Kapitány Iván és Turai Barnabás | Világtalálkozó

[00:00:00]mindig egy ilyen nagyon nárcisztikus hozzáállással úgy éreztem, hogy nem én nem találom a helyem 100%-osan a környezetemben, hanem a környezetem nem találja a helyét körülöttem.

[00:00:08]Hát pontosan pontosan.

[00:00:11]De erről beszélek én is.

[00:00:13]Szóval hogy ez volt bennem a harag, hogy hogy ők miért nem értenek, de ez nem zavart túlságosan fura módon.

[00:00:29]Köszöntöm önöket.

[00:00:29]Kadar Köendre vagyok.

[00:00:30]Ez itt a világtalálkozó.

[00:00:30]Mindig két látszólag egymástól távoleső embert látok vendégül, akik nélkülünk nem biztos, hogy valais találkoztak volna.

[00:00:39]Ma itt lesz velem Kapitány Iván, rendező, operatőrpróucer.

[00:00:44]A rendszerváltás után ő volt a modern hazai reklámfilm gyártás egyik megalapozója.

[00:00:47]Később a magyar sorozatgyártás egyik atyja lett.

[00:00:49]Nevéhez köthető többek közt a beugró, az üvegtigris, hogy a mindenből egy van.

[00:00:54]A sorozatok közül például a mi kisfalunk, a drága örökösök és a gólkirályság.

[00:01:01]Párosú másik tagja Turai Barna, digitális tartalomkészítő influencer.

[00:01:07]riporterként kezdett, izraeli tudósítóként láthattuk őt.

[00:01:08]A karantén alatt indított humoros síkideg vagyok nevű oldala hamar népszerű lett.

[00:01:15]Azóta mindez lincényi márkal közösen, Márkó és Barna síkideg címmel podcastként sikeres, illetve sokan a Mi van veled show irónikus beszélgetős műsorából ismerhetik őt.

[00:01:28]Lássuk, mire megyünk ma így hárman.

[00:01:33]Te majdnem színész lettél, jól tudom?

[00:01:35]Nem.

[00:01:37]Nem nagyon szerettem volna, de de nem volt nem semmilyen egyszer jártam egy egy évet egy ilyen elég gyatra minőségű színi tanodába, ahol a felvételin elénekeltem a tavaszi szél vizet árasztott, ami azóta egy egészen más értelme legyen, de annyira szépen érkezem, hogy végig oda felvettek, de de nem az az elég hamar kútba dőlt.

[00:01:59]De kiderült, hogy nem lennél tehetséges.

[00:02:02]Úristen, azt nem mondtam.

[00:02:02]Biztos, hogy baromi tehetséges lennék, csak nem volt rá így soha érkezem.

[00:02:05]Az úgy van, hogy vagyok.

[00:02:07]Nagyon tehetséges vagyok.

[00:02:07]Nem is lennék.

[00:02:09]Az vagyok.

[00:02:09]Nem, nekem valahogy így sose szóval, hogy a a család meg így a közeg ezt nem támogatta és és én meg annyira nem mozogtam a városban, meg így nem ismertem azt, hogy hogy és hogyan kell, hogy hogy az egész egy ilyen távoli álom maradt, csak nagyon-nagyon szerettem volna.

[00:02:26]De álom maradt, akkor miért nem változtatsz rajta?

[00:02:27]Hát ezek szerint azért ez még hát mer megosításra vár.

[00:02:31]32 évesen azért azért ez egy nagyon beltérjes dolog Magyarországon meg szűk meg meg satöbbi.

[00:02:39]Egyébként lehet, hogy jobban járt mindenki, hogy nem nem lettem színész, de de hát állok rendelkezésre.

[00:02:43]Viszont mondjuk most már elmenni ezt tanulni, meg meg belekerülni abba a abba a körforgásba, azért az az nehéz.

[00:02:53]Te is jelentkeztél színművészetre?

[00:02:55]Én is jelentkeztem.

[00:02:55]Én egyébként amőr színjátszó is voltam előtte, tehát de én nem akartam színész lenni.

[00:03:01]Tehát jelentkeztem a színművészetére, de nem akartam színész lenni.

[00:03:04]Én operatőr akartam lenni már akkor is, de amikor én érettségiztem, nem indult operatőrszak a főiskolán, és ezért azt hittem, teljes tájékozatlanságomról adva tanul bizonyságot, hogy ez az egyetem ugyanolyan, mint a többi, vagy akkor még főiskola volt.

[00:03:22]Tehát hogyha felvesznek az egyik szakra, akkor majd valahogy különbözetivel, vagy nem tudom mi, át fogok menni egy másikra.

[00:03:29]És abban az évben csak színész indult, úgyhogy arra jelentkeztem, és szerintem a magyar színjátszás legnagyobb örömére nem vettek föl, de főleg nekem, mert hogy ugye kiderült volna, hogy ez egy teljesen járthatatlan út, amit én gondoltam magamnak.

[00:03:47]Ugye édesapád hangmérnök volt, édesanyád pszich pszichológus.

[00:03:51]Hogyhogy nem a pszichológiát választottad?

[00:03:52]Hát a pszichológiát választottam alapvetően, hiszen a, hogy mondjam, az amit én csinálok, ahhoz nagyon, nagyon, nagyon sok türelem és pszichológiai érzékkel, hogyha, hogyha jól akarom csinálni.

[00:04:06]Tehát a színészek lélektanát, hangulatát, allőrijeit kell tudni kezelni.

[00:04:11]Hát nem csak az övéket, hanem a sajátomat is, a stábét is, meg meg hogy mondjam, mit mi fikcióval foglalkozunk.

[00:04:19]Tehát nem árt, hogyha hogyha a történetekhez, a bennes szereplő karaktereknek a motivációjához, viselkedéséhez is van valamiféle affinitáson.

[00:04:29]Hát meg, hogy valamilyen társadalmi reflexiót mutat az, amit csinálsz, nem?

[00:04:32]Tehát, hogy érezni kell azt, hogy a társadalom mi milyen hangulatban van, és mire kell reflektálni.

[00:04:38]Ez fura dolog, mert mert én még egy régi tanítást követtem, amit még talán assiszem a Milos Forma mondott egyszer egy interjújában, hogy hogy én nekem vannak különféle történeteim, amet szeretnék elmesélni, és ha azok tetszenek a nézőknek, hát akkor szerencsém van.

[00:04:56]Tehát, hogy hogy az szerintem az egy másfajta cselekvés, amikor az ember úgy érzi, hogy a társadalomban ilyen-olyan dolgok kerülnek felszínre, és megpróbálok reflektálni rá.

[00:05:07]Először is néha, főleg a fikciós műfaj lassúsága miatt sokszor lekésed ezeket a folyamatokat.

[00:05:13]Inkább az szokott történni, hogy bennem is motoszkál valami, ami szépen lassan motoszkál a környezetemben is, és ezt próbálom valahogy megfogalmazni, és egyszer csak ha szerencsém van, pont szinkronba kerül azzal, ami a külvilágban történik.

[00:05:28]Bennem akkor is van valamilyen igény, vagy ilyen lelki ismereti támaszték magammal szemben, hogy hogy azért vannak ilyen ilyen nagy szignifikáns dolgok.

[00:05:43]Ettől függetlenül tisztában vagyok ennek a közhelyességével.

[00:05:47]Inkább azt mondom, hogy keresem még a saját helyemet és szerepemet abban, hogy mi az, amit mi az, amit én autentikusan tudok üzenni.

[00:05:55]És hogyha én magamba tekintek és magam magamat vizsgálom, akkor azt érzem, hogy van talán nekem még más üzenetem is a a humoron kívül, vagy ezeken a könnyed felületesebb dolgokon kívül, de ez meg már az én saját ö ön magamnak az analízise, meg a saját közlésvágyam.

[00:06:19]De például mondjuk azért nem vannak tervben meg sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan milyen milyen terméket kéne előállítani, valamilyen komolyabb hangvételű podcast satöbbi, de még nem született meg ez a formanyelv, és azért még nem csináltam meg, de de bennem van ez az igény, hogy a komolyabb arcoddal is jelenleg legyél a nyilvánosságban.

[00:06:37]Ühüm.

[00:06:38]Azt mondtad egy korábbi interjúban, ha már ezt említed, hogy a nagyszüleid holokausztól élők.

[00:06:45]Ezt követően azért az ő polgári létöket újra kellett keretezni, újra elő kellett állítani sok mindent.

