez az én, ez a három, az én fő identitásom.

[00:06:53]A gyuri nem válik favágássá?

[00:06:57]Hát van egy kapcsoló bennem, ez kétségtelen.

[00:06:59]A bármikor tudok gyűri lenni, tehát hogy ez ez már annyira nem tudom, hát forgattam most így ha azt mondom, hogy légy egy kicsit Gyuri, akkor vagy Gyuri.

[00:07:08]Semmi na Mutti persze [nevetés] kell hoz kell hozzá a bajusz meg hát te nem cirkuszba jött.

[00:07:19]Jó persze most hát figyelj, de beláttad, hogy ezt nem lehetett kihagyni.

[00:07:24]Nem, de oké.

[00:07:26]De végül is bármikor tudok gyűri lenni, szóval nem múlik semmi, hogy bajusz nélkül is gyűri legyek.

[00:07:30]Szóval de nem nem falvágás, hát nagyon változatosak a sztorik.

[00:07:36]Nagyon jó humorral vannak megírva, szóval, hogy mindig van újabb és újabb dolog, amin lehet röhögni.

[00:07:44]Most pont két nappal vagy három nappal ezelőtt forgattam egy új részt, és és olyan volt, mint nem tudom, mint a mint az első epizódok egyikénél.

[00:07:55]Ugyanúgy egyszer csak elérkezünk ahhoz a ponthoz, amikor már olyan mértékű lőttség és abszurdítás van a jelenetben, hogy hogy az ember elkezd röhögni, és ez egy nem tudom, ez annyira frissen tartja az egészet, és ez olyan jó.

[00:08:09]És te nézed a sorozatet, és nézed, vagy?

[00:08:11]Hát figyelj, ciki, nem ciki, én az én részeimet meg szoktam nézni.

[00:08:14][nevetés] És tetszenek.

[00:08:19]Hát ciki, nem ciki, de igen.

[00:08:20]Én bírom.

[00:08:20]Igen.

[00:08:22]Hát és most készült egy új sorozat egyébként, ami ennek a a mi kisfalunknak a spinoffja, aminek az a címe, hogy Gyuri, de az még nem került adásba, majd jövőre lesz tudomásom szerint.

[00:08:32]És én abból is láttam már egy csomó részt, és szerintem szenzációs lett, és [torokköszörülés] tehát hogy én én valahogy így vagyok ezzel a karakterrel, meg magával a sorozattal is, hogy én kifejezetten nagyon bírom.

[00:08:49]Na, azt ugye mondtad, hogy akkor a kvázi közéleti eszmélésed az a színművészeti hezkötődik, ugye, amikor elfoglalták, de volt egy korábbi, az gondolom magánéletid, ahol azért úgy tudom, hogy te kiálltál magadért a Vigszínházba, tehát hogy ott te eljöttél tulajdonképpen, de előtte úgy tudom, hogy azért kinyitottad a szádat.

[00:09:14]Hát 2017-ben jöttem el a Vígszínházból, ott már nehéz volt számomra elviselni a a körülményeket.

[00:09:24]egyébként akkor mondott föl nagyságrendileg 10 vagy 13 ember, tehát hogy ez nem véletlen lesz ennyiikő akkor ezt azzal indokolta, hogy ő nem tud versenyre kelni a kereskedelmi tévk fizetésével, de nem ez volt a probléma, hanem az, ami aztán 2020-ban később ki is derült, a az a légkör, amit ő teremtett.

[00:09:42]Hát a vége felé igen, tehát 2015 környékén már azért jelentősen konfrontálódtunk.

[00:09:53]Ez mit jelentett?

[00:09:55]Hát voltak kiabálások, erős egyet nemértések.

[00:09:58]Már kifejezésre próbáltam kiabálás az kölcsönös volt, tehát mondjuk ő kiabált és te visszakiabáltál.

[00:10:05][torokköszörülés] Igen.

[00:10:05]Hát főleg volt egy tehát két nagyon emblematikus próbafolyamatunk volt, amit nagyon nehéz volt végigcsinálni.

[00:10:14]Az egyik az a lovakat lelövik, ugye azt nyolc hétig próbáltuk, és ott ott olyan volt a stílusa meg a modora, ami teljesen tarthatatlan és megengedhetetlen volt.

[00:10:23]Ott sokan próbáltak beszélni vele.

[00:10:25]Ez 2011-ben volt.

[00:10:27]Akkor én még nem voltam közöttük, akik próbálnak beszélni vele.

[00:10:29]Aztán ez mindig úgy volt, hogy amikor hogy l amikor lement egy ilyen nehezebb próbafolyamat, akkor utána egy kicsit úgy megnyugodtak a kedélyek, és valahogy úgy tűnt, minthogyha konszolidálódna a helyzet.

[00:10:42]Aztán amikor jött egy újabb prófafolyamat, akkor akkor újból ez előjött.

[00:10:47]És a Lumpácius vagabundusz volt a második olyan nagyon-nagyon durva próbafolyamat, amikor egyszerűen embertelen viselkedett.

[00:10:59]Az embertelen viselked hát igen.

[00:11:00]Meg a durva.

[00:11:01]Hát durva folyamat.

[00:11:01]Hát a mikrofonba folyamatosan ordibál, folyamatosan szidalmazza az embert, nem folyamatosan kifejezésre juttatja, hogy mennyire rossz, amit a másik csinál.

[00:11:16]Igazából nem hagyja az embert egyáltalán kibontakozni.

[00:11:19]Ö de hát a ami a legfontosabb az az, hogy hogy olyan becsmérlő és olyan megalázó ö kijelentéseket tesz, meg a magatartása is olyan, hogy hogy az ember egy idő után teljesen traumatizálva érzi magát, és és valójában semmit nem mer egy idő után csinálni, mert attól fél, hogy hogy a arra megint egy olyan kritikát kap, ami ah a ami szinte elviselhetetlen.

[00:11:48]Tehát, hogy ő ő nagyon keményen gyakorolta ezt a verbális abúzust, és és ő én szerintem ő nagyon erősen visszaélt azzal, hogy hogy egyébként a színészek itt ki vannak szolgáltatva neki, meg hát a a az ott dolgozók ki vannak szolgáltatva, és ő ezért ö mindent bevetett, hogy hogy a a az akaratát, a az elvárásait, az akaratát érvényesítse.

[00:12:16]Szóval ö hát nem tudom, tehát mondjak példákat, hogy mit csinál?

[00:12:25]Hát ha mondasz egy példát, akkor hát feljött a színpadra és és rángatott embereket.

[00:12:31]Feljött a színpadra, levette a valakiről a kabátot és megmutatta, hogy hogy kell férfinak lennie, ami egy tök nonszens volt.

[00:12:38]Teljesen groteszk, nem tudom, helyzet volt.

[00:12:41]És utána az volt az elvárás, hogy az ember úgy csinálja, ahogy ezt ő meg De ezt veled csinálta.

[00:12:45]Hát velem például csinálta.

[00:12:48]Igen.

[00:12:52]És itt szakadt el a cél.

[00:12:52]Na tehát itt kezdtetek nem, akkor még nem.

