KlikkTV 55:57

Így lett joghallgatóból a nemzet mesemondója - Berecz András életútja

humorinterjúmagyar kultúraéletútzeneközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Ellenzéki
Így lett joghallgatóból a nemzet mesemondója - Berecz András életútja
tl;dr
  • Berecz András 22 évesen még semmilyen pálya nem vonzotta, jogi egyetemre járt, de a népdalok és a családi zenei közeg terelték a mesemondás felé.
  • A mesemondásban a látszólag bonyolult, jól szerkesztett népi mondatokat kedveli, amelyek a végükön „pattannak”; a gyerekeknek ritmikus játékokkal lehet fenntartani a figyelmet.
  • A nagyot mondó mesék állnak hozzá legközelebb; Hazug Pista alakjában a „bolondos igazságmondást” és a költészetté emelt játékot látja, ahol a vesztesből győztes lesz.
  • A pajzánság szó a „paraszt” szóból ered; a népi játékok és dalok a nemiség természetes szépségét mutatják be, nem pedig trágárságot.
  • Mindent hallás után, élő mesterektől tanult; a gyűjtőutak során megtapasztalt mély, szinte evangéliumi bizalom és az önzetlen emberi találkozások voltak élete legnagyobb élményei.
  • Amerikai és európai fellépésein az ének bizonyult nemzetközi nyelvnek; tolmáccsal dolgozva előre egyeztette a szövegek mélyebb jelentését, és kerülte a nehezen fordítható szavakat.
  • A nyelv a fizikai munkához hasonlóan alakul át: „a nyelv is fel tud törni, ott is kisvízhólyagok lesznek, begyógyulnak, átalakul” – mondja, utalva a gereblyével végzett munka nyomaira.
  • A humort a legszebb csomagolóanyagnak tartja az igazság számára; Shakespeare nyomán a nevetéssel levetetett páncél után lehet a katarzissal „megdöfni” a közönséget.

    „Ó, bár bolond lehetnék... becsvágyom a tarkakabát. Más semmit sem akarok. Föltéve, hogy kigyomlász az agyadból minden gizgasz hitet, amely szerint bölcs volnék. És mi kell még vele? Szabadság. A szél nagy szabadalma. Bárkinek arcába fújni.” – Berecz András Shakespeare bolondját idézi

  • Számos követője van szerte a magyar nyelvterületen, de a nagyot mondó mesében még nem akadt fanatikus társa; bízik benne, hogy a fiatalok között feltűnik majd valaki.
Részletes összefoglaló megjelenítése

Berecz András pályájának kezdetei: a jogi egyetemtől a mesemondásig

Berecz András, a Kossuth-díjas mesemondó, énekes – a nemzet művésze – elmesélte, hogyan talált rá hivatására szinte véletlenül. Eredetileg jogi egyetemre járt, de nem igazán járt be az órákra – időnként a DKD hivatalban szórakoztatta a hölgyeket, hogy kapjon valamilyen igazolást, amivel tovább húzhatja az egyetemi éveket.

22 éves korában még semmilyen pálya nem vonzotta. Ahogy fogalmazott, előrefelé nézve "fekete lyukat látott", ahol "a nulla is valami". Ha kérdezték, mi akar lenni, őszintén szégyellte a választ: "Semmi, én nem akarok semmi, mert nem látok olyant, amin vonz." Orvosnak készült ugyan a szülei és barátai kedvéért, de ez hazugság volt – a belső hangja csak annyit súgott: "ez se, az se". Ezt a belső hangot Pinocchio tücsköjéhez hasonlította.

"Emberek, kapaszkodjatok meg. Itt vagyok 22 évesen. Semmi, én nem akarok semmi, mert nem látok olyant, amin vonsz." *

A zene és a népdalok azonban már korán megragadták. Édesanyja Kunhegyesen nőtt fel, igazi népdal- és táncvilágban. Nagyapja híres nótafa és táncos volt, akit a környék összes lakodalmába hívtak Tiszanánától Tiszaroffig. A családban az éneklés, a muzsika és a tánc természetes közeg volt: édesanyja énekelve kelt és feküdt, a tésztagyúró fával kísérte magát, az ablakon ököllel és körömmel dobolt esztamokat. Édesapja spanyolul tudott, flamencót hallgattak otthon a rádióból.

Amikor Berecz először hozott haza Gyimesből népdalokat, és a szobájában énekelte a "Tegnap a Gyimesbe jártam" kezdetű dalt, édesapja abbahagyta a gépelést – műszaki és jogi szövegeket fordított –, és sírva fakadt. Ez volt az a pillanat, amikor Berecz érezte, hogy talán valami örömet tud okozni másoknak.

A mesemondás művészete: nyelvi bravúrok és a nagyot mondás hagyománya

Berecz különösen vonzódik a látszólag bonyolult, jól szerkesztett népi mondatokhoz, amelyek a végükön "pattannak", mint a gyámkő. Példaként egy medvés történetet hozott, ahol a nyelvi káosz a mondat végére áll össze értelemmé: a medve úgy megtáncoltatja áldozatait, hogy "nincs az a művelt nép, nincs az a kórházigazgató és államelnök, aki megmondja, hogy melyik hurka, melyik ünké volt."

"Végtelenül vonzódok az olyan látszólag bonyolult, nagyon jól szerkesztett mondatokhoz, ami itt nem hallható Budapesten, de sárosutak végén még mindig igen." *

A gyermekeknek való mesélésről elmondta, hogy a gyerekek nem bocsátják meg az ilyen nyelvi játékokat – "pillanatok alatt püfölik egymást". Egy tornateremnyi gyermek és néhány pedagógus nagy kihívás: ha nincs ritmikus mondóka, közös tapsolás, éneklés, akkor könnyen elpereg a figyelem. Berecz bevallotta, volt olyan eset, amikor nem tudott rendet teremteni a gyerekek között, és ez az emlék felejthetetlenebb számára, mint a sikerek.

"Hát emlékez, nagyon jó pofára esni is. Az emlékezetesebb, mint a sikere." *

A közönség összetételéről szólva megjegyezte: gyermekeknek állatos meséket érdemes választani sok játékkal és utánzással, egyetemistáknak a szerelem témáját kell feszegetni, idősebbeknek az érettebb elme gyümölcseit, de a halál témáját kerülni kell – "már ott van a küszöbön". Vegyes közönségnél "megsegít az úristen, de valamit csinálni kell".

Hazug Pista és a nagyot mondó mesék filozófiája

Berecz számára a nagyot mondó mesék jelentik a legkedvesebb műfajt, amelyek "megfontolás nélkül" fakadnak belőle. Háry Jánosban saját magára ismert. Hazug Pista Gyergyóalfaló határában lakott, és azon a vidéken több "hazug Pista, hazug Jóska, okos bolond Jóska" is élt – a környezet kedvezett ennek az észjárásnak, a "bolondos igazságmondásnak".

Berecz szerint a hazugságnak sokféle formája van. Az egyikről "kár beszélgetni", a másik viszont "a költészet maga". Háry János Kodály pártjára áll – ő nem hazudik, hanem játszik a világgal, semmibe veszi a teremtett világ törvényeit, a gravitációt.

"Addig, míg az emberiség nem veszi észre, hogy Mári János egy csodálatos igazmondó ember, csak játszik, babrál környezetével, addig mellé is kell állni, megmutatni az embereknek hazuppista igazságát." *

A legkedvesebb változata ennek a műfajnak, amikor valaki vesztes háborúból, orosz hadifogságból – ahol éhezett, fázott, megalázták – győztesként, tréfás mesékkel tér haza, és még ő vigasztalja az otthoniakat. Ez a fajta hősiesség "levette a lábáról" Bereczet, és azóta sem tud tőle szabadulni.

Hazug Pista rousseau-i alkatú, természetrajongó ember volt, aki Temesváron végzett hal- és vadgazdasági főiskolát. Egyik híres mondása: "Olyan meleg volt, hogy még az árnyék is árnyékot keresett." Berecz párhuzamot vont Tamási Áronnal – az írót is csodálták furcsa észjárásáért és nyelvéért, pedig a székelyföldi emberek valóban úgy beszélnek, ahogy Tamási ír.

Példaként hozta a ferences barátok történetét, akik egy holdvilágos éjszakán egy vizes árokban találtak egy részeg embert, felgyűrték a szekérre, elvitték a kolostorba, szőrcsuhát adtak rá. Reggel, amikor a barátok fölé hajolva kérdezték, kicsoda, az ember így felelt: "Ha a Koncsog Jóska nem él, akkor én vagyok, de ha él, akkor én nem tudom, ki vagyok."

