KlikkTV 2026. október 8. 56:31

Lábas Viki megtörte a csendet: így élte meg a Margaret Island végét

interjúzenekiégésnőjogokkörnyezetvédelemközélet

Irányultság: LiberálisKötődés: Ellenzéki

Lábas Viki megtörte a csendet: így élte meg a Margaret Island végét

tl;dr

A KlikkTV beszélgetőműsorának vendége Lábas Viki, aki 11 év után búcsúzott a Margaret Islandtől; az adás a búcsúkoncert első évfordulója körül készült.
Szerinte a feloszlás közös döntés volt, nem szólóábránd; a szakadást összművészeti darabbal dolgozta fel, amely kapcsolatfüggőségéről és női szolgalelkűségéről szól.

„Nem az volt, hogy kiszerelem a zenekarból és szólókarrierbe kezdek – amitől a hideg futkos a hátamon a szóló szótól is –, hanem ez egy közös döntés volt." – Lábas Viki

A Budapest Parkban, 12 000 ember előtti búcsúkoncertet az egyik legszebb napjának nevezi; a generációkon átívelő közönséget családja „szeretetgombócnak" hívja.
Első szólóévében Presser Gáborral, a Csík Zenekarral és a Swing à la Djangóval zenélt; október 10-én „Múzsa" című estje lesz Szirtes Edina Mókusszal és Bíró Eszterrel.
Fonyódi paraszti családból való, hét testvére van; a Zeneakadémián kiábrándult, végül Szegeden szerzett etnológusi diplomát – családjától kapja az „igazi szeretetet".
Nőként a zeneiparban a döntések a férfiaknál vannak; szerinte nehéz ismert nő mellett férfinak lenni, a gondoskodó háttérmunka pedig egyoldalúan a nőkre hárul.
Őszintén beszélt munkamániájáról és a kiégésről is; a tavalyi autóbalesete fordulópont lett – most igyekszik jelen lenni abban, amit csinál.
Kapcsolatai miatt „túl szabadnak" mondták; most tanulja meg az egyedüllétet, a fiatalabb generáció elidegenedését pedig rémisztőnek tartja.
Környezetvédőként évekig nem fürdött a Balatonban, szemétszedést is vállal, és erős ökoszorongása van a tó állapota miatt.

Részletes összefoglaló megjelenítése

A KlikkTV beszélgetőműsorának (az átiratban „Botakfé"-ként szereplő adás) vendége Lábas Viki énekesnő, dalszerző, aki 11 év után búcsúzott a Margaret Island együttestől. A beszélgetés pontosan egy évvel a Budapest Parkban rendezett búcsúkoncert után készült. A műsorvezető által vezetett, könnyed, de személyes hangvétű beszélgetés a zenekar megszűnésének feldolgozásáról, az önálló pálya indulásáról, a gyerekkorról és a pálya kezdeteiről, a kapcsolatokról, a nők helyzetéről a zeneiparban, a generációs élményekről, valamint a Balatonhoz és a természethez fűződő viszonyról szól.

A Margaret Island vége: közös döntés volt, nem szólóábránd

A vendég hangsúlyozta: a zenekar megszűnése nem az ő elhatározása volt. A műsorvezető arra is rákérdezett, hogy a menedzser „a lelkére kötötte-e", hogy a szétválásról csak együtt, a többi taggal beszélhetnek. Lábas Viki szerint ez azért nem feltétlenül jó, mert most egyedül ül a kamera előtt – viszont mivel a döntés mindenkinek a kimondott szava, kérése és gondolata volt, nem érzi úgy, hogy hűtlénység lenne egyedül beszélnie róla.

„Nem az volt, hogy kiszerelem a zenekarból és szólókarrierbe kezdek – amitől a hideg futkos a hátamon a szóló szótól is –, hanem ez egy közös döntés volt." – Lábas Viki *

Azt mondja, az elmúlt évéből 11-et adott a projektre, és ez jókora trauma volt. A búcsú óta eltelt egy évet „önfejlesztő folyamatnak" nevezi: sok emberrel dolgozhatott együtt, sok mindent ki tudott próbálni magában.

„Nekem az életemből 11 év az erre elment úgymond… de nekem a szívem, lelkem, mindenem benne volt ebben a projektben." – Lábas Viki *

Arra a kérdésre, hogy nem érezte-e egy idő után, hogy nem lehet önmaga az együttesben, határozottan nemet mondott: szerinte tovább tudott volna önmaga lenni, de ha valami nem megy, vagy mások más irányba mennének, azt nem szabad erőltetni.

Az önálló darab: kapcsolatfüggőség és női szolgalelkűség

A szakadást úgy dolgozta fel, hogy összművészeti darabot készített (az átirat szerint táncosokkal, dokumentarista felfogásban), amely idén még műsoron van. A darab arról szól, hogy az emberi kapcsolataink, függőségeink mennyire definiálnak minket – és hogy ő maga mennyire hajlamos alárendelni magát másoknak, kiszolgálni a zenésztársait.

Bevallotta, hogy a „női szolgalelkűség" nagyon elburjánzott benne: „mindenki más helyett" dolgozott, csak maga helyett nem. Amikor a műsorvezető kérdezte, hogy a Margaret Islandben megcsinálta-e például a technikus munkáját is, viccesen elhárította – a technikust nem, de a plusz szervezési feladatokat igen, miközben „hál' istennek" mindig volt menedzserük.

„…az embernek néha ki kell szentetnie magából olyan dolgokat, amire nem is gondolta, hogy benne van, és abból kell újra várat építeni, és igenis szembe kell magunkkal nézni, és a tükörbe nézni, mert nagyon sokszor elveszítjük magunkat." – Lábas Viki *

A darabban szerepel egy „generációs por" rész is, amely – a későbbiekben kifejtett magyarázata szerint – a bennünk hordozott generációs örökségekről, terhekről és tudatalatti mintákról szól, és arról, hogyan lehet ezektől megszabadulni.

Fonyódtól Budapestig: gyerekkor és a zenészút kezdete

Lábas Viki hatévesen lépett először színpadra, klarinétozott a fonyódi zeneiskolában, az iskolai rendezvényeken, és 12 évig klasszikus zenésznek készült. A gimnázium alatt ez fordult át: alapítottak egy tipikus gimis rockzenekart, P. Mobil- és Kispál és a Borz-feldolgozásokat játszottak, nyáron a Balaton környéki kis helyekre hívták őket fellépni. Ez számára nagy sikerélmény volt – és egyben megerősítés, hogy „ezt lehet, hogy folytatni kellene". Hozzátette: mindig „kilógtam a sorból mindenhonnan", ami hozzájárult ahhoz, hogy másként érezze magát, mint a többiek.

Paraszti családból származik, hét testvére van, ő a negyedik a sorban – és ő volt az első a családban, aki kilépett: 18 évesen, teljesen saját elhatározásból költözött fel Budapestre. Az anyukája volt a családban az elsők között, aki diplomát szerzett; a zenészt azonban nem tartották valódi munkakörnek, ezért a család azt szerette volna, hogy mindenképp egyetemet végezzen, és „zenélget majd mellette". A szülők tudták azonban, hogy a lányuk „enélől fafejűbb", és végigviszi a terveit. Amikor a műsorvezető rákérdezett, hogy 18 évesen már tudta-e, hogy egész életében ezt akarja csinálni, a válasza csak annyi volt: „Megpróbálom."

Zeneakadémia, ellenfelek és egy „kamu diploma"

Budapesten először egy budai intézmény nemzetközi tanulmányi szakára vették fel (a nevét maga is nehezen emlékszik), de hamar érezte, hogy „ez nem az én közegem", és amennyire lehetett, „passzívizálta" az egészet. Ezután jelentkezett a Zeneakadémia népzenei tanszékére – népi ének és tárogató szakirányra –, ahová rendesen fel is vették, de ott hamar kiábrándult:

„Úgy tekintettek ránk a tanáraink, mintha ellenfelek lennénk, és nem éreztem azt a támogató közeget, hanem inkább azt éreztem, hogy el akarnak nyomni." – Lábas Viki *

Rájött, hogy az előadóművészi diploma valójában tanári pályára készítené, pedig soha nem akart tanár lenni, mert szerinte nem elég türelmes hozzá. Nemrég egyik akkori csoporttársa is megerősítette neki, hogy igaza volt, ezért gyorsan ott is hagyta. Végül Szegeden végzett etnológusként, kulturális antropológusként – elismerte, hogy sokan ezt „kamu diplomának" tartják, de neki érdekes volt, és a család is megnyugodott, hogy van „papír".

A próbateremben viszont a szívéhezközeli a munka: tipikus „próbálós" zenésznek mondja magát. A „hatásosabb égni három percet a színpadon, mint gyakorolni három órát a próbateremben" mondást pont az ellenkezőjét él: imád próbálni, és szerinte sokszor a próba jobb, mint a koncert, mert ott az ember teljesen be van lazulva.

A búcsúkoncert: „szeretetgombóc" 12 000 ember előtt

A búcsúkoncertet – ami „pont tegnap vagy ma volt egy éve" – az egyik legszebb napjának nevezi. A Budapest Parkban mintegy 12 000 ember előtt játszottak, és az est azért is csúcspont, mert ritkán tud igazán büszke lenni magára – most viszont jól is énekelt, nem voltak problémák.

„Sírtunk, nevettünk, ölelkeztünk, buliztunk egy nagyot a végén, azért megünnepeltük magunkat." – Lábas Viki *

„Ott van, nem tudom, 12 000 ember, akinek számított valamit a zenénk, és a hétköznapjaik részei voltunk, és ez egy felemelő pillanat." – Lábas Viki *

A koncerten minden generáció ott volt – a kisgyerekektől a családosokon át az egyetemistákig és az idősekig –, senki nem volt bekategorizálva. Ezt a családjában „szeretetgombócnak" hívják. A mulatság hajnalig tartott: hajnali 5-kor a backstage „babysittere" kopogtatott rá, hogy ideje hazamenni – ő addigra egy beszélgetés közben elaludt az öltözőjében. Reggel 8-kor már az apukájával reggelizett: ez náluk szokás, hogy egy nagy koncert után, ha a család feljön vidékről, közös reggelit tartanak. Ezután aznap még próbára is ment egy „Gáborral" (nem derül ki, kiről van szó).

Az öt hajnali késésre azt mondja: elfáradt. Minden nap 5-6-kor kel, és este 11-ig dolgozik, a backstage-ben pedig nagyon sok ember akart találkozni, elbúcsúztatni.

Az első szólóév: Presser Gábor, Csík Zenekar, Swing à la Django

A nagy váltás után azonnal folytatta: másnap már a „Pici bácsinak" nevezett zenekar próbáin ült és énekelt. Az első fellépése már „Lábas Viki"-ként egy Presser Gábor nevéhez fűződő MVM-koncert volt, utána sokat zenélt a Csík Zenekarral. A szakmából sok olyan visszajelzést kapott, hogy ezt egyedül is meg tudja csinálni – amiben korábban nem hitt, mert mindig csapatjátékosnak tartotta magát.

Az elmúlt évben más-más zenekarok buszaiban utazott: ezen a héten például a Swing à la Django mellett ült, és óriási megtiszteltetésnek élte, hogy a nemzetközileg elismert cigányzenészek befogadták – ez „bakancslistás pont" volt nála. A Csík Zenekar mellett ülni és egy gyerekkori bálványát, a „Mariannal" beszélgetni szintén.

„Én azt hittem, hogy az vagyok… és most már látom, hogy nem csak az vagyok." – Lábas Viki *

A műsorvezető poénkodott a „nagy büdös semmi"-ről, vagyis hogy volt-e pihenős idő a zenekar vége után: erre a vendég nevetve mondta, az sajnos nem jellemző rá – sőt most már épp arra vágyik, hogy egy kicsit „abba legyen", vagyis csináljon semmit.

„Múzsa": új közös est Szirtes Edina Mókusszal és Bíró Eszterrel

Október 10-én a Magyar Zene Házában ad közös koncertet Szirtes Edina Mókusszal és Bíró Eszterrel, „Múzsa" címmel. A műsor főleg versfeldolgozásokból áll – kortárs és már nem közöttünk élő írók verseiből, így Radnóti Miklós, Szabó T. Anna és Varró Dániel tollából (egy szerző neve az átiratban nem rekonstruálható) –, de saját dalok is elhangzanak. Erről beszélgetnek is: hogy ezek a versek ma mennyire helytállóak, és érdemes-e velük foglalkozni. A két fellépőtársát „kis múzsáinak" nevezi, akárcsak a zenészeket (az átirat torzultan: „Subick Gabi", „Födős Annyi").

Saját múzsáinak Presser Gábort nevezi meg első helyen zenészként, írók közül a Kemény Zsófi-féle, illetve Benedeka Ágota-féle (bizonytalan írású név) vonalat, és vallja: „nagyon nagy Ady-fan vagyok". A darabban szerepel egy Ady-feldolgozás, az „Ismeretlen átok" (átirat szerint), amely az ő „mindene": arról szól, hogy hiába meditál az ember, vannak dolgok, amelyek szürke felhőként lengenek a feje körül – neki sokszor volt ilyen érzése.

