Kőhalmi Zoltán: Én nem akarok trágárkodni

[00:00:00]Üdvözlöm önöket.

[00:00:00]Kőhalmi Zoltán, a Bót Kafé vendége.

[00:00:03]Hát az egyik legismertebb standupos, aki hát nem egészen akart az lenni, mert ugye eredetileg építész mérnök.

[00:00:13]Aztán elsodorta a dolog három gyermeknek az édesapja.

[00:00:17]És azt is mondhatnám, hogy hivatásos szorongó, mert olvastam, hogy fú, mennyire szorong mindentől, és hogy mindig a legrosszabbra gondol, aztán meglepődik, hogyha hogyha jól alakulnak a dolgok.

[00:00:32]Ez köszöntök mindenkit.

[00:00:38]Egész sokáig mindennel egyet tudtam érteni.

[00:00:40]Azt [nevetés] szoktam figyelni, hogy a felkomba már bele kell kötnöm, de itt egészen vállalható.

[00:00:44]A hivatásos szorongó az túlzás.

[00:00:46]Talán talán a a médiumok hangsúlyozták ezt sokat, mert ez olyan érdekesnek tűnt.

[00:00:53]De ez miért mióta van?

[00:00:53]Ez már gyerekkortól szorongó, vagy?

[00:00:57]Hát mondjuk így, hogy nem vagyok egy nagy optimista.

[00:00:58]Én inkább azt mondanám, meg nem vagyok ez a ezt ez lehet, hogy szokatlan egy humoristától, hogy vállalom, hogy a világ az nem egy annyira vidám dolog.

[00:01:06]Tehát ez egy alapvetés, inkább egy egy megoldás a világ elviselésére a humor.

[00:01:10]De ha így körbenéznénk, vagy nagyon belegondolnánk, hogy mi ez az egész, amiben vagyunk, akkor nem sok minden ad hatna okot örömre, vagy nem tudom.

[00:01:18]Tehát valószínűleg külön hormonok vannak arra, amik ezt lehúzzák az emberbe, hogy ne ordítson egyfolytába, hogy egy bombán ülök, ami megy az univerzumba, anélkül tudnám, hogy hogy mit csinál.

[00:01:33]Úgyhogy valószínűleg ez a szokatlan, de én nem mondom, hogy ezzel töltöm minden időmet, hogy szorongok, inkább nem vagyok nagyon derülátó.

[00:01:43]És és aztán nyilván mikor ezt így mindig amikor ez szóba került, akkor vannak olyan újságok mondjuk, amik ezt úgy tálalják, ezt a szofisztikált véleményt, hogy óriási izé kitárulkozás, démonaival küzd izét kezelik, beteg nem tudom mi.

[00:02:00]Tehát de akkor ez nincs.

[00:02:02]Hát nem nem ez a legjellemzőbb tulajdon.

[00:02:05]Mitől szorongsz?

[00:02:05]Tehát mi mire érz?

[00:02:07]Nem tudjá engedni.

[00:02:07]Nem tudja engedni.

[00:02:08]Nem tud nem.

[00:02:08]De aztán utána megyünk témá.

[00:02:13]Hát ha most el kell meg kell magyaráznom még egyszer, úgy úgy nem nem nem hát azért szerintem hétköznapi mindenkinek vannak a hétköznapi szorongásai, vannak a világméretű szorongásai, vannak a hosszútávú szorongásai, rövidtávú, de hát ezek tehát nyilatkoztak, mit tudom én, nem mész elelni, mert veszély hát ilyenek ezek hát ilyenekről beszélünk.

[00:02:35]Nem szorongások, ez a teljes normális ügymenet.

[00:02:40]Veszélyes dolognak tartod, és a gyerekeid el sem mesélték meg még csak hát egy darabig elmesélték.

[00:02:44]Igen.

[00:02:47]Hát mert nem esik az embernek.

[00:02:47]Ez jól elmesélik, hogy kicsit tovább maradtunk csak és már menekülni kellett a hókotrók előtt meg ilyenek, ami nekik egy kaland, nekem meg egy rémület.

[00:02:56]Tehát nem, hát ha ebből a szempontból igen, egy civilizált városi ember vagyok, aki a kényelmet keresi és élvezi a civilizáció nyújtottak ényelmeket és nem ragadtatja magát ilyen veszélyes dolgokra, mint a veszélyes butaság, ezt úgy hívom a síly.

[00:03:18]Ugye szentes születtél, de azt szoktad mondani, hogy Budapest egy élhetetlen város, csak ezt a budapestiek nem veszik észre.

[00:03:25]Mit?

[00:03:27]Hát kisvárosi vagyok, ez egészen biztos.

[00:03:31]Szentesen születtem, ami azért kicsi már nekem talán, de mindenképpen kertvárosi még a Szeged, tehát ahol ahol én születtem, ott Szeged volt a nagyváros.

[00:03:45]Tehát ez egy alapvető élményem.

[00:03:45]Mondjuk először megyek óvodásként Szegedbe, és meglátom, hogy ott villamos meg trollibusz meg hída, meg nem tudom miért.

[00:03:52]És lát ez emeletes házak meg nem tudom.

[00:03:54]Ez olyan volt, mint amit csak filmeken láttam korában, hogy kitárul egy ilyen totál plánba, ami valószínűleg a felem akett.

[00:04:00]És akkor Ja, mondják, hogy senki ennyit nem fészkődik, mint én, de szerencsére itt nincs kép, csak hang.

[00:04:08]Hát dehogy nem.

[00:04:08]Hát hogyne.

[00:04:08]Oké.

[00:04:10]Lenne.

[00:04:10]Én aztán hadonászom rendesen.

[00:04:13]Oké.

[00:04:13]Szóval onnan az volt a nagy város, és aztán gimnáziumba kerültem Szegedre.

[00:04:18]Az egy nagyon élhető város, nagyon élhető része volt az életemnek.

[00:04:20]És aztán onnan Budapestre kerülve valóban nyomasztó nagyvárosnak tartom, de szerencsére én egy kertvárosi részben lakom.

[00:04:31]11.

[00:04:31]kerület vagyok szinte azóta, hogy ide kerültem kitérőkkel.

[00:04:37]Tehát például a nagylányom Szegedre ment egyetemre, és ott is ragadt.

[00:04:39]Most kezdett el dolgozni a múlt héten.

[00:04:42]Hát te is így ragadtál Budapestre, hogy idejött.

[00:04:44]Csak én azt gondoltam korábban, hogy ez majd így kifele tágul, és akkor a gyerekeim majd nem tudom, külföldre mennek, meg valami, és most úgy néz ki, hogy ez befele zárul, és már csak az kell, hogy szentesen egy panelba, abbéletbe lakjon, és akkor bezárul a kör.

[00:04:58]Igen, mert hogy te panelba laktál.

[00:04:58]És mit tartasz most azon kívül, hogy nagy Budapestbe nyomasztónak?

[00:05:03]A tempó teljesen más Budapesten.

[00:05:05]Nekem mindig ez volt az élményem, amikor följöttem vonattal, leszálltam a nyugatiba, és már ezt a lüktetést megéreztem, hogy rengeteg ember sokkal gyorsabban akar eljutni valahova.

[00:05:19]Tehát vidéken, vidéken szerintem az ember siet, akkor megy abba a tempóba, mint amikor itt valaki sétálni próbál.

[00:05:26][nevetés] Tehát, hogy most próbálj meg elsétálni a ezt szoktam mondani a mondjuk az asztóriától a keleti az egész nem tudsz sétálni, mert mész, eljutok a keletihez, nem tudom, nem látsz, nem történik semmi autó valami.

[00:05:39]Azon a távon egy kisvárosba az embere már szinte kifele megy, már már érintette a postát, a boltot, a mindent.

[00:05:47]Tehát egy azon a azon a részen el lehet intézni az életet egy kisvárosba.

[00:05:51]A Budapesten meg nem nyitott sehova.

[00:05:54]És azt mondja, ez hülyeség sétálni.

[00:05:55]Ez két megálló lett volna metróval, legközelebb nem is csinálom.

[00:05:59]Úgyhogy igen.

[00:05:59]És azt ez fordítva is megvolt.

[00:06:02]És kellett egy idő, mikor leszáll az ember szentesen a vonatról, mikor úgy megérzi, hogy na jó, már az odaút is olyan, hogy más ott a tempó a bzmoton.

[00:06:09]De de ott azért ott hát a vonat olyan nagyon nem siet.

[00:06:15]Nem siet.

[00:06:15][nevetés] Na de amikor mondjuk az utcán te mégis csak lófrálsz, akkor gondolom bámulod az embereket.