[00:12:56]A a az a főpróbai héten volt már, amikor egyszerűen nem tehát, hogy hogy amikor már a egyszer semmi sem jó, amikor annyira nem tudom annyira ö olyan szinten állandó jelleggel kifejezi azt, hogy nem jó az, amit az ember csinál, hogy akkor egy id után felmerül benned kérdésként, hogy miért téged választott Ö miért nem cserélt le már ö azt megelőzően, hogy odaérnétek a bemutatóhoz és hogy ezként?

[00:13:31]Ő szerződtet tett téged?

[00:13:35]Persze ő hívott a Vígszínházba.

[00:13:35]Igen.

[00:13:38]És akkor amikor már ez és ez az, hogy hogy az emberre rá van téve az, hogy semmi nem jó, amit csinál, ez egy olyan idegfeszültséget okoz.

[00:13:45]De ugye ezt nem csak úgy lehet kifejezni, hogy az ember rosszat mond a másikra, hanem mondjuk nem válaszol neki, vagy egyszerűen átnéznek rajta, vagy nem tudom, tehát hogy ilyen dolgok.

[00:13:56]Amikor ez már í várjál, ő nézett hát rajtad, vagy te rajta?

[00:14:01]Nem, ő raj ő rajtam vagy vagy tehát, hogy ő amikor ezek amikor egy főpróbáhéthez érsz, akkor ezek már úgy kulminálnak ezek a feszültségek, hogyha ilyen van, hogy hogy én akkor ezt nem tudtam tovább viselni.

[00:14:16]C kik készültél?

[00:14:18]Hát elég szarul éreztem magam.

[00:14:18]Igen.

[00:14:20]Elég.

[00:14:20]Ez mi?

[00:14:20]Mi éppen nyilván [nevetés] ott?

[00:14:22]Hát ott hagytam a próbát.

[00:14:22]Akkor elk ezeket a kérdéseket tettem fölrohant.

[00:14:27]Igen.

[00:14:27]Levettem a mikroportomat és ott hagytam a próbát és úgy éreztem, hogy hogy nem nem jövök vissza a színházba, mert nincsen értelme.

[00:14:35]Tehát alkalmatlan vagyok arra a nem a szerepkörre, hanem arra a munkára, ami amire engem felkértek, hogy azt végigcsináljam.

[00:14:44]És akkor másnap bementél azért [torokköszörülés] még hát nem amikor amikor ez történt akkor utána Enikő elkezdett hívogatni telefonon, hogy hogy nem úgy gondolta, hogy nem kell érzékenynek lenni, ez a színész munkájához hozzátartozik, művészet, amit csinálunk és ah annak alá kell rendelnie magát az embernek.

[00:15:09]És az van, hogy hogy közben a amikor fiatalon az ember a a színművészeti főiskolára vagy egyetemre jár, akkor folyamatosan az alázatról papolnak neki, arról beszélnek, hogy mi mindent el kell viselni és el kell tűrni azért, hogy az ember színházat vagy művészetet csináljon.

[00:15:26]És és ez egy ez egy olyan drive, amit beépítenek az ember fejébe, ami egy idő után bekapcsol, és aztán az van, hogy hát nem, én nem tehetem meg, hogy nem megyek vissza este lejátszani azt a jó embert keresünk előadást, mert van rá 1000 fizető néző, és annak az 1000 fizető nézőnek nem lehet elmondani azt, hogy egyébként a főnök hülyén viselkedett.

[00:15:48]Meg az én feladatom, hogy én ezeket a az előadásokat de a másnapi próbára bementél?

[00:15:54]Hát utána volt egy személyes beszélgetésünk a próba előtt az igazgatói irodában, ahol letette a a szent esküt, ígéretet tett arra vonatkozóan, hogy soha többet nem fordul ez elő, hogy így beszéljen.

[00:16:14]De ezt e szóval, hogy ezt ne e [torokköszörülés] ez ezek a dolgok eszkalálódnak.

[00:16:18]Tehát, hogy az van, hogy az ember minél inkább közeledik a bemutató felé, annál inkább eltűri a dolgokat, mert egyszerűen ez az ez az, amit tanult, ez ebben szocializálódott, hogy hogy tűrni kell, el kell viselni a negatív hangokat, el kell viselni azt, hogyha valaki nem megfelelően bánik veled, és valahogy egyszer csak eljutsz a bemutatóig, amikor már teljesen idegileg készen vagy.

[00:16:47]És valahogy az ember egy ilyen helyzetben, még hogyha azt is mondják sokan, hogy de hát miért nem álltál föl, miért nem mentél el, mert valahogy a a félelemtől és a az az ilyen abuzív légkörtől a a a szabad döntésedet azt azt valahogy elveszíted, tehát hogy ilyen bénultá válik az ember és ö és képtelen objektíven látni a helyzetet, és ebből ö kiugrani, vagy ezt el Na de később is csinálta ezt veled, vagy akkor tényleg nem?

[00:17:22]Hát hát hogy akkor tényleg nem.

[00:17:25]Igen, mert hogy megígérte ott az igazábíte, hogy megígérte, hogy hogy ez ö nem lesz többet, de közben a környezetedben ez folytatódik veled, lehet, hogy nem, de attól, hogy a környezetedben ez folytatódik, attól még azt ugyanúgy negatívumént éled meg.

[00:17:39]És egyébként meg az volt, hogy hogy ilyenkor tehát, hogy hogy az ember próbál valamiféle kompromisszumra vagy ilyen konszenzusra törekedni egy ilyen helyzetben, mégis csak egy egy gyárnak a a egy nagy gépezetnek az egyik fogaskereke vagy részlete, és akkor próbál ennek a helyzetnek megfelelni, vagyis én próbáltam, és nem tudom, tehát hogy ezt már elmondtam a HVG-nek, hogy hogy volt egy csütörtök délelőtt.

[00:18:12]próbánk.

[00:18:15]Szerdán este kaptam a hírt, hogy a a nagypapám az már nagyon rosszul van a kórházban, és hogy feltételezhető, hogy hogy bármelyik pillanatban meghalhat.

[00:18:27]Én akkor szerdán még bent voltam nála a kórházban, és szerettem volna visszamenni csütörtökön.

[00:18:33]Csütörtökön volt a nem tudom második összpróbánk.

[00:18:35]És akkor kértem, hogy hadd menjek vissza a kórházba a próba helyett, és ő azt mondta, hogy hát itt van most 50 ember a az előadásban, akik igazából arra várnak, hogy próbáljanak meg, hogy ez egy nagyon fontos próba, hogy akkor állapodjunk meg abban, hogy majd csak ekkor és ekkor megyek el.

[00:18:55]És én meg a konfliktus miatt, ami előzőleg volt közöttünk, ugye itt van ez a kompromisszum készség, vagy ez a megegyezési szándék, vagy ez a az, hogy az ember ne hátráltassa a a az egész folyamatot.

[00:19:14]Végül ezt ebbe belementem és elfogadtam, és és végül nem értem oda a kórházba.

[00:19:17]És de de ez mind annak a következménye, hogyha egyébként normálisan bánunk egymással, hogyha nem nincs ez a félelem, hogyha nem engedjük meg ezt magunknak, akkor egy ilyen helyzetről lehet normálisan beszélni, és ott el tudja az ember mondani azt, hogy a hog hogy ő őnek mi a a egy ilyen helyzetben mondjuk a vágya vagy az akarata.

[00:19:42]De erre nem volt lehetőség.