Szirtes Edina Mókusról elmondta: a másik bakancslistás vágya volt, hogy egy színpadon állhasson vele, és „ennyire pozitívan még soha nem csalódtam senkiben" – jó humorú, felkészült, profi, és bármit, ami megszólal a levegőben, azonnal vissza tud játszani (nem véletlenül járt a Zeneakadémia különleges tehetségek osztályára). Bíró Esztert kiskorában látta egy „(Van egy) Valahol Európában" című darab felvételén (átirat szerint), és sose hitte, hogy élőben találkozik vele – most pedig még náluk is próbálhatnak.

Buszélet 11 éven át

A zenekari életre úgy emlékszik vissza, mint egy nagy családra: 11 éven át, márciustól decemberig folyamatosan össze voltak zárva egy buszban, rajta kívül nyolc-kilenc férfival. „Többet voltunk egymással, mint a saját családunkkal." Azt is megtanulta, hogy a férfiak „jobban pletykálnak, mint mi nők". Szerencsésnek mondta magát, mert érzékeny, intelligens férfiak voltak mellette, sosem csúszott félre a kommunikáció – de hozzáteszi: minden busz más, és most, hogy másokkal utazik, szintén jó közegek közé került.

Kapcsolatok, egyedüllét, gyerekterv

A vendég elmondása szerint a szakításainál a partneri oldalról általában az a kikerülő válasz hangzott el, hogy „túl szabad vagyok". Ezt el tudja fogadni magyarázatként: hajnalban ér haza koncertekről, nincsenek hétvégéi, nagyon sokszínű a baráti köre, kreatív, és „valamennyire sikeres is" – „ez egy olyan csomag, amivel nem mindenki tud megbirkózni".

Fontos felismerése az elmúlt évben: korábban kapcsolatfüggő volt, nagyon kevés időt töltött egyedül, és most kezdi megkedvelni az egyedüllétet, amikor jobban oda tud magára figyelni. A műsorvezető a zenekart is kapcsolatfüggőségnek nevezte – a vendég ezzel egyetértett. Arra a kérdésre, hogy szeretne-e gyereket, azt mondta: ha az élet ad egy olyan társat vagy embert, akivel ezt el tudja képzelni, „akkor abszolút persze".

A műsorvezető egy korábbi, Kadarkai Endrének adott interjúját is felhozta: ott a vendég arról beszélt, hogy egy húsvéti családi összejövetelre menet a kocsiban is a munkán járt az esze. Erre most azt mondta: „ezt már megfejlődtem", ez a minta az idei évben megszűnt.

Nőként a zeneiparban

Lábas Viki tapasztalata szerint a zeneiparban a döntéseket inkább a férfiakra bízzák, miközben egyre több női előadó és szerző van – az Artisjusnál is egyre több a nő. Egy ismerőse Svédországban arról mesélt: a stúdióban rajta kívül csak férfiak voltak, és meg sem hallgatták, mígnem egy jó ötletével végre kommunikálni tudtak vele. A vendégnek nem kellett messzire mennie ehhez a tapasztalathoz, itthon is megélte; ma már meghallgatják, de „idáig fel kellett tornázni magunkat".

A magánélet oldaláról is szóba került a téma: szerintem nagyon nehéz egy ismert nő mellett férfinak lenni, aki maga nem ismert. „Bemész valahová, és hozzád mennek oda… ő meg hol van?" – a partner ilyenkor el van felejtve. Megfigyelte azt is, hogy a férfi zenészek mögött a feleségek a háttérben rengeteg gondoskodó munkát végeznek (vitamin, kabát, csomagolás, egészséges étel) – ezt nőként, férfi partnerrel ő nem várhatja el, ezért nagyon kontrasztos a helyzet a férfi és a női előadók között.

Munkamánia, kiégés és az autóbaleset mint fordulópont

A vendég őszintén beszélt a határfeszegetésről: „elmentem a falig, és még azon túl is" – és közben szerintem pont ezért működik az, amit csinál. A zenélést „drognak" nevezte:

„Ez egy olyan drog, amiről nehezen lehet leszoktatni az embert, mert folyamatosan ad. Amennyit elvesz, annyit ad is, de annyit el is vesz." – Lábas Viki *

A kiégést nem tagadta: szerinte az ilyen állapot kedvtelenséggel jár, amikor az ember úgy vállal el koncertet, hogy közben „megerőszakolja magát", de hazafelé mégis úgy megy, hogy „jaj, de megérte" – közben a teste és a lelke fárad. Mesélt egy korai mondásáról is a zenekari évek legelejéről, a harmadik évben: „minél előbb ki kell égni, mert utána már csak így csináljuk" – vagyis tudatosan túl akartak lenni a kiégésen, hogy utána egészségesebben zenélhessenek. Szerinte ez sem volt normális, ahogy a fiatalabb generáció szigorú munkahatárai sem: „arany középút" kellene.

Életében fontos fordulópont volt a tavalyi autóbalesete. Az Őrségből (átirat szerint) az LGT-vel kapcsolatos próbára sietett, amikor egy fával benőtt stoptáblát nem vett észre egy széles úton, és belement egy kocsisorba. Senkinek nem lett baja, de ő volt aznap a harmadik baleset ugyanazon a kereszteződésen – ott helyben fel is ajánlotta, hogy inkább vesz nekik egy jelzőlámpát. 17 éves kora óta vezet, és ennél soha nem történt hasonló. A baleset után „fejbe kólintásként" fogalmazott: „egy emberi élet nagyon hamar elmúlhat vagy megváltozhat teljesen" – ettől kezdve igyekszik ott lenni, ahol vagyok, és jelen lenni abban, amit csinál.

Énekes mindennapok: hang, fáradtság, belégző/kilégző típusok

Azt mondja, már reggel érzi, hogyan fog menni aznap a koncert: a hangján, a beéneklésén, a testének állapotán múlik minden. Ha nagyon fáradt, 20 percet alszik a buszon, több zöldséget és gyümölcsöt eszik, hogy legyen energiája – és bár kávéra remeg (nincs kávétoleranciája), ilyenkor megiszik egyet, mert felébreszti a hangját. Korábban reggel beénekelt az esti koncertre, ma már akkor sem mindig, ha a hang be van járatva, mert a 10-20 koncert után „vastagodott" hangra rátenni valamit néha rosszabb is lehet. A női ciklus is mindig más és más – ezt is figyelembe kell venni.

Beszélt egy énektanulási tipológiáról is, amit több ének- és hangképzési módszer használ: vannak „belégző" és „kilégző" típusok. Ő belégző: neki a meleg tea, a leves, a piros gyümölcsök, a matcha vagy a fekete tea tesz jót, a kávé inkább kerülendő. A kilégző típusnak viszont a fagyi, a hideg ételek, még a fellépés előtti jeges koktél is jót tesz – ami neki eleve lerekesztené a hangot. Koncert előtt egyébként nem tud elaludni a buszon, nincs rá technikája – pedig éjszakai buszozások Erdélybe gyakran várnak rá.

Család Somogyban: „az igazi szeretet"

A családja Fonyódon és Kaposváron él Somogy megyében, a testvérei közül néhányan külföldre költöztek. A családi betegségek – nem hosszan tartó, de bizonyos időn belül kezelhető kórok – nagyon megviselik, különösen, mert messze él tőlük. Ezért most már egyre többször igyekszik hazajutni: ledolgozza a munkát este 11-ig, hajnali 1-kor ér haza, reggel 6-ig intéz valamit, és visszamegy – hogy lássa őket, segíthessen, vagy ha „valami megtörténik".

Azt mondja, a családjától kapja az önzetlen, tiszta szeretetet: ott nem énekesnő, hanem csak a lányuk. „Ugyanolyan kicsi gyerek vagyok a sorban, mint eddig, és nem kivételeznek velem" – ez számára a legfontosabb.

„Az igazi szeretetet tőlük megkapom." – Lábas Viki *

Balaton, környezetvédelem, ökoszorongás

A fonyódi lány kb. 10 évig nem fürdött a Balatonban – nem szégyenlősségből (bár azt is bevallja: nem szívesen mutatkozik fürdőruhában), hanem tudatos környezetvédő döntésből. A Balaton szerinte az elmúlt években annyira károsodott, hogy nem akar naptejet lemosni magáról a tóba, nem akar a parton heverészni, „mintha semmi nem történne", amikor látja, milyen állapotban van a víz. A fizetős strandokat is felháborítónak találja: ott, ahol gyerekkorában a „fűszálakhoz" jártak le, ma fizetni kell.

„Nem fogok naptejet leáztatni magamról a Balatonba, mert az is egy károsanyag… Nem fogok szemetelni, nem fogok belepisilni, nem fogok olyan dolgokat csinálni, ami nem tesz jót annak a környezetnek, amit a világon a legjobban szeretek." – Lábas Viki *

Idén már négyszer belement a vízbe – ingyenes, nyilvános strandok félreeső zugaiban. Azt is elmesélte, hogy az alacsony vízállás miatt a déli parton gázolva 1 kilométert tett meg, és még a fürdőnadrágja sem lett vizes – így feladta, hogy lekéssék az előadást. Kiemelte: Balatonlellén van egy szép, hamar mélyülő strandrész, Fonyódon pedig kutyás strandra jár le. Az alacsony vízállás miatt rengeteg szemét került a tóba, mert az emberek a vízben lévő homokos részen táboroznak – a vendég minden fonyódi környezetvédő csoportban benne van, és a hétvégén, a koncertje előtt is szemét fog szedni a Balatonban: „amit teszünk, az nem normális."

„Annyit kapok a természettől, hogy ez a minimum, amit visszaadok." – Lábas Viki *

Bevallotta, hogy erős az „öko-szorongása": „nem tudom, hogy nekem még van-e 50 évem, vagy csak öt" – ha ránéz a Balatonra, néha úgy érzi, csak öt.

Kis ház, állatok, „vissza a természetbe"

Bár 10-15 éve él Budapesten, és a városi ingerek (kiállítások, színház, kerámia, kézművesség, jóga, táncóra, próba) kellenek neki, valójában „vissza a természetbe" típusú ember. A COVID időszaka alatt vette meg – „ez a covid ajándéka volt" – és újított fel egy kis parasztházat Pesttől távol, ami saját tulajdon. Azért költözött oda, ahova, mert moldvai csángó szomszédja van, és a hely „őzike-átjáró": ha kinyitja a kaput, bejönnek a szomszéd birkái és kecskéi, az őzek is – mindezt imádja. A vaddisznóhoz már 1 méterre is eljutott, és szeretné egyszer megsimogatni (a műsorvezetőt ez izgalmassá tette). Erdélyben, Romániában sokat játszanak, és volt rá példa, hogy leszállt a buszról, és odaközelített egy medvéhez – mert a szerencsétlen annyira leromlott állapotban volt, hogy tudta, nem támad meg. Ő maga is hozzáteszi: veszélyes, nem ajánlja senkinek.

Lovagolni nagyon szeret, és régi álma volt, hogy lóistállóban aludjon – ezt már megvalósította, kisgyerekkorában is volt egy „Tisza" nevű lova, aminek a lábánál aludt. A 13 éves, hiperaktív, önfejű Jack Russell terrierje, Misi „olyan, mint a gazdája". A kutyát jelenleg az anyukjánál tartja a Balatonnál, mert ott van neki tér, hely és aktív tartás – ő maga reggel 6-7-kor megy, este 11-kor vagy hajnalban ér haza, így a jövő évi tervei között szerepel, hogy magához költözteti.

Generáció, szorongás, elidegenedés

A műsorvezető felhívta a figyelmet, hogy a vendég más interjúkban „generációról", most pedig „korosztályról" beszél. Lábas Viki magyarázta: a „generációs por" a saját darabjának része, ami arra reflektál, milyen generációs örökségeket, terheket hordozunk magunkban. Azt mondja, mindenki megvan a saját generációja, és neki van összefogás-élménye – ám a nála fiatalabbaknál „olyan szintű elidegenedés folyik, ami elképesztően rémisztő és ijesztő".

Két példát hozott: egy TV-stúdióban a nála 10-15 évvel fiatalabb munkatársak nem fogták meg a bemutatkozáskor nyújtott kezét, hanem elkezdtek neveket sorolni, találgatva, ki lehet – mindegyikre csak azt tudta mondani: nem. Egy kávéházban pedig két fiatal randizott egymással szemben ülve, de nem beszélgettek, hanem a telefonon üzentek egymásnak. Hivatkozott egy kutatásra is, amely szerint a fiatal generáció libidója a social média és az internet miatt férfiaknál 60, nőknél 25 százalékkal esett vissza. Szerinte a szinglinek lenni divat lett, és a kapitalista társadalom is ezt hozza magával: ideális fogyasztóként vagy a gyermeket nevelőket, vagy a sok szabad pénzzel rendelkező szingliket pozicionálja (az átiratban torzuló kifejezéssel). Konklúziója: „lehet, hogy én vagyok az utolsó, aki így tud generációban gondolkozni" – de a saját generációjában még vannak „kis kapcsok", amik összekötik őket.

