KlikkTV 55:32

Müller Péter megrendítő vallomása: „Baromira hiányzik a feleségem”

1956interjúéletútirodalomhitközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Ellenzéki
Müller Péter megrendítő vallomása: „Baromira hiányzik a feleségem”
tl;dr
  • A KlikkTV műsorának vendége a 90. életévét december 1-jén betöltő Müller Péter Kossuth- és József Attila-díjas író; a beszélgetés fő témája felesége halála, 1956, a világnézete és az új önvallomásos kötete.
  • Egy éve veszítette el feleségét (60 év házasság után): az utolsó titkát sosem mondta el, halálos ágyán együtt imádkoztak; az özvegységet nehéznek érzi, de elképzelhetőnek tartja az új párkapcsolatot.
  • 1956-ban a lányához sietve lőtték meg a lábát; a lány hat évre eltűnt, majd a Madách Színházban felhívta: „Kiskutyám, vegyél el engem, feleségül.”
  • A lövés halálélményt okozott; a bátorságáért egy addig ismeretlen, valójában fiatal, szép asszony tette ki az életét, akit sosem tudott megköszönni.
  • Azt állítja, „előre tud” dolgokat — így, hogy megéri a 90. születésnapját; hamarosan megjelenik önvallomásos kötete, amelynek lényege a féltékenységről szóló fejezet.
  • Világnézete: „Isten helyére a pénz került”, a világ „embertelen és istentelen”; reménye, hogy az új világ csak a régi romjain épülhet fel.
  • Önmagát a tarot Bolondjaként és „elvetélt színésznek” tartja: a meglőtt lába miatt lett író, mert színészként már nem érvényesülhetett volna.
  • Színművei: a Szomorú vasárnap Seress Rezsőről — „magamat írtam meg” —, valamint a Mária evangéliuma, amelyet II. János Pál pápa is látott.
  • A holokauszt alatt anyjával bujkált; az anyai példa — „egy süllyedő hajón is lehet boldog az ember” — tette számára az élet alapkategóriájává a derűt.
  • December 1-jén nyílt születésnapi bulit tart, december 6-án balettje utolsó előadását játsszák Székesfehérváron; utána podcastot indít, mert szerinte a könyv mint papírtermék kihal.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A KlikkTV beszélgetős műsorának (a műsor címe az átiratban torzan, következetlenül szerepel) vendége Müller Péter Kossuth- és József Attila-díjas író, drámaíró, aki december 1-jén tölti be a 90. életévét. A mintegy órás beszélgetésben a műsorvezetőt (akit Müller többször Gábor néven szólít) elsősorban az író magánélete, a felesége egy évvel korábbi halála, az 1956-os szerelem, az írói „előretudás”, az hamarosan megjelenő önvallomásos kötete, valamint világnézeti és társadalomkritikai nézetei körül forognak a kérdések.

A beszélgetés kerete és a „hihetetlen perspektívák”

  • A bevezetőben a műsorvezető emlékeztet: Müller a „pozitív” könyveiről ismert (szeretet- és örömkönyvek, a címek az átiratban torzan), színházi munkái közül a Szomorú vasárnapot és a Mária evangéliumát említi.
  • A meghívásra Müller azt mondta, szívesen jön, mert „hihetetlen perspektívák” állnak előtte – és azt ígérte, majd a műsorban elmondja, mik ezek. Első lépésként kijelenti: az összes barátja és ismerőse közül a műsorvezető hasonlít legjobban a néhai felesége természetére. Indoklásként asztrológiát idéz: a férfi skorpió, ami szerinte azt jelenti, hogy „figyel, faggat, begyűjti az információt”, viszont olyan mélységeket őriz magában, ahová sosem lehet bejutni – pontosan, ahogy a felesége is.

Özvegység: „Baromira hiányzik a feleségem”

  • A felesége egy évvel ezelőtt halt meg, 94–95 éves korában; utolsó időszakát ágyban töltötte.
  • Müller elmondta: megpróbálta kideríteni azt, ami a kettejük életében sosem oldódott meg – a halálos ágyon, még álomban sem mondta el a felesége. „Pedig nem olyasmi volt, ami nem kimondható” – gondolta. Arra, mire gyanakszik, csak annyit felel: bizonyos, hogy „volt” valami, amit mélyen őrzött magában.
  • A halálánál együtt imádkoztak, megfogták egymás kezét, és kérték az Istent, hogy engedje őt el – mert a szenvedése Müller szerint „terméketlen, értelmetlen” volt. „Könnyen engedtem el, mert fölöslegesen szenvedett.” Arra a kérdésre, miért mérte rá Isten ezt, azt feleli: ehhez „nagy léleklátás kell”; mindenkinek van egy sorsa, amit végig kell játszani.
  • Hatvan évig élt férjként; szerinte nem is tudja, mi az a válás – a barátai szinte kivétel nélkül elváltak, a fia pedig „nem tudja, hányszor”. Ő sosem cserélt volna nőt.

„Az meg, hogy özvegy vagyok, és átnyúlok a párnán, és nincs ott egy női kéz… Baromira hiányzik.” – Müller Péter *

  • Ugyanakkor elmondja: kinyílt a világ, több barátot enged be az életébe, és elképzelhetőnek tartja, hogy újra pára lesz – „egy alakulóban van”.

1956: szerelem, lövés, hat év csend és a lánykérés

  • Szerelmét „halálosan” élte meg: az 1956-os forradalom közepén odament a lányhoz, aki három utcára lakott tőlük, és útközben lőtték meg – a lábát találta el a golyó.
  • Az orvos közölte vele: „holnap már ne várja, mert nincs itt.” Hat évig nem látta. Kiderült: 1956 után volt egy rövid időszak, amikor ki lehetett menni az országból, és a lány eltűnt hat évre.
  • Müller nem élte meg sértettségként – hat évig várta a telefont. A lány a Madách Színházban hívta fel (ahol ma is „állásban” van, mint tag, bár nyugdíjas); a régi Nemzeti Színház melletti Depresszó kávézóban találkoztak, és a lány első mondata ez volt:

„Kiskutyám, vegyél el engem, feleségül.” – Müller Péter idézi felesége szavait a hat év csend utáni első találkozón *

  • Ő igent mondott – jelezve, hogy van egy gyereke és a kutyája is. „Van egy előregyártott gyerekünk, ezzel se kell bíbelődni” – tréfált. A lány a színház büféjében dolgozott; Müller így „egyszerre kapott egy fiút, egy feleséget és egy zseniális munkatársat”, akivel azóta is együtt dolgozik.

A testből kilépés és a megmentő asszony

  • A lövés halálélményt okozott: Müller szerint kilépett a testéből, és „idegenként” nézte a vérben heverő férfit; „objektíven” látta a sérülést, és megijedt, hogy „ebből nem lesz ember”.
  • Ezt színházi tapasztalattal magyarázza: amikor egy színész leveszi az Othello-parókát, az „minden esetben egy kis halál”. Saját magára vetítve: „beleéltem magam, hogy Müller Péter vagyok – ez az én szerepem”, és eljön a pillanat, amikor ezt a szerepet leteszi.
  • A kórházba egy asszony vonszolta be, életét kockáztatva. Müller évtizedekig azt hitte, idős vénasszony volt – mert amikor megkérdezte a nevét, annyit mondott: egy vénasszony. Néhány éve a fia írt neve levelet: az anyja valójában 40–45 év körüli, nagyon szép asszony volt. „Lehet, hogy egy bombázó csaj volt, csak ez maradt be” – tréfál Müller, aki sosem tudott neki megköszönni semmit.

Előre tudás, sors és írói módszer

  • Müller állítása szerint „van bennem egy olyan, mintha olvastam volna a forgatókönyvet”: dolgokat előre tud. Így tudta, hogy nagyon öreg lesz, és hogy lesz 90 éves születésnapja – erre írta az új könyvét. Tízéves korában érezte, hogy hosszú élete lesz; „ez egy belső információ”.
  • Írásnál is így működik: a megírni kívánt könyv „már bennem készen van, nekem csak ki kell tölteni a papírt”. A gyakorlat mégis kemény: „rettenetesen sokat javítok, elégedetlen vagyok, küzködök, szenvedek közben, de édes gyönyörű. Imádok írni.” Sokáig papírra írt.
  • A sors és a szabad akarat kérdésére: ha minden előre meg van írva, akkor is „mindent én alakítok – ezt én játszom, én vagyok a színész”.

Az új kötet: önvallomás – és a féltékeny Isten

  • Hamarosan megjelenik az Önvallomás című kötete (a kiadót az átirat „Kaskiadó” alakban említi); minden anyagát leadta. „Ha ez az utolsó – de nem tudni” – jegyzi meg.
  • A műsorvezetőnek egyetlen fejezetet kért elolvasni: a féltékenységről szólót, mert „abban összegeződik az egész könyv lényege”.
  • A fejezet szerint a hétköznapi férfi–női féltékenység mellett ott van az Ótestamentum istene, aki teljes szerelmet kér – és nem nézi jó szemmel, hogy a nép a pénzbe szeret bele. Dühösen azt kiáltja: „én egy féltékeny Isten vagyok” – és Müller szerint „tudta, mit beszél”, mert a pénz váltotta fel az Istent az emberiségnél.

„Isten helyére a pénz került. Ő a mindenható.” – Müller Péter *

Pénz, egyház és hatalom

  • Önironikus felütéssel: a beszélgetés azért jöhet létre, mert valakik fizetik – „különben a Kerékgyártó utcába ülnénk”. Ehhez kell a fény, a felszerelés, a kaja.

„Hát mi is azért ülünk itt, mert valakik ezt fizetik. Hát különben a Kerékgyártó utcába ülnénk.” – Müller Péter *

  • Az egyháznak is pénz kell, és szerinte a hatalom annak ad, amelyik vallásban a legtöbben vannak, „mert abból lesz a legtöbb szavazó”; a kisegyházak kevesebbet kapnak. Így az egyháztól való állami függetlenség szerinte „illúzió”.
  • Nem ellenzi a pénzt: az élet kétdimenziós – van lelki-szellemi, „isteni származásúnak” nevezhető világunk, de a földön élünk, és itt a földet szeretni, művelni, rajta dolgozni és termelni kell, „különben nem megy”.

