Hajdú Steve: a Heti Hetes miatt kerültem fekete listára

[00:00:00]Üdvözlöm önöket.

[00:00:00]Hajdú Steve a Bóta kafé vendége.

[00:00:03]Nincs földön olyan, aki nem ismerném?

[00:00:06]Mármint, hogy magyar földön hát ugye drága örökösök, visszatérés, Madszínház, most éppen rózsavölgyi szalon.

[00:00:18]Hát ugye a heti hetesről aztán ne is beszélve.

[00:00:21]Egyszer azt mondtad nekem, hogy aki a hetesben volt, az az elmúlt időszakban nem járt a közévébe.

[00:00:31]Azóta te jártál?

[00:00:31]Egyszer voltam képzeld igen, egy ilyen reggeli műsorba, mert volt egy ilyen zenés koncertünk a Balaton és ebbe a balatoni nyár című műsorba meghívtak engem is, meg a zenészársamat, a szakál Tomit, hogy erről a programról beszéljünk, de olyan jó érzés volt.

[00:00:54]Senkin nem volt olyan, hogy jaj, hogy kerülök ide.

[00:00:57]Mindenki tette a dolgát, és azon gondolkodtam, hogy lehet, hogy én misztifikáltam túl, vagy én gondoltam túl, hogy persze, hát mert hogy 16 évig nem.

[00:01:06]Mi?

[00:01:06]Ja, múlt héten én is voltam, képzeldá.

[00:01:13]Hát van egy kritika című műsor, és a Marzelitáról beszéltem.

[00:01:17]Jaj, de jó, milyen érzés.

[00:01:21]Figyelj, nag nagyon furi egyébként, mert mert ugye hát itt van egy kis stúdió, és én nem emlékeztem arra, hogy ez egy hodáj, tehát ugye ezt te a Balatonnán nem látták.

[00:01:32]Balatonnál volt, de hogy a folyosók is ilyen hodájok, meg a stúdió maga is, hogy ilyen katedrális magasságú, meg hogy még mindig ott nyüzsög 15 ember.

[00:01:46]Igen.

[00:01:47]Tehát amit itt megcsinál egy egyedül azt az ottan 15 meg súgógépet használnak meg két műsorvezető van egy 25 perces műsorra és nem érti az ember hát hogy mire de hát a BB szín is így megy, nem?

[00:02:06]Tehát ami egy nagy állami közszolgálati ott ott szerintem adnak.

[00:02:12]Hát most miért vallomáshogy nem jártam a BBC-be?

[00:02:14]De nézni néztél, láttál és persze, persze, csak ott nem azért effektíven nem látod, mert hát itt se látod a műsorban, hogy mekkora tér van még körülöttetek, érted?

[00:02:28]Meg hány ember.

[00:02:30]Na, úgy várom én is, hogy mi lesz majd még, hogy hívnak, vagy mehetünk, mert mondjuk ez a nyáron volt.

[00:02:35]Várom, hogy valami olyan színházi vagy tévjáték.

[00:02:42]Tehát így az ember az a jó ebbe a szakmába, hogy bármennyire öregszik és megy ki alóla a a pálya, mindig reménykedik abban, hogy na majd most akkor majd most az lesz.

[00:02:53]Ez a színészet mindig is ilyen, hogy ha próbálsz, az a baj, ha nem próbálsz, az a baj, ha van előadásod, az a baj, ha nincs, akkor az a baj, de mindig valami remény benned van, hogy na majd most ma csörög a telefon, és akkor lesz valami tévjáték, amibe belekeveredik az.

[00:03:11]Te érezted magad fekestesegűnek a heti hetes?

[00:03:19]Hát hogyne.

[00:03:19]Hát persze, hát abszolút, abszolút.

[00:03:22]Tehát voltak olyanok, hogy egyik gimnáziumi barátnőm, osztálytársam volt Szentendrén egy ilyen múzeumban kellett volna két vion verset fölolvasni, és akkor azt mondta, hogy nem, mert aki a múzeumnak az igazgatója, az velem rosszba van, mert szobatársak voltunk Debrecenbe a kollégiumba, és annyira összevesztünk, hogy nem akarja, hogy fölszakadjon.

[00:03:46]Ez a régi seb.

[00:03:49]Tényleg voltam kollégista Debrecenbe, de négy ágyas szobába csak egy évig.

[00:03:52]Tehát emlékszem a másik három srácra, nem volt közöttük olyan, akiből múzeumigazgató lett.

[00:04:05]Ja, értem.

[00:04:05]Jó, tehát magyarul ez mégis csak politikai ok lehetett, csak nem akartál ezt mondani?

[00:04:10]Igen, igen, igen, igen.

[00:04:13]De szegény barátaimat is szerintem sújtotta ez, hogyha az én barátom, akkor örüljön neki, hogy ennyit is ott van.

[00:04:24]Aha.

[00:04:26]Miket mondtál te, amit amikből nem kellett mondani semmit, hanem hogyha ott vagy egy csapatba, akkor te egyrészt azonosulsz azzal, amit a barátaid, a kollégáid mondanak.

[00:04:38]Másrészt pedig részese válsz.

[00:04:43]Tehát, hogy mondja a költő, hogy bűnösököz cinkos, aki hallgat.

[00:04:50]Tehát nem kellett külön, nem kellett volna, és nem is mondtam olyan dolgot, hogy jaj, le a kormánnyal meg ez, hogy képzeli meg mit képzel, mert ahhoz idősebb, tapasztaltabb kollégáim jobban értettek, jobban látták, jobban értelmezték az összefüggés.

[00:05:07]Akkor mi volt neked a funkciód a heti hetesben?

[00:05:11]Mert azért eléggé föl volt osztva, de nem tudatosan volt fölosztva, nem az volt, hogy na már pedig te ezt csinálod, te pedig azt, hanem ugyanúgy, ahogy egy társulatban kialakul, hogy akár az is, hogy ki milyen karaktereket játszik, mi az a mi az a szerepkör, ami ami miatt te annál a színháznál vagy, akkor te tudod, hogy ha buffó szerepeket játszol, nem fogsz játszani hőszerelmest.

[00:05:39]Persze néha pedagógiailag osztanak félre, de hogy hogy valahogy a kémia működött szerintem úgy, hogy mindenki tudta, mindenki saját magát adta.

[00:05:50]És nálad mi az a saját maga?

[00:05:50]Ha most téged jellem magadat jellemezni kéne?

[00:05:53]Én én inkább én úgy érzem, a saját magam, a gyorsan ö nem átgondoltam, mondjuk vicceseket beszóló ö pukkantó vagy robbantó személyiség.

[00:06:08]A fejem, az agyam az elég gyorsan jár, és le tudom csapni azt, amit hirtelen meghallok, hogy abban lehet valami kis vicc.

[00:06:21]Ez adottság, nem tapasztalt és nem tanult dolog.

[00:06:25]Már iskolában ilyen voltam, tehát általános iskolába, tudod, biztos ismertél olyan gyerekeket a te környezetedben, amikor diák voltál, hogy az osztálybohóca, vagy mindenre volt egy poénja.

[00:06:37]Mondjuk 10-ből nyolc rossz volt, de kettő jó.

[00:06:44]Aha.

[00:06:44]Azt megjegyezték, és akkor így az osztály bohóca leszel.

[00:06:46]Ez persze egyfajta menekülés is, egyfajta betegség.

[00:06:51]Ma már biztos úgy hívják, hogy ADHD, de akkor még nem tudtunk róla, hogy ez az.

[00:06:55]És ez úgy valahogy ez kikristályosodott az elmémbe meg az agyamba, hogy viszonylag gyorsan tudok reagálni valami szellemeset.

[00:07:05]Hát ott Debrecenben egyébként ugye elég híres ez a színészdrámai tagozat, amibe te jártál.

[00:07:14]Hogyne.

[00:07:14]És mi voltunk az első osztály.

[00:07:16]Minket vettek föl.

[00:07:18]Ez a csikos.

[00:07:19]Nem, a a Sanyi még nem volt ott.

