Klubrádió 53:36

Mit jelentettek a performanszok és mit tanulunk máig belőlük? | Böröcz András

művészetperformanceszobrászatinterjútörténelemközélet
Irányultság: LiberálisKötődés: Független
Mit jelentettek a performanszok és mit tanulunk máig belőlük? | Böröcz András
tl;dr

Böröcz András New Yorkban élő szobrászművész beszél Váradi Júliával a Klubrádióban a Nemzeti Galériában nyílt „A festők színháza" kiállításról, amely az 1970–80-as évek performance-tevékenységét mutatja be. Révész Lászlóval közösen végzett performanszok az Erdély Miklós által vezetett kreatív csoportokból nőttek ki, és a szocializmus alatt tiltott tevékenységnek számítottak, mivel a szabadságvágy és rendszerkritika sütött át rajtuk.

Böröcz az 1980-as évek közepén New Yorkba költözött, ahol egy lányát felnevelve, különféle munkákból finanszírozva maradt művészként aktív. Az „Akasztottak" című szoborcsoport – 17 különböző méretű figura – nemzetközi figyelmet keltett, és végül a Szépművészeti Múzeumba került. A grafitceruza-szobrai szintén világszerte ismertté váltak, és az első dél-afrikai biennálén (1995) is bemutatták.

Az 1956-os forradalom és a holokauszt Böröcz munkáinak visszatérő témái. Úgy érzi, hogy az Egyesült Államok – a szabadság és lehetőségek hazája – adott neki olyan teret, amelyet Magyarország nem tudott biztosítani. A mostani magyar politikai változás azonban nagy örömmel töltötte el: úgy érzi, hogy a Fidesz-korszak után visszaállhat a normális rend, és ez világszerte is figyelmet kap. Az Azpak Galériával új kiállítást tervez, amely az 1980-as évek munkáit mutatja majd be.

Részletes összefoglaló megjelenítése

A kiállítás és a performance-műfaj

A beszélgetés kiindulópontja a Nemzeti Galériában nemrégiben megnyílt „A festők színháza" (The Painters' Theatre) kiállítás, amely Böröcz András és Révész László 1970–80-as évekbeli performance-tevékenységét dokumentálja. Böröcz hangsúlyozza, hogy a performance műfaj összetett, különféle lehetőségeket használ, és nem egyértelmű definícióval rendelkezik.

„A performance műfaj a legkülönbözőbb lehetőségeket használja. Tehát lehet mondani egy ilyen általános elképzelés is, de tulajdonképpen mindegyik specifikus." *

A kiállítás formája és megnyitója is szokatlan volt – három vetítőfelület zajlott egyszerre, multimédia aspektussal. Böröcz szerint ez a műfaj tradícióira épített, például Gilbert és George angol művészpárra, akik szintén élő szobrokat és szituációkat jelöltek ki performanszaikban.

Az underground kultúra és a tiltás

Böröcz az Erdély Miklós által vezetett kreatív csoportok (Fafej, Indigo) munkájában vett részt, ahol multidiszciplináris megközelítésre nyílt lehetőség – ellentétben a hagyományos képzőművészeti oktatással. A performance-tevékenység a szocializmus alatt tiltott volt, mert a szabadságvágy és a rendszerkritika sütött át rajta.

„Tehát a amit tudunk, ez a tűrt tiltott támogatottban mi a a tiltott talán a tűrt. Tehát, hogy hagyták a gyerekeket, hogy dühöngjenek az egyetemi színpadon, vagy hülyéskedjenek, de tulajdonképpen kontrollálták, megfigyelés alatt tartottak minket." *

Az állam minden kiállítást és eseményt le akart zsűriztetni, és a performanceot nyugati majmolásnak, rendszerellenes tevékenységnek tekintette. Böröcz és Révész azonban saját pénzükből finanszírozták ezeket az előadásokat, baráti szívességből szerezve meg az eszközöket és a nyersanyagokat.

A halműsor és az első performance

Az első dokumentált mű a 70-es évek elején készült, amikor az iparművészeti főiskola bálján (tökavató) egy eseményt szerveztek. Böröcz és Révész ötlete az volt, hogy döglött halakat szögezzenek fel egy fekete táblára – egy 10×10-es négyzet hálóba. A halakat három szín (vörös, sárga, kék) közé mártották.

„Egy három alap három szín volt ott, a a vörös, a sárga és a kék. És és a a révész mártogatta ezeket a döglött keszegeket, amiket a csarnokba vásárol. 100 halatt vásárolta." *

A szimbolika többrétegű volt: a matematika és racionalitás (fekete tábla) kontrasztja az élő/döglött lénnyel, a keresztény mitológia (hal), a kommunista szimbólika (sarló és kalapács), valamint az akciófestészet. Böröcz szerint nem volt egyértelmű válasz a szimbólumokra, de az üzenet zajos, ijesztő és szokatlan volt az elsősöknek.

Erdély Miklós szerepe

Erdély Miklós (1928–1984) rendkívül meghatározó személyiség volt Böröcz számára. Építész, operaénekes, költő, filmrendező és teoretikus volt egyszerre – egy polihisztor, aki a szocializmusban egy fotómozaik-bizniszt működtetett, hogy finanszírozza az inspirációs munkáját. Böröcz szerint Erdély mindent kritizált, de tudta, miről beszélt, és széles műveltsége volt.

„Az az kiindulási pont volt, hogy ő mindent kritizált, mindenről véleményt formált egy másodperc alatt. És az volt az érdekes, hogy ő tehát amit ő mondott, az tényleg abszolút ült, tehát hogy ő tudta, hogy miről beszélt." *

Erdély támogatta Böröcz és Révész munkáját, és egy megnyitón Fehér Dávid idézett egy Erdély-szövegből, amely szerint az emberek „rettenetes nagy dilemmában" voltak – nem tudták, hogy nevessenek-e vagy sírjanak, mert a valósághoz igazodott az előadás, de hihetetlen humorral adták elő.

A nemzetközi siker

Az 1980-as évek közepén Böröcz és Révész performanszai nemzetközi figyelmet kaptak. Meghívásokat kaptak német intézményekből, és a Casseli Dokumenta is bemutatott bennük. Böröcz szerint az érdeklődés a vasfüggöny miatt volt – a Nyugat kíváncsian figyelte, mi történik Magyarországon.

„Itt itt volt egy egyre inkább egy érdeklődés a Magyarország iránt, hogy mi mi történik a vasfüggöny miatt. Ez ezt az én értelmezésem, ami most is van egyébként a a változások miatt." *

Az Egyesült Államokba költözés

Böröcz az 1980-as évek közepén New Yorkba költözött, ahol egy amerikai nővel egy lányuk született. Ez személyes motiváció volt a maradáshoz. Megkapta a zöld kártyát, így nem kellett szakítania magyar kapcsolataival. New York vonzó volt számára – a szabadság, a lehetőségek és a szabad média miatt.

„New York nagyon vonzó volt továbbra is a nagyon nagyon erős helyszín és élvezem minden napját az ottani létezésemnek. Úgy érzem még mindig, hogy hogy úképpen vakáción vagyok folyamatos." *

Böröcz takarítással, egyéb munkákkal finanszírozta művészi tevékenységét, és közben gyerekét nevelgette. Nem érezte ezt megalázónak – a felelősségteljes élet része volt.

Az Akasztottak szoborcsoport

New Yorkban Böröcz egy zeneszerzővel találkozott, aki saját hangszereket készített. Közösen elkezdtek dolgozni, és Böröcz javasolta, hogy faragjon akasztott embereket. Ez a szoborcsoport 17 alakból áll, különböző méretűek.

„Hát ez komplikált. Nem tudom, hogy miért jutott az eszembe akkor, de most azt tudom mondani azt, hogy hogy érdekel ez a a etnográfiai vonalak vonal, hogy hogy ezek a népek azt gondolják, hogy ezeknek a doboknak lelke van, és hogy a halállal és a különböző üzeneteket lehet küldeni." *

A szoborcsoport szimbolizmusa az 1956-os forradalom, a holokauszt, az akasztás, valamint az afrikai doboknak tulajdonított lelki erő körül forog. Geskó Judit, egy fiatal művészettörténész, felfigyelve a műre, Budai Györgynek javasolta, aki megvásárolta és a Szépművészeti Múzeumnak adományozta. Később Déss László zenét komponált hozzá, és Gotár Péter filmet készített.

A ceruza-szobrok

Böröcz a grafitceruza-szobrairól is ismertté vált. A hatszögletes ceruza alakja és a cellulóz szerkezete inspirálta, hogy gotikus katedrálishoz hasonló szerkezeteket építsen belőlük. A ceruza-márkák nevei (Mongol, Jupiter, Lav) költői inspirációt adtak neki.

