KlikkTV 55:14

Malek Andrea őszintén a Szomszédokról, anyaságról, és az Erkel Színházról

interjúszínészetzenehitoktatásközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Ellenzéki
Malek Andrea őszintén a Szomszédokról, anyaságról, és az Erkel Színházról
tl;dr
  • Alacsony önértékelése gyermekkorából és sikertelen párkapcsolataiból ered; csendes gyerek volt, aki úgy érezte, mások jobban rászorulnak a szeretetre.
  • Zenészcsaládba született (apja Malek Miklós, anyja Toldi Mária), de színészi pályára irányították, mert zongorajátékában a színészi átélés dominált.
  • A Szomszédokba epizódistaként került be Kulka János és Horvát Ádám ajánlására; a karakterét nem rá írták, de működött a párosítás.
  • Bécsben töltött két évtizedet férje jogi problémái miatt; a nyelvi nehézségek és a szakmai csalódások ellenére főszerepeket játszott, és Korényi Béla bárjában mélyült el művészileg.
  • Felnőttként, egy barátja hatására tért meg és merítkezett be egy baptista gyülekezetben; hitét nem vallásosságként, hanem Istennel való személyes kapcsolatként definiálja.
  • Megtérése után leszokott a káromkodásról és a folytonos dühről; a változást nem ő akarta, hanem „más lett az edény”, ami a művészetét is átformálta.
  • A Rebecca musicalben Mrs. Danvers szerepét játssza; a darabot csak akkor vállalta el, mert Béres Attila rendezőben bízott, és a produkció meghaladta a „fél-félsikerek” szintjét.
  • Tanít a Pesti Broadway Stúdióban és a Madách Művészeti Szakgimnáziumban; a tanítást az anyasághoz hasonló szolgálatnak tekinti, ahol a teljes személyiséget kell kibontani.
  • Az Egri Színház zenei főmunkatársa lett Szarvas József felkérésére; a fiatal vezetésben és a szakmai megújulásban lát fantáziát.
  • Unokája, Ádám egyéves, lánya, Léna hegedül; édesapja 81 éves jubileumi koncertjén anya és lánya először lépnek fel együtt.

„Szeretném, hogy ez most már ne legyen hiábavalóság [...] odaadhassam a tudásomat annak szolgálatában, meg a szeretetemet, aki megbecsüli.” – Malek Andrea

Részletes összefoglaló megjelenítése

Bevezetés és az önértékelés gyökerei

Malek Andrea a beszélgetés elején egy korábbi, meghökkentő nyilatkozatával kapcsolatban kap kérdést: azt mondta, Isten adta neki azt a hitet, hogy talán őt is lehet szeretni. A műsorvezető ezt azért találja furcsának, mert egy országosan ismert, közkedvelt művészről van szó. Andrea szerint ennek gyökere a gyermekkorában keresendő – csendes gyerek volt, akiről nem sokat lehetett tudni. Úgy érezte, másoknak nagyobb szüksége van a szeretetre, mint neki.

„Hát ez egy, nem tudom, talán a gyerekkoromból fakad, vagy az ilyen a természetem, hogy valahogy arra gondoltam talán, hogy a másokat sokkal nagyobb, sokkal jobban megtépáz az élet, hogy azoknak van jobban szüksége arra.” *

Később, felnőttként a párkapcsolatai is hozzájárultak ehhez az érzéshez – a férfiakkal való kapcsolatai rendre rosszul végződtek. Elismeri, hogy ebben neki is szerepe volt, ahogy a partnerválasztásban is, de összességében úgy érzi, ezek a csalódások is erősítették benne azt a meggyőződést, hogy őt nehéz szeretni.

Családi háttér, gyermekkor

Andrea zenei családba született: édesapja Malek Miklós zeneszerző, édesanyja Toldi Mária énekesnő, később énektanár. Keresztanyja Tatár Eszter, aki rendezőasszisztensként dolgozott a Nemzeti Színházban. Látszólag tehát „belenőtt a tutiba”, mégis visszahúzódó, csendes gyermek volt.

„Egy csöndes gyerek voltam én szerintem. Nem sokat lehetett tudni róla.” *

Klasszikus zongora szakon végzett a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában (ma konzervatórium). Zongoratanára, Krause Marika néni javasolta az édesanyjának, hogy inkább színészi pályára tereljék a lányt – nem azért, mert tehetségtelen lett volna zongoristaként, hanem mert a darabokat olyan átéléssel játszotta, ami színészi alkatra utalt.

Érdekesség, hogy Andrea soha nem gondolta, hogy énekelhetné apja dalait, édesanyját sem látta soha énekelni – ez a fajta művészi út egyszerűen nem volt jelen a családban mint magától értetődő lehetőség. Végül jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, ahová édesanyja és keresztanyja készítette fel. Ugyanakkor biztonsági tartalékként a Tanárképző Főiskolára is felvételizett, ahová maximális pontszámmal vették fel.

A Szomszédok és a kezdeti sorozatszereplés

A Színművészeti Főiskolán a Chicago című vizsgaelőadásban játszotta Roxie Hart szerepét. Ezt az előadást nézte meg Kulka János és Horvát Ádám, és ennek nyomán hívták be a Szomszédok című sorozatba. Andrea elmondása szerint epizódistaként kezdte – nem volt azonnal állandó szereplő, és a karakterét sem kifejezetten rá írták. Egyszerűen kipróbálták, és működött.

„Én egy epizódista voltam, tehát hogy nem voltam állandó szereplője.” *

Kulka Jánossal nagyon jól harmonizáltak, rengeteget nevettek a forgatásokon – olyannyira, hogy többször újra kellett sminkelni őket. Andrea egy emlékezetes jelenetet is felidéz: egy sárga műanyag vödörben imitálták a gyomormosás eredményét, miközben egy amatőr statiszta feküdt a földön, aki nagyon komolyan próbálta alakítani a rosszullétet. Andrea és Kulka annyira nevettek, hogy le kellett állítani a forgatást.

A nevetés és a sírás határán

Andrea saját bevallása szerint rendkívül érzelmes alkat, akinél a nevetés és a sírás könnyen összemosódik:

„Hát nekem így van ez az egész cucc összerakva.” *

A nevetést óriási gyógyító erőnek tartja. Ez az érzelmi intenzitás később a Rebecca musical kapcsán is előkerül: amikor megnézte a darabot a második szereposztással, végigbőgte az előadást, ami musical esetében igencsak ritka.

A Rebecca – Mrs. Danvers szerepe

Andrea nagyon szkeptikus volt a visszatéréssel kapcsolatban a musical színpadra. Kijelentette, hogy csak akkor vállal ilyen szerepet, ha az igazán értékes, mert elege volt a „fél-félsikerekből” – azokból a produkciókból, ahol a darab nem elég jó, és a színészek próbálják „jobbá tenni vagy eladni”.

A Rebecca című musicalben Mrs. Danvers szerepét játssza az Erkel Színházban. A karakter egy házvezetőnő, aki gyászolja a ház korábbi úrnőjét, és ellenséges az új asszonnyal. Andrea szerint a darab azt sugallja, hogy Mrs. Danvers és az előző úrnő között több is lehetett, mint munkaadó-alkalmazott viszony:

„Igen. És hát nem fogadja el ugye a ház új úrnőjét, és hát egy ilyen nagyon undok vele, és nagyon-nagyon kibírhatatlannak tűnik.” *

A rendező, Béres Attila már hetedszer állította színpadra ezt a darabot, így rendkívül jól ismeri. Rugalmas volt Andreával, hagyta, hogy kipróbálja a saját elképzeléseit. Andrea kiemeli, hogy Béres Attila rengeteg időt spórolt meg neki azzal, hogy kívülről pontosan látta, mi működik és mi nem.

A produkció látványvilága – a LED-falakon megjelenő tenger, szél, házak, madarak – csak az utolsó napokban került a helyére, így a próbák során Andrea nem láthatta a teljes összhatást. Amikor kívülről megnézte a kész előadást, minden, amit Béres Attila a próbákon mondott, még erősebben hatott, ezért bőgte végig.

A „megjavulás” – káromkodás, harag és a megtérés

Andrea egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, hogy gondolkodási időt kért a szerep elvállalására, mert nem tudta, „megjavult emberként” el tud-e játszani egy ilyen gonosz karaktert. A műsorvezető rákérdez, mit jelent ez a „megjavulás”.

A válasz nagyon személyes: Andrea részletesen beszámol a megtérésének folyamatáról. Elmondja, hogy korábban sokat káromkodott, és ezt kifejezetten élvezte:

„De nem kell káromkodni. Sokan mondták egyébként, hogy ez nem mi kellett az, hogy te káromkodj? Hát, hogy felhúzzam az agyamat.” *

Egy másik emlékezetes példát is hoz: egy butikban gratulált a tulajdonosnak, hogy milyen szép fia van, mire kiderült, hogy a fiatalember nem a fia. Andrea annyira zavarba jött, hogy tett egy kört a boltban.

A megtérését egy barátság nyomán élte meg – Jáger Bandi, akivel később a „Malekandi szólistick” formációban is együtt dolgozott, beszélt neki hitről. Andrea mindig is hitt Istenben, de nem volt vallásos – sokáig kereste, hol találhatná meg a vallásos közösséget. Végül felnőttként egy kis baptista gyülekezetben, a Bárkában tért meg és merítkezett be.

„Ez nem a hitgyülekezete meg bármelyik másik találta ki. Ez egy ősi rituálé, ez egy csodálatos, szép megtisztító.” *

Részletesen leírja a folyamatot: amikor evangelizáció során kihívják az embereket, imádkoznak értük, és ez a kézrátétel egy ősi rituálé, amit nem szabad félvállról venni. A megtérés után elkezdődik egy hosszú, egész életen át tartó folyamat – az ember rendbe hozza az életét, bocsánatot kér, megbocsát másoknak, leszokik rossz szokásairól. Andrea a saját példáján a káromkodást és a folytonos dühöt emelte ki:

„Nekem a káromkodásról meg arról, hogy mérges voltam folyton, hogy állandóan dühöngtem, hogy egy ilyen méregzsák, egy ilyen frusztrált, tehát hogy a sok megoldatlan vagy bántásból, amit én bántottam, visszabántottak.” *

Hangsúlyozza: ez nem vallásosság, hanem istenhit. A vallás az egy másik dolog – a hagyományok, a színek, a tradíciók –, míg az istenhit az Istennel és Jézussal való személyes kapcsolat.

