Kövér László: 2030-ban már nem Orbán lesz a Fidesz miniszterelnök-jelöltje
- A KlikkTV-beszélgetés második része: a műsorvezető mellett Csizmadia Ervin, Német Gábor és Réz András vitatja meg a napi politikát és az Orbán-rendszer jövőjét.
- Kiinduló kérdés: vezethet-e Matolcsy fogvatartása az Orbán-rendszer igazi végéhez? Olasz párhuzam: a „tiszta kezek” után Berlusconi jött, de két év múlva megbukott.
- A cím állítása: a két ciklusos keret miatt Orbán legfeljebb „főpapként” térhet vissza, a Fidesz belső elvárása szerint 2030-ra már nem ő a jelölt; a rezsim „bontása” pedig intézményrendszer, nem csak személyek kérdése.
- Igazságtétel: a morális elégtétel iránti igény ütközik a jogállami lassúsággal; a politikai, jogi és morális felelősséget nem szabad összekeverni.
- A rezsim egyházakat is megkárosított, a civil társadalom kriminalizálása pedig „történetileg példátlan”, nehéz helyrehozni kár.
- Alternatívaként szubszidiaritás és bázisdemokrácia: svájci népszavazások, az egyetemfoglalás 70 napja — fárasztó, de hatékony konszenzuskeresés.
- A szenvedély politikája: Szegfű Gyula „kurucos” liberalizmus-tétele; a szimbolikus politizálásról lejönni nehéz, mert a felekezetek mártíromságot és szobrokat igényelnek.
- Parlamentarizmushoz közvélemény kell, amely négy év alatt változhat; a digitális tér erre alkalmatlan, csak személyes beszélgetés működik.
- Tömegdemokrácia és szuperintelligencia: minden vélemény egyenértékűvé vált, az algoritmusok felerősíthetik a szélsőséges tartalmakat — „nem ilyen demokráciát szerettünk volna” 1989-ben.
„Nincsenek végszavak. Amikor megpróbálunk valamit lezárni, az úgy néz ki, hogy eltekintünk bizonyos dolgoktól.” – Német Gábor
Részletes összefoglaló megjelenítése
A műsor és a résztvevők
A KlikkTV-adás egy beszélgetéssorozat második része. A műsorvezető „gentlemeneknek" nevezi a társaságot – és közben viccel is: rosszul mondja, mert a „gentlemen" szó önmagában is többes szám. Az első részben ő volt „az, aki kilógott innen", mert a többi résztvevő igazi úr: Csizmadia Ervin, a Méltányosság Intézet vezetője, Német Gábor író és Réz András esztéta. (A beszélgetés során a kérdezőt egy helyen „Péter"ként említik – vélhetően a műsorvezetőre gondolnak.)
Az első rész „nagyon elemelt" a napi politikai aktualitástól, miközben fontos dolgok hangzottak el „arról, hogy milyen rendszerben élünk". Most a műsorvezető „kicsit provinciális" szeretne lenni, és a napi politikához kapcsolni a beszélgetést. A videó címében Kövér Lászlónak tulajdonított tétel szerepel: 2030-ban már nem Orbán Viktor lesz a Fidesz miniszterelnök-jelöltje.
A kiinduló kérdés: a Matolcsy-fogvatartás és az olasz párhuzam
A műsorvezető kérdése így hangzik:
„Most egy picit hadd legyem provinciális, amikor Matolcsy György fogvatartásának kapcsán azt kérdezem: gondolhatjuk-e azt, hogy ez az aktus elvezet bennünket az Orbán-rendszer igazi végéhez?" – a műsorvezető *
Az egyik vendég (aki a múltkori beszélgetést is hasonló megállapítással kezdte) szerint a jelenség nem annyira új: politikusbabirozások Európában előfordultak. Olaszország a 90-es évek elején: a „tiszta kezek" mozgalma. 1945-től 1993-ig a kereszténydemokrácia uralt egy hosszú rendszert – nem mindig vezető erőként, de „mindenben benne volt" –, több mint 40 éven át. Óriási felháborodás volt az olasz társadalomban, és „ki jött? Berlusconi": felszámolta az addigi olasz pártrendszert, megalapította a Forza Italiát, és kihirdette, hogy minden nulláról indul. A kérdés csak az: hova vezetett ez? „Két év múlva megbukott." Ezzel nem állítja, hogy itt is ez lesz, de szerinte ezek a kiemelt események „kábíthatnak" bennünket: azt hihetjük, hogy mostantól teljesen új világ kezdődik, és „az idők végezetéig" tart. Érthető, hogy politikusokat visznek el – az előző korszakban elkövették, amit elkövettek –, de a kimenetel akkor mutatkozik meg, amikor a magyar társadalom szembesül azzal, hogy az új kormánynak kormányoznia kell.
Felmerül a kérdés: szükségszerű-e, hogy ez odavezessen, hogy „az a 16 év, amiben élnünk adatott" – és vele az Orbán-rendszer – megbukjon, vagy semmi nem következik. (Egy ponton egy beszélő óvatosan fogalmaz: nem szívesen mond határozott véleményt, és a „kész, vége van" típusú kérdésre nem ilyen választ ad – a szövegkörnyezet itt részben torzított.)
A „felekezet" és Kövér László visszatérése – a cím állítása
A műsorvezető emlékeztet: egy korábbi adásban a pártokat „felekezetnek" nevezte. Ha ennek a felekezetnek „visszatér a főpapja", az már másfajta működés lesz. Kövér László ugyanis visszatért eredeti hivatásához:
„Kövér László visszatért eredeti hivatásához, mert ő valaha ilyen társadalomkutató volt az MSZMP Társadalomtudományi Intézetében, és ő maga jegyzi meg tapintatosan, hogy hát egyáltalán nem biztos, hogy ha visszatér ez a felekezet, akkor még ugyanaz lesz a főpapja." – a műsorvezető *
Egy beszélgető hozzáteszi: „Nem is lehet a főpapja." A műsorvezető szerint ugyanis az új kormány által meghatározott két ciklusos keret miatt Orbán Viktor legfeljebb „főpapi", hivatalos minőségben térhet vissza – nem miniszterelnökként –, és ez most is a Fideszen belül élő elvárás. Ez azonban szerinte „már most radikálisan meggyengült", mert a felekezet úgy gondolja: ha a főpap esélyei csekélyek, „hát akkor nézzünk körül, hogy a jövő mit hoz majd". Ebből ered a videó címében szereplő tétel: 2030-ra már nem Orbán a Fidesz miniszterelnök-jelöltje.
A rezsim mint intézményrendszer – nem személyekről szól a „bontás"
A „bontás" még folyik, de – hangsúlyozza az egyik vendég – nem személyekről van szó:
„A rezsim az egy intézményrendszer, szokások rendszere, az ügyintézés rendszere. Tehát ennek a lebontása nem egyszerűen azt jelenti, hogy elbocsátod, vagy lecsukod ennek a képviselőit, hanem azt jelenti, hogy megpróbálod fölszámolni mindaz, amiben benne rejlik." – az egyik beszélgetőtárs *
Ugyanakkor az emberek „mégis csak személyekben gondolkodnak": Matolcsy György és a fia, Matolcsy Ádám is „valamit jelképezett" – felmerül a kérdés, elvégezték-e azt a romboló hatást, amit a beszélők gondolnak róluk, vagy nem.
