KlikkTV 55:24

LIZA MINNELLI személyesen hívta fel a magyar énekest - Farkas Gábor Gábriel hihetetlen története

interjúportréképzőművészetzeneéletútközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Ellenzéki
LIZA MINNELLI személyesen hívta fel a magyar énekest -  Farkas Gábor Gábriel hihetetlen története
tl;dr
  • A Bota Café vendége Farkas Gábor Gábriel festő, énekes, színész; a beszélgetés végigjárja életútját a Moulin Rouge-tól Liza Minnelliig.
  • Liza Minnelli egy felvétel hallása után személyesen telefonált neki; a kapcsolat Peter Howardon át jött létre, majd Budapesten is találkoztak, ahol Minnelli elénekelte első slágerét, a Just a Matter of Time-ot.
  • Diplomamunkája a budapesti Moulin Rouge-ban készült: konferálás mellett egy 2×7 méteres, erotikus motívumos falfestményt festett, amelyet később maga távolíthatott el.
  • Zenei gyökerei: gyerekkori gramofonlemezek, az édesapja által hozott jazz-válogatások, az MTV és a cirkuszi big band hangszerelések; zongorázni Garay Attila magántanítványaként tanult.
  • Hit és tudomány nála összekapcsolódik: a kvantumfizikával, a vízcsepp-metaforával és a körforgással magyarázza, hogy minden anyag és energia átalakul, de nem vész el.
  • Évente hónapokra elvonul egy thaiföldi szigetre — a tömeg figyelmi terhének ellensúlyaként keresi a csendet és a természetközelséget.
  • Küldetésének tartja a magyar kabaréslágerek (Zerkovitz Béla, Csókos asszony) angol nyelvű, nemzetközi bemutatását, Billy Stritchcel és a Broadway világával együttműködve.
  • Festőként a Budapest Art Factory tagja; szerinte minden műfaj és érzék összetartozik — „mind ugyanaz, más érzékszerven keresztül megtapasztalva".
  • Elsősként 36 fekete pont miatt ki akarták rúgni az iskolából, de az apja kiállt mellette; a kórusvezető fedezte fel, hogy zongorazene mellett le lehet kötni.
  • Életfilozófiája: pozitív energia sugárzása, szerető hozzáállás, a fájdalom feloldásának mutatása a művészetben — bármikor készen áll egy „köszönöm, fantasztikus volt"-ra.
Részletes összefoglaló megjelenítése

A vendég és a keret

A KlikkTV Bota Café műsorának vendége Farkas Gábor Gábriel festő, énekes, színész. A műsorvezető így vezette fel őt: énekes és színész, „de tulajdonképpen képzőművészeti egyetemet végzett", emellett világutazó, aki azt is megígérte, hogy a műsorban énekelni is fog. A beszélgetés végigjárja az életút állomásait: a Moulin Rouge-ban készült diplomamunkától a Liza Minnellivel való kapcsolatán át a hitről, a művészetről és az életszemléletről szóló filozófiai fejtegetésekig.

Hogyan hívta fel Liza Minnelli

A beszélgetés nyitótörténete az a felvétel, amelyet Liza Minnelli hallott, és amiért személyesen telefonált Farkas Gábor Gábrielnek. A kapcsolat Peter Howardon keresztül jött létre, aki Bob Fosse korepetítor-zongoristája volt a Chicagónál, és magyar származású volt. Farkas Gábor volt Budapesten a „gárdedámja" – segédje, kísérője –, elvitte operába, operettbe, klubokba, és Howard meghívta őt New Yorkba. Minnelli éppen akkor vált (elvált), ezért nem tudtak találkozni, de Howard eljuttatta hozzá Farkas felvételeit, és Minnelli telefonon gratulált:

„Felhívott telefonon, és gratulált. Mit mondott? Hát az, hogy mennyire szép és megindító volt a levél, amit írtam." *

Farkas elmesélte, hogy a levélben azt írta Minnellinek: 16 évesen látta a Radio City Music Hall-beli koncertjét, amelyet a magyar televízió sugárzott, előtte pedig a „zenélő filmkockákban" a Cabarétot. Szerinte nem maga Minnelli volt a példakép, hanem az, amit a színpadon produkálni tudott: „az energia, az a drive, az az elképesztő jelenlét és persze a hangszerelések". Megjegyezte, hogy a koncertet Billy Stritch és Peter Howard hangszerelte – utóbbihoz pedig később személyesen is kötődött.

A telefonbeszélgetés után Budapesten is találkoztak: Farkas 30. születésnapja körül anyukáját vitte az Arénabeli koncertjére. Minnelli a koncert alatt már célozgatott, hogy „itt van az a fiú, aki írt nekem annak idején", és elénekelte a Just a Matter of Time című dalt – ami az ő első single-felvétele volt fiatal korából –, majd dedikálta Farkas kabaré-DVD-jét, amelyet Harold Prince és Peter Howard is dedikált már.

Miért fantasztikus a „Csak idő kérdése" üzenet

Farkas a Just a Matter of Time-ról elmondta, hogy szerinte minden sztenderd dal azért sztenderd, mert hosszú idő után is játszák:

„Szerintem minden ilyen sztenderd dal, ami azért sztenderd, mert fennmaradt hosszú idő után is, mert van benne valami kulcs, valami olyan tartalom, ami segíthet abban, hogy túléljünk. Ezért segítenek nekünk az ősi mítoszok, ezért segítenek nekünk azok a versek, mert ott van benne valami kód, valami kulcs, ami emocionálisan a magánéletünkben vagy a szakmai életünkben segíthet túlélni." *

A „csak idő kérdése" számára személyes üzenet is lett: „nekem is csak időkérdése volt, hogy itt ülök veled és ezekről beszélgetünk."

A Moulin Rouge-ban készült diplomamunka

A vendég a budapesti Moulin Rouge-ban csinálta a diplomamunkáját: nemcsak konferált, hanem ki is festette a falakat. Egy 2×7 méteres falfestményt készített 1999-ben, erotikus motívumokkal, amelyet a háború előtti állapotok helyreállításakor később maga távolíthatott el a falról – a vendég jelezte, hogy a kép védettséget élvezett. A kompozíció a párizsi Moulin Rougestől a budapesti Moulin Rouge-ig ível át, az egyik oldalon Toulouse-Lautrec, a másik oldalon egy másik festő képeivel. Rajta van többek között Mata Mary, a budapesti első stripteasetáncosnő, akrobaták és zenészek a kabarékból. A vendég megemlítette azt a híres jelmeztervezőt, aki a budapesti Moulin Rouge látványait tervezte, és akinek a felesége bártáncosnő volt.

Gyermekkori zenei gyökerek: gramofonlemezek, MTV, big band

Farkas szerint a kabaré- és revüvilág iránti szeretetét a klasszikus fekete-fehér filmek élesztették újjá a szocializmus után. Bár a szocializmusban voltak éjszakai bárok, a televízióban ezt a világot nem lehetett látni. A gramofonlemezeket a padláson találta, és azokat játszotta újra és újra – hetéves korától –, egyebek között Kiss Manyi felvételeit, olyan slágereket, mint a „Csak egy szép szó van a decemberben, csak egy buta kis szív ver az emberben" kezdetűt, illetve a „marcipán–paprika" szövegű dalt. Ahogy fogalmazott: „annyiszor hallgattam, hogy ez valahogy így belémívódott."

Az édesapja hozott először nyugatról CD-t: Bobby McFerrin, a korszak popzenéje (Michael Jackson), és egy négy lemezes jazz-válogatást Nat King Cole-lal, Frank Sinatrával, Ella Fitzgeraldtal, Sammy Davis Juniorral. Az MTV megjelenésekor – amikor a két csatorna helyett hirtelen sok lett – meghatározó élmény volt számára, amikor Sinatrát a U2 énekesével, Bonóval swinget énekelni látta a televízióban.

Egy másik meghatározó hatás a cirkusz volt: a monte carlói cirkuszfesztiválokon a zenekarok jellemzően jazz big band hangszereléseket játszottak oroszlánszámok vagy bűvészmutatványok közben, és neki éppen ezek a hangszerelések tetszettek a legjobban. Meggyőződése: „ami nagyon izgat gyermekként, az kell, hogy manifesztálódjon az életében."

Garay Attila és a zenei tanulás

A Zeneakadémiára nem ment, mert a jazztanszak legnagyobb mestere, Garay Attila – akit az Oscar Peterson a valaha látott legnagyobb zongoristának mondott – magántanítványként fogadta. Farkas hozzá járt lakásra. Maga is zongorázik, bár „nem vagyok jazz zongorista": állítólag különlegesen finom és dinamikus a billentése, tud rubatókat, szabadon játszani, és szerinte a zongorázás „nagyon intim dolog" – a két agyfélteke, a két kéz együttműködése.

A rezgés, az energiák és a média kritikája

Farkas szerint a színpadon pozitív energiát kell sugározni, mert az emberek hatnak egymásra. Garay Attila tanítása alapján – a Jobim-féle Wave című dallal kapcsolatban – „minden csak rezgés". Elmagyarázta a húrelméletet közérthetően: ha az anyagot egyre beljebb bontjuk, a végén csak vibrálás marad.

Kritikát fogalmazott meg a média működésével kapcsolatban: a híradó a figyelemfelkeltés és az életösztön miatt a negatív, borzalmas hírekkel ragadja meg az embert, de sosem hangzik el, hogy „mi biztonságban vagyunk". Szerinte ezt az egyensúlyt ki kell tudni egyensúlyozni – akár egy előadáson belül is. Rámutatott: ha valaki rosszkedvvel, feszültséggel jön be az ajtón, az az energiája „mint a hullám, terjed", és a másik is átveszi; de ha megértjük, mi áll mögötte (kiütötte a lábujját, rossz hírt kapott), akkor egészen máshogy nézünk rá.

Elvonulás: Thaiföld, csend és a kiegyenlítés

Farkas elmesélte, hogy van, amikor Dubajon át Thaiföldre utazik, és egy hónapra-másfélre eltűnik: egy kis szigeten, a tengerparton egy három falú kunyhóba költözik, amelynek hiányzó frontja a tengerre néz, egy takaróból készített függönnyel.

„Nem a luxust keresem, hanem pont a természetközeliséget és az elvonulásban azt a csendet." *

Ezt úgy magyarázza, mint kiegyenlítést: munkája lényege, hogy információkat gyűjt, majd bemegy a tömegbe, ahol „a 1000 néző tekintete ott van rajtam" – esetleg hatalmas zenekar mellett vagy Quartettel egy klubban. Szerinte természetellenes dolog egyedül szembenézni ennyi figyelemmel, ezért az ellensúly nála az, amikor senki nem figyel rá: napfelkeltét néz, olvas, meditál, és ez „visszatölt".

Hit, kvantumfizika és a körforgás

Római katolikus neveltetést kapott: nagyanyja hittantanára Apor Vilmos volt, és amikor Apor Vilmost a Vatikánban boldoggá avatták, a gyulai születésű nagymama tanúként volt jelen. Farkas hangsúlyozta, hogy a nagymamája hite „tiszta" volt: sosem volt lekezelő, kirekesztő, nem használta a vallást megkülönböztetésként. Ahogy megismerte más kultúrákat és vallásokat, arra jutott: „ez az egész ugyanaz, csak más nyelven fogalmazzuk meg."

