Rónai Egon őszintén az Orbán-interjúkról és a média, kultúra átalakulásáról
- Rónai Egon heti kb. 20 órát van képernyőn; szereti a szakmáját, de van idegrendszeri és felkészülési határa, aminél többet nem vállal.
-
„Én büszke vagyok arra az interjúra... az igenis egy vállalható interjú volt" – Rónai Egon az Orbán-interjúk kritikáira reagálva
- Az Orbán-interjúnál tudatosan a jelenlegi helyzetre koncentrált, nem a múlt botrányaira; célja a miniszterelnök gondolkodásának megmutatása volt, nem a „győzelem".
- A magyar média átformálódás előtt áll; a NER-közeli rádiós piac fenntarthatatlan, a korábbi ellenzéki médiumoknak új hangot kell találniuk.
- Sportriporteri múltjából a pálya átlátásának képességét hozta a politikába; Németh Szilárd hívta az ATV-be fiatalítás céljából.
- Kulturális területen nincs 2026/27-es finanszírozási információ, zárolások vannak; Rónai szerint ez a kultúra alacsony prioritását mutatja.
- Vidnyánszky Attila esete a koncentrált hatalom veszélyeit példázza; egy ember kezében 16-17 pozíció halmozódott fel, ami szakmailag káros.
- Legnagyobb szakmai kudarca a Kern Andrással készült interjú, ahol nem működött a ritmus; csúcspontja a Törőcsik Marival való beszélgetés volt.
- Ötgyermekes családapa, felesége egyben szerkesztője is; három könyvprojekten dolgozik, és még 10-15 évet tervez a pályán maradni.
Részletes összefoglaló megjelenítése
A munka szeretete és a határok
Rónai Egon beszélgetőpartnere, Gábor (a műsorvezető) a heti munkamennyiségére kérdez rá. Rónai kiszámolta, körülbelül heti 20 órát van képernyőn. A kérdésre, hogy ez munkaalkoholizmus vagy pénzkeresési kényszer, azt válaszolja, hogy a kettő együtt, hiszen szereti a szakmáját, de mindennek van határa.
„Nyilván együtt a kettő, illetve... pénzkeres persze, de hát azért én szeretem ezt a szakmát, ezt még mindig szeretem ezt a szakmát" – Rónai Egon *
Hangsúlyozza, hogy van egy idegrendszeri és felkészülésbeli határ, aminél többet nem tudna vállalni. A napjairól elmondja: a délelőttök a háttérmunkával és készüléssel telnek, minden műsorára külön jegyzete van, amit előhív, amikor szükséges. A délutáni rádióműsorok könnyebbek, mert ott rövidebb, 8-10 perces blokkok vannak, de többféle témára kell készülni. Az ATV-s Egyenes Beszéd esti műsor viszont komplexebb feladat: négy-öt témával, négy-öt vendéggel kell súlyos, információ-gazdag beszélgetést folytatnia.
Az Orbán-interjúk visszhangja és a média támadásai
A beszélgetés egyik központi témája az az interjúsorozat, amelyet Rónai Orbán Viktorral készített. A műsorvezető felidézi, hogy az interjú kapcsán Rónait kemény kritikák érték, az ÉS-ben megjelent egy Facebook-komment, amely szerint jobban tenné, ha felmondana, és voltak, akik ezt pályája csúcsának gondolták. Rónai határozottan kiáll a munka mellett:
„Én büszke vagyok arra az interjúra, mert az az interjú az igenis abban a miliőben, abban a politikai közélet szakmai helyzetben, amiben voltunk... az igenis egy vállalható interjú volt." *
Rónai elmondása szerint 16 év után először ült újságíró egyeztetett kérdések nélkül a miniszterelnökkel. Arra a kérdésre, hogy szerinte miért az ATV-t választotta a miniszterelnök más médiumok helyett, azt válaszolja: ez nem az ő dolga, ő örült neki, hogy ott lehetett. Hozzáteszi, hogy nincs olyan fontos politikai szereplő, akivel ne ült volna már interjúhelyzetben. A médiát ért kritikákra reagálva kijelenti: vannak más sajtótermékek, amelyek sokkal több pénzt kaptak a kormányzattól, az ATV-nek nem kell szégyenkeznie. Szerinte a kritika hangulatkeltés, és ha valaki követi a munkájukat, látja, hogy náluk volt meg a közszolgálati attitűd az elmúlt 16 évben.
A „bátrabb kérdések" kapcsán Rónai kifejti: tudatos döntés volt, hogy nem megy végig az elmúlt 16 év összes botrányán, hanem a jelenlegi helyzetre koncentrál – a szegénységben élő gyerekek, a nyugdíjak kérdésére.
„Szerintem nagyon jól megmutatta, és nekem ez a célom minden beszélgetésben, nem győzni, hogy hol tart a miniszterelnök, hogy gondolkozik, és mit gondol rólunk meg a világról." *
A médiavilág átalakulása
Rónai szerint a magyar média egy nagyon erős újraformálódás előtt áll, jelenleg inkább egy örvényben vannak, ahol mindenki keresi a helyét. Külön kiemeli a rádiós piacot: a korábbi NER-hez köthető tulajdonosok kezében van a piac meghatározó része, ami fenntarthatatlan. Ezek a szereplők eddig állami megrendelésekből éltek, piaci kényszer nem volt rajtuk.
Szerinte a helyi rádiókra szükség van, de nem 70-80 rádiót összekapcsolni ugyanazzal a műsorral, hanem valódi helyi tartalmat kellene gyártaniuk. A korábbi ellenzéki médiumok helyzete is változik: amelyik eddig erősen ellenzéki volt, most hirtelen kormánypártinak tűnhet, és meg kell találnia az új hangját, helyét. Ha a közszolgálat normalizálódik, egyes szereplőkre talán nem is lesz szükség. Ugyanakkor a jó újságírásra, a minőségi szerkesztőségekre mindig szükség lesz, függetlenül a politikai hovatartozástól. Ez egy alkalmazkodási verseny lesz a következő egy-két évben.
A bulvár helyzetéről szólva megjegyzi: országos napilapból már csak egy van, a Blikk. Szerinte nem tömeges összeomlások, hanem átformálódások várhatók.
Személyes pályaív: a sporttól a politikáig
Rónai felidézi, hogyan került a politikához: németes Szilárd (Németh Szilárd) hívta fel azzal, hogy fiatalítani szeretne az ATV-ben. Az indoklás az volt, hogy a sportriporterek, sportújságírók jól szerepelnek a politikai műsorokban, mert „átlátják a pályát". Rónai szerint ebben rengeteg igazság van – a sportközvetítésben is át kell látni a mozgásokat, a taktikát, felismerni a játékosokat, ami hasonló készségeket igényel, mint a politikai újságírás.
„Azt mondta, hogy ő úgy tapasztalta a választási műsorokból, hogy a az egykori sportriporterek, sportújságírók ezekben kiválóan szerepelnek, mert átlátják a pályát." *
A lendület, a tempó volt a legfontosabb hívószó – ezt várták tőle. Hozzáteszi: most már 16 éve van a pályán, ami valamit azért jelent.
Az ATV jelene és a közszolgálatiság
A műsorvezető felveti, hogy az ATV-t sokszor éri kritika, nem tartják elég függetlennek. Rónai ezt határozottan visszautasítja: csakis náluk mondhatták el a szereplők azt, amit akartak. Magyar Péter is csak az ATV-ben tudta rendszeresen kifejteni a véleményét televíziós műsorban. Mint mondja, ez igaz volt a teljes korábbi ellenzékre az elmúlt 16 évben – ezért nem kell szégyenkezniük.
A közszolgálati médiába történő elvándorlásról szólva Rónai megerősíti: többen mennek el dupla pénzért, de ő maga is kapott felkérést, mégsem ment. Maradt az ATV-nél, ahol a Spirit FM-en egyedüli napi kulturális magazint csinálhat, és a Húzós című portréműsora több mint 1000 adás után is megy – szerinte ezek óriási értékek.
A kultúra helyzete – rendszerszintű problémák
Kulturális tárca hiánya és finanszírozási bizonytalanság
Rónai számára szívfájdalom, hogy nem lett önálló kulturális minisztérium, de ennél is nagyobb bajnak tartja, hogy 2026 augusztusának végén sincs információ arról, milyen finanszírozást kínál az állam a 2026/27-es évadra. Számos kulturális tételt zároltak, a nyári fesztiválok támogatása is kérdéses. Szerinte ez nem a minisztérium hiányára, hanem arra utal, hogy a kultúra nem annyira fontos a döntéshozók számára.
„És szerintem ez nem is a kulturális minisztérium hiányára utal, hanem talán arra... hogy nem annyira fontos. Tehát előbb oldjuk meg az oktatás, az egészségügy, azoknak a strukturális ügyeknek a kérdését, ami égető a társadalom számára." *
Ő maga nem ért ezzel egyet: a kultúrának értelme van, ez tartja fenn a nyelvet, a népet – Churchill híres mondását idézi, aki szerint ha meg akarják kurtítani a kulturális költségvetést, akkor felmerül a kérdés: „akkor miért harcolunk?".
A színházi világ ügyei: Eszenyi és Vidnyánszky
A kulturális kuratóriumok összetétele Rónai szerint nem változott érdemben. Az Eszenyi-ügy kapcsán felidézi: a Katona József Színház volt igazgatója az utolsó nagy interjúját nála adta, épp a Covid-lezárás előtt két nappal. Akkor még a teljes tagadás és értetlenség állapotában volt. Azzal, hogy 6 évvel később azt mondta: „ha valakit megbántottam, sajnálom", Rónai szerint történt valamilyen fejlődés, de ez nem teszi semmissé a történteket. A vizsgálat eredményei pedig a pletykák szerint megsemmisültek.
Rónai álláspontja szerint ha meg akarunk bocsátani, akkor a bocsánatkérésnek személyesnek kell lennie: aki 70 embert meg tudott alázni, az 70 embert fel is tud hívni. A jövőre nézve etikai kódexekre lenne szükség, amit a szakmának magának kellene kialakítania, nem kívülről rájuk erőltetni.
Vidnyánszky Attila ügye kapcsán Rónai azt emeli ki, hogy a lényeg nem az ő személye, hanem a jelenség: egyetlen ember kezébe ilyen koncentrált hatalmat adni nem szabad. A Nemzeti Színház igazgatója körül az elmúlt 16 évben fokozatosan épült ki egy hatalmi struktúra, ahol 16-17 különböző pozíciót halmozott fel. A politikai kurzus benne látta a színházi világ leuralásának lehetőségét. Rónai szerint a tanulság az, hogy senkit nem lehet ilyen hatalommal felruházni egy szakmában.