[00:06:49]Ezért neked is valamifjta kötelezettséged van azzal kapcsolatban, hogy jelet hagyj, nyomot hagyj, hogy fér össze, hogy függ össze a kettő?

[00:06:59]Hát úgy, hogy tőlük megpróbálták elvenni azt a lehetőséget, hogy nyomat hagyjanak, és ez egy ezért ez egy felelősséget ró rám arra, hogyha ők őket ebben megpróbálták megakadályozni, akkor én én annál aktívabban próbáljak ez ellen tenni és megpróbáljak jelen lenni ö ahogyan és amiben én jó vagyok, meg amiben én tudok.

[00:07:23]Ö De szerinted a kettő összefügg?

[00:07:25]Tehát van benned tudat alatt egy ilyes faajta mozgatóró?

[00:07:29]Szerintem ez egy igen, ez egy ilyen mérleg, am nem egy ilyen nem egy ilyen sorszerű elviség, hanem nekem személyesen.

[00:07:36]Tehát én azt érzem, hogy az egyetlen dolog, amit tenni tudok azért, ami velük történt, meg az ő családjaikkal történt, nem akarom ezt ilyen nagyon pátoszosan, vagy ilyen nagyon magassra emelni.

[00:07:46]Nyilván nagyon sok ilyen történet van.

[00:07:48]Én én azt viszem magammal ebből, hogy akkor az én felelősségem az, hogy akkor még még jobban, még mélyebbre ássam azt a azt a gyökeret, amit megpróbáltak kitépni és megsemmisíteni a családot.

[00:08:03]Ennek a gyökérnek a miben léte kifejeződése, ez voltaképpen mindegy?

[00:08:08]Hát voltaképpen mindegy, de hát mondom van ezzel ilyen ilyen harcom, vagy ilyen lelkiismereti dilemmám, de de a napvégén igazából mindegy.

[00:08:19]Hát nyilván nem azt mondom, hogy dilettánsan, akkor nem tudom bűnözőnek kell lenni, és akkor arról ismerjen meg az ország, de hogy hogy az, hogy hogy nekem a a ez ez most egyébként sokan ebbe a körbeak van.

[00:08:29]Lehet egyébként ez a motiváció ott is.

[00:08:33]Tehát egy ez egy elég népszerű formája volt az ismertségnek mostanában.

[00:08:38]Szóval, hogy megtalálni azt, amivel ahogyan én én ezzelen tudok tenni.

[00:08:39]Meg hát az is egy küldetésem, hogy erről meg beszéljek.

[00:08:45]Annak ellenére, hogy egyébként mondjuk amikor ezeket az interjúkat mondjuk így kivágják és kikerül Tiktokra, akkor ilyen ilyen tucatszámra jönnek ilyen blatánsan antiszemita kommentek és ilyen egészen elképesztő állapotok vannak.

[00:08:55]Ö téged ez bármilyen szinten megérint?

[00:09:00]Hát aggaszt.

[00:09:00]Borzasztóan aggaszt.

[00:09:00]Azért nem gondolom, hogy engem majd megvernek, vagy leépik a Dávid csillagot a nyakamból, de de nagyon aggaszt, mert az a gyűlölet, ami ott fortyong nagyon sok ember lelkében mélyen, az valamilyen módon utat fog magának találni.

[00:09:13]És és ugye sok szokták azt mondani, hogy hogy az első kisebbség, aki ezt elszenvedi, az a zsidóság, de még, hogyha ez nem is a zsidóság, akkor valaki ezt el fogja szenvedni.

[00:09:23]Nem, lehet, hogy nem is egy kisebbség, lehet, hogy az illetőnek a a közvetlen családja vagy környezete, vagy vagy az országunk sorsa, vagy vagy bármi.

[00:09:32]Neked az identitásod egyik kitéphetetlen nagyon fontos része és tartó oszlopa a zsidóságod?

[00:09:40]Igen, de egy ilyen érdekes módon, mert hogy én vallásosan sose voltam zsidós, sőt engem keresztényként neveltek, és hívőkeresztény vagyok.

[00:09:50]Annak ellenére, hogy azt nem gyakorlom, de a zsidóságot se gyakorlom.

[00:09:51]Az egy ilyen érdekes fúzió, ami egyébként egy nagyon nagyon gyakori történet a harmadik generáció, hogy tudom a judecista fúzió, ez végül is teljesen normálisan működik a történelem szempontjából.

[00:10:04]Oké.

[00:10:04]Igen, valószínűleg igen.

[00:10:04]Meg meg egy ilyen nagyon gyakori szóval az én generációmban én azt tapasztalom, és azért is beszélek erről, meg szeretek erről beszélni, mert azt tapasztalom, hogy nagyon sok ilyen fiatal van, akinek a a nagyszülei, tehát egy csomó ilyen barátom van, hogy beszélgettünk, és akkor egyszer csak kiderül, hogy jaj, én nem vagyok zsidó, csak a nagyszüleim voltak azok.

[00:10:21]Igen.

[00:10:23]És hogy fogalmuk sincs, az emberek nincsenek kultúrá, hogy megszűnt ennek a kultúrája.

[00:10:26]Míg mondjuk az előttem eggyel kettővel lévő generációból ismerünk olyan nagy zsidó neveket, akik akik büszkén akár anélkül, hogy beszélnének róla, mindenki tudja, ott van, járnak azokba a közösségekbe.

[00:10:40]Neked volt módod, alkalmad körbejárni, mindezt kifogatni a nagyszüleidet?

[00:10:43]volt nagymamámmal volt alkalmam erről beszélgetni, aki egyébként meg kell jegyezni, hogyha megkérdezted őt Auswiicról, akkor azt mondta, hogy nem volt az olyan rossz.

[00:10:55]Szóval, hogy a trable feldolgozásnak egy ilyen izgalmas módját választotta, de hogy hogy abszolút tudtam vele beszélgetni és és azt hiszem, hogy még mindig nem állt teljesen össze a fejemben a történet, ugye mindig egy ilyen hiányos valami lesz, főleg az emberi része, mert az például nem nagyon sikerült tőle, pont ezért, mert ő így dolgozta fel, nem sikerült tőle megérteni, hogy hogy ő ezt hogy tudta túlélni egyáltalán, meg feldolgozni.

[00:11:21]Nyilván az ő identitása az szublimált, tehát hogy ők ők nem tartották magukat zsidónak, vagy vagy te vagy ugye aztán nem érezték úgy, hogy ez előnyös, hogyha hogyha ebben a ezt a ezt a dolgot tovább viszik.

[00:11:34]Igen, hát ez egy abszolút nagy gyakorlat volt, hogy ugye akik visszajöttek, azok a következő generáció elől megpróbálták elrejteni a a zsidóságokat, és a a komplett második generáció nagy része úgy nőtt fel, hogy nem is tudta, mert nem lehetett beszélgetni a családban ezekről, és nem lehetett erről egy szót sejteni, mert ez egy ilyen titkolnivaló dolog volt.

[00:11:59]nem szégyenből, hanem egyszerűen a saját biztonságuk érdekében úgy döntöttek, hogy ezt ezt rejtve tartják.

[00:12:09]Ez nálunk is így volt édesanyámmal és ilyen érdekes módon töri magának az utat.

[00:12:17]Én én próbálkoztam ilyen közö szó, hogy hogy egy többféle ilyen többféle megközelítéssel próbálkoztam, és a végén mindig lecsorog oda ez az identitás, hogy hogy ez inkább egy ilyen állapot, egy ilyen tudat, egy kötődés valamilyen kulturális módon, vagy vagy nekem ez a jelenlét, amit említettél, hogy hogy hogy egy ilyen motiváció, hogy egy erőt merítek abból, amit amit a nagyszüleim az abból az erőből amit a nagy szüleim demonstráltak egy ennyire nehéz helyzetben, és azt hiszem, hogy nekem ennyire ilyen neurotikus emberként szükségem is van egy ilyen egy ilyen merítésre.

[00:12:56]Te azt mondtad, hogy amikor Illés György legendásan vagy operatőr, elhívott téged Igen.

[00:13:01]a főiskolára tanítani.

[00:13:02]Igen.

[00:13:03]Az neked nagy elégtétel volt.

[00:13:03]Kivel vagy mivel szemben?

[00:13:07]Hát ugye én egy nagyon furcsa időszakban kezdtem el a szakmát.

