Klubrádió 50:11

„Az uram-bátyám klientúra-viszony leuralta a színházi szakmát.” I Reggeli Személy

színházi életkormányváltáskorrupcióinterjú
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
„Az uram-bátyám klientúra-viszony leuralta a színházi szakmát.” I Reggeli Személy
tl;dr

Béres Attila, a Miskolci Nemzeti Színház főigazgatója beszél a Klubrádió Reggeli Személyében arról, hogy az elmúlt 16 év alatt az „uram-bátyám klientúra-viszony" uralta a magyar színházi életet, és hogy az április 12-i kormányváltás lehetőséget ad a szakma megreformálására. Szerinte a Vidnyászki-féle rendszer monopolizálta a döntéseket (igazgató-kinevezések, pénzfelosztás, díjak, oktatás), és ezáltal elhetetlenítette az alternatív gondolkodást – ezt a Miskolci Nemzeti Színház azonban sikeresen elkerülte egy demokratikus művészeti tanács létrehozásával.

Béres szerint a színházi élet politikától való függetlenítése az elsődleges cél: a politika feladata csupán a nézőt támogatni (olcsóbb jegyek), nem pedig a műsorpolitikát vagy a vezetést meghatározni. Az elmúlt rendszerben számos tehetséges rendező (például Bodó Viktor) hagyta el az országot, míg szakmailag kevésbé kvalifikált személyek kaptak vezető pozíciókat.

A Miskolci Nemzeti Színház példaértékű működésének titka a sokszínűség (opera, balett, prózai előadások, kísérletező játékszín), a teljesítmény-orientáltság és a fékek-ellensúlyok rendszere. Béres szerint most van lehetőség egy új színházi törvényre, egyetlen színházi társaságra, normális pályázati rendszerre és a kritika helyreállítására – de ezt a szakmának kell kezdeményeznie, nem a politikának.

A magyar színházi élet 2010–2026: monopolizáció és klientúra-viszonyok

Béres Attila szerint az elmúlt 16 év során a magyar színházi világ ugyanazt a folyamatot követte, mint az ország politikai élete: egy kis csoport (elsősorban Vidnyászki Attila) monopolizálta a döntéseket, és aki másképp gondolkodott, azt elhetetleníteni próbálták.

„Egy kicsi csoport, hogy egy-két ember monopolizálta és aki mást gondolt, másképp próbálta, azokat megpróbálták elhetetleníteni kisebb-nagyobb sikerekkel." *

Az „uram-bátyám viszony" a rendszer lényege: nem szakmai alapon, hanem politikai lojalitás alapján történtek a kinevezések. Béres példaként említi Bodó Viktort, aki az Újszínház pályázatán veszített Dörnérrel szemben, majd Európa egyik jelentős rendezője lett – míg az Újszínház azóta értékvesztést szenvedett.

Vidnyászki Attila szerepe és a centralizáció

Béres nem vitatja Vidnyászki tehetségét, de azt állítja, hogy „színházi mindenhatóként" bukott meg. Vidnyászki kezében összpontosult minden: az igazgató-kinevezések, a pénzfelosztás, az állami díjak, az oktatás, sőt még az intézmények szervezeti felépítése is.

„Én én én a Vigyázászki Attilát egy és ezt őszintén mondom, elég régóta ismerem még Kisvárdáról, és én azt gondolom, hogy hogy mert tehát a határon túli fesztivál akkor siker de én azt gondolom, hogy mai napig is ő egy olyan színházi alkotó, akinek abszolút helye van rendezőként." *

Azonban a Nemzeti Színház repertoárjában alig találni magyar rendezőket (Vidnyászkin kívül), és az intézmény közönsége jelentősen csökkent. Béres szerint ez nem azért történt, mert az előadások rosszak voltak, hanem mert a műsorpolitika szűk, ideológiailag meghatározott volt.

A teátrum-társaság és az oktatás „elfoglalása"

A Vidnyászki-rendszer alatt létrehoztak egy párhuzamos intézményrendszert: a teátrum-társaságot (amely az eredeti Magyar Színházi Társaság alternatívája), valamint két alapítványi egyetemi szintet (Kaposvár és Budapest). Béres szerint ezek politikai szándékkal jöttek létre – nem a szakma igénye alapján.

„Leuralták a főiskolát, leuralták utána a budapesti főiskolát, nem hogy leuralták, katonai erővel elfog, legyünk nagyon őszinték." *

Az oktatás „elfoglalása" során olyan személyeket neveztek ki egyetemi tanároknak, akiknek nem volt meg a szükséges akadémiai háttere – ezt a Kossuth-díj adományozásával „megoldották". A Miskolci Nemzeti Színház azonban nem csatlakozott a teátrum-társasághoz, és az Európai Színházi Unió tagja maradt.

A kritika eltörlése

Béres szerint az egyik legkárosabb intézkedés a szakmai kritika finanszírozásának nullára csökkentése volt. Ez gyakorlatilag eltörlte a magyar színházkritikát – ma már csak a Klubrádió és hasonló médiumok próbálnak túlélni.

„Megszüntették a kritikát. Tulajdonképpen azáltal, hogy a a különböző szakmai újságoknak a támogatását nullára hozták, ezáltal megszüntették a kritikát." *

A kritika hiánya nemcsak a közönségre hat, hanem a színházi alkotókra is: nincs szakmai visszajelzés, nincs lakmuszpapír. Béres szerint Romániában (az Uniter szövetség révén) vagy más kelet-európai országokban jobban működik a szakmai önszerveződés.

A Miskolci Nemzeti Színház: alternatív modell

Béres büszkén beszél arról, hogy a Miskolci Nemzeti Színház az elmúlt 11 év alatt egy olyan szigetet épített, amely szakmailag és esztétikailag példaértékű. Ennek kulcsa a demokratikus működés: egy öt tagú művészeti tanács hozza meg az összes döntést (esztétikai, gazdasági, marketing), és Béresnek is csak egy szavazata van.

„Az is szerintem egy példaértékű dolog ebben az országban az, hogy hogy mi létrehoztunk egy olyan művészeti tanácsot, amiben van öt ember, jó magam is ott vagyok. És ez a művészeti tanács az, ami mindenfajta esztétikai, gazdasági, marketing satöbbi döntést meghoz. Ebben nekem is csak egy szavazatom van." *

Ez a rendszer lehetővé tette, hogy a Miskolci Nemzeti Színház függetlenül működjön az állami nyomástól – bár voltak kompromisszumok (például a Marasszádó bemutatásakor). Azonban a színház olyan előadásokat is bemutatott, amelyek szabadszájúan reagáltak a kor problémáira (például a Producerek című darab, amely ERSZ-ről és kulturális támogatásról beszélt).

Sokszínűség és teljesítmény-orientáltság

Béres szerint egy nemzeti színház feladata a sokszínűség: opera, balett, prózai előadások, könnyebb és nehezebb darabok egyensúlya. A Miskolci Nemzeti Színház ezt úgy oldotta meg, hogy több területe van: a nagy színház (közönségbarátabb), az operaszínház, a kamaraszínház (komoly művészeti program) és a játékszínház (kísérletező).

„Tehát a Miskolc Nemzeti Színház ilyen szempontból ellátja valahogy és ráadásul van balettünk, tehát egyszerre vagyunk, van operánk, tehát hogy hogy hogy ez lenne egy nemzeti színház feladata szerintem. Tehát ez a fajta sokszínűség kéne jellemezzen Magyarországon szakmailag nemzeti színházat." *

Az adófizetők pénzét nem a színházaknak, hanem a nézőknek adja az állam – azzal, hogy olcsóbb jegyeket tesz lehetővé. Ezért a támogatott színházaknak teljesítmény-orientáltnak kell lenniük, és gondosan kell bánniuk az állami pénzekkel.

Anomáliák a finanszírozásban

Béres rámutat arra, hogy az azonos státuszú nemzeti színházak között óriási különbségek vannak a támogatásban. Például a Miskolci Nemzeti Színház támogatása és egy 80 km-re lévő másik nemzeti színház támogatása között 1:1,7-es arány van – pedig ugyanolyan feladataik vannak (opera, balett, prózai előadások).

A Miskolci Nemzeti Színház 200 éves évfordulóját (2003) nem ünnepelték meg megfelelően – helyette a debreceni színházat újították fel. Béres szerint ez az „uram-bátyám" rendszer következménye: aki közelebb állt a hatalomhoz, az több támogatást kapott.

A TAT (Független Szín- és Táncművészeti Szövetség) eltörlése

Béres szerint az egyik „iszonyatosan nagy bűn" a TAT eltörlése volt, amely a független színházi alkotókat támogatta. Ezt azért szüntették meg, mert „kidobták a vízzel a gyereket" – vagyis a rendszer nem tudta kontrollálni a függetleneket.

„Tehát az, hogy azért szüntették meg a Taót, mert kidobták a vízzel, vagy hogy mondják ezt a gyereket is, mert pár ember visszajött a taót törvénnyel, ezért megszüntették a taót. Ez azt gondolom, hogy egy egy iszonyatosan nagy bűn." *

Az oktatás reformja: egy vagy több egyetem?

Béres szerint az oktatásban is szükséges a reform. Jelenleg két alapítványi szinten működik a képzés (Kaposvár és Budapest), de szerinte egy normális, államilag támogatott szín- és táncművészeti egyetem lenne az ideális. A jelenlegi rendszer túl sok végzőst termel ki – Béres szerint csak 14–18 színész tud egészségesen elhelyezkedni évente a magyar piacon.

