Dolhai Attila: nem lobbiztam a színházért - őszintén Cser-Palkovicsról, Hankóról és Vidnyánszkyról

[00:00:00]Üdvözlöm öneket Dolhai Attila Botafé vendége.

[00:00:03]Hát 25 évig volt az Operában van is egyébként még mindig, mert a régi szerepeit játszot, de támadt egy ötleteát, hogy őszínház igazgató lesz.

[00:00:13]Majd erről beszélünk, hogy mi a fenétől jött ez rá.

[00:00:15]És Székesfehérváron tényleg színházigazgató is.

[00:00:23]Attila, mondod valahol, hogy te vallásos vagy, és hiszel abban, hogy mindenkinek van egy küldetése a földön.

[00:00:30]A tiedet meg tudod fogalmazni?

[00:00:38]Hát ez időről időre újra konvertálódik bennem ez a ez a küldetés.

[00:00:45]Valójában szerintem van az az én küldetésem, hogy valahogy az énekléssel vagy a színházzal vagy a művészettel valami örömet okozzak az embereknek.

[00:00:54]Szerintem ha nagyon dióhéban kéne ezt összefoglalni akkor és ha nem dióhéban, hát most még van időnk az elején, majd a végén dióhé.

[00:01:02]Jó, hát akkor ennél azért szerintem bonyolultam.

[00:01:04]Na, bonyultam, mert tudod, ez a küldetés tudat nem tudom, hogy honnan van, de talán mégis talán, hogyha hogyha itt a végére vagy végére akarunk járni, akkor a a nehéz döntésekben, az életemben mindig valahogy odafordultam a jó Istenhez, és és azokban a pillanatokban, amikor nem tudtam, hogy most mi a helyes döntés, vagy akkor mindig volt egy ráhagyatkozás, hogy hogy ezt én nem tudom, nem tudom, hogy nekem kell-e a színészeti egyetem, hogy én most itt vagyok a harmados előtt, rettenetesen be vagyok tolva ettől az egész helyzettől, hogy akkor nekem most még elvégeztem egy tanítóképző egy egy postaforgalmi szakközépiskolát, egy tanítóképző főiskolát, mi dolgom van ezzel az egésszel, hogy itt vagyok most a a színművészeti egyetem előtt és akkor most harmadrosta és mindana fölteszi a kerényre a kérdést, hogy maga minek van itt?

[00:02:01]Na de várjál, ez a gyakorlatban hogy néz ki, hogy tényleg amikor ott voltál a szín művészeti előtt, akkor te elkezdesz beszélgetni vele?

[00:02:11]Hát valahogy ilyen magadban vagy halkam beszél, vagy hogy hát nem időt adtam erre.

[00:02:16]Mentem be a vizsgá és akkor bementem a rókustemplomba és akkor így beszélgettem.

[00:02:22]Ja.

[00:02:22]Aha.

[00:02:22]Értem.

[00:02:24]És akkor és hát de és akkor felvettek a színvészetegyetemre.

[00:02:28]Nem gondolom, hogy hogy ez az én akaratom szerint volt, vagy és ezek mindig olyan jó megerősítések, aztán én egy állandó kételkedők.

[00:02:37]Na de várjál, várjál, hát csak te döntötted el, hogy akkor odajelentkeznem Persze, persze, de hogy egy ilyen, tehát azt azért lehetett tudni, hogy a szűszédi egyetemre nem lehet csak úgy bejutni és akkor a túljelentkezés van, hogy szinte esélytelen.

[00:02:52]És hát miért engem választanának, mikor nálam van most csak azt mondom a harmad rostán ott volt a az osztálytársam, hát mogy a későbbi osztályunk teljes egésze és még pluszban néhányak.

[00:03:03]És én nem azt láttam, hogy én vagyok ebbe a legerősebb fegyver és a legerősebb ló, akinek itt a helyezni.

[00:03:12]Hát, hogy én ilyen tétó vagyok, nem tudom, hogy mit kell itt csinálni.

[00:03:16]Érzéseim voltak.

[00:03:16]Azt láttam, hogy hogy de jó, hogy ők milyen ügyesek.

[00:03:19]Én ezt láttam.

[00:03:21]Én nem azt láttam, hogy én ügyes vagyok.

[00:03:22]Én azt láttam, hogy ott csetleg botlog.

[00:03:24]Nézem, hogy De te nem tényleg nem voltál ügyes, vagy csak önbizalom hiányos voltál?

[00:03:29]Hát ezt most én már innen nem tudom megmondani.

[00:03:30]Szerintem mind a kettő.

[00:03:33]Szerintem mind a kettő és a és szóval volt tudod és közben meg állandóan amikor már benne vagyok valamiben, akkor egy kicsit elkezdek kételkedni benne, hogy biztos, hogy ez biztos, hogy ezt én akartam.

[00:03:45]Nem nem vagy biztos, hogy ez a jó Isten akarata.

[00:03:50]Nem a nem én akarom ezt magamnak bebeszélni, hogy bemantrázom, hogy a kettő nem ugyanaz.

[00:03:56]Hát szerintem nem.

[00:03:57]Miben térrel?

[00:03:59]Hát az abban, hogy hogy hogy az egy ad egy szabadságot, hogy azt mondod, hogy hogy ezt most nem én döntöm el, és valami görcstől megszabadulok ebben a döntésben, hogy én akarok valamit nagyon, hanem azt mondom, hogy mi a küldetésem, dönts el helyettem mást.

[00:04:23]döntse el helyettem a felvételiztetőtanár, döntse el helyettem egy polgármesteri hivatal.

[00:04:30]Ja, ez most az igazgat most nagyot ugrottam, de de mondjuk de hogy jó néhány ilyen pont volt még az életemben.

[00:04:39]Például most hogyha a pandémia ideje alatt volt egy az hangszalagműtétem és keletkezett egy hirtelen terheléstől keletkezett az egyik hangszalagomon egy egy sérülés, ami úgy gyógyult meg, hogy keletkezett rajta egy nyúlvány.

[00:04:56]Tehát úgy hegesedett, hogy megnehezült az egyik, és így nem tudott párhuzamosan vezetegni a két hangszalag.

[00:05:02]És de előtte próbáltunk éppen a éppen a na bocsánat, próbáltunk a Zolival.

[00:05:15]segíts a Baláz Zoli akkor az köszönst című produkció és a nál a a Zolival próbáltunk amikor mondták hogy menjünk haza és a színházban semmi bajom nem volt de valahogy valahogy a pandémia első egyhetes pihenése után én elkezdtem egy kicsit itt kétségbe esni nincs ránk szükség az emberiség működik a művészet nélkül elmennek megh heggesztik, bezárják, kinyitják, lecsiszolják, lefaragják.

[00:05:49]Ez ez és ezt olyan szinten sikerült, hogy aztán mikor már eltelt egy hónap, akkor ebbe a nagy csöndbe egyszer csak keletkezett egy ilyen dolog a hangszalagon.

[00:05:57]Ezt csak úgy zárójelbe hozzát.

[00:06:00]És ez szerinted pzichés alapon?

[00:06:02]Szerintem igen.

[00:06:03]Ühüm.

[00:06:03]Jó, mondta az orvos, hogy azért savvisszatengéstől meg sok mindentől alakulhat ez ki, de hogy pontosan nem lehetett ezt megfogalmazni, de hirtelen terhelés nem volt a a történelemben.

[00:06:12]És akkor én azt gondoltam, hogy nekem más dolgom, tehát hogy most akkor ezt abba kell hagyni, amit idáig csináltam.

[00:06:18]És azt nagyon határozottan úgy éreztem, hogy akkor én most asztalos leszek, vagy tehát hogy vége, nem kell ez.

[00:06:26]De várjál, ezt ilyen tök sztoikusan, ahogy most mondod, ilyen sztoikus nyugal.