Hitéről a kvantumfizika felé hidal: elmesélte a kettrés-kísérletet, és azt az esetet, amikor egy szabaduló foton ugyanazt a két csíkot vetítette ki egyedül is – ami szerinte azt jelenti, hogy „mindenhol előfordul". Ehhez hozzátette Joda Star Wars-beli szavait („az erő ott van a kőben, a fában és benned is") és az Oroszlánkirály mondását. A vízcsepp metaforájával írta le a körforgást: a vízesésnél meditálva figyelte, hogyan válnak a cseppek önálló „individuumokká", majd beletalpaslanak a vízgyűjtőbe, sodródnak az óceánig, elpárolognak, és visszatérnek.

Karakteres példákkal szemléltette az anyag átalakulását:

„Minden víz, ami itt van, azt korábban egy dinoszaurusz kipisilte, amit most iszol. A véredben lévő összes vas, az korábban egy csillag felrobbanásakor keletkezett." *

Úgy véli, halála után az energia „jár körbe", és „elkerülhetetlenül valamilyen más formát fogok fölvenni" – a milyen formát nem határozhatja meg előre. Lenyűgözte a polip is: kék a vére (rez cirkulál benne), három szíve és kilenc agya van.

Mesélt afrikai önkéntes munkájáról is, ahol gyerekeknek tanított rajzolni, festeni – a helyiek muszlimok voltak, és nem volt köztük semmilyen feszültség.

Az évszakok, a karácsony és a szeretetnyelvek

Balatonfüredi fiúként, áprilisi születése miatt a trópusi környezetet keresi, és az őszi levélhullás számára „borzalmas gyász". A vigaszt a karácsony jelenti:

„Én imádom a karácsonyt... ünneplőbe öltöztethetjük a szívet." *

Kritikát fogalmazott meg azokkal az énekesekkel kapcsolatban, akik csak a piaci működés miatt énekelnek karácsonyi dalokat – szerinte „látszik rajtuk, hogy ezt most így muszájból csinálják".

Az ajándékozásról az öt szeretetnyelv koncepciója mentén beszélt: az ajándék azt jelenti, hogy „én akkor is gondolok rád, amikor nem egy téridőben vagyunk". A fizikai érintés és a dicsérő szavak számára a létezésre való visszacsatolás – ahogy fogalmazott, „azért sírunk anyáért, hogy vegyen föl, azért akarunk odabújni, mert akarjuk, hogy ő visszajelezze, hogy mi létezünk". Az édesanyjától tanult életmottót is idézte: „szeresd felebarátodat mint magad" – ami azt jelenti, hogy csak olyan szívességet tegyél, amelyért magadat is tudod szeretni. Figyelmeztetett azokra, akik a szeretetért mindenre képesek, rabszolgává válnak, és elkezdik magukat utálni – ezt a nárcisztikusok és szociopaták „pont ezt használják ki".

A koncert mint a fájdalom feloldása

Farkas szerint a koncertjeinek szeretetet kellene sugározniuk; a visszajelzések szerint ez így van. A kérdező óvatos kritikájára – hogy nem-e túlságosan elsimított, kellemes a zene – azzal válaszolt, hogy a világban elég felzaklató és „elborzasztó dolog" van, ezért a művészetnek nem magát a szörnyűséget, hanem a kikecmergési lehetőséget kell megmutatnia: „ezek traumákat okoznak, és pont az a lényeg, hogy azt segítsünk megmutatni, hogyan lehet feloldani." Fájdalmas témájú dalaival – szakításról, elárulásról szólókkal – ezt illusztrálta.

A Mindent vagy semmit című dalról elmondta, hogy a vége elvileg negatív („vagy menj tovább, és ne lássalak soha már"), de ő a szerkesztőnek azt mondta, hogy a végén a „csak mellettem állj" refrént mantrázza. Az ezt kötötte össze a szerencsejáték-metaforával:

„Mégis, ha tehetem, a pirosra és a feketére közül a pirosra tenném a végén, akkor is, ha a fekete fog nyerni, de optimistaként én akkor is a pirosra fogom tenni." *

Bródy János, a Hungarikon-gyűjtemény és a gyulai „galeria fája"

A vendég elmesélte, hogy egyszer Bródy Jánostól kérdezte, nem-e az koncert, hogy a zene elviszi a szöveget – Bródy erről azt mondta, gyakran így van, ezért íratta ki a sportarénába a magyarul énekelt szövegeket, mert érezte, hogy „azok a veretes szövegei gyakran úgy belemennek a semmibe". A Bródival kapcsolatos emlék másik szala: a Hungarikon-gyűjtemény megnyitóján Farkas festményt állított ki, és Bródy gitárkantátája egy műalkotásba volt beépítve. A Várkert-bazár megnyitóján együtt énekeltek, majd kiszöktek dohányozni, és Bródy megmutatta a „galeria fájt", ahol annak idején – Facebook és Messenger nélkül – pontos kialkudott időpontokban találkoztak az akkori fiatal zenészek. A vendég megemlítette az anyukája kedvenc dalát, az „Ó, kedves nyári napfény..." kezdetűt, amelyet a mostani bródi emléknap kapcsán hiányzott a színpadról, és amelyben szerinte a magyar népzene „beszivárog" a beat-zenébe.

Magyar slágerek a nagyvilágba – a Zerkovitz-küldetés

Farkas szerint egyik legnagyobb küldetése, hogy a vasfüggönyön innen rekedt magyar slágerek kijussanak a nagyvilágba. Zerkovitz Béla alkotója volt a Csókos asszonynak, és – akárcsak Cole Porter vagy Irving Berlin – maga írta a zenét és a szöveget is, szerzőtársak nélkül. A vendég egy műsoros könyvsorozatnak is írt Zerkovitz-kötetet hanglemez-melléklettel, és hangoztatta: „Serlko... mekkora sztár volt" – azaz Zerkovitz hihetetlen nagy név volt egykor, amit ma kevesen tudnak elképzelni.

A Liverpooli Művészeti Egyetemre egy rendező meghívására a két háború közötti magyar kabarédalakat mutatott be, és lefordította a Tanulj meg fiacskám komédiázni című dalt angolra („Son, you'd better be a comedian..."). Saját bevallása szerint „annyira jól működik angolul". New Yorkban találkozott Billy Stritchcel, Minnelli több mint 30 éves zenei vezetőjével, akit elkezdték „megfertőzni" a koncepcióval, hogy az amerikai sztenderdeken kívül is vannak fantasztikus dalok, amelyeket érdemes meghangszerelni és színpadra vinni.

A Csókos asszonyból a zsebpénzes dalt („A Los Angeles zsebemben lesz") egy nagy Broadway-musical stílusában hangszerelték, és hatalmas sikere volt. „Én ezekre nagyon büszke vagyok, mert ha lefordítjuk angolra és megmutatjuk bárhol a világon, le fog esni az álluk."

John Kander: New York mint társadalmi kísérlet

A New York-i úthoz kapcsolódóan a vendég idézte John Kandert, a New York, New York szerzőjét, aki – miután a filmből Lin-Manuel Mirandával készítettek színpadi musicalt – 96 évesen egy show-műsorban azt mondta:

„New York egy társadalmi kísérlet. A világ összes etnikuma, összes vallása, összes kultúrája egy helyre bekerül, és békében tudnak élni." *

Kander szerint bár mindig van feszültség, New York példát mutat arra, hogy meg lehet csinálni – és ezt „kéne az egész világra kiterjeszteni". A kérdező kérésére a vendég elmondta: örök optimista, mert „az érme mindig két oldala van: az egyiket éri a napfény, a másik árnyékban".

Elegancia, kabaré és standup

A vendég szerint az elegancia az életszeretethez és a pozitív életszemlélethez tartozik – törődik a testével, a környezetével, „tisztán tartom, megbecsülöm, gondozom, táplálom, öltöztetem", mert aki magát nem tiszteli, azt nem tudja másokat sem tisztelni. Ebből kiindulva beszélgettek arról, hogy a kabaré- és revükor közönsége elegánsan ment színházba, és maguk az előadók is – Kibédi Ervin, Benedek Tibor, valamint a fia, Benedek Miklós – „hót hót elegánsak" voltak. Ezt a világot a standup váltotta fel, amelyben hangsúlyozottan kopott öltözékben, „eszmétlen gázsikat fölvenni tudó" előadók szerepelnek – bár a vendég felhozta az ellenpéldát: a brit standuposok gyakran öltönyben, ingben, nyakkendőben lépnek fel.

Hofi Gézáról elmondta: volt, hogy öltönyben, volt, hogy „bohóckosztümbe" volt. Szerinte a kabaré különböző archetípusoknak adott helyet, hasonlóan a commedia dell'arte karaktereihez – csak most ezek önálló karakterként, standupban jelennek meg. Szerinte ez hasznos, ő nagyon szereti őket.

Az iskolai történet: 36 fekete pont

Farkas magát „kis autisztikus figuraként" jellemezte gyerekkorában. Az általános iskola első osztályában ki akarták rúgni: nem az volt a baj, hogy nem volt iskolaérett, hanem hogy túl gyors volt. A körülményeskedő óráktól úgy érezte, megbolondul, az ablakpárkányra ült, kint nézte a pillangókat – emiatt fekete pontokat kapott, és 36 pontnál (mivel 35 volt a kicsapási határ) behívták az édesapját. Az apa azonban nem hallgatta végig az elbocsátási szándékot:

„Az apám csak ennyit mondott: »Mi ilyenre vagyunk kíváncsiak, próbálják ki maguk is« – és faképnél hagyta őket, és kivitt. Én ezt nem tudtam akkor. De azért egy elsős kiskölyköt kicsapni az a pedagógia szégyene, azt gondolom." *

Aztán a kórusvezető fedezte fel, hogy le lehet kötni: a kóruspróbaterembe ültette a zongora mellé, ráült a kezére, hogy ne mocorogjon – és Farkas hallgathatta, ahogy „a különböző rezgések egy harmóniává összállnak".

A zene érzelmeket leíró erejéről elmondta: ahogy a piros, kék, sárga alapszínekből rengeteg szín keverhető, úgy a domináns–szubdomináns–tonika arányokkal a zene „olyan fantasztikusan pontos leírásokat tud adni a különböző érzelmekről" – sokszor pontosabbat, mint a nyelv, amivel „még a költészet is megküzd".

Festészet: a Budapest Art Factory

A vendég csatlakozott a Budapest Art Factoryhoz, ahol Kucsora Márta és Juhász Dóra – akivel egyetemi csoporttárs volt, együtt dolgoztak a műtermében – vesz részt, és hamarosan közös megnyitó lesz. Elmondta, hogy ha nem tud elutazni, „utazom a vásznon keresztül": szeret nonfiguratív festészetet, de figuratív festészetén belül is szeret a részletekben nonfiguratív folt- és felületjátékokkal dolgozni. Szerinte minden műfaj összetartozik, „ahogyan az érzékeink összetartoznak". Anthony Hopkinst hozta fel példaként: színész, aki most adott ki saját klasszikus zeneszerzési albumot, és „elképesztően jó képeket fest". A vendég kérdésére – mit keresünk ezen? – így válaszolt: „Szerintem ez mind ugyanaz, más érzékszerven keresztül megtapasztalva. Kicsit mint a szerelem."