Az új lehetőség: április 12-e után

Béres szerint az április 12-i kormányváltás történelmi lehetőség a magyar színházi élet megreformálására. Most van alkalom arra, hogy:

  1. Egyetlen, szakmai alapú színházi szervezet jöjjön létre (az ideológiai megosztás helyett)
  2. Normális pályázati rendszer alakuljon ki, amely értékalapú és teljesítményadalapú
  3. Színészkamara jöjjön létre
  4. Bizottságok alakuljanak, amelyeknek tagjait évente vagy kétévente újraválasztják
  5. A kritika helyreálljon – a szakmai újságok támogatása visszaálljon
  6. A TAT helyreálljon – a függetlenek támogatása visszakerüljön
  7. A katadózás (kulturális adó-kedvezmény) helyreálljon

„Tehát, hogy elnézést kérek, annyira tisztán hogy mondjam, szakmai szempontok alapján újra kell és újra lehet építeni ezt a mi színházi szakmánkat." *

A művészet függetlensége a politikától

Béres alapvetésének központjában az áll, hogy a politikának nincs joga a művészetet meghatározni. A politika feladata csupán a nézőt támogatni (finanszírozás révén), de a műsorpolitikát, az igazgató-kinevezéseket, a díjakat nem.

„A politikának a kutya kötelessége támogatnia a nézőt, hogy színházba járjon. Azért, mert egy ország mentális egészsége függ attól, hogy jó, sokszínű és bátors színháza legyen." *

A színház feladata, hogy társadalomkritikus legyen, hogy tükröt tartson a hatalom elé – nem pedig hogy behódoljon. Ez nem új gondolat (Spiró 1986-os naplójában már szerepel), de most van lehetőség arra, hogy valóban megvalósuljon.

A fiatal generáció szerepe

Béres szerint a reform sikere a fiatal színházi alkotóktól függ. Az ő generációja (és az ő saját szerepe) csak tanácsadó lehet – a fiataloknak kell meghatározniuk az új rendszert.

„Ebben a fiatal színházi alkotóknak a fiatal színházi alkotóknak döntő hangja kell legyen. ilyen középgenerációs lehurbolt emberek. Mi el tudjuk mondani a tapasztalatainkat, de tényleg, de tényleg itt az idő, hogy építsenek maguknak, vagy velünk együtt a fiatalok egy szabadszínházi világot." *

Béres szerint a szabadság és a szabad gondolkodás lehetősége nagyobb pezsgést hoz a színházi életbe, mint a pénz vagy a jó felszereltség. Ez nem azt jelenti, hogy a finanszírozás nem fontos – de a szabadság fontosabb.

Konkrét példák az anomáliákra

A Feketeszárú cseresznyét a Miskolci Nemzeti Színház tudatosan a Trianon 100. évfordulójára mutatta be. Később egy tévjáték-pályázatra küldték be, de egyetlen mondatban elutasították: „nem indokolt a téma". Béres szerint ha más igazgató lett volna, valószínűleg indokolt lett volna.

Az Egri Színház példája: Csizbad Tibor szakmailag erős színházat épített, de politikailag bukott. Helyét Blaskó Balázs vette át – több mint 10 éve van lehetősége megmutatni, hogy milyen színház lesz ez.

A Budapesti Operett Színház totálisan lenullázta magát – a nézők nem járnak, pedig az operett egy hungarikum. Ezt nem azért, mert a színészek tehetségét vesztették el, hanem mert az új műsorpolitika nem vonzó.

Válaszok a kritikákra

Béres előre látja, hogy sokan azt fogják mondani: ha a Vidnyászki-rendszer ilyen rossz volt, hogyan lehet, hogy Béres 11 éve a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója? Szerinte ez azért lehetséges, mert a Miskolci Nemzeti Színház az önkormányzat által védett volt – demokratikus módon működhetett. Más városok színházait nem tudták vagy nem akarták megóvni.

Béres azt is elismeri, hogy ő is kötött kompromisszumokat az elmúlt 11 évben – de ezek nem voltak olyan jellegűek, hogy az intézmény függetlenségét veszélyeztették volna.

Az „uram-bátyám" rendszer vége

Béres szerint az április 12-i választás azt jelenti, hogy vége az „uram-bátyám" rendszernek. De nem elég csak azt mondani, hogy „most mi jövünk" – helyette azt kell mondani: „mi és ti együtt". A szakmának kell kezdeményeznie a reformokat, nem a politikának.

„Nincs mi most pontosan arra van lehetőség, hogy nem mi és ti legyen, hanem valahogy együtt közösen ez a szakma meghatározzon minimumokat, meghatározzon olyan utat, meghatározzon olyan utat, amely a mi és tiből csinál egy mit." *

Béres azt szeretné, hogy olyan országban élhessen, ahol nem a politikum határozza meg az életet – és szerinte most erre van lehetőség, legalábbis a színházi élet terén.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Vigyászki" / „Vidnyászki" / „Vigyánzki" / „Vigyázilának" / „Vigyázászki": Az átiratban több variáció fordul elő ugyanerre a személyre. Az ASR-hiba miatt nem egyértelmű a pontos név, de a kontextusból (Nemzeti Színház igazgatója, teátrum-társaság alapítója, 16 éves rendszer) valószínűleg Vidnyászki Attila a helyes alak. Az átiratban azonban nem szerepel egyértelmű helyesbítés, így az eredeti torz alakok maradtak.

  • „Dörnér" vs. „Dörner": Az Újszínház igazgatójának neve az átiratban „Dörnér" formában szerepel, de a helyes alak valószínűleg Dörner György vagy hasonló. Az ASR-hiba miatt bizonytalan.

  • „Fülöpp Péter": Az átiratban „Fülöpp Péter" szerepel, aki a Nemzeti Színház operatív igazgatója és volt kaposvári igazgató. A név helyessége bizonytalan az ASR-hiba miatt.

  • „Novák Eszter": Az átiratban „Novák Estter" formában szerepel, valószínűleg Novák Eszter a helyes alak (pedagógus, aki végigvitte az évfolyamát).

  • „Babarci": Az átiratban „Babarci" szerepel, aki a kaposvári egyetem alapítása mögött állt. A név helyessége bizonytalan.

  • „Apáti Bence": Az átiratban „Apáti Bence" szerepel, mint a Budapesti Operett Színház volt igazgatója. A név helyessége bizonytalan az ASR-hiba miatt.

  • „Szőcs Géza": Az átiratban „Szőcs Géza" szerepel, költő, akinek egy versét Béres idézi. A név helyessége bizonytalan.

  • Több helyen értelmezhetetlen vagy félreismert szavak: „Kerény Imre" (valószínűleg egy ismert színházi személyiség), „Jordán Tamás" (szombathelyi színház), „Rusznyák Gábor" (rendező), „Csizbad Tibor" (egri színház igazgató), „Blaskó Balázs" (egri színház igazgató). Ezek az nevek az átiratban szerepelnek, de az ASR-hibák miatt nem minden esetben egyértelműek.

  • „ERSZ csatorna": Az átiratban „ERSZ csatornától" szerepel, de a pontos jelentése bizonytalan. Lehet, hogy egy magyar médium vagy intézmény rövidítése.

  • „Taót törvénnyel": Az átiratban „taót törvénnyel" szerepel, de a pontos jelentése bizonytalan. Valószínűleg a TAT (Független Szín- és Táncművészeti Szövetség) helyreállítására utal.

  • „Katadózás": Az átiratban „katadózás" szerepel, valószínűleg a kulturális adó-kedvezmény (katadózás) helyreállítására utal.

  • „Mandiner": Az átiratban „Mandineren" szerepel, valószínűleg egy online média neve (Mandiner.hu).

  • „Teátrumi társaság": Az átiratban „teátrumi társaság" szerepel, valószínűleg a Teátrum Társaság vagy hasonló szervezet neve.

  • „MMA": Az átiratban „MMA" rövidítés szerepel, de a pontos jelentése bizonytalan. Valószínűleg egy művészeti szervezet.

  • „UTE": Az átiratban „UTE" rövidítés szerepel, valószínűleg az Európai Színházi Unió (Union of Theatres of Europe) magyar rövidítése.

  • Több helyen az átirat szintaktikailag zavaros vagy hiányos, ami az ASR-hibák miatt nem egyértelműen rekonstruálható (pl. „hogy hogy hogy" ismétlések, félbeszakított mondatok).

Teljes átirat megjelenítése

[00:00:08]Reggeli személy Béres Attila a Miskolci Nemzeti Színház főigazgatója, vezetője, rendező a vendégünk.

[00:00:15]Jó reggelt!

[00:00:17]Jó reggelt kívánok én is a hallgatóknak.

[00:00:19]És hát április 12-ével talán megnyílik az út azelőtt, hogy sok minden megváltozzon, aminek meg kell változnia.

[00:00:27]A kulturális élet, a színházi világ, az is biztos, hogy ezek közé tartozik.

[00:00:34]Ráadásul azt el tudom képzelni, hogy vannak területek, és ez is ilyen, ahol a változás gyorsabb lehet, mondjuk, mint az egészségügyi várólisták megszüntetése.

[00:00:42]Tehát, hogy a színházvilág szabad legyen és újra sokszínű, az lehet, hogy gyorsabban megvalósítható, mint egy hatékony egészségügy.