[00:06:30]Ja, jó.

[00:06:30]Nem, nem, nem a szoikus nyugalom nélkül, mert valójában ott egy kicsit azt mondom, inkább depresszív hangulatban volt, tehát hogy nem volt hát itt voltál te egy országosan ismert színész, nagy sztár, már nem voltál annyira fiatal, hogy nem tudtál kimenni a művészbe járon, de én láttam azt a korszakodat ugye, amikor ott a lányok tömkelege várt a művészbejárónál, és Szünetáróra elmesélte, hogyha együtt mentetek ki.

[00:07:01]Akkor tőle csak ilyen szinte kegyelemből kértek autogramot, mert mindenki rád volt rácpanva.

[00:07:09]Fiatal voltam már.

[00:07:10]Na.

[00:07:10]Na de hát mégis áttérted ezt, hogy ennyire szeretnek.

[00:07:15]Sőt, hát ez rajongás, ez már nem is szeretet.

[00:07:18]Ö és ha asztalos, akkor mindenről egy pillanat alatt alatt lemondasztá.

[00:07:22]De tulajdonképpen már a pandémia azt meghozta.

[00:07:24]olyan volt, o az volt az érzésem, hogy az az üzenete a sorsnak, a jó Istennek, hogy ez változtatni kell.

[00:07:32]Tehát nem csinálhatom tovább azt, amit csinálok.

[00:07:35]Na de te nem te nem imádtad, amit csinálsz.

[00:07:38]De de hogy az volt az érzésem, hogy hogy hogy már nem mintogyha nem tudnék fejlődni, vagy valami elakadás, valami ez a jó szó, valami elakadás van a rendszerben, és azt éreztem, hogy hogy hogy tulajdonképpen hogy nem talán az a fajta sok a siker, ami előtte megvolt, az ugye egy picit picit talán attól is, hogy túlnőttem abban a azon a korosztályon, ami a Róme korosztálya volt.

[00:08:14]Bár bár nagyon sok Júliát elfogyasztottam, hogy tehát hogy hogy hány Júliád volt?

[00:08:21]Szerintem négy vagy öt biztosan volt.

[00:08:24]És és mindenki megváltozott körülöttem.

[00:08:26]Mert, hogy a Julliákra azt mondták, szegényekre, hogy azok hamarabb kiöregednek, mint a és mint a Róme és aztán úgy éreztem, hogy ezt valahogy a sors ezt üzeni ezzel, hogy nekem, hogy jött ez a pandémia, hogy nekem ezt nem ezt kell csinálnom.

[00:08:42]Szóval gondoltad, hogy az egész pandémia azért van, hogy neked üzen üzenje ezt a üzenje ezt ezt aot.

[00:08:50]Igen, de nem, de hogy az saját életemre vonatkozólag, hogy valahogy mi lehet ennek az egésznek a hozadéka vagy üzenete?

[00:08:56]És aztán és mire juttattál egyébként?

[00:08:59]Képzeld el, hogy hogy miközben ugye kialakult ez a ez a hangszalagp, és akkor elmentem megnézetni, hogy akkor mi történ és mondtad doki, hogy hát ezt sajnos mondom most szilencium van, úgyse tudunk dolgozni, tehát szépen kiböjtölöm és mondta, hogy ezt nem tudom kiböjtölni, ezt le kell műteni a hangszalagról.

[00:09:15]két hónap csönd és és akkor már jöttünk volna vissza a nyárban a munkába és akkor mindegy, le kellett mondani sok-sok mindent és akkor kitűzték a a a dátumot, a műtérnek a dátumát.

[00:09:31]És akkor tulajdonképpen én ezt így elfogadtam, hogy ez így jó, akkor ennek vége lesz.

[00:09:36]Vagy lesz hang a végén, vagy nem lesz hang a végén, mert ugye a műtét után még az is kérdés, hogy akkor hogy épül vissza a hang, hogy akkor tudom-e használni, hogy fog megszólalni, meg fog-e szólalni, mikor fog megszólalni, és aztán na ez tovább erősítette bennem azt az érzést, hogy ezt akkor most ennek itt vége van.

[00:09:56]Ezt ilyenkor magadba vagy azért feleségeddel csak megbeszéled?

[00:09:58]Hát ez szerint ez magamban volt Igen.

[00:10:06]Igen.

[00:10:06]Egyébként a wikvel nagyon sok mindent megbeszélünk, de szerintem ez így ilyen tehát olyan sok minden más volt körülöttünk, amire figyelni kell.

[00:10:15]Hát így nem nem mentünk ilyen beszélgetésre pedig mélyére pedig mindegy.

[00:10:19]Hát tehát ezt senkivel nem beszélted meg ezt magadba vagy időnként gondolom Istennel akkor ugye de Isten mit mondott, amikor hozzáfordultam?

[00:10:31]Megcsörgött a telefonom, és akkor akkor jött a pápa Magyarországra, és akkor azt mondták, hogy szeretnének fölkérni, hogy legyek a pápa hírnöke.

[00:10:37]És mondtam, hogy ne haragudjatok, csütörtökön bűtenek, két hónappal csöndbe leszek, nem tudok meg se szólalni, hogy lehetnék én egy hírnök.

[00:10:48]Szóval én ezt egy újabb üzenetnek véttem, hogy hogy a sors olyan kegyes hozzám, hogy újra ráerősít, hogy nem mész te sehova, hanem csinálod a dolgodat, csak egy kicsit lehet, hogy megfontoltabbul vagy még jobban odafigyelve arra, amit csinálsz.

[00:11:00]Úgyhogy én ezt is egy ilyen is ér De várjál már nem emlékszem a végén te voltál valami valami történt a pápával meg tehát a végén te ezt mégis megcsináltad, nem?

[00:11:11]Nem.

[00:11:11]Igen, mert valójában az történt, hogy amikor fölkértek, ez nyár eleje volt, és szeptemberben, vagy augusztusban jött a pápa.

[00:11:20]Szeptemberben jött a pápa, és akkor mondták, hogy jó, hát most meglesz a nőtéted, mikor szólhatsz meg?

[00:11:25]Hát mondom, hát nagyjából egy két-három hét múlva talán tudok büfögni valami, de én nekel nem tudok beszélgetni.

[00:11:32]És akkor mondom, jó, az pont jó, akkor ez csak a sajtó bejön és csak megjelened augusztussal tudni.

[00:11:39]Az a lényeg, hogy ne még énekelni se kell, csak beszélned kell.

[00:11:45]És akkor ezt úgy éreztem, hogy hogy megint a hónom alányúlt, hogy akkor tessék kölyök, akkor csináld tovább.

[00:11:52]Na ugye ugye ugye azt tudom, hogy neked a pápa nagyon fontos.

[00:11:55]Igen, mert tudod, ott ültem a a hősök terén, és azt láttam, hogy hogy ült az a hatalmas keresztelet, és azt láttam, hogy ez hogy hogy ő tényleg a földi helytartó, az utód.

[00:12:11]Ez egy nem tudom, ez egy érzés.

[00:12:14]Tudod, hogy ott ül egy megtört test, és olyan mondatokat mond, ami ami átível tulajdonképpen minden minden földi morajon, hogy így fogalmazzak.

[00:12:27]egy kicsit nem tudom ezt elipasztikusan mondani, de hogy hogy a jelenlétével, a szeretetével, azzal, hogy hogy nem tesz különbséget, hogy hogy bíztat arra, hogy hogy hogy ember is ember között szeretet legyen, hogy hogy olyan olyan mondatokat mond most nem tudom ezeket pontosan felidézni, de az rám mérhetetlenül nagyon sokat hatott.