Egy másik történetben egy másnapos ember úgy feküdt az ágyán, hogy a lába volt a fejpárnán csizmástól. Felesége kérdésére, hogy miért, azt felelte: "Az hozott haza. Nem a fejem. A lába hozta haza. A feje után már ment volna más asszonyhoz, de a lába hazahozta. Ő érdemli a fejpárnát."

A pajzánság és a népi hagyomány

A pajzánságról szólva Berecz tisztázta: a szó a "paraszt" szóból ered (pezent). Bár gyakran kérik tőle, hogy "pajzámesét" mondjon, tartva attól, hogy túl okos vagy súlyos témákat hoz, Berecz szerint sok gyermekjáték is a nemiséget, a férfi és nő teremtett világának szépségét mutatja be.

Példaként említette azokat a körjátékokat, ahol át kell törni a körön, ami az udvarlás finom, szép jelentéseit hordozza. A népdalokban még fogamzásgátlásról is szó van: idézte a "pejlovam" kezdetű népdalt, amely arra int, hogy házasság előtt ne ejtsék teherbe a lányt, mert azzal "letörik a szerelem bimbóját".

A gyűjtés és a vándorélet szépsége

Berecz hangsúlyozta, hogy soha nem tanult énekelni iskolában – mindent "fül után" tanult. Élő emberek voltak a mesterei. A hagyományos mezei éneklés kíméletlenebb a torokkal, egészen más érzéseket ébreszt, mint a tanult énektechnika. A mesemondást is hallás után sajátította el: "a legjobb elsajátításaim a legsikeresebbek azok úgy történtek, csak egyszerűen behulltam valakinek az árnyékába és elbűvölt engem."

"Az, ha téged elbűvöl egy ember, az olyan, mint mikor vákuum alakul ki. Nem hátulról jön a tolószél, hanem előlről szinte beszippant, és ott találod magad, hogy nem akarsz elmenni, átjár téged az elektromosság, és akkor éjszaka alvás helyett motyogod, amit hallottál." *

A gyűjtés élményéről elmondta, hogy hajnalban indult otthonról, és nem tudta, kinél fog aludni aznap. Ez a rendkívüli, mára megfogyatkozott bizalom tette lehetővé a legmélyebb találkozásokat: emberek, akik három szó után azt mondták neki: "Gyerezzám, itt van az én tiszta szobám, amit azért díszítettem fel, hogy pont neked. Hát már hiányoztál." Ez a pompás, szinte evangéliumi körülmény, ahol önzetlen emberek várják a kérdést, és kéretlenül is a legmélyebb válaszokat adják – ez volt élete nagy élménye.

Tankó Imrével, a "Tegnap a Gyimesbe jártam" dal forrásával egyfajta szerződést kötöttek: amikor Berecz leszállt a vonatról és a völgyszádhoz ért, rázendített az "Elment a hó a hegyekről" kezdetű dalra, Imre bácsi pedig visszaénekelt. Így tudták a faluban, hogy "jön Andriska".

Amerika és a nemzetközi fellépések

Berecz bejárta Európát, és három hónapot töltött Amerikában is, ahol zenekarral lépett fel. Az ének nemzetközi nyelvnek bizonyult: olyanok jöttek, akik már ismerték a táncházat és magyar táncokat táncoltak. Később meséket is mondott, sőt volt olyan estje, ahol már csak mesét mondott.

Kanadában, Torontóban egy Trinity nevű tolmács segítette, aki kitűnően fordított. Berecz módszere az volt, hogy három-négy mondatnyi egységekben beszélt, olyan részekben, amelyek önmagukban is értelmes építőelemek voltak. A tolmáccsal előre egyeztette a szövegek mélyebb jelentését, és kerülte a különleges, nehezen fordítható szavakat.

A nyelv átalakulása és a városi természet változása

Berecz hangsúlyozta, hogy ő maga vándorember: "nyugtalan", muszáj helyet változtatnia, új dolgokat látnia és hallania. Felvidéktől Moldváig bejárta a magyar nyelvterületet, és a legnagyobb élményei mindig az emberekkel való beszélgetések voltak. Nyelvezete is ennek az életútnak a lenyomata – régi osztálytársai meg is furcsálják már a beszédét, de ő nem tudja megtagadni 50 év legnagyobb nyelvi élményeit.

"Ha az ember csak gerebjét vesz kezébe reggel, csak gerebjét, ne csákányt mondjunk, estére ha dolgozott vele, már másképp néz ki a keze, a nyelv is fel tud törni, ott is kisvízhólyagok lesznek, begyógyulnak, átalakul, megjelennek olyan magánhangzók, amik önálló életet él, beközik, és onnantól kezdve már az az enyém, akarta a fene." *

Bár Kodály és Bartók adott neki iránytűt, az iránytű már megvolt benne – ők csak biztatást adtak. Berecz a minél kisebb falvakban, egy helyben lakó emberektől gyűjtött, követve a nagy elődök előírásait. Ugyanakkor ma már a városi, civilizált környezetben fennmaradt nyelvi jelenségek is izgatják – például hogyan értelmeznek át idős emberek idegen szavakat félrehallás alapján (mint a "bikabóna" a szódabikarbóna helyett).

Az állatvilág változása is foglalkoztatja: megfigyelte, hogy az utóbbi 5-10 évben a szarkák szinte kiirtották a verebeket, a szürke gémek pedig beköltöztek a városba – Zuglóban már a kéményeken is ott vannak.

A humor mint a legszebb csomagolóanyag

Berecz már óvodáskorában is "kis ördögfióka" volt: ha nem pofázhatott kedvemre, ha nem csiklandozhatta meg valami tréfával a környezetét, "megevedett a fene". A csendes pihenő se csendes nem volt, se pihenő, ha ő ott volt. Az iskolában is folyton "mozdulaton szállt", és sok éven át kellett tanulnia, hogy nem lehet mindig pimasz.

A humort a legszebb csomagolóanyagnak nevezte az igazság számára. Shakespeare-re hivatkozva elmondta, hogy a drámaíró rájött: a közönségen egy idő után páncél nő a fájdalommal szemben, de humorral ezt a pajzsot sarokba lehet dobatni. Amikor a közönség nevetni kezd, védtelenné válik, és akkor lehet a katarzissal megdöfni. Emellett Shakespeare előszeretettel hagyta hőseit hosszan haldokolni, mert a haldokló emberre a "restfigyelmű emberiség fölkapja a fejét".

Berecz felidézte Shakespeare egyik bolondjának szavait:

"Ó, bár bolond lehetnék... becsvágyom a tarkakabát. Más semmit sem akarok. Föltéve, hogy kigyomlász az agyadból minden gizgasz hitet, amely szerint bölcs volnék. És mi kell még vele? Szabadság. A szél nagy szabadalma. Bárkinek arcába fújni. Így tesz a bolond is. És az nevessen legjobban, akit legjobban ferdítek." *

A 8. századi japán szerzetesek is rájöttek a humor erejére: ők hozták létre a Rakugo nevű meseműfajt, hogy szent szövegeket juttassanak el a rizsföldeken dolgozó egyszerű emberekhez. A tapasztalatokat a 12. században egy Usui Monogatari nevű kódexben foglalták össze, és ez a hagyomány máig él.

Berecz szerint a tréfás máz olyan az igazságon, mint a karácsonyi csomagolópapír – "azt haza lehet vinni, aztán otthon lehet zakogni rajta".

Tanítványok és követők

Arra a kérdésre, hogy vannak-e követői, Berecz elmondta, hogy nagyon sokan mondanak mesét szerte a magyar nyelvterületen: Felvidéken Varga Norbiék, Délvidéken Raffai Judit szellemi öröksége ágazik-bogazik. A Hagyományok Házában is számos egyesület működik.

A nagyot mondó mesében talán még nem állt mellé senki olyan fanatikusan, és nem nyitotta ki ennyire a kapukat, de bízik benne, hogy a fiatalok között majd jön valaki, aki "100-szor jobb lesz, és még nagyobb területet foglal majd el".

