Krug Emília és Magyar Attila | Világtalálkozó

[00:00:00]Tudtam, hogy ezt meg fogod kérdezni.

[00:00:01]Valahogy ezt érezted.

[00:00:01]Figyelj, én tudod mikor rúgtam be életembe először?

[00:00:03]Igazán félek a választó.

[00:00:06]26 évesen látom ezeket a szárnak.

[00:00:13]Úristen, milyen Attila mindjárt el.

[00:00:13]Ő még nincs túl rajta.

[00:00:15]Nem, nem, nem.

[00:00:28]Köszöntöm önöket.

[00:00:28]Kadarkai Endre vagyok.

[00:00:30]Ez itt a világtalálkozó.

[00:00:30]Mindig két látszólag egymástól távoleső embert látok vendégül, akik nélkülünk nem biztos, hogy valaha is találkoztak volna.

[00:00:37]Ma itt lesz velem Krug Emília újságíró riporter.

[00:00:40]Pályáját a Mesterákos vezette 168 óránál kezdte, majd 12 éven át volt az ATV egyik legmeghatározóbb arca.

[00:00:49]Pár hete indult el a Telekszel közösen készített Szinten túl című közéleti műsora.

[00:00:55]férjével, Pungor Andrással egy kisfiút nevelnek.

[00:00:58]Párosú másik tagja Magyar Attila színész.

[00:01:00]A főiskola után megfordult a Vígszínházban, Kaposvárott az Új színházban.

[00:01:07]Jelenleg legfőképp a Centrál színházban láthatjuk őt.

[00:01:11]Egy reklámsorozat nyuszó muszójaként ismerte meg őt az ország komikusi képességét.

[00:01:18]Filmen és tévében.

[00:01:18]Azóta is sokan használják.

[00:01:20]évekig nevettette a közönséget a Cheese című műsorban vagy a kereszonyban.

[00:01:26]Lássuk, mire megyünk ma így hárman.

[00:01:28]Mielőtt velük beszélgetek, kérem hallgassák meg fő támogatónk rövid üzenetét.

[00:01:41]Libabőr, minden idők legnagyobb közös éneklése.

[00:01:43]Szent Iváné jelén, június 23-án az Arénában.

[00:01:55]Miért ütött meg téged ennyire?

[00:01:58]Azt a mindenúra.

[00:02:00]De had legyél már egy kicsit udvarias.

[00:02:03]Születés.

[00:02:03]Gondoltam addig majd gondolkozom amíg ez már az.

[00:02:06]Ez már az.

[00:02:06]Jó.

[00:02:06]A 60.

[00:02:06]Miért ütött meg?

[00:02:08]Mert eddig semmi bajom nem volt erre.

[00:02:08]60 születésnap megvolt.

[00:02:11]Erre nézd itt a lábam, mintha egy picit.

[00:02:13]Mi ez?

[00:02:13]Nézd itt a derekam, mintha egy Nézd, ez meg itt micsoda?

[00:02:17]Nézd.

[00:02:17]Szóval egyszer csak a amit mások mindig mondtak, hogy ó 30 ó az majd büzül tudod nem 40-nél azért már megremeg a láb.

[00:02:25]Nem hát gyerekek 50-nél már ott a ott a garanciális használ utasítást el lehet dobni, ott már nincs semmi.

[00:02:31]És akkor semmi nem történt soha.

[00:02:33]Én egészen tavaly előttig fiatal ember voltam.

[00:02:35]Most meg azt érzem, hogy egyszer csak valami sorompón átmentem, ami így szóval sokkal jobban kell figyelnem az egészségemre, azt hiszem ez a rövid válasz, de nem ütött meg, tehát nem foglalkozom vele.

[00:02:47]Kell még van 17 jó évem.

[00:02:52]Hops.

[00:02:53]Vagyis nem.

[00:02:53]Egyébként csak hét nem hét hét nőknél szerintem az 50.

[00:02:56]Igen.

[00:02:57]Hát nem, nem tudom.

[00:02:58]Nem tudjuk, mer szerintem lehet, hogy nincs ilyen, nem, hanem csak úgy vagyunk, aztán én a jó példákra koncentrálok magam előtt, akik tartják bennem a lelket.

[00:03:08]Hát például ugye nemrég volt nálad a Kendofer Kriszta, ő szerintem nagyon jó példa, a Dut Kriszta is nagyon jó példa.

[00:03:13]Tehát, hogy azok, akik akik akik mondjuk így 40 fölött 50 körül értek szerintem oda, hogy a saját maguk számára mondhatják azt, hogy ők jó helyen vannak és és jó úton vannak.

[00:03:27]Ez mind múlik.

[00:03:29]Hát szerintem azon sok mindent el kell engedni menet közben.

[00:03:32]El kell engedni.

[00:03:33]Hát nyilván.

[00:03:33]Aha.

[00:03:33]Igen.

[00:03:35]De bosszúságokat, kihívásokat, terveket.

[00:03:38]Hát hogy hogy oda kell érni, hogy hogy azt gondolod, hogy a hogy a külvilág méri valamiben a a sikerét valakinek, főleg aki nyilvános, vagy aki közszereplő, és amikor ott van, és benne van, akkor rájön, hogy hát valójában a saját mércém szerint nem ez a siker.

[00:03:55]Te voltál így?

[00:03:55]Persze.

[00:03:55]Igen.

[00:03:55]Hát én pont most vagyok így, hogy kezded elengedni, és kezded a saját magad koordinátarendszerét saját magad szabni magadra.

[00:04:03]Igen.

[00:04:03]Tehát, hogy nekem már régóta adtak visszajelzéseket arról, hogy hogy amiben vagyok, ahogy vagyok, amilyen elánnal csinálok valamit, az az nincs jó arányban.

[00:04:17]De aztán én abban nagyon-nagyon hiszek, hogy a a jó döntéseket az ember egyedül otthon saját magával négyszem közt hozza meg.

[00:04:26]És és hogy nekem el kellett jutni ide, hogy hogy nekem volt mindig ilyen borzalmasan klissékben gondolkodva volt egy olyan életszakaszom, hogy hogy a sikerért meg kell dolgozni.

[00:04:42]És akkor tudjátok így fiatalon, h évesen, 30 évesen van az, hogy azt mondják neked nagyon sok helyen, hogy most bele kell tenni a tanulópénzt, most rohadt sokat kell melózni.

[00:04:55]És én mindig is ilyen eminens voltam, hogy akkor most rohadt sokat kell melózni.

[00:04:58]És akkor beletettem, beletettem, beletettem, még mindig beletettem.

[00:05:02]És akkor és akkor a következő, hogy hogy a sikernek ára van.

[00:05:08]És akkor rájöttem, hogy hát én most már nagyon megfizetem ezt az árat.

[00:05:12]Mikért?

[00:05:13]Család.

[00:05:14]Tehát az arának tekintetében erre gondoltál akkor, hogy a munka irányába mozdult el kárára annak, amit az emberi kapcsolataidra fordítottál.

[00:05:22]Meg meg ami ami a saját magam igénye magammal szemben, hogy magammal jól legyek, magammal eleget legyek, hogy hogy töltődjek szellemileg.

[00:05:30]Tehát az, hogy én mondjuk mindig nagyon figyeltem arra, hogy hogy én elmenjek színházba, hogy én elmenjek koncertre, hogy hogy az agyamat inspiráljam, mert akkor tudsz jó kérdéseket feltenni.

[00:05:43]De hát ha már annyit dolgozol, hogy már nem tudsz honnan visszatölteni, ezt mondjuk biztos ismeritek, akkor az már nem oké.

[00:05:49]És amikor amikor úgy élsz, tudod, tehát hogy nekem éveim mentek el úgy, hogy hogy hogy egyik héten fölkeltem f:30-kor, bementem a stúdióba, nem tudom, tévébe 3 n-ra, akkor végeztem 9-kor, akkor elmentem tréningeket tartani, moderálni rendezvényeket.

[00:06:08]volt, hogy utána még este visszamentem a tévébe, utána még készültem két-három órát, és ez ment, ment, és közben ott volt a a családom, a a gyerekem, és akkor egy idő után azt mondod, hogy hát te most kívülről marha sikeres vagy.

[00:06:21]De de belül de belül meg nem biztos, hogy ez a lényeg, hogy hány percet vagy képernyőn.

[00:06:31]Te tudod, hogy végsősoron miért csináltad?

[00:06:32]Tehát mi hajtott?

[00:06:35]Ugyanaz hajt most is, tehát azzal nincs probléma, hogy én imádom a szakmámat.

[00:06:40]Tehát, hogy mely részét?

[00:06:40]Kérdezni, jelen lenni, kérdezni, kérdezni.

[00:06:42]Tehát, hogy én nem lárpullár szeretek jelen lenni.

[00:06:44]Tehát, hogy ez szerintem ezért tudtam visszavenni a jelenlétből, mert mert tehát, hogy én a végén én már csak adtam vissza a jelenlétből, vagy húztam vissza a jelenlétből.

[00:06:54]Tehát, hogy én nem azért csinálom, hogy hogy szép ruha, szép smink.

[00:06:59]Igen.

[00:06:59]Ez nekem nagyon szimpatikus.

[00:06:59]Ez nem minden kolléganőkre jellemző.

[00:07:02]Igen.

[00:07:02]Vagy férfiak?

[00:07:04]Vagy férfiakra is.

[00:07:04]Igen.

[00:07:04]Tehát a tetszergés vagy az öncú jelenlét az téged soha nem vonott.

[00:07:07]Nem sokan vannak.

[00:07:09]Szerintem nyomtatott sajtóból jövök.