[00:12:53]És a kint voltunk húsvétkor, azon a húsvétkor, amikor ő befejezte a földi pályáját, és ez valami valami varázslat volt, hogy ő végig küzdötte, adta, szó szerint odaadta magát azért a hivatás, mármint, hogy a Vatikánban kint voltunk az a feleségem vol feleségem, gyerekeim megölcs három darab lány.

[00:13:18]Három darab lány Igen.

[00:13:18]És és ott töltöttük a bu, mert talán ő fogadott is titeket, nem?

[00:13:24]Nincs ilyen szemé Nem, nem, nem.

[00:13:26]De mint hírnök kerültél vele valamelyest is személyes kapcsolatba?

[00:13:29]Tehát végül is mit csináltál, mint hát jártuk az országot és arról beszéltünk, hogy miért érdemes eljönni erre a találkozóra.

[00:13:38]Aha, értem.

[00:13:38]Jó, akkor vissza a Vatikánra.

[00:13:41]Valami olyat mondtál egy interjúban, hogy amikor kint voltad, akkor érte kint voltatok, akkor értetted, mi van ott, de most már érzed is.

[00:13:50]Ez ez mit jelent, vagy mi?

[00:13:55]A kettő közti tudod nagyon sokáig tanul tanultam hagyományainkról, apáink, anyáink hozták, így kell csinálni.

[00:14:02]Tele van rendszerrel meg szertartással az egész vallási életünk.

[00:14:13]És és akkor azért az az mellett társulnak ilyen hasonló élmények, mint az előbb itt elmondtam, hogy akkor most vezetve engedi vezetni, hagyom magam vezetni a sorsnak, a jóistennek, vagy én akarnoskodom végig a sorsomat, vagy az életemet.

[00:14:30]És tehát ez az egész így rakódik egymásra.

[00:14:34]És amikor amikor úgy kimentünk, akkor ezt éreztem a szentföldön is egyébként, hogy amikor voltunk Izraelbe a Bajadérralről és elmentünk a Kelény Miklós Mátékkal, elmentünk a a a Na, milyen tó van ott a közelben?

[00:14:54]Jó, oké, megugortuk.

[00:14:57]Szóval elmentünk és önkörbejártuk ott néhány helyet, és ott is, ott is éreztem ilyen ilyen ilyen meg hát meghat megérintettséget, vagy hogy fogalmazzam ezt, hogy hogy valamit megkóstolsz abból, amit ami amit úgy örökül hagyott neked ez a nem tudom hány ezer év, hogy fú, hogy milyen kis milyen kis borhák vagyunk.

[00:15:19]És tulajdonképpen szóval, hogy érdemes abba belefektetni energiát, hogy hogy azt, amit üzenetként én dekódolok a vallásamban, vagy a vagy az Isten létezésében, hogy hogy érdemes azt valamilyen nem direkt módon, de tovább adni a azoknak, akikkel együtt élünk a földön.

[00:15:44]És ezt most teszem úgy, mint igazgató.

[00:15:48]És persze nem azt jelenti, hogy leülök beszélgetni a kollégákkal, és elmondom nekik, hogy számomra mit jelent Isten, vagy vagy a vallás, hanem hanem csak megpróbálok úgy létezni, hogy az hogy az számukra egy számukra egy öröm legyen.

[00:16:11]Most azon gondolkozom, térünk majd még vissza az igazgatásra.

[00:16:15]De hát most elmondod, hogy hogy hát milyen kicsik vagyunk, meg milyen szerénynek kell lenni.

[00:16:20]Hát, hogy a szerepeid nagy része arról szól, hogy te vagy a Jani, hogy hogy mint Bomviván ilyen erősen öltözködéshiányos hölgyek, intenzíven körbetáncolnak, erőteljesen erotikus mozdulatokat tesznek.

[00:16:41]Tehát, hogy ez a ez a kettő így tulajdonképpen hogy jön, és ezt te nagyon jól tudod hozni.

[00:16:50]Tehát ez a kettő akkor hogy van?

[00:16:50]Én amikor látok egy színházi előadást, és azt lá ami tehát engem akkor tud igazán megérinteni valami, amikor valamiért azt érzem, hogy azt szeretném, hogyha engem az megtörténne velem, amit ott látok, hogy engem úgy azt szeretném, hogyha hozzám is olyan kedvesen, vagy olyan szerelmesen, vagy olyan viccesen, vagy olyan humorral szólnának, vagy vagy mondja meg olyan őszintén, olyan keményen a valóságot, mint amit ott látok.

[00:17:21]És és én és én ezt tehát a minden igaz, amit elmondtál, és és én nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy a partnereimbe tényleg találja meg azt, amiért én bele tudok szeretni abba a partnerbe.

[00:17:34]Ez szoktak arról beszélni, meg nem van, akik egyáltalán nem beszélek arról, hogy hogyan fogalmaznak meg egy szerepet.

[00:17:44]És az is, annak is helye van, hogy erről nem beszélünk.

[00:17:48]De szerintem az a színésznek az egy alapvetően fontos, hogyha a persze szoktunk mondani, hogy hitelesek vagyunk, de mitől leszünk hitelesek, vagy mitől lesz mitől leszünk abban a karakterben hitelesek, hogy és én azt én azt nagyon szerettem szeretem azt a részét a munkámnak, hogy nekem a másikban meg kell keresnem azt, amit ől amit amit én szeretek benne.

[00:18:10]Konkretizálhatjuk.

[00:18:10]Ugye már beszéltük Romó Júliáról, az első partner színetádóra volt ugye, mint Já belé szerettél bele?

[00:18:20]Hát hát a Dorivan volt egy óriási humor meg mind most is van, hogy hogy ő ő tehát azért őnek sokkal nagyobb rutinja volt ebben a hogy a színpadi létezésben, mint nekem.

[00:18:32]Tehát hogy én én valójában egy kezdőbotladozó voltam.

[00:18:35]Elmentő néhány interjúra, és hál istennek jobban tudott beszélni, mint én.

[00:18:39]Úgyhogy gyakorlatilag helyettem is ő beszélt, és tulajdonképpen egy kicsit úgy az volt az érzésem, mintogyha bevezetnének ebbe az dologba engem, hogy valahogy odaraknak a Dóri mellé, hogy majd ő ezt az egészet elintézi.

[00:18:54]És neki volt is ebben rutinja.

[00:18:54]Azért azt azt mondjuk ki, hogy hát én a Dóit még nem ismertem, amikor nyírtam otthon a füvet az édesanyáméknál, és ment az értem a tűzpiros autóval.

[00:19:08]Nem tudom mi a dalnak a címe.

[00:19:11]Dóinak az első levez vagy nem tudom hanyadik lemezé volt.

[00:19:13]Tehát azért volt ott egy ilyen fajta misztikum, ami ami a Dóit körül lengte, de mégis csak mégis csak az volt a az volt az igazán jó, hogy hogy össze tudtunk kacsintani.

[00:19:26]Mondjuk ebben a keró is benne volt ebben, hogy hogy azt az egész csapatot gyakorlatilag elvitt minket egy egy egy ilyen csop mi nem csoportterápia, bocsánat.

[00:19:38]Hanem ilyen csapatépítő események tart a tréning.

[00:19:42]Igen.

[00:19:42]Ilyen csapatépítő tréningel.

[00:19:45]És és gyakorlatilag játszottunk együtt rengeteg sokat ökörködtünk és ez nagyon sokat oldott.

[00:19:51]De az hova vidékre elmentek?

[00:19:53]Elmentünk parácsos váró volt.

[00:19:54]Teljes róme szereposztás vagy?

[00:19:54]Hát a mondjuk a főszereplők néhányan, de de ez még még a Rómeo előtt volt, még a Mócart előtt volt.

[00:20:03]Tehát hogy a mert ugye a Mócart volt, amiben már másodévesen.

[00:20:08]Igen, másoden.

[00:20:08]De hát ott már a Dórival mi akkor volt az első ilyen közös feladatunk a de azért mi már előtte is találkoztunk a itt ott egy-egy egy-egy rendezvényen.