Berecz András mint a Bóta Café vendége

A beszélgetés végén Berecz köszönetet mondott a meghívásért, hangsúlyozva, hogy saját életének tanulsága szerint minden ember élete "kincsesbánya" – még a "világ legunalmasabb emberé" is, ha őszintén mesél magáról. A műsorvezető elköszönő szavai után Berecz András a Bóta Café vendégeként búcsúzott.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • "Boltakafé" (záró szakasz, műsor neve): A műsorvezető elköszönésekor hangzik el. A kontextus alapján vélhetően a "Bóta Café" műsorcím torzult alakja. A videó a KlikkTV csatornán jelent meg, a műsor feltehetően a Bóta Café.
  • "Bitliszt" (az éneklés korai szakaszára vonatkozó kérdésnél): A műsorvezető kérdezi, hogy Berecz rögtön népdalokat kezdett-e énekelni, vagy mondjuk "Bitliszt" – a kontextus alapján valószínűleg a "Beatles" és "Liszt" kontaminációja, esetleg az egyiket mondta és a másikra gondolt.
  • "Mzi Makront" (a medvés példánál): A mondatban a francia elnök, Emmanuel Macron nevének eltorzult alakja lehet (a beszélő sorolja, hogy kit lehetne hívni a szétmarcangolt áldozatok azonosítására).
  • "Koncog Jóska" (a ferences barátok történetében): A név pontos alakja bizonytalan, feltehetően Koncsog vagy Konczog Jóska, de a pontos írásmód nem rekonstruálható egyértelműen az átiratból. Berecz tudatosan ejthette ízesen, a gyergyói nyelvjárás szerint.
  • "DKD hivatal" (a jogi egyetemes éveknél): A mozaikszó feloldása bizonytalan, valószínűleg valamilyen diákszervezetre vagy egyetemi hivatalra utalhat, de a kontextusból nem derül ki pontosan.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Üdvözlöm önöket.

[00:00:00]Berec András, Kossutdíjas, a nemzet művésze, mesemondó, énekes, tréfa így hívják, de hát imád vicceket mondani, meg olykor imád meglepőeket mondani.

[00:00:15]Te óvodásoktól a 100, nem tudom hány évesig mondod a mesét, és hát ezek a gyakran ugye áthallásosak is, és akkor ki mit ért belőle, nem?

[00:00:31]Igen.

[00:00:31]Habár utóbbi időkben gyermekeknek egy kicsit félek mesét mondani lehet.

[00:00:38]Hát beleszaladtam olyan mesékbe, amik egy kicsit nyelvi érdekességek, és a gyermek nem azt akarja, hogy másképpen mondják neki, hanem úgy, ahogy ő elsőre érti.

[00:00:54]felnőtt emberben van ilyen, hogy ki tudja végre másképpen mondani, mint ahogy én minden példát, mert most nem persze csak meg is világítom egy példával.

[00:01:07]az mindig magáért beszél, hogyha például egy [horkantás] az irodalmi nyelvtől, a kultúraosztogató központól távoleső ember azt mondja, hogy itt egy medve jár örökké ezen a nyomon, de tettem neki egy bogot.

[00:01:35]Micsoda?

[00:01:35]Hát egy bogot így hurkodt?

[00:01:39]Aha.

[00:01:39]Ő abba belilépett, [torokköszörülés] s a vackorfa körül 3 m sugarú körzetbe ő egy olyan táncot indított, egy olyan táncot, hogyha ő onnonnót elszabadult volna, nincs az a művelt nép, nincs az a kórházigazgató és államelnök, aki megmondja, hogy melyik hurka, melyik ünké volt.

[00:02:11]Végtelenül vonzódok az olyan látszólag bonyolult, nagyon jól szerkesztett mondatokhoz, ami itt nem hallható Budapesten, de sárosutak végén még mindig igen.

[00:02:29]Itt arról volt szó, hogy a medve, ha elszabadul, akkor a Komának és barátainak már nem sok van hátra.

[00:02:38]Úgy megbontja a medve őket, hogy például hívhatsz franciákat, hívhatod a kórházigazgatót, Mzi Makront is hívhatod.

[00:02:51]nem fogják tudni megmondani, [torokköszörülés] hogy melyik vastag bé volt a jóskáé, melyik vékony bé volt a pistáé.

[00:02:58]És a látszólagos káosz a mondatból azért csodálatos, mert a végén pattan az egész.

[00:03:07]Olyan, mint a gyámkő.

[00:03:10]Nem lehet az állványzatot elvenni, amíg azt az utolsó egy darab legfontosabb elemet be nem teszed, addig míg halad a mondat, teljes káosz.

[00:03:21]A végén helyreáll minden.

[00:03:24]Tehát késlelthetetés van, játékpézis van benne, abszurd utolsó szó tagjáig.

[00:03:31]magas rendű költészet, de ilyet csak azt tud élvezni, aki türelmes.

[00:03:40]Csak az tud mondani ilyet, aki előre tudja, hogy mit mond.

[00:03:44]Tehát nem kószondatok egymás hegynhátán, hanem egy fürge elmének lassú építkezése.

[00:03:53]Na most ezt a gyermekek nem bocsátják meg.

[00:04:00]pillanatok alatt püfölik egymást.

[00:04:00]Van káoszt tudok csinálni én ovikba, hogy az óvónéniknek is a hajuk égnek áll.

[00:04:11]Volt ezek szerint volt ilyen többször.

[00:04:13]Ó hát emlékezetes volt.

[00:04:13]Nem azt mondom sokszor volt.

[00:04:18]De mit műveltek a gyerekek?

[00:04:18]És akkor mit kiabáltak váruk az óvodérék, hogy segedjenek már, ha nem.

[00:04:23]Hát ugye egy tornateremnyi gyermek és néhány pedagógus az nagyon nagy kihívás.

[00:04:29]Ott, hogyha az ember gyermekeknek ritmikus mondókákat nem mond, amibe bevonja őket, nem tapsolunk együtt, nem énekelünk együtt, hát nagyon könnyen elpereg a pillanat.

[00:04:45]Én egyszer belefogtam egy ilyenbe.

[00:04:47]Hát emlékez nagyon jó pofára esni is.

[00:04:51]Az emlékezetesebb, mint a sikere.

[00:04:55]Igen, igen, igen.

[00:04:56]És rendet tudtál teremteni, hogy mondjam művészi eszközökkel, vagy nem?

[00:04:59]Akkor ez már ilyen, ez már ilyen volt, amire igen.

[00:05:04]Hát amire most gondoltam, az azért felejthetetlen, mert nem tudtam rendet rakni, de sok nehéz helyzetből kivergődtem már, háló Isten.

[00:05:15]És ebből van több.

[00:05:19]Na mondjál ilyen nehéz helyzetet.

[00:05:22]ilyen nehéz helyzet, amikor nem találom el a témát például, vagy egyszerűen nem táad elébe.

[00:05:31]Igen.

[00:05:31]Hát ugye gyermekeknek olyan témát kell választani, mondjuk állatos mesét, amiben játék és utánzás van sok.

[00:05:45]egyetemistáknak bolond, aki nem a szerelmet feszegeti.

[00:05:50]Hát abba a korba vannak.

[00:05:50]Egyeb nem is annyira érdekli őket jogosan.

[00:05:57]Idősebb embereknek már lehet olyant, ami az érettebb elemének gyümölcsözz, de a halált ne feszegesd, mert már az ott van a küszöbön.

[00:06:07]Miért miért kell arról beszélni, ami mindjárt itt van?

[00:06:10]Tehát na és ha vegyes a közönség, tessék.

[00:06:15]Ha vegyes a közönség, ha vegyes a közönség, akkor megsegít az úristen, de valamit csinálni kell, az biztos.

[00:06:22]Na de vannak olyanok, amik én belőlem egyszerűen megfontolás nélkül is fakadnak.

[00:06:30]Ezek a nagyot mondó mesék.

[00:06:33]Ezekkel szinte azonosultam.

[00:06:36]Hári Jánosban magamra találtam.

[00:06:40]És ez a műfaj olyan, amivel esek, kelek, ha fölébredek is, mindig magamnak is szívesen elmondom.

[00:06:47]Tehát van, amit az ember hordoz.

[00:06:52]Ismerted is hazugpistát, ugye, akinek a nevében is benne van, nyilván ragadnán.

[00:06:58]Igen.

[00:06:58]Igen.

[00:06:59]Ő Erdély volt.

[00:06:59]Nem.

[00:07:00]Igen.

[00:07:00]Igen.

[00:07:00]Gyertyó Alfalló határában lakott.

[00:07:06]És azon a vidéken több hazug Pista, hazug Jóska, hazug mindenféle volt, meg okos bolond Jóska.

[00:07:13]Tehát maga a vidék az a terület az kedvezett ennek az észjárásnak.

[00:07:20]A bolondos igazságmondás.

[00:07:23]Igen, de várjál, várjál, várjál, várjál, várjál.

[00:07:25]Ők akkor civilben is hazudtak?

[00:07:30]Hát [horkantás][sóhajtás] vagy ez a mesélük lényege volt, miközben te megbolondítod, mert valahol egy interjúban még azt is mondod, hogy a hazugságban gyakran több az igazság.

[00:07:44]Na, akkor hogy van ez?

[00:07:45]Hát úgy, hogy sokféle hazugság van.

[00:07:45]Az egyik, amiről kár beszélgetni, a másik az, ami a költészet maga.

[00:07:51]Csak nem veszi észre az emberiség.