[00:19:44]De nem azért nem volt lehetőség, mert valaki befogta a számomat, hanem addig az az öt év vagy négy év, amit ott eltöltöttem, az kábé azt ezt a fajta belső félelmet és rettegést el.

[00:19:55]És te valószínű, hogy nagyon szereted a nagypapádat, és akkor nyilván nagyon szarul érezted magad.

[00:19:59]Nem.

[00:20:01]Hát képzelheted, hogy az milyen érzés, amikor az ember az anyám megkérte, hogy még hagyják ott a a kórházi ágyon, de akkor már ő már valójában nem.

[00:20:08]Tehát ha azt azt kérte előző este, hogy Tomikám, mi jó haverok voltunk, vigyél el engem innen a kórházból, mert itt nekem csak rossz.

[00:20:19]és akkor állították be egy egy gyógyszerét, és azért kellett bent lenni a kórházban, és akkor végül [horkantás] tehát, hogy ez a totál lelkiismeretfurdalás, vagy a a saját magadnak a nem tudom mindennek a megkérdőjelezése ez a és ez nem tehát ebben nyilván benne van az én egyéni döntésem.

[00:20:44]Én ezt nem akarom ennek a felelősségét másra áttenni, csak azt próbálom mondani, hogyha van egy egy ilyen toxikus légkör, egy ilyen egy ennyire félelemkeltő és abuzív hangulat, ami a Vigszínházban volt, akkor annak aztán az a végeredménye, hogy az ember nem tud józanul meghozni döntéseket.

[00:21:03]nem tud józanul meghozni döntést, például, hogy elmegy a kórházba, és úgy se tud meghúzni józanú döntést, hogy fölmegye mondjuk 2,sés5 m magasra, miközben neki tériszonya van, és lehet, hogy onnan leesik, mert hogy ilyen is van.

[00:21:19]Hát most ez egy másik, tehát leesni nem estünk le, a lovakat lelövik, ugye végén felhúztak minket idős színészek.

[00:21:29]Igen, de hát de hát a Luki, a Lukác Sándor a a Lumpácius vagabunduszban őt beültették egy egy ilyen nem tudom, hogy hívják ezt a függő akármibe, és fölhúzták a a portál tetejére.

[00:21:49]Szóval, hogy hogy én csak azt próbálom azt próbálom mondani, hogy az ember belekényszerül, hogyha egy egy ilyen abuzív helyzetben olyan olyan döntéseket hoz meg, amit valójában nem akar meghozni, de azért hozza meg ezeket a döntéseket, vagy azért dönt így, mert egyébként annyira terhelt az idegrendszere, és annyira kerülni akarja a konfliktust, a konfrontálódást, hogy inkább azt mondja, hogy jó, megcsinálom azt is, ami amitől félek, rettegek, amit baleset vissza beszélyesnek ítélek.

[00:22:16]meg és és aztán ebből születnek a tragédiák.

[00:22:22]És bocsánat, még azt akarom hozzátenni, hogy az eszenye az az egy a problémának az egyik része.

[00:22:26]A másik része viszont az, hogy hogy ez miután kivizsgálásra került ez az egész ügy főváros részéről, igen, ahova elment szerintem káb 30 ember névvel egy ilyen meghallgatásra is káb 40 név nélkül, tehát hogy összesen káb.

[00:22:44]70 ember jelent meg ezen a meghallgatáson, hogy beszámoljon arról, hogy milyen élménye volt a ebben a 10 évben a a Vigszínházban egy a főváros által kompetensnek ö minősített grémium előtt, vagy vizsgálóbizottság előtt, és ezt a főváros ezt nem osztotta meg a panaszosokkal, tehát hogy a panaszosok máig nem tudják hogy egyébként egy egy munkahéi környezetbe belefér-re az, hogy valaki ilyen légkört teremt.

[00:23:20]És szerintem ez a ez a legnagyobb problé a panaszosok, mi se tudjuk, hogy volt egy vizsgálat és mi az eredmény azt télik meg, hogy hogy vették a bátorságot, elmentek, felemelték a szavukat és közben ez mégis következmény nélkül maradt.

[00:23:40]És amikor én ezt elkezdtem forszírozni, hogy adják ki ezt az anyagot, akkor kiadtak egy anyagot, amiben a a vizsgálóbizottságnak a megállapításai azok ki voltak satírozva, és azok nem voltak olvashatók.

[00:23:50]És amikor én feltettem a kérdést, hogy ezt miért csinálták, akkor azt mondták, hogy személyiségi jogok miatt nem tudják megosztani a a amire jutott a a vizsgáló bizottság, majd közölték, hogy már ezt a satírozást nem is tudják megszüntetni az anyagról, merthogy megszű ö [horkantás] ledarálták a megsemmisítették a a vizsgálóbizottságnak a a jelentését.

[00:24:16]És hát szép, és most ott állunk, hogy hogy nem tudjuk, hogy hogy mit lehet és mit nem.

[00:24:26]És valójában az emberek ezt úgy értékelik, hogy a dolgoknak nincsen következménye.

[00:24:30]És a a napokban felvette velem egy Tiszás képviselő a a kapcsolatot, és megkérdezte, hogy ez hol akadt el ez az eszenyi ügy.

[00:24:39]És akkor elmondtam neki ezt és azt mondta, hogy ő ő mindent elkövet annak érdekében, hogy ez nyilvánosságra kerüljön.

[00:24:48]Hogyha meg kiderül az, hogy hogy valaki ezt jogtalanul megsemmisítette ezt az anyagot, akkor viszont feljelentést fognak tenni az ellen az ember ellen.

[00:24:58]Úgyhogy remélem, hogy ennek végül is így öt vagy hat év múltán lesz következménye.

[00:25:06]Hát végül is azt mondták, hogy ez nem lesz következmények nélküli ország.

[00:25:10]egyébként most négy éve csinálunk egy színházat, ez a LOP színházi társulás, ahol a ez az ez egyik alapvetés, hogy mi tisztelettel és normálisan beszélünk egymással.

[00:25:20]Nincsen ninc nincsenek ilyen helyzetek.

[00:25:23]És ezt így az alakuláskor le is fektettétek, tehát hogy ez ki is mondatott.

[00:25:29]Tehát nem, [torokköszörülés] hogy így alakult, hanem ez íg és erre erre nagyon figyelünk is.

[00:25:32]Tehát hogyha valaki egy kicsit is nem megfelelően szól a másikhoz, akkor a közösség szól rá arra az emberre.

[00:25:39]És én szerintem a loopszínházi társulásban jó előadások születnek.

[00:25:44]Tehát a ezt a a egy művészileg nagyra tartott, sokra értékelt előadásnak nem a feltétele az, hogy egyébként a hangulat az ennyire rossz legyen.

[00:25:57]És ez egy tévedés.

[00:25:59]Valahol mondtad, hogy te tulajdonképpen már a főiskolán is nagyon féltél, és hogyha nincs melletted Csányi Sándor, mint a barátod, akkor lehet, hogy ki is rúgnak, hogy attól féltél, hogy te nem, hogy te nem felsz meg.

[00:26:14]Miért?

[00:26:14]Hát mert én egy szorongó bizonytalan alkat vagyok mindent ez mai napig.

[00:26:19]Igen, persze.

[00:26:19]Hát szerintem ez nem múlik el az ember.

[00:26:22]Mindent 100zerszer átgondolok, mindent megpróbálok különböző megvilágításban nem tudom újra gondolni.