[00:20:22]Úgyhogy hát egyébként meg azért azt ki lehet mondani, hogy fiatalok voltunk.

[00:20:26]Hát azért nem volt a Dóri nem egy nem egy csúnya nő, tehát vagy nem egy tehát ez egy szép nő, tehát nem volt azért nehéz.

[00:20:32]Inkább a azt egyébként a valóságban is esetleg megperzselődtetek egymástól egy kicsit.

[00:20:41]Szerintem ez ez az a része, ami amit amit úgy én azt tanultam a szívészeti egyetemről egyetemen, hogy hogy tudni kell, hogy meddig tart a a színpad.

[00:20:51]a már ne vigyük ki a színpadról azt, amit ott megélhettünk.

[00:20:59]Nyilvánvalóan azt, hogy mi 10en akárhány évig játszottunk Róme és Júliát, az azért nehéz nehéz azokat a mondatokat, amiket aztán hitelesen elmondunk egymásnak, azért nehéz nem belehallani a másiknak esetleg a vágyait, vagy reményeit, vagy vagy szeretetét, vagy figyelmét.

[00:21:23]Az az nagyon-nagyon nehéz.

[00:21:23]És hát, hogy megpöltük, azt azért nem mondanám, de de szerintem azért azt lehet mondani, hogy okoztunk okoztunk néhány olyan pillanatot a magunk számára, amit illúzióként megteremtünk an szerintem minket is megintett az illúzió.

[00:21:43]Aha.

[00:21:43]Ha szabad így mondani.

[00:21:43]De hogy azért azért próbáltuk egymás életét tiszteletben tartani.

[00:21:50]Jó.

[00:21:50]Hát volt már olyan, hogy egymásba szerettek színpadon emberek.

[00:21:52]Kálai Ferenc.

[00:21:55]Ez egy híres történet, hogy ugye a rendezőnek kellett rájuk szólni, hogy a hogy hagyják már abba a csókolózást Fényes Halizzal, akivel egymásba izéltek, mert a reggeli pacsirta, amelyik ugye jelzi, hogy már itt a hajnal és el kéne menni, az bereked, mert már annyit kell neki ottan énekelni.

[00:22:18]voltam eben a tekintetben.

[00:22:18]Tehát amikor Bées Attil üvő csókold már meg, csókold már meg, Lilárónő Lukácsa, csókold már meg.

[00:22:24]Akkor úgy az ember úgy meg tehát hogy azért nem nem biztos, hogy nem biztos, hogy hogy Szóval hát mert a Lilibáron a tetejében ugye a stúdióba ment, ott nem lehetett kamuzni, mert ott látom, hogyha mellé csókolsz és nem valóban.

[00:22:40]Tehát ott valóban megcsokoltad a Dóit is egyébként.

[00:22:44]Dóit is, de tulajdonképpen azt hiszem mindenkit.

[00:22:46]Tehát aki aki utána jött a Vágós Zuzsit, Vágó Bernadettet a a talán a Jenes Kitti Kittivel is játszottunk, a Mahó Andreával is, tehát a Román Júliát is megcsókoltam, amikor idejött.

[00:23:01]És volt egy olyan előadás, amikor a román a Bukhaben játszották a Rómáot, és volt egy olyan, hogy ide hívták azt a csapatot, és egy ilyen vegyített előadás volt, és nagyon bizonytalan volt a lány, hogy én most hogy fogok ebben az egész kapcsolatban közlekedni.

[00:23:25]És én nagyon tisztességesen az előad próbákor semmiféle intiásba nem mentem vele, csak aztán mond mondtam neki, hogy illetve segítettek, fordították, hogy hogy akkor most előadáson meg foglak csókolni.

[00:23:36]És akkor láttam, hogy de hogy hogy ez úgy én ezt én ezt így gondoltam, hogy ezt így kell csinálni.

[00:23:48]Most is úgy gondolom egyébként, hogy hogyha egyébként ez a műfajok között nem egészen van itt, tehát az Opeletben nem jellemző.

[00:23:56]Ott talán sokkal jobban vigyáznak magukra a primadonnák, hogy egyrészt ne kapjanak el semmit, mert holnap is énekelni kell az ő hang.

[00:24:05]Tehát a mindenkinek a saját hangja sokkal fontosabb, mint hogy a másiknak az intimitása vagy a vagy az illúzióteremtése.

[00:24:13]Hát tehát első a hang.

[00:24:15]Tehát ott ott egy kicsit távolságtartóbbak, de de ott is azért meg megszülettek a azok a pillanatok, amiknek meg kellett születniük.

[00:24:24]Aha.

[00:24:24]Felleséged soha nem volt féltékeny?

[00:24:28]Hát szerintem ezt tőle kéne megkérdezni.

[00:24:29]Szerintem volt.

[00:24:32]Nagyon sokáig nem beszélgettünk ezekről a dolgokról.

[00:24:37]Tehát ő elfogadta ezt, hogy hogy ez a szakmámnak a része.

[00:24:40]Aztán volt az életünkben egy olyan pillanat, amikor amikor muszáj volt mindenről beszélni, és az nagyon jó volt, hogy megtörtént, mert addig én is hordoztam magamban sok kérdőjelet, és ő is hordozott magában sok kérdőjelet.

[00:25:00]Én nekem van egy olyan érzésem, nem tudom, hát időnként látlak csak titeket.

[00:25:04]Ő ő aztán végképp egy nagyon szerény ember, nem?

[00:25:06]Ő tanárnő, ugye, vagy tanítónő, vagy hát együtt végeztünk a tanítóképző főiskolán, aztán ő elvégezte Szegeden a könyvtárszakot, és most a Zelladémia könyvtárba dolgozunk.

[00:25:16]Aha.

[00:25:19]Igen.

[00:25:19]Szerény egy nagyon határozott és egy nagyon sok tekintetben ön feláldozó alkató, odaadó hölgy.

[00:25:31]Az első rajongóm az életemben.

[00:25:31]Szerintem ha ezt így szabad mondani.

[00:25:35]Így jöttetek ti össze, vagy kis szúrta színpadon?

[00:25:38]Nem voltam színpadon, csak a felvételin az egyik felvételező társámmal, akivel aztán csoportársak lettünk, ő nála volt egy gitár, én elkezdtem énekelni, és akkor ő az ő bevalláshoz én még akkor nem láttam őt.

[00:25:53]De a feleséged is felvételiz.

[00:25:53]Ja, azt nem tudtam.

[00:25:56]Tehát, hogy ő is színrésze akart lenni.

[00:25:58]Ez Ja, bocsánat.

[00:25:58]Ez még a tanítóképző fölis volt.

[00:26:00]Ja, tanító.

[00:26:00]Igen, igen, bocsánat.

[00:26:00]És akkor tulajdonképpen hallotta, hogy mi zajongunk az udvaron, és akkor ő állítólag akkor már kiszúrt, hogy na az a fiú lesz az.

[00:26:09]Úgyhogy valahogy így kezdődött minden.

[00:26:12]Én pedig És akkor odament hozzá, te meg álltál a doldogok elé?

[00:26:18]Nem, nem, nem, nem, nem, nem.

[00:26:18]Utána nyilván föltűnt nekem is, hogy ő jelen van, annál is inkább csellózott, és csináltunk egy ilyen bemutatkozó, gólyatáborban bemutatkozó találkozókat, és akkor ott már kiszúrtam, hogy az engem elvarázsolta, hogy ő csarózott.

[00:26:35]Aztán később később később sokat jártam hozzájuk föl a kollégium szobába mindig a barátomat keresni, hogy Viktor nincs itt, és ennek nyomán mindig bementem hozzá.

[00:26:45]De ez volt az volt az alibi.