[00:07:54]Hári János Kodáis pártjára áll.

[00:08:00]Ő nem hazudik.

[00:08:00]a leszegjű, hangyaszorgalmú ember, aki ö a költészettel még nem kötött valamelyes ismeretséget se, könnyebben ráfogja, hogy ez az ember hazudik, mint odahajoljon a mondataihoz, és fölfedezze benne a teremtőerőt.

[00:08:23]Azt, hogy ez az ember játszik a világgal, semmibe veszi ezt a hatalmas teremtett világot.

[00:08:29]a tömegvonzást, a gravitációt, ez ennek semmi.

[00:08:36]És a ezen belül is van egy fajta, ami én nekem legkedvesebb, mikor vesztes háborúból hazajön valaki győztesem.

[00:08:47]Na ez ehhez aztán végtelen vonzódok.

[00:08:51]Hazajön olyan szenvedésből, hogy arról már kár beszélni.

[00:08:54]És abból a oroszha hadi fogságból, amelyikbe éhezett, fázott, megalázva volt, hazajön győztes, tréfás mesékkel, és még ő vigasztalja azokat, akik viszonylag még valahogy megélhettek, s ráadásul odahaza.

[00:09:13]Na, ez a fajta, ez aztán engem levett a lábamról, és nem is tudok tőle szabadulni.

[00:09:27]még mindig jön velem, itt van bennem.

[00:09:30]Azért is, mert a világ hálátlan vele.

[00:09:34]Addig, míg az emberiség nem veszi észre, hogy Mári János egy csodálatos igazmondó ember, csak játszik Babrál környezetével, addig mellé is kell állni, megmutatni az embereknek [torokköszörülés] hazuppista igazságát.

[00:09:53]hazupista igazságát, aki térjünk ő hozzá vissza, aki nagyon sok ember örömére mondott mesét a Maros mellett.

[00:10:05]Russói alkat volt, ilyen természetrajongó.

[00:10:09]Az ő úristene valahol ott volt a a Maros jee alatt, és ott volt a a felhők fölött röpködő [horkantás] sasókba.

[00:10:23]békás szóasokba.

[00:10:25]Egy ilyen ember volt, végzett is Temesváron hal és vad gazdasági, nem tudom főiskolát.

[00:10:33]Egy olyan olyan igazi olyan indián ember volt benne a természetbe, és végtelen fantáziával minden mondatába, aki azt mondja, olyan meleg volt, hogy még az árnyék is árnyékot keresett.

[00:10:52][nevetés] ahol lehet beszélni.

[00:10:55]Még az árnyék is árnyékot keresett.

[00:10:55]És azért ehhez azt is érdemes tudni, hogy mikor Tamási Áron bevonult a magyar irodalomba, csudálta mindenki, hogy honnan veszi ezt a furcsa észjárás meg nyelvet.

[00:11:09]Tehát igen, [torokköszörülés] mert el kell menni oda és meghallgatni.

[00:11:15]Így [torokköszörülés] beszélnek, ahogy Tamási Áron ír, úgy beszélnek, [horkantás] ahogy Hazpista gondolkozik, ő egy összegző elme, mint Bach.

[00:11:23]Ott ahhoz van egy környezet, aki ha nem jön az autóbusz, [torokköszörülés] nem mérgelődik, hanem tréfálkozik.

[00:11:36]Amikor a ferences barátok szekeresztek hazafelé, egy szép hódvilágos éjszaka.

[00:11:46]S hallották, hogy a vizes árokba valaki még szuszog.

[00:11:53]Jó a biholbőrt húzta elé.

[00:11:54]Hát [horkantás] hát megállítják a szekeret.

[00:12:02]Épp az orra volt kín a vízből.

[00:12:02]Hát megkapták a komát, felgyúrták a szekérre.

[00:12:08]Be voltálva gondol.

[00:12:10]Gondolom, hogy nem örömibe feküdt oda, hanem megbotlott, behöngörödött, és akkor ott töltötte az időt.

[00:12:19]Hát ezek felgyúrták a szekérbe, elvitték a kolostorba s hát annyira azt mondták, meg volt vízülve a ruhája, leszedték, adtak rá, ami volt, ilyen szőrcsuhát, még egy kötelet a derekára, a fogadalom három csomójával, és ott valami deszkapadon hát majd kiheverik józan.

[00:12:45]Mondjuk jöttek reggel barátruhával vagy hatam fölé hajótak.

[00:12:51]Mégis kit szedtek ők össze itt éjjfétájba.

[00:12:55]Sepregettek fölé hajót és éppen pillogtatott a koma.

[00:13:01]És akkor kérdő az egyik barát, hogy s há maga hova ugyanvalós kicsodás?

[00:13:07]kicsoda?

[00:13:11]És akkor így koman pillogtat, nézz magán végig.

[00:13:15]Ezek fölé hajolnak.

[00:13:18]És azt mondja, há azt mondja, ha a Koncsog Jóska nem él, akkor én vagyok, de ha él, akkor én nem tudom, ki vagyok.

[00:13:32]Na most, hogyha egy olyan tájon, ahol valaki másnaposan ébredtébe, ilyen finoman átgondolt mondatot tud, ilyen játékos lehetetlenséget tud azonnal mondani, ilyen tájon könnyű.

[00:13:52]Ott virágzik az ilyen nagyot mondó mesélés, vagy mikor az öreg szintén másnaposan hajnalba úgy fekszik az ágyán, hogy a lába a fejpárnán van csizmástól.

[00:14:05]És akkor ugyan az asszony, összecsapjak el ember, hát a lábad van a fejpárnán, és akkor ébred, s első ébredibe, be első pillanatban azt mondja, az hozott haza.

[00:14:24]Nem a fejem.

[00:14:26]A lába hozta haza.

[00:14:26]A feje után már ment volna más asszonyhoz, de a lába hazahozta.

[00:14:31]Ő érdemli a fejpárnát, és ezt a pillanat hozza ki.

[00:14:34]Na hát ilyen szikrázó és sok áttétellel játszadozó észjárás nagyon megragadott.

[00:14:49]Ez itt Budapesten inkább felnőtteknek való.

[00:14:52]Ez gyermekek előtt evvel hiába játszadozok, nekem olyan, mintha egy kicsit megkötőznének.

[00:15:01]Úgy is táncolok én, ha megkötőznek.

[00:15:05]Hát miközben azért sokan a mesét a gyerekekhez köti, de tele van hát a azért a a népművészet pajzássággal is egyébként állítólag addig gyerekdalok maguk is, nem?

[00:15:22]Hát sok olyan van maguk a gyermekjátékok is tulajdonképpen.

[00:15:26]Ezek a kinna tessék.

[00:15:29]Mondj egyet mondj egyet, amiről esetleg nem is gondolnánk, hogy az pajzásság.

[00:15:32]Ö nem is biztos, hogy a pajzsán a a legjobb szó ezen még eltűnődik az ember.

[00:15:40]Ez a pajzsán ez a paraszt szóból jön valószínűleg pezent.

[00:15:42]Tényleg páz ez ez parasztot jelent.

[00:15:47]Na most a merthogy ők többször csinálják.

[00:15:54]Arra kellene rábízni, aki ezt a szót megteremtette, vagy erre alkalmazza.

[00:15:58]Különben ezt a szót én sűrűn megkapom, mert mikor telefonon át meghívnak, és attól félnek, hogy valami súlyosabb témának futok neki, akkor mindig mondják, aztán Berec úr, pajzámesét mondjon, ne ne legyen itten túl okos.

[00:16:14]Á, mondom, h de bízzátok ide, hát majd megoldom én azt.

[00:16:20]Na mindegy.

[00:16:20]Tehát sok olyan gyermekjáték van, ami igen, hát a nemiségre, erre a gyönyörű, teremtett világra, amelyik férfiból, nőből áll, és gyönyörű játékokra ad lehetőséget, ezekre fölkészít.

[00:16:45]És utána mikor a jön a lakodalom, akkor ugyanezt a tudományt megcifrázzák, logaritmusra emelik.

[00:16:56]Tehát ott aztán már annyira minden elhangzik, hogy az hihetetlen.

[00:17:00]Abból indulnak ki, hogy vannak ágyban restek, és valahogy meg kell őket egy kicsit ösztökélni, mert fontos, hogy a falu életében legfontosabb az élet, hogy gyermek legyen.

[00:17:14]És na, kezdjük a gyermekjátékot.

[00:17:18]Azok a játékok, amikben át kell törni a körön, [horkantás] azok az udvarlásnak olyan finom, szép jelentéseit adják kin a báránybenn a farkas, amiben például a szüzesség ajándék is, de egy adott pillanatban át kell törni rajta.