[00:26:29]Szóval, hogy igen.

[00:26:33]És a és a a főiskolán ott ott a Sanyinak a jelenléte az nagyon fontos volt, tehát hogy [horkantás] mi együtt voltunk, ketten voltunk igazából egy csapat.

[00:26:43]mi minden a jeleneteknek a a többségét azt együtt csináltuk.

[00:26:50]És az nekem egy nagyon támogató közeg volt.

[00:26:54]De amikor ugye elkezdted ezt a közéleti szereplést, akkor emiatt nem szorongtál?

[00:26:59]Hát hiszen akkor akkor nyilván lehetett félni, hogy hát előbb-utóbb jö jön a NAV, vagy valami karaktergyilkosság kezdődik, vagy akármi.

[00:27:10]De de de szorongtam.

[00:27:13]Olyannyira szorongtam, hogy az elején még konfliktus is volt például az áron és közöttem, hogy mi csinálunk a YouTube-ra sketch jeleneteket, és hogyha ott az egyik témájában mondjuk pont a Varga Juditra reflektál, akkor lehet-e a jelenetek alá beteggelni Varga Judit Facebook profilját, hogy ő direkten értesüljön erről.

[00:27:36]És az Áron ilyen tekintetben sokkal progresszívebb gondolkodó, mint én.

[00:27:40]Ő ő azt gondolta, hogy nem nem a viralitásnak a feladata, hogy ezt majd elsodorja a Varga Judithz, hanem hogyha már kritikát fogalmazzunk meg, akkor azt célzottan tegyük.

[00:27:54]Akkor még miniszter volt.

[00:27:55]Igen, igen, igen.

[00:27:55]És és akkor ebből volt is egy konfliktus, de ez az én szorongásomból fakadt ez a konfliktus.

[00:28:01]És nyilván hogy ez miből állt a konfliktus, hogy te én azt mondtam, hogy ne, hogy ne ezt fönt van.

[00:28:06]Ott van az interneten, mindenkinek ott van a saját profilján, vagy a Magyarország kedvenc műsora Facebook oldalon, és akkor az majd úgy is szájnra kell, és hogy szerintem nem kell megszólítani embereket.

[00:28:17]Most már nem így gondolom, úgy gondolom, hogy meg kell szólítani.

[00:28:20]Akkor él célt a kritika, hogyha az ember megszólítja a kritikának a tárgyát.

[00:28:26]De te akkor konkrétan tartottál attól, hogy ebből majd balhé lesz, hogy ez direkt meg van címezve.

[00:28:34]Igen.

[00:28:34]Tehát az ember ez idővel szokik hozzá, hogy h hogy bármi előfordulhat és bármi megszól is tartottál, hogy hogy neked bajod lehet belőle.

[00:28:43]Persze, igen, de közben meg a a kritikai vágy az az megvolt bennem, meg nem tetszett ez az egész, de az ez ugyanúgy egy ilyen fejlődés történet, vagy egy felnövéstörténet a kritika megfogalmazásában, mint bármi más az ember életében.

[00:29:01]Tehát, hogy hogy egyszer csak rájön arra az ember, hogy hogy ez sokkal főleg a az akkori Magyarországban ezt sokkal szélsőségesebben és sokkal erőteljesebben kell gyakorolni ahhoz, hogy legalább egy kicsit meghallják, vagy odafigyeljenek rá.

[00:29:17]Hát hogyha megnézzük azt, hogy a az Áronra valójában most az elmúlt, szerintem az elmúlt egy vagy inkább három-né évben figyelt nagyon oda a a az akkori közélet vagy a a Fidesz, de ez ez azért volt, mert direkten szólt a a az emberekhez, és egyszerűen ez annyira a közösségi médiában annyira felemelte őt, hogy nagyon erőssé vált az ő ő hangja.

[00:29:52]De ehhez az kellett, hogy direkten szólítson meg embereket.

[00:29:53]Minden videója így kezdődött az elején, hogy Viktor, szia Orbán.

[00:29:59]Viktor Ráhel, Orbán Ráel.

[00:30:02]Nem tudom, tehát mi mindenkit célzottan kritizált, mondta el a véleményét mindenkiről, de hát ez egy tanulási folyamat, amíg idáig az ember eljut.

[00:30:16]Aha.

[00:30:17]De hát aztán neked is, hát azért a kormányi fló plusz az tulajdonképpen már ilyen egyszemélyes dolog.

[00:30:24]Tehát akkor akkor te is pacekba kiáltál, sőt úgy tudom, hogy hát azt te vágtad azt te.

[00:30:32]Tehát, hogy az az tényleg egy nem én írtam, volt egy írógárda, aki írta ezeket a szövegeket, de egyébként minden más részét azt én csináltam.

[00:30:39]A hírcsárda írta, és én pedig fölvettem a az otthonomban.

[00:30:46]Aztán szombat vasárnap jeleimet ezzel.

[00:30:50]Ja, hogy ez ilyen home office volt a tetejében teljesen.

[00:30:53]V Igen.

[00:30:53]Volt egy zöld falam, amit erre készítettem.

[00:30:57]Ilyen green box volt az hát vettem egy rollapot, amit ilyen színűre festettem be.

[00:31:02]Voltak lámpáim, volt egy súgógépem.

[00:31:07]Ezek még mondjuk még mindig megvannak.

[00:31:09]Nem tudom, miért beszélek múlti időben.

[00:31:10]És akkor ezt én én csináltam ma hol a ruhás szekrény előtt, hol hol a garázsban, ahol éppen ahol volt hely felállítani ezt a kis izét.

[00:31:22]Tök egyedül vagy időnként feleséged nézte és Netán mondta a magáét.

[00:31:27]Hát nem nem tök egyedül csináltam.

[00:31:30]Tehát, hogy ö nem kértem ebben segítséget, meg hát de még a még csak azt se mondhatom a Teklárról, hogy mondta a magáét, mert más tekintetben, mert annyira ő nem féltett egyébként, tehát nem volt az, hogy na ne csináld ezt már.

[00:31:45]De de féltett, de látta, hogy milyen erős a motivációm, és és azt elfogadta, meg soha nem kritizálta azért, mert mert mondjuk a a szombat estéket meg a vasárnap estét nem vele este 10-től kábé hajnal 2-ig, hanem a kormányinfóval, és soha egy rosszot nem szólt emiatt.

[00:32:10]Ő ugye nem szakmabelé azt úgy lehet tudni, hogy hogy előtte létaidóra volt meg Bata Éva volt neked.

[00:32:20]Igen.

[00:32:20]Hát figyelj, az ember készülget.

[00:32:22]Most kinyitom, beütöm azt, hogy Lengyel Tamás.

[00:32:30]És akkor kijönnek ilyen cikkek, hogy te tudtad azt, hogy Lengyel Tamás korábbal, Léta Dórával és Bata, Évá, de nyilván az jelentett valamit, hogy ők szakmabeliek, tehát lehet, hogy több mindent megbeszéltetek, de az is lehet, hogy pont egy nem szakmabelivel tudsz több mindent megbeszélni akár a szakmáról.

[00:32:52]Szóval, hogy van ez?

[00:32:54]Hát nyilván a a szakmának az ismerete az fontos ahhoz, hogy bizonyos dolgokat meg lehessen beszélni, de ez nem egy olyan tudás, ami ne lenne felszedhető.