Igazságtétel: morális vágy és jogállami lassúság
Egy vendég szerint itt egy „rejtett, vagy nem is annyira rejtett konfliktus" rajzolódik ki. A magyaroknak természetes igényük van arra, hogy „igazság legyen téve"; sokan úgy érzik, a rendszerváltásról akkor lehet beszélni, ha megtörténik a „metafizikai vagy morális gesztus": „elnyerik a bűnösök méltó büntetésüket" – csak erre lehet alapozni egy új szisztémát (hogy milyen lesz az, az már teljesen más kérdés).
Két nehézség körvonalazódik. Egyrészt:
„Elképzelhető egy olyan igazságtétel, aminek Orbán Viktor nem lesz a kiszemeltje, vagy nem lesz a középpontjában? Ha őt kikerüli az igazságtétel, az szerintem egy olyan morális paradoxom, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni." – az egyik beszélgetőtárs *
Másrészt:
„Az Orbán-rendszer csak akkor tűnhet el, hogyha visszaáll az a rend, amiben a politikai intézmények, pártok, akaratok és hatalmi viszonyok nem befolyásolják az igazságszolgáltatást." – az egyik beszélgetőtárs *
Vagyis helyre kell álljon egy európai szinten működő jogi rendszer – jogvédelem, bizonyítási kényszer. Közben látszik a türelmetlenség (amiről a korábbi adásban, egy „Maffia" című film kapcsán már szó volt): egyrészt az az iszonyatos igény, hogy „most, azonnal" történjen meg a tisztázás; másrészt ha jogszerűen akarják csinálni, az akár évekig tarthat. A fordulat akkor lesz, amikor az emberek elhiszik: például Orbán Viktor elítélése „helyes és igazságon alapuló ítélet" volt, egy normális jogi rendszer belső szabályai szerint lezajló eljárás eredménye.
Tarlós nemrég egy interjúban „bölcsen" hívta fel a figyelmet: a politikai és a jogi felelősség külön dolog – és hozzá kell tenni a morális felelősséget is. „Ezt nem tolhatod össze." A morális ítélet (amiből most már ezerféle van az online térben) nem azonos azzal, hogy „most már mehet a börtönbe"; a politikai felelősség a bukás a politikai színtéren; a jogi pedig „lassú, macerás".
A vendég szerint érthető az indulat: „az elégtétel, a kárpótlás – nehezen mondom, szóval a bosszú". Bár mondhatná: „legyen békesség meg nyugalom", amikor az ember szembesül, mi történt az elmúlt másfél évtizedben:
„Akkor miért ne lehetnének brutális indulataid egyszerű hétköznapi emberként? Hogy de ezt nem tehetitek velem? Félrevezettetek, megloptatok, csaltatok, téves eszméket terjesztettetek." – az egyik beszélgetőtárs *
Egyházak, hatalomipar és a napi politikától való eltávolodás
Ugyanez a vendég kéri: gondoljunk bele, „mekkora pusztítást végzett ez a rezsim némely egyházakban":
„Ez gyilkos dolog egy olyan világban, ahol elvileg az egyházak még ilyen horgonyzóhelyként, menedékként szolgálhatnának, amikor rohadt nagy bajban vagy. De abban a pillanatban, amint ez összemosódik a hatalomiparral: engem többet nem látnak a templomban." – az egyik beszélgetőtárs *
És ami elhangzott, az nem törlődik: az érzelmek – „a fájdalmak, sérelmek, az elementáris harag" – nem múlnak el attól, hogy valaki lejön a világhálóról; ott maradnak bennünk és a nyilvánosságban. Ezért szokta „tapintatosan" mondani: „lehet, hogy a napi politikától néha el kell távolodnunk" – ne az alapján ítéljük meg az életünket, hogy lecsuktak-e valakit, hány milliárdot lopott.
A civil társadalom kriminalizálása – Scruton és a Monarchia
Egy vendég „történetileg példátlan"-nak nevezi a mostanit, és Roger Scrutonhoz (a hangátiratban „Rogerson") kapcsolja – aki „állítólag Orbán Viktor egyik kedvenc konzervatív filozófusa volt" (erre egy poén is rátér: ha ez így van, „akkor nem olvastad"). Scruton könyvét (amelynek címét a beszélő „Anglia alkony"-ként adja meg) híres első mondata: „Mi volt hát Anglia?" Az esszé az angol civil társadalomról szól: a rózsatenyésztőktől a disznótenyésztőkön át a kártyakörökig. És egyetlen ország volt Európában, amely ennek a civil kultúrának a gazdagságához „fogható" volt: az osztrák–magyar monarchia. Ezt a közép-európai, „civilséggel átitatott" struktúrát – a falusi tekekluboktól kezdve – aztán egymás után legyalulták a rendszerek, „a földdel tették egyenlővé".
Amikor tehát arról beszélnek, hogy távolodjunk el a politikától, az azt is jelenti:
„Az elképesztő kárt, amit a civil társadalom kriminalizálása okozott ebben az országban az elmúlt 15-20, nem tudom hány évben, azt nagyon nehéz lesz helyrehozni." – az egyik beszélgetőtárs *
Szubszidiaritás és bázisdemokrácia: Svájc és az egyetemfoglalás
Ha a parlamenti demokrácia és a pártszerű működés ma értelmezhetetlen, akkor a kérdés: mi az a rendszer, amely „át tudja szőni a társadalmi valóságot", emberi kapcsolatokat épít, és a lokális problémákat lokálisan oldja meg – ott beszélgetnek egymással az emberek, és ott találják ki innovatívan a megoldást? A válasz: „A szubszidiaritás, hogy elegánsan fogalmazzunk." A műsorvezető példája: lánya Svájcban él, ahol „egy percenként népszavazás van a helyi legkisebb ügyekben is".
A műsorvezető másik tapasztalata: amikor „megtörtént az egyetemi autonómia elrablása Magyarországon", és (vélhetően az SZFE-n) egyetemfoglalás volt – amelyet több hónapos intézményes küzdelem előzött meg –, ő 70 napon át nap mint nap tapasztalhatta a bázisdemokrácia működését:
„70 napon át nap mint nap megtapasztalhattam a bázisdemokráciának a működését, ami iszonyatosan fárasztó és nagyon idegesítő dolog volt […] és utána iszonyatosan hatékony." – a műsorvezető *
Egy-egy problémát addig beszéltek, amíg konszenzus nem született – akár 4,5 óra alatt, este 8-tól fél 1-ig –, amíg mindenki fel tudott állni azzal, hogy „körülbelül értjük egymást". Lassú, de utána hatékony, mert nem merülnek fel azok a kérdések, amelyek akkor szoktak, amikor hatalmi alapon döntenek: ilyenkor mindenki „befogja a száját", és amikor a gyakorlatra kerül a sor, elkezdi destruálni a döntést.
Egy vendég kifogásolja: ez azért működik, mert az emberek a saját helyzetüket, saját problémájukat oldják meg, amelyhez értenek. Ő magát nem tudja eltávolítani a napi politikától – „lehet, hogy a munkámból következik” –, de elismeri: ők már valamennyire elemelkedtek, tehát lehetséges.
Szenvedély, „kurucos" liberalizmus, szimbolikus politizálás
A szenvedélyeket és indulatokat nem lehet száműzni a politikából – főleg, hogy „alkalmat is adtak erre a kormányzók". A kérdés: „meddig tartható egy ország szenvedélyi állapotban?" A morális, politikai és jogi felelősség szétválasztása ebben kulcsfontosságú.