A gazdasági vizsgálatok korlátai
Rónai szerint most mindenütt gazdasági vizsgálatok folynak (Opera, Nemzeti Színház), de ezekből fog a legkevesebb kiderülni. Ehelyett arra lenne szükség, hogy azt vizsgálják: ki, miért adott ekkora hatalmat valakinek, és az mit rombolt vagy épített. A minőség romlásának oka szerinte tipikus: a diktatúrákban a vezető fél az igazi tehetségtől, mert az megmutathatja, hogy „a király meztelen". Pozitív ellenpéldaként a Miskolci Nemzeti Színházat említi, ahol állami pénzből is lehetett szabad és kiváló színházat csinálni.
A kultúra jövője: párbeszéd és elosztási kérdések
Rónai szerint le kellene ülniük a szakma szereplőinek – függetleneknek, kőszínháziaknak, menedzsereknek, producereknek, szerzőknek, rendezőknek – és végig kellene beszélni a lehetőségeket. Nem csak az állami pénzről kell beszélni, a piacról is rengeteg pénz érkezik a kultúrába. Abban kellene konszenzusra jutni, hogy kinek mennyi juthat – a nézők, az állam (ami végső soron szintén a nézők pénze) hogyan járulhat hozzá.
Felveti a zenés színházak támogatásának kérdését: biztos, hogy annyi állami támogatást kell kapniuk, ha a piac is képes lehetne eltartani őket? Ugyanez a dilemma a Madách Színház körül kialakult vitában: kell-e a Webber-darabokat államilag támogatni, és lehet-e 81 évesen pályázni egy színház vezetésére? Rónai szerint az életkor alapján diszkriminálni ugyanolyan disznóság, mint a testalkat alapján – Jurij Ljubimov 95 évesen is színházigazgató volt, Szinetár Miklós 90 fölött is rendezett. Azt viszont meg lehet kérdőjelezni, hogy valakinek az eddigi munkássága tetszik-e, vagy hogy az Erkel Színház mellett szükség van-e még egy hasonló profilú intézményre. Mindezek olyan kérdések, amiket nyilvánosan kellene megvitatni, indulatok és személyeskedés nélkül.
A társadalmi megbékélés nehézségei
A műsorvezető felveti, hogy a választások után sokan azt hitték, egy olyan ország lettünk, ahol „lehet élni, sőt boldognak is lehet lenni", ehhez képest az ország még mindig puskaporos hordó. Rónai szerint ez nem magyar sajátosság – a nemzetközi szakirodalom és elemzések ugyanerről szólnak. A közösségi média buborékokat hoz létre, ahol a személyes kontaktus hiánya miatt olyanokat vágunk egymáshoz, amit szemtől szembe sosem tennénk meg.
Rónai maga is aktív a Facebookon, 93 ezer követője van, és rendszeresen válaszol a kommentekre, mert úgy érzi, tartozik ennyivel. A mocskolódó, durva kommentekkel nem foglalkozik, de a normálisan kommunikálókkal igen. Elmesél egy történetet, amikor egy nagyon durva, a gyerekeire is utaló kommentre válaszolt, és chatelésbe kezdtek – a végén az illető megköszönte a választ és belátta a másik szempontjait. Ezt kis diadalként élte meg, ami azt bizonyítja: sokszor csak a fáradságot nem vesszük, hogy megértsük a másikat.
Család és magánélet
Gyerekek
Rónai öt gyermekéről beszél. A két nagyobbik fia 24-25 éves, érdekli őket a politika, de távol tartják magukat tőle. A kisebbek teljesen természetesen kezelik, hogy apa „bemegy a tévébe és ott dolgozik", nem nézik különösebben a műsorait.
Feleség és szakmai önreflexió
Feleségével, Zsanettel (aki egyben szerkesztője is) sokat beszél a munkáról. Rónai elismeri: nem tudja becsukni maga mögött az ajtót, hazaviszi a feszültséget. Képes éjfélkor az ágy szélén ülve gondolkodni, hogy miért nem tett fel egy bizonyos kérdést. Tudja, hogy az önreflexió fontos része a munkájának.
Szakmai mélypontok és csúcspontok
Kudarc: Kern András
Rónai megoszt egy személyes kudarcélményt: Kern Andrást nagyon szereti, de amikor a Húzósban interjúzott vele, végig azt érezte, hogy „ezt abba kéne hagyni, ez nem megy". Nem voltak egy hullámhosszon, a kérdés-válasz ritmus nem működött. A mai napig nem tudja megfejteni, mi történt, és ez szakmai kérdésként foglalkoztatja.
„Annyira nem voltunk ritmusban, annyira nem éreztük a kérdés válasz ritmusát és a súlyát, tartalmát... ez egy kudarcélmény." *
Siker: Törőcsik Mari
Ezzel szemben a legnagyobb szakmai élménye a Törőcsik Marival készült interjú volt, közvetlenül a műtétje után. A színésznő nem akart jönni, fájdalmai voltak, de amint leült a kamera elé és kigyulladt a piros lámpa, „kinyílt", és fantasztikus interjú született.
„Ott ült egy élettel teli, közlési vággyal teli fantasztikus művésznő." *
Rónai szerint az ilyen emberi pillanatok töltenek fel minket, nem a napi politika – ami inkább lehúzza az energiákat.
Jövőbeli tervek
Rónai még 10-15 évet el tud képzelni a pályán, szeretne nagyon sokáig aktív és értelmes műsorokat készíteni. Szabadidejében moziba, színházba jár a családjával, rengeteg zenét hallgat, és dolgozik három könyvprojekten:
- Egy könyv a sümegi vár utolsó kapitányáról, egy lenyűgöző figuráról, akivel egy hétvége során ismerkedett meg – ennek a munkacíme „Az utolsó várkapitány"
- Egy régóta halogatott regény
- Egy harmadik portrékötet a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjairól, hiszen azóta sok új interjú készült, és vannak még régebbiek is, akik közül néhányan már nem élnek
A záró gondolatokban Rónai kiegyensúlyozottnak és boldognak mondja magát – ebben a családja és a munkája is kulcsszerepet játszik.
„A boldogság az egy fura dolog, mert abban benne van a munka is, hogyha jól dolgozol és jó munkát végzel és szereted a munkádat. De mégis... az a család nélkül nem megy. És nekem fantasztikus családom van, fantasztikus feleségem van, remek gyerekeim, szavam nem lehet." *
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „Spirit FM-en az ATV csoportban" – a rádió neve pontosan beazonosítható, de a frekvencia vagy a csatorna pontos leírása kissé elmosódott
- „a süvegi tök egyszerű a történet" – valószínűleg „a sümegi történet", a vár neve Sümeg, de a kiejtésben torzulhatott
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Üdvözlöm önöket Rónai Egon Ambótaka févende.
[00:00:03]Hát éjjel nappal a képernyőn van.
[00:00:06]Szóval, hogy már a reggeli visat is bekebelezte.
[00:00:12]Szerintem jön majd egy éjszaka is előbb-utóbb.
[00:00:13]Nem, nem, azt, azt azt nem vállalod.
[00:00:16]Figyelj, múltkor amikor találkoztunk, biztos emlékszel, kérdeztem, hogy mennyit vagy te egy héten, és kiszámoltad ott az orrod előtt, hogy káb 20 órát.
[00:00:27]Ezt te szenvedéllyel, tehát ezt te akát, hogy mondjam, ez munkaalkoholizmus, vagy egyrészen már pénzkereshet, vagy hogy van?
[00:00:36]Nyilván együtt a kettő, illetve az első az nem feltétlenül kell, hogy kísérje a másodikat, tehát pénzkeres persze, de hát azért én szeretem ezt a szakmát, ezt még mindig szeretem ezt a szakmát, de ennyire, hogyha most azt mondják, hogy csinálnál 30 órát egy hétten, akkor útszun neki.
[00:00:51]Nem, nem, mindennek van határa.
[00:00:51]Tehát tényleg van egy egy idegrendszeri e határ felkészülésbeli határ.
[00:00:57]És ez most az nagyjából Aha.
[00:01:01]Tehát ez a határ, tehát ennél többet nem lenne de minek?
[00:01:04]Hát kellene?
[00:01:06]Nem, nem, de hogy néz ki egy napot?
[00:01:07]Tehát hogy lehet ennyire fölkészülni?
[00:01:09]Miközben tudom, hogy te azért az a készülős típus vagy.
[00:01:14]Én az vagyok, nekem a délelőttök szoktak a háttérmunkával telni általában.
[00:01:19]Na de már ott is van rádió.
[00:01:21]Nem, az délután van.
[00:01:21]Ez délután van, akkor azt emlékeztem.
[00:01:24]És délután meg este vannak a felvételek, meg az élőadások.
[00:01:26]Tehát nekem a délelőtt az, amikor készülök, és úgy megyek már oda, hogy van egy jegyzetem, ami minden műsorra megvan egyenként, és akkor azt hívom be, ami éppen kell.
[00:01:38]És mennyit kell?
[00:01:38]Tehát mondjuk egy ilyen délutáni két órásra mennyit kell készülni?
[00:01:43]Azok könnyebbek, mert egyrész van egy kulturális meg egy gazdasági rádióműsorom, a kultúra meg a többkevesebb.
[00:01:49]És hát azért ott különböző témák vannak, tehát azok nem nagy interjúk, hanem azok 8-10 percek, képen kell nehezebb is lehet, mert többfélére kell persze ennyiből nehezebb, hogy többféle, de nem annyira mély, mint mondjuk egy portrébeszélgetés, ahol muszáj felkészülni az emberből.
[00:02:04]Az egy másik műfaj.
[00:02:07]Másik műfaj az egyenes beszéd este a a az ATV-ben, merthogy ott meg négy-öt téma van, vagy négy-öt vendég van, és velük meg egy olyan beszélgetést kellene folytatnom, aminek súlya van, aminek értéke van, aminek információ tartalma van.
[00:02:25]Tehát az megint egy másik fajta felkészülést igényel.
[00:02:29]Miért mondod feltételes módba?
[00:02:36]mondtad, hogy olyan olyan beszélgetést kellene folytatni.
[00:02:40]Hát nyilván erre törekszünk minden egyes beszélgetésben a kollégáimmal, aztán hát vagy sikerül, vagy nem sikerül.
[00:02:44]A minőséget reméljük tudjuk hozni, az információtartalmat reméljük tudjuk hozni, hogy novum lesz-e belőle.
[00:02:51]Tehát valami olyat tudunk-e kiszedni a vendégből, ami ott hangzik el először.
[00:02:56]Hát azt előre nem tudhatjuk.