A szerelem, a harag és az életfelfogás

Farkas szerint mindenbe beleszeret: „ebbe a bögébe is bele tudok szeretni, egy farrépedésbe is bele tudok szeretni" – mert olyan környezetből jött, ahol őt is tudták szeretni, és próbálja ezt átsugározni másokra.

Bűnről és megbocsátásról elhangzott egyik legerősebb kijelentése:

„Én azt gondolom, hogy az, aki szándékosan árt, az bűnös. Az, aki véletlenül hülyeséget csinál, az abban van mit megmenteni." *

A vendég elismerte, hogy egy szokása „borzalmas": ha két, szeretett ember között feszültség van, mindig közéjük áll, mert szeretné felmenteni azt, akit a „gonoszság természetrajza" érintett. A harag kezeléséről elmondta: a leginkább az igazságtalanság váltja ki, és „számolok vissza 10-től, mert itt mindjárt robbanni fog". Szerinte jobb, ha kiengedi magából a feszültséget, nem okoz problémát másnak. Édesanyja tinédzserkorában azt tanácsolta: „kisfiám, menj le a zongorához és vedd le azon" – a lecsengő zongorán könnyítette le a hormonok okozta feszültséget, mire az anya lejött, és vasalás közben hallgatta.

A beszélgetés végén a vendég a maga életfilozófiáját összegezte: „konkrétan úgy próbálok élni, hogy bármelyik pillanatban azt mondják, hogy itt a vége, akkor itt tudjak csinálni egy »köszönöm, fantasztikus volt«-ot." Mindennek tetejébe „végtenül hálás" – és a műsorvezető köszöntéssel zárta: „Farkas Gábor Gábriel festő, énekes, színész, pozitív életszemléletű ember volt a Bota Café vendége."

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Medveck Kiron a melbimbójától kezdve minden van rajta": az átiratban ez a szakasz a falfestmény szereplőit sorolja, de a név és a „melbimbó" kifejezés az ASR-torzulás miatt nem rekonstruálható megbízhatóan.
  • A stripteasetáncosnők nevei: „Matea Maryfield" (a budapesti első stripteasetáncosnő) és „Borbé Ballő" (aki Jancsó-filmekben szerepelt) – a helyesírásuk nem állapítható meg biztosan az átiratból.
  • A jelmeztervező neve, amely „Foglerik" / „foglerik" alakban kétszer is elhangzik, valamint az „armati" kifejezés a Bródy-festmény kapcsán – nem azonosítható egyértelműen.
  • „Vönöcki Géza bácsi" – a zongorajátékot tanító mester neve az átiratban ebben a torz alakban szerepel, a valódi név nem állapítható meg.
  • „A klasszikus Siporita Lakály filmben" – annak a filmnek a címe, amelyben a Mimi nevű nő kabaréban énekel, nem rekonstruálható.
  • A régi gramofondalok szövegei („Annakám csak te vagy a Marcipán az életben...", „csak egy szebbetű van a decemberben...") több helyen torzulnak, a szó szerinti eredeti szövegezés bizonytalan.
  • „Vági Bence, aki a rezsilkö tásulatnak a rendezője" – a társulat neve torzult, nem rekonstruálható.
  • „Ott voltál februárban a MPában a panoronikus szül napi koncerted" – a helyszín és az esemény megnevezése értelmezhetetlen torzulás.
  • „Mondtam a szesivánnak" – annak a személynek a neve, akinek a vendég a Mindent vagy semmit átiratozását elmondta, nem azonosítható biztosan (feltehetően egy énekes vagy szerző neve).
  • „A mond miét szerezte mást például" – a szakításról szóló dal címe torzult, nem állapítható meg.
  • „Mi ilyennek szeretjük, próbálják ki maguk is" – az édesapa mondata az átiratban torzult; az összefoglalóban a valószínű jelentés szerint („Mi ilyet szeretünk, próbálja ki maga is") szerepel.
  • „Kucsora Márta, a Juhász Dóra... a Kimo Károlynál" – az utolsó név (a közös műterem tulajdonosa) nem azonosítható biztosan.
  • „A kárpát gyarmati ugye meg pár berének volt az igazgatója" – a Hungarikon-gyűjtemény megnyitójával kapcsolatos személyek nevei értelmezhetetlenek maradtak.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Tudom, hogy a Lajem Minelli megdicsért, amikor a kabaréban konferencia voltál.

[00:00:05]Az hogy került egyáltalán hozzá az a felvétel?

[00:00:08]Az úgy került hozzá, hogy a Peter Howard, aki a Bob Fossinak volt a korepetítor zongoristája a Chicagóban, ő egy magyar származású pasi volt, és én voltam Budapesten a gárdedámja, rám lett bízva, én vittem operába, operetbe, klubokba satöbbi.

[00:00:23]És ő meghívott New Yorkba.

[00:00:25]be akart mutatni a Minerally, aki éppen akkor vált, és emiatt nem tudtunk találkozni, és a Peter Howard eljutatta hozzá az én kis felvételeimet, majd ő fölhívott telefonon, és gratulált.

[00:00:37]Üdvözlöm neked, Farkas Gábor Gábriel, a Bota Café vendége.

[00:00:41]hát énekes meg színész, de tulajdonképpen képzőművészeti egyetemet végzett, meg azért olyan világutazónak is elmegy, és azt is megígérte, hogy itt majd még énekel is, úgyhogy lesz itt lesz itt minden.

[00:01:00]Szóval, hogy azért ezt kevesen mondhatják el, hogy te a Monerusba csináltad a diplomamunkádat, úgyhogy konferált, de kicsit ki is pingáltad a falakat.

[00:01:11]Meg van ott még valami, amit így ilyen védettnek nyilvánítottak?

[00:01:14]Az megvan még, vagy azt Igen.

[00:01:18]Ennek köszönhető, hogy azt én saját magam eltávolíthattam onnan a falról, mert ugye a második világháború előtti állapotokat állították vissza, amikor az operet színházi az mi volt az?

[00:01:30]Egy ilyen valami az egy 2 mzer 7 mes nagy falfestmény volt, ami a falra készült még 99.

[00:01:40]erotikával minden egyéb természetesen.

[00:01:42]Igen.

[00:01:42]Tehát Medveck Kiron a melbimbójától kezdve minden van rajta.

[00:01:47]Mi van még [nevetés] rajta?

[00:01:47]Mond elkezdett érdekelni.

[00:01:50]Hát akrobaták vannak rajta a kabaréból.

[00:01:53]A zenészek vannak rajta.

[00:01:53]Te ezt nem ismerted azt a képet?

[00:01:55]Én szerintem De de de de én most már nem emlékszem.

[00:01:59]Hát ugye a a párizsi Mullenústól, a budapesti mulerúsig vezettem át ezt a kompozíciót és Tuluzlotrek van az egyik oldalon, a másik oldalon van a hát ugye ilyen kéteket festett.

[00:02:11]Így van.

[00:02:11]Így van.

[00:02:11]És akkor volt rajta Matea Maryfield, az első striptisztáncos nő például.

[00:02:18]Ő volt az első sz Budapesten.

[00:02:21]Budapesten.

[00:02:21]Én már csak Borbévalit [torokköszörülés] ismertem ebből a véfőb.

[00:02:24]Igen, de az első, aki ezt meghonosította Budapesten, az Mata Mary film, de a Borbé Ballő a lanc Jancsó filmekbe is vettzöt.

[00:02:33]Igen.

[00:02:33]Akkor a Fogleriknek néhány figuráját az egy posztmodern kompozíció.

[00:02:38]Egy híres jelmes Igen.

[00:02:39]Egy híres jelmeztervező volt és a budapesti Moner rúzsnak is ő tervezte a látványait.

[00:02:45]És ha jól emlékszem ugye a felesége, akit jól ismerek, ő meg bártáncos nő volt, ugye?

[00:02:51]Ugye?

[00:02:51]Igen, hát izgalmas világ volt.

[00:02:53]De mi tört szerettél te ebbe vele, ami közben meg már eltűnt?

[00:02:57]Tehát te próbálod ezt úgy föntartani?

[00:03:01]Hát én úgy még valamennyire életben tartom ezt, és szerencsére mások is dolgoznak ebben.

[00:03:05]Szerintem az elsődleges azok a klasszikus fekete-fehér filmek voltak, amelyekben megjelent.

[00:03:11]Ugye szocializmusban nem ismertük ezt a világot, de egy ilyen dehogy nem, hát a szocializmus tele volt ilyen éjszakai bárokkal, de a televízióban ezt nem lehetett látó nem ám a televízióban ezt nem lehetett látni és én nekem az, amikor láttam mondjuk mit tudom én a pár kis aranyom pát például ugye a klasszikus Siporita Lakály filmben, akkor nekem az nagyon tetszett, hogy ott van egy ilyen Mimi nevű nő, aki ezt énekli és aki véletlenül egy ilyen bár és egy ilyen bárban énekel egy kabarban.

[00:03:40]Milyen jó a zenekar és az mennyire nekem nagyon tetszett, ahogyan nagyon tetszettek a gramofon lemezek, amiket megtaláltam a padláson, és elkezdtem őket lejátszani és hát voltak rajta mi szól?

[00:03:54][torokköszörülés] Hát Kismanyi például énekelte a Annakám csak te vagy a Marcipán az életben, de néha csípszakár a paprikám az ételben.

[00:04:03]Egyszer két karomba bújsz és másszor, mint a tüskeszús.

[00:04:05]Ez baj.

[00:04:05]Ó jaj, vagy mi volt még?

[00:04:09]A vagy a csak egy szebbetű van a decemberben, csak egy buta kis szívver az emberben.

[00:04:14]Én ezeket annyira szerettem, mert van ez hány évesen szeretted meg ezt?

[00:04:19]Nem tudom.

[00:04:19]Hét.

[00:04:21]Ezt most nem mondod komolyan?

[00:04:22]De hét évesen?

[00:04:24]De de én oda voltam ezekért.

[00:04:24]Hát ugye akkoriban és te meg is tanult.

[00:04:28]Hát én ezeket rögtön tudtam kívülről.

[00:04:29]Igen.

[00:04:29]Hát mert annyiszor hallgattam, hogy hogy ez valahogy így belémívódott.

[00:04:35]Aztán amikor először édesapám hozott nyugatról CD-t, és akkor volt Bobi Mcferin, meg volt akkori Michael Jackson meg ilyesmi, ami akkor volt a popzene, és természetesen hozott egy négy lemezes jazz sztend válogatást, amin mindenféle volt.

[00:04:53]Net King Frank Sinátra, Ella Fider Samy Davis Junior.

[00:04:56]És hát én ezeket imádtam.