Egy vendég Szegfű Gyulára hivatkozik, aki a „Három nemzedék" című könyvében azt írja:
„A magyarországi liberalizmus az nem olyan volt, mint a nyugati típusú liberalizmus. Tehát a dualizmusban átültettük a liberalizmust, de kurucos formában, indulati elemektől telítve." – az egyik beszélgetőtárs Szegfű Gyulára hivatkozva *
A félelem: ha az indulatok permanensen uralják a jogi jellegű dolgok helyét – mert „az egyik oldal indulata óhatatlanul napirenden tartja a másik oldal indulatát is" –, hogyan lépünk ki ebből, hogy „ne kurucos"? A vendég szerint a magyar politikában még a magukat liberálisnak tartó politikusok is túlengedik magukat az indulatok permanensé tételében, és „politikusok ezt a problémát önmagukban nem tudják megoldani".
Mit tehetnek? Például lejönni a szimbolikus politizálásról – de a beszélő elismeri: „az egy rendes drog". Ha ugyanis „felekezetek" vannak, nem lehet lejönni:
„Mert a mi istenünknek szobrot kell állítania." – az egyik beszélgetőtárs *
A „kínáltakat" (a politikusokat) alulról és felülről egyszerre kényszerítik erre: ha a felekezet nem tud lemondani az imádságokról, szobrokról, a belsőség mitológiájáról, akkor működik a „mártíromság története", amely „iszonyatosan össze tud tartani egy politikai közösséget minden határon túl" – a beszélgetőtárs szerint ez a „racializálás" a mostani törésben is benne van. A „megvert sereg" bizonyos ágenseinek retorikájában visszatérő elem, hogy „itt tulajdonképpen a nemzet szenved vereséget – nekünk Mohács volt".
Mentalitás és parlamentarizmus: a közvélemény négy éve
Visszakapcsolódva ahhoz, amit Német Gábor a múltkori beszélgetésben a mentalitásról mondott (és amivel a videó nyit is): eljuthatunk-e oda, hogy a társadalomnak olyan mentalitása legyen, amely nem engedi meg a 15–20 éves kormányokat? Ha nincs igazi parlamentarizmus, mi kell hozzá?
„Mi kell a parlamentarizmushoz? Például az kell, hogy legyen közvélemény. És a közvélemény az úgy tudja érvényesíteni az akaratát, hogy négy év alatt esetleg megváltozik a közvélemény, és már nem szavazza be újra kétharmaddal." – az egyik beszélgetőtárs *
A Facebook mintegy két évtizede indult (a beszélő szerint 21 éve) – de az órákon át tartó, egymást „gyúrós" vitákat azok face to face csinálták: egymás szemébe néztek, néha üvöltöztek. Ervin (Csizmadia) volt az első, aki azt mondta: ilyen digitalizált világba érkeztünk, ennek nem lesz meg a módja – a beszélgetők szerint „digitális világ erre alkalmatlan", csak face to face megy.
Tömegdemokrácia és a szuperintelligencia kora
A műsorvezető elmeséli: november elején kiberbiztonsági konferenciára megy; mondták, nem a kiberbiztonságról kell beszélnie (abban „rohadtul nem értesz"), hanem arról, hogyan befolyásolja az életünket a mesterséges intelligencia – „elnézést, bocsánat" – a szuperintelligencia. Szerinte ez a lényeg: mint egyszerű választópolgárok, mindenhez nem érthetünk – „kérdezd meg tőlem, mi lenne a helyes a monetáris politikában… én egy ilyen kis hülye bölcsész vagyok; az agrárstratégiánk mi lehetne? Na de hát gyerekkoromban fogtam kapát".
Emlékeztet egy régi angol filmre: egy reklámszakmából kiemelkedő ember politikus lesz, és addig emelkedik, míg miniszterelnök nem lesz; eldönti, hogy a demokrácia lényege, hogy mindenről megkérdezi a brit polgárokat. A film durva szatírába csap át: a postás hatalmas stack-eket szállít, és a „nem túl bonyolult brit bányász" a konyhában, a hokedlin ülve kérdezi: „Anukám, most mit írjak be: indítsunk-e háborút Kuvandalu ellen?" Ez szerinte „egyenesen a diktatúrához vezet", mert maguk a polgárok jelentik be: „ne tessék már cseszegetni bennünket Kuvandaluval".
Ma pedig: bármiről bármikor véleményt nyilváníthatsz, a véleményedet egy gigaméretű rendszer őrzi, rendszerezi – és amikor megkérdezed a rendszert, „ő a te véleményedet is be fogja kalkulálni. Ez a szuperintelligencia." Ha pedig nem értünk hozzá: „nem lehet, hogy ez a fajta demokrácia nagyobb pusztítást végez, mint bármiféle diktatúra?"
Egy vendég válasza: most jutunk el a valódi „tömegdemokráciához". A 20. század eleji, általános választójoggal keletkezett tömegdemokráciáknak „semmi közük" a maihoz:
„A mai időkben tényleg semmiféle tudás, semmiféle ismeret nem szükségeltetik ahhoz, hogy a véleményed egyenértékű legyen bárki másnak a véleménye. Tehát ez merőben új korszak." – az egyik beszélgetőtárs *
És hozzáteszi:
„36 évvel ezelőtt, amikor létrehoztuk a demokráciát, nem ilyen demokráciát szerettünk volna létrehozni." – az egyik beszélgetőtárs *
A vendég felvázol egy gondolatkísérletet: posztol „Bendegúz" álnéven egy bejegyzést, amelyben azt írja: „rohadtul utálom a politikusokat, mindegyiket ki kellene herélni." Mi van, ha sokan viccesnek találják, lájkolják, megosztják – és mellékel hozzá egy szuperintelligenciával készült „elmebeteg videót" is, amelyben politikusokat herélnek? „Hát szerintem vannak ilyenek már most is." A szuperintelligencia látja a mozgást, és ha elég sokan csatlakoznak, „úgy dönt, hogy ezt löki fel mindenkinek, mert ezzel a forgalmat fogja növelni, és értelemszerűen a bevételek is gyarapodni fognak". „De akkor mit csinálsz? Semmit nem tudsz tenni."
Ehhez kapcsolódik Gábor korábbi gondolata: a 60–70-es években még születtek olyan művek, amelyek versenyezni tudtak ezzel a „nagyon egyszerű dologgal" – ma pedig, míg valaki két-öt évig ír egy könyvet, „naponta ezerszám" születnek ezek a (a mondat itt torzítottan zárul).
„Itt érzem magam otthon" – a mozi mint ellenpont
A beszélő hozzáteszi: „jó, én egy hülye vagyok, mert végtelenül bízom az emberekben", nem is gondolja, hogy különösebben rosszak lennének. Példaként említi az „Itt érzem magam otthon" című filmet (most már online is elérhető): egy olyan film, „amely arra kényszerít, hogy ott a moziban ülve rájöjj: basszus, ha kimegyek a moziból, viszem magammal egy darabig ezt az egészet" – mi történik velünk, hogy „önként dalolva tesszük", szeretjük vagy gyűlöljük. A vége (nem spoilerez) „furcsa befejezés": „rágj rajta, hogy van-e ennek vége, és ha van, akkor az miről szól." A mozi tele volt – pedig ez egy magyar film, amelyben nincsenek boldog slágerek a 70-es évekből, nem szerepelnek „kemény fenekű lányok", és hiányzik belőle az a „nagyon rossz ízű humor", amely mostanában a dialógusokban felütötte a fejét. „Egy ilyen baromi egyszerű film, nem is drága." Amikor filmklubban ülnek, mindig arra gondol: „ők nem elvetemültek" – „valamiképpen törődnünk kell azokkal, akik nem merültek bele ebbe a rakás kárba" (a mondat torzítottan zárul).