„Embertelen és istentelen” világ – és az új világ esélye

  • Szerinte az ember hadat üzent a természetnek: „természetellenes kövek között élünk”, a természetet csak mozgalmak igyekeznek gondozni, az ember pedig megtagadta a természettel való rokonságát. Mivel az egész világ a természetre épül, ez „veszedelmes helyzet” – az ő szavaival: „embertelen és istentelen” világ, és nála ez a kettő ugyanaz.
  • A reményt a drámairodalomban látja: „Egy új világ csakis a régi romjain épülhet fel.” A görög tragédia katarziséban az van, hogy „igenis a réginek el kell pusztulni”; Shakespeare erről szól, később Csehov és az abszurd enyhített ezen.

„Van egy kis sansz, hogy lesz egy új világ, de amíg a régi vacak nem omlik össze, addig az nem lehetséges.” – Müller Péter *

  • Ez az egyéni életre is érvényes: ha új akar születni, a régi Müller Péternek is „meg kell halnia” – ahogy a nagy színésztől a színházban csak a maszk, a szakáll, a bot és a kard marad.

Korábbi életek: „Nem hiszek. Én azt tudom.”

  • A műsorvezető arra utal, hogy Müller korábban nyilatkozott korábbi életeiről. Müller válasza:

„Nem hiszek. Én azt tudom.” – Müller Péter *

  • Több előző életét is ismerte, de nem mesélheti el: „rábízott titok volt”. Nem is foglalkoztatja, mert az előző életnek nincs köze a mostanihoz; „az emlékeimbe ott van minden – ez ugyanolyan rejtett dolog, mint a genetika”.
  • A következő életéről tréfásan: „félek, hogy nő leszek” – majd hozzáteszi (az átirat e ponton torz), hogy mindkét nem sorsát nehéznek tartja.

A „nagy francság” és a szerelem szabadsága

  • A felesége tudta róla, hogy „nagy franc”: Müller magyarázata szerint ez azt jelenti, hogy „játékos könnyelmű”, nagyon könnyen ismerkedik, és könnyen belebolondul – „nagyon sokféle nőbe belebolondultam” a házasság alatt is. Szerinte ez még nem bűn: ha beszélget valakivel és megkedveli, az nem hűtlenség.
  • A világ szerinte ezeket a dolgokat leszűkíti a szexualitásra („a hazug világ”), miközben szerinte nagyobb bűn, ha valaki titokban csal, és nem azt kívánja, akivel megesküdött.
  • A lélek szerinte „sokkal szabadabb dolog”, mint az előítéletes rendszerek – és szerinte „mindegyik” politikai rendszer csúnyán bánt a szexualitással, pedig „ebből csinálta az Isten a világegyetemet”; a hatalmak ezért félnek tőle. Saját példákat is említ: barátságok dőltek szét indokolatlanul, „hülye politika miatt”.

Hírolvasás, hirdetések és a podcast-terv

  • Naponta olvassa a híreket, de fenntartással: „az igazat nem olvasom, az nincs leírva”. Az ő módszere: mindig megnézni, mi van a szöveg alatt – nem azt, milyen ideológiát képvisel a szerző (keresztényt, reformátust, zsidót, muszlimot), hanem „milyen igazi érdek mozgatja” azt; ekkor „meg tudod fejteni”.
  • Példaként a saját műsorait hozza: míg ő „a legigazabb lelkét” igyekszik megmutatni, becsusszan egy hirdetés – szandált vagy ágyat árulnak –, „közben a fejem fölött eladnak egy csomó dolgot”, és ezzel az ő igazsága megszakad.
  • A könyvről: régen a könyv mű volt, ma termék; „áldás, hogy ez a könyv még papíron megjelent – aztán nem lesz.” Ezért készül barátjával nagy vállalkozásra: stúdiót alakít a lakásában, és podcastot csinál, amelyben az olvasókkal beszélgethet – „nem lesz nyomda meg ilyesmi. Alkalmazkodunk a világhoz.”
  • Tréfásan elismeri: most tanulmányozza, „milyen gombokat kell megnyomni”; technikai értelemben „átlagnál hülyébb”, online rendelni sem tud – egy inget sem bírt megvenni magának. (A műsorvezető megdicséri az ingét.)

A tarot Bolondja, az ego és a világhír

  • „Én a tarot jelben a Bolond vagyok” – mondja. A Bolond a nulla, amely „ha hozzáadod az egyhez, abból tíz lesz”: a semmi dönti el az értéket. A kártyán a bolond a vállán lévő csomaggal átlép egy mély szakadék fölött, hátulról eszelős kutya harap a nadrágjába, ő mégis dalol – ez az archetípus: nincs jelen, nem fél.
  • A műsorvezető emlékeztet: amikor Müller híres lett, szerinte megduzzadt az egoja, és a felesége azt mondta, ha így marad, nem él vele. Müller elismeri a kockázatot: „itt van egy Kossuth- és József Attila-díjas író, sok színházi sikerrel, rengetegen szeretnek” – és „vannak, akik úgy érzik, hogy te mondod meg a tutit”. Válasza: „hát ez felelősség.”
  • A világhír „nagyon megkísértette”: Olaszországban járt az aranykorban, Fellini, Visconti és Antonioni korában; Amerikában filmet forgatott, amelyet a Philip Morris cég szponzorált, beszédfogyatékos gyerekekről, akik megtanulnak beszélni (a film címe az átiratban nem rekonstruálható). Emellett filmet készített Gottfried Keller svájci nagyregényéből, a Zöld Henrikből – „Gottfried Keller a svájci irodalom szíve”, forgatókönyvét ő írta.
  • A regény története: a hős egyszerre, azonos intenzitással szerelmes két nőbe – az egyik beteg, „örökké szűzen maradó, angyali lény”, a másik „vérmes, földhöz kötött asszony” –, és mert ezt nem tudja feloldani, öngyilkos lesz. Müller kiemeli: maga Keller kétszer írta újra az ötszáz oldalas regényt, mert nem volt elégedett – „ilyen sincs”.

Az elvetélt színész

„Én nem lettem volna író, ha nem lövik el a lábamat. Színész akartam lenni.” – Müller Péter *

  • A Madáhhoz (Madách Színház) már akkor is kötődött, itt ismerte meg Ágit, a későbbi feleségét. Jóképű, sportoló fiú volt – boxolt, birkózott –, de a meglőtt lábbal (mankó, cipőbe épített emelő, „X-re álló” láb) színész nem lehetett.
  • „Azt mondtam magamban: hátha nem tudom eljátszani, akkor megírom. Így írtam drámákat, regényeket. Az is játék nekem.” Önmagát „elvetélt színésznek” nevezi.
  • Innen ered a „nagy francság” másik fele is: rengeteg jellembe belebújik – megírja a Szűz Mária életét, de a koldust, a rablót, Pilátust és „az összes szemétládát” is; „otthon vagyok a mocsokban, a bűnben, a legmélyebb iszonyatos vétségben is” – és ugyanakkor át tudja élni a Szűz Máriát.

Mária evangéliuma: a nő, aki nem babát, hanem Istent vár

  • Müller meglátása szerint minden várandós nő „nem egy babát vár, hanem Istent”; a méhében „egy kis univerzum születik”, és ezt „nem szabad szavakkal lefordítani”.
  • A darab elején Mária úgy imádkozik a gyermeket, hogy énekli: „jöjj el, szerelmem” – „nem kisfiút vár, a szerelmesét várja. Ez bele van rejtve… még a pápa is látta, hogy ez bele van titkolva.”
  • II. János Pál pápa látta az előadást, amelyet a Madách Színházban mutattak be – Sáfár Mónikával és Sasvári Sándorral a főbb szerepekben.

Szomorú vasárnap és Seress Rezső

  • A legismertebb darabja a Szomorú vasárnap, amely hosszú ideig, rengeteg előadáson ment Bodrogi Gyulával; később Rudolf Péter és Nagy Kázmér játszotta, amíg Rudolf Péter igazgatónak nem nevezték ki, és abba kellett hagynia.
  • A darab nem életrajzi dráma: „eltértem az eredeti dokumentumanyagtól… magamat írtam meg.” Óva int a szó szerinti értelmezéstől: ha Seress Rezső rokonai szembesítenék, hogy ez vagy az nem történt így, „kénytelen azt mondani: hát költő – hazudik”.
  • Az üzenet: a szeretet csak a kölcsönösségből lehet igaz.

„Az életnek addig van értelme, amíg nem csak én szeretek, hanem engem is szeretnek… A többi szenvedély, nosztalgia, kielégülés, vágy meg ezer – de nem szeretet.” – Müller Péter *

  • Seress Rezsőről: a „kis zsidó”, akiről az a pletyka terjedt, hogy ki sem mozdult a hetedik kerületből – ez nem volt igaz. A Kispipában zongorázott, de zongorázni csak egy ujjal tudott, énekelni sem tudott rendesen, „és közben zseni volt”. A világhírű karmester Otto Klemperer is bejárt miatta, és azt mondta róla: nem muzsikus, hanem zseni.
  • Dalai szerinte fennmaradtak a kor rohanásában: „az, hogy szeressük egymást, gyerekek, azt minden magyar ember tudja”, és a „minden percért kár” gondolata is – az ember egyetlen másodpercet sem pazarolhat el hülyeségekre. Sorsa szerinte kelet-európai: a végén ő is kiugrott az ablakon.