[00:07:21]Ez még annyira kezd ugye azóta ő a nemzet színésze.

[00:07:23]Bizon nemzetínésze, osztály tanított, beszédtanár volt a a főiskolán, szóval fantasztikus színész.

[00:07:33]És hát ott Debrecen Nyíregyházán, Nyíregyházán vezető is volt, azt hiszem művészeti vezetője volt a Nyíregyházi Színháznak valamikor, de ez még a Sanyi előtt volt.

[00:07:43]Képzeld, akkor még nem is tudták, hogy drámatagozatos gimnáziumnak hívják.

[00:07:49]Úgy hirdették meg, hogy dramaturg tagozat.

[00:07:54]De ők arra gondoltak, hogy ilyen színjátszók leszünk, meg színházasd játszunk, de nem tudtak, nem találtak nevet, hogy mit.

[00:08:00]Jó, akkor legyen dramaturg szak.

[00:08:03]De már 14 évesen, mint a színművészeti főiskolán volt ilyen kis felvételink, hogy három vers közül választottak, énekelni kellett egy kicsit táncolni, komoly felvételi volt.

[00:08:17]És öt jól érezted magad?

[00:08:18]Nagyon, nagyon, bocsánat, nagyon jól éreztem magam.

[00:08:24]Nem, mint tanuló, tehát nem a nem a tanulás részét, de nekem az a feladatom jutott a Adiendre gimnáziumba, hogy az utánam következő rossz tanuló, leendő színészekre kitapossam azt az utat, hogy a tanárok nem veszik olyan szigorúan és komolyan azt, hogyha kémiából, matematikából vagy fizikából valamit kéne teljesíteni.

[00:08:46]Nagy harcok árán a drámatagozat vezetői megállapodtak a rendes tanárokkal.

[00:08:52]Most idézőjelben mondom, hogy aki ilyen drámatagozatos, az egy kicsit lazább, kicsit liberálisabb, kicsit felelőtlenebb, de kellene, hogy legyenek.

[00:09:02]ebbe egyébként a fantasztikus és példát meg iskolát teremtő barátunk, most már mondhatom így, mert mi Cilla néninének hívtuk, de mi 14 évesek voltunk.

[00:09:17]Ő akkor volt szerintem 30.

[00:09:21]Ő volt az igazgató.

[00:09:22]Ő volt a igazgatóhelyettes.

[00:09:22]Volt az iskolába, és ő találta ki ezt a drámat a csikosnak a felesége.

[00:09:27]Igen.

[00:09:30]Felesége.

[00:09:30]Igen.

[00:09:30]Meghalt az ottaság.

[00:09:30]egy pár éve.

[00:09:33]És akkor a Cila Cila is tápolt minket, meg ő ő ő ő ő öntötte belünk azt a színház felé tartó szeretetet vagy tiszteletet, ami ami azóta is megvan.

[00:09:50]És akkor ezek szerint te is rossz tanuló voltál?

[00:09:54]Nagyon nagyon.

[00:09:55]Ez mit jelent?

[00:09:56]Hát, hogy bugdácsoltam.

[00:09:56]Bugdácsoltam.

[00:09:58]ilyen utólag jutott a fülembe vissza tanároktól, hogy ott a tantestületi értekezlet van, olyan, vagy osztályozóért, mind a kettő van.

[00:10:07]Mind a kettő van, hogy ott iszonyú csata, hogy ne bukjak meg, de bukjon, de mert ha nem mutatunk példát, akkor akkor mindenki elkanászosodik.

[00:10:15]Mindenből bukdácsoltam biológiából voltam kettes egyedül.

[00:10:20]Akkor az volt a stabiles volt az az egy kettese volt.

[00:10:23]Az inkább az eg kicsit lejebb.

[00:10:26]Bizony, bizony.

[00:10:26]És akkor azt gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha orvos lennék, mert ugye ha ez kettes, akkor abból vagyok a legjobb.

[00:10:35]Lebeszéltek.

[00:10:35]És képzeld el, valamelyik nap Szegeden voltunk, és ilyen egy ilyen előadással, improvizációs színházzal, Flódni az a címe.

[00:10:42]És akkor azt én láttadát az a hadímbe meg.

[00:10:47]Igen, a hadímbe, de hogyha vidékre megyünk, akkor mindig a vidéki városnak a történetét, kulináris értékeit dolgozzuk föl.

[00:10:54]És most Szegeden voltunk a hétvégén, és Szentgyörgyi Albert mindenből bukott.

[00:11:00]Bioszból volt kettes egyedül, és akkor elhatározta, hogy orvos lesz.

[00:11:05]De a család egyik barátja mondta, hogy ne legyél orvos, hát te nem tudsz tanát ne, hogy rossz tanuló vagy?

[00:11:14]És ő erősködött, hogy jó, orvos, orvos, orvos.

[00:11:17]És akkor azt mondta a Szentgyörgyinek a nagybátja, hogy jó, legyél orvos, de legfeljebb proktológus.

[00:11:26]Ennyit engedett neki.

[00:11:26]Ahhoz képest hát a Nobeldi beköszöntött.

[00:11:36]De miért volt a terasztaló?

[00:11:36]Nem tanultál?

[00:11:38]Nem érdekelt.

[00:11:38]Nem érdekelt.

[00:11:38]Mostanában jobban érdekel.

[00:11:41]Tehát hogyha lehetne meg a kezembe kerül egy 12.

[00:11:43]osztályoz szerves kémia könyv imádattal belelapozok.

[00:11:51]Furcsa volt, hogy középiskolás koromban rengeteg olyan barátom volt, nem rengeteg, jó pár olyan barátom volt, és nem is a kortársaimmal barátkoztam, akik már a debreceni Kossut Egyetemre akkor még úgy hívták, odajártak mint a magyar nyelvész és irodalmárszakra, vagy fizikus barátaim, matematikusok voltak.

[00:12:13]És akkor tőlük tanultam, tehát tőlük szívesen hallgattam a történeteket, meg a tanítást, és az valahogy megmaradt a fejemben, amikor órán kellett úgy hallgatni, úgy belebóbiskoltam, fáradt voltam, eluntam, nem volt levegő, lehet, hogy hosszú volt a tanóra, nem tudom, akkor valahogy nem érdekelt annyira.

[00:12:35]Most már jobban érdekel.

[00:12:38]Hát most már nem kell hozzá óráni.

[00:12:38]És a főiskolán böcsülettel tanuljá.

[00:12:40]Igen, ott jó volt.

[00:12:44]Ott anyám nem is hitte el, mivel bugdácsoltam végig középiskolába, a kollégiumban édesanyám fölhívott a suli kezdés után egy olyan hát egy hónappal, és a kollégiumba fölvettem a telefont, vagyis szóltak, hogy engem keresnek, és miért?

[00:12:59]Hogyhogy hívtál anya, otthon?

[00:13:01]Nekünk még nem volt Hortobágyon telefonunk, hanem a nagybátyáméktól telefonált, hogy hogy mit valami.

[00:13:05]Nem csak kíváncsi voltam, mire anya, hát hogy tényleg ott vagy-e?

[00:13:15]Mondom, ne mondom, nem hiszed el, hogy ide járok?

[00:13:17]Hát azért tőled sok minden kitellik.

[00:13:22]És tényleg ki tellett?

[00:13:22]Ki?

[00:13:24]Mik teltek ki?

[00:13:24]Hát volt olyan, hogy hogy még középiskolában is én azt nem tudtam egészen addig, hogy hogy ugye igazoltan is igazoltan is bizonyos óraszámot mulaszthatsz el, tehát nem tudom én, éves szinten 28 órát igazoltan is.

[00:13:46]De csak annyit hiányozhatsz, ha 21 órát vagy 29.

[00:13:49]órát is ellógod, vagy igazoltatod valahogy, akkor már évet kell ismételned, mert ugye túllépted azt a azt a mennyiséget, ami ami lehetetlen, hogy te befejezd azt az évet.