„Nincsenek végszavak" – Német Gábor zárógondolata
A műsorvezető Gáborra bízza a végszót. Német Gábor szerint az egyik legfontosabb tapasztalat:
„Nincsenek végszavak. Tehát, hogy amikor megpróbálunk valamit lezárni, az általában úgy néz ki, hogy eltekintünk bizonyos dolgoktól, és aztán többé ezeket nem vesszük figyelembe." – Német Gábor *
Szerinte egy normálisabb társadalmi diskurzus azon múlhat, hogy elhisszük egymásnak: ezek „befejezhetetlen folyamatok és mindennapos munkával járnak"; mindannyiunknak szerepe, felelőssége van, amikor nagyobb nyilvánosság előtt beszélünk ezekről. Bejön az „önmérséklet vagy a szenvedély korlátozása", ugyanakkor meg kell érteni: a szenvedély „legitim érzelem" – azokat sem lehet diszkreditálni, „akik annyi sérelmet szenvedtek el, hogy maradandó szenvedélybetegek lettek".
A műsorvezető megköszöni az izgalmas beszélgetést, és várja a három vendéget máskor is; zárómondata (torzítottan) arra utal: „nem rám, hanem erre a beszélgetésre van szükség".
⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
- „úgyhogy nekát a végignézel rajta" (a műsorvezető köszöntője a „gentlemenek" kapcsán): értelmezhetetlen töredék; a poén lényege valószínűleg az, hogy a „gentlemen" szó önmagában többes szám.
- „Hát erő dolg ebből… el kell jutnunk addig a kérdésig… vagy semmi nem következik, mert abb azt mondod, hogy tulen következik": a mondat középső része torzított; a lényeg (a 16 év és az Orbán-rendszer bukásának kérdése) rekonstruálható, a szó szerinti alak nem.
- „az amit ti Orbánrezsimnek neveztek az nincs" és a rá következő „Kész, vége van… Ja, hogy ké igen" párbeszéd: a kérdés–válasz szerkezet nem rekonstruálható pontosan.
- „Én köbes utálom tudott, hogy minden tulajdonnevekben próbálok meghatározni": torzított mondat.
- „a Maffia filmől korábbi adásunkban beszéltünk": nem egyértelmű, hogy egy „Maffia" című filmről vagy maffiafilmekről van szó.
- „a Rogerson… az a címe, hogy Anglia alkony… az első mondat híres SS vonat így hangzik": a „Rogerson" vélhetően Roger Scruton; a könyvcím és az „SS vonat" kifejezés torzított, az idézett első mondat („Mi volt hát Anglia?") rekonstruálható.
- „mint az egykori félben dolgozó embernek": értelmezhetetlen szerkezet.
- „az SZ-n volt egyetemfoglalás": vélhetően „az SZFE-n", de nem biztos.
- „este 8-tól f:30-ig": vélhetően „este 8-tól fél 1-ig" (4,5 óra).
- „a mesterséges intelligencia, elnézést, bocsánat Donál, a szuperintelligencia": a „Donál" szó nem azonosítható.
- „Anukám, most mit írjak be, hogy indítsunk-e háborút kuvandalu ellen": az „Anukám" vélhetően „Asszonykám" torzulása; a „Kuvandalu" a film kitalált országneve, pontos alakja bizonytalan.
- „naponta e 1000 sz 100zban születtek ezek a lappangó, tehát jó": a mondat vége értelmezhetetlen.
- „akik nem törültek bele ebbe a rakásakármibe, ami körülb": torzított; vélhetően „akik nem merültek bele ebbe a rakás kárba".
- „Hát a mi bőszigetésünkben sincsenek kemény fenekű lányok": a „bőszigetés" kifejezés nem rekonstruálható.
- „alulról és felülről egyszerre van kényszerítve erre a kinálok": vélhetően „a kínáltak" (vagy „a kínálók"), de bizonytalan.
- „Hát meg hogyha racializás ez most esetünkben is igaz szerintem": bizonytalan, hogy „racializálás" vagy más szó.
- „két ciklusban van meghatározva az új kormány által": a mondat torzított; a kontextus (Orbán csak „főpapként" térhet vissza) alapján értelmezhető.
- „a mozi tele volt a rohadt életben": vélhetően „a mozi tele volt, a rohadt élettel" jellegű szerkezet.
- „Itt nem arról van szó, hogy Oszkár meg izé": az „Oszkár" utalás nem azonosítható.
- „Azt hiszem, hogy rá odakaszkodva, amit te mondtál, szükség van. Nem rám erre a beszélgetésre.": a búcsúmondat torzított; vélhetően „nem rám, hanem erre a beszélgetésre van szükség" értelemben.
Teljes átirat megjelenítése
[00:00:00]Hogy lehet eljutnunk oda, hogy a társadalomnak legyen egy olyan mentalitása, ami nem engedi meg például azt, hogy 1520 éven keresztüli kormányok legyenek.
[00:00:10]Ugyanis ha már arról beszéltünk, hogy nincs igazi parlamentarizmus, mi kell a parlamentarizmushoz?
[00:00:15]Például az kell, hogy legyen közvélemény.
[00:00:17]És a közvélemény az úgy tudja érvényesíteni az akaratát, hogy négy év alatt esetleg megváltozik a közvélemény, és már nem szavazza be újra kétharmaddal ugyanazt.
[00:00:30]Jó napot kívánok.
[00:00:30]Köszöntöm önöket itt a gentlemenekben, amit rosszul mondok, hogy gentlemenek, mert a gentlemanek már önmagában egyébként többes számban van, úgyhogy nekát a végignézel rajta.
[00:00:41]Igen, igen.
[00:00:41]Bár én azt mondtam az első részben, hogy én vagyok, aki kilógok innen, és igen is, igenis így gondolom, hogy igazi gentlemenek vannak itt, ha gentlemen van társaságban Csizmadí Erön a méltányosság intézet vezetője, Német Gábor Író és Réz András Esztéta.
[00:01:01]És nagyon-nagyon elemeltük a az első részben a témát a a napi politikai aktualitástól, miközben egyébként nagyon fontos dolgok hangzottak el arról, hogy milyen rendszerben élünk.
[00:01:12]De most egy picit hadd legyek provinciális, amikor Matolcsi György fogvatartásának kapcsán azt kérdezem, hogy gondolhatjuk-e azt, hogy ez az aktus elvezet bennünket az Orbánrendszer igazi végéhez.
[00:01:31]Talán annyiban kezdeném, hogy ugye a múltkori beszélgetésünkben azzal kezdtem, hogy nem annyira új ez a dolog, amit most látunk.
[00:01:43]Ez a matolcsi ügy meg amit körül látunk, tehát hogy bizonyos politikusok letartóztatása, ez sem teljesen új.
[00:01:47]Nem annyira Magyarországon, mint inkább Európában.
[00:01:52]Mire gondolok, 90-es évek eleje Olaszország, tiszta kezek mozgalma.
[00:01:59]Volt Olaszországban 45 után, 45-től 93-ig egy nagyon hosszú rendszer, amit a keresztény demokrácia uralt.
[00:02:05]Nem mindig a Keresztény Demokrata párt volt a vezetőerő, de mindenben benne volt.
[00:02:11]Tehát lényegében több mint 40 éven keresztül ők voltak.
[00:02:13]Irtózatos felháborodás volt az olasz társadalomban.
[00:02:17]És emlékeztek, ki jött?
[00:02:22]Berluszkóni.
[00:02:24]Ő volt az, aki az egész addigi olasz pártrendszert felszámolta, behozta a Forza Itália nevű pártot, és meghirdette azt, hogy mindent nulláról indulunk.
[00:02:38]Azt a kérdést teszem fel, tudom, hogy ez nem egy jó kérdés, de hogy hova vezetett az a berluszconi féle dolog, mi jött ki belőle végül is.