[00:07:10]Szerintem ezért Szerintem igen.

[00:07:13]Vagy hát nyilván nem csak, de szerintem sokat szállni benne.

[00:07:16]Én mindig csodálattal nézem az olyanokat, mint te is vagy, hogy hogy így tudatos vagy, rálátsz magadra, reflektálsz, visszanézel és tudod ezt értékelni, mert ehhez képest én egy ilyen jelenidejű deviáns vagyok, aki csak abban él, ami van.

[00:07:35]lokális pici célok a jussunk el a holnapig, érted?

[00:07:38]És és mivel így telt az életem, nyilván ez a szakmából is talán adódik, vagy a munkából, tehát a színész élete ilyen értelemben annyira jelenidejű, hogy aznap este legyél jó, mikor fölmegy a függöny, mikor világít a piros lámpa, ugye a kamerába, és ez ez azt teszi, hogy mindig azon gondolkodsz, ami éppen van.

[00:08:05]És közben eltelik cirka 60 év.

[00:08:05]Csak mondom, tehát hogy milyen érdekes, nem?

[00:08:11]Hogy hogy és én igazából ha vissza tudnék menni, akkor azért mennék vissza, hogy ezt a tudatosságot kicsit megerősítsem, vagy vagy újratervezzem.

[00:08:22]Tudatos pályatervezőként, vagy inkább tudatos magyar Attillaként?

[00:08:28]Ja, a mostani tudásommal persze, abszolút így van.

[00:08:31]De melyik?

[00:08:31]Tehát magánemberként is sokkal tudatosabban, arányokra figyelve, hogy mint a színész, a művész, aki halad előre, sokkal tervszerűbben hozza meg ezeket a szakmailag mondom ezt, nem magánéletileg.

[00:08:41]Hát magánélet az alakul, ahogy az ember találkozik másokkal, kialakulnak kapcsolatok, barátságok, szerelmek, kémiák, nem tudom, hogy működnek, az az úgy van.

[00:08:50]Azt elfogadom, hogy az tulajdonképpen még esetleges és emocionális és nagyon érzelmi alapon van.

[00:08:56]Inkább a szakmai részére gondolok.

[00:08:58]Így van.

[00:08:58]túlzás azt mondani, akkor ezek szerint, ha jól dekódolom, hogy picit vagy nagyon, te úgy sodródtál?

[00:09:03]Abszolút teljes mértékig.

[00:09:06]Azt kiszont?

[00:09:06]De nem, de várjál, de nem boldogtalanul sodródtam.

[00:09:08]Rettenetes élvezetes az, ami történik mindig, mert mindig van valami, mert mindig van feladat, mindig van mit megcsinálni.

[00:09:16]Ebbe ez tele van sikerélménnyel, sikerekkel, vagy ahogy mondtad, akár szereplésszel is, minden, csak az ő reflexió nem olyan, nem tud kiteljesedni az idő hiányában.

[00:09:23]meg a a az exhibicionista léthiányában sem.

[00:09:29]Miért nem volt kiírva az Evitára casting, mikor én akartam lenni az Evita?

[00:09:34]Oké, hogy megbukok, de legalább hadd bukjak meg a a castingon, érted?

[00:09:38]Amikor volt egy gyűrlap a filmgyárban, még működött a filmgyár, én mindent beírtam franciául, németül hegedülni lovon, egyszál izé eskü csak a pasik csinálnak.

[00:09:48]Mindentí mindent beírtam.

[00:09:52]És azt akartam, hogy bukjak leagolni félkézzel, nem tudom.

[00:09:56]É, sárkányon mindent beírtam, sose buktam le, mert nem hívtak.

[00:10:00]Egyszer bementem a szítes tanár úrhoz a madácsba, hogy jöttem.

[00:10:07]Miért jöttél?

[00:10:07]Mondom castingolni?

[00:10:07]De hát nincs kiírva a casting.

[00:10:09]Igen, de lesz egy új bemutató.

[00:10:10]Hát abban vannak szerepek.

[00:10:11]Arra castingolhatok.

[00:10:11]Jó, jóak.

[00:10:14]Jaj, na nevettünk egyet, aztán eljöttem.

[00:10:16]De miért nem?

[00:10:16]Én kérem szépen, én versenyszín játszani akarok.

[00:10:18]mindenben.

[00:10:20]Miért, hogy versen játszani.

[00:10:22]Hát hadd mutassam meg én is, hogy mit tudok, bármiben.

[00:10:24]És ha jobb vagyok, akkor legyek én.

[00:10:25]De ez ezt ezt az attitűdöt mondom, hogy ez az attitűd von el onnan, hogy elég tudatos legyek.

[00:10:34]De nem ne nem ellentmondásmásem nem.

[00:10:37]Nekem 43 évet kellett várni, hogy egy picit ebből az atitügyből is beúzzak magamba, és attól még tudatos vagyok.

[00:10:45]Szóval, hogy ez nem er jó.

[00:10:46]Én csak azt érzem, hogy hogy én én mindig sodródtam, és most először érzem azt sod, hogy hogy nem nem nem szabad, vagy nem kell, vagy ki lehet próbálni mást is, vagy hogy lehet jelentkezni, nem mindig azt kell elfogadni, ami van, vagy ami ami amit adnak.

[00:11:00]Ah, de egy ilyen döntés, hogy születik meg egy sodródó ember fejében.

[00:11:02]Egyszer csak fölkell, tudja, hogy ma bemegy, el fogja mondani, hogy na helló, életemben először azt fogom mondani, hogy kezembe veszem a sorsom.

[00:11:10]Így hát egy hét alatt.

[00:11:13]Igen.

[00:11:13]De így egy hét alatt.

[00:11:15]Aha.

[00:11:15]Igen.

[00:11:16]És az mi?

[00:11:17]Jaj, figyelj, most annyira gondolkodom már, hogy az van, hogy hogy ennek volt egy nagyon másik aspektusa is az életemben, és tudunk titkot tartani, szoktam volna mondani.

[00:11:27]Tudom, tudom, tudom.

[00:11:27]Ennek a döntésnek, ennek volt egy olyan, volt egy olyan hátterei is, hogy én elvesztettem az édesanyámat, és gyakorlatilag ez a két esemény, ez egy hónapon belül történt meg.

[00:11:42]És és akkor én beszélgettem erről szakemberrel, és és neki volt egy nagyon jó mondata, ami nagyjából úgy hangzott, hogy hogy hát hogy a halál közelségében nagyon sok igazság feltárul, és hogy az ember sokkal tisztában lát dolgokat, és én ezt akkor itt nagyon megéreztem.

[00:12:05]Tehát a végesség horizontjából láttad magad, a helyzeted, a vágyaidat, a fontosságokat.

[00:12:10]A fontosságokat.

[00:12:10]Igen.

[00:12:12]Hogy mi fontos az életben és mi.

[00:12:14]Igen.

[00:12:14]Igen.

[00:12:14]Igen.

[00:12:15]Ez a horizont ez mire világított rá?

[00:12:17]Például mondok erre egy egy lehet, hogy elhamarkodott dolog volt, de hogy hogy én akkoriban csináltattam magamnak egy tetoválást.

[00:12:24]Nekem soha nem volt korábban.

[00:12:27]Hova?

[00:12:27]Ha elmondható.

[00:12:27]És mi van ráírva?

[00:12:30]és hogy ez is például egy picit szimbolikusan, de azt ezt ezt a ezt a döntést meg ezt a ezt a tágabb perspektívát próbálja visszahozni a mindennapjaimban, hogy hogy az van ráírva, hogy mindenki boldog és az is marad, és az anyukám mik rajza van rajta szimbolikusan, és és hogy ebben is az van, hogy hogy arra figyeljek, ami nekem nagyon fontos.

[00:12:58]Na és hogy ez a ezek így megerősítették egymást, ezek ezek a folyamatok.

[00:13:00]És és tehát, hogy figyeljetek, tehát hogyha nekem valaki augusztus közepén, amikor én ültem a tengerparton éppen Bulgáriában, és a gyerekem végre életében először lemni a víz alá, és együtt búvárkodtunk, valaki azt mondja, hogy kereken egy hónap múlva elköszöntél már anyukádtól, és ott hagyod a munkádat, amit imádsz.

[00:13:24]Hát akkor azt mondom, hogy hahó.

[00:13:30]Ha nincs ez a veszteség, lehet, hogy még most is az egyenes beszédet vezetted, vagy reggel nem vezetem.

[00:13:36]Reggel startot.

[00:13:36]Igen.

[00:13:38]Ezt nem tudom, de jó, hogy így történt.

[00:13:43]Mondjuk én olvastam, hogy te amúgy tapasztalt vagy azonat élt, tehát te sokat foglalkoztál hátrányos helyzetű ekkel annak idején.

[00:13:50]Igen.

[00:13:51]És nyilván onnan is hoztál magaddal egy csomó mindent, ami ami ami ennyire, hogy mondjam, így ilyen tisztán látóvá tett magaddal szemben.

[00:14:00]Tehát nem minden kimegy keresztül ilyesmin, mert tehát nem mindenkiben van meg az, hogy akkor én most odamegyek és foglalkozok és akarok, és utána abból még le is jön valami, aztán azt tovább viszem, akkor az beépül a munkába.

[00:14:15]Tehát azért ez ez óriási dolog, még ha véletlenül is történt.

[00:14:19]Nem tudom persze, hogy hogy de hogy azért ez olyan dolog, amit csak ad.

[00:14:24]Amióta én is közösségibb ember vagyok, azóta én is változtam.

[00:14:27]Nem magamról akartam beszélni, csak azt mondom, hogy ez ez nyilván rád is erősen hatott.