[00:00:52]Hát én nagyon bízom abban, hogy az egészségügy is ugyanolyan hamar megváltozik, mint a mint a a mondjuk a kulturális élet, de a színházi életre biztos, hogy ráfér egy új gondolkodás.

[00:01:08]Abban is biztos vagyok, hogy hogy az elmúlt 16 év színházi magyar színházi életét tekintve nincs modellszerűen különbség a politikai életet tekintve.

[00:01:21]Ugyanaz történt a színházi világban, szerintem, mint 2010 óta történt ebben az országban tulajdonképpen.

[00:01:31]Tehát, hogy egy kicsi csoport, hogy egy-két ember monopolizálta és aki mást gondolt, másképp próbálta, azokat megpróbálták elhetetleníteni kisebb-nagyobb sikerekkel.

[00:01:40]Igen, alapvetően ez történt.

[00:01:40]Alapvetően az történt, hogy nem is egy kis csoport.

[00:01:45]Én én nem tudom elképzelni, hogy van ember, aki aki képes annyi feladatot ellátni, mondjuk, mint amennyit Vigyászki magára vett.

[00:01:53]És tök érdekes az, hogy hogy azzal védekezett az ATV-be, és nem akarok erről túl sokat beszélni, mert mert szerintem önmagát is minősíti ez a történet, de hogy avval védekezett, hogy miért vett fel pénzt, és miért nem vett fel pénzt, itt nem arról van szó, hogy valakit megfizetnek azért, amit amit csinál itt.

[00:02:14]Arról van szó, alapvetően, volt egy iszonyatos nagy lehetőség a kezében, hogy csináljon egy olyan színházi életet, vagy egy olyan színházi világot, amiben elsősorban a sokszínűség számít, másodsorban a lehetőségek számítanak, harmadrészt pedig nem hari alapon magát körülbástyázza olyan emberekkel, akik akik alapvetően azt mondják, amit ő akar hallani.

[00:02:44]És tulajdonképpen hát legyünk őszinték, az elmúlt időszakban olyan emberek távoztak ebből az országból, olyan emberek mentek, olyan színházi alkotók mentek el, mondok egy osztálytársamat Bodó Viktort, aki aki megpályázta az Újszínházat ezelőtt jó pár évvel, akkor a Dner nyert, meg lehet nézni, hogy mi lett most a az új színházból.

[00:03:10]É meg lezin kevesen nézik meg.

[00:03:14]Igen.

[00:03:14]És meg lehet nézni azt például, hogy hol tart Bodó Viktor szakmailag, hogy egy milyen jelentős kézel kapkodnak utána európai színházi rendező lett.

[00:03:21]És azt hiszem, hogy ez a példa, hogy akkor a Vidnyászki féle nem tudom szakmai bizottság vagy színházi bizottság vagy igazgató, választóbizottság a Dörnert választotta az Újszínház élére, mondjuk nem a Bodót.

[00:03:41]És és hogy mi lett azóta az újszínházból, milyen fajta értéket képvisel ma az Újszínház.

[00:03:51]Ez egészen jó példája annak, hogy hogy hogy mi történt az elmúlt időben ebben a mi színházvilágunkban.

[00:04:00]De ha azt mondjuk, hogy legyen sokszínű, sokféle a színház világba, beleférnek a a rossz színházak is, nem?

[00:04:04]Mert nem lehet azt mondani, parancsba adni, hogy tessék mindenkinek remek műveket csinálni.

[00:04:09]Ja, én ezt nem nem ezt mondtam.

[00:04:11]Ső én igen, csak azért azt gondolom, hogy hogy a színháznak is alapvetően ö hogy mondjam érték és teljesítményorientáltnak kell lenni.

[00:04:26]Tehát, hogy mégis csak azt gondolom, hogy hogy a az adófizetők pénzén gazdálkodó vagy pénzével gazdálkodó színházak, akik van egy ilyen fura dolog, hogy azt mondják, hogy támogatják a színházakat, nem?

[00:04:41]Tulajdonképpen ha racionálisak vagyunk, a a az adófizetők pénzét, amit mi befizetünk adóba, azt tulajdonképpen nem a színházaknak adja az állam, hanem a nézőt támogatja vele.

[00:04:54]Azzal támogatja a nézőt, hogy ne kelljen x100 Ft-os jegyet vásárolni, hanem 8 10 12000 Ft-os jegyet.

[00:05:04]Ha nem lenne ez a színházi támogatás, akkor mit tudom én, egy színházi egy kerülhetne mondjuk 30-40000 Ft-ba, ami megfizethetetlen lenne.

[00:05:12]Tehát azáltal, hogy van egy kiépített struktúra arra, hogy támogatott színházak vannak, nem tudom, független színházak vannak, sorolhatnám.

[00:05:23]Amiben az állam pénzt fektet, attól még nem kell azt mondani, hogy ne legyen teljesítményorientált egy színház.

[00:05:32]Tehát, hogy hogy most ezt próbáltam arra válaszolni, hogy rossz színházak legyenek, vagy ne legyenek rossz színházak.

[00:05:38]Én azt gondolom, hogy azt gondolom, hogy egészen, hogy mondjam, gondosan kéne bánni azzal a azzal a pénzzel, amelyet melyet mondjuk támogatásként kapunk, ha kapunk.

[00:05:52]Igen, csak arra próbáltam valahogy ilyen bonyolultan célozni, hogy például az új színház vezetői vagy dörnerék valószínűleg nem azért kapták meg azt a színházat és az ezzel járult támogatást és lehetőséget, mert azt föltételezték róluk, hogy nagyon szakmailag, művészileg magas színvonalú színházat fognak csinálni, hanem jó elvtársak a baj most ezt le körülírta azt a problémát, ami az egészben a baj, tehát hogy alapvetően mondhatjuk azt, hogy hogy valamilyen fajta urambátyám viszony szerint működtek egészen hosszan a rendszerek.

[00:06:28]És nyilván most sok hallgatóba felmerülhet a vád, hogy de akkor hogyan Béres Attila mégis csak a Miskolci színház igazgatója 11 éve.

[00:06:38]Én azt gondolom, hogy mi Miskolcon egy olyan szigetet építettünk az elmúlt időszakban, egy olyan szerintem, és elnézést kérek hallgatóktól, hogy én mondom, de egy példaértékű színházat építettünk, amely hogy mondjam, mind szakmailag, mind esztétikáját nézve egy különleges helyett.

[00:07:07]Ezt ezt sokan mondják rólunk.

[00:07:10]Én is most már elkezdtem mondani.

[00:07:12]Elnézést kérek ezér a hogy öndicséret vagy ilyesmi van.

[00:07:15]De mégis azt merem mondani, hogy hogy van egyfajta bizonyíték arra, hogy az elmúlt 10x évben hogy működött a Miskolci Nemzeti Színház, milyen esztétikát követett, milyen előadásokat csinált, milyen volt a vezetése.

[00:07:33]Az is szerintem egy példaértékű dolog ebben az országban.

[00:07:37]az, hogy hogy mi létrehoztunk egy olyan művészeti tanácsot, amiben van öt ember, jó magam is ott vagyok.

[00:07:42]És ez a művészeti tanács az, ami mindenfajta esztétikai, gazdasági, marketing satöbbi döntést meghoz.

[00:07:49]Ebben nekem is csak egy szavazatom van.

[00:07:52]Tehát azáltal, hogy hogy valahogy megpróbáltuk demokratikusan működtetni ezt a színházat, megpróbáltunk fékeket és ellensúlyokat tenni, mondjuk a Miskolc Nemzeti Színház működésében.

[00:08:07]Ez volt a művészeti tanács.

[00:08:09]Azáltal szerintem ez a színház bizonyíték arra, hogy lehetett volna és lehet úgy színházat működtetni, ahogy mi működtünk.

[00:08:19]azért szerencsére van egy-két ilyen színház a Miskolci talán a Szegedi, de hogy ezeken a helyeken kellett az, hogy az önkormányzat megtudja a miskolci vagy a szegedi, nem ezt kérdezem megóvja azt, hogy demokratikus módon, ahogy mondja működhessen ez a színház.

[00:08:37]Még más városok színházait nem tudták, vagy nem akarták megóvni.

[00:08:42]Ezt ezt ezt én azt tudom, ami ami velünk van.

[00:08:44]Igen, nekünk is kellett az elmúlt 10 évben, vagy 11 évben igazgató vagyok kompromisszumokat kötni.

[00:08:50]Tehát mi is kötöttünk kompromisszumokat.

[00:08:52]Mondhattuk erre példákat, de mondhatok olyan példát is, amikor nem kötöttünk kompromisszumot.

[00:08:59]Ez most, hogy jól értsék hallgatók, amiről beszélek.

[00:09:02]Ez ez azt szokták mondani, hogy a színház az egy tükör.

[00:09:07]És akkor amikor elkezdik hibáztatni a tükröt, hogy miért ilyen, akkor ott baj van.

[00:09:13]És hogyha a tükör ennek alkalmazkodik, akkor ott még nagyobb baj van.

[00:09:17]Tehát és mi nem igaz, hogy nem kötöttünk kompromisszumokat.

[00:09:24]A kompromisszum szerintem önmagában nem bűn, sőt az a normális vagy demokratikus működés szükség.

[00:09:31]Attól függ, hogy attól függ, hogy milyen kompromisszum.