[00:06:23]Vagy ez hülyeség?

[00:06:27]Hát nem bámulhatom nyilván annyira nincs ez a amit színészek is mondanak.

[00:06:29]Van, aki mondja, van aki nem, hogy figura lesz.

[00:06:34]Tehát, hogy van Igen.

[00:06:36]Hallgatózik az ember.

[00:06:36]Én szeretek hallgatózni nagyon.

[00:06:40]Csak hát nyilván a ez, hogy az ember ismert lett, ezt ezt nem teheti meg úgy.

[00:06:45]Ezt más másoktól is hallottam.

[00:06:47]gyerekkorok Bámos Miklós mesélte ezt, hogy amíg nem szereped a tévébe, addig milyen jól tudott Rolibuson kihallgatni beszélgetéseket, és aztán ő lett az ismert ember, és már őt figyelték.

[00:07:00]Hát nyilván most már feltételezem, hogy valahogy ismernek nyilván van, hogy már kerülöm is feltétlen ezt az interakciót, vagy nem tudom.

[00:07:06]Tehát, hogy nem, az sem mindig a legjobb a megismerés, de ez meg ezzel jár.

[00:07:10]Ezt most nem akarom feltétlen megnyitni, de én igen, én nagyon szeretek önmagában ez egy remek játék, hogy kihallgatni, tehát a nem is kihallgatni, a szembejvő beszélgetés foszlányokat tovább gondolni, hogy hogy mi lehet ez, kik ezek, honnan jönnek, hova mennek, miről beszéltek, és az már egy már az már egy karakter, az már egy szituáció, az már egy jelen az már egy történet.

[00:07:32]Én ezekkel dolgozom, úgyhogy ezek fontosak.

[00:07:37]Meg hát nyilván az, hogy hogy beszélnek tényleg az emberek, azt minden író embernek fontos, mert az ember elkezd írni valamit, akkor végtelenül szabályos mondatokat akar a kezd el alkotni akkor is, ha még nem akar.

[00:07:50]Ha megnézzük, hogy valójában hogy beszélnek az emberek, a legritkábban van a helyén az aranyállítmány.

[00:07:57]Nincsenek befejezve a mondatok.

[00:08:01]Én is félbe hagyok nagyon gyakran mondatokat még itt is, mikor próbálok értelmesen fogalmazni, nem hogy a villamoson és mondjuk ilyet nagyon szép írni, mint ahogy tényleg beszélnek.

[00:08:11]Ezt a hát sajnos nemrég meghalt Nádas Péter mondta, vagy írta, én már nem tudom, hogy tulajdonképpen minden maszkunk ellenére meztelenek vagyunk egymás előtt.

[00:08:20]És hogyha az ember a jön a metróból föl vagy le, és nézi a ellenkező irányból a mozgólépcsőn jövőket, akkor tulajdonképpen be lehet lőni nagyjából, [torokköszörülés] hogy ki mi micsoda.

[00:08:38]Hát mindig az az érdekes, ha aztán kiderül, hogy mégsem.

[00:08:42]Aha.

[00:08:42]Meg mindig ez a ugye egy karakter az pont a pont a meglepetéstől jó, meg pont az ellentmondásoktól jó.

[00:08:49]És azt látom, hogy attól is valóságos.

[00:08:51]Most nem h nem a véletlenül se akarok Názas Péternek ellen mondani.

[00:08:56]Én Én csak ezt a részt szeretném hozzátenni, hogy hogy olyan érdekes, amikor a megbicsaklik a sztereotípia, és valakiről azt gondoljuk, ő csak egy teljesen hétköznapi idős néni, aki csak azt csinálja, amit elképzelünk.

[00:09:09]egy idős nénül és kiderül, hogy közben nem tudom gólfőrült, vagy lehet valami teljesen más oldala, és akkor mindjárt mindjárt sokkal élőbb lesz, meg valóságosabb, mert hajlamos az ember alapból nem ilyenre gondolni, és hajlamosak az írók is, vagy nem tudom, forgatókönyvírók, nem ilyen karaktereket kitalálni, és mindjárt üdítő, hogyha hogyha egy nem ilyen van.

[00:09:35]És valahogy mindig a a humorba is azt látom, hogy a az ellentmondás a a a az ellentmondás az, ami mozgatja a poént meg a karaktert, meg bizonyos szinten mondjuk így.

[00:09:49]Aha.

[00:09:51]Bené mindig teoretikusra gondolom magam erre vigyázni kell.

[00:09:54]Ilyen humoretikusra nagyon szeretek.

[00:09:56]Sőt, hát azt azt mondtad, hogy legszívesebben te viccológus viccológus lennél.

[00:10:01]Igen, de ez mit jelent?

[00:10:05]Van ilyen tudomány?

[00:10:07]Nincsen sajnos.

[00:10:07]Hát azt gondolom, hogy ez a néprajznak ez a néprajznak egy ága lehet valószínűleg.

[00:10:11]És nagyon le is nyűgözött egyébként, amikor belekeveredtem ilyen néprajzba, mondjuk így, amiről én korábban azt hittem, hogy az csak a népi táncot jelenti, meg a népviseletet, meg nem tudom mit.

[00:10:25]Pedig, de nyilván lehet ugyanúgy vicceket is gyűjteni.

[00:10:30]És a viccekel is lehet ezt csinálni.

[00:10:30]Én a mendemondák félelmek volt egy estem, ami a az ilyen összeesküs elméletek és babonák és ilyenekről szólt, az [horkantás] eltitkolt igazság.

[00:10:40]És akkor én ezekhez nagyon sokat hozzáolvasok, és akkor jöttem rá, hogy hát ez ez marha érdekes.

[00:10:46]Én nagyon szívesen foglalkoznék ilyennel, hogy hogy megy egyik néphagy népnek a hagyományából át a másikba ugyanaz a nem is tudom fiktív, kitalált figura, akivel ijesztgetik a gyerekeket.

[00:10:58]és hogy mi annak a sz a az értelme, hogy ijesztgetik és hogy így próbálják rávezetni őket a a szabályokra.

[00:11:03]És ha ezt mondja nekem valaki, ilyen a néprajz, és hogy ilyenekkel lehet foglalkozni, lehet, hogy azt csinálom.

[00:11:12]És ez gondolom, hogy ez a viccekkel pontosan ugyanígy van, mert valójában sokkal kevesebb viccet találnak ki az emberek, hanem nagyon sok van, amit hordozgatunk magunkkal, ami a kultúránknak a része.

[00:11:23]Vándor poénok, vándortörténetek, több 1000er éves viccek lehetnek, amiket hurcolunk magunkkal.

[00:11:30]és ennek ennek fölfejteni az útját, ez ez nekem nagyon érdekes lenne.

[00:11:39]Te amúgy mennyire vagy vicces ember, hogyha nem vagy pódiumon?

[00:11:42]Igen, hát ezt nem nekem kell megmondani.

[00:11:44]Hát de te is tudod.

[00:11:44]Hát azért van az a típus, ak mit jelent az a aki viccelődik?

[00:11:49]Van az a típus, a aranyosi Péter.

[00:11:49]Igen.

[00:11:52]Aki a Péter.

[00:11:55]Igen, hát én nem, hát én nem, de nagyon szeretek, hogy mondjam, szórakoztató társaság lenni, szórakoztató asztaltársaság.

[00:12:07]Szeretek szellemeseket mondani ilyen szinten is, hogyha igénylik egyébként.

[00:12:11]Tehát nem, én sose voltam az, aki a így a társaság közepén és odavonja a figyelmet.

[00:12:16]És e de hogy nem voltál az osztályb se, aki kipattansz az osztály elé és szórod.

[00:12:21]Tehát inkább meg egyébként a óra közben a izé Igen.

[00:12:26]A gegmenje voltam a a Simon Gabinak.

[00:12:29]Igen, hogy Simon Gabinak a gegmennje voltam tulajdonképpen.

[00:12:32]De hogy Simon Gabi ki volt?

[00:12:34]A pattársam.

[00:12:37]Pattás.

[00:12:37]Aha.

[00:12:38]Igen.

[00:12:38]És vízilabdázó.

[00:12:38]És de hát voltál te Fábri Sándor meg.

[00:12:42]Volt voltá.

[00:12:42]Na most el fogom felejteni, amiről beszéltünk.

[00:12:43]A már elfelejtettem szerintem a hát hogy mennyire vagy ilyen asztal tehát Ja, igen, igen, igen.

[00:12:51]Tehát, hogy hogy nem penderül a közepére, de szeretek, hogy mondjam, szeretek megnevettetni embereket, az biztos.