[00:02:56]Tegnap volt a vendégem, kiderül majd, hogy hogy mikor beszélgetünk.
[00:03:03]Orbán Anita, a külügyminiszter, aki rákérdeztem, hogy hogy vannak a kinevezések, és én nem tudtam előre, hogy ő be fog mondani három nevet, de merthogy rákérdeztem, hogy hogy vannak a nagyköveti kinevezések, rá tudtunk térni arra, hogy van három új név, akiket most nevezett ki, amiket még korábban nem jelölt meg.
[00:03:22]Tehát így aztán mondtunk egy olyan információt, ami eddig még nem hangzott el.
[00:03:26]Ezt nem tudod előre.
[00:03:28]Hát végül is ugye volt egy, hát nyilván nem kikerülhető az Orbán interjú, még mindig kettő is ugye, ahol hát azért az nagyport vett föl, az nyilvánvaló és nyilván tudtad előre, hogy az lesz, de azt is tudtad, hogy mondjuk olyat le fognak írni rólad, hogy na hát akkor azt gondolta, hogy ez a pályája csúcsa.
[00:03:51]Majd mondd el, hogy gondoltál ilyeneket.
[00:03:56]Nem.
[00:03:57]És hogy de hát de hát ehelyett inkább jobban tenné a főbe lőné magát, de minimum hát fölmondana.
[00:04:07]Ez az Ésben jelent meg, tehát nem is egy odakentem egy odakent, ez egy ez egy Facebook komment volt, amit aztán idéztek az Ésben.
[00:04:17]Ja, ja, ja.
[00:04:17]Aha.
[00:04:17]Értem, értem.
[00:04:17]Jó, de hát akkor is ez egy nézői vélemény.
[00:04:21]Az Úr, aki ezt leírta, többet gondol magáról, mint egy egyszerű néző, pedig semmivel nem több.
[00:04:29]Ő egy egyszerű néző.
[00:04:29]És az egyszerű nézőnek készítjük az összes beszélgetést.
[00:04:33]Az egyszerű néző az bárki, te, meg én, meg mindenki más, aki ül a tév előtt.
[00:04:37]és kinek kinek megvan minden egyes pillanatáról egy adásnak a véleménye.
[00:04:43]Nagyon fura, tegnap botlottam bele a reditem, az egy ilyen videós és kommentelős platform, egy összevágott anyagra, ami az énorbán interjúból készült.
[00:05:00]És de mit vágtak be belőle össze?
[00:05:02]az én kérdéseimet és a a ráadott miniszterelnöki reakciót.
[00:05:10]És hát nagyon fura volt így egyben ezt megnézni, mert ugye ezek nem a az egy óra másfél óra teljessége, hanem ezek fél perces 15-20 másodperces kivágások egymás mögé rakva.
[00:05:23]És szerintem, és aztán majd mindenki ezt a mondatomat odarakja, ahova akarja, én büszkéntek arra az interjúra, mert az az interjú az igenis abban a milliőben, abban a politikai közélet szakmai helyzetben, amiben voltunk abban a helyzetben, elsőről másodikról ugyanúgy beszéltek, az igenis egy vállalató interjú volt.
[00:05:46]Akkor szerinted miért váltad ki egy ekkor?
[00:05:48]Mert 16 év után először ült egy újságíróval szemben, akinek nem voltak tényleg meg a kérdések.
[00:05:53]Ezt tudom, ezt senki nem fogja elinni.
[00:05:55]Tök mindegy.
[00:05:57]Semmiféle semmiféle egyeztetés nem volt arró, hogy hozzád ült be.
[00:06:00]Tehát miért nem ment mondjuk a telexbe vagy a klub rádióba?
[00:06:06]Kérdez hát erről én tudt mondjuk te is meg kérdezhetted volna akár adás.
[00:06:08]Hát de miért kérdezném meg tőle?
[00:06:11]Én örültem annak, hogy vég előre bekonferálta, hogy ez egy kíváncsi pasas ez a rójágod.
[00:06:15]És akkor akkor na azzal szerintem az, hogy nincs olyan politikai szereplőm a Magyarországon, aki fontos lenne és nem ültem még vele interjúhelyzetben, az szerintem jó.
[00:06:32]Innentől kezdve ezt nem nekem kell vizsgálni.
[00:06:34]Ezt vizsgálja más, hogy ő vele miért nem ült szembe.
[00:06:36]Az nem lehet, hogy hát az ATV-ről azért sokan mondják, hogy mondjuk nem olyan független.
[00:06:41]Nem, nem lehet.
[00:06:42]Tehát hogy nem lehet, nem lehet.
[00:06:43]Ö most jelent meg szintén mai, hogy melyik ö televízió meg írott sajtótermék mennyi pénzt kapott a kormánytól.
[00:06:55]Hát ha már így nézzük, nem nekünk kell szégyenkeznünk.
[00:07:01]Lennének itt mások, akiknek lenne okuk rá.
[00:07:03]Tehát én úgy gondolom, hogy hogy nem nem akarok nem akarok ebbe belemenni.
[00:07:08]Meg lehet találni a számokat meg a neveket is.
[00:07:11]Szerintem szerintem van egy hangulatkeltés.
[00:07:15]Van van nem nagyon van egy olyan hangulatkeltés, amivel szerintem nekünk nem kell foglalkoznunk.
[00:07:23]Végezzük a munkánkat.
[00:07:23]És hogyha valaki követi a mi munkánkat, akkor pontosan tudja, hogy ha valahol volt közszolgálati attitűd, az elmúlt 16 évben, az nálunk volt a televíziózásban, többet nem tudunk tenni.
[00:07:36]Tehát az nem a sajtó dolga, hogy megvévjuk azokat a csatákat, amiket egy társadalomnak kell megvívnia.
[00:07:42]Végül lett egy ilyen csata, és a társadalom megvívta és győzött.
[00:07:45]És én azt gondolom, hogy az elmúlt 16 évben az ATV rengeteget tett azért, hogy ez így legyen.
[00:07:52]Például azzal, hogy csak nálunk mondhatták el a szereplők azt, amit akartak.
[00:07:56]Magyar Péter is csak nálunk tudta elmondani azt, amit gondolt a világról és Orbán Viktor kormányzásáról.
[00:08:01]Sehol máshol.
[00:08:03]Hát azért a klub rádióban elég sokat.
[00:08:05]Csak az nem televízió, az nem tudom, feltűnt-e neked.
[00:08:07]Ja, hát igen.
[00:08:07]Hát most már azért sok mindenkib van a videó őszintén.
[00:08:11]Szóval vagy a YouTube az egyetlen televízió csatorna volt, ahol Magyar Péter rendszeresen be tudott jönni és el tudta mondani, de ez így volt a teljes ma Óellenzéknek nevezett társaságról az elmúlt 16 évben is.
[00:08:22]Emiatt kéne szégyenkeznünk.
[00:08:22]Szerintem nem.
[00:08:24]Na, oké, még egyet.
[00:08:24]Az olára nem, nem, még egyet hadd kérdezzek, és akkor utána ezt befejezzük ezt a vonatot, hogy a ugye mondtad, hogy lehetett volna bátrabb, de az nem lett volna célra vezető.
[00:08:38]Mármint, hogy te lehettél volna bátrabb, fötél volna.
[00:08:40]Mondtál, mondta mi jó.
[00:08:44]Nem lett volna célvezető, mert akkor bezárkózik, és neked kellett volna menni előre, előre.
[00:08:51]Mik lettek volna azok a bátrabb kérdések?
[00:08:55]Gábor, hát ez egy évvel ezelőtt volt.
[00:08:57]Hát mit tudom én, azt el kellett döntenem, hogy végigmegyek-e az elmúlt 16 év összes ügyén, bűnén, bánatán, vagy pedig arra próbálok koncentrálni, ami most van egy választási kampány küszöbén, mert akkor hivatalosan előtte voltunk, gyakorlatilag már rég benne voltunk.
[00:09:16]És én azt a döntést hoztam, ezen nyilván lehet vitatkozni, hogy nem fogok tudni végigmenni 16 éven az alaptörvénymódosítástól kezdve a magánynyugdíjpénztárak elvételéig, és ezer minden a trafik törvénytől kezdve a lélegeztetőgépügyéig ez mindenen, merthogy erre nincs idő, erre nincs mód.
[00:09:34]Nézzük azt, ahol most vagyunk.
[00:09:36]Ugye ebből lett a a szegénységben élő gyerekek problémaköre, ebből lettek a nyugdíjak körüli kérdések.
[00:09:45]Ebből lettek azok az ügyek, amik aztán most mondom, megnéztem éppen tegnap, szépen sorban jöttek abban a beszélgetésben.
[00:09:53]Mindenki a saját hiányait próbálta az én beszélgetésemre ráhúzni, amit teljesen értek egy tévnéző így így éli meg a beszélgetést, és azt miért nem kérdezte meg?
[00:10:03]De megkérdeztem mást is, megkérdeztem egy csomó dolgot.
[00:10:08]szerintem nagyon jól megmutatta, és nekem ez a célom minden beszélgetésben, nem győzni, hogy hol tart a miniszterelnök, hogy gondolkozik, és mit gondol rólunk meg a világról.
[00:10:19]Ühüm.
[00:10:21]Te mit gondolsz?
[00:10:21]Ugye azt is mondtad, hogy teljesen felbolydult a médiavilág.
[00:10:27]Mit gondolsz a mostani médiahelyzetről?
[00:10:36]Szerintem egy nagyon erős újraformálódás előtt vagyunk.
[00:10:39]Úgy tűnik, mintha benne lennénk, de igazából most ez egy kicsikét inkább egy örvény, amiben vagyunk.
[00:10:45]Keresi mindenki a helyét, keresik a lapok a helyüket, legyenek azok online portálok, legyenek hetilapok, legyen tév rádió, mindenki egy izgalmas helyzetben van.
[00:10:55]Gondoljunk csak abba bele, hogy a magyar rádió rádiós piac első öprő többsége a korábbi nerhez köthető tulajdonosok kezében van.
[00:11:04]Tehát az majd még egy döntés lesz az évek során, hogy nyilvánvalóan fenntarthatatlan rádiós piacot hogyan fogja átformálni ez a mostani helyzet.
[00:11:11]A merthogy sok van szerinted?
[00:11:17]Sok van az ő kezükben, és idáig nem volt piaci kényszerük.
[00:11:21]Aha.
[00:11:21]Tehát idáig gyakorlatilag egy állami megrendelés, egy állami megrendelés kupacból tudtak szemezgetni, és tartották fenn a különböző helyi rádiókat, amiket hálózatba kötöttek, hogy egy példát.
