Mikor vigyen gázmaszkot politikai rendezvényre egy fotós? | Szajki Bálint

[00:00:00]Ha szeretné, hogy továbbra is szóljon egy független hang, támogassa adója 1%-ával a Klub Rádiót.

[00:00:04]Köszönjük.

[00:00:19]Köszöntjük a kedves hallgatókat és a nézőket is, akik a YouTube-on keresztül néznek és hallgatnak minket.

[00:00:23]Az ő figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy mindenféleképpen iratkozzanak fel a Klub Rádiónak a YouTube csatornájára, lájkolják ezt a videót, de csak ha tetszett és kommenteljenek, mert pörgeti az algoritmust.

[00:00:35]Ez itt a Bőrünkre megy című műsor.

[00:00:37]A stúdióban Bencsik Bálintal és Szajki Bálintal fotóssal.

[00:00:40]Úgyhogy ma két Bálintal fogunk egyszerre beszélgetni.

[00:00:47]És hát a nyitó kérdésem abból fakadóan, hogy fotós vagy, és ez a szakmád, hogy valaki hogyan csöppen bele, vagy cseppen bele ebbe a világba.

[00:00:58]Nekem vannak, vagy közös ismerőseink is vannak, akik ilyen 12-13 évesen elkezdik, megtetszik nekik, és ott vannak, hogy van egy ismerősöm például, aki 16 évesen már nem keveset keresett azzal, hogy például koncerteket fotóz.

[00:01:16]Te, hogy neked mi a történet?

[00:01:19]Én is köszöntöm a nézőket meg a hallgatókat.

[00:01:21]Én Én egy kicsit később kerültem ebbe bele.

[00:01:24]A a vizuális vonal az megvolt a családban.

[00:01:29]Nekem apukám nagyon sokáig festett, és én ezért egy kicsit így ezek között a festmények között is nőttem fel, de én egész mással kezdtem el foglalkozni.

[00:01:38]Tehát én ilyen 19 éves koromig nem nyúltam a kamerához.

[00:01:40]Én nekem volt egy egy viszonylag markáns pályaváltásom.

[00:01:43]Én én én a Corvinus Egyetemen diplomáztam nemzetközi kapcsolatok szakértőként, és és igazából másodévben kezdtem el észrevenni azt az egyetemen, hogy hogy egyre kevésbé megfogható nekem az a világ, amit ott kínál ez a képzés.

[00:02:02]érdekelt, de de túl elméleti volt, és sokkal jobban sokkal jobban érdekelt az élet egy egy közvetlenebb megtapasztalása.

[00:02:11]És és azt vettem észre, hogy járok a suliba, megyek az előadásokra és és egyszerűen elkezdtek érdekelni a vizuális formák.

[00:02:18]Jobban érdekelt az, hogy mit látok az úton, amíg beérek.

[00:02:23]Jobban érdekelt az, hogy a a az órák után kimenjek vagy elmenjek túrázni, és ott keressek valami olyan látványt, ami érdekel.

[00:02:29]És ez az egész igazából így a nekem a túrázással indult.

[00:02:33]És én utána a diplomám megszerzése után igazából harmadéként már tudtam azt, hogy hogy hogy én én mivel szeretnék foglalkozni, és utána már célirányosan mentem olyan iskolába, ahol ezt tanultam.

[00:02:49]És milyen mennyire nehéz elhelyezkedni?

[00:02:51]Mert az újságírásban én egészen úgy hallottam, hogy egészen nehéz.

[00:02:56]abból fakadóan is nyilván, hogy a politikai rendszer és berendezkedés az eléggé megfelezte a független médiumoknak a számát.

[00:03:07]És am a piac se olyan nagy.

[00:03:09]A a piac sem feltétlen annyira nagy, de így, hogy még meg is felezték így még inkább és az újságíróknál ismerhető ez a probléma.

[00:03:20]Ez a fotósokrat mennyire érinti?

[00:03:23]Hát az tény, hogy a fotósoknak a nagy része, és ez egyébként ez egy globális jelenség a legtöbb országban szabadúszóként dolgozik.

[00:03:29]Ez egyébként itthon is igaz.

[00:03:31]Tehát van egy van egy nagyon nagy piaca a fotózásnak, és a videózást is ide hoznám, aminek nagyon különböző szegmensével lehet foglalkozni.

[00:03:40]Tehát a a esküvői fotózástól kezdve a termékfotózásig, és a legtöbb ember szabadúszóvállalkozóként dolgozik.

[00:03:48]Az az nagyon-nagyon ritka, hogy valaki főállásban tudjon elhelyezni, elhelyezkedni fotósként.

[00:03:53]És ahogy te is te is mondtad, itthon itthon erre nagyon-nagyon kevés lehetőség van.

[00:04:00]Én mivel elmentem egy fotóporter specializációba, miután elkezdtem fényképezni, és egy olyan képzésre mentem el a a MOOS keretein belül, ami egy kifejezetten fotóriporter képzés volt, ezért én ott kapcsolatba tudtam kerülni olyan szakemberekkel, akik akik akik tudtak nekem segíteni abban, hogy hogy rajtuk keresztül kapcsolatba kerülhessek szerkesztőséggel.

[00:04:20]És igazából igazából ez a közvetlen kapcsolat is kellett ahhoz, illetve nyilván az én sajtófotós motivációm, hogy én szerkesztőséghez szeretnék menni, de az tény, hogy nagyon-nagyon beszűkült az, ami a a az az a az a része a a a fotóriorteri szakmának is, akik igazából főállású fotósként tudnak egy újságnál dolgozni.

[00:04:47]Tehát ez külföldön nagyon sok esetben még mindig tehát, hogy szabadúszóként dolgoznak az újságoknak is, vagy ügynökségeknek is az emberek.

[00:04:53]egyébként Magyarországon sok kolléga is, úgyhogy ehhez ö ehhez igazából ö hát nyilván kell egyfajta nagy elköteleződés, hogy valaki a teljes idejét rászánja arra, hogy egy helyen egy helyen dolgozzon, illetve illetve hát nyilván olyan olyan olyan együttállás is, hogy hogy hogy kapjon egy olyan ajánlást, vagy valakinek a figyelmébe kerüljön, aki egyébként a szerkesztőségben dolgozik.

[00:05:22]volt bármilyen etikai vagy morális meghatározásod a munkáddal kapcsolatban?

[00:05:27]Most én például arra gondolok, hogy én annak tudatában, amit például tanulok, vagy amit mondjuk tudok a fogyasztói társadalomról és a marketingről, bizonyos termékeket nem biztos, hogy szívesen marketingelnék, ha marketinges lennék.

[00:05:45]És ez nem feltétlen csak termékekben, akár most, hogyha a magyar helyzetre tekintünk, akkor a propagandának is vannak fotósai.

[00:05:55]Van neked bármilyen olyan lélektani határ, amire azt mondod, hogy hogy ez nem?

[00:06:01]Hát szerintem itt erre nem szabad úgy tekinteni, mint mint arra, hogy én most képeket gyártok, és akkor utána kik ki kikerül a kép a kezemből, és és onnantól kezdve az történik vele, amit amit ami ami történik.

[00:06:13]Tehát gyakorlatilag bármi, hanem hanem ez igazából egy alkotói folyamat.

[00:06:17]Én én fényképezek valamit, és az, ahova ez a kép utána kerül, azért nekem igenis felelősségem van, hogy azt a képet én hova adom.