[00:33:06]Tehát ö Teklával nyolc éve ismerjük egymást.

[00:33:13]most már elég jól tájékozódik így a ezekben a berkekben, tehát hogy ő már érti, amiről beszélek, el tudom neki mondani, de de én én én nem tudom, nekem én én azt érzem, hogy fontos, hogy az ember másról is tudjon beszélni otthon, és ne csak a színházról és az tök jó, hogy a Nektek van is valami közös Kft-tek vagy BT-tek, vagy mert hogy az optent is fölütötted, vagy hát az is kijött.

[00:33:40]Hát mit csináljak?

[00:33:40]Hát abban mit műveltek?

[00:33:44]Hát volt egy volt egy rendezvényszervező ö cégünk, ami hát nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mondjuk így szépen.

[00:33:53]Úgyhogy azt azzal végül felhy felhagytunk.

[00:33:59]A az a az volt a azt hiszem, hogy az volt a Teklának a az ügyvezetése alatt.

[00:34:08]És a te ügyvezetésed a loopba na nem ügyvezetőnek hívnak, de ott is úgy tudom, hogy produkcióvezető produkciós van.

[00:34:15]Na hát az majdnem ugyanaz, nem?

[00:34:18]Tehát ott miket ott te adminisztrálsz, vagy te szervezed a tudnékat, vagy hogy van?

[00:34:24]Hát most már ez egy nagyon nagy szervezett nőtte ki magát.

[00:34:25]Ezt nagyon büszkén mondom.

[00:34:27]Idén például pont most számoltuk össze, hogy 295 előadásunk lesz vagy ebből kábé olyan 100, hogyha jól emlékszem 170-et tartottunk Budapesten, tehát 170 előadásunk volt főleg a Marci Bányi Budapesten.

[00:34:47]Igen, ez így nagyságrendileg Budapestről olyan 60000 néző.

[00:34:52]Most már 100000 néző, mert egy olyan hodája az a műfáz, nem?

[00:34:57]Három sokkal többnek gondoltam, mert olyan olyan hát olyan, mint egy ilyen nagy vidéki műszház.

[00:35:04]Nagyon jó hely egyébként.

[00:35:04]És nagyon jó.

[00:35:06]Én is szeretem meg szóval ez az a méz a szellemisége jó nagyon régóta.

[00:35:09]Tehát meg az már az átkosba is ott olyan jó vezetőség volt, tehát ott olyan szabad dolgok mentek már régen is.

[00:35:20]Ez Igen.

[00:35:20]És ez így így volt most is, vagy így van most is.

[00:35:25]Szóval, hogy hát én én vagyok az, aki a a a pénzfelelős, na ebben a ebben a cégben.

[00:35:32]Tehát, hogy én én vagyok az, akinél végül a költségvetések összefutnak.

[00:35:37]Én vagyok az, aki aki esetleges előadásvásárlásoknál árat kalkulál.

[00:35:46]Én nézem meg a a helyekre vonatkozóan azt, hogy hogy hol érjük el a nullát, vagy leszünk esetleg nullán túl.

[00:35:58]Én számolom a béreket.

[00:36:02]Én teszek erre Janinak, Jánosnak javaslatot, amit aztán elfogadunk együtt.

[00:36:09]Szóval, hogy kábé ez és hogy hogy mennyi pénzünk van újabb előadásoknak a megvalósítására, illetve hogy honnan lehetne még forrást szerezni.

[00:36:22]Ugye ez egy nagyon ellenszéki csapatnak számított eddig.

[00:36:27]Tehát ilyen nyílt hangú pacekban őszinte.

[00:36:33]Szerintem az is [torokköszörülés] marad.

[00:36:34]Igen.

[00:36:35]És aztán egyszer kaptatok, arra emlékszem, akkor röhögtem is, hogy egyszer kaptatok valami állami támogatást, és nagyon meglepődtetek, és akkor ott kiálltatok a YouTube elé, hogy és ugye teljesen meglepődött AC, és hogy köszönjük, nem tudom 300000 Ft volt, vagy 3 milliót is talán.

[00:36:51]Nem, az egy április 1i tréfa volt.

[00:36:56]Tényleg nem kaptunk.

[00:36:56]Én ezt nem téfának [torokköszörülés] vettem ottek vagy Igen.

[00:37:01]Igen, igen, de valószínűleg azért nem, mertogy az idővonalon elvész az, hogy ez április 1jén lett feltételve.

[00:37:10]Hát igen.

[00:37:10]És azt már úgy visszamenőleg nem tudod értelmezni, de amikor április 1jén kijött ez a videó, ezt direkt azért csináltuk, hogy ez a és hogyha megnézed, akkor akkor mi hárman nagyon örülünk, és az áron meg nagyon fancsali fejet vág, hogy elfogadtuk ezt a támogatást, de mi nem, mi soha nem pályáztunk állami pénzre.

[00:37:27]Most se fogunk pályázni állami pénzre.

[00:37:29]Mi mi teljesen önfent tartók vagyunk.

[00:37:33]A a nettó árbevételből élünk, és minden a béreket és minden előadást ez ebből hozunk létre.

[00:37:38]Ugye minden előadás után azt csináljátok, hogy a meghajlásnál kiáll valaki a szereplő közül, és azt mondja, hogy hát ugye ugye ugye szükségünk lenne rátok, és hogy most akkor lemegyünk oda az előtérbe, és mindenkivel lehet szelfizni és azt jó, ha fölteszitek, és akkor ez a ez a nyilvánvalóan ingyen propaganda.

[00:38:09]Meg hát ott az is szóba kerül, hogy hát lehet titeket támogatni.

[00:38:12]Igen.

[00:38:12]Hát hát egy egy magánszínház, aki az árbevételből tartja fönm magát, annak minden alkalmat meg kell ragadnia ahhoz, hogy közvetlenül tudjon szólni a nézőkhöz.

[00:38:23]Ez nagyon fontos, nagyon fontos megköszönni, hogy az érdeklődést, a kíváncsiságot, hogy eljöttek és megnéztek minket.

[00:38:29]És utána nagyon fontos felhívni a figyelmet arra, hogy ha ez tetszett ez az előadás, akkor akkor hogyan tudnak tovább követni minket, vagy hogyan tudnak ennek a közösségnek a részesevé válni.

[00:38:45]Ezt egyébként, hogy a az ember el tudja mondani hírlevélben vagy hirdetésekben, vagy ilyen interjúk során, de a legjobban ezek a mondatok akkor mennek át, hogyha az ember megszakítja a tap tapstrendet, hogyha felrúgja ezt a színházi szokást.

[00:39:01]Egyébként nálunk nem is olyan a tapstrend, mint általában a színházban.

[00:39:05]Mi együtt hajlunk meg, nincsen külön meghajlás.

[00:39:07]És a tapstrendnek a De miért nincs?

[00:39:11]Elíztek abba, hogy mindenki egyenlő.

[00:39:11]Ez egy idő után, ez egy ideigű olyan szimpés, és egy idő után egyébként nem szokott működni, tehát hogy azoknál a színházaknál, ahol ahogy mind egy jó ti egy kis csapat vagytok, de hogy mit tudom én, a katona is így indult, hogy majd aki most főszerepet játszott, az majd most epizódot fog a köv és egy idő után kiderült, hogy nem van epizódista és van főszereplő.