Arra a kérdésre, hogy ez megváltoztatta-e a játékát vagy az éneklését, Andrea azt feleli: nem azért énekel másképp, mert ő akar, hanem mert más lett az „edény”. Úgy fogalmaz, olyan, mint akibe vizet öntenek – ha jól csinálja, tovább tudja adni másoknak.

Párkapcsolatok és az egyedüllét

A műsorvezető megjegyzi, hogy Andreát végtelenül szerelmes típusnak gondolja, mire Andrea közli: az utóbbi másfél évben egyáltalán nincs párkapcsolata, és kifejezetten élvezi ezt az állapotot. Nem a „szingli önmegvalósítás” jegyében, hanem mert felelősen tudja élni az életét.

„Most olyan jó függetlennek érzed magad. Igen, de nem ilyen szingli izé önmegvalósító. Hanem hogy felelősen tudom csinálni az életemet.” *

Amíg a gyerekek felnövekvőben voltak, az ő életük mindig megelőzte az övét. Most, hogy a legkisebb, Léna 16 éves lesz, Andrea úgy érzi, „befejeződtek ezek a dolgok”, és végre visszatérhet oda, ahol abbahagyta. Ez eleinte rémisztő és fájdalmas volt, de mára klassz lett, mert odarakhatja azt a tudást, amit 40 év alatt felhalmozott.

A bécsi emigráció és a német nyelv

Andrea férje, Princz Gábor perbe keveredett Magyarországon, és tanácsosabb volt elhagyni az országot. Andrea vele tartott Bécsbe – nem kényszerből, hanem önként. Soha nem fájt neki, hogy otthagyta a magyarországi karriert, mert nem a hírnév motiválta:

„Hát ez nem volt nekem különösebb probléma. Azért, mert én soha nem híres akartam lenni, meg soha nem akartam senkinek megmutatni, hogy na figyelj majd én, mert nem úgy nőttem föl.” *

A legnagyobb nehézséget a német nyelv jelentette. Olvasni tudott, mert a konzervatóriumban az Ugrin Gábor kórusában németül énekelték a baccalaureusokat és oratóriumokat, de nem értette a szöveget. Amikor az első meghallgatáson – a Jekyll és Hyde musicalben – angolul kezdett beszélni, megkérték, hogy énekeljen németül is. Végül az utolsó körben azért esett ki, mert nem tudott elég jól németül.

Egy másik bécsi produkció, a Raimund Theaterben bemutatott Wake Up musical kapcsán is hasonló csalódás érte: egy magyar menedzserasszony, aki az ő nevét „lejjebb húzta”, a saját védencét tette az első szereposztásba, Andrea pedig a második szereposztást kapta. Ezt nem vállalta el, mert nem akart „örökre megöregedni az ansamblében” – a második szereposztás Ausztriában azt jelenti, hogy havonta háromszor játszik az ember, a többi időben a kórusban van, ami sem anyagilag, sem művészileg nem összehasonlítható.

Az első igazi főszerepét a Camelot című musicalben kapta, ahol Guenevere-t játszotta – egy németországi nyári produkcióban.

„Ott volt az első tapsrendem németül, azért az és nem egy pamflett az egész, hanem egy komoly rendes darab.” *

Érdekes fordulat, hogy éppen a német szövegekkel való kínlódás tanította meg magyarul is rendesen beszélni. Andrea bevallja, hogy korábban „borzalmasan hadart” a színpadon – még az Elveszett paradicsomban is szóltak neki ezért. Ma már képes visszafogni a beszédtempóját, és a Rebecca kapcsán a kritikusok is megdicsérték, hogy milyen szépen, érthetően beszél.

A Broadway Piano Bár és Korényi Béla

Bécsben meghatározó élmény volt számára Korényi Béla Broadway Piano Bárja a belvárosban, az első kerületben. Korényi Béla egy régi vágású bárzongorista volt, aki az összes magyar dalt ismerte, és maga is komponált. A bár családias, művészi környezetben működött – a felesége, Márti állt a pultnál, és olyan művészek jártak oda, mint a legnagyobb hegedűsök, sőt még Leonard Bernstein is.

Andrea itt kezdett fellépni, és Korényi Béla külön dalokat is írt neki. Ez a kapcsolat alapjaiban változtatta meg a színpadi jelenlétét:

„Hát az, hogy mélyebbé vált és komolyabbá vált. Tehát az egész hozzáállásom nem a tünci-bünci kis csaj, amit sokan itt itthon elvártak tőled.” *

Ez az átalakulás elengedhetetlen volt ahhoz, hogy később komoly női szerepeket, asszonyszerepeket is hitelesen tudjon alakítani.

A hazatérés

Andrea körülbelül húsz évet töltött Bécsben. A hazatérését két tényező motiválta. Egyrészt egyre többet dolgozott Magyarországon, és a rendszeres ingázás kezdett életveszélyessé válni – az autópályán egyre gyakoribbak voltak a balesetek, és ha 11-re megbeszélt egy próbát, akkor 7-kor el kellett indulnia, és még így is bizonytalan volt, hogy odaér-e.

A másik, erősebb ok a legkisebb lánya, Léna iskolakezdése volt. Andrea reggel elvitte az iskolába, elment Pestre dolgozni, éjszaka ért haza, és a kislány a barátok segítségével tanulta meg a leckét.

„Barátokkal megtanulta a leckét, akiknek nagyon hálás vagyok a mai napig is, de hát ez így nem megy.” *

Emellett egyre komolyabban foglalkoztatta a Malekandi szólistick formáció, amelyben Jáger Bandival népdalok áthangszerelésével kísérleteztek, és ezt olyan értékesnek érezte, hogy adni akart neki egy esélyt.

A tanítás – a gyerekek szolgálata

Andrea soha nem tanult tanítani, a metodikát sem ismerte, mégis kialakította a saját módszerét. Két helyen is tanít: a Pesti Broadway Stúdióban (ahol korábban az édesanyja is tanított) és a Madách Művészeti Szakgimnáziumban. Ez utóbbi az első alkalmazotti állása az életében – „frankó be vagyok jelentve, félállásban” –, amit nagy mosollyal nyugtáz.

A Pesti Broadway Stúdióban most végzett az első hároméves osztálya, hat lánnyal, akik színész egy minősítést kaptak. A vizsgabizottság el volt ragadtatva, ami Andrea szerint nem jellemző – a bizottság általában azért van ott, hogy kritizáljon. A lányok már maguktól úgy dolgoztak, ahogy Andrea tanította őket.

„Gyakorlatilag a vizsgáról már alig kellett nekik valamit mondani, mert ők csinálták maguktól azt, ahogy én szoktam, ahogy én gondolkodom.” *

Andrea párhuzamot von a tanítás és az anyaság között: mindkettő szolgálat. A tanításban az egész személyiséget kell kezelni, hogy előjöjjön, aki az illető valójában – hogy a verset ne egy „nyuszi” mondja, hanem ő maga, és ne gyerekhangon énekeljen, hanem a saját hangján.

Az Egri Színház

Szarvas József hívta fel telefonon tavaly decemberben, amikor Andrea a havas esőben ült az autóban. Megkérdezte, jönne-e vele Egerbe, és Andrea azonnal igent mondott – anélkül, hogy kérdezte volna, mire.

„Mert én nagyon szeretem... jössz-e vele Egerbe, és nem is kérdeztem, hogy mire, de azt mondtam, hogy jövök.” *

Ez kontrasztban áll a Rebecca szerep kapcsán tanúsított óvatosságával – itt pusztán a személyes bizalom alapján döntött. Szarvas József azt kérte, legyen ő a zene. A pozícióját végül „zenei főmunkatárs”-ként fogalmazták meg.

Andrea kiemeli, hogy az ország legfiatalabb színészvezetése dolgozik most Egerben – a művészeti vezető, Szabó Csaba László mindössze 34 éves. Elismeri, hogy voltak feszültségek a társulat átalakulása körül, de ő pozitívan látja a helyzetet:

„Én ezt a hangnemet azért ezt így nyilván te ezt megengeded magadnak, én meg nem, mert én meg onnan nézem a dolgot, és nekem nagyon jó benyomásom van.” *

Szerinte a konfliktusok elsimultak, amint elkezdtek „mutatni valamit” – a szakmaiság és a felelősség jegyében, nem öncélúan. Rendszeresen jár Egerbe, és október 1-jén, a zenei világnapon édesapjával, Malek Miklóssal lép fel, külsős produkcióként.

A Malek Miklós koncert és a családi zenélés

Andrea három gyermekéről is beszél:
- Gábor, a legidősebb, hajómérnök, aki most fog Bécsbe költözni egy új állás miatt; dobol.
- Péter közgazdász, de fúvószenekarban trombitál.
- Léna, a legkisebb, klasszikus hegedű szakon tanul a Kolombusz utcai konzervatóriumban.

Az édesapa, Malek Miklós 81 éves, és most szervezik a jubileumi koncertjét, amit Boldizsár László segített megszervezni. Ezen a koncerten Andrea énekelni fog, és Léna hegedülni fog – ez lesz az első alkalom, hogy anya és lánya együtt lépnek fel.

Andrea és édesapja egyébként egy közös műsort is visznek, Amirás Árpád csellistával kiegészülve, amelyben Malek Miklós saját szerzeményeit adják elő, és a papa mesél a dalok születésének körülményeiről.

Unoka

Andrea büszkén mesél egyéves unokájáról, Ádámról. Gábor fiának a kisfia nagyon okos, vicces, és bár még nem beszél, a szemeivel mindent elmond. Andrea szerint ugyanolyan, mint a szülei – az apukájával, Gáborral is remekül megértette magát gesztusokból és arckifejezésekből.

Amit magából megőrizne, és ami még előtte áll

Andrea a beszélgetés végén összegzi, min dolgozik éppen lelkileg: szeretné lezárni az elmúlt nyolc év fájdalmait. A „Malekandi szólistick” formációnak vége – amit megcsináltak, az kikerült az éterbe, és azt kell hallgatni. Keservesen éli meg, hogy ez a korszak lezárult, de közben új korszak kezdődik, amit szeretne úgy élni, hogy ne legyen hiábavaló.