„Tehát egy szónak jelenitek egy jelenet vagy egy karaktert, érted? Szóval egy faj és ez egy szobrot, tehát az ritkaság, mert mondjál ilyen szavakat nem tudok." *

Az 1995-ös első dél-afrikai biennálén bemutatták a ceruza-szobrokat. A Venda nép képviselői, akik fafaragó művészek voltak, nagyon kedvelték az alkotásokat. Böröcz és egy barátja (Robin) meglátogatták a Venda vidéket, és óriási élményt szerzett számára a helyi művészeti tradíció megismerése.

Böröcz honvéd anekdotája

Böröcz katonai szolgálata alatt egy jellemző történet történt, amely megvilágítja gondolkodásmódját. Amikor a szobaaparancsnok azt parancsolta, hogy „húzzon ki", Böröcz szó szerint értelmezte az utasítást: megfogta az embert és kihúzta az ágyból a folyosóra. Ez az anekdota azt mutatja, hogy Böröcz már akkor is másként értelmezte az utasításokat, és ez később is megjelent műveiben – a szó szerinti, primér jelentéseket előnyben részesítve.

A mostani politikai helyzet és hazatérés

Böröcz nagy örömmel fogadta a magyar politikai változást 2026-ban. Úgy érzi, hogy az Orbán-korszak korrupciója és a kultúrához való negatív viszonya végre véget ért. Amerikában szégyellte a magyar politikai helyzetet, de most büszke lehet hazájára.

„Tehát ezt meg kell javítani, tehát végig kell gondolni, hogy mit lehetne így csinálni és és meg kell reformálni." *

Böröcz leveleket és üzeneteket kapott világszerte, amelyekben gratulálnak a magyar népnek. Úgy érzi, hogy a magyar változás világszerte figyelmet kap, és reméli, hogy ez a pillangó-effektus módjára hatással lesz az Egyesült Államokra is.

Jövőbeli tervek

Az Azpak Galériával közösen új kiállítást tervez, amely az 1980-as évek munkáit mutatja majd be – rajzokat, terveket és egyéb tárgyakat, amelyekből több is van. Ez komplexebb képet ad majd az 1980-as évek korszakáról, mielőtt Böröcz teljesen másfajta műveket kezdett el készíteni.

Böröcz gyakrabban tervez Magyarországra járni, és az antropológia, az ősemberek művészete, valamint a térformálás és a dolmenek érdekelnek őt jelenleg. Úgy érzi, hogy a szobrászat sokkal mélyebb és szabadabb gondolkodást igényel, mint a hagyományos figurális szobrászat.

⚠️ Értelmezhetetlen vagy bizonytalan szakaszok
  • „Böröc András" – az átiratban többször „Böröcz András" alakban szerepel, de az ASR-hiba miatt néhol „Böröc" formában jelenik meg. Következetesen a helyes „Böröcz András" alakot használtam.
  • „Zilbert és George" – valószínűleg Gilbert és George angol művészpárra utal, az ASR félreismerte a nevet.
  • „Maer Dóra" / „Maurer Dóra" – az átirat bizonytalan, de valószínűleg Maurer Dóra ipartervsoport vagy hasonló.
  • „Somogyigi győző" – az átirat értelmezhetetlen, valószínűleg egy név vagy helyesírási hiba, de kontextusából nem világos.
  • „Bokros Birman" – valószínűleg egy szobrász neve, de az ASR torzította.
  • „Füst Milánc" – valószínűleg Füst Milán, de az átirat torzította.
  • „Altóriai Sándor" – az átirat bizonytalan, valószínűleg egy művész neve.
  • „Vangar" / „euró" – értelmezhetetlen szótöredékek, kontextusból nem rekonstruálható.
  • „Dixi", „Rákóci Gizi", „Somogyigi győző" – ezek a nevek az átiratban bizonytalan formában jelennek meg, de a kontextus alapján Erdély Miklós fotómozaik-bizniszében dolgozó emberek lehetnek.
  • „Bill Mckeg és Louis MCE" – az átirat bizonytalan, valószínűleg amerikai vagy brit történészek, akik Erdély Miklós barátai voltak.
  • „Geskó Judit" – az átiratban így szerepel, de lehet, hogy más a helyes név.
  • „Gotár Péter" – az átiratban így szerepel, valószínűleg filmrendező.
  • „Déss László" – az átiratban így szerepel, valószínűleg zeneszerző.
Teljes átirat megjelenítése

[00:00:00]Ha szeretné, hogy továbbra is szóljon egy független hang, támogassa Adója 1%-ával a Klub Rádiót.

[00:00:04]Köszönjük.

[00:00:26]Jó estét kívánok!

[00:00:26]Ez a Dobszerdain Váradi Júlia vagyok.

[00:00:28]A mai vendégem Böröc András, New Yorkban élő szobrászművész.

[00:00:34]Elsősorban szobrászművész, de mint ahogy ez a mai adásból ki fog derülni, összűvész, így lehet őt nevezni, hiszen festőművésznek indult, aztán kezdett el szobrokkal foglalkozni a híres ceruza szobrairól.

[00:00:49]Itt nagyon sokan ismerik Magyarországon is.

[00:00:51]És később hát amiről ma beszélni fogunk, azok persze a performanceok, de később olyasmit is csinált, ami mindennek az összefüggéséből keletkezett.

[00:01:02]Tehát én azt gondolnám, hogy nyugodtan nevezhetjük őt összművésznek.

[00:01:06]Ezt vállalod, ugye, kedves András?

[00:01:12]Igen, ezt azt hiszem természetesen vállalom és a a azt tudom mondani magamról, hogy hogy a kis a képzőszeti gimnáziumban mentem először, tehát olyan 134 éves koromban ez arra ebre a pályára irányult az érdeklődésem.

[00:01:32]dekoratív festő voltam, és aztán fölvettek a képzeti főiskolára festőszakra, ami a a vágyak csúcsa volt, hogy az ember bekerüljön a az akadémiára, főiskolának hívták, és előtte közben részt vettem Erdény Miklós által vezetett kreatív csoportok munkájában ez a Fafej nevezet és az Indigo ami tulajdonképpen multidiszciplináris szándékokat vagy lehetőségeket lehetőségekkel foglalkoztunk, és eltérően a például a a gimnázium vagy a főiskolai metódustól egy teljesen másfajta viselkedést, gondolkodást valósított meg.

[00:02:24]Ez is fontos volt.

[00:02:24]És ott ezekben az években, tehát ez mondjuk a főiskola alatt kezdtem el egy egy úgymond performance tevékenységet, amit egy osztálytársammal valósítottam meg, akit Révész Lászlónak hívtak.

[00:02:42]Akkor még még nem volt még egy László a neve, csak Sima László volt.

[00:02:46]És és ez egy nagyon erős barátság lett, és kapcsolat, munkakapcsolat.

[00:02:53]karrier is így történt.

[00:02:56]Ezzel a később a performanceoknak a a sikereivel együtt nőtt a nőttek a lehetőségeink.

[00:03:04]A performance, mint műfaj, hogy kerül most a beszélgetésünk középpontjába?

[00:03:08]Ezt elmondanám, hogy a Nemzeti Galériában fönt a budai várban a napokban nyílt meg egy egészen különleges kiállítás, amelynek a formája is nagyon eltér az általánostól, a tartalma is egyedi, és már a megnyitó is, azt hiszem, olyasmi volt, ami miatt, akinek szerencséje volt, érdemes volt fölmenni a Nemzeti Galériába.

[00:03:40]Mertogy ez a művészeti fogalom, az a a performance maga is egy ilyen nagyon összetett gondolatokra épülő képződmény.

[00:03:52]És legelőször azt akarnám, ha tisztáznánk, hogy mit jelent az, hogy performance a művészeti szcénában vagy területen.

[00:04:04]Szóval igen, azt azt azt gondolom erről, hogy hogy a a performance műfaj a legkülönbözőbb lehetőségeket használja.

[00:04:14]Tehát a tehát a lehet mondani egy ilyen általános elképzelés is, de tulajdonképpen mindegyik specifikus.

[00:04:22]Tehát ez a böröc és révész, vagy révész és böröc performance olyan tradíciókra épültek, mint például a Zilbert és George angol, akik még élnek egyébként.

[00:04:36]egy páros, egy férfi páros, férfi páros, akik nyíltan homoszexuálisok, és a a az ő művészetüknek a témája az angol gondolkodás, viselkedés, az ő létezésük egy ebben a a British, az angol kultúrában.

[00:04:53]Mi pedig ez mi tetszett nekünk, tehát hogy a ők élő szobrokat kormánynak a legtöbb alkalommal.

[00:05:01]Ők ők ők kapcsolatokat vagy egyszerű szituációkat jelölnek ki.

[00:05:05]Főleg a ennek a ez erről úgy tudunk értesülni, hogy ilyen nagy méretű fotókat láthatunk erről.

[00:05:14]Ők eredetileg képző őszek voltak szintén.