[00:17:34]És ezeket mindenféle körjátékokban szinte az embernek a szájába rágják, de egyébként nagyon szépen népdalokban fogamzásgátlásról is van szó, hogy házasság előtt ha lehet.

[00:17:51]Igen, igen, igen.

[00:17:51]Ahol nagyon sűrű szer példá.

[00:17:56]Igen, hát ha így ezzel készültem volna, akkor hamarabb, de ha itt a a múló perceket például érdekes testtartással ki tudnám tölteni, mondjuk eljátszom a gondolkozó embert, [nevetés] akkor akkor ez esetleg nem haszontalan, de mindjárt eszembe jutja [horkantás] elejbe ele elejbe [éneklés] elej Jbe tejlóva melejbe betanál [éneklés] ugrani a virágos kertbe.

[00:18:41]Áál ugrani, nagy kártanál tenni a szereted bimbolját letnálja tő a szeretem bimbolyát letarnálja tő.

[00:19:06]Szóval az a helyzet, hogy hogy ez a pejlovam, ez nagyon sűrű, ez maga az erős férfiakarat, ami nem tehet róla, arra törekszik, a leánykát magáévá tehesse, de ez a népdal a térden csúszik az ilyen szándék előtt, hogy ha lehet, házasság előtt ne ejtsed [torokköszörülés] teherbe, mert akkor letöröd a szerelem bimbóját.

[00:19:37]Ha lehet, inkább házasság után.

[00:19:37]Sok ilyen van.

[00:19:41]Aha.

[00:19:43]Én tudom, hogy te véletlenül táltad ezt a foglalkozást, amit csinálsz.

[00:19:45]Ugye azt se tudtad, hogy van ilyen.

[00:19:47]Egyáltalán nem tudtad, hogy mit csináljál.

[00:19:50]Jogi egyetemre jártál, nagyon nem szeretted, illetve nem jártál állítólag.

[00:19:59]Tehát, hogy nem jártál be.

[00:19:59]Ott időnként a DKD hivatalba szórakoztattad a hölgyeket, hogy hogy valami jegyet vagy valami legyen, hogy egy kicsit tovább csússzál.

[00:20:10]És aztán valahogy elkezdtek rád ragadni dalok.

[00:20:13]De hogy?

[00:20:13]És akkor egyszer csak felléptél, és akkor rájöttél, hogy hoppá, hát ezt te szereted.

[00:20:21]Apád szíott, hogy ne ragyogjál, fiam, nem lesz belőled semmi.

[00:20:26]Anyád megbíztatott, hogy okos, szép gyerek, ez jó lesz.

[00:20:33]Hát ha van márpedig minden ember életének van valami tanulsága, egész odáig el lehet menni, hogy a világ legunalmasabb emberét, ha megkérdi az ember, hogy most ne légy annyira okos, hanem mondd el, mi történt veled.

[00:20:53]Az mindig kincses bánya.

[00:20:56]Én legalábbis így látom.

[00:20:56]Hát az én életemnek is van egy érdekes tanúsága, hogy előrefelé, ahogy néztem ilyen fekete lyukat láttam, ilyen csillagászati fekete lyuk, tehát a a még a nulla is valami ahhoz képest egyszerűen nem vonott a felnőttkor.

[00:21:22]Hogyha kérdezték, hogy mi akarok lenni, őszintén már rendesen szégyeltem is válaszolni, mi akarok lenni.

[00:21:28]Emberek, kapaszkodjatok meg.

[00:21:32]Itt vagyok 22 évesen.

[00:21:35]Semmi, én nem akarok semmi, mert nem látok olyant, amin vonsz.

[00:21:38]Csak azért te mondtál, [torokköszörülés] bocsánat olyanokat, hogy orvos például, de az hazugság.

[00:21:45]Hát az hát az csak a szüleim kedvéért, barátok kedvéért, hogy ne aggódjanak annyira.

[00:21:51]Értem.

[00:21:53]Az csak azért volt, de az érdekesebbik az, ami ott bent dult, az az a legérdekesebb.

[00:22:00]Egyetlen egy válasza volt ennek a belső hangnak az, hogy ez se, az se.

[00:22:08]Hát ebből nem könnyű kiindulni.

[00:22:11]De azt tudtad, hogy miért ez se az se?

[00:22:16]Tudta ő.

[00:22:16]Hát ez én nálam mindig okosabb volt ez a kis belső.

[00:22:25]Ki ez vagy?

[00:22:25]Pinokkiónak például a tüccsök.

[00:22:27]Az én tücsköm az erősebb volt, mint én.

[00:22:31]Te vagyok a orvos?

[00:22:31]Miért nem?

[00:22:35]Túl sokat kellett volna anatómiát tanulni?

[00:22:38]Hát tudjam már, én ezt nem is tudnám visszaidézni.

[00:22:41]Az az igazság, hogy azért fizika és biológia vezetett az orvostudomány felé.

[00:22:47]Hát én ábrándos voltam.

[00:22:51]Miközben szép dolgokkal találkoztam, elkallódott nekem hamar a figyelmem, és elkezdtem énekelni, és akkor éreztem, hogy én nekem olyan jó, nem ezt az érzést ne mondnám semmit.

[00:23:06]Na de várjál, rögtön ilyen népdalokat kezdtél énekelni, vagy mondjuk Bitliszt, érted?

[00:23:11]Tehát vagy általában nagyon-nagyon korán utólt a népdal.

[00:23:13]Az édesanyám, hát édesanyám rengeteget tudott ő ő Kunhegyesen igazi népdal világban élt és táncvilágba.

[00:23:31]Az édesapja, a nagyapám az egy igazi rendes nagy nótafa volt, meg hihetetlen, hogy táncos volt.

[00:23:37]Őt hívták mindenhova lakodalomban, mindenhova környéken.

[00:23:43]Tiszanánod, Tiszabóa, Tiszarov.

[00:23:43]Hát vagy 40 cigányember.

[00:23:46]Hát már én így mondom, mert ők is így mondták.

[00:23:48]40 muzsikus cigányembert temettem.

[00:23:51]Azok mind szerették.

[00:23:53]Hát meg is éltek tám beléle.

[00:23:56]bort tettek a fejéhez is, meg a lábához is feltámadáskor, nehogy a szomjúság gyötörje, rögtön táncal kezdhesse.

[00:24:08]És a napi ötkocsmából, mikor ő mint öt dialektusból gyűjtött valami újat, azt azonnal a gyermekekbe beléverte szépen.

[00:24:18]Négy édes testvér, négy mostoha.

[00:24:24]És akkor az volt a magnója.

[00:24:27]Ez ebben hibázott az abba, de együtt kiadta.

[00:24:29]Elaludt másnap.

[00:24:29]Hogy volt az a nóta?

[00:24:33]Na, gyertek csak.

[00:24:33]Min az orgonasíp, föl kellett álljanak.

[00:24:35]Hát édesapám, ez körülbelül [torokköszörülés] így volt.

[00:24:40]És akkor azt kiadta.

[00:24:42]Ez ebbe élt.

[00:24:42]Édesanyám énekelve kelt, avval feküdt.

[00:24:46]És mikor igen jó kedve volt, volt az a tésztagyúrós ilyen fája, egy ilyen gyúró a deszkán lapította, nyújtotta a tésztát, fölvette ide a partist, és akkor ezzel a nyújtóval itt alul ütötte meg itt felül, akkor ezt elhúzta emerre, és összeütötte és ez háromféle hang ritmusban.

[00:25:19]És ezzel kísérte magát, mikor például [horkantás] csárdás dallamot énekelt, még lépegetett is hozzá szépen, és öröm volt ránézni, hogy ő ezt ezt, vagy például az ablakon ököllel ütötte gyengéden az ablakothoz, egy mély hangot adott, és a körművel kikapirgálta az esztámokat.

[00:25:42]De nagyon szépen, nagyon érdekesen.

[00:25:48]Hát én ezt hallgattam állandóan rádióból például spanyol muzsikát, nagyon sokat, mert édesapám jól tudott spanyolul, flamenkót hallgattunk, egy-egy dallamtöredék a fejemben volt már fútam.

[00:26:04]Szóval általában véve a zene az engemet megállított.

[00:26:10]Kiléptem a térből és az időből.

[00:26:14]Így teljesen a környezetemtől független valami lettem.

[00:26:17]És mikor elég korán hazahoztam Gyimesből az első népdalokat, édesapámban fölsejlet, hogy itt valami nincs a rendjén.

[00:26:29]Énekeltem ott tegnap a Gyimesbe jártam az én szobámba, és hallottam, hogy nem gépel, mert ő fordított ugye sokat.

[00:26:39]műszaki szövegeket, jogi szövegeket fordítgattak.