[00:14:34]Tehát evvel olyasmit hoztál, ami ami a mai napig reflektálni tud.

[00:14:37]Ö ez nekem úgy úgy volt, hogy egyrészről nekem pont pont az anyukám révén ez egy ilyen nagyon erős családi minta, hogy hogy a segítés és az emberek irányában lévő abszolút bizalom.

[00:14:54]Apukám nem volt ennyire bizalommal az emberek iránt, anyukám nagyon.

[00:14:55]És amikor én a Deaktri Evangélikus Gimnáziumban jártam nyolc évfolyamos os évfolyamra, akkor hát olyan 13 évesek lehettünk, amikor az énektanárunk azt mondta, hogy a evangélikus Ifjúsági Szövetségnek a bárka táborába lehet menni, segíteni a a kerekes székes és értelmű fogyatékos velünk egykorú vagy nálunk fiatalabb gyerekekkel.

[00:15:20]És hát ez egy jó bulinak tűnt.

[00:15:22]Semmi, tehát nem volt benne egy ilyen tudatos, hogy most én érzékenyítem saját magamat meg ilyenek.

[00:15:27]Ez egy nagyon jó buli volt.

[00:15:30]És egyébként tényleg, tehát az, hogy olyan gyerekekkel töltöttünk 10 napot egyébként az Isten háta mögött null komfortos helyeken, de tényleg, szóval, hogy brutál körülmények között néha, ö hogy hogy olyan mértékű mondjuk izomsorvadása volt, hogy a a fejét nem tudta balról jobbra elfordítani, és hogy éjjelente forgatni kellett, és hogy 14 évesen segítettem neki kakilni, meg pisilni, meg kitörölni a fenekét.

[00:16:00]Meg amikor rosszul lett volt, rosszul lett valaki és hányt, és telibe hányta a táskámat, és akkor azt kitakarítod, és nem úgy éltem meg, hogy hogy Jézusom, hanem úgy, hogy hogy együtt vagyunk.

[00:16:14]És én életemben annyit nem nevettem, mint ezekkel a gyerekekkel, hogy hogy mit összebbénáztunk egy fürdetésnél, és tök hosszú barátságok lettek belőle.

[00:16:24]Utána tartottátok a kapcsolatot?

[00:16:25]Igen, igen, igen, igen.

[00:16:25]Sokakkal tartottuk a kapcsolatot.

[00:16:26]Most már nem nem tartjuk sajnos.

[00:16:32]De hogy de te például 14 évesen minden ilyes faőtapasztalat híján még ha bénáztatok is, de nem a megrendültség volt, ami igazán erős volt, hanem sokkal inkább a praktikum és a séágyás.

[00:16:44]Igen.

[00:16:44]Igen.

[00:16:44]Mert azoknak a gyerekeknek valahogy ezt így öntudatlanul átéreztük, hogy hogy voltak, akik családból jöttek a táborba, de volt, akik intézetből jöttek.

[00:16:54]és akik intézetből jöttek, meg akik családból, nekik is.

[00:16:56]Ez egy hihetetlen élmény volt, hogy hogy kirándulunk, hogy buszozunk, hogy tábortűz van, hogy tábortűznél gitározunk, énekelünk, szerelmek szövődtek, minden volt.

[00:17:09]Tehát, hogy ott azért nem egymás válára borulva sírtunk, hanem megélték azt az életet, ami lehet, hogy csak abban a 10 napban volt meg nekik.

[00:17:18]hasonló élmény.

[00:17:18]Ugye a Timár Péter forgatta a Vakvagányok című filmet, és a ugye itt a ebben az intézetben volt, ahol ugye a csökkent látóképességgel rendelkezők vannak, és akkor mi is remegő lá lábakkal léptünk be.

[00:17:34]És aztán egy olyan szövetség, egy olyan játék, egy olyan elképesztő kapcsolat alakult ki, amiben ők láttak.

[00:17:40]Mi ugyanúgy, mint ahogy ők.

[00:17:42]ők ugye ugyanúgy mondják azt, hogy megnézzünk egy filmet, hogy megnézzünk egy filmet.

[00:17:47]Na most és ilyenkor áll meg az idő?

[00:17:51]Megáll, mert mert mert azt mondom, hogy akkor most ne menjünk akkor tovább, mert nincs értelme, mert innen odamenni, hogy hogy a a kinti világba most akár közéleti értelemben ki mit csinált ezt most miért csináltam?

[00:18:06]Elveszti az értelmét.

[00:18:07]Kicsit olyan nyilván, mint a Holdról látni a földet, hogy most miért veszekednek.

[00:18:11]Tehát neked ez volt olyan, hogy kicsit így kimerevítetten és fölülről láttad, amiről ez ez és az ilyen pillanatok, hogy mi a fontos.

[00:18:20]Igen.

[00:18:20]Igen.

[00:18:21]És szerinted mi a fontos?

[00:18:22]Csak ez csak az embertársainkkal való törődés a fontos.

[00:18:25]Nem tudom persze mindig figyelembe venni, mert közben van egy folyam, amit viszek, mit tudom én, tanulom, csinálom, meg de de de legszívesebben, ha lenne egy olyan alapjövedelem, ami ami ami viszont nem kell semmit csinálni, akkor én akkor én nem csinálnék mást, csak emberek közé járkálnék, megnézném, hogy kinek mi a gó.

[00:18:45]Nem nem feltétlenül mindig a közvetlen segítség az, hanem beszélgetsz vele egy fél órát.

[00:18:50]Ugye én most sokat voltam emberek között, ezért ezért ezt tudom, hogy milyen fontos az, hogy hogy mit mond Attila, mi lesz.

[00:18:58]Hát mondom, hogy hát ez van izé és akkor elbeszélgetünk.

[00:19:01]Nem az a fontos, hogy megoldjuk a világ nagy problémáit.

[00:19:03]Nem beszélgetünk, jól elvagyunk.

[00:19:08]Azt mondod, hogy emberi viszonyok és kapcsolatok.

[00:19:09]Nem akartam az elején behozni.

[00:19:11]Te itt a fizikai problémákra hegyezted ki a 60.

[00:19:16]születésnapodat, de azt mondtad, hogy át kell gondolnom ott ül a legjobban fá te azt mondtad, át kell gondolnom az emberi kapcsolataimat.

[00:19:25]Mire gondolhattál ennek kapcsán szakmai és magánéleti kapcsolataim, azt át kell gondolnom azt nyilván nem kell átgondolnom, hogy én szociálisan mennyire vagyok érzékeny.

[00:19:35]Mert mert abban teljesen nyitott vagyok, hiszen idegen emberekhez csöngetek be.

[00:19:40]Tehát, hogy mindegy.

[00:19:40]Ezt hogy érted?

[00:19:40]Mi az, hogy hogy csinál?

[00:19:42]Most nem akarok átmenni arra a vonalra, de most már elkezdted, aki átmond, mondjon bék.

[00:19:46]De nem, de azt mondtad, hogy ez alapvetően nem akar egy ilyen közéleti műsor lenni.

[00:19:49]Én ugye részt vettem ebbe a lebontásban, és ebben aktívan vettem részt, és ezért nagyon soksok emberrel beszélgettem.

[00:19:57]Fogjuk ennyi még bel De nem, mert mert ne, de kérkedni se akarok ezzel, mert most azt látom, hogy mindenki hirtelen érted, mindenki azt mondta, hogy hogy már 10 évet iszás mindenki az országban.

[00:20:10]Igen, azt mondom tehát, hogy nem, de én nem nem arról beszélek, én arról beszéltem, hogy én egy h egy ilyen nagy indulveltát személyiség ként én mégis azt vállaltam, hogy most kinyitom ezeket a csápokat és szóba állok és igenis akarom, mert akarok valamit, mert van egy célom és ehhez viszont nem volt más választás, mint szóbálni, megszólítani az utcán, odamenni hozzájuk, bekopogni.

[00:20:29]Na, tetszett már szavazni, tetszett már persze ebédelünk, azt megyünk Attilám.

[00:20:36]Szóval, hogy valami.

[00:20:36]És akkor ez mit is kérdeztél?

[00:20:39]hogy az ember kapcsolataidat milyen értelben kell nem a területen kell rendeznem a kapondod, hogy mik voltak azok azért néz rám.

[00:20:51]Általában megítélésem az, hogy várni kell, hogy az Attila, hogy hogy meg kell nézni, hogy melyik irányba dől, mert akkor aszerint fogunk rá reagálni, mert hogyha az Attillát látjuk, hogy egy kicsit negatívod, akkor akkor elhúzódunk tőle.

[00:21:03]Ha látjuk, hogy jó, nem veszélyes, mint a nem is tudom, a macska a ketrecbe, hogy szelíd vagy nem kapott-e már veszettségelén oltást, vagy nem?

[00:21:13]Tehát hogy milyen vagy, amikor nem kapsz épp ilyen oltást, azt mondod, hogy hogyan kap.

[00:21:17]Az a baj, az a baj, hogy egyre egyre bizonytalanabb vagyok régen.

[00:21:18]Ugye magabiztosan nyomtam a vélt igazságomat, de ma elgondolkoztam, nem ma, hát mostanában, hogy vajon igazam van-e egyáltalában.

[00:21:26]És ha alapvetően nincs igazam, akkor a véltigazságaim nem is igazak.

[00:21:30]Tehát, hogy akkor pedig simán csak egy ellentmondás a másiknak.