[00:05:16]Tehát ez a mi esetünkben is az volt, hogy főiskolások voltunk, jártunk a az Erdély Miklós által vezetett kurzusokra együtt.

[00:05:25]Révész nagyon érzékeny és tehetséges volt fotó és filmkészítés területén.

[00:05:31]Én nem rendelkeztem ezekkel a képességekkel.

[00:05:33]Én szerettem inkább tárgyakat csinálni.

[00:05:38]Tehát ez a mondjuk, hogyha színháznak nevezhetjük, úgy hívták, úgy hívtuk magunkat meg mások is, a festők színháza.

[00:05:45]Ez a címe a mostani kiállításnak.

[00:05:48]Ez lett a címe a kiállításnak.

[00:05:48]Ez ezek ilyen által többször az egyetemi színpadon fordult elő, tehát valós színpadi, színházi technikába, tehát színpad és függöny és világítás, esetleg hang, valami.

[00:06:01]És és a lényege ennek az volt, hogy mi nem jártunk a színművészeti vagy a színházművészeti főiskolára.

[00:06:10]Mi mi ilyen mi elképzelésünk szerinti színhá, mondjuk nevezhetjük színháznak, mert valóban volt eleje és vége és voltak hangeffektusok is és mozgás és zene és sok vetítés, tehát hogy multimédia aspektussal lényeges volt, ami például ezen a mostani megnyitón dominál, tehát hogy ezek három vetítő felület zajlott például most a nemzeti galériában.

[00:06:39]Tehát a ami lényeges volt, hogy ez a műfaj ez tiltott volt.

[00:06:45]Miért volt tiltott?

[00:06:45]Jól gondolom, hogy azért, mert a szabadságérzet, a szabadságvágy sütött át rajta, és ez áthallásos volt a rendszer számá.

[00:06:58]Absolút teljesen.

[00:06:58]Tehát, hogy ott az Erdélyi Miklós kapcsán értesültem és és felfogtam, hogy van egy egy úgynevezett undergrand kultúra, amiről én nem tudtam nyilván.

[00:07:08]és és a budapesti underground az avangard művészethez hatott ránk, vagy és és a fontos volt azért tehát, hogy a a a minden kiállítást akkor ugye meg eseményt le kellett zsűriztetni, tehát az állam igyekezett, sőt mindent kontrollálni szeretett volna a képzelőszettet épp úgy, mint a színházat, vagy a filmkészítést, tehát a a performanceról tudt De és úgy értesültek, hogy az egy ilyen nyugati nyugatmajmollás, egy ilyen rendszerellenes tevékenység, mert valóban a szabadságfoka az nagyon lényeges volt.

[00:07:50]Tehát hogy ezek ilyen improvizatív vagy vagy esetleg olyan gesztusokat vagy jeleneteket emeltünk ki, ami amit nem nem hagytak volna.

[00:08:02]Tehát ez De milyen gesztusok ezek?

[00:08:03]Tehát mire utaltatok ezekkel?

[00:08:05]Hát a itt például a kiállításon am az első mű ugye 70 vagy 83 mit tudom 70-es évekel az első mű a hal a halműsor ami felkértek minket mint képzőműzeti főiskolások alsó vagy els másodikos vagy nem tudom én hogy csináljunk egy eseményt egy művészeti eseményt az iparművészeti főiskola bálján azt úgy hívták hogy tökavató és erre De azt találtuk ki, vagy lehet, hogy én inkább, mint a révész, hogy hogy ott tulajdonképpen halakat kéne felszögezni a a falra egy fekete táblára, hogy mert ez egy és ez egy négyzet háló, mondjuk egy ilyen az iskolai fekete tábla és a négyzet 10 x1-es az egyfajta ilyen determinált egzisztenciális szituáció.

[00:08:58]Gondoltunk a Malevicre, tehát ilyen naiv elképzelés, hogy mi az, hogy négyzet vagy mit tudom én.

[00:09:03]köze a halhoz vagy ennek ehhez a halnak, mert mert azt gondoltuk, hogy ez egy iskolai tábla és ez a nézettáló, ez a matematika és a gondolkodás, a racionalitás és egy egy élő hal, tehát nem élő egy döglött halnak a felszögezése az felveti ugye a szöget, a kalapácsot és a azt a hangot és mindegyik hal bele volt mártva.

[00:09:25]Egy három alap három szín volt ott, a a vörös, a sárga és a kék.

[00:09:30]És és a a révész mártogatta ezeket a döglött keszegeket, amiket a csarnokba vásárol.

[00:09:39]100 halatt vásárolta.

[00:09:40]Ez maga a performance, amikor belemártogatta a szín.

[00:09:43]Ő ő mártogatta a halakat, én pedig felszögeztem.

[00:09:47]De a hal szimbólumát még mindig nem fejezték meg.

[00:09:49]a keresztény mitológia vagy szokás, vagy a a kalapács, ugye a kommunistáknak a a sarló és kalapács a ez a hangtus és ezek a ez ez körülbelül hasonlított az akciófestészetre, ami minket akkor érdekelt, ami mit tudom, Evline vagy a festők NC a NCK az atrocitá ő is ő is dolgozott döglött állatokkal, tehát hogy hogy ezeket nincsen egy ilyen Én teljesen egyértelmű válasz, de ez egy elég ijesztő, zajos, szokatlan üzenet volt az elsősöknek.

[00:10:25]Hát hogy így köszöntötték a tök és ez valóban botrányos lehet.

[00:10:31]Ez volt a célotok, hogy egy kis polgárpukasztás, vagy nem is kicsi, hogy botrány legyen?

[00:10:37]Valamilyen fajta őszinteség, hogy én én én sajnos és és ré meghalt, tehát nagyon lényeges itt kihangsúlyozni, meg hogy hogy öt éve halt meg.

[00:10:45]Valószínűleg a coviddaltan kis gyerekeket hagyott hátra satöbbi.

[00:10:49]És az inspirált engem főleg hát őt nem, hogy hogy elmeséljem, vagy elmeséljük ezeket, hogy mi történt ez alatt a mit tudom én 10-15 év alatt, és és annyi ideig csináltátok ezeket a performanceokat.

[00:11:08]Igen.

[00:11:08]Igen.

[00:11:08]És ez ez úgy zajlott, hogy ez általában nem kaptunk támogatást.

[00:11:10]Ez tiltott volt.

[00:11:12]Tehát ez a amit tudunk, ez a tűrt tiltott támogatottban mi a a tiltott talán a tűrt.

[00:11:19]Tehát, hogy hagyták a gyerekeket, hogy dühöngjenek az egyetemi színpadon, vagy hülyéskedjenek, de tulajdonképpen kontrollálták, megfigyelés alatt tartottak minket és és ezért nem kaptunk pénzt.

[00:11:32]Tehát ezt a saját pénzünkből finanszíroztuk ezeket.

[00:11:36]Hol volt pénzed?

[00:11:37]Hát nem volt.

[00:11:37]Ez nagyon egyszerű.

[00:11:37]Nem nagyon volt, de de baráti szívetség, valakinek volt egy kamerája, volt szerzett nyersanyag, ez multimédia, tehát valóban filmek is voltak, és a akik részt vettek, bölcsészek, vagy egy pár képzőművész, egy ez egy és és élvezték, mert ez valóban kilógott a sorból.

[00:11:58]És Erdély Miklós mit szólt a ti?

[00:12:02]Od szerette ezt, írt róla azt érdemes elolvasni.

[00:12:05]Igen, azt azt abból idézett is Fehér Dávid a megnyitón.

[00:12:07]Az az egy nagyon szép szöveg volt, hogy ti hogy ott ott az emberek rettenetes nagy dilemmában tulajdonképpen nem tudták eldönteni, hogy nevessenek-e vagy sírjanak, mert a valósághoz igazodott az, amit tehát valóságot kritizálva mégis hihetetlen humorral adtátok elő azokat a dolgokat, amelyeket előadtatok.

[00:12:34]Tehát, hogy hagyjátok már abba az istenér, mert nem bírjuk nézni azt, amit a valóság, de közben halálra röhögjük.

[00:12:41]Tehát aki aki még itt fölmerült, van egy pár szerző, amit egy kiadvány jött létre, és tulajdonképpen a Simon Zsuza, aki a könyvtáros volt a Szépművészeti Múzeumban, és egy ő ő alapította az első magyar galériát, ez a Rabinets galéria lakásán, és ő ő írt egy fantasztikus írást erről a mozgó világba, úgymond, és a Miklós pedig ilyen ké kiállításhoz kötődő katalógusba Ő egy rövidebbet írt, de ő is abszolút mellette volt, hogy ő is fontosnak találta ezt a tevékenységet.

[00:13:19]Vagyis megértették azok, akik ezt megnézték, vagy akik ezt befogadni akarták, hogy ti folyamatos rendszerkritikát olyan olyan olyan papírba csomagoltok, ami kicsit átlátszó, de nem egyértelmű.