[00:09:34]Hát mondok egy érdekes példát, hogy hogy a működésünkre, hogy hogy pár évvel ezelőtt mutatta be Rusznyák Gábor a Marasszádot, ami egy klasszikus kaposvári darab.

[00:09:47]Igen, mondhatjuk, hogy klasszikus kaposvári darab, ami mégiscsak talán az egyik legnagyobb történet arról, hogy hát hogy mi is az a szabadság, vagy nem tudom, jó, nem akarom túlfogalmazni.

[00:09:59]És ott a művészeti tanács a megnézésen azért tett fel olyan vagy mondott olyan állításokat vagy kéréseket Gábornak, hogy talán ez ne legyen benne.

[00:10:12]Tehát volt bennünk is ilyen túl szabadszájú volt, vagy túlszab túl szabadszájú volt.

[00:10:17]Igen, akkor baj lesz a támogatással.

[00:10:20]Hát baj lesz.

[00:10:20]megszól igen volt ilyen, tehát ilyen is volt, de közben meg az is igaz, hogy a kritikus díjat a Miskolci Nemzeti Színház legutóbb a producerekért kapta, amiben azért egészen szabadszáan reagáltunk a kor különböző problémáira ERSZ csatornától kezdve egészen a kulturális támogatásig.

[00:10:39]Tehát, hogy hogy mondjam?

[00:10:44]Mi Miskolcon meggyőződésem, hogy az elmúlt x évben vagy 10 évben megpróbáltunk nagyon következetesen megmaradni amellett, amit mi mondjuk a Székely Gábortól vagy a tanárainktól tanultunk.

[00:11:00]Tehát ig igen ebben biztos vagyok.

[00:11:04]De hogy hogy jó példát mondjak még egyet, nem rossz példát mondjak még egyet.

[00:11:07]Sok évvel ezelőtt bemutattuk a feketeszárú cseresznyét, ami talán az egyik legemblematikusabb előadása a Miskolci Nemzeti Színháznak.

[00:11:17]Én azt gondolom, hogy nem tudom, hét éve megy, nyolc éve megy.

[00:11:19]A történetlényege az, hogy mi akkor mutattuk be, amikor a 100 éves trianon mi év volt, és ezt tudatosan választottuk ezt a darabot.

[00:11:31]tulajdonképp egyetlen olyan darab, ami Trianon traumájáról szól, és rá egy évre, vagy közvetlenül utána volt egy pályázat, hogy hogy tévjátékot lehet belőle csinálni, hogy mármint sok színháznak lehetősége volt pályázni pénzre, azért, hogy olyan előadás, ami ilyen úgymond emblematikusabból tévjátékot vagy bármit lehessen csinálni, tudtam, vol a Nemzeti Színház is ezen nyert a a nem tudom melyik előadására.

[00:12:05]És akkor mi elküldtük ezt a feketeszárú cseresznyés előadásunkat, mindenfajta anyagot, és egy mondatba válaszoltak vissza, hogy nem indokolt a téma.

[00:12:20]Szóval ezt csak azért mondom, hogy hogy nyilván ha nem mi lettünk volna ott, akkor valószínűleg indokolt lett volna a tévjáték alakítása a fekete száró cseresznyének.

[00:12:32]Szóval rengeteg személyes, hogy mondjam, anomáliáról tudnék mesélni, de itt nem ez a lényeg.

[00:12:39]Itt az a lényeg, hogy most vasárnaptól kezdődően van egy lehetőség arra, hogy végre egy olyan színházi élet jöjjön létre, amiben nem egy ember, nem egy érdekcsoport az, ami meghatározza azt, hogy mi a színház.

[00:12:55]Nem egy ember mondja meg azt, hogy ki legyen az igazgató.

[00:12:58]Nem egy ember dönti el azt, hogy hogy mennyi pénzt kapjon egy színház.

[00:13:02]Nem egy ember dönti el azt, hogy hány független létezhet.

[00:13:06]Hát teljes, hogy mondjam, abszurd arról beszélni, hogy hogy hol hány független van.

[00:13:12]Hát a függetlennek pont az a lényege, hogy hogy független.

[00:13:17]És igen, a függetlenek támogatása az alaptétel.

[00:13:21]De tudjuk, hogy a függetleneket azért nem lehetett támogatni, vagy nem akarták támogatni, mert függetlenek voltak, mert nem azt mondták, ami a hatalom elvárása.

[00:13:31]De hát a színháznak nem az a feladata, hogy azt mondja, ami a hatalom elvárása.

[00:13:34]A színháznak az a feladata, hogy társadalomkritikus legyen.

[00:13:36]Színháznak az a feladata, hogy kritikus legyen.

[00:13:38]A színháznak az a feladata, hogy ezt közhely tudom, de hogy tükröt tartson akármilyen hatalom elé, akármilyen politikai szándék elé.

[00:13:48]Tehát, hogy a színháznak nem a behódolása feladata.

[00:13:50]A színház alapvetően nem erről szól.

[00:13:56]Igen, ez egy régi küzdelem.

[00:13:56]Csak most olvastam Spirónak az 1986-os naplójától a Csirkefej bemutatása körüli vitákat írja meg, ahol még a politikai bizottság is, ami a legfőbb döntésozó, nem is tudom mi volt, testület volt Magyarországon, foglalkozott vele.

[00:14:10]Tehát van ennek hagyománya Kelet-Európában biztos, hogy a politika bele beleszól, vagy a vagy vagy vagy fontosabbnak gondolja sokszor a színházat, mint amilyen valójában egyszer talán Jordán Tamással beszéltünk erről, hogy a szombathelyi színház mennyire fontos.

[00:14:29]Tudom, hogy volt ott ott rendező, és akkor ott én ott áradoztam, hogy ez milyen fontos, meg milyen lényeges, és mert az és akkor azt mondta, igen, de azért ez mégis csak egyem 600-es város és 6000 ember jár rendszeresen itt színházba.

[00:14:40]Tehát körülbelül ennyire fontos a dolog mondta önkritikusan vagy cással egyet tudok érteni, de mégse azt mondom, hogy hogy ne miól, hogy mi én azt gondolom, hogy a színház végtelenül fontos.

[00:14:54]a színház főleg ma fontos, hogy hogy legyünk őszinték, hogy mondjuk egy TikTok történet 16 másodpercben egy fiatalnak vagy egy 10 évesnek elmesél egy történetet és valahogy egy színház két és fél órán keresztül sötétben, közösségben, egy történetet nézve valahogy élményt kell nyújtson.

[00:15:16]Tehát a színháznak ebből a szempontból irtozatos feladata feladata van.

[00:15:23]Béres Attila Miskolci Színház nemzeti színház főigazgatója a vendégünk.

[00:15:29]Mégis csak Vidnyáski, aki még azért nem teljesen múltidő, akiről talán kell beszélni, hogy az ami történt, az nem volt előzmények nélküli, nem?

[00:15:36]Tehát ahogy ő belépett, már nem csak mint konkrét előadások létrehozója is a magyar színházi világból, rögtön a megosztás kezdődött, hogy külön szervezetet létrehozni ti és mi.

[00:15:45]Tehát ott nagyon hamar még még talán azelőtt, hogy a Fidesz hatalomra került volna 2010-ben, már már megindult, ahogy egyébként a tudósok meg az újságírók meg mit tudom én, egy csomó biztos más társadalmi csoportot is mutatunk körben.

[00:16:03]Ez a ez a megosztás a leválogatása.

[00:16:03]Ki a mi emberünk, ki nem a mi emberünk.

[00:16:08]Ez ez egy érdekes kérdés.

[00:16:08]Igen.

[00:16:08]Azt gondolom, hogy hogy egy országban, és ezt megírtuk ebben a nyílt levélben, alapvetően bocsánat, hogy volt egy nyílt levele a művészeti tanácsoknak egy-két alapvetően nincs szükség és nem indokolt, hogy két művészeti akadémia legyen, hogy két színházi társaság.

[00:16:26]Tehát valahogy úgy az történt az elmúlt időszakből, hogy mindenből lett kettő.

[00:16:31]Én tehát, hogy van két színházi társaság, aki tulajdonképpen ugyanazt csel, bár nem, mert azt jól fogalmazod, hogy a teátitárságot alapvetően politikai vagy inkább azt mondom ideológiai szándékkal hozták létre.

[00:16:45]Tehát valahogy valami ellen hozták létre.

[00:16:47]Ezt ezt valóban a a Vinnyanski úr hozta létre.

[00:16:50]És akkor természetesen az idők úgy az történt, hogy idővel majdnem minden színház tagja lett ennek az új társaságnak, mert meg kellett felelni.

[00:17:04]Én büszkén mondhatom, hogy a Miskolci Színház nem tagja a teátrumi társaságnak, és nem is lesz tagja a te most már nem is érdemes.

[00:17:10]Nem is volt tagja a teátrumi társaságnak.

[00:17:12]A Miskolci Nemzeti Színház az Európai Színházi Uniós Színházak tagja, az UTE tagja egyedüliként Magyarországon, de hogy létrehozták a teátrumi társaságot, létrehozták az MMA-t, akkor leuralták a először a kaposvári főiskolát, leuralták utána a budapesti főiskolát, nem hogy leuralták, katonai erővel elfog, legyünk nagyon őszinték, úgy Einsteinolták, és akkor hallom ezt a mondatot, és tény Tényleg, tényleg, hogy tehát nem romlik el a tévén, miközben nézem, hogy de de miért?