[00:26:45]Na de akkor a művészet hatalma ezek szerint, nem?

[00:26:51]Igen, igen.

[00:26:51]Igen.

[00:26:52]Ez máskor is volt, hogy tulajdonképpen érezted, hogy a magánélet meg a művészet egy kicsit valahogy egybe folyik.

[00:27:00]Nyilván sok mindent merítesz egy szerephez is, nem?

[00:27:03]Hát a saját életedből.

[00:27:06]Hát sokszor olyan színpad, ami a tudod hozunk magunkkal konfliktust, vagy éppen örömöt, azt azt úgy jól föl tudja nagyítani a színpad, vagy meg tudja gyógyítani, vagy vagy meg segít megélni azt az örömöt, vagy éppen fájdalmat.

[00:27:22]Szerintem az ez egy fontos része.

[00:27:26]Tudsz err példát mondani?

[00:27:35]Hát nagyon sok példát tudnék, csak most meg kell vissza kell gondolnom, mert azért mostanában már nem ide fókusz, nem erre fókuszálok, de mondjuk, hogyha a Monte most legutóbb a Monte Krisztogrófiát játszottam és ott ugye van egy jó, tehát van egy párbeszéd a a AB atyával, pappal, aki fekszik, és ha bevarod magad a zsákba, akkor majd szabad leszel.

[00:28:01]Van egy ilyen mondat és és a és azért nem csak ebbe az előadásba, de a Rómeokban is még sokszor van egy egy búcsú, egy olyan valakitől, aki vagy egy barát, vagy egy közönálló valaki, aki fontos volt és őt kell elengedni.

[00:28:20]Ez egy mindig egy nehéz pillanat, vagy egy mindig jó alkalom arra, hogyha valakit elveszítünk, vagy valami, akkor ebből egy kicsit jobban bele tudjuk tenni azokat a gondolatokat, amiket nem mondtunk el, vagy jó lett volna elmondani, vagy vagy vagy szintén hogy ez volt a legutóbbi ilyen élményem, azért beszek ki erről.

[00:28:45]A Monte Krisztónál szintén van egy olyan esemény, amikor a a vágyott hölggyel találkozunk, és van egy erős konfliktusban, hogy akkor ki árult kit, és hogy ki lett hűtlen a másikhoz, ami a Viktóriában egyébként visszaköszönő szituáció és azért ugye ami friss bemutató még nem beszéltünk véletlen te is rendezted meg egyik szereposztásból te vagy a Bombán.

[00:29:10]És azért ott jó jó elcsattani azoknak a mondatoknak valahogy más értelmet kapnak, hogyha valamit hozunk és beáun.

[00:29:18]Emlékszel a mondatokra?

[00:29:18]Emlékszel egy ilen mondatra?

[00:29:25]Hát például a Viktóriánál ott van a Ott van anya.

[00:29:34]Azt hittem emlékszem, de most annyira Figelj, én egy dologra emlékszem.

[00:29:37]Az nagyon drámai.

[00:29:39]Hát azt énekliktek.

[00:29:39]Ugye ez a amikor a nagy szerelem, aki meg közben már mással házas, ugye, az amerikai nagykövettel, és akkor te előkerültél, akit csak ugye a nézősértse, akit már halottnak itt a háborúban és akkor ott van egy dal, ott megáll az ütő egyébként a nézőtéren, és amikor azt éneklitek, hogy nem történt semmi, csak elvállunk csendben.

[00:30:06]És akkor mindenki tudja, hogy erről szó nincs, hogy ti elváltok csendben, mert ezzel tutira nincs lezárva, de mégis olyan.

[00:30:14]Igen, igen.

[00:30:14]Tehát az az is egy Igen.

[00:30:17]Nem történt semmi, csak elválunk csendben.

[00:30:21]Goodnight, good night, good night.

[00:30:29]Így kellett lenni, majd elfelejt engem.

[00:30:34]Goodnight.

[00:30:34]Good night.

[00:30:34]Good night.

[00:30:41]A vérző szív bár sok fájdalmat rejt, ma könnyet ejt felejt.

[00:30:50]Szóval olyan könnyed, tele van könnyedséggel és fájdal.

[00:30:53]És hát szerintem ez az ez egy fantasztikus zenei pillanat a a Viktóriában, de a előtte megelőző prózában is van egy-egy olyan mondat, hogy hogy amitől úgy ledobja az ember a láncot, hogy megszegte az esküjét.

[00:31:13]Miért?

[00:31:13]Tehát és igazából nincs sok szövegírva, tudod, van két mondat.

[00:31:20]abba bele kell sűríteni azt azt, ami ami az egész első második felvarást ideig elvitte eddig a találkozásig, hogy végre kimondhatom, hogy hogy valami elárul, hogy elárult.

[00:31:36]És ő és ő bátran védekezik, hogy nem szegtem meg az eskümet, István, maga halott, maga halottnak hittem.

[00:31:45]Tehát, hogy olyan olyan rövid, tömör, sűrű mondatok, és őket nagyon szeretem az operedben, hogy ninc nem nincs a monológ az magaddal, mikor arról beszélsz, hogy akkor Viktória, Viktória, enyém a győzelem.

[00:32:00]Viktória, és három percig ezt hallgatod, hogy Viktória, Viktória, ez a monológ.

[00:32:04]De de az előtte lévő prózák és az utó lévő prózák az olyan sűrítmények, amik amik szerintem a leg legkomolyabb drámákban vannak megírva.

[00:32:15]Ezt ahol a csönd bocsánat, ahol a csönd számít, hogy elmondtad a mondot és várod, hogy valami lesz reakció és a csö a csöndben olyan feszültségeket lehet teremteni, ami csodálatos.

[00:32:26]Bocs.

[00:32:28]Ezeket így elemzed, amikor amikor rendeztél, és ugye itt dupla tittje volt annak, hogy te rendezel, mert tulajdonképpen hát ezen keresztül ismerted meg a társulat egy egy jelentős részén, mert eddig találkoztatok a folyosón meg az irodában, ami azért egész más, mint meló közben, nem?

[00:32:51]Igen, ez volt az küldetése számomra ennek a ennek az előadásnak, hogy mindamellett, hogy a közönségnek hozzunk egy olyan operettet, amit amit büszkén tudunk a tenyerünkön hordani.

[00:33:04]Máskülönben pedig más különben pedig a társulattal egy olyan találkozás és ahol ahol valóban szakmai dolgokról beszélgetünk.

[00:33:13]már nem arról beszélgetünk, hogy melyik szerep lesz az övé, vagy hány szerepet fog játszani, vagy hogy milyennek láttam ebben és ebben az előadásban, és azt méregetem közben, hogy vajon meddig mehetek el a a kritikában, mehetek-e, megsértem, nem sértem-e, hogy nem akarom őt megsérteni, de mégis szeretném neki elmondani, hogy szerintem ott egy kicsit máshonnan is fogalmazhatna.

[00:33:36]Itt viszont, itt viszont hát rendező színész beosztottból már egy egésszel más aspektusból nézem őket, hogy hogyan próbálnak, hogy mennyit tesznek bele a próbába, hogy mi okoz bennük nagyobb feszültséget, a tánclépés, vagy a vagy a próza, vagy most ez egy túl könnyű próza lesz nekik, hogy hogyan érik ezt meg, hogyan tudják azt kezelni, hogy akkor ez egyik pillanatban egy bohózat, egy végjáték, a következő pillanatban pedig egy dráma.

[00:34:08]És igen, amikor így instruálunk és részlet, tehát amikor már elemző próbán túl vagyunk és menegülünk a részpróbákba, akkor igen, ezekről szó esik, hogy ezek a mondatok.

[00:34:19]És van amikor az elején még azt várom, hogy ne gyors, lassabban add meg a szünetet, érezd meg, tartsd meg, meddig tartod a feszültséget, hogy miért azt mondja, miért miért miért hallgatott idáig.