[00:05:01]De nagyon érdekes, mert az MTV, amikor a Music televízió megjelent, amikor először bekötötték a kábeltévét, amikor hirtelen nem kettő csatornánk volt, az M1 meg az M2, hanem hirtelen nagyon sok csatorna lett.

[00:05:13]Akkor is az MTV-n szóltak popzenék, de amikor először a Frank Sinátról a Bonóval énekelt swinget, én nekem az volt, hogy ó, ilyen zene van a tévében.

[00:05:24]Jaj de jó.

[00:05:24]Tehát én nekem ez valahogy mindig ahogyan közös rajongás, ez nagyon más típusú, mintha csak egy szövetű van a december.

[00:05:33]De mind de de big band zene, hogy a közös rajongásunk a cirkusz is ilyen, hogy hogy az akkori monte cararloi cirkusz fesztiválokon a zenekar az általában jazz big band hangszereléseket játszott egy oroszlános vagy egy bűvészmutatvány közben.

[00:05:49]És én nekem ezek a a big band hangszerelések tetszettek a legjobban.

[00:05:56]És ezt ezt vonzottam be, ahogyan a cirkuszt vonzottam be, ahogyan a revűt, a hát mindent, ami engem izgatott, de szerintem mindenkivel így kéne, hogy legyen, hogy ami ami nagyon izgatja gyermekként, hogy az kell, hogy manifesztálódjon az életében.

[00:06:16]De akkor miért nem mentél mondjuk Zeneakadémiára, vagy valamilyen?

[00:06:17]Most mehettem volna én mindenhova.

[00:06:20]Igen.

[00:06:23]Hát mehettem volna mindenhova, de valami a valahogy a sors úgy terelgeti az embert, hogy hogy legyenek preferenciái, és aztán valahogy mégis megtörténnek a dolgok.

[00:06:37]A zeneakadémiára például azért nem kellett, hogy menjek, mert a legnagyobb mester a zeneakadémián, a Jazztanszakon, Garai Attila, aki ott jazt tanított énekelni, ő magántanítványként fogadott.

[00:06:48]Úgyhogy nem jártam a Zeneakadémiára, én hozzá lakásra jártam egy olyan emberhez, akiről az Oscar Peterson azt mondta, hogy a legnagyobb zongorista, akit valaha látott játszani.

[00:06:59]Te is szeretszongorázni?

[00:07:00]Én is nagyon.

[00:07:00]Én csak szeretek zongorázni.

[00:07:02]Nem vagyok jazz zongorista.

[00:07:05]Mennyire tudsz egyébként?

[00:07:08]Fú, hát ezt állítólag a billentésemben van valami nagyon különleges, de én ezt nem tudom, mert én én csak a sajátomat használom úgy, ahogyan mondjuk Vönöcki Géza bácsi tanította nekem.

[00:07:23]És állítólag nagyon finom és dinamikus a a billentésem, de nem vagyok egy nagy zongorista, viszont, hogy mondjam valamikor együttműködünk és közösen rezgünk valakivel és kísér és együtt vesszük a levegőket és úgy haladunk, de van, hogy a két agyféltekém működik a két kezem és én, és tudok olyan rubátókat, olyan olyan szabadon játszani.

[00:07:52]Az az egy az egy nagyon intim dolog.

[00:07:58]És nagy énekes vagy?

[00:08:00]Én nagy énekes.

[00:08:01]Azt tudom, hogy a Leminelli megdicsért, amikor a kabaréban konferencia voltál.

[00:08:06]Az hogy került egyáltalán hozzá az a felvétel?

[00:08:10]Az úgy került hozzá, hogy a Peter Howard, aki a Bob Fossinak volt a korepetítor zongoristája a Chicagóban, ő egy magyar származású pasi volt, és én voltam Budapesten a gárdedámia.

[00:08:19]rám lett bízva, én vittem operába, operetbe, klubokba satöbbi, és ő meghívott New Yorkba.

[00:08:26]Be akart mutatni a Li a Mellinek, aki éppen akkor vált, és emiatt nem tudtunk találkozni.

[00:08:31]És a Peter Howard eljutatta hozzá az én kis felvételeimet, majd ő fölhívott telefonon, és gratulál azamin csak úgy igen.

[00:08:44]Fog mit mondott?

[00:08:44]Hát az, hogy hogy mennyire szép és megindító volt a levél, amit írtam.

[00:08:49]És miközben ugye filmő lett vele a Igen, mert hogy milyen szép levelet írtam.

[00:08:55]Hát csak megírtam neki, hogy én 16 évesen láttam az ő Radio City Music Hallbeli koncertjét és hogy engem felvételről felvételről igen a magyar televízióban ment, [horkantás] előtte pedig a zenélő filmkockákban a kabarit.

[00:09:10]És hogy én nekem ez annyira erős hatás volt, hogy nem maga lamineli volt a példakép, hanem az, amit a színpadon tudott produkálni, az az energia, az a drive, az a az az elképesztő jelenlét és persze a hangszerelések.

[00:09:28]És látod, hogy a vonzás milyen, hogy Billy Strich és Peter Howard hangszerelték azt a bizonyos koncertet, ami ami nekem egy ilyen etalon előadói est a Radio City Music.

[00:09:44]És ennyi volt, hogy gratulált azt letettétek, vagy azért cseveréztetek egy kicsit?

[00:09:49]Nem, gratulált.

[00:09:49]Egy picit cseveréztünk, és aztán tette le a telefont.

[00:09:51]De nekem ez egy meghatározó élmény.

[00:09:57]Aha.

[00:09:57]Ahogyan itt Budapesten is találkoztam vele, mert aztán ugye itt volt pont a 30.

[00:10:02]születésnapom volt akkor, és elvittem a nyukámat, az arénában volt koncertje, és a lényeg, hogy utána amikor találkoztunk, akkor bemutattam neki anyukámat, de a koncert alatt ő már célozgatott, hogy itt van az a fiú, aki írt nekem annak idején, és amikor én éppen váltam, nem tudtunk találkozni, de itt itt just a matter of time.

[00:10:29]Tehát, hogy csak az idő kérdése.

[00:10:29]és elénekelte az Just a matter of Time című note, hát ami egyébként az első single felvétele volt még fiatal korában.

[00:10:38]Azt is tudod?

[00:10:39]It's just a matter of time.

[00:10:43]De a lényeg, hogy ez egy fantasztikus dal, és ezt így dedikálta nekem.

[00:10:45]Aztán persze dedikálta a kabaré DVD-met, amit már a Herold Prince és a Peter Howard is dedikált.

[00:10:55]Miért fantasztikus ez a dal?

[00:10:58]Ez a dal az Injust meg.

[00:10:58]Igen, azó.

[00:11:00]Tehát, hogy egy fantasztikus.

[00:11:03]Azért, mert tényleg csak idő kérdése, azért, mert szerintem minden ilyen sztenderd dal, ami azért sztenderd, mert fennmaradt hosszú idő után is még mindig játszák, mert van benne valami kulcs, valami olyan tartalom, ami segíthet abban, hogy túléljünk.

[00:11:22]Ez ezért segítenek nekünk az ősi mítoszok, ezért segítenek nekünk azok a versek, mert hát ott van benne valami kód, valami kulcs, ami ami emocionálisan a magánéletünkben vagy a szakmai életünkben segíthet túlélni.

[00:11:37]És az, hogy csak idő kérdése, nekem is csak időkérdése volt, hogy itt ülök veled és ezekről beszélgetünk.

[00:11:46]De jó, de most egy ilyen csak a szövető van az emberben.

[00:11:49]Ez látszólag egy kis semmiség.

[00:11:51]Ez akkor ugye egy kicsit jó kedven tőle.

[00:11:54]De mitől segít ez nekem?

[00:11:58]Meg csak egy buta kis szívver az emberben.

[00:12:00]De ha ez a szívtáj idebent fáj, és azt se tudod, hogy mit is csinálj.

[00:12:06]Mindenki volt már egy ilyen helyzetben, amikor fájt a szíve és nem tudta, hogy mit csináljon.

[00:12:11]De nem egy ilyen szomorúan van ez, mert borzasztó sorvasztó nem lejük.

[00:12:16]Borzasztó, sorvasztó, nem lejük sehol az igazt.

[00:12:18]Ó, nincsen szó, kincsem.

[00:12:22]Elmondom, megint ugyanazt, csak egy cöbetű van a decemberben, csak egy buta kis szívvel az emberben.

[00:12:30]De ha ez a szív táj, ide bent fáj.

[00:12:33]Azt se tudod, hogy mit is csinálj.

[00:12:35]Most gondolj bele, mindenki van olyan helyzetben, hogy nem tudja, hogy mit csináljon, de ez egy kisgyerektől akár a az idős ember.

[00:12:41]Amikor ezt hallgatom, akkor nem viszel ez a ilyen kis kedves izé.

[00:12:47]Tehát figyelek én igazából.

[00:12:50]Szerintem tudat alatt hat rád az, hogy pont, hogy felvidít egy olyan helyzetben, amikor pont te is szomorú lennél.

[00:12:56]Ezt ezt egyszer a Bródi Jánostól kérdeztem, hogy a koncertulat az nem viszi el a szöveget.

[00:13:01]És és pont akkor mondta ő, hogy de ez gyakran így van, ezért iríratta ki.

[00:13:10]akkor a sportarénába a szövegeket, amiket amúgy magyarul énekelt, meg énekeltek, és kiíratt, hogy már ő is érezte, hogy hát azok a veretes szövegei gyakran úgy belemennek a semmibe.

[00:13:26]Pont a Bróit mondod, akivel amikor a Hungarikonok gyűjteménynek volt a megnyitója, és én ott festettem a pont a foglerik és egy armati levelezéséből meg jelmesztervéből egy ilyen festményt ugye a kárpát gyarmati ugye meg pár berének volt az igazgatója véletlenül magyar származások.

[00:13:47]Igen.

[00:13:47]És a lényeg, hogy hogy a a Brónak meg a gitárkantárja volt beleépítve egy műalkotásba, és miőtt a megnyitón énekeltünk, és mivel akkor nyílt meg a várkertbazár, és hát bevallom mi kiszöktünk dohányozni és megmutatta, hogy hol volt a galeri fája, ahol ők rendszeresen nem volt Facebook meg Messenger meg semmi, hogy így üzengessenek egymásnak, hanem mindig megvolt pontosan hány órakor ott lehet találkozni, és mindig ott gyűltek össze.

[00:14:18]az akkori fiatal zenészek volt egy ilyen fa.

[00:14:21]És pont most, amikor volt ez a bródi ünnep kint a szigeten, én nekem nagyon hiányzott egy dal, ami édesanyámnak nagy kedvence volt.

[00:14:31]Ez a [torokköszörülés] Ó, kedves nyári napfény, mondd el nekem, ha látod, merre jár most szerelmesem.

[00:14:42]Ó, kedves napsugár néz, itt állok egymagam.

[00:14:45]Megfognám két kezét, de aj messze van.

[00:14:49]Én ezt annyira szerettem, ezt a dalt, és szoktam feldolgozásként játszani.