[00:06:24]És és igen, nekem nekem is vannak olyan határaim, amikre azt mondtam, hogy én ezt én én az én képeimet, hogy én én nem fogok ö olyan helyre vagy olyan célból fényképezni, ami amivel én egyébként nem értek elkölcsileg egyet.

[00:06:43]Ez most itt igazából lehet marketing célú is, ahogy említetted, mert nyilván a fotózásnak is van egy csomó olyan ága, ami ami ami terméket vagy bármilyen szolgáltatást népszerűsít.

[00:06:52]És hogyha én azzal nem tudok azonosulni, én az nem adom a képemet, még akkor se, hogy hogyha egyébként szakmailag meg tudom ugrani azt a szintet, ami ami kell ahhoz, hogy hogy oda megfeleljen.

[00:07:01]De szerintem ez ez igazából ugyanez igaz a sajtóra is.

[00:07:06]Tehát nyilván az a az a lényeg, hogy én nyugodt szívvel mögé tudjak állni a képemnek, hiszen az én képem megjelenik, kísér egy szöveget, kísér egy cikket, valamilyen tartalmat, és tehát a napvégén mindig az én nevem van a kép alatt, és és azzal tudnom kell igazából együtt élni, hogy az én nevem az hol szerepel a képek alatt, és és én mindig igyekeztem úgy úgy haladni, meg úgy döntéseket hozni, hogy én ebben nyugodt szívvel tudjak élni.

[00:07:34]És említetted, hogy hogy túrázásokon kezdtél el fotózni és és utána választottad ugye az újságírói irányzatot és egyből egyből tudtad, hogy téged ez a ez a fotóriorterkedés érdekel, vagy gondolkodtál azon is, hogy esetleg más ágazatok irányába menjél, vagy úgy érezted, hogy ez ebben van tehetséged, vagy hogyan jutott erre a döntésed?

[00:07:58]Igazából én én nekem nekem a túrázáson való fényképezés természetben való fotózás, tehát abból indult az az origója a fotózásomnak, és az az meg is maradt.

[00:08:09]Tehát hogy ez egy olyan dolog, amihez én a a szabadságom alatt, vagy úgy egyébként az életben így mindig visszatérek amikor én egy kicsit a sajtóból kizeretnék szakadni.

[00:08:18]Egyébként azt gondolom, hogy szemléletben nincsen nagy különbség a kettő között.

[00:08:25]érdekeltek mások, és egyébként érdekelnek is, de alapvetően én a én a a az egyik ilyen fotós iskolában találkoztam egy fotóriorterrel, aki aki akinek a akinek a szemlélete ott hatással volt rám, és és igazából ő ajánlott tovább engem abba az iskolába, amit már kifejezetten fotóriorterként végeztem.

[00:08:46]De egyébként emellett megmaradt a természetfotózás, és egyébként úgy gondolom, hogy ez a kettő hoz valamiféle egyensúlyt az én életemben, amivel amivel az amivel igazából az egyikbe se sok l be, és az egyik így ki tudja egyenlíteni a másikat.

[00:09:01]Azt hiszem, nem tudom, Bálint, te mennyire követed?

[00:09:08]Hát tudom, hogy követed a közéletet és egyebeket.

[00:09:11]Melyik volt a legdurvább fotó?

[00:09:14]Mondjuk az elmúlt években, amit amire te mondjuk laikusként azt mondtad volna, hogy na ezt nem, mert lehet, hogy Bálin több mindenre mondaná azt, hogy ő ezt fotósként mondjuk nem feltétlen csinálná meg.

[00:09:27]Talán ennek a legdurvábbi az a Nagy Blankának a szoknya alá való befotózás volt.

[00:09:32]Nekem hirtelen ez ugr ez ugrott be.

[00:09:37]Ja, hogy olyanra gondolsz, ami morálisan sok.

[00:09:39]É Hát Igen, igen.

[00:09:40]Hogy futottál-e bele ilyenekbe?

[00:09:42]Hú, biztos, hogy futottam bele ilyenekbe, de most ez a helyzet, hogy nem ugrik, nem jut eszembe, nem jut eszembe nekem ilyen olyan olyan fotók jutnak eszembe, amik lehet, hogy kicsit klisések, de inkább inkább nincsen vele morális problémám, sőt örülök, hogy elkészültek, de azért valamilyen módon azt gondolom, hogy ikonikussá váltak és valamilyen valamilyen szimbolikává váltak.

[00:10:03]Ugye például amikor a van a híres fotó, amikor a tömegbe ugye a kordont bontják a karmelitánál a diákok és lefújják a a tömeget a rendőrök.

[00:10:12]Van egy, a másik, ami ami szerintem nagyon hatásos volt, ez valamelyik ilyen ilyen hífoglalós tüntetésnél, ugye a amikor a 160 centis gimnazista lányt ránszigálták erre, és arról is készült egy nagyon ikonikus kép, hogy szemből ugye vonszolják el.

[00:10:37]Talán talán egyébként nekem hogyha a magyar közéletből és a magyar ilyen fotóporterkedésből ezek azok, amik így nagyon megragadtak, amit még így tudok mondani, de az még nem fotóporterhez köthető.

[00:10:45]És így eszembe jut a amikor a a Metropolban Metropolban arra bíztatták a az embereket, hogy hogy lágyoknak a lábait fotózgassák, meg hajléktalanokat fotózgassanak, csak ugye az meg nyilvánvalóan nem egy nem egy fotóriporteri tevékenység, hanem egy ilyen civil felhívás, vagy nem tudom, hogy ezt minek lehet nevezni.

[00:11:08]Er erre hogy reagál mondjuk a szakmátokon belül?

[00:11:12]Tehát akár a szoknya szoknyába vagy szoknya alá való befotózás, akár például az a tendencia, hogy mondjuk ez a politikában mindig is benne volt, vagy a politikai szereplőkkel kapcsolatban, de nyilván az évek során kiéleződött az, hogy a leg a leg negatívabb vagy a legrondább képet veszik elő az emberekről, ahol éppen nem tudom eszik, éppen nyitva van a szája, éppen levegőt vesz.

[00:11:40]Ez ez szakmán belül ti hogy kezelitek?

[00:11:44]Hát szerintem ez ez abszolút vörös vonal nekem mindenképpen, de de szakmán belül azt tudom, hogy azért ebben nagy egyetértés van, hogy ilyen hogy hogy ilyen erkölcsi határokat egyszerűen nem szabad átlépni.

[00:11:57]És most mind ilyen szempontból teljesen mindegy, hogy egy hogy egy metrón ülő civilről van szó, vagy egyébként közszereplőről van szó, akinek nyilván kötelessége többet elviselni, mivel mivel közszereplő és és több helyen le lehet őt fényképezni, de de az, hogy egyébként valakit emberségében vagy méltóságában ne sértsünk meg, ez igazából ugyanúgy vonatkozik egy vezetőpitikusra, mint bármilyen bármelyikünkre.

[00:12:27]igazából úgyhogy én részemről ez abszolút elvítélendő és és és ez egy olyan vonal, amit szerintem nem szabad átlépni és és ha ha ilyeneket át átlépkedünk, hogy hogy mások mások mások méltóságát megsért megsértjük, akkor akkor igazából nincsenek határok.

[00:12:50]És szerintem ezek azok a fotóban, ezek a határok, amiket egyébként nem csak fotóban, de de de meg kell meg kell tartani, és és igazából igen, az a helyes, hogyha ezeket szakmailag a szakma is elítéli.