[00:13:11]88-ban diplomáztam a színház és filmzeti főiskolán, és akkor két út létezett a a hivatalos filmesek számára, vagy a filmgyárban, vagy a magyar televízióban dolgoztak, de hát itt töménytelen mennyiségű és nagyon sok, köztük nagyon sok tehetséges ember volt.

[00:13:32]Adódott egy lehetőség, akkor kezdett el igazán piaci alapon formálódni a reklámfilmgyártás.

[00:13:39]Elkezdtek létrejönni kis magán stúdiók.

[00:13:42]és reklámfilmeket kezdtek el csinálni.

[00:13:44]És én ott találkoztam a Kozma Péterrel, aki a megalapította a Kozmo Filmstúdiót, aminek aztán én is a a részese lehettem.

[00:13:56]és egy véletlen folytán egy tanárom ajánlására, aki dolgozgat vele egy-két filmen.

[00:14:01]Odakerültem hozzá és megcsináltuk az első filmet, és tulajdonképpen kiderült, hogy mi nagyon jól működünk együtt és és hogy egy filmmel háromszor annyit keresek, mint egész hónapban a magyar televízióban, hogyha minden napot kidolgozom.

[00:14:17]Ráadásul olyan munkákat, amiket nem élveztem annyira.

[00:14:21]Ez fontos szempont volt, és ebben nincs semmi szégyenniivaló.

[00:14:23]De abszolút.

[00:14:23]Én én soha nem éreztem azt, hogyha valaki sok pénzt keres, azt hogyha úgy keresi a sok pénzt természetesen, hogy azban munka van és lehetőség, és és a teljesítményt díjazzák pénzzel és nem pedig valami más úton jut, akkor én azt gondolom, hogy hogy az is egyfajta értékmérő.

[00:14:41]Nem az értékmérő, de mindenesetre egy visszajelzés.

[00:14:47]Irigykedtek rád azok a igenjeles operatőrök, akiknek ez a fajta üzleti lehetőség az elején fura volt, az elején nem voltak azzal tisztában, és én nem is kötöttem senkinek az orrára, hogy hogy én milyen sok pénzt keresek ott.

[00:14:59]inkább elkezdtek sajnálni, hogy én egy ilyen marginális, akkor nagyon lenézett dolog volt a reklámfilmkészítés még, hogy egy ilyen marginális műfaj felé veszem a az irányt, mert én ugye azt volt, hogy egy elcsináltam elősször egy filmet, aztán csináltam két filmet, már a következő hetekben csináltam hármat, és ez így ment tovább és és egyszer csak nem tudtam a tévéss munkáimtól mellette elvállalni ezeket a filmeket, úgyhogy kivettem fizetés nélküli szabadságot, majd a fizetés nélküli szabadság után felmondtam a televíziónak, és akkor akkor ez egy teljesen váratlan helyzet volt, hogy valaki, aki egyébként egy ígéretes operatőrnek indul, tehát tehát én nem nem egy voltam csak úgy, hanem ott tudták, hogy hogy ez a fiú, ez ebből lehet valami.

[00:15:46]Ez kilép ebből a rendszerből és elmegy valahova, amit mindenki lenéz, és akkor igen, és akkor volt, hogy el fogsz veszni, semmisel lesz belőled, nézd meg, hányan mentek el, különféle kis helyekkel.

[00:15:58]Hát nem akarom mondani, mert nagyon szerettem tanács tanácsként mondta például az akkori televíziós főosztályvezetőm, meg más operatőrök is, akik benne voltak az akkori mainstreamben, el se tudták képzelni, hogy más út is létezzen.

[00:16:15]De de én nem akartam örökké sporthíreket csinálni kameramanként a egy stúdióból, és és azt közvetíteni, hogy bemondja valaki a toto eredményeket.

[00:16:25]És és ehhez képest hívott téged Illés György.

[00:16:30]Aztán eltelt.

[00:16:30]Igen, mert az történt, hogy az nem teljesen volt mindapül.

[00:16:35]Megnyertem, aminek ő volt a zsűri tagja, a reklámfilmfesztivál operatőri díját a következő évben.

[00:16:40]És utána fölhívott, és azt mondta, hogy szeretné, hogyha visszamennék tanítani a főiskolára.

[00:16:47]Persze tanársegéd segéd segédként, de hát egy év után az nem volt egy másfél év után az nem volt annyira problémás.

[00:16:58]Neked volt ez fontos, tehát a te lelkednek vagy a szakmának, hogy azér gyerek?

[00:17:03]Nem, nekem jól esett, jól esett, jól esett.

[00:17:04]És aztán fura módon egy három-né éven belül összeomlott körülöttünk az egész rendszer.

[00:17:10]És és egyszer csak, bár én ezt soha nem mondtam, nekem lett igazam, hiszen a tév is, meg a filmgyár is teljesen ellaposodott, megszűnt, és akkor akkor már jöttek a kollégák, hogy hogy is lehetne ezt csinálni már a reklámot például.

[00:17:24]Igen.

[00:17:24]Igen.

[00:17:27]Egyébként az, hogy te jó operatőr vagy, jó filmes vagy, egy dolog.

[00:17:30]Tehát az, hogy valaki pénzemberként a pénzcsináláshoz szimattal és üzleti érzékkel jól közelít, az egy másik készség.

[00:17:39]Ezért például téged mondjuk ez a cég irigyelt, vagy ez egy ez egy vegyes dolog.

[00:17:48]Én nem szoktam velük beszélgetni.

[00:17:51]Megmondom őszintén, így ettől, hogy az így nagyon hamar a pálya elején kiiratkoztam a Fősodorból, ez ez így is lett egy kicsit.

[00:17:58]Aztán ez elkezdett találkozni, és akkor tagja lettem, akkor alakult meg a magyar operatőrök társasága, meg egy csomó minden ilyen ilyen szervezet.

[00:18:12]És akkor mondta nekem egy nagyon-nagyon kedves operatőr mentorom, mert hogy soha nem mentem el velük az ilyen taggyűlések után inni meg bulizni, meg nem tudom.

[00:18:19]És akkor mondta nekem, hogy ha nem jársz el velünk, ha nem vagy így is a klubnak a tagja, és nem nincs bent, nem vagy ebben az alkoholmelegben benne, akkor soha nem fogsz díjat kapni.

[00:18:35]Az úgy akkor még ez olyan nagyon meglepő volt, és ott meg mondtam nagyon nagyképűen természetesen, hogy akkor majd nem lesz díjam.

[00:18:42]Hát mondom én azért nem fogok veletek üldögélni mindenhol.

[00:18:47]Én nekem vannak barátaim, meg van egy másik életem, van egy szerelmem, családom, nem tudom mi.

[00:18:51]És én nem ezt szeretném csinálni, és ha nem kapok díjat, hát nem kapok.

[00:18:55]igaza lett egyébként, mert mert egy szinten mindig kívülálló maradtam ebből a körből részben.

[00:19:06]Valószínűleg ezért is részben, meg azért, mert már elkezdődött egy olyan saját utam, ami amire csak később volt a többiek számára szintén olyan nyilvánvaló, hogy azba az irányba kell menni.

[00:19:22]igaz lelkedre volt, hogy vágytál volna ebbe a mainstreambbe, vagy nem tudom minek nevezted?

[00:19:27]Fősodorba.

[00:19:28]Hát a a művészi fősodorba, ami ma is a szakma része.

[00:19:31]Persze vágytam rá.

[00:19:34]Abszolút, abszolút vágytam, csak mindig amikor megnéztem jobban, akkor éreztem úgy, hogy hogy annyira mégsem vágyok rá.

[00:19:42]Tehát hogy hogy egyszerűen én nem olyan filmeket szerettem volna csinálni, ami akkor divatos volt.

[00:19:47]Nem.

[00:19:47]Tehát állati egyszerű dolgot mondok.

[00:19:52]volt egy egy egy operatőr tanárom, a főiskolán úgy hívták, hogy Bíró Miklós, egy fantasztikus operatőr volt.

[00:20:00]Ö mindig kiríd az operatőri társaságból abban, hogy ő jól öltözött volt, csinos ruhákban járt, tiszta volt a cipője is a legnagyobb sárban, és ez nekem nagyon imponált.

[00:20:16]Én ezt nagyon szerettem, hogy van valaki, aki nem egy kitérdesedett kínai pólóban üldögél egy fenékre tolt nadrágban, és teljesen a miután a nagy művészet miatt képtelen mással is törődni, még saját magával is.