[00:14:57]Ez is egy olyan, mint egy kicsit, mint egy népdal, mert ó kedves szél, ha ha látod, mond néki el, mondd el, hogy hűszerelmes mást érdemel.

[00:15:06]Ó, kedves szél, ha szólnál, hallgatna rád talán.

[00:15:12]Küldd vissza őt nekem, küld el hozzám tüdü tüdüp az akkori beat.

[00:15:15]De mégis van benne valami olyan a magyar népzenéből egy kis beszivárgás ebbe a beat zenébe, ami ami teljesen egyedi.

[00:15:32]Én azért szeretem a magyar könyözene klasszikusait, ahogyan a Szirmai Albert vagy mehetünk a Cerkovic szépen sorba a Cerkovicov.

[00:15:43]Ókos asszony, azt tudják a legtöbben.

[00:15:45]Igen, de rengeteg de rengeteg slágere van.

[00:15:49]Fantasztikus slágerek.

[00:15:49]És nekem nagyon fontos, és azt gondolom, hogy ez az egyik legnagyobb küldetés, hogy ezek a magyar slágerek, amik a vasfüggvönyön innen rekedtek, hogy ezek kijussanak a nagyvilágba, hogy megismerje a nagyvilág ezeket a hát szerem még azóta is esélyt, hogy mondjuk én én egy örök optimista vagyok.

[00:16:08]Jó, de mondjuk egy Cerkovic az hogy kell?

[00:16:10]Na énekelj valamit.

[00:16:10]Celkovicból és az mi az mitől kerülhetne be egy?

[00:16:15]Képzeld el, a Vági Bence, aki ugye a a reszilkö tásulatnak a rendezője, ő meghívott annak idején a liverpooli Művészeti Egyetemre, hogy a két háború közötti kabaré magyar kabaré dalokat bemutassam.

[00:16:27]És ott például lefordítottuk a Tanúj meg fiacskám komédiáznit.

[00:16:32]Aha.

[00:16:33]Sun, you should learn the of laughing and crying.

[00:16:36]Son, [torokköszörülés] you'd better be a comedian.

[00:16:38]Learn how to put a good face online.

[00:16:42]Don't mind the others.

[00:16:46]Be your own guardian.

[00:16:46]Don't mind your friendships and your seeming lovers.

[00:16:54]Don't trust the circus with sweet melody.

[00:16:59]learn how to be a comedian because [fütyülés] figyelj annyira jól működik angolul.

[00:17:15]Pont most kint voltam New Yorkban.

[00:17:16]Találkoztam a Billy Strecchsel, aki a Laminerek volt több mint 30 évig a zenei vezetője, és elkezdtem megfertőzni ezekkel a koncepciókkal, hogy vannak még az amerikai sztenderdeken kívül olyan fantasztikus dalok, amiket érdemes lenne meghangszeráni színpadra vinni, és elképesztő izgatott lett tőle.

[00:17:37]Hát, Serkovic ontotta magában, ezt már kevesen tudják elképzelni, hogy ő mekkora sztár volt egyébként.

[00:17:44]Hát annak együtt nyaraltak annak idején volt egy kis operettörténeti könyvsorozat, és abból a Cerkov viszont pont én írtam egyébként, meg a csókos asszony, meg hanglemez melléklet is volt benne, hogy tehát hogy ő valami hihetetlen.

[00:18:05]Tehát a Los Angeles zsebemben lesz például.

[00:18:08]Az mekkora, mekkora nóta.

[00:18:08]És ráadásul hasonlóan, mint Call Porter vagy Erwin Berlin, ő maga írta a zenét, de a szöveget is, tehát hogy nem szerzőtársakkal dolgoztak, hanem ők saját maguk írták ezeket és nem tudom, ott voltál februárban a MPában a panoronikus szül napi koncerted véletlenül ott volt?

[00:18:27]Na de hát akkor hát, hogyha csókos asszony ugye pont a Los Angeles zsebemben ezt meghangszereltük olyan stílusban, mintogyha ez egy nagy Broadway musical lenne.

[00:18:40]És hatalmas sikere volt.

[00:18:43]És én ezekre nagyon büszke vagyok, merthogy ezt aztán mondjuk lefordítjuk angolra, és megmutatjuk bárhol a világon az embereknek le fog esni az álluk.

[00:18:53]Na mondod, hogy most voltál New Yorkba és New Yorkból te mondtál egy olyat is valamelyik interjúdban, hogy hát az egy fantasztikus emberkísérlet, merthogy De ezt ezt nem én mondtam.

[00:19:07]Na ezt John Cander mondta, aki a New York-nyők című dalt írta, mint zeneszerhezerző.

[00:19:11]Igen.

[00:19:11]Méghozzá most nemrég, amikor a New York New York film alapján a a Brodley bemutatták a New York New York című musicelt.

[00:19:24]Emmanuel Lind Mirandával, mert ugye már a Fredeb nem él, a dalszövegíró, és ő vele, aki a Hamiltonont írta, vele koprodukcióban megcsinálták a színpadi változatát a New York- New York filmnek és mint musical.

[00:19:39]96 évesen egy televíziós showműsorban azt mondta John Kender, hogy New York egy társadalmi kísérlet.

[00:19:47]A világ összes etnikuma, összes vallása, összes kultúrája egy helyre bekerül, és békében tudnak élni.

[00:19:56]Persze mindig ott van a feszültségben, mindig van egy ilyen kirobbanni akaró feszültség, de egy példát mutat arra, hogy meg lehet csinálni.

[00:20:06]És hogy ezt kéne bevezetni az egész világ.

[00:20:08]kéne az egész világra kiterjeszteni.

[00:20:10]Így van.

[00:20:10]Látsz elsőt?

[00:20:12]Hát örök optimista vagyok.

[00:20:12]Persze.

[00:20:14]Ja ja ja.

[00:20:14]Miben vagy még optimista?

[00:20:17]Amiben mi nem?

[00:20:18]Hát nem tudom.

[00:20:18]Talán mindenben ne ezt hogy kell csinálni?

[00:20:21]Úgy, hogy az érmének mindig két oldala van.

[00:20:26]Az egyiket éri a napfény, a másik árnyékban.

[00:20:29]Jó, jó, jó.

[00:20:29]Most érdeket is tudok mondani, de ez egy lelki békével is jár.

[00:20:34]Tehát ez azt jelenti, hogy akkor te békében vagy magaddal a világgal meg izé.

[00:20:40]Figyelj, ez egy folyamatos munka.

[00:20:40]Amikor felismerem a sötétséget akkor ahogyan a tackingben is ott van, hogy ahol megjelenik a sötétség, ott megjelenik a fény is, ahol a rosszot megjelenik a jó is.

[00:20:51]Mivel a jin és jang ugye a lét és nem lét szüli egymást és kiegészíti egymást.

[00:20:57]Ezért amikor fölfedezem magamban például az indulatot, akkor megkeresem annak a gyökerét, és megpróbálom megkeresni benne a fényt, akkor is, hogyha a legnagyobb, legborzalmasabb dolog van.

[00:21:12]Mitől leszel te indulatos?

[00:21:16]Talán az igazságérzetem az azt, hogyha triggerelik a Mondj egy példát, am mondd el, hogy mit legutóbb mondjuk mitől lett indulatos.

[00:21:29]Az a baj, hogy nem nagyon emlékszem.

[00:21:32]Ó, olyan nem is volt.

[00:21:34]Ne, nem.

[00:21:34]Például és ez is mennyire érdekes.

[00:21:38]Sokszor nem tudhatjuk, hogy valaki miért beszélt csúnyán velünk.

[00:21:49]És és akkor az de csúnyán most drágárságot érsz vagy az, hogy nem nem mondjuk indulatosan én gerülten satöbbi.

[00:21:56]És nem tudhatjuk, hogy miért úgy szóltak hozzánk.

[00:21:59]És a és nem tudhatjuk, hogy mi van mögötte.

[00:22:01]Lehet, hogy reggel fölkelt és beütötte a nagylábujját a az ágynak a sarkába, és neki az fáj, és azért olyan, de lehet, hogy rossz hírt kapott.

[00:22:11]Lehet, hogy valami a magánéletében van, amitől ő olyan ingerült, és mi képesek vagyunk ezt magunkra venni, mert ugye hatunk egymásra az energiánkkal.

[00:22:20]Ezért fontos a színpadon, hogy az ember pozitív és jó energiát sugározzon a közönségnek, hogy segítsen neki balanszírozni.

[00:22:31]És ezek a szertartások szerintem ezért fontosak.

[00:22:34]Ezért járnak emberek templomba, közösségbe, ezért járnak színházba, a koncerttermekre, mert segít balanszírozni ezeket az energiákat.

[00:22:43]Garai Attila mesterem is azt mondta a Antonio Carlos Jobim Wave, a hullámok című dallal kapcsolatban, hogy minden csak rezgés.

[00:22:50]És mennyire érdekes, hogy akkor még a húrelmélet nem létezett.

[00:22:56]De mégis az mi az a húrelmélet?

[00:22:57]A hórem az állítólag az, hogyha minél beljebb mész és bontogatod ki, hogy akkor a molekulákon belül meg atom atomon belül mi van, és akkor ott is még még belemész annak a központjába, és ott nincs semmi, ott csak valami kis vibrálás van, és annak a feszültségének van egy határfelülete, amit aztja a többit, és attól van a nyagszerűsége.

[00:23:19]De ez az egész csak egy kivetülés.

[00:23:24]és azt, hogy ennek milyen a rezgése, hogy mennyire tudunk pozitív rezgéseket adni és azon keresztül kommunikálni.

[00:23:32]Szerintem ez a lényeg.

[00:23:32]És sokszor van, hogy átveszünk negatív hullámokat.

[00:23:35]Ugye hát tele van a híradó is, mert ugye figyelem fölkeltés az élet ösztönödet azt triggereli, hogyha veszélyt érzel, ugye, hogy rögtön föl kell, hogy készülj, menekülj, kell, hogy tudd, hogy mit csinálj, mert ott van a életösztönedben.

[00:23:53]ezért ragadja meg a figyelmedet, hogyha valami negatív, valami borzalmas, valami szörnyűség van a médiában, vagy a akár egy előadáson belül is.

[00:24:02]De ezt ki is kell tudni egyensúlyozni, és azt is kell tudni mondani, hogy de mi biztonságban vagyunk, sose hangzik el a híradóban például, hogy itt és itt, ez és ez történt satöbbi, de mi biztonságban vagyunk.

[00:24:18]Miért nem?

[00:24:18]Na mindegy, ezek csak az én utópisztikus gondolataim, de szerintem minek utána mindig lehet érzékelni, hogyha valaki bejön az ajtón, és olyan energiája van, hogy ő azt hozta valahonnan.

[00:24:37]És az, hogy ő velem így beszél, lehet, hogy az engerelni, tehát benyom valami gombot, és én is indulatos leszek tőle, mert átveszem tőle ezt az energiát, mert ez mint a hullám terjed.

[00:24:52]De ha végiggondolom, hogy mi történt, és ha kiderül, akkor akkor egész más színezete lesz.

[00:24:58]Egész máshogy fogok nézni rá.