[00:13:03]Igazából nem érzékeltek a kettős mércét néha abban?

[00:13:09]Most nem tudom, ki mondott, hogy a te szerkesztőségedben történt-e ilyen valaha, de az ellenzéki sajtóban elő szeretettel fotózták le Orbán Viktort olyan olyan helyzetekben, vagy olyan testtartással, olyan arckifejezéssel, ami egyébként sokat mondó volt.

[00:13:26]Tehát mondjuk egy nagyon nagyon fáradt arca talán pont húsvét hétfőn volt az, amikor bár mondjuk ők tették ki ezt a videót, amikor egyszerűen annyira fáradt Orbán Viktornak az arca és és vörösekö a szemei, akkor kelhetett fel nagyjából és azt például kiscreensetolták, és meg a 444 biztos, hogy megosztotta, arra talán emlékszem, de de több olyan is volt, ahol vagy George Melone, amikor pont Orbán Viktor mögött sétál el, és ilyen mint amikor undorodsz valamitől, olyan olyan arcot vág, hogy nem tudom, na nem Bálintot mondok, Bencsi Bálint, hogy hogy ez a ez a kettős mérce jelen van-e.

[00:14:11]Hát figyelj, mondjuk ezzel kapcsolatban pont én is akartam egy kérdés föltenni.

[00:14:14]Amúgy szerintem azért nem vagy nyilvánvalóan létezik ez a kettős mer, de szerintem amennyire én emlékszem, hogyha engem kérdeztél, hogy azért ez ez a másik oldalon főleg igazából a propagand fideszes propagandisták oldalán szokott eléggé durva lenni, hogy direkt olyan képeket screenshotolnak ki, amik amik kimondottan nem nem előnyösek és előnytelenek.

[00:14:34]Én től el akartam egyébként kérdezni, hogy pont ez, hogy mondjuk egy tegyük fel, hogy egy politikust vagy valami ilyesmi portréf vagy nem feltétlen portréfotó, csak mondjuk személy van rajta, vagy vagy nem tudom, akkor hogyan tudod mondjuk a teljes objektivitást elérni?

[00:14:47]Vagy nyilván nem lehet teljes objektivitást elérni, de hogy mondjuk ilyenkor mit hogyan döntesz, hogy melyik melyik képet használod fel, vagy melyik pillanatot ragadod ki, mert nyilvánvalóan ennek két oldala van.

[00:14:58]Tehát lehet mondjuk Orbán Viktoról olyan képet lőni, amikor nagyon-nagyon heroikus és a vagy Magyar Péterről akár tök mindegy, de hogy nagyon-nagyon heroikus, nagyon nagyon a a akár a nép fölötte, vagy mondjuk valami valami ilyesmi ilyesmi üzenete van a képnek, vagy lehet olyat is, amikor amit te is mondtál, Lili, hogy fáradt, vagy vagy vörösek a szemei, mert nem nem alud sokat, vagy val vagy éppen eszik, vagy satöbbi, satöbbi, satöbbi.

[00:15:24]Sz szerintem itt alapvetően abban van különbség, amit mondasz, hogy vannak pillanatok, amik amik amik valóságosak.

[00:15:31]Az, hogy fáradt egy politikus, vagy az, hogy heroikusan áll a nép fölött, vagy vagy igazából te sem ezek ezek emberi pillanatok, ezek ezeket ezeket egy jószemű fotós megtalálja.

[00:15:44]És és és én úgy gondolom, hogyha egy politikus egyébként mondjuk egy évek alatt végigjárja az országot vagy vagy akár csak egyébként elmegy az emberek közé, és ezek a pillanatok az emberek között megtörténnek, ezek ezek emberi pillanatok, és ilyen szempontból igen, egy egy fotós ezeket a pillanatokat megcsinálja.

[00:16:07]Én ott látom a különbséget a amit mondtál, hogyha esetleg valamilyen olyan szándék van abban, hogy hogy egy esetleg direkt előnytelen képet, vagy direkt egy olyan képet, ami méltatlan helyzetbe hoz valakit bemutatni, arra válaszolom, hogy abszolút nem, teljesen mindegy, hogy ki van a képen, és én mit gondolok róla.

[00:16:28]És egyébként és egyébként igen, ez a ez az a munka, ami ami ami a amit a független sajtóban igenis úgy végez el az ember, hogy én én én ott vagyok.

[00:16:41]Nyilván nekem van egy szubjektív élményem azzal a azzal a politikussal.

[00:16:45]Én gondolhatok valamit az ő politikájáról, de egyébként én ugyanúgy állok hozzá fotósként, hogy egyébként azokat a pillanatait megmutatom, ha ha kudarcot vall, akkor azt a azt a azt a azt a meg rökönyödést az arcán, vagy azt a megzuhanást, ha egyébként pedig egy siker sikert él át, akkor pedig azt az eufóriát.

[00:17:06]Ö de ez semmiképpen sem az, hogy én egyébként vagy bárkinek olyan célja legyen, hogy most őt ilyen vagy olyan céllal beállítsa.

[00:17:17]Tehát szerintem ez egyébként én én ezt szakmailag így tartom helyesnek.

[00:17:24]Azt hova sorolnád?

[00:17:24]És erre még a saját véleményem sincsen meg, mert én magam sem tudom, hogy hova soroljam, de talán a New York Times csinálta, de nem vagyok benne biztos, hogy a Fehér házba bementek és natúrfotókat adtak ki.

[00:17:40]natúra alatt nem feltétlenül azt értem, hogy nem nyúltak hozzá, hanem minél inkább a természetes életközegükbe mutatták meg a politikusokat, amit utána kiadtak.

[00:17:50]és hát a Fehérház munkatársai és Trump munkatársai nem szívlelték annyira, hogy ez a fotósorozat oda kikerült, de közben nem egy én nem a én legalábbis én nem azt érzékeltem, hogy itt most én direkt akarom a legrosszabb fotót kiválasztani.

[00:18:13]Ö de megmutatkozott például az, hogy nem tudom, egy a legtöbb fotón az egyik politikusnak nincsenek ráncai, és egy nagyon-nagyon közeli fotón, amit ők elkészítettek, ott meg azért elég szépen látszik.

[00:18:25]Például szerintem itt szerintem itt az a az az alapvető különbség, hogy hogy ki a közönség, aki és az a közönség, hogy viszonyul hozzá.

[00:18:34]Tehát amit amit te is mondasz, nyilván a politikus magáról leginkább szeret egy olyan polírozott képet látni, ami amin amin ő egyébként úgy szerepel, és azt a hatást kelti, amit amilyen üzenetet ő egyébként szeret szeretne közvetíteni.

[00:18:48]Viszont az emberek általában pedig sokszor, ha valakiről látnak egyfajta képet, most tegyük fel, hogy egy politikusról látnak egy közegben nagyon hasonló képeket, akkor ők szeretnének a valós szeretnék a valóságot is látni, és és ilyen ezért van az, amit te mondál, hogy a te érzésed az pedig az volt, hogy vagy hogy te így érezted magad.

[00:19:13]Valószínűleg azért, mert mert örültél neki, hogy végre látsz egy olyan képet valamiről, amiről előtte igazából lehet, hogy csak valamilyen nagyon hivatalos képet láttál, és és nyilván az emberek szeretnek betekinteni olyan élethelyzetekbe, amik amikbe előtte nem tudnak, és egyébként lehet, hogy életük során nem is lesz lehetőségük benézni.