Azt is elmondta: az ő generációját „a szorongás" határozza meg – az anyagi bizonytalanság, hogy nem tudják, mit hoz a jövő. Szerinte valószínűleg nem lesz nyugdíja, félretenni nem tud, miközben ma már 14-15 évesek befektetnek. A munkamorál tekintetében különbséget tett: ő az a generáció, aki kicsit úgy él, „hogy nem a munka van érte, hanem ő van a munkáért" – náluk nincs határ: éjjel háromkor is felhívhatják, húsvét se számít. A fiatalabb generáció viszont követeli a home office-t és a három-négy napos munkahetet, péntektől vasárnapig piknikre megy. Szerinte mindkettő szélsőség, és „arany középút" lenne a jó.

Hit, napfény és a rohanás logikája

Hitéről elmondta: ma már tud hinni valamiben – „Istenben, energiában, univerzumban, akárhogy" –, és kiskora óta érzi, hogy a sorsunk „el van rendeltetve". A műsorvezető vitatkozott is vele: ha minden elrendeltetett, mindegy-e, hogy az ember beleteszi-e az energiáját? A vendég válasza: „szerintem igen… ez típus kérdés" – van, aki hátradőlhet, neki viszont ez a természete.

Napozni nem szokott, mert fél a bőrráktól; a japán, ázsiai nők napvédelmi szokásai (esernyő, takarás) „belé épültek". A műsorvezető megjegyezte, hogy ő még szoláriumozik is – és imádja; erre a vendég nevetve mondta, neki meg megéri, ha egyszer bőrrákban hal meg. Szeret viszont hegyet mászni, bakancsos gyalogtúrákat csinálni, egy nap 30-40 kilométert is lenyom. Rendkívül gyorsan jár: ha a térkép 15 percet ír, ő 7 alatt odaér – az anyukája is állandóan rá szól, hogy ne rohanjon. „Olyan vagyok, mint a kiskutyám, ő is mindig szalad."

Zárásban arra a kérdésre, hogy miért nem fér a bőrébe, a következőt mondta:

„Nagyon szeretek élni, és nagyon nagy a tudásvágyam." – Lábas Viki *

A kultúrsokk neki a legjobb dolog, ami történhet: ha „leteszik a világ távoli pontján, ott kell felmagamat találni" – az illatok, a páratartalom, az idegen emberek kizökkentik, és ez a legnagyobb élvezeti forrás számára.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok

„a Botakfé vendége" / „a Boltaké vendége" – a műsor neve az átirat alapján nem rekonstruálható biztosan.
„Presser Gábor MVMdos koncert" – feltehetően egy Presser Gábor nevéhez kötődő MVM-koncert, de a pontos cím/műsor nem rekonstruálható.
„nemzetközi tanulmányok" / „Buda stage" / „Nem az eltére" – az első budapesti iskola neve nem azonosítható, maga a vendég is bizonytalan.
„Radnóti aki Kartás az Szabóé Anna vagy Varvó Dani" – a „Kartás az" névfoszlány nem rekonstruálható; Radnóti Miklós, Szabó T. Anna és Varró Dániel valószínűsíthető.
„Subick Gabi" és „Födős Annyi / Föddős" – a zenészek nevei torzulnak az átiratban, pontos alakjuk nem biztos.
„Pici bácsi" – a megszólítás átirat szerinti, a mögötte álló személy nem azonosítható.
„kartáncosokkal" – feltehetően „kortáncos(okk)al" vagy kortárs táncosok, de bizonytalan.
„LGT zen vonat próbára siettem az őrségből" – az utazás pontos célja bizonytalan.
„Bélelepen" (feltehetően Balatonlellén), „Balatonfö nemen szoktam nyaralni", „anyukámnál van Balatonom" – helységnevek torzulnak, nem minden rekonstruálható.
„a vadósokot azt azt nem tudtam meg soha" – értelmezhetetlen kifejezés a szakítási mintákról szóló részben.
„utána mentem a a Gáborral próbálni" – nem egyértelmű, ki a Gábor.
„mint mosszar érkezem meg" – értelmezhetetlen kifejezés az éjszakai buszozásról szóló részben.
„vagy a három gyerekes anyák termelnek nagyon sok pénzt" – feltehetően torzítás, pontos jelentése bizonytalan.
„Benedeka Ágota" – a névalak bizonytalan.
„mielőtt kezdhelyen fogok játszani" – feltehetően „mielőtt (Fonyódon) játszani kezd", de bizonytalan.

Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Üdvözlöm önöket.

[00:00:00]Lábas Viki, a Botakfé vendége.

[00:00:03]Hát tudják, hogy Margarit Island.

[00:00:05]Meg azt meg én tudom, hogy készültem most, hogy állandóan keresi önmagát és mindig szembe próbál magával nézni.

[00:00:14]Meg azt is tudom, hogy fonyódi lány, de mégse fürdik a Balatonba, amit én egyszer értek.

[00:00:20]De majd lehet, hogy megértem most ebből a beszélgetésből, ugye?

[00:00:26]Tehát mond ezt te ilyeneket, hogy hát gigászi küzdelem volt a magaddal való szembenézés és az önbizalomhiánynak a leküzdése és ezzel a megerősödés.

[00:00:38]Hát mire jutottál így magaddal?

[00:00:45][nevetés] Az, hogy az embernek néha ki kell szentetnie magából olyan dolgokat, amire nem is gondolta, hogy benne van, és abból kell újra várat építeni, és és igenis szembe kell magunkkal nézni, és a tükörbe nézni, mert nagyon sokszor elveszítjük szerintem magunkat akár.

[00:01:00]Na de akkor mire jöttél rá?

[00:01:00]Így a nagy szembenézés [nevetés] közben?

[00:01:03]Nagy szembenézések közö te arra jöttem rá, hogy hogy egyedül is képes vagyok dolgokat elérni.

[00:01:11]Én ugye mindig zenekarban léteztem ezelőtt, egy évvel ezelőttig, és ugye történt, ami történt, nekem egyedül kellett utána tovább mennem a a saját utamon, és én erre sose gondoltam, hogy ez így fog alakulni, és képes voltam arra, hogy összehoztam egy összművészeti darabot kartáncosokkal, dokumentarista felfogásban.

[00:01:33]Ugye nekem a nagyváltás után egyből egy egy Presser Gábor MVMdos koncert volt az első fellépésem úgy mint Lábas Viki, vagy így megjelenésem, utána nagyon sokat zenéltem a csík zenekarra.

[00:01:43]Szóval, hogy hogy nagyon sok olyan visszajelzés jött akár a szakmától, hogy én ezt tudom csinálni egyedül is, amiben mondjuk én nem hittem előtte, mert mindig is csapatjátékos voltam.

[00:01:52]Te úgy fogalmaztál, hogy a zenekar előtti időszakod volt a legsötétebb az életedben.

[00:01:59]Az mitől volt?

[00:02:03]Hát amikor az ember elkezd felnőni, kikerül a a mama otthonból, otthonról, vidékről, felköltözik.

[00:02:10]Mik mikor történt?

[00:02:11]18 éves koromban volt.

[00:02:13]18 éves.

[00:02:13]És te akartad vagy?

[00:02:14]Abszolút.

[00:02:14]Én szerettem volna.

[00:02:14]Hát tudtam, hogy fonyoldon nem fogok nem fogok tudni azzal foglalkozni, amivel szeretnék.

[00:02:20]Tehát, hogy hogy nem tudok zenélni fonyoldon, vagy nem tud.

[00:02:24]És te akkor már tudtad, hogy egy életedet halálod te ezt?

[00:02:27]Én megpróbálom.

[00:02:27]Igen.

[00:02:29]Az mi volt?

[00:02:29]Már azt olvastam, hogy hat éves korodban már színpadon szint.

[00:02:33]Igen.

[00:02:33]Karinétoztam.

[00:02:33]Én 12 évig klasszikus zenésznek készültem és igazából ez átfordult így a gimnázium alatt.

[00:02:41]Lett egy tipikus gimis rockzenekar.

[00:02:43]Na de várjál.

[00:02:43]Hat évesen már fölléptél Klarinéol.

[00:02:47]Igen, igen, igen.

[00:02:47]Hát Fonyódon a a zeneiskolából fó oskola.

[00:02:48]az oskoláb az oskolai rendezvényeken és és onnan így szépen lassan lépegettem mindenfelé.

[00:02:57]Értem.

[00:02:58]Úgyhogy úgyhogy ez csak egy ilyen má Na és akkor egyszer csak otthon bejelentetted, hogy na akkor te utcu neki Budapest.

[00:03:07]Ühüm.

[00:03:07]Igen.

[00:03:07]Bejelentettem.

[00:03:07]Én voltam az első a a családban, aki ezt így meglépte, vagy kilépett ebből a somyiában a tesó.

[00:03:15]Most a tesók vagyunk.

[00:03:15]Heten vagyunk összesen.

[00:03:18]Ó, nem mondom.

[00:03:18]Igen.

[00:03:18]Nem tudom.

[00:03:18]És te vagy a negyedik.

[00:03:21]Én a negyedik vagyok a sorban.

[00:03:24]Negedik Ah.

[00:03:24]És a többiek még dekkoltak otthon.

[00:03:25]Te egyszerűen előálltál azzal, hogy és mit szóltak.

[00:03:30]Nem értették.

[00:03:30]Tehát hogy hogy nálunk még az volt, hogy ugye a munka nem es.

[00:03:32]Én egy tipikus paraszti családból származom.

[00:03:36]Anyukám még voltak az első diplomások a a családban.

[00:03:41]Az, hogy valaki zenész, az az nem számít mondjuk kifejezetten munkakörnek vagy munkaköri leírásnak, ő valaki zenével foglalkozik.

[00:03:48]Tehát, hogy azt pusolták, vagy azt szerették volna, hogy én, hogy én végezzek el mindenképpen egyetemet, és hogy legyen egy végzettségem, és hogy azzal majd és hogy majd zenelgetek úgy is mellette, de tudták, vagy sejtették, gondolom, hogy azért én ennél fafejűbb vagyok, és szeretem végigvinni a gondolataimat meg a terveimet.

[00:04:11]De akkor az iskolában voltak már sikereidi, tehát tudtad, hogy ez neked menni fog.

[00:04:16]Te erről meg voltál győződve?

[00:04:19]Abszolút.

[00:04:19]Nekem én egy teljes álomvilágban éltem, ami meg tudott valósulni a színpadon.

[00:04:23]Én ráztam a fejemet, ilyen nem tudom Pmobilt énekeltünk meg Kispál és a borst, és akkor ezeket a feldolgozásokat nyomtuk nyáron, és fel meghívtak minket Balaton különböző kis helyekre fellépni.

[00:04:39]És ezt én egy tök nagy sikerélménynek értem meg, és úgy úgy voltam vele, hogy akkor ezt lehet, hogy folytatni kellene.

[00:04:45]Nagyon kiloptam a sorból mindenhonnan, tehát hogy ez is hozzátett ahhoz, hogy [nevetés] hogy hogy nagyon másnak érezzem magam, vagy vagy nem odavónak.

[00:04:55]És amúgy tanultál becsülettel, vagy azt azért még se Igen.

[00:04:59]Tehát, hogy azért az volt a Na és akkor hova jöttél?

[00:05:02]A Nagy Budapestre.

[00:05:02]a nagy Budapestre.

[00:05:07]Hát én egyből tehát nemzetközi tanulmányokkor a felvételi fel is vettek.

[00:05:12]Szerettem volna odaárni.

[00:05:13]Hová?

[00:05:15]Az akkori buda budán volt, a budai nem tudom, hogy hívták.

[00:05:18]Tök mindegy.

[00:05:18]Nem az eltére, nem a ez a Buda stage.

[00:05:22]Nem tudom.

[00:05:22]Nem, nem, nem, nem, nem.

[00:05:23]Azért nem ennyire, de bementem az épületre, és úgy voltam vele, hogy hát ezt, ezt passzíváltatjuk, amit lehet, mert hogy [nevetés] éreztem, hogy ez nem az én közegem.

[00:05:31]Utána volt egy-két próbálkozásom az Anakadémián, de onnan is inkább így eljöttem.

[00:05:34]Szóval, hogy így kerestem a népzenei tanszékel népének és tárogató.

[00:05:40]Szóval hogy hogy de oda felvételiztél rendesen és föl is vettek.

[00:05:44]Igen, igen, igen.

[00:05:44]És és az miért nem volt jó?

[00:05:46]Azt éreztem, hogy azt tanuljuk, amiből felvételiztettek minket, és úgy tekintettek ránk a tanáraink, mintogyha ellenfelek lennénk, és nem éreztem azt a támogatók közeget, hanem inkább azt éreztem, hogy így el akarnak nyomni, meg rájöttem, hogy én én tehát lehet, hogy előadóművészdipomát kapok, de igazából tanár lehetek, és én nem szerettem volna soha tanár lenni.