[00:20:30]Tehát úgy kell lennie.

[00:20:33]Én nekem ez volt az irány, és én efelé mentem.

[00:20:36]Én szerettem, hogyha hogyha hogyha én én én, hogy mondjam, jól öltözött vagyok.

[00:20:43]Most is szívesen járnék, hogyha hogyha lehetne és úgy működne és megengedni a dolog, hogy láttam én olyan fotókat, ahol öltönyben, nyakkendőben dolgoznak a rendezők is.

[00:20:52]Nyilván ez ma egy kicsikét már egy ilyen pózőr dolog lenne, de de én én bírnám, én szeretem ezt.

[00:21:01]A te cinizmusod vagy iróniád, arról azt mondtad, hogy egy kicsit védekezés mi ellen?

[00:21:09]Hát szerintem a a tehát a cinizmus, az értéktagadás az mindig védekezés, az irónia az már más.

[00:21:20]Nem is lehet szinonimént használni, vagy valószínűleg az, hogyha én színonimokként használom, akkor az már önmagában egy védekezés.

[00:21:23]Nem akarom túl idegálni, de de azért az ellen volt egy nagy védekezés, hogy hogy én én önmagamat nem ismertem, vagy így nem tudtam bekategorizálni, és nagyon nagyon irigyeltem azokat, akik ilyen egyértelműen leírható karakterek ilyen volt a kétséged saját magaddal kapcsolatban?

[00:21:44]Az, hogy én igazából mindegyik is akartam lenni, miközben mindegyiket megvetettem, meg lenéztem, de közben igazából csak nem találtam a saját helyemet.

[00:21:55]Csak, hogy értsük.

[00:21:55]Mondasz nekem egy nagyon egyértelmű, nagyon határozott karaktert a magyar nyilvánosságól?

[00:22:02]Hát akkor inkább úgy mondom, hogy gyerekként az, amikor a szünetben az összes fiú egyszerre egy mozdulattal dobja a focilabdát, és szaladnak, és foci, és akkor mennek focizni, és az ő az ő identitásukakat azt képzi, hogy ők együtt sportolnak.

[00:22:17]Miközben én én ettel egyrészt irtózom ennek a ennek az öltözői kultúrának a a a irtózom a sporttól, vagy irtóztam a sporttól, én ebben nem találtam meg a helyem.

[00:22:28]Én mindig a a finnyás, a visszahúzódó, vagy a vagy a nem tudom.

[00:22:32]Szóval, hogy egyszerűen nem illettem ebbe bele, és és ez végigkísérte utána a gimnáziumot, utána az egyetemet és utána az egész életemet valamilyen módon, merthogy egyébként a az egész világ egy ilyen középiskola, ahol ezek alapján a középiskolát szervező elvek mentén rendeződik be az élet, és ezek a karakterek működnek egyébként, meg működtetik az életünket tovább.

[00:22:55]vagy hogy ez a fősodor és és és akkor vannak, akik ebben úgy nem találják meg a helyüket.

[00:23:04]Én ilyen vagyok, meg voltam, és akkor először erre megharagudtam, hogy ők viszont tudják a helyüket, és abban komfortosak, hogy akkor én vagyok a a focis fiú, vagy a szép lány, vagy a a az okos fiú, vagy nem tudom.

[00:23:17]Igen, mindegyik érdekelt, és egyikben se voltam igazán integráns, és ezért erre haragudtam, és ezért elkezdtem őket így így kiparodizálni, vagy vagy így manírozni, amíg rá nem jöttem arra, hogy igazából ez a hiány okozta bennem a haragot, hogy én nem tudom, majd ezt feldolgoztam, megszoktam, megszerettem, hogy én akkor egy olyan kategória, tehát az én kategóriám a kategória nélküliség, vagy vagy ez a ami egyáltalán nem egy nem egy feljebb vagy lejjebb, tehát nem egy ilyen hierarchikus dolog, hanem hanem önmagában létezik az, aki nem tud úgy beilleszkedni.

[00:23:56]És és ezt elfogadtam, és ezt megszerettem, és és azóta viszont rettetesen szórakoztalt, amikor valakiben felismerem azokat a az ilyen ilyen ilyen társadalmi indexeket, ami alapján ő valahova sorolódik.

[00:24:11]Milyennek láthattak akkor ehhez képest téged?

[00:24:13]Hát érdekes egyébként, mert utólag kiderül, hogy mindenki azt hitte, hogy egyébként én abszolút ilyen vagyok, vagy olyan, vagy, hogy én is ilyen menő.

[00:24:22]Egyszer leültetett gimnáziumba egy tanárom, és elkezdte nekem mondani, hogy én mennyire ilyen ilyen meghatározó alak vagyok az osztályban.

[00:24:26]És én meg ezzel megsértődtem, mert egyébként tényleg nem akartál.

[00:24:31]Igen.

[00:24:31]Egyébként ezen picit azon gondolkodtam, hogy én vajon ezek alapján mennyire voltam tagja úgy a közösségnek.

[00:24:41]Én egyébként egy közösségi tag voltam, de én mindig egy ilyen nagyon nárcisztikus hozzáállással úgy éreztem, hogy nem én nem találom a helyem 100%-osan a környezetemben, hanem a környezetem nem találja a helyét körülöttem.

[00:24:53]Hát pontosan pontosan.

[00:24:53]De erről beszélek én is.

[00:24:55]Szóval hogy ez volt bennem a harag, hogy hogy ők miért nem értenek, de enged ez nem zavart túlságosan fura módon.

[00:25:00]Bár én is humorral ütöttem el mindig ezeket a dolgokat.

[00:25:04]Én nekem a humor az volt mindig egyszer azt mondtam, hogy hogy én nem vagyok elég jó pasi ahhoz, hogy úgy felszedjek nőket csak úgy vagy nem tudom micsoda.

[00:25:13]Ezért ezért nekem mindig be kell vetni a humort.

[00:25:15]Nekem humorosnak kell lenni, szórakoztatónak ahhoz, hogy ez működjön.

[00:25:19]De hogy és azt gondolom, hogy ez humor az mindenre egy jó fegyver.

[00:25:22]Én is úgy gondoltam, hogy azzal sok mindent ki lehet védeni, vagy meg lehet nyerni az embereket egy szinten, és a része tud lenni az ember a közösségnek.

[00:25:32]Arra kell nagyon vigyázni ilyenkor mindig, hogy ne a bohóca legyen az ember a a közösségnek, hanem ha persze a egyfajta ilyen cinizmussal és iróniával tud párosulni ez a humor, akkor akkor az egy hatalom is.

[00:25:47]Hát abszolút.

[00:25:47]És a másik véglet meg a másik veszély az meg pont az, hogy azt hiszik az emberről, hogy mérges, meg azt hiszik, hogy hogy cinikus.

[00:25:54]Csak ettől az emberek úgy tudnak félni, meg meg tudnak ijedni.

[00:25:59]Szóval, hogy hogy hozzám egy csomóan jönnek úgy oda.

[00:26:00]Egyrészt vagy ha együtt dolgozunk valakivel, akkor azért utólag be szokták vallani, hogy azt hitt hogyát, hogy ők azt hitték, hogy én én ilen rettenetes arc vagyok, hogy én biztosépű nem tudom, nagyképű vagy vagy igen nagyképű a vagy pedig úgy jönnek oda, mondjuk az utcán, hogy úristen, jaj, hát nem is mondom, mert akkor benne leszek a podcastben, vagy egy videóban, vagy satöbbi.

[00:26:19]És azért azt azt viszont ezt nem szerét már nem szeretem, mert egyébként nagykép a nagyképesség ez tényleg masszívan távol eltőlem, meg meg azért a gonoszság is.

[00:26:28]Szóval, hogy hogy én úgy nyúlok általában ezekhez a karikírozásokhoz, hogy hogy olyan dolgokat parodizálok, ami ami amit megérdemelek az nem, hogy ami ami nem egy nem egy ilyen ilyen inherens megváltoztathatatlan, dát az embereket nem a kinézetükben vagy a származásukban gúnyolom, hanem ezek ezek ilyen magukra vetkőzött ilyen társadalmi ilyen ilyen gyelrendszerek, amit tehát amit tudna változtatni, ami nem tud változtatni, ami örök Öltörténet az nem bántod.

[00:27:00]Pontosan.

[00:27:00]Pontosan.