[00:02:46]Két év múlva megbukott.
[00:02:48]Ezzel nem azt mondom, hogy majd itt is ez történik.
[00:02:50]Csak mondom, hogy ezek a ezek a kiemelt események, ezek ezek egy kicsikét ugye el, hogy mondjam, kábíthatnak bennünket a tekintetben, hogy most aztán tök új világ kezdődik, és és ez az új világ aztán az idők végezetéig most menni fog.
[00:03:05]Tehát én azt mondanám, hogy hogy érthető, hogy politikusokat visznek el.
[00:03:14]az előző korszakban elkövették, amit elkövettek, de majd most kezdődik, most mutatkozik meg az, hogy mi lesz ennek a kimenetele, amikor majd például a magyar társadalom szembesül azzal, hogy az új kormány, hogy kormányozzon.
[00:03:30]Hát erő dolg ebből ebből el kell jutnunk addig a kérdésig, hogy hogy szükségszerű-e, hogy ez elvezessen odáig, hogy az a 16 év, amiben élnünk adatot, az és vele az Orbán rendszere megbukjon, vagy semmi nem következik, mert abb azt mondod, hogy tulen következik.
[00:03:49]Sőt, hogy valószínűleg én nem szívesen mondok ilyen határozott vélemény, de az amit ti Orbánrezsimnek neveztek az nincs.
[00:03:57]És amikor Kövér László, aki az már most megszűnt, vagy nem volt?
[00:04:03]Kész, vége van.
[00:04:04]Ja, hogy ké igen.
[00:04:05]Nem, ez nem olyan kérdés, hogy akkor kész, vége van.
[00:04:07]Ha visszajön ennek a ugye egy előző adásunkban ezeket párt helyett felekezetnek nevezem.
[00:04:14]Ha ennek a felkezetnek visszatér a főpapja, az már egy másfajta működés lesz.
[00:04:20]És ugye Kövér László visszatért eredeti hivatásához, mert ő valaha ilyen társadalomkutató volt az MSMP Társadalomtudományi Intézetében, és ő maga jegyzi meg tapintatosan, hogy hát egyáltalán nem biztos, hogy ha visszatér ez a felekezet, akkor még ugyanaz lesz a főpapja.
[00:04:45]Bocsánat.
[00:04:45]Nem is lehet a főpapja.
[00:04:45]Hát azért ne felejtsük el, hogy két ciklusban van meghatározva az új kormány által.
[00:04:52]Tehát Orbán Viktor Orbán Viktor csak úgy térhet vissza, hogy hivatalos minőséget mond főpapot és nem miniszerelnököt vagy ilyesmi.
[00:05:02]Az most is a a Fideszen belül.
[00:05:02]Na most ez viszont, hát hogy mondjam neked, már most radikálisan meggyengült, merthogy a felekezet úgy gondolja, hogyha főpap esélyeit csekélyjek, hát akkor nézzünk körül, hogy a jövő mit hoz majd.
[00:05:20]De a kérdésed teljesen jogos, hogy hogy most akkor még folyik a bontás.
[00:05:26]Igen, de itt nem személyekről beszélünk félreértés.
[00:05:31]Én köbes utálom tudott, hogy minden tulajdonnevekben próbálok meghatározni.
[00:05:36]A rezsim az egy intézményrendszer, szokások rendszere, az ügyintézés rendszere.
[00:05:43]Tehát ennek a lebontása nem egyszerűen azt jelenti, hogy elbocsátod, vagy lecsukod ennek a képviselőit, hanem azt jelenti, hogy megpróbálod fölszámolni mindaz, amiben benne rejlik.
[00:05:58]Igen, de az emberek, hogy az emberek meg mégis csak ilyen személyekben gondolkodnak.
[00:06:03]Ezt ismerem.
[00:06:06]Tehát, hogy azt mondják, hogy ez a Matolcsi szintén valamit jelképezett.
[00:06:08]A fia Matolcsi Ádám mégis csak valamit jelképezett, hogy ez ez elvégezte azt a romboló hatását, amit mi gondolunk, vagy nem végezte el?
[00:06:25]Hát itt nyilván ugye nagyon nagyon érdekes, hogy van egy rejtett, vagy nem is annyira rejtett konfliktus aközött, hogy van egy természet, láthatóan van Magyarországnak, a magyaroknak van egy természetes igényük arra vonatkozóan, hogy igazság legyen téve.
[00:06:43]Ugye most hogy ennek mi a mennyire radikális a formája, az az nyilván egyérenként változik, de nagyon sokan úgy érzik, hogy a rendszerváltásról akkor lehet beszélni, hogyha ez a metafizikai vagy morális gesztus megtörténik, tehát hogy elnyerik a bűnösök méltó büntetésüket, nem?
[00:07:00]Tehát hogy valahogy a abszolút a erre tud alapozódni egy új szisztéma.
[00:07:09]hogy milyen lesz ez az új szisztéma, az nyilván egy teljesen másik kérdés.
[00:07:14]Egyrészt akkor nem tudjuk nem tudjuk megkerülni azt a kérdést, hogy elképzelhető egy olyan igazságtétel, aminek Orbán Viktor nem lesz a kiszemeltje, vagy nem lesz a a középpontjában.
[00:07:26]Ha őt kikerüli az igazságtétel, az szerintem egy olyan morális paradoxom, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni.
[00:07:34]Ez az egyik dolog.
[00:07:36]És ami ami igazi konfliktus, amit mondtam, az pedig az, hogy ugyanakkor az Orbánrendszer csak akkor tűnhet el, hogyha visszaáll a az a rend, amiben a politikai intézmények, pártok, akaratok és hatalmi viszonyok nem befolyásolják az igazságszolgáltatást.
[00:07:58]Tehát hogyha ezek biztos jogintézmények lesznek, és hogyha a jogvédelem, hogy mondjam, a bizonyítás kényszer satöbbi, satöbbi, amivel le lehet írni mondjuk egy európai szinten működő jogi szisztémát, helyreáll.
[00:08:12]Tehát miközben egyre és látszik ez a türelmetlenség, amiről ugye szó van a Maffia filmől korábbi adásunkban beszéltünk, tehát hogy egyfelől van ez az iszonyatos türelmetlenség, hogy most de azonnal történjen meg ez a tisztázás.
[00:08:28]Most helyezzük az egészet tiszta alapokra és a másik pedig az, hogyha ezt jogszerűen akarod csinálni, akkor adott esetben évekig ki tudja mennyi ideig.
[00:08:37]Ezt lefordíthatom Gábor úgy is, hogy akkor lesz ez a fordulat, hogyha az emberek elhiszik, hogy például Orbán Viktort elítélik, ez egy helyes és igazságon alapuló ítélet volt, mert ugye azt is inszinuáltad, hogy hogy ez nincs még.
[00:08:57]De ha minden ítéletről kiderül, hogy az jó, jó, abban az értelemben, hogy mondjam, egy normális jogi szisztémának a belső szabályai szerint zajlik le.
[00:09:07]Tehát ilyen értelemben van egy nagyon erős ütközés, egy morális természetű vágy és a szisztémának az Orbánitlanítása, vagy nem tudom, min minek nevezem ezt.
[00:09:22]Tehát a ennek a felszámolás, na de figyelj, a Tarlósnak volt egy jó interjúja nemrég, ahol fölhívta a figyelmet rá bölcsen, hogy a politikai felelősség és a jogi felelősség az külön dolog, és te hozzátetted, és hozzá kell tenni a morális felelősséget.