[00:06:05]Nem vagyok annyira türelmes, hogy hogy én tanítani tudjak.

[00:06:10]És erre elég ideje korán rá is jöttem, és mint utólag, akikkel ezt elkezdtem, akkoriban így így pont nemrég találkoztam az egyik csoporttársam, aki mondta, hogy nekem volt igazam.

[00:06:19]Úgyhogy úgyhogy azt gyorsan ott is hagytam.

[00:06:21]És végül ugye mondat végén Szegeden végeztem el a etnológusként, kulturális antropológusként végeztem egy ilyen sokan ezt kamu diplomának tartják, de engem akkoriban ez érdekelt még a zene mellett is úgy voltam, hogy akkor egy olyan dolgot végzem el, ami amiről van papír, hogy megnyugodjon a a család és én is megnyugod elfogadták, hogy hogy én ilyen vagyok és hogy ezt csinálom.

[00:06:47]És próbaközben se vagy türelmes.

[00:06:50]De próbaközben az én nagyon szeretek próbálni.

[00:06:52]Én egy tipikus próbálós zenés zenész vagyok.

[00:06:54]Nem az, aki mer van ez a mondás, hogy hogy inkább égek három percet a színpadon, mint hogy gyakoroljak három órát a próbateremben.

[00:07:02]Meg hogy a meg hogy a próbálás a zenésztársak hátbatámadása, de hogy én inkább ilyen hátba támadós típus vagyok, [nevetés] hogy hogy akkor gyakorolok és szeretek a próbateremben lenni.

[00:07:11]Sőt, úgy érzem, hogy tényleg, hogyha hogy a hogy a próba sokszor jobb, mint maga a koncert, mert ott megtörténhetnek olyan pillanatok, amikor be van lazulva az ember, ami máskor nem.

[00:07:22]Úgyhogy ez úgy fogalmaztál, hogy a Margaret Islanddel történt, ami történt, azt a menedzsered, vagy nem tudom ki ide a lelkemre kötötte, hogy ti megállapodtatok abban, hogy erről a történt, ami történtről csak együtt beszéltek.

[00:07:40]Tehát erről akkor te nem akarsz.

[00:07:42]Szerintem azért azért nem jó, mert egyedül vagyok itt, és hogyha itt lenne a másik két ember, akkor sokkal jobb lenne erről beszélni közösen.

[00:07:49]De mivel ők nincsenek itt, azért nem érzem fernek velük szemben, hogy én erről bármit is mondjak, hiszen ez egy közös döntés volt.

[00:07:58]Ez egy nem tehát nem az volt, hogy én kis szerettem volna válni a zenekarból és szóló karrierbe kezdeni, amitől a hideg futkos a hátamon a szóló szótól is, hanem hanem ez egy ez egy közös dolog.

[00:08:11]egy egy mindenki által kimondott szavak és és kérések és és gondolatoknak az eredménye.

[00:08:18]És azért azért nem szeretném ezt, de gondolom ez jókora trauma volt az óriási.

[00:08:25]Hát nekem a életemből 11 év az erre elment úgymond, tehát nem biztos, hogy nem hiába.

[00:08:30]De de nekem azért a a szívem, lelkem, mindenem benne volt ebben a projektben.

[00:08:36]És nyilván ezt hát ezért csináltam ugye ezt a ezt a darabot, amit ami idén még megy, mert így tudtam feldolgozni azt, ami velem történt, vagy így felfogni egyáltalán, hogy hogy mi is ez az egész.

[00:08:47]És ez az önmagam fele fordulás, meg nézés, hogyha nem akartam egyből a mélyébe vágni, meg inkább próbáltam fületesen válaszolni neked, de hogy nyilván arról szól, hogy hogy a kapcsolatfüggőség, az emberi kapcsolataink függőségei mennyire definiálnak minket, és hogy én is mennyire alá tudok menni akár a zenésztársaimnak, vagy alá tudtam menni, vagy kiszolgálni másokat.

[00:09:09]Ez a kis női szolgalelkűség, ez ez bennem így nagyon burjánzott női szolgalelkű.

[00:09:16]Szerintem van egy ilyen dolog.

[00:09:16]És kivel szemben, vagy kivel lelkű?

[00:09:22]Bárkivel bárkivel.

[00:09:22]Tehát hogy a mások helyett inkább dolgozunk, mások helyet inkább megcsináljuk, hogy hogy jó legyen, hogy menjen, hogy haladjam.

[00:09:30]Na ki helyett dolgoztál te?

[00:09:32]Hát nyilván mindenki más helyett, csak magam helyett nem.

[00:09:36]Margaret Island megcsináltad a technikus melóját?

[00:09:39]Hát a technikusét még nem tudnám, de de azért belet.

[00:09:42]De akkor kiért csináltad?

[00:09:42]Hát az ilyen plusz dolgok, amik már mondjuk másnak teher, de mondjuk nekem is ugyanúgy teher lett volna, azt lehet, hogy elvá szervezés vagy nem, hát hál istennek volt menedzserünk, azért azt nem nem ne beszéljünk erről.

[00:09:56]Nem, ne beszéljünk erről.

[00:09:56]Felesleges erő, tehát hogy már eltelt egy év, pont ma szem azt érezted, hogy egy idő után már nem lehetsz önmagad az együttesben?

[00:10:05]Dehogy nem, de hogy nem.

[00:10:05]Én én szerintem tudtam volna még önmagam lenni, de de hogyha valami nem megy, akkor azt nem kell erőltetni, vagy hogyha mások a az irányok, vagy más szeretne más, akkor nem ez nem kell.

[00:10:23]És akkor kitalálta egy ideig ott voltál a nagy büdös semmiben, vagy vagy?

[00:10:28][horkantás] Hát ezt nem mondanám, ez sajnos nem jelen nem jellemző rám, hogy a nagy büdös semmiben lennék, és most már nagyon vágyom rá, hogy abba legyek egy kicsit.

[00:10:35]Nem, én ugye egyből amint tehát, hogy lement a búcsú koncertünk a Budapest parkban, és én másnap már a pici bácsi próbáin ültem.

[00:10:44]Igen.

[00:10:44]Igen.

[00:10:44]És észéltem, és onnantól kezdve itt vagyunk, hogy eltelt egy év.

[00:10:50]Pont azzem tegnap vagy ma van egy éve, hogy volt a búcsú koncert.

[00:10:52]És és én nem tudtam megállni, meg nem is akartam igazából, és és és nekem jót tett ez, hogy sok emberrel tudtam együtt dolgozni.

[00:11:00]nagyon sok ember hozot emberrel hozott össze szakmailag ez az egy év, és nagyon sok mindenben próbáltam ki magam, úgyhogy úgyhogy ez egy ilyen fejlesztő, önfejlesztő folyamat volt.

[00:11:13]Úgy fogalmaztál, hogy a búcsú koncert viszont az egyik legszebb napod volt.

[00:11:20]De mitől?

[00:11:21]Abszolút?

[00:11:22]Na, az ember azt gondolná, hogy ilyenkor hát szomorú is, nem?

[00:11:24]Igen, hát sírtunk, nevettünk, ölelkeztünk, buliztunk egy nagyot a végén, azért megünnepeltük magunkat.

[00:11:32]Egyszerűen a büszkeségérzés.

[00:11:35]És én nagyon ritkán tudok úgy igazán büszke lenni magamra, és úgy éreztem, hogy a hogy a hogy jól is tudtam énekelni a a búcsú koncerten, nem voltak így problémák, és hogy hogy éreztem a éreztem, hogy jó energiák vannak, hogy tudunk adni a közönségnek, hogy hogy ott van nem tudom 12000 ember, akinek számított valamit a zenénk és a hétköznapjaik részei voltunk, és ez egy ez egy felemelő pillanat, úgyhogy azért azért tekintek rá egy ilyen csúcspontként, egyik csúcspontként az életemben, mert mert nagyon meghatározom.

[00:12:08]Meg hát gondolom akkor volt egy olyan is benned, hogy na akkor tulajdonképpen most megvan a pályám egy szakasza, nem?

[00:12:15]Utána ez mostanában esett le egyébként, hogy igen, én én elég késő érő típus vagyok, [nevetés] úgyhogy így később esnek le, sokkal később esnek le a dolgok, mint mondjuk egy egy átlagembernél.

[00:12:26]Úgyhogy ez mostanában realizálódott, hogy hogy igen, hogy hogy nekem már van egy van egy ilyen kis kő valahol, ami használtál egy nagyon nekem nagyon tetsző szót.

[00:12:36]Nem tudom, hogy te találtad ki, vagy vagy ez van, csak én még nem hallottam, hogy ott szeretet gombóc volt ott a ott a koncerten.

[00:12:48]Igen, igen.

[00:12:48]Mi szoktuk használni, nem tudom, hogy a családon belül szeretett gombolcok.

[00:12:54]Tényleg az volt, tehát hogy ahogy ugye a korosztály is, hogy hogy a hogy a a kisgyerekektől a családosokon keresztül az egyetemisták, az idősebb koroszt mindenki ott volt, és azt éreztem, hogy itt nincsenek.

[00:13:04]Ugye az még egy egy másik időszakban volt úgymond, és és nem voltak korlátok, nem volt nem nem volt senki bekategorizálva, tehát hogy pont ezért szeretem a zenét, mertogy összehozza az embereket így így mindentől függetlenül.

[00:13:18]És és ezt ott így éreztem.

[00:13:22]Na és akkor más.

[00:13:22]Ja ne azt is olvastam, hogy 5 korébb lettél hajnalban a backstagben igen, [nevetés] igen.

[00:13:32]Mer volt piálás minden.

[00:13:34]Hát egy nagyon hát egy nagyon picit.

[00:13:36]Igen.

[00:13:36]Én én szerintem nagyon elfáradtam.

[00:13:40]Általában én 5-6-kor kelek minden nap, és ilyen este 11:00-ig dolgozom, vagy csinálom a dolgaimat, úgyhogy nem vagyok egy egy pihenős típus, és ott is azért, mert elfáradtam.

[00:13:50]Tehát nagyon sok volt az ember a backstage-ben is nagyon sokan voltak.

[00:13:54]Nyilván ilyenkor mindenki szeretne megalálni, beszélgetni, találkozni, nem tudom, elbúcsúztatni az egészet együtt, és és ott volt f:30-től vagy 4:00ől azt hiszem, egy ilyen blokk, hogy így felmentem a az öltözőmbe, így beszélgettem valakivel, és beszélgetés közben elaludtam, és [nevetés] akkor 5-kor kopogtatott a a backstage babysitterre, hogy akkor Viki most már így haza kéne menni.

[00:14:17]És reggel 8-kor meg már apukámikkal reggeliztem.

[00:14:22]Az egy ilyen szokás nálunk, hogy egy ilyen nagyobb koncert után, hogyha itt fennmadnak Budapesten, ugye vidékről, akkor van egy közös reggeli.

[00:14:27]Igen.

[00:14:27]És akkor és akkor utána mentem a a Gáborral próbálni.

[00:14:34]Na várjál, ez a backstage babysittere, ez akkor ottan többeknek gyerek, tehát hogy van a backstagen-ek baby stittere.

[00:14:41]Hát így hívjuk a azokat a a dolgozókat, akik ugye vigyáznak, meg felügyelik a a zenekará.

[00:14:47]Ja ja.

[00:14:47]Tehát, hogy nem valódi bébis.

[00:14:49]Nem, [nevetés] nincsennyi idősen már nincsen babyszitterem, vagy nekem sose volt, de hogy nem így hívjuk őket, akik így irányítanak minket, hogy hogy akkor öt perc múlva kezdés, tehát van egy saját turnémenedzserünk is, de általában az ilyen nagyobb helyeknek a backstage-nek is van egy turnémenedzsere, babysitterem.

[00:15:04]Mi így hívjuk, hogy babysitter.

[00:15:07]De várjál, mi az, hogy ennyi idő sem nincs?

[00:15:09]Hát neked még lehet gyereket, ha hát remé hát ja persze, hát hát ak abszolút hát hogyha hogyha az élet ad egy olyan társat, vagy egy olyan embert, akivel ezt így el tudom képzelni, akkor abszolút persze nem.

[00:15:23]beszéltél erről egy interjúban, hát egyébként Kadarkai entrénél, hogy hogy hát neked ez a magánélet úgy azért nem nagyobb megy, mert merthogy te mindent a melóra, tehát hogy hogy mit tudom én, ott volt egy húsvét és akkor hát azt abba te nem tudtad beleérni magad, mert arra gondoltál, amikor már a kocsiban volt, Ál nem tudom mit, hogy a családhoz, nem tudom kihez, hogy te úristen, még ezt kellett volna, meg azt kellett volna, most akkor mi lesz?

[00:16:01]Ezt már megfejlődtem például.

[00:16:01]Igen, ezt már megfejlődtem.