[00:27:00]És ezek viszont amiket így magukra öltöznek az emberek, ezek meg baromi viccesek, merthogy ezek alapján tájékozódunk.

[00:27:06]Tehát hogy milyen manírokat használsz, hogy hogyan öltözködsz, hogy milyen színű a hajad, hogy hova jársz.

[00:27:12]Ezek mind státuszimbólumok.

[00:27:17]Amikben én mindig kerestem meg keresem a helyem.

[00:27:20]És egy idő után egyébként rá is unok, vagy azt érzem, hogy ők nem szeretnek, és akkor így ki kinyomódok a a ezekből a társaságokból, mint egy pattanás, és utána viszont viszont kiparodizálom őket, és azzal meg meg ki kidurrannak ezek a jelzőrendszerek, és és az okoz valamilyen humort.

[00:27:36]Igen.

[00:27:36]Amikor mondtad, hogy a nagyképűnek tartanak meg nem tudom ezeket meg mindig azt látom, hogy a amikor elfogynak az érvek, a normális érvek az állításainkkal szemben, akkor mindig előrángatódik a térben egy olyan érvrendszer az ellen, amit csinálunk, aminek semmi köze nincs valójában a produktumhoz, meg általában hozzánk sem.

[00:28:01]Tehát, hogy hogy jön az, hogy nagyképű vagy, hogy ebben a stílusban nem lehet beszélni, mindenről esik szó, csak a lényegről nem.

[00:28:08]Tehát mondom ezeket megkaptad most úgymond.

[00:28:09]Én nagyon sokszor megkaptam, és kapom is folyamatosan ezeket.

[00:28:12]Tehát figyelj, aki csinál valamit, amit megítélhet a nagyközönség, akkor először még a produkciót ítéli meg, aztán elkezd elkezdi a a létrehozót is megítélni, és mindig kapsz visszajelzéseket, pozitívat, negatívat.

[00:28:28]Kollégáktól is kaptad már azt, hogy nagyképű vagy?

[00:28:29]Hát kollégáktól kaptam a legjobban.

[00:28:31]Őktőlük kapom a Nem nem a közvetlen munkatársaimtól, mert nyilván nem mernek ilyeneket mondani, de ők is mondanak mindenfélét.

[00:28:38]De persze, persze.

[00:28:40]Voltál te nagyképű igaz lelkedre?

[00:28:42]Igen, persze.

[00:28:42]Sőt, az az elején elején kifejezetten nagyképű voltam, mert én a többiekhez képest borzasztóan fiatalon kerültem be a a szakmába.

[00:28:50]Tehát abban az időben négy-öt évvel öregebbek voltak azok, akik akik elkezdték kezdőként művelni azt a dolgot.

[00:29:03]Én még nagyon fiatalon beléptem az ügybe.

[00:29:05]Ők már családosak voltak satöbbi, satöbbi.

[00:29:07]És és ugye főleg a főiskolán volt egy ilyen egy ilyen probléma ebből, hogy hát hát sajnálom most én ott én voltam a legjobb és és ez nagyon bántotta az én az én osztálytársaimat, évfolyamtársaimat ebben a dologban, hogy ez így működik.

[00:29:29]és elkezdték megmagyarázni, hogy én én azért lehetek jó, mert nekem nem kell közben családdal törődni, eltartani, egy csomó problémám nincsen.

[00:29:38]És én ezzel nem próbáltam védekezni nagyon soket.

[00:29:40]Nem, ezért van, hát nem, nem, hát én is azért küzdök ezzel.

[00:29:44]Próbáltam az ő élvrendszerüknek megfelelő érvekkel válaszolni, de aztán egy szép nyári nap eluntam, és azt mondtam, hogy én azért lehetek jobb, mert én tehetségesebb vagyok nálatok.

[00:29:58]És így magadnak kimondtad?

[00:30:00]Nem, nem magamnak, nekik.

[00:30:02]Na most ez nem volt annyira annyira népszerű mutatvány, úgyhogy hogy fogadták?

[00:30:13]Hát nyilván ez nem a teljes osztályt érintett, vagy a teljes évfolyamat.

[00:30:15]Hát azok, akik akik akiknek közöltem, azok lett, hogy mondjam, nem volt abban az időben divat ilyen fajta szókimondás.

[00:30:26]Tehát, hogy ez a 80-as évek eleje, tehát egy teljesen más társadalom berendezkedésben egy teljesen más közlekedési módban minden ember egyenlő satöbbi, satöbbi, tudod, hát szóval ennek az összes álságos manírjával együtt akkor jön egy ilyen fiatal nyikhaj és és azt mondja nekünk, hogy nem, nem fiúk, nem, én én én egyszerűen csak tehetségesebb vagyok nálatok ez az egész, akár a szakmai, akár a magánember emberi magabiztosságod, arra rájöttél, hogy mi táplálja.

[00:30:58]Mit táplálta?

[00:31:01]Sokan jók egy mégse merik kimondani, nem hiszik el magukról.

[00:31:04]Úgynevezett imposztor szindrómával azért szerintem sokan küzdenek.

[00:31:08]Úgy látom, hogy téged ilyen veszély nem fegyengetett.

[00:31:11]Nem, hát bassem már nem is fog.

[00:31:13]Tekintettel tekintettel az élelmedett koromra már ez nem fog.

[00:31:15]Mindig ilyen voltam.

[00:31:17]Nem tudom megmondani ezt család.

[00:31:19]Családilag azt gondolom, tulajdonképpen ezt igazándiból a a az a közeg jelentette a számomra, mer felnőttem és és ez nem egy védőburok volt azon a szinten, hogy hamis illúziókat keltetek bennem, mert hiszen a hétköznapi szinten mindig találkoztam a reális világgal, hanem inkább valahogy a működésem és a az ő általuk szerzett önbizalom az az fura módon jól jött ki együtt.

[00:31:44]Tehát mindig jól reflektált a a világ az én önbizalma.

[00:31:48]Szerencse is kell ehhez.

[00:31:48]Én azt gondolom, hogy ez nagyon sokszor szerencse kell, amit mondtam.

[00:31:52]Tehát, hogy az én nagybátyám egy fantasztikus fantasztikus ember volt, aki aki korban nagyon közel állt hozzám, mert ő 18 éves volt, amikor én megszülettem.

[00:32:05]És az én családom elfoglalt család lévén állandóan az ő nyakába akasztott, hogy hogy ő vigyázzon rám, ő hordozzon, ő vigyen, ő menjen értem az oviba, ezt csinálja, azt csinálja.

[00:32:19]És ő és ő borzasztóan élvezte ő is ezeket az együttléteket.

[00:32:22]Nekem egy fantasztikus iskola volt.

[00:32:23]Ő egyetemre járt, és tulajdonképpen mindenféle dolgot, amit akkor tanult vagy csinált, azt azt megosztotta velem.

[00:32:31]Tehát én egyetemi előadásokat hallgattam három-négy évesen különb, de ő különben is ilyen komolyan vett mindig mindent, és mondta, és hogy csak, hogy elmondjam, hogy hogy végül is hová torkolott ez.

[00:32:42]Az óvónő behívatta az anyukámat, és mondta neki, hogy baj van a gyerekkel, de legfőképpen a maga öccsével, mert múltkor mentem maguk az ötse is kisfia mögött, amikor elhozta az oviból, és akármit mondott a kisfiú, a maga ötse azt mondta, hogy te Zseni, te csoda.

[00:33:02]És hát akkor ő a bűnös.

[00:33:05]Meg és ő a bűnös egyébként.

[00:33:06]Tényleg abszolút, abszolút, hogy egyfelől nagyon pallérozott engem a az életben mindig sokat, másfel mindig növelte az önom, de a családom is mindig a mellett volt.

[00:33:17]Még akkor is, amikor nem értettek egyet azzal, amit amit csinálni szerettem volna.

[00:33:24]hiszen beszéltünk még megelőzően azt, hogy amikor én elhatároztam, hogy operatőr leszek és tettem is érte, akkor azért a abban az időszakban az anyák számára az építész, orvos, ügyvéd kombóból kellett valamelyiket választani, hogy hogy meg megfeleljünk neki.

[00:33:43]Én én nem ezt választottam és és nagy borzasztóan el volt kesered, de főleg amikor engem nem vettek föl a főiskolára, én az ötvösbe jártam, minden osztálytársamat felvették egyetemre, csak engem nem.