Zsidóság, haszidok és a hegedűs gyerekkor

  • „Mélyen át tudom élni a zsidóságomat mindaddig, amíg nincs fal” – mondja. Amint megjelenik az a nézet, hogy „én vagyok a választott nép”, és csak idáig mehet a megértés, „innen kezdve már bűn, már vétek” – mert onnantól nem érti meg a másik vallást sem, sem a keresztényt, sem a muszlimot.
  • A zsidó valláson belül a haszidokat szereti („nem minden ágát”): azokat, akik „énekelnek és táncolnak és mulatnak, és azt mondják, hogy az Isten az örömben van. Énekelni kell, nem szöveget nyomni.” (Majd poénkodik: most is kár, hogy nem tudnak énekelni, jobb lenne a műsor.)
  • Gyerekként hegedülni tanult – az Operaház első hegedűsétől (a név az átiratban torzan szerepel) –, de nem szeretete miatt csak odáig jutott, hogy a húrokat annyira megfeszítette, hogy „zúg az erdő, zúg a nádas”, és nem kellett játszani: „ez volt az egyetlen, amit tudtam.”

A holokauszt-élmény és az anyai derű

  • A háború alatt anyjával egy kis mosókonyhában bújtak el; a házukat lebombázták. A műsorvezető értetlenül kérdezi, miért „szerencse” ez: Müller szerint az, hogy nem voltak benne, nem haltak meg.
  • Az anyja ekkor mondta – és meg is élte –: „Péter, egy süllyedő hajón is lehet boldog az ember.” Vidáman daloltak, táncoltak.
  • Eperjesi nagyanyjának az egész családját kiirtották; egyedül maradt, és mégis „a derűt, a mosolyt, a boldogságot hozta magával”.
  • Müller paradoxnak tűnő kijelentése: ez az időszak volt számára „a legszebb, legcsodálatosabb” – az anyai példa miatt. A műsorvezető nem hiszi el; Müller így magyarázza: a derű nála „alapkategória”, nem elég a tudás, nevetni is kell – „nem kell boldogtalannak lenni”.

Az öregség mint tanulnivaló – és a 90. születésnap

  • „Az öregséget is tanulni kell” – de Müller szerint sosem fogja megtanulni. Elfogadni kellene, hogy az ember „kopott roncs”, „öreg, használhatatlan Trabant, hiányoznak már belőle az alkatrészek, és ott van a roncstelepen” – „de ezt nem lehet elfogadni, amíg az ember észnél van”. Szenilitásban könnyebb lenne, de „nem vagyok az”. Az öregség szerinte „kiszúrás”, méltatlan helyzet – ahogy a szokatlan egyedülállás is.
  • Az öregedés előnyeként Carl Gustav Jungot idézi: amíg valaki kilencven éves nem lesz, addig nem is beszélhet magáról, mert nem tudja, mi van. Ezért merte 90 évesen megírni az önvallomását: „sokkal többet tudok most, mint 70 éves koromban.”
  • A különbséget kút-metaforával érzékelteti: el kell fogadni, hogy a kút, amiből a vödrünk húzódik föl, rövid kötéllel nem ér le az igazi vízig; „a hétköznapi szomjazás az igazi”. A mélységet pedig itt nem lehet elérni: „ahhoz meg kell halni” – csak a halálélmény győz meg olyan dolgokról, amelyeket a testben, a fájdalmas sűrűségben nem tudhatunk.

A 90. születésnapi buli és ami utána jön

  • December 1-jei születésnapját a Kis-Tirol étteremben ünnepli (a név az átiratban torzan), amelynek teljes alsó-felső szintjét odaadták. „Aki akar, jöjjön” – belépő nincs; zenészhaverokkal készül kisebb muzsika, és a konyháról is lesz szó (ropi, hidegkonyha).
  • Utána, december 6-án kerül sor balettje, a „A játék az életünk, a cirkusz” című előadás utolsó előadására a székesfehérvári balettszínházban.
  • Mi van azután? „Fogalmam sincs” – de hozzáteszi: „velem állandóan olyasmik történnek, hogy egy kicsit megszoktam a csodákat… a semmiből előjön valami, rossz is, jó is.” A beszélgetés végén a műsorvezető hosszú életet és sok derűt kíván neki, Müller viszonozza a kívánságokat.
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • A műsor címe az átiratban következetlenül szerepel (a bevezetőben „Boltaké”, a zárásban „Bófé” alakban), így a pontos cím nem rekonstruálható.
  • Az Amerikában készített film címe („Tarttumi” alakban) és annak eldöntése, hogy ez azonos-e a Gottfried Keller Zöld Henrikéből készítendő/készített filmmel, az átiratból nem tisztázható.
  • Az 1956-ban mentő asszony neve az átiratban („Vén Béni” alakban) nem rekonstruálható biztonsággal; a történet értelmében az asszony amúgy sem árulta el a nevét.
  • A kiadó neve („Kaskiadó”) valószínűleg a Kossuth Kiadó torz alakja, de ez nem egyértelmű.
  • A bevezetőben említett könyvcímek („Jós könyv, szeretetkönyv, örömkönyv”) és a hegedűtanár neve („Montág Willi bácsi”) torzan rögzültek, pontos alakjuk nem állapítható meg.
  • Bodrogi Gyula Szomorú vasárnap-beli női partnernének neve („Volt Ági” alakban) nem azonosítható.
  • A december 6-i balett címe („A játék az életünk, a cirkusz”) az átirat alapján csak torzan rekonstruálható.
  • Több szó szerinti idézet ASR-hibás volt (pl. „Baroman hiányzik”, „omzlik össze”, „szorsot”, „Madzínház”, „Seres Rezső”, „Godfri Keller”, „Kossutías József Attilas díjas”); ezek a videó címe és a kontextus alapján kerültek javításra.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Üdvözlöm önöket Müller Péter író a Boltaké vendége.

[00:00:03]Nagyon híres könyvei vannak.

[00:00:06]Jós könyv, szeretetkönyv, örömkönyv.

[00:00:12]Egyáltalán ilyen nagyon pozitív emberő.

[00:00:16]És hát ugye színházi munkái, hát szomorú vasárnap Mária evangéliuma például.

[00:00:24]És amikor Péter fölhívtal, hogy gyere ide, akkor azt mondtad, hogy szívesen jössz, mert hihetetlen perspektívák állnak előtted.

[00:00:34]És én kérdeztem, hogy micsodák mondtad, hogy azt majd itt elmondod.

[00:00:38]Na most ilyet azért ritkán mond, de ugye december 1jén lesz 90 éves.

[00:00:43]Egy 90 évesen úgy hihetetlen.

[00:00:46]Mik ezek a perspektívák?

[00:00:49]Hát először is hadd kezdjem azzal.

[00:00:53]összes barátom és ismerősöm között te hasonlítasz legjobban a feleségem természetére.

[00:01:00]Ne hülyéskelj, mert ő milyen volt, és szerinted én milyen vagyok?

[00:01:05]Ö nézd, asztrológia skorpió jeléről van szó.

[00:01:09]Hát én azt mondom, ami azt jelenti, hogy figyel, faggat, begyűjti az információt, viszont olyan mélységeket őriz magában, soha nem lehet hozzáférni.

[00:01:23]egy évvel ezelőtt ment el.

[00:01:27]94-95 éves volt.

[00:01:28]Az utolsó időket ágyba töltötte, és próbáltam megtudni azt, ami a kettőnk életében sose volt megfejtve, hogy most most már mondjuk ki.

[00:01:45]És ez mi lehet?

[00:01:47]Nem mondta, nem mondta.

[00:01:47]Úgy ment el, hogy nem tudom.

[00:01:52]Még álmában sem.

[00:01:52]Pedig jó lett volna.

[00:01:56]Hát egyrészt nekem is jó, neki is jó lett volna.

[00:02:00]Nem mondta.

[00:02:03]Ezt olyan mélyen őrizte magába, hogy nem volt olyan altatós állapotban, hogy kimondja.

[00:02:10]Pedig nem olyasmi volt, ami nem kimondható.

[00:02:16]Na de mire gyanakszol, vagy mi lehet az?

[00:02:18]Ö mert lehet, hogy nem is volt semmi.

[00:02:23]Hát de volt.

[00:02:23]Hát de akkor mi?

[00:02:24]Akkor honnan?

[00:02:24]Hát volt hát nézd, hát én mikor beleszerettem és halálosan szószoros értelmemben azért mentem és ott lőttek meg, ahol ő ő lakott az igen 1956-ban mentek és akkor comcsontod és éppen hozzáigyekeztél forrad közepén.

[00:02:45]Ő az orvos szólt, három utcánnyira lakott, járt be hozzám, ott voltam kiűzve mindenben, és az orvos azt mondta, hogy holnap már nem jön, és hat évig nem láttam.

[00:02:59]Tehát lett volna mit kérdezni, hogy hol volt, mi mi mi történt akkor?

[00:03:03]És aztán kiderült, hogy egy fantasztikus élettárs, de hat év volt tökéletes hüljesztő ott idő, hogy ő eltűnt hat évre, miután tulajdonképpen miatt tég után diszidálni lehetett, ki lehetett menni a határon, akkor még volt egy ilyen rövid időszak és eltűnt.

[00:03:26]Az orvos szólt, hogy holnap ne várjam, mert nincs itt.

[00:03:29]Hat év múlva jött vissza.

[00:03:31]És akkor egyszerre csak előkerült.

[00:03:35]Igen.

[00:03:36]És mit csinált?

[00:03:36]Fölhívott a színházat hívta föl.

[00:03:38]A Madzínház volt színházik.

[00:03:42]Most is ott vagyok.

[00:03:42]Állásban vagyok.

[00:03:45]Tényleg.

[00:03:45]Te meg te nem [torokköszörülés] vagy nyugdíjas?

[00:03:47]Hát nyugdíjas vagyok, de van egy állásom.

[00:03:49]Még még tag vagyok.

[00:03:53]És akkor egyszer csak ott volt a Balog Erzsike titkárünk művészeti aztán Péter az Ágnes.

[00:03:59]álltam, átvettem a tele, akar velem beszélni.

[00:04:02]Hat év telt mondom, parancsolj nem voltam sértett semmit, vártam a telefont hat évig jöjjek le, ott van Depressó a régi modár színház mellett leültünk és azt mondta, úgy becézett engem, hogy kiskutyám.