[00:16:04]Ez ez már nincsen, hogy hogy nagyon sokáig csináltam ezt, hogy hogy voltam valahol, de nem tudtam jelen lenni, mertogy azon gondolkoztam, hogy még ez kéne, még a masz kéne, ő nem csinálta meg még azt, ő ő még itt tart satöbbi, satöbbi.

[00:16:18]Ez a zenekar idején nagyon jellemző volt rám egyébként.

[00:16:20]Most ebben az évben már nem.

[00:16:24]Tehát most miközben velem dumálsz, nincs valami, hogy te úristen, most akkor Igen.

[00:16:30]Na ez jó.

[00:16:30]Igen.

[00:16:30]Úgyhogy ez az idei évemnek egy ilyen új új hozzátett nem tudom adalékanyaga.

[00:16:36]És nagyon és ezt hogy kell megvívni magaddal?

[00:16:41]Fel kell ismerni, hogy ez van.

[00:16:41]Én ezt nem nem tudtam magamról, hogy ennyire be tudom magam pörgetni ezekre a dolgokra, hogy nem tudok jelen lenni.

[00:16:47]És akkor felismertem, hogy de hát itt vagyok, hogy hogy úristen, nem biztos, hogy hogy tudok velük találkozni, bármi történhet a szüleimel.

[00:16:55]most ez ilyen el dramatizálva a dolgot, hogy hogy igenis azok a pillanatok, amikor valakivel vagyok, azok fontosak, és hogy hogy a jelen pillanat az nagyon fontos, mert nekem volt egy autóbalesetem is ugye a tavalyi évben, ami ami az egy egy ilyen fejbe kólintás volt, és és szerintem ott volt egy ilyen átfordulópont, hogy hogy egy emberi élet az nagyon hamar elmúlhat, vagy vagy megváltozhat teljesen, és és azóta egy próbá Próbálok tényleg ott lenni, ahol vagyok, jelen lenni abban, amit csinálok.

[00:17:28]És ezt a munkamániát is hát nem azt mondom, hogy visszább vettem, [nevetés] de mert tehát nagyon nehéz ezt elmagyarázni nyilván olyan embereknek, akik Igen, hogy még mennyi idő, akik mondjuk nem zenészek, vagy nem művészek, hogy hogy szerintem ez egy áldás, hogy mi ezt csinálhatjuk, vagy ez egy ajándék.

[00:17:48]Tehát, hogy nekem az egy szent dolog, hogyha leülhetek a zongorámhoz, vagy hogyha énekelhetek.

[00:17:54]Tehát ez egy fantasztikus dolog, hogy a semmiből csinálunk valamit, ami megérinti az embereket és és összehozza őket, és együtt történik valami végre valami jó dolog.

[00:18:02]És ez egy olyan nem tudom, drog, amiről amiről nem nagyon nehezen lehet leszoktatni az embert, mert hát folyamatosan ad.

[00:18:13]Amennyit elvesz, annyit ad is, de annyit el is vesz.

[00:18:15][nevetés] És a vállását az hogy történt?

[00:18:19]Ö, LGT zen vonat próbára siettem az őrségből, és be volt nőve egy fával egy stoptábla, amit én nem vettem észre egy négy sávos főútnak ítélt, általán főútnak ítélt úton, és és sajnos belementem egy kocsisorba, és azon a héten én voltam a harmadik ilyen baleset annál a a kereszteződésnél, hogyha én mondtam is a a mert egyből ott volt a mentő, rendőr, mindenki, nem volt egyébként senkinek semmi baja, hála a jó Istennek.

[00:18:45]És és ott mondtam, hogy inkább veszek egy jelzőlámpát nekik oda, vagy valamit oda tegyenek, mert hogy én nagyon rég, tehát 17 éves korom óta vezetem, vezetek és ú hát akkor még nem is szabad elméletileg, vagy akkor hát az eg gnáziumban lehet ilen igen igen igen megcsináltam amint lehetett 17 éves korom óta én az utakkor vagyok és azóta nem történt semmi.

[00:19:05]Szóval hogy azért elég régóta vagyok jelen.

[00:19:07]Úgyhogy ez egy ilyen elég érdekes pont volt.

[00:19:12]Soha életemben nem fordult még elő velem ilyen.

[00:19:14]el nem is fog.

[00:19:16]Na és akkor eltöprengtél, hogy ajjaj, ez lehet ennyi.

[00:19:20]Igen, igen, igen.

[00:19:20]Hát ez kellett ugye ahhoz, hogy hogy az ember kicsit így Na hát ez a határfeszegetés sajnos ez nekem állandó témám, hogy hogy én elmegyek a falig és még azon túl is.

[00:19:32]Szóval de val de közben meg szerintem ezért működik, amit csinálok sok esetben, vagy ezért szeretnek.

[00:19:40]És miben mentél a fali?

[00:19:40][nevetés] Ö hát ebben, hogy hogy amiről beszéltem, hogy nem vagyok ott, nem vagyok jelen akár a magánéletemben is.

[00:19:50]Tehát nagyon nehéz szerintem egy olyan nő mellett férfi férfiként működni, aki aki mondjuk így így éli a hétköznapjént, mint ahogy én.

[00:20:00]Tehát ez ez nem teljesen hát ez önmagában nehéz szerintem egy pasasnak egy ismert nő mellett úgy, hogy ő nem ismert.

[00:20:08]Nem, tehát az igen.

[00:20:11][nevetés] Ugye ugye hát volt ilyen is, olyan is.

[00:20:12]Tehát hogy ez ilyen ez tehát hogy bemész valahova, és hozzád mentnek oda meg téged izé, és akkor ő meg hol van?

[00:20:23]Igen.

[00:20:23]Akkor ő ő egy kicsit el van felejtve, nem?

[00:20:26]Igen, abszolút.

[00:20:26]Hát ez is meg nagyon sokat beszélgetünk arról, például férfi kollégákkal, akiknek mondjuk családja van, meg gyereke, hogy hogy azt látom, hogy hogy a nők a háttérben, a feleségek nagyon sokszor megteremtik azt, hogy bevetted a vitaminodat, ezér vigyeld magaddal még egy kabátot, mert kint játszatok a szabadék alatt, egészségeset ettél, jó, akkor csomagolok neked.

[00:20:48]Tehát, hogy nekem a másik oldalról nőként egy férfi ezt nem biztos, hogy megcsinálja.

[00:20:52]Nem is várom el, csak hogy hogy nagyon tehát nagyon kontrasztos a különbség a amikor egy egy férfi zenészről van szó, akik ugye túlsúlyban vannak a a mi zeneiparunkban, vagy pedig egy női előadóról, aki tehát hogy hogy ez egy nem egy egyszerű dolog, hogy hogy valaki így az egóját Most miért vannak túlsúlyban szerinted?

[00:21:17]Hm, ez egy nagyon érdekes kérdés.

[00:21:20]szeretik a döntéseket valahogy inkább a férfiakra bízni.

[00:21:23]Én azt veszem észre.

[00:21:25]Viszont egyre több női előadó van, egyre több női szerző van.

[00:21:28]Ugye én nem csak én a kes vagyok, hanem dalszerzői is, tehát hogy hogy egyre többen vagyunk az Artisusnál is lányok, akik így így tényleg így a jogvédő hivatal, aki nem tudná.

[00:21:39][nevetés] Igen.

[00:21:41]Úgyhogy, úgyhogy pont az egyik ismerősöm nemrég mesélte, hogy Svédországban volt kint, és hogy a stúdióban, ahol dolgozott rajta kívül, csak férfiak voltak, és és meg sem hallgatták, és amikor meg végre lett egy nagyon jó ötlete, akkor pedig így így el tudtak vele kezdeni kommunikálni.

[00:21:58]Én én ezt megtapasztaltam Magyarországon is, tehát nem kellett nekem messzebb menni, de most már így az évek elteltével azért hallgatnak rám, vagy meghallanak engem, vagy hogyha bemegyek egy stúdióba, akkor általában most már tudják, hogy ki vagyok, és akkor máshonnan kezd, de idáig fel kellett tornázni magunkat.

[00:22:16]Na de akkor partnerekkel volt gond ebből, hogy hogy akkor te nem tudtál rájuk.

[00:22:21]Nem tudom, hogy volt, vagy hogy kérdezhetek-e ilyet, hogy mondjuk volt hosszútávú kapcsolatod, vagy vagy Igen.

[00:22:29]És hogy akkor ebből kimondottan sem senki nem ezt hozta fel igazából oknak.

[00:22:36]Általában az szokott lenni egy váló váló általában az szokott lenni az ilyen kikerülő válasz, hogy hogy túl szabad vagyok.

[00:22:45]Amit egyébként én tudok arra érteni, hogy amilyen életet élek, hogy hogy hajnalban érek haza egy koncertről, hogy nincsenek hétvégék, hogy hogy nem tudom, nagyon sokszínű a társaság, vagy a barátok, akik körülvesznek, tényleg nagyon nagyon színes a paletta és és vannak is ötleteim, kreatív is vagyok, azért sikeres is valamennyire, tehát hogy hogy ez ez nyilván egy olyan csomag, amivel nem mindenki tud megbirkóni.

[00:23:14]És hát el lehet menni így egymás mellett, hogyha valakinek olyan a beállítottsága, hogy ezt így nem És te úgy érezted, hogy ez csak kifogás, vagy te is úgy érezted, hogy elmentetek egymás mellett?

[00:23:25]Öltalában én úgy szoktam jelezni, hogy kifogás, [nevetés] és hogy a vadósokot azt azt nem tudtam meg soha, hogy hogy miért történik másként.

[00:23:39]De de közben meg ez is rádöbbentett például arra, hogy én nagyon sokáig voltam kapcsolatban, nagyon kevés időt voltam egyedül eddig az eddigi életem során, és az elmúlt időszak arra is ádöbbentett, hogy én azért valószínű, hogy eléggé kapcsolatfüggő voltam, vagyok, és hogy nagyon nehezen tudtam eddig egyedül lenni, és mostanában kezdem meg szeretni azt, hogy hogy milyen jó is egyedül is lenni egy kicsit, amikor az ember jobban oda tud magára figyelni.

[00:24:04]Hát végül is a zenekar is kapcsolatfüggőség is.

[00:24:06]Nem abszolút.

[00:24:09]Igen.

[00:24:09]Igen.

[00:24:09]Szerintem hát egy nagy család.

[00:24:10]Ugye többet voltunk egymással, mint a család saját családunkkal.

[00:24:14]Tehát hogy egy buszban 11 éven keresztül márciustól decemberig folyamatosan összezárva kilen vagy nyolc férfi van rajtam kívül egy buszban.

[00:24:24]Az az egy [nevetés] az egy elég hossz.

[00:24:28]Az milyen volt?

[00:24:30]Nagyon jó volt.

[00:24:30]Egyébként.

[00:24:30]Nagyon szerettem.

[00:24:32]Én én nagyon nagyon nagyon szeretem a margaretes időszakot.

[00:24:34]Nagyon De ez kényeztetés volt, vagy azért voltak ilyen beszólások is, mint egyetlen csajnak, ugye?

[00:24:40]Hát mindettő [horkantás] mindkettő.

[00:24:43]Mindkettő nagyon én nagyon szeretem, hogy a férfiak mennyire jól tudnak pletykálni.

[00:24:47]Azt [nevetés] azt megtanultam, hogy hogy pletykásabbak, mint mi nők.

[00:24:53]Én nagyon szerencsés helyzetben voltam, mert nagyon érzékeny, intelligens férfiak voltak velem egy buszban, tehát hogy hogy nem nem ment ugye nagyon félre semmi úgymond így kommunikációban.

[00:25:08]Most, hogy mások mellett ülök a buszban szintén hál istennek ez a közeg, ami körülvesz, de hogy minden busz más.

[00:25:14]És így és nagyon érdekes volt így 11 év után másnak a közegén.

[00:25:19]Most kik mellett ülsz a buszban?

[00:25:23]Tessék?

[00:25:23]Most kék mellett ülsz a buszban?

[00:25:25]Hát például ezen a héten ültem a Swingel Jango mellett a buszban, akik ugye cigányzenészek, és nekem ez egy óriási megtiszteltetés volt, hogy ők befogadtak, mint mint nagyon hát nemzetközileg elismert világot látott muzsikusok magukhoz.

[00:25:43]Nekem ez egy ilyen bakancslistás pont volt egyébként.

[00:25:45]Vagy például a a Pici bácsi zenekarában ugye Föddős játszik, és most csinálok Szirtesed a mókussal és Bíró Eszterrel egy közös estet és akkor ő velük is sok magyar zeneháza.

[00:26:01]Magyar zeneháza igen most most október 10-én.

[00:26:03]Igen.

[00:26:03]Úgyhogy Csíkzenekarral voltam nagyon sokat most egy buszban, és az is nekem egy külön megtiszteltetés volt, hogy mellettük ülhetek, hogy a Mariannal beszélgethetek, aki nekem egy ilyen gyerekkori ikonom.

[00:26:18]De de igen, úgyhogy úgyhogy ezek ezek ezek nagyon jó kalandok voltak, és kicsit így kizökkentette abból, mert én azt hittem, hogy én csak egy vagyok, hogy hogy az vagyok, és most már látom, hogy nem nem csak az vagyok.