[00:19:32]A másik, ami talán nem ilyen közszereplők vagy politikusoknak a direktben való negatív színben való feltüntetésére hajaz, de talán a másik, ami ilyen dilemmát tud okozni fényképekkel, de akár dokumentumfilmekkel, vagy akár nem tudom, a frisbe is talán ezt csúrolta, hogy hol kezdődik a nyomorpornó, mert van, hogy Ö egy fotó elkészül egy nyomortelepen, és bemutatja az ottani valóságot, ami rettentően fájdalmas, de az a fénykép egyszerűen valahogy úgy van lefotózva, hogy ez nem nem a nyomorpornót adja át, hanem sokkal inkább egy képen tükröződik vissza a az ottani valóság.

[00:20:23]míg lehet, hogy ugyanaz a azon a a helyen vagy egy nagyon-nagyon hasonló közegben szintén elkészül egy ilyen kép, és valahogy mégsem az jön át nekem, hogy az egy valóságot akar átadni, hanem előbb jut eszembe a nyomorpornó, hogy e hol van egyrészt a határ, másrészt pedig mi valójában a nyomorpornó.

[00:20:50]Szerintem, szerintem itt, itt arról is van szó, hogy egyrészt a fotós hogyan szelektál abban, hogy mit fényképez le, hogy mit szeretne megmutatni és és utána mit tesz ki a világ elé.

[00:21:07]Én úgy gondolom, hogy hogy igenis szükség van arra, hogy meglegyenek mutatva olyan helyek, amik akik egyébként vagy olyan emberek, akik egyébként mondjuk lehet, hogy a saját hangjukkal nem érnek el másokat, és és egyébként a valóság be legyen mutatva.

[00:21:23]De és itt jön a itt jön a fontos része szerintem, hogy ezeknek az embereknek ezekben az élethelyzetekben ugyanúgy vannak nehéz és ugyanúgy vannak boldog pillanataik.

[00:21:32]És és én kifejezetten szeretem az olyan anyagokat látni, amik akár ilyen helyen készülnek, de látom a látom a látom azt is, hogy egyébként nekik milyen boldogság van az életükben ezek ebben a közegben.

[00:21:46]És egyébként persze emellett látom azt látom a nyomort, látom a szegénységet de hogy tehát, hogy senkinek nem egy színű az élete.

[00:21:58]És és és én ilyen szempontból szeretem még ezeken a területeken is a legátfogóbb anyagokat, amik amik amik igazából ezt a színskálát így végigrajzolják, és és nem nem maradnak meg csak a a sötét színeknél.

[00:22:14]Szerintem nem idealizálásról van szó, bocsánat.

[00:22:16]Tehát, hogy inkább csak az, hogy a valóságba beemelem azt is, aminek ő egyébként örül, vagy ami egyébként az ő életében a boldogság, ami egyébként igen, mindenki életében más.

[00:22:25]És az az érdekes, hogy az ő életében mondjuk mi az, és nem csak azt emelem ki, hogy ez és az hiányzik neki.

[00:22:33]Nem csak a negatívumot emeled ki.

[00:22:35]Meg ami nekem csak így ha én is megengedtül válaszolik erre a kérdésre, szerintem a nyomorpornó nál szándék az nem feltétlenül a valóságnak a bemutatása, hanem valamilyen módon akár szórakoztatás, vagy nem tudom, ezt pontosan jól megfogalmazni.

[00:22:51]Nyilvánvalóan nagyon rossz ez így kimondani, de valahol szerintem igaz.

[00:22:54]Tehát a nyomorporúra például pont jellemző az, hogy például a mondjuk az ilyen nyomorúságos helyzeteket megpróbáljuk inkább például amit te is mondtál egyébként példának a frisbeit, hogy megpróbáljuk ezeket a nyomorúságos helyzeteket még jobban még jobban előidézni, hogy adni ezek alá a helyzetek alá lovat.

[00:23:15]Nem mint a Mónika show.

[00:23:15]Í szerintem lehet valóság.

[00:23:18]Ühüm.

[00:23:19]Bocs, bocsánat.

[00:23:21]lehet valóság, de én azt gondolom, hogy a valóságnak igazából egy szelete, és pont ez teszi ezzé a műfajjá, hogy hogy hogy ebből a skálából ezt az egy szeletet kiemelem és felerősítem, és a többit mondjuk esetleg nem mutatom.

[00:23:38]Tehát, hogy nem én nem gondolom, hogy egyébként a a a szegényebb környezetben való fényképezés ne lenne valóságos, mert mert hát valóságos a szegénység vagy a nyomor, amiben élnek.

[00:23:50]De hiányzik körülötte a többi rész.

[00:23:50]És és egyébként ezért nagyon érdekesek azok a történetek, amik jobban utánam mennek a mindennapi a mindennapi életnek ezekben a közegekben.

[00:24:04]Engem nagyon érdekelne, hogy nyilván Magyarországon ez annyira nem egy sűrűn előforduló dolog.

[00:24:10]Maximum akkor, hogyha nagyobb celebek jönnek Magyarországra.

[00:24:15]Nem tudom, hogy volt-e már részed nagyobb vagy híresebb emberekkel embereket fotózni, esetleg nem tudom a reptéren megvárni, vagy bármilyen kontextusba egy filmforgatáson?

[00:24:29]Hát most inkább, tehát nem is celebek jutnak eszembe, hanem nyilván olyan személyek, akiknek a látogatása az kiemelt, tehát a például Ferenc Pápa vagy most Jay Vens, tehát hogy olyan emberek, akik akik ritkán vagy akár életükben egyszer látogatnak el az országba.

[00:24:46]Celebeket én nem kergetek, és és nem is szeretnék.

[00:24:53]Ez egy teljesen más műfaj.

[00:24:53]Igen, mert nagyon érdekelne, ha belelátsz, vagy lehet, hogy a tanulmányaid során talán esett szó erről, hogy az a kép, és pont nemrég dobta be nekem az internet, hogy a 2000-es években Britney Spearce milyen paparadzi fotósoknak volt kitéve.

[00:25:19]És egyrészt ezt láttam abból a perspektívából, ahogyan videóra veszik a fotósok mögül.

[00:25:27]És utána pedig láttam egy olyan videót, ami szemből van, és nyilván, hogyha éjszaka van, akkor konkrétan csak annyit láttál az ő helyzetéből, hogy nem látsz, egy fekete paca az egész, amiben ilyen fehér villanások vannak.

[00:25:43]Most nem tudom, hogy nyilván ez Magyarországot nem érinti.

[00:25:48]De ezzel kapcsolatban ti tanultatok bármilyen olyan dolgot, ami akár morálisan, etikailag, bármineműleg volt erről szó?

[00:26:02]Szerintem ez inkább ez inkább itt szakmai beszélgetésekbe vagy magánbeszélgetésekbe.

[00:26:10]Persze nyilván az ember a szóba kerül ez egy iskolában is, de hogy szerintem ezek már olyan kérdések, amikben az embernek így a saját ilyen emberi iránytűjét kell követnie, azt hiszem.

[00:26:22]És és ugye most itt nyilván a a méltósághoz visszatérve, hogy hogy igen, senkit nem senkinek a magánéletét nem nem teregetem ki, mert mondjuk én azzal nem értek egyet.

[00:26:37]Egyébként az én véleményem az, hogy senkit nem nem helyeznék ilyen nyomás alá, hogy hogy mint mint amit említettem.

[00:26:46]Lehet, hogy csak Európában egy gondolatunk.