[00:39:39]Ezt nem mondom, hogy ilyen nincsen, de de hogy egy előadásban mindenkinek a munkája benne van, és hogy ott azt nem igazán lehet priorizálni, hogyha valaki egyenetre jön be, és azt eljátssza, nagyon jól, meg hogyha valaki eljátssza a teljes, nem tudom, előadást, vagy a a főszerepet nagyon jól, az egyik a másik nélkül nem működik, ezért azt gondoljuk, hogy nekünk együtt kell meghajolni.

[00:40:01]Magát a a meghajlás nem tudom, ilyen intézményrendszerét nem értem.

[00:40:07]És teljesen fölöslegesnek tartom a színházban.

[00:40:10]De hogyha már így van, akkor ez egy közös form.

[00:40:12]De miért teted ezt fölösleges?

[00:40:14]Hát mert olyan fura, nem?

[00:40:14]Az, hogy az ember elmond egy történetet, ő azt mondja, hogy most ő ő Jack, Liam, akár micsoda, Vas János a színpadon.

[00:40:25]És utána egyszer csak kijön, és azt mondja, hogy haha, nem is én voltam az, hanem én a Lengyel Tamás vagyok, ezt mindenki tudja.

[00:40:32][horkantás] akinek tetszett, az nem tudom, az tapsoljon, örüljön neki, de hogy az ember kijön és hajlong egy előadás után, ez tőlem annyira távol áll.

[00:40:40]egyszerűen fölöslegesnek érzem, és úgy érzem, hogy hogy az ember, tehát hogy ez csak azért van, hogy na igen, én játszottam el ezt a szerepet, és mennyire marha jó voltam benne, és hogy nem talán siker ez azért is van, mert a nézőnek is egy levezetés, meg egy visszajelzés, hogy hú, mekkora az a taps, és hú, hát de hát az taps anélkül is van szerintem.

[00:41:03]Én én fölöslegesnek tartom.

[00:41:05]Én én tökre ellennék enél.

[00:41:05]Szerintem a de [horkantás] tetszés legmagasabb formája háromszor volt emberészem, amikor magától elmarad a taps.

[00:41:17]Tehát mondjuk amikor Nádas Péter takarítását Győrbe Szikora János rendezőst nem tudtunk.

[00:41:22]Tehát nem tényleg senki nem verte össze a tenyerét, mert akkora volt a megrendültség és kijöttünk a színházba, és nem tudtunk még beszélni.

[00:41:31]Hát az is furcsa, hogy egy megrendítő előadás után az ember összeveri a tenyerét.

[00:41:37]Ez is furcsa, hogyha belegondolsz, nem tudom, moziban megnézel egy egy szívszorító vagy éppen egy vicces történetet.

[00:41:43]Moziban nincs ott a szereplőt.

[00:41:45]Hát nincs nincs hát ez csak azon múlik, hogy kijövök az előadás végén, vagy pedig összemegy a függöny, mert akár össze is mehetne a függöny.

[00:41:53]Hát van ilyen, csinálj, de legalább most így, hogyha már van tapstrán, ott el lehet mondani azokat a direkt üzeneteket.

[00:41:58]Meg a másik az is fontos, hogy hogy valahogy ezt a mi ezt a negyedik falat ezt szándékosan le akartuk bontani.

[00:42:05]Tehát mi azért megyünk ki a nézőkhöz, azért fotózkodunk velük.

[00:42:09]Nem csak azért, mert hogyha fölteszik a a képet a a Facebookra vagy az Instagramra és odaírják a véleményüket, akkor annak marketing értéke van, hanem azért is, hogy hogy valahogy így együtt legyünk velük.

[00:42:22]És és ezt nagyon szeretek már jó beszélgetések.

[00:42:26]Mi mindig van beszél mindig van beszélgetés az előad előtérben az előadás után mindig mindig van egy-kettő érdekes szóváltás, ami ami fontos, de de ez szóval a úgy érzem, hogy az az igazi visszacsatolás egyébként, hogy hogy utána ott maradunk és erről beszélünk, hogy a színész az nem elérhetetlen, vagy nem egy ilyen távoli valami, hanem tehát, hogy nekünk az a a nem tudom, az ilyen árzpétikánk vagy az alapgondolatunk, hogy hogy mi közösen gondolkodunk bizonyos dolgokról.

[00:43:02]A színház az az egy közös traumafeldolgozás, tehát hogy ebben közösen vagyunk benne, és ahhoz, hogy közösen legyünk benne, ahhoz az kell, hogy hogy mi egyébként ö oda-vissza is nem tudom, szót váltsunk egymással, nem csak az, hogy én én beszélek föntről a színpadról.

[00:43:22]De hát a sorozatok miatt azért te oltatlan sztár vagy, tehát rólad sokan gondolhatják, hogy hát te ilyen elérhetetlen valaki vagy, hogy akár celebfunkcióban is, vagy nem?

[00:43:37]Tehát, hogy ez kikerülhetetlen.

[00:43:39]Hát de milyen jó, hogy ide meg el tudnak jönni és tudnak találkozni velem, nem?

[00:43:42]És tudnak velem beszélgetni, meg tudják fel tudják tenni azokat a kérdéseket.

[00:43:45]Igazából nekünk minden előadásunk egy közönségtalálkozó, hogyha így vesszük és mindenki el tudja mondani, ami a szívét nyomni és fel tudja tenni azokat a kérdéseket, amik amik a leginkább érdeklik.

[00:43:59]Mit éreztél?

[00:43:59]Hol voltál a választás napján?

[00:44:03]Ö hát bementünk a a HVG-be, bent voltunk a Nórával meg az Áronnal, volt egy ilyen egy órás blokkunk.

[00:44:13]Ö ja, hogy kvázi műsort csináltatok.

[00:44:16]Igen, csináltuk ezt a a Magyarország kedvenc reggeli műsora, abból egy ilyen déliidőben, vagy jó béhez szólanóta változatot.

[00:44:27]Igen.

[00:44:27]És aztán utána én hazamentem, merthogy jöttek hozzánk a a társulat tagjai meg a az ott dolgozók hogy legyen egy ilyen közös vá eredményvárás vagy választásnézés, és akkor ott el el kellett kezdeni készülni, hogy a azt a 25 embert, aki érkezik, azt fogadni tudjuk.

[00:44:50]Úgyhogy én segítettem a feleségemnek.

[00:44:50]És akkor kajapia és közben ment az izgulás, mint egy focimeccsen.

[00:44:55]Igen, igen.

[00:44:55]Pont így igen.

[00:44:59]Úgy mondtátok a magatokért?

[00:45:01]Hát és önként úgy hurrá vagy izé, vagy jaj hát a az ugye az első nem tudom 20 percnél vagy 25 perc fél óra, amikor még csak ezek a kisebb településekről jöttek az eredmények, akkor akkor sokan megijedtek, és akkor kétségbe estek, hogy mi lesz.

[00:45:22]De aztán sokan mondták, hogy ezek még nem fontos eredmények, merthogy a a nagyobb helyeken ott más lesz a szavazati arány.

[00:45:30]És aztán egyszer csak átfordult ez az egész, és onnantól kezdve egy öröm ünnepé vált az este.

[00:45:40]Mi nagyon örültünk neki.