[00:04:25]És azt mondta, kiskutyám, vegyél el engem, feleség.

[00:04:36]Így, hogy hat évig nem volt semmi.

[00:04:36]Ez volt ez volt az első mondat.

[00:04:40]Nől létére ő kérte meg a kezed megkérdek.

[00:04:42]És én azt mondtam, jó, azt mondtam ő hát tudod, nekem van egy egy gyerekem és a pszámi.

[00:04:54]Mondom, hát az lesz akkor a film.

[00:04:58]H boldog voltam.

[00:04:58]Mondom, van egy előregyártott gyerekünk, [nevetés] ezzel se kell bíbelődni.

[00:05:06]És így kezdődött az életünk.

[00:05:06]Ugyre kaptam egy egy fiút, egy feleséget, egy zseniális munkatársat, akivel sok mindent csináltam azóta együtt.

[00:05:15]sors.

[00:05:18]És miért voltál biztos, hogy hat év után, amikor itt hagyott tulajdonképpen, te őt annyira akarod még mindig?

[00:05:29]Hát akartam, és le is lemondtam róla, tehát elengedtem, mikor meghalt.

[00:05:36]Könnyen engedtem el, mert fölöslegesen szenvedett.

[00:05:39]Együtt imádkoztunk az Istenhez.

[00:05:41]Akkor de most ami amikor elvetted feleségülig akkor miben voltál biztos így elsőre ott a presszóba, hogy te őt akarod?

[00:05:52]Nem a presszóba, egész életemben.

[00:05:52]Tehát én azért tudok ezekről írni, csak nagyon nehéz, mert könnyen lesz ebből közhely meg agyi, hogy én a dolgokat tudom előre.

[00:06:04]Tehát van bennem egy olyan, mintha olvastam volna a forgatókönyvet.

[00:06:11]Nem is értettem, hogy miért megy el.

[00:06:14]Nem olvasta hülye, hogy hogy mi van a könyvben.

[00:06:16]Nem kapok végigszót.

[00:06:19]Hát hogyhogy?

[00:06:19]És aztán én tudtam, hogy ez azt is tudtam, hogy nagyon öreg leszek.

[00:06:24]Tudtam, hogy Igen.

[00:06:27]Azt én olvastam, hogy te 10 éves korodban érezted, hogy hosszú élet.

[00:06:29]De ezt miből leszel?

[00:06:31]De ezt miből lehet érezni?

[00:06:36]Ö nem tudom.

[00:06:36]Ez egy belső információ.

[00:06:40]Sőt, amikor írok valamit, az se úgy teljesen ismeretlenbe horgászok természetesen, de tudom előre, hogy az a könyv, amit meg akarok írni, az már bennem készen van.

[00:06:57]Nekem csak ki kell tölteni a papírt.

[00:06:59]Egy ez egy fura érzés.

[00:07:02]Papírra írsz még, mint néz?

[00:07:03]Nem, nem, hát jelképesen mondtad.

[00:07:06]Persze, de sokáig papírra írtam.

[00:07:09]Hát moldó vagy, hogy például élete végéig.

[00:07:12]Hát igen.

[00:07:12]Igen.

[00:07:15]Gyönyörű történet.

[00:07:15]Fantasztikus történet.

[00:07:17]Szép életem volt.

[00:07:17]Minden szép és gyönyörű volt a mivel velem történt.

[00:07:23]Anyám, szüleim, holoka azt az volt nekem a az volt nekem a legszebb, legcsodálatosabb.

[00:07:31]De ezt most nem mondhatod komolyan, Gábor.

[00:07:35]Becsül a szó.

[00:07:37]De hogyhogy?

[00:07:38]Úgy, hogy anyámmal voltam, megbújtunk egy kis mosókonyhába.

[00:07:41]A házunkat lebombázták szerencsére, mert azt semmi nem maradt.

[00:07:48]De mi az, hogy mi az, hogy szerencsére?

[00:07:50]Hát, hogy lebombázták.

[00:07:50]Nem voltunk benne, nem haltunk meg.

[00:07:53]Úgy, úgy, úgy.

[00:07:55]Aha.

[00:07:55]Mosókonyhában voltunk, és az anyám azt mondta, mondta és megélte is, hogy Péter egy süllyedő hajón is lehet boldogani ezt ezt egy gyerek hol és ő élt.

[00:08:11]Vidáman daloltunk, táncoltunk, aztán megérkezett a nagyanyám, eperjesi volt.

[00:08:21]Oda ott meg ott kiiltották az egész családját.

[00:08:24]Ő majd ott egyedül.

[00:08:24]És akkor ott ott volt ő és hozta magával a derüt, a mosolyt, a boldogságot.

[00:08:35]Nem kell boldogtalannak lenni.

[00:08:35]Nem kell.

[00:08:39]De hogy lehet megcsinálni?

[00:08:39]Nálad ugye alapkategória ez a derű.

[00:08:43]Igen.

[00:08:45]Meg azt is szoktad mondani, hogy nem meg nem elég a tudás.

[00:08:47]Nevetni is kell hozzátudni.

[00:08:53]Tehát önfelecség.

[00:08:54]Igen.

[00:08:55]Most szó szoros értelemben.

[00:08:57]De ezt hogy lehet tehát hogy hogy ezt [horkantás] ezt hogy lehet megcsinálni?

[00:09:02]Tehát ott vagy ott vagy a nagymadáddal, akinek kiirtották a család.

[00:09:08]Hát nyilván érezteti azért ő is veled, hogy mi történt.

[00:09:12]Nem mosolyt hozott, de nem is emlékszek olyan képre, hogy szomorúság lett volna rajta.

[00:09:18]Na de akkor nincs olyan, hogy te gubbasztasz otthon és és el vagy kámpicsorodva?

[00:09:24]Nem, nem, de hát amikor például meghalt a feleséged, azt olvastam, hogy lementél hozzá, és ott találtad egyszerre, csak hogy már, hogy már csukva volt a szeme, már nem mozgott, de szépnek mindig szép volt egész életében, és nagyon vártuk, hogy elmenjen.

[00:09:46]Ért terméketlen, értelmetlen szenvedés volt az élete.

[00:09:49]Ő is tudtam, én is.

[00:09:52]együtt megfogtuk egymás kezét, és kértük az Istent, hogy engedje őt el.

[00:09:59]És aztán elengedt.

[00:10:05]És szerinted miért mérte rá ezt Isten?

[00:10:08]Hát az, hogy miért, ez már egy olyan dolog, hogy ehhez egy nagy léleklátás kell.

[00:10:15]Van az embernek egy sorsa, azt végig kell játszom.

[00:10:20]Erről a hát neked nem kell mondom a Shakespeare mindre tud.

[00:10:24]Végig kell játszani a szorsot, végig kell játszani.

[00:10:31]Na de akkor e ha ez előre meg van írva, akkor mit alakítasz ebből te?

[00:10:37]Mindent.

[00:10:37]Ezt én játszom.

[00:10:37]Én vagyok a színész.

[00:10:42]Én vagyok a színész.

[00:10:44]Neked akkor mi volt megírva?

[00:10:48]Hát például az, hogy hosszú életű összek, hogy lesz egy 90 éves születésnapom.

[00:10:55]Erre írtam ezt a könyvet.

[00:10:59]Igen.

[00:10:59]Itt van ez a ön önvallomás című Igen.

[00:11:04]M kötet.

[00:11:06]Igen.

[00:11:07]Kaskiadó.

[00:11:07]Ez igen, most nemsokára jelenik meg, csak itt csináltak azért nekünk egy borítót, hogy Igen.

[00:11:16]Nincs még az igazi könyvben, dolgoznak rajta.

[00:11:19]Igen, igen, igen, igen, igen.

[00:11:19]De te már leadtad, tehát te már Én mindent leadtam.

[00:11:23]Nagyon szép könyv lesz, mert jó könyv lesz, méltó ahhoz, hogy egy életet, ha ez az utolsó, de nem tudni, lehet, hogy még ez egy legutolsó [nevetés] nálam.

[00:11:37]Emlettük.

[00:11:40]Hát azt mondtad, mert én megkaptam így utolsó pillanatban ugye számítógépen a szöveget és azt mondtad, hogy egy dolgot olvassak el róla belőle, ha igen, nyilván nincs, nem volt már időm az egészet, a féltékenységről szóló.

[00:11:59]Miért pont ezt mondtad?

[00:12:04]Miért?

[00:12:06]És viszonylag az elején van.

[00:12:06]Tehát ezt el is olvas, mert abban összegeződik a a az egész könyvlényege.

[00:12:14]Ugye mindenki azt hiszi, hogy ez a hétköznapi férfinő féltékenhység, az is benne van, de benne van az is, hogy a a bukás pillanatában a Isten, az ótestamentumi Isten, aki azt kéri, hogy szeressetek teljes erőből, teljes lélekből, teljes szívvel, csak szeretetet kér.

[00:12:44]nem nézi jó szemmel, hogy a nép beleszeret a pénzbe.

[00:12:53]És akkor dübbe gurul, nem szokott egy isten, és azt kiáltja, hogy én egy féltékeny Isten vagyok, és tudta mit beszél, mert ez a pénzzel rólta az emberiség illeté.

[00:13:04]Te azt írod ebben a könyvben, hogy Isten helyére a pénz került.

[00:13:11]Ő a mindenható.

[00:13:14]Így van.

[00:13:14]Ez így van.

[00:13:14]Ez így van.

[00:13:14]Hát mi is azért ülünk itt, mert valakik ezt fizetik.

[00:13:20]Hát különben a kerékgyártó utcába ülnénk egy követ.

[00:13:27]Valaki kifizeti, hogy itt fény van, hogy mi beszélgethetünk.

[00:13:32]Így ketten amúgy tudnánk.

[00:13:35]Bár ott is kaját kell venni meg minden, de nem lenne ez.

[00:13:38]Ezt el kell tartani, ezt be kell fizetni.