[00:26:42]És egyszer csak hallom, hogy nem üti az íróképet.

[00:26:47]Édesapám, édesanyám írt, hogy te azt mondja, ilyet rég láttam.

[00:26:53]Azt mondja az apád azt mondja sírdogál aztongja ez talán ez az egyetlen, ami vigasztal, hogy talán valami örömöt okoztam.

[00:27:03]Emlékszel, hogy mi volt az adálad gymes?

[00:27:06]Tegnap a Gyimesbe jártam.

[00:27:06]Azt hoztam haza.

[00:27:09]Megmutatad?

[00:27:10]Megmutatom.

[00:27:10]Hát alóta vannak szebb nóták, de hát szívesen.

[00:27:15]Nem tudom hány énekes kolléga csinálna eélét, mert mondok stúdiófelvételes, mit tudom én, csak úgy fogad, mint egy maga elé dunyogó, aki az emlékeit idézi fel.

[00:27:27]Azt mondta, hogy tegnap agyémesbe [éneklés] gyártam.

[00:27:38]Egy tecsi pálinkátítom, úgy megbolondultam tőle, megszerettem a főzte.

[00:27:57][nevetés] Te ezek így hallás után.

[00:28:00]De ne de de ti, még van sok versn.

[00:28:03]Mondjad akkor megyen neked.

[00:28:05][torokköszörülés] Van bolond gomba is benne.

[00:28:06]Bolond gomb.

[00:28:10]Hát tr ez.

[00:28:23]Igen.

[00:28:23]Mi volt a kérdés?

[00:28:25]Hogy hogy te nem tanultál soha énekelni?

[00:28:28]Nem.

[00:28:28]Tehát hogy ez ragadt rád.

[00:28:28]vagy tanultál?

[00:28:30]Ö iskola ö iskola nem volt ilyesmi, hanem fülután tanultam.

[00:28:41]Érdekes, hogy a kottából tanulás vagy az énekiskolában tanulás, milyen más volút?

[00:28:50]Én nekem élő emberek voltak a mestereim.

[00:28:59]Ö.

[00:29:00]Az egy másik iskola.

[00:29:00]Maga a hangképzés is a hagyományban máshonnan jön.

[00:29:03]Egészen más.

[00:29:08]És talán ez lehetett a szerencsém, mert ilyen géekímélő hangok, hogy ezek finomak.

[00:29:21]A Gergely Andrási mezei éneklés kíméletlenebb a torokkal.

[00:29:30]más más érzéseket ébreszt és a mesondás ugyanúgy hallás után tehát hogy nem magoltál szöveget nem nem úgy történt természetesen gyűjtöttem is de a legjobb elsajátításaim a legsikeresebbek azok úgy történtek csak egyszerűen behultam valakinek az árnyékába és elbűvölt engem.

[00:30:03]Az, ha téged elbűvöl egy ember, az olyan, mint mikor vákuum alakul ki.

[00:30:06]Nem hátulról jön a tolószél, [horkantás] hanem előlről szinte beszippant, és ott találod magad, hogy nem akarsz elmenni, átjár téged a az elektromosság, és akkor éjszaka alvás helyett motyogod, amit hallottál.

[00:30:26]Na de ehhez az is kell, hogy mikor végigmegyek egy csíki vagy háromszéki vagy egy gycület után a kerítésnél ott legyenek az emberek.

[00:30:40]Kérdezzék maga ki?

[00:30:40]Hát mondom, honnan tudja?

[00:30:43]Miért?

[00:30:43]Ne tessék.

[00:30:46]De na de jó jó, de maga hova megy?

[00:30:46]Hát itt néha az orrom után kinél fog aludni?

[00:30:52]Hát azt még nem tudom.

[00:30:55]Akkor nálam.

[00:30:55]Na most ehhez az embertípus kell hozzá.

[00:30:59]És akkor elindultam hajnalba otthonról és nem tudom, hogy aznap kinél alszom.

[00:31:08]Ez a rendkívüli helyzet, ami ma már mára már azért egy kicsit megfogyatkozott.

[00:31:14]Ma már bizalmatlan ez a gyűjtésre maga a tök tesék.

[00:31:18]Ma már bizalmatlanabbak.

[00:31:20]Szóval minden eset nem is, hogy bizalmatlanabbak, de hát ahogy civilizálódik az emberiség, ez már fogyatkozik.

[00:31:27]De az, hogy hogy én nekem míg élek példaképeim ezek az emberek, hogy három szó után azt mondja, hogy gyerezzám, itt van a az én tiszta szobám, amit azért díszítettem fel, hogy pont neked.

[00:31:46]Hát már hiányoztál.

[00:31:46]Eddig olyan rosszul éreztem magam.

[00:31:49]Igaz, hogy alig van valamim, de azt mind neked adom.

[00:31:53]És ne menj el, maradj még.

[00:31:57]Hát ilyet közelről látni én a nyomába se értem, pedig sokat tanultam tőlük.

[00:32:05]Ezt lezárva a gyűjtésnek ez a ez a pompás evangéliumi körülmény, hogy önzetlen emberek, akik várják a tőled a kérdést, kéretlenül is a legmélyebb válaszokat kapott.

[00:32:25]Életem nagy élménye volt olyan emberekkel beszélgetni sárosutak végén, akiket sokszor a környezetük se hallgat meg.

[00:32:33]És én mások helyett is kérdezek, és miközben nekem adja a választ a legmélyebbről, nincsen szégyen.

[00:32:46]Ott vagyunk pálinka mellett este 10 után.

[00:32:49]Én holnap után vagy azután elmegyek onnan.

[00:32:55]Arra teremtette az Isten ezt a helyzetet, hogy hogy emberek a legmélyebb, a legigazibb érzéseiket kicseréljék.

[00:33:04]És itt már a mese meg az ének az már csak ajándék.

[00:33:09]Az már csak úszkál a dolog felett, mint a hab.

[00:33:14]Ilyenkor akár közösen elkezdetek énekelni?

[00:33:18]Hát lehet, hogy ilyesmi is volt.

[00:33:18]Az inkább akkor, mikor már visszajártam valakihez.

[00:33:23]Na, Andriska, hogy van az a nóóta?

[00:33:27]A például ezt a tegnap a Gyimesbe jártam a akitől tanultam Imre bácsi, tankó Imre.

[00:33:38]Hát köztünk az egy szerződés lett, hogy én mikor vonatról leszálltam, jöttem be a völgynek a szájához, ott már jól hangzott, akkor megkezdtem énekelni a a elment a hó a hegyekről, de abbú nem szívemről.

[00:34:03]És akkor ő kiáltotta vissza, hogy de menny bán a szívemről, legyen elég becsületből.

[00:34:16]És akkor folytattam megint két sort, megint visszaénekelt kettőt.

[00:34:19]Szóltak neki, hogy jön Andriska.

[00:34:25]volt ilyen.

[00:34:27]Szóval a az ének és a mese az csak ráadás.

[00:34:33]A az igazi az a találkozás.

[00:34:39]Ez az igazi környezete.

[00:34:39]Nem a kütyű.

[00:34:44]Az is csodál.

[00:34:44]Tehát arra ugyanolyan nem nem tartom a lábvalónak, mert az emlékezet torzít.

[00:34:51]A finomságok a részletekben vannak.

[00:34:55]De a a a lélek akkor nyílik meg igazán, amikor belátsz a a kútnak az aljáig belátsz, amikor nincs ez a benyomom, megörökítem, hanem ott van két ember, fényképezőgép nélkül, magnó nélkül.

[00:35:17]Az én életem ezek voltak a leg ezekért érte meg.

[00:35:21]Mindez, amit te összeszedtél, megtudsz.

[00:35:24]Ez hogy él meg?

[00:35:24]Mert hát bejártad Európát, és sőt volt Amerikában, hogy három hónapig minden nap fölléptél, és nem magyarok előtt, hanem hanem hát teljesen amerikaiak előtt tolmácsa.

[00:35:37]Ez hogy tud megélni?

[00:35:40]Tehát ezt nagyon nehéz nekem elképzelni.

[00:35:46]Az a bizonyos régi Amerika, amikor 30 éves voltam, az a három hónapos, az zenekarral volt.

[00:35:53]Ott azért az megmutatkozott, hogy az ének az nemzetközi.

[00:35:58]Ott olyanok jöttek, akik már táncházat ismerték, tehát magyar táncokat már táncolgattak.

[00:36:07]És érdekelte őket második sorban a magyar népzene, és én mint énekes mentem ki.

[00:36:13]Tanítottam is énekeket.

[00:36:13]Ritka, hogy mondtam valamit, ha igen, volt, aki lefordította.