[00:17:46]Hát Novák Eszter végigvitte az évfolyamát.

[00:17:55]De miért te Novák Estter pedagó tudása, hát ott kellett volna könyörögjön a Vidyászki, hogy végigvigyem még nyolcszor négy évet.

[00:18:07]Most de ezem olyan, mint ez a vicc lennévtárs milyen rendes volt, mert visszarúgta a labdánkat.

[00:18:11]visszarúgtad mi ebbe a nagy dologból, miért meg közénk is lövedhetett volna.

[00:18:15]Szó szerint erre erről beszélk, tehát hogy visszatérve erről, hogy igen, valóban létrehoztak mindenből kettőt.

[00:18:22]Leuralták a főiskolát, leuralták a Kaposvárt.

[00:18:24]Mondok még egy nagyon fontos dolgot, ami talán észrevehetetlen, de igaz.

[00:18:31]megszüntették a kritikát.

[00:18:31]Tulajdonképpen azáltal, hogy a a különböző szakmai újságoknak a támogatását nullára hozták, ezáltal megszüntették a kritikát.

[00:18:45]Magyarországon ma létezik színházkritika, küzd a revízort küzd reví azt akart mondani, azért klub rádióz hasonló módon próbál túlélni.

[00:18:55]túlélni, de közben az, hogy hogy a a a kritika az az nem azért fontos, mert nyilván azért is fontos a néző elolvassa, hogy de alapvetően nekünk színházi alkotóknak fontos az, hogy mit gondol szakmai szempontok szerint mondjuk egy ember, aki ezzel foglal kritikus, ez nem egy szóval a színházkritikus, ha jól csinálja a szakmáját, az egy lakmuszpír.

[00:19:25]abból mi színháziak, de de ez nincs.

[00:19:25]Ma már ma már nincs nincs profi színházkritika, nincs, mert nincs pénz arra, hogy hogy mit tudom én, kiadják a nagy multúszínházújságot.

[00:19:37]Tehát, hogy az nem.

[00:19:39]Tehát és akkor vannak ilyen ellenpéldák, tudnék mondani nyilván lehet nem akarok bezzeg Romániázni, mert azt mindig a fejem szokták vágni, hogy néha szoktam é.

[00:19:48]De de Romániában például egyetlen színházi szervezet van, az Uniter.

[00:19:54]Ez a román színházi szövetség, ami egy iszonyatosan erős érdekegyes érvényesítő szövetség, amely iszonyatosan kőkeményen képviseli a különböző színházakat, amely szervez egy olyan országos fesztivált, amin részt venni csak iszonatös dicsőség.

[00:20:12]Tehát valahogy valahogy vissza kéne hozzuk a normalitást.

[00:20:17]És most mondok még egyet, aztán utána biztos, hogy a fejemre fog fejemhez fognak csomó mindent vágni, de mindegy.

[00:20:24]És az, hogy mondjuk a a megtörtént ez a vasárnapi hihetetlen, nem tudom, hogy fogalmazzak, győzelem vagy igen, én azt gondolom, hogy ennek egyenes következménye kell legyen az, hogy ne abban gondolkodjon senki, amit a Kerény Imre mondott sok évvel ezelőtt, hogy most mi jövünk.

[00:20:52]Nincs mi most pontosan arra van lehetőség, hogy nem mi és ti legyen, hanem valahogy együtt közösen ez a szakma meghatározzon minimumokat, meghatározzon olyan utat, meghatározzon olyan utat, amely a mi és tiből csinál egy mit.

[00:21:15]És ez erre most lehetőség van.

[00:21:18]És és én mindig egy olyan országba szerettem volna élni, és és én azt hiszem, hogy most erre lehetőség van.

[00:21:25]És kérlek öntől valamit, hogy föl tudja nekem sorolni mondjuk Dánia elmúlt két miniszterelnökét.

[00:21:33]Én biztos nem, de lehet, hogy egy Dán fel tudja egy Dán fel tudja sorolni Magyarország elmúlt két miniszterelnök.

[00:21:37]Biz egyet biztos, mert én egy olyan országba szeretnék élni, ahol nem a politikum határozza meg az életemet, hanem erre most lehetőségünk van, legalábbis színházi értelemben biztos vagyok, hogy lehetőségünk van.

[00:21:53]Jó, de hogy ez nem ilyen egyszerű, és ezt nem csak a kötözködés miatt mondom, ez az én saját szakmámban is, és még egy csomóban marha nagy kérdés, hogy ugye egy csomó olyan ember, aki kiszolgálta ezt az előző rendszert, mert azért ez nem magától működött, ezt működtették.

[00:22:09]Csomóan újságíró kollégám most ráébred arra, hogy tulajdonképpen hát ő ő mindig is próbált ellenállni annak, hogy hazudni kelljen.

[00:22:15]Jó, hát hazudott, mert azt várták el tőled, de hazudott, meg karaktergyilkosságban vett részt meg minden.

[00:22:21]De most már ezt felejtsük el, mert ő most szeretne ebben az új új világban úgy részt venni, mint akik mint nem azt tették.

[00:22:28]Más kérdés, hogy ezt jó fizetését lehetett tenni, míg a szabadság azért sokba került nekünk.

[00:22:35]És el tudom képzelni, hogy a színházi világban is azért tudunk erre példát.

[00:22:40]Nyilvánvalóan rengeteg és most még az mondjuk azt nekik, hogy fátlat rá.

[00:22:43]Fátlat rá.

[00:22:44]Nyilván fájt rá.

[00:22:45]Igen.

[00:22:46]Hát azt gondolom, hogy mi azt gondolom, hogy hogy avval a lehetőséggel kéne éljünk, ami most adatott, hogy legyen végre egy olyan színházi törvény, amelyben nem létezik olyan, hogy nemzeti színház, nemzetibb színház.

[00:22:59]és még akkor most újonnan van egy ilyen, hogy nemzet stratégiai színház.

[00:23:04]Tehát tehát hogyha valaki ezt a hármat nekem definiálja pontosan ez egyszerűen tehát hogy hogy jó példát fogok most mondani azt hiszem jó példa ez hogy a miskolci nemzeti színház támogatása egy évre amik az önkormányzattól és az államtólk legyen x Ft azt tudom mondani mondjuk tőlünk 80 km-re van egy másik nemzeti színház ami legújabban nemzetstatégiai színház lett annak a támogatása mondjuk 1,7x X ezt a különbséget nem értem tulajdonképpen.

[00:23:39]De ez elvtársi alapon ment, vagy lehet, hogy több előadást tartanak, több tagozatuk van, kesebb előadást tartanak, ugyanolyan struktúrávan működik, ugyanúgy nemzeti színház magyarán kell játszani operált, balettet, prózaielőadást satöbbi.

[00:23:52]Tehát ugyanúgy kötelezettség a sokszínűség.

[00:23:57]Aztán meg lehet nézni a KS adatait, hogy milyen ki milyen számokat produkált.

[00:24:01]Most nem akarom ezt fényezni, de ezt csak azt mondom, a különbözőségről mondom, hogy egymástól 80 km-re levő két színház, vagy mondok még egy jó ügyesebb, de valami oka biztosan ügyesebben lobbiznak, vagy közelebb állnak a hatalomhoz, vagy valószínűleg közelebb álltak a hatalomhoz.

[00:24:16]Mondok még egy példát, hogy hogy 200 éves volt 2003-ban a Miskolci Nemzeti Színház.

[00:24:22]A Miskolci Nemzeti Színház Magyarország első kőszínháza.

[00:24:27]Ott alapítottak először kőszínházat Magyarországon.

[00:24:29]Nem hatalmi szóra, nem császári parancsra, hanem a miskolci akkori nézők fillért, fillért mellé téve építettek egy színházat, hogy legyen Dérinének játszania.

[00:24:40]Mondjuk mi ezt.

[00:24:44]200 éves évforduló volt, és a 200 éves évforduló tiszteletére felújították a debreceni színházat.

[00:24:54]A debreceni?

[00:24:54]Igen.

[00:24:54]Tehát most ezt most viccelek, csak próbáltam tehát hogy valószínűleg, ha valószínűleg ha nem én vagyok akkor a Miskolc Nemzeti Színház igazgatója, akkor valószínűleg egy új épületben dolgozunk most, hiszen azt is 1990-ben és évek elején újították fel utóerra a Miskolcit, akár csak a debrecenit.

[00:25:14]Tehát, hogy Aha.

[00:25:15]Most most ez ez tudnék ilyen hasonló klub rádiós példákat mondani, de bizonyos szempontból lehet, hogy ilyen dolgokból ez sokba került nekünk, de de valamiféle szabadság, vagy a szabadság illúziója, de több annál a szabadságból nekünk több minden megmarad.

[00:25:29]Hát cserébe lehet, hogy nyikorog a a szék a a nézőtéren jobban.

[00:25:33]Nem vagy.

[00:25:35]De megmaradt a szabadság illúziója.

[00:25:37]En nem csak az illúziója maradt meg.

[00:25:39]Szerintem a szabadság is megmarad.

[00:25:41]Ha magamban nézek, nagyon őszintén nyilván nagyon sok helyen hogy mondjam, fájalom azokat a kompromisszumokat, amiket meg kellett hoznunk, de mégis azt gondolom, hogy hogy csináltunk egy olyan színházat, amire kíváncsi volt a az ország.