[00:26:33]Értem, értem.

[00:26:33]Ennek a magyar zene házában ennek a koncertnek az a címe, hogy múzsa.

[00:26:40]Ühüm.

[00:26:42]Miért az a címe?

[00:26:42]És kik a te múzsáid?

[00:26:46]Fú, nagyon hát a az emberek, akik körülvesznek igazából ezek versfeldolgozások többnyire kortárs és már nem köztünk lévő íróknak a tollából.

[00:26:58]Radnóti aki Kartás az Szabóé Anna vagy Varvó Dani és saját dolgokat is adunk elő és igazából nekem nekem ez a két hölgy, akivel fellépek, ők kis múzsák, és mi is arról beszélünk, hogy hogy a hogy ezek a versek ma napig mennyire helytállóak és és mennyire érdemes velük foglalkozni.

[00:27:21]mindig is kötődtem ehhez a vonalhoz az olvasás, versek megzenésítése satöbbi.

[00:27:28]Szóval, hogy ez egy ilyen nagyon nagyon szerencsés együttállás.

[00:27:30]És hát a zenészeink is Subick Gabi, Födős Annyi mind a múzsáink, hiszen ilyen olyan hiszen olyan fantasztikus előadókról van szó, akikkel jó egy színpadon lenni.

[00:27:42]Úgyhogy nekem a másik nagy ilyen vakarsinás pontom a mókus volt, hogy ő vele valaha egy szimpazon állhassak, és mert mert nagyon kíváncsi voltam rá, hogy milyen lehet, és és megmondom őszintén, hogy ennyire pozitívan még soha nem csalódtam senkiben, hogy jó humorom van, hogy jó kedvem van, jó hangulatban érkezik, felkészült, mindent egyből leszalmizál, ami megszólal a levegőben, hang, és és hogy eszméletlen profi.

[00:28:08]Hát nem véletlenül járt ugye a Zeneakadémián a különleges tehetségek osztályába, úgyhogy, úgyhogy ezek nekem mind ajándék bíró Eszter.

[00:28:19]A bíró Eszter pedig ugye színésznő, színész énekesnő és a egy van egy valahol Európában című darab, szerintem abból van egy felvételről, amit kiskoromban nagyon-nagyon sokszor láttam, és sose gondoltam, hogy egyszer élőben is találkozhatok vele, nem azt, hogy hogy még náluk próbálhatunk.

[00:28:38]Úgyhogy, úgyhogy nekem ő ő még egy ilyen nagy álom volt.

[00:28:43]Na igen.

[00:28:43][nevetés] És akkor neked végül is kik a múzsáid?

[00:28:48]Nekem egyébként a a top top az Presser Gábor, mint zenész.

[00:28:51]Tehát nekem ő ő ő a minden ö mint mint író nagyon szeretem a korosztályomat, tehát hogy a Kemény Zsófi vonalat, a a Benedeka Ágota, tehát hogy hogy nagyon szeretem az új új próbálkozásokat, és én nagyon nagy Audi fan vagyok.

[00:29:14]Tehát én én nekem is most van a ugye a darabban is az az én szívem játszik is ugye egy egy vers neek a címéből tett a önnálló Igen.

[00:29:24]Igen.

[00:29:24]Igen.

[00:29:24]És és ott is a van egy darab Adi feldolgozás, az ismeretlen átok, ami ami nekem egy mindenem az a dal vagy az a az a szöveg.

[00:29:36]Mert m mert arról szól, hogy hiába az ember mondjuk meditál, vagy foglalkozik magával, vagy vagy próbál pozitívan állni az élethez, vannak ilyen dolgok, amik így ráülepednek, vagy mint egy ilyen kis szürke felhő így a így a körül a feje körül lengnek, és nem tudja, hogy ezt hogy tudja levetkőzni.

[00:29:55]És nekem nagyon sokszor ilyen érzésem volt.

[00:29:58]De neked mik ezek a dolgok?

[00:30:01][sóhajtás] Hát ezek általában olyan egészségügyi, hogy hogy a családom, hogy hogy miért lesz beteg, hogy miért történik vele ez, hogy hogy miért kell ezzel is foglalkozni, hogy miért sújt minket az élet még egy nem tudom de volt súlyos betegség?

[00:30:14]Ö voltak ilyen betegségek, nem hosszantartóak, hanem azért így bizonyos időn vagy belátható időn belül kezelhetőek, de hogy de hogy mindenkinél is szerte szét és és engem ezek nagyon megviselnek, mert messze vagyok ugye a családomtól, és nagyon ők még Fonyódon, Fonyódon, Kaposváron.

[00:30:33]Igen, tehát Somogy megyében még ők ott élnek, és hát a testvéreim közül meg van aki külföldön, valaki szintén ott ott Somogy megyében, úgyhogy És akkor ritkán tudsz hozzájuk menni?

[00:30:46]Igen, de most meg már azt csinálom, hogy inkább letudom a munkát 11-kor, haérek hajnali 1-re, intézek valamit reggel 6:00-ig, és akkor visszajövök.

[00:30:54]Tehát, hogy most már megteszem ezt, hogy hogy lássam őket, vagy hogy vagy hogy valami megtörténjen, vagy segítsek, vagy vagy ilyesmi.

[00:31:02]Úgyhogy mit adnak ők neked most?

[00:31:06]M hát az biztos, hogy ez nehéz nehéz, mert mert igazából nem tudom még [nevetés] [torokköszörülés] pontosan, de az biztos, hogy hogy szeretetet, az az egyértelmű.

[00:31:22]Tehát ez az önzetlen tiszta szeretet, tehát hogy ők nem őnekik én nem egy énekesnő vagyok, vagy nem egy akárki, hanem hanem a a lányuk, és és hogy ez mindig nagyon jó, amikor az ember csak ilyen közegben mozog, hogy akkor megnézik, meg valami történik, hogy hogy én ott egy ugyanolyan 20 gyerek vagyok a sorban, mint eddig, és és nem kivételeznek velem.

[00:31:48]És szerintem ez a legfontosabb, hogy a szeretetet azt tőlük megkapom, az igazi szeretetet.

[00:31:53]Te azért nem fürdesz visszatérve a [nevetés] Ja, hogy egyébként szoktam fürdeni, csak a Balatomat, merthogy megnéznek.

[00:32:01]Tehát, hogy itt van ez a csaj, akit ismerünk, és akkor most fürdőruhában van, és akkor meg lehet mustrálni, hogy na hol van egy pigment fort rajta.

[00:32:12]Ö szégyenlős vagyok, tehát hogy ez biztos, hogy ez is hozzáteszi, hogy nem szeretek azért annyira a fürdőruhában mutatkozni sehol sem.

[00:32:18]Meg sosem voltam egy ilyen fürdőkbejáró típus.

[00:32:24]Na de hát a bal a bal ahhoz le kell hát nincs se.

[00:32:27]Igen, az is ez is változott egyébként, de azért nem fürödtem a Balatonban, mondjuk a a a 10 évig, mert mert egyszerűen annyian fürdenek benne, és ez annyira káros.

[00:32:38]Ez is már annyira káros kezd lenni, hogy volt egy ilyen tudatos döntés bentem, hogy én nem fogok naptejet leáztatni magamról a Balatonba, merthogy az is egy károsanyag.

[00:32:47]Én nem fogok ott a Balaton partján úgy heverészni, mintogyha semmi nem történne, amikor látjuk, hogy most hogy néz ki és milyen állapotban van.

[00:32:56]Nem fogok szemetelni, nem fogok belepisilni, nem fogok tehát nem tudom, nem fogok olyan dolgokat csinálni, ami nem tesz jót annak a környezetnek, amit a világon a legjobban szeretek.

[00:33:06]És és egyébként idén már négyszer is belementem a vízbe.

[00:33:12]Húha!

[00:33:13]És hogy nyilvános strand vagy úgy stikába valahol [nevetés] a nyilvános strand félreő szegletben.

[00:33:21]Nyilvános nem fizető strandon, mert engem az is felháborít, hogy már tehát am ahol a gyerekkoromban mentünk a fűszáimhoz meg a meg a meg a partra játszani, hogy azért én nem fogok fizetni, hogy ugyanoda lemenjek.

[00:33:31]Na mindegy.

[00:33:33]És akkor mitől szántad rá most magad erre?

[00:33:35]Ö úgy éreztem, hogy hogy annyit nem fürödtem [nevetés] már benne, és és ö és de hogy lehetett kivírni?

[00:33:42]Én ezt nem is nagyon könnyen, nagyon könnyen ment egyébként.

[00:33:46]Én sem tudom, de ott tényleg volt egy ilyen elhatárolódás bennem, és meg egy elhatározás is, hogy hogy nem, én én, hogyha ezzel tudok tenni, akkor ezzel teszek.

[00:33:55]És most meg úgy voltam vele, hogy hogy feltöltenem, hogyha belemennék, és hogy jól esne kicsit így a vízben, így kiengedni így a gondolataimat, vagy így átmosatni magamon.

[00:34:04]valami jobb energiát, de ez egy álló tó, tehát hogy azért ez nem egy tenger, vagy nem egy óceán, úgyhogy De de hát éppen azért szerintem jobban lehet benne úszni példá abolút.

[00:34:16]Hát hogyha az ember szeret besételni, mondjuk nálunk ugye van kutyás strand fonyódon, én oda le szoktam menni a kutyámmal.

[00:34:23]Ne vagy neked kutya?

[00:34:23]Milyen kutya?

[00:34:25]Igen.

[00:34:25]Egy kis Jack Russel terrierrel van, aki 13 éves.

[00:34:29]Misik Misi nagyon hiperaktív.

[00:34:32]Nem, nem tud nem tud uralkodni magán önfejű és hát olyan, mint a gazdája, tehát hogy ilyen lelőhetetlen és és Bélelepen ugye van egy egy nagyon szép strandrész, ami nagyon hamar mélyül, úgyhogy még az egyetlen szerintem ott a déli parton, ami ami így megmaradt, hogy nem kell métereket befele sétálni, hogy az ember víz embernek vízérje a térdét is akár, ne csak a bokáját, hanem így rendesen.

[00:34:57]Balatonfö nemen szoktam nyaralni, de átmentünk egy cirkuszi előadás miatt dé dé délipartra.

[00:35:03]Fú, én föladtam.

[00:35:06]Elkezdtem bementni, bementni, bemenni, ugye hát most mióta kevesebb a víz, Igen.

[00:35:11]És azt mondtam, hogy ez nekem ennyit nem él, lekéssük az előadást, [nevetés] mire visszaérek.

[00:35:18]Igen, tudom.

[00:35:18]Hát igen, ezért mondom, hogy hogy nagyon kell, de úgy, hogy bementem 1 kmt és még a fürdögatyám nem lett vizes.

[00:35:24][nevetés] De hát ez tébolító az és nem tudom, hogy mi lesz még.

[00:35:30]És ez tényleg nem lesz így jó.

[00:35:32]Nem, nem lesz így jó.

[00:35:32]Úgyhogy én szeretem, mert a délipart már most már csak, ha csak nem tudsz ilyen helyeket, ahol véletlen ő mélyül.

[00:35:40]Hát a csak a kisgyerek, mert a kisgyerekeseknek ideális, nem?

[00:35:41]Igen, viszont most is nagyon sok szemétszedést kellett szervezni, azért, mert ugye alacsony lett a vízállás.

[00:35:50]Nagyon sokan nem a parton vannak, hanem ugye a Balatonban a homokos részen teszik le a cuccaikat, és rengeteg szemét lett a Balatonban, úgyhogy én benne vagyok minden ilyen csoportban, ami a fonyolés környékét érint.

[00:36:05]Úgyhogy én is most hétvégén, mielőtt kezdhelyen fogok játszani, el fogok menni és szemetet fogok szedni a Balatonban.

[00:36:11]a homokos részen, mert egyszerűen amit teszünk, az nem normális.

[00:36:22]Hú, akkor te nagy környezetvédő vagy?

[00:36:25]Igyekszem.

[00:36:25]Igen.

[00:36:25]Szer nekem nagyon fontos.

[00:36:27]Annyit kapok a természettől, hogy ez a minimum, amit visszaadok.

[00:36:31]Igen.

[00:36:32]A nyugalmat, a tiszta gondolatokat, azt, hogy ha feltöltődni szeretnék, kimegyek és és nem tudom, nagyon szeretem az állatokat, szeretek állatok közt lenni.

[00:36:41]Nekem az álmom az, hogy lovag közt aludjak, vagy hogy [nevetés] én nagyon Te lovagolsz is?

[00:36:47]Igen, nagyon szeretek lovagolni.

[00:36:49]Hát a lovag köztalvást talán megvalósította.

[00:36:52]Igen, igen, igen.

[00:36:52]Meg ez már előfordult velem, csak Igen, persze abszolút, de igen.

[00:36:57]Nagyon szép, de ott alszó közvetlen a lábánál, vagy Aha.

[00:37:00]Oda lehet menni.