[00:14:03]És akkor emlékszem, hogy volt egy ilyen, hogy de már azt hiszem, másodjára voltam harmadikos, vagy negyedére másodikos már nem emlékszem.

[00:14:15]Ja, hogy te buktál?

[00:14:17]Persze, hát azért lettem színész.

[00:14:17]Igen, igen, mert itt is fél évente lehet bukni.

[00:14:23]Hát akkor akkor akkor ez már középiskolában megvan.

[00:14:25]Volt volt osztályismétlésem másodikba osztályt ismételtem és de már harmadikba tudod azért úgy lazább az ember és igazoltan ugyan, de egy vagy két órával többet hiányoztam, mint amit kellett volna.

[00:14:42]harmadikról negyedikre mentem volna, és az akkori osztályfőnököm kétségbe esevel hívott, hogy hát túl sokat hiányoztál.

[00:14:50]Mondom, honnan hiányoztam túl sokat?

[00:14:52]Hát az iskolából.

[00:14:55]Ja, mondom onnan persze, hogy túl sokat hiányoztam, de hogy nem lehet.

[00:14:57]Én akkor szembesültem ezzel a szabállyal, hogy most mit csináljak?

[00:15:01]Hát tehát ez figyelj semmit.

[00:15:04]Nem h hogy hogy oldjuk meg.

[00:15:06]Hát ezt ezt nem nem nem tudom megoldani.

[00:15:08]Ez van.

[00:15:08]Mondom, de én nem akarok még egyszer harmadikos lenni.

[00:15:13]Hát 40 évesen fogok a színművészeti főiskolára menni.

[00:15:15]Az már egy kicsit késő.

[00:15:17]Akkor már tanítanak a az emberek.

[00:15:20]Hát mondom nekem oda kéne menni.

[00:15:22]Hát hát az a vágyam, nem itt ez osztályismétlés.

[00:15:25]És akkor valahogy kavartam nem tudom én micsodát, hogy lehet csinálni olyat, hogy különbözeti vizsga.

[00:15:33]Augusztus végén mondták, hogy csinálja meg augusztus végén, amikor a pótvizsgák is vannak.

[00:15:38]Hát ebben már gyakorlatom volt.

[00:15:40]Augusztus 21-a után voltak a ptvizsgák, de lehetett ilyen különbözeti vizsgát csinálni, és ha ott megírom a harmadikos tananyagot, akkor lehetek negyedikes.

[00:15:50]Ó, de jó, mondom, szuper.

[00:15:53]És valahogy a 23a helyett, én azt gondoltam 24e.

[00:15:59]Nem voltak még akkor okostelefonok.

[00:16:01]Hiába nézel így rám, hogy miért nem írom be.

[00:16:03]Notesbe még mindig notesbe vagy notesbe kellett volna, de az se volt.

[00:16:08]És akkor ott ülök 23-án, otthon telefon, hol vagy?

[00:16:10]Itthon vagyok most éppen.

[00:16:13]Mi?

[00:16:13]Hát ma volt a különbözeti vizsga.

[00:16:16]Nem, de mi?

[00:16:16]Nem akarok még egyszer harmadikos lenni, mit csináljunk?

[00:16:21]És akkor ott az osztályfőnököm, figyelj, 25-én jönnek pótvizsgázók, oda beülsz, és ott megcsinálod, de ne szólj senkinek, érted?

[00:16:30]Ezt nem tudhatják meg, mert engem is kirúgtak.

[00:16:32]Mondta Szatmári Jutka az osztályfőnököm.

[00:16:37]Mondom, oké, persze csendbe leszek.

[00:16:39]Beültem szépen a pultvizsgázó közül.

[00:16:41]Pechemre pont akkor belépett a terembe, ahol írjuk a dolgozatot, vagy a pótvizsgát, én meg a különit, belépett az iskola igazgatója, és ki engem?

[00:16:53]Ki cúr ki először?

[00:16:53]Engem.

[00:16:57]De tudod miért cúrt ki?

[00:16:59]Mert az igazgatónkat úgy hívták, hogy Hajdó István.

[00:17:07]Egyszer még volt, bocsánat ez vissza, hogy honnan hát hát pont úgy, mint engem.

[00:17:12]És egyszer jött még a gimnáziumban egy levél Tatabányáról, hogy a Tatabányai KZ alapszervezetnek a diákjai szeretnék Hajdú Istvántól meghallgatni az Ellenőr Blues című számot.

[00:17:25]Úgyhogy meghívjuk sok szeretettel, hogy itt adja elő a bányászművközpontba.

[00:17:31]És ezt megkapta, mivel nem tudták a címemet, ebbe az iskolába küldték a gimnáziumba a levelet.

[00:17:35]És Hajdú István az iskola igazgatója, ugye na nekem jött a levél Tatabánya.

[00:17:41]Kedves István szeretnénk, hogy az ellenőr plus ez mi?

[00:17:46]Még egyszer neki fut el a nem érti.

[00:17:50]És akkor kiderült, hogy van egy ilyen gyerek, aki odajár.

[00:17:52]Tehát már ott elástam magam.

[00:17:54]De gondold el, ott vagyok harmadikba.

[00:17:57]Pó majd mi mit csinálsz itt?

[00:17:59]Hát de te nem pótvizsga.

[00:17:59]Ez hogy lehet?

[00:18:03]Óriási botrány.

[00:18:03]Szegény osztályfőnököm a szatmári sírt, hogy én hogy tehettem vele ezt, hogy ezt csinálom, őt ki fogják rúgni.

[00:18:12]Az igazgató dőljfően visszaadva azt, hogy én az ő nevét vitorlom.

[00:18:17]Rossz tanulóként mondod igazgató úr, valami megoldás.

[00:18:20]Hát mindenre van meg.

[00:18:22]Nincsen.

[00:18:22]Háhá.

[00:18:22]Egy megoldás van, hogyha a kerületi tanács ö osztály, hogy oktatási osztályára elmegyek, és ott kérek egy külön engedélyt arra, hogy nekem külön megengedik, hogy én tegyek majd októberbe egy különbözeti vizsgát, csak akkor különben, de ennek nulla az esélye, 1% különben újra már harmadikos leszel.

[00:18:51]Hát ne én az biztos, hogy nem.

[00:18:53]Hova kell menni?

[00:18:53]A megyei tanács oktatási osztályára.

[00:18:56]És ekkor így ez szemem fölcsillanta, hogy oktatási oszt.

[00:19:03]ugyanis a nyár elején, augusztusban elmentünk a gimnáziumunkkal egy ilyen olaszországi találkozóra, ilyen diáktalálkozóra Olaszországba, és aki a várost képviselte, az a oktatási osztály főosztályi vezetője volt a János.

[00:19:22]De én bementem 17 évesen a tanácsra.

[00:19:26]János itt van?

[00:19:26]Igen.

[00:19:29]Bemegyek János.

[00:19:29]Képzeld, az a baj, hogy elnéztem már izét, hogy és nagyon jóban össze, fiatal ember volt, jól összehaverkodtunk, hogy ez lenne, tudná valamit csinálni.

[00:19:39]Egy pillanat fölhívta az igazgatót, és októberben tudtam pótvizsgázni, vagy megcsinálni ezt a különbözeti vizsgát, de otthon nem árultam el.

[00:19:50]Tehát félig még harmadikos voltam, ugye, mert nem volt meg a különbözeti vizsgám, csak októbertől.

[00:19:55]De be jártálem szeptemberbe a saját osztályomban a negyedikesekhez jártam, de nem lehettem még hivatalosan negyedikes, mert nem volt meg a különbthon, anyám, apám, a családi pótlik nem jönnek, kellene az iskoláról, iskolából a a iskolalátogatási vagy nem tudom milyen igazolás.

[00:20:17]És amit én szeptemberoktóber végéig húztam, hogy most nem volt benne a tanulmányi osztály nem volt ben ez nem volt anyámék már hát gyere.

[00:20:25]Ezért nevelünk, hogy legyen családi pótlékunk.