[00:11:33]És akkor szerinted most szépen be fogják csukni a Nem, szerintem szerintem a helyi rádiókra iszonyatosan szükség van.
[00:11:38]Nem biztos, hogy egy ilyen hálózatban ennyi rádióra szükség van.
[00:11:42]Hát, hogy a helyi napilapok jó része megszűnt, de az egy másik fajta piac volt.
[00:11:49]Az egy az ebből a szempontból egy még rosszabbul működtetett piac volt.
[00:11:53]Szerintem a helyi rádiókra helyben van szükség, tehát nincs szükség helyi rádiókat összekapcsolni 70-et, 80-at az országban és ugyanazt a műsort sugározni, miközben nincs helyben rádió, amelyik csak az ő ügyeikkel foglalkozik.
[00:12:08]Nyilván az egy másik másik fajta gondolkodás volt.
[00:12:10]Tehát most cak most most csak hoztam egy példát.
[00:12:11]pont ezt csinálta, hogy ugye volt egy nagy konglomerátum, és az se volt igazán helyi, mert az ott is onnan ismert a központ.
[00:12:20]Ugyanerről beszélünk.
[00:12:23]Nyilván itt most egy csomó minden megváltozik, és én azt gondolom, hogy itt egy alkalmazkodási kérdés is felmerül a szakma részéről.
[00:12:32]Tehát vannak nagyon komoly műhelyek, amelyek az elmúlt években attól tudtak erősek lenni, mert mert volt egy ellenzéki felhangjuk, vagy nagyon komoly ellenzéki tartalmuk, amivel szembe mentek egy kormányzati gondolattal vagy sokkal.
[00:12:52]És hát itt most nyilván egy kicsit légüres térbe kerültek, tehát amelyik eddig ellenzéki volt, az ma kormánypártinak tűnik.
[00:12:58]meg kell találnia a hangját és a helyét.
[00:13:01]Az is egy izgalmas kérdés.
[00:13:03]És hát plusz ha normalizálódik a közszolgálat helyzete, ami nyilván hosszú folyamat, akkor nyilván ezek az ellenzék lehet, hogy egyrészükre sajnál nem lesz szükség.
[00:13:14]Nekem az is lehet.
[00:13:15]Bár én azt gondolom, hogy a jó újságírásra, és az most mindenkinek megint mást jelent, de a jó újságírásra szükség van.
[00:13:24]Egy jó szerkesztőségre mindig szükség van.
[00:13:27]Nem feltétlenül kell annak ellenzékének vagy kormánypártinak lenni.
[00:13:30]Minőséginek kell lennie.
[00:13:30]Meg kell találni azt a közönséget, amit meg tud ezzel célozni.
[00:13:34]Ez lesz a nehéz.
[00:13:34]Tehát azért mondom, ez egy alkalmazkodási verseny is lesz a következő egy-két évben.
[00:13:41]Na jó, de itt nem győz majd óvatatlanul a bulvár, amiben egyébként szintén lehet jót meg rosszat csinálni egyrészt.
[00:13:48]Másrészt pedig nézd meg, a bulvár milyen helyzetben van.
[00:13:50]Hát győzött.
[00:13:51]Hát gyakorlatilag hát napilapból országos pillanatnyilag egy szál van ablik.
[00:13:55]darab ennyi.
[00:13:55]És ennyi maradt, mint bulvár.
[00:13:58]És aztán hogyha bulvárnak tekinted azt a sok csacsiságot, ami az online-ban megjelenik, akkor ott pedig teljesen parttalanul.
[00:14:09]Hm hm.
[00:14:11]Nem, én azt nem hiszem, hogy hogy itt tömeges összeomlások lesznek.
[00:14:17]Azt gondolom, hogy tömeges átformálódások lesznek.
[00:14:22]Arra szükség is van egyébként, mert minősíthetetlen volt az elmúlt 16 év mondjuk egy ATV-nek nem kell átstruktúrálni a kicsit magát.
[00:14:27]Hát mennek is el az emberek, mert csávítja a közszolgálat.
[00:14:32]Nem dupla pén dupla pénzért mondom, hogy dupla pénzért mennek-e el, de de az nyilván egy erős csábítás egy újságíróan, aki idáig is közszolgálati gondolkodással próbált dolgozni, hogy akkor a közszolgálati médiát megcsináljuk.
[00:14:48]De vajon az a médium az az egyetlen kell, hogy legyen?
[00:14:50]Ugye az ATV eddig is azt gondolom, hogy amennyire a változó körülmények engedték a közszolgálatiságot, a maga kereskedelmi televíziós módján szolgálta.
[00:15:01]Tehát ha valaki azt mondja, hogy az egyenes beszéd az elmúlt 16 évben nem volt közszolgálati műsor, az nem tudom mit nézett.
[00:15:11]És és emiatt ez a fajta hiányérzet nem kellett, hogy ott legyen az ATV-s munkatársakban.
[00:15:17]Nyilván ez egy kihívás megcsinálni valami újat.
[00:15:19]A legjobb megcsinálni valami újat.
[00:15:20]Itt az egyetlen kérdés, hogy tényleg új lesz-e, és tényleg lehet-e valami újat csinálni?
[00:15:26]Ted nem hívott senki.
[00:15:27]Ez egy ez egy nehezebb kérdés.
[00:15:27]Engem hát nekem volt felkérésem, nem a közszolgálati médiában, és hát itt vagyok az ATV-ben.
[00:15:38]Hát itt van az a 20 órád, miért mennél máshova?
[00:15:41]Hát speciál pont e ez lehetne egy hívószó, hogy hogy nagyon-nagyon durván megfizetünk és ne 20, hanem 10 óra legyen, de akkor az olyan.
[00:15:48]De de nem, mert ezek is olyanok.
[00:15:51]Tehát például az, hogy az egyetlen napi kulturális rádióműsort, magazint meg tudom csinálni ma a Spirit FM-en az ATV csoportban, szerintem ez óriási.
[00:16:02]Ezt én nagyon élvezem.
[00:16:03]van a húzósom.
[00:16:03]Hát te pontosan tudod, mert csinálsz portré műsorokat, hogy az mekkora érték, hogy túl vagyunk 1000 adáson, és 15 éve megy a húzós hétről hétre.
[00:16:14]Fantasztikus.
[00:16:14]Tehát ha ha én tehetségtelen vagyok és rossz, ez már akkor is tudna értéket teremteni.
[00:16:21]Na látod én ezt a nyomorult botafét csak 14 éves csin.
[00:16:27]Látod, nyertem.
[00:16:27]Ennyi.
[00:16:29]Abszolút nyertem.
[00:16:29]Ezért jöttem, hogy ezt ki tudjuk mondani.
[00:16:31]Én győztem.
[00:16:31]És figyelj, a kultúra neked ugye abszolút fontos, amivel azért a politikai újságírók zöménél hát nem így nem így van ez.
[00:16:41]Sőt az egész magyar politikus gárdánál nem így van ez.
[00:16:49]Tehát az ember most is azt érzi, hogy azért ez a kultúra megint úgy van, hogy na hát csak fontosabb az egészségügy az oktatása, nem tudom mi mint mint a kultúra.
[00:17:01]De neked fontos, mert ugye apád miatt is gondolom én, aki hát ugye színészkonferencié volt, és tudom, mert mert nyilatkoztat, hogy mit utolsó időszakában, az utolsó négy-öt évben te ugye végigjártad vele a tehát mentél, mentél sokat a turné és akkor nagyon nagyokat dumáltak.
[00:17:25]Tehát ez nyilván meghatározó, nem?
[00:17:27]Hát persze, az ember a gyerekkorából hozza azt, amit amiben nevelkedik.
[00:17:33]Tehát nem véletlenül az, hogy egy csomó színésznek valahogy szakmabelé lesz a gyereke, mert lehet, hogy nem színész lesz, de majd rendező, vagy dramaturg, vagy valahogy valahogy ott van a operatőr, valahogy ott van a szakma körül, aztán van, aki nem.
[00:17:45]Persze.
[00:17:45]Nyilván ez egy erős indíttatás, de hát én nem voltam mindig politikai újságív.
[00:17:51]Hát nem.
[00:17:51]Ső, hát németes Szilád egyszerre csak fölhívott, nem?
[00:17:53]És tehát, hogy te előtte csináltál sportot, csináltál poppot, rokkot, ilyesmit, könnyű zenét.
[00:18:03]Volt ugye rendezvény, tehát PR céged is volt, tehát az is volt, meg hát főleg rádió, főleg rá meg rádió, de ott csak ú és akkor egyszerűen csak fölhívott.
[00:18:11]Majd térjünk vissza a kultúrára.
[00:18:13]De azért az érdekel, hogy emlékszel, hogy mit mondottak, hogy miért akarja itt a politiká csinálni?
[00:18:18]Hát ez a mai őszhajammal és kevés hajammal elég viccesen hangzik, de akkor se volt sokkal több.
[00:18:22]Ezt szeretném jelezni.
[00:18:24]Azt mondta, hogy fiatalítani szeretne az ATV-ben.
[00:18:26]Hát most na de hogy miért akarja, hogy te amikor a büdös életben nem látott, hallott tőled politikát, hogy miért akart téged politikálni?
[00:18:37]Valami volt ez.
[00:18:37]Igen.
[00:18:37]Azt mondta, hogy ő úgy tapasztalta a választási műsorokból, hogy a az egykori sportriporterek, sportújságírók ezekben kiválóan szerepelnek, mert átlátják a pályát.
[00:18:52]Aha.
[00:18:52]És ebben ebben rengeteg igazsága van.
[00:18:54]Tehát ha belegondolsz a Bánó Andristól a Bárdos Bárdosig, itt itt rengetegen hosszan hosszan lehetett sorolni, rengetegen a sportból keveredtek át a politikai világba.
[00:19:03]És tényleg talán azért, mert mert nekünk a sportban is át kell látnunk, hogy mi történik egy nagyobb térben.
[00:19:14]Nem csak a fociban, a kosárdában, kézdában könnyebb.
[00:19:16]Hát ott ránézel a pályára és látod, de a politikában azért nincs hiányít pályá.
[00:19:22]Nem ránézel a pályára és azt látod, hogy hogy valaki dob egy labdát.
[00:19:24]De az, hogy azt miért dobja, hogy hogy került oda, hogy milyen a taktika, hogy hogy hívják őt?
[00:19:31]Rá van írva rossz esetben egy nehezen olvasható szám egy kamerával távolról felvett ember hátára, amit te mondjuk egy kis monitoron látsz sokszor eléggé elmosódottan, és abból a mozgásból tudnod kell, hogy ő kicsoda.