[00:45:40]Ö jó, most semmi.

[00:45:41]Most így az fordult.

[00:45:41]Hát igen, de most azt mondtuk meg a fejemben, hogy idáig volt egy ellenzéki szerepetek, volt téma is.

[00:45:53]Ugye sokan sokan mondták, hogy a függetlenek közül is volt ez a mondás ugye, hogy ez a rendszer pénzt nem ad, de témát igen.

[00:46:02]Ühüm.

[00:46:04]Szóval, hogy ez ezzel mi lesz most?

[00:46:07]Lehet, hogy most kaptok támogatást.

[00:46:09]Hát amennyiben pályázunk.

[00:46:09]Tehát az mondjuk én jobban örülnék annak, hogyha a színház jegy árát 27%-ról az áfát lecsökkentenék a színház jegy áfáját 27-ről 5-re, és nem ilyen támogatás lenne, vagy hogyha visszahoznának valamiféle taót.

[00:46:25]Ühüm.

[00:46:25]Ö ennek jobban örülnék, de az kétségtelen, hogy hogy itt itt lesz egy identitás váltás vagy változás az emberben, hiszen eddig ellenzéki volt a a jelenlegi vagy az akkori kormányzat ellen fogalmazott meg kritikát.

[00:46:41]Tehát ez ez, hogyha ezt hosszan csinálja ez az ember, ez az identitásának a részévé válik.

[00:46:49]Most megtörtént a rendszerváltás.

[00:46:52]Most ez nyilván az identitásomnak ez a része, ez okafogyottá vált, hiszen amiért küzdöttem, az az úgy tűnik, hogy megvalósult.

[00:47:01]Ez nem jelenti azt, hogy az ember nem marad kritikus, mert szerintem a a az marad.

[00:47:05]Ö de egyébként a színházat tekintve meg hát annyi olyan téma van, ami feldolgozásra vár, hogy hogy ott ez nem fog gondot okozni.

[00:47:16]a a színház az ilyen direkt módon nem pártpolitizált.

[00:47:19]Tehát hogy nekünk összesen a 11-ből kettő előadásunk volt, ahol ahol nagyon aktuál politikai ilyen kiszólások voltak.

[00:47:36]De az összes többi az az egészen másról szól.

[00:47:39]a rasszizmusról, propaganda hatásáról, a családon belüli erőszakról, a méhen belüli gyerekhalálról, a a [horkantás] az egészségügyi dolgozóknak a kiégéséről, és ezek nem ilyen pártpolitika specifikus témák, és annyi ilyen van még, ami a a amiről lehet beszélni, amiről nem esik elég szó.

[00:48:03]Szóval a színházat szerintem ez nem fogja negatívan és a videókat.

[00:48:08]Hát én a ez a reggeli műsor, ez úgy tűnik, hogy ez megmarad.

[00:48:14]Ezt csinálja tovább Áron és Nóra.

[00:48:14]Én még bizonytalan vagyok, hogy én visszamegyek reggelente.

[00:48:19]Nagyon megterhelő.

[00:48:22]És egy kicsit azt érzem, hogy nekem ebből ki kell kapcsolnom ebből az egészből.

[00:48:24]A kormányinfót befejeztem, azt nem csinálom többet.

[00:48:30]És hát nyilván, hogyha majd előáll a a politikai életben megint egy hasonlóan abszurd helyzet, vagy valami olyan, amit amit kritikával kell illetni, akkor akkor szerintem újra összeállunk így hárman, de én biztos, hogy nem folytatom ezt most tovább.

[00:48:48]A Nóra tudom, hogy csinálja tovább a a Marika Forident YouTube megjelenéseit.

[00:48:55]De hát ez most a rendszerváltozással szerintem egy egy kicsit így okafogyottá válik.

[00:49:05]Ühüm.

[00:49:05]És akkor netán a szakmában lesz ettől változás.

[00:49:09]Egyáltalán tulajdonképpen te ezzel a luppal.

[00:49:15]Amit én nagyon kedvelek, de azért rohatatlanul színészileg nyilván egy kicsit be is szűkít.

[00:49:21]Hát nem tudsz egy Shakespe vagy egy CEOT vagy ilyesmiket eljátszani, amik hát annak idején a Radnótiban vagy ugye a Vigházban megvoltak.

[00:49:31]Tehát hogy hogy ezt ezt hogy képzeled el?

[00:49:34]Egy egyrészt nem hiányzik-e.

[00:49:39]Ö tehát hogy jó-e neked, hogy akkor te most ezt csinálod?

[00:49:45]Én főállás.

[00:49:46]Nem tudom, hogy hogy mennyire van igényem arra, hogy Shakespeirt vagy Csehovot játszak.

[00:49:53]Hát én nem tudom, azért kérdezem.

[00:49:53]Hát ha nincs, akkor mert úgy érzem, hogy ezek a darabok, amiket előveszünk, és ezek a szerepek, amiket játszom, ezek ezek olyan széles spektrumot fednek le, és annyira, nem tudom, élvezetes ezeket csinálni, annyira más mindegyik szerep és olyanát komoly nehéz karakterek szerintem, hogy meg hát tulajdonképpen miután kevés szereplősöket játszotok, azért zömében szinte mindegyik főszerep.

[00:50:21]Tehát igen, egy egy magánszínház az sajnos csak úgy fenntartható, hogyha hogyha korlátozódik a szereplőknek a száma négy vagy ötre.

[00:50:32]Ez most e ettől egy kivétel lesz, vagy egy eltérő előadás, amit most csinálunk, mert ebben 10en fognak játszani.

[00:50:39]Ez mi lesz?

[00:50:40]Ez a [torokköszörülés] emberek, helyek, dolgok.

[00:50:46]És ez egy ez a függőségről és a rehabilitációs intézetekről szól, de ez egy sok szereplős darab lesz.

[00:50:54]Tehát, hogy itt ez az ez az egyetlen olyan előadás, ami ami ilyen nagy szereplőszámú, de ezt koprodukcióban csináljuk, tehát hogy azért van némi sansz arra, hogy több szereplős előadás legyen, mert itt van egy egy beszálló partner, a városmajori színpad.

[00:51:13]Aha.

[00:51:14]És csináltatok most ez a 4/12-t, ami meg hát az aztán szintén nagyon aktuális, ugye, hogy a internet igen világáról és ártalmailiról.

[00:51:28]Igen.

[00:51:28]Igen.

[00:51:28]Arról szól, hogy ki kikerül egy szexuális tartalmú videó az internetre, és hogy ez hogyan érinti a családot, hogyan változtatja meg a család dinamikáját, ki mire hajlandó.

[00:51:44]azért, hogy megvédje a gyerekét, illetve hogy bizonyos erőszakos [horkantás] tettek azok hogyan relativizálódnak.

[00:51:53]Erről szól ez az előadás.

[00:51:56]Nagyon érdekes egyébként, nagyon-nagyon nagy szerintem nagyon jól járja körbe ezt a problémát, és nagyon sok megvilágításból bemutatja, hogy hogy mi történik az emberekkel, amikor egy intim tartalmú [horkantás] videó kikerül az internetre.

[00:52:17]Nagyon ártalmas és nagyon ártalmas is tud lenni, nem?

[00:52:20]Miközben hát roppant hasznos is már maga az előadás nagyon hasznos.