„hogy ez most már ne legyen hiábavalóság, és ne legyen hazugság, és ne legyen tehát, hogy így másként közlekedhessek nyugodtan, mint egy edény, és odaadhassam a tudásomat annak szolgálatában, meg a szeretetemet, aki megbecsüli.” *

Arra a kérdésre, mit szeretne kihozni magából, nem ad egyszerű választ – látszik rajta, hogy rengeteg gondolat kavarog benne. Egy biztos: hisz abban, hogy az életében a korszakok véget érnek, sok vérrel és szeretettel, és hogy nem ő dönt arról, mi mikor és hogyan alakul – ezt egy „fölsőbb hatalom” irányítja.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Amirás Árpád” – a beszédben csellistaként említik, feltehetően Ambrus Árpád vagy hasonló név, de az átiratban így szerepel.
  • „a Kraze Marika néni zongoratanárom” – feltehetően Krause Marika, az átirat „Kraze” formában hozza.
  • „az ugrin Gábor kórusában” – valószínűleg Ugrin Gábor karnagy, az átirat pontosan így tartalmazza.
  • „a az a az a ezek a musicalek például, amit a ez a ember írt, aki most nem jutt eszembe a neve” – Frank Wildhornra utalhat (Jekyll és Hyde), de az átiratban nem hangzik el a név.
  • „Wakeup” musical a Raimund Theaterben – a pontos cím bizonytalan, az átiratban így szerepel.
  • A „Malekandi szólistick” formáció neve pontatlan – feltehetően tudatos szójáték, az átirat így tartalmazza.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Üdvözlöm önöket.

[00:00:00]Malek Andrea Bóta kafé vendégeát.

[00:00:03]Mindannyian ismerik.

[00:00:03]Ugye énekel színész.

[00:00:06]Most frissen az erkár színházba eljátszik egy gonoszat, akiről mindig bebizonyítja.

[00:00:12]Ah, nem is annyira gonosz.

[00:00:16]És időnként nyilatkozik furcsákat.

[00:00:19]Például nekem, ami olyan furi volt tőled, hogy azt mondtad, ugye azt lehet tudni, hogy valamikor te megtértél.

[00:00:27]Igen, hogy Isten neked azt adta, hogy elhiszed, hogy talán téged is lehet szeretni.

[00:00:36]Na most itt van egy nő, aki országosan ismert.

[00:00:40]Szerintem rengetegen szeretik.

[00:00:42]Miért mondasz te ilyeneket?

[00:00:46]Miért gondolod, hogy téged nem lehetett, hogy ahhoz kellett Isten?

[00:00:50]Hát ez egy, nem tudom, talán a gyerekkoromból fakad, vagy az ilyen a természetem, hogy valahogy arra gondoltam talán, hogy hogy a másokat sokkal nagyobb sokkal jobban megtépáz az élet, hogy azoknak van jobban szüksége arra, akik akiknek így lát ott van Malek Miklós papa 80 éves múlt ugye zenész, muzikus, zeneszerző satöbbi.

[00:01:16]mama Tordi Mária énekesnő, aki aztán átment énektanárba, akiről mondod, hogy te hát ott ott gyakoroltad a zongorát, miközben ő meg ő meg ugye hát tanított, és akkor tehát hát látszólag te belenőttél a tutiba, belenőttél a művészetbe, volt valami keresztmama, aki miatt tatár tartár Eszter ugye ő rendező, assziszter rendező nem ott laktál nemzetiben, tehát Itt látszol téged imádtak már gyerekkorodban.

[00:01:51]Egy csöndes gyerek voltam én szerintem.

[00:01:53]Nem sokat lehetett tudni róla.

[00:01:55]Ezt nehéz ezt nehéz.

[00:01:56]Ezt nehéz.

[00:01:56]Aztán ez megváltozott.

[00:01:56]Igen.

[00:01:58]Hát szóval nem tudom, hogy ez miért volt, de mégis tehát ez tényszerű, hogy ezt úgy éreztem, hogy hogy engem nehéz szeretni, mert konfliktusok voltak aztán később a az életemben a a férfiakkal.

[00:02:12]Tehát, hogy de igazából a szakmában annyira nem volt semmilyen iná Te műveltél velük dolgokat, vagy ők műveltek veled ezt azt vagy ezt Biztos, hogy én is biztos, hogy én is.

[00:02:25]Illetve hát az, hogy kit választ az ember, vagy ki az ez egy ez egy titok, vagy hogy egy rejtély, tehát hogy ezért aztán nyilván kettő múlik mindig, de valahogy rosszul végződtek ezek a dolgok ilyen szempontból, tehát párkapcsolati szempontból.

[00:02:40]Ö hát, hogy az, hogy van három csodálatos gyerekem, azért az meg egy unoka, akit már mutogattál is itt felvétel előtt.

[00:02:48]Igen.

[00:02:49]Egy éves az unokám.

[00:02:51]Egy és az egy őrület.

[00:02:51]Ádámnak hívják.

[00:02:53]Aha.

[00:02:54]Okos meg vicces, nagyon vicces gyerek.

[00:02:56]Az mit?

[00:02:57]Hát, hogy érti a még nem beszél, de mindent ért állatira.

[00:03:00]ö finoman ö finom szövésű gyerek, és hát olyan, mint a szülei, és olyan jó velük nagyon, mert mert a a szemeivel tud beszélni, ugyanúgy, mint a szülei, tehát hogy ilyen ugyan az apukája is ilyen volt a Gábor, első szülő Körköm, akivel akivel vidáman megértettem magam anélkül, hogy beszélt volna, meg hogy én is, tehát hogy csak így gesztusokból meg arckifejezés Ő úgyhogy úgy úgy hasonlít a gyerek is nagyon másik gyerek.

[00:03:39]Mindegyik valamilyen módon foglalkozik zenével.

[00:03:42]Azt olvastam nincs mese.

[00:03:45]Igen.

[00:03:45]Igen.

[00:03:45]Habár a két nagyfiamnak nem ez a szakmája.

[00:03:49]A nagy fiam, a Gábor az hát hajómérnök lett, de közben most fejezte be a tanítást egyetemen.

[00:03:55]Megy megy egy másik, lesz egy másik szakmája vagy másik munkahelye Bécsben, még följebb, ugye újra a hajókkal fog foglalkozni, de ő dobol.

[00:04:04]A Péter fiam, ő pedig közgazda, de egyébként meg fúvózenekarban abszolút nagy bizalmi ember, trombitá.

[00:04:14]És a kislányunk pedig hegedűs, a klasszikus hegedű szakon van a Kolombusz utcai konziva.

[00:04:23]István és volt olyan már, hogy Hegedvű te meg énekeltél hozzá?

[00:04:30]Hát még nem, de majd most valahogy lesz, mert ez édesapámnak a jubileumi koncertjén már ő 81, csak most jött össze ez a koncert.

[00:04:38][nevetés] Miért csak most jött össze?

[00:04:40]Hát annak úgy ha nem is a napra pontosan, de azért az úgy olyan annak tájékán úgy szokott.

[00:04:48]Igen, de ez hát ez egy komoly szervezés egy nagy koncertet összehozni.

[00:04:50]Pláne tán te szervezted?

[00:04:54]Nem, nem, nem, nem.

[00:04:54]A László Boldizsár segített [nevetés] mint a Így van.

[00:04:59]Ak, mint régi barát.

[00:05:02]És akkor ezt most hát, hogy ott fog majd a lencsi hegedülni.

[00:05:08]Na de és énekelsz?

[00:05:09]És én is énekelek.

[00:05:09]Ja, de mindfét énekelsz a papáttól, gondolom.

[00:05:14]Igen, ez is olyan dolog, hogy hogy van egy közös műsorunk, amiben az ős szerzeményei hangzanak el, amiket aztán különböző előadók énekeltek különböző korokban, és és aztán kit gondoltunk egyet, hogy legyen egy ilyen műsor, és az Amirás Árpád szokott csellózni, tehát hogy így hárman szoktuk vinni ezt a műsort.

[00:05:41]a és a papa mesél a daloknak a születésének a körülményeiről.

[00:05:45]És igazából ez az alapja ennek is, tehát hogy hogy ez is az egyik alapja ennek a nagy koncertnek.

[00:05:52]Csak kamarazenekar lesz.

[00:05:55]Nem tudom a részleteket, de majd őt hívjad és akkor majd ő elmondja, mert nagyon szép lesz és nagyon nagyon méltó.

[00:06:03]De figyelj, nálad ez azt jelenti, hogy fölsemült valami más pálya.

[00:06:05]Hát ugye zongorázni tanultál, tehát lehetett volna ugye a papádek, hogy zongorázik, lehetett volna az az út is.

[00:06:14]Nem, de mondjuk az nyilván nem, hogy akkor gyermekgyógyász lesz-e vagy valami.

[00:06:21]Nem, hát az abba úgy nem lehet beleugrani, de mondjuk apukám trompitásként remekül zongorázik, és hangszere én meg zongoristaként jól énekelek, úgyhogy végül is én én klasszikus zongoraszakon végeztem a Bartó Béla, akkor még zeneművészeti szakközépiskolán, de talán valahogy jobban állt, tehát hogy a tanárom, a Kraze Marika néni zongoratanárom ajánlat ajánlására ő szólt az anyukám.

[00:06:49]ának, hogy nem akartok ebből a gyerekből inkább színészt, mert mert nem tudom a tanár gondolta, hogy nem akartok a gyerekből inkább szíész, mert hogy miért nem tartad elég tehetségesnek, vagy miért?

[00:07:01]Vagy produkáltad magad ottad valami mással a zongorán kívül?

[00:07:06]Fogalmam sincs.

[00:07:09]Tehát arra nem emlékeztem, hogy produkáltam volna magam, de valószínű akkor valamit látott bennem, hogy vagy talán azért, ahogy a a műveket átdéltem talán, vagy ahogy értelmeztem már úgy, hogy lehet, hogy nem tudom, mármint hogyhogy átírtad?

[00:07:24]Át átéltem, vagy átéltem.

[00:07:28]Aha.

[00:07:28]Aha.

[00:07:28]Hogy talán csak azért, és akkor úgy kerültem a főiskolából.

[00:07:31]És mit mondott a mamád errel, hogy nem akartok a gyerekből inkább szín?

[00:07:35]Hát dehogy nem.

[00:07:35][nevetés] Igen, de de ja.

[00:07:38]Mert én ugye ott voltam, mint egy, hogy mondjam, én hát szüleim, mert láttam, hogy rengeteget dolgoznak, de én arra igazából sose gondoltam, hogy én is énekelhetném ezeket a dalokat.

[00:07:50]Tehát ugye nem kész tudta mamát soha énekelni.

[00:07:56]Nem, de ő se akarta, te se akartad, mert ez olyan furi.