[00:12:59]Tehát ez nekem egy alapvetés, hogy szeretem megnöttetni az embereket, de nem minden áron és nem minden szituációban.

[00:13:04]Tehát valóban vannak ilyen kollégáim, akik egyfolytával játszanak, főleg aki mondjuk színész, mint a Jankovic Peti, hát ők egyfolytában nem tudja elmondani, hogy hogy ő moziban volt és látott egy filmet, hogy ne játsza el, fölugrik és már nekem csinálja ezért, hogy hogy ment az akciófilmbe, mert ő ő valahogy ő ilyen, meg nyilván ha belép egy étterembe, akkor is lehet, hogy a gyerekeivel nem tudom, de egyébként akkor bohózkodik nálam.

[00:13:33]Ez ez változó, de de inkább inkább a saját társaságomban szeretem, de ott meg sokszor van, hogy hogy nem is tudom, van amikor már az ember csak nyugalmat szeretne, vagy inkább én vagyok kíváncsi arra, hogy a másik másikkal mi van, és mondjuk a másik nem humorista, akkor szívesen meghallgatom, hogy mi van az autószereléssel, vagy a villanyszereléssel, vagy a hát te azt mondod, ami nyilván igaz, hogy hogy ez egy ilyen primadonna szakma azért.

[00:14:04]Tehát hiába van az, hogy hogy mondjuk Dumaszínház és egy színház Igen.

[00:14:12]Hát ez nekem nagyon érdekes, mint színházi szakértőnek.

[00:14:15]Igen, az elvileg egy társulat, de hát itt sok individum járja az országot és és a saját sikerét meg akarja csinálni.

[00:14:27]Ez ez biztos.

[00:14:27]Igen, ez biztos.

[00:14:27]És és valóban, hogy mondjam, azt szoktam mondani, hogy hogy azért ez egy elég tényleg elég hiú szakma, és elég egyszemélyes szakma abból a szempontból is, hogy az ember a saját írója, rendezője, szerkesztője, előadója, tehát hogy nincs kivel nincs kire tekintettel lenni sokszor, vagy azt érzi az ember, hogy nincs kire tekintettel lenni.

[00:14:52]Ugyanakkor, ha meg olyan van, hogy mondjuk ketten egymás után vagyunk a színpadon, és az egy show, vagy öten vagyunk a színpadon, amiket szoktunk ilyen formációkat, én mindenkin azt látom, hogy hogy az az nagyon fontos, hogy az egész menjen.

[00:15:07]Tehát még ha nem is egy jelenetbe játszunk, azért azzal mindenki tisztában van, hogy hogy itt az a lényeg, hogy bejön a közönség, jól szórakozzon és úgy menjen el, hogy azt mondja, hogy a Dumaszínház jó volt.

[00:15:16]Tehát ez ebből a szempontból több mintogyha csak összetereltünk volna a humoristákat.

[00:15:20]Meg nyilván egy 1000 éves sorsközösség egy olyan támogató közeg, amibe workshopokat tartanak nekünk meg tehát nagyon sok mindenben voltunk együtt és sokszor is vagyunk együtt.

[00:15:35]Sajnos egyre nyilván, hogy mi hogy az önálló estekmel megyek országszerre, kevesebbet látom őket, de én nagyon jól tudok szórakozni, például, hogyha hogyha van egy ilyen csapat összetartás, vagy vagy vannak olyan fesztiváljaink, hogy hogy még többen vagyunk egy nap, és csak pár perc jut egy emberre, az nekem nézőként is nagyon jó megnézni a többieket, de az biztos, hogy ez egy ez egy laza szerveződés, és és nyilván mindenki a saját saját világát építi.

[00:16:06]Arra emlékszel, hogy milyen volt az első fellépésed a Godó színházban, ahol ugye a ritkai Gergely ti már együtt együtt dolgoztatok és ugye azt mondod, hogy ott kevés volt a fellépő, amikor megalakult.

[00:16:21]Az a Madácstérem volt, ugye?

[00:16:23]Jól emlékszem.

[00:16:26]Én is járt én is jártam oda.

[00:16:28]Igen.

[00:16:28]Igen.

[00:16:29]És hogy nem volt fellépő gyakorlatilag.

[00:16:31]Hát nem volt fellépő.

[00:16:31]Te azt mondtad, hogy már a kellékes is föllépett.

[00:16:33]És akkor úgy látszik mégse jutottál eszébe a litkainak már állítak.

[00:16:38]Te szóltál, hogy na hagyjatok már egy fél órát.

[00:16:43]Szerintem szerintem is gondolta.

[00:16:43]Hát rólam annyira nem gondolta senki, hogy én erre hogy én ezt csinálnám szerintem.

[00:16:50]Tehát hogy egy há hogy háttér volt.

[00:16:51]Hát háttér voltam, de ott is a háttérbe húzódóbb háttérember.

[00:16:55]Tehát én a engem úgy ismertek, hogy én nem beszélek.

[00:17:00]Tényleg az az igazság.

[00:17:00]De [torokköszörülés] mert miért gátlásos voltál?

[00:17:02]Gátásos is voltam egyrészt.

[00:17:05]Plusz ugye hát azért a Fábri egy szuperegó, meg egy korosztályi különbség, meg ahogy bekerültem oda.

[00:17:12]Tehát én az egész egy megszeppent egyetemista voltam ott a nagydumások között, aki ugye én szerzőként voltam humorfesztivál győztes.

[00:17:20]Én a saját kis jeleneteimet írtam, elküldtem, előadták, már attól rettegtem, hogy a végén ott nyilatkoznom kell majd két mondatot.

[00:17:29]Szerencsére nem is volt rá idő, hogy én akkor beszélgessek valakivel.

[00:17:33]És ott is nekem az az élményem, hogy jól szórakoztunk a srácokkal.

[00:17:35]A ugye mi úgy kezdődt az egész Fábri féle gekcsapat, hogy akik ott a Fábri moderátor volt azon a Humorfesztiválon, ahol mi szerzői győztesek voltunk négyen a Litkaival, Tóttibvel, Kövesdi Miklóssal meg voltam én.

[00:17:53]És amíg mi szerzők voltunk, és amíg mi voltunk, addig úgy nézett ki egy Greg Parti, hogy hogy elmentünk a a Fábrio az lányfurra, és csöndben kikészített a pogácsághoz, és így olvasgattuk egymás írásait.

[00:18:04]Hm, nem tudom.

[00:18:07]Tehát, hogy és ö ilyen szakmai dolgokról beszéltünk, meg elméleti dolgok volt egy fél évünk fölkészülműsor, aztán nem is az lett belőle, mint amit gondoltunk, de mindegy.

[00:18:16]És ahogy aztán jöttek, jött az aranyosi, jött jött a hú, nem is tudom, később Kis Ádám, vagy egy csomóan lettek a csapatban, akik meg dumások, egyfolytában dumáltak.

[00:18:26]Én azt éreztem, hogy én nem tudom ugyanígy nem tudok a közepére keveredni ennek.

[00:18:30]Én nem fogom őket túl kiabálni, hanem kialakult egy olyan imageem, hogy én hallgatok és aztán hazamegyek és írok valamit, és az viszont jó.

[00:18:41]Ühüm.

[00:18:41]És ebből aztán az a imageem is kiakult, hogy mindig azt hitte a Fábri, hogy én valami nagyon jón gondolkodok, és majd hazamegyek, akkor jó lesz akkor is, hogy tehát én azt szerintem azér keveset dolgoztam.

[00:18:51]Mindenesetre én ott nem úgy voltam számon tartva, mint aki dumál.

[00:18:57]Amikor elkezdtem fellépni, meg a meg aztán először Fábrisóban voltam, akkor Fábri azt mondta, hogy ő el nem tudta képzelni rólam, hogy én ezt tudom csinálni.

[00:19:05]Azt mondta, hogy a a logikát azt láttam, meg hogy nyilván megvan a tehát a tudásom hozzám, meg a a tehetségem, de hogy én kimek állni ezzel és csinálni, azt azt nem gondolta.

[00:19:14]Én se nagyon gondoltam, de igazából itthon én gyerekkorom óta erre vágytam, csak nem van sok szorongás.

[00:19:23]Én egy szemüveges kitűnő tanuló tanárgyerek voltam.

[00:19:29]Anyukám ott tanított, ahova jártam.

[00:19:31]Én nem voltam az iskola kedvence.

[00:19:33]Sőt, szerintem megvolt úgy a véleményük rólam, hogy szóval sem álltak velem, mert hogy te nem mentél focizni meg a sző focizni.

[00:19:41]Én matversenyeket izé társast táncoltam, tehát egy ilyen elvarázsolt figurának tűntem, és később sem az voltam, aki így kipenderő.