[00:26:49]Ez usában vannak ilyen nagyon-nagyon durva fotósak.

[00:26:51]Ez egy létező műfaj mindenhol, tehát hogy azt mondom, hogy amíg amíg megvan az a az a az az igény a bulvárra, ami ami amit ez kielégít, addig ez létezni fog.

[00:27:01]Itt már nyilván ez alkati kérdés, hogy ezt ezt ezt milyen fotográfus vállalja el ezt a munkát.

[00:27:11]It egyébként egy picikét máshogy jelenik meg azért, de szerintem tudod inkább a politikusoknak az üldözése volt szerintem ami ami kicsit ehhez hasonló.

[00:27:22]Például ugye nemrég volt ez, amikor a ez mondjuk nem fotó, de aval kapcsolatban akkor mondok inkább fotót, amikor a JAKton fotózták le.

[00:27:27]Azon is el lehet beszélgetni, hogy magánélet, nem magánélet.

[00:27:31]nyilvánvaló van ugye annak az a különbözete, hogy ő egy egy az egy politikus, kettő meg, hogy hogy ő nem nem elérhetőek.

[00:27:41]És szerintem egyébként ez egy pont érdekes dolog lesz egyébként, hogyha itt Magyarországon a a politikusi kommunikáció egy picikét ilyen nyíltabb lesz, akkor leszokjanak arról az újságírók, hogy nagyon ilyen üldözőek legyenek, mert azt gondolom, hogyha van lehetőség arra, hogy a politikust kérdezzük, akkor nem feltétlen morális az, hogy üldözzük a magánéletében is, akár mint ahogyót megtalálták a futása közben.

[00:28:04]Ugye nyilván azért megengedhető, vagy azért engedjük meg a az újságírónak, mert máshogy nem lehet, tehát máshogy nem áll kamera elé, csak hogyha üldözik és máshogy nem tudja elvégezni a munká.

[00:28:15]Ez péld egy érdekes kérdés lesz szerintem, hogy például a újságírás hogy fog átalakulni mondjuk ilyen szempontból ezek a videós riportok például.

[00:28:26]Igen.

[00:28:26]Meg hát a az egyik oldalon az van, hogy azért üldözik őket, mert nem válaszolnak meg elérhetetlenek, vagy éppen egy luxusiakton vannak.

[00:28:32]Igen, félrejértés nehességé nem elítélően akartam mondani, csak kicsit ilyen párhuzamot hozni így a külföldi helyzet.

[00:28:40]Igen, igen, igen.

[00:28:40]A másik meg a a propaganda része, amikor nem tudom Olaszországba követ nem a jelenlegi utazására, de a nyaralására követték Magyar Pétert, és direkt egy olyan helyzetbe fotózták, ahol pont ült fel, vagy be volt görnyedve nyilván póló nélkül.

[00:28:57]Na, az meg a másik része az ilyeneknek.

[00:29:00]Viszont Daniellel volt lehetőségünk a az egyik adásunkba beszélgetni, és ő azért felemleggette, hogy 2007-8 körül úgy nézett ki egy újságírónak a napja, és akkor ebből feltételezem, hogy a ott a fotósoknak is ez volt, hogy egyszerre kellett őt idézem, egyszerre kellett futni a nácik elől és a rendőrök elől.

[00:29:25]Neked volt bármilyen a fotózásod során olyan helyzet, ahol fizikailag nem érezted magad biztonságban?

[00:29:37]Szerintem ez ez gyakran elő tud fordulni.

[00:29:42]Itt itt nyilván én nem dolgoztam 2007-ben, tehát hogy ilyen szempontból nyilván az egy az egy az egy másfajta légkör volt, de de vannak helyzetek.

[00:29:51]Igen.

[00:29:55]Egy egyébként egy egy feszült tömegtüntetés az tud ilyen lenni.

[00:29:57]És és a és a és itt a a fizikai biztonságot, aki veszélyezteti, az nem feltétlenül egy egy agresszív tüntető, hanem igazából egy tömeg is lehet.

[00:30:08]Tehát én álltam úgy, én álltam úgy a Lendvaj utca sarkán 2023-ban egy rendőr sorfal és egy tüntető diáktömeg között, akik egyébként majdhogynem vele velem egykorú diákok voltak, hogy hogy úgy nyomtak össze a diákok és tartottak ellent a rendőrök, hogy akkor éreztem életemben először, hogy tudok olyan nyomás alá kerülni, hogy nem kapok levegőt, és és ehhez nem kellett valaki, aki nekem esik, mint mint mint fotoriporternek vagy engem akar akadályozni, hanem egyszerűen olyan helyzetekben kell nagyon sokszor dolgoznunk, vagy olyan helyről tudunk csak képet csinálni, vagy olyan helyen történik az a dolog, amiben benne van az a az a mozzanat és az az emóció, ami egyébként átadja azt az eseményt, hogy ezt nem biztos, hogy meg tudom csinálni 15 mrel arrébbról.

[00:30:58]van az az eset, amikor megtudom, de de sokszor ott kell lennem a sűrűjében.

[00:31:04]És igen, itt tehát például ilyen esetben volt, de egyébként most egy másik példát hoan is volt, hogy hogy hogy hogy egy egy rendezvényre gyülekező egyébként ez a ez a kitörés napjaakor volt egy a a rendezvény, a gyülekező tömeg ö szólított fel, hogy hogy akkor most már ideje arrébb állnom, mert mert hogy nem biztos, hogy ilyen szépen fogják kérni a legközelebb.

[00:31:35]És akkor nyilván én akkor ott hozok egy hozok egy döntést, hogy hogy tudom-e úgy végezni tovább a munkámat, hogy az ne veszélyeztesse az én az én testi épségemet.

[00:31:47]És egyébként közben nyilván kapcsolatban vagyok a a a szerkesztőséggel, akik nyilván szintén mérlegelnek, hogy nekem most akkor biztonságos-e ott maradnom, vagy nem.

[00:31:57]egy ideig maradtam, és hogy utána egy ponton pedig olyan olyan olyan lépések követték ezt egyébként nem felém, hanem egy egy osztrák egy osztrák fotóst támadtak meg és löktek föl, hogy hogy akkor például hoztunk olyan döntést közösen szerkesztőséggel, hogy jó, akkor ebben az esetben, ha nem biztonságos ott maradni, akkor én ne veszélyesztessem magamat.

[00:32:25]Vannak ilyen helyzetek és ilyenekbe kerülünk, mivel hát igazából nekünk valahol ott kell lenni tényleg a tűz közelébe ahhoz, hogy hogy úgy tudjunk tudósítani.

[00:32:36]Hát ezeket nem lehet megcsinálni a pálya széléről.

[00:32:40]Nekem annyi kérdésem említetted, hogy hogy ilyenkor a szerkesztőség meg te hoztok ezzel kapcsolatban közös döntést.

[00:32:47]Van ilyenkor elő tud fordulni mondjuk egy konfliktushelyzet, vagy egy nem feltétlen konfliktus, csak egy egyált mondjuk úgy érzed, hogy hogy nem vagy biztonságban egy adott egy adott környezetben, mert a szerkesztőség meg mégsem van erre.

[00:32:59]Vagy ez vagy ez hogy működik?

[00:33:02]Semmiképp nincs olyan, hogy hogy hogy egy szerkesztőség arra presszionál, hogy egy olyan helyzetben maradjak, ahol én ahol én nem nem vagyok biztonságban.

[00:33:12]Tehát ilyen nincsen.