[00:08:00]Ő valahogy nem erőltette, és akkor így ez egy ilyen löketet adott, hogy jó, akkor és akkor felkészített a főiskolára, a felvételére, a színművészetire, és akkor igen.

[00:08:10]És akkor akkor kezdtük keskát meg nem azt meg a keresztanyám.

[00:08:15]Szóval ilyen jó dolog.

[00:08:16]Ja, hogy ezt adtál ezt.

[00:08:16]Igen.

[00:08:16]Igen, de attól én még úgy éreztem magam, hogy nem tudok semmit.

[00:08:22]Tehát, hogy ez nem azt jelenti, hogy hogy én magabiztosan oda tudtam állni, csak azt, hogy hát jó, megpróbálom, de közben én a tanárképző főiskolára is felvételeztem, és oda maximalis pontszámon felvettek.

[00:08:34]Tehát lehetett volna belőlem zongoratanár.

[00:08:39]Aha.

[00:08:40]És az is jó, mert olyan marha jó szolgálni a gyerekeket, annyira kellett szolgálni.

[00:08:45]Igen, hogy végül is végülis ide lukadtam kiint és arra se gondoltam, hogy tanítok, de nem zongorát, nem zongorát, de most például a múlt héten valakinek zongorát is tanítottam, mert leült a zongorához, és elkezdett egy egy újjal így egy ujjal pötyögni a a telefonnyomogató ujjával, és akkor megmutattam, hogy hogy és akkor úgy olyan nosztalgiám volt, hogy hát én gyakorlatilég zongorát is taníthatni.

[00:09:21]De hát nagy ismert lettél, ugye?

[00:09:21]Tehát, hogy azért te nagy almar de színpadon is elég gyorsan főszerepek és hát ugye ott volt a szomszédok, hát akkor aztán az meg de azt állítólag rád írták, nem?

[00:09:34]Tehát, hogy az egy hozzád hasonló.

[00:09:38]Igen.

[00:09:38]Nem tudom pontosan, hogy hogy volt, hogy a hogy a Horvát Ádám és a Kulka János azt biztos, hogy eljöttek engem megnézni.

[00:09:45]Szerintem a Kulka szólt a Horvát Ádámnak a mében, hogy a a Chicago című vizsgaelőadásban, ahol már akkor is Roxi Hartod, ami aztán később a Madács színházban is.

[00:09:58]Igen.

[00:09:58]Igen.

[00:09:58]És akkor onnan választott, ott onnan vittek el.

[00:10:02]De én ezt így el se hittem, hogy egy ilyen sorozatban játszom.

[00:10:06]De ott rögtön megnézték és rögtön mondtak valamit, vagy hívtak próbafelvétel, vagyhogy vagy rögtön fölajánlották a szerepet.

[00:10:16]Én egy epizódista voltam, tehát hogy nem voltam állandó szereplője.

[00:10:18]Tehát ez a cakor annyira nem volt más, hogy azz epizódistával is kapásba országosan meg.

[00:10:28]De hogy igen, de hogy nem nagyidóval néztek azért, hanem azt mondták, hogy jó, próbáljuk meg.

[00:10:31]És hát rögtön hívtak a szerep [torokköszörülés] rögtön, hogy bementek az előadás után és azt mondták, hogy [nevetés] fölhívott a gyártás és akkor hogy ilyenkor ez lenne a feladat és akkor a szöveget hát ugye akkor még talán faxolták, vagy nem is tudom, hogy hogy vagy leadták valahova a azt a pár lapot, ami érem vonatkozott, arra a jelenetre.

[00:10:54]És akkor és tudtad, hogy mi fánterem egy ilyen sorozat, vagy minek nevezzük szappanopera, akármit szappanopem volt már az inkább napi.

[00:11:04]Ez meg csak két heti volt.

[00:11:06][torokköszörülés] Igen, két heti.

[00:11:06]Nem, nem hete.

[00:11:06]Két heti volt.

[00:11:10]Szóval, hogy hát dehogy tudtam.

[00:11:13]Nem tudtam, de szerencsére azért a Kulka nagyon, miután ő egy állati profi volt, és és nagyon jól harmonizáltunk egymással, rengeteget vihogtunk, hát többször újra kellett sminkelni, mert annyira annyira kellett zakognom a röhögéstől, és ez nem ilyen kamu, nem éppen valami gyomormosásos Ezt nem meséltem neked egyszer lehet meséltem, hogy ilyen sárga dispenzites vödörbe volt imitálva a gyomormosásnak a az eredménye és az ott fekedt egy ott feküdt a földön egy úr, aki egyébként ezek mind amatőrszereplők voltak, és amatőr módon próbáltam eljátszani, hogy őt most éppen [nevetés] éppen nagyon rosszul van és kimosták a gyomrát.

[00:12:01]Na mindegy.

[00:12:01]Szóval, hogy ezt így elmesélve talán nem is olyan vicces, de de hát én ott megszakadtunk mind a ketten, tehát hogy ott le kellett állítani a És te ilyenkor tényleg könnyezel a röhögés röhögés.

[00:12:11][torokköszörülés] Hát igen.

[00:12:12]Igen.

[00:12:12]Amúgy így is, úgy is nagyon szeret, tehát hogy ilyen nagyon hirtelen elöntenek az érzelmek.

[00:12:19]Na de hát a a nevetés is óriási gyógyító dolog.

[00:12:22]A nevetés táhető, úgyhogy nagyon jól éreztem magam.

[00:12:27]De csak azért az ritkán [torokköszörülés] van, hogy tényleg együtt se a sírás meg a nevetés.

[00:12:29]Igen, hát nekem így így van ez az egész cucc összerakva.

[00:12:36]Hát azt olvastam, hogy ugye a mostani szereped a Rebeka Ühüm.

[00:12:40]Az Erkínházba, hogy ott amikor megnézted a második szereposztással, akkor azt végigbőkted nagyjából.

[00:12:49]Így van.

[00:12:49]ami azért ritkaság egy musical esetében.

[00:12:53]Igen.

[00:12:53]Meg én pláne nagyon szkeptikus voltam, és nem is gondoltam, hogy visszamegyek a musical színpadra valaha is, vagy azt ha igen, akkor azt mondtam, hogy csak valami nagyon nagyon értékes dologban, mert nem szerettem volna többet ilyen fél félsikerekben részt venni, hanem hanem De az miért félsiker?

[00:13:10]Mi volt, mit gondolsz?

[00:13:12]Hát amikor nem olyan jó a darab, akkor csinálunk belőle jobbat, vagy eladjuk, és ezt már úgy elég volt ebből.

[00:13:19]És vagy amikor nem úgy figyelnek arra, hogy a darab minősége ne romoljon.

[00:13:25]Egyébként erre majd visszatérek az Egri Színház kapcsán, hogyha megkérdezem, mert hogy leszerződtél az egri színházba.

[00:13:32]Igen, igen.

[00:13:33]Igen.

[00:13:33]Tehát, hogy visszatérve a Rebekára sokat gondolkodtam azon, hogy hogy játszom ezt el.

[00:13:38]vagy hogy meg tudom-e úgy oldani, hogy hogy az az igazság jöjjön ki belőle, amit én gondolok, hogy mögötte van.

[00:13:52]És a Béres Attila ezt most hetedszer rendezte meg az Erkelben, tehát ő elég jól ismeri a darabot, és meg tudtam vele úgy alkudni, vagy nem tud kvázi, hogy illetve volt olyan rugalmas, hogy engem hagyott végül is a a kipróbálni azt, amit én én szeretnék.

[00:14:17]És egyébként meg nagyon jó szemem volt kívülről, de még ezt hadd mondjam vissza, tehát hogy hogy nagyon jó szemem volt, amit egyéb amivel egyébként éveket spórolt meg nekem, mert ő rögtön azt mondta, hogy ezt ne, azt igen, viszont azt igen, ezt ne.

[00:14:28]És te kívülről nem láttam, hogy mi van.

[00:14:32]Nem láttam.

[00:14:32]És ugye a ledfalak, amik van szerepelnek az előbben és amakor kinagyítjék a tengert, a a a szelet, ahogy a a ha a a házakat, azt az egész hangulatot, a nadarakat ki, azok csak utolsó pár napban kerültek be.

[00:14:52]Tehát, hogy mi ezt nem, én nem láttam kívülről ezt a darabot, és azért volt akkora nagy hatása, hogy minden, amit mondott az Attila egyébként a próbák során, az még hatványozódva.

[00:15:02]Na várjál most csak, hogy mindenki értse már.

[00:15:04]Biztos, hogy mire kilátta ezt a darabot.

[00:15:07]Ez a Mrs.

[00:15:07]Denver, ugye, aki egy ilyen házvezető nő, de ilyen nagyon mogorva, tulajdonképpen gyászolja.

[00:15:16]Igen.

[00:15:17]A háznak a volt asszonyát, akivel sejtetik, hogy még az is lehet, hogy volt köztük valami valami több is.

[00:15:26]Szerinted nem?

[00:15:26]Akkor ezek szerint, de ez többen leírták, hogy hogy azért érződik.

[00:15:32]És hát nem fogadja el ugye a ház új úrnőjét, és hát egy ilyen nagyon undok vele, és nagyon nagyon kibírhatatlannak tűnik.

[00:15:42]Ugye akkor olyan magányos, olyan nem tudom, nem tudom milyen.

[00:15:48]Te azt is mondtad valahol, hogy te gondolkodási időt kértél ahhoz, hogy ezt eljátzel, hogy most, hogy így megjavultál, igen.

[00:15:59][nevetés] Ami nem tudom mit jelent, de majd elmondod, hogy most, hogy így megjavultál, te játszhatsz-e ilyen gonoszt?

[00:16:06]Na, hogy van ez?

[00:16:09]Hát igen, mert aztán utá bebizonyította, hogy nem is olyan gonosz.

[00:16:11]De ez már más kérdés.

[00:16:11]És most ez próbáljuk ezt megnézni, mit jelent a megjavulás.

[00:16:17]Hát azt jelenti, hogy ugye vállaltam valamit, hogy megtértem és azt jelenti, hogy ö hogy megpróbálok hivatalosan is ahhoz méltóan élni, amit vált.

[00:16:32]Na de eddig mivel voltál te rossz?

[00:16:35]Hát [torokköszörülés] azelőtt mondjuk most a kicsi dolgokat mondom, mert ez itt nem a bíróság, mert külön nem úgy értem, hogy hát szeretné már [nevetés] nagyon erkölcsrendészet inká kezdjük kezdjük a kicsikkel.