[00:19:52]Viszont azt, amikor elkezdtem föllépni, és valóban eleinte nagyon izgultam, tehát már előző nap nem lehet hozzám szólni, meg nem tudom, tényleg nehezen ment az eleje.

[00:20:00]Viszont ott meg megéreztem, hogy én vagyok csak a színpadon, senki más.

[00:20:04]Ez az én, az az én, nem is tudom mi volt akkor 20 perc vagy 25, amit kapott ott az ember, az az én világom.

[00:20:11]És ott meg valahogy én azt érzem, hogy ahogy kimegyek és elkezdődik, ott ott aztán megszűnik minden.

[00:20:21]Tehát ott már nincsen izgalom meg szorongás, meg nem tudom, ott ott már ez a ez a tér van csak.

[00:20:26]És most nagyon patetikus legyek.

[00:20:27]Ez még az előzőre is kapcsolódik, hogy azért azt is tudni kell, hogy a színháznak a szentsége az szerintem sokaknak fontos, még hogyha nem is igazi színház vagyunk.

[00:20:37]A színpad szentsége.

[00:20:38]Tehát nekem például én én azt érzem, hogy ez valami valami nagyon különleges hely, és egy és aminek én csak egy nagyon pici része vagyok annak, amit a színház jelent azóta nem tudom hány ezer éve, hogy oda kiállnak emberek, mások jegyet vesznek, leülnek és nézik.

[00:20:59]De hát ugye azt mondod, hogy arra is rájöttél, hogy hát nem mindegy, hogy mit mondasz.

[00:21:05]Tehát, hogy mit tudom én, szapultál egy éttermet, aztán utána bementél oda már nem tudom miért, és azt hitted, hogy majd megvernek és akkor volt nagyon lelkesek voltak, hogy forgalmat csináltam.

[00:21:18]Igen.

[00:21:18]Ne, hát nem szapultam, de jót se mondtam róluk inkább.

[00:21:22]Az az érdekes, hogy hát igen, hogy milyen hatása van annak, amit az ember mond, az az meglepő volt elénte.

[00:21:31]De ez is most már azt mondom, hogy tudja az ember, hogy nincs nincs mindenre hatása.

[00:21:38]Egyrészt, másrészt meg nyilván nem nevezek már, vagy ott se neveztem meg konkrét éttermet.

[00:21:44]Az volt a gond, hogy nem volt más olyan étterem Budapesten, és nyilván be lehet azonosítani.

[00:21:48]És most is azt mondom, hogy aki beazonosítható szereplő, azt megkérdezem előtte, mielő öt színpadra kerül.

[00:21:56]Tehát Ja, hogy olyanról beszélsz, de azt mondod, hogy a családod egész jól be bírja, hogy kibeszél.

[00:22:03]írja, de most már így utóbb visszanézve lehet, hogy volt egy-két dolog, ami bátyámnak nem feltétlenül esett jól, vagy azt mondom, hogy hogy bizonyára nem is tudom, tehát elkerülhettem volna, vagy megkérdezhettem volna, vagy nem is nem tudom, hogy mi erre jó szó.

[00:22:21]Tehát nem mondanék már el feltétlen mindent, vagy vagy gondolnék már jobban.

[00:22:25]Nem tudom, én később szembesültem ezzel, hogy őt őt is megtalálják ezzel meg meg nem tudom, volt osztálytársam, akinek kimondtam a nevét, és nem is ő neki bántó, hanem az ő családjával valaki azt gondolja, hogy most milyen rossz fényt a családra, hogy ő hanyast kapott annak idején a az ő unokája.

[00:22:44]Tehát, hogy hogy én most már azt mondom, hogy inkább kerülöm ezeket, és aki még ha nem is mondom ki a nevét, de sejthető, hogy kicsoda, azt azt megkérdezem előtte, hogy lemehet-e, vagy inkább el el is kerülöm, hogy kiderüljön, vagy nem érdemes ezeket.

[00:22:59]Azt mondom, hogy hogy aztán olyan utat jár be pont azért, mert az ember már nem telet arról, miután elengedte, hogy hogy nem érdemes ezt kockáztatni.

[00:23:12]És a politikát miért kerület?

[00:23:12]Hát miközben ugye nem fé meg kerülöm.

[00:23:15]Én azt annyira nem kerülöm, csak nem is mártózom meg benne.

[00:23:21]Na, mert ugye hát valami majdnem 20 éve csinálod a a 22 akkor több is, mint a HVG címlap.

[00:23:29]De a címlapot címlapot az nincs 20, bocsánat végig.

[00:23:33]Igen.

[00:23:33]Na hogy de hát az tömény politika egy HVG címlap általában sokszor politika, közélet több.

[00:23:40]Hát ez a két ez ez úgy gondolom, hogy két külön feladat.

[00:23:47]Tehát én azt mondom, hogy a a tér, amibe a játékot űzöm, hogy kitalálok dolgokat, mert nekem én mindig ez a ez a ezzel foglalkozom, hogy kitalálok dolgokat, ötleteket, ami nekem egy játék, csodálatos játék, és nagyon örülök, hogy ez a munkám, hogy ezt a játékot csinálom.

[00:24:08]Ott mindig van egy egy játéktér, és más a játéktér a HVG-be, meg más a színpadon, és mások szerintem a nem is tudom mik a amik fontosak.

[00:24:23]Hát nekem a színpadon.

[00:24:23]Én én szeretem a saját univerzumomat megnyitni.

[00:24:28]Ezt nagyon szeretem azt, hogy hogy meg tudok mutatni olyanokat, amikre nem is gondolnák az emberek, hogy viccesek.

[00:24:34]Nagyon szeretem azt, hogy hogy és nagyon sokan hálásak ezért azt mondják, hogy pont kiszakadnak a politikából meg ebből a hétköznapi dolgból, mi minden körbe ér, bekapcsolja az ember a tévét és arról beszélnek, amit olvasott és aztán azt olvassa, amit tévében látott, és ugyanaz a celeb nyilatkozik, nem tudom meg ugy van a politikus.

[00:24:51]És akkor ez szerintem egy egy nagyon, hogy is mondjam, szokatlan és érdekes dolog, hogy aztán beül és 70 percen állt olyanokról, ha amik tehát nem is gondolta, hogy azér ő nevetni tud, vagy nem is gond foglalkozik ezzel, vagy vagy azt mondom, hogy más közös dolgokat találok meg én a hétköznapi dolgokkal foglalkozom általában azon kívül, hogy magammal, de ezt úgy hívják, aztem megfigyelő humorista.

[00:25:17]Az az observation a comedian a a nem is tudom mibe, a kánonba [horkantás] és ott nekem alapvető, hogy ezekkel foglalkozom.

[00:25:28]Tehát ami az hétköznapi emberi közös dolgaink, ami a az a az a csodálatos rácsodálkozás, hogy az ember azt mondja, hogy hát hogy a néző azt mondja, hogy ezt én is így szerettem volna mondani, csak nem jutott nem tud nem találtam meg benne így.

[00:25:40]A HVG meg nyilván az egy közéleti magazin, nagyon sokszor belpolitikai, külpolitikai magazin, nagyon sokszor gazdasági.

[00:25:51]Amikor odakerültem, olyan gazdasági folyamatokat kellett ábrázolni, ami végtelenül száraz, és abból is meg kell találni a humort, és ott meg ez a ez a jó játék, és a a és nyilván ott ez a ez a megrendelő, hogy mondjam, tehát ott ráadásul egy olyan szintű alkalmazott vagyok, hogy van egy brend, amit én nem nem rúghatok szét, mert nyilván a színpadon a saját brendemmel dolgozom, meg azt alakítom, és tudom, hogy mi fért bele.

[00:26:21]vagy sejtem, de nekem mondjuk vannak sokkal abszurd poén poénok meg elvetemültebb poénok, amikre azt mondják a főszerkesztő, hogy hát nem ez azért sok, akkor nyilván övé a az utolsó szó, mert az övé a felelősség, meg az övé a az egész brend.

[00:26:38]Én akkor nyilván annak örülök, ha olyat találok ki, ami mindenkinek jó, de hát ott eleve egy ugye mindig egy cikkhez készül a címnap, mindig úgy kezdődik, hogy beszélget az ember a szerzőkkel, még meg se írják azt a cikket, és akkor próbálja kiszedni belőlük az üzenetet, és akkor azt azt azt kell visszaadni.

[00:26:57]Ez ez mondjam nyilvánvaló, hogy sokszor politika, de ugyanakkor mindig egy olyan nyelvre fordítjuk, ami meg ugyanez a játék, a közös játék, hogy hogy valami valami hasonlót mutatunk meg, amiről beugrik az embernek.