[00:52:25]Nem, nem, nem, nem.

[00:52:25]A hát az internet a Ja, az igen, de azt hittem, hogy nagyon hasznos tud lenni, hogyha egy ilyen videó kikerül.

[00:52:30]Ezt így félreért félreértettem.

[00:52:33]Nem, hát igen, az nagyon hasznos, de hát nagyon vissza lehet élni vele, és hát borzalmas dolgok történhetnek.

[00:52:39]Gyereket hat éves.

[00:52:39]Jól öt és fél éves.

[00:52:42]Tehát ő már odaül számítógépé.

[00:52:45]Nem, nem, nem.

[00:52:45]A másik meg kettő és fél éves.

[00:52:47]De nem, nem, [horkantás] nem, nem, nem.

[00:52:50]YouTube-ot néznek, mesét néznek a YouTube-on van ilyen fix meseidő, amikor nézhetnek, de egyébként nem kerül a kezükbe se tablet, se telefon.

[00:53:03]Nem, azt nem nem lehet, de majd ez a későbbiekben nyilván gondot fog jelenteni.

[00:53:08]Papát a mi falunkban nézik.

[00:53:10]Nem, nem, nem, azt se nézik.

[00:53:10]Nem.

[00:53:13]Egyszer a nagyobbik fiam kint volt a forgatáson, és megnézte, hogy hogy zajlik egy ilyen, meg hogy mi az a karakter, amit én játszom.

[00:53:19]De de nem néznek tévét-t, vannak mesesorozatok, amiket néznek.

[00:53:27]De egyébként és az is limitált időben van.

[00:53:29]Az majd nyilván egy probléma vagy gondot fog jelenteni, amikor már az osztályban mindenki telefonozik, hogy akkor hogyan lehet ezt valahogy ö keretek közé, akkor nyilván nem lehet, hogy ők nem kapnak.

[00:53:43]Nem, de lelked szerint nem kapnának.

[00:53:45]Hát én azt hiszem, hogy igen, hogy hosszú ideig nem nem adnék a gyereknek, de az se lehet közben, hogy ő kimaradjon dolgokból, és ezáltal ne tudjon az osztályközösségekben, beszélgetésekben részt venni.

[00:53:56]Szóval, hogy itt ez [horkantás] nagyon penge élen táncol.

[00:54:00]De egyébként nekem nagyon tetszik az, amit Ausztráliában bevezettek, hogy például a közösségi médiában nem is lehet 16 év alatt, hogyha jól emlékszem, 16 vagy 18 év alatt regisztrálni.

[00:54:11]Hát én én meg ezt egyébként nem tartom jónak, mert akkor mi akkor egyszerre csak utána belehuppan és akkor minden felvezetés nélkül megtartja az útja.

[00:54:22]Igen, de amikor ez nincs kontrollálva és valikába úgy is meg fogja nézni.

[00:54:25]Tehát én kizártnak tartom, hogy nem.

[00:54:28]Tehát az ilyen típusú tiltásoknak nem hiszem, hogy jó vége van.

[00:54:33]Én szerintem kevés szülő tud kontrollt alkalmazni, és ezért ezeknek a nagy techcégeknek kell meghatározni, vagy megszabni a szabályokat.

[00:54:41]És szerintem az jó, hogyha itt van egy ilyen egy egy állami szabályozás.

[00:54:45]Én azt gondolom, hogy azzal inkább megvédjük a gyereket, hogyha később kerül oda, mintogyha idő előtt.

[00:54:53]Na és a színházi szakmával mi lesz?

[00:54:56]Normalizálódhat a helyzet?

[00:54:58]Hát most azt mondják, igen, hogy van erre egy kísérlet.

[00:55:01]hogy hogy ebben a nagy átrendeződésben új kereteket és új szabályokat hozzanak.

[00:55:10]Hát én nagyon remélem, hogy lesz például színész szakszervezet, lesz mondj vagy lesz egy színészkara, és hogy ennek lesz egy törvényesített jogi környezete és már nem lehet egzisztenciális érvekre vagy helyzetekre hivatkozva kibújni az alól, amit mondjuk a szakszervezet ilyen alapelvárásként felrak.

[00:55:37]Meg az lehet, hogy vállalsz valami funkciót egy ilyenben?

[00:55:41]Hát azt nem tudom, hogy hogy vállalnék.

[00:55:44]Szóval nem, de hát ez mint mint helyzetfüggő.

[00:55:45]Tehát de de most van lehetőség arra, hogy ez hát ez is egy lehetőség arra, hogy a hangodat hallasd, és lehet, hogy most annak jött el az ideje, nem?

[00:55:55]Hogyha vagy már nem akarod annyit hallatni?

[00:55:57]Sok dolgom van a loopban eléggé, meg mint mint színész is sok van.

[00:56:03]Tehát hogy de közben meg úgy értékelem, vagy úgy érzem, hogy hogy ez most az a helyzet, amikor lehet változtatni, amikor amikor lehet egy olyan, nem tudom, keretrendszert felállítani, amitől aztán nagyobb biztonságban vannak a a színészek.

[00:56:19]Tehát hogyha erre egy értelmes szerveződés elindulna, akkor abban azzem, hogy inkább szívesen vennék részt, mint mint nem.

[00:56:25]még annak ellenére is, hogy hogy rengeteg teendőm van, de eddig most még [torokköszörülés] csak ott tart szerintem ez az egész, hogy keresik egymást az emberek, hogy kivel lehetne közösen elindulni ezen az úton.

[00:56:41]Hát a Bodor Johanna azért eléggé beindult a színházit.

[00:56:46]Hát oda nem hívták ott a társasági.

[00:56:47]Jó, oda nem hívtak.

[00:56:47]Oké, akkor te most alapvetően tulajdonképpen rendben vagy magaddal, meg amit várni lehet az országban.

[00:56:58]Hát ezek olyan meredek kijelentések, hogy én így nehezen tudom.

[00:57:02]Hát akkor árnyald.

[00:57:03]Hát hát boldog vagyok attól, amit amit van lehetőségem csinálni.

[00:57:07]Ön nagyon úgy érzem, hogy ez egy nagyon sikeres startup maga ez a loop, amit csinálunk.

[00:57:17]És az az, hogy ez ennyire eredményes és ennyire népszerű tud lenni, ez nyilván az embernek okoz valamiféle elégedettségérzést, vagy valami boldogságot.

[00:57:29]M nagyon örülök, hogy hogy most április 12-én végül is ez a elmúlt 16 év ez ez elment a süllyesztőbe, és hogy egy új kezdetnek lehetünk a tanúi és a a részesei.

[00:57:44]Tehát hogy ez is van két csodálatos gyerekem, egy nagyszerű feleségem, tehát hogy minden azt az életben ahhoz, hogy hogy boldog legyek meg elégedett, de de a de az ember nem így működik.

[00:57:55]az a a napi problémákon, a nem tudom apró cseprő dolgokon, és azok így árnyalják a képet.

[00:58:02]De összességében igen, én az vagyok boldog.

[00:58:04]Akkor köszönöm, hogy jöttél.

[00:58:08]Köszönöm én is.

[00:58:09]És önöknek is köszönöm, ha néztek minket.

[00:58:11]Lengyel Tamás volt a Bóta kafé vendége.

[00:58:14]Viszontlátásra.

[00:58:20][zene] เฮ [zene]