[00:16:44]Na jó.

[00:16:46]Jó, hát hogy káronkodtam például.

[00:16:48]Fú, de nagy örömmel.

[00:16:49]De nem kell káronkodni.

[00:16:51]Sokan mondták egyébként, hogy ez nem mi kellett az, hogy te káronkodj?

[00:16:55]Hát, hogy felhúzzam az agyamat.

[00:16:58]Na de az úgy tudom, hogy nálad könnyebb ment.

[00:16:59]Igen, de már találtam helyette megfelelő más szavakat, amiket ki tudok mondani [nevetés] üvöltre.

[00:17:05]Nem, én meg, hogy kiabáltam te azt a kutyafáját.

[00:17:08][nevetés] Ez meg olyan mókás, nem?

[00:17:11]Persze, ez nem nem pont ezek mi mikás szavak?

[00:17:16]Hát azokat ki lehet mondani akkor nem.

[00:17:18]Hát most utána kell gondoljak, de nem hiszem, hogy ez tehát az abban a szituációban érdekes, vagy lehet, hogy inkább hát így a korral az ember így megtanul egy kicsit.

[00:17:29]Hát óvatosan mondom, de hogy hogy mikor nem kell megszólalni például, és mikor kell megszólalni, vagy kinek mit szabad mondani, hogy vagy nem is érdemes kísérletezni, de m hát van az a mondás, hogyha hallgattál volna, bölcsen maradtál volna, de tehát, hogy ez azért ez engem vezér elel, mert sok olyan helyzet volt az életemben, hogy hogy így kijött a számom valami, ami igazából Na mondj volna.

[00:18:00]Hát de ezek ilyen hülyeségek most, aminek semmi értelme, csak megy a műsor, de elmondom, hogy mindegy.

[00:18:03]Hát elmentem [torokköszörülés] egy boltba, de nem pont ilyen helyzetre gondolok, de azért ezt elmondom, hogy hogy elmentem egy butikba még régebben, és ahol ismertem a a a főnökasszonyt, és ott volt egy fiatal jó jó k jóvágású fiú, és akkor gratuláltam neki, hogy milyen szép fia van, és közben azt mondom, hogy ez nem a fiam.

[00:18:28][nevetés] És akkor mondtam, hogy [zihálás] [nevetés] és tetem egy kört is kimentem, hogy hú.

[00:18:37]Na jó.

[00:18:37]Szóval, hogy így ilyenek, tehát hogy inkább maradjak már csöndben.

[00:18:43]De de ez ez az én saját meccsem.

[00:18:45]És ezt pasikkal is tudtad gyakorolni, mert ugye mondtad, hogy a pasik rosszul végződtek általában, miközben azt gondolom, hogy te egy végtelen szerelmes típus vagy.

[00:18:53]Nem.

[00:18:56]H vagy nem?

[00:18:57]Hát most már úgy megégettem már magam, hogy igazából most ilyen másfél éve már semmi se az égvilágon.

[00:19:03]Tehát ugye nagyon Igen, abszolút nem.

[00:19:05]Nem épp élvezem a azt, hogy nem, hogy hogy végre talán először így a a a saját gondolataimmal lehetek, hogy mert azt érezted, hogy nagyon alkalmazkodnak mind életét.

[00:19:23]Igen.

[00:19:23]A fél Igen, igen, de az önzá hát ez is kettőál a vásár, hogy valaki erre hajlandó-e, vagy hogy visszaéle-e vele, vagy nem tudom, vagy hogy nem tudom, hogy hol, hogy hol ö csúsznak el a dolgok, vagy csúsztak el a dolgok, de most már ö hát talán most meg fogom tudni csinálni, hogyha majd jön valaki.

[00:19:48]Tehát most olyan jó függetlennek érzed magad.

[00:19:50]Igen, de nem ilyen szingli izé önmegvalósító.

[00:19:53]Ezek ezt nem nagyon bírom ezt, hanem hogy nem, hanem hogy felelősen tudom csinálni az életemet.

[00:20:03]azért azért is mondom, hogy mert ugye amíg az embernek gyerekei, vagy növekedő gyerekei vannak, addig eleve ugye nem tudom a saját, nem is játszik az én életem igazából, mert az övékké megelőzi az enyémet, mert felelősséget vállaltam irántuk, és ők őket el kell kísérni addig, ameddig önállóak lesznek.

[00:20:22]És most a Léna lesz 16 éves mindjárt.

[00:20:26]Úgyhogy gyakorlatilag befejeződtek ezek a dolgok az életemen.

[00:20:31]Tehát ezért is lehet egy kis csönd, és végre visszamehetek oda, hogy hol is hagytam [nevetés] el ezt az egészet.

[00:20:39]Igen.

[00:20:39]Szóval, hogy és ez kicsit rémisztő volt az elején, meg nagyon fájdalmas, de de aztán végül is végül is m klassz, mert mert odarakhatom a nem hagylak kérdezni a mert szolgálhatom például a gyerekeket, meg szolgálhatom a felnőtteket is a tudásommal, mert ez szolgálat, hogyha valakinek segítek énekelni.

[00:21:08]És ez nem, és ez az és a művészetet is szolgálom azzal, hogyha jobbítom a a tehát hogyha belefolyok belefolyatom azt a 40 évet, amivel én itt elbíbelődtem.

[00:21:21]Tulajdonképpen az is egy kényzerhelyzet, ha úgy tetszik, alkalmazkodás volt, hogy hogy Bécsbe mentél, mert hát hiszen a Princ Gábornak akkor ugye őt perbe fogták, vagy nem tudom h tanácsosabb volt elhagyni az országot és ugye ő volt a férjéd, mentél vele, tezt magadtól nem akartad volna eszedbe se jut mondjuk itt hagyni az itteni karrieredet.

[00:21:47]Nem.

[00:21:47]Nem.

[00:21:48]Ühüm.

[00:21:50]Nem, de ez nem fájt nekem.

[00:21:50]Tehát, hogy ez nem olyan dolog, hogy bárki is kényszerített volna bármire, mert azt már azt nem.

[00:21:56]Az milyen volt, hogy téged itt országosan ismertek, és szerintem szerettek is, bármennyire nem hiszed.

[00:22:05][nevetés] És ott akkor egyszer csak el kellett menni meghallgatásra, és a kutya nem tudta, hogy ki ez a csaj.

[00:22:15]Hát ez nem volt nekem különösebb probléma.

[00:22:19]Tehát a problémát nem ez jelentette.

[00:22:22]Azért, mert én soha nem híres akartam lenni, meg soha nem akartam senkinek megmutatni, hogy na figyelj majd én, mert nem úgy nőttem föl.

[00:22:28]Tehát nem ez volt a a motiváció, hanem az hát közben volt két ismert szülőd, hát nincs mese.

[00:22:36]De nem akartam őket lekörözni, inkább nagyon tiszteltem őket, és arra is tehát, hogy hogy nem ez volt a motivációm, hogy majd én megmutatom.

[00:22:45]Ezért aztán én a dologgal szeretek azóta is foglalkozni, és szöszölök vele, tehát hogy mindig ezt ennél jobb szót nem találtam még eddig rá, hogy hogy alakítgatom, próbálgatom, ízlelgetem, hogy hogy fogalmazzam meg.

[00:22:58]Na és akkor ezért aztán izgi volt nagyon, hogy kint is, ha már ott vagyok, akkor megpróbálom, mert azért bátor vagyok.

[00:23:09]Tehát hogy a a tehát hogy ha valami jó tulajdonságomat meg kell jelölnöm, akkor az az, hogy én belevágok, és nem fogom másra, hogy mert te mondtad, [nevetés] hogy te vagy a hülye, nem?

[00:23:20]Hanem, hogy hát igen, én vágtam bele, és az volt a probléma, hogy nem tudtam németül rendesen.

[00:23:26]Olvasni tudtam, mert a bakkorálokat meg a a oratóriumokat németül énekeltük az ugrin Gábor kórusában konziban.

[00:23:37]Aha.

[00:23:37]De a nem ér nem értettem semmit.

[00:23:39]És akkor angolul beszéltem, és akkor mondták, hogy legyek olyan kedves, énekeljen már el németül is.

[00:23:45]Na, és akkor így elkezdődött egy folyamat, aztán a következő darabban már szerződtettek.

[00:23:54]Na jó, de akkor meg tudtad tanulni a kiejtést.

[00:23:58]Nem az volt a baj, hanem az az értelmét, mert hát ez ez hát egy külön hát a próba nyilván németül ment, akkor azt se értetted?

[00:24:06]Hát akkor már összekaptam magam.

[00:24:06]Ez egy egy pár három év azért beletellett mire.

[00:24:11]Hát az akkor már azért három éve azért Fú, azért az kemény lehetett.

[00:24:16]Hát volt két kicsi gyerekem, akkor kicsik voltak a gyerekeim.

[00:24:20]Aha.

[00:24:20]És akkor velük el voltál tehát.

[00:24:22]Hát simán.

[00:24:22]Meg fölfedeztük a hát így ilyen mit az az bécsi életet eleve azt, hogy a hogy egyébként bécs most jöttem haza onnan, hogy olyan olyan a a mai napig is nagyon erősen szociális.

[00:24:36]Tehát, hogy tök jó tehát hogy figyelnek arra, hogy az emberek általában jól érzék magukat egy parkban, egy izében.

[00:24:44]Tehát, hogy így így nyilván mondhatjuk, hogy van rá pénze, de de van figyelmük is, hogy hogy egy két kicsi gyerekkel rengeteg lehetőség van, hogy hova lehet őket elcipelni anélkül, hogy beleszakadna egymama zárjel bezár.

[00:25:00]Jó, de akkor végül is mégis ott voltál, mondjuk az első meghallgatás, hova mentél először, és milyen volt?

[00:25:08]Én a Jacky and Hydra mentem, [sóhajtás] és majdnem bejutottam, de az volt, hogy nem tudok német, úgy ezért nem.

[00:25:19]Hát célk eljutottam az utolsó körben.

[00:25:22]Hát ez az most már nem tudom, hogy melyikre.

[00:25:24]Jó, mindegy.

[00:25:25]De nyilván a a izére a ara [nevetés] nem, csak nem tudom a nevét.

[00:25:32]Mert az egy nagyon érdekes és nagyon szép, gyönyörű, szép szerep és gyönyörű zene.