[00:21:32]Ha úgy gondoltad, hogy igazad van, akkor tudsz harapós is lenni, meg erélyes, meg nem, csak rendkívül rendkívül módon lebénítom a helyzetet, de nem direkt, hanem azért bénul le, mert mert megállítom az életet, hogy ezt oldjuk meg, és ne közmondással oldjuk meg, hogy hát igen, amilyen a mosdó, olyan a Nem, nem a mosdóról, nem a törölközőről beszéltünk, nem van itt egy téma.

[00:22:02]Ezt akkor oldjuk meg.

[00:22:06]De de már egy 10 éve nem csinálom ezt, tehát abbahagytam és inkább hallgatok, de nem mindig sikerül sajnos.

[00:22:15]Csak azért azt mondtad egyszer magadról, Jézus, hogy például hiszt is vagy.

[00:22:20]Voltam, nem k nem ismernénk rád.

[00:22:23]Tehát az a kedves joviális magyar, hanem milyen voltál?

[00:22:27]Úgy kérdezem, akkor milyen voltál?

[00:22:29]Igen, de de jó.

[00:22:29]Mi a hisz?

[00:22:29]Akkor mindig az a kérdés, hogy a fogalom, amiről beszélünk, az mit mit jelent alapvetően?

[00:22:36]A a hiszti egy negatív szó, ami azt jelenti, hogy valószínűleg nincs igaza és csak valamiért nagyon ágál, ugye, és valójában nem is kéne, hogy úgy legyen.

[00:22:45]Tehát az az ő rá negatív fényt vet.

[00:22:45]Na most, hogyha én kérdezem egyedül, hogy ez hogy van egy csoportban, legyen ez egy színház, egy darab, egy dramaturgiai fordulat, és ha nekem nem a mészőkálmán fordítás tetszik a Shakespeareből, hanem az Arany János, mi van akkor?

[00:22:59]Tehát hogy hogy vagy a Mésző Dezső, bocsánat, Mész Dezső.

[00:23:05]Igen.

[00:23:05]És akkor vagy nekem a Kosztolányi tetszik jobban, mert Ómosát mind a ketten lefogyították, és nekem a kosztol jobban.

[00:23:10]Akkor én mit mondjak a rendőr?

[00:23:11]Nincs akom megmondani, mert tulajdonképpen a hierarchiában én nem mondhatom meg, de ha mégis megmondom, akkor miért mondom?

[00:23:16]És én megmondtam, de nem volt igazam, mert abban a helyzetben ezt nem nem kellett volna.

[00:23:22]És ilyenkor bocsánatot kérsz?

[00:23:24]Nem, nem, nem, nincs rá mód.

[00:23:28]Jó, de ez nem hiszi.

[00:23:30]Na tessék.

[00:23:30]Köszönöm.

[00:23:30]Ezért ezért találkoztunk a világtalálkozóba.

[00:23:34]Köszönöm szépen.

[00:23:34]El fogom használni.

[00:23:36]Csak ehhez nem vagyunk hozzászokva.

[00:23:39]Igen, hogy normális kultúrált stílusban elmondjuk, hogy én így látom, vagy szerintem, vagy legalább tegyük ki az asztalra, hogy mi lenne, ha így lenne.

[00:23:47]Neked reagált a tágabb környezeted, amikor egyszerűben egy új Emíliát láttak, aki azt mondta, hogy igen, én veszek egy nagy levegőt és kezembe veszem a saját sorsom?

[00:23:55]Volt nagy megdöbbenés?

[00:23:59]Hát a tágabb környezetemben biztos volt, hogy szűkebben.

[00:24:01]Nem, nem, nem, nem, nem.

[00:24:03]Nekem most egy reggelem, az esetek 90%-ában úgy néz ki, hogy odamegyek a gyerekemhez, aki még éppen hat és fél éves, és táltott szájjal, teljes önfeladással alszik, és akkor odabújok hozzá, és és akkor éppen fölmászik hozzánk a macska is, meg odajön a férjem is, és akkor így így hármasban próbáljuk rábeszélni, hogy ugyan már kilencre talán próbáljunk már beérni az oviba, mert jövőre iskola.

[00:24:34]Szóval, hogy ezek olyan pillanatok, ami ami ami ami jó.

[00:24:36]Meg szóval, hogy tehát én nem esem át a lót túolsó oldalára, tehát hogy én nem lennék úgy komplett az életemmel, hogyha ha nekem ez az egy szerepem lenne, de azért ez most jó.

[00:24:49]Igen, de amit Attila említett az előbb a méhölgyezső kapcsán, hogy azért úgy van, aki szól, te egyáltalán nem szóltál ezalatt a tizenvalahány év alatt, ha valami nem tetszett.

[00:24:59]De de És azt te hogy csináltad?

[00:25:02]Kedvesen, udoriasan, vagy az asztalra is tudtál csapni?

[00:25:08]Én nem vagyok egy hisztis ember, de kiderült, hogy ő se.

[00:25:13]Ja, ja, bocs, tényleg.

[00:25:13]Szóval egyikünk sem hisztis ember.

[00:25:15]Szóval, hogy én én nem én én semmilyen semmilyen szakmai munkámban nem vagyok hiszis ember.

[00:25:24]Szóval, hogy én én én akkor akkor beszélgetek, meg akkor nyitom ki a számat, hogyha ha annak szerintem jogosultsága van, nem vagyok egy primadonna, nem is voltam, és szerintem pont ezért tud lenni annak súlya, hogyha ha valahol jelzek valamit.

[00:25:40]De de abban meg én szóval, hogy hogy hát hogy minden minden munkahely, gondolom a színház is az egy gépezet.

[00:25:50]Ühüm.

[00:25:50]Tehát, hogy ott a nap végén valaki a á-t mond, vagy B-t mond.

[00:25:53]Ha tetszik, akkor ez van, ha nem tetszik, akkor meg az van.

[00:26:00]És és hogy abban megint én tudom, hogy ezt mindenki a az elmúlt fél évben rengeteget kérdezte, hogy akkor mi volt, meg mondjam meg, nem tudom, én meg ebben nagyon következetes vagyok és és én én nem nem mondok semmi mást ezen ezen ezen kívül, vagy szóval, hogy hogy szerintem ez így korrekt.

[00:26:21]Azt mondtad az előbb, hogy egy ilyen introvertált embernek, mint te vagy.

[00:26:22]Én azért ezt nem engedném el.

[00:26:24]Tehát van egy introvertált ember, aki folyamatosan versenyszínészetet szeret, nem vagy versenyszínházat, nevezetesen, hogy versenyhelyzetet.

[00:26:31]Igen.

[00:26:32]Versenyhelyzetet abszolút és minden szerepet ő akar játszani.

[00:26:37]Rájöttél-e arra?

[00:26:37]Nekem erre van egy megoldóképetem, aztán majd max így kéred magadnak.

[00:26:41]Edit Éva Égerül azt mondja, hogy minden embert az és az éhség mozgat.

[00:26:44]A kérdés, hogy milyen fajta éhség itt?

[00:26:47]A szeretet, kit a megbecsültség, kit az anyagi megbecsültség, kit a vágyai.

[00:26:55]Valami biztos, hogy van, ami drive.

[00:26:55]A tied micsoda, ha minden áron, legalábbis egy időben mindig ott akartál lenni, és minden szerepettel akartál eljátszani, noha egy introvertált ember vagy.

[00:27:05]Pont azért egyébként, tehát a a gyerekkori introvertán, gyerekkori bezárkó, vagy csöndesség, vagy nem tudom, vagy izé, az azt azt a az valami szelepet talál előbb-utóbb.

[00:27:14]Mi a túró legyen?

[00:27:17]Hát van az a főiskola, aminél foglalkoznak ér.

[00:27:21]Na várjál, de közben téged kil kirúgtak a csoportból.

[00:27:23]Persze simán.

[00:27:23]A gimnáziumet csináltál te, hogy kik jött?

[00:27:25]Hát nem jártam.

[00:27:26]Mondták is, hogy ez nem egyetem.

[00:27:27]Itt nem csak a dolgozatra kell bejárni, hanem be kéne jönni máskor is.

[00:27:31]De mondom, miért?

[00:27:31]Hát megtanulom, bejövök, megírom.

[00:27:32]Nem, ez nem az.

[00:27:34]Mondom, akkor sajnálom, akkor nem tudunk együttműködni, mert nekem ez így nem vol.

[00:27:37]Mitte érte Attila?

[00:27:37]De már azért is vettek fel, mert az apámnak, a Cinege Lajosnak, még az akkori honvédel miniszternek volt a az egyik öcse, a Cinege Ákos, ő volt az igazgató, és akkor az apámmal nagyívó címborák voltak, és akkor valahogy azt mondta, hogy hát vegyenek már föl engem is abb a gimnáziumba.

[00:27:56]Na hány ugye hallgatóintőd volt?

[00:27:59]Sok sok sok sok.

[00:27:59]De mit csináltál helyette?

[00:28:02]Rengeteg dolgom volt.

[00:28:04]Sztn kellett játszani, pénzt kellett keresni, zenélni kellett.

[00:28:10]Akkor vettük meg az első gitárjainkat az együttessel.

[00:28:12]Tehát, hogy nekem ne nekem nem volt erre időm, hogy én a szüle nem kérték ezt számot.

[00:28:18]Hát apám nem, ő nem vett részt ebben a feladatkörben.

[00:28:22]Anyám meg ugye mit csináljon egy 15, 16-17 éves felnőtt lakli gyerekkel?

[00:28:24]Hát most már fizikailag már nem rábeszélni megpróbálhat, de ő ki fog rá hallgatni.

[00:28:33]Azt hitték, hogy el fogsz kallódni.

[00:28:35]Persze, simán.

[00:28:35]Tényleg mondták is.