[00:27:14]Ugyanez mindig pódiumon mi fér be nálad, és mi nem politikából vagy hát hogy általában.

[00:27:20]Hát ugye azt lehet tudni, hogy nem káromkodsz.

[00:27:25]Hát más nem káromkodok.

[00:27:25]Nem bántok másokat.

[00:27:26]Ez a legfontosabb.

[00:27:26]altesti humor sincs.

[00:27:31]Nincsenek ilyenek.

[00:27:31]Igen, ezt ki szokták emelni.

[00:27:34]Igen, mert sokát ez nagyon [nevetés] sokaknál ugye van.

[00:27:37]Hát igen, de ez inkább az ő hibájuk, mint az én erényem.

[00:27:39]Én sokszor ezt gondolom, vagy az én alapvetésem inkább, ne, mert nekem ez a mivel, hogy ez egy játék, nekem ez pont a játék tisztasága az, ami tehát ettől érdekes, ez olyan, mintogyha nem tudom, elfogadnánk a scrabbe olyan szavakat, amiket nem fogadunk el, és akkor azzal lehetne nyerni, hogy az nekem eleve nem érdekes, tehát hogy a nem akarom azt a játékot játszani, hogy drágáról beszél én azt gondolom Nekünk az egyetemen még a stilisztikát tanító prof is azt mondta, hogy a káronkodásnak bizonyos helyeken hát abszolút rendje van és szerepe van.

[00:28:19]Ha valaki dühös miért ne áragon?

[00:28:23]Igen.

[00:28:23]Csak ne azon nevessen a közönség, hogy valaki azt mond egyetértek.

[00:28:28]Tehát mert nagyon sokszor az az igazság, ha kimegy az ember a színpadra és minden összefüggés nélkül kimond egy drágá szót, nevetni fognak az emberek a zavar miatt.

[00:28:36]meg meghökkentő nekik, és így engedik el.

[00:28:39]De ez nem nem ezt a játékot játsszuk.

[00:28:41]Ez ez sportszerűtlen megoldás szerintem.

[00:28:45]Egyért, de hát ez legyen a többiek gondja, vagy legyen mindenkinek a saját gondja.

[00:28:47]Ez ez nekem nem is az, hogy nem fér bele, hanem nem nem ilyen nem ilyen utakon járok.

[00:28:56]Ami nem fér bele, az az, hogy másokat bántsak.

[00:29:02]Az, hogy a olyanokat alázzak meg, akik egyébként is elesedettek, ezeket ezeket nagyon tudatosan kerülöm.

[00:29:09]De olyan nincs, hogy bepipulsz és ezt föl akarod venni a színpadra.

[00:29:15]Hát az meg az meg külön szabálytalan.

[00:29:17]Igen.

[00:29:18]Azt azt azt azt nem szabad.

[00:29:18]Hát az rossz volt.

[00:29:22]Hát mert azok nem viccesek általában.

[00:29:25]De azt ezt indulatból ezt nagyon hamar nem is tudom hallam nagyon hamar hallottam ezt akkor nem hittem el de hogy indulatból nem lehet nem lehet vicceset írni.

[00:29:35]Hát valószínűleg pont az indulat miatt, mert mert az indulat az nagyon egyirányúvá teszi a gondolkodást.

[00:29:49]És pont ugye a humornak az a az egyik csodálatossága, hogy másik oldalról is tudja nézni azt, hogy valaki magán tud nevetni.

[00:29:58]Tehát egy egy dühös ember nem tud magán nevetni, egy fanatikus nem tud magán nevetni, és nagyon fölháborót az ember, akkor csak a fölháboródásának ad hangot, és ugye rajta van állandóan az a attitűd, hogy nekem igazam van.

[00:30:10]És ez meg ugye nem igaz, mert az ember nem azért van ott, mert igaza van.

[00:30:16]És szerintem sok humorista rontja el itt, hogy könnyű azt hinni, hogy igazam van, csak azért, mert sokat beszélek és tapsolnak az emberek.

[00:30:28]De azt hiszem, hogy az egyik legfontosabb egyébként maga az attitűd, ami a a az előadásban, a standupba, és hogy az attitűd az hiteles-e vagy sem.

[00:30:41]És ez mondjuk például nagyon zavaró, hogyha változik egy előadáson belül.

[00:30:46]Tehát, hogy valaki az egyik pillanatban így nagyon dühös volt valami miatt, és teljes erőből hergeli bele magát, és azt mondja, hogy ugye mennyire utálom a nem tudom mit, hogy a teljes dobozokat hogy csomagolják.

[00:30:54]És akkor egy perc múlva meg már arról beszél, hogy milyen volt a feleségel megismerkedni, és és egy egyegy kedves családapának tűnik, az zavar kelt nézőbe is.

[00:31:03]Tehát én azt mondom, hogy ez jó, hogyha koherens és és alapvetően a humornak az alapatt attitűdje az az gyermeki rácsodálkozás mindenre.

[00:31:12]Tehát pont az a szépség, hogy mintogy az ember úgy nézi meg a dolgokat, mintha egy ufó lenne, aki aki először jön erre a bolygóra, és épp ezért tud meglátni olyanokat is, amit pont az indulatától, meg a megszokásaitól, meg a társadalmi elvárásoktól megkötve nem szokott észrevenni.

[00:31:32]Mennyire kell egy kicsit eltérni ahhoz a a normalitástól, hogy hogy jó humorista legyél?

[00:31:37]Gondolok itt arról, hogy ezt te mondtad valahol, hogy hát a hogy elmentél pszichológushoz, és a feleséged mondta, hogy na ezt ne csináld, mert éjen fogunk halni, mert a végén még normális leszel.

[00:31:53]Így van.

[00:31:53]Hát ha így nézem, [torokköszörülés] majdnem mindenki bolond a szakmába.

[00:31:56]De ez mi?

[00:31:56]Mi az, hogy bolond?

[00:32:01]Kérdez egy bol ezt kérdezem.

[00:32:02]Nálad miből nálad miből áll a boltság?

[00:32:07]Az a az biztos, hogy hogy a az embereknek a 99,9%-ában látom ebbe a szakmába a mindenem felüli elhivatottságot eziránt, amit csinál.

[00:32:23]Tehát, hogy hogy ez valami olyan hevület meg olyan nem tudom, lehet, hogy perverzió az, hogy kiáll az ember és minden este mérlegre teszi a vagy mire teszi, hogy mondják ezt?

[00:32:35]Próbára teszi a sok idegen előtt a tudását.

[00:32:41]És mindig egy kérdés minden új poénnél, hogy ez most működni fog vagy nem fog működni.

[00:32:47]Nem a leg nyugalmasabb életmód, de mindenkit ez hajt, és azt látom, hogy hogy aki kihagy két hetet, az már lótlan lovasnak érzi magát, mert mert ezt akarja csinálni.

[00:33:00]Ezért volt például teljesen értelmezhetetlen számomra, és még napokig gondolkodtam utána, hogy elkerültem egy társaságba, ahol nem ismertek, am nagyon örülök, ha nem ismernek, de hogy így szóba került, kiderült, hogy én humorista vagyok.

[00:33:14]És elkezdett valaki úgy kérdezgetni, hogy és ez ez egy hát itt már nem is annyira nem értem a kérdést, hogy föl se tudom idézni teljesen.

[00:33:21]Tehát ez egy ilyen ez hogy ez megéri, hogy ez egy jó dolog ez a jó jó munka és hogy hogy megéri.

[00:33:28]Tehát, hogy én nyilván van, aki többet keresz ezzel, valami kevesebbet, de én még nem láttam embert ebbe a szakmába egy kivétel talán, aki azért szállt volna bele, mert azt gondolta, hogy ezzel sokat fog keresni, hanem azért csinálja ezt, mert eldöntötte gyerekként, vagy nem tudom, kamaszként, vagy vagy ez a mániája, hogy elkezdett valahogy írni, vagy elkezdi megtalálni a színpadot, és aztán ezt akarja csinálni.

[00:33:54]pedig hát amúgy azért milliós gásikról is hallani.

[00:34:00]Arról én is csak hallok.

[00:34:00]Ja, [nevetés] hát ez egy tiszta dolog.

[00:34:03]Én a engem a nézők fizetnek, tehát hogy nekem nincsenek nincsenek gázsiaim, hanem a bevételből részesülök szá arányosan.

[00:34:13]Sokat néznek meg, sokat kapok.

[00:34:13]Nyilván egy ha megtöltök egy 2000 fős stadiont, azt kiszámolhatja az ember, hogy abból le tud esni pénz, de azt meg is kell tudni tölteni.