[00:19:45]Ezek iszonyú nehéz helyzetek.
[00:19:45]tudnak lenni.
[00:19:47]Ma már kevésbé, ma már ott az internet is rengeteget segít régen se volt.
[00:19:52]A politikában rengeteg a háttérben történik, amire nem tudhatsz mostaná persze, de igazából igazából nyilván itt a a legfontosabb hívószó a lendület.
[00:20:01]Egy sportkommentátor nem beszélheti így, mert hát abba bele alszol.
[00:20:10]És azt hiszem, hogy hogy például Szilárd valami olyat várt tőlem, ami egy sokkal lendületesebb műsorvezetés, egy nagyobb tempó, egy fiatalosabb tempó.
[00:20:18]Remélem megfelteltem.
[00:20:21]Hát most már ott vagyok 16 éve, úgyhogy ez valamit csak jelent.
[00:20:26]Aha.
[00:20:26]Na, azért vissza a kultúrára.
[00:20:29]Szóval akkor a kultúra helyzetét hogy látod?
[00:20:31]Nem lett például, ami nekem bevallom, hogy szívfájdalom, önálló kulturális minisztérium?
[00:20:39]Nem, de szerintem ennél talán egy fokkal fontosabb a a kultúrának a kormányzati képviselete, hogy az legyen meg.
[00:20:45]És ez nem csak minisztériumi.
[00:20:49]Hát igen, de annyi minden j elképes most.
[00:20:51]És szó volt róla, hogy lesz.
[00:20:53]Aztán ez igení így külön nem lett.
[00:20:55]Nekem sokkal sokkal nagyobb bajom, hogy hogy nem lett az elmúlt pár hónapban egy másik fajta struktúrára kezdeményezés.
[00:21:07]Tehát van egy egy kulturális struktúra, ami egyrészt áll az államilag finanszírozatokból, áll a függetlenekből, áll a vegyes finanszírozásúakból, és ez tudom, hogy nem művészeti kérdés, de végül aztán azzá válik, hogy ki milyen lehetőségekhez jut, és kinek mennyire nyílik meg a pálya.
[00:21:25]És itt vagyunk most ugye augusztus legvégén beszélgetünk 2026-ban és nem tudjuk, hogy a 202627-es évadra milyen finanszírozást kínál az állam.
[00:21:38]Nem tud sőt, hát a kultúra területén egy rakad dolgot zároltak egyszerűen a nyári fesztivál és várunk arra, hogy tessék mondani, mi lesz és hallottál te erre vonatkozóan valami iránymutató mondatot, mert én még nem.
[00:21:52]És szerintem ez nem is a a kulturális minisztérium hiányára utal, hanem talán arra, amit te mondtál az előbb, hogy nem annyira fontos.
[00:21:59]Tehát előbb oldjuk meg az oktatás, az egészségügy, azoknak a strukturális ügyeknek a kérdését, ami égető a társadalom számára.
[00:22:08]Hát a színészek majd úgy is fölmennek a színpadás.
[00:22:11]Szerinted se annyira fontos?
[00:22:11]Dehogynem, mert mert én hiszek abban, hogy ennek van értelme.
[00:22:17]Tehát hogy azért van értelme egy országot fenntartani, egy nyelvet beszélni, hogy ahhoz tartozzon egy egy olyan kultúra, amire lehetünk büszkék, ami tud tanítani, ami tud szórakoztatni, ami fenntartja ezt a nyelvet, ami fenntartja ezt a népet.
[00:22:34]Álljut a churchirbotta, amikor meg akarták kurtítani a kulturális költségvetést, hogy de hát akkor miért harcol?
[00:22:43]Hát ez teljesen jogos kérdés.
[00:22:43]Ez így van.
[00:22:45]Tehát hogy a kultúra az azt kéne értenünk, hogy az az nem csak egy rublika a költségvetésben, hanem az az alapjainkat jelenti.
[00:22:57]Azon lehet vitatkozni, hogy mennyire kell ebben az államnak jelen lennie.
[00:23:01]azon lehet vitatkozni, hogy biztos-e, hogy hogy úgy kell elosztani az állam által finanszírozott összegeket, ahogyan az ma el van osztva, lásd a színházak között, de de azon nem lehet vitatkozni, hogy ez megkerülhetetlen.
[00:23:16]Hát az elosztás nem nagyon változott.
[00:23:19]Ugye a legutóbbi kulturális kuratórium meg tök ugyanaz volt, amelyik amelyik eddig és a döntéseken ugye látszik.
[00:23:27]Jó.
[00:23:27]Mit gondolsz ezekről?
[00:23:27]A Vidnyánki Eszenyé, ugye a Vidnyánki nálad is járt.
[00:23:34]Eszenyi is utolsó nagy interjúját nálam adta a rem covid előtt kettő nappal.
[00:23:41]Jó, hát az azért március 13-án a és 15-én jött a zárás és utána ő már nem nyilatkozott és nem pályázott.
[00:23:49]Ühüm.
[00:23:50]És akkor beszéltünk-e erről, és hát a a teljes tagadás és a a teljes értetlenség állapotában volt ahhoz képest, hogy hat évvel később azt tudja mondani, hogyha valakit megbántottam, sajnálom, szerintem az egy az egy fejlődés, de nem teszi semmisé azt, ami történt.
[00:24:11]Hát meg nem teszi semmisé, hogy volt egy vizsgálat, amit amit a mai napig nem hoztak igazán nyilvános.
[00:24:16]Sőt, amint lehet hallani, talán nincsenek is meg a vizsgálat eredményei, mert azt mintha megsemmisítették volna, legalábbis ez a pletyka, de igen, ez például ez például fontos lenne látnunk, hogy az a vizsgálat mire jutott, ha jól tudom, 40 színész és színházi munkatárs van, aki 70-et is mond.
[00:24:35]Na de hát ez is.
[00:24:35]Látod, valaki ezt mondja, hol dokument?
[00:24:38]De de most figyelj, akkor szerinted most mit kéne csinálni?
[00:24:41]Akkor most ezt újra leg mondjuk bedarálták, aminek akkor kell, hogy legyen felelőse, nem?
[00:24:48]Tehát akkor ha ezt bedarálták, akkor akkor igen, derüljön ki egy kiderál.
[00:24:53]De ez már nem eszen ennyi ügye.
[00:24:55]Nem, ez már nem eszeni ügye, ez neki már nincsen köze.
[00:24:57]Ott valaki mondja meg a a fővárosi önkormányzatnál, hogy ezt ki csinálta és miért.
[00:25:03]Igen.
[00:25:04]Az eszenyi ügy az egy egészen másik.
[00:25:06]Várjál az eszenő ügyet.
[00:25:06]Akkor most ugye van, aki azt mondja, hogy hát a francban már, hát felejtsük el, hát hat éve volt, hát ne rugózzunk már.
[00:25:12]És van aki meg azt mondja, hogy hogy de nem, amíg nem derült ki, hogy pontosan mit mondott az a 60 70, 80, nem tudom hány ember.
[00:25:20]Ö akkor akkor szerinted most ha az nincs meg, akkor újra kéne nekiveselkedni ennek, vagy tényleg hagyjuk már.
[00:25:31]Tehát akkor folytassák le újra a vizsgálatot.
[00:25:35]Ne ne ne folytassák le újra a vizsgálatot.
[00:25:36]Szerintem annak nincsen értelme.
[00:25:39]Ráadásul az a vizsgálat nyilván nem után nyom nélkül, tehát valaminek lennie kell ennek ennek nyomán.
[00:25:44]Érdekes ha így van, akkor meg miért sunyizíznak?
[00:25:49]Ugye ez egy jó kérdés.
[00:25:52]Én azt gondolom erről az egészről, hogy itt itt azt kell eldöntenünk nekünk mindannyiunknak, hogy van-e bocsánat.
[00:26:04]Ez ez egy döntés.
[00:26:04]Ha van bocsánat, akkor mit várunk el azért, hogy ezt megadjuk?
[00:26:11]Várunk-e egy olyat, hogy hogy bárki, aki egy ilyet követett el, és akkor lépjünk elnyénik személyétől, mert vannak jó néhányan ebben a szakmában, akiknek a nevét nem emlegetjük, de lehet tudni róluk.
[00:26:25]Szóval bárki, aki egy ilyet tettet, keresse meg azt, akivel szemben ő úgy érzi, hogy hogy hibát követett el, vagy többet akár, nem csak hibát.
[00:26:35]És kérjen tőle személyesen mondjuk, ha ez tényleg 70 emberrel történt, akkor ez elé akor akkor 70 embert igen hívja végig.
[00:26:41]70 embert meg tudott alázni, akkor 70 embert fel is tud hívni.
[00:26:48]Én azt gondolom, hogy ez ezek ezek ilyen nagyon egyszerű dolgok.
[00:26:51]Tehát egészen addig, ameddig nem kérünk tisztán, igazán bocsánatot mélyen belülről, egészen addig ne várjuk, hogy mások megbocsássanak.
[00:27:01]De ha ezt megtettük, akkor azt lehet mondani, hogy oké, te többé ne vezesz semmit, szabarat, semmi mást, de hát eltiltani valakit a színpadtól, hát az meg egy butaság.
[00:27:14]Ne kerülhessen olyan helyzetbe, ne kerülhessen hatalmi helyzetbe, hogy vissza tudjon élni a pozíciójából.
[00:27:22]Meg a jövőre le kéne fektetni olyan etikai egyéb kódexeket, ami ami tényleg szabályozza, hogyha ez történik, akkor ezért ez meg ez jár.
[00:27:30]De ha azt valaki megt ából ezt a szerencsétlen szakma mióta kéri, és saját magának kéne ezt kiérelnie, nem kívülről valakinek megmondania.
[00:27:43]Jó, de amíg szakma is veszett megosztott.
[00:27:47]Hm.
[00:27:47]Igen.
[00:27:48]És akkor itt óvatatlan bejön a Vidnyászki ügy.
[00:27:52]A Vigyázzki ügy, ami alapvetően most úgy néz ki, mintogyha egy felmentés kinevezés ügy lenne, pedig az is ennél sokkal súlyosabb, csak sikerült leegyszerűsíteni ennyire megy a Vigyázzki, vagy nem megy a Vigyázz ki, miközben az, hogy hogy a politika hogyan tudott ráültetni egy szakmára még akár egy jó szándékú embert is, és akkor most megint ne a Vigyázzkiról beszéljünk, senkit nem lehet ráültetni egy szakmára ilyen hatalommal.
[00:28:18]Senkit nem lehet felruházni azzal, hogy emberek, társulatok, gondolatok sorsáról döntsön egy maga.