[00:37:00]Igen.

[00:37:00]Hogy a nyakához, és nem félsz, hogy rúgj egyet, lépj egyet, mit nem tudom mit csinál.

[00:37:07]Nem, ez egy olyan kapcsolat szerintem ember.

[00:37:09]És el be van neked saját magad.

[00:37:09]Nincsen, de ki, de kisebbkoromban volt egy Tisza nevezetű lovam.

[00:37:15]És akkor mellette aludtál?

[00:37:16]Üüm, volt egy Igen.

[00:37:18]Ühüm.

[00:37:18][nevetés] Én kicsit ilyen vissza a természetbe típusú ember vagyok, tehát hogy hogy nagyon jól tudok a városban élni, mertogy hogy hogy itt élek a városban már 10-15 évvel, és hát olyan nagyon, mint előadó művész, nem is tehetsz mást.

[00:37:34]Igen.

[00:37:34]Tehát, hogy de nekem jól is megy, tehát én nekem kell az a sok inger meg, hogy akkor kiállításból, színházba kerámiázom is, tehát hogy akkor kép kézműveskedni vissza próbateremben, meg a jóga, meg a tánc óra, meg az előad, tehát hogy én azt imádom, de közben rájöttem, hogy hogy engem tényleg az tölt fel, hogy vagy a Balaton, vagy vagy a vagy a vagy kimegyek a a kis házamnál elég Elég jó a természet.

[00:38:07]És akkor ott az akkor kettes házad van.

[00:38:10]És az tök saját.

[00:38:11]Az igen, az hál istennek saját.

[00:38:11]Ez a ez a covidnak az ajándéka volt számomra, hogy hogy belevágtam a fejszemet egy ilyen kis ne gondoljon senki nagy dolog, egy kis ilyen parasztházat elkezdtem így felújítani.

[00:38:22]És ez Pesten vagy Pest környék?

[00:38:24]Ez Pest.

[00:38:24]Pesttől távol, de nem annyira távol.

[00:38:26]egy kicsi egy kis kis ház, ahol egy moldvai csángó szomszédom van, aki aki aki miatt odaköltöztem egyébként, mert tudtam, hogy akkor leszek biztonságban, mert pont ilyen őzike átjáró hely, ahol sikerült ezt ezt a kis falatnyi helyet megszerezni, és átjárnak a az udvaromba.

[00:38:44]Hogyha kinyitom a kapumat, akkor jönnek be a szomszéd birkái meg kecskéi, és én ezt imádom.

[00:38:52]Úgyhogy én ebben töltöm.

[00:38:53]És a őzek is jönnek.

[00:38:55]Az őzek is jönnek.

[00:38:55]A vaddisznok régebben.

[00:38:56]Te megsimogattad őket.

[00:38:56]Tehát odanéz volt már rá példa.

[00:39:00]Igen.

[00:39:01][nevetés] Mert vad disisznót nem simogatsz.

[00:39:04]A vaddisznót nem.

[00:39:04]A vaddisznót egy ilyen 1 mteres távolságig tudom így, tehát hogy még nem támadott meg soha, de voltam nagyon közel hozzá, hogy és szeretném egyébként megsimogatni.

[00:39:15]Nagyon sokat játszottunk így Erdélyben, meg nagyon sokat megyek Erdélybe játszani Romániába, nagyon szeretek odajárni, és nem egyszer láttam medvét, és volt már rá például tehát alkalom, hogy hogy leszálltam a buszra és és közelítettem hozzá, mert szerencsétlen pára annyira rzant állapotban volt, hogy tudtam, hogy valószínű nem fog megtámadni.

[00:39:36][nevetés] Aha.

[00:39:38]Azért ez veszélyes.

[00:39:40]Veszélyes.

[00:39:40]Nem ajánlom senkinek, de hogy vagy hogy a kutyát, hogy viszonyul ő ezekhez és [nevetés] vadisznokhoz?

[00:39:47]A kutyám nagyon jó helyen van.

[00:39:47]Őt egy felelős gazdi vagyok, tehát anyukámnál van Balatonom, mert ott van neki tér meg hely, meg aktívan tartja anyukámat.

[00:39:57]Szóval ravasz vagyok ilyen szempontból.

[00:39:58]Igen, én nem vagyok otthon, tehát hogy egy kiszúrás lenne egy ilyen kis állattal, hogy én tényleg elmegyek reggel 6:00-kor, 7:00-kor, esteő 11:00-kor, vagy hajnalban hazaérek, és azt tudtam, hogy hogy ez innen fog menni, de de a jövő évi terveim között szerepel, hogy felköltöztetem magamhoz, és akkor meglátjuk.

[00:40:18]Egy szót mondtál, ami interjúkban mindig mást mondasz.

[00:40:23]Ühüm.

[00:40:23]Most azt mondtad, hogy korosztály.

[00:40:25]Ühüm.

[00:40:26]interjúkban mindig generációról beszélsz, ami ugye más.

[00:40:30]Igen.

[00:40:31]A generáció azt jelenti, hogy egy összetartó társaság, akiknek hasonló ügyeik, érdekeik, nem tudom mik vannak.

[00:40:37]És erre rá is akartam kérdezni, hogy érzel-e ilyet, tehát érzel-e valódi generációt?

[00:40:49]És fogalmaztál egy olyat is, hogy meg kell próbálni magunkról a generáció porát Igen.

[00:40:59]lemosni, vagy leverni, vagy nem tudom mi.

[00:41:01]Tehát érzel el, hogy van egy generáció, vagy csak korosztály van?

[00:41:08]H van generáció szerintem mindenkinek megvan a saját maga generációja.

[00:41:16]mi, hogy realitás generációja, vagy ezt nem tudom, tehát hogy amilyen kontextustba te most raktad, én lehet, hogy rosszul is fogalmaztam meg akkor, mert én én írt ugye írtam egy generációs porrészt a darabban, ami igazából arra próbált reflektálni, amilyen generációs örökségeket hordozunk magunkban, vagy amilyen terheket kell nekünk feldolgozni, vagy amik definiálnak tudat alatt minket, és hogy ettől megszabadulni.

[00:41:44]És emellett az, amit az én generációm művelt mondjuk magával, a függőségek, az éjszakai életmód, a lecsúszások.

[00:41:50]Szóval akkor én ezt lehet, hogy rosszul használtam, mert most elgondolkodtál, elgondolkodtattál.

[00:41:58]Egyébként érzek összefogást az én generációmban, viszont érzem azt, hogy aki fiatalabb nálam, ott egy olyan szintű elidegenedés folyik, ami elképesztően rémisztő és ijesztő.

[00:42:10]hogy milyen hogy nem tudunk egymá tehát nem is érnek egymáshoz a tehát egy mai példa voltam egy egy TV stúdióban, és valószínűleg nálam egy 5-10 évvel vagy inkább 10-15 évvel fiatalabb segítő nem tudom ők szerkesztők, de hogy így emberek dolgoztak és végigkérdezett hat nyújtottam a kezemet, hogy bemutatkozzam, hogy tudják, hogy ki vagyok, de nem nyújtott viszont kezet, hanem elkezdett felsorolni hét nevet, hogy én vagyok ez, és mindegyikre azt soroltam, hogy nem.

[00:42:39]És utána így mondtam, de hogy egyszerűbb lett volna, hogyha bemutatkozunk egymásnak, és akkor már a legelején tudod, hogy én ki vagyok.

[00:42:46]Ja, hát ez eszembe se jutott.

[00:42:49]Hogy ez egy ez egy annyira szemléletes példa volt ma is nekem.

[00:42:52]Múltkor ülök egy kávéházban.

[00:42:58]Mellettemő asztalnál látszik, hogy két fiatal valószínű, hogy randizik, merthogy kapott egy virágot a lány.

[00:43:05]Pirospás volt, izgultak, volt valami.

[00:43:08]Viszont nem beszélgettek, hanem a telefonnyukon üzentek egymásnak.

[00:43:14]Ne, ott ültek egymással szembe, és a telefonokon Igen.

[00:43:19]Ne csináld már.

[00:43:20]De sőt nemrég olvastam egy ilyen kutatást, hogy a hogy a hogy a fiatal generáció libidolja férfiaknál 60%-kal, a nőknél 25%-kal esett vissza a social média és az internethasználat miatt.

[00:43:33]Tehát, hogy hogy ijesztő, számomra ijesztő, tehát hogy hogy olyan dolgok történnek, hogyha a generáció az összefogás meg az egy kultúrkör vagy az egy gondolkodás, vagy mégis valahol tudunk kapcsolódni, hogyha ezt így értelmezzük, ahogy te mondod, akkor azt érzem, hogy lehet, hogy én még az utolsó utolsó vagyok, aki aki így tud generációban gondolkozni, mert azt látom, hogy a nálam fiatalabbak nem is az, hogy nem tudnak összetartani, nem tudnak egymással kontaktálni, nem tudnak egymással kommunikálni.

[00:44:07]Olyan szintű elidegenedés van, hogy divat szinglinek lenni.

[00:44:11]Tehát, hogy ez a kapitalista társadalmi társadalom is hozza magával, hogy hogy vagy a három gyerekes anyák termelnek nagyon sok pénzt, és vesznek meg mindent a boltban, vagy a singlik, merthogy annyi idejük van költeni a pénzt, és hogy ez egy generált dolog is lehet, vagy nem tudom, mindegy, nem fogom elvinni egy ilyen irányba ezt az egészet, de de én én úgy érzem, hogy nálunk még vannak ilyen kis kapcsok, amik összekötnek minket.

[00:44:36]De akkor a te generációdat mi határozza meg?

[00:44:39]Az én generációmat szerintem a szorongás.

[00:44:42]Igen.

[00:44:42]Ühüm.

[00:44:44]Ez mitől?

[00:44:45]A attól, hogy anyagilag tudunk-e magunknak bármilyen stabilitást is létrehozni?

[00:44:56]Hát például ami neked megvan, arra sokan nem képesek egy lakást.

[00:44:58]Igen.

[00:45:01]Maguk.

[00:45:01]Tehát hogyha a szülőktől nem öröklődik, vagy nem fizetnek beig tehát te magad szeret kölcsönre, tehát saját éneklésedből összehoz, de kölcsön azért van rajta.

[00:45:15]Persze, hogy van rajta.

[00:45:15]Abszolút van rajta.

[00:45:17]De de tehát, hogy ez szerintem a stabilitás meg a ez a mértéktelen bizonytalanság, hogy nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő.

[00:45:24]Ugye nekem valószínű nem lesz nyugdíjam.

[00:45:27]Ö tehát, hogy hogy hogy te szegetsz már félre, vagy azért azt nem tudok nem nem tudok és ez is tehát ez is egy szorongás adó ok szerintem nálunk, hogy nem tudjuk megteremteni azt, amit mondjuk felettünk megtudtak, meg lehet, hogy alattunk is megtudnak, mert nagyon sokan ugye ez az elkereskedelem meg nem tudom, tehát hogy nagyon sok fiatal már 14-15 éves korában jelenleg befektet olyan dolgokba, amikről mi nem is álmodozunk, vagy mondjuk nincs időnk vele foglalkozni, mert folyamatosan dolgozunk.

[00:45:54]Tehát, hogy én az a generáció vagyok, aki aki aki kicsit úgy él, mintogyha mint hogy nem a munka van ért, hanem ő van a munkáért.

[00:46:04]És az alattam lévő generáció pedig nem szeret annyira dolgozni, mint amennyire mi szerettünk.

[00:46:09]Hát ezt már szeretik kikötni, hogy lehetőleg otthonról.

[00:46:11]Igen.

[00:46:13]Tehát home office, jaj izé pályatorkom nem megyek be.

[00:46:16]És hogy és és azért már öt napot mégse, az legyen négy, de lehet, hogy három inkább.

[00:46:20]Ez a határhúzás, tehát hogy az amit még hozzá tudok tenni, hogy nálunk ez a határtalanság, hogy persze éjjel háromkor is hívjál fel és ott vagyok.

[00:46:32]Öze nem kell, hogy hétvége legyen.

[00:46:32]Igen, mindegy, hogy húsvét van, én elmegyek.

[00:46:37]Viszont a fiataloknál az van, hogy nem, én nekem péntek, szombat, vasárnap, vagy csütörtök, péntek, szombat, vasárnap igenis elmegyek arra a piknikre.

[00:46:43]Tehát, hogy mi nem tudtunk olyan erős határokat húzni, most tanuljuk, mint mondjuk a fiatalabban.

[00:46:51]De most szerinted ez jó vagy nem jó?

[00:46:54]Tehát, hogy ez a kikötöm, hogy csak négy napot dolgozok, és akkor már föl se veszem a főnöknek a telefont a ötödik napon, mert menjen a izébe, mert én ma nem dolgozom, mert ez van.

[00:47:06]Ez van.

[00:47:06]Igen, ez van.

[00:47:09]Nem tudom, hogy jó-e vagy sem.

[00:47:09]Nyilván egy arany középút lenne a legjobb, hogyha mondjuk mi sem vennénk fel mindig, és ők ők is felvennék valamikor.