[00:34:25]És a nézőnek, tehát hogy mondjam, ez egy végtelen demokratikus dolog ilyen szempontból, mert a nézők fizetik, nem a az államcsöcsein lógunk, nem nincs egy egy erő megszabott valami, hogy egy humoristának ennyi jár.

[00:34:36]Tehát hogyha én akkor is leutaznék, hogyha 30 ember ülne ott a 300 helyett, és akkor tizedannyi pénzzel mennék haza.

[00:34:50]Hát ez ez tényleg akkor is, tehát te elvállalsz min egy dolgot tudod, megkérdik az előadást és elkezdik rávenni.

[00:34:59]Aha.

[00:35:00]Ahányan ott vannak, annyian nézik, abból kapom én a pénzem.

[00:35:02]Azt tudom, hogy olyat nem vállalsz el, hogy ilyen azt szoktad mondani, hogy beltéri humorista vagy, hogy hogy ilyen falunapot meg ilyesmit nem vállalsz el.

[00:35:13]Tehát csak olyat, ami ezek szerint akkor céges rendezvény sem ami a nevemben meg van hirdetva, dumasz az előadás jegyet vesznek rá az emberek.

[00:35:26]Ühüm.

[00:35:27]Abból élek, mert megopogom, hogy jönnek.

[00:35:31]De van amikor olyan hónap, amikor kitör a nyár, akkor nyilván van, hogy van, hogy de volt volt rossz tapasztalatod mondjuk ilyen céges vagy ilyen kültérőző, hogy bekiabáltak ez azamasz.

[00:35:44]1000 és 1000, de hát nyilván akkor azt na mesélj, mi volt?

[00:35:47]Én azt mondom, hogy én nagyon sokat öregedtem abba, és nagyon örülök, hogy hogy megtehetem, hogy nem csinálom ezt.

[00:35:55]De hát nyilván voltak nagyon jó tapasztalataim, és tehát nem mondom az egész műfajra, hogy hm ez nem nevezheti műfajnak, nem tudom mi ez.

[00:36:05]Tehát ez hát összetett dolgok ezek, mint minden kérdés, de hogyha nagyon érdekel, elmondom, na egy egy eggyel bonyolultabban, tehát azt nem szeretem, amikor teljesen alkalmatlan a közeg arra, ami ami történni fog.

[00:36:24]Tehát az például az az megcsúfolása a műfajnak meg mindennek, hogyha mondjuk valaki fölép a mondjuk egy bútoráruház parkolójába, annak aki arra jár, és akkor belehallgatnak, várjak inkább veszek egy lámpát.

[00:36:44]Tehát én azt mondom, hogy ez ez nem a színház.

[00:36:46]Ez nyilván azért vállalja el, aki elvállalja, mert a pénzért csinálja, összeszorított fogal elmondja, akkor is mondom, ha nincs ott senki.

[00:36:54]Tehát ez ez nem jó.

[00:36:54]És színházban, bocsánat, volt ilyen műfaj.

[00:37:00]Hát a vásári játékok, a komédia de a piacokon való játékok.

[00:37:04]Tehát hogy ez is egy műfaj.

[00:37:07]Ez ez a színháznak egy típus.

[00:37:10]Most én azt mondom, hogy ahhoz, hogy az ember valakinek viccet meséljen, mondjuk, vagy poént próbálja mondani, legkevesebb, hogy ott maradjon, mire befejeződik a poén, vagy úgy üljön oda, hogy ezt meg akarom hallgatni.

[00:37:20]De és akkor nyilván nagyon sokszor a cégesek is ilyenek, meg főleg ugye az elején ismeretlenként hát tehát van, hogy a figyelmet megragadni nehéz, főleg ugye ittasok az emberek, de hát ezek tehát már az sem mindegy, hogy a saját dolgozóit vendégelik-e meg, vagy partnertalálkozó van, mert akkor az egyik ilyenebb, a másik olyanabb.

[00:37:42]De ott is igazából a külön terem ez a kulcs szó, és nyilván már az ismertebb humoristák tehik ezt meg, amikor én elkezdtem csinálni az egész szakmát, akkor a Fábri volt az, aki kérhetett külön termet.

[00:37:53]Most már én is kérhettem.

[00:37:56]És akkor nyilván, ha az ember külön termet kér, akkor mindenki eldönti, hogy bemegy-e, vagy kin marad, és akkor már az megy be, aki erre kíváncsi, és akkor már nyert ügyem van.

[00:38:06]De nagyon sokszor nem ez történik egy ilyen rendezvényen, hanem megvolt a pörkölt, és akkor a fele társaság nem akarja ezt, csak ha kilöknek valakit, vagy vár a pörköltre, az a legrosszabb.

[00:38:16]De mondjuk megvolt a pörkölt, és mennék ki cigizni a haverommal beszélgetni, de még el kell szenvednem ezt, amit a a főnök rámtuk már nagyon sokszor ez a hangulat, és ezekre így nincs szükség.

[00:38:26]De volt olyan, ha az emberek már választhatnak, hogy elmegy-e hajókázni, majd megnéz engem a vadásanyival, volt egy ilyen siófoki fellépésünk, és nagyon jól éztük magukat a hajógatók is, és akik meg ott maradtak, az legjobb közönsége volt.

[00:38:41]Visszatapsoltak minket meg nem tudom mi, mert azt úgy érezik, hogy ez ez az ő bulijuk.

[00:38:44]Tehát lehet ott jót is, de nagyon sokszor alkalmatlan az egész a a műfajra.

[00:38:49]És én azt mondom, hogy ha van saját közönségem, aki aki megtölti ezt a nagy termet, akkor miért álljak ki én 200 értetlen autószerelő elé, akik inkább vagy söröznének, vagy táncoslányt szerettek volna nézni?

[00:39:04]Szerinted miért lett ez a műfaj olyan veszett népszerű?

[00:39:09]Tehát már már időnként azt gondolom, hogy abnormálisan népszerű, tehát hogy ilyen milliós nézettségeket tudtok tudtok produkálni.

[00:39:21]Hát az sincs már úgy.

[00:39:21]Az is régen volt, amíg a milliós nézett.

[00:39:24]De ha most több százezet mondok, ami megvan, akkor de ha az ember fölmegy a netre, akkor még lát ilyen millió.

[00:39:34]Lehet, hogy Igen, de hát világszerte népszerű.

[00:39:38]Szerintem mi voltunk nagyon elzárva tőle.

[00:39:41]Mitől?

[00:39:41]Mitől?

[00:39:41]Tehát, hogy tulajdonképpen kiütötte a kabarét is, ami ami látszólag egy összetettebb műfaj, mert díszlet van, jelmez van, több szereplő van.

[00:39:51]Több szereplő van.

[00:39:54]Jelenet van.

[00:39:54]Jelenet van.

[00:39:58]Tehát szerinted a kabarét miért verte ki?

[00:40:00]És és miért tölt meg stadiont az, hogy kiáll egy civil ruhás ember vagy nő is most már ugye előfordulhat és dubál?

[00:40:13]Na hát ez egyrészt világszerte nagyon népszerűt.

[00:40:15]Angolsz területen ez évszedek óta.

[00:40:18]Hát szerintem a hitelességtől meg a a nagyon közel van az előadó a a nézőhöz már így nagyon olyannak érzi egy tehát ezért van a hangsúly ezért nincs elmez tehát hogy hangsúlyosan civil vagy te is hát igen, de azért igyekszem szebb tehát nem a leg nem a kertészkedő pólómban megyek ki tehát megadom a a az alka hogy mondjam tehát alkalmi öltözetben, De hát egy hétköznapi embernek öltözzem, mivel hogy hétköznapi emberek is vagyunk.

[00:40:50]És igen, szerintem ezt ezt tartja fönn a a közelség, a az, hogy megvan az az élménye a nézőnek, hogy olyan, mintogyha egy valaki kiállt volna közülük oda és tehát mint amikor egy asztaltársaságnál annál van a szó, aki épp a legérdekesebb, épp legviccesebb, de Mihes nem az, akkor valaki más átveheti.

[00:41:15]És a néző is szerintem sokszor úgy érzi, hogy én is lehetnék ott, csak nem tudom milyen jól mondani.

[00:41:20]És nyilván addig működik, amíg a varázslat tart, és nem rontja el a látványosan a komikus a színpadon, mert akkor mindjárt összeomlik az egész, és akkor mindjárt csak egy hétköznapi pickó van a színpadon, és nincsenek meg azok a segítségek, amíg megvan mondjuk egy végjátékba, ahol ott van a a jelmez meg a másik színész, meg a meg önmagában az, hogy ő egy színész, neki ez a a felkent foglalkozása.