[00:36:22]Aztán utána én is angolul azért úgy megtanultam ezeket a kis összekötő szövegeket.

[00:36:27]Később lett az, hogy már rendesen mesét is mondtam.

[00:36:30]Sőt volt olyan estem, hogy már csak mesét.

[00:36:35]Kanadában például életem nagy élménye volt a Torontóba, és azt fordít Trinity.

[00:36:41]Igen.

[00:36:41]Igen.

[00:36:46]Kitűnően fordították, de hogy így fülhallgatóval vagy?

[00:36:51]Nem, nem mondtam három mondatot, négyet, egy-egy egységet, ami önmagában, mint egy épületelem, az fölvehető.

[00:36:58]Nem egy mondatot, mert az a nézetlen, hanem mindig egy valamit, amibe történik valami, valahonnan eljutok valahova, de nem felejti el a tolmát se.

[00:37:14]És akkor persze előtte összegyűlünk a tolmáccsal, megmutatom, hogy mi mögött mi lakik, mi a lényege, és nem a különleges szavakkal állok elő.

[00:37:24]Hát ha valaki beszél, mérje föl, hogy milyen a helyzet, ki a hallgatóság, a különleges szavak, tehát ahogy te most beszélsz, amit hát én egyszer imádok.

[00:37:41]Azért civilben nem egészen így beszélsz, mintogy most most ugye kvázi műsorban beszélsz, tehát most mutatod ezt a nyelvet.

[00:37:51]Bocsánat, itt közbe kell vessem.

[00:37:51]Pont ugyanígy beszélek szerintem.

[00:37:55]Kérlek, folytasd tovább.

[00:37:55]Nem akarok megmutatni most neked semmit.

[00:37:59]Ha igen, az a véletlen műve.

[00:38:06]Jó, oké.

[00:38:06]Oké.

[00:38:06]De ez hol ragadt rád?

[00:38:06]Hát hiszen azért te nem meg egyáltalán ez milyen nyelvét?

[00:38:14]Tehát ez Erdély vagy Felvidék vagy micsoda?

[00:38:17]Hát erről csak véleményem van.

[00:38:21]Ezt csak külső ember tudja megmondani.

[00:38:25]Vándorember vagyok.

[00:38:28]Az, hogy ének és mesemondó vagyok, az is csak a felszín.

[00:38:31]A lényege, hogy vándorember vagyok, nyugtalan.

[00:38:34]Ha nem mozog alattam vonat, ha repülő, ha nem mehetek addig, míg össze roskadok.

[00:38:45]Nem tudom.

[00:38:45]Tehát ha nem, ha nem látok minden nap ujat, nem hallok, nekem helyet kell változtassak.

[00:38:51]Na most Felvidéktől Moldvai csángókig én a magyar nyelvterületet nagy tempóba benyargaltam, és mitenütt a legnagyobb élményeim az emberekkel való beszélgetés.

[00:39:08]Ez volt mindig.

[00:39:08]És ahogyan az emberen meglátszik, hogy milyen utakat járt be, talán a [torokköszörülés] ruháján is, talán a gondolkozásán, úgy a nyelvén is, ha régi osztálytársakkal találkozok, megfurcsálják.

[00:39:27]Na de hát hogy tudjam megtagadni, hogyha 50 éven át legnagyobb nyelvi élményeimet nem itt kapargáltam össze, szakadatlan barátságaim, azok is odakötnek.

[00:39:44]Ez egyszerűen, ha az ember csak gerebjét vesz kezébe reggel, csak gerebjét, ne csákányt mondjunk, estére ha dolgozott vele, már másképp néz ki a keze, a nyelv is fel tud törni, ott is kisvízhólyagok lesznek, begyógyulnak, átalakul, megjelennek olyan magánhangzók, amik amik mint a a önálló életet él, beközik, és onnantól kezdve már az az enyém akarta a fene.

[00:40:27]De ilyesmi gondolom nem csak vidéken, hanem mondjuk hasalok Kolozsváron is ragad az emberre, hogy mondjuk mit tudom én, a megtalálni helyett azt mondják, hogy megkapta.

[00:40:38]Igen.

[00:40:38]Hát annak idején ezek ugye óriási felfedezések voltak.

[00:40:42]Hát most már egy kicsivel beljebb szaladtam a nyelvbe, és vannak egyéb meglepetéseim, és majd sorolhatnám őket.

[00:40:54]A lényeg az, hogy azért nem városokba szedtem én össze a dolgokat.

[00:41:01]Én nekem Kodá és Bartók adott iránytűt, de az érdekes, hogy az már nálam megvolt az az iránytű, csak ők így biztatást adtak hozzá, hogy igen, ez jó, és minél kisebb faluba, minél inkább egy helyben lakó emberektől gyűjtöttem, és ebben pont az ő ö előírásaiknak feleltem meg.

[00:41:34]A mély emlékezet nagyon izgatott.

[00:41:40]Annyit fejlődött a dolog, hogy nagyon izgat például vadonatúj városi, civilizált környezetbe mi maradt meg.

[00:41:49]Ez is például nagyon érdekes tud lenni.

[00:41:54]hogyan tud félrehallásból idegen szavakat meghódítani idős ember például bikabóna, mert bikarbónának semmi értelme szó az hőesé.

[00:42:04]bikabbóna, tehát ilyen ilyen félrehallásokból táplálkozó ö észjárások is nagyon izgatnak, mint ahogy a természet is nagyon érdekel, de nagyon érdekel, ahogy változik a város állatvilága, ahogy a verebeket most a szarkák körülbelül egy 5-10 éve szinte kiirtották, és most már a szürke gém kezd bejönni a városba.

[00:42:33]Nálunk zúglóban már a kéményeken ott van, nem mennek el, meg kell éljenek, és érdekelnek ezek az új változások.

[00:42:46]Úgyhogy ugyanez nyelvileg is természetesen, de mégis legfontosabbnak azt tartom, ahol egy helyben lakása s régiség.

[00:42:55]Hát engem ez van.

[00:42:59]Prózában az előadó készséged az honnan van?

[00:43:03]Az is csak úgy ragadt.

[00:43:06]Szerintem az szerintem az a vérbe ez a legmisztikusabb.

[00:43:12]Ha óvodába is ha nem pofázhattam kedvemre, ha nem csiklandohattam meg valami tréfával a környezetemet, megevedett a fene.

[00:43:24]Óvodába persze.

[00:43:24]Hát a csendes pihenő az tudnivaló se csendes nem volt, se pihenő.

[00:43:32]Ha én ott voltam.

[00:43:32]Tehát engem kis ördög fióka voltam, és az is már a mesterségem felé tasigált.

[00:43:44]Azt meg kellett zabolázni, azt a kis ördögöt, muníciót adni neki.

[00:43:49]De rossz alkottál, vagy mit csináltál, vagy ott is dumáltál?

[00:43:52]Ugye rosszalkodásnak számít adott esetben, ha az ember kréfálkozik.

[00:43:59]Ez így önmagában nem.

[00:43:59]De mikor éppen óra van és szegény tanár ö vért verítékezik, hogy átadja azt a kis tudományt, és valaki állandóan mozdulaton szállja, csak a hülyeségeket csinálja, hogy avval mi csináljon.

[00:44:17]Tehát voltam én úgy fogalmulatlan szájjal már most mozgat hát messziről egy szemüveges tanárnok mozdulatlan száj.

[00:44:31]De így azért lehet beszélni.

[00:44:31]Meg a lényege az az, hogy rejtve, hogy pimaszó állandóan sok éven át kellett megtanuljam, hogy mindig nem lehet.

[00:44:45]Kaptál én töket rendesen?

[00:44:47]Jaj, persze.

[00:44:47]Hát aztán otthon megtámogatott édesapám jobbról is, balról is, hogy értsem meg.

[00:44:55]Meg megvert.

[00:44:57]Nem vert meg, de megtámogatott.

[00:44:59]balról s jobbról haver és azt nem kaptam, de ilyen emlékeztető.

[00:45:08]És erre te?

[00:45:10]Hát erre megpróbáltam mértéket tartani, de a vérem, amiről most éppen beszélünk, nem engedte.

[00:45:22]Felüti a habot, és akkor kezded előről.

[00:45:26]Igen.

[00:45:34]Nem azon gondolkozom, hogy hogy nem nagyon vannak követőid, ugye?

[00:45:37]Tehát, hogy te tulajdonképpen próbáltad ezt úgy tudom, hogy tanítottál, tehát tudom, hogy táborokban is voltál tanítottál, meg talán Torontóba is tanítottál az ottani egyetemen, de hogy nem lehet azt mondani, hogy most van még 10 olyan ember, aki ezt csinálja méte.

[00:46:01]Nagyon sokan mondanak, hála Isten mesét.