[00:34:33]És az a az az egész nem találkozás a olyan sok nem találkozásnak mennyi csöndje van egy beszélgetésben.

[00:34:42]Bocsánat.

[00:34:42]Tehát, hogy ezekről mindig szóvesz.

[00:34:43]Én ezt én ezt tanultam a azoktól, akik akik rendezőként dolgoztak velem.

[00:34:51]A de ide sorolhatnám a a Kerutt is, a a Béres Attilát, a Zsóté is, aki akivel pedig egyébként egy zenést csináltunk a egy anya történetét, Fekete Gyulának az operáját.

[00:35:03]Mégis nagyon sok ilyen ér instrukció él benne, mintogyha ezt, hogy ő ezt hogyan mondaná, vagy vagy hogy éppen hogyan instruál.

[00:35:12]De de a szírtestanár úrról is beszélhetünk, vagy beszélhetünk a Balázs Zoliról, az is egy külön fejezetet megérne, hogy ő hogy őtőle mennyi mindent lehetett megtanulni.

[00:35:27]Úgyhogy de az egyébként a Bossi kivetről is, tehát ő meg a saját csöndjeivel, hogy ezt hogyan kezeli és hogyan hozza meg azt az illúziót.

[00:35:34]Mi az, amire számít rád, amikor megcsinál egy szerepet, egy jelenetet, hogy akkor abban neked mi a feladatod?

[00:35:42]Az egy más, az egy különleges találkozás volt, mert mert mert mert ő például tehát, hogy én arra számoltam, hogy ő majd hasonlóképpen fog dolgozni, mint mondjuk a előbb említett rendezők, és egész máshogy dolgozott.

[00:35:56]ezzel együtt adva egy nagyobb szabadságot, meg egy nagyobb elvárást is.

[00:36:00]Aztán azt csinál, hogy ki tudott ezzel élni, meg ki nem az egy másik kérdés.

[00:36:03]Te úgy fogalmaztál, hogy hát Székes fehérván, hogy te vagy az új, tehát tulajdonképpen neked kell idomulni, alkalmazkodni, satöbbi, miközben óhatatlanul hát ez egy hatalmi pozíció, nincs mese és tehát nyilván ők is kubiznak téged, nem csak te őket, hogy na ez a pasas mit fog itt művelni, kell tőle félni, ki akar-e rúgni embereket, ad-e nekem elég szerepet, hülyeséget akar-e bemutatni, amiben megbukunk, satöbbi, satöbbi.

[00:36:37]Ez hogy van?

[00:36:42]Minden így van.

[00:36:46]Igen.

[00:36:46]Hát valóban ők is mérnek engem.

[00:36:49]Valóban ez egy úgynevezett hatalmi pozíció, de ezt én inkább felelősségteljes pozíciónak élem meg.

[00:36:56]Abban a és azért egyszer nem szállt el még az agyad, nem kiavártál, vagy azért volt még szerintem nem.

[00:37:03]Bár azt mondtam a Viktor végén, hogy a próbaidőszak végén, hogy fú, milyen jó kis ilyen kiegyenlített próbaidőszak volt.

[00:37:09]Semmi hangoskodás, semmi türelmetlenség.

[00:37:11]És akkor erre azt mondta az ügyelő, hogy ja, hogy te ilyen vagy, ha nem vagy türelmetlen.

[00:37:20]De hogy tehát akkor ők azért egy kicsit máshogy érték.

[00:37:23]Máshogy érték.

[00:37:23]Igen, de az is hozzátartozik, hogy a hogy én tehát azért mondtam ezt, amit mondtam, hogy nekem kell alkalmazkodnom, mert valóban én vagyok az új, de ahhoz, hogy változás történjen, ahhoz meg meg kell annyi alázattal mégis csak kell rendelkezni, hogy megismerjük, hogy mi hogy működik, és ahhoz képest majd hogyan fogunk tudni vált, min szeretnénk változtatni.

[00:37:48]Az elsődleges, nekem az elsődleges célom az volt, hogy működjön a színház, hogy működjön a a az évad, amit amit örökül hagytak ránk, és hogy azok a feladatok, azok a bemutatók, azok a főszerepek, azok a rendezők meg tudjanak érkezni Székesfehérvárral, és én ne akadályozzam ezt a dolgot, és ne leuraljam, hanem tulajdonképpen mialatt ezt az egészet szemlélem és tanulom, és segítem.

[00:38:17]megvalósulni.

[00:38:17]Azalatt én nagyon nagy sok mindent megtapasztaltam a működésről, látom, hogy hol vannak problémák, és nem fogok mindent az első évben megoldani, és nem is tudok, ha meg akarnék, akkor rögtön fölborulna szerintem a rendszer.

[00:38:32]És azt is érdemes figyelemmel venni, hogy a társulat milyen kohézióban van.

[00:38:36]Most ők szeretik egymást, nem szeretik egymást, összevesztek, nem vesztek össze.

[00:38:42]Ö a társulat és a háttérdolgozók, a műszaknak a viszonya, hogy hogyan van, mik azok, amik mik azok, amik mik azok, amik elválasztják őket, hol lehet őket jobban összekapcsolni, miért van olyan feszültség, aminek nem kellene lennie.

[00:38:59]Tehát és hol kell esetleg emberek tekintetében változ vagy hogy inkább nem emberek?

[00:39:05]Hát muszáj emberekről beszélni, mer emberekről beszélünk, de valójában olyan fogaskerekrőről beszélgetünk, akik valamiért nem segítik ezt a működést.

[00:39:16]Hát most már tudom aztán a művészi illúzió vagy a művészi vízió az nyilvánvalóan még erre jön rá, de eddig az nem volt érdemes terhelnem a társulatot, mert hát hiszen most tartunk ott.

[00:39:26]Na de hát a szerződtetéseken már túl vagytok, nem?

[00:39:28]Tehát akkor most már tudható, hogy hány embernek nem hosszabbítottál, hányat hoztál, satöbbi, hányan bőkték el magukat az irodádba, amikor azt mondtad, hogy nem, te mit feszengtél össze, mert azt el tudom képzelni.

[00:39:45]Na, szóval, hogy ez hogy volt?

[00:39:47]Hát kérlek szépen, volt mindenre példa, amit elmondtál.

[00:39:51]Voltak, akiktől akiktől elbúcsúztam.

[00:39:51]Nem sokan két két színésztől búcsúztam el.

[00:39:58]Megindokoltad?

[00:40:00]Én úgy vélem, hogy igen, de ez nem ment az első pillanatban.

[00:40:02]Tehát hogy valakinél azért nem ment, mert mert annyira váratlanul érte, hogy ő inkább megköszönte és azt mondta, majd folytassuk akkor, mert hogy és akkor ott vége is szakadt a beszélgetésnek.

[00:40:18]Nem, nem erre számított.

[00:40:18]a a másik esetben ott egy kicsit konkrétabban meg tudtam indokolni, és nagyon örülök annak, hogy aztán ők velük újra le tudtunk ülni beszélni és egy kicsit mélyebben át tudtuk ezt az egészet rágni, hogy akkor ez nem nem csak ennyi volt, hogy akkor de akkor visszajátszhatnak, mondjuk viss visszajátszhatnak.

[00:40:38]Igen, visszajátszhatnak.

[00:40:39]Igen.

[00:40:39]És a kapnak egy lehetőséget arra, hogy nem egyik pillanatról másikra engedem el a kezüket, hanem hanem egy hosszabb idő áll rendelkezésre arra, hogy megtalálják a következő játszóhelyüket.

[00:40:51]A De mi volt az ok?

[00:40:57]Az egyik ok az volt, hogy hogy ez most egy nagyon prózai lesz.

[00:41:03]Színházban megvannak a státuszok.