[00:13:45]Sőt, hát tulajdonképpen azt mondod, hogy és ez már, ha úgy tetszik politika, amit te nem nagyon szoktál, de ebbe sok van.

[00:13:56]Ebbe van.

[00:13:56]Igen.

[00:13:56]Azt mondod, hogy a hogy hát a valláshoz is pénz kell.

[00:14:00]Hát persze, meg az egyházaknak is pénz kell, és a hatalom annak ad pénzt, amelyik vallásban minél többen vannak, mert abból lesz a legtöbb szavazó.

[00:14:16]Hát persze, ez így és a kisegyházaknak ugye kevesebbet ad.

[00:14:21]De akkor hol van itt a sokat emlegetett államnak egyháztól való függetlensége?

[00:14:27]Ez illúzió.

[00:14:32]Igen, ez illúzió.

[00:14:32]Addig, tehát ez csak szólal.

[00:14:35]Addig persze volt ilyen volt ilyen, amikor ez a egység, ez nem volt benne.

[00:14:44]Volt a kultúra mélyén olyan nagyon-nagyon régiós hagyomány, amikor még ez volt.

[00:14:53]Nem tették a pénztől függővé, de már az, hogy szuszi kápolna van, és meg tudták fizetni a Leonardot meg a Michelangelot, micsoda dohány, micsoda pénz van abban, kell.

[00:15:12]Nem vagyok én ellene egyébként, mert az mi életünk kétdziós.

[00:15:18]Van egy szellemi, abszolút tégi lelki szellemi világunk.

[00:15:25]Mondhatod, hogy van egy isteni származásunk, de itt élünk a földön, és itt a [torokköszörülés] földön ezt a földet szeretni kell megművelni, dolgozni rajta, termelni, hogy fönn tudjuk magunkat tartani.

[00:15:44]Különben nem megy, és ami most van a világban, az azért veszélyes, mert mi van most sz?

[00:15:51]Mert hadat üzent a természetnek az ember.

[00:15:55]Az van, a természetellenes kövek között élünk.

[00:15:57]A természetet csak ilyen mozgalmak próbálják gondozni.

[00:16:08]Kimméletlenül megtagadta az ember a természettel való rokonságát.

[00:16:17]Ühüm.

[00:16:17]nincs.

[00:16:17]És mivel az egész világ a természetre épül, tehát egy veszedelmes helyzetben te egyenesen úgy fogalmazol, hogy ez egy embertelen világ.

[00:16:32]Embertelen és istentelen.

[00:16:32]Az nekem ugyanaz.

[00:16:36]Ühüm.

[00:16:44]Te ezt hiszel abban, hogy lesz egy más típusú világ, vagy vagy ez romlani fog szerint?

[00:16:50]Ezt veled meg tudom beszélni, mert a drámanyelv az te a te anyanyelved is.

[00:16:59]Egy új világ csakis a régi romjain épülhet fel.

[00:17:03]Ezt tudjuk, amíg igazi drámairodalom volt, ezt tudjuk.

[00:17:07]Van egy kis sansz, hogy lesz egy új világ, de amíg a régi vacak nem omzlik össze, addig az nem lehetséges.

[00:17:18]Hát Shakespeare erről szól.

[00:17:18]Aztán később próbálták ezt enyhíteni, meg jöttek a különböző csehovi, hogy nem viszi el a katarzisig a történetet, hanem végtelen szenvedés.

[00:17:34]megjött az abszurd, meg ezek a dolgok.

[00:17:37]Tehát a a katarzis élményé, ami alapvető és a görög tragédia lényege volt, az, hogy igenis a réginek el kell pusztulni.

[00:17:50]De hát ez sok tragédiával jár.

[00:17:52]Hát igen, de ez egyén életben is így van.

[00:17:55]Ha én új akarok születni Müller Péterként ahhoz a réginek ennek, akik most te beszélsz, ennek meg kell halni.

[00:18:09]Ezt én ezt a Müller Pétert így fogom letenni, hogyha remélhetőleg túléled, mint ahogy a színházban ott marad egy nagyszínésznek a maszkja, meg a szakála, meg a botja, meg a kardja.

[00:18:23]Azt mondod, hogy hiszel abban, hogy neked már voltak életeid, meg lesz.

[00:18:30]Nem hiszek.

[00:18:30]Én azt tudom.

[00:18:32]Ja, hogy tudod?

[00:18:33]Nem, én nem vagyok egy hívalka.

[00:18:33]Ezt tudod, hogy mi mi voltál régebben?

[00:18:39]Igen, de ezt ezt nem mondhatom meg, mert egy ez egy rámbízott titok volt, foglalkoztam vele, sőt ott van bennem mély.

[00:18:52]Ö több előző életemet is ismertem.

[00:18:57]Ö de engem nem zavar.

[00:18:57]Tehát nem úgy foglalkoztat engem, mint a hogy jaj, nézzük már, mert az előző élet semmi köze hozzá.

[00:19:06]Ez egy valonat új, de az emlékeimbe ott van minden.

[00:19:09]Ez ugyanolyan rejtett dolog, mint a genetika.

[00:19:14]És netán azt is tudod, hogy mi leszel, hogy mi leszek?

[00:19:18]Hát, hogyha leteszed ezt a Müller Péter létreát.

[00:19:21]Hát félek, hogy nő.

[00:19:21][nevetés] De miért?

[00:19:25]Azt azt honnan lehet sejteni?

[00:19:28]Ne, nem sejtti.

[00:19:28]Ezt most csak a hülyéskedek.

[00:19:30]Hát menőnek lenni nagyon nehéz.

[00:19:33]Szép, gyönyörű, de nagyon nehéz egy pasinak lenni.

[00:19:38]Az azért az jóval felelősen hát valahol azt nyilatkoztad, hogy a feleséged tudta rólad, hogy te nagy franc vagy.

[00:19:51]Igen.

[00:19:52]Ez mit?

[00:19:52]Ez mit takart ez a nagy francság?

[00:19:54]Ez nem takart.

[00:19:54]Most is az vagyok.

[00:19:58]Na akkor miből áll?

[00:19:58]Ö hát az, hogy örészt az, hogy játékos könnyelmű másrészt az, hogy nagyon könnyen ismerkedek, nagyon könnyű egy kapcsolatba belebolondulnom, ha az egy nő.

[00:20:25]De hozzá kell tennem, és most maradjunk ennél a pillanatnál.

[00:20:31]Ha én ebben a pillanatban nem szeretlek téged, nem tudunk beszélgetni.

[00:20:39]Tudod, hogy ez így van.

[00:20:39]De ezt nagyon jól tudod.

[00:20:42]Na de hát ez nem nagy francság.

[00:20:44]Hát nem akarom megkérni a kezedem.

[00:20:45][nevetés] A a nagy francság az azt jelenti, hogy hogy hát amíg volt a feleséged, addig is belebolondultál nőkbe.

[00:20:54]Igen.

[00:20:54]Nagyon sokféle nőbe belebolondultam, nagyon sok káprázat, nagyon értettem a nyelvét.

[00:21:04]Én, hogyha beszélek valakivel, és nem szeretem meg, ez nem jelenti azt, hogy elveszem feleségük, akkor nem értem, hogy hogy ki van benne.

[00:21:17]Ez nem olyan bűn.

[00:21:17]A világ ezeket a dolgokat francnak tartja, és leszűkíti, természetesen leszűkíti arra, hogy volt-e köztük valami az a feltétlenül szexualitást ért a hazugvilág.

[00:21:35]De szerintem nagyobb bűn, hogyha egy agyban titokba forog, és nem azt kívánja, akit akivel megesküdött, hanem elmegy, és annak a fenekét nézi, vagy fordítva a nőnél, ha akkor dobban meg a szíve, mikor jön a póstás, [nevetés] és amikor vagyok, az a lélek az ilyen, a lélek ez egy sokkal szabadabb dolog, mint ahogy az előítélt rendszerek és mindegyiket beleért.

[00:22:07]Nagyon érdekes.

[00:22:07]Akárhány politikai rendszer volt, ezzel a dologgal mindig csinnyán bántment a szexusba, abba olyan mérhetetlen energia van.

[00:22:18]Hát ebből csinálta az Isten a világegyetemet.

[00:22:24]Tehát ahhoz félnek a hatalom, fél a szexustól, azt nem szereti.

[00:22:29]Miközben azért mondtak olyanokat, hogy hát az elmúlt hatalom az végül is tulajdonképpen akár a hálószobába is behatolt.

[00:22:39]Annyira erős hatással volt.

[00:22:45]Persze, persze.

[00:22:45]Hát igyekszik behatolni.

[00:22:47]És hogy szét szétdult barátságokat meg más nézett.

[00:22:50]Igen, igen.

[00:22:50]Így van.

[00:22:53][torokköszörülés] barátság és szeretettel megtud, az a leggyönyörűbb barátság, az is megtudhas úgy lesznek ellenségek hülye politika miatt, hogy ez nem igaz.

[00:23:08]Példák ezreit tudok.

[00:23:12]Te teljesen napi hírolvasó vagy?

[00:23:15]Igen, de fönntartással olvasom.

[00:23:15]Tehát, hogy nem az igazat olvasom.

[00:23:18]A a ott nincs leírva.

[00:23:23]Nem az igazató.

[00:23:24]Hát neked van egy ilyen elméleted, hogy mindig meg kell nézni, hogy mi van a szöveg alatt.

[00:23:31]Igen.

[00:23:31]Igen.

[00:23:31]És a a jelenlegi gyártott sajtó meg a szöveg, amiket olvasok, az miért van ott?

[00:23:42]Ez a koiprodest kinek az érdekéből?

[00:23:47]Ez mindig ott van.

[00:23:47]Ez a mély kérdés.

[00:23:47]Nem az, hogy milyen ideológiát képvisel keresztény református, zsidó, muszlim, vagy hanem milyen igazi érdek mozgatja azt a dolgot, és akkor meg tudod fejteni.