[00:20:31]Úgyhogy úgyhogy nagy nehezen megcsináltam, sikerült és akkor már átrugdostak.

[00:20:37]De azt is, szóval az érettség is az volt, hogy a a drámat vagy a művészeti iskoláknál tudod mindig elő van májusban, még a szóbeli előtt, az írásbeli után, de a szóbeli érettségi előtt van a a felvételi a művészeti sulikba.

[00:20:55]És az én iskolámban nem tudták azt, hogy hogy a színművészetin az van, hogy igen, fölvettünk, mehetsz haza, föl vagy véve.

[00:21:05]Tiszeker Lajos fölolvasta, hogy kit vettek föl.

[00:21:08]A legendás titkár volt.

[00:21:10]A legenda fantasztikus.

[00:21:10]És akkor én először a harmadik rostáig jutottam, ott voltam felvé, és nem vettek föl elsőre.

[00:21:18]Hazamentem Debrecenbe és akkor ott kérdezték, hogy na mi volt?

[00:21:20]Fölvettek.

[00:21:24]Micsoda?

[00:21:24]Igen, fölvettek.

[00:21:24]Másnap szóbeli.

[00:21:27]Na, húzek tételt.

[00:21:27]Ne azt a melyike?

[00:21:31]Ez jó a Igen.

[00:21:31]Jó helyes.

[00:21:34]Köszönjük szépen.

[00:21:34]Megvan a négyes.

[00:21:34]Tehát átsuktak azzal a hazugságommal, hogy fölvettek a főiskolára.

[00:21:42]Aha.

[00:21:43]Hosszan mondtam.

[00:21:43]Nagyon.

[00:21:44]Nem baj, mert érdek érdekes sztori volt.

[00:21:47]De azóta is úgy fogalmazol, hogy te megmaradtál rossz csontnak.

[00:21:52]Igen.

[00:21:53]Az miből áll?

[00:21:55]Szeretek rosszalkodni.

[00:21:55]Tehát szeretek.

[00:21:57]De de mit csinálsz?

[00:21:58]Nem tudom.

[00:21:58]Tehát, hogy hogy kicsit a fonákját látom meg a dolognak.

[00:22:05]Most hirtelen nem tudom milyen példát mondjak.

[00:22:07]Tehát szeretek.

[00:22:07]Én Én a színházban is azt szeretem, meg ebbe a színészetes dologba, amikor próbán ha lehet, akkor lehet rosszalkodni, vagy ha nincs ott a rendező előadáson, akkor egy picit lehet rosszalkodni, hogy úgy úgy úgy úgy úgy úgy úgy.

[00:22:25]De az mi?

[00:22:25]Te úgy úgy mondtad, hogy te szeretsz a közönség uszájába kerülni.

[00:22:31]Igen, igen, igen.

[00:22:31]Már egyre kevésbé a közönség uszája ugye az uszáj az egy olyan ruhadarab, amit amikor a hölgyek húzták a 18.

[00:22:38]században maguk után, akkor a por meg a kosz az uszáj alá került.

[00:22:42]És én ugyanilyen pornak, kosznak érzem magam, amikor a nézőtéren, a nézőknek az uszája alá kerülök, és ott mindig valami, hogy mondjam, hogy őket egy kicsit szórakoztatva vagy ki libbenteni, vagy hibillenteni az előad.

[00:23:02]De beköpéseket mondasz?

[00:23:05]Nem is beköpés, hanem egy kicsit más hangsúly, mint kicsit más.

[00:23:07]Azt lehet, hogy arra néha a kollégám elneveti magát.

[00:23:13]Tehát röhögteted a kollégákat.

[00:23:16]Nem, én mondtam.

[00:23:18]Megpróbálom.

[00:23:18]Megpróbálom.

[00:23:21]Tudod, ez ilyen mondnak.

[00:23:21]Hát figyelj, hát a Bodrogi amikor igazgató volt, tudod eltörölt eltöröltette a fegyelmét a színházban, mert azt mondta, hogy nála nagyobb gaszkó, úgy sincs a színházban, mert ugye ő is csinált ilyen egyfolytába.

[00:23:35]Egyfolytába.

[00:23:35]Igen, csak tudod, régen voltak olyanok, te biztos emlékszel rá, hogy főleg vidéken 30 bérletes előadás lement.

[00:23:45]Az azt jelenti, hogy egy előadásból maximum 30 előadást játszottak, mert annyi közönség volt, annyit szedtek össze, és mindig meg volt hirdetve egy darabtemetés, és ott a darabtemetésen lehetett akkor egyszer csinálni, amit ha nincsen darabtemetés, a színész mindig megpróbálja az előadás közben elrejteni, de ennyi ilyen visszaemlékezést nagy színészekről, akkor szanaszért lehet minden, miközben tudod, hogy a mikroszkó színpadon a Sas József mindig kiírta, hogy darabot csak színésszel együtt temetünk.

[00:24:27]Igen, igen, már ott volt.

[00:24:30]Nagyon jó.

[00:24:30]Nagyon hát jó, bocsánat.

[00:24:32]Már pedig az egéház jó kabaré, de nagyon komolyan vette.

[00:24:38]Tehát a kabarét, megmondom őszintén, nem kabaréba, meg nem végjáték.

[00:24:41]Jó végjátékba igen, de nem kabaréba rosszalkodik az ember, hanem amikor tudod ilyen sötétre van világítva a dráma, és ott úristen, nem csak a néző, hanem én unam.

[00:24:54]Szóval, szóval és azokból azért volt sok, tudod, ilyen kísérleti jellegű mély nyomasztó darab.

[00:25:02]Szóval áj, de kegyetlen volt néha.

[00:25:10]Hát te azt mondtad, hogy hogy nem, tehát hogy te nem bírod, hogyha nincs rögtön reakció.

[00:25:18]Tehát magyarul, hogy nem bírod, ha nem vigjátékban vagy, és nem röhög a közönség, és akkor kitalálsz valamit, hogy mondjuk tragédiába azért csak röhögjön egyet, ott is.

[00:25:30]Tragédiában is vannak egyébként.

[00:25:33]Hát van olyan a Hagbetben is van egy kapus a legnagyobb tragédia előtt.

[00:25:35]Na, Shakespeare tudta, hogy ott abban van egy kapus, aki megrögteti a közönséget, és utána jön jön a jön a véres tragédia, beszámolás.

[00:25:50]De akkor ha ez nincs, akkor te mostanában nem nagyon vagy ilyenekben.

[00:25:55]Már félnek ilyen beáni.

[00:25:58]De akkor mi?

[00:25:58]Akkor mit műveltél?

[00:25:58]Nekem a kedvenc ilyen pillanatom vagy meghatározó pillanat az volt, hogy egy az vígjá Shakespeare vígjáték volt a lóvá tett lovagok a Vígszínházba ment, és láttam olyan szerencsém volt, hogy a Tahitót Lacival, a Tahitót László volt a az iskolamester, én meg a az a pap barát, aki vele volt együtt.

[00:26:24]És hát nekem az egy magas iskola volt.

[00:26:26]Hát én a Tajítót Lacit mindig faggattam, hogy akkor hogy kell és hát hogy csinálod, Laci?

[00:26:32]És mondja, hogy mondom, hogy csikarod ki, hogy bejövő tapsod legyen.

[00:26:37]Figyelj, nagyon egyszerű.

[00:26:39]Bemegyünk ketten, mondja a Tahitót, Laci, és megtöröljük a lábunkat, mert ahogy így törlöd a lábad, az ugye ez egy olyan mozdulat, mintogyha meghajolnál, és erre a néző ösztönösen tapsol, mert azt hiszi, hogy tehát a géniben benne van, meghajol valaki tapsol.

[00:26:58]Mondom, jó Laci, de egy erdőbe játszódik.

[00:27:02]Miért töröljük meg a lábunkat, ha bemegyünk az erdőbe?

[00:27:07]Mindegy, csináljuk.

[00:27:07]És akkor bementünk, lábtörlés és taps.