[00:25:02]De te tudom, hogy vannak ilyen elvonulásaid is, tehát mit tudom én, legutóbb azt hiszem Dubajba sikerült fölhívnalak t.

[00:25:11]Ja, tényleg.

[00:25:11]Azért, mert átszállás és a de mondtad, hogy mész a és azt már nem tudom, hogy hova, és most eltűsz mit tudom én egy hónapra, másfélre.

[00:25:18]Hova tűntél?

[00:25:20]És ott mit csinált?

[00:25:22]Akkor Tájföldön egy kis szigeten, egy tengerparton egy olyan kis Kaibába költöztem, aminek csak három fala van.

[00:25:30]Az a ami a front fala lenne, az már a tengerre néz, és maximum egy függönyt tudok így elé rakni egy pokrócból, mert nem a luxust keresem, hanem pont a természetközeliséget és az elvonulásban azt a csendet, ami most gondolj bele, aki De itt tök egyedül voltál?

[00:25:48]Ö van amikor teljesen egyedül vagyok, van, hogy viszek magammal barátokat, van, hogy csatlakozom valakikhez, de ha akarok, el tudok menni tök egyedül lenni napokig.

[00:26:01]Nem, és amikor tök egyedül vagy, akkor mi van?

[00:26:03]Akkor ottan töprankedsz.

[00:26:06]A a ez is egy kiegyenlítés szerintem.

[00:26:09]Most képzeljük el, hogy valaki egy irodában dolgozik ilyen kis kockába, még nem is látja a kollégáit, és ott van home office-ban.

[00:26:19]Nem érik ingerek.

[00:26:19]Amikor ő onnan kiszabadul, mit szeretne?

[00:26:25]Zajt, tömeget, nyüzsgést satöbbi, mert úgy egyenlíti ki.

[00:26:28]Az én munkám az az, hogy én összegyűjtöm a kis információimat, amiket fontosnak tartok, és bemegyek a a tömegbe, és a a 1000 néző tekintete ott van rajtam, esetleg ott van mellettem egy ilyen hatalmas zenekar, de van, hogy a a Quartettel játszunk egy klubkörnyezetben, de akkor is ez egy zajos tömeg, és szerintem ez természetellenes.

[00:26:57]természetellenes dolog ilyen tömeggel szemben állni, egyedül szembenézni ennyi figyelemmel.

[00:27:06]És a kiegyenlítés nekem pont az ellenkezője az, amikor nincsen rajtam figyelem, amikor én vagyok a megfigyelője a a egy-egy harrajnak, aki a folyón keresztül kijön a a tengerbe és hullámzik.

[00:27:22]És ahogy megnézem a napfelkeltét, amit ritkán láthatok, hogyha sokat dolgozom este, hát ezek visszatöltenek, és ráadásul ilyenkor sokat olvasok, van, hogy zenét hallgatok, de van, hogy teljesen csöndben vagyok.

[00:27:38]És Isten hívő vagy?

[00:27:38]Istenhívő, ez volt a kérdés.

[00:27:42]Én egy római katolikus neveltetésben részesült fiú vagyok, méghozzá egy olyan családból jövök, ahol a nagymamánk a hittan tanára apor Vilmos volt.

[00:27:54]És amikor apor Vilmost boldoggák a Vatikánban, akkor a nagymamám tanúként jelen volt ott.

[00:28:03]Bizony, pedig ő egy egyszerű gyulai asszony volt.

[00:28:05]És de annyira tiszta volt a hite, annyira meghatóan szépen hitt hogy mondjam, sosem volt lekezelő, kirekesztő senkivel, nem használta magát megkülönböztetésként a magát a a vallását.

[00:28:30]Tehát ő egy ő egy olyan igazi szépen hívő asszony volt, és ez valahogy átragadt rám, de ahogy megismertem a kultúrákat, különböző vallásokat, arra jöttem rá, hogy ez az egész ugyanaz, csak más nyelven fogalmazzuk meg.

[00:28:45]Úgyhogy valóban van egy ilyen hitem, csak tehát hogy azt gondolod, hogy egy darab Isten van, ez tulajdonképpen az összes vallás más módon, de végül is őt tiszteli.

[00:29:01]Én ezt egy kicsit még messzebbről nézem.

[00:29:05]Na és nem nem úgy nézem, hogy most akkor egy isten van-e, vagy mint az indiaiaknál, hogy mindennek van egy istene, mert szerintem az nagyjából pont ugyanolyan, mint nálunk a szentek, hogy minden mindennek van egy szentje.

[00:29:20]Én azt gondolom, hogy kell, hogy legyen egy olyan mozgatóerő, amint a hú húrelméletre, hogyha rámegyünk, vagy mint amikor a fotonokat, nem tudom, ismered-e ezt a kétrés elméletet a kvantumfizikából, amikor fotonnal lőnek egy ilyen picike kis lemezkét, és azon van két rés, és ahogy lövik a fotonokat, ugye ezen a két résen átmennek a fotonok, és kivetíti azt a bizonyos két csíkot.

[00:29:50]És hát általában a kísérletek akkor szoktak igazán izgalmasak lenni, amikor valami véletlenül történik, és nem direkt csinálják.

[00:29:57]Ez pedig azt az eset, amikor egy darab foton elszabadult, és kivetítette egyedül ugyanazt a kettő sávot, ami azt jelenti, hogy mindenhol előfordul.

[00:30:09]De hát ahogyan a Star Warsban a Joda is azt mondja, hogy az erő veled van, meg ott van a kőben, a fában, és ugye ott van benned is, ahogyan azt mondják, hogy Isten mindenütt jelen van, mindenben ott van, ahogyan az oroszlán királyban a a szimbának azt mondja az apja, hogy nézd meg, mindenben ott vagyunk, és az élet körforgása az pont így működik, hogy visszatér, ahogyan egy hullám visszatér, ahogyan egy vízcsepp, amikor ülök egy vízesésnél pont Ázsiában, és meditálok, és azt nézem, hogy a a szikla a szikla mélyedésből pont most festettem egy ilyen képet, hogy hogyan hullanak ezek a cseppecskék, hogy lesznek önálló kis individumok, amiért csepnek hívjuk őket, nem pedig a nagy víznek, és ahogy lehullanak, és kis egyéniségek lesznek saját kis csillogással, saját kis formácskájával, ahogyan a hullik le, majd beletottsan abba a kis vízgyűjtőbe, ahova érkezik, és aztán sodródik egészen be az óceánig, és aztán majd elpárolog, és visszatér.

[00:31:19]Ez a folyamatos körforgás.

[00:31:19]Szerinted a benned lévő energia, ami téged így összetart a kis mágneses meződben, a saját gravitációdal, hát amikor nem lesz már ez a gravitáció, nem lesz ez a kis mágneses mező, mert ezek elkezdenek szétesni ezek az atomok.

[00:31:39]Akkor az energia, mi ezt összetartotta, azzal mi lesz?

[00:31:41]Hát az az energia az valahova megy.

[00:31:44]Az az jár körbe.

[00:31:44]És az, hogy annak milyen entitás a neve, hogy azt hogy hívjuk, hogy az belekerül egy nagy közösbe, akinek van egy nagy neve, mert a nagyközös.

[00:31:54]És akkor azt mondjuk, hogy ő egy Isten.

[00:31:58]Tehát akkor azt mondod, hogy te újjá fogsz születni, vagy akár én.

[00:32:00]Én azt gondolom, hogy elkerülhetetlenül valamilyen más formát föl fogok venni.

[00:32:10]Természetesen a ezek az atomok, ezek valami más formá, tehát érted, minden víz, ami itt van, azt korábban egy dinoszaurusz kipisilte, amit most iszol.

[00:32:23]A a véredben lévő összes vas, az korábban egy csillagfelrobbanásakor keletkezett.

[00:32:29]Igen, de az nem azt jelenti, hogy akkor belőlem újra egy ember áll össze.

[00:32:34]Hát te azt az, hogy milyen formát öltesz, azt nem határozhatod meg elő.

[00:32:40]Elenyészek az [torokköszörülés] anyafölddel.

[00:32:42]És aztán az anyaföldből te újra azért mondom, hát volt régen egy egy bolygó, ami felrobbant, és a kvazár, az a röngen sugár, ami a robbanásakor keletkezett, az a vasat csinált azokból az elemekből.

[00:32:56]majd az a vas valamilyen meteorokon keresztül becsapódott ide a földbe, és ez a vas most ott van a véredben, de a te véredben vas cirkulál.

[00:33:05]És milyen érdekes például, mert ott van a polip.

[00:33:07]A polip vérében tudod mi cirkulál?

[00:33:12]Gőzem nincs.

[00:33:14]Réz, kék a vére.

[00:33:14]Van három szíve, kilenc agya.

[00:33:18]Hát nem, hát nem csodálatos.

[00:33:22]Hát nem csodálatos.

[00:33:22]És akkor, hogyha az egyik szíve kipurcan, akkor még él továb.

[00:33:27]Azt én nem tudom, hogy azt pontosan hogyan csinálja, csak engem ezek lenyűgöznek.

[00:33:30]Ahogyan lenyűgöz egy másik kultúra, lenyűgöz Afrika, ahol voltam önkéntes és tanítottam gyerekeket rajzolni, meg festeni és muzulmánok voltak és nem volt közöttünk semmilyen feszültség azzal, hogy hogy ők ők muzmánok.

[00:33:46]Én meg mondjuk sarkokon kívül már mindenütt jártál, vagy netána ott is?

[00:33:50]Nem, a sarkokon nem jártam.

[00:33:53]Nem szeretem a hideheget.

[00:33:53]Én általában mindig valamilyen trópusi környezetet keresek, hogyha lehet.

[00:33:58]Pláne amikor itt nálunk tél van.

[00:34:00]Egy Balatonfüredi fiú vagyok.

[00:34:05]És valahogy mindig, és mivel tavasszal születtem áprilisban, ezért mindig azt keressem, amit számomra az első igazán fontos behatás volt.

[00:34:13]Ugye hát ezt mondják szufiták is, ezt mondják, hogy ott az első két évben minden eldől.

[00:34:18]És tényleg ez, hogy a faleveleket nézni, ahogy forognak és ahogyan átsüti a nap, én én ezt várom.

[00:34:27]Amikor lehullanak a levelek, az borzalmas gyász nekem.

[00:34:30]Az ilyenkor ősszel az az engem mindig nagyon megvisel.

[00:34:35]Pedig ilyenkor kezdődik a leginkább a színházi meg a koncer.

[00:34:38]Igen.

[00:34:38]A szezon.

[00:34:38]És egy dolog vigasztva ez a karácsony.

[00:34:44]Én imádom a karácsonyt.

[00:34:44]Önnak énekesek, akik csak a piaci működés szabályai miatt énekelnek karácsonyi dalokat.

[00:34:52]Érződik is sokszor, hogy látszik rajtuk, hogy ezt most így muszájból csinálják.

[00:34:58]Hát én nem, én már most tudom, szörnyű, tudom, megjelentek a kereskedelmi egységekben a karácsonyi izék, amiket lehet vásárolni, de az egy kereskedelmi dolog.