[00:28:37]Persze, hogy nem lesz belőled semmi.

[00:28:40]Ó, nem csak ők a tanárok.

[00:28:40]Mindenki mondta.

[00:28:41]Azon pedig az előbb gyorsan mondom a választ.

[00:28:43]Az a vágy irányít, hogy én azt a szerepet a legtökletesebben csináljam meg, és abban az egy kicsi szerepben, ha kicsi, akkor azt bizonyítsam be, hogy én jobb vagyok, mint a főszereplő, nagyobb tapsot kapok, mint a főszereplő, és bebizonyítom.

[00:28:57]Valamikor sikerül, valamikor nem.

[00:28:57]De ez a cél.

[00:28:59]és hogy olyat adjak a nézőnek aznap este 7:00 órakor jelen időben, amikor fölmegy a függöny, ami csak akkor és csak tőlem és csak ott kap meg, és abban mindig van valami kis érzés, amitől azt gondolja, hogy ezt most tőle kapom.

[00:29:10]Nem gépiesen ugyanaz, de ugyanaz, de mégse.

[00:29:13]Adni neki, adni.

[00:29:13]Adni.

[00:29:16]Kérdezhetek egy lehet, hogy picit gonoszat.

[00:29:18]Gyere, amit most mondasz, az nem egyényeskedés egy picit.

[00:29:22]Hát hisz egy kollektív állaszimpat.

[00:29:24]De a de a de a kereteken belül.

[00:29:27]És azt mindig betartod.

[00:29:27]Én igen, én a Shakespeek a a hexametere és jambusaiba én nem rakok bele egy egy anyós viccet.

[00:29:33]Igen, de azért te nem erről szól.

[00:29:36]Tehát én azon belül csinálom meg a szabadságot, mint ahogy mondták régen, hogy ugye a a 90-es évek előtti szociális kereteken belül, hogy lehet kifejezni azt ugye, hogy hogy mi szabadok szeretnék lenni a fának virága, hogy ágazik, és ott nem arra gondoltunk, hanem arra, hogy mi majd milyen szabadon fog é tehát, hogy azon belül, mert te is említed magaddal kapcsolatban, hogy az improvizációs készséged az, hogy azért nem halyossz el egy poén elől adott esetben de nem vettzen bele direkt.

[00:30:07]olyan szinten, amilyen szinten más vagy régebben, vagy nem tudom, vagy volt divatban, nem teszem bele.

[00:30:14]Nem öncél, nem akarok öncél, nem, sőt nagyon keretek között.

[00:30:17]De azért nem lehet nekem ezt megengedni, tudod miért?

[00:30:19]Mert akkor másnak is meg kéne engedni.

[00:30:21]És ha másnak is megengedjük, ugyanabban a társaságban, lehet, hogy más nem úgy csinálja.

[00:30:26]És ha nem úgy csinálja, akkor már engem kell letiltani, hogy én ne csináljam, mert ő akkor csinálja.

[00:30:34]Én mindig úgy irigylem ezeket a gimnazista a sztorikat mindenkitől, akinek ilyen van.

[00:30:38]Tehát, hogy így De tényleg volt balhét nem.

[00:30:41]Figyelj, ezt tudtam, hogy ezt meg fogod kérdezni valahogy.

[00:30:43]Ezt érezted figyelj, én tudod mikor rúgtam be életembe először igazán?

[00:30:48]Félek a választól.

[00:30:49]26 évesen látom ezeket a szárnak.

[00:30:56]Nem egyébként ab Attila mindjárt elmondja.

[00:30:57]Ő még nincs túl rajta.

[00:30:59]Nem, nem, nem, nem.

[00:30:59]Teljesen.

[00:31:02]De én hidd el, hogy én én meg azt azt csodálom, mert én meg azt akarom, mert nekem meg az maradt ki, érted?

[00:31:06]Az marad ki.

[00:31:08]Melyik az a film?

[00:31:08]Nyugi se minős élet.

[00:31:11]Igen.

[00:31:11]Melyik az a film?

[00:31:11]A híres film, amiben tudod a a barátnő berendezi a teljes szobáját stúdiónak, és akkor ő ott riportokat csinál, meg mindenféléket a fogom tudni.

[00:31:22]Jó, nem fogjuk tudni.

[00:31:22]Mindenesetre híres, hogy én úgy képzellek el, tudod, hogy az egyik szoba be volt rendezve, és akkor már ott, tehát hogy már akkor tudtad és az óriási dolog, hogy valaki tudja azzal azzal nyugtattam magam, hogy azért jó, hogy én már akkor bulizok felnőtt fejjel, mert akkor nem kell időben hazaérni, meg a saját pénzemet költöm.

[00:31:42]De mi tartott vissza, hogy 26 éves korodig megy áll egy pohárbort?

[00:31:46]Ó, megittam csak mértékkel.

[00:31:46]Ja, a berugásról beszélünk, tehát azért fogyasztottál, csak az a nagy fejés nem.

[00:31:53]Szóval, hogy hogy én én én tehát aki engem ismer, az tudja, hogy én nagyon tudok bulizni, meg nagyon szeretek is, és hogy ez valahogy így felnőtt fejjel érkezett.

[00:32:01]Én én úgy tűnik, én késő élő típus vagyok.

[00:32:04]És hogy ez abban is igaz, hogy bennem későn körvonalazódott az, hogy hogy persze az evidens volt, hogy hogy belsőépítész édesanya, iskolaigazgató, apuka négy diplomával látszott, hogy humán beállítottság.

[00:32:23]Engem az érdekel, hogy megmutatni dolgokat.

[00:32:26]És már akkor is nem az volt, hogy abban én is legyek ott.

[00:32:29]Tehát, hogy az másodlagos volt.

[00:32:31]Tehát nem ez a lárpullári jelenlét.

[00:32:33]Idő kellett azt is belakni, hogy mi az enyém, mi nem az enyém.

[00:32:39]volt, voltak olyan vendégek meg próbálkozások, ami mondjuk inkább bulvárosabb, vagy inkább ilyen nem jó.

[00:32:48]És én szerintem nem is el jól, és nem érzem magam jól benne.

[00:32:50]Például nekem nincsen nincsen egy ilyen nagyon jó lazza a humorom már, hogy szerint szóval én jó közönség vagyok, de hogy nem én vagyok az, aki a buli közepén elmondja a vicceket és ez idő, mire az ember ezt így megtanulja.

[00:33:04]Azt te menet közben tudtad, hogy a mesterákos féle garnitúra között kicsiként ott lenni, az mekkora dolog?

[00:33:10]Tehát felfogtad te akkor, vagy később jön rád, mert én már voltam így életem.

[00:33:14]Szerintem szerintem késő jöttem rá már, hogy úgy későn, hogy men tehát, hogy a folyamat maga nagyon organikus volt, tehát hogy hogy én bekerültem oda és akkor tényleg h tehát, hogy most látom, hogy mekkora dolog volt az, hogy ott volt műhelymunka.

[00:33:33]Tehát, hogy ott hétfőnként, keddenként a lapzárta az úgy nézett ki, hogy először az én írásaimat mindig mindent kinyomtattunk.

[00:33:44]És először a Nagyka nézte át, és még mindig a mai napig vannak olyan cikkeim, ami megvan, hogy hogy mi jó, mi nem jó.

[00:33:51]És aztán, hogyha volt egy-egy kiemeltebb cikk, akkor a mester Ákos irodájában ő ült szembe, én itt ültem, és sorról sorra elmondta, hogy hát nem igaz, hogy nem lehet észrevenni, hogy ott a lap tetején meg az alján van egy szóismérlés.

[00:34:07]És de hogy ugye van az azt érzed azt, amikor amikor valaki azért foglalkozik veled, és azért várja el azt, hogy még jobb, még jobb legyen, merthogy azért lát abban valamit, amit csinálsz, hogy az még még még érdemes arra, hogy csiszoljuk.

[00:34:22]De ezt kifejezték verbálisan, vagy inkább a szándékokból olvasod ezt, vagy olvastad is azért ki is fejezték, tehát hogy azért volt olyan kézirat, aminek az alján ott volt pirosa, hogy ez szép voltálka.

[00:34:33]És azért Álka, mert egyszer a saját nőmet elírta Krug Emália írásaként jelent meg a labba és ez így rajtam ragadt.

[00:34:41]Sok olyan mondat eszembe jut azokból az időkből, ami ami most is ilyen zsinór mérték.

[00:34:48]Szakmailag.

[00:34:49]Aha.

[00:34:49]Szakmailag.

[00:34:49]Igen.

[00:34:49]Igen, igen.

[00:34:52]És egyébként a tévében is Bánó András volt az, aki aki ugyanezt a műhelymunkát megcsináltott sokunkal.

[00:35:01]És a másik része pedig az, hogy hogy ezt én is próbálok ilyen attitűddel viszonyulni a most azért nagyon hiányzik a fiatalabbak felé, mert hogy szerintem ez baromi arra hiányzik.

[00:35:14]Én nem tudom, hogy a színházi világban ez a ez a mentor műhely attitűd mennyire működik, amikor nem kifejezetten egy darab meg egy próba kapcsán, hanem úgy általában visszajelzünk.

[00:35:27]Egyrészről szerintem az egy belső igény kell, hogy legyen.

[00:35:29]Én például mikor elindítottam ezt a műsort, most a telexről beszélünk.

[00:35:35]A telex hát igen, a szinten túlról beszélszel egy kér szinten túlról.

[00:35:39]Igen.

[00:35:39]Akkor én én én azoknak az embereknek, akiknek én adok a véleményere a baráti körben vagy szakmailag, mindenkinek azt írtam, hogy mondjátok el a kritikátokat, mert én abból tanulok.