[00:27:10]Hát mondom, Laci, hát hát ez hogy?

[00:27:14]Na jó, azt áruld még el nekem, mondom neki, hogy van kimenő taps.

[00:27:20]Hát ahhoz jól kell csinálni az egész jelenetet.

[00:27:22]Szöveg fönt, poén lent és kimegyünk.

[00:27:25]És nem jött be.

[00:27:25]Nem jött.

[00:27:27]Mondom, nem jön be.

[00:27:27]Hát mi hogy csináljuk?

[00:27:29]Figyelj, egy megoldás van.

[00:27:31]Mi?

[00:27:31]Ha nem jön be a végetaps, akkor indokolatlanul guggolva ki.

[00:27:41]Mondom, micsoda indoklat legugolunk és törpejárásba kimegyünk.

[00:27:44]Megcsináltuk és tényleg tapsolt.

[00:27:49]Imádtam.

[00:27:49]Zseniális volt.

[00:27:51]Na hát ez a jó ez a rossz alkodás.

[00:27:52]Ez a rossz alkodás.

[00:27:54]Igen.

[00:27:54]Ez a ripizés.

[00:27:54]Pécset volt egy elképeszt, szerintem te már nem ismerhetted, ilyen igazi vidéki ripacs.

[00:28:01]Faludi Lász Faludi Lász vagy itt hallottál róla?

[00:28:07]Legalábbis elképesztő volt.

[00:28:09]És színészbüfébe fogadásokat kötött, hogy hányszor ismételteti meg a számát.

[00:28:15]És állít nyolc volt a nyolc volt a csúcs.

[00:28:18]Hát ilyet csak vidéken lehetett.

[00:28:20]És ő mesélt nekem például ilyen trükköket, hogy hogy kell a fogadótapsot ugye ugye megkapni.

[00:28:25]És ő ő ugye már hát a hang hát úgy ismerték Pécset, mint itt a láncidat, érted?

[00:28:34]Tehát hogy mindenki tudta és ez a tudod már előreküldte a színfalak mögül a hangját.

[00:28:38]Nem tudom te ezt csináltad.

[00:28:42]Még nem, még nem.

[00:28:42]De szerintem jövő héten, ahogy most így mondod, tudod ez a ilyenek már ilbek tudod ez a tippot.

[00:28:46]És már erre kitört, ugye a már erre kitört a taps.

[00:28:53]És aztán utána el elmesélte nekem, hogy akkor akkor bejövök, széttárom a kezemet, hogy jaj, hát nem is érdemlek én ekkorat a na erre nő a utána egy kicsit előrelépek meg hátra, hogy jaj mekkora zavarban vagyok, hogy hogy mit is csináljak én egy na erre tovább nő a taps, érted?

[00:29:21]És akkor mindenféle trükkei voltak, hogy beakasztotta ott a rivalda szélébe a lábát, és így le tudott menni szinte vízszintesbe.

[00:29:32]Így az első sor tehát tát de hát imádni kellett.

[00:29:34]Tehát az ember megbocsájtotta neki, sőt szerette.

[00:29:41]Tehát ez egy operedben ilyen öreg táncos kumikusként ez abszolút a helyén is volt.

[00:29:47]Hát dőltünk a röhögéstől.

[00:29:49]Egy búriéfa.

[00:29:50]Hát egy nagy bohóctréfa.

[00:29:54]Igen.

[00:29:54]Tudod, meg egy öreg bohóc az már nem olyan, mint a fiatal bohóc.

[00:29:57]Már a fiatal bohóc dzsonglőrködik, elesik, összetöri magát, fölmegy, de az öregbohóc leül, elővesz egy szendvicset, meg akarja enni és észreveszi a közönséget, hogy hogy nem adok nektek.

[00:30:11]És a porond másik oldalára átmegy, leül oda, nektek nem adok, megint tenne.

[00:30:18]És akkor észreveszi, hogy a másik oldalon ugyanúgy közönség.

[00:30:23]Nem adok.

[00:30:23]És ezt megcsinálja négyszer, és valami hihetetlen mulatságos.

[00:30:26]Nincs benne egy labda se, egy esés se, egy hangos szó.

[00:30:31]És a néző mindig nek sokan azt mondják, hogy fiatal bohóc.

[00:30:37]Jó, nagyon kevés van.

[00:30:39]Igen.

[00:30:39]Merthogy ehhez meg kell érni.

[00:30:39]ehhez meg kell érni, mint ahogy a azt mondják, hogy a kabaré színésznél is azért zömében így van ez szerintem.

[00:30:48]Minden, de nem zömjében, minden porcikájában.

[00:30:53]ugyanis egy fiatal színész magamból kiindulva, tehát hogyha így visszahallgatok, vagy nézek valami felvételt, esetleg nem szoktam, azt hozzáteszem, nem vagyok ilyen visszanézős, meg jaj mi volt, de ahogy hallgatom, egy fiatal színészként óriási energiával svungalá nyomtuk, mint a az állat, mert azt éreztük, hogy az az energia és ahogy korosodik vagy idősödik, tapasztalatokat nyersz.

[00:31:23]egyre jobban tudom a mondatokat bátran, és ez a fontos, hogy bátran lassan kimondani, mert egy fiatal színész szerintem bátran lassan nem tudja még kimondani, mert mert még nincs ott mögötte az a sok bukás, az a pár siker, az a pár megalázás, az a pár csalódás, az a azt csak a az idővel tudod megtapasztalni, és az idős komédiásoknál azt Azt látom, hogy bármilyen lassan és bárhogy el tudják mondani, és a néző figyel, hogy aha, értem.

[00:31:58]Egyszer egy nagyon neves karmester már nem tudom kimondta, azt mondta, hogy ha még öt évig élnék, már meg se mozdítanám a kezeimet vezénylés közben, mert már a tekintet elég már.

[00:32:16]Na de te most januárban voltál, 55 éves, akkor te már kezdesz ebbe a korszakba, vagy azért nem, én remélem, hogy hogy ebbe a korszakba.

[00:32:26]Szóval ö mindig is, tehát a főiskolára, amikor fölvettek a színművészetire, a Kapáss Dezső másodikosok voltunk, amikor meghalt a Dezső, nem tudott végigvinni minket és ő ugye a Vigházban volt rendező rendező volt, hát meg majdnem igazgató lett Veszprémbe, csak ott a rendszerváltásnál voltak már ilyen városi, politikai dolgok.

[00:32:49]Na mindegy, hosszú, aki emlékszik, emlékszik.

[00:32:52]őt nagyon megviselte, azt tudom, abba is betegedett bele.

[00:32:56]És akkor a Dezső mondta, hogy hogy nyugi, nem kell kapkodni, nem kell idegeskedni.

[00:33:06]Te olyan alkat vagy, hogy idős korodba fogsz beérni.

[00:33:09]Tehát a az alkatod, a habitusoddal majd amikor idősebb leszel, akkor fog találkozni.

[00:33:14]Főiskolás koromban az összes időszerepet, apa szerepet én játszottam.

[00:33:19]Nem is volt gesztusom a jobb kezemen, mert abban ugye bot volt.

[00:33:22]Azzal jeleztem, hogy öreg vagyok.

[00:33:24]Tehát csak bal kézzel tudok ges tudtam sokáig gesztikulálni.

[00:33:28]Ebbe fogtam.

[00:33:28]És hát ez mindig népszerű, főleg a a diáktársak közül, hogyha nem Romeót játssza valaki, hanem mit tudom én abból a Lőrincbarát, bár mondjuk Kort egy idősek is lehetnének, vagy vagy mit tudom én, a negyedik Henrikből nem a Henriket játsza valaki fiatalon, hanem a falstaffot.

[00:33:50]És akkor az azt tud egy kicsit úgy hú de jó a többieknek a diáktársaknak inspir imponál.

[00:33:57]De mikor kikerülsz h évesen a színházba, és akkor meglátod, hogy várjál már, hát ez az én szerepem.

[00:34:02]Miért a Sinkó Laci játssza?