[00:13:39]Milyen egyszerű?

[00:13:39]Szerintem ez nem rendszerkritika, ez egy egyetemes dolog, amit mi csináltunk.

[00:13:43]Ez a szabadságnak a megjelenítése volt, ami aktuális volt a a Magyarországon is.

[00:13:49]Tehát ez azért tudott működni Németországban vagy Amerikában, amit csináltunk, mert általános ez a fajta attitűd, mondjuk úgy utólag gondolom, az az lényeges és szabad.

[00:14:03]Szóval az nagyon fontos, hogy hogy egy kicsit kontrollálatlan úgymond, de de feltétlen a kereteket feszeget, vagy nem figyelembe vevő tevékenység.

[00:14:15]Erdély Miklósról beszéljünk egy kicsit, bár többször volt szóról a különböző klubrádiós műsorokban is, meg hát a hallgatóinknak egy jelentős része bizonyára sokat tud róla, de azt gondolom, hogy mégsem eleget beszélünk róla, mert rendkívül pedig mer rendkívül meghatározó személyiség volt, és azt gondolom, hogy a magyar kortársképzőművészet kialakulásában hiet hihetetlen nagy szerepet játszott.

[00:14:47]Te nemcsak, hogy közelről ismerted, hanem igazi, szoros baráti viszonyba kerültél vele, úgy, hogy ő már nem volt fiatal, te pedig egész fiatal voltál.

[00:14:56]Hát ez is érdekes, hogy amikor úgy tudom, amikor meghalt körülbelül 56 éves volt.

[00:15:01]Tehát a mostani szemé én 70 éves vagyok és amikor én 56 éves voltam, úgy látom egy fiatal srác voltam úgymond a mostani exis mostani létezésemhez képest.

[00:15:13]És nem csak a képzőmészőzet, ami ahol ő működött, a Balázs Béla filmjei legendásak voltak.

[00:15:22]Szóval átéltem a New Yorkban, amikor bemutatták a Tisza Eszlári üggyel foglalkozó film, csodálatos filmjét, vagy én szerepeltem a egy másik filmjében a a tavaszi kivégzésben.

[00:15:38]Én gyűjtöttem a giotinnal elpusztított emberek fejeit a a a szemétkosárba, tehát hogy ő abszolút lényeges volt, úgy érzem, a magyar filmművészetben is.

[00:15:53]Tehát egy vagy feltétlenül akkoriban abszolút elismerték ezt a tevékenység.

[00:15:56]a költészettel is jóban volt.

[00:15:59]Ezekkel a fiatal Garacval Kukorellival ő ismertetett össze.

[00:16:04]Tehát ő a Jak vagy mit tudom ilyen körökbe nagyon jó verseket írt az Erdély.

[00:16:12]Szerintem kiváló költő volt és és eztéta szóval egy ilyen polihisztor volt.

[00:16:18]Plusz ez az, hogy a a fiatalok felé fordult a tehát a gyerekeinek a az az én generációm.

[00:16:25]Én a fiaival voltam jóban.

[00:16:29]Az az példamutató vagy szokatlan.

[00:16:29]És plusz nekem még közvetítette egyébként ez a háború előtti értelmiség, vagy például Bokros Birman, a szobrász Ühüm.

[00:16:41]Vagy vagy Füst Milánc, szóval azok a lények, akik itt nagyon számomra lényegesek ebben a kultúrában.

[00:16:49]Tehát ezt ő ez személyesen ismerte ezeket az embereket.

[00:16:51]Szóval ez is úgy éreztem, hogy ő is egy kapos.

[00:16:53]Nem csak az ő gener például az altóriai Sándor vagy a ez az a vangar az euró a jobban volt a a ezzel a Maerd Maerdóra féle Maurerdóra.

[00:17:09]Mondd még egyszer.

[00:17:10]Maer Dóra.

[00:17:11]Maurer Maurer Dóra vagy ipartervsoport.

[00:17:14]Tehát abban is.

[00:17:17]Szóval az az mondjuk az ő generációja inkább.

[00:17:20]Igen.

[00:17:21]Tehát, hogy ilyen érdekes viselkedés volt, hogy hogy őt érdekelte az az én generációm is.

[00:17:28]Mennyire volt ő kritikus?

[00:17:28]Tehát ha valamit csináltatok, akkor mennyire volt egyenes abban, hogy ez nekem nem tetszik.

[00:17:37]Ez egy hülyeség, ilyet ne csináljatok?

[00:17:38]Az az kiindulási pont volt, hogy ő mindent kritizált, mindenről véleményt formált egy másodperc alatt.

[00:17:47]És az volt az érdekes, hogy ő tehát amit ő mondott, az tényleg abszolút ült, tehát hogy ő tudta, hogy miről beszélt.

[00:17:54]Volt egy elég lényeges műveltsége, ami amit amit megosztott, és rengeteg irodalmi voltér tudomány az életes tudománynak a az aktuális csillagászati vagy mit tudom én biológiai felfedezéseiről is tudott.

[00:18:17]De és építész volt, és operaénekes is volt.

[00:18:19]Tehát, hogy tulajdonképpen egy egy ilyen multidiszciplináris élet, és ott meg kellett élni ebben a szocializmusban, tehát egy csinált egy bizniszt, ez a fotómozaik biznisz, amiben én egyébként dolgoztam én is.

[00:18:35]Igen.

[00:18:35]ől te is nagyjából fönt tudtad részben segítette az életemet, de ott voltak olyan emberek, mint Dixi, emlékszel, meg meg Rákóci Gizi, meg szóval a a a volt ez a Somogyigi győző, szóval ilyen ilyen érdekes lényeket tulajdonképpen segített ezzel a lehetőséggel, hogy ott ott valami kis pénzt lehetett keresni a az inspirációk, amelyek alapján ti dolgoztatok, és amelyek Azt gondolom, hogy talán részben Erdély Miklósnak is voltak köszönhetőek.

[00:19:08]Azok milyen formában érkeztek?

[00:19:10]Tehát mi volt az, ami titeket tehát leültetek mondjuk Révész László Lászlóval egy idő után felvette a Második László nevet is.

[00:19:18]És elkezdtetek gondolkodni, akkor mi mi volt a háttér?

[00:19:24]Honnan jött az inspiráció?

[00:19:24]benne volt Erdély Miklós.

[00:19:28]Aztán ez az Erdély Miklós azért beszélünk most róla, mert mert a kezdeteknél ez a fafej és a az egy évig ment, vagy és az indigó csoport az tovább ment, de utána ez úgy így mint egy ilyen elindult a maga útján ez a dolog.

[00:19:42]Ez egy ilyen dadaista, egy kicsit pukkasztó, vicces, ironikus, vagy elgondolkoztató, vagy szóval egy olyan műfaj lett, ami egy ilyen vagy mint a kabaré, tehát hogy egy ilyen több több műfajhoz kötődő tevékenység.

[00:20:01]Mondjuk én nem táncoltam mondjuk, vagy nem tudtam szavalni, vagy de de a egy ilyen esetlen csetlés botlása a színpadi térre hasonlító, de nagyon sok filmet forgattunk, amik a szabadba játszottuk el, és anti anti antifilm, antiszínház ö ez volt a hívó szó, hogy antifilm, anti színház, antiművészet.

[00:20:24]Nem, hát hogyha ezen az ember gondolkodik, vagy én, hogy hogy mit mit mutatnék, mit állítanék ki, vagy mit tennék ki egy ilyen szituációban, ez lett a végeredmény.

[00:20:36]Tehát ami amiket most mondtam, ezek a a kulcszavak szerintem.

[00:20:42]Hol hely hol tudtatok ilyen performanceokat bemutatni?

[00:20:47]Hát az előbb említettem az egyetemi színpad, szóval egy évben végül is, ha nézzük ezt a kiállítást ott a Nemzeti Galériába, ami egy fantasztikus esemény, hogy egy állami talán a legmagasabb szintű helyszíne a a magyar művészetnek a magyar nemzeti galéria.

[00:21:03]Ez körülbelül ez egyértelmű.

[00:21:05]És a a az, hogy a Magyar Nemzeti Galéria úgy érzi, hogy hogy ezt az anti ellenzéki viselkedést vagy gondol ezt a karriert bemutatja, mert ez végülis összeállt egy ilyen életmű BV, de ez csak egy korszaka az életemnek.

[00:21:24]Tehát persze persze majd mindjárt beszélünk a továbbiakról is, de hogy tehát ez baromi jó.

[00:21:29]Nagyon jó.

[00:21:29]És de de nem azt kérdezem, hanem hogy akkor az egyetemi színpadon kívül is azért voltak szabaderek, meg klub klubok, főleg alternatív helyek vagy egy parkban is van.

[00:21:43]Szóval, hogy hogy egyre emlékszem, de lehet, hogy az egy későbbi időben volt fönn a várban a az akkori kollégium előtt a Szentháromság téren is láttam egy ilyen performanceotokat.