[00:09:39]Ezt nem tolhatod össze.
[00:09:39]Tehát magyarán Igen.
[00:09:43]A morális ítéleted, ami egyébként ezerféleképpen megjelenik most már az online térben főké, az nem azonos azzal, hogy mivel megvan róla a morális ítéletünk, most már mehet a börtönbe, és ugyanígy a politikai vétség, a politikai felelősség, hát ember, hát megbukott.
[00:10:04]Tehát ha nagyon szigorúak vagyunk, azt mondjuk, hogy ott a a bűnhüldés az a bukás a politikai szintéren, hogy jogilag mi van.
[00:10:18]Na, ez az, ami lassú, macerás és én is érzem ezt, hogy hát az elégtétel, a kárpótlás nehezen mondom, szóval a bosszú, tehát hogyha átvertek bennünket, ha kisem hiszek bennünket, ha kiraboltak bennünket és és ilyenkor azt mondanám, hogy legyen békesség meg nyugalom, de hát a francba hát amikor szembesülsz vele, hogy Mi történt az elmúlt másfél évtizedben?
[00:10:50]Akkor miért ne lehetnének brutális indulataid egyszerű hétköznapi emberként?
[00:10:54]Hogy de ezt nem tehetitek velem?
[00:10:57]Félrevezettetek, megloptatok, csaltatok, téves eszméket terjesztettetek, olyan intézményeket, szervezeteket vontatok be ebbe a maffiába, nem tudom minek nevezzem, amelyeknek már nem tudunk hinni.
[00:11:12]Tehát gondolj bele, hogy mekkora pusztítást végzett ez a rezsim némely egyházakban.
[00:11:22]Na most ez gyilkos dolog egy olyan világban, ahol elvileg az egyházak még ilyen horgonyzóhelyként, menedékként szolgálhatnának, amikor rohadt nagy bajban vagy.
[00:11:33]De abban a pillanatban, amint ez összemosódik a hatalomiparral, most akkor a a Facebookos bejegyzés, na engem többet nem látnak a templomban.
[00:11:46]Hát ember, miért?
[00:11:50]Ja, mert ami elhangzott, az nem törlődik.
[00:11:52]Tehát azok az érzelmek, amelyek bennünk föltámadnak, azok nem olyanok, hogy kész, lejöttem a világhálóról és elmúlt.
[00:12:00]Ezek a fájdalmak, sérelmek, mi fenék, az elementáris harag, az lehet, hogy továbbra ott van bennünk, és a nyilvánosságban ott van.
[00:12:12]És ezért szoktam tapintatosan mondani, hogy lehet, hogy a napi politikától néha el kell távolodnunk.
[00:12:20]Basszus.
[00:12:20]Tehát, hogy hogy ne annak alapján ítéljük meg az életünket, hogy lecsukták, nem csukták le, hány milliárdot lopott, mit telt.
[00:12:30]Szóval, hogy tudom rosszul, de kezd egyébként nagyon szerintem ez nagyon fontos, hogy ide tartozik az is, hogy a ami egyszer tulajdonképpen történetileg példátlan, hogy mondjuk a Rogerson, aki egyébként állítólag Orbán Viktor egyik kedvenc konzervatív filozófusa volt, ezt én azt gondolom, hogy akkor nem olvass, hogy tehát hogy őnek van egy csodálatos eszéke, tehát az a címe, hogy Anglia alkony ugye az első mondat híres SS vonat így hangzik, hogy mi volt hát Anglia.
[00:13:02]Így kezdett beszélni a fennálló Angliáról.
[00:13:06]És van benne egy eszé a a civil angol civil társadalomról.
[00:13:09]És azt, hogy egyetlen egy ország volt Európában, amelyik fogható volt ahhoz a gazdagsághoz, ami a Nagy-Britannia civil kultúrája, ugye a rózsatenyésztőktől a disznó tenyezztőkön keresztül a kártyakörök és a nem tudom micsoda, az az osztrák-magyar monarchia volt.
[00:13:31]és hogy ezt a civil szisztémát, ami a a falusi tekeek kluboktól elkezdve hát nem fogom végigsorolni, tehát ami jellemezte ezt a vidéket, tehát a köz a közép-európai létnek ez a fajta a civilséggel átitatott struktúrája, ezt ugye egymás után jöttek a rendszerek, amik egyszerűen legyalulták és a földdel egyenlővé tették.
[00:13:56]És amiről te beszélsz, ö az ennek a hiánynak az egyik megfogalmazása.
[00:14:02]Tehát amikor azt mondjuk, hogy távolodjunk el a politikától, az azt is jelenti, hogy valószínűleg az egész és azt a azt az elképesztő kárt, amit a civilársadalmak kriminalizálása okozott ebben az országban az elmúlt 15-20, nem tudom hány évben, azt nagyon nehéz lesz helyrehozni.
[00:14:20]Márpedig, márpedig ha azt mondjátok, hogy értelmezhetetlen ma már a parlamenti demokrácia vagy a pártszerű működés, akkor nyilvánvalóan az a következő gondolatunk, hogy akkor mi az a szisztéma, ami át tudja szni a társadalmi valóságot, ami emberi kapcsolatokat tud építeni, ami a lokális problémákat a lokális szinteken oldja meg, hogy ott beszélgessenek egymással emberek, és ott próbálják kitalálni innovatív módon, hogy egy problém Émának mi a megoldása ott helyben.
[00:14:53]Igen, így van.
[00:14:54]Bizony.
[00:14:54]A szubszidiaritás, hogy elegánsan fogalmazzunk.
[00:14:56]Az valami ilyesmit jelent, amit elmeséltél, hogy hát itt izében lányom Svájcban él, és egy percenként ugye népszavazás van a helyi legkisebb ügyekben is.
[00:15:12]És hát egyébként volt egy nagyon érdekes tapasztalatom nekem, mint az egykori félben dolgozó embernek, amikor a ugye megtörtént az egyetemi autonómia elrablása Magyarországon.
[00:15:25]úgy nagy általánosságban, akkor a az SZ-n volt egyetemfoglalás, illetve azt megelőzte egy több hónapos intézményes küzdelem az ellen, ami ami közeledett, és ott 70 napon át nap mint nap megtapasztalhattam a bázisdemokráciának a működését, ami ami ugye azt jelentette, iszonyatosan fárasztó és nagyon idegesítő dolog volt, tehát hogy az óri színpadon ültünk bent és mondjuk egy problémát kellett beszélni, akkor addig beszéltük, amíg a probléma úgy tűnik, hogy fönn állt, amíg létre nem jött egy olyan típusú konszenzus, mondjuk 4 és fél óra alatt, mondjuk este 8-tól f:30-ig adott esetben a amikor mindenki úgy tudott fölállni, hogy jó, akkor már körülbelül értjük egymást, hogy mit akarunk csinálni, és ez egy nagyon lassú rész volt, és utána iszonyatosan hatékony azért, mert utána már nem merültek föl azok a kérdések, amik egyébként föl szoktak merülni, hogyha hatalmi alapon döntenek valamiről, mert mindenki befogja a száját, és amikor a praxisre kerül a sor, akkor elkezdi destruálni.
[00:16:38]Jó, de te most egy olyan helyzetről beszél, ahol emberek azt a helyzetet próbálják megoldani, amelyben vannak, amelyik az ő problémájuk, amihez értenek.
[00:16:49]ugye azt akar, hogy te a napi gyakorlatban érzed azt, hogy hogy erre van lehetőség a napi politikától.
[00:16:56]Mondjuk saját magamat nem tudom ettől egy eltávolítani.