[00:35:53]Csak ne azt írjátok, hogy tök jó, mert az hm abból nem tudunk semmit.

[00:35:58]Szóval, hogyha ezt lehet jelezni is, na mondj kettőt, amit mondtak.

[00:36:03]Ö túl volt világítva az első adás illetve volt.

[00:36:07]Tehát konkrétan van egy barátnőm, aki elmondta, hogy az egyik beszélgetésben melyik kérdést hagytam ott úgy, hogy azt még boncolgatni kellett volna.

[00:36:16]És én ezekkel baromi hálás vagyok.

[00:36:17]Szóval, hogy szerintem ezt az ember maga is tudja motiválni, hogy legyen műhelymunka.

[00:36:25]Meg meg akin látod azt, hogy hogy tehetséges, csak éppen úgy úgy sodródik, ott lehet jelezni, és hogyha szeretnéd, akkor itt vagyok.

[00:36:33]Igen.

[00:36:33]Én azt látom, hogy azért nincs műványmunka, mert cél, projekt, termékorientáltak vagyunk mindenhol, és mindenhol, mivel ez az elvárás, ezért ezért erre megyünk.

[00:36:46]És ez a bizonyos műhelymunka, amiről beszélünk, ez közben van.

[00:36:50]egyébként nagyon érdekes, mert ö mert anno még a mester Ákos is mindig volt egy ilyen mondása, és ezt lehet pozitívan meg negatívan is érteni, és én mindig próbáltam erre gondolni, hogy hogy mindig tudd, hogy hány kiló vagy.

[00:37:06]Nyilván átvitt értelemben, hogy éppen hol tartasz, és hogy abban legyél hiteles.

[00:37:11]És azt se lehet itt szerintem megkerülni, hogy nőként talán még nehezebb.

[00:37:15]Szerintem milyen értelemben most ezek tényleg baromi nagy közhelyek, de hogy nem úgy szocializálódunk, hogy hogy úgy állj ki magadért bizonyos tárgyalási helyzetekben, bizonyos szakmai élethelyzetekben ami ami ami ugyanoda tesz az arra a polcra, mint egy férfi szaktársadat.

[00:37:41]Aha.

[00:37:41]Igen.

[00:37:43]De ezért mondom mások a szocializációs terepek.

[00:37:46]Odamész a büfébe, és három férfi arról beszélget, hogy tegnap este milyen volt a magyar válogatott meccse, vagy a Chelsea, vagy a Liverpool mit játszott a Szoboszlai, fogalmam sincs.

[00:37:53]Nem érdekel a foci, és nem fog azért érdekelni, hogy abba abba a társaságba be tudjak simulni.

[00:38:01]Akkor érdekelt utoljára a foci, amikor kijutottunk abba a nem tudom milyen EB körbe, és mindenki bulizott Budapest utcáin.

[00:38:08]Akkor érdekel fordul azért.

[00:38:10]Igen, akkor érdekelt, mert mert a közösségi élmény része az érdekelt, de most ez csak egy példa volt.

[00:38:18]Te kitől tanultad meg, ha Emília mondott egy példát, aki ilyes fajta előkép volt, vagy zsinormérték, vagy támaszték, vagy minta, neked ki volt az a minta, ha volt ilyen nevezzük mentornak, akár atyai?

[00:38:31]Ez nem jut eszembe.

[00:38:31]A dolgok azzem összeadódnak inkább.

[00:38:34]Édesapád ilyen értelemben volt ő statisztika statisztikus volt.

[00:38:38]Igen.

[00:38:38]De tudott lenni ő a szám ő összeadódott.

[00:38:41]Ő ő statisztikus számokkal dolgozott.

[00:38:44]Én apa voltam otthon.

[00:38:46]Zsinór mérték.

[00:38:47]Nem de igen, de igen.

[00:38:47]Hát nem ne összeadódtak.

[00:38:51]Én ugye későn kezdtem el könyveket olvasni, mert mert én ugye éltem bele ugye a vakvilágba, mint ahogy mondtam is, és aztán már a gimnazum is elment, már a szinte a főiskolá elmés, és akkor úgy 40 körül eszembe jutott, hogy várjál már, de de várjál, hogyha hogyha egy mól mennyiségű, akkor hog és akkor után kellett néznem, tudod, hogy hogy milyen távol vagyunk a holtól, hogy ezek ezek neked és hogy lesz a hidrogénből Tehát muszáj volt utána néznem.

[00:39:22]Kérdétek el, tényleg utána kellett járnom.

[00:39:26]Kiemlékeztetett arra téged?

[00:39:28]Én, hogy De észrevetted?

[00:39:30]Észrevettem, hogy nem tudom.

[00:39:30]Hogyan?

[00:39:32]Nem tudom.

[00:39:32]Egyszer csak egyszer csak eszembe jutott, hogy hogy miért süt a nap.

[00:39:36]Ennyi.

[00:39:36]Nem tudod tovább mondani, mert mert ezek ezek a legegyszerűbb dolgok.

[00:39:42]Miért van gravitáció?

[00:39:42]Nekem fontos.

[00:39:45]Nekem ez volt.

[00:39:45]És akkor én elkezdtem ennek utána el.

[00:39:47]És így jutott el.

[00:39:49]Hogy ez?

[00:39:49]Aztán elkezdetsz fizikai könyveket olvasni.

[00:39:52]Minden bemegyek a könyvesboltba, megveszem a könyveket, följek a világhkálóra, megnézek mindent, előadást, mindent.

[00:39:59]Így jutottam el a mindenféle olyan tudományig és vallásig, amit amit egyszerűen nem győzök befogadni.

[00:40:05]Nem lesz rá időm.

[00:40:07]Tehát ha lehetne már nem csinálnék mást, csak olvasnék vagy tanulnék, mert mert Hát persze, hát nem nem az a fontos, hogy megtudj.

[00:40:16]Tehát ha válaszhatnál egy átlag Igen.

[00:40:19]Ha visszamegyek az időben, nem lennék színész.

[00:40:20]Így van.

[00:40:21]Ezt így kimened?

[00:40:22]É persze teljesen más.

[00:40:22]Nem, ez jó dolog.

[00:40:25]Ez de Attila nem azért merünk ilyeneket mondani, mert már ennek a jó részét ezt a levest már kijettük.

[00:40:32]Tehát ezt már tudjuk.

[00:40:34]Mi a jó részről azért mondanék neked pár dolgot.

[00:40:36]Amikor én 91-ben a melodrámot megcsináltam a Gotár Péterrel nem volt filmszemle.

[00:40:40]Mikor nem volt filmszemle?

[00:40:42]Akkor az egyszer.

[00:40:42]Tehát a jó részét azt így tudnám sorolni.

[00:40:44]Amikor én színésztettem, 91-ben megszűnt az előző rendszer, amely előző rendszerben a tévének volt drámaosztálya.

[00:40:51]A drámaosztály évente 80 filmet csinált, csak a tévébe egy másik 80-at a filmgyárban.

[00:40:59]A filmgyárnak volt filmyári státusszal rendelkező színész társulata.

[00:41:03]Nem akarom mondani, hogy mi a szerencse és mi nem.

[00:41:04]Tehát, hogy nyilván bárki bármilyen területen van, többre vágyik, de azt én rájöttem, hogy nem többre vágyom, ez oké, de tudod milyen ez?

[00:41:11]Jó, ez megvolt színész kipipálva.

[00:41:13]Menjünk vissza, azt csináljunk valami mást.

[00:41:17]Ennyi az egész.

[00:41:18]Tehát te ha visszanézel a pályádra, inkább a félig üres poharat látod?

[00:41:23]Persze.

[00:41:23]Tehát nem annak, de nem elégedetlen vagyok, csak tudom, hogy mik a De rendben van, mert elfogadom ezt is, mert mindig lehetne még rosszabb, de mindig lehetne egy kicsit jobb is.

[00:41:33]Igen, de a te döntéseid megalapozottak voltak, tehát ott hagyni a vicázat például egy év után.

[00:41:36]Ja, igen.

[00:41:39]Erre akartam neked mondani, hogy meg neked is, hogy hogy viszont a vakmerőség meg az üres beugrás az az mindig bennem volt.

[00:41:47]Igen.

[00:41:51]Először a Vixiázatot mondtam a akkori igazgatónak, a Martinak, hogy hát akkor megyek.

[00:41:55]Ő mondta, hogy hát ő nem javasolja, de mondja egy év után, és hát azért egy év és volt egy a főiskolai évek.

[00:42:03]Mindegy, de ez az a generáció volt, hogy az a korszak, amikor azért nagyon dübörgött a vég.

[00:42:07]Igen.

[00:42:07]Na de hát miért nem én játszom a főszerepeket?

[00:42:11]Te egy éve voltál ott és mi kijátszott akkor abban a teljes semmi.

[00:42:17]Erre nem fogok válaszolni, úgy viszem el a sírba.

[00:42:19]Mindegy.

[00:42:19]De a lényeg, hogy eljöttem, utána elmentem.

[00:42:23]De de várjál, de utólag is azt érzed, hogy igazad volt?

[00:42:26]Igen.

[00:42:26]És hogyha még egy évet maradsz, vagy még kettőt, akkor nem te játszod a főszerep?

[00:42:30]Nem.

[00:42:30]De miért vagy ebből biztos?

[00:42:32]Először is, ha mi lenne, ha az nincs.

[00:42:34]Másodszor meg nincs.

[00:42:34]Nincs.

[00:42:34]Mi?

[00:42:38]Mikor?

[00:42:38]Mikor?