[00:25:35]Tehát, hogy hát egy muziká, tehát mondjuk azt finoman, mert itt suttogtad, hogy a prostituált na ez a szó nem jdött eszol.

[00:25:42]Látod, [nevetés] láttad még mindig mit van, mit javulni javulnom.

[00:25:48]Szóval, hogy tehát, hogy a a az a ezek a musicalek például, amit a ez a ember írt, aki most nem jutt eszembe a neve, de mindjárt eszem.

[00:25:59]Hú, nekem se fog ezt nem ütni a nevet.

[00:26:01]pedig nagyon nagyszerű amerikai és ez egy kiváló darab, tehát erről nem lehet azt mondani, hogy egy na egy ilyen kis tingli tangli musicelecske.

[00:26:09]Ez bejövős és akkor ott ott van zenedramaturgia és akkor ott van vannak nagyívű dalok és akkor ott beszél a zene, tehát hogy a a jó musicalekben beszél, elmondja a zene, hogy ki vagy te, elmondja a szöveg, hogy ki vagy te.

[00:26:24]Ott igazából egy jó rendezőnek meg egy jó színésznek igazából csak azt kell kihallani, hogy és akkor akkor úgy mint ahogy a Rebekában is ez megt ez minden ott van a zenében.

[00:26:33]És akkor onnan kidobtak az utolsó körbe és aztán mondtak valamit.

[00:26:41]Ne ez nem a szeretetszolgálata.

[00:26:43]Aha.

[00:26:43]Tehát [nevetés] nem tehát nem mondanak semmit se.

[00:26:46]Nem sem a világon semmit.

[00:26:46]Arra emlékszem, hogy a a Lizinek izé piros keretes szemüvege volt, és azt mondta, hogy hogy igen, nagyon sajnáljuk, de nem [nevetés] ennyi.

[00:26:56]Oké.

[00:26:56]És akkor utána elkezdtem németül tanulni meg dolgozni ott, ahol ahol találtam jó munkát.

[00:27:06]És aztán de az miér volt?

[00:27:10]A a Korényi Bélának volt egy bárja, amit úgy hívtak, hogy brodway pianó bár a belvárosban, első kerületben, ahova egyébként ő egy ő egy egy bárzongorista nagyszerű ilyen a régi fajtából, aki az összes magyar dalt tudta és ott játszotta, meg minden dalt is meg ő is komponált, tehát hogy egy ilyen nagy, egy ilyen gyűjtő.

[00:27:36]És akkor odajöttek a a legnagyobb művészek hozzá, mert mert a felesége ott állt a gyönyörű a a pultnál a Márti és egy ilyen családias művészi környezetben nagy leg nagy hegedűsök meg még amikor ért a Bernsteinor.

[00:27:55]Tehát ezek mind így az operából így át átjöttek meg a Bur teáterból és föl is léptek utána és akkor ott azoktól én rengeteget tanultam.

[00:28:05]Rengeteg.

[00:28:06]És te is föllép.

[00:28:07]És aztán utána én is fölléptem, mert a Béla elkezdett dalokat írni meg így neked kimondott?

[00:28:13]Igen.

[00:28:13]Igen.

[00:28:13]Meg utána csináltunk különböző.

[00:28:15]Tehát ez egy hosszú hosszú jó kapcsolat volt Bélával.

[00:28:19]És aztán ö utána így föl kicsit úgy újra értékeltem azt a a művészileg az egész színpadi érzetemet, meg a kommunikációmat, a a hogy mit hogy kell ezt csinálni, mert ő nagyon értette ahhoz, hogy hogy működik egy nő a színpadon, a nemes értelméiben a szónak, egy színésznők.

[00:28:46]És akkor mi változott a működésedben?

[00:28:48]Hát az, hogy mélyebbé vált és komolyabbá vált.

[00:28:50]Tehát az egész hozzáállásom nem a hogy vagy mi lesz, hogy tudod, tehát nem a tünci bünci [torokköszörülés] kis csaj, amit sokan itt itthon elvártak tőled.

[00:29:03]Igen.

[00:29:03]Igen.

[00:29:03]Hanem inkább egy egy komoly nő, akinek van két gyereke is.

[00:29:05]Egy egy asszony, hogy ott mi a fájdalmakat is, hogy hogy szóval, hogy az nagyon nagyon jó volt nekem.

[00:29:13]És utána föl utána szerződtettek már a Wakeup című musicalb Rajmul teát.

[00:29:19]Na és az akkor jó volt.

[00:29:19]Hú de nagyon.

[00:29:22]Ühüm.

[00:29:24]Igen, csak csak első szereposztás lettem volna, de jött egy magyar egyébként egy kint élő magyar menedzserzony, aki ezt később mesélték el nekem, aki így fogta az én nevemet, így lejjebb húzta, mert nekem nem volt képviselőm, és odarakta az első szereposztásnak az övét, és ő játszotta aztán az első szereposztást, én meg a másodikat, ami egyébként kint azt jelenti, hogy hármat játszol egy hónappal.

[00:29:51]Az összes többi az ansambble, amit egyébként, tehát hogy a kórusban e hát a kórus az nem, tehát hogy a az ansambil az táncol, az ott vannak kisebb szerepek, de hát ez nem összemérhető se emberileg, se művészileg, se anyagilag és akkor azért két gyerek.

[00:30:08]Na, szóval, hogy de azt olvastam, hogy a Rebekánál és akkor nagyon vágytál egy gonosz szerepre, aki az őrületet ki tombold magadba, ott is másod szereposztást kaptál, és azt nem vállaltad.

[00:30:22]Tehát ha akor, mert ott akkor miért nem vállaltad?

[00:30:27]Hát azért, mert ugyanez lett volna.

[00:30:27]Ö és egyébként meg úgy mentem oda, hogy most tudományosan odamentem ehhez a ehhez a nőhöz, hogy képviseljél engem légyszíves.

[00:30:37]Mármint ehhez ahez, aki Igen.

[00:30:40]És leértett téged.

[00:30:42]Igen.

[00:30:42]És akkor gondoltam, hogy na akkor hát ha ez így van, akkor ha ő be tud tenni, akkor és be akar akkor befog az első helyre, mert ha tetszem a a stábnak és izé és nagyon tetszettem és minden, és fölhívott nagy boldogan, hogy megkaptad a második szereposztást, és mondtam, hogy azt viszont nem vállalom el.

[00:31:00][zihálás] Hát hát és akkor utána és akkor még egy kicsit hápogott, aztán leraktuk a telefont.

[00:31:07]És akkor miért nem vállaltál?

[00:31:07]Mert nem akartam örökre megöregedni az ansamblében.

[00:31:11]Be voltál első szereposztás.

[00:31:13]Miben voltál?

[00:31:14]Ausztriában nem Németországban voltam.

[00:31:17]A az a a Camelotban.

[00:31:17]Most majdnem azt h Pamelot, mert a Camelot eredeti Camelot musical az nem is tudom mik a 60-as években írták a a Szent Grá Arthur király meg Lancelot meg minden.

[00:31:30]És ott én voltam a Genevier, de az igazi Genevier.

[00:31:34]Az egy nyári produkció volt.

[00:31:36]Hát Igen, igen.

[00:31:36]De az állandóan eláztunk.

[00:31:36]Az is egy órakig tudnék róla mesélni, mert az nagyon nagyon szép volt és nagyon értékes produkció volt és ott volt az első tapsús poénom németül, azért az és nem egy nem egy izé volt egy pamflett az egész, hanem egy komoly rendes darab.

[00:31:55]De addig szórakoztam a német szöveggel, míg rendesen megtanultam németül beszélni, és onnan jön az, hogy magyarul is tudok már rendesen beszélni.

[00:32:05]Hogyhogy?

[00:32:05]Miért azt nem tudtál magyarul besz?

[00:32:07]Én borzalmasan hadartam a színpadon még az elveszett paradicsomban is.

[00:32:12]Szóltam mindig az próza volt ugye a sarkadig, hogy hadartam, hogy nem voltam valahogy nem bírtam megérteni azt a technikai hogy hogy tudnám én ezt így visszafogni.

[00:32:27]Pedig nagyon szerettem a Krisztát, aki tanított a Ford Kriszta.

[00:32:28]Most már meg tudom csinálni és most már és ez marha nagy örömet okoz.

[00:32:35]Például ilyen ezek az én nagy örömeim, hogy hogy annyira megdicsértek a kritikusok, hogy hogy milyen szépen érthetően le tudtam beszélni.

[00:32:44]És akcentus sincs már.

[00:32:48]Hát azért van nyilván nyilván.

[00:32:52]Ugye én emlékszem, amikor nagy szám volt, hogy Chicago Madszínház és hosszú idő után Malekandrea újra magyar színpadon.

[00:33:03]Igen, azek ilyen mi?

[00:33:08]Hát én szerettem a Roxit.

[00:33:08]Nagyon szerettem a Rox Hart.

[00:33:12]Igen, Roxi Hartot.

[00:33:12]Meg egy ez egy kellemes előadás volt.

[00:33:19]Hát úgy különben m nem az Mi volt az a pont, amikor úgy döntöttél?

[00:33:27]Mert azért ez hosszúra sikerült ez a Bécs.

[00:33:29]Ez volt vagy 20 év, nem?

[00:33:31]Annyi kábé.

[00:33:31]Tehát, hogy amikor, hogy na akkor jössz haza?

[00:33:36]Hát az akkor volt, amikor már annyit dolgoztam itthon, hogy egyszerűen szembe kellett azzal nézzek, hogy hogy ez így nem fog menni.

[00:33:45]És valószínűleg én nem akarok útközben meghalni semmilyen balesetben, mert ráadásul az az atópályán a egyre több lett az ilyen baleset, amit után ami miatt állt az egész autópálya.

[00:33:56]És hát azok az utak, amikor megbeszélsz valamit, hogy itt leszek 11-re, akkor nekem ott 7:00-kor el kell indulnom ahhoz, hogy esélyem legyen 11-re valahova bejutni akármilyen stúdióba, vagy vagy próbára.

[00:34:13]És hát többször se, többször is előfordult, hogy egyszerűen nem tudtam, mert mert állt az egész, tehát hogy nem volt tehát ez az egyik, hogy egyszerűen veszélyes lett az út.

[00:34:23]Másrészt mondom, hogy a főleg az, hogy a hogy a a kislányom meg elkezdte az iskolát, és barátok hozták őt haza.

[00:34:32]Én elvittem az iskolába, elmentem Pestre dolgozni, utána visszajöttem éjszaka.