[00:41:48]Úgyhogy szerintem ez a közelség miatt nagyon működik.

[00:41:49]maguk a ugye én például nagyon sokan, és én én is például én nagyon személyes dolgokról beszélek mindig, és szerintem ezek a személyes dolgok is nagyon találkoznak a közönséggel.

[00:42:04]Ez ezért gondolom, hogy ez hogy ez ez a műfaj így létezik világszerte.

[00:42:06]Meg ugye hát még az olyan szinten is létezik, hogy ö nagyon sok olyan klub van világszerte, ahol nem is profik lépnek föl, hanem bárki az utcáról fölléphet, bárki kipróbálhatja magát.

[00:42:21]Ugye [torokköszörülés] mi is tartunk ilyen napokat az idők kezdete óta, és megvan az élményük az embereknek a standupról, hogy ez egy olyan dolog, amivel kipróbálhatom magam, még akkor is, ha nem ez lesz a foglalkozásom, de mint ahogy valaki nekiállhat minimális gitárudással rockzenekart alapítani.

[00:42:39][torokköszörülés] Megvan akár az az élménye valakinek, igen.

[00:42:40]Apám is kipróbálta annak idején magát, meg anyám is, meg nem tudom, hogy ez ilyen modernkori hide park van.

[00:42:47]van egy ilyen ilyen vonulata is, és aztán lesz akiből befutott humorista és lesz, lesz akinek kipróbálta magát csak egyszer.

[00:42:53]Az, hogy nálunk ez hogy történt, az már részben a mi felelősségünk is, vagy nem is tudom, vagy a a szokásainknak a a következménye, de hogy a ugye előtte, mielőtt a a elkezdődött a a standup Magyarországon, kifejezetten csak a másik fajta előadai forma létezett, hogy megírt szöveget mondtak színészek.

[00:43:26]Ami mondjuk a Fábinál meg a Hofinál nem teljesen igaz, de mindig azt mondom, hogy amikor a Hofi mondta, hogy anyósom, mindenki tudta, hogy nem az igazi anyósáról van szó.

[00:43:33]Míg ha itt valaki a dumaszigázban azt mondja, anyósom, akkor mindenki tudja, hogy tényleg az a nő, aki akár ott ül a nézőten.

[00:43:41]Tehát m korábban kimondottan csak a jelenet volt.

[00:43:47]Amikor én humorfesztivál győztes voltam, én is szerzőként lettem az egyik győztes.

[00:43:53]Akkor szerintem a 700 indulóból volt 700 induló.

[00:44:05]É volt 10 előadó, aki indult, abból lettek hárman győztesek.

[00:44:08]Mi a maradékból lettünk öten szerző győztesek.

[00:44:12]És az egészben annyi volt, mondom 10en volt, akik maguk kiálltak, mert és én nekem az az elméletem, hogy ez mindig úgy van, hogy aki éppen hogyha amikor az embernek elkezd bontakozni az elméje, és kamaszként nagyon fogékony erre az egészre, nagyon sokan akkor bolondulnak meg és kezdenek el írni, és nyilván mindenki azokat, az az alapvetés, amit maga körül lát, hogy az akkori kortban mi számít, az a sikeres előadók mit csinálnak.

[00:44:38]Ez zenében is így van, meg birodalomba is szerintem, meg humorba is, hogy [horkantás] nyilván hasonlókat kezd el az ember csinálni, aztán utóbb megtalálja a saját hangját.

[00:44:50]És akkor amikor mi 98-ban humorfesztiválra kerültünk, akkor az előző nyolc évi győztesek határozták meg, és akkor a Holló színház behozta a Monti Pythont, ami ha teljesen új volt, akkor nekem nagyon nagy nekem az robbanás volt, de én azt látom a kortársaimon is, hogy mindenkinek az volt, tehát akkor az volt a teljesen szokatlan az abszurd.

[00:45:11]És mire felnőttek valamelyestek a gyerekek, és odakerültek, hogy akkor benyújtják az írásukat, akkor mindenki abszurd jeleneteket írt.

[00:45:19]Tehát azon a humorfesztiválon sokkal felülrezentáltóbb volt az abszurd meg a jelenet, mert mindenki azt gondol, hogy igen, ez a zseniális, ezt kell csinálni, jeleneteket akarok írni, és nem volt egy minta se, hogy azt mondja valaki, hogy én kiállok egymagam és beszélek a családomról.

[00:45:34]És aztán utána meg mikor elkezdődött a Dumaszínász, utána a Humorfesztivál mindenki előadó volt, és mindenki azt gondolta, hogy ezt kell csinálni, és már ember nem volt, aki a kabaréba jelenetet írjon, mert ugye ráadásul maga a humorfesztiválnak az lett volna az értelme, hogy ez egy tehetségkutató dolog, ahol majd a későbbi generációkat kitermelik, hogy fenntartsák a rádió kaborét.

[00:45:56]És már úgy kellett félúton tartani egyet, már most meg nem mondom melyik nyolc évbe egy ilyen szerzői humorfesztivált, hogy legyen már egy-két srác, aki jeleneket ír.

[00:46:08]Hát de te szoktál rádió kabavaré.

[00:46:10]Nagyon nem írtam már 1000 éve én se.

[00:46:12]Sőt, sőt sőt a humorfesztivál óta ha sajnálod, hogy oda lett a kabarié, akkor miért?

[00:46:20]Sajnálom, hogy oda lett, de már a közeg se nagyon van meg.

[00:46:22]Tehát én nekem volt olyan estem, amiben félig jelenetek lettek volna az életem történetéből.

[00:46:26]Az én kőhőmi Zoltán az elején olyan volt, hogy hogy hogy voltak jelenetek, amiben az öregkori én engem játszott valaki, meg a gyerekkori engem meg nem tudom, és nagyon megdöbbentette az embereket.

[00:46:42]Tehát jeges régmet váltotta ki.

[00:46:42]Mondjuk az, hogy valaki ott meghal a színpadon, tehát hogy és akkor lehet ezen nevetni, vagy nem tudom, annyira elsfogtak tőle szerintem.

[00:46:50]De én bízom benne, hogy ez egy ingamozgás, vagy hogy valahogy ez beáll.

[00:46:56]De hát ezt az az is igaz, hogy mindenhol mindig is szerzők, szerkesztők meg fogyasztók döntötték el, hogy mi a hát van fekete humor is.

[00:47:05]Azon se lepődnek meg mindig az emberek, de vanogy megbotránkoztató, meg nem mernek rajta röhögni.

[00:47:13]Van, hogy nem mernek.

[00:47:13]Igen, igen, de láttam a neten valamit, ahol azért te fölépítettél, tettél magadnak egy komplett díszletet, egy ilyen lift is van benne.

[00:47:27]Az volt az én én kőim volt?

[00:47:27]Igen.

[00:47:27]ez volt az.

[00:47:30]Igen.

[00:47:30]És az úgy indult, az az önmusicalnek indult, zenés betétekkel, táncos lányokkal, akik szintén nekem voltak öltözve, szemüvegbe, kockásbe.

[00:47:41]Tehát volt két színész, két táncos lány meg én.

[00:47:43]És úgy volt, hogy standupoltam, beszéltem valami témáról, és akkor a gyerekkoromból mondjuk, hogy én annak idején gyerekként azt gondoltam, hogy Paxtól javító leszek.

[00:47:55]Ezt nagyon jól mai napig tudok paxtollakat.

[00:47:57]Vannak trükkjeim.

[00:47:57]hogy a beragadópaxólakat egy mozdulattal kikattintsam.

[00:48:02]És azt gondoltam, hogy ez erre ez egzisztenciát fogok építeni.

[00:48:03]És akkor jött egy jelenet, ahol azt látta, hogy az öreg Zoltán, aki már megbecsült faxolja javító, átadja a titkokat a gyereknek, hogy hogyan legyél te is.

[00:48:13]És teen a rá rá kell jönni, hogy az emberek, akik egyet vesznek egy Kőhami Zoltán estén, azok Kőhami Zoltánt akarják látni és idővel kikoptak, kikopodtak a showból a táncos lányok.

[00:48:27]volt o csak a két színés srác volt benne, aztán meg azt is kitettük, és aztán jöttek a saját dolga, mert e ezt ezt szokták meg, ezt látják az emberek.

[00:48:36]De én én lennék a legboldogabb, hogyha lenne egy egy mondjuk egy színház, ami játszik jeleneteket is.

[00:48:42]Írtál könyveket is?

[00:48:45]Igen.

[00:48:46]Például Skandinav Kribi.

[00:48:49]Krim kísér az egy kísérleti vicc.