[00:46:04]Talán ebbe a nagyot mondó mesében ilyen fanatikusan még nem állt vele senki, és nem nyitotta ki talán ennyire a kaput minden irányba a sok mesemondó, de fiatalok okosak előttük az élet.

[00:46:27]De vannak tanítványai, [torokköszörülés] vagy ez másra is ragadjon, ahogy rád.

[00:46:32]Aztán vagy ragad, vagy nem.

[00:46:32]Hát nincsenek, de mesemondással nagyon sokan a hagyományok, nagyon sok egyesület van hagyományok házában, szerteszéjel magyar nyelvterületen, felvidéken, Varga Norbiék, délvidéken egy bizonyos raffai Juditnak a szellemi öröksége ágazik, bogazik.

[00:46:53]Rengetegen mondanak mesét.

[00:46:59]Első, hogy sokan mondjanak mesét, aztán majd jön a csuda.

[00:47:02]Kiüti majd valaki, aztán még a fej, aztán az 100-szor jobb lesz, és még nagyobb területet foglal majd el.

[00:47:13]És ez mesondás és a humor, mert az nem mindig függön.

[00:47:19]Tehát a mesében nem mindig van a mesemondóknál humor.

[00:47:21]Nálad meg valahogy az mindig van.

[00:47:24]Hát tehát ha azt akarom mondani, akkor mondhatom azt is, hogy te tulajdonképpen hát modern, szóval standupos is.

[00:47:35]Hát ettől féltem.

[00:47:38]Persze a a humor nagyon nagy lehetőség.

[00:47:43]Ezt már az elődök is tudták.

[00:47:43]8.

[00:47:47]században például japán szerzetesek, miközben ott gubbasztottak a szikla lyukakon, tűnődtek, [torokköszörülés] hogy hogy lehetne szent szövegeket eljuttatni a néphez, mert azért az mégis tarthatatlan, hogy embervító gondolatokat csak gazdag [horkantás] művelt, előkelő emberek fogyasztanak mit kéne csinálni, hogy ott ahhoz az emberhez is, aki éppen a rizföldön hajlong, milyen job tartjuk vissza ezeket a bölcs emberjavító szövegeket, és rájötte a humorral, és létrehozták a Rakugo nevű meseműfajt.

[00:48:39]Égből hullott szavak.

[00:48:42]Megvannak a szabályai.

[00:48:42]12.

[00:48:42]században már egy Usui Monogatari nevű kódexbe összefoglalják a tapasztalata 8.

[00:48:54]századtól 12-ig, és ez egy máig élő hagyomány.

[00:49:00]Shakespeare, ha rájön, hogy emberjavító igazságot sok esetben csak udvari bolondájára érdemes adni.

[00:49:10]Hát ha nagyon komolyan veszed, elunják az emberek.

[00:49:13]É, már megint valaki okosabb és jobbé nálam.

[00:49:16]Menjünk haza.

[00:49:20]De a tréfás máz, ami az igazságon ott van, a legszebb csomagoló anyag.

[00:49:27]Olyan, mint karácsonykor, mikor az asszonyok a legszebb csomagoló papírt veszik elő, és odateszik.

[00:49:36]Az igen, azt haza lehet vinni, aztán otthon lehet zakogni rajta.

[00:49:42]De ez a bizonyos humor, hát na erre is ugye szerintem azért legalább fele részben születni kell, másik részben lehet azt tanulni.

[00:49:54]Mindent lehet [torokköszörülés] tanulni, mindent.

[00:49:56]Azt is meglehet, csak olyan környezetbe kell elmenni, ahol humorral kelnek, és avval feküdnek.

[00:50:04]Te sokat foglalkoztál egyébként Shakespeare bolondjaival, tehát az külön külön külön érdekel téged.

[00:50:10]A az is, amit hát ugye régóta tudjuk, hogy hogy a legtragikusabb ugye a Magbetben egy kapus a legnagyobb gyilkosság előtt megröhögteti az embereket, hogy meglegyen ez a érzelmi amplitúdó.

[00:50:29]Hát ez is, hogy hogy aki állandóan színpadban gondolkozott, mint Shakeszpefér, Petőfi azt mondta, hogy a teremtett világ másik fele, a teremtés másik fele Shakespeare.

[00:50:40]Jó Isten megteremti az egyiket és a másikat jön Shakespeare, hogy aki örökké ott él, és a gondolatait nagyon át szeretné adni az embereknek, az arról valamit tud.

[00:50:58]És ugye ő jön rá, hogy a közönségnek nem lehet a nyomorúságot, a fájdalmat fokozni.

[00:51:09]Egy bizonyos idő után teknő, páncélnő a közönségen, és már azt mondja, á ez nem én vagyok.

[00:51:22]Ez biztos, hogy nem én vagyok.

[00:51:25]Na de hát ez akkor elveszett a fejsze, mert a a dráma akkor ér valamit, ha megdöfi az embert, ha úgy érzi, hogy hogy ő már onnan elmozdulni nem tud, a pupillája kitágó, a szíve szaporán ver, és találkozik önmagával.

[00:51:46]Hát az az nem hétköznapi élmény, az ember szerz, te tényleg én vagyok.

[00:51:51]És [torokköszörülés][köhögés] rájön, hogy ezt a bizonyos pajzsot, amit a közönség maga elé tart, ezt humorral lehet sarokba dobatni vele, mert mikor elkezd kacagni, védtelenné válik a közönség, és akkor lehet a katarlissal megdöfni.

[00:52:09]A másik nagy taktikája az meg, hogy olyan helyen kell megszúrnia a hőst, hogy mondjuk legalább nyolc percig haldokoljon, mert kilenc perc unalmas, a haldoklásból is sok.

[00:52:25]Öt perc alatt nem lehet elmondani a legnagyobb gondolatokat, de a haldokló emberre a restfigyelmű emberiség fölkapja a fejét.

[00:52:38]Szegény, hogy fájhat neki?

[00:52:41]és a azalatt, amit mond, odafigyelnek.

[00:52:44]Ez az emberiség egyik legősebb gondolata.

[00:52:48]Nagy pillanatokban áldozatot hozni.

[00:52:51]Régen még embert is áldoztak, állatot is.

[00:52:54]Az áldozat az olyan, hogy azt megjegyzik.

[00:53:00]Úgyhogy az egyik tetten érhető taktika a humor, amibe mindent be lehet csomagolni.

[00:53:07]Ó, bár bolond lehetnék, mondja Zsák.

[00:53:13]Séféné becsvágyom a tarkakabát.

[00:53:18]Más semmit sem akarok.

[00:53:18]Föltéve, hogy kigyomlász az agyadból minden gizgasz hitet, amely szerint bölcs volnék.

[00:53:27]És mi kell még vele?

[00:53:27]Szabadság.

[00:53:27]A szél nagy szabadalma.

[00:53:30]Bárkinek arcába fújni.

[00:53:35]Így tesz a bolond is.

[00:53:35]És az nevessen legjobban, akit legjobban ferdítek.

[00:53:42]hogy miért, mint a főutca.

[00:53:44][torokköszörülés] Egyenes a válasz.

[00:53:45]Akit megsuhint a bolond esze, bolondul teszi bárhogy fáj a csípés, ha nem játssza meg, hogy semmit sem érez.

[00:53:58]Öltöztess bohócnak, s engedj beszélnem, ahogy akarok.

[00:54:01]Kipucolom én gonosz világ.

[00:54:06]Kipucolom én a világ ronda testét, csak szedje gyógyszerem türelmesen.

[00:54:15]Hát ez magas Shakespe nagy dolognak szalad neki kipucolni a világnak a fekélyes testét humorral megfújni a szellem, mikor megfújja az embert, és érzed, hogy ez most téged talált el.

[00:54:38]Óriási lehetőség.

[00:54:38]Én ezt készen kaptam Hazugpistától és a tréfamestereimtől.

[00:54:48]Meg talán ott volt bennem valami örökség is, szülői, mit tudom én, a vérbe, és felnőttként találkoztam ezzel, hogy ilyen létezik.

[00:55:01]Addig csak itt volt bennem.

[00:55:04]Ezt a lepkét nem szúrtam át gombostűvel.

[00:55:07]Most már megvan.

[00:55:11]Most már tudom, hogy ebbe sodort bele az élet.

[00:55:13]Shapeóta el [torokköszörülés] van kapva a pillangó.

[00:55:21]Köszönöm, hogy jöttél.

[00:55:23]Én köszönöm, hogy itt lehettem.

[00:55:26]Önöknek pedig köszönöm, ha néztek minket.

[00:55:28]Berec András volt a Boltakafé vendége.

[00:55:32]Viszontlátásra!

[00:55:38][zene] [zene]