[00:34:42]barátokkal megtanulta a leckét, akikek nagyon hálás vagyok a mai napig is, de de hát ez így nem megy.

[00:34:49]És akkor ez és akkor akkor ugye eldöntöttem, hogy hogy hát meg a azt is eldöntöttem, hogy hogy nagyon sokat dolgoztam itt, hogy a a ez a malekandi szólistick formációnak adok annyi esélyt, hogy hogy mert nagyon nagyon értékesnek tűnt és nagyon nagyon ö komolyan foglalkoztatott, mert mert tényleg úgy a lelkemből fakadt.

[00:35:22]Meg a Jáger Bandi az egy nagyon-nagyon az egyik legtehetségesebb zenész, akivel valaha találkoztam tökéletes ízléssel.

[00:35:29]Tehát, hogy nagyon nagyon a a [horkantás] érdekelt és foglalkoztatott ez a népdalokat át át hangszerelős satöbbi történet.

[00:35:42]És akkor azt mondtam, hogy adok ennek egy esélyt.

[00:35:46]Ühüm.

[00:35:47]És a megtérés az mikor?

[00:35:47]Mikor és hogy az háty ebből a barátságból fakadt ráadásul az is, hogy hogy a Jágerről Igen.

[00:36:01]Hogy ő beszélt nekem konkrétan ö nem ilyen templomszerűen vagy te nem voltál egyáltalán istenhís.

[00:36:10]De istenhívő voltam, de nem voltam vallásos, mert valahogy a vallás sok helyen kerestem, hogy hol van, hogy hol találhatnám meg.

[00:36:16]Ö de ö de aztán ö felnőttként bemerítkeztem, megkeresztelkedtem ö-ba, és azzem azt hiszem, és aztán utána elindult egy másik ö egy ilyen nagy egészen másfajta ö lelki meg szellemi folyamat.

[00:36:39]De várjál, ez hogy megy?

[00:36:39]Én egy helyen láttam ezt, mert riportot írtam róluk a hit gyülekezetében.

[00:36:47]Nem csak ott mond ott ott ott ez rips ropsz megy.

[00:36:47]Tehát ott lehet jelentkezni, hogy te most kimész és akkor többekkel együtt és tulajdonképpen azonban te ott már ez nyilván egy templomban egy hosszú hosszabb folyamat.

[00:37:05]Nem, nem, nem ott se úgy megy.

[00:37:05]Ez úgy megy, hogy a a az, hogyha hogyha beszélnek Istenről, és ha te benned fölébred az, hogy hú, ez nekem tetszik, mert az ember az igazságot érzi a gyomrában, érzi itt az igazságot, hogy most kamuznak, vagy ez most val annyira távol van tőlem, vagy vagy és amit mond, az igaz.

[00:37:27]És akkor ha azt mondják, hogy hogy így ha éppen evangelizálnak, ezt úgy hívják, akkor kihívják őket előre és akkor csak így imádkoznak értük.

[00:37:37]Nem, nincs ott semmi.

[00:37:39]Ezt hívják megtérésnek.

[00:37:42]És aztán utána aki azt mondja, hogy hogy oké, erről szeretne többet hallani, az az akkor ott imádkoznak értük.

[00:37:50]És ez a ez a kézrátétel, ez a ez egy ősi, ez egy ez egy rituál, ez egy csodálatos, szép megtisztító.

[00:37:58]Ha olyan teszi a kezét a fejedre, aké mert ha meg nem, akkor jaj nekem.

[00:38:03]De ott rögtön kapásból érzel megtisztulást.

[00:38:07]Hát hát ez ez nem vicc.

[00:38:07]Ezt nem a izé találta ki XY, hanem ez ez 6000 éves cucc.

[00:38:13]Ez nem ez nem ez is, ez halál komoly, sokkal komolyabb, mint bármi, amit itt látunk.

[00:38:18]És és akkor ezeket így fölveszik így a kapcsolatot ezekkel az emberkékkel, akik és akkor így próbálják és ak amikor eljutnak ők oda, hogy hallanak róla és az egész életüket átgondolják, hogy hogy hol bicsaklanak meg a dolgok, vagy mi az, amit nem kellett volna megcsinálni, vagy ki az, akitől bocsánatot kéne kérni, vagy ki az, akinek meg kéne bocsátani, hogy ezek ilyen nem kellemes dolgok, ezek inkáb beszélgetések a gyülekezet tagjaival, hogy ebben van netán effektív gyónás is.

[00:38:56]Hát olyasmi.

[00:38:56]Igen.

[00:38:56]A másiképp hívják a katolikus egyházb, mint az összes többi.

[00:39:02]Egy én a baptistáknál tértem meg egy kicsi gyülekezetben a bárkában és és de igazából a tehát hogy hadd mondjam végig, tehát hogyha úgy érzed, hogy hogy így az életeddel van annyi, hogy így úgy hog feltámad benned az az ervő, hogy jó, én megpróbálom meg rendbe hozni ezt, amit tudok, én megpróbálok leszokni a dohányzásról, vagy lesz lerakni az alkoholt.

[00:39:29]Ök, dehogyis, nem csak mondom eg neked miről tehát tehát nekem a káromkodásról meg arról, hogy mérges voltam folyton, hogy állandóan dühöngtem, hogy egy ilyen méregzsák, egy ilyen flusztrált, tehát hogy a hogy a sok megoldatlan vagy bántásból, amit én bántottam, visszabántottak.

[00:39:51]Tehát, hogy ilyen zsákutcákból az ember így visszahúzza a a dolgait, és a azt mondja, hogy jó, akkor most megpróbálom úgy, ahogy le van írva, és akkor úgyse fog menni egyébként, mert az nagyon az nagyon nehéz, de azért örül az ember mindig egy minden milliméternek, és óriási nagy viszont a visszhangja odafönt.

[00:40:14]Tehát, hogy ez nagyon nagyon érződik az, hogy hogy örülnek neki neki.

[00:40:19]Hát, hogy valami, hogy egyszerűen elönti az embert a ha egy jó lépésnek jó gyümölcsei vannak.

[00:40:24]hogy olyan olyan öröm, mint amikor például valakit fölhívsz, és kiderül, hogy hogy ő nem is haragszik, és hogy hogy örül, hogy te fölhívtad ennyi idő után, és hogy hogy az az az öröm, ami felszabadul, az az Istennek a a a jelenléte magad.

[00:40:45]Ez annyira szép dolog, hogy a hogy biztos, hogy voltak te is így.

[00:40:51]Szóval, hogy na és akkor egy ilyen ilyen folyamat, ez egy hosszú egy életen keresztül tartó folyamat.

[00:40:56]És akkor amikor úgy döntöttél és ezeket így leszámoltad magadban, hogy jó, akkor én akkor én odadom magam ennek a dolognak és akkor és akkor bemerítenek, és az is egy rituálé.

[00:41:08]Az egy ősi rituálé, azt nem a hígyó kellekezete meg bármelyik másik találta ki.

[00:41:13]És a ott megindul egy másik dolog.

[00:41:17]valóban.

[00:41:17]És onnan kezdve, onnantól kezdve meg nagyon óvatosan kell ezt kezelni.

[00:41:23]És még csak annyit szeretnék elmondani, hogy akit úgy keresztelnek meg babaként, hogy az az egy másik történet.

[00:41:31]Az a baba nem tudja, hogy ő meg az annak más agyoker meg más.

[00:41:38]Hát hogy ez a felnőttként megkeresztelkedni az És ez azt jelenti, hogy vallásos is vagy már?

[00:41:44]Nem, ez istenhit.

[00:41:44]A vallás az egy másik dolog.

[00:41:47]A vallás, hogy milyen színű vagyok, milyen ligában, hogy milyen hagyományokat követek, vagy milyen tradícióban vagyok, az egy az egy külön történet.

[00:41:57]Ez az ez az Istennel meg a Jézussal való.

[00:42:02]Ettől máshogy is játszol, vagy net máshogy énekelsz?

[00:42:06]Hát persze, de nem azért, mert én úgy akarok énekelni.

[00:42:11]Egyáltalán nem.

[00:42:11]Nem, nem.

[00:42:15]Egyszerűen ez egy ilyen edény.

[00:42:23]Olyan vagyok, mint egy olyan, mint akibe beleöntenek vizet.

[00:42:25]Ha jó fej vagyok, vagy ha jól csinálom, akkor olyan vagyok, és akkor adok vizet a többinek.

[00:42:34]Hát úgy ez nagyon nagyon egyszerű és nagyon-nagyon érdekes a világ világ legérdekesebb dolga.

[00:42:40]Én régebben se gondoltak rossz fejnek.

[00:42:47]Köszönöm [nevetés] szépen a támogatás, Gámbó.

[00:42:49]Köszönöm szépen.

[00:42:52]De akkor most kimondod magadról, hogy te már jó fej vagy?

[00:42:56]Nem, én nem a jó fejséget, csak az, hogyha valami sikerül úgy csinálni, ahogy ahogy Mit sikerült mostanában most ezen a Rebekán kívül?

[00:43:05]M hát a a tanítás is egy olyan dolog volt, hogy én ugye nem tanultam tanítani.

[00:43:14]Tehát a metodikát azt azt még csak onnan se tudom elcsípni, hogy engem tanítottak, mert tehát, hogy ezt nekem magam kellett k ki találnom, hogy hogy bírok rá különböző kis fejecskéket.

[00:43:30]Mondjuk a Pesti Brodw stúdióban, a vasutasoknak a stúdiójában, ahol az anyukám tanított, ott ilyen színész palántákat, akik 20 19-től 20 vagy gimnazisták a fejecskéből, hogy tudom ezeket kihúzni, vagy hogy tudom őket rábírni, vagy megértetni, hogy ki ezek ahány fej, annyi annyi történet.

[00:43:53]És akkor ezt így magam kialakítottam.

[00:43:55]És azért azért érdekes ez, mert most a a az első igazi osztályom az most végzett a három év, most járt le a három év, és megkapták a színész egy minősítést, hat lány.

[00:44:10]És remek a team, akik anyukámmal tanítottak annak idején, abba én így beálltam a mama helyére és így hogy itt ez egy nagyon jó suli egyébként csak nem a diplomát, ez az egyetlen egy izé van, tehát hogy de hát de a színész egy minősítés az már gyakorlatilag azt jelenti, mintha diplomád lenne.

[00:44:32]Tehát az már az a fokozat.

[00:44:35]Az a fokozat.

[00:44:35]Igen.