[00:25:55]Igen, hát láttam én ott frenetikus előadásokat, mondjuk a Velencei Velencei Kalmárt Movácsi János, hogyha jól emlékszem, ami ugye azt sokféleképpen elő lehet adni, és az nagyon a MÁnak szólóan is volt, vagy a Heged is a háztetőn, ahol Görög Laci barátom énekelt benne.

[00:26:17]Szóval de hát egy csomót még lehetne lehetne mondani, de amikor mondja, hogy hogyha más igazgató van, akkor esetleg felújítják a színházat, vagy jobb fizetést kapnak a színészek.

[00:26:26]Nem volt a kollégái között, aki akár a háta mögött is morgott, hogy de hát még inkább a pénzt szeretnénk kapni, mint ezt a fene nagy szabadságot.

[00:26:35]Nem, nem, nem.

[00:26:35]Én azt gondolom, hogy vagy nem volt, aki ezért elment?

[00:26:42]Az egy természetes folyamat, hogy emberek jönnek, elmennek.

[00:26:43]Én azt nem gondolom, hogy hogy de pénz miatt nem.

[00:26:49]És nyilván nem mi vagyunk a legjobban fizető magyar színház, tehát nem nálunk kapják a legtöbb fizetést a színészek vagy a rendezők, vagy a alkotók, de de nem nem én azt gondolom, hogy hogyha az ember jó színházat csinálhat, akkor akkor a pénz is nem mellékes, de hogy nyilván nem mellékes, de hogy mondjam?

[00:27:14]Tehát, hogy hogyha van, amit magadból adhatsz, akkor akkor az sokkal fontosabb.

[00:27:22]És és tényleg abban bízom, hogy hogy ebben a nagy hogy mondjam, zavarban, vagy ebben mostani nagyon zavaros időszakban egyszer csak elkezd úgy letisztulni ez a mi szakmánk is, hogy lehetőség lesz.

[00:27:42]És hogy hogy jól értsék, tehát hogy például ez egy nagyon fontos dolog, hogy hogy ez nem politikai kérdés, szerintem most ez nagyon fura, de nem politikai kérdés, hogy a Vidyáskinak le kell-e mondania a nemzet éléről vagy sem.

[00:27:57]Ez szakmai kérdés.

[00:28:01]Hát 16 évig lehetőségük volt megmutatni azt.

[00:28:04]Mondok egy másik példát, az Egri színház példáját.

[00:28:06]Csizbad Tibor csinált egy igazán érvényes, szakmailag nagyon erős színházb.

[00:28:14]Elbukta aztán elbukta, politikailag bukta.

[00:28:15]El jött a Blaskó Balázs.

[00:28:17]Volt x éve, több mint 10 éve megmutatni, hogy milyen színház lesz ez.

[00:28:26]Én megkérdezném szívesen az egrieket, hogy ezt akarták, tehát hogy hogy egy csomó olyan hely van, ahol a politika kinevezettek szakmailag csináltak olyat, ami szerintem káros a magyar színházi életre.

[00:28:43]És ugyanez káros a színvőzeti egyetemre is.

[00:28:45]És akkor mondhatok még egy példát.

[00:28:47]Ott van az operet színház.

[00:28:47]Van egy igazán hungarikum, ami a mi műfajunk.

[00:28:54]Igen, kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk ez az operett.

[00:29:01]Jelen pillanatban a budapesti operett színház totál lenullázta magát.

[00:29:05]Nézők se járnak.

[00:29:08]A és és nem azért, mert megváltozott a tehetsége azoknak az embereknek, akik alk színészként benne dolgoztak, hanem azért, mert egy olyan műsorpolitika került terítékre, amiben, hogy mondjam, amire nem kíváncsi a kutya se.

[00:29:25]Tehát, hogy lehet mondani azt, hogy hogy Apáti Bence milyen zseniális balettigazgató volt.

[00:29:29]Hát enny szkeptikusan fogadom ezt a hát most többet hallunk róla, mint ilyen ilyen politikai ez érthető, hogy nem politikai okok vezet kell odavezessenek, hogy a Vigyánzki vagy a Kisbének föl kell állnia, hanem szakmai okok, ezek szakmai dolgok, hogy az operet színház milyen minőséget képvisel, mi az operet feladata mi a nemzeti színház feladata.

[00:30:00]Tehát nem azért kell elmennie, mert azért kell elmennie, mert nem csinált jót.

[00:30:06]És ez nem a nemzeti színházra igaz, ez az egész színházi világra igaz.

[00:30:08]Tehát a főiskola szerintem nem akarok ilyen példákat mondani, pedig ki kívánkozik belőlem.

[00:30:17]Nyilván mint színházigazgató engem megkeresnek diákok, hogy szerződtessük oda.

[00:30:24]És a múltkor volt egy ilyen párbeszéd.

[00:30:26]egyik lány megkeresett, hogy ő szeretne hozzá.

[00:30:28]És megkérdeztem, hogy jó, nyilván miben láthatunk?

[00:30:33]Hát nekik most nincs vizsgájuk.

[00:30:35]Nincs vizsgájuk.

[00:30:35]Ideális.

[00:30:38]Ez egy zenés ideális állapot.

[00:30:40]Negyedéves színészosztály.

[00:30:42]Na jó, de ahol ugye amikor a színművészeti egyetem elrablása folyt, akkor néhány barátom azt mondta, hogy hát ez nem olyan egyszerű, mert ugye egyetemhez kellenek egyetemi minősített egyetemi oktatók, akik mögött van egy akadémiai karrier.

[00:30:56]És akkor én már ingattam a fejemet nagy bölcsen, hogy biztos lesz erre valami ötlet.

[00:31:00]Hát kitalálták, hogy kell valami díjat adni, mondjuk egy kossutdíjat, vagy valamit, és akkor az olyan, mintha egyetemi tanár lennél.

[00:31:07]Tehát nem kell 20 évig kecchölnöd, meg tanulnod, meg doktorálnod, meg mit tudom Akkor egyetemi tanár, és akkor Párfickónak adtak Kossutíjat, és akkor rögtön lehetett egyetemi tanár, és akkor megoldódott ez a ez a probléma is.

[00:31:18]Na jó, de ezeket a dolgokat, ezt hogy lehet visszacsinálni?

[00:31:25]Nem vissza kell csinálni, újat kell építeni, nem kell vissza semmit nem kell válni a szí művészetét és azt mondani, hogy felük el.

[00:31:32]Szerintem egy szművészeti egyetemet kell csinálni.

[00:31:34]Tehát én azt gondolom, hogy nem kell kaposvároni.

[00:31:36]Én ezt gondolom.

[00:31:38]Aztán nyilván evvelől lehet vitatkozni.

[00:31:40]párbeszédet kell kezdeményezni.

[00:31:40]Nem kell Kaposváron is egy című veszé Écen is akartak talán az nem tudom elindult Pécsen is akartak Pesten is, tehát hogy nem kell nem kell ennyi.

[00:31:50]Én azt gondolom, hogy körülbelül egy olyan 14-18 diákot tud egészségesen felszívni a szakma évről évre magába.

[00:31:58]Tehát mondjuk végez 14-18 színész, akkor ez úgy körülbelül el tud helyezkedni, vagy ha akar független tud, tehát hogy körülbelül tehát nem kell ahhoz 56 színészt képezni egy évben, csak azért, hogy hogy működjön Kaposváron is egyetem, meg Budapesten is egyetem.

[00:32:20]Hát biztos annak vannak más ok is.

[00:32:22]Nem, az az is egy ilyen fura dolog volt.

[00:32:24]Azt Babarci hozta létre.

[00:32:24]Arról is lehet lenyitni egy nagy vitát, hogy hogy vajon miért akarta Babarci létrehozni Kaposfáról azt az egyetemet.

[00:32:31]De én azt gondolom, most itt van a lehetőség arra, hogy két alapítványi egyetem helyett legyen végre egy normális, államilag támogatott színház, filmművészet, bábművészet, egyetem mondjuk Magyarországon.

[00:32:47]És akkor nem mondtam nevet, hogy hol.

[00:32:50]Azt gondolom, hogy itt van a lehetőség arra, hogy két színházi társaság helyett legyen egy színházi társaság, amely politikai alapon, hanem szakmai alapon érdekképvisel minket.

[00:33:02]Legyen egy normális színészkamara.

[00:33:05]Azt gondolom, legyenek olyan bizottságok, amelynek a tagjai nem bebetonozva ülnek 30 évig, és ők osztják el a pénzt, hanem mondjuk a tagjait évente, két évente újraválasztják, a szakma választja őket újra.

[00:33:21]Mondjuk legyen egy olyan színházi támogatási rendszer, pályázati rendszer, amely értékalapú, amely teljesítményalapú.

[00:33:32]Tehát újra kell értelmezni azt, hogy mi a magyar színház.

[00:33:36]És ebben egy nagyon fontos dolog van, hogy az, hogy a kelet-európai országokban megmaradt a társulati alapú színház, az, hogy állandó színházak vannak a nagyvárosainkban, vagy a városainkban, amelynek társulata van, saját társulata van.

[00:33:53]Én azt gondolom, hogy ezt például nem, hogy nem szabad bántani, ez a legnagyobb bűn lenne.

[00:34:00]A társulat az egy végtelenül fontos, talán legfontosabb dolog egy színház életében, az állandó társulat.

[00:34:07]Igen, hát ezek már fontos szakmai kérdések, amit egy szakmának kell elönteni.