[00:41:03]ennyi színész, ennyi díszítő, ennyi fodrász, ennyi.

[00:41:08]És ahhoz, hogy ahhoz, hogy én egy a zenés részét is úgy tudjam vinni, ahogy ahhoz muszáj érkeztetnem olyan olyan egységeket, nevesszük ezeket az embereket egységeknek, akikre ha csak vendégekre építek, akkor nem tudok évadot tervezni, akkor mindig ki vagyok szolgáltatva a vendégek egyéb elfoglaltságainak.

[00:41:35]Tehát ezért aztán muszáj néhány olyan művészkollégát érkeztetni, akik biztonságosan ki tudják szolgálni az előttünk álló évad, és ahhoz még mindig lehet vendéget hívni, de akkor már lehet tervezni, hiszen ők rendelkezéssel.

[00:41:50]Tehát magyarul teb énekelni tudószínt akartál.

[00:41:53]Igen.

[00:41:53]Igen.

[00:41:54]És a az egyik, akit ő meg nem tudott énekelni.

[00:41:58]Igen, a másik ö vagy az is hasonló volt, nem?

[00:42:06]Ö ott szerintem ott szerintem egy bizalmi kérdés volt.

[00:42:13]Tehát én én én én én azt hiszem, hogy nem tudtam vele neki olyan feladatokat adni.

[00:42:20]Szóval megalázó helyzetben hoztam hoztam volna őt, hogyha tovább ott tartom, és tehát nem a képességeinek megfelelően tudom adnia.

[00:42:27]Ugye az is lehet tudni, hogy egy-egy szerepkörben van, mondjuk ha két embered van, az tök jó, ha három, az már nem annyira.

[00:42:34]Ha négy embered van ugyanazokra a szerepekre, akkor már hát igen.

[00:42:39]Volt méltálmatlan éjszakád?

[00:42:43]Hát volt persze mindig, amikor ilyen személyi személyi kérdésekről esik szó és konfliktus kerekedik, vagy készül, vagy lát már látom előre, hogy valami probléma lesz, akkor az akkor az álmatlan éjszakát.

[00:42:56]Mégha nem is teljesen, mert estére este el tudok aludni, csak reggel kelek, akkor ilyen villámszerűen fölébredek az a a api aktuális problémával.

[00:43:08]Volt még egy kényes kérdés, nem tudom, hogy kezelted.

[00:43:10]Egy interjúban beszéltél róla, hogy ugye egy riválisod, aki tettébe a társulat, elsőként szavazott, tehát őt akarták, te a második helyre kerültél, Hargitai Iván, aki egyed Attilával pályázott, aki meg ugye ott színész, és rendezett is úgy, hogy te már igazgató voltál, ugye az ügynök halálán, és de azt mondtad, hogy hát vele hosszú lesz Az út, mire együtt tudtok?

[00:43:41]Tudtok egyáltalán együtt?

[00:43:44]Vagy vagy ő jövőre nem lesz?

[00:43:46]Mármint, hogy a Iván, az Attila gondolom lesz.

[00:43:51]Igen, az Attilával Attilával szerintem viszonylag gyorsan megtaláltuk a közös nevezőt, és és szerintem jól dolgoztunk.

[00:43:59]Remélem, ő is így gondolja.

[00:43:59]Marad a társulat tagja, úgyhogy remélem, hogy ez azt jelenti, hogy én azt szerettem, hogy maradjon, és őnek is ez volt a szándéka.

[00:44:09]Úgyhogy remélem ez azt jelenti, hogy ez ez egy bizalom kezdete.

[00:44:11]Az Ivána nyilván volt egy social felületeken egy-egy olyan az ő részéről egy-egy olyan megjelenés vagy megszólás, ami ami megkérdőjezte az én jogos ottlétemet, vagy a pályáztatásak.

[00:44:34]Úgy azt gondolták, hogy hát hogy ez egy levajazott pályázat volt, ugye?

[00:44:39]Igen.

[00:44:39]Igen.

[00:44:39]És szerinted nem?

[00:44:40]Szerintem nem.

[00:44:42]Szerintem nem.

[00:44:44]Én muszáj is ezt higgyem, mert hogyha nem ezt hiszem, akkor teljesen hiteltelen az egész idáig végzett munkám.

[00:44:52]Szerintem nem.

[00:44:52]Az Iván ezt nehezen fogadta el.

[00:44:56]Természetesen megértem őt.

[00:44:56]Ugye ő nem volt a társulat tagja, ő már akkor vendéggrendezőként dolgozott a társulatnál.

[00:45:02]tulajdonképpen volt lehető hát ő a József Attilábá volt igen.

[00:45:10]De miután nagyon jól ismeri a társulatot és a társulat szeretett vele dolgozni, én vagyis, hogy nagyon sajnálok sajnálom, hogy ez egy, hogy ez idáig ment, mert én nem vagyok nem zárom ki azt a lehetőséget, hogy ő jöjjön és dolgozzon, de szerintem most egy kis távolság nem árt egymástól, mármint nekünk.

[00:45:33]Az ügynök halál kapcsán volt egy találkozásunk, nyilván volt egy megnézés, amire bementem, kértem, hogy esetleg tudunk-e beszélni.

[00:45:39]Azt mondta ő, kérte, hogy ő nem szeretne velem beszélgetni erről, amit ő csinált.

[00:45:46]Úgyhogy jelezte, mondtam, elfogadom, akkor csináld a dolgodat.

[00:45:52]És de te ezt egy jó előadásnak tartottad, nem?

[00:45:55]Mert mert nem tudtam akkor menni, illetve egyszer megvolt a jegyem, és olyan hóvi volt, hogy nem jutottunk le.

[00:46:03]Te erre kimondottan hívtál engem.

[00:46:03]Igen.

[00:46:05]Tehát a a riválisod előadására hívtad, hogy nézzem meg.

[00:46:08]Tekintem az imádtiválisomnak, tehát akkor azt tisztázzuk.

[00:46:13]Tehát én én én azért nem tekint, tehát én pályatársamnak tekintem, mégha neki ez nem is annyira biztos, hogy tetszik.

[00:46:19]Szerintem én azt tanultam világéletemben a színmű előtte utána, hogy ezzel a pályán nem érdemes megsértődni.

[00:46:32]És és és én ezt tartom, és hogy megsértődhettem volna adott esetben, hogy nem kíváncsi a véleményemre, hiszen én vagyok az igazgató.

[00:46:39]De hát ez hülyeség.

[00:46:41]Tehát, hogy szerintem ő egy művész, aki alkotott valamit.

[00:46:43]Én egy másik művész vagyok, akinek kvázi jogában van hozzászólni, de hogyha nem kérdezik, akkor ne szóljám, nem fájfejem.

[00:46:53]Érvényes volt így is az előadás, és ez egy nagyszerű előadás lett.

[00:46:58]Azért, mert ö kvázi rivalizáltunk a pozícióért.

[00:47:03]Azért én most mondjam azt, hogy az egy nem jó előadás.

[00:47:05]Az egy jó előadás, egy remek rendezés, egy remek előadás.

[00:47:10]Hát az szerintem az abszolút szakmai van.

[00:47:14]Jáspár Sándor, Varga Mari, Egyed Attila, Sarádi Zsolt és még sorolhatnánk a többieket.

[00:47:22]Andrási Máté, Imre Krisztián, kit fogok kihagyni?

[00:47:28]Ballér Bianka, Deciedit.

[00:47:34]Na, még valakit biztos.

[00:47:34]Szóval, hogy nagyon jó szereposztás, szerintem egy nagyon szép előadás született, katartikus előadás.

[00:47:45]Ez ez teljesen szóval én nem érzem azt, hogy nekem elégtételt kéne vennem azzal, hogy akkor te most de ez föl sem merült, hogy akkor bocsánat, hogy akkor ő következő évadban is rendezzen egyet.