[00:33:12]Ez ez inkább az én az én mérlegelésem az az a helyzetben az az a nagyon fontos, hogy én hogy én hogy én felmérjem.

[00:33:19]Tehát például viszek-e magammal védőfelszerelést, sisakot, gázmaszkot, nem tudom, tehát belemegyek egy olyan szituációba, amiben lehet, hogy engem le fognak fújni könygázzal, de nem vittem magammal védőszelszerelést.

[00:33:35]Nyilván akkor az abban az esetben az én mulasztásom.

[00:33:37]De egyébként meg tehát szerencsére nem történt ilyen.

[00:33:41]Ö éppen ezért, hogyha olyan tüntetésre indulok el, akkor mindig ezzel a felszereléssel indulok, de nyilván még ott is van mérlegelési pont, hogy hogy ez erőszakos-e annyira ez a helyzet, hogy én hogy én jelezzem, hogy akkor én ebből most hátrébb lépek.

[00:34:00]Úgyhogy igazából ilyen szempontból nyilván az én mérlegelésemen van a a nagyobb hangsúly, de van egy folyamatos kommunikáció ilyenkor a a a rovatvezetővel, akár a főszerkesztővel, akár az újságíróval, aki szintén kint van terepen és és írásban vagy videóban tudósít.

[00:34:17]Tehát igazából ezek folyamatos folyamatos kommunikáción is is múlik, hogy milyen milyen döntéseket hozunk.

[00:34:23]De de de ebben egy nagyon nagyon hát nagyon körültekintőnek kell lenni.

[00:34:31]Tehát nagyon sok mindenre kell figyelni egy ilyen helyzetben, hogy én én időbe fel tudom ezt mérni, hogyha én akkor itt maradok, akkor akkor akkor lehet, hogy hogy akkor a a akkor én kapom a nyakamba azt a sörös üveget, vagy csak mondtam egy példát.

[00:34:43]Vagy vagy hogyha itt itt itt maradok az út közepén, akkor én fogom az útját állni egy egy rendőrrohamnak.

[00:34:48]És ezeket ez viszont nyilván az a az a tereppen megszerzett tapasztalat, ami amit amit amivel egy fotóriporternek rendelkeznie kell, hogy hogyan mozog ezekben a helyzetekben.

[00:35:02]Éa, Lendvai utca volt, én is ott voltam, és ráadásul az első sorba, és ugyanazt sikerült érzékelnem, hogy mi az elsősorban hiába kijbáltunk a tüntetőknek, hogy ne ne gyertek, ne nyomjatok, mert ugye két oldalról jön a a pressure, és akkor ott volt egy szerintem lazán négy-öt sornyi ember, akik két oldalról besz beszorultak.

[00:35:25]Életemben először volt halálfélelmem.

[00:35:27]Főleg úgy, hogy én például szóltam a rendőröknek, hogy mivel annyira nem kapok levegőt, emeljenek ki, és szükségem lenne orvosi ellátásra, ugyanis szerintem itt fél perc múlva fogok ájulni, és a szemembe nevettek a rendőrök, amikor megkértem őket erre.

[00:35:41]Ö viszont egy ennyire feszült helyzetbe, ahol te is két tűz közé mondjuk beszorulsz, talán ez volt neked is a legdurvább, ott neked, mint egy szerkeszt, egy egy független szerkesztőségben dolgozó fotósnak szerepben vagy abban a szerepben, hogy neked a lehető legtöbb mindent kell annak érdekében megtenni, hogy objektív maradj és a a szubjektív véleményedet ne feltétlen vidd bele egy adott kérdésbe, még feltétlenül akkor is, hogyha van, nem tudom, egy tüntetés, amivel egyetértesz, vagy van egy tüntetés, ahova elmész, és nagyon nagyon nem értesz egyet az adott ott elhangzó dolgokkal, akkor neked nem szabad feltételezemény, de javíts ki, ha nem így van, kifejezned azt, akár a szimpátiádad, akár a nem tetszésedet.

[00:36:36]Ez az újságírókra azt hiszem, hogy igaz.

[00:36:40]Nem tudom, hogy a fotósoknál ez a képeimmel, bocsánat, csak most visszakérdez munkád során.

[00:36:44]Tehát most mi el tudom képzelni azt a helyzetet, hogy nem tudom, elmész egy békemenetre, tételezzük fel, hogy ott kötelező sajtó igazolványt vinned magaddal, vagy nyakbaakasztósat.

[00:36:58]és a nyakbaakasztósan nem csak annyi van rajta, hogy pressz, hanem rajta van az is, hogy hol dolgozol, és mondjuk valakibe felmegy a pumpa, és elkezd téged inzultálni, akkor te nem téveszthetsz olyan szempontból szerepet, hogy feltétem én nem mondhatod vissza, hogy nem akarok csúnyán beszélni.

[00:37:19]Én én nem válok tüntetővé, tehát hogy semmilyen esetben, tehát hogy hogyha Igen, igen, hogy ilyen ilyen nincsen, tehát hogy én én én ott képviselek egy szerkesztőséget ugye a 24.hu-t, én én ott itt a 24.hu fotósaként vagyok ott, és én tudósítok arról az eseményről.

[00:37:39]Amellett, hogy egyébként ö nyilván tehát, hogy én én nekem vannak szubjektív élményeim, és azt gondolom, hogy ez a fotózásban is egyébként megvan.

[00:37:52]Tehát én én azt gondolom, hogy hogy mivel mindannyian sok szűrőn keresztül látjuk a saját szubjektív szűrőinken keresztül a világot, ezért nyilvánvalóan nekem is vannak olyan olyan élményeim, amiken keresztül tehát én is valami alapján kiválasztom, hogy mit fényképezek le.

[00:38:09]És ennek ennek enn ebben vannak vannak szubjektív élmények.

[00:38:14]viszont viszont nyilvánvalóan a szakmánkból kifolyólag vannak olyan tudósításbeli kötelezettségek, amik alapján egyébként én meg fogom mutatni teljesen mindegy a véleményemtől függetlenül, hogy mekkora tömeg van ezen az eseményen, mert egyébként meg ez a szakmám, és én ezt és a szerkesztőség felé is egyébként ez a kötelességem és és nyilván a a hivatástudatom is azt azt mondja, hogy attól függetlenül én én nem fogom nem fogok semmit elrejteni, vagy vagy elbújtatni, vagy vagy pont, hogy úgy úgy mutatni, minthogyha más lenne, mint ami.

[00:38:49]Tehát, hogy hogy szerintem ezek tök fontos szempontok.

[00:38:53]Amellett, és most ez teljesen független bármilyen közéleti eseménytől egyébként meg a fotózásban folyamatosan szubjektív élményeken keresztül ö mutatunk meg dolgokat.

[00:39:06]Tehát, hogy ez ez létező jelenség.

[00:39:10]De de vannak igen, tehát vannak vannak olyan szakmai szempontok, amiket igenis tartunk.

[00:39:18]Hát ilyen Deák Dániel jutott eszembe, akár a tömeg ugye példánkoztatvá, hogy attól függetlenül, hogy nem tudom, akár fideszes, akár tiszás rendezvény volt, ugyanazt a méretet mutattad be, ami ott jelen volt.

[00:39:32]Nem kisebbet, nem nagyobbat.

[00:39:35]Nem mentél ki feltételezem én egy órával előbb, hogy egy kisebb tömeget fotózz le.