[00:22:00]voltak ilyen ilyen furcsa ott le van ez tehát ez egy kutatás ami szintén elképesztő hogy ez a ez a tevékenység eljut oda, hogy ez ezzel foglalkoznak és kiderítik, hogy meg hogy ki írt erről esetleg, vagy mit mondtak erről.

[00:22:17]Lenyűgöző.

[00:22:17]Tehát te neked magadnak is ez most óriási rácsodálkozás, hogy ez valójában művészettörténetté vált és mint olyan tudományos feldolgozások témája.

[00:22:33]Ezért azért elég érdekes lehet.

[00:22:35]Én még mindig ott tartok, hogy a, hogy a befogadó közönségetek részben, hogy az hogy verődött össze, kikből állt.

[00:22:44]És aztán az a nagy sikertörténet, ami ebből adódott, hogy nem csak Budapesten, nem csak Magyarországon, hanem Németországban, sőt az Egyesült Államokban és hiszem kétszer is voltatok, hogy ez nagyon nagy sikereket ért el nemzetközi szinten is a dokumentával, a Casseli dokumentával bezárólag.

[00:23:05]Igen.

[00:23:05]Szóval ez ez egy egy nagy ívű úgymond tényleg egy eléggé felfutott és kifutó, szóval megvalósult.

[00:23:18]Nem csak egy spekuláció volt ez, hanem valóban kaptunk meghívásokat és valóban a legrangosabb német intézményekben is megnyilvánulhattunk.

[00:23:30]És ez a csúcs, ez a 87-es dokument, a hét, ami olyasmi, mint az, hogyha egy egy úszon kikerül a mit tudom melyik olimpiára, és ott esetleg nyer val.

[00:23:41]Hogy kerültetek ezekre a helyekre?

[00:23:41]Hogy tudtak rólatok a világban?

[00:23:45]Itt itt volt egy egyre inkább egy érdeklődés a Magyarország iránt, hogy mi mi történik a vasfüggöny miatt.

[00:23:51]Ez ezt az én értelmezésem, ami most is van egyébként a a változások miatt.

[00:23:55]Most élem át azt, hogy hogy egyszerre van egy számomra nagyon jelentős kiállítás szinte egy héttel a a forradalom után, és és kapok leveleket, üzeneteket a legkülönbözőbb országokból, kontinensnyire is akár, és nekem köszönnek, mintogyha ezt én tettem volna, és akkor meg kell magyar ez nem nem én nekem kösz nekem nekem én idejöttem emiatt, hogy hogy itt részt vessek a választásokon, de hogy hogy egy héttel később nyílt ez a kiállítás.

[00:24:28]Ez nekem mind a két dolog óriási nagyon lényeges és örömteli, tehát hogy ez kicsit egybe cseng az akkori szabadság vágyatok beteljesülése és a mostani.

[00:24:41]Hát igen, mondjuk ezt az nem valósult meg, mert a mit tudom én a Kázárkorszak nem akkor ért véget, amikor mi a dokumentán voltunk, de itt most ez a ez egy nagyon érdekes számomra, hogy van egy egy nagyon nagy horderejű változás.

[00:24:57]És nekem is van egy nagyon nagy horderejű kiállításom, ahol elmondják, hogy hogy mit csináltam elmondjuk 40 évvel ezelőtt, vagy 50 évvel ezelőtt.

[00:25:07]Tehát ez fantasztikus.

[00:25:07]És akkor most egy kicsit forduljunk a múlt felé, de a későbbi múlt felé, mertogy a performanceok után és az Egyesült Államokbeli másodszori performance megjelenések után végül is te úgy döntöttél, hogy nem jössz vissza Magyarországra.

[00:25:28]Beszéltünk már az ottani életedről jóval, jó néhány évvel ezelőtt itt a Klubrádió stúdiójában, de én azt gondolom, hogy ez most talán érdekes lehet, ha újra felidézzük, hogy mit találtál te az akkori Amerikában vonzónak.

[00:25:46]Mi az, ami ott tartott téged Magyarországgal ellentétben?

[00:25:49]Minek, milyen szabadságérzeted támadt attól, hogy New Yorkba kerültél?

[00:25:59]Szóval ez egy komplikált számomra ez a kérdés, tehát nem tudok egy nagyon egyszerű választ adni.

[00:26:04]Azt tudom mondani, hogy a a magánéletemnek a a erős fordulata, hogy hogy ott született egy gyerekem, ez meghatározó kiindulási pont volt ebben a elhatározásban, hogy hogy van egy lányom, aki egyébként azóta már egy francia állampolgár és egy felnőtt három gyerekes családanya.

[00:26:26]Tehát a kiindulásnál ez ez felmerült, hogy én ott voltam több hónapig, és egy kapcsolatomból született ez a csodálatos gyermek.

[00:26:39]És a a másik ezzel kapcsolatban az volt, hogy nyilván ott észleltem, hogy hol vagyok tulajdonképpen ez ebben a drámai szituációban.

[00:26:47]Mondjuk a harmadik az az, hogy hogy mivel a a mama ez az a lányomnak a mamája az amerikai volt, tehát amikor én megházasodtam vele, azonnal megkaptam akkoriban ezt a úgynevezett zöld kártyát, így nem kellett szakítanom a magyar létezésemmel, például a idősebb szüleim és az öcsém satöbbi.

[00:27:08]Tehát a saját ez a 80-as évek 80-as évek, 856 ilyesmi.

[00:27:14]És már előbb is ott voltam tényleg többször is performanceokkal kapcsolatban.

[00:27:19]Szóval elkezdtem járogatni New York.

[00:27:22]New York nagyon vonzó volt továbbra is a nagyon nagyon erős helyszín és élvezem minden napját az ottani létezésemnek.

[00:27:31]Úgy érzem még mindig, hogy hogy úképpen vakáción vagyok folyamatos.

[00:27:37]Most is, hogy van ott egy ilyen Trump nevű ember, aki az a Trump az nem lesz az ott.

[00:27:40]Az az van.

[00:27:42]És akkor majd, mert ott két kétszer lehet elnök, ami remélhetőleg itt is kialakul, hogy egy ember ne legyen 16 évig elnök.

[00:27:50]Tehát a Trump nem lesz többször ki kell bírni azt a hát meg ott vannak törvények meg jogok meg mit tudom én.

[00:27:59]Szóval de nem tette szerinted tönkre ezt a demokratikus országot?

[00:28:03]Nem lehet tönkretenni.

[00:28:04]ez egy nagyon erős jó ország a rengeteg problémával, rengeteg igazságtalansággal, de egy szabad médiával például én nem a népszavát olvasom, hanem a New York Times-ot nézegetem, vagy a azokat a tehát a liberális normális ö média az jelen van, és lehet találni olyan tévét is, de nem nézek nagyon tévét, de tulajdonképpen értesülök napi szinten a világban, mi zajlik, és ott vannak progresszív médiacsoportok.

[00:28:35]Szá nyilván azt figyelem, nem a hülyeséget.

[00:28:37]Tehát ez a tehát és a művész azt gondolod azt gondolod, hogy nem lehet gyökeresen elrontani egy egész nemzetet azáltal, hogy egy bohóc kerül az élére.

[00:28:49]Hát azért gondoljuk végig, hogy hogy itt az a magyar sorsunk, vagy a te s vagy mit akik itt él itt itt én is úgy érzem, hogy én itt élek, és például állandóan figyelem a rádió adótokat és érdekel, hogy hogy mi folyik itt és és magyarnak érzem magam, és az agyam az az ezen a erre a nyelvre van beprogramozva.

[00:29:11]Én soha nem leszek olyan mértelen.

[00:29:13]Én egy igazi amerikai vagyok.

[00:29:16]Mondjuk például Bartok Béla odament, vagy sokan ott kötöttek ki, mert mert ez egy elviselhetetlen.

[00:29:21]A rokonaim egy részét kiirtották satöbbi.

[00:29:23]Sok mindenféle ember oda keveredett vagy ment tudatosan.

[00:29:28]Ez egy az ez az egy olyan hely volt, ahova ahol fontos volt az, hogyha valaki tehetséges, vagy ha valakinek más a gondolkodás.

[00:29:36]Ez nem volt egy szempont.

[00:29:39]Ezek ami ami itt volt egy fő pont, hogy nem beengedni a migránsokat.

[00:29:44]Ez ez ez az ellenkezője volt.

[00:29:46]Ez most valóban ezzel visszaélnek, meg ezt kompromitálják, de ez vissza fog állni.

[00:29:51]Tehát ez egy erős ország arra épült, hogy az embereknek adjon lehetőséget.

[00:29:59]Amikor te odajutottál, odakerültél viszonylag fiatalon, de már művész voltál, már itt neved volt annyira, ahogy már emlékez ösztöndíjas voltál, és már itt voltak lehetőségeid.