[00:33:56]Volt egy 36 fős osztály, am én voltam egyedül, aki nem kerültem be sehová, úgyhogy elmentem a magyar televízióba segéd operatőrnek.

[00:34:04]Na de várjál Iván, ha édesanyád kicsit kétségbe esik, te hogy nem lettél szárnyaszeget ettől a hírtől 18 évesen?

[00:34:15]Tehát hogy nem vette el az önbizalmad?

[00:34:18]Nem tudnék erre egy konkrét magyarázatot mondani.

[00:34:20]Annyira hittem mindig magamban meg abban, amit csinálok, hogy hogy fel se merült bennem soha a két sem, hogy hogy nem tudom megmondani, hogy honnan van ez.

[00:34:33]És és és később váltam egyébként bizonytalanabbá.

[00:34:39]Tehát később lett az, hogy hogy azért azért gondolkozzunk már el mindig.

[00:34:44]Szóval nem lehet az, hogy ennyire kéely nélkül higgyek magamban, és hogy járjuk már ezt körbe.

[00:34:48]És akkor kezdtem el olyan embereket gyűjteni magam köré, mert ugye a cég is ugye egyre nagyobb lett, hogy hogy próbálkozzunk meg azzal, hogy azért ne egy aspektusa legyen a a dolgoknak, hanem sok.

[00:35:02]És nézzük meg, hogy hogy persze én fénytom a jótta azóta is, de nem.

[00:35:07]Tehát hogy a nem lettem szárnyaszeget.

[00:35:10]Az anyukám volt szárnyaszeget, megmondom őszintén, de becsületé legyen mondva, támogatta folyamatosan a az én próbálkozásaimat.

[00:35:21]Tehát azért amikor már nem vettek föl már ha másodszorra sem, ott ráadásul nem volt évenként operatőrszak, nem két évenként meg három évenként volt.

[00:35:31]Akkor már egy kicsikét nervő volt, mert akkor már az én barátaim lassan diplomáztak meg osztálytársaim, és akkor hangzott el az a kis legendás beszélgetés köztünk, hogy mondta, hogy hogy te örökké segédmunkás leszel.

[00:35:44]Mondom, én nem én nem segédmunkás vagyok, én segédoperatőr.

[00:35:45]A nevében is benne van, hogy segédmunkás.

[00:35:50]Sem annyi, bocsánat, annyira iridlem ezt a biológiai optimizmust, meg ilyen veleszületett ö akarást, meg meg magadba vetett hitet.

[00:36:05]Amit egyébként érdekes módon ilyen társadalmilag így így így levet magáról a magyar, tehát hogy hogy lenéz meg veszélyesnek tart, ahogyan az elején, ahogy beszéltél arról, hogy hogy siker és pénz és profit.

[00:36:19]hogy ettől is így irtóznak a a magyar emberek és gyanús.

[00:36:22]És nyilván az elmúlt 16 év nem tett azért, hogy hogy segítse a főleg az a baj, hogy előtte sem tett, mert ugye volt egy jelentős időszak 45 után egészen 90-ig, amikor ugye ez egyszerűen ideológiai szinten volt megbéjegezve.

[00:36:39]Aztán úgy nézett ki, hogy ebből azért kimászunk szépen lassan, de jött egy másik rendszer, ami ami megint rohadtul idézőjelbe tette az egészet, és egy tök más oldalról megint csak pejorálja a teljesítmény pénz, siker kombót.

[00:36:55]Illetve nem pejorálja, csak egyszerűen már minden ilyen megjelenés gyanússá válik, mert nem tudod, hogy mi lehet mögötte.

[00:37:01]És nagyon kevés olyan egyértelmű történet van, amiben azt tudod mondani, hogy hogy igen, itt egy teljesítményt díjazott a a világ, mint ahogy ugye egy amikor az interneten csinálsz valamit és és úgy működik, és abból lehet bevétel, ott is a teljesítménydíj az a világot nem lehet támogatott influencerként működni, hogyha a piacról akarsz élni.

[00:37:25]De hogy erre viszont mérgesek az emberek, tehát hogy hogy gyanú a sikerre Aha.

[00:37:30]vagy a megtérülő sikerre.

[00:37:30]Tehát nyilván a sikerre a szakma, vagy vagy ez a belterj, ez a belpest, belbuda, ez ez irigy.

[00:37:38]Amire én nagyon sokszor azt érzem egyébként, hogy hogy arra irigy, hogy nem arra irigy, hogy jót csinálsz, hanem arra, hogy bármit csinálsz.

[00:37:48]Illetve nem érti meg azt, hogyha te a piacra akarsz megélni, akkor akkor van egy ezt mi ezt úgy hívjuk az interneten, hogy Cringe Mountain, ami egy a kellemetlenség hegye, amin át kell menni.

[00:38:00]Ezt most tanultam ezt a kifejezést a a középső gyermekemtől.

[00:38:04]Na szóval, hogy hogy ez egy létező dolog, amitől például nekem rettenetesen lelkiismert fudalásom volt nagyon sokáig, hogy hogy volt igen volt egy csomó meg van egy csomószor kellemetlen meg ilyen ciki dolog, amit mondjuk csinálok azért, mert mert mondjuk van egy együttműködésem, amiből én egyébként finanszírozom azt a műsort, amit viszont szeretek és szeretnek az emberek.

[00:38:25]Vagy van egy ilyen túlkap, hogy még egyszerűen az elején nem értettem, hogy ez hogy működik, és túltoltam, vagy kellemet, vagy már nem volt olyan szubkultúrális, vagy nem volt olyan olyan olyan exkluzívan menő és ilyen körúton belüli a történet.

[00:38:36]És az nekem évek volt, mire azt megértettem, hogy hogy azért nem szabad annak a közegnek akarni megfelelni, mert ők a nap végén nem azt bánják, hogy rosszat csinálsz, hanem azt, hogy bármit csinálsz, és nem ők csinálják.

[00:38:50]és az önmagát felemésztő irigység miatt van nagyon sok egyébként rettenetesen tehetségés ember egy helyben, mer nem vállalja be azt, hogy egyébként lehet, hogy kéne csinálnom akkor egy reklámfilmet, lehet, hogy kéne csinálnom egy egy kereskedelmi tévés produktomat, amiből lehet, hogy nem az, de majd abból is az, meg abból lesz pénzem arra, hogy satöbbi.

[00:39:14]És nem mindam azt, hogy az emberek általában irigyek, mert azért én tapasztalom ennek az ellenkezőtét.

[00:39:18]Azt gondolom, egy bizonyos közeg, méghozzá azzem a közvetlen környezete, szakmai közvetlen környezete iyekébként.

[00:39:27]Úgy általában az emberek nem.

[00:39:27]Nekem nagyon pozitív visszajelzéseim vannak a a nézőktől arra nézve, hogy hogy ők mennyire szeretik és mennyire támogatják a dolgokat.

[00:39:38]Személy szerint irigyek az emberek egyébként, és főleg az ember szakmai közege tud irigy lenni, amikor amikor olyan lépéseket tesz meg az ember, amit ők nem mertek, nem tudnak, nem akarnak, lusták hozzá.

[00:39:50]Számtalan oka lehet, hogy miért nem?

[00:39:53]Vagy egyszerűen karakterében valaki alkalmatlan rá, hogy ezt ezt megcsinálja.

[00:39:58]És nekem is meg kell mondanom, hogy nagyon nehéz volt az elején kilépnem abból a buborék közegből, mert és rájönnöm, hogy nekem nem a ennek a közegnek kell megfelelnem, hanem magamnak.

[00:40:11]Tehát hogy ne tudod, mikor az azok, akik mindig arra gondoltak, hogy majd mit fognak szólni az emberekhoz a végén, akkor a végén mit szóltak hozzá.

[00:40:20]Tehát, hogy hogy az nem, hogy ez ez egyszerűen nem érdekes.

[00:40:23]A Churchill egy másik, hogy egy másik idézetet mondjak, tudod, a műveletlen ember az idézetekből él.

[00:40:28]A Churchill mondta azt, hogy soha ne foglalkozz azzal, hogy az emberek mit gondolnak rólad.

[00:40:34]Ugyanis ők azzal foglalkoznak, hogy te mit gondolsz róluk.

[00:40:35]Tehát hogy és akkor én ezt ezt megfogadtam, hogy hogy megpróbálom eszerint működtetni a dolgot.

[00:40:42]És ez egyébként nehéz ügy.