[00:24:03]Mondasz egy példát, hogy mondjuk valaki állít valamit, vagy nemrég olvastál egy cikket, abba ez az volt, és te a mélyére láttál, és és mi jött ki nekem?

[00:24:16]Nem a mére, nem a mélyre.

[00:24:16]Hát egyszerűen azok a hirdetések, amik bejönnek akár az én műsorim alatt, hogy én én beszélek valamiről, aminek van egy zenéje, igyekszem jól kifejezni, igyekszem a legigazabb lelkemet megmutatni, és egyszer akor bevágódik egy hirdetés, hogy vegyen szandált a nem tudom kicsoda, vagy vegyen ágyat, [horkantás] hanem És akkor megy a hirdetés, meg kell várni, mit kinyomod.

[00:24:51]Tehát közben a fejem fölött eladnak egy csomó dolgot.

[00:24:54]És akkor ez az igaz, abban a pillanatban az én személyem, az igazságom árik.

[00:25:06]Hát igen, ezt is mondod, hogy régebben a könyv az mű volt, most meg már termék.

[00:25:14]Persze, ha egyáltalán van, mert áldás ez a könyv, hogy ez még papíron megjelent, aztán nem lesz.

[00:25:22]Most készülök egyébként arra, barátommal csinálunk egy egy nagy vállalkozást, hogy átteszem a írott szöveget egy csinálunk egy stúdiót a lakásomban, és csinálunk egy egy hát podtkasznak nevezik.

[00:25:44]Tudok beszélni az olvasókkal, kérdéseket lehet föltenni.

[00:25:50]Elmondhatom a gondolataimat, ugyanúgy, mint íróként, csak nem lesz nyomda meg ilyesmi.

[00:25:56]Alkalmazkodunk a világhoz.

[00:25:59]Most tanulogatom, hogy milyen gombokat [nevetés] kell megnyomni.

[00:26:02]Te tudod, nem én nem.

[00:26:07]Nekem mindig van helyettem, aki megnyomja ezeket a gombokat.

[00:26:09]Ja, úgy könnyű, úgy kell.

[00:26:11]Nekem is lesz.

[00:26:11]Ott már ott vannak.

[00:26:16]Csak én én nagyon hülye vagyok.

[00:26:20]Átlagnál hülyé.

[00:26:20][horkantás] Nem tudok rendelni.

[00:26:24]Például akartam még egy ilyet inget venni.

[00:26:28]De azért szép az az ing.

[00:26:31]Igen.

[00:26:31]Azért akkor még egyet [nevetés] legyen.

[00:26:34]Igen, igen, igen, igen.

[00:26:34]Hát, szóval ez van.

[00:26:41]Én a taró jelébe vagy a bolond vagyok.

[00:26:45]Az a nulla, az aki nem számít, aki De most ezt hogy érted?

[00:26:50]A taró kártyának a a taró 25 22 sors helyzetet ábrázol, de van benne egy 23, a nulla.

[00:26:58]Ha nincs benne a pakliba, ő a nulla.

[00:27:04]És a nulla az nincs benned, és azért nulla, mert ha hozzádad a egyhez, akkor abból 10 lesz.

[00:27:10]Ő a semmi dönti el, hogy milyen érték ez a bolond, ez egy talisznyával a vállán átlép egy iszonyú mézakadék fölött, még fölötte van, és hátulról egy eszelős vadkutya beleharap a nadrágjába.

[00:27:32]A alatta a szakadék és dalol és énekel és vidám.

[00:27:37]Ez egy archetípus a bolond.

[00:27:41]Nincs jelen.

[00:27:41]Nem fél.

[00:27:47]Vesz van zásod.

[00:27:47]Akkor akkor ez van.

[00:27:50]Szétharapja kutya.

[00:27:50]Akkor szétharapja.

[00:27:53]Hát igen.

[00:27:53]Csak volt neked egy olyan időszakod, amikor amikor elkezdtél ismert lenni.

[00:28:01]Igen.

[00:28:02]És és akkor túlzottan megnőtt az egód, és akkor azt mondta a feleséged, hogy ha ilyen hülye maradsz, akkor nem, akkor ő meg nem akar, nem akar veled élni.

[00:28:11]Tehát akkor nagyon is nem nullának gondoltad magad, mint ahogy azt gondolom, hogy valójában azért most se gondolod nullának magad, nem?

[00:28:20]Hát az itt van egy Kossutías József Attilas díjas író sok színházi sikerrel, könyvel, rengetegen szeretnek, ezt lehet tudni.

[00:28:34]Igen.

[00:28:35]Tehát sőt vannak, akik úgy érzik, hogy te mondod meg a tutit.

[00:28:41]Igen.

[00:28:41]Hát ez felelősség.

[00:28:43]Ugye ez nagy felelősség.

[00:28:43]Így van.

[00:28:47]De az milyen volt, amikor elszállt veled a ló?

[00:28:52]Hát nézd, hát nagyon megkísértett a a világhír.

[00:28:58]Világhír?

[00:28:59]Persze.

[00:28:59]Hát amit itt itt nem tudnak talán te se kint voltam Olaszországban még az aranykorba, Fellini Viszconti Antonion korb kint voltam Amerikában csináltam is egy filmet.

[00:29:14]Ezt a Philip Morris cég szponzorálta beszédhibás gyerekek, hogy tanulnak meg beszélni.

[00:29:21]Tarttumi, ez volt a címe.

[00:29:25]Svejcban a Svejc nagyregényéből, a zöld Henrikből a Godfri Kellernek az a svj irodalomszíve.

[00:29:36]Ö csináltam egy gyönyörű filmet.

[00:29:40]Ezt ide, mármint, hogy te írtad a forgatókönv.

[00:29:43]Én írtam a forgatókönyvet.

[00:29:43]Egy nagy munka volt.

[00:29:45]Ez ez is egy szerelmi történet.

[00:29:48]Egyedülálló ismeret talán a zöld henik történetét.

[00:29:51]Egyszerre szerelmes két nőbe nem szokott ilyen lenni.

[00:29:59]Egyszerre szerelmes.

[00:29:59]Ugyanazon intenzitással.

[00:30:03]Az egyik egy örökké szűzen maradt égi angyali lény, beteg.

[00:30:09]A másik pedig egy ilyen vérmes földhöz kötő asszony.

[00:30:15]És a fiú mind a kettőt szereti olyan intenzitással és halálosan, hogy úgy fejezi be a kell, hogy öngyilkos lesz.

[00:30:30]És ez annyira nehéz téma, hogy maga a Cotfit Keller kétszer írta meg a regit.

[00:30:37]Ugyanazt a regényt.

[00:30:40]Nem volt elégedetve.

[00:30:43]Ilyen sincs, hogy egy 500 oldalt még egyszer megív valakit.

[00:30:50]És nem tudott.

[00:30:50]Nyilván volt egy ilyen élmény.

[00:30:54]Te egyébként könnyen írsz?

[00:30:54]Hát azt mondtad, hogy a fejedbe előre megvan.

[00:30:58]Már csak le kell írni, tehát nálad nincs írás.

[00:31:01]Közben ilyen, na ezt kihúzom, újraírom, megint nem jó izé satöbbi.

[00:31:07]Rettenetesen sokat javítok, elégedetlen vagyok, küzködök, szenvedek közben, de édes gyönyönyörű.

[00:31:20]Imádok, imádok írni.

[00:31:20]Csak azért látom, ha nem jó.

[00:31:25]közben miközben szeretem, és akkor nem akarom, hogy ez ebből ne legyen gyerek, mert ez nem a tökéletes.

[00:31:36]De közben ez mindig jó neked, mert mert ugye ez azt jelenti, hogy miközben nagy franc vagy, ami egy társasági létet jelent, hát az írás az mégis csak egy magány is, nem?

[00:31:52]Igen.

[00:31:52]Tehát egyedül kell lenni.

[00:31:54]Most ráhibáztál valamire nagyon.

[00:31:54]Nem ráhibáztál, tudod.

[00:31:57]Hát te ezeket tudod.

[00:32:00]Én nem lettem volna író, ha nem lövik el a lábom.

[00:32:03]Színész akartam lenni.

[00:32:07]Tényleg?

[00:32:07]Persze.

[00:32:08]Nem tudtam.

[00:32:08]Hát így kell.

[00:32:08]Színész akartam [torokköszörülés] lenni.

[00:32:10]A Mad színházból voltam már akkor is.

[00:32:12]Ott ismertem meg az Ágit.

[00:32:14]Színész akartam lenni, mert az Ágült egyébként?

[00:32:17]Az ágia büfé, a színház büféjébe dolgozott, aztán kés, ott dolgozott, ott végigbartainink voltak, ugyanazok az emberek.

[00:32:30]Színész akartam lenni, nagyon jóképű gyerek voltam, sportoltam, minden.

[00:32:34]Hát boxoltál, vagy boxoltam, birkóztam, mindent csináltam, de azt már a rossz lábammal színész nem lehet.

[00:32:40]Egy izé mankóval jöttem ide is, csak most te jó.

[00:32:44]Hát te nem jártál teankóval.

[00:32:46]Tehát azért nem én arra se emlékszem, hogy te bicél volna.

[00:32:48]Vagy mindig volt egy emelő emelés a cipőmben.

[00:32:54]Aha.

[00:32:55]Ügyesen para palástam, de mindig úgy álltam, meg X-re is áll a lábam.

[00:32:58]Ö mindig.

[00:33:02]És akkor azt mondtam magamban, hátha nem tudom eljátszani, akkor megírom.

[00:33:10]Így írtam drámákat, regényeket.

[00:33:10]Az is játék nekem.

[00:33:12]Ott nem ment.

[00:33:12]Én tulajdonképpen egy elvetélt színész vagyok, és így érted a nagy francáságot, hogy mit értek ez a Aha.

[00:33:23]Hát már az is nagy francság, hogy ennyi jellembe belebújak, hogy én én vagyok egyszerre a megírom a Szűz Mária életét a Mária evangéliumába és megírom a koldust és a rablót és a Pilátust és az összes szemétládát.