[00:48:51]Én azt mondom kísérleti vicc.

[00:48:53]101 hullával pontban.

[00:48:56]Igen.

[00:49:03]Azt mondta Cserna Szabó Antal szerkesztő András, bocsánat, hogy hogy annak stimmelnie kell számra, mert valaki stimmelni kell, de azért közben, mert valaki képes lesz kiszámolni, tényleg az biztos, de de én vagyok eleve ennyire bérnek gondolkodású.

[00:49:20]Tehát például a cserna azt mondja, hogy ő úgy ír, hogy sose tudja, hogy mi lesz a vége.

[00:49:25]Én meg bele se tudok fogni úgy, hogy nem tudom, hogy mi lesz a vége, mert az a tehát ez a ahogy a poénon gondolkodik az ember, vagy nem tudom, valahova el kell jutni.

[00:49:35][horkantás] És akkor nyilván közben az út nagyon sokat változik, de az a vége azért nagyjából mindig az, amit előre eltervezek, mert így így tudok gondolkodni róla.

[00:49:44]És már, hogy mára én az vagyok, hogy aláírok egy szerződést a könyvre, akkor amikor először kiszámolom, hogy hány leütés és hányat kéne írnom egy nap, akkor kezdek el dolgozni, mert akkor esek pánikba.

[00:49:58]De akkor ez egy konkrét szorító dolog, tehát ezt is olyan, hogy szerintem ember ki nem számolja így.

[00:50:04]Meg a meg a Igen, a cserne is mindig rás.

[00:50:09]Hát így nem.

[00:50:09]De hát a Thomasman állítólag azért úgy alkotott, hogy reggel fölkelt és annak a két fleknek meg kellett lennie mondat közben abbahagyta, hogyha ott ért véget.

[00:50:18]Teett ezt tudtam képes volt rá.

[00:50:22]megvolt, hogy hány oldal, és akkor ott [nevetés] volt egy és akkor te kiszámoltad és azt naponta akkor hat nem lehet tartani, de ahhoz képest késik az ember meg meg sőt, hát az nag az az egy nagyon érdekes játék, hogy hogy valójában mennyire képes, mennyit tud az ember dolgozni.

[00:50:41]Hát eleinte beláthatatlan mennyiségnek tűnik az.

[00:50:46]Hú, ma persze ma egy kicsit nem sikerült, akkor majd többet holnap kétszer annyit meg nem tudom.

[00:50:52][horkantás] és mégis töcsmörök.

[00:50:53]Viszont aztán amikor már nagyon kell csinálni és belelendülök, akkor meg már azt sokszorosát tudom csinálni ennek egy nap, ami az elején elképzelhetlenül sok volt.

[00:51:04]Hát mérnöki agy ide oda mégis csak működik az iklet, vagy éppen nem működik?

[00:51:11]Nem az iklet működik, hanem a a határozottság működik.

[00:51:13]Az, hogy az ember Én nagyon hittem sokáig azbe, aztán meg most már nagyon ellensége vagyok ennek a gondolatnak.

[00:51:22]Mert ez pont tévútra viszi szerintem a szerzőket azt hinni, hogy ezek, hogy ez ennyire misztikus lenne.

[00:51:28]Sok minden nagyon misztikus, de a ami ami nem misztikus az egész alkotásba, hogy mindenképpen dolgozni kell, tehát oda kell ülni és írni kell.

[00:51:40]Ezt ezt mondom mindig, hogy aki ír, az mondatokat javít.

[00:51:46]Aki nem mondatokat javít éppen, az nem ír valójában.

[00:51:48]Az azt hiszi, hogy ő az íráson gondolkodik, az sétálgat, az nem tudom mi.

[00:51:53]De nem ült oda így, hogy nézze az előző mondatot, hogy mi ez a gond, akkor nem ír.

[00:51:58]És nyilván nekem az a gondom, hogy amíg nagyon sok határidő, tehát van idő, addig nehezen hozom meg a döntéseket, mert azt mondom, hogy hát így is lehet, meg úgy is lehet.

[00:52:09]Á, hát ehhez meg kéne néznem azt, hogy nem.

[00:52:11]És akkor így el elodázom a döntést.

[00:52:19]Tulajdonképpen még amikor már nincs kérdés, mert tudom, hogy nem nem lehet hibázni, akkor döntéseket hozok és akkor javítom.

[00:52:26]És hihetetlen, de az ember javítja a mondatot, jahul, és ha már leír, de ha már egy rossz mondatot leír, akkor már látja, hogy a hogy hol tudna javítani rajta, és így lesz egyre jobb.

[00:52:38]Én nagyon sokáig azt hittem, hogy várni kell, hogy a tökéletes mondat eszembe jusson, de nem fog eszembe jutni a tökéletes mondat.

[00:52:43]Sőt, még ha eszembe jutna is, amint leírnám, már látnám, hogy az is javítható.

[00:52:49]Standuphoz is mindent leírsz előre?

[00:52:51]Hát sok mindent hát írok, írok, de nyilván sok minden nem úgy lesz, de de ír igen, kidolgozom.

[00:52:58]De hát a világon szerintem a humoristák, most megpróbálok valami hülye százalékot mondani, de a nagyon nagy része az erre használja a fellépéseit, meg az idejét, hogy írja, dolgozik és javítja a poénokat.

[00:53:11]Nyilván veszem föl magam diktafonra, hallgatom vissza, javítom, hogy mi, hogy mi működött, mi nem.

[00:53:18]Van, aki nem ilyen.

[00:53:21]Az aranyosi például egy leadár nem érdem.

[00:53:25]Aranyosi nem érd semmit.

[00:53:25]Bár szerintem az aranyosinak olyan végtelen memóriája lehet, hogy be tudja kapcsolni a gombot és mondja, de ezt mond nem akarok másnak belemászni a a trükkjeibe.

[00:53:36]Azt tudom.

[00:53:36]Igen, a Péter sem írja le.

[00:53:36]Ők ők duma őstehetségek.

[00:53:38]Én azt azt aláírom.

[00:53:42]A a Péter is egy őshetség, a Sanyi is.

[00:53:44]Én egy ennél sokkal csiszolgatósabb, kimunkálósabb alak vagyok.

[00:53:48]De az tény, hogy hogy attól, hogy én megírtam valahogy, egyáltalán nem biztos, hogy úgy lesz a színpadom, mert nagyon hamar kiderül, hogy az egy az egy megcsinált mondat.

[00:53:59]Sőt, legtöbbször ez a bajom, hogy nagyon megcsinált az, amit az ember még ha próbálja nem úgy is írni, mindig kerekebb lesz, mindig megcsináltabb.

[00:54:07]És sokszor sokszor derül ki, hogy valójában a a néző sok is sokkal gyorsabban gondolkodik, és inkább rövidíteni kell nagyon sokszor, nem annyi szóval jutni el a végéhez, mert addig ő is rájön.

[00:54:21]Ez az, amit mindig azt mondom, hogy hogy annyira sajnálom azokat, akik a kiküldik a évzáróra beszédet mondani, diákokat szellemességekkel, körmondatokkal.

[00:54:33]A legkínosabb dolog mindig pont azért, mert olyan írja meg olyan, aki íratja, az se ás színpadon, és nem tudja, hogy hogy mennyire gyors az, ami írásba egy szellemes körmondat, az szenvedést végighallgatni a színpadon vagy a nézőtéren, mert mert már rég kitalált, hogy mi lesz a poén, és még csak most tartott, hogy és amikor tanítunk izét, először érkeztünk, úgyhogy inkább az van, hogy az ember építget egy szerkesztetet, és aztán rájön, hogy sok sokkal egyszerűbben meg lehet a színpadon csinálni.

[00:55:05]Valami ott jut eszembe nyilván akkor ha azt följegyeztem, akkor az már legközelebb benne lesz nekem.

[00:55:12]Ezek ezek mindig csinálgatok, de készülök meg építem meg persze hát hülye lennék nem építeni meg nem írni.

[00:55:22]Te most alapvetel jól vagy?

[00:55:22]Nem vagy egész jól.

[00:55:24]Egész jó.

[00:55:26]Akkor maradjon így.

[00:55:26]És köszönöm, hogy jött.

[00:55:28]Én köszönöm.

[00:55:28]Sokat fésződtem.

[00:55:28]Igen.

[00:55:28]Azt se tudom melyikbe kell.

[00:55:31]Ez már önmagában fózom.

[00:55:35]Önöknek is köszönöm, hogyha néztek minket.

[00:55:37]Kőhalmi Zoltán volt a Boltaké vendége.

[00:55:41]Viszontlátásra.

[00:55:51][zene] เฮ [zene]