[00:35:10]De én már ilyenkor rajta vagyok ezen, hogyha 25 fok alámegy a hőmérséklet, hogy be begubózás és készülődés az ünnepre, mert ünneplőbe öltöztethetjük a szívet.

[00:35:22]Hogy készülsz ilyenkor már?

[00:35:23]Ünneplőbe öltöztetem a szívemet.

[00:35:25]Ezt hogy kell csinálni?

[00:35:27]Hogy kell csinálni?

[00:35:27]Hát a a mi az ajándék?

[00:35:31]Tudod, hogy az ajándék micsoda?

[00:35:31]Az egyik szeretetnyelv azt jelenti, hogy akkor, amikor mi nem voltunk így együtt, akkor én gondoltam rád, és vagy megvettem ezt a valamit, vagy csináltam neked ezt a valamit.

[00:35:47]A lényeg, hogy én gondoltam rád, és én ezt most odaadom neked, és ezzel mutatom, hogy én akkor is gondolok rád, amikor nem egy téridőben vagyunk.

[00:35:58]És ez egy csodálatos dolog.

[00:35:58]A szeretetkifejezéseink, ismered az öt szeretetnyelvet, ezt a koncepciót, hogy minőségi időt töltünk együtt, az, hogy fizikailag megérintjük egymást, megtapasztaljuk azt, hogy te is vagy, én is vagyok.

[00:36:15]Ugye sokszor a létezésünkre való visszacsatolás is.

[00:36:18]Hát azért sírunk anyáért, hogy vegyen föl, azért akarunk odabújni, mert akarjuk, hogy ő visszajelezze, hogy mi létezünk.

[00:36:24]Ott vannak a dicsérő szavak, úgy szintén a létezésre való visszacsatolás, hogy én megdicsérlek téged, hogy te milyen fantasztikus vagy.

[00:36:36]Nem a ott van a szívesség, amikor teszel valaki másnak szívességet, de ahogy anyukám mondta, szeresd felebátodat mint magad, ami azt jelenti, hogy csak olyan szívességet tegyél, amiért magadat is tudod szeretni.

[00:36:50]Sokan pont abba a csapdába esnek, hogy a kis kóduscsészélyükkel annyira várják a szeretetet meg a figyelmet másoktól, hogy megpróbálják besöpörni a szeretetet és a figyelmet.

[00:37:05]Ezért mindent megtesznek ezért a szeretetért és figyelemért, de elkezdik magukat utálni, mert rabszolgájává válnak a többieknek.

[00:37:11]Hát ugye a a mostanában divatos nárcisztikus meg a szociopaták, azok pont ezt használják ki.

[00:37:21]A koncertjeid is szeretetet sugároznak?

[00:37:25][horkantás] Hát remélem, de a visszajelzések azt mondják, nem tudom, hát hiszen ott voltál, amit de ugye vannak olyan koncertek, amik felzaklatóak, vagy felspanolnak vagy de van van pont elég felzaklató és és elborzasztó dolog a világban.

[00:37:42]Én azt gondolom, hogy de azt nem kell megmutatni, és hogyha megmutatod abból valamilyen kikecmergési lehetőséget.

[00:37:54]A kikeszmergési lehetőséget kell szerintem megmutatni.

[00:37:56]Pont hogy a ugye a traumá, mert ezek traumákat okoznak, vagy fájdalmakat, stresszt.

[00:38:07]Szerintem pont az a lényeg, hogy azt segítsünk megmutatni, hogyan lehet feloldani.

[00:38:14]De ha nem mutatod meg magát a stresszt, de mert az benne van.

[00:38:17]Nem, ne ne nem.

[00:38:20]Ott van rögtön benne.

[00:38:22]Ott van rögtön benne.

[00:38:22]Hát a egy csomó dal szól arról, hogy valami fájdalmas dolog történt, és aztán annak a feloldozását segíti.

[00:38:34]Tehát most ott van a vagy a mond miét szerezte mást például, ami azért egy szakításról szól, ahol valaki megcsalt valakit.

[00:38:46]Azért az egy fájdalmas dolog, az egy borzasztó, az egy szörnyű élmény.

[00:38:51]De és akkor ott ugye, ha így akartad, hát nekem sem fáj az utolsó sor, mert az első pillanatban megmondhattad volna, szólhattál volna, ne kezdjük el.

[00:39:05]De te lázba jöttél, lágyan átkarolva, hozzám hajolva hazudtad el.

[00:39:13]Micsoda dolog ilyet csinálni valakivel?

[00:39:15]Ez egy borzasztó dolog.

[00:39:17]Ezért mondom, vannak szörnyű dolgok, amiket felfest, de a végén el kell, hogy tudjuk engedni, ahogyan a vagy mindent, vagy semmit című dalnak a végén is van, hogy ha későre jár, ha ragyogan jár, csak mellettem állj, vagy menj tovább, és ne lássalak soha már.

[00:39:38]Elvileg ilyen negatív a vége ennek a dalnak.

[00:39:41]És én mondtam a szesivánnak, hogy én szeretném úgy folytatni, hogy azt mantrázom a dal végén, hogy ha későre jár, ha ragyog a nyár, csak mellettem állj.

[00:39:54]És azzal akarom befejezni, hogy csak mellettem állj, csak mellettem állj, csak mellettem állj.

[00:40:00]Mert mert mégis ha tehetem a pirosra és a feketére és a én mégis a pirosra tenném a végén, akkor is lehet, hogyha a fekete fog nyerni, de optimistaként én akkor is a pirosra fogom tenni.

[00:40:20]És azt kérdezhetem, hogy vannak, akik csak melletted állnak, csak melletted állnak?

[00:40:27]Hm.

[00:40:27]Ö nagyon sok emberben bízhatok, és ez egy csodálatos dolog.

[00:40:31]a családom is ilyen, hogy feltételek nélkül ott állunk egymás mellett, és ez egy ez egy iszonyatos szerencse.

[00:40:42]Például, bár édesanyám már nincs velünk, de én mindig meg voltam lepődve, hogy emberek rá rácsodálkoznak, meg úgy idealizálják az édesanyámat, mert én nem tudtam, hogy másoknak nem ilyen anyukájuk van.

[00:40:57]Azt hittem, hogy minden anyuka olyan, mint az enyém.

[00:41:01]Miért?

[00:41:01]Milyen volt anyukám?

[00:41:02]Csodálatos volt.

[00:41:02]Fantasztikus.

[00:41:04]Milyen?

[00:41:04]Miben?

[00:41:05]Hát úgy nagyjából azt tudom mondani, hogy mindenben, de az, hogy mennyire támogató volt gyerekkorunkban, hogy mennyire segítette azt, hogy nem baj, hogyha mondjuk fizika vagy a matematika éppen nem megy úgy.

[00:41:19]A lényeg, hogy amit szeretek, abban minden lehetőséget megadott, hogy én abban tudjam magam fejleszteni.

[00:41:29]És ez és akkor nem baj, hogyha most a egy nem ilyen színjátszós gimnáziumban ugye volt ez a szentesi drámatagozat, hogyha oda nem vesznek föl, nem baj, nem baj, hogy nem vesznek föl egy kis képzőbe, de ha fölvesznek egy olyan gimnáziumba, ahol van rajzogtatás és szíjátszó csoport is, de te valahol zírts azt, hogy kerültél Hát úgy úgy, hogy Balatonfüredi vagyok, és az a az egy megyei olyan gimnázium volt, ami pont ilyen témakörben dolgozott.

[00:42:06]Nem voltam távol annyira a családtól, de édesapám is fantasztikus volt.

[00:42:10]Most gondolj bele, hogy a magam kis autisztikus figurájával Általános Iskola első osztályban ki akartak rúgni, el akartak távolítani.

[00:42:21]Azt gondolták, hogy vagy megismétlem majd ezt az első évet, mert hátha érettebb leszek rá.

[00:42:25]De nem az volt a baj, hogy nem voltam iskolaérett, az volt a baj, hogy túl gyorsoltam.

[00:42:32]Tehát én én azt a körülményeskedést, ami ott zajlott, én azt hittem megbolondulok tőle.

[00:42:36]A mittől?

[00:42:36]Hát attól, hogy most rajzolgatjuk a köröket, utána a kis izé nyalókákat mellett, és akkor a a a a a de hát ott van a B a célban, haladjunk már.

[00:42:46]A többiek sokkal lassabbak voltak, én sokkal gyorsabb voltam és emiatt kvázi rossz voltam, mert én már kész voltam hamarabb, és én már szerettem volna tovább menni.

[00:42:57]De az miből állt a rosszaság?

[00:42:57]Beültem az ablakba, például az ablakpárkányra, és néztem a pillangókat kint, és már nagyon szerettem volna kimenni, mert én már régen készen voltam, de a tanár amikor odafordult, és látta, hogy én eltűntem a helyemről, és meglátta, hogy ott ülök az ablakban, és megkérdezte, hogy mit csinálok.

[00:43:16]Mondtam, hogy olyan szép idő van, miért vagyunk itt bent, akkor rögtön kaptam [nevetés] egy fekete pontot.

[00:43:21]Ez rögtön az első osztályban.

[00:43:22]Igen.

[00:43:22]És 36 fekete pont voltam.

[00:43:22]Azt mondom 35 volt a maximum, és utána kicsapnak.

[00:43:27]Nekem 36 volt már, és behívták édesapámat.

[00:43:33]Fázi, hogy akkor el akarnak utasítani az iskolából.

[00:43:35]Elmondták, hogy mi a baj velem, és az apám csak ennyit mondott.

[00:43:40]Mi ilyennek szeretjük, próbálják ki maguk is.

[00:43:42]És fakétnék hagyta őket, és kivitt.

[00:43:46]Meg se hallotta, hogy el akarni.

[00:43:49]Éők nem tud meg nem köpni nyelni nem tudtak.

[00:43:54]És én ezt nem tudtam akkor.

[00:43:55]De azér egy elsős kiskölyköt kicsapni az a pedagógia szégyene, azt gondolom.

[00:44:02]De aztán fölfedezte a kórusvezetőnk, hogy hogy engem le is lehet kötni, mert utáltam bunyózni, meg szóval én nem szeretem az erőszakos játékokat, és hallgatom, hogy a kórus szól bent, és akkor ő behívott a kóruspróbaterembe, és leültetett a zongora mellé.

[00:44:20]Rá kellett ülnöm a kezemre.

[00:44:22]hogy ne mocorogjak.

[00:44:22]És akkor hallgathattam, ahogyan a szólamokat éneklik a többiek, és hallottam, ahogyan szépen összállnak a különböző rezgések egy harmóniá.

[00:44:34]Hát ez milyen csodálatos.

[00:44:34]Hát te is, amikor elmész egy koncertre, mit hallgatsz?

[00:44:40]Harmóniákat.

[00:44:43]És azok különböző rezgéseket okoznak, és segítenek a te sejtjeidnek, hogy újrarendeződjenek.