[00:33:43]Tehát otthon vagyok a mocsokba, a bűnbe, a a legmélyebb iszonyatos vétegben is ott vagyok.

[00:33:52]És ugyanakkor ugyanakkor meg tudom át tudom élni a Szűz Máriát.

[00:34:00]Tehát csak ezt tudom mondani.

[00:34:03]Át tudom élni, hogy milyen, miért, hogy jön létre, hogy szül egy nő, egy isten.

[00:34:11]És meggyőződök róla, hogy minden nő így csinál.

[00:34:14]Nem egy babát vár, hanem Istent.

[00:34:23]neki a azomi az a gyönyörűséges élmény, hogy egy lénynek életet tud adni, sőt, hogy benne a méhében születik egy kis univerzum, azt nem szabad szavakkal lefordítani.

[00:34:46]Igen, az Istent várja.

[00:34:49]a Mária evangéliumába a kezdőd, amit a amikor még a Mária belibben és még még semmi nincs kislány mezitlám, úgy áhítja meg a gyereket, hogy azt énekli, hogy jöjjel szerelmem.

[00:35:11]Nem kisfiút vár, a szerelmesét várj.

[00:35:11]Ez bele van rejtve egyébként nem veszik észre.

[00:35:19]Pedig még a pápa is látta, hogy ez ez bele van titkolva.

[00:35:25]Mármint a pápa hol látta?

[00:35:27]Hát itt a második János pár pan nézte a Mária.

[00:35:31]Hát itt volt.

[00:35:31]Itt volt.

[00:35:31]Neki mutatták be.

[00:35:34]Hát mindig a madács.

[00:35:34]Persze.

[00:35:34]Sáfár Mónikával meg Sasival.

[00:35:39]Persze.

[00:35:40]Sasvári Sándor.

[00:35:41]Sasvári Sán.

[00:35:43]Igen.

[00:35:43][nevetés] Figyelj, hát írták sok mindent talán azért a legismertebb a szomorú vasárnap volt, nem?

[00:35:52]Igen.

[00:35:53]Ami hát a ott a régi vidámszínpadon rengeteg rengeteg rengeteget ment Bodrogi Gyulával, Volt Ágival.

[00:36:02]És tegyük hozzá, most a Rudolf Petti és a Nagy Kázi játszották, de amikor kinevezték igazgatónak, akkor abba kellett hagyni, mert elkezdett igazgatni.

[00:36:14]Mármint Rudolf Pétert, hogy hát az egy kis zsidóról szól, aki egyébként tényleg sok tekintetben világhírű lett, ugye Seres Rezső.

[00:36:24]Igen.

[00:36:24]Igen.

[00:36:25]Mit neked a zsidóságod egyébként?

[00:36:33]Azt kell, hogy mondjam neked, hogy mélyen át tudom élni mindaddig, amíg nincs fal, amíg azt mondja, hogy én vagyok a választott nép, és eddig mehetek, innen kezdve már bűn, már vétek, onnan kezd hogy nem tudom megérteni a másik vallást, akár a keresztényt, akár a muszlimot.

[00:37:10]onnan kezdve, hogy ez bezár, onnan kezdve én ezt nem tudom követni, de magában a zsidó vallásban is azokat az elemeket szeretem nagyon, a haszidokat, és annak is nem minden ágát, akik énekelnek és táncolnak és mulatnak és azt mondják, hogy az Isten az örömben van.

[00:37:35]Tudod, ismered ezeket a gyönyörű dolgokat?

[00:37:39]Fiúk, lányok, kicsik, mindenki.

[00:37:39]Énekelni kell, nem szöveget nyomni.

[00:37:47]Most is kár, hogy nem tudunk énekelni, sokkal jobb lenne a műsor.

[00:37:49][nevetés] De nem is szoktál te énekelni, se nem tudok, nem tudok.

[00:37:55]Úgy irigylem azokat, megtanult gitározni.

[00:38:02]Én elmentem egyszer a Montág Willi bácsi operaháznak volt a első hegedűse, tanított hegedű.

[00:38:13]Úgyhogy odáig jutottunk csak el, mert nem tudom miért nem mentünk tovább, hogy ezt már nem szerettem.

[00:38:22]Tehát befeszítettem úgy a úrokat alap rezgésileg, hogy zúga a erdő, zúga a nádos, és nem kellett itt csinálni semmit, csak így, mert úgy állt a úrtát.

[00:38:40]Ez ez volt az egyetlen, amit tudtamni [nevetés] és kész.

[00:38:46][horkantás] Ez volt.

[00:38:48]Na, szóval beszéljünk egy kicsites rezsőről, mert ugye azt hiszem, hogy azért is lett az annyira siker, mert maga a figura elképesztő.

[00:39:00]Igen.

[00:39:00]Hogy itt van egy kis zsidó, akiről ugye azt terjedt el, nyilván nem volt igaz, hogy ki se mozdult a hetedik kerületből, ugye ott a kis pipába zongorázott álltak.

[00:39:13]Zongorázni se tudott, csak egy újjal.

[00:39:16]áutag énekelni se tudott, és közben zseni volt.

[00:39:19]Tehát járt járt valami nagy küföld itt.

[00:39:22]Ki ki volt az, aki járt direkt miatta a kispipába az operaház?

[00:39:26]A klempereler járt járt oda és és ugye nagyon híres karmester volt és valami olyat mondott, hogy hogy hát nem tud nem egy muzsikus, hanem egy zseni.

[00:39:43]Igen.

[00:39:43][nevetés] Igen.

[00:39:45]Ennél jobban Igen.

[00:39:45]Hát a világcsodája volt.

[00:39:48]És tudod mi az érdekes?

[00:39:48]Most ezt azért mondom, mert 90 éves vagyok.

[00:39:55]Ezek a dalok, a zöme fennmaradt ebbe az űrületes rohanásba.

[00:40:00]Egymást torkolták le a különböző rok ilyen amolyan nem ezek [torokköszörülés] az, hogy szeressük egymást, gyerekek, azt minden magyar ember tudja.

[00:40:12]A szív a leg a szív a legszebb.

[00:40:14]Ennél az, hogy szer nagy világon nincs.

[00:40:16]Az élet úgyis tovaszál.

[00:40:19]A szív magába zár magába zár.

[00:40:24]Igen.

[00:40:25]Szeressük egymást, gyerekek.

[00:40:25]És minden percért kár.

[00:40:29]Mind percért kár.

[00:40:29]Micsoda gondolat lehozza az ittre és a mostra.

[00:40:36]Elvesztegeted azt a egyetlen másodpercet sok hülyeség miatt, ahol éppen szeretnéd kint.

[00:40:44]Nem így van.

[00:40:48]Úgy ér.

[00:40:48]De hát közben nem árulkodó meg azért keletópai sors, hogy a végén ő is kiugrott az ablakon.

[00:40:54][horkantás] Igen.

[00:40:57]Hát nézd.

[00:41:07]Én eltértem itt a eredeti dokumentumanyagoktól, tehát ez nem életrajzi dráma.

[00:41:15]magamat írtam meg, és azt mondtam, az életnek addig van értelme, amíg nem csak én szeretek, hanem engem is szeretnek, akkor kölcsönös pozitív, negatív vonzás, taszítás egybe, ha én hiába szeretek meg vagyok szerelmes.

[00:41:46]Ha ez nem jön, nem kölcsönös, az nem szeretet.

[00:41:51]Annak kölcsönösnek kell lenni.

[00:41:51]A többi a szenvedély, nosztalgia, kielégül, vágy meg ezer, de nem szeretet.

[00:41:59]Szeret csak ott van, ahol az kölcsönös abban a pillanatba hopp, összehúz a mágnes is, tart, és ott ott létrejön a szeretet.

[00:42:17]És most van, aki téged így szeret?

[00:42:23]Remélem, hogy lesz.

[00:42:27]Egy alakulóban van.

[00:42:28]Hát nem [torokköszörülés] egy nem alakulóban.

[00:42:36]Szokatlan szerep nekem az üzvettség.

[00:42:39]Hát de 60 évet éltem le, mint férj.

[00:42:39]Én nem tudom mi az, hogy válás.

[00:42:44]Ezt nem ismerem.

[00:42:46]Barátaim mind elvált ötszétről.

[00:42:50]Fiam, nem tudom hányszor.

[00:42:50]Én nekem az egy ismeretlen fogalom, hogy lecserélni egy nőt.

[00:42:56]Hát érted, h hogy hogy mit mi történik ott?

[00:43:01]Az meg, hogy özvegy vagyok és átnyúlok a párnán, és nincs ott egy női kéz.

[00:43:07]Ez egy olyan szokatlan élmény, hogy mi van?

[00:43:17]Hiányzik.

[00:43:20]Megérted?

[00:43:21]Hát, hogyne értené?

[00:43:22]Baroman hiányzik.

[00:43:25]El vagyok én eztve.

[00:43:25]Így is [nevetés] lehetne mond.

[00:43:28]De azt is mondod, hogy sok tekintetben meg kinyílt a világ.

[00:43:34]Tehát, hogy hogy te most nyitottabb lettél, vannak körülötted barátok, beengeded őket jobban az életedben.

[00:43:45]És igen, azt is mondtad, hogy még azt is el tudod képzelni, hogy neked újból párod lesz.

[00:43:51]El elképzelt.

[00:43:55]Elképzelt.

[00:43:57]Annyira szokatlan nekem ez az egyedül.

[00:44:00]Szokatlan az öregség.

[00:44:00]Ez egy ez úgy é mint egy kiszúrás.

[00:44:03]Úgy [nevetés] méltatlan [torokköszörülés] helyzetbe keveredik az ember az öregsége.

[00:44:06]Nem, nem, nem.

[00:44:09]Hát te még hát igen.

[00:44:11]Felvétel előtt azt mondtad, hogy az öregséget is tanulni kell.

[00:44:15]Hát igen.

[00:44:16]Akkor te még tanuló vagy?