[00:28:26]Márpedig itt azért nagyjából ez történt.
[00:28:28]Igazából ezzel a tanulsággal kéne foglalkoznunk.
[00:28:31]Az, hogy a Vigyanszkit felmentik vagy nem, és milyen körülmények között, és mit fognak tudni ráolvasni, és mi az, amiben igaza van, és mi az, amiben nincs.
[00:28:38]Ez majd szépen ki fog derülni az idősor, de tanuljuk meg azt, hogy nem lehet egy ember kezébe ilyen hatalmat adni semmilyen szakmában, a cipészek között sem.
[00:28:48]meg a színházak között sem.
[00:28:51]Volt már ilyen Major Tamás volt mindig van ilyen.
[00:28:54]Ugye róla volt az a színházi epésd, hogy nem tudom emlékszel, lehet, hogy hallottad közszágon forog, hogy ugye kiigazgatja a nemzeti színházat, Kovács Aliz a titkárnő és kigazgatja az összes többit.
[00:29:08]Major Tamás a Nemzeti Száz igazgatója.
[00:29:10]Ez a Vigyázzki Kira úgy fordult át, hogy a nemzetit is ő igazgatja.
[00:29:16]Igen, ez így van.
[00:29:18]Úgyhogy szerintem tanulni kéne ezekből a dolgokból.
[00:29:21]Nem, nem feltétlenül velük foglalkozni, hanem a dologgal, a jelenséggel magából.
[00:29:27]Jó most most szerinted amit én látok az, hogy folyik egy gazdasági vizsgálat mindenütt.
[00:29:34]Tehát most azt játsszák az operat az operáig és a nemzeti gazdasági vizsgálat.
[00:29:39]Szerintem ott fog a legkevesebb kiderülni.
[00:29:45]És nem folyik egy más típusú vizsgálat, aminek meg nagyon kéne folyni.
[00:29:48]Tehát, hogy ki miért adott ennyit a kezében, hogy ezzel mit kezdett, mit rombolt vagy épített.
[00:29:58]Én ilyen vizsgálatot nem látom, mert hogy ez igazából nagyon nehezen vizsgálatot.
[00:30:05]Tehát van egy egy hatalmi struktúra, ami szépen fokozatosan épült ki azzal, hogy amikor bent volt nálam vendégként, én előtte összeszámoltam, azt hiszem, 16 vagy 17 különböző pozícióját tudtam megszámolni.
[00:30:21]Ezek egymás után jöttek.
[00:30:23]Tehát nem az volt, hogy ezt minden most megkapod, Attila, hajrá, hanem ez az elmúlt 16 évben épült vele és köré, nyilván nem a szándéka ellenére.
[00:30:33]Ezen mit vizsgálsz?
[00:30:33]Hát volt egy politikai kurzus, amelyik benne látta a színházi világ leuralásának lehetőségét, és ennek ő valamilyen formában meg tudott felelni.
[00:30:45]Ennek a kurzusnak, megint azt tudom mondani, hogy tanuljunk már ezekből, de ennek a kurzusnak ilyen értelemben mégis csak miért volt fontos a kultúra, és miért volt fontos, hogy sokszor hát, hogy mondjam nem feltétlenül kvalitásokat tegyen oda.
[00:31:01]Tehát az miért volt fontos, hogy a Vidnyázgi, akinek szerintem van egy kvalitás érzéke, tehát ő pontosan tudta, hogy kiket nevezki.
[00:31:15]Tehát hogy miért vettem magát körbe olyan emberekkel, akikről a szakma úgy azt mondta, hogy hát ezek egy jó része, hát hát volt nálad a Vigyázzki vendég?
[00:31:26]Volt.
[00:31:26]Megkérdezted?
[00:31:27]Élőadásban volt.
[00:31:29]Megkérdezted?
[00:31:30]Én kérdeztem tőle ilyeneket.
[00:31:30]Tudod, ő ő ezekben az emberekben látszólag hisz.
[00:31:35]Nem mondta neked sem azt, nekem sem mondta soha azt, hogy hát tudtam, hogy ez egy idióta, de azt is tudtam, hogy szereti a és akkor mond egy nevet.
[00:31:40]Tehát nem így volt ezekben az emberekben.
[00:31:43]Ő legalább kifelé nyilvánosan egyfajta szerintem vefelé olyan nagyon nem neki egy küldetéstudata van.
[00:31:51]Tehát abba, amit csinált, összességében hisz, hogy azokba az emberekbe mind akikkel kénytelen volt bennük hinni, mert bennük kellett bíznia.
[00:32:02]Hát ugye, de miért nem mert kvalitásosabban bízni?
[00:32:09]Valahogy minden típusú diktatúra, és most ez egy szellemi, egy szakmai diktatúra, amiről beszélünk, és nem politikai, az valahogy végül mindig odatorkollik, hogy az egyre gyengébb minőségek kerülnek a felszínre.
[00:32:26]Valószínűleg a vezető félelme meg a az igazi tehetség függetlensége állít egymással szemben.
[00:32:33]A vezető fél valódi tehetséget maga mellé emelni, mert megmutatja, hogy a király meztelen.
[00:32:40]A tehetség pedig van annyira tehetséges és független és szabad, hogy azt mondja, hogy ehhez nekem nem kell ez.
[00:32:47]Hát látunk erre példákat.
[00:32:49]Látunk olyan állami fenntartású példákat, mondok egyet, Miskolc, ahol egészen kiváló színházat és szabad színházat lehetett csinálni annak ellenére, hogy állami pénz van benne.
[00:33:01]És látunk ellenpéldákat.
[00:33:05]Mondjak ilyet is?
[00:33:05]Most nem nem leszek rossz, mert ott is dolgoznak tisztességes művészek.
[00:33:10]Látunk ellenpéldákat, ahol minősíthetetlen teljesítmény jött ki, ugyanúgy állami pénzből.
[00:33:15]Ez az a független kvalitás, amiről beszélek.
[00:33:21]Jó, jó, de a Miskolc az szinte egyedi példa.
[00:33:24]De példa, példa.
[00:33:27]Hát erre mondják, hogy hát egy szelep azért minden mindig kell.
[00:33:33]Jó, de ez nem így igaz, mert az az egy szelep az akkor hasznos szelep, hogyha az egész ország előtt van.
[00:33:37]Tehát a miskolci színház sajnos nincs az egész ország előtt.
[00:33:42]Aha.
[00:33:42]Ugye a Hofi szelep mi volta?
[00:33:42]Az azért volt hasznos a a hatalom számára, mert minden előadását 100zrek látták és minden szilveszteri műsorát milliók.
[00:33:58]Értem.
[00:33:58]Mit kéne szerinted csinálni ebben a szitual a kultúrával?
[00:34:02]Szerintem az nem az én dolgom, hogy ezt megmondjam.
[00:34:05]Mégis.
[00:34:07]Szerintem le kellene ülni aokkal a szereplőkkel, akikkel az elmúlt évtizedekben senki nem ült le.
[00:34:11]És most nem csak az elmúlt 16 évet mondom, a korábbi időszakban is.
[00:34:14]Tehát le kéne ülni a függetlenekkel, a kőszínháziakkal, a menedzserekkel, a producerekkel, a szerzőkkel, a rendezőkkel.
[00:34:23]Végig kellene beszélni azokat a lehetőségeket, amik egyáltalán előttünk vannak.
[00:34:27]Ennyi játszóhely van, ennyi művész van, ennyi pénz van, ennyi pénz van a piacon.
[00:34:33]Arról sosem beszélünk.
[00:34:35]Mindig az állami pénzről beszélünk.
[00:34:35]A piacról rengeteg pénz megy.
[00:34:38]Igen.
[00:34:38]Sokan azt mondják, hogy hogy nincs is olyan kevés, csak az elosztás elosztás.
[00:34:44]És valamilyen módon, miközben ez egy illúzió, én tudom, mert ezernyi érdek fogott rögtön ütközni annál az asztalnál, de mégis csak egyfajta konszenzusra kellene abban jutni, hogy hogyan.
[00:34:54]Nem abban, hogy kinek mennyi, meg hogy kinek mekkora színháza legyen, ki mekkora színpadon tudjon énekelni, játszani, hanem hogy kinek mennyi juthat.
[00:35:05]Mit tudunk adni mi nézők, ők állam.
[00:35:05]Az ugyanaz egyébként, ha igazán belegondolunk, mert azt is mi adjuk.
[00:35:10]És ebből kellene formálni valamit, ami aztán el kell tudnia, aminek aztán el kell tudnia indulnia és saját magát építenie tovább.
[00:35:21]Ez egy illúzió, én tudom, de meg kéne hallgatnunk egymást.
[00:35:26]Biztos-e az?
[00:35:28]És és nem feltétlenül róluk szól, csak ez egy példa és elnézést érte, mert tényleg minden példa sánta, hogy a zenés színházaknak ma Budapesten annyi állami támogatást kell adni, mint amennyit kapnak.
[00:35:46]Vagy lehetne az kevesebb, mert a piac képes eltartani, hogyha a minőségi produkciókat tesznek színpadra, és rögtön lehetne adni másoknak is ugyanabból valamennyivel többet?
[00:35:55]Ez egy elosztási kérdés, de erről le kéne ülnie a szakmának, nem nekünk, nekik, akik csinálják.
[00:36:04]Hát mondjuk ebben te is benne vagy.
[00:36:06]Tehát le le kellene ülnünk megbeszélni.
[00:36:11]Na de most hát lassan a Madszínház körül is egy olyan polémia alakult ki.
[00:36:17]Az teljesen méltatlan szörnyű.
[00:36:19]Igen, a szörnyű.
[00:36:21]Tehát hogy legyen ezen zenés, vagy azzal, hogy belépett az erk színház legyen legyen-e egy 81 éves embernek lehetősége pályázni?
[00:36:35]megkérdőjelezhető-e az ő teljes életműve azzal, hogy Webber és Webber.
[00:36:41]És belépett az Erkel színház több milliárdos támogatással, miközben a az a Madszínház is nagyon komoly támogatást kap.
[00:36:49]Na de ezekről beszélek.
[00:36:49]Tehát ezeknek a színházaknak illene eltartania tudni önmagát.
[00:36:55]Ha nem tudja, akkor az egy fura dolog, hogy tényleg webber darabokat kell támogatnia az államnak.
[00:37:00]Biztos az.
[00:37:04]Hát van, aki azt mondja, hogy vissza az Ádámtó féle színházat, amikor Gábor Miklós voltak.
[00:37:11]Az döntse el a közönség, nem?
[00:37:11]Tehát hogyha van közönsége a szirtesféle madácsnak, akkor miért is ne?