[00:39:39]Ön is azt érzékeltem, hogy azok, amik alapvető sztenderdek, azok azért a sajtó egy részében teljes mértékben már nem léteznek, vagy nem éreznek semmilyen szakmai vagy morális vagy etikai határt.

[00:39:54]Viszont a maradék 10 percünket szeretném arra rászánni, hogy te, mint nem tudom hány év van közöttünk.

[00:40:00]Valószínűleg nem is én most leszek 28 éves a jövő héten.

[00:40:04]Na akkor előre is boldog születésnapot.

[00:40:07]Akkor Z Z Z Z Z az az zintem még bőven, hát nem bőven, de így Ja.

[00:40:11]Vagy 99-től van az nem, nem 90, szerintem az még benne.

[00:40:15]Jó, most Z generációsnak fogunk titulálni.

[00:40:18]Bár mondjuk az már a zileniál, mert ott már a jó indulattan ilen idő ilyen is egen.

[00:40:25]Ja, hát mert aki az Y és a Z generáció között van plusz mínusz akár amúgy hivatalosan Y, de mondjuk egy-két évvel, de olyan a kiállása vagy egyebek a meg nem tudom TikTok függő, mint a Z generáció, akkor őket Zileniának szokták hívni.

[00:40:40]Úgyhogy most ezt ezt megelőlegezzük.

[00:40:45]hogy fiatalként mondjuk te hogy élted meg azt a politikai klímát, ami az elmúlt hónapokban volt?

[00:40:57]Ráadásul testközelből néztük végig.

[00:40:59]Igen.

[00:40:59]Tehát ebben ez a leg legnehezebb, hogy ugye én nem csak nem csak címlapokon meg meg a feedben kaptam ezt.

[00:41:09]És az ezalatt most igazából azt a fajta ilyen feszült légkört értem, amit amit igenis lehetett érezni bárkinek az országjárásán és és bármilyen rendezvényen.

[00:41:22]ö kimerítő volt, mert mert mert érződik érződött a társadalomban egy olyan feszültség, amit amit amit nem lehetett helyben feloldani.

[00:41:33]És és és és nyilván az ember próbál minél minél jobban kímélni magát ettől.

[00:41:44]De hát nyilván nyilván a sajtóban dolgozva azért ebből sokkal nagyobb dózist kapunk és és nem én személy szerint.

[00:41:52]Bár egyébként nyilván van olyan is, hogy hogy hozzám lépnek oda és és kapok egy kommentet.

[00:41:56]Ez ezeket én én teljes mértékben elengedem, de de inkább csak az, amit lát az ember az ember társai között, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz.

[00:42:06]És és ezeket nehéz személyesen megtapasztalni nagyon más képernyőn.

[00:42:11]Tehát hogy az ember megnézi, lehet, hogy szörnyűködik, lehet, hogy rosszul fogja magát érezni, és becsukja és megy a dolgára.

[00:42:20]ezt ezt személyesen átélni, ezeket a ezeket a konfliktusokat, vagy ezeket a verbális, fizikai ilyen adókapokat, ez ez az nyilván azt azt azt más feldolgozni, mint azt képernyőn látni.

[00:42:35]Tehát én én én azt mondom, hogy hogy kimerítő és nehéz nehezebb ilyen légkörben dolgozni sokkal.

[00:42:43]Meg alapvetően úgy gondolom, vagy én úgy képzelem, de javíts ki, hogyha ez nincs így, hogy azért, mint független újságíró, azért volt bőven a legköző kormány részéről, hogy elég erős uszítás a független kormány el független sajtó irányába.

[00:42:58]És ezért azt gondolom, hogy például úgy mint mint sajtómunkás, tök mindegy, hogy te hogyan viselkedsz meg mit csinálsz téged.

[00:43:07]Így is, úgy is több több utálat és nagyobb jobban találkozol ezzel a feszültséggel.

[00:43:14]Gondolom én.

[00:43:15]Igen, ezt kapja az ember személyesen is, azt hiszem, és ezt nagyon nagyon azt nagyon rossz volt látni, hogy az embereknek sokszor milyen viszonnyal kezdett el lenni ugye a a sajtónak a a képviselőihez, úgy általánosságban.

[00:43:31]Tehát most így mindentől függetlenül ö én én ezeket viszonylag hamar le leráztam magamról.

[00:43:39]Ö de én nagyon remélem, hogy ez hogy ez hogy ez megváltozik sajtóhoz való hozzáállás és hogy Igen, igazából ennyi ez.

[00:43:55]Ott voltál, amikor Pécsen a gyermekotthon előtt Mencer Tamás előlépett Magyar Péter elé.

[00:43:59]Ott nem viszont azt említetted még a műsor kezdete előtt, hogy viszont amikor Orbán Viktornak volt egy kirohanása, ott te ezt élőben végignézted.

[00:44:12]A Györrit Győrben, igen.

[00:44:13]Az országjáráson képen.

[00:44:16]Mennyire volt és miben volt más, mint a képernyőn?

[00:44:20]Hát annyiból annyiból más a helyzet, hogy a képernyőn az ember látott egy felülnézeti képet.

[00:44:29]nem tudom, kivágott 10-15 másodpercet, egy egy úgy egy igazából a otthon ezt megnézte, és ez egészen más, mint mint egyébként egy tüntető tömegben, ami egyébként is van egy felfokozott hangulata.

[00:44:45]Tehát maga az, hogy sok ember között lenni, akik hangosak, nem tudom, közel vagyunk egymáshoz, sokatesti kontaktus, tehát hogy ott ott ott más ott más lelkiállapotban van az ember, mint otthon nyugiban vagy laptop előtt, vagy a telefonnal a kezébe.

[00:45:01]És és és ezt ilyen szempontból sokkal nyomasztóbb volt átélni emberek között, a szimpatizánsok között egyébként ellentüntetőkkel a háttérben.

[00:45:15]Tehát, hogy sok olyan olyan impulzus jött, hogy hogy hallottam mellettem a szimpatizánst kiabálni ezt, a másik oldalamon azt, a hátam mögül hallottam a fütyülést, szemből hallottam a a a beszédet, és és így ez egy sokkal intenzívebb élmény volt.

[00:45:32]Utólag másnap láttam, hogy hogy ki van téve mondjuk egy kiragadott videó, és éreztem azt, hogy hát hát ez egész más volt élőben, ennek egész más hatása volt.

[00:45:43]Nyilván ezt számos számos ember utána elemezte meg ennek a hatásait.

[00:45:46]Ez nagyon-nagyon más ezeket élőben megtapasztalni.

[00:45:50]Kevésbé volt élőben az érezhető, hogy itt Orbán Viktor kirohanását láttuk?

[00:45:55]Nem, nem, az érezhető volt.

[00:45:58]Tehát, hogy azt ott ott én is ott én is úgy éreztem, hogy hogy ott ez számomra valami új volt, amit egyébként én én korábban nem nem tapasztaltam.

[00:46:09]pedig pedig év évek az évek során nagyon hát nagyon sokat kellett ugye a miniszterelnököt fényképezni tehát hogy rengeteg esemény sajtótájékoztató nagyon sok beszéd ö volt olyan igen, hogy mondjuk nem jutottam be vagy nem engedtek közel vagy satöbbi tehát voltak különböző élmények ez egy újfajta élmény volt.

[00:46:35]Igen, mindenképpen.

[00:46:38]Ugye az ország Orbán Viktor országjárása az elhíresült arról is, hogy rendszeresek voltak az ellentüntetők.