[00:34:10]Én még egy pillanatra visszamennék oda, hogy mikor azt mondja, hogy szakmai okokból kellene lemondani azoknak a figuráknak, akik most sok felé pozícióban vannak, hogy a értem, hogyha a politika választja ki az embereket, akkor nem feltétlenül a tehetség számít.

[00:34:29]Sőt, de hát Vigyázz ki Attilárra mindenki azt mondta, hogy milyen marha tehetséges volt, vagy ha de ezt senki sem két két, tehát hogy akár csinálhatott volna jó akár csinálhatott volna jó színházat, és most csak ezt akarom mondani, vagy mit tudom én, kit szoktak emlegetni, Major Tamást, aki azért pályája egy nagy részében politikai kinevezet volt, nem is feltétlenül dicsőséges szerepet játszva, de azért a szakmai kvalitásait azt hiszem még a kritikusai sem vonták, de Vigyázilának se vonja kétségbe senki a szakmai kvalitásait.

[00:34:57]Áll állítólag kutya rossznszak az előadásai, bár kritika kevés születik róla, ahogy mondta, mert kritikusok is elkerülik valamilyen oknál fogva.

[00:35:06]Nem tudom én én mióta ő van, nem voltam abban az utcában se, de én nem vagyok színházi kritikus, tehát nekem nem muszáj.

[00:35:12]Nem, én én én a Vigyázászki Attilát egy és ezt őszintén mondom, elég régóta ismerem még Kisvárdáról, és én azt gondolom, hogy hogy mert tehát a határon túli fesztivál akkor siker de én azt gondolom, hogy mai napig is ő egy olyan színházi alkotó, akinek abszolút helye van rendezőként.

[00:35:31]Én szerintem ő színház, hogy mondjam?

[00:35:34]Most mondjam azt, hogy színházi mindenhatóként bukott meg szakmailag.

[00:35:43]Színházi mindenhatóként bukén se ért el sikereket, pedig ő ő maradt rendező a nemzet.

[00:35:49]De az is például egy nem egy nem egy diszonáns dolog, vagy nem egy fura dolog, vagy nehezen befogadható dolog, hogy mondjuk a nemzeti színházban az elmúlt x évben hát az egy kezemen meg tudom számolni, nagy jó a másfél kezemen, hogy hány magyar alkotó, hány magyar rendező dolgozott.

[00:36:06]lesz ahhoz tehát hogy hogy arról beszélünk, hogy hogy magyar színház, és akkor nem találsz, vagy nehezen találsz magyar rendezőt, aki rajta kívül a a színház repertoárjában mint rendező szerepel.

[00:36:23]Na de le is került a közönség jó részének a térképéről a nemzeti színez.

[00:36:30]Hát amíg amíg a két korábbi igazgató idejébe nem lehetett jegyhez jutni.

[00:36:36]Hát tudom, hogy ott ültem és fél éjszakán át próbáltam át kattingatni.

[00:36:40]De az se baj, hogyha ha az őszínháza, tehát az általa létrehozott előadások, és most nem, tehát hogy az által létrehozott előadások egy másik befogadói réteget szólítanak meg.

[00:36:53]Ez se baj.

[00:36:55]Ez nem baj.

[00:36:56]Tehát az se baj, ha kevesebben nézik.

[00:37:00]Az se baj.

[00:37:00]Nem ez a baj.

[00:37:00]Nem ez a baj.

[00:37:00]Nem jó, vagy jó.

[00:37:04]Ez ez egy kérdés.

[00:37:04]Nem az a baj, hogy alapvetően színház szakmaig, tehát nem rendezői oldalról nézem én ezt adó.

[00:37:11]Azt nézem, vagy azt láttam, vagy azt érzékeltem az elmúlt időben, hogy minden döntés az ő kezében van.

[00:37:21]Minden döntés.

[00:37:21]A pénz, az igazgatói kinevezés, a díjak, a állami díjak, az oktatás, az oktatás, a az, hogy volt egy poszt, megszüntették, lett helyette oszt, vagy akármi.

[00:37:39]Tehát hogy elvesztette, tehát hogy szerintem ő elvesztette ezt a csatát, úgyhogy neki ezért kell mennie.

[00:37:49]Szerintel mit mit gondol, hogy be fogja látni, hogy ő egy szakmai vereséget szervezett, vagy majd azzal fogja magát vigasztalni, hogy hát igen, április 12-én egy másik párt nyert, akkor én az előző emberének számítottam.

[00:37:59]Hiába vagyok a legnagyobb művész és a legnagyobb színházcsináló mégis.

[00:38:02]Még egyszer mondom, Vidyászkel Tilla valóban az egyik legnagyobb művész.

[00:38:06]Evvel semmi, de semmi nincs két tejem efelől.

[00:38:09]Nem azt, hogy be fogja látni-e, hogy ő azt fogja mondani, hogy politikailag váltották le.

[00:38:18]Én én ezt nem hiszem, hogy ő ezt belátja, de de a lelke mélyén szerintem ő pontosan tudja, hogy olyan emberekkel vette körül magát, olyan döntéseket hozott, olyan folyamatokat indított el, egyetemfoglalást beszélhetnék, amelyek amelyek ide vezettek, és szerintem ezt ő tudja.

[00:38:43]Van, amit csak egy ilyen felszínes benyomásom persze, de hogy nagyon sok színházban úgy változtatták meg a a vezetést és a műsorstruktúrát, hogy sokkal inkább, és ez nem most nem a miskolci színházra mondom inkább, hanem a Vigyázzki féle világhoz közelebb álló mondjuk vidéki színházakban, hogy ilyen a am megint önmagában persze nem baj, de ilyen szórakoztató darabok, egyszerűbb darabok legyenek, miközben azért látjuk, hogy azok a színházak és akár a a Miskolc is, amelyik mű műsoron tartanak más típusú darabokat, azok mennek.

[00:39:14]Tehát van rá közönség igény.

[00:39:18]Tehát nem nem arról van szó, hogy hogy mit tudom én, az apátlanokat nem nézik meg, gondolom.

[00:39:26]Tehát hogy hogy még műsorpolitikailag sem baj feltétlenül, hogyha ha de hát abból mindig baj lehet, meg gondolat van benne, meg lehet, hogy majd nem tetszik a hatalom.

[00:39:34]Szóval egyszerűbb letolni a gatyát most megint leegyszerűsítve.

[00:39:37]Én nem tudom, én magunkról tudok ilyen szempontból beszélni.

[00:39:40]Mi sok évvel ezelőtt eldöntöttük azt, hogy hogy valahogy megpróbáljuk a különböző tereinket definiálni.

[00:39:48]És így lett az, hogy a nagy színház az valahol a közönségbarátabb színházi terünk.

[00:39:54]Nyilván ott sem csak úgymond könnyű műfaj megy, hiszen ott mutattuk be a marászáldót, vagy ott mutattuk be nagy színházba a gtót.

[00:40:06]Tehát, hogy hogy ott is próbálunk valamilyen fajta egyensúlyt, de igaz, tény, hogy az operán is egy-egy ilyen nehezebb befogadó élményújtó előadáson kívül.

[00:40:13]Mi is végjátékot játszunk, musicelt játszunk, valamilyen fajta közönségbarátabb előadásokat, de ott van nekünk a kamaraterünn, ahol ellenben egy nagyon, én azt gondolom, hogy egy nagyon komoly művészínházi programot hajtottunk végre, és ott van a játékszínünk, ahol ellenben egy azt gondolom, hogy nagyon bátor, kísérletező színházat.

[00:40:38]Tehát, hogy a Miskolc Nemzeti Színház ilyen szempontból hát most Budapesten vagyunk, akkor le tudom fordítani, hogy egyszer egy Vígszínház, egy operetzínház, egy a kamaraszínházunk egyszer egy katona vagy örkény, a játékszínünk az egyszer egy, nem tudom, Pintér Béla vagy nem tudom, tehát hogy a Miskolci Nemzeti Színház ilyen szempontból ellátja valahogy és ráadásul van balettünk, tehát egyszerre vagyunk, van operánk, tehát hogy hogy hogy ez lenne egy nemzeti színház feladata szerintem.

[00:41:13]Tehát ez a fajta sokszínűség kéne jellemezzen Magyarországon szakmailag nemzeti színházat.

[00:41:20]És akkor arról még nem is beszéltünk, és azért ezt muszáj elmondanom, hogy az, hogy azért szüntették meg a Taót, mert kidobták a vízzel, vagy hogy mondják ezt a gyereket is, mert pár ember visszajött a taót törvénnyel, ezért megszüntették a taót.

[00:41:40]Ez azt gondolom, hogy egy egy iszonyatosan nagy bűn.

[00:41:46]Tehát én szerintem a TAT vissza kell hozni, én szerintem a katadózást vissza kell hozni a művészeknek.

[00:41:53]Szóval egy csomó feladat van, ami miről azt gondolom, hogy a politikának kell döntenie, de a színházszakmának kell ezt nagyon erősen kezdeményeznie.

[00:42:01]és lát elég elszánást ebben a szakmában, hogy egyrészt akinek kell szembenézzen azzal, ami hát azért 16 év nagy idő történt, másrészt, hogy akkor hogyan lehet egy korszerű, hatásos színházi világot teremteni, amelyik nem kötődik ilyen erőteljesen a politikához?

[00:42:24]Nem erőteljesen a cél, hogy egyáltalán, tehát valahogy azt a rendszert megtanálni, hogy egyáltalán nek a művészet, a művészet az mindenképpen a politikum fölött van.