[00:34:04]Hát azért, mert ugye korban neki kellett ott lenni, meg ő volt, ő jutott el odáig.

[00:34:13]És és most érzem azt, hogy hogy szerintem most vannak azok a pillanatok, amikor már összeérek.

[00:34:18]Én még hadagoznék ellene, hogy nem, nem, de nem találkozok olyan kollégával vagy fiatallal, akinek azt mondom, hogy á de már olyan öreg vagyok, és már nincs az, hogy ne nem vagy az, dehogy vagy, olyan jól nézel ki, hanem sírítsen néma hallgatást.

[00:34:33]El mondom, olyan öreg vagyok.

[00:34:39]Ú, mondom, legalább egy kicsit ellenkezhetnél.

[00:34:42]volt egy ilyen ilyen ansamblő srácok mentek szülinapozni.

[00:34:46]A 35.

[00:34:49]szülinapja volt a a lánynak.

[00:34:49]Mondom, mehetek veletek?

[00:34:52]Nem.

[00:34:55]De mondom, várjál már, hát mert itt fizetek mindent az egész bulit.

[00:34:57]Nem, akkor sem.

[00:35:00]És akkor ott egy kicsit úgy elcsodálkoztam, hogy igen, már lehet, hogy nem kell menni, vagy nem tudom, te voltál-e úgy, hogy buliba, mikor fiatalon mondtad, hogy na jó, szevasztok, megyek.

[00:35:12]Hülye vagy?

[00:35:12]Ne csináld már, hova mennél?

[00:35:14]Ne menjél már, hát még mi át előttünk az éjszaka.

[00:35:16]És hogyha mostanában van ilyen, na jó, sziasztok, megyek, szia.

[00:35:24]Úgyhogy ezeket a jeleket észre kell venni.

[00:35:26]Na, te mondtad ki a rendszerváltás szót.

[00:35:28]Ez ha most annak gondolod ezt, ami most történt, akkor akkor akkor mit gondolsz róla, meg hogy hatott rád.

[00:35:37]Csak pozitívan és nagyon-nagyon várom, izgatottan nézem, figyelem a fejleményeket a hibákkal együtt, tehát hogyha vannak hibák, meg nem úgy sülnek el, de de nagyon-nagyon optimista vagyok.

[00:35:51]Én csak a saját szakmámba vagy a saját érdeklődési körömbe figyelek meg nézek jobban, széljel, meg az jobban érint.

[00:36:00]De remélem, hogy itt a kulturális életbe és a kultúra, a színházak, a film, a rádió, hát én egyelőre azért olyan nagy húteváltozásokat nem látok.

[00:36:17]Tehát nem szeretem, hogy ugye nem lett önálló kulturális minisztérium, azt azért nem szeretem.

[00:36:27]És azért nem látom azt a sungot, mint mondjuk Vitézi esetében a közlekedésben.

[00:36:34]De hát a Vitézi erre készül nyolc éves kora óta.

[00:36:37]És akkor miért miért nem készül valaki erre a kultúrába nyolc éves kora óta?

[00:36:42]Hát jó kérdés, de lehet, hogy én emlékszem, hogy hogy Romániában voltunk még a 90-es években főiskolásként, és egy előadást néztünk, ahol a Sirály című előadásban a Dogyv, az orvost hívják?

[00:37:02]Do do valami olyan Doggy vagy mindegy.

[00:37:08]Dogyin dogyin.

[00:37:08]És akkor azt egy színész játszott a fantasztik biztos.

[00:37:13]én biztos vagyok gyint.

[00:37:13]És ő volt akkor a rendszer az ottani rendszerváltás utáni ez a színész, a kultuszminiszter és fantasztikus színész volt, és utána utána nagyon jó politikai dolgokat is csinál, de szerintem nem lehet nagyon gyorsan, nagyon hamar megcsinálni ezeket ezeket a változásokat.

[00:37:32]De nézd meg, ki vannak írva a pályázatok.

[00:37:35]Hát Romániában egyébként pont Demeter András volt a kultális miniszter, aki ugye a temesvári színháznak volt a a az igazgatója, és már nem tudom miért, de valami miatt nem is olyan régen lemondott.

[00:37:50]Lemondott.

[00:37:51]Hát ez jó példa.

[00:37:54]Hát nálunk meg most színhész a kulturális állap.

[00:37:57]Igen.

[00:37:57]És nagyon sokat várunk tőle.

[00:37:57]Én legalábbis.

[00:37:59]Tudod például nagyon érdekes, mondjuk az a franciáknál szakszervezeti vonalon volt erős mindig.

[00:38:08]Ugye a franciáknál, ha jól értesültem róla, ott a háború után, a második világháború után azt ki harcolta az akkori francia színész szakszervezet, hogy aki előadóművészettel foglalkozik meg, színházi dolgozó, azaz a a nyugdíját ennek a színész szakszervezetnek utalja, és ők gazdálkodnak ezzel a nyugdíjalappal.

[00:38:33]Aha.

[00:38:33]és ők osztják ki nemcsak annak a nyugdíjat, aki dolgozik, hanem aki például nem dolgozik.

[00:38:38]Tehát egy olyan segélyrendszert alakítottak ki, ami mai napig Európában példaértékű a művészeti szakszervezetekbe.

[00:38:48]És a háború után úgy hívták, a második, mert az első az nem színész volt, de a második elnököt Zsá Philipnek hívták.

[00:38:59]Tehát érted, a Zsá Philip odament egy bármilyen politikai közegbe, és rangja volt.

[00:39:09]A 60-as években, tudod, hogy hívták?

[00:39:13]Sampol belmondó.

[00:39:16]Úgyhogy ezt folytonosan követve remélem, hogy az Ervin is.

[00:39:20]Na de mit gondolsz a mostani ilyen, hogy úgy mondjam sztár vagy botrány témákról?

[00:39:26]Tehát mit gondolsz?

[00:39:26]Vidyáz ki, maradjon, ne maradjon Mads Madínházba, ahova van egy rakad pályázó, hat vagy hét az új színházban van 15-16.

[00:39:40]Tehát látszik, hogy valami beindult, hogyha azt érzik, hogy na esetleg meg lehet kapni.

[00:39:45]Operet színházban forrongás volt.

[00:39:48]Most ugye egyelőre fölmentettékb Attila igazgatót a munkavégzés alól.

[00:39:57]Tehát, hogy ezekről mit gondolsz?

[00:39:59]Hát figyelem, nézem és és és hogy mondjam, én drukkolok.

[00:40:05]Azt hozzáteszem, hogy nem bosszúból, tehát nem azért drukkolok, hogy hogy jaj, ő ráült a nyakára, és most ezt hagyjuk, és és hogy azonnal távozzon, hanem én azért drukkolok, hogy valami változás legyen, hogy egy kicsit az állóvíz, amiben mondjuk 16 évig úgy benne voltunk, és én kívülállóként voltam benne, úgy kívülállóként, hogy én ezt a hatalmi rendszerbe nem voltam benne.

[00:40:33]öö kívülről láttam ezt a dolgot, és ugye az emberi természetnek az a lényege, hogy várja a változást, hogy hogy talán jobb lesz, talán valami valami több lehetőség lesz, valami normálisabb, és dolog fog kialakulni, és persze rájössz, hogy nem.

[00:40:57]Tehát úgy ugyanolyan lesz, csak mások ülnek azokon a helyeken, de hogy ez mindig mindig a a vágy benne van egy színészbe, vagy bennem bennem van, ugye említettem Kapás Dezsőt, az is egy politikai dolog volt.

[00:41:15]Tehát 10 még nem is voltam főiskolás, stúdiós voltam Veszprémbe, amikor láttam ezt és forradalmárként, mint stúdiós fölálltam.

[00:41:23]A stúdiósok nevében mi kapás Dezsőt szeretnénk.

[00:41:25]És utána nem a Dezső nyerte meg a színház igazgatói pályázatot.

[00:41:30]És óriási csalódás volt, hogy úristen, kiálltam valami mellett, és nem az lett.