[00:44:52]Hát nem nem fantasztikus, hogy van ilyen lehetőség, hogy emberek összegyűlnek egy teremben, és különböző rezgéseket, különböző hangokat húrokon, meg rezeken, meg vasakon, meg fákon, meg mindenen keresztül így zengetik ezeket a különböző frekvenciákat, és te azt hallgatod, ahogyan ezek megjelenítenek dolgokat, ahogyan érted, a piros, a kék és a sárga a három alapszínű, és aztán azt addig kevergetjük, hogy rengetegféle szín lesz belőle.

[00:45:23]Ugyanígy domináns, szubdomináns tonika, hármas hangzatok, aztán jönnek a négyes, ötös, hatos hangzatok, és olyan elképesztő arányokkal, olyan fantasztikusan pontos leírásokat tud adni a zene különböző érzelmekről, hogy így rögtön meg tudod mondani, hogy az milyen érzés.

[00:45:40]Lehet, hogy szavakkal nem tudod kifejezni, mert annyira absztrakt, ugye maga a nyelv is annyira absztrakt, hogy szavakkal akarunk elmondani egy érzést.

[00:45:49]Hát, hogy hát a költészet is megküzd vele.

[00:45:53]Azért csodáljuk a legnagyobb költőinket, hogy úristen, tudtam olyan sorba rakni a szavakat, hogy olyan érzés.

[00:46:02]Hát figyelj, az élet az egy fantasztikus dolog, és azért szörnyű, hogyha az ember a sötét szobában a sötétség felnéz, nem pedig megkeresi az egyetlen pontot, ahonnan jön fény.

[00:46:19]Hát szerintem ezt keressük mindannyian.

[00:46:22]Az, hogy elegáns vagy az is tulajdonképpen hozzá az tartozik az életszeretethez és a pozitív életszemlélethez, hogy hogy kívül is azt mutatod, hogy te rendben [torokköszörülés] vagy?

[00:46:38]Képzeld el, a attól leszel még inkább rendben, hogy hogy törekszel a rendre, és akkor is, hogyha kuplerá van körülötted, mert azért a műteremben hatalmas kuplerá tudok csinálni.

[00:46:50]iszonyatos, mert túl sok minden tud lenni, és a tanlakásom az pláne, de az, hogy törődöm a testemmel, a környezetemmel, hogy tisztán tartom, megbecsülöm, gondozom, táplálom, öltöztetem satöbbi.

[00:47:08]Ezek szerintem alap dolgok kellenek legyen, mert hogyha magamat nem tisztelem, hogy tiszteljek másokat.

[00:47:14]De hát máshogy alakult.

[00:47:14]Tehát ha az a kabaré vagy revi világ, amit te szeretsz, ott mindenki elegáns volt.

[00:47:23]Tehát de akkoriban szinte mindenki, aki elment a színházba, aki elment a kabaréba, a revűt megnézni, azért nem a kantáros melós nadrágban érkeztek.

[00:47:31]Az a világ, ami a ezt a kabarét fölváltotta, amibe hát egy Kibédi Herlin az hót hót elegáns volt, de egy Benedek Tibor is, és aztán a fia Benedek Miklós is ugye.

[00:47:49]Hát fú, de tudtak elegának, de hogy szerettem én, amikor ők énekeltek kabarédalokat.

[00:47:53]Na ugye ugye és ugye ezt a világot lényegében fölváltotta a standup, amiben meg hangsúlyozottan az előadók hát egyszerál vászon nadrág, egy egy darab póló, egy ing, az se a lehető legjobb.

[00:48:14]De hangsúlyozva is van, hogy ők a csóró szegény legények, miközben eszmétlen gázsikat tudnak fölvenni.

[00:48:20]Nagyon érdekes, amit mondasz, mert van olyan standupos, aki öltönyben van, ingben, nyakkendőben.

[00:48:28]Egy brit standup.

[00:48:30]Ja, brit.

[00:48:30]De Magyarország nem, nem is megért.

[00:48:33]Jó, de most a megint látod, hogy egy buborékon belül nézed azt, hogy hogy akkor a kabaré az most ez.

[00:48:43]De Hofi Géza is volt, hogy öltönyben volt, de volt, hogy Hoféliának öltözve volt.

[00:48:51]Az már ilyen bohócky volt.

[00:48:53]Igen.

[00:48:53]Igen.

[00:48:53]Tehát, hogy ezek ezek karakterek és nem baj, hogyha különböző archetípusok megjelennek a kabarén belül, csak most ugye ezek önálló karakterenként vannak.

[00:49:02]Az egy kicsit olyan, mint a komédia de Larte összes archetipikus karakterét egyesével néznénk meg egy standupban.

[00:49:12]Tehát most jönnek csak Harlekin, aztán aztán jön csak Piero, de ezek mind egy bizonyos archetípus, és abból űzgúyt, vagy annak a szemszögéből űzgunyt, vagy önmagából, vagy a társadalomból, vagy azoknak a különböző kérdéseiből, de szerintem ez hasznos.

[00:49:34]Én nagyon szeretem őket.

[00:49:36]Mi állhat mindebből össze, vagy kell, hogy összeálljon egyáltalán valami?

[00:49:40]Tehát, hogy te festesz, te Én most csatlakoztam a Budapest át facturyhez, ahol a Kucsora Márta, a Juhász Dóra, akiknek volt egyetemi csoporttársam, Juhász Dórával konkrétan egy műteremben voltunk a Kimo Károlynál.

[00:49:59]Szóval és akkor most még csatlakoztak páran újak, ahogyan én is, és ott is lesz egy megnyitó például, mert az az én csendes magányom úgy szintén, ha nem tudok elutazni, akkor utazom a vásznon keresztül.

[00:50:12]És valami tradicionális dolgot csinálok ott is.

[00:50:18]Bár szeretem a nonfiguratív festészetet, de én szeretem a figuratív festészeten belül a részleteken belül a nonfiguratív folt játékokat, felületjátékokat satöbbi.

[00:50:30]Szóval ez az egész szerintem mind összetartozik, ahogyan az érzékeink összetartoznak, a látásunk, a hallásunk, a szaglásunk, a tapintásunk és persze ott vannak a az érzéseink.

[00:50:39]Hát azért van olyan, hogy valaki csak színész, vagy csak festő, vagy csak énekes.

[00:50:46]De Anthony Hopkins, Anthony Hopkins egy színész, ugye így ismered?

[00:50:50]Most jelent meg egy album a saját klasszikus zenemű kompozícióból.

[00:50:56]Tudsz róla?

[00:50:58]Elküldöm.

[00:50:58]Hallgasd meg.

[00:50:58]Fantasztikus.

[00:51:01]A pasi fest.

[00:51:01]Elképesztően jó képeket fest.

[00:51:08]Mit mit keresünk ezen?

[00:51:08]Szerintem ez mind ugyanaz más érzékszerven keresztül megtapasztalva.

[00:51:15]Kicsit mint a szerelem, hogy belesuttog a füledbe, vagy megcirógat.

[00:51:22]Ugye, hogy mennyire fontos odajön hozzád, megérzed az illatát.

[00:51:27]Te tudsz úgy veszettő szerelmes lenni, vagy tulajdonképpen számodra minden szerelem.

[00:51:34]Tehát egyébként egyébként pontosan, mert innen sugárzik belőlem ez az érzés, és én mindenbe bárm tudok szerelmes lenni, ebbe a bögébe is bele tudok szeretni, egy farrepedésbe is bele tudok szeretni, mert én tudok szeretni azért, mert olyan környezetből jöttem, ahol engem is tudtak szeretni és próbálom ezt így átsugározni másokra.

[00:52:00]Rossz embert is tudsz szeretni?

[00:52:03]Megkeresem.

[00:52:03]nagyon szörnyű tulajdonságom, borzalmas tulajdonságom, hogy ha van egy feszültség két ember között, és valaki, akit én szeretek, az panaszkodik valakire, aki mondjuk rossz vagy rosszat csinál satöbbi, mindig ide állok, mert azt akarom tudni, hogy a gonoszság természetrajza érintette őt meg, mert szeretném felmenteni.

[00:52:27]Tudod, én azt gondolom, hogy az, aki szándékosan árt, az bűnös.

[00:52:30]Az, aki véletlenül hülyeséget csinál, az abban van mit megmenteni.

[00:52:43]De téged úgy Isten igazából kisebb lehet hozni a saradba de és veszekedni, igen, ordítani tudok, de jön a jön a vihar és aztán elmegy.

[00:52:56]Van, van olyan, hogy érzem, hogy jön az a feszültség, de mi kell hozzá?

[00:53:03]Ö, a leginkább igazságtalanság kell hozzá.

[00:53:07]Vagy hát nem is most hirtelen nem tudom, de a lényeg, hogy amikor jön, akkor azt szoktam mondani, hogy számolok vissza 10-től, mert itt mindjárt robbanni fog.

[00:53:18]És akkor és az baj, ha időnként robban.

[00:53:22]De akkor hadd robbanjam én ki magam.

[00:53:22]És amikor én kirobbantam magam, akkor utána, mert akkor nem okozok problémát másnak.

[00:53:29]Én nem akarok másoknak ártani.

[00:53:32]Én ki akarom magam dühöngeni, le akarom vezetni ezeket a feszültségeket, és meg kell találnom a megfelelő pontját.

[00:53:39]Édesanyám mondta például tínédzser koromban a hormonjaim föl lerohangáltak és akkor azt mondta, hogy kisfiám, menj le a zongorához és vedd le azon.

[00:53:47]És akkor lemehetem a zongorához, és [nyögés] és akkor addig csépeltem, és tényleg, és akkor egyszer csak amikor megszelült a hang, azt lehetett hallani, akkor édesanyám lejött szépen, és akkor elkezdett vasallgatni, és akkor már hallgatta, amikor már kitühöngtem magam.

[00:54:05]Szóval ez ezek szerintem megküzdési stratégiák.

[00:54:11]És ezért jó, hogyha az ember tudja, ismeri magát annyira, hogy tudja, hogy most éppen én olyan állapotban vagyok, hogy nem leszek jó társaság.

[00:54:20]És most milyen állapotban vagy?

[00:54:23]Most, hogy téged látlak, most, hogy ilyen dolgokról beszélünk.

[00:54:25]Most éppen nagyon jól érzem magam, és ha vége van ennek, majd meglátjuk, hogy akkor ott mi lesz.

[00:54:34]majd ott is ki kell szemezgetni, szépen megkeresni a a az igaz Gyöngyöt.

[00:54:39]Szóval akkor te menthetetlenül szeretted az életet, és alapvetően boldog is vag és végtenül hálás vagyok.

[00:54:44]Hát figyelj, konkrétan úgy próbálok élni, hogy bármelyik pillanatban azt mondják, hogy itt a vége, akkor itt tudjak csinálni.

[00:54:55]Köszönöm.

[00:54:55]Fantasztikus volt.

[00:54:55]Köszönöm.

[00:55:00]Hát akkor itt a vége.

[00:55:00]Hm.

[00:55:00]És én is köszönöm, hogy jö és önöknek is köszönöm, hogyha néztek minket.

[00:55:08]Farkas Gábor Gábriel festő, énekes, színész, pozitív életszemléletű ember volt a Bóakafé vendége.

[00:55:21]Viszontlátásra!