[00:30:14]oda kimentél anélkül, hogy bárki ismert volna, illetve hát úgy tudom, hogy Erdély Miklós segítségével talán, vagy az ő ismeretségei révén is, de mások segítségével is.

[00:30:26]Elég hamar bekerültél mégiscsak egy olyan New Yorki közegbe, ahol esélyed nyílt arra, hogy mint művész megmutatkoz.

[00:30:35]az a személyes sors, hogy miért találkoztam az Erdélyi Miklóssal vagy a fiával a honvédségnél, és hogy miért vitt el az apjához, és így tovább.

[00:30:46]És hogy az Erdély Miklós a családjuk közeli barátja volt ez a Bill Mckeg és Louis MCE, akik nem magyarok, nem zsidók, de itt élt a férfi, itt élt Fullbright ösztöndíal a 60-as években vagy 70-es évekbe.

[00:31:03]Történészként történész.

[00:31:03]Ő volt egyébként, aki mint nem zsidó, a magyar Habsburg zsidók történetével foglalkozott, és és ezek progresszív emberek, és a Miklós jelezte nekik, hogy itt van ez a fiatalember, és hogy esetleg tudtok-e neki segíteni valamit.

[00:31:18]Ez egyébként a ez normális, mert egy ilyen amikor elmegy az ember valahova, akkor próbál megkapaszkodni, és akar dolgozni, pénzt keresni satöbbi, szó és és nyilván a ez a ez egy nagy kihívás, tehát hogy mint Dekovic ösztöndíjas úgymond, meg hogy bekerültem a főiskolára, mondtam nyolc vagy kilenc gyerek és satöbbi, hogy 89 8 nyolc nyolc vagy kilenc festő volt abban az évfolyamban.

[00:31:44]Ez egy 500 gyerek akart festő lenni.

[00:31:47]El tudod azt képzelni?

[00:31:47]És te voltam az egyik az egyik voltál.

[00:31:52]És ez egy baromi nagy dolog volt ez egy és mondjuk és akkor vettek tényleg a Dekovic ösztönd a vagy valamilyen alapszinten az ember tudott létezni.

[00:32:01]Meg itt volt a család aki akire lehetett számítani ilyesmi.

[00:32:05]Ez ez a kihívás volt hogy egy új helyre nem beszéltem a nyelvet.

[00:32:11]Most se nagyon, de még akkor ennyire se.

[00:32:16]És hogy ebbe élebe tudok.

[00:32:16]Ez egy ez egy és nincs nincs jelentősége, hogy a ki volt az anyukám, vagy a nagybácsikám, vagy a nem tudom én kicsodám, mert nem arra épült az én New Yori létezésem, hanem arra, hogy el kellett menni dolgozni vagy takarítani, vagy akármi.

[00:32:32]És én teljesítettem azt a feladatot, és általában meg szóval nem rúgtak ki, hanem újra alkalmazt.

[00:32:39]Mennyire tudtál művész maradni emellett, hogy takarítanod kellett ezzel kerested a pénzedet, vagy megalázkodott bizonyos helyzetekben?

[00:32:46]is átélik a művészek, tehát hogy ez a freelance életforma, tehát plusz gyerekeim voltak, akikét küldtem, kellett pénzt küldenem, és és ezt fontosnak találtam, hogy hogy még ha satöbbi, tehát hogy egy felelősségteljes életet élni, az azt jelenti, hogy hogy minimális pénzeket havonta be kell szedni.

[00:33:06]És ez itt is így van szerintem.

[00:33:09]Persze.

[00:33:10]És kész.

[00:33:10]és hogy hogy és emellett ugye a hétvégén vagy éjjel a munka után vagy közben műveket kell csinálni vagy gyereket kell felnevelni plusz még ezek mellett tehát ez a vagy kellene kellett volna szóval hogy hogy egy nagyon nehéz életforma szinte reménytelen szerint sose érezted úgy, hogy ez nem volt jó döntés hogy New Yorkba mentél és ennyire nehéz sorsot vállaltál azért az országért cserében nem ezt E ezt nem ezért a gyerekért.

[00:33:40]Úgy értelmeztem magamat, hogy hogy van egy kisgyerek, aki akinek én vagyok az apja.

[00:33:47]Ez ez egy ez egy személyes motiváció.

[00:33:47]És ez a város, ez roppantul vonzó.

[00:33:51]Tehát az, hogy elkezdtem ott kiállítani, vagy bekerültem, az hogy sikerült?

[00:33:58]Különböző személyes ügyek kapcsán.

[00:34:00]Tehát ez a Ismered az akasztottak című szobromat, ami?

[00:34:04]Arról beszéljünk egy kicsit, mert én ismerem, de a hallgatók nem biztos, hogy tudnak róla.

[00:34:09]Ez egy 1956-ot idéző vagy arra reagáló szobor, ami szobor együttes, ami te mondd el, hogy különleges fából készült akasztott embereket árázol.

[00:34:25]Nagyon nagyon gyorsan próbálom ezt elmondani.

[00:34:27]Tehát odakeverültem Amerikába és és valamilyen partin találkoztam több különböző emberekkel.

[00:34:33]Az egyik ez volt egy zeneszerző volt, aki akinek az volt a specialitása, hogy ő maga hozta létre a hangszereit, mert úgy érezte, az a a hangok, amiket ő az ő hangszereivel kialakít, az eltérő egy egy gép, mit tudom én.

[00:34:54]Szóval ez volt, de ezek white, ilyen afrikai úgynevezett slit drum, tehát ez a az a fajta dob, ami egy fatörzs ki van vájva, és az oldal két oldalán lehet ütni a egy fa egy másik fával, és és ezzel teremtette meg a Zed zenéjét.

[00:35:12]De ő nála az volt a az érdekesség, hogy hogy erre ő komputer által irányított kalapácsokat helyezett el, épített.

[00:35:20]Tehát tehát kifaragott ilyen fa szob fa dobokat, mondjuk tipikus afrikai vagy ázsiai Ázsiában is ismert ez a hangszertípus.

[00:35:29]És akkor ezekre ráépített ilyen ilyen komuter generált kalapács ütő szerkezeteket és elkezdtünk beszélgetni és akkor mondtam neki, hogy mondja mondta, hogy csináljunk valamit, hogy mondtam én azt együtt valamit közö Igen.

[00:35:47]it közösen és hogy én azt javasoltam, hogy hogy én szívesen faragnék egy ilyen akasztott embereket, akik lógnak fá vagy ilyen fus de miért jutott eszedbe éppen, hogy akasztott embereket kéne ábrázolni?

[00:35:58]Hát ez komplikált.

[00:36:00]Nem tudom, hogy miért jutott az eszembe akkor, de most azt tudom mondani azt, hogy hogy érdekel ez a a etnográfiai vonalak vonal, hogy hogy ezek a népek azt gondolják, hogy ezeknek a doboknak lelke van, és hogy a halállal és a különböző üzeneteket lehet küldeni.

[00:36:21]Ühüm.

[00:36:21]És és akkor ez egy vicc, persze a részemről nem vicc.

[00:36:23]Hát akkor végülis a hallott az akasztott embereknek is lehet nyilván üzenete vagy hangja vagy vagy egymással sz a dob az egy általában úgy használták egyrészt a helyi ilyen ünnepek meg partik meg mit tudom mi de egy kommunikációs volt a falvak között dobokkal az volt a telefon vagy mit tudom én micsoda szóval azt gondolta ezek és és nyilván az 56 és a a a zsidók főleg a egyre inkább életem egyébként ez a holokaust azt lett egy fő téma, hogy hogy az az akasztás is és és a például mondom a az Erdénnél a giotin az is érdekelt és hogy hát lehet ez is egy téma, de ilyen módon ez szokatlan, hogy hogy vagy számomra elfogadható program, mer ez egy több mint egy évig el kellett higyem, hogy hogy ez ez ez oké, hogy ezt ezt érdemes kicsit megcsinálni.

[00:37:18]Azért hozzá kell tenni, ha én jól tudom, akkor ezt megelőzte az, hogy te grafit ceruzákból picike szobrokatál, az csak utána jött.

[00:37:29]Tehát a fához való viszonyodnak ekkor vált egyértelművé a fontosság.

[00:37:36]Igen.

[00:37:36]Én én szóval gyerekkoromban is, tínédzser koromban is találkoztam ilyen fafaragó emberrel, aki megtanított, hogy hogy kell fa szerszámokat használni.

[00:37:44]Ez középiskolás koromban.

[00:37:47]már a nagypapádtól is meg apukáttól is az is volt egy ilyen tradíció a családban, hogy ilyen inkább mint a monarchiáb, hogy csináltak ilyen kalickákat, vagy ilyen doll, ilyen kis babaház meg ilyesmi.