[00:16:58]Lehet, hogy a munkámból következő, de hogy a napi politikától elemelkedjünk és képesek vagyunk.
[00:17:06]Mi elemelkedtünk már valamennyire, tehát ilyen értelemben lehetséges, de hadd térjek még vissza mindkettőtökre, mert mert sok minden hangzott itten el.
[00:17:13]Tehát az egy nagyon fontos gondolat, hogy a szenvedélyeket és az indulatokat a politikából nem lehet száműzni, pláne akkor, hogyha erre alkalmat is adtak a kormányzók.
[00:17:28]A kérdés az én szempontomból az az, hogy meddig tartható egy országszenvedélyi állapotban, amit mondtál azzal kapcsolatban, hogy morális, politikai és jogi.
[00:17:40]Ez ez nagyon fontos.
[00:17:43]Ez három különböző dolog.
[00:17:43]És ha szabad behoznom itt egy régi történészt, aki szerintem egy nagyon érdekes gondolatot vetett fel, ez Szegfű Gyula volt, aki írt egy könyvet a három nemzedék címmel, hogy és a következőt mondja, azt mondja, hogy a magyarországi liberalizmus az nem olyan volt, mint a nyugati típusú liberalizmus.
[00:18:04]Tehát a dualizmusban átültettük a liberalizmust, de kurucos formában, indulati elemektől telítve.
[00:18:10]Ez az egy félelmem van Magyarországon is, hogyha a jogi jellegű dolgok helyét majd permanens az indulatok uralják, mert ugyanis az egyik oldal indulata óhatatlanul napirenden tartja a másik oldal indulatát is.
[00:18:34]Tehát hogy tudunk kilépni valamikor ebből, hogy ne kurucos?
[00:18:37]Tehát azt mondja nekünk Szegfű ebben a könyvében, hogy sokkal fontosabb lett a magyar liberalizmusban a kurucus hagyomány, mint mint a nyugati típusú liberalizmusnak az akkori korban már létező hagyománya.
[00:18:51]És én állandóan érzem a magyar politikában azt, hogy hogy magukat liberálisnak tartó politikusok is túlságosan engednek annak, hogy az indulatokat permanensé tegyék.
[00:19:04]És nem tudunk ebből kilépni.
[00:19:07]Hozzáteszem, politikusok ezt a problémát önmagukban nem tudják megoldani.
[00:19:12]Tehát itt jön be, amit a Péter kérdezett, hogy tehetnének valamit ellene.
[00:19:16]Például az, hogy a szimbolikus politizálásról lejönnek, elismerem, hogy az egy rendes drog.
[00:19:22]Szóval függő mond te mondtad a felekezeteket, hogyha felekezetek vannak, akkor nem lehet lejönni szerintem a szimbolikus politizálásról.
[00:19:29]Ja, igen.
[00:19:31]Mert mert a a mi istenünknek szobrot kell állítania.
[00:19:35]Igen.
[00:19:35]Tehát alulról és felülről egyszerre van kényszerítve erre a kinálok.
[00:19:39]Ez ez mély igazság volt, amit mondtál, hogy ha a felekezet nem tud lemondani arról, hogy hogy legyenek imádságai, hogy legyenek szobraai, hogy a belségnek is van mitológiája, az a helyzet, ugyanilyen alap van abszolút.
[00:19:55]Tehát ez a nagy a mártíromság története, ami iszonyatosen össze tud tartani egy politikai közösséget minden határon túl, nem?
[00:20:03]Hát meg hogyha racializás ez most esetünkben is igaz szerintem.
[00:20:07]Igen, abszolúten, igen.
[00:20:09]Benne van ez a mostani törés.
[00:20:11]Ebben a ebben a retorikában, amit a a megvert sereg bizonyos ágensei folytatnak, azért ez egy visszatérő elem.
[00:20:21]Tehát, hogy itt tulajan a nemzet szenved vereséget satöbbi.
[00:20:24]Nekünk mohács volt, tudod ez de még hadd kapcsoljuk oda, amit a Gábor még a múltkori beszélgetésünkben mondott, amikor a mentalitás kérdéséről beszélt, mert ezt a témát még nem beszéltük ki, hogy voltaképpen valóban lehet eljutnunk oda, hogy a társadalomnak legyen egy olyan mentalitása, ami nem engedi meg például azt, hogy 15-20 éven keresztüli kormányok legyenek.
[00:20:46]Ugyanis ha már arról beszéltünk, hogy nincs igazi parlamentarizmus, mi kell a parlamentarizmushoz?
[00:20:52]Például az kell, hogy legyen közvélemény.
[00:20:54]És a közvélemény az úgy tudja érvényesíteni az akaratát, hogy négy év alatt esetleg megváltozik a közvélemény, és már nem szavazza be újra kétharmaddal.
[00:21:04]Ugyan rohadt nagy baj, de na mindegy.
[00:21:07]Erősen nagyon beszélünk.
[00:21:11]Tehát, hogy kialakul egy olyan helyzet, ahol te véleményt nyilvánítasz bármiről, hiszen 21 évvel ezelőtt elindult a a Facebook, mint a a közös példája ez volt egyébként, amit a Gábor az előbb mondott, hogy hogy ha kell órákon keresztül gyúrjuk egymást is.
[00:21:28]Na de ezt ők face to face csinálták.
[00:21:30]Igen.
[00:21:31]Egymás szemébe nézzek, néha lehet, hogy üvöltözek is.
[00:21:33]Szóval, hogy ez nem megy akkor az első beszélt Ervin az, hogy egy ilyen digitalizált világba érkeztünk, hogy ez ennek nem lehet megtalálni, vagy nem lesz meg a módja.
[00:21:45]Nem, csak face to face.
[00:21:51]Nem, nem.
[00:21:51]Digitális világ erre alkalmatlan.
[00:21:53]november elején megyek egy ilyen konferenciára, kiberbiztonság, és mondtam, hogy ez én rohadtul nem értek.
[00:22:01]Mondták, hogy nem, nekem nem ehhez kell értenem, hanem így beszéljünk arról, hogy a mesterséges intelligencia, elnézést, bocsánat Donál, a szuperintelligencia az hogyan befolyásolja az életünket.
[00:22:12]És mondtam, hogy az viszont tök érdekes, merthogy egyszer csak azzal szembesülünk, hogy mi, mint egyszerű választó polgárok, mindenhez nem érthetünk.
[00:22:23]Kérdezd meg tőlem, hogy mi lenne a monetáris politikában a helyes.
[00:22:27]Tehát ember, én egy ilyen kis hülye bölcsész vagyok.
[00:22:29]Az az agrár stratégiánk mi lehetne?
[00:22:32]Na de hát basszus gyerekkoromban én fogtam kapát, de az a kérdés, hogy tehát így sorolhatnán.
[00:22:43]Volt egy film, egy régi angol film, amely pontosan arról szólt, a már mindenki elfelejtette, hogy egy csávó a reklámszakmából kiemelkedik, politikus lesz.
[00:22:56]Sőt addig emelkedik, míg ez a törtető Gané a végén miniszterelnök nem lesz.
[00:23:01]és úgy dönt, hogy a demokráciának az a lényege, hogy mindenről megkérdezi a a brit polgárokat.
[00:23:06]Na most itt átcsap durva szatírába, mert az történik, hogy a postás ekkora stószakat szállít ki.
[00:23:18]Ugye még nincs online, amikor a film készül, hogy akkor ezeket kellene kitölteni.
[00:23:24]És a nem túl bonyolult brit bányász ott ül a konyhában a feleségével a hokedl és azt mondja: "Anukám, most mit írjak be, hogy indítsunk-e háborút kuvandalu ellen."