[00:44:35]És ilyen bitang vizsgájuk volt, és nagyon a vizsgabizottság el volt tőlük ragadtatva, ami amúgy sem, tehát nem egy jellemző, hogy nem a vizsgabizottság nem szokott elragadtatva lenni, mert azért van ott, hogy hogy megkritizálja a dolgokat, de ó nagyon-nagyon büszkék voltunk rájuk, és az is bejött, amit én én ahogy gondoltam, tehát hogy hogy lehetne őket minél több dologra megtanítani, És gyakorlatilag a vizsgáról már alig kellett nekik valamit mondani, mert ők csinálták maguktól azt, ahogy én szoktam, ahogy én gondolkodom, meg ahogy mi szokt, tehát hogy ilyen megtanulták.

[00:45:16]Te azt mondtad, hogy tulajdonképpen neked nagyon jókor jött a tanítás, mert akkor, amikor már a lányod is, ugye a fiúk nagyobbak, a lányod is már kamaszkorba ért.

[00:45:27]Tehát lett volna egy gyerekhiányod, hogy na akkor ittán izé és akkor direkt jó, hogy pontosan sőt a madácszínházba tanításod az még állás is.

[00:45:40]vagy ki kell korrigálni kell, mert nem a madácsszínházban, a madácsművészeti Mad szaggimnázium tánc ja bocsánat, bocsánat, akkor eb ebb ebből gondoltam, de hogy állítólag ez az életed első állása, hogy te itt állásban Igen.

[00:45:58]Frank be vagyok jelentve, félállás van ugye, hogy ilyen még nem volt Malek Andrea történetében.

[00:46:03]Tényleg nem, hogy hogy meg hogy megint az, hogy egy ilyen teamnek egy iskolát a másik oldalról nézni és és döntéshelyzetbe is lehetni, az az nagyon jól esik.

[00:46:20]Meg szívesen szívesen állok ott helyt, vagy nem tudom, szívesen harcolok dolgokért, vagy szolgálom a gyerekeket.

[00:46:31]Csak ezt tudom, ezt az egy szót, mert ez a ez a jó szó.

[00:46:32]egy tanár ha jó, ha rossz, akkor is szolgálja a gyerekeket, mert ez egyszerűen ez megfizethetetlen, amit amiatt az ember sajátjaidnak érzed őket szinte?

[00:46:46]Hát a sajátjaim azok a sajátjaim, de az igaz, hogy miután mama vagyok és fölnöveltem három gyereket, látom, látok dolgokat és van rá gyógyér és akkor van rá megoldás, ötlet, és akkor így olyan értelemben nem kell nálam semmilyen izéket átlépni.

[00:47:13]De szigorú vagyok.

[00:47:13]Nem olyan, mint a matematika tanításot át kell át kell adni egy effektív tudást.

[00:47:17]Igen.

[00:47:19]A színészettanításnál hát ott a egész személyiséget kell valamilyen módon kezelni.

[00:47:26]Igen.

[00:47:26]Hogy jöjjön elő az, aki ő, aki aki ő, hogyha és a a gyereknél is, hogy hogy derüljön, hogy hogy ki tudja mondani hogyha egy verset tanul, vagy tehát, hogy azt azt ő mondja, és ne egy nyuszi mondja, vagy ne felmondja, hogy hogy és ugyanígy ne így énekeljen már a gyerekhangon, hanem azt hagyjuk el, és ő szólaljon meg.

[00:47:56]És nyilván rengeteget kell hozzá tanulni, és rengeteget kell másokat hallgatni.

[00:47:59]Tehát, hogy ez az, tehát hogy nem azt jelenti, hogy minden mindegy, csak te, hanem hogy, hanem hogy mocsok sokat kell hozzá másokat hallgatni és tanulni kívülről rengeteg dolgokat.

[00:48:09]És a tehát a gimnazistákra is vonatkozik, meg a színésztancokra is egy egész életen keresztül.

[00:48:18]Magadból mit szeretnél megőzni?

[00:48:23]magamból.

[00:48:27]Hm.

[00:48:31]Hát azt, ami ugye az egri színházra vissza visszatérve, hogy ott, hogy egyáltalán miért szerveződtél oda azt mát, ami azért meg azért, mert a Szarvas Józsi fölhívott decemberben, amikor ültem az esőbe meg a vagy a havas esőben az autóban, és megkérdezte, hogy hogy jönnék-e vele Egerbe, és nem is kérdeztem, hogy mire, de azt mondtam, hogy jövök, hogy a színházba jönni.

[00:48:57]Mert én nagyon szeretem elgondolkoztál a Rebeka szerepén, hogy eljátsz ehhez képest, hogy menjél Egerbe futty simán a Józsi miatt, a Jóska miatt.

[00:49:06]És aztán utána beszélgettünk sokat telefonul, mert nem bírtunk, mer mindenki annyit dolgozott, és akkor így egyre érdekesebb lett az egész.

[00:49:14]És a a szab De valamit csak mondod, hogy mire hív, nem?

[00:49:19]Hát, hogy ott zene, hogy hogy legyek én a zene, és mondom, hát azt tudok lenni, úgyhogy leszek.

[00:49:24]Ez mit zenés produkciók tanácsadója meg izé?

[00:49:27][torokköszörülés] Meg hát olyasmi ilyen zenei főmunkatárs.

[00:49:32]Most már megfogalmaztuk, de ilyen hogy itt is visszatérek arra, hogy milyen fontos egy színésznek a külső szem.

[00:49:37]Az, hogy meg, hogy föl legyen készítve a zenés darabban színészlétére, hogy az éneklés az ugyanolyan, mint a színészet.

[00:49:47]Tehát az is színészet.

[00:49:47]és hogy itt azért vannak pótolnivalók a a a szerintem a legtöbb színész életében vagy gyakorlatában, hogy hogy azért kevés olyan van, akiknek a kezében van az, hogy a hang az énekhangja is, és hogy nem gondolja azt, hogy úristen, úgy szeretnék énekelni, de de nem tudok.

[00:50:07]És ez tehát, hogy ez is meg egy csomó minden vicces dolog.

[00:50:13]Ez egy fiatal team.

[00:50:15]Ez ország legfiatalabb színészvezetése, mert a Szabó Csabesty László, a művészeti vezető, aki maga 34 éves csak közben és hát ebből volt Balhé Egerben azért hát szarvas kirúgta a társulat egy abszolút, mert hogy a jelentős része maradt, mert nem lehetett ezt így megoldani.

[00:50:35]Meg nem is kívül, hogy csak akarta, de nem sikerült.

[00:50:41]Igen.

[00:50:41]Én ezt a hangnemet azért ezt így nyilván te ezt megengeded magadnak, én meg nem, mert én meg onnan nézem a a dolgot, és nekem nagyon jó bemyomásom van.

[00:50:52]Egyrészt nagyon tisztelem azokat, akik maradnak, és nagyon szeretnének aztán tovább dolgozni, és velem is hajlandóak, és tökre és nagy tudású emberek, és nagyon örülök a fiataloknak, akik jönnek és szóval ilyen ez egy új fajta dolog elsimult abszolút abban a pillanatban, ahogy elkezdtünk mutatni valamit, hogy ez egy ez egy ez egy újra lesz ez fogalmaz és hogy hogy szeretetből meg tudás, szakmai tudásból, nem ilyen nem öncélóan, hanem hogy a szakmaiság meg a meg a felelősség a az iránt, hogy tehát te hiszel abba, hogy ott egy jó színházi lesz.

[00:51:39]Kis és ezt nagyon nagyon jó valahova tartozni.

[00:51:43]Ühüm.

[00:51:44]Hogy leszek valak rendszeresen ott leszel?

[00:51:46]Ott vagyok.

[00:51:46]Tehát más dolgítanak ide-oda a moda szólítanak, de vagy megyek, vagy nem megyek.

[00:51:55]Igen.

[00:51:56]Ühüm.

[00:51:56]Fel is lépsz majd?

[00:51:58]Na persze, már felléptem.

[00:52:00]Ó, mi feléptem meg október 1jén leszünk zenei világnapon a mint külsős produkció az édesapámmal.

[00:52:07]És na de szerep hát azt majd meglátjuk, mert idei az ugye le van már osztva az idei, tehát hogy ez az évad a következő évad, de szerintem bőven lesz ott dolgom minden más kreatív dolog.

[00:52:25]Úgyhogy úgyhogy az én nagyon nagyon szeretem szeret, hogy azért arra nem válaszoltál, hogy ezen kívül mit akarsz még kihozni magadból.

[00:52:37]Hát ez egy nehéz tény miközben látom az arcodon, hogy gondolsz egy rakad dolgot.

[00:52:43]Aha.

[00:52:43]Jó.

[00:52:43]Hát szóval hogy lerakjam ezt, ami az elmúlt nyolc évben rám telepedett a végé túl tudjam élni azt, hogy ennek a szolistic ügynek vége van és és kin keservesen, hogy nem lesz több koncert és nem lesz több éneklés.

[00:53:08]Amit megcsináltunk, az kiszállt az éterbe, és azt tessék hallgatni.

[00:53:13]Tehát, hogy hogy ezt összerakni az életemben, hogy mindig végetérnek korszakok, mindig nagyon sok vér folyik bele, mindig nagyon sok szeretet folyik bele, és ennek ellenére nem úgy érvett, és nem ott a nem akkor, amikor én akarom.

[00:53:29]És ami természetes, ugye az előbbiekből kifolyólag, ez most a férfiakra is vonatkozik.

[00:53:37]akra is vonatkozik meg abból arról is, hogy nem én döntök, hanem ezt ez ez egy fölsőbb hatalomnak a vagy alsóbb hatalomnak a döntése, hogy mi mitől de hogy hogy hát hogy inkább azt kívánom magamnak, hogy ez m hogy most újra elkezdtem az életemet, hogy ez ez ez most már ne legyen hiába valóság, és ne legyen hazugság, és ne legyen tehát, hogy így, hogy így másek közlekedhessek nyugodtan, mint egy edény és és odaadhassam a tudásomat annak szolgálatában, meg a szeretetemet, aki megbecsüli, mint például te.

[00:54:33][nevetés] Hát akkor sok sikert köszön mindenhez és nagyon köszönöm, hogy jöttél.

[00:54:41]Köszönöm.

[00:54:42]És önöknek is köszönöm, hogyha néztek minket.

[00:54:45]Malek Andrea volt a Bótakafé vendége.

[00:54:48]Viszontlátásra.

[00:54:56]เฮ [zene]