[00:41:36]Akkor most mit fognak szólni?

[00:41:38]aki ott maradt, vagy jól jártam, mondjuk a Dezső, nem tudom, hogy emiatt, de fölvett az osztályába a rákövetkező évbe.

[00:41:46]De ugyanígy volt, az Újszínházhoz szerződtem, a Székely Gábor vezette Újszínházhoz, és ugyanez volt, amikor a Gábort, a Székely Gábort eltávolították az újszínház éléről, hogy ott láttunk, hogy de nem mi a Székelygá.

[00:42:00]És egyszer csak ott áll színészként, hogy kihúzzák a talajt, és valahol máshol kell keresni.

[00:42:07]a munkáldat, a a a életed további értelmét.

[00:42:11]Tehát, hogy ez bennem meg a a társaimban ez mindig megvolt, vagy mindig tudtuk tapasztalni.

[00:42:18]Hát gondold el, egy színház igazgató négy évente jött és ment.

[00:42:23]vidéken meg pláne emlékszem még Debrecenbe hazalátogattam és akkor a Csokonai színház kispadján ott augusztus 21-én évadnyitó társulati ülés volt és hát Debrecen nagy színésze ő is volt nemzetszínésze.

[00:42:39]Kóti Árpát ott üldögél és az Árpiral rászólnak, hogy Árpi kezdődik az új Évadnyitó, az új igazgató úr mindjárt elkezdi a beszédjét.

[00:42:51]És így Árpi még cigizett, lapod.

[00:42:55]Jól van, kezdje el.

[00:42:55]Ő már rég lesz itt, amikor én még mindig 20 éve itt fogok ülni.

[00:43:04]Igen.

[00:43:04]És hát hogy hogy ehhez szerintem mi hozzászokunk.

[00:43:06]Úgy várjuk, hogy hát most a stúdiót róla nevezték elos kótiád.

[00:43:12]By.

[00:43:12]Nagyon szeretem.

[00:43:12]Árpi mondta mindig azt, hogy mert ugye a színház mellett van egy ilyen kis presszó is.

[00:43:20]Ott hátul van egy süteményes, tudod, ott a gimnáziumunk van a színház mögött, és ott mellette van egy egy ilyen kis presszó, és akkor az Árpi mondta mindig azt, hogy Debrecenben egy művész van, az is presszó.

[00:43:40]művészpresszónak hívták a presszót.

[00:43:43]Meg fantasztikus fali volt.

[00:43:43]A volt 56-ban volt ő diák, azt hiszem, ott halasztani is kellett valamit.

[00:43:49]Nekem még ezt a Harkányi Bandi, mert osztálytársak voltak, ő mesélte és akkor volt egy ilyen szavaló verseny a főiskolán, és a az Árpia Velszi Bárdokat mondta, és nem 36 verszak, utolsó verszak, 500 bizony dalva ment lángsírba Vels Bárt, de egy se bírta mondani, hogy éljen Eduard.

[00:44:17]Állítólag ezzel megnyerte a megnyerte a szavaló versenyt.

[00:44:24]Na azt mondod valahol, hogy ugyan 55 éves múltál, de ha fölmész a színpadra, akkor 25-nek érzed magad.

[00:44:31]Ez igaz?

[00:44:31]De hát szerintem igen.

[00:44:34]Nem fizikailag, nem biztos, hogy fizikailag, de szellemileg agyba, a vágyba meg rosszcsontoská meg rosszcsontnak.

[00:44:44]Igen, igen.

[00:44:44]Szóval mikor bemutattuk a Madácszínházba a mamíát, és ugye a szereposztásba ki van írva, hogy Bill Austin lehetséges apa, és akkor úgy álltam ott, ez 12 éve volt, akkor 42 évesen.

[00:44:59]Hát mi az, hogy egy lehetséges apa?

[00:45:02]Na mindegy.

[00:45:04]Jó, hogy lehet ez majd fölhördül a közönség, hogy hát egy fiatal ember van a színpadon, mi az, hogy ez egy lehetséges apa.

[00:45:10]És most már a 600.

[00:45:13]után vagyunk jóval.

[00:45:13]És amikor fölmegyek az agyamban még mindig az a fiatal ember van, aki föllépett oda, mikor bemutató volt.

[00:45:21]De nincs moraj, meg nem is várnám el, hogy mi az, hogy ő az apa.

[00:45:24]Igen, ő az apa, de az agyba az van.

[00:45:27]veled nincs ilyen, hogyha ha borotválkozol, vagy vagy találkozol régi osztálytársakkal, hogy úristen, de öregek, csak én vagyok még mindig 20 éves.

[00:45:41]És gondolom az osztálytársaim is hazamennek és mondják, hogy már olyan fiatal vagyok, de hogy a többiek hogy néznek ki?

[00:45:48]Nem, velem inkább olyan van, hogy most is beszéltem a Jurányi művészeti titkárával, a Vég szilvivel, és úgy mondta, hogy majd mik lesznek, mik lesznek, és akkor mondott egy bemutatót februárra, és erre meg én azt mondtam, hogy hát az én koromban azért odáig tervezni az már könnyelmiség.

[00:46:11]De vártod, hogy azt mondja a szívi, nem, nem, de nem, hát erre bejön rend szerint a röhögés, ha ilyet mond az ember, de közben meg mégis csak ott van.

[00:46:17]hogy de hát ez megtörténhet.

[00:46:23]Van egy rossz hírem, meg is fog történni.

[00:46:25]Nagyon kevesen de jó jó.

[00:46:29]Ja, hogy a februári dátum.

[00:46:29]Hát ezt koreainak érzem, de előbb-utóbb bekövetkezik.

[00:46:36]Te gondolsz ilyenekem?

[00:46:36]Azt mondod, hogy Igen.

[00:46:38]Igen.

[00:46:39]Azt mondod valahol, hogy hát a színész annyiszor hal meg a színpadon, hogy hát a a az igazi az meg se kotja.

[00:46:47]Az igazi, az már igen, de menni fog simán.

[00:46:53]Igen, de szerintem én legalábbis ahogy idősödöön, fontosnak tartom azt, hogy mik erre is föl kell készülni.

[00:46:59]Ugye Jung azt mondta, hogy az ember életében két nagyon nagy dolog van, a születés és a halál.

[00:47:06]ami közötte van, azt úgy eltöltjük vagy színházzal, vagy beszélgetünk egy jót, iszunk egy kis vizet, de amire föl kell készülni, mondjuk a születésre nem tudsz, de azért úgy ha gondolsz rá, ha azt gondolod, hogy hogy ugye elkerülhetetlen.

[00:47:21]Tehát van egy ilyen élményem iskolában, nagyon féltem a védőoltástól, és mindig utolsó nap négi, te menj még még menjél előttem, de előbb-utóbb úgy is beoltanak.

[00:47:37]De hát hogyha foglalkozol vele, vagy egy kicsit gondolsz rá, főleg úgy, hogy látod, hogy a kortársaid, a barátaid mennek el, akkor úgy meg is hökkensz, hogy a fene egye meg, ez tényleg véges.

[00:47:52]Na és te mit vársz még a pályától?

[00:47:52]Most azért ha jól látom, hogy azért agybafőbe te nem játszod magad.

[00:48:00]Hát de de lehet, hogy nem színháznál, de sok fellépés van.

[00:48:03]Van önálló estem, amivel járok.

[00:48:06]Vannak ilyen improvizációs színházak, vannak irodalmi estek, amik különösen boldoggá tesz.

[00:48:12]Tehát van olyan múlt héten volt a Pbe zárójelbe, ott se volt fiirodalmi múzeum, aki nem tudná.

[00:48:22]Ott se volt a Igen, ott se voltunk 16 éve és ráadásul olyan barátokkal játszottunk, akik szintén nem voltak.

[00:48:30]egy ilyen felolvasó irodalmi est volt, ahol a dalszerzők olvassák föl a dalszövegeiket, és közben zenélünk is.