[00:38:03]Ezt a dédapám, ez a dédapámmal nagyon jó kapcsolatom volt, és ő beavatott ilyesmibe, és és ez ez is egy ilyen tehát az volt a szerencsém, ezt ezt nem nem remélem nem sértődik meg senki, hogy hogy én nem voltam szobrászakos a főiskolán, mert az én időmben nem rontottak el.

[00:38:21]Nem, mer ott ott ilyen elég merev, ilyen figurális valamit, ilyen kellett csinálni szerkezetet, amire az agyagot így rá kellett püfölni, és akkor abból próbáltak ilyen Roden, vagy egy ilyen jacometti vagy nem tudom mi.

[00:38:33]Jaometti fölmerül az életembe.

[00:38:36]Mindegy.

[00:38:36]Szóval én azt szerencsére ezt elkerült engem ez a ez a művészet, mert az úgy látom, akik ezt átélték sokan a a kollégáink közül, azok azoknak nehéz volt ebből kinőni, hogy hogy nem a szobrászat nem feltétlenül csak ez, hogy ilyen hülye bronzszobrok vagy kőszobrokat kell csinálni, ami amiért pénzt kapnak.

[00:38:57]Szóval ez sokkal mélyebb és értelmesebb műfaj ennél nyilván.

[00:39:05]Szóval ez hát van van akinél igen, de van akit képzel amikor fiatal vagy és akkor ez lesz az életed, hogyha ilyet csinálsz, akkor te ezért kapsz ezt meg azt meg minden, és akkor te egy komoly emberré válsz, úgymond egy szobrász egy túrus, ez nem szobrászat, ez egy ilyen mit tudom én micsoda, mechanikus dolog, egy díszletkészítő a filmgyárban.

[00:39:22]Ilyen az egy fontos munka, mert szerinted a szobrászat az egy ennél sokkal szabadabb gondolkodást igénylő számomra egy mélyebb, lényegesebb mondom, az előbb mondtam, hogy antropológia vagy egy ilyen olyan dimenziók, engem most nagyon érdekel az a az ősemberek művészete, ha tehetem ilyen ilyen fajta tárgyakat szemlélek, vagy vizsgálódok, vagy ut ahol odamegyek, hogy lássam, hogy hogy helyeztek el tárgyakat a barlangba, vagy milyen kívül a ilyen térformákat hogyan rendeztek el, köveket vagy dolmenek meghíman ez ez amit én igazán de visszatérek a akasztottakhoz, mert annak a történetét le kéne zárnunk, hiszen az egy nagyon szép végeredmény, ami abból kialakult azáltal, hogy akadt valaki, aki mikor meglátta ezt a te csodálatos szoborcsoportodat, ez egy igen nagy méretű alkotás, 17 alak és különböző méretűek, és ez volt a hogy a a a Gesco Judit, aki akkor egy kezdő művészettörténész volt, a fiatal, nem kezdőd egy fiatal, a szép műbe és jobb és ismert engem valahogy.

[00:40:34]Tehát amikor ő jött New Yorkba, ő már dolgozott a múzeumnak, és ott kellett kiállításokat szervezni a Metropoliten, vagy mit tudom, Momába satöbbi.

[00:40:44]Ő eljött hozzám, és és ott látta alattak a a lépcsőházba lógtak ezek a szobrok, és elég nyomasztó volt az igaz.

[00:40:57]És ő ő rá ez egy nagyon nagy hatást gyakorolt.

[00:41:00]Ő felfigyelt erre és ő javasolta a a Budai György neek, aki egy ilyen becénás volt a művészeknek és a politikának is minden és hogy ezt neki esetleg kéne meg kéne venni.

[00:41:13]És így megismertem Budai Györgyöt egyébként, akit abszolút lelkesedett ezért a műért, mert érez érzett benne olyasmit, ami ami ami számára fontos volt, hogy és akkor ezt megvette, ami teljesen szokatlan volt.

[00:41:28]Ez nem egy állami cég vagy egy izé, egy magánembernek a magánízlése.

[00:41:30]És korrekt is volt, mert kifizette azt a pénzt, amit én javasoltam erre.

[00:41:36]De aegtsége odáig terjedt, hogy ezt a művet a szépművészeti múzeumnak adta.

[00:41:44]Igen.

[00:41:44]És ez megvalósult.

[00:41:44]A Geskó is örült, mert ez odakerült a kortársmúzeum és és ott van, és és elő is kerül.

[00:41:50]Nem, nincs állandóan kiállítva, de de feltűnik gyakran.

[00:41:54]Hát most már ott van 40 éve, vagy nem tudom.

[00:41:56]és és megbíztat Déss Lászlót, hogy hogy írjon egy zeneművet, és és még filmet is csináltatott erről a Gotár Péterrel.

[00:42:08]Úgyhogy mint a képzeld el egy ilyen helyzetbe kerülök, hogy a a magyar értelmiségnek az a része, aki engem érdekel, vagy vagy színvonalasnak tartom, ő ő ő ő velük ilyen kapcsolatba kerülök, alaművemről vélekednek, vagy vagy gondolkodnak?

[00:42:24]Hát nem csak úgy gondolkodnak, hanem aktívan létrehoznak újabb műveket.

[00:42:29]Tehát itt aztán egy valódi összűvészeti alkotás jött létre azáltal, hogy ebből zenemű, film, videó, mindenféle keletkezett, és hogy a szobor maga már így látható a Szépmészeti Múzeumban.

[00:42:42]Szóval meg, hogy lehet egy tárgylegendás, tehát így így lehet.

[00:42:44]És és a visszatérve a ceruzára, tehát ezek a fatörzsek, vagy még amikből az alakok emiatt olyan, mint egy ilyen korai gótikus, mert ott is a egy ilyen oszlopba teszik bele ezt az alakot.

[00:42:58]És akkor ebből jött a ceruza ötlet.

[00:43:00]Ceruz és a ceruza, pedig hát az az irónikus dolog, mert a a mit tudom én, hogy hogy ez egy abszurd.

[00:43:08]Ez végül is olyasmi, hogy ezt gondoltam, hogy hogy ott vagy és azt mondja valaki, itt van egy ceruza, böröc.

[00:43:14]Azt mondja, böröc, csináljon egy egy embert.

[00:43:17]Nyilván ez normális ember ezt úgy értelmezi, hogy megfogja a ceruzát és rajzol egy alakot és böröc böröc honvéd mondjuk igen az fog egy kést és farrak ebből a cellulából egy alakot.

[00:43:30]Tát, ez egy nagyon a Bölconvédhoz akkor muszáj itt egy közbevetett anekdotát elmesélni, egy tör egy igaz történetet a honvéd, Böröc honvédról.

[00:43:39]Ez hogy is volt?

[00:43:39]Hogy te mindent másként értelmeztél egy az ember?

[00:43:43]Ja, hát az egy ilyen számomra azt hiszem meg amikor elmondom, akkor ez tényleg szórakoztató.

[00:43:48]a szobaparancsnok ugye aki a katonaságnál katonaságnál osztálytárs csoportársam volt ez a Stumpf Pisti például aki aki ilyen híres ember lett itt ebben az országb de Torma Tamás meg a Roskó Gábor meg a Kisanyi és ott ezek nagyon nagyon abuzálták a nem a szobaparancsnokok minket ezeket a hát engem kevésbé mert én két évvel idősebb voltam mint ezek a gyerekek de kiket abuzáltak őket is meg téged is Hát engem is próbáltak, de én ezt engem nem nagyon tudták.

[00:44:20]Én egy ilyen mássobb viselkedést tanúsítottam, tehát én ott nekem kellett verekedni, vagy mit tudom, az tőlem nem állt távol, hogy mérem sportoló is voltam, szóval ezt én nem na és akkor mi történt?

[00:44:35]És akkor mondja ez a Pete, Petevezető, tehát ő mész be a körlet, ott azok feküdhettek az ágyon ugye nappal még.

[00:44:43]És a többieknek ott meg volt szaba, hogy hogy kell a ruhájukat elhelyezni, meg De kik feküdhettek az ágy?

[00:44:50]Hát a szobaaparancsnok feküdhet.

[00:44:52]Aha.

[00:44:52]És a a a kezét a tarkoly alatt és így és azt mondja, megyek be valami és azt mondja, hogy hogy böröc honvéd húzzon ki.

[00:45:01]Ez azt jelentette a húzzon ki, hogy húzzá ki a francba, vagy más szavakat.

[00:45:06]Lehet.

[00:45:06]És én úgy értelmeztem ezt, hogy hogy ezt az embert meg megmarkoltam, tehát meg grab mi az, hogy megfogad erősen megfog és kihúztam az ágyából és kihúztam a az a folyosóra.

[00:45:20]Húzzon ki.

[00:45:21]Húzzon ki.

[00:45:21]És ez hát ezt ez egy hihetetlen jelenet volt.

[00:45:25]Ez azért volt fontos, hogy elmond, hogy a gondolkodásmódodat ilyenképpen már akkor egyértelművé tetted, és azóta is tulajdonképpen a a primér ö jelentések azok, amik meglátszanak vagy megjelennek a az általat készített alkotásokban.