[00:42:38]Hányadik életemben?

[00:42:41]Kaposvárt is otthytad az?

[00:42:41]Három év ott hagytam.

[00:42:43]É ú haragudtam.

[00:42:43]20 évig nem szólt hozzám a babarci.

[00:42:47]Babarcit hagytad ott?

[00:42:47]Az szintén babarcit.

[00:42:48]Az az nem szabad ott hagyni oda.

[00:42:50]Pcon nem szabad.

[00:42:51]Kettőről tudunk várni Barton Babarci.

[00:42:53]Eg jó.

[00:42:54]Pláne úgy, hogy a Babarci mellett ott ül a a Gotár Péter meg az Asel Tamás is.

[00:42:59]Tehát nem szabad így csinálni.

[00:42:59]Meg Ácsancsi is ott.

[00:43:02]Ott mire hivatkoztál?

[00:43:03]Hogy kicsi a kaposvár, sötét és nincs ablak a büfén.

[00:43:09]Ezt mondtad?

[00:43:10]Ezt.

[00:43:11]Ők erre mit válaszoltak?

[00:43:14]Nem tud.

[00:43:14]Hát mondták, hogy de hát Attilát adtunk, itt vagy, jó szerepek minden.

[00:43:20]Igen mondom, de megfuladok itt.

[00:43:22]Nem, nem, nem, nem tudok már.

[00:43:22]Na hát nem megy.

[00:43:25]Pedig ott játszottál jókat.

[00:43:26]Igen.

[00:43:26]Hálátlan dög voltam.

[00:43:29]Igen.

[00:43:29]Nem bírtam, el akartam jönni.

[00:43:32]Babacja, hogy hálátlan dög voltál?

[00:43:34]Há ki is fejezte.

[00:43:36]De úgyhogy te is ezt gondolod, hogy hálátlan dög voltál?

[00:43:39]Tudja, hogy már megbántad?

[00:43:39]Csak oda akarok kilyukadni.

[00:43:42]Absolút azt nem tudom, hogy megbántam-e vagy nem, de hogy de hogy én értem az ő igazságukat, az a fontos, hogy én értem, hogy igazuk van, de én azzal a 30 éves emberrel nem tudtam mit kezdeni, aki bennem lakott.

[00:43:56]Az milyen volt?

[00:43:56]Izgága, nyughatatlan, becsvágyó.

[00:43:58]Nem is kell válaszolnom.

[00:44:01]Ez higgad.

[00:44:01]Ez az izgosság.

[00:44:03]Hát látod, látod.

[00:44:05]Úgy dolgoztam 30 tudod vasárnapig úgy dolgoztam, hogy minden köröm szakadtáig.

[00:44:10]Jó.

[00:44:10]Utána jött a az, hogy jött ugye én voltam egy pár a játékszínbe, de aztán onnan is eljöttem.

[00:44:19]Aztán voltam a az új színházban.

[00:44:19]Az új színház ugye a Székel Gábor ott ott magától szűnt.

[00:44:23]Megértve úgy őt már nem nevezték ki.

[00:44:25]Akkor azért akkor voltam így pár helyeken, de nem tudtam sehol sem megszokni mindenhol.

[00:44:32]Ilyen ilyen előbb-utóbb problémás lettem a kérdéseimmel.

[00:44:40]Kérdezek tőletek valamit.

[00:44:40]Hogyha nektek azt mondják, annyi van odaírva, hogy mit tudom én, Iván bejön, én mondjuk Iván bejön virággal a kezében.

[00:44:48]Ennyi van ideírva.

[00:44:50]Oké.

[00:44:50]Bejön virággal a kezében, akkor te odamész a kellékeshez.

[00:44:53]Igaz?

[00:44:55]Azt mondod neki, hogy figyelj, adjál már valami virágot, mert az idő, hogy virág van a kezében.

[00:44:58]Oké, most ittéljetek meg engem, és mondjátok utána azt, hogy Attila nincs igazad.

[00:45:02]Én megállítok mindent, gyors vonatot, mindent, express, mindent, és azt mondom, állj, én itt valamit nem értek.

[00:45:08]Jaj, mit nem értesz Attila?

[00:45:10]Milyen virág?

[00:45:10]Honnan szedte a virágot?

[00:45:12]Tél van.

[00:45:12]A boltba vette.

[00:45:14]Töves virág, cserepes virág.

[00:45:14]Az úton szakította.

[00:45:17]Volt pénze rá?

[00:45:17]Nem volt pénze rá.

[00:45:19]Lopta.

[00:45:19]Kinek viszi?

[00:45:19]Miért viszi?

[00:45:22]Mit akar vele kifejezni?

[00:45:25]cseresznirág, amit letört, akkor akkor japánban játszod, nem?

[00:45:27]Hol vagyunk?

[00:45:27]Ki ki ez?

[00:45:29]Na most ha én ezt megkérdezem tőletek, akkor azt mondjátok, hogy hát gyerekek, cseréljük le, mert itten inkább a pszichológushoz kéne mennie gyógyszeres kezelésre, mint hogy itt legyen.

[00:45:38]Én viszont azt gondolom, hogy nekem van igazam, amikor megkérdezem.

[00:45:45]Sajnálom, ezért rekedtem kívül a társadalmon.

[00:45:51]De végére, hogy odatettél egy nagyon vaskos mondatot.

[00:45:54]De ezt csak túlzásnak szám.

[00:45:56]Jó, hát persze mindig mondják.

[00:45:56]Attila, nem tudok, hogy most viccelsz, vagy komolyan mondod.

[00:45:59]Nyilván van egy á arány benne, ami ami igen is, meg nem is, de azért de azért jogos.

[00:46:05]Van egy ilyen kicsit vagy nagyon ufó érzésed?

[00:46:08]Hogyne, van.

[00:46:08]Unenty flying object van, hogy de szerinted mi nem értünk, vagy az emberek nem értenek téged?

[00:46:16]Te nem érted a többieket.

[00:46:18]Am figyelj, nem jól kommunikálok, nem tudok.

[00:46:20]Hát látod.

[00:46:24]Nem megy.

[00:46:26]Te úgy gondolod, hogy nem jól kommunikál?

[00:46:27]Én ezt nem tudnám megerősíteni.

[00:46:28]Szerintem te jól kommunikálsz, csak lehet, hogy nagyobb az igazságérzeted.

[00:46:31]És ez a vélt igazságér a vélt igazságérzet.

[00:46:33]Egy konkrét esetről kérdezhetlek, mert hogy beszéltél róla?

[00:46:37]Te Beleznai Endrővel 10 évig nem beszéltetek, és te akkor azt mondtad, hogy sok mindenen el kell gondolkodnom barátság címszó alatt.

[00:46:46]Lehet, hogy valamit mondtad ezt megtaláltunk sok mindentől lehet kapcsolatban.

[00:46:49]Lehet, hogy én látok rosszul valamit.

[00:46:51]A barátság vagy az emberi kapcsolatok vonatkozásában, amikor ilyen szoros szövetű dologról van szó, ott te miben hibázhatsz, vagy láthatsz rosszul dolgokat?

[00:47:02]Abban hibázhatok, hogy hogy hogy feltétlen és korlátlan bizalmat kérek.

[00:47:06]Ennyi.

[00:47:06]És várok el és adok.

[00:47:06]És ha ez nyilván az én általam úgy gondolom, hogy sérül, akkor akkor akkor akkor nem az van, hogy mi nem vesztünk össze.

[00:47:16]Tehát nem az volt, hogy egy ilyen nagy összeveszés, mert nem adtad meg a pénzemet, és akkor nagy összeveszés történt.

[00:47:24]Nem volt összeveszés, hanem ez a dolog egyszer csak így elkanyarodott, és úgy alakult ki a a 10 év, nem úgy alakult ki, hogy volt egy konfliktus, ami erre ráfűzhető.

[00:47:35]És azért ez mindig ez mindig két emberes dolog.

[00:47:37]Tehát a barátság hasonlít a házassághoz ilyen értelemben.

[00:47:39]Tehát ha a másikban találok hibát, akkor azt bennem is tehát ez nagyon kétemberes dolog.

[00:47:45]Nyilván ő is el tudja, hogy ő nálam mi volt, nálam is, hogy nálam mi volt, de nem volt ennek egy olyan kifejezése, hogy hogy akkor ezt lejátszottuk a művház előtt, és azt mondtuk, hogy utána akkor 10 évig nem találkozunk, hanem ez ez megint az a sodródásos élet, amiben kis átsodródnak a egyébként van olyan más is, akivel 10 éve vagy 20 évig nem beszéltem, és igazából ő haragudott meg rám, tehát hogy de aztán később derül ki, hogy miért.

[00:48:11]Tehát, hogy néha azzal bántjuk meg a másikat, amivel nem is tudjuk, hogy megbántjuk.

[00:48:15]Nálam ez többször kiderült.

[00:48:19]De ilyenkor visszakérdezel már nincs idő rá, mert már a másik már de érzi ilyenkor az ember érzi, hogy valami változott a levegőben.

[00:48:28]Persze azt megérzi, hogy az megérzi, hogy nincs rendben, de nem mindig kap választ, vagy nem mindig van lehetőség 10 év után egy ilyen emberi egyet nemértés az, hogy simul ki?

[00:48:40]Az is ugyanúgy, ahogy ahogy ahogy nagyon finoman szétment, ugyanúgy finoman egyszer csak találkozik.

[00:48:43]Szia, szia, te figyelj már, nem nézünk utána ennek, nem csináljuk meg ezt.

[00:48:48]Nem, nézzük meg.

[00:48:48]Jól van, mert nem zárkózik el az ember attól.