[00:44:18]Igen, de soha nem fogom megtanulni.

[00:44:21]Soha.

[00:44:22]Mit kéne megtanulni hozzá?

[00:44:24]Az öregséged.

[00:44:25]Aha.

[00:44:30]kopott roncs hülyének lenni elfogadni azt, hogy kopott vagyok, roncs vagyok, nem működik, öreg használhatatlan trabant, hiányoznak már belől az alkatrészek, és ott van a roncstelepen.

[00:44:47]Ezt kéne elfogadni.

[00:44:47]Tehát ezt nem lehet, amíg az ember észné van.

[00:44:54]Szerencsésebb lennék, ha megülnék és lenne egy szenilitás, mert akkor nem akkor nem tudnám, hogy hogy mi van, de nem vagyok az.

[00:45:04]Na de nincsenek előnyei, hogy van egy rakadta tapasztalatod, és nem csak tudásban, hanem felhalmozott érzésekben, rezdülésekben, nem tudom mikben, amíg amíg az agyad működik, meg tudsz írni, addig azok jól jöhetnek, nem?

[00:45:30]Nagyon most akkor hadd mondjam el az előnyét a 90 évnek.

[00:45:36]A KL Gustáv Jung azt mondta, hogy amíg valaki nem lesz 90 éves öreg, addig nem is beszélhető magáról, mert nem tudja, hogy mi van.

[00:45:47]Én azért mertem ezt a könyvet megírni 90 éves koromban, mert sokkal de sokkal többet tudok most, mint amit 70 éves koromban tudtam.

[00:45:57]De mivel tudsz többet?

[00:46:05]Hát amit megpróbáltam ebbe a könyvbe leírni, például példá többet tudok annyiban, hogy hogy elfogadjam azt, hogy ez a kút, amibe az én völdröm van, lemegy az igazságér, ennek rövid a kötele.

[00:46:29]Nem ér oda, ahol az igazi víz van.

[00:46:34]El kell fogadni azt, hogy még még igen, az is igen, de fö följön a vödör.

[00:46:41]A hétköznapi szomjamatja az igazi.

[00:46:46]De mi mi az a mélység, amit nem érsz el?

[00:46:54]Ahhoz már 100 évesnek kell lenni?

[00:46:56]Nem, ahhoz meg kell halni.

[00:46:58]Ahhoz meg kell halni.

[00:46:58]Igen, át kell menni azon az élményen, ami már nem ide köt, hanem onnan kezdve az ember már megbizonyosodik olyan dologról, amit itt amíg ebbe a bőrbe benne van és fáj, és ilyen sűrű, addig nem tudhatja.

[00:47:20]Na de te azt szoktad mondani, hogy te 1956-ban, amikor meglőttek, akkor átmentél egy halálélményen, hogy te azt láttad, hogy kiszálltál a testedből, és azt láttad, hogy ott van egy vérben fagyott Igen.

[00:47:41]férfi.

[00:47:42]Igen.

[00:47:42]Igen.

[00:47:42]Igen.

[00:47:46]A halálmény az ilyen, hogy az embert ezt az de jobban megértjük, vagy megértsz, hogyha elmondom a színházi tapasztalataimat, akkor amikor egy színész kifesti magát, bejön néger, bekeni magát ottó és átéli az ottelló minden szemő valódi könnyeket, hullat, és megfolytja a párnák között azt a másik színésznőt, aki szintén nem az, amikor vége az előadásnak, amikor leveszi a néger parókáját, lefesti az arcát és hazamegy, kint várja a kocsit, ez minden esetben egy kis halál.

[00:48:37]Beleélte magát.

[00:48:37]Én beleéltem magam, hogy Üller Péter vagyok.

[00:48:43]Ez az én szerepem.

[00:48:46]És aztán eljön az a pillanat, akkor azt mondtam, hogy én gyerekek, én nem játszott eddig.

[00:48:54]Szép volt, jó volt, elfáradtam, mert hagyjatok békén, haza akarok menni.

[00:49:00]Na de amikor ott kiléptél a testedből, akkor te elájultál, vagy magadnál?

[00:49:08]Tehát, hogy te magad?

[00:49:08]Abszolút láttam mindent, csak a idegenként néztem a úgy néztem rá, hogy én ezt a szerepet teljesen hülye, és még meg is é ijedtem, mert láttam a objektíven láttam a sérülést, tehát hogy ez ebből nem lesz ember szét csupa vér meg minden mó.

[00:49:29]És ott a ha jól tudom, akkor egy nő vonszolt be tégedig egy közeli kórházba.

[00:49:33]Azt lehet tudni, hogy ő miért csinálta ezt?

[00:49:36]Tehát nyilván veszélyes mondjak el valamit a nővel kapcsolatban ráéreztél.

[00:49:44]Én nekem az volt az érzésem, hogy egy életét kockáztató idős néni, egy vénasszony odajött és fölemelt engem a nehéztesthez és beonszót a kórházbóta.

[00:49:58]Három két évvel ezelőtt sokszor megjelent ez.

[00:50:00]kaptam egy levelet, hogy kedves művész úr, ön nagyon sokszor leírta ezt a történetet, hogy önt egy vénasszony megmentette.

[00:50:12]Közlö magával, hogy ezért az egy 45 40 év körüli nagyon szép asszony volt az én anyukám akkor, de úgy hívták, hogy Vén Béni.

[00:50:26][nevetés] És amik megkérdeztem, hogy hogy hívják magát, ő azt mondta, hogy egy vénasszony mondta ő.

[00:50:32]Kimondta a nevét, meg nem akarta.

[00:50:36]És ez nekem úgy ment a agyamba, hogy hogy hazudik az agy előtt, hogy egy öreg néni volt, egy felnőtt.

[00:50:46]Lehet, hogy egy bombázó csaj volt, csak ez maradt be.

[00:50:50]Te beszéltetek pár szót vele, miközben vonszolt, vagy nem, hát nem voltam egy sok hatás alatt voltam.

[00:50:57]Nem is nem is vitt tovább, csak bedobottak küszöbön és onnan már húztak tovább.

[00:51:03]Tettek kocsira ide-odamoda.

[00:51:08]Nem is tudtam neki megköszönni.

[00:51:11]Hát az ez régen volt ugye sokszor írtam meg próbáltam meg keresni és végül a fia jelentkezett.

[00:51:20]Ez az ilyen gyönyörű anyukám volt, csak tényleg na így értette.

[00:51:22]Azt mondta egy vénasszó, érted?

[00:51:25]Borzasztó érdekes egyébként.

[00:51:27]Másmunk most a szomorú vasárnapot mondott, ott is hazudog.

[00:51:34]Tehát de facto a seres rezsőnek, hogyha jönnének a rokonai és elmondanánk, hogy na figyelj, ott nem járt, ott se járt, amott se járt, ezt maga kitalálta.

[00:51:46]Kénytelenik azt mondani, hogy hát költő hazud csak rajta fog lenni.

[00:51:52]Hát ha annyi mindent megjósultál, akkor hogy képzeld, hogy meddig élsz, és hogy képzeled el itt a jövőt még a földre?

[00:52:00]Hát nézd, az az érzésem most ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy amennyire papírkönyvnek még van létjogosultsága egy szép jövő vár erre a könyvre, én ezt meg fogom élni.

[00:52:21]Szeretettel meghívlak december 1jén.

[00:52:25]A kis tiroléterem az egész hatalmas nagy alsófölső szintet odaadta.

[00:52:32]Ez a szülapod.

[00:52:34]Ez a szülinapod.

[00:52:35]És nagy bulit tervezel.

[00:52:36]És semmi belépődi.

[00:52:36]Aki akar jöjjön oda.

[00:52:40]És én ott leszek majd még majd még beszélek zenészhaverokkal meg minden, hogy legyen valami kis muzsika.

[00:52:46]Nem lesz bele.

[00:52:49]Majd még a konyhát megbeszél, hogy legyen ott a ropik meg hidegkonyha meg minden.

[00:52:56]Egyszerűen az jön be, aki aki akar és akinek kedve van.

[00:53:00]Na de és utána ez lemegy a nagy buli, utána mi van?

[00:53:02]Ö hát nagyon fáradt leszek.

[00:53:09]És aztán ameddig ellátok, 6-án megy a utolsó előadás a sé a székesfehérvári balettszínházba.

[00:53:21]A játék az életünk a cirkusz címen egy balett, ami aminek ez az utolsó előadása.

[00:53:30]Jó, jó.

[00:53:30]De a saját életedet képzeled?

[00:53:34]Hát az, hogy így előbb-utóbb meghalok, hogy addig mi történik?

[00:53:39]Igen.

[00:53:41]Nem tudom, fogalmam sincs.

[00:53:41]De velem állandóan olyasmik történnek, hogy egy kicsit úgy megszoktam a csodákat.

[00:53:53]Nagyon érdekes.

[00:53:53]A a semmiből előjön valami, és rossz is, jó is.

[00:54:01]De szerinted milyen csoda jöhet?

[00:54:04]Nekem?

[00:54:05]Ühüm.

[00:54:11]Hát nem tudom.

[00:54:26]Köszönöm a szemedet.

[00:54:32][horkantás] Most min milyen érzékenyültél el?

[00:54:35]Nem tudom.

[00:54:41]Nagyon jól néztél rá.

[00:54:46]Nagyon.

[00:54:49]Ja, kösz.

[00:54:53]Hát akkor én is nagyon köszönöm, [nevetés] hogy jöttél.

[00:54:57]Igen.

[00:54:59]És kívánok neked még hosszú életet, meg sok-sok derüt.

[00:55:04]És neked is, Gábor, nekem is ugyanezek a kívánság.

[00:55:09]Szeretettem.

[00:55:11]Ez most itt van.

[00:55:15]Szia neked is.

[00:55:16]Szia.

[00:55:18]És a nézőknek pedig viszontlátásra.

[00:55:22]Müller Péter volt, a Bófé vendége.

[00:55:29]Köszönöm, ha néztek minket!