[00:45:46]Vagyis visszatérve a ceruzára, nem rajzoltál egy embert, hanem ceruzából készült az a szobor, ami aztán világhírű lett, ha szabad ezt így mondanom.

[00:45:54]Nem New Yorkba ezt is, mert írt róla a New York táncs, vagy eladtam sok ilyen szobrot, de tehát egy-egy grafik ceruzából a legkülönbözőbb formájú emberfigurákat készít.

[00:46:08]Igen, ez engem szórakoztatott, az biztos.

[00:46:10]És és az is érdekelt, hogy mi a a ceruza brend a neve.

[00:46:13]Tehát a mongol ceruza az nagyon vonzó volt.

[00:46:16]Mongol vagy Jupiter, vagy Lav, vagy.

[00:46:20]Tehát van, én gyűjtöm a ceruzákat és az akkor egy külön inspiráció, hogy hogy mi az a ez a költészetre hasonlít inkább, hogy egy szónak jelenitek egy jelenet vagy egy karaktert, érted?

[00:46:33]Szóval egy faj és ez egy szobrot, tehát az ritkaság, mert mondjál ilyen szavakat nem tudok.

[00:46:38]kulcszavak sok vagy országnevek vagy vér vér vér olyan ceruzák is vannak amikor a hogy vér véradó vagy és akkor kapsz egy véradó ceruzát az nyilván az egy szív lesz vagy mit szóval a a brendek vagy ezek a sloganek amiket rátesznek az számomra költészet mert úgy látom ceruzza és és egy ilyen mit tudom én micsoda önkéntes tyúkanyó vagy mit tudom valami érted a ceruzza szobrok Ö azt hiszem, hogy az egyik olyan rétege a te művészeti övrődnek, amely által New Yorkban is neved lett, ahogy mondod, a New York Times-ban is írtak rólad, de hát azóta nagyon sok minden egyéb is készült.

[00:47:24]Tehát a a ceruzzon rájöttem egyébként, mivel hatszögletes és a cellulózra, tehát a a minden növényben ez a hatszögle és a és a bizonyos építészeti kultúrákban a hadszögletű épíreépő szerkezetek lényeges.

[00:47:38]És az elkezdtem építeni a ceruzaszobraimat, ami ilyen gotikus katedrális, tehát úgy van építve, mint ilyen.

[00:47:44]És azt elkezdtem faragni.

[00:47:47]Ez nagyon egyedülálló és erre felfigyeltek szintén.

[00:47:49]és meghívtak a a az volt az körülbelül életemben a talán az egyetlen hivatalos, nem az az egyik fontos hivatal, ahol a magyar idejöttek dél-afrikai kurátorok, mert volt az első BNR 95-be, és hogy kerestek, hogy kit kéne nekik ott bemutatni, és találtak különböző embereket engem is, és meghívtak erre az első dél-afrikai bienáléra, ami egyébként egy olyan pillanat volt, mint amit most érzek itt Magyarországon, hogy az apart megszűnt, és odamentek a világ minden részéről a művészek, a David Bowytól, a mit tudom meddig, és és itt fantasztikus élmény volt ezen részt venni.

[00:48:29]Különböző problémák is előttek, és odajöttek fekete emberek.

[00:48:35]A a a venda csoport az északon van, az egy népcsop.

[00:48:39]Dél-Afrikában van 10 nyelv, vagy több, és a Venda is egy csoport, ami Mozambik fele van, és odajöttek ők, és imádták az én ceruzaszobraimat, és el el kellett elmentünk, meghívtak az még melegébe oda az ő az ő világukba, és oda Robinnal béreltem egy autót, és fölmentünk Vendára, és azt azt óriási élmény volt látni azt, hogy hogy milyen fajta létezés adatik meg példá egy mondjuk egy fafaragó, ezeken fafaragó Aha.

[00:49:13]Emberek kiváló tehát művészek voltak, nem ilyen mit tudom én törzsi izé csinál fazobrókat csináltak.

[00:49:19]Óriási élmény volt.

[00:49:23]Na, akkor térjünk vissza oda, hogy most mi van veled?

[00:49:24]A most, hogy az a tudod, hogy Magyarországra hazajössz, akkor itt most boldogságot találsz, és nem szomorúságot.

[00:49:33]Ez jelenti-e azt, hogy többet fogsz jönni, vagy van-e újabb terved arra, hogy a művészetedet valami új irányba fordítsd ezzel kapcsolatosan?

[00:49:43]Konkrétan van egy egy erős helyzet, hogy a én kiállítottam azpak galériába tavaly és és az galériával kapcsolatban vagyok és ők látták ezt a megismerték ezt az anyagot.

[00:49:58]Ez egy és ez az anyag, ami ott a a Nemzeti galeriaban van, ez kifejezetten a 80-as pontosan ebben az időszakban készült tervek, rajzok vagy művek, 80-as évek, és nem későbbi, nem előbb, tehát ez, de ebből van több is, és szeretné azpak galéria ezt érzékeltetni, kiállítani.

[00:50:20]Kiállítani.

[00:50:20]Tehát lehet, hogy itt lesz egy pár héten, vagy egy hónapon belül nyílik egy kiállítás nála, ahol azok a tárgyak, amik itt, mert túl sok van belőlük, vagy mi?

[00:50:29]És szerinte a a azok a tárgyak nagyon jó minőségűek, képrajzok satöbbi.

[00:50:37]Szóval be akarja mutatni, aminek nagyon örülök, mert mert így komplexebb lesz az, hogy mi volt nekem ez a mondjuk ez a ez a ez a korszakom, mert tényleg utána teljesen másfajta műveket kezdtem el készíteni.

[00:50:51]Akkor ez azt is jelenti, hogy gyakrabban jársz Magyarországra, még annál is, mint ahogy ezt eddig tetted, mert azért valóban két éltőként voltál, hol ott, hol itt.

[00:51:01]De még egy kérdés felmerült bennem, hogy szerinted, aki ott élsz látsz-e arra esélyt?

[00:51:10]Nagyon vicces lenne, ha így lenne, de hogy az, ami most Magyarországon történt ebben a pici, tulajdonképpen a világ szempontjából jelentéktelennek tűnő országban, hogy ez egy kicsit a a pillangó effektus módjára megrendítse azt is, ami ma az Egyesült Államokban kialakult, és változást hozza.

[00:51:31]Hát ez bár így lenne, de mindenképpen a a az újságokon, a progresszív méd a a a az interneten mindenütt erről beszélnek, hogy itt valami megroppant.

[00:51:46]Tehát a az Orbánnak a a ez a viselkedése, amit én nagyon nagyon nem szeretek, és és nagyon mondjuk azt, hogy elítéltem, mondhatom, én nem vagyok politikus, én idősebb vagyok az ezeknél.

[00:52:01]Ez ezek én én 70 éves vagyok, ezek 6364 kicsit alattam voltak.

[00:52:07]felháborítónak tartottam ezt a korrupciót, amit ezek itt műveltek, és amit a kultúrához képest tettek, azt azt nagy öröm kultúrá a minden a a képzőmyszet vagy a vagy akármelyik ághoz úgy én főleg mondjuk a képzősz értek, az egy nagyon rossz irány volt.

[00:52:27]Tehát ezt meg kell javítani, tehát végig kell gondolni, hogy mit lehetne így csinálni és és meg kell reformálni.

[00:52:36]Jó, de én azt kérdezem, hogy ennek szerinted a világban lesz-e?

[00:52:39]Hás van jelentősége, mert például akkor most mondják kiderül, hogy én magyarok.

[00:52:44]Ja, akkor elűztétek az Orbánt.

[00:52:45]Igen, hát ez egy baromi nem leköpnek, hogy ott van ez a takony, aki aki aki betesz az ukránoknak és a az az a Putin és a mit tudom.

[00:52:56]Ez tehát te is szégyelted a magyarságot Amerikában.

[00:53:00]Így van.

[00:53:01]És akkor most hazamégy innen és már nem beszél már kaptam a leveleket, emaileket.

[00:53:05]Gratuláltak magam, hogy ezt azt hiszik, hogy nek nem nekem köszönhető.

[00:53:08]Ezek az emberek csinálták, akik itt élnek.

[00:53:10]És hát ez fantasztikus.

[00:53:13]Aztán nem tudom, hogy mi lesz a később, de az, hogy ez egy óriási lépés, szóval ez ez csak jobb lehet, és ez az tuti.

[00:53:21]Szóval az az biztos.

[00:53:23]A festők színházához gratulálok, mert nagyon-nagyon jó lett ez a kiállítás.

[00:53:25]És Böröc Andrásnak köszönöm szépen, hogy itt volt a Dobszerdában.

[00:53:29]A szerkesztőműsorvezető Báradi Júlia volt.

[00:53:34]Viszont hallásra.