[00:40:42]Tehát nem mondom azt, hogy ez egy ez egy egyszerű egyszerű recept, mert mert nagyon sokszor emiatt több konfrontációd van, mintha egy simulékonyabb, megfelelni akarobb ember lennél.

[00:40:56]viszont egy viszont függetlenebb vagy, viszont kevésbé vagy kitéve a trendeknek, kevésbé kell aláenned dolgoknak, kevésebbszer kerülsz olyan helyzetbe, amikor azt mondod utána otthon, hogy hát ezt azért nem fogom elmesélni senkinek, hogy én most ezt szóval, hogy ebben ebben nem kell meg és sokkal több kudarc is ér, mert nehezebb az út, tehát nehezebb átvergődni magad egy csomó akadályon, hát mert függetlenségnek ára van.

[00:41:25]Azt mondtad, mennyire irigyled Ivában ezt, hogy így ki meri mondani, hogy sikeres, hogy jó.

[00:41:30]Egyébként azt mondta nekem egyszer egy sokra jutott magyar futballista, aki hazajött külföldről, de nagyon megmaradt bennem, azt mondta, hogy ő külföldön jött rá arra, hogy abban semmi szégyelnivaló nincs.

[00:41:40]Ha valaki ki meri mondani azt, hogy igen, én ezen a poszton jó vagyok, és engem meg is becsülnek.

[00:41:45]Itt Magyarországon van ebben valami idegenkedés.

[00:41:48]Csak oda akartam kijukadni, hogy már az imposztor szindrómát is említettem.

[00:41:52]Van-e imposztors szindróma?

[00:41:54]Ja, masszívan.

[00:41:54]Természetesen abszolút, de szerintem ez abból is fakadt, hogy hogy az a az a platform meg az a világ, vagy az a műfaj, amiben én létezek, az egy az egy új dolog, ami ami ami mögött nincs az az intézményi keret, ami a mint a mint a a a filmgyártásban vagy a televíziózásban.

[00:42:15]Na de várjál, bocsánat.

[00:42:15]magaddal kapcsolatban van imposztors szindrómád, vagy ezt a platformot és műfajt nem tekinted olyan komoly veretes történetnek, mint ami ezt megácsolná, hogy ez egy valami.

[00:42:26]Hát ez a kettő együttműködik.

[00:42:26]Szerintem magammal kapcsolatban is van egy imposztorszindromám, ami szerintem az ilyen humán dolgokkal foglalkozó emberekben elég gyakran előfordul.

[00:42:36]Mert egy nehezen mérhető hatásfokú dolog.

[00:42:39]Persze olyan szempontból könnyebb érhető, hogy nekünk vannak számaink, amiket le tudunk tenni az asztalra, meg vannak kommentek, meg satöbbi, meg feliratkozók.

[00:42:45]Ez egy ilyen szempontból mérhető, de hogy hogy nagyon kevesen gondolják ezt valós munkának, mondjuk egy egy ilyen egy ilyen orális dolgot, hogy te leülsz és beszélgetsz, és akkor te azért fizetést kapsz, és ez egy ez egy fontos dolog.

[00:42:58]Vagy vagy az, hogy hogy amit mi csinálunk, vagy én csinálok, az egy ilyen narratív dolog, amivel embereknek bizonyos napszakjait narrálom reggel, a mosogatás, este, a fürdés, szóval, hogy hogy olyan dolgokat, amik amik ilyen ilyen póttevékenységek.

[00:43:14]Viszont attól függetlenül ez ugyanúgy egy nehéz és egy egy ilyen szakmai dolog, de szüleid is így gondolkodnak erről, hogy azért ez nem a munkák legveretesebbé.

[00:43:25]Hát a szüleim pontosan azért gondolkodnak így erről, ami meg a másik tényező, ami meg a platform sajátossága, vagy a formanyár sajátossága.

[00:43:31]Tehát valószínűleg, hogyha ugyanazt csinálnám, amit csinálok egy lineáris tévében, ahol egyébként lemenne vasárnap 41 és és 3 11 között az a műsor, amit csinálok, akkor valószínűleg kevésbé lennén lennének dilemában, de így viszont ők se értik.

[00:43:50]És az és és rárak az impostor streamára az is, hogy nincs meg ennek a platformnak még az a az érkezése a szakmában.

[00:43:58]Mi nem ismerjük ezeket az mi nem ismerjük egymást, mert nem találkozunk meg nem nekünk nem kellett járni a a az SFreen meg mi nem pályázunk az ENF-hez, meg nem kapunk kultúrális tám.

[00:44:10]Szóval, hogy hogy hát annak akik kapnak támogatást most egy normál, csak azt mondom, hogy nem mozgunk egy helyeken, tehát hogy nem is járunk egy egy kocsmába.

[00:44:20]És ezért például a szüleimnek is nagyon nehéz ezt feldolgozni a De ők mit mondanak, hogy nem akarsz most már újra vagy valami rendes munkát vállalni.

[00:44:31]És én én két rendes munkahelyem volt, ahonnan négy év után mind a két helyen felmondtam, mert mert mert mert egyszer rettenesen meguntam.

[00:44:43]ami szintén egy ilyen koren generációs betegség valószínűleg, de hogy egy ilyen alkati dolog is.

[00:44:47]És szerintem ők is hasonlóképpen voltak vele, csak ők nem tehették meg.

[00:44:52]A szüleink viszont abba tudnak gondolkodni, hogy de hát a négy évet beleraktál, akkor akkor miért nem parnoskám?

[00:44:59]Úristen, hát de miért mondasz?

[00:45:00]És akkor mondom nekik, hogy de hát még mit lehetne szerinted, hogy mi mi lesz, hogy akkor majd bekapok egy beülhetek a reggeli műsorba, vagy egy hír hír hírolvasó leszek, hogy ez engem nem érdekel, és ezt ők nem nagyon tudják feldolgozni, és a mai napig ezt kapom, hogy akkor hogy akkor mikor lesz rendes munkám.

[00:45:19]És ők például nem értik azt, hogy hogy többet dolgozok, mint valaha.

[00:45:24]nagyobb megtérüléssel is és boldogabb is vagyok, hiszen azt csinálom, egyre inkább afelé haladok, amit tényleg szeretek.

[00:45:32]De megnéznek egy-egy produktumodat, meg meg számokat, akkor azért csak azt mondják, hogy barnus, jól van.

[00:45:39]Igen.

[00:45:39]Igen, igen.

[00:45:39]Akkor azt mondják, utána pedig 15 perccel később azt, hogy de mikor mész vissza egy rendes munkahelyre.

[00:45:46]Szóval, hogy nem tudja, nem tudják fel, nem is várom el egyébként feltétlenül tőlük, merthogy ők nem nem értik a szerintem ez ez egyébként egy szülői kérdés.

[00:45:54]Ez nem generációs, ugye ugye én aki aki ugye egy hasonló példája vagyok ennek, csak ugye nem az interneten, hanem ugye a saját szakmámban váltam ki ebből a dologból.

[00:46:06]Az én gyerekeim kapcsán azért engem is néha elfog az a fajta, de próbálok magamon uralkodni természetesen, hogy tényleg kéne valami rendes szakmalni, tehát hogy hogy az úgy működjön, tehát hogy és ez egy féltés, ez nem feltétlenül csak abból adódik, úgyhogy tudod a van az a vicc, amikor a beiktatják az amerikai elnököt és a a mama megli és mond mondja mellette, hogy az én fiam az amerikai dang a fiam fogorvos.

[00:46:40]Tehát, hogy az az valami.

[00:46:42]Biztos, hogy ez is van benne, de szerint nem, tehát hogy őszintén nem nem érti az a generáció egészében a platformokat, és egy esetleges dolognak tartja.

[00:46:50]Figyelj, ez nagyon nehéz ügy, mert én jobban benne vagyok, de tehát nyilván nagyon nehéz az ő szempontjukb meg végiggondolni azt, hogy hogy tényleg azzal keresed a kenyeret, hogy leülsz és és mondjuk idézőjelben bóckodsz, és hogy ez tudod ez meddig tart, meddig tud működni, meddig lehetséges ezt csinálni, hogyha nincs valami nagy intézményesített keret, amibe ezt be lehet foglalni, és a az önállóság ágnak, főleg akik hosszú ideig vannak egy munkahelyen, és nem kell a a saját felületüket megteremteni, mert az önállóságnak ugye az a legnagyobb problémája az persze önálló vagyok, csak és te hol tudok akkor is kell, akkor is kapcsolódnom kell valahová, akkor is meg kell teremtenem, mert a influencerként is ugyanez a helyzet, meg podcast készítőként meg mindenféle szinten, hogy hogy azért oda kell jutni és és túl sok a bizonytalansági faktor egy szülő szemszögéből.