[00:46:44]És ezt említetted is, hogy mennyire feszült az a helyzet, amikor hát két tömeg szerencsére annyira nem feszült egymásnak, de volt olyan pont, ahol ahol azt érezted a levegőbe, hogy itt bármi megtörténhet.

[00:46:58]Értem ezalatt azt, hogy eszkalálódik az emberek közti feszültség, mert akár a képernyőről, de leginkább a mindennapjainkba felszállva egy buszra éreztük a kampányba azt, hogy Jézusom, csak legyen vége, mert mert elképzelhetőnek tartom azt, hogy hogy ha valamilyen eredmény születik, akkor ott lehet, hogy kimennek az emberek az utcára, és nem lesz jó vége és jó lenne mondjuk a kampányban nem eljutni oda, hogy hogy ennek fizikai következményei lesznek.

[00:47:30]Hát hiszem gondolatban gondolatban fel voltunk erre készülve a a kollégákkal is, hogy hogy elképzelhető, hogy olyan helyzetben kell fényképeznünk, ami ami ami nagyon kiélezett.

[00:47:45]Én nagyon örülök, hogy nem kellett, és és nagyon minden egyes ilyen eseményen nagyon nagyon reméltem, hogy hogy nem kerülünk ilyen helyzetbe, és egyébként ezt a társadalomban ilyen konfliktust nem kell átélni.

[00:47:58]Egy-egy egy-egy konkrét szóváltásnak nyilván tanúja voltam, vagy vagy hogy adott esetben mondjuk egy embert elvisznek a rendőrök, vagy egy olyan erőszakos ember van, akit ki kell emelni a tömegből.

[00:48:12]Én én nagyon örülök, hogy ez hogy hogy ez ez nem fajult tovább, és és hogy végül mondjuk nem volt szükség arra a védőfelszerelésre, amit amit amit magammal vittem.

[00:48:23]Úgyhogy és nagyon remél védőfelszerelés miből áll?

[00:48:28]Én nagyon kíváncsi.

[00:48:28]Mondtad a gázmaszkot meg a sisakot?

[00:48:29]Hát egy most jelen esetben igen, tehát mondjuk egy gázmaszk egy szűrővel, egy egész arcot fedő maszk, tehát szemet, orrot, szájat egy egy szűrővel, egy egy olyan sisak, ami ami a fejnek a a tehát egy olyan bukósisak, akár sziklamászó, ami ami ami egyébként a fejnek minél nagyobb részét fedi.

[00:48:53]Tehát ilyen ilyesmi, ilyen ilyen dolgokra gondolok leginkább.

[00:48:58]Ez az az etap, ahol inkább arra lennék kíváncsi, hogy most kicsit eltekintve attól, hogy fotós vagy, eltekintve attól, hogy a sajtónak egy meghatározó szereplője vagy, említetted, hogy nemsokára 28 éves leszel, és hát nem vagyok jó matekból, de inkább úgy fogalmazok, hogy azért te is 16 évet éltél ebbe a kormányba.

[00:49:27]Nagyon fiatal voltál, amikor előző kormányt láthattál, ha egyáltalán abba a korba követted valamennyire Magyarország helyzetét vagy politikáját?

[00:49:34]Egy mai 28 éves felnőtt férfi mit vár attól, ami történelmi lehetőséget mondjuk le jelenleg kapott Magyarország?

[00:49:49]Hm.

[00:49:50]Hát abban igazad van, tehát hogy az én milyen politikai per egyébként közéleti eszmélésem az már ugye bőven a bőven a a az Orbánrendszer alatt történt, és és én ebben követtem végig, és és én és azt a a az az olyan szempontból tök nehéz, hogy egy csomó minden hétköznapivá vált, aminek nem kellett volna hétköznapivá válnia, akár a közbeszéd vagy a közhangulat jellegét.

[00:50:20]Tehát én én nagyon nagyon én nagyon várom azt, hogy hogy igazából egy békésebb légkörben élhessünk ebben az országban.

[00:50:30]És és ez ezt azt hiszem, hogy mindennél fontosabb, hogy hogyan állunk egymáshoz emberként.

[00:50:38]És most talán ez ez is ez is benne van abban a várakozásban, szerintem a mi sokakban, hogy hogy ez egy olyan változás lehet, amire nagyon régóta várnak az emberek, hogy hogy ne kelljen ne kelljen mondjuk egy ennyire feszült közhangulatban élni.

[00:50:55]Azt hiszem egy mennyi vagy?

[00:50:58]21 már 20.

[00:50:58]Ja.

[00:50:58]Basszus, ott voltam a szülinapodon.

[00:51:04]Hát igen.

[00:51:04]Jó, hát ez ez már az én ez már engem minősít.

[00:51:09]Ugye ez a kérdés?

[00:51:10]Hát hasonló korosztály vagyunk, talán talán mi nálunk most kapunyitási pánik van, úgyhogy mi még egyelőre át kell esnünk a kapunyitási pánikon 21-2 évesen.

[00:51:20]De igen, ugyanez lenne a kérdésem, hogy te a te korodban mit?

[00:51:25]Amúgy ezt én is el tudnám mondani, de hogyha ki kellene egészíztenem valamivel, akkor az két két dolog lenne.

[00:51:31]Az egyik az az, hogy a politikai szokás és az ilyen politikai ilyen nem berendezkedés, de hogy ilyen ilyen szokások és helyzetek inkább úgy úgy sokkal sokkal nyíltabbak legyenek.

[00:51:49]ne legyen ez a ez a ö retorika, hogy a politikust megválasztjuk egyszer, és akkor utána négy évig ő azt csinál, amit akar, és akkor ő majd ő tudja meg majd meg mit tudom én, azt szeretném, hogy a következő kormánypárt az sokkal jobban vonja be a mindennap mindennapi embert a mindennapi politikába.

[00:52:11]És azt is elvárom viszont a néptől, hogy ő szintén próbáljon meg a mindennapi politikába és a mindennapokba többet foglalkozni a a közélettel, és hogy ne legyen ez a ez a dolog, ami 16 évig eluralkodott én szerintem az országon, hogy a demokrácia arról szól, hogy négy évent elmegyünk szavazni, aztán utána meg homokba dugjuk a fejünket, hanem hanem legyen olyan élménye a a magyar népnek, hogy hogy a politika az vagyis a demokrácia az az minden nap demokrácia, nem csak négy évente egyszer.

[00:52:47]Magyar hangom, Bencsi Bálint.

[00:52:50]Ez volt az utolsó kérdésünk.

[00:52:52]Nagyon-nagyon köszönjük szépen, hogy eljöttetek.

[00:52:53]Nagyon jó zárszót mondtál, Bencsik.

[00:52:56]Viszont le kell zárnunk az adásunkat, és a nézőknek is nagyon-nagyon szépen köszönjük, hogy itt voltak velünk és végignézték és hallgatták a műsort.

[00:53:04]aki nézte is a YouTube-on, az ő figyelmüket szeretném felhívni arra, hogy mindenféleképpen iratkozzanak fel a Klub Rádiónak a YouTube csatornájára, kommenteljenek, mert pörgeti az algoritmust és lájkolják ezt a videót, de csak ha tetszett.

[00:53:17]Ez itt a Bőrünkre megegy című műsor volt.

[00:53:19]A stúdióban Bencsik Bálinttal és Szajki Bálintal fotóssal.

[00:53:23]Munkatársaink voltak Csorba László, Loboda Pisti, Józsa Márta és jómagam Pankotai Lili.

[00:53:28]Sziasztok!