[00:47:17]Tehát hogy hogy valahogy egy egészséges aranymszetet kéne ebben is találni.

[00:47:20]Nem tudom.

[00:47:22]Az amit mi csináltunk, szerintem az sem normális.

[00:47:25]És amit ők csinálnak, az sem.

[00:47:28]Merthogy kiegéshez veszett.

[00:47:29]Abszolút.

[00:47:29]Szerintem nekem volt egy ilyen mondásom még a a Margaretes időszakok legelején, három éve volt a zenekar, és mondtam azt, hogy minél előbb ki kell égni, mert utána már csak így csináljuk így így, merthogy már túl vagyunk rajta, és hogy és ez nem normális, tehát hogy ez nem jó.

[00:47:45]Na de volt, amikor azt érezted, hogy kiégtél.

[00:47:48]Persze, persze sokszor van ilyen.

[00:47:48]Tehát És ez mivel jár?

[00:47:51]kedvtelenséggel mondjuk, vagy az, hogy hogy érzem, hogy ezt már nem biztos, hogy el kellett volna vállalni, nem biztos, hogy el kellene menni, de azért megcsinálom, és az már nem egy olyan könnyed flow élményből történik, hanem azért, hogy azért megerőszakolom magam, hogy elmegyek és megcsinálom.

[00:48:06]És olyankor rosszabb is vagy.

[00:48:09]Nem, ez a becsapás benne, hogy nem, hanem ugyanúgy úgy megyek haza, hogy jaj de megérte, jaj de jó volt.

[00:48:14]De közben meg a testem érzi meg a lelkem, hogy fárad.

[00:48:19]És hogy és hogy ezt így na tehát én egy ilyen típusú ember is vagyok, hogy ezt így félre tudom tenni, mert nagyon szeretem, amit csinálok, tehát szenvedélyesen szeretem, amit csinálok és ilyenkor az ember nem érez határokat.

[00:48:31]De már a színpadon érzed, hogy hú, ma nagyon megy, vagy hogy alig megy, vagy inkább utána?

[00:48:39]Már amikor felkelek, akkor érzem, mert fölkelsz, akkor érzed, hogy hogy fog menni?

[00:48:44]É a meg a hangomon ugye mivel az dolgozom, hogy reggel már milyen tónusba beszélek, milyen a beéneklés, ú akkor nekem ezt és ezt meg kell csinálni, hogy arra a szintre el tudj fel tudjam magamat tornászni az adott napon.

[00:48:55]A testem milyen állapotban van?

[00:48:58]Nagyon fáradt, nagyon lent van, akkor nem tudom.

[00:49:03]Nem vagyok egy Akkor mit csinálsz?

[00:49:05]Nem vagyok egy kávés típus, mert én kicsit így elkezdek remegni tőle.

[00:49:07]van egy ilyen intoleranciám, de akkor például megiszok egy kávét, mert tudom, hogy akkor a hangom is felébred, vagy vagy több zöldséget eszek, vagy gyümölcsöt, hogy könnyebb legyen a hasam, de mégis több energiám legyen.

[00:49:17]Ö különböz hát ez olyan az időjárás, hogy amikor az ember érzi, hogy így nyomja le, fáj a feje satöbbi, én nem vagyok egy fejfejos, hála ez jó Istennek, de akkor is érzem, hogy hogy így így mit kell csinálni, hogy akkor alszok inkább 20 percet a buszban, és akkor egyből úgy megyek fel a színpadra, mert tudtam, hogy előtte már beénekeltem magam, de lerekedek, vagy nyilván nálunk ugye vannak ezek a női ciklusok, szóval az is mindig más.

[00:49:43]Szóval, hogy hogy mind mi én mindent érzem, de már reggel énekelsz az esti koncertre.

[00:49:48]Ö volt már olyan régen, régen volt olyan.

[00:49:51]Ö viszont amikor már nagyon be van járatva, meg van vastagodva a hang, nem tudom, a 10-20.

[00:49:56]koncert után nyáron, akkor nyilván nem, mert akkor meg néha rosszabbat teszek azzal, hogy még ráteszek valamit.

[00:50:03]Szóval, hogy ezt mindig érzi az ember.

[00:50:06]És koncert előtt el tudsz aludni a buszon?

[00:50:09]Volt már olyan, igen, hogy annyira fáradt voltam, hogy a hatodik nap.

[00:50:13]De nincs erre egy technikád?

[00:50:13]Nincs.

[00:50:15]Én egy éjszakai Erdélybe buszozás előtt állok, úgyhogy kérdezlek [nevetés] és hogy van-e és nem tudok elaludni és utána mint mosszar érkezem meg.

[00:50:23]Tehát tudom, én szoktam egy ilyet nyomni.

[00:50:26]Nem tesz jól.

[00:50:28]Tehát hogy különböző típusúaknak is definiálják ugye az énekeseket.

[00:50:33]Belégző, kilégző, mindegy ilyen belégző típus vagyok.

[00:50:35]Tehát, hogy ez azt jelenti, hogy nekem nem tesz egyébként jót, hogyha alszok a koncertezet három-négy órával, de tudom, hogy amikor nagyon fáradt vagyok, akkor az azt tesz jót.

[00:50:46]Na várjál, ezt most nem értem.

[00:50:46]A belégzőtípusnak nem tesz jót, ha mert Igen.

[00:50:51]Van egy ilek ilyen szabályrendszerek, amiben vag vagy hisz az ember, vagy követ, mint egy diétánál, hogy most vagy követem az adottat, vagy nem.

[00:50:59]És akkor vannak külön, tehát hogy ez csak egy egy típusa, így a a tehát hogy bizonyos éntanárok különböző módszereket tanítanak.

[00:51:06]Én elég sok mindent megtanultam erről.

[00:51:08]És akkor van egy ilyen ezen belül is, ami ezzel foglalkozik, hogy az ember most belégző vagy kilégző típusú.

[00:51:16]Mindegy, ezzel végig kell menni egy ilyen részen.

[00:51:17]Például a belégző típusúaknak azt tesz jót, hogyha meleg telt iszik, ha melegen tartja a gyomrát, ha sok levest eszik, ha ha piros gyümölcsöket eszik, ha nem iszik kávét, inkább macsázik, vagy feketeik.

[00:51:29]A kilégzőnek az a jó, hogyha fagyit eszik, az a jó, hogyha hideg ételeket, családákat Igen.

[00:51:38]Igen.

[00:51:38]Konkrétan És egyébként egy jó kis jeges koktél fellépés előtt.

[00:51:43]Konkrét és jót tesz neki.

[00:51:43]Abszolút.

[00:51:43]És például ami engem lerekesztene, hogyha én fagyit ennék előtte, azt az őt felturbózza.

[00:51:52]Azt mondtad, hogy te nem hiszel.

[00:51:52]Mikbe hiszel?

[00:51:55][torokköszörülés] Sok mindenben egyébként ez is változik.

[00:52:00]Ez a változás, akében állam magamban most már tudok hinni, mert mert megtanított az életre, és hiszek egy olyan, nem tudom, Istenben, energiában, univerzumban, akármok egy nagyon spirituális ember, de de én ezt ezt a kis de ezt kiskorom óta érzem, hogy hogy így el van rendeltetve a sorsunk, tehát hogy van egy ilyen dolog, hogy hogy nincsenek ilát akkor mi akkor mi múlik rajta te el, vagy rendeltetve.

[00:52:31]Hát az, hogy hogy én beleteszem a a lelki ismeretem, hogy én beleteszem-e az energiát, beletesem de el vagy rendelve, akkor nem teszed bele, akkor is ugyanaz történik, nem?

[00:52:41]Igen, ez így van.

[00:52:42]Tényleg?

[00:52:42][nevetés] Szerintem igen.

[00:52:43]De én meg tehát ez a típus kérdés.

[00:52:45]Hát valaki hátra tud dőlni és tud napozni a strandon, valaki meg ú nekem nagyon megy.

[00:52:52]Na, nekem meg nem megy például.

[00:52:52]Nekem nem.

[00:52:55]Én kirá.

[00:52:55]Én amint megérkezek valahova, megnézni a várost, elmenni kirándulni, megnézni a kiállítást.

[00:52:58]Én én egy aktív ez szintén megy, de azért a nap, hát ne hülyes te nem is szeretsz napozni.

[00:53:07]Hát ne, egyszerűen nekem az, hogy hogy én miért süttessem a napon magamat, tehát de hogy ez naplopás.

[00:53:12]És nem az, hogy naplopás, csak hogy mivel belém az volt táplálva, hogy a nap az egy éltető dolog, de hogy azért káros is, tehát a napsárzás a jelenleg a földön nem egészséges, vagy nem nem mint tehát nagy mennyiségben nem egészséges.

[00:53:27]És há ezértát a japán nők, az ázsiai nők, hogy hogy mindig azt látom, hogy hogy védik magukat izé esernyővel járnak satöbbi, hogy ez így belém épült, hogy az, hogy én feküdek 20 percnél tovább egy a napon, az nekem olyan, hogy úristen, most akkor már bőrákos leszel, tehát hogy bennem van egy ilyen.

[00:53:45]Figyelj, ha én bőrákban halok, meg az nagyon igazságos, [nevetés] mert én még szoláriumozom, és és egyszerűen imádom.

[00:53:53]Hát és valakinek jó, akkor nem akkor nem kérdezhetem meg, hogy na ezt miért pont én kaptam?

[00:53:59]Hát valakinek ez van meg.

[00:53:59]És akkor neked meg nekem meg más.

[00:54:02]Én meg a hegyeket szeretem a az esőt kirándulsz.

[00:54:06]Kirándulok.

[00:54:07]Ú azt fiatalkoromban csináltam sokat azóta.

[00:54:10]Te te még mindig?

[00:54:12]Én nagyon én nagyon szeretem.

[00:54:12]Én Én tehát ez az effektív bakancsos gyaloglás.

[00:54:17]Igen.

[00:54:17]Igen.

[00:54:18]Egész nap.

[00:54:18]20 30- 40 km.

[00:54:18]Igen.

[00:54:18]30- 40.

[00:54:22]Annyit lenyomsz egy nap.

[00:54:22]Igen.

[00:54:25]Tehát ahhoz már az sok galoppozni kell.

[00:54:27]Én nagyon gyorsan megyek, tehát hogy én én tudom, hogyha be beírom a a térképen, hogy mennyi idő nekem eljutni A-ból B-, és azt írja, hogy mondjuk 15 perc, az nekem hét perc.

[00:54:39][nevetés] De hát ez mondom, az már az már ilyen kocogás.

[00:54:43]Igen.

[00:54:43]Igen.

[00:54:43]Egy ilyen gyors gyalogó üzemmódban vagyok, mindig sietek.

[00:54:48][nevetés] Ja, hogy ez valós és átvitt értelemben is.

[00:54:52]Ilyen típus vagyok, tehát hogy hogy amikor mondjuk anyukámmal sétálok, akkor mindig rám szól, hogy Viki, ne rohanjál már ennyire, mert hogy én nem tudok annyira gyorsan menni.

[00:54:58]Olyan vagyok, mint a kiskutyám, ő is mindig szalad.

[00:55:03][nevetés] Ez mitől lehet, hogy ennyire nem férsz a bőrödbe?

[00:55:07]Nagyon szeretek élni.

[00:55:07]Nagyon szeretek élni, és és nagyon nagy a tudásvágyam, hogy hogy tapasztaljak, hogy találkozzak, hogy hogy inspirációt gyűjtsek, hogy hatással legyenek rám dolgok.

[00:55:21]És egyszerűen azt érzem, hogy ez nyilván az ökoszorongásomhoz is hozzátartozik, hogy nem tudom, hogy nekem még van-e 50 évem, vagy csak öt.

[00:55:30]Mert hogyha ránézek a Balatonra, akkor néha tudom úgy érezni, hogy csak öt van.

[00:55:34]De hogyha meg belegondolok, hogy Igen, de hogyha belegondolok, hogy eddig is éltünk valahogy, csak most sokkal több információ jut el hozzám, és nyilván attól azért mondtam, hogy szorongó generáció vagyok, attól beszorongok, és így azt érzem, hogy én én minél többet megtapasztalni ebből a földből, minél többet látni kultúrákat, embereket.

[00:55:55]Imádok.

[00:55:55]Nekem a kultúrsok az a legjobb dolog, ami velem történhet, hogyha letesznek a világ távoli pontján, és és ott fel kell magamat találni, és így hirtelen olyan illatok meg páratartalom vagy emberekkel találkozom, akik így kizökkentenek, az nekem a legnagyobb élvezeti forrásom.

[00:56:12]Úgyhogy hát akkor további jó élvezeti [nevetés] forrásokat meg életet kívánok és koncerteket.

[00:56:20]Köszönöm, hogy jöttél.

[00:56:22]Én köszönöm, hogy itt lettem.

[00:56:25]Lábas Viki volt, a Boltaké vendége.

[00:56:28]Köszönöm, ha néztek minket.