[00:47:50]ezzel kapcsolatban, hogy hogy ez hogy működik.

[00:47:54]Meg ami érdekes, édesanyám tanár, több generációs és és egy ez egy csodálatos szakma.

[00:48:01]És most legutóbb, amikor arra kezdett el kondicionálni, hogy próbálj, vagy adjam be a jelentkezésemet az új külügybe, és mondtam neki, hogy szerintem ez miután én már a lábamat masszíroztam Kenőcsel a Hajós Andrással a YouTube-on, és nem tudom, meg egymás szájába köpünk meg satöbbi, akkor szerintem ez már a ez a hajó elment.

[00:48:16]És nyilván egy olyan emberként, aki egyébként nem fogyaszt internetet, meg egy meg műsorokból is azért kevés tévét is, és abból is csak a nem tudom a az ilyen anakronisztikusabb fajtát.

[00:48:31]Ő például nem ért nem nem tudja azt, hogy milyen milyen hatást lehet elérni, amiben én egyébként például nagyon hiszek, hogy a bohóckodás mellett meg a meg a helyenként alpáriság mellett karakterként tudok hatni az emberekre.

[00:48:47]És te is olyan dolgokat mondasz, meg csinálsz, és látom ezeket ugye gyermekeim jóvoltából, hogy ami hatással van rájuk is, hát idéznek tőled, csinálják.

[00:49:01]Tehát hogy hát ezt nehéz megérteni, hogyha ha nem ebben a közegben nősz fel.

[00:49:07]Ha már előbb a nagyképűséget említettük, rábukantunk egy történetre, gondoltam, ha találkozunk, megkérdezem tőled, hogy amikor elkezdtétek ezt a reklámfilmgyártást, azért ez nagyon dübörgött.

[00:49:17]Igen, akkor mai léptékek szerint szerintem felfoghatatlan sikeretek, befolyásotok és léptékben gondolkodni képes műfaj volt ez.

[00:49:28]Igen.

[00:49:29]Princ Gábort például ti kin nem tudom meddig várakoztattátok.

[00:49:34]Nem mi a nem, hanem a Kozma Péter, aki a társadolt.

[00:49:38]Igen.

[00:49:38]Igen.

[00:49:38]akinek inkább ő ő volt én voltam a partnere, nem?

[00:49:41]Tehát én voltam ott a én ott voltam a kisfiú inkább.

[00:49:43]De de igen, de hogy ilyet ti direkt csináltatok, vagy ő direkt csinált egész egyszerűen üzleti rafinériából, vagy tényleg ekkora volt az arcotok, hogy ezt megtehettétek?

[00:49:55]Nem, szerintem, szerintem nem volt ebben üzleti rafinéria.

[00:49:57]A Princ Gábor még nem volt a Princ Gábor annyira, tehát hogy akkor szerveződött a Postabank, amikor ez az eset megtörtént, hogy ő várakoztatta.

[00:50:07]Volt egy megbeszélés bent, ami nem akart végetni.

[00:50:10]Tehát nem az volt, hogy hogy almtunk és azt mondtuk, hogy várjon még ott, persze.

[00:50:16]Először is a a akkor akkor szervezte a Postabankot, és akkor vont bele minket abba, hogy hogy csináljuk a a reklámokat.

[00:50:26]Ebben a fiatalos hogy mondjam udvariatlanság is volt ebben, tehát hogy nem felmérve.

[00:50:35]Hát akkor az egy teljesen másik helyzet volt.

[00:50:37]Az emberek nem tudtak közlekedni, rendesen késel villával enni.

[00:50:41]Nem tudták azt, hogy hogy ezeknek a megbeszélések.

[00:50:44]Tehát üldögélt kint egy félig berendezett irodának az egyik íróasztalán, tehát még csak nem is egy székben.

[00:50:51]Ő meg egy másik egy ilyen k sufniban volt egy megbeszélés valamivel kapcsolatban.

[00:50:56]Ráadásul azt gondolom, ha jól emlékszem, vele kapcsolatban volt, hogy a hogy mit mondjunk neki, mert mindenki akkor szembesült a Péter által, hogy ő most idejön és és van egy ilyen terv.

[00:51:07]Tehát tehát nem volt benne szándékosság, és nem akartuk megmutatni, hogy mi mekkora fiúk vagyunk.

[00:51:11]Akkor megmondom, nem is én én utólag láttam, hogy hogy ott mi mekkora fiúk voltunk késő.

[00:51:19]Utólag jöttél rá.

[00:51:19]Igen, igen.

[00:51:19]Én ott abban abban nem abban abban nekem ez egy ilyen építkezés volt, és nőttünk, nőttünk, nőttünk, és egyszer csak megláttam, hogy úristen, ez milyen hatalmas dolog lett ahhoz képest, hogy egy sörözőben egy asztalnál indult el ez az egész, és ott rendelt a kozmo nagyon sokáig, és oda kellett menni megbeszélésre, és azért volt a sörözőben, mert ott mellette volt egy nyilvános telefon, amiről tudott beszélni.

[00:51:47]Egyet árulj még el.

[00:51:47]Csak könnyítésnek szánt szánom ezt a zárókérdést.

[00:51:49]Azt mondtad egy interjúban, hogy sokan azt gondolják rólad, hogy egy áértelmiségi kopaszodó vagy.

[00:51:59]Ezt ezt mondtam úgy.

[00:52:00]Ezt mondtad.

[00:52:00]Még zavar téged a háromban.

[00:52:04]Jaj, te nyilván mindegyik és egyik se, de egyébként ez a nagyon érdekes kérdés, ez a ez az áltelmiségi vád vád, mert egyébként valahol, tehát biztos, hogy igaz, csak ezen gondolkoztam, hogy hogy akkor hogy akkor mit kéne tennem, tudod, hogy hogy mi imádom ezt a ezt a jelzőt, és hogy hogy akkor hogy akkor menjek olvassak többet, vagy szó, hogy hogy az mindenki hasznos egyébként.

[00:52:29]Persze, hogy Persze.

[00:52:31]Csak hogy hogy hogy akkor ne próbáljak meg értelmiségi lenni, vagy vagy tegyek azért, hogy ne állért szóval, hogy ez egy ilyen nagyon furcsa furcsa kifejezés, de szórakoztad meg persze el is gondolkodtad.

[00:52:40]Ö engem a kopaszodás jobban zavar.

[00:52:44]Az igen, igen.

[00:52:44]Az sajnos csak az ellen tényleg nem tudok tenni.

[00:52:46]Figyelj, én ez állértelmiséget, ezt egyébként nagyon bírom, ezt azt a kifejezést, hogy hogy hol van a hol lehet az a határ, amikor valaki valódi értelmiség válik, és hol válik el valami áltelmiségi, hogy les tehát én szerintem szerintem ilyen kategória nincs.

[00:53:07]Egyszerűen ez valószínűleg nincs.

[00:53:08]Én szerintem értelmiségre, vagy ez is egy ilyen rosszul, de inkább egy ilyen polgáriságra való törekvés van.

[00:53:17]bennem, és hogy megpróbálok úgy tenni, meg megpróbálok arra inspirálni, meg meg magamat belenyomasztani abba, hogy ne nyugodjak bele abba abba az ilyen ilyen elrothadó elme állapotba, amibe ez a generáció van.

[00:53:29]Ö de hogy valószínűleg nem eleget meg nem jól meg utál meg hiányosan meg satöbbi, de hogy hogy azért most ez ez nem nem tud annyira meggyötörni, mert szerintem hogyha próbálkozunk, akkor az már önmagában egy siker.

[00:53:45]De jó, hogy itt voltatok.

[00:53:46]Én nagyon élveztem.

[00:53:46]Gondoltam, hogy ráteszek egy idézetet a végére, de nem tá előttem elvőttem már ezeket a dolgokat a az idézetekkel, úgyhogy jók voltak ezek.

[00:53:56]Köszönöm szépen.

[00:53:56]Jó é megást.

[00:53:59]Örülök, hogy megismertelek.

[00:54:01]viszont