[00:48:52]De ennyi.

[00:48:52]Tehát hogy igazából már azt is felvethetjük, hogy volt egy ilyen konfliktusa, utána meg már nem volt.

[00:49:00]Érted?

[00:49:00]Ja, ilyen nem volt egy ilyen nagy tisztázó beszélgetés.

[00:49:01]Nem, de nem feltétlen kell, mert mind a ketten változtunk annyit az idők során, hogy azt mondjuk, hogy ha most elkezdünk tisztázni, akkor ne vesszünk össze már még egyszer.

[00:49:11]Tehát inkább ne tisztázzuk.

[00:49:14]Ühüm.

[00:49:15]Menjünk tovább szépen most már azzal a tapasztalattal és talán azzal a higgadysággal, ami ránk telepedett az óta.

[00:49:21]És akkor így rendben is van.

[00:49:24]Ha már Attila megkérdezte tőled ezt a fiatalkori fogyatékkal élők ápolásáról szóló kis egyébként nagyon megható epizódot vagy történetet, te szülőként most, hogy már van Máté, ilyen szemlélettel próbálod, vagy próbáljátok nevelni?

[00:49:38]Nekem ez nagyon szimpatikus, hogy valaki még ha nem is direkt módon, csak indirekt módon, de rávezeti direkt módon is egyébként.

[00:49:45]Igen.

[00:49:46]Hogy legyen részvételjes, empatikus.

[00:49:48]Nem, nem, nem.

[00:49:48]Ennél ez egy kicsit tágabb.

[00:49:49]Szóval, hogy ö hogy ö most függetlenül az én hivatásomtól, szerintem fontos, hogy ő érzékelje, hogy ő egy privilégizált helyzetben van.

[00:50:01]Nem csak azért amilyen körülmények között ő fölnő, meg amilyen mondjuk lehetőségei vannak most nem csak anyagi értelemben, hanem mondjuk kulturális értelemben.

[00:50:13]az, hogy neki neki magától értetődő, hogyha végigmegyünk a rá mi a belávárosban lakunk, végigmegyünk a rádi utcá rádi utcán, és akkor megnézi a stúdió K kirakatában, hogy a kis elefántot játsszák-e újra, mert neki ez annyira tetszik, vagy hogy akkor mikor megyünk újra Bábszínházba megnézni a nem tudom a Boribont újra, vagy hogy amikor őt elviszik oviba az Bábszínházba, akkor ő már azt látta.

[00:50:38]Szóval, hogy ezek ezek nagyon nem evidens dolgok.

[00:50:43]Erre hogy tudod felhívni?

[00:50:43]Vagy mondjuk az, hogy hogy ez nem magától érthető.

[00:50:48]Hát ez elég nehéz.

[00:50:48]Szóval az, hogy mondjuk ő megkérdezi, hogy mikor repülünk legközelebb, és akkor meg mondom, te gyerek, ez nem olyan, mint fölszállunk a hetes buszra.

[00:50:57]És egy én én nem, szóval ez nehéz.

[00:50:57]Tudod miért nehéz?

[00:51:00]Mert mert hát verbálisan valamiért erős a gyerek, és ezért ezért elképesztően visszaszól már, vagy szóval, hogy ilyen nagyon pontosan kifejezi a a gondolatait, és és elkezdtük neki mondani, hogy hogy hogy ez nem magától értetődő, hogy ezért tenni kell, meg dolgozni kell ezekért a lehetőségekért.

[00:51:22]És most szegénynekben ez átfordult arra, hogy hát én nem szeretem a munkátokat, mert hogy túl sokat dolgozunk ráadásul együtt és hogy ráadásul együtt igen.

[00:51:31]Aás férje még és már harmadszor dolgozunk együtt különböző felállásokban, ahol ő az én főnököm, hol én az övé.

[00:51:41]És még együtt vagyunk.

[00:51:43]És még együtt vagyunk.

[00:51:44]Otthon vagyok hisz is.

[00:51:46]Te otthon az vagy?

[00:51:47]Igen.

[00:51:47]Vagy hát nem a hiszti jó szar.

[00:51:50]Nem, én szerintem sem nem nem ott adom ki a stresszt.

[00:51:51]És akkor milyen vagy?

[00:51:54]Sárkány nem vagy.

[00:51:56]Kemé.

[00:51:56]De tudsz sárkány lenni?

[00:52:00]Húha!

[00:52:02]Szerintem azzal semmi baj.

[00:52:03]Senki nem róm nem tudják közel.

[00:52:06]De szerintem azzal nincs baj.

[00:52:06]Néha azt gondolt hát jó csak, hogy szegény mindig ő kapja azért azzal.

[00:52:10]Ha most itt üre azt, hogy ezzel van baj.

[00:52:12]Jó, de közben meg én meg azt tapasztalom, hogy ezt lehet kezelni is, mert nem téged, hanem a másik oldalról, ha én ugyanezt megkapok valami hasonlót mondjuk, akkor én lehet csak azért, mert úgy érzem, hogy fejlődtem ezt a dolgot, mást nem nyilván, de valamilyen ezt meg tudom érten és hogy el tudom engedni, és hogy tudom úgy úgy kanyarítani a dolgot, hogy akkor ne meg észrevegyem, ne reagáljak annyit, hagyjam és akkor azt gond és akkor tovább én csinálom, arra nehéz Nem reagálni.

[00:52:42]Jó, biztos.

[00:52:42]Csak azt mondom, hogy jó nyilván csak azt mondom, hogy hogy szóval nálunk voltak olyan beszélgetések, ahol ahol megértésre talált az én pedagógiai módszerem is.

[00:52:55]Tehát hogy meg a másiké is, tehát hogy ebben is lehet nagyon sok, mint férfi tanulni bizonyos technikákat, hogy bizonyos helyzetekben mi a helyzet, amiről nem tudjuk, hogy micsoda.

[00:53:08]Főleg türelmet lehet tanulni szerint.

[00:53:10]Nálam a tér jön.

[00:53:10]Nekem teret kell adni.

[00:53:13]Tehát, hogy én én akkor akkor nyugszom meg, hogyha szabadságotm, de hogy fizikailag is.

[00:53:19]Tehát, hogy most akkor elmegyek két órára sétálni a városba, szól a bármi a fülemben, és ha ez nincs, akkor akkor milyen vagy?

[00:53:28]Hangos?

[00:53:29]Én egyébként nagyon antiszociális vagyok nagyon sokszor, amit belőlem nem végre mondasz valamit, amit be tudok kapaszkodni.

[00:53:38]Nem, de tényleg, tényleg.

[00:53:38]Tehát, hogy én én nagyon tehát, hogy én én én sajnos tényleg olyan vagyok, hogy én egyszerűen telítődni tudok az ingerekkel, hogy ugye egész nap vagy a vagy a műsor kapcsán, vagy a szervezés kapcsán, vagy a tréningek, vagy a moderálások kapcsán én emberekkel foglalkozom és jó fej vagyok olyankor, és nem adom ki a feszültséget és hazamegyek és szegény teljesen jó indulattal megkérdezi, hogy milyen napod volt, és mondok beszélni.

[00:54:08]Egy szót sem egyébként jó napom volt, de rohadt fáradt vagyok.

[00:54:13]Menes benne gondolni, hogy milyen ha rossz az a nap azt már napközben megtudja.

[00:54:18]De ugye ez teljesen másfajta munka és az enyém is tied is.

[00:54:22]És én tényleg irigylem azt, aki tud a az asztalnál tervezni, rajzolni és egy egy, hogy mondjam, ő maga az alkotás és a munka egyedül, az csodálatos lehet.

[00:54:39]irigylem őket.

[00:54:39]Nekünk ez ez azért tényleg sok belső konfliktussal jár, hogy hogy te is ennyi emberrel, ennyi fél hogy ugye ezek olyan munkák, ahol magadat rakod bele.

[00:54:52]Igen.

[00:54:52]És nem úgy rakhatod bele magadat, hogy te a te véleményedet vagy a te olyan álláspontot, hanem te neked ugye tőle kell ki, neked tőlünk kell ki, én adom a nézőnek ki, de nem mondhatta, nem állítatom meg a darabot.

[00:55:05]És mondhatok bármit, ahogy tehát, hogy mi mi ugye nagyon sok emberrel találkozunk, és ez ez nyomot hagy rajtunk.

[00:55:14]Ez nem ezen nem tudunk csak úgy átlépni.

[00:55:18]Hát én nagyon örülök, hogy összejöttünk.

[00:55:20]Lett volna még egy-kétem, de szerintem ezt a csúcson kell abbahagyni.

[00:55:24]Hogy is fogalmaztál?

[00:55:24]Társadalom kívüli embernek nevezted magad?

[00:55:27]Róla pedig kiderült, hogy tudsz sárkány lenni.

[00:55:29]Ez annyira jó, hogy ki a vé látod, ez is ilyen női dolog.

[00:55:34]Itt ül egy pasi, biztos nem adjon neki belőle, hogy te meg tudsz sárkány lenni.

[00:55:40]Igen, egyszer már odaszóltál, hogy ez csak férfiakra jellemző.

[00:55:43]Nem, egy férfi is tud hiszt is.

[00:55:46]Borzasztó, megmondom őszintén, csalótam.

[00:55:48]De még szavunk sincs arra, amikor a nő sárkány és a férfi meg mi?

[00:55:51]Hát egy egy öt éves hisztis gyerek.

[00:55:54]Na de látjátok, én vállalom.

[00:55:59]Jó, hogy itt voltatok.

[00:56:01]Mi is köszönjük.

[00:56:09]Dar