[00:37:15]Ez lett a madárszínházból, és ennek van közönsége.
[00:37:21]Ha nem lesz közönsége, akkor el lehet gondolkozni rajta, hogy mit kezdjünk azzal a színházzal, ami Madács Imre nevét viseli, de lassacskán csak énekelnek benne angol száz popzenét.
[00:37:31]Tehát, hogy ezek ezek feltehető kérdések, asztalra rakható polémiák, csak valakinek végig kéne gondolnia, és lehetőleg nyilvánosan.
[00:37:39]De ez is és lehetőleg úgy, hogy ne bántsuk a másikat k.
[00:37:42]Igen, ezt mondom, hogy ez is olyan indulatokat kelt, hogy átment anyázásba.
[00:37:47]Hát ma minden.
[00:37:48]Miért?
[00:37:48]Hát így élük.
[00:37:50]Miért?
[00:37:50]Szerintem miközben mindenki azt mondja, hogy na most már végre itt lenne az ideje, hogy próbáljunk egyékényen árulni, próbáljunk megbékélni, és úgy tűnik, hogy ez nem megy.
[00:38:03]Sőt, hát tudod, én végig erről beszélek, hogy ezt kéne de mondom, szerintem a közösségi média nyitottá látszólag teljesen átlan dolog, hogy mi lesz a vadyszíházza.
[00:38:16]Hát azért ez tényleg nem országos létkérdés, akárhogy is vesszük, de néhány ember számára az néhány ember számára fájdalom, hogy már nem olyan a madács.
[00:38:26]Néhány ember számára indulatkeltő, hogy valaki 81 évesen pályázni próbál egy színház vezetésére.
[00:38:37]Juri Lubimov szerintem 95 évesen még színházigazgató volt, tehát nem feltétlen életkor kérdése.
[00:38:44]Szinetár Miklós, ha jól emlékszem, na most lehetőbb utaságot mondok, de 90 vagy 91 volt, amikor talán Dél-Koreába ment rendezni és tavaly még Szeged tavaly még a Szeged is szabadké rendezett, ami azért nem egy nem egy nem egy kis egészem egy kis meló, de mást ne mondják.
[00:39:00]Most lehet róla bármi a véleményünk, de hát a Trump is 80, nem tudom hányos, hogy egész országot.
[00:39:04]Tehát tehát na ez mondjuk felvett kérdés.
[00:39:08]Na jó, ezt hagyjuk.
[00:39:10]De de nézd meg.
[00:39:10]Tehát az amit az amit az életkor kapcsán csinálunk az legalább akkora disznóság, mint amikor egy ember testalkatával szórakoztunk.
[00:39:22]Igen.
[00:39:22]Tehát azt én is azt gondolom, hogy azt nem lehet csinálni, hogy azért ne pályázzol, mert 81, mert láthatólag jó állapotban van.
[00:39:30]Azt nyilván meg lehet kér kérdőjelezni, hogy amit eddig csinált, az nekünk tetszik-e vagy nem.
[00:39:38]Azt is föl lehet vetni, hogy a erkesziáz mellett most akkor ez kell, nem kell satöbbi, mert óvatatlan hát az erkeszíhez két és félszer annyi nézőt tud befogadni és a támogatá de ezt nem a nézőnek kéne elöntenie.
[00:39:55]Olcsóbban tudja adni a jegyeit.
[00:39:57]Ezt nem a nézőnek kellene eldöntenie.
[00:39:57]Az normális, hogy hogy az Erkel színház olyan támogatást kap, mint az összes független soha.
[00:40:06]Egy maga.
[00:40:06]Az normális.
[00:40:06]Az normális, hogy a Madács színházban nagyon komoly állami támogatás van, miközben egyébként elég drágának látják a nézők a jegyeket.
[00:40:16]De legyen, legyen az drágább az a jegy és döntse el a néző, vagy ne legyen drágább, és akkor mondjuk ki, hogy ezt ezt úgy, ahogy van.
[00:40:24]Az állam támogatja mindent, ami kőszíne az majd fizet az állam.
[00:40:29]Na most már függetlenül tényleg a madács az erkeltő szóval miért nem tudunk megbékélni?
[00:40:34]Tehát miért lett megint ez az egész ország puskaporos hordó?
[00:40:37]Miközben azt gondoltuk, és amikor ott a választások után mindenki ünnepelt az utcán is, akkor az egy olyan pillanatnak tűnt, hogy akkor most akkor most ez egy olyan ország lett, ahol lehet élni, meg ahol még boldognak is lehet lenni.
[00:40:59]Meg hát először is ehhez képest nem múlt el sok idő.
[00:41:03]Hát de azért nem az pár hónap ez semmi.
[00:41:05]Ha megnézed a Facebookon, Instáns, minden olyan platformon, ahol vélemények ütköznek, ott nagyon komoly utó utóvét harcok zajlanak még április 12-e óta is.
[00:41:23]Másfelől meg meg és ez nem a magyar társadalom sajátja, azt gondolom.
[00:41:28]Tehát hogyha az ember olvas valami nemzetközi irodalmat, pont erre, miközben nem olvasunk nyilván spanyol kommenteket, és nem olvasunk amerikai posztokat, vagy néhányan biztos a saját ismeretségi körükben, de azért ez nem általános, de a sajtó és az elemzések pontosan ugyanarról szólnak, amit mi látunk itt.
[00:41:46]Tehát mindenkinek megvan a maga baráti buborékja.
[00:41:48]Ott azok az emberek ugyanazt gondolják, mert hogy ettől baráti buborék, és ütköznek egy másik buborékkal.
[00:41:56]amelyik meg pont az ellenkezőjét egy pillanat alatt esnek egymásnak, és merthogy nincs személyes kontaktus, nem kell a másik szemébe nézni, nem kell odahajolni hozzá, hogy valami keményet mondjunk, hanem elég odaülni a géphez, vagy a telefont nyomkodni, és olyanokat tudunk odavágni a másiknak, amit sosem tennénk meg szemtől szembe.
[00:42:17]Így aztán ez elfejül egy perc.
[00:42:20]Ebben vagyunk.
[00:42:21]Nem igazán nem.
[00:42:21]Amikor amikor elolvad, tehát végigböngésed, vagy belnagyon gyakran válaszolok a a komment.
[00:42:29]Azt láttam, hogy a saját Facebook oldalodon te rendszeres én azt úgy azt én azt úgy élem meg.
[00:42:32]Ott van 93000 ember, aki az én követőm, és azt én úgy élem meg, hogy nekem velük van dolgom, tehát hogy igen, megérdemlik, hogy reagáljak.
[00:42:44]Na de nagyon mászolva vannak a nagyon durva, nagyon mocskos kommentek vagy rám, vagy vendégeimre, vagy egymásra nézve, azokkal azért nem nagyon szoktam felvenni a kapcsolatot, mert szerintem nincs mit beszélnünk egymással, de a normálisan kommunikálók alapszó, bár egyébként hozzáteszem, hogy volt olyan, aki a gyerekeimmel például és jött valami egészen alja üzenettel, és én vár válaszoltam neki és elkezdtünk egymással chatelni és hát a végén nem mondom barátok lettünk de úgy váltunk elő megköszönte válaszoltam és érti a szempontjaimat nem tudom mi volt már.
[00:43:27]És azért ezt egy kis diadalnak éltem meg és nem azért mert őt legyőztem mert nem győztem le hanem mert meggyőztem valamiről amivel kapcsolatban anélkül végiggondolta volna nagyon durván indulatos volt.
[00:43:37]És szerintem egy csomószor ez így lenne, csak nem vesszük a fáradtságot, hogy a másikat idézőjelben megkér.
[00:43:44]Gyerek, hogy vannak?
[00:43:44]Ugye van öt darab.
[00:43:46]Köszönöm szépen.
[00:43:46]Remekül.
[00:43:48]De hogy vannak ebben a világban?
[00:43:48]Azt tudom, hogy a kicsik sportolnak, nagyok már vannak.
[00:43:53]Ugye van két nagy fiúk.
[00:43:55]Így van.
[00:43:56]Őket egyébként érdekli a politika?
[00:43:58]Érdekli, de hála a jó égnek, nagyon távol tartják magukat tőle.
[00:44:00]Tehát beszélgetnek, beszélgettünk erről a politikáról, de lesz, hogy KGában nem volt ennél többet soha, de hát meg azért nem olyan nagyon öregek, tehát 24-25 évesek, tehát még sajnos van arra idejük, hogy akár a politika is beszippantsa őket, de remélem, hogy hosszú életük lesz, és megússzák enélkül.
[00:44:22]A kicsik pedig szerintem ezt az egészet úgy élik meg, hogy apa bemegy a tévébe és ott dolgozik ez a munkahelye, tehát ők nem nagyon néznek engem, belebotlanak, tudnak róla, bekapcsolják, ott van apa, mennek tovább.
[00:44:37]Tehát teljesen normálisan úgy állnak hozzá, mint bárki másnak a bármilyen másik munkájához.
[00:44:45]És feleségeddel, Zsanettel, aki hát szerkesztőd is, mennyit beszéltek errő?
[00:44:51]Hát vele sokat.
[00:44:52]Hát persze, egyrészt ugye van közös munkánk, másrészt hát a feleségem, tehát amikor valami van, akkor azt hazaviszem.
[00:45:01]Nyilván látja rajtam.
[00:45:01]Tehát az az nem úgy van, hogy kijövök a szobámból a tévében, és akkor becsukom az ajtót és ennyi volt.
[00:45:07]De hogy ki kit tudsz készülni?
[00:45:07]Úgy Isten igazából nem az szerencsére nem, de de tudok az ágyam szélén ülni éjfélkor és gondolkozni rajta, hogy miért nem tettem fel azt a kérdést, vagy azt miért úgy tettem fel, hogy miért nem kérdeztem arra vissza?
[00:45:23]Tehát ez így van.
[00:45:23]Tehát nem reflektálatlanul jövök én el egy adásból, hanem igenis ott vagyok, jelen vagyok benne, és tudom utána, hogy voltak vagy lettek volna adott esetben kihagyott ziczerek, vagy nem.
[00:45:35]Tehát azt is tudja az ember ennyi idő után már, hogy mi az, ami ami rendben volt.
[00:45:41]Sokszor ez nincs összhangban a néző megítélésével.
[00:45:43]Ez egy nagyon fura dolog.
[00:45:46]Mi volt, amire úgy érezted, hogy fú, ez nagyon sikerült, vagy fordítva, hogy hát ezt aztán elcsesztem.
[00:45:52]Hát ilyeneket én most neked nem fogok mondani.