[00:48:00]Bennem fölmerül.

[00:48:01]Olyan szép gesztus lett volna.

[00:48:01]De nem fölmerült, de azt gondolom, hogy ahhoz beszélni kellene.

[00:48:05]És amíg ő tehát úgy értem, hogy volt arról szó, hogy a hogy a hogy esetleg megszólítják a az ügynök halálát a a fesztiválra Debrecenben, az osztra, és akkor arról kezdtünk el beszélgetni, hogy akkor hogyan tud ez kijönni a házból.

[00:48:31]És akkor és akkor fölhívtam őt, akkor már egy barátcsarkusabb hangrnemben beszélgettünk, de azért előtte volt egy nagyon számonkérő és nagyon erős hangnem, amit ő úgy gondolt, hogy De ő mivel vádolt?

[00:48:43]Hát azt lehetett hinni egyébként, amikor megláttam, hogy ki az az öt, akkor én is azt gondoltam, hogy te kapod.

[00:48:51]Ezt úgy lehetett hinni, hogy te úgy a magad módján abba a régebbi rendszerbe, a vallásosságoddal, a azzal, hogy a pápának a nagyköve vagy hírnöke voltál, vagy nem tudom, tehát úgy belepasszolsz.

[00:49:10]Tehát ezt úgy lehetett hinni, hogy hogy hát ez valószínűleg neked áll akkor a zászló.

[00:49:18]És szerintem ebbe, hogy úgy mondjam, ezek az érvek, amiket te felhoztál, biztos benne is lehettek, de én ezért külön nem lobbiztam.

[00:49:29]Tehát, hogy hogy és azt is lehetett tudni, hogy a Cserparkovics András, aki a Székesfehérvár polgármestere, ő nem nagyon tűri meg, hogy kénről megmondják neki, hogy milyen színházigazgatót válasszon magának, mert egyszer nagyon megégedte magát, tehát egyszer egyszer ajánlottak neki egy igazgatót, ami aztán rövidtávú dicsőség volt.

[00:49:50]És én és én és én megmondom őszintén, ez nekem nagy kihívás volt, hogy hogy akkor itt most lehet mellé beszélni, de ha kellek, akkor azért fognak engem választani, mert én kellek, vagy az, amit leírunk, vagy az, amit szeretnénk csinálni.

[00:50:09]És ebben én nem látok semmi rosszat.

[00:50:11]Tehát én azt gondolom, hogy hogy amikor azt lehet azért tudni, tehát amikor amikor valaki színházat pályázik, ez akárki is és akármilyen időszakban mindig felkeresi az éppen aktuális minisztert, mindig felkeresi az éppen aktuális pozícióban lévő azokat az alkotókat, akik nek ilyen módon vagy olyan módon számítanak a a hozzászólásai.

[00:50:51]És én valóban fölkerestem egyébként a Hankó Balázs volt miniszter úrral nem miatt találkoztunk.

[00:50:57]Az egy korábbi terv szerint volt a találkozás, vagy az volt?

[00:51:03]Nem, én Egerben szerettem volna csinálni egy egy vallásos fesztivált, és én arra kértem az ő támogatását, amiből aztán végül nem lett semmi, de az fontos, mert nem adott pénzt, vagy vagy akkor te már tendáltál?

[00:51:19]Én áttendáltam, és akkor még nem volt vele szó Székesfejről.

[00:51:24]És utána nem is beszéltél vele, amikor már Székesfejlő?

[00:51:26]beszéltem, de ő azt mondta, hogy ez evvel ő nem tud segíteni ez a Cserpalkovics Andres területen.

[00:51:34]Aha.

[00:51:35]És és a Vigyázzki Attilával is beszéltem természetesen, hogy akkor ő hogy látja ezt a dolgot?

[00:51:40]Van-e más aspiráns, érdemes-e beállni, nem érdemes?

[00:51:43]És ő azt mondta, hogy figyelj, menjél, ha akarsz, nem tudunk segíteni.

[00:51:48]Úgyhogy merthogy Cserkapovic, Cserpakovic neki is autonóm ember, és nem hajlandó.

[00:51:53]Igen.

[00:51:56]És ez ez innentől kezdve szerintem sokkal nagyobb megmérettetés volt az én számomra, de azt gondolom, hogy hogy hogy ezt lehetett azért abból a felhozatalból, ami az első körös, mert azért székes férváron volt már egym egy próbálkozás, hogy akkor kicser volt egy előbbtő garnik, akikből meg senki nem kellett.

[00:52:20]Ez olyan eléghetetlen volt, hogy jó jobbnál jobb pályázatunk voltak, vagy pályázók voltak, de valaki ezért, valaki azért nem, ez nem tartozik hozzá, ha történ az én történetemhez nem tartozik.

[00:52:31]Csupán annyiban, hogy láttam és én akkor azért is nem pályáztam Székesfehévárral, mert ott volt a Nagypeti, akit ismerek, aki akinek szurkoltam, hogy akkor ő a társulatból jön, legyen akkor az ő azzal színház, csinálj.

[00:52:46]Kiváló színész.

[00:52:47]Kiváló színész.

[00:52:49]És akkor azt gondoltam, hogy nem megyek vele szembe.

[00:52:50]Ott volt a mindegy, még sorolhatnánk, hogy kik voltak még.

[00:52:54]Szóval, hogy volt kinek szurkolni, mert nem csak a Petinek szurkoltam, volt másnak is.

[00:52:58]És aztán ez nem sikerült.

[00:53:00]És ez egy felhívás volt keringőre, hogy akkor én akkor végsőson lehet, hogy megpróbálom.

[00:53:05]Hát látod, de egyébként a Hargitai mondjuk ezért lehetett dühös, mert ő valószínűleg nem volt olyan helyzetben, hogy besétáljon Hankó Balázshoz vagy Nyászki Attilához.

[00:53:12]Tehát ilyen szempontból és lehet, hogy hát nem tudom, vagy nem az a típus, aki bemegy, azt azt is el tudom képzelni.

[00:53:20]Lehet mindegy.

[00:53:22]Most akkor mi lesz most?

[00:53:26]Konszolidálódott akkor nagyjából a helyzet.

[00:53:30]Márhogy az Iván és köztem.

[00:53:32]Nem, már most már nem, mert most már vége.

[00:53:34]Most már valami nagy általános szép záró mondatokat szeretnék kis szedni belőled.

[00:53:39]Tehát most akkor te itt tulajdonképpen megvagy.

[00:53:44]A társulat is úgy tűnik, hogy hogy én úgy látom, hogy egy sikeres évadot évadzáráshoz közelítünk, még nem vagyunk a végén, de azt gondolom, hogy hogy végsősoron kisebb-nagyobb változtatásokkal, de de azt, amit amit ránk hagytak körülkül, azt sikerült megvalósítani.

[00:54:05]szintem csináltunk egy olyan szakmai tervet a következő évadra, ami ami szerintem önmagában és egy szép dolog, meg jó rendezők, jó darabokat fogunk bemutatni, különböző műfajúakat, zenés is lesz, próza, dráma, végjáték, tehát mindenféle műfajban jelen leszünk és azt remélem, hogy hogy a következő év tapasztalata még további megnyug megnyugtatólag foghatni a társulatra, és a közönség is elégedett lesz ezzel a repertor amit adunk nekik a következő évadban.

[00:54:37]Hát akkor így legyen.

[00:54:37]Köszönöm, hogy érték.

[00:54:39]Köszönöm szépen.

[00:54:39]Köszönöm.

[00:54:42]És önöknek is köszönöm, ha néztek minket.

[00:54:44]Dolhai Attila színész, a székesvári színház igazgatója.

[00:54:48]Immáron volt a Bótafé vendége.

[00:54:52]Viszontlátásra.

[00:55:00]เฮ