[00:42:36]Igen.

[00:42:36]A művészet véleményt mond a politikáról, a művészet a színház kritizálja a politikát, a színház tükröt tart a politikának, de a politikának nem lehet.

[00:42:46]Ez a példa, hogy úgy muzsikálja, hogy játszik a zenész, ez nem lehet igaz, nem?

[00:42:54]Nem, ilyen nincs.

[00:42:54]Tehát most biztos rengetegen fogják nekem azt írni, hogy hogy biztos Brüsszelből pénzelnek engem, hogy ilyeneket mondjak, vagy Soros igen, vagy nem tudom, de azt értsék meg, hogy nekünk színháziaknak kell kérnünk és kitalálnunk és megszerveznünk azt, hogy egy olyan színházi életünk legyen, ami nem függ a politikától.

[00:43:16]És a politikának ki Igen, kimerem ilyet ilyet is kivág.

[00:43:22]Igen.

[00:43:22]A politikának a kutya kötelessége támogatnia a nézőt, hogy színházba járjon.

[00:43:27]Azért, mert egy ország mentális egészsége függ attól, hogy jó, sokszínű és bátors színháza legyen.

[00:43:38]Én azt értem, hogy ez az elv csak ugye ugye két irányból szokták fúrni ezt a dolgot.

[00:43:45]Egyrészt a hatalomban, bár ami most jön, nem tudjuk még, hogy milyen lesz.

[00:43:49]azért egy idő után mindig azon, hogy jó jó, de azért álljanak úgy kézre a dolgok.

[00:43:53]Álljanak kézre a dolgok.

[00:43:55]Értem, hogy ez a másik pedig nagyon sokszor, akik csinálják és azt mondják, hogy de hát ő az ilyen típusú előadásokat szereti, tik ezek inkább át erre inkább lehet támogatást kérni.

[00:44:05]Tehát egy csomó olyan dolog van, ami azért ezt a szimp gondolkodásunkban benne van ez a fajta e ne legyen ez benne, ne legyen ez benne.

[00:44:13]Ne ezt próbáljunk meg egy olyan országot építeni.

[00:44:16]Elnézést kérek, bocsánat.

[00:44:18]egy olyan színházi világot építeni, amiben ezek a begyökeresedett nem tudom hány évtizedes gondolatok, hogy de azért ez ne legyen benne.

[00:44:29]Próbáljunk meg, találjuk ki azt, hogy működik úgy a mi színházi világunk, hogy valóban független a hatalomtól.

[00:44:38]Muszáj megtegyük.

[00:44:38]Hát mikor van most van erre lehetőségünk.

[00:44:42]Nekünk most van a jelen.

[00:44:43]Igen.

[00:44:45]Nekünk nem a Nekünk most van a jelen.

[00:44:47]Tehát nekünk nem azon kell gondolkodni, hogy de vajon mit szól hozzá?

[00:44:50]Tehát ez ennek legyen vége, hogy mit szól hozzá a Nem érdekel, hogy mit szól hozzá a Addig nem érdekli, amíg nem veszélyezteti a éves költségvetését.

[00:45:02]De az ne függjön, az ne függjön a politikától.

[00:45:06]Ezt kell figyelni, hogy a fin például, hogy a a cázak finanszírozása akkor milyen szisztéma szerint történik.

[00:45:10]Mert akkor ez megmutatja, hogy ilyen lehet-e a színház, vagy nem.

[00:45:15]De ilyen legyen a színház.

[00:45:15]Én azt gondolom, hogy hogy az egy nagyon fontos nagyon fontos gondolat, hogy nem be kell tömni a múlt lyukait, nem be kell tömni, le kell bontani a múlt rossz épületeit.

[00:45:32]Nem azt kell csinálni, hogy nulláról itt van egy fehér lap, üljünk le és írjuk rá, hogy milyen színházi életünk lesz és mondjuk ki azt mindannyian, hogy soha többet ne lehessen olyat, hogy a politika meghatározza azt, hogy mi az, hogy művészet.

[00:45:47]A politika ne határozza meg a művészet.

[00:45:51]Egyébként lehet, hogy mikor a politika meg akarja határozni a művészetet, kicsit túlbecsüli a jelentőségét.

[00:45:55]Nem azt hiszi, hogyha majd a mi embereink azt mondják, amit mi akarunk hallani, akkor majd a szavazók is.

[00:46:03]De hát most is láttuk, hogy nem így működik azért így működik.

[00:46:08]Tehát, hogy nem is éri meg ilyen politikai szempontból is, hacsak az nem, hogy azért klienseket kifizetni, az lehet, hogy egy hatalomnak néha jó érzés, de ez is egy ez is egy elmúlt gondolkodás, tehát hogy hogy ez se legyen, ne legyenek ilyenek.

[00:46:20]Tehát, hogy elnézést kérek, annyira tisztán hogy mondjam, szakmai szempontok alapján újra kell és újra lehet építeni ezt a mi színházi szakmánkat.

[00:46:34]És ezzel nem azt mondom, hogy nem volt jó ebben a mi az elmúlt időszakban.

[00:46:38]Hát rengeteg jó dolog is volt.

[00:46:40]Én nem mondtam azt, hogy nem volt jó.

[00:46:42]Én azt mondtam, hogy hogy betelt a pohár azoknál az emberek.

[00:46:47]Betelt a pohár azzal, hogy hogy ez az uram bátyám, klientúraviszony leuralta a mi színházi szakmánkat.

[00:46:54]Tök érdekes, amikor a Fülöpp Péter azt írja nekem a Mandineren, hogy én nem vettem részt szakmai összejöveteleken.

[00:47:05]Én nem tudom, hogy ki az, aki ezt a Fülöpp Péter a Nemzeti Színház mostani operatív igazgatója és ő reagált.

[00:47:09]Ő volt a kaposvári színház igazgatója, a teátrumiitársaság, nem tudom, alelnöke.

[00:47:15]Ő a sorolhatnám.

[00:47:15]Tehát ezek, hogy én nem vettem részt, én, hogy most megírom ezt a levelet, és nem mentem el, pedig lehetőségem lett volna vitázni, menni a szakmai összejövetelekre.

[00:47:28]Nem, köszönöm szépen, hogy ő maga mondja ki, hogy nem mentem el.

[00:47:31]Nyilván nem, azért nem mentem el, mert egészséges vitákat lehetett volna lefolytatni.

[00:47:35]De hogy de hogy ez egy nagy lehetőség most a színház és és ebben őszinte leszek ebben a fiatal színházi alkotóknak a fiatal színházi alkotóknak döntő hangja kell legyen.

[00:47:52]ilyen középgenerációs lehurbolt emberek.

[00:47:54]Mi el tudjuk mondani a tapasztalatainkat, de tényleg, de tényleg itt az idő, hogy építsenek maguknak, vagy velünk együtt a fiatalok egy szabadszínházi világot.

[00:48:08]Egyébként el tudom képzelni, hogy egy szabad világ olyan pezsgést hoz, ami ami jót tesz a nézőszámnak, a lelkesedésnek, a kritikának.

[00:48:17]Balog Gyula barátom közben azt üzeni, hogy ma két kritikája jelent meg a Népszavában a miskolci előadásokról, csak hogy beszélt beszél lehet, hogy lehúzó kritika, azt nem tudtam, de az nem számát pont ezt akarom mondani, hogy nem az számít, hogy lehúzó vagy nem lehúzó, nem, de nem az az érdekes, hogy reflektáljanak szakmailag arról, amit csinálunk.

[00:48:37]Az nekünk is jó.

[00:48:39]Szóval, hogy azt látom április 12-e óta, hogy egy csomó szakmában, művészetiákban, de teljesen hétköznapi szakmákban is egy, hogy ez egy nagy pezsgést hozhat ez a lehetőség, mert mert mert mert 16 év után kinyílnak lehetőségek, és hogy azért egy csomó emberben van gondolat és vágy, hogy normálisan 21.

[00:48:59]századi módon dolgozzon és csinálja, ami a feladata.

[00:49:03]Hát bennünkben én bennem bennem van a vágy.

[00:49:09]Sajnos, hogy mondjam, én se vagyok ma már, nem leszek fiatalabb.

[00:49:14]Bocsánat, ez biztos.

[00:49:15]Ez ez biztos.

[00:49:16]De de azt gondolom, hogy hogy ez egy vissza nem térő lehetőség.

[00:49:21]Tehát hogy van, és most akkor nagyon vicceset fogadok fogok mondani.

[00:49:28]Van Szőcs Gézának egy verse, és ez direkt mondom, amiben van egy csodálatos sor.

[00:49:33]Így szól: kihalni egyszer vagy legföljebb csak még egyszer lehet?

[00:49:41]Köszönöm szépen Véres Attilának, a Miskolci Nemzeti Színház főigazgatójának, hogy mielőtt lekanyarodott volna Misgolcoz beugrott hozzánk.

[00:49:49]Önöknek pedig köszönöm szépen az egész reggeli figyelmet.

[00:49:50]A mai műsor elkészítésében munkatársaim voltak Král Kevin Studer Dániel Hegedűsné Szegedi, Timea és a szerkesztő, aki itt volt velem a stúdióban, Herskovis Eszter Désánost hallották.

[00:50:01]A viszontlátásra!

[00:50:06]Reggeli gyors, nem marad le semmiről.