[00:45:54]Ez annyira maga zica lenne, hogy nem.
[00:45:55]De de miért baj az miért baj a a magas ziccer egyébként?
[00:46:03]Nagyon nem baj, nem baj, de így így nem is tudok.
[00:46:06]Tehát ugye mindenki ezeket a a nagy politikus interjúkat szokta alapul venni, de hát miután rengeteget interjúzol, te pontosan tudod, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy pályafutásban ezek a legfontosabbak.
[00:46:20]Igen.
[00:46:20]Nyilván az fontos, hogy hogy Boros Pétertől Magyar Péterig az összes miniszterelnökkel interjúztam.
[00:46:29]Ez ez nyilván fontos, de mert hogy ez egy szakmai alap egy politikai újságírónál, de egyébként nem biztos, hogy ezek a legfontosabb interjúk az ember életében.
[00:46:44]Tehát én szoktam mondani példának, hogy nekem messze a a műtétje után az a Törölcsik Mari interjú az sokkal többet jelentett, mint bármi ezek közül, merthogy annak a körülményei, annak az előzményei, a születési pillanata az egészen egészen különleges volt.
[00:47:08]De miért?
[00:47:09]Hát mert túl volt a a halálán, ugye?
[00:47:12]Igen, ő ezt így fogalmazta.
[00:47:13]Ezt így alá így fogalmazta meg mindig.
[00:47:15]Kacska volt a keze.
[00:47:15]Nagyon, nagyon fájdalmai voltak, és nagyon nem akarta ezt az egészet, de eljött, mert megígérte az Egonnak, és akkor ott ott ment a nyafi, hogy Egon, mit akar tőlem?
[00:47:27]Én egy öregasszony vagyok, hagyjanak engem, mert nem fogok én már semmit mondani.
[00:47:32]Majd leült velem szemben, és ott ült egy élettel teli, közlési vággyal teli fantasztikus művésznő.
[00:47:42]Tényleg.
[00:47:42]Tehát, hogy hogy a kamera, a művésző, az abból a szempontból fontos, hogy az, hogy ott volt a kamera és a piros lámpa, az hát az úgy nyitotta őt ki, ahogy azt a legnagyobbaknál elképzeljük, hogy hát ez most egy helyzet, ennek meg fogok felelni és megcsinálom.
[00:47:58]És fantasztikus élmény volt, és soha nem fogom elfelejteni.
[00:48:00]És szerintem ezek és nem ezt engem jobban történ nem ezt nézték meg a legtöbben.
[00:48:08]Hát nyilván nem ezt nézték meg a legtöbben, de de sok ilyet lenne szellene néznünk.
[00:48:13]Sok ilyet sok ilyen emberi pillanatot kellene látnunk.
[00:48:18]Legyen az laptop, telefon, tév, mindegy hol nézzük, mert igazából ezek töltenek minket.
[00:48:23]Nem a napi politika.
[00:48:23]A napi politika az inkább lehúz, leszívja az energiákat.
[00:48:26]Ez meg tölt tiedet is.
[00:48:30]Persze az enyémet is.
[00:48:30]Mindenkiét.
[00:48:30]Hát a napi acsarkodásból nem tudsz úgy kijönni, hogy az téged felpumpáljon.
[00:48:35]Az a az az elfáraszt.
[00:48:37]De egy emberi pillanat, azt meg haza tudod vinni.
[00:48:47]Világos mondasz azért?
[00:48:48]Most már mondtál egy nagyon sikerültet.
[00:48:50]azért mondasz akkor most már én nagyon szeretem.
[00:49:00]Jó, mondok egy egy ehhez hasonlót kontrába.
[00:49:06]Csókollakormosan.
[00:49:06]Én őt nagyon szeretem.
[00:49:09]A összes drágár humorával és és mindennel együtt nagyon szeretem.
[00:49:14]És nem először beszélgettünk, de először beszélgettünk interjúhelyzetben ilyen hosszan, mint amikor eljött hozzám a húzósba.
[00:49:25]És mindvégig az volt az érzésem, hogy hogy ezt abba kéne hagyni, ez nem megy.
[00:49:30]Tehát annyira nem voltunk ritmusban, annyira nem éreztük a kérdés válasz ritmusát és a a súlyát, tartalmát.
[00:49:39]Nem nem voltunk egy hullámoszó.
[00:49:41]Vagy hát az tehát ilyen jaj és és ez azóta is ilyen így bennem van, hogy de miért?
[00:49:50]És nem tudom megfejteni, hogy az nap mi történt, hogy ott akkor mi történt, vagy mi nem.
[00:49:53]És például ez foglalkoztat, mert hogy ez egy szakmai kérdés, hogy az hogy a csudában van, hogy két ember, aki jóban is van, én őt nagyon szeretem, kedvelem a humorát, sem a humorát nem tudtam kiszedni belőle, sem őt magát nem tudtam kinyerni ebből a beszélgetésből.
[00:50:10]És ez egy kudarcélmény.
[00:50:14]Hát na most mondtam egyet.
[00:50:15]Na te most abszolút azon a pályán vagy, ami neked megfelel.
[00:50:19]Szerintem igen, de ha nem lennék már, akkor is megette a fene.
[00:50:25]Tehát ez most már ezt ez most már ezt amí amíg te ezt ugye beszéltük az életkorról, tehát ha ezt te 90 éves korodig tudod csinálni, akkor te ezt 90 éves korodig.
[00:50:41]De szerintem, szerintem senki nem akar nézni naponta 90 éves embert a képernyőn, de nem is gondolom, hogy azt bírja valaki.
[00:50:46]Igen, szeretnék nagyon sokáig aktív maradni, szeretnék nagyon sokáig értelmes műsorokat készíteni, és hát remélem, hogy ebben van még bőven idő.
[00:50:58]Hát azért annyira nem vagyok koros, tehát ebben 10-15 évet én simán el tudok képzelni.
[00:51:03]Ez van akinek rossz hír, én tudom, elnézést kérek.
[00:51:05]De de remélem, nem szabadulnak könnyen tőlem.
[00:51:10]Mi van, amikor nem gyerekezel?
[00:51:10]Mi van, amikor a Facebookra kitesze, hogy na most voltunk nyaralni itt, ott?
[00:51:16]Tehát mi van?
[00:51:20]Mi egyáltalán van szabadidőd, vagy ez nem is nagyon értelmezhető?
[00:51:25]Hát dehogy nem értelmezhető.
[00:51:25]Olyankor megyek a gyerekekkel moziba, megyünk a feleségemmel színházba, ha szerencsénk van akkor a gyerekekkel is, bár az nehezebb műfaj.
[00:51:32]Nagyon furcsa a mai színházi világ ebből a szempontból.
[00:51:39]Tehát vagy musical van egy 10 évesnek, 11-k évesnek, vagy igazából semmi, merthogy a kicsiknek van előadás, meg a felnőtteknek van előadás.
[00:51:48]K vannak elég jó ifjúsági előadások egyébként, csak lehet, hogy a oda meg a fiatal nem akar elmondni.
[00:51:55]Hát neki ez egy más dolog.
[00:51:57]Igen.
[00:51:57]Szóval, hogy Igen.
[00:52:00]És rengeteg zenét hallgatok, mert az nekem megmaradt és az az ilyen nyűnyöke.
[00:52:04]Tehát ézenei általános iskolába járt az is volt.
[00:52:08]Igen.
[00:52:08]Hú, de rég volt.
[00:52:08]És és hát olvasás meg hát írok.
[00:52:13]Hát muszáj lenne befejeznem két könyvet.
[00:52:15]Tehát van ezzel dolgom.
[00:52:20]Írok egy könyvet egy fantasztikus emberről.
[00:52:22]Az lesz majd a címe, ha ha úgy lesz, hogy az utolsó várkapitány, a Sümegi várnak a kapitánya, Papbre, egy egészen lenyűgöző figura, és az ő története, meg a Sümegi vár története az nagyon érdekesen összefonódik, és ebből próbálok egy ilyen regényes interjúset, hogy a süvegi tök egyszerű a történet.
[00:52:46]Ott voltunk egy hétvégén, és megismerkedtem az emberrel, akivel beszélgettem, és és hát lenyűgöző volt a figura, és én azt mondtam, hogy ezt én meg akarom írni.
[00:52:58]És a másik a másik egy regény lenne, amit nagyon nagyon régóta tolok magam előtt, hogyha arról most már nem is beszélek, azt meg kéne csinálni.
[00:53:07]Ja, hogy abból még egy kuk nincs.
[00:53:09]Hát hát a kuknál több van, de sokkal nem.
[00:53:12]Aha.
[00:53:13]Két kuk.
[00:53:15]Hát azzal így vagyok.
[00:53:15]És hát jönnie kellene egy újabb portrékötetnek.
[00:53:19]Nemsokára lesz hallhatatlanok láom berakása.
[00:53:22]Egyik te magad írod meg, vagy ezt leírja?
[00:53:24]Nem.
[00:53:24]Tehát persze, hát ki írnál meg?
[00:53:27]Aha.
[00:53:28]Én szellemírókkal nem dolgoztatok.
[00:53:33]Szóval, szóval kellene egy portrékötetet írnom a halallhatatlanokról.
[00:53:35]Ugye ott már van két kötet halhatatlanok társulat örökös tagjairól.
[00:53:39]És hát annyi interjú készült azóta új hallhatatlanokkal, és annyi van még betárava régiekkel, akik közt van, aki már nem is él sajnos, hogy az ennek ennek kellene egy harmadik kötet, úgyhogy például ezen is dolgoznom kéne.
[00:53:55]Úgyhogy van dolog bőven.
[00:53:58]És akkor te alapvetően egy kiegyensúlyoz ember vagy?
[00:54:01]Ná még boldog is?
[00:54:03]Azt hiszem, én ezt mondhatom.
[00:54:06]A boldogság az egy az egy fura dolog, mert abban benne van a munka is, hogyha jól dolgozol és jó munkát végzel és szereted a munkádat.
[00:54:13]De mégis csak akárhogyan is van, azért tényleg az az igazság, hogy az a család nélkül nem megy.
[00:54:21]És nekem fantasztikus családom van, fantasztikus feleségem van, remek gyerekeim, szavam nem lehet.
[00:54:31]Ez rossz hír?
[00:54:31]Nem, ez akkor maradjon így.
[00:54:34]Hát így legyen.
[00:54:35]És köszönöm, hogy jöttél.
[00:54:37]Én is köszönöm.
[00:54:38]És önöknek is köszönöm, ha néztek minket.
[00:54:40]Róai Egó volt a Bakafé vendége.
[00:54:45]Viszontlátásra.