[00:23:36]Tehát a helyzet tökéletes.
[00:23:41]Amúgy ez egyenesen a diktatúrához vezet, mert maguk a polgárok jelentik be, hogy ne tessék már cseszegetni bennünket kuvandalóval meg nem tudom mivel.
[00:23:49]Tehát, hogy hogy a francban van az, hogy bármiről bármikor véleményt nyilváníthatsz, a véleményed egy gigaméretű rendszer, ráadásul őrzi, rendszerezi.
[00:24:06]És amikor megkérdezed a rendszert, hogy mi a helyzet, akkor ő a te véleményedet is be fogja kalkulálni.
[00:24:11]Ez a szuperintelligencia.
[00:24:14]Igen.
[00:24:15]De ha nem értünk hozzá, szóval nem lehet, hogy hogy ez a fajta demokrácia nagyobb pusztítást végez, mint bármiféle diktatúra.
[00:24:24]Itt szerintem arról van szó, hogy most jutunk el a az úgynevezett tömegdemokráciához valóban, mert azt gondoltuk, hogy már a 21 20.
[00:24:31]század elején tömegd demokráciák lettek az általános választójoggal.
[00:24:35]De hát az annak semmi köze nincs még a mai időkhöz, mert a mai időkben tényleg semmiféle tudás, semmiféle ismeret nem szükségeltetik ahhoz, hogy a véleményed egyenértékű legyen bárki másnak a véleménye.
[00:24:50]Tehát pontan tehát ez szerintem egy ez egy ez merőben új korszak.
[00:24:54]36 évvel ezelőtt, amikor létrehoztuk a demokráciát, nem nem ilyen demokráciát szerettünk volna létrehozni.
[00:25:01]Nem is tudtuk, hogy figyelj, én Bendeguséni álnével most valami possot be fogok löpni, ami arról szól, hogy rohadtul utálom a politikusokat, mindegyiket ki kellene herélni.
[00:25:13]Hát ez egy érdekes gondolat.
[00:25:16]Mi van akkor, hogyha hirtelenjében sok-sok ember úgy gondolja, hogy ez nagyon vicces.
[00:25:24]elkezdi lájkolni, elkezdi megosztani.
[00:25:24]Mi van, ha még mellékelek hozzá egy szuperintelligenciával készült elmebeteg videót is, ahol éppen politikusokat herélnek, és mindenki boldog tőle?
[00:25:35]Hát szerintem vannak ilyenek már most is.
[00:25:40]Tudom, azért mondom, hogy ez nem feltétlen a legszélsőségese.
[00:25:44]Na de ez a bizonyos szuperintelligencia hivatkozni fog, vagy hogy mondjam, tudja, hogy ott egy ilyen mozgás volt.
[00:25:54]Úristen, de akkor eztán mégse kellene több száz embernek megosztania.
[00:26:00]De akkor mit csinálsz?
[00:26:00]Semmit nem tudsz tenni.
[00:26:04]ugyanis ha ilyen sokan jelentkeztek be, hogy ez vicces meg jó, meg csatlakozna, akkor a szuperintelligencia úgy dönt, hogy ezt löki fel mindenkinek, mert ezzel a forgalmat fogja növelni, és értelemszerűen a bevételek is gyarapodni fognak.
[00:26:22]Szóval akkor és és itt jön be az, amit a Gábor mondott, hogy a 60-as-70-es években még olyan művek születtek, amik leírták a Hogyan tudunk olyan műveket írni, ami versenyez ezzel a dologgal, ezzel a nagyon egyszerű dologgal, hogy beteszel valamit, ír az ember egy könyvet öt évig, két évig, három évig, miközben naponta e 1000 sz 100zban születtek ezek a lappangó, tehát jó én egy hülye vagyok, mert én végtelenül bízom A az emberekben meg nem is hiszem, hogy különössebben rosszak lennének.
[00:26:57]Volt az Itt érzem magam otthon című film a mozikban.
[00:27:00]Ha nem láttátok, akkor most már online is meg lehet nézni.
[00:27:05]Itt nem arról van szó, hogy Oszkár meg izé, de egy olyan film, amely arra kényszerít, hogy ott a moziban ülve rájöj, hogy basszus, hogyha kimegyek a moziból, viszem magammal egy darabig ezt az egészet.
[00:27:22]Szóval, hogy hogy mi történik velünk, hogy önként dalolva tesszük, vagy szeretjük, vagy gyűlöljük.
[00:27:27]Sőt, a vége, nem fogok spoilerezni, az egy ilyen furcsa befejezés, mert azt mondja, hogy hát rágj rajta, hogy van-e ennek vége, és hogyha van, akkor az miről szól.
[00:27:43]És a mozi tele volt a rohadt életben, miközben azt mondtad volna, hogy ez egy olyan magyar film, amelyikben nincsenek boldog slágerek a 70-es évekből, ahol nem szerepelnek kemény fenekű lányok, akik mutogatják magukat.
[00:27:58]hiányzik belőle az a nagyon rossz ízű humor, amely mostág a dialógokban sajnálatos módon felütötte a fejét.
[00:28:08]Egy ilyen baromi egyszerű film, nem is drága.
[00:28:10]És ott ültek az emberek, és amikor filmklubban ülünk, meg ilyesmi történik, akkor mindig arra gondolok, hogy ők nem elvetemültek.
[00:28:23]Szóval, hogy valamiképpen törődnünk kell azokkal, akik nem törültek bele ebbe a rakásakármibe, ami körülb.
[00:28:31]Hát a mi bőszigetésünkben sincsenek kemény fenekű lányok, de valahogy a végét is meg kell találni.
[00:28:36]A tied legyen nagy Gábor végszó.
[00:28:40]Hát köszönöm ezt a lehetőséget.
[00:28:43]Nem tudom, hogy ezt tehát valószínűleg például az egyik egyik ilyen fontos tapasztalatunk az, hogy nincsenek végszavak.
[00:28:52]Tehát, hogy amikor megpróbálunk valamit lezárni, az általában úgy néz ki, hogy eltekintünk bizonyos dolgoktól, és aztán többé ezeket nem vesszük figyelembe.
[00:28:59]Itt valószínűleg az azon múlhat talán egy normálisabb társadzinti diskurzus, hogyha elhisszük egymásnak azt, hogy ezek befejezhetetlen folyamatok és mindennapos munkával járnak.
[00:29:11]Tehát, hogy és hogy mindannyiunknak valamiféle szerepünk van ebben, vagy felelősségünk, amikor amikor beszélünk mondjuk nagyobb nyilvánosság előtt ezekről a dolgokról.
[00:29:26]És akkor itt nyilván bejön ez is, amit mind a ketten mondtatok, a az önmérséklet vagy a szenvedélynek a korlátozása ugyanakkor megértése annak, hogy a szenvedély az az egy legitim érzelem, tehát hogy azokat sem lehet diszkreditálni, akik mondjuk annyi sérelmet szenvedtek el, hogy hogy maradandó szenvedélybetegek lettek, hogy így fogalmazzak.
[00:29:50]Nagyon köszönöm nektek ezt az izgalmas beszélgetést.
[00:29:52]Örülök, hogy részese lehettem.
[00:29:53]Csizmadő Ermen Német Gábor és Réz Andrásnak várlak benneteket máskor is ilyen beszélgetésekre.
[00:29:59]Azt hiszem, hogy rá odakaszkodva, amit te mondtál, szükség van.
[00:30:04]Nem rám erre a beszélgetésre.
[00:30:06]Köszönöm, hogy velünk voltak.
[00:30:08]Viszontlátásra.