[00:48:39]És én a Begzulival, a Kollár Klemenc Lászlóval meg én voltam mint kakuk tojás határátlépés, hogy átlépjük a határainkat.

[00:48:48]És valami hihetetlen felemelő érzés volt két ilyen remek zenésszel és előadóművésszel, azt hozzáteszem, együtt szerepelni, együtt játszani, hogy teljesen föltöltötte a lelkemet.

[00:49:05]És megmondom őszintén, hogy bár ez nem olyan színház, hogy fölveszel egy ruhát és előre megírt indokolatlan szövegeket betanulsz és betanított járásokat jársz le, ez tud ugyanolyan fontos lenni, és ugyanolyan érték, mint ami ami mondjuk egy nagy kőszínházba történik.

[00:49:28]TVnet, hogy micsoda tévén.

[00:49:33]Én nem vagyok most tévében.

[00:49:33]Hát várom, hogy mi lesz majd a Ez itt a felkérés volt, hogy hát hogyha a Rózsa Sándornak a újított változatát megcsinálják, és akkor abba a Báhiddi Laci bácsinak a szerepét elvállal.

[00:49:48]Rózsavölgyi szalonban vagy még?

[00:49:50]Igen, a rózsavölgyibe, a játékszínbe meg a Madácsban.

[00:49:53]Majd most októberben elkezdek próbálni a Centrálszínházba egy Woodi ellen darabot.

[00:50:00]két egyfelvonásos van egybe dolgozva, úgyhogy nagyon várom.

[00:50:03]És lesz majd valamikor március április környéki bemutatóval szintén egy másik darab a a rózsavölgyi szalonba, és ott már apa szerepet játszon.

[00:50:16]Jaj, jaj, jaj.

[00:50:17]Úgyhogy elért.

[00:50:19]Hát el, el a fene nagyon szigorúan vesszük már nagypapa is lehetnél végül is kapcsolják ki azonnal.

[00:50:25]Kapcsolják ki.

[00:50:31]Vicces embernek mondod magad?

[00:50:31]Civilbe is az, vagy inkább csak a színpadom?

[00:50:37]Civilbe is az.

[00:50:37]Szóval szeretek társaságban lenni, egyedül nem.

[00:50:39]Tehát az nincs, hogyha mit tudom, magamban vagyok a kocsiban, és akkor hát nem, akkor akkor inkább relaxálok, picit lesütöm magam, föltöltődök arra, hogyha találkozom barátaimmal vagy emberekkel, akkor vicces legyek, vagy humoromnál legyek.

[00:50:59]De ez a humor egyébként védekezés is, tehát nem csak arra szól, de ebben van cinizmus lem te humorod az igen.

[00:51:08]Egy kis cinizmus.

[00:51:08]Igen.

[00:51:08]Tehát amikor először találkozom valakivel és egy kicsit cinikus vagyok, akkor nem is érti, hogy e ez ez most mi ez, hogy most tényleg vagy nem, hogy hogy bántani akarom.

[00:51:19]És ezzel néha azért megbánt az ember akaratlanul is másokat, de megpróbálok nem figyelni rá, márhogy megbántom, de arra, hogy cinikus legyek, arra nem figyelek.

[00:51:30]Az az sajnos jön, mint a csapból a víz.

[00:51:32]Mondod, hogy hiányzik a társulat.

[00:51:38]Várod, hogy még társolatba kerülj, vagy azért te megmaradsz most már a szabadószónak?

[00:51:44]Én már úgy úgy érzem, hogyha ilyen kőszínházba dolgozom, vagy összejövünk ilyen magánprukciókra és színházat csinálunk, akkor én úgy érzem, hogy az az egy társulat.

[00:51:56]De bemenni a próbatáblát nézni, hogy hova vagyok kiírva, és nem engednek el, mert be vagy osztva december 8-ára, és akkor lenne éppen valami fellépés, és nem tudod kikérni magad, az már az már miközben azt mondod, hogy hát igazán mégis csak a csapatban lehet fejlődni, meg mégis csak ott gondolkodnak benned, gondolkodnak.

[00:52:25]Igen, de a csapatot te magad is létrehozhatod.

[00:52:30]Tehát lehet az, hogy magad mellé veszel két-három embert, és együtt kitaláltok vagy megalkottok valamit.

[00:52:36]Az ugyanolyan örömforrás, ugyanúgy a az endorfin fölszabadul, és azt hiszed, hogy jaj, de jó, jó, hogyha ha teékezelbe, vagy te írsz meg valamit.

[00:52:48]Hát ilyet csináltál a Csernáulubal egy két szereplőt.

[00:52:51]Igen, bizony, bizony.

[00:52:51]És azzal nagy nemzetközi sikereket élünk.

[00:52:55]Randi verzum randi.

[00:52:57]Randi 10 perc alatt szerelembe esik.

[00:52:58]De ezt hogy találtátok egyébként?

[00:53:01]A Lulu mondta, hogy ezt ti is írtátok.

[00:53:06]Igen, igen.

[00:53:06]A Lulu mondta, hogy csináljunk valamit közösen.

[00:53:07]És mondtam, hogy jó, mit szólnál ahhoz, hogyha egy öreg ember egy pincé egy fiatal lányt fogva tart, és nem árulja el neki, hogy még tart a világ, azt hazudja, hogy világ vége van.

[00:53:19]Á, nem, ez nem jó.

[00:53:19]Utána oké.

[00:53:22]Mi lenne, hogyha egy öreg ember baltás gyilkos, akkor megpróbál?

[00:53:24]Nem, az se jó.

[00:53:26]És akkor egyszer valami ilyen hirdetést láttunk ilyen rapid randiról.

[00:53:31]Mondom, na erről csináljunk egy darabot.

[00:53:33]És akkor azt mondta, hogy hogy jaj de jó, csináljunk erről.

[00:53:35]És akkor meg ismertetek ilyenre ahhoz, hogy megírjátok.

[00:53:39]Nem, nem, de film alapján itthon is vannak rapid randik, de ilyen amerikai filmekben ez gyakori, hogy hogy működik egy ilyen rapid randis történet, hogy ül az asztalnál a hölgy, és így a férfiak járnak körbe asztalról asztalra, és hogyha végén meccselsz, vagy találkozol valakivel, tehát a hölgy is fölírja a te nevedet, te a hölgynek a nevét, akkor ez a cég, aki a Rapid Randit szervezi, összehoz benneteket, és ott Ott találkozhattok személyesen, de most ilyen nagy nemzetközi, most jöttünk haza Münchenből, ott játszottunk magyar közösségnek egy nagyon helyes kis 60 fő színházterembe, ahol a kint élő magyaroknak játszottuk a darabot.

[00:54:24]Szerencsére nagyon szerették.

[00:54:27]megyünk HG-ba, Dublinba, de szivatalos már, úgyhogy azért merem elmondani.

[00:54:33]Úgyhogy ez is ugyanolyan örömöt okoz ám, mintogyha mint a társulati lét, és nem annyira nem annyira biztonságos, mert bármi lehet.

[00:54:44]Szóval akkor te most alapvetően azért úgy megvagy meg jól vagy ebből?

[00:54:48]Én én nem csak most, mindig megvagyok.

[00:54:50]Ja, tehát én egy ilyen örök optimista vagyok.

[00:54:53]Szerintem ezt a szüleimtől meg otthonról hozom.

[00:54:57]Hát akkor neked jó, akkor én irigykedem.

[00:55:00]Nagyon a szüleim megtanították azt, hogy kisfiam, nem szégyen az, amikor azt mondod, hogy elestél, csak ne mondd azt az esésre, hogy az egy repülés volt, hanem maradjunk a tárgynál, hogy az egy esés.

[00:55:17]Tehát, hogy ne hazudjunk, hogy jaj, de egy picit azért repültem.

[00:55:18]A bukás az bukás.

[00:55:22]Köszönöm, hogy értem.

[00:55:22]Örnöknek is köszönöm, ha néztek minket.

[00:55:25]Hajdú Steve volt a Bota Café vendége.

[